Re: [Event] Soul Eater!

by **Cearso** Kedd Okt. 06 2015, 05:03

-Örülnék én neki. Csakhogy közel és távol nincs egy lélek, aki ellen küzdenünk kéne. Anélkül meg mi értelme van.
Megpróbáltam poénnal elütni a dolgot. Őt így lehet a legkönnyebben elviselni. Már ha valaki el tudja viselni, hogy minden nap minden percében az életére törnek.
-Szemét vagy. És van egy olyan érzésem, hogy nem kell erre emlékeztetni. Le merném fogadni, hogy miattad, vagy érted fogok meghalni. De egyszerűen nem tudok rád haragudni.
Különös érzés, de egy év mellette teljesen kimozdított a szürke hétköznapokból, és a lány miatt sohasem fogok unatkozni, amíg együtt leszünk. És emiatt inább örülök neki, mintsem mérges legyek rá.
-Mindenhol fáj...
Mondom a lehető legnyugodtabb hangomon.
-Tudod mit?
Fogom meg a huncut kis ujjacskákat.
-Nekem már nincs kedvem újra felmászni. Legalábbis nem ma. Hagyjuk ki szépen az első napot, és nézzünk szét a városban. Gondolom már te is bejelentkeztél mielőtt rám vetetted volna magad. Vagy arra számítottál, hogy felcipelek mindezek után? Addig is.....
Elengedem a lány kezét.
-Hadd pihenjek itt egy kicsit. Szerencsés vagy, hogy én is fegyver vagyok... Akkor is, ha nem tudok teljesen átváltozni.
Átváltoztatom a kezeim és a lábaim...
-Így kevésbé fájnak a dolgok. Figyelnél arra, hogy senki ne vegyen észre?
Fogalmam sincs, mi történne, ha kiderülne, hogy félig fegyver vagyok...
Majd lehunytam a szemem. Talán egy kicsit felelőtlen döntés volt ez Katha mellett, de a lány a bizalmamat élvezi.
A történtek után is.

by **Bacchus** Szer. Okt. 21 2015, 14:59

A seggvakargatást megoldotta, az a rövid harc, amiben cimborám alul maradt. Pont ott, ez az, ott viszketett. Egy hangtalan köszönömmel kuncogtam a kakaskodáson. Azért zavart, hogy alul maradt Ken és ezt szó nélkül sem hagyhatom, a kalóz becsület megköveteli.
- Hé te, vonszold el magad innen! – kiáltottam a fegyvermesternek, aki csak úgy jött és megpróbált kapcsolódni viharos lélekhullámaimhoz. Nehéz ilyet mondani, de betörte valahogyan, és az az érzés.. a kilőtt lövedék nyomát néztem, ahol is rendesen befújt a szél. Minden porcikám tapasztalta azt a hihetetlen lélekenergiát. Nem csoda, hogy a felkorbácsolt hullámai bőven túlmutattak rajtam. Ahogy Ken csodálkozó arcára néztem és felszabadultam visszaváltoztam emberi alakomba. Káprázott a szemem, a rés, a felénk tartó ember és a sokk. Összeszorítottam az öklöm és elkiáltottam magam.
- Ez király volt, most te Ken! – mondtam a srác felé nézve, miközben büszkén kihúztam magam. Alig álltam a lábamon, a felszólításra sem tudtam volna rendesen elillanni a félelmetes tekintetű fickó elől. Így felvettem én is legbájosabb harcra kihívó nézésem és bevártam a füstölgő alakot. Semmi energiám nem maradt az átváltozásra, talán.. ha újra ez a srác mondja, esetleg sikerülhet, még egyet lőni is. Az idő közben eliszkoló emberek látványa még jobb volt, és közel nevetése fakasztott, de itt és most egyet tehette, talpon kell maradnom és összehúzott szemöldökkel és mosolyogva bevárom az áldozatot. Nagydarab, és mérges és füstölög. Szélesebb mosolyra húzódott szám, tökéletes próba egér.
- Kérsz még egyeet..? – kérdeztem tagoltan, hogy cukkoljam kicsit. Izmaim kiengedtem, had dudorodjanak, hisz ha bemos, visszamosok, bírom a harcot eléggé. Főleg az olyan harcot, ahol nem csak nyeszlettek vagy lánykák ellen harcolok. Azokat túl könnyű elverni pirate

by **Halász Alex** Csüt. Okt. 22 2015, 10:07

Kuncogás. Nem gondolta komolyan, meg nem is arról van szó, hogy élvezné, ha valakit vernek, egyszerűen csak kimondta amit gondol. Nagy volt az esély arra, hogy kap a fegyverke még egy szép nagyot. Aztán már, hogy tényleg megtörtént e, az már homály maradt, ugyanis annyira nem kötötte le a figyelmét a jelenség. Hinari megbökte, jelezve, hogy "nem volt szép dolog", de ő erre csak kuncogott. Tudta, hogy nem haragszik a lány, emellett pedig felhőtlen jókedve volt. Mint amikor valahova, amit talán még vártál is előtte, bejutsz és az újdonság varázsa elkápráztat. Órákig, talán napokig is eltart mire halványul a hatás és a hétköznapok veszik át a helyét. Hinari javaslata a papírosokkal kapcsolatban, juttatta az eszébe, hogy egyáltalán szorongatja őket. - Hai yo. :3 - fordult meg egyazon levegővel és tette le a közeli asztalra a plusz terhet. Így már semmi nem állta útját az előbbi meghitt közelségnek. Végül eldördült egy ágyú. Csak úgy a "semmiből". Persze addig is tudta, hogy a velük átellenes sarokban van egy nagyobb gang amelyik nem bír magával, de mégis csak ágyú? És nem is egyszer, egyből kétszer sütötték el. Tuti, hogy fegyver, de... ágyú? Még csak nem is hallott ágyúról mint fegyverről! A második meg sokkal hangosabb volt az előzőnél, talán már nem csak ők, de az egész hely arra felé figyelt... Még a szél is feltámadt a teremben. De az hogy? Ekkor vette észre az ágyún terpeszkedő alakot. Hinari, mivel épp rá nézett, láthatta a baljós változást. Alex csak akor néz így, mielőtt valami hirtelent cselekszik. Felcsillantak a zöld íriszek, rávillantotta őket a lányra és csak úgy sugárzott belőle a lelkesedés. - Tudod ki ez? Tudod ki? *.* - Mutatott a bajkeverőre, aki már leugrott rögtönzött emelvényéről. - Halálistenmester fia! *.* Ryuu the Death! - Nem nézett körbe. Nem látta, csak halványan a kitörni készülő vulkánt Ryuu mögött, és az átváltozott félpucér ágyút a két tűz között. A mögöttük felizzó fegyvert sem érzékelte. Ő elszökkent, lágyan, mint a reggeli napsugár, elengedve Hinari kezét. - Ő a legmenőbb törpe a világon. *.*/ - A "törpe mellé" ért, és ekkor döbbent rá az első dologra, ami keresztül húzott jó pár illúziót az életében. - Nem is törpe. o.o - Majd rögtön ezután következett a második. Nem elég, hogy meg kellett fordulnia, de látnia is kellett a csörtető, fegyverért kiáltozó egyént. Fegyvert vagy mestert? - Te csakis Halálkasza lehetsz! *.* - Egyből az jutott az eszébe, hogy ugyanolyanok ők ketten Hinarival, mint ez a monstrum előtte. Felemelte a kezét vidáman. - Én leszek fegyver *.* - Mestert nem akart mondani, bár több kedve lett volna rá, azonban a karján egy "fegyver" kitűző lógott. Jah, az, hogy mire lesz fegyver, az meg kit izgat? Ha tehetné, autogrammot is kérne tőlük... lehet később meg is teszi Rolling Eyes

by **Hinari** Kedd Nov. 24 2015, 19:47

Láttam rajta a változást. Eddig csak egyszerűen jókedve volt, ahogy nekem is, magával ragadta a hely varázsa, és hogy végre itt lehetünk. Voltak ellentétek, persze, tőlünk nem is olyan távol: Mirika és a fiú között, aztán a fiú és a vöröshajú lány között… közelebb húzódtam Alhoz. Jólesett, hogy itt volt mellettem. Mi megvoltunk, és furcsa volt látni, mások mennyire nem. Vagy csak a történések okozzák, az esemény újdonsága?
A tekintetét kerestem. Így jól láttam rajta a változást. És azonnal.
- Al, lehet ne… - a tőle megszokott lelkesedéssel vetette magát az említett gyerek irányába, én pedig csípőre tett kézzel néztem utána. Lemondó sóhajjal kuncogva a lehetetlenségén, egészen addig, amíg észre nem vettem a dühöngő alakot, akihez az előbbi, mély hang tartozott. Pont arra igyekezett, amerre Alex is, és sejteni lehetett, hogy miért. Tűnődve pillantottam a falon tátongó lyukra, majd az ágyúra, aki azóta már átváltozott… és a fiúra, aki elsütötte, majd a halálkaszára, aki ezt akarta megtorolni éppen. És kettejük között a páromra.
Ennél jobban már nem is lehetett volna a középpontban.
- Elnézést, de szerintem ez a hely nem alkalmas a harcra – libbentem oda gyorsan, s néztem a fölém tornyosuló sötétbőrűre ártatlanul, önkéntelenül is nyelve egyet – Sok itt a kezdő – tettem hozzá, és bár a hangom a legkisebb magabiztosságról nem árulkodott – lévén pontosan tudtam, mennyi esélyem van a férfinek akárcsak a legkisebb ütése ellen -, azért én megpróbáltam csitítani kicsit a helyzetet. És közben élénken kapkodni a pillantásom valami tanárféle után, aki nálamnál nagyobb meggyőzőerővel bír. Persze mindezt úgy, hogy eközben a világ minden kincséért sem távolodtam volna el Alextől, egy fél centinyire sem: az ő közelsége adott erőt nekem, s ha ő nem lett volna itt… nos, akkor valószínű nem is éreztem volna szükségét a hirtelen és valljuk be, eléggé meggondolatlan közbeavatkozásnak.

by **Strea** Szomb. Dec. 12 2015, 18:05

Második (és ezen szituációból az utolsó) nagykör. Határidő legyen mondjuk Január 1, addig írhattok, befejezhetitek az ismerkedős játékokat, utána zárni fogom a topicot. Igény esetén természetesen kitolható a határidő, ezt pm-ben vagy egyéb felületen (pl fb) jelezzétek.

Kin kisülései lassan a körülötte lévőket veszélyeztetik. King útjából is ijedten áll el mindenki, a tanárok azonban túl lassan törnek át a tömegen. Bacchus Kinget igyekszik ingerelni, Ken mögötte áll, vigyorog még, de már korántsem olyan magabiztosan, mint eddig. Ryuu pedig valahol mögöttük, öntelt vigyorral szemléli a kialakult káoszt. Ő az egyedüli (meg talán Malus), aki tudja, mi fog következni.

A terem végében felállított pódium fölötti, digitális óra I0:0I-re vált. S a kattanással egyidőben jelenik meg Kid, a Halálistenmester, kezében két fegyverével. Felhúzza a szemöldökét, végignézve a helyiségen, a közelben lévők láthatják, ahogy homlokán kidagad egy ér, ahogy észreveszi a falon lévő lyukat. Felemeli kezeit, céloz, és lő. Az első kettőt Ryuu és King kapja, a második kettőt Kin és Bacchus, a harmadik kettőt Alex és Hinari. A teremben mindenki elcsöndesedik, így tisztán halljátok az emelvényen kialakult párbeszédet:
- Hé, Kid, a lányt minek kellett? Nem is csinált semmit! – szól ki Liz a fegyverből.
- Nem lőhettem ötöt! Az páratlan lett volna, és nem szimmetrikus!
Petty a háttérben röhög. A már jócskán a harmincas éveiben járó férfi köhint, kihúzza magát, majd hozzátok fordul:
- Köszöntök minden új tanulót, fegyvert és mestert, aki felvételt nyert az Akadémiára! – kezd bele, figyelme azonban minduntalan visszatér a lyukhoz – Én Kid vagyok, a Halálistenmester. Mint tudjátok… - megelégeli a helyzetet, és sima fegyvereiből eggyel erősebbe vált. Dörrenés, s hamarosan az ágyú által kilőtt lyukhoz egy megtévesztően hasonló lyuk mered rátok, a teremnek pontosan a másik lyukkal ellenkező oldalán – Tökéletes! – lágyul el Kid hangja, s büszkén szemléli művét. Petty újabb röhögésben tör ki, amíg Liz Kidet szidja. Ő azonban rá se hederít, hátradobja fegyvereit, amik még a földet érés előtt átváltoznak. Majd újra belekezd a beszédébe:
- Tehát köszöntelek benneteket itt, az Akadémián! Az elsősöket fél óra múlva várjuk két teremmel arrébb; ott fogjátok kiválasztani a párotokat, akivel egész hátralévő tanulmányaitok során együtt kell majd működnötök. Pontos eligazítást a tanároktól kérhettek, és ha bármi kérdésetek van – természetesen a részletes tájékoztató elolvasása után – azt is nekik tehetitek fel. Eredményes tanéveket kívánok, és kellemes időtöltést itt, az Akadémián!

by **Kincaid** Szomb. Dec. 26 2015, 10:44

Nem mondom, hogy rendben volt már az a pillanat is, amikor egy rohadt ágyú meredt rám, és hajszálakon múlott, hogy nem engem sodort el rettenetes tűzerejével, de az még mindig sokkal jobban tetszett, mint amikor Halálistenmester – Apucikedvenc – Fia, avagy Kid úgy döntött, hogy megszór kicsit engem is, csak úgy, mert rohadt szimmetria! Mert lássuk be, én egyébként nyilván teljesen ártatlan voltam a kialakult szituáció miatt, és bántotta a csőrömet, hogy mégis megszívtam.

Szeretnénk majd én is megtanulni olyan szolidan képen nyomni másokat tiszta energiával, mint ahogy Kid csinálta, de hja, neki van néhány év előnye hozzánk képest, meg küzdött már démonistennel, meg minden ilyen vacak, tökre irigyelni való szituációban volt már. Mi ehhez képest egy röpke boszorkányharc? Már évek óta nincs semmi izgalmas… Szóval nyilván betalált, mert franc se számít arra, hogy hátulról lekapják az akadémián, miközben előröl alapjáraton egy rohadt nagy ágyúval néz farkasszemet. Nem kóser, de nincs mit csinálni. Bucskáztam annyit, amennyit a lövés lendülete vitt, majd a bőrcsatok segítségével is lassítottam magamon, és amikor megálltam, hát feltápászkodtam.

A fogam között szűrt kedves átkokon, és a Ryuu-t illető több generáción átívelő, beígért bosszúhadjáratomat pedig az ég világon senki nem hallotta. Ez így is volt jól.

Szépen leporoltam magam, nem érdekelt, hogy közben az elfojtott dühtől néhány hajszálam az égre mered, és szikrák pattognak közöttük, tiszta karácsonyi hangulat… kár, hogy nincs karácsony, és úgy teszek a számmal, mintha tökre semmi baj nem lenne, avagy mosolygok, de hát ez csak természetesen, hiszen tökre semmi baj nem is történt.
Nem igaz?
Nem igaz?!

Hogy rohadna meg az összes nyomorék kis halálisten-poronty, Ryuu-val az élen, bakker már!

by **King** Szomb. Dec. 26 2015, 23:47

Talán jobb is, hogy ez lett a vége.

Mert egyébként már vizionáltam, hogyha fegyvert nem kapok, a saját sarló kezemmel fogom felnyársalni Ryuu-t, meglátjuk, olyan kék-e a vére, ahogy lecsorog a vérelvezetőmön, mint amilyennek eladja magát, és csak röhögök majd az üvegessé fakuló szemén, mert tudom ám, hogy ennél keményebb kis pöcs, és hiába szeretném, messze nem tudom csak így magában megnyuvasztani, pedig mennyiszer kívántam már, bárcsak megfojthatnám, adja az ég, hogy lelkeket kezdjen zabálni, és magam végzem ki, módszeresen, tisztán… eh, francokat, kibaszott sok vérrel!

Helyette most itt állhatok, szégyenszemre remegő térddel a bekapott két lövéstől is, füstölgő bőrrel, rongyolódott ruhában, baszki, pedig vagy egy óráig vasaltam, és tudom, hogy ha nem tűnök el, vagy akár csak Ryuu a közelembe jön, üvölteni és zúzni fogok, saját magamat, meg a körülöttünk pályázó kis nyomoronc siserehadat ismerve pedig biztosan lesz munkája a kedves kis nővérkéknek, hogy dolgoznák meg néha az embernek nem-sérült testrészét is!

Vagy ha más nem – röhögök magamban a gondolaton –, Ryuut egyszer be fogom öltöztetni a ruhájukba, aztán takaríthat a lakásban. Nohomo, de azon szakadnék ám csak igazán, ember! Aha, jobb is, ha inkább ezen járatom a tekervényeimet, mert egyébként pillanatok alatt felbaszna a sok blődség, amit csak látod. Lépek is én inkább innen, ezek meg ha akarnak bármit, üljenek rá a saját farkukra, aztán forogjanak körbe azon, részemről inkább pofa bezár és…

– Elmentem fürdeni – közlöm félhangosan a világgal. Legszívesebben annak örülnék, ha néhány épkézláb kezdős hallaná, olyan, aki nem sikít kapásból, amint megkapja tövestől, mert abban nincs nagy élvezeti érték, ennyi erővel az utcán is erőszakolhatnám a népet, nem, nekem az kell, hogy lássam az arcán, amikor már úgy érzi, szétreped, és csak akkor sikoltson, párnába fojtva, és tovább nyomni, hadd élvezze.
Bazzeg!

Eegen, egy hideg zuhany jót fog tenni.

by **Kuradeel** Szomb. Jan. 09 2016, 00:24

Kura Kura time! Very Happy

by **Ryuu** Hétf. Jan. 11 2016, 20:37

Kezdjük ott, hogy teljesen tisztában voltam a jelenlegi helyzetemmel, és noha mondhatnánk azt is, hogy magamnak kerestem, felhívnám a figyelmet egy apró tényezőre. Ami nem is olyan apró, csak hát így jobban hangzik. Szóval mindenki tudja milyen vagyok, és ezt egyszer sem tagadtam. Kedves kis kaszám is jól ismer. Ezért is választott engem nem? Amikor ő képes lenne ellustulni, én felrázom. Nah persze nem mindig úgy, ahogy ő gondolja, de ezt mikor mondtam én? Minden úgy ment, ahogy elterveztem, attól az egyetlen bökkenőtől eltekintve, hogy mielőtt drága jó apám ideér, én le akartam lépni. Ott volt a fejemben, éppen azon voltam, hogy köddé váljak, de elkéstem. Talán túl sokáig élveztem a káoszt és belefeledkeztem. Ez bizony lehet. Semmi sem tökéletes. Belőlem is hiányzik a... nah de ez már lejárt vicc. Hol is tartottam? Jah éppen a földön fekszem. "Kid", aki még mindig előszeretettel hívatja magát így, - tudja egyáltalán valaki, hogy mi a rendes neve? -, nah de Kid, aki az apámnak hívhatja magát ott talált célba, ahol sokaknál a vég kezdődik el. De nem nekem! Én túlélek minden katasztrófát! Elf.elejtve minden jelentéktelen kis személyt, eseményt, apám "nagyszabású" beszámolóját meg az őrült pisztolyait, sőt, még Kin chant is meg a benga Kinget. Egyetlen dologra koncentráltam csak, teljes erővel. Se nem látva, se nem hallva semmit, ami nem arra ösztönöz vagy motivál, mindegy is, hogy azt az egy dolgot megtegyem. A felállásra! Ki kell jutnom innen. Méghozzá sürgősen. Jah, bár Kinget egy darabig nem akarom látni. Mi f@szért izgult fel? Kami sama, nem tudom eldönteni, hogy mazo vagy sado beütése van, de hogy kezelésre szorul az biztos. Én meg még egy kicsit szenvedek. Csöndesen, halkan. Hogy senki észre ne vegye. Csak adjatok még egy kis időt....

by **Halász Alex** Csüt. Jan. 14 2016, 11:13

Olyan volt, mint egy kivégzés. Módszeresen és alaposan szemelve ki az áldozatokat, a legkisebb megingás jele nélkül lőtte le mindet egyenként. Halál volt. A sarokban egy újonc nem bírta a nyomást és elájult. Valaki felsikoltott félelmében. Nem voltak vérző sebek, nyílt, hólyagoktól és gennytől mocskos forradások a golyó ütötte lyuk szélén. Csak a tiszta elemi fájdalom volt. Egyikük nyöszörgése egy darabig még elhallatszott azután is, hogy az egész terem némaságba burkolózott. Feszült figyelem töltötte be a teret. Minden szem a tettesre szegeződött és annak pisztolyaira. Ismerték. Vele nem lehetett szembe szállni. A sorsuk megpecsételődött.
Emlékezett vissza Alex miután a vállán ért lövés következtében egy szép ívet húzott megpördülve maga körül, és elterült. Egy darabig csak azt a nyomást érezte, ami a sajgó vállára nehezedett. Mivel a sebén feküdt rajta. Pár másodpercre elsötétült minden, de tényleg csak annyira, hogy pont kiessen az idő és térérzékéből. Ezen felül jól hallotta a mellette fetrengő Ryuu kínjait és a megdermedt csendet. Ebből aztán egy szép verset is költött pár nappal később. Az igazi megrázkódtatást viszont nem ezek okozták. A félelem ami átjárta, csak akkor kezdődött el igazán, mikor kinyitotta a szemeit, és Hinari feküdt mellette. Haja kócos összevisszaságban, egyik keze a feje felett a másik pedig furcsán állt a hasa fölött ernyedten. Feltérdelt. Két kis kúszás után a karjaiba vette kedvesét. Szíve olyan hevesen vert, hogy azon kívül semmi másra nem volt képes figyelni, mint ami a szemei előtt létezett. Hinariéi viszont csukva voltak. Megremegett. - Hinari... Hi-nari? - Magához húzta a lányt, tele vad hevességgel és rettegéssel a jövőtől. Azt hitte, hogy ... - HINARIIIIIIIII! - Elképzelhető, hogy miután drámai üvöltése megszakította a beszédet, kapott még egy lövést. Rolling Eyes

by **Hinari** Kedd Jan. 19 2016, 15:38

A lövések váratlanul értek. Még éppencsak láttam, ahogyan Kid megjelenik a pódiumon, majd pár durranás, melyek olyan gyorsan követték egymást, hogy még odafordulni se volt időm, amikor az egyik engem is eltalált. Éles fájdalom nyilallt a vállamba, majd megszédültem és elestem.
Sokáig fekete volt még a világ.
Mondjuk tényleg nem tartott pár percnél tovább, hirtelen szakadt félbe ez is, amikor egy újabbat dörrent körülöttem a világ, s por lepte be a légteret. Résnyire, óvatosan kinyitottam a szememet, egy hatalmas lyuk nézett velem farkasszemet, a terem közelebbi feléről. Először azt hittem, elromlott a térérzékem, hisz az a srác a nagyterem másik oldalát lőtte ki, nem emezt. Aztán fordultam, s a Halálisten mester arcát látva rájöttem, mi is történt. Körülnéztem, felkönyökölve a padlóról: döbbent csend, Ryuu a földön, a fekete férfi éppen sarkon fordul és kimegy… Al éppen kezd magához térni. Hála az égnek. Nyögtem egyet, visszaejtve magam a hűs földre, és pihentem. A vállam még mindig fájt, habár korántsem annyira, mint azt először hittem: úgy tűnt, mi a lehető leggyengébbet kaptuk, amit egyáltalán kaphattunk a főnöktől, s én a magam részéről örültem neki, hogy így történt. Ki tudja, mi lett volna, ha Kid nem lép közbe… ámde hogy engem miért kellett meglőnie, azt nem értettem. Túl kimerült voltam ahhoz is, hogy egyáltalán megpróbáljam. Inkább behunytam szemeim, próbálva elvonatkoztatni az egyre kevésbé lüktető fájdalomtól; meg nem moccantam volna a világ minden kincséért sem, még a lélegzetvétel is fájt. Fájdalomtól eltorzult grimasszal reagáltam a mozgatásra: Alex aggódott, hát persze, ám mire kinyithattam volna a szám, sóhajtva neki egyet, hogy megvagyok, szinte a fülembe üvöltött. Csengett is mindkettő, tovább fokozva a nem túl jó közérzetem.
- Al, megvagyok… - néztem rá, próbálva mosolyogni, majd pillantásom aggodalmasba váltott át, ahogy végignéztem rajta – Te? – kérdeztem, hisz őt is meglőtték. Habár ha tudott mozogni és még fel is húzni engem az ölébe, olyan nagyot ő sem kaphatott. Elhúztam a szám szélét. Meg kell hagyni, nem egy szokványos módja a bemutatkozásnak, bár hogy az aktuális Halálisten Mester mennyire szokott túlzásokba esni, arról nem volt sok fogalmam. A mostani tapasztalatokon kívül, természetesen. Nemsokára pedig már fel is tápászkodtunk mindketten, én még fogtam a vállam egy ideig, végighallgatva a beszédet, mely nem is tartott olyan sokáig, mint amennyire az ilyenek szoktak. Kézen fogva sétáltunk át a másik terembe: kíváncsi voltam az osztályunkra, s hogy ki kivel fog párba állni. Nekünk, szerencsére, már nem kellett ezzel tölteni az időt.

by **Strea** Szer. Jan. 20 2016, 20:57

Köszönöm szépen mindenkinek a részvételt, az eventet lezárom ^^
A topicot azonban nem, mivel lenne még olyan, aki írna, csak nem tudja, mikor, így ezt a megoldást választottuk az elhúzódás helyett Smile

A jutalmak: mindenkinek reag*100 arany; halott karaktereknél az élő multi örököl (levonva a szabályos 10%-ot).
Így tehát:
Most sincs kedvem betűrendezni, így az első mesélőiben felírt sorrendben:

Ayani: 100 arany
Kin: 400 arany
Cearso: 300 arany
Katha: 200 arany
Hinari: 600 arany
Alex: 600 arany
Malus: 200 arany
Chan: 300 arany
Ryuu: 500 arany
King: 400 --> 360 arany Kincaidnek
Yuichi: 400 arany
Miri: 300 arany
Askr: 100 --> 90 arany Phobosnak
Kokoro: 100 arany
Szophie: 100 arany
Bacchus: 300 --> 270 arany (a pályázatod alapján) Malusnak
Kebamat: 100 arany
Jasude: 300 --> 270 arany Alexnak

Ha a későbbiekben lenne igény másik szituációkra, új körökre, dobjatok meg egy pm-el és megbeszéljük Wink

Addigis az első (hely)színnek hivatalosan is vége. Wink

by **Cardinal** Pént. Jan. 22 2016, 23:58

Jutalmak beírva

by Ajánlott tartalom