Malus

Név: Toru Kaii
Játékos név: 'Sötétpenge' Malus (ic: Malus)
Kaszt: Állatidomár
Kor: 30
Nem: férfi
Indikátor: vörös

Kinézet:
Nyurga testalkata mellett is eltörpül a legtöbb ember mellett. Közel egymagasságú egy 17 életévvel megáldott normál japán fiúval. Arca ellenben hófehér, vonásai sötétek, és ráncosak. Jobbára minden testfelületét lehetőleg páncél borítja, de az alatt is vastag bőr ruházatot visel. Színben szeméhez és hajához illően feketét.

Jellem:
Rendkívül gonosz, ragadozó. Jelleme hideg és egyenes, akár a karó. Nem veti meg a társalgást és a társaságot sem, de nem nyájas. Segítő készség teljes egészében hiányzik belőle, önző. Végtelenül kegyetlen személy. Saját érdekét tartja szem előtt, bármi áron. Hataloméhségével semmi más tulajdonsága nem vetekszik. Élvezi, ha valaki életét elveheti, de azt csakis orv módszerekkel.

1. Képesség:
Sötétpenge - (pernamens)
Malus birtokában az állatidomár fegyverek megjelenésben eltérnek, minden korábban látottaktól. Malus kardként forgatja bármely típus is van birtokában. kép
Hatás: Malus fegyverének kinézete globálisan megváltozik ezáltal kardforgatónak tekinthető.

Ez nem az a hely, ahol elmondhatnánk róla, milyen volt részletesen a gyerekkora. Sötét, hűvös és nyers. Ez volt jellemző az ifjú Kaiira. Családja megadott neki mindent, amit tudtak, sőt még többet is a kelleténél, de útja során inkább a magányt és a kudarcot lelte mindenhol, kolonc volt testvérei árnyékában. Ez később csak fokozódott. A kapcsolata megromlott minden családtagjával, barátai nem voltak, mind meghaltak ismeretlen körülmények között. Heves gyűlölete egy messze földrészre vezényelte, ahol nem akart beolvadni, halovány bőrszínével, csak elkerülni azt, hogy ármányúságot szőve leszámolja háza népét és átvegye apja birodalmát. Nem akart több halált, ami az Ő vagy testvérei kezéhez, lemoshatatlan vérként tapad. Hosszú út vezetett ide Tokyo-ba, de megérte. Egészen más közeg volt, eleinte.

Négy éve tartózkodott Malus otthonától távol, amikor is hetedik testvére meglátogatta. Megváltoztatta a nevét és eltüntette a nyomait, sikertelen. A fiatalabb Nagaira, folyton kereste, de ahogy megjelent, Malus úgy vált kámforrá előtte. Meg sem hallgatta. Nem tartott ez a kényelem soká, napokig a nyakára járt, míg meg nem kapta, amit akart. Haza hívta, Isildur testvérük esküvőjére, ott kell lennie, apja Lurkan mellett, amikor idősebb fivére megesküszik. Malus sziszegett dühében és elküldte nővérét. Pár hétig nem hallott felőle így keresett valamit, hogy elfojtsa gyilkolás vágyát, valamit amivel kiverheti a fejéből vér örökségét. Elegendő volt testvére jelenléte, hogy újra érezze, hogy ölni akar. Ebben viszont elbukott, az alkohol mámora nem tartott soká.

Eljött az esküvő hete..

Nagaira újra felkereste. Az azóta nevet és személyazonosságot változtatott Malus hiába rejtőzött el. A lánynak nem jelentett akadályt megkeresni kisöccsét, és hamar be is hódolt a családi szertartásnak. Mire felöltözött Malus, nővére már jelentősen ideges volt hogy elkésnek. Ezt korábban is tudta, még nem állhat ellen, a nővére csábításának hisz olyan, mint egy boszorkány. Azt a rövid napot meg kibírja valahogyan családjával. Végig nézett testvére mezítelen testén, majd visszafojtva az újabb vágyat, hogy visszabújjon az ágyba, elfogadta az invitálást és a repülőjegyet.
Az esküvő napján Malus is ott állt testvérei között és apja az oltárhoz vezette az arát. Addig a pillanatig, amíg a fátyol le nem került Malus nem is sejtette, de különösebben nem is érdekelte ki az. Azonban ahogy húgáról Jazminról lekerült a fátyol, az epe öklendezett fel Malus torkán. Tehát továbbra sem adták fel, folytatják annak ellenére, hogy két gyermeküket elvesztették már a Lurkan dinasztia fejei. Sötéten nézett apjára és anyjára. Ők a legfőbb felelősek ezért, és az is, hogy mindezt templomi keretek között véghez tudják vinni, számos ember előtt. Nagaira sokat mondón Malus felé dobott egy csókot, amitől újra csak a gyomra fordult fel. Hosszú nap várt rá, amit átvészelt vérengzés nélkül, de hogy neki sikerült más ezen megbukott. Urial bátyja, aki púpos és nyomorék, a vendégek közül kettőt elkapott és azok már nem jutottak haza az eseményről élve. Mindenki tudta a családban, hogy Urial szeret a csontokkal játszani, de sosem érdekelte senkit, mit is akar a torz kölyök. Mindig gyanútlan és jobbára nincstelen emberek fejét tömik meg a gyors meggazdagodás lehetőségével. A legjobb háló a csábításon kívül.

Malus gyűlölettel fűtve visszatért Tokyoba az otthoni látogatás után, és újra megfogadta, hogy csak egyvalamiért fog hazatérni, hogy a fejüket vegye és véget vessen a fertőnek, ami az utóbbi négy évszázadban uralkodik a család háza táján. Ez alkalommal is személyazonosságot váltott, és elvágta a torkát még azon este folyamán az alkalmazottnak, aki kiadta neki a papírokat. Mesterien eldolgozta a szálakat, hogy ne keresse senki többet a családtagjai közül. Innentől Toru Kaii néven találkozott azzal a hét társával, akik később egy egészen más helyen lelték halálukat.

Eredeti nevén regisztrált be abba a játékba, amivel kortársai játszottak abban az időben. Mindannyian középkorú többnyire családos férfiak voltak és ezen kívül volt egy másik életük, amit csak egymás között ismertek. Kettejüket elkapták, de még így is maradtak Malussal együtt öten. Közel nyolc éve nem hallott családja felől ekkorra már akit csak „sötétpengének” becéztek új barátai. Este öltek, évente pár alkalommal nyomtalanul. Pár társa különösen beteg embernek nézte, hisz azt állították róla, meg is eszi az áldozatát. Pedig ez nem így volt, Malus jól tudta, milyen pletyka kering róla szerencsére kis körben, hiszen ha ezt engedné terjedni, akkor őket is el kellene intéznie. De jelenleg társai valami egészen újat szereztek be. Szert tettek néhány Nerve Gear készülékre, mind bontatlan és drog hatása alatt jó ötletnek vélte ő is, hogy kipróbálja. Malus felcsatolta a szerkezetet és beregisztrált az első játékra, amit ehhez a készülékhez adtak. Ezentúl egy kelletlenül érdekes élményben lett része. Egy régi vágya jelent meg a lehetőségek között. Állatidomár kasztot választott és belépett a játékba.

A játék szabályokra nem reagált, rezzenéstelen arccal hallgatta végig társai mellett, hogy a lehető legjobb helyre került. Huszonnyolc évesen Malusnak meg adatott az a lehetőség, hogy annyit gyilkolhat, arra fogva, hogy nem tudtam, hogy ártok, amennyit csak akar. Társai sokkal reménytelenebbnek tűntek rajtuk a félelem mélyebb csírát növesztett. Ez volt a pillanat, amikor elrendelték saját haláluk.

Hónapok és évek múltán is várta, hogy Harag kikeljen végre a tojásból. Egyedül maradt a társaságból, amikorra már túl estek a kiképző tiszten, valamint számtalan lehetőséget kipróbáltak a játékban. Társait kíméletlenül levadászták és megölték más játékosok, míg ő csak egyiküket volt képes élet-halál harcban legyőzni. Elbukott, miközben ő akarta egyedül elhallgattatni azt aki tudott róla. Továbbá volt még egy gond, ami állandó tüskeként bújt meg Malus bőre alatt. A tojást azóta sem kelt ki. A benne lakozó bestia, Harag nem akart világra jönni, hogy családja vérörökségét terjessze, vagy bevégezze. Várta, hogy végre megjelenjen a bitorló, ami elhozza a pusztítást, négy lábon.

//kiképző tisztet a 21. szint megnyílásáig nem venném igénybe, azt külön megírom Malusról. Valamint ahol a történet után kérdőjelek maradtak még körülbelül 11 élmény fog beszámolni a hiányzó részekről.