Re: [Event] Soul Eater!

by **Hayashi Yuichi** Hétf. Júl. 27 2015, 12:53

Persze erre az alap szintű bókra pontosan úgy válaszolt, ahogy mindig is. Ő már csak ilyen mosolyodtam el. Aztán keresgélésem egy erős csattanás és némi kellemetlen érzés szakította félbe. Hallgattam, ahogy még termekkel arrébb is a pofon hangja visszaverődik, mintegy hullámként a falakon. Annyira szép még így bosszúsan is, figyelem vonásait, ahogy megró szavakkal is, nem csak tettekkel. Mirika-chan Embarassed

Elhátráltam kezemben a lapokkal, majd lenéztem a lapra. Énekelni fog az imádni való hangjával. Szuggeráltam a lapot és a lapokat. Sehogy sem akart eltűnni róla a szöveg, ezt most tényleg komolyan gondolta? Egyessével ejtettem le a lapokat a földre, csak egyet a kezemben hagyva. Felnéztem a hátára, és a szótlanul hagyott szavakat ízleltem. Miért ennyire elutasító, miért mindig más pasiknak bájolog? Eddig sikeresen megtartott így, de ennek vége, ha nem kell neki a fegyvere, hát így járt! Megnéztem a szőke srácot, akinek épp illegeti magát. Már megint egy loosert fogott ki, aki legalább tényleg boldognak tűnik. Szép lassan eltéptem a lapot, hátha meghallja, ahogy az angyali hangját hirdető írás megsemmisül és elvész később, valahol a kukában, hogy megtalálja egy patkány és holmi fészket építsen, szapora fajának belőle. Kézmosás jelleggel lemostam kezeim és hátat fordítottam a földön egyben hagyott többi lapnak. Az első lépés megindítása után viszont villámként csapott gerincemen végig a tudat, hogy ezt azért nem hagyhatom csak így itt. Fél fordulattal és páros lábbal ugrottam a kupacra, majd fel és le fel és le ugráltam rajta. Ahogy jól megtapostam a kupacot elégséges érzés keringett ereimben és az imádat, amit iránta éreztem. Tulajdonképp piszokul jól éreztem magam.
- Ha kell a fegyvered, megtalálsz a teremben, addig meg foglalkozz csak a lúzerekkel - mondtam hetykén, s elsétáltam. Útközben azért egy lány, aki szembe került, (mindegy ki volt) spontán lesmároltam ajakszívással. Rolling Eyes

Maximum még egy piros folt az arcomon, de legalább teljesítettem kérését szerelmemnek és begyűjthettem a későbbi érdemem, amit ilyenkor féltékenyen előhoz magából.

// megvan a jelvény, ott hagyja a társaságot és beül/áll a terembe

by **Jasude** Hétf. Júl. 27 2015, 13:36

Egy ninja mindig tudja, hogyan rejtse el a jelenlétét. Ez a legfőbb fegyvere. Minden tudása mellett kiemelkedik az az ősi shinobi tehetség, amivel szinte a nullával egyenlővé redukálja a lélekhullámait és így... láthatatlanná válik. Testben ugyan nem, de a körülötte lévők számára megszűnik kapcsolatteremtő személlyé válni. Nem foglalkoznak vele, nem veszik észre! Ez pedig, oriási hatalommal bír. Ez a shinobi világ kulcsa.
Pontosan ezért festettem vörösre a hajam! xP Egyszerre utálok és imádok ninja lenni. Jó reflexek, kifinomult mozgáskoordináció, tűéles érzékek, bomba alak, és az unalmas törvények, amik arra köteleznek, hogy mindezt ne kűrtöljem szét, ne adjam tudtára a világnak! Azt, hogy mennyire tökéletes vagyok. \o/ Fiúk, csak ide, csak ide!
Forogni kezdtem saját magam körül, kitárt karokkal, egy wakizashival a kezemben. Igen... nos hát, még nem volt fegyverem, de ugye ami késik nem múlik. Azért vagyok itt! Szóval forogtam és pörögtem és forogtam és aztán beleütköztem ( vagy nem is, ő jött belém! o.O) egy hímnemű egyedbe. Oké, én nem figyeltem ez tény, de ilyenkor mi is a következő lépés?
Lemaradtam arról a társadalmi változásról, hogy ezt egy bocsánatkéréssel letudjuk?

Az első csókom! Nem adtam neked, daho!

Nem hüledeztem, vagy fagytam le. Olyan szép ívest adtam a pofátlanjának, hogy utána kellett nyúlnom! Ugyanis én itt nem fejeztem be! Engem merészelt..., az első csókomat másnak szántam baka!
- Elvetted! Add vissza, nyurga hajkupac! Add vissza! - Teli torokból üvöltözött a terem egyik szélén egy elég lengén öltözött, vörös nadrágot és jóformán bikini felsőnek beillő fehér mell"védőt" viselő, hosszú vörös hajú nő, és rángatott egy felsőbb évest. Hisztérikusan. Módszeresen vágva a képébe, hogy igenis adja vissza az első csókját! Nah az én voltam.
- Add vissza szemtelen! Semmirekellő! Szerencsétlen! Az első csókom nem adtam neked! Hallod?! Add vissza! Add vissza! Add visszaaaaaaaa >O<

// Yuichit tartom fogva a kezdők termében. Surprised

Üdv, új fegyvermester jelentkezik. ^^" //

by **Malus** Hétf. Júl. 27 2015, 16:04

- Túl hosszú a neved, van valami más megszólítás is? - érdeklődtem, a Fegyvertől. Közben a kopottas bőrdzseki díszíteseit figyelem, hogy jól állnak-e. Majd amikor megszólal a lány újra kérdőn felvonom a szemöldököm. Leginkább arra a ricsajra, amit az ajtóban rendeznek ezek ketten.
- Meglehet - felelem egyetlen szóba sűríteni az egész válaszom. - Honnan jöttél? - kérdeztem, fekete teli pupilláimmal mélyen belé nézve. Ettől szoktak legjobban félni az emberek, hisz látják, hogy lelkem utolsó lényegi szikráit is megöltem. Kigyilkoltam magamból. Azok az évek apámmal és nélküle, mind maga volt a pokol. Ahogy minden egyes harcával csak romokat hagyott nekem, hogy takarítsam fel és teremtsek újat. A teremtés.. szív.. minden felesleges. Csak a pusztítás a fontos.
- Ja, több évfolyam van és évfolyamokban is több osztály indul, de a legtöbb silány semmirekellő - jogosan elfordultam tőle. Túl.. kedves, túl.. lelkes.
- Azonban vannak, akik meghalnak, akik nem elég erősek. És vannak azok, akik itt a falakon belül halnak meg - fejeztem be. Jobb lesz, ha nem itt leheli ki a lelkét. Inkább a falon kívül senki nem fog rá emlékezni.
Szám továbbra is lefelé görbült, még a lelkesedése sem mozdított ki. Talán akkor fogok először mosolyogni az életemben, amikor apám meghal. Öcsémmel régi fogadalmunk, hogy megöljük őt, de bezzeg a kis nyápicot felkarolta az a szemétláda, hogy rendesen fényesen tartsa a hátsó "fartályát".
- Nem - feleltem síron túli hidegséggel, oly határozottan, ahogy a sírkő nehezedik a rothadó koponya fölé. Mely alig várja a korok múlását, hogy beroppantsa azt a közel porrá formálódott porhüvelyt, akit őriz.
- Te hova tartozol, melyik csoportba, a semmire kellők közé, vagy hasznos fegyvernek érzed magad? - közben a legutóbbi csontszilánkot szedtem ki a fogaim közül. Csúnya verekedés volt, a buzogánycsapás túl erősre sikeredett, jól befúrta magát a gonosz lélek koponyájának szétrobbanása a számba. Azóta is csontokat köpök ki.

//Channal beszélget a teremben

by **Hayashi Yuichi** Hétf. Júl. 27 2015, 16:31

El is csattant a pofon, ami hangos volt, de kevésbé fájó, mint amit Mirika adott. Mégis, furcsa, mert az valahogy oly jelentéktelen, feltekintettem hát a követelőző lányra. Tulajdonképp ez csak az ajkát érte, de szavai épp úgy martak, akár a Mirika ajkáról csöpögő sav, de mégis, mind haszontalan hisz olyan, mint a méz. Egyszerűen, számára kicsi a világ. Bármily hasonló ez a ciklon itt, nem dülleszti ki a mellét, nem tartja benn és nem csitítja le a benne rejlő lélekenergiával átitatott kiáltásokat. Szánalmas, de csodára méltó is.
- Megteszek, minden tőlem telhetőt, hogy visszakapd - azzal igyekeztem elkapni kezét é tarkóját, hogy újabb csókra húzzam a lányt rákényszerítve, ezúttal ám nem csak az ajkait céloztam meg, megkockáztattam egy rendes nyelves csókot, hogy visszakapja sérelmei legjavát.
Bárhogy is viaskodott, ha kellett, még az öltönyömből is kifordultam, hogy aztán azt használjam, hogy lekötözzem kezét. Hajam felhasználva pedig, úgy siklottam a kezében, holmi pisztráng, ami meg akarja mászni Halálváros csatornarendszerét. Csak hogy kimondhassam, amit hallani akar a jól megérdemelt tisztító csók után - visszakaptad! A második érvényteleníti az elsőt! Tisztalappal indulhatsz, de most engedj, találnom kell egy fegyvermestert. Akiben van annyi szusz, hogy képes legyen forgatni - míg ezt kimondtam, igyekeztem legalább csak egy kicsit is hátrafordulni, hogy a hőn imádott Miri-chan-idol felé kinyújthassam a nyelvem. Ami jelenleg a szórólapjainak eltaposása után második legjobb érzés. Bár az új pofon ereje és mivoltja jobban fáj

Annyira kegyetlen a vörös villanás

Ha így folytatja kénytelen leszek félig átváltozni. Akkor viszont, csak egyikünk kerülhet ki győztesként. Közben, ahogy a századmásodpercek pörögtek igyekeztem nyugtatni magam. Miri, meg az a szőnyeg a kiváltója ennek az egésznek, ha nem csúszok meg, lehet ez nem történik meg. Találnom kell egy módot, hogy szétszakítsam a világ időrendjét. Különben.. - Nem nyurga hajkupac! Visszakaptad, el sem vettem! - vágtam vissza.

//Jasudeval hadakozik és fogvatartottból fogva tartóvá szándékozik lenni. Ez itt nem kérdés.

by **Halász Alex** Kedd Júl. 28 2015, 22:25

- Teljesen biztosan! xP - Nyújtott nyelvet a lánynak kis huncutsággal. Dagadó mellkassal ecsetelte, hogy mennyire jó páros lesznek. Még annál is jobb, mint most! Pedig már most is egy jól összeszokott, tökéletes fegyver és vica-verza mester csapat. Nem is kell nekik több tag, mindent meg fognak oldani csak ők ketten. Áradozott, álmodozott, még azzal is előjött, hogy biztosan ők lesznek az új zseni páros Maka meg Soul után. Sőt, még jobb is náluk! Cool

A kérdésbe viszont belepirult. Kis köhécselés után tudott csak szóhoz jutni. - Csakis! ˇˇ Te vagy az egyetlen! - Mosolyogva, színtiszta őszinteséggel válaszolt. Úgy is gondolta, ahogy mondta. - Mit szólsz? Ilyen skilles vagy, hogy egy ilyen menő fegyvert forgathatsz mint én! Hát nem tökély? :3 - Közben meg a sor végére értek, Hinari kérte ki a matricákat. Al a "fegyvert" kapta, párja pedig a "mestert". Csillogó szemekkel nézte a lányon lévő kis matricát és büszke volt. :3
Majd egy idegen hang bukkant elő a semmiből. Zargatni a nyugalmukat. Előjönni az arctalan tömegből, arcot, sőt nevet adni, és még el is vonni a figyelmét Hinariról. Al pedig, - jól nevelt fiúhoz illően - felvállalta ezt a felettébb megerőltető terhet. A lányra, Mirika chanra nézett. Arcán nem látszott bosszúság. Ugyanis nem táplált a pöttömke felé ilyen negatív érzéseket. Tudta, hogy ott van mellette Hinari chan. Alnak azonban, - ahogyan levette tekintetét kedveséről - egyből terelhető lett a figyelme. Még bólogatott ugyan a lány szavaira, még el is tévedt a tekintette egy kicsit lejjebb, és mondott is egy " Ahan, érdekesen hangzik"-ot, de a lányka mögött lezajló jelenetet - most már - nem lehetett nem észrevenni. A srác ugyanis egyenesen feléjük üvöltözött.
Ő pedig, a maga nyugodt hangnemében, a tőle megszokott laza kedvességgel reagált a helyzetre.
- Szegény fiú. Szakítottatok? - Érdeklődött, újra Mirikára vonva a zöld tekinteteket. Látszott rajta a sajnálkozás, az együttérzés. Bár, hogy a fiúval vagy a lánnyal e, az nem igazán. Aztán volt az az incidens a vöröskével, mire inkább izgatottan, mint átérezve a helyzet súlyosságát, nevetett fel. - Vaó!... ezzz, fájhatott. o.O xD

by **Jasude** Kedd Júl. 28 2015, 22:43

Nem mászik le rólam! Teljesen érthetetlen módon jött egyre közelebb. Oké, hogy én voltam az aki magához húzta és rángatni kezdte, de istenem! Az első csókom és orvul elvette! Ezt nem hagyhattam annyiban. De ő, ő! Ahelyett, hogy legalább most megpróbálná elsimítani az ügyet, bocsánatot kérni a viselkedéséért és megfogadni, hogy soha többé nem merészkedik elém, még őneki áll feljebb! Azt hiszi, olyan nagy macsó!? Hogy neki mindent szabad!? Hát mindjárt kicikcakkozom azt a hosszú nyelvét, fúj! Még csücsörít is, és húz! Tényleg azt hiszi, hogy megteheti! Hiába lökdösöm magamtól el, csak nem érti, tűnjön már el! A fenébe is, nem tudja kivel van dolga, biztos az a baja! Nah majd én megmutatom hogy hova dugja azt a....
- Mász le rólam teeee.... - olyat rúgtam középre, hogy a fülében öltöttek újra fizikai testet a golyói! >< - Ezt neked, marha! - Még gyorsan hátrébb is ugrottam, hogy véletlenül se érjen el. Legszívesebben meg is tapostam volna a csúszómászóját! A kinyújtott, csücsörítős nyelvével fogok rémálmodni napokig.

- A szemem elé ne kerülj legközelebb! Pancser! - Fejhangon kiabáltam vele, elvégre az előbb meg akart erőszakolni! Ez sexuális zaklatás! Fel is jelentem Halálistenmesternél! ˇˇ
Meglengetve a hajam fordítottam hátat és részemről ez az ügy le volt zárva. Meg se szólaljon! ˇ^ˇ Úgy viharzottam el a terem egy másik szegletébe, mint egy díva.

by **Strea** Csüt. Aug. 13 2015, 13:35

Bacchus, Ryuu

Ken vigyorogva nézi Bacchust, végig is méri, a srác mondandójára pedig felcsillan a szeme:
- Te, akkor egymás mellett a helyünk! Majd rendezünk versenyt, ki tudja a legszebbet meghódítani – kacsint a jutsus mondatodra, Ryuu bekapcsolódása viszont már cseppet sem tetszik neki.
- Héhé, te, kölyök! – lép oda a fiúhoz egészen közel – Kopj le, mi már megegyeztünk – húzza föl az orrát, Bacchus átváltozásán viszont fülig ér a szája, s oda is rohan az ágyúhoz – Ha harcot akarsz, megkapod – szól még oda Ryuuhoz vigyorogva, majd Bacchusnak mond egy „mindjárt”-ot, s már fordítja is az ágyút Kin felé, arra hivatkozva, hogy lányokra nem lövünk – és ha Ryuu nem avatkozik közbe, bizony el is süti azt.

/ Ryuu, valszeg erősebb vagy Kennél szóval egy kis dulakodás-lökdösődés árán, de végül eléred a célod, így nyugodtan írhatod feltételes nélkül a reagot. Wink

/

by **Hinari** Csüt. Aug. 13 2015, 16:10

Alex, Mirika, Yuichi

- Tökéletesen tökéletes – feleltem neki, szintén kuncogva, s ha nem éppen akkor kerülünk sorra, bizonyosan élveztem volna még pár pillanatig ingének oly jellegzetesen Alexes illatát. Ehelyett átvettük a matricákat és egy kicsit beljebb sodródtunk a tömegbe, de ez nem zavart különösképpen: mindent ki tudtam zárni, ha ővele voltam, s a háttérből jövő zsibongás sem érdekelt; néztem ahogy engem néz, és megilletődve a büszke tekintettől, igazgattam meg rajta a matricáját. A feltűnően közeli hangra fordultam csak hátra, enyhe zavarral konstatálva Miri közelségét, a kezében lévő szórólapokat, és hogy szinte csak Alhoz beszél.
- Köszönjük szépen – mosolyodtam el, kihasználva az alkalmat a pillanatnyi csendben, és megelőzve a fiút vettem el a lánytól a szórólapot, tekintetem végig is futtatva az ott leírt sorokon – Élőben még úgysem hallottalak – tettem hozzá derűsen, hozzádőlve a fiúhoz, pillantásom azonban nem őfeléje kanyarodott: Al kérdését követően az én figyelmem is elterelődött a gondolatban felvázolt esti időtöltésről, úgy kukkantottam ki Mirika mögül, csodálkozva nézve végig az eseményeket és az azokban bekövetkező fordulatot. Közben valahol arrébb máshol is elkezdődött a bonyodalom – Ne legyél már ilyen – böktem meg Alexet fejcsóválva, és tettetett nemtetszéssel néztem rá, csakhogy adjak neki egy gyors puszit, amint ő is felém fordul – Hátha kell neki segítség – fűztem hozzá, majd Alt magam után húzva, ha fogtuk egymás kezét (ha pedig nem, úgy egyedül) siettem oda a furcsa fiúhoz. Ha a rúgástól összerogyott, úgy aggódva hajoltam föléje:
- Jól vagy?
Jó, rendben, valamennyire megérdemelte, amiért megcsókolt egy idegen lányt, de… akkor sem kellett volna így reagálni. A vöröshajú lány után néztem. Vele sem akarnék egy csapatban lenni… még jó, hogy Al itt van velem. Ez a hely tele van kiszámíthatatlan tinikkel, és láthatólag egyelőre sehol egy tanár, aki rendet tegyen. Sóhajtottam. Ez az a híres Akadémia, amire úgy vártunk már?

by **Chancery** Pént. Aug. 14 2015, 00:14

-Hát, lesz, ha a Mesterem kitalál egyet. Nem? Wink

-jaj egyemmeg, hát ez olyan buta kérdés volt, nem én fogom becézni magam meg rövidíteni a nevem, hanem majd az, aki sokat fog szólítani. Mittomén, ha mondjuk Soul Eater lenne a nevem, akkor tuti nem mondaná ki ezt folyton a Mesterem teljesbe, hanem lennék mondjuk simán Soul. Mondjuk a Chancery sem tudom, miért olyan hosszú, de lehet mondjuk belőle Chan, ami egyébként is becézés a japán nyelvben, és akkor leszek.... Chan-chan \o/ Fú, ez nagyon jól hangzik, Chan-chan *.*
-Hát, onnan O.o -mutatok az ajtó felé, mikor kérdezi, hogy honnan jöttem. Ej ez már megint egy buta kérdés, hát nem egyértelmű? -Hú, de jók a szemeid. Majd lerajzolhatnálak? :3 -mosolygok rá. Olyan feketék, hogy az már szinte kút-mélyi-fekete, én pedig amúgy is imádom az ilyen színeket. Különleges fickó, azt meg kell hagyni, megérdemli bőven, hogy meg legyen örökítve.
Főleg, mikor így elfordul profilban, az orra meg a szája nem túl tökéletes, de pont ezért lenyűgözőek, mondjuk általában az ilyen részleteket is csak azután veszem észre, hogy átállok rajzos programmódba, vagy hogy is nevezzem a dolgot. Kicsikét húzódok csak közelebb, egyrészt mert kedvem is van rá, mert még mindig szimpatikus, másrészt mert meglöktek oldalról és amúgy is szeretnék a ricsajtól messze kerülni, mármint nem tudom, most azok ott mit hepciáskodnak egymással... de nem is nagyon érdekel >.>
-Fura vagy. Mármint csupa olyan kérdést teszel fel, amire nekem nincs is jogom válaszolni O.o -nézek felé megint kérdőn. -Majd a Mesterem eldönti, hogy hasznos vagyok-e vagy sem, nem igaz? Én nem bírálhatom saját magam, az csalás. Az én dolgom a küzdés, és hogy segítsem a Mesterem a céljában, hogy aztán Halálkasza lehessek :3 Mondjuk, én még azután is maradnék a partneremnél... Embarassed

by **Mirika** Pént. Aug. 14 2015, 10:47

Alex, Hinari, Jasude, Yuichi

Ignoráld. Ignoráld! Ignoráld!! Szuggeráltam magam, de az arcomon a természetes, kedves mosoly, amit a párocska felé mutattam, lassan átalakult valami különös, erőltetett grimasszá, ami már csak távolról emlékeztetett olyanra, mint egy holmi mosoly. Mindent megtettem azért, hogy a fiúra koncentráljak és felhívjam a figyelmet magamra, ne csak, mint idol és senpai, hanem mint lány is, de... de nem! Máskor jól elszórakoztam volna azon, hogy féltékennyé tettem a szöszit, de most csak kidagadt egy ér a homlokomon, majd egyre jobban kezdett lüktetni, ahogy szép lassan felforrt az agyvizem. Pontosan tudtam, mi zajlik a hátam mögött, oda se kellett néznem.
- M-miről beszélsz? Én nem is ismerem azt a balféket, heheheeee~ - próbálkoztam meg még egyszer utoljára azzal, hogy letagadjam a hátam mögött kibontakozó jelenetet, de egyre reménytelenebb volt a kísérletem. Nem tudom, hogy az új év ment csak az agyára, vagy csak most jött ki az agyalágyultsága ténylegesen, de ezt már képtelen voltam tétlenül nézni. Vagyis hallgatni. A fiú kezébe nyomtam a komplett paksamétát, majd mélyen fújtatva caplattam oda a fegyveremhez, ha a földön volt, felrángattam, ha nem, akkor csak úgy, de a tenyerem élével rásóztam egyet a fejére. Ahogy szoktam, amikor valami hülyeséget csinált. Basszus, lehet a pofonom miatt kergült meg? Embarassed

Lehet, nem kellett volna ilyen drasztikusnak lennem, de annyira meglepődtem...
- Baka, neked teljesen elment az eszed?! Mi lenne, ha nem aláznál meg legalább az elsőévesek előtt?! Miért akarsz tönkretenni...? - vontam kérdőre sárkány módjára tűzet okádva, majd egy pillanattal később a szöszi lány felé fordultam, immár kedves, mosolygós arccal - Nincs semmi baja, nézd mosolyog :3 - nyugtattam meg, és közben széthúztam Yuichi szája szélét az egyik kezemmel, a másikkal meg magamhoz öleltem. Hmpf, ez a csaj máris rászállna az ÉN Yuichimra. Pofátlanság, azt a cuki srácot nem is érdemli meg ˇ^ˇ

- Te meg velem jössz... - fogtam kézen az ÉN Yuichimat, és odahúztam a vörös csajszihoz, akit majdnem annyira megalázott, mint engem.
- Szia! Mélységes elnézést kérek a fegyverem viselkedéséért, ha van bármi, amivel kárpótolni tudnálak, mondd meg nyugodtan :3 - hajoltam meg mélyen a lány előtt, majd Yuichira ripakodtam - Kérj bocsánatot! Térdre borulva! - szóltam rá, ha kell a lábát is kirúgtam alóla, hátha beesik a másik csajszi dekoltázsába, amilyen szerencsétlen Rolling Eyes

Mondjuk oda én is szívesen esnék :3

by **Hayashi Yuichi** Hétf. Aug. 24 2015, 14:39

Mirika, Yasude, Hinari, Alex

"A földön"

Az események sodrása nem várt fordulattal élt. Tűnődtem. Mirika annyira cuki és az a rémült tekintet, felvidított. Ugyan csak egy fegyver vagyok, ami nem azt jelenti, hogy kutyaként kellene bánnia velem, de azért váú. Egész jól rúg, lényegében rúgása kb olyan erő, mint Mirika ökle, vagy egy hajszállal erősebb lehetett ez. Majd jött a lány paprikás hangulatban, meg a "kiszemeltje". Legalább ők kedvesek voltak.
Nem szóltam még akkor sem, amikor számat kényelmetlen módon mosolyra erőltette. Forog a világ váá... . Egész jót rúgott és Miri kedvessége kezdett csontjaimban is megnyilvánulni, ahogy végig húzott a földön. Nem segítettem neki, nem jártam, csak egy élettelen tárgy voltam, akkor, mint mindig. - Épp most teszed tönkre a koncerted - mondtam mosolyra húzva a szám, s félre pillantottam, mint aki eszméletét vesztette az elmúlt percek alatt. Az tény, hogy jókorát rúgott, de egy ilyen meg sem kottyan, viszont mit tervezhet Miri.. akarom tudni? Csak a szokásos lesz biztosan.
Igen. Jött is a monoton bocsánat kérés, a felajánl bármijét és bármit kárpótlásul Rolling Eyes

Tavaly legalább férfi fegyvermesternek csinálta ugyanezt, bár ott szegény srácot elég csúnyán kigúnyoltam.. az nem volt szép, ugyan. Miri felszólítására csak ott csüngtem kezei között és mozogtam, mint egy bábu. Felnéztem fegyvermesteremre. Hát ez lesz mindig? Ezért nem tudsz te nekem elég lelket összegyűjteni. Viszont amilyen szépen néz még így is

.. kissé bolondos, és gyenge, de mégis a mesterem. Ekkor valami hangosat dörrent és robbant a háttérben.

"Van még lejjebb?"

Van. Túl sokat hezitáltam? Minden esetre Miri kirúgta lábam és térdeimen állva voltam a két lány között. Egyszerűen csak összeestem. Na már most, bármit is várnak a lányok egy már biztos. Miri egy nagyon aranyos kéjenc, a másik lány meg peches rosszkor volt rossz helyen. Én pedig csak egy fegyver vagyok, aki nem szereti, az ilyesfajta aranyosságot Razz

- Ömm.. - itt valószínűleg egy tockossal, vagy hajtépés következik. Ránéztem az idegen lányra - bocsánatot kérek tőled, azért amit tettem - szemlesütve fülem farkam behúzva kellett volna folytatnom és eloldalaznom valami sötét helyre, de csak néztem tovább, kérlelőn. Sugallva, hogy segíts. Mindenhol jó, de legjobb bárhol máshol Rolling Eyes

//helyszín továbbra is az iskola folyosó

by **Jasude** Szer. Aug. 26 2015, 09:10

Kimondhatatlanul mérges volt, ám még ez sem tudta teljes mértékben kiszorítani belőle a bocsánatkéréssel együtt feltörő kivagyiságot, ami rendesen megadta a hangulat végét. Még lezárás is lehetne, ha senki nem veszi túl komolyan. Vagy mégis érdemes lenne? Jasude előbb végig nézett mester és fegyverén. Láthatóan, a piciny termet ellenére is egy felsőbb éves hajolt meg előtte. Ez pedig elképzelhetően az agyára ment. - Höhh! - A szájához emelte jobb kezét, színpadiasan mímelve egy kis udvariasságot. Mintha azzal a mozdulattal egyben el is takarná a gőgöt, ami épp kitörni készül belőle. - Nem azt mondom, hogy megbocsátok... - Még az orrát is feljebb húzta, miközben egyenesen lubickolt a "Pancser" esetlen szavaiban. Nem tud mit csinálni a fiú. Most a mestere tartja sakkban. És bár tudhatná, hogy ez nem az ő érdeme, legfeljebb pár sajgó rész a fiún, de ettől még nem izgatta magát. Hogy, hogy nem, kihasználta az előállt helyzetet. Pontosan olyan dámás hanglejtéssel beszélt, mint ahogyan távozott az incidens helyszínéről, miután megrugdosta Yuichit. - De a Nagyszerű Blackstar lányaként nem hagyhatom figyelmen kívül a próbálkozást. Rolling Eyes

- Félre fordulva legyintett. Nem Mirikának, a "fegyvernek". - Elmehetsz. És ne legyen legközelebb, mert akkor erélyesebb leszek. ˇˇ

// Miri, Yui és Hináék ha követik az előbbieket //

by **Halász Alex** Szer. Aug. 26 2015, 12:51

Míg Alex csak bólogatott és egyszavas válaszokat adott a lánykának, aki Kana chanként mutatkozott be, addig Hinari sokkal közvetlenebb volt vele. Hát mégis csak lány, és mintha ismernék is egymást. Vagy csak Hinari? Netán a kedvese ennek a lánynak hallgatta már a zenéit? Igen! Mondja is. Akkor rajongója lenne? Milyen hangja lehet ennek a Kana channak, hogy Hinarinak tetszedjen? Most már hallania kell neki is. >< Aztán következett az üvöltözés, meg a magánjelenet egy szerencsétlen meg egy tüzes vöröske között. Magában meg is tapsolta a lányt. Bunkóság volt, amit a sértett fiú tett, habár ha azok járnak, egy kicsit együtt is érez. Nem tudja, mitévő lenne, ha Hinari hűvössé válna vele. De ugye ez lehetetlen! ^^ Természetesen végig fogták egymás kezét, Alex pedig annak rendjén követte is a lányt egy adag bűnbánó képpel. Limitált editionben. Egészen odáig ki is tartott a nagy önuralom, amíg oda nem értek a fiúhoz, akinél már a mestere is előtte térdelt. - Itt nincs sok dolgunk. Rolling Eyes

Hehe x3 - Izgatottan várt a fejleményre. - Tuti kap még egyet. - Súgta oda ártatlanul Hinának, mikor már a bocsánatkérős jelenetnél tartottak. A vöröske azért nem volt semmi. Majd a szoba másik sarkában eldördült egy ágyú!!!...

by **Kincaid** Csüt. Aug. 27 2015, 11:15

Azon gondolkozom, miközben a felpörgő eseményeket figyelem, hogyan helyes a kifejezés: bolondok háza, vagy őrültek háza? Vagy ezek sziszonímák?

És mikor került a képbe egy konkrét ágyú?! Elhülve lesem az előttem materializálódó fegyvert, és azon gondolkozom, ez a fegyver mégis hogy tervezi egy mesterrel közös pályafutását? Villamosszékként, mint kivégző fegyver, egész sok tapasztalatom van a lehetetlen fegyveralakok felismerésében, és most erősen bejelzett a radarom. Őszintén? Veszettül megörültem neki! Tökre elfelejtkeztem Ryuu-ról, King mintha ott sem lett volna már alapból se, és még Ayaniból is csak valami távoli éteri zaj jutott el hozzám, annyira sikerült ráfókuszálni a fegyverre, ami előttem állt.

Kicsit talán durva kidolgozású az oldala, de a felépítéséből jól látszott, milyen komoly tűzerővel szórhatja majd meg a boszorkányokat! Az jutott eszembe, hogy idővel rá kéne térnie egy kis gyorstüzelő edzésre, hogy ne csak egyetlen hatalmas lövetet legyen képes leadni, hanem beosztva az erejét sok kisebbet is, mert egy csatában azért fontos, hogy ha úgy alakul, tudjon fordítani a szituáción, ráadásul meglepetésnek se utolsó, egy ilyen szép darab fegyvertől…

Hé, mióta áll ez felém? Csodáló merengésemből az zökkentett ki, hogy látni véltem, amint valami felpislákol a fegyver mélyén, és igen hamar elért a felismerés: ez pillanatokon belül tüzet nyit rám!
Olyan riadt oldalra katapultálást régen mutattam be, mint amivel itt próbáltam oldalra vetődni, mert hát csak vagyok olyan gyors, hogy ennyit még ilyen vészhelyzetben is összehozzak. A vezérhangya még ugyan ebben a pillanatban megindult a gerincem mentén, és olyan pipa lettem pillanatokon belül, hogy azt elmondani nem tudom! A csuklómon már ott is feszült a fényes bőröv, a lábamat is átkarolta a lekötöző, a kezemben több feszültség ugrált, mint egy koedukált kamasz koliban… Hja, mérges voltam, az biztos!

by **Ryuu** Csüt. Aug. 27 2015, 12:11

- Nos, három a kettő ellen? - Itt, és pontosan ezen a ponton gyorsultak fel a dolgok. A srác belevaló volt. Annak ellenére is, hogy ízléstelenül öltözött és gyakorlatilag felül semmi, meg kinézném belőle, hogy egy oszlopba is belekössön. Talán pont ezért is tetszett. Első látásra szerelem volt. Kin chan tökéletes ellentéte. Ha BakAyani tan veszi a fáradságot a szóra, azt még megvártam volna még, de feltett szándékom volt célba venni lelkes újoncunkkal. Már csak kibabrálásból is Kingért. Had érezze ő is, hogy mellőzve van. Áhm mint mondtam, a dolgok hirtelen kétszer olyan gyorsan pörögtek le, mint addig. Újabb versenyző jelent meg, és kis zöldfülű létére magának követelte a prédát. Hát nem Ayanit, hanem az új fegyómat! Gondoltam rá, de csak egyetlen pillanatra, hogy visszavegyem tőle. Megmutatva ezzel, kivel érdemes játszadoznia, viszont még idejében letettem erről. Eszembe jutott egy érzékletesebb módja is az erőfitogtatásnak, ami nem mellesleg szórakoztatóbb is! Hozzá kel tennem, hogy ez idő szerint az új arc is, akit magam hívtam a csapatba, ellenem fordult. Kezdem úgy érezni magam, mint egy régi dráma főszereplője. Szóval ott tartottunk, hogy King kezdetleges passzivitásba merült, és mire én feltaláltam magam, az események maguk pörögtek tovább, kevés beleszólást hagyva nekem. - Kin chan vigyázz. /o/ - Dobtam el magam, mintha én is bajban lennék, őt védve. Természetesen egy minutumra se féltettem az öreg villamosszéket. Egy ilyen még közvetlen találat után sem ölné meg, ám a kis páros megrepesztette a falat! Vastag erek jelezték a lélekrészecskék becsapódási pontját. Felpattantam. Úgy sem terveztem hosszú időre a föld közeli állapot fenntartását. Egyetlen szökkenés elég volt, hogy kirúgva a nyeszlett szőkeséget, én álljak az ágyú tetején. - Ez már döfi! Na mutatok neked valamit Újonckám! - Jobb lábammal gyakorlott műgonddal csaptam le az ágyú fejét alsó irányba. A célpont ezenfelül King volt. Hát ha egyszer annak is kell lennie, és ha már kilövök egy erélyesebb léleklövedéket, arra lőjem, akiről sejtem is, hogy túléli! xP
Mindezt pedig a helyzethez mért legfürgébben tettem. Több szempontból is. Apám várható. Bármelyik pillanatban itt lehet. King nem hülye, hogy álló célpont maradjon egy ágyúnak, amit én kezelek. Kin chan pedig kiszámíthatatlan. Nem akarok már itt lenni amikor megsüti a szerencsétleneket maga körül. ^^"
- Kapsz egy kis ízelítőt abból, hogy mit érhetsz el itt! - Újonnan szerzett eszelős vigyor ült ki az arcomra. Az ágyú szédítő sebességgel izzott fel. Már csak egy lélegzetvétel volt hátra, majd ahogy megjelent a fehéres-kék gömb, elsült átlyuggatva a padlót, keresztüllőve az Akadémia oldalát. Meg sem állt a nagy lépcső közeléig, rajta felejtve egy kráternyi füstölgő mélyedést. Valószínűleg a közepén Kinggel. Igyekeztem nem hagyni neki menekülési utat. ^^ Úgy se akart itt maradni. Rolling Eyes

A kis ágyú pedig még érezheti magán a lélekenergiáimat, ahogy elengedtem. Nem erőszakoltam rá a lélekhullámaimat, nem betörni akartam mint egy lovat, sőt, ellenkezőleg! Egy kezdő fegyver és egy profi mester között nagyon nagy a rés, általában nem is sikerül a rezonancia. Én csak épp annyit tettem, hogy az amúgy sem kevés harci vágyát használva fogódzóként, átáramoltattam rajta a saját lélekhullámaim, és ezzel a végletekig felerősítve őt. Biztos szerzett egy adag kellemes élményt vele. x3 Ezek után ezt az érzést fogja majd jószerivel hajszolni. Ha a kis szöszke lesz végül a mestere, meg kell majd dolgoznia ezért. Mégis csak egy Halálisten lennék. xP
Most pedig, hogy kilyuggattam a padlót, illetve az épület falát, dolgom végezve fordultam meg. Egy nagy adag öntelt vigyorral a képemen. ^^

by **King** Csüt. Aug. 27 2015, 12:47

Komolyan, még el is rötyögtem kicsit magamban ezen a bénázáson, amit ezek a kis pöckök leműveltek! Hát olyan kis szerencsétlenek, a szívem megesik a töpörtyűkön, hát a farkamig se érnének fel, mégis milyen komolyan veszik magukat…
Úgy voltam, játszadozzanak csak, amíg nem veszélyesek önmagukra, de aztán előkerült az a batárnagy ágyú, és ott szinte éreztem, ahogy megkattan Ryuu-ban is valami! Mint amikor a vizek istene megkapja a tritonját, vagy Zeusz a villámait, vagy a szépségkirálynő a tiaráját… Igen, határozottan a legutóbbi jellemezte a legjobban most Ryuu-t. Szánalmas drámát mutatott be (reméltem, hogy a lábmunkás csaj is figyel azért, mert még ez is jobb volt az ő produkciójánál), kit akart átvágni? Elborult ábrázattal figyeltem, hogyan tetteti Kincaid megmentését, az agysejtjeim pusztultak be a ripacsoskodásába, a fejem csóválva rejtettem tenyerem mögé az arcom, hogy ne is lássam, mi folyik körülöttünk.
Az a mázli, hogy legalább a tanulók is érezték, hogy egészségükre a legoptimálisabb hatást az gyakorolja, ha most kicsit távolodnak kis csoportunk elől. Majdnem imádkoztam már, hogy fusson be az apja, mert nem vagyok hajlandó bébiszittelést vállalni a kis pöcs fia mellett, nem erre szerződtem, amikor némi változást éreztem az… a… az erőben, bazmeg! Tudom is én, de hirtelen világos lett, mi a francot akar Ryuu. Veszett késő volt addigra. Felháborodott ordításomat pedig szinte azonnal elnyelte a fegyverből kiömlő energiarobbanás. Az, hogy én próbáltam nekivetni magam, és a csövét felfelé fordítani, hát ezt a szándékot meg sejteni sem engedte, úgy kent fel a falra. Rohadt nagyot koppantam, belereccsent minden csontom. Baszódj meg, Ryuu! – morzsoltam a fogam között a szavakat.

Úgy festhettem, mintha még a bőröm is rám sült volna, ahogy füstölögve kikászálódtam a lyukból. – Fegyvert! – bődültem el. – Vagy egy tökös mestert! – Ropogtattam az öklöm, miközben bizonytalan léptekkel, de egyre határozottabban indultam a rohadt kis ágyú és Ryuu felé! – Vagy magam kenem el a szádat, utolsó kis pöcs! – vicsorogtam bőszen.

by **Strea** Csüt. Aug. 27 2015, 15:33

Ryuu és a „sleppje” xP

Ken másra se figyelve céloz, majd tüzel, közben persze vigyorog mint a vadalma, amikor pedig meglátja a repedéseket a falon, felnevet, és elégedetten húzza ki magát:
- Látod! Mi ketten megállíthatatlanok vagyunk!
Persze aki csak őt figyeli, észreveheti, hogy fél pillantást azért szán az elvetődő Kinre is, ám ahogy konstatálja, hogy nincs semmi komolyabb baja, már nem is foglalkozik vele többet – A legközelebbivel már tuti biztosan szé… hékás! - térne vissza a témához, ám közben meglepetten csattan egyet a földön, ahogy Ryuu elgáncsolja. Persze nem marad ott sokáig: felpattan, és máris igyekszik ő is föl az ágyúra, hogy lelökhesse a srácot, de Ryuu gyorsabb nála, s mire Ken ugrana, a fegyver elsül. Ken egy ideig meglepetten pislog, majd csillogó szemekkel nézi a falba lőtt újabb krátert - és egy icipicit azért aggódón az annak közepén füstölgő melákot – Hát ez ultrakirály volt! De szerintem jobb, ha kereket oldunk – vigyorog, az utolsó mondatot már Bacchusnak szánva, s már ugrik is le róla, várva, hogy újdonsült barátja visszaváltozzon: két tanár is feléjük igyekszik, nem is beszélve a mennydörgő nagydarabról, aki náluk sokkal félelmetesebben közelít a csapat felé.

Kin

Körülötted valahogy több lett a levegő. Lehet nem veszed észre, de hirtelen ritkulásnak indultak a környezetedben lévő diákok, van, aki megszeppenve néz rád, van, aki csak simán nem akar most a közeledben lenni. Ha oldalra nézel, láthatsz egy matricás kislányt, amint az egyik tanárnak magyaráz, többször is feléd pillantva. De persze minek is néznél arra? Előtted sokkal hangosabb dolgok zajlanak.

by **Hinari** Csüt. Aug. 27 2015, 16:21

(Miri, Yuichi,) Alex

Elnézőn mosolyogva figyeltem Mirika hozzáállásában beállt változást, s dőltem hozzá Alhoz, amint a lány, aki az előbb még nem is akarta ismerni a mögötte ordítozó fiút, engem lehagyva igyekezett feléje. Rögtön, ahogy, kéz a kézben Alexszal, elindultunk arrafelé. Persze hagytam, hogy egymás között intézzék el, fegyver és mestere voltak, nem is elsőévesek, tehát sok beleszólásunk tényleg nem volt a történésekbe. Al mondatára bólintottam: jobb lesz, ha mi csak szemmel kísérjük végig az eseményeket. Ettől függetlenül a fiú azért kapott egy újabb oldalba bökést a következő megjegyzésére, és egy felháborodott pillantást, amit nem kellett komolyan venni: nem tudtam volna haragudni rá. Őrá egyszerűen nem lehet ^^ Bármily rosszindulatúnak tűnő szavakat is mondjon. Azt azonban már valóban nehezményeztem, hogy Miri az összes lapot Al kezébe nyomta, így volt közöttünk valami, ami nem hagyta, hogy a páromhoz bújhassak.
- Szerintem oda leteheted őket – mutattam a regisztrációs pult szélére ártatlan mosollyal, ám mielőtt bármi egyebet tehettünk volna, a teremben eldörrent egy ágyú. Majd mégegyszer, az előbbinél erősebb zajjal, úgy, hogy még a fülem is csengett tőle. Az események pedig felpörögtek, s ugyan voltak, akik szerelmükhöz bújtak ijedtükben, én csak kíváncsian és aggódón tekintgettem a tömegből kilátszó, nagydarab férfira, aki elindult az ágyúhoz és az azon büszkélkedő, fölsős fiúhoz. Még mindig Al kezét fogtam. A fekete fegyvert akart, vagy mestert. Felnéztem a szőke fiúra, megszorítva a kezét, egyszerre szántam figyelmeztetésnek és biztatásnak is, hogy itt vagyok, itt vagyunk. A zöld szemeket kerestem, s amikor tekintetünk találkozott, lágyan elmosolyodtam, íriszeim azonban egyfajta kérdést is sugároztak feléje. Vajon mire gondolsz most? Nem szerettem volna bajt mindebből, de azt Al is láthatta rajtam, hogy nem szándékozom megbújni a tömegben, ha komolyabbra fordulnak a dolgok. Mi már kitapasztaltuk egymás forgatását. Ahhoz pedig, hogy megakadályozzuk a kibontakozni készülő harcot, amíg a tanárok ideérnek, ennyinek is elégnek kellett lennie.

by **Cearso** Pént. Szept. 18 2015, 19:18

Arra várok, hogy Katha végre megjelenjen a színen, és pont abból az irányból érkezik, ahonnan a legkevésbé számítottam rá. Mondjuk ő mindig is a kiszámíthatatlanok közé tartozott. Talán pont emiatt a kiszámíthatatlansága miatt nem cseréltem még le.
Ha csak egy fél lépéssel lettem volna hátrébb, akkor még talán sikerült volna megúsznunk a katasztrófát.
De így Katha hátulról hirtelen rám ugrása, annyira kilökött az egyensúlyomból, hogy a lábam megcsúszott a legfelső lépcsőfokon, és már meg is volt a baj. Automatikusan nyúltam az első dolog után, amiről azt hittem, hogy a megfogásával véget vethetek a zuhanásomnak.
Nem kicsit tévedtem, ugyanis Katha markolatát sikerült a kezembe fognom, aki szintén velem együtt zuhant, de neki volt annyi esze, hogy felvegye a fegyver formáját, és így kevesebb sérülést szerezzen.
Amint fel is fogtam a dolgokat, egy kis halovány mosoly villant át az arcomon.
-Te kis... Hónapokig nem látjuk egymást, és így köszöntesz? Milyen társ vagy te?
Nem mintha erre a kérdésre bármilyen választ is várnék. A válasz ugyanolyan lenne, mint ő maga: kiszámíthatatlan.
Csak ezután kezdtem el gondolkozni azon, hogyan is tudnám megállítani a zuhanásunkat, vagy legalább tompítani a becsapódáskor keletkező károkat.
Ha én is teljesen fegyveré változnék, akkor egy csapásra megoldódna a probléma, de ez két dolog miatt is lehetetlen ebben a pillanatban.
Egy: soha nem tanultam meg teljesen fegyverré változni. Igazából nem is sokan tudják, hogy részben fegyver is vagyok, de Katha pont közéjük tartozott.
Kettő: Katha. Mármint az, hogy most fegyverként trtom a kezemben. Ilyenkor öntudatlanul is a fegyvermester énem kerül az előtérbe, egészen addig, amíg a helyzet megoldódni látszik.

/off: sokáig zuhantunk/

by **Angelica Katharina** Vas. Okt. 04 2015, 17:56

Hihetetlen energiámat sohasem tudtam eléggé levezetni, és általában senki sem volt képes visszafogni. Talán azért mert sosem érdekelt, hogy betartsam a szabályokat, vagy az etikettet. Talán azért mert nem érdekelt, ha megsérülök, vagy ha megsérül miattam valaki. Talán azért, mert élvezem a bajt. Mindegyik lehetséges, és igencsak valós. Talán ezért is volt az, hogy elégedett mosoly ült ki az arcomra, amikor Cear megindult a lépcsőn. Szavaira hangosan felnevetek, bár fegyver alakom miatt a mosolyomat nem látta, illetve hangomat kicsit torzítva, de akkor is jól esett visszaszólni.
- Milyen társ vagyok? Izgalmas. – kuncogok – Nem, hogy örülnél, hogy újra megfoghatod csupasz testemet. Jobban mondva markolatom. Razz

Szavai azonban tényleg elértek valamit ott belül. Imádtam piszkálni a srácot, de eddig jól szolgált, és mindig számíthattam rá, ha valami hülyeségről van szó. Meg értékeli a humorom, hisz ha nem így lenne, most épp leüvöltötte a fejemet, ahelyett, hogy így üdvözöl. Bár… az is lehet, hogy tudja, hogy azzal úgysem érne el semmit. Nos mindegy, a lényeg, hogy ő nagyobb valószínűséggel tovább ki fog tartani, mint a mestereim nagyja. Élvezettel néztem, ahogy Cear végigbucskázik ezen a hihetetlen nagy lépcsősoron, majd mikor végül a zuhanásnak vége visszaváltozok, és gonosz kis mosollyal az arcomon mellette feküdtem a földön a kezeimmel megtámasztva az államat, miközben arcom vészesen közel kerül az ő arcához.
- Ugye nem haragszol rám ugye drágicám? – dorombolom mézesmázos hangon – Fáj valahol kicsikém, kell gyógypuszi rá? – kérdezem tőle incselkedve.
Tudom, hogy úgyis tudja, hogy direkt löktem le a lépcsőn, és azt is tudom, hogy sejti, hogy élvezem, hogy milyen kiszolgáltatott állapotban van. Most bucskázott végig egy olyan lépcsősoron, amire feljutni maga a pokol. nem lepődnék meg, ha még felállni se bírna.
- No mi legyen Cearchi? Felállsz, vagy segítsek felállni? – kérdezem tőle pajkosan a mellkasát cirógatva az ujjammal, szándékosan kétértelműen fogalmazva.

by **Cearso** Kedd Okt. 06 2015, 05:03

-Örülnék én neki. Csakhogy közel és távol nincs egy lélek, aki ellen küzdenünk kéne. Anélkül meg mi értelme van.
Megpróbáltam poénnal elütni a dolgot. Őt így lehet a legkönnyebben elviselni. Már ha valaki el tudja viselni, hogy minden nap minden percében az életére törnek.
-Szemét vagy. És van egy olyan érzésem, hogy nem kell erre emlékeztetni. Le merném fogadni, hogy miattad, vagy érted fogok meghalni. De egyszerűen nem tudok rád haragudni.
Különös érzés, de egy év mellette teljesen kimozdított a szürke hétköznapokból, és a lány miatt sohasem fogok unatkozni, amíg együtt leszünk. És emiatt inább örülök neki, mintsem mérges legyek rá.
-Mindenhol fáj...
Mondom a lehető legnyugodtabb hangomon.
-Tudod mit?
Fogom meg a huncut kis ujjacskákat.
-Nekem már nincs kedvem újra felmászni. Legalábbis nem ma. Hagyjuk ki szépen az első napot, és nézzünk szét a városban. Gondolom már te is bejelentkeztél mielőtt rám vetetted volna magad. Vagy arra számítottál, hogy felcipelek mindezek után? Addig is.....
Elengedem a lány kezét.
-Hadd pihenjek itt egy kicsit. Szerencsés vagy, hogy én is fegyver vagyok... Akkor is, ha nem tudok teljesen átváltozni.
Átváltoztatom a kezeim és a lábaim...
-Így kevésbé fájnak a dolgok. Figyelnél arra, hogy senki ne vegyen észre?
Fogalmam sincs, mi történne, ha kiderülne, hogy félig fegyver vagyok...
Majd lehunytam a szemem. Talán egy kicsit felelőtlen döntés volt ez Katha mellett, de a lány a bizalmamat élvezi.
A történtek után is.

by **Bacchus** Szer. Okt. 21 2015, 14:59

A seggvakargatást megoldotta, az a rövid harc, amiben cimborám alul maradt. Pont ott, ez az, ott viszketett. Egy hangtalan köszönömmel kuncogtam a kakaskodáson. Azért zavart, hogy alul maradt Ken és ezt szó nélkül sem hagyhatom, a kalóz becsület megköveteli.
- Hé te, vonszold el magad innen! – kiáltottam a fegyvermesternek, aki csak úgy jött és megpróbált kapcsolódni viharos lélekhullámaimhoz. Nehéz ilyet mondani, de betörte valahogyan, és az az érzés.. a kilőtt lövedék nyomát néztem, ahol is rendesen befújt a szél. Minden porcikám tapasztalta azt a hihetetlen lélekenergiát. Nem csoda, hogy a felkorbácsolt hullámai bőven túlmutattak rajtam. Ahogy Ken csodálkozó arcára néztem és felszabadultam visszaváltoztam emberi alakomba. Káprázott a szemem, a rés, a felénk tartó ember és a sokk. Összeszorítottam az öklöm és elkiáltottam magam.
- Ez király volt, most te Ken! – mondtam a srác felé nézve, miközben büszkén kihúztam magam. Alig álltam a lábamon, a felszólításra sem tudtam volna rendesen elillanni a félelmetes tekintetű fickó elől. Így felvettem én is legbájosabb harcra kihívó nézésem és bevártam a füstölgő alakot. Semmi energiám nem maradt az átváltozásra, talán.. ha újra ez a srác mondja, esetleg sikerülhet, még egyet lőni is. Az idő közben eliszkoló emberek látványa még jobb volt, és közel nevetése fakasztott, de itt és most egyet tehette, talpon kell maradnom és összehúzott szemöldökkel és mosolyogva bevárom az áldozatot. Nagydarab, és mérges és füstölög. Szélesebb mosolyra húzódott szám, tökéletes próba egér.
- Kérsz még egyeet..? – kérdeztem tagoltan, hogy cukkoljam kicsit. Izmaim kiengedtem, had dudorodjanak, hisz ha bemos, visszamosok, bírom a harcot eléggé. Főleg az olyan harcot, ahol nem csak nyeszlettek vagy lánykák ellen harcolok. Azokat túl könnyű elverni pirate

by **Halász Alex** Csüt. Okt. 22 2015, 10:07

Kuncogás. Nem gondolta komolyan, meg nem is arról van szó, hogy élvezné, ha valakit vernek, egyszerűen csak kimondta amit gondol. Nagy volt az esély arra, hogy kap a fegyverke még egy szép nagyot. Aztán már, hogy tényleg megtörtént e, az már homály maradt, ugyanis annyira nem kötötte le a figyelmét a jelenség. Hinari megbökte, jelezve, hogy "nem volt szép dolog", de ő erre csak kuncogott. Tudta, hogy nem haragszik a lány, emellett pedig felhőtlen jókedve volt. Mint amikor valahova, amit talán még vártál is előtte, bejutsz és az újdonság varázsa elkápráztat. Órákig, talán napokig is eltart mire halványul a hatás és a hétköznapok veszik át a helyét. Hinari javaslata a papírosokkal kapcsolatban, juttatta az eszébe, hogy egyáltalán szorongatja őket. - Hai yo. :3 - fordult meg egyazon levegővel és tette le a közeli asztalra a plusz terhet. Így már semmi nem állta útját az előbbi meghitt közelségnek. Végül eldördült egy ágyú. Csak úgy a "semmiből". Persze addig is tudta, hogy a velük átellenes sarokban van egy nagyobb gang amelyik nem bír magával, de mégis csak ágyú? És nem is egyszer, egyből kétszer sütötték el. Tuti, hogy fegyver, de... ágyú? Még csak nem is hallott ágyúról mint fegyverről! A második meg sokkal hangosabb volt az előzőnél, talán már nem csak ők, de az egész hely arra felé figyelt... Még a szél is feltámadt a teremben. De az hogy? Ekkor vette észre az ágyún terpeszkedő alakot. Hinari, mivel épp rá nézett, láthatta a baljós változást. Alex csak akor néz így, mielőtt valami hirtelent cselekszik. Felcsillantak a zöld íriszek, rávillantotta őket a lányra és csak úgy sugárzott belőle a lelkesedés. - Tudod ki ez? Tudod ki? *.* - Mutatott a bajkeverőre, aki már leugrott rögtönzött emelvényéről. - Halálistenmester fia! *.* Ryuu the Death! - Nem nézett körbe. Nem látta, csak halványan a kitörni készülő vulkánt Ryuu mögött, és az átváltozott félpucér ágyút a két tűz között. A mögöttük felizzó fegyvert sem érzékelte. Ő elszökkent, lágyan, mint a reggeli napsugár, elengedve Hinari kezét. - Ő a legmenőbb törpe a világon. *.*/ - A "törpe mellé" ért, és ekkor döbbent rá az első dologra, ami keresztül húzott jó pár illúziót az életében. - Nem is törpe. o.o - Majd rögtön ezután következett a második. Nem elég, hogy meg kellett fordulnia, de látnia is kellett a csörtető, fegyverért kiáltozó egyént. Fegyvert vagy mestert? - Te csakis Halálkasza lehetsz! *.* - Egyből az jutott az eszébe, hogy ugyanolyanok ők ketten Hinarival, mint ez a monstrum előtte. Felemelte a kezét vidáman. - Én leszek fegyver *.* - Mestert nem akart mondani, bár több kedve lett volna rá, azonban a karján egy "fegyver" kitűző lógott. Jah, az, hogy mire lesz fegyver, az meg kit izgat? Ha tehetné, autogrammot is kérne tőlük... lehet később meg is teszi Rolling Eyes

by **Hinari** Kedd Nov. 24 2015, 19:47

Láttam rajta a változást. Eddig csak egyszerűen jókedve volt, ahogy nekem is, magával ragadta a hely varázsa, és hogy végre itt lehetünk. Voltak ellentétek, persze, tőlünk nem is olyan távol: Mirika és a fiú között, aztán a fiú és a vöröshajú lány között… közelebb húzódtam Alhoz. Jólesett, hogy itt volt mellettem. Mi megvoltunk, és furcsa volt látni, mások mennyire nem. Vagy csak a történések okozzák, az esemény újdonsága?
A tekintetét kerestem. Így jól láttam rajta a változást. És azonnal.
- Al, lehet ne… - a tőle megszokott lelkesedéssel vetette magát az említett gyerek irányába, én pedig csípőre tett kézzel néztem utána. Lemondó sóhajjal kuncogva a lehetetlenségén, egészen addig, amíg észre nem vettem a dühöngő alakot, akihez az előbbi, mély hang tartozott. Pont arra igyekezett, amerre Alex is, és sejteni lehetett, hogy miért. Tűnődve pillantottam a falon tátongó lyukra, majd az ágyúra, aki azóta már átváltozott… és a fiúra, aki elsütötte, majd a halálkaszára, aki ezt akarta megtorolni éppen. És kettejük között a páromra.
Ennél jobban már nem is lehetett volna a középpontban.
- Elnézést, de szerintem ez a hely nem alkalmas a harcra – libbentem oda gyorsan, s néztem a fölém tornyosuló sötétbőrűre ártatlanul, önkéntelenül is nyelve egyet – Sok itt a kezdő – tettem hozzá, és bár a hangom a legkisebb magabiztosságról nem árulkodott – lévén pontosan tudtam, mennyi esélyem van a férfinek akárcsak a legkisebb ütése ellen -, azért én megpróbáltam csitítani kicsit a helyzetet. És közben élénken kapkodni a pillantásom valami tanárféle után, aki nálamnál nagyobb meggyőzőerővel bír. Persze mindezt úgy, hogy eközben a világ minden kincséért sem távolodtam volna el Alextől, egy fél centinyire sem: az ő közelsége adott erőt nekem, s ha ő nem lett volna itt… nos, akkor valószínű nem is éreztem volna szükségét a hirtelen és valljuk be, eléggé meggondolatlan közbeavatkozásnak.

by **Strea** Szomb. Dec. 12 2015, 18:05

Második (és ezen szituációból az utolsó) nagykör. Határidő legyen mondjuk Január 1, addig írhattok, befejezhetitek az ismerkedős játékokat, utána zárni fogom a topicot. Igény esetén természetesen kitolható a határidő, ezt pm-ben vagy egyéb felületen (pl fb) jelezzétek.

Kin kisülései lassan a körülötte lévőket veszélyeztetik. King útjából is ijedten áll el mindenki, a tanárok azonban túl lassan törnek át a tömegen. Bacchus Kinget igyekszik ingerelni, Ken mögötte áll, vigyorog még, de már korántsem olyan magabiztosan, mint eddig. Ryuu pedig valahol mögöttük, öntelt vigyorral szemléli a kialakult káoszt. Ő az egyedüli (meg talán Malus), aki tudja, mi fog következni.

A terem végében felállított pódium fölötti, digitális óra I0:0I-re vált. S a kattanással egyidőben jelenik meg Kid, a Halálistenmester, kezében két fegyverével. Felhúzza a szemöldökét, végignézve a helyiségen, a közelben lévők láthatják, ahogy homlokán kidagad egy ér, ahogy észreveszi a falon lévő lyukat. Felemeli kezeit, céloz, és lő. Az első kettőt Ryuu és King kapja, a második kettőt Kin és Bacchus, a harmadik kettőt Alex és Hinari. A teremben mindenki elcsöndesedik, így tisztán halljátok az emelvényen kialakult párbeszédet:
- Hé, Kid, a lányt minek kellett? Nem is csinált semmit! – szól ki Liz a fegyverből.
- Nem lőhettem ötöt! Az páratlan lett volna, és nem szimmetrikus!
Petty a háttérben röhög. A már jócskán a harmincas éveiben járó férfi köhint, kihúzza magát, majd hozzátok fordul:
- Köszöntök minden új tanulót, fegyvert és mestert, aki felvételt nyert az Akadémiára! – kezd bele, figyelme azonban minduntalan visszatér a lyukhoz – Én Kid vagyok, a Halálistenmester. Mint tudjátok… - megelégeli a helyzetet, és sima fegyvereiből eggyel erősebbe vált. Dörrenés, s hamarosan az ágyú által kilőtt lyukhoz egy megtévesztően hasonló lyuk mered rátok, a teremnek pontosan a másik lyukkal ellenkező oldalán – Tökéletes! – lágyul el Kid hangja, s büszkén szemléli művét. Petty újabb röhögésben tör ki, amíg Liz Kidet szidja. Ő azonban rá se hederít, hátradobja fegyvereit, amik még a földet érés előtt átváltoznak. Majd újra belekezd a beszédébe:
- Tehát köszöntelek benneteket itt, az Akadémián! Az elsősöket fél óra múlva várjuk két teremmel arrébb; ott fogjátok kiválasztani a párotokat, akivel egész hátralévő tanulmányaitok során együtt kell majd működnötök. Pontos eligazítást a tanároktól kérhettek, és ha bármi kérdésetek van – természetesen a részletes tájékoztató elolvasása után – azt is nekik tehetitek fel. Eredményes tanéveket kívánok, és kellemes időtöltést itt, az Akadémián!

by Ajánlott tartalom