Re: Kezdetek Erdeje

by **Tomoyama Tsubaki** Vas. Júl. 14 2013, 21:32

- Arra érveltem vele, hogy képesnek tartom megvédeni magam - rázta fejét, vetve ellen gondolkodás nélkül - hogy tudom használni a fegyverem azon kívül másra is. Segítettem, mert én segíteni akartam és mert nincs alattomosabb ember annál, aki a saját testvérét ölné meg csak azért, hogy erősebb legyen. Te nem ölnéd meg Timidusu-sant, hogy hatalomra tegyél szert!
Eltette a tükröt és mocorogni kezdett, hogy kényelmesebben ülhessen a fűben, úgy látszik az imént nem ügyelt nagyon a leülésre. Nehezen fejezte ki magát, ez egyre csak bizonyosabbá vált, gyakran tűnt úgy hogy a lány nem úgy értelmezte szavait ahogyan ő szánta őket. De nem tudta miként tehette volna jobban, ha keveset beszélt az volt a gond, ha sokat akkor pedig az... még az arany középút sem volt megoldás. Talán lehet hogy a lány gondolkodott túl sokat azon, hogy mi bújhatott Tsubaki szavai mögött? Elképzelhető, de ilyesmire nem akart rákérdezni, az túlságosan is otromba lett volna. Egyenlőre legalábbis nem, míg megpróbálhatja maga is kiküszöbölni saját csorbáit addig nem érdemes máshoz fordulni, különben minden önállóságát elveszítheti, melynek nem lett volna semmi haszna
- Én csak én vagyok - folytatta - néha ugyan fel kell hívni mások figyelmét bizonyos dolgokra, de az nem én vagyok legfeljebb egy észrevételem valamivel kapcsolatban. Jobban szeretek a körülményeknek megfelelően segíteni, lehetőleg nem magamat mutogatva. Hogy miért segítek, azt nem kell firtatnom mert én sem akarok hazudni...
Nem mutatta és nem mondta ki, mi bántotta és mi volt ami ösztökélte mindenre. Sosem volt nyitott könyv, még Ritanak is csak véletlenül és homályosan utalt veszteségeire, ám semmit nem említett bűntudatról vagy önhibájú tehetetlenségről. Volt hogy panaszkodott dolgokra, de sajnáltatni magát már egy egészen más dolog lett volna, nem hozzá illő és mások számára kellemetlen. Nem volt rá szüksége, nem dörgölte más orra alá hogy mik bántották az életben leginkább. Nem tartozott rájuk, ő tudta magáról és ennyi bőven elég volt

by **Danee** Vas. Júl. 14 2013, 23:03

//Elysion//

A kardomat a hüvelyébe csúsztatva lehuppanok én is a fűbe
- Áh, isten ments, bár legközelebb megnézhetnénk azt a mezőt is, azt hiszem, valami Nagy Síkságként szerepelt a térképen! Csak a változatosság kedvéért!
Elysiont látva, ahogy nyakalja a kulacsából a hűsítő vizet, én is megszomjazom:
Előhívom a menüt és néhány érintéssel elővarázsolom az indulófelszerelésből a kulacsomat, sietve megszabadítom a tetejétől és egy jóízűt kortyolok belőle
- Bháááá! - adom tudtára a világnak, hogy milyen jól esett ez a hűsítő itóka, ezután az intenzív harc után, és a szám szélén lefolyt vízcseppeket széles mozdulattal letörlöm a felsőm ujjával
- Ezzz de jól esett! - vigyorgok elégedetten
- Hááát, ha azt vesszük, hogy ők velünk ellentétben tényleg csak a nagy program kis részei, és a helyükön idővel ugyanolyan mobok jelennek meg, akkor mondhatnánk, hogy reinkarnálódnak, de ezen még sosem töprengtem
- Ez az első csata sokkal durvább volt, mint képzeltem, amikor megláttam a sasokat a fejünk fölött, komolyan félni kezdtem, azt hiszem, amíg nincs egy íjász a partyban, addig a szárnyas jószágokat inkább kerülni fogom! Na persze nem Anikára gondolok! - mosolygok a bébisárkány láttán - ő azért el tudna bánni eggyel... talán... majd ha nagyobb lesz, egymaga is, de most még jobb ha vigyázunk rá!
- Háhá! Óóóriás epres puding! Végtelen kukorica mezőn! Hát ez jóóó! - nevetek - Látom megéheztél, és ha már ki nem tudunk jelentkezni, akkor legalább hitessük el az agyunkkal, hogy megehettünk egy remek pudingot! Idefele jövet láttam is az utcán egy cukrászdát, most így hirtelen nem emlékszem kristálytisztán a nevére, de valami Sweet akármi volt... Sweet izé cukrászda, valami dé betűs... dream azt hiszem... Sweet Dreams cukrászda? Ez lehetett az!
- Miért nem megyünk vissza a városba egy kis pihenés erejére? Meg kereshetnénk a cukrászdát, ehetnénk epres pudingot, ha már így felhoztad, úgy is regenerálódnunk kell, ha folytatni szeretnénk! Meg lehet, hogy találkoznánk másokkal is esetleg, akik csatlakoznának! Például lányokkal! tongue

by **Elysion** Hétf. Júl. 15 2013, 14:14

Danee

Széles mosollyal az arcomon feltápászkodok Anikat a kezemben tartva és enyhe kacajjal hangomban így szólok.
-Szent igaz kicsit gyengus és csonkácska még a team-ünk, de végül is még csak most kezdtük, az hogy nem egyedül flangálunk hanem ketten már nagy teljesítmény, az meg, hogy még némileges csapat munka is volt köztünk az meg még nagyobb tekintve, hogy nem rég találkoztunk... legalábis szerintem. Bal kezemet mely éppen szabad szívemre téve mondom ezt valami hú de jók vagyunk arckifejezéssel.
-Jó ötlet ez a cukrászdás dolog főleg, hogy már az emlékező tehetséged is oda van érte. Mosolyodok el.
-Lányok... húúúúú... Remélem nem sértődsz meg, jó fej vagy és szimpatikus és eddig úgy tűnik talán a mai nap egy virágzó barátság kezdette, de ezerszer jobban örültem volna ha egy kis hosszú barna hajú, puha bőrű, smaragdszemű kis tündér hercegnő botlót volna meg a lábamban és nem te. Így bele gondolva az a hiszel a sorsszerű találkozásokban instant gondolatom fizikai manifesztációja még jól is jött volna ki akkor. Mondom keserédes vágyakozással az egész kis mondandómat.
-Jó lenne ha találnánk ott pár szeretni való leánykát, mint a Játék szempontjából mint a magunkéból. Gondolataim elkalandoznak egy kicsit és körülbelül harminc féle tökéletes ám egymástól teljesen különböző szépség jelent meg képzeletem végtelen mezején melyekkel idillien találkoztam, ám tudván ez most nem az álmodozás ideje gyorsan visszaráztam magam a valóságba.
-Induljunk is! Mondom előre jókedvűen Danee-nek miközben bal kezemet nyújtom hogy felsegítsem őt.

by **Danee** Hétf. Júl. 15 2013, 23:56

//Elysion//

Elfogadom a felém nyújtott kezet, és egy kis segítséggel feltápászkodok.
- Igen, nem kellett csalódnom, ahhoz képest amit képzeltem, és elvártam magunktól, tényleg működött a csapatunk!
- Ami meg a lányokat illeti, én is örültem volna, ha egy segítő kész leányka már az első perctől felajánlja, hogy totál kezdő létemre körbekalauzol a városban, lehetőleg, egy barna hajú, barna szemű, tőlem alig valamivel alacsonyabb - mutatom a szemmagasságba emelt tenyeremmel - és persze kis mellbőség, na az lett volna az álom találkozás Very Happy

- Odahaza van is egy ilyen kaliberű gamer lány ismerősöm, aki szinte teljesen ennek az ideálnak a földre szállt mása, de hát, csak haverok vagyunk, sajnos

- Menjünk, menjünk! - nyugtázom, és a város felé vesszük az irányt, gondolatban már a habos-mákos sütim is feldereng lelki szemeim előtt
- Gondolkodtál már azon, hogy milyen jártasságot tanulj? Annyi jó skill lenne, nem bírok választani se... bár még korai, hiszen még pénzt is kellene szerezni hozzá!

//akkor érzés szerint folytassuk valahol a városban, vagy rögtön a cukrászda külön bejáratú topicjában

by **Shukaku** Kedd Júl. 16 2013, 15:37

*Ismét felkacagott, most azonban az igazi gúnyos, lenéző kacaj hagyta el az ajkait. Olyan nevetés volt ez mely egy sokat látott valakihez illet volna, aki gőgösségében lenézi az újoncok gyenge kis próbálkozásait, találgatásait. Shukaku nem volt gőgös, de most mégis, talán az életben először tudta, hogy ezt az egyet a lány rosszul tudja, és ő sokkal jobban érti és sokkal inkább tapasztalta, mint ez a lány.*
~Nincs alattomosabb ember annál? Nincs? Hát hogy ne lenne! Azok az emberek céllal ölték meg a testvérüket. A hatalomért tették amit tettek.~
-Van ennél sokkal, de sokkal rosszabb. Ha csak azért teszel meg valami rosszat, mert megteheted.
*A lenézés hamar elszállt a hangjából, és a nevetésébe sokkal inkább az öröm vegyült. Örült annak, hogy ennek a lánynak még van jövője, és úgy gondolta, hogy a múltja sem lehetett valami szörnyűséges, még a kinti világban sem, még akkor sem, ha elnyomásról és parancsolgatásról beszél. Mások miatt aggódik leginkább, és nem maga miatt. Az élet szörnyűségeit is mások példáján tapasztalta meg, és azzal is példálózik. Shukaku sohasem akarta azt, hogy bárki is átélje azokat a dolgokat, amiket ő. Még az ellenségeinek sem, bár nem is nagyon voltak ellenségei. Ő senkit sem gyűlölt, általában mindenki felé közömbös volt, akik nem érdekelték.*
-Oh… hát neked is vannak titkaid. Ennek örülök.
*Nyugodtan, elmerengve kezdett játszadozni egy fűszállal, forgatta egyik kezének ujjai között, miközben másikkal Timidust simogatta. Nem kérdezte a lány dolgait, nyilvánvalóan nem akarta őket megosztani, és igazából nem is érdekelték őt.*
-Tudod… gondolkoztál már azon, hogy mi lesz a mesében a főhőssel ha mindent elért? Egyesítette az országot, ő a legnagyobb harcos és a szellemekkel is békességben van. Tudod, amikor boldogan él míg meg nem hal.
*Átfordult a hasára, és a lányra nézett.*
-Biztosan nagyon uncsi lehet. Amíg szerepel, addig egy mese az élete, de ahogy befejezett mindent, a mese is befejeződik. Na ezért nem akarok én innen kijutni, és ezért nem küzdök a szintekért. Jól láttad, alacsony szintűek vagyunk mindketten, de nem is nagyon van kedvem fejlődni. Jól érzem magam itt, a mesében.
*Elmosolyodott, a fűszálat két-két ujja közé vette, kifeszítette, majd ajkaihoz emelve belefújt, mire az hangos, sípoló hangot adott ki, a hangra pedig néhány madár röppent fel a közeli fákról.*
~Örülök, hogy a fűszálak nem esnek olyan hamar darabokra, mint a virágok.~
-Ha viszont nem firtatunk dolgokat, akkor ennek a mesének is vége lesz.
*Újra átfordult a hátára, és az eget bámulta. Ennyi tellett ki tőle, már így is sokkal többet beszélt, jobban érdeklődött, mint szokott. A lány elvileg érdekesnek tartotta őket. Ha még mindig annak tartja, és van is mit mondania, vagy kérdeznie, akkor majd megszólal. Shukaku nem nagyon értett a beszélgetés művészetéhez, a beszélgetés fenntartásához. Nem tartotta volna illetlenségnek, ha a lány feláll, és távozik. Ha egyiküknek sincs mit mondania, akkor a társalgást befejezettnek tekintette.*

by **Tomoyama Tsubaki** Kedd Júl. 16 2013, 16:04

Teljesen elkomorodott, kényelmetlenül érezte magát ahogy a lány gúnyosan kinevette, nem esett jól. Hallgatott, hallgatott és még csak nem is gondolkodott, kivárta míg véget ért és nem foglalkozott vele, sok ember másképp és más dolgokon nevetett. Talán gyerekesnek találta, talán ostobának, de ha elkezd vele veszekedni akkor azzal sehova sem fog jutni. Mikor aztán véget ért és ismét szavakra került a sor, ismét megnyitotta elméjét a hallottak iránt. Sok szó nem esett most sem, bár tovább beszélt a lány mint percekkel korábban és talán több mondanivaló is rejtőzhetett a szavai mögött, de az is lehet hogy nem. Tsubaki most nem követte tekintetével, csak a fűszálakat bámulta maga előtt
- Sosem kellett gondolkoznom a mesehősök sorsáról... - mondta végül halkan - hiszen a végén általában mindig kiderült, mi történt velük. Vagy elérték céljaikat és másokét, aztán éltek tovább boldogan mint mondod, vagy meghaltak közben. Néhányan kerestek valamit vagy valakit, néhányan boldoggá akartak másokat vagy megvédeni őket, mások pedig bosszút akartak állni. A hősök sorsa csak attól függ hogy az elbeszélő kit választ meg hősének és neki mi a végzete. Nem minden történet ér véget boldogan, nem minden hős éri el a célját s fedez fel az úton más célt, de néhány elbukott hős mégis boldogan hal meg... vajon miért? Mindig másért, sokféle történet van hogy azt mondhassuk, mindegyik megoldása boldog a főhősök számára... de megint nem ez volt a lényeg...
Igazított haján és felkelt, tűnődve vizsgálva az időt hogy vajon mennyi idő telhetett el. Talán már menni is akart volna? Talán...
- Hanem hogy szerintem is jobb itt lenni, de nem is a szabályok hiánya miatt... - sóhajtott - hanem mert ez a világ nem az a világ, ide más emlékek kötnek, olyanok amiket jobban esik felidézni. Még ha a történteken semmit nem is változtat
Közömbösen nézett le a hátán fekvő lányra, de mást nem szólt, egyszerűen egy fához sétált és nekivetve hátát leült a tövébe, s a karakterlapját kezdte böngészni

by **Nio** Csüt. Júl. 18 2013, 12:27

Yuichi

Meglepett kérdése, melyet az előbb ki is fejtett pontosan. Milyen is vagyok valójában?
-Lássuk csak...- kezdtem el gondolkodni a válaszon. Az igazat megvallva egyből tudnom kellene válaszolni, mivel rólam van szó, de szavakba önteni kicsit nehezebb, mint tudni. Ismerem magamat, de hogy kellene elmondanom?...- Eléggé sokat változtam mióta itt vagyok- kezdtem bele végül némi szünet után.- Például otthon nehezemre esett barátkozni. Mindig mások kezdeményeztek. Itt viszont könnyebb. Nem voltam igazából se bátor, se nagyon társasági lény, vagy hasonló. Itt viszont akkori önmagamnak árnyéka se vagyok. Sajnos magam mögött kellett hagynom azt az életet mikor ez a rémálom kezdetét vette. Próbálok az maradni aki vagyok, de a körülmények nem engedik. Egyedül otthon még megvoltam. Ha úgy adódott rajzoltam, vagy elfoglaltam magamat. Otthon egy cseppet sem zavart. Esetenként még jól is esett. De itt szinte gyilkos. Nem szeretek egyedül, mert akkor gondolkodom. És annak nincsen jó vége- nevettem el magamat ezen a ponton.- Nem sokat változtam, csak bátrabb és rámenősebb lettem. De attól még szeretek nevetni és az vagyok akivel eddig kalandoztál. Hozzátenném,-jegyeztem meg suttogva játékosan- annál a viziizénél majdnem elrohantam. Rémes egy valami volt. Egy horrorfilm főszörnyére emlékeztetett- vettem vissza normális hangerőmet.
Tény hogy változtam, de nem érzem magamat másnak. Csak többnek, aminek otthon lehet, hogy még hasznát is veszem. Ugyanazokat a dolgokat szeretem és utálom. Akiket kedvelek azokat kedvelek.
-Nem lettem kevesebb csak több. Talán így fogalmazhatnám meg legegyszerűbben. A játékban lehet, hogy bármelyik pillanatban meghallhatunk, de segített is hogy fejlődjön a jellemem jobb irányba. Szerintem a testvéreim hiánya is hozzá segített.
Jutott eszembe bátyám és húgom. Ők is teljesen ellentéteim. Lehet, hogy ők egy kicsit elnyomtak, vagy hasonló. Nem tudom. Nem okolom őket. Elégedett vagyok azzal, aki vagyok.
-És te? Milyen vagy?-néztem ezúttal rá. Eddig gondosan ügyeltem, hogy ne nézzek rá, hanem valami másra. De most mégis oda néztem és reméltem, hogy mosolyom és vidámságom miatt nem lát álszentnek vagy hazugnak, aki egy ilyen vészjósló időben folyton nevet. Nem akarok búsan járni-kelni, az itt töltött idő is fontos.

by **Hayashi Yuichi** Csüt. Júl. 18 2013, 15:19

Nio

Lassan és halkan kezdett bele, de válaszolt. Elég illetlen kérdésnek tarom, ha valakire csak úgy rátörök, hogy te különben ki vagy, de érdekelt mégis Nio esetében. Hisz megmentette még életem is és harcban lehet rá számítani. Igaz nem csapatként játszunk most, de későbbiekben könnyedén lehetnénk csapatban. Nem bánnám cseppet sem. Eltároltam minden egyes hangot, mikor nevetett, mi az amire feltétlen rá kell kérdezzek. Örülök, hogy akkor ott visszább nem egy vaddisznó hangjától hanem az övétől riadtam meg. Ugyan találkozásunk nem volt felhőtlen, már-már lemondtam arról hogy meghall és meglát, de nem így történt. Ma úgy érzem megszereztem első barátom SAO-n. Ki tudja, mit hoz még a jövő. Kérdése előtt találkozott szemünk, mosolya fogadott, meg is tette hatását, megeredt a nyelvem.
- Elsőnek a bonyolultat mondanám, de rendkívül egyszerű ha jobban megnézed. Nekem a történetem annyi, hogy odakint magamnak való, de önfeledt vidám srác vagyok. Kevés dolog horgasztja le azt a mosolyt, ami most rajtam van. Az esetek többségében őszinte a mosolyom, a hamis mosolyom kirí a többi közül, szóval ha valaha ilyet csinálnék, azt szerintem látni fogd. Odakinti életem unalmasnak mondhatnám - néztem fel az égre és kicsit el a szemeitől - bár mások így is irigyelnek, hegyet mászok, kirándulok, segítek a part menti halász cégnek. Munkahelyen helytállok és ehhez hasonló játékokkal játszottam még. Ezenkívül olvasással és kardforgatással szórakoztatom tovább magam. Igen tudom még mielőtt szólnál, mai japánban ez furcsaságnak számít, tudom. Abbahagytam kicsit, mert bunkónak éreztem az előbbi leállításom, és érdeklődve ránéztem, ha szeretne kérdezhet bátran hagytam rá időt.
- Ahogy előbb nevettél és ahogy mondtad azzal a teremtménnyel kapcsolatos érzéseid. Tényleg szörnyű volt az a valami. Nem nevezném tündérnek, ez biztos - nevettem fel. - És azt mondom nevess sokat te is. Jól áll - mosolyogtam rá szavaim nyomatékosítva.
- Nem szeretsz egyedül lenni - fogtam jóval halkabbra. - Én sem Nio, én sem. Mit gondolsz volna kedved máskor is ilyenhez? Kalandozni valamerre, ketten vagy esetleg barátaiddal? Nekem nincs más ismerősöm még. Később biztosan lesz, nem vagyok elveszett gyerek, és mosolyom néha magától vonzza az embereket. De, hogy ne csak magamról beszéljek bizony te is a mosolyoddal sok szívet meg tudsz majd itt mozgatni. És később a kijutásért folytatott harcokban, ha nem bánod, barátként fogok tekinteni rád, ezt már most mondhatom - kicsit habozva, de újra ránéztem - már most is annak tartalak - feleltem mosolyogva.
Nem mintha menni akarnék, de a visszaút tisztásomig hosszú lesz. Addig még van némi idő talán.

by **Nio** Csüt. Júl. 18 2013, 17:12

Érdeklődve hallgattam végig Yuichit. Nem sok embert ismerek, nincsen sok barátom se itt, se otthon, se máshol. De vele most találkoztam legelőször és szinte rögvest megeredt a nyelvem és beszélgettünk. Nem sokan kaphatják meg egyből a bizalmamat, de neki sikerült. Nem vagyok valami nagy ember, azonban nem tudok mindenkivel olyan könnyen beszélgetni elsőre. El kell telnie egy kevéske időnek míg megtörik a jég.
-A könyveket és a történelmi dolgok többségéért én is oda vagyok- álltam fel mondat közbe és poroltam le magamat.- A világháborúk kivételével szinte minden része vonz. Mellesleg,- egyenesedtem ki és tartottam egy rövidke szünetet- Zutto Neko vagyok. A Nio a művésznevem és itt a SAO-s. Örülök, hogy megismerhetlek és remélem majd még többször, akarom mondani sokszor összefutunk itt és és majd a valóságban is. Na meg a fronton- mosolyogtam tovább.
Jelenleg volt is alkalmam, van is miért nevetnem és mosolyognom. A magányomat a mai napon valaki elűzte, aki remélem még sokszor elfogja. Valamiért ez a fránya magány csak itt emészt, de nem baj. Most úgy érzem, hogy valaki mindig lesz, aki előzi és itt lesz, ha kell.
-Hogy érzed magad? Mehetünk tovább, vagy vissza felé?- kérdeztem.
Bennem még volt erő. Csak a vizes helyeket kerüljük. Jó volna csobbanni egyet, de az a mob után mára inkább kihagyom. Ki tudja merre és mennyi hasonló vagy rosszabb förmedvény lakozik még az itteni tavakban, folyamokban. Mindenesetre még gyerek az idő. Én mennék is, de Yuichi kimerültnek látszik.
Remélem még benne van, de ha nem akkor meg azt, hogy magasabb szinten még folytatjuk a kalandozást. Én személy szerint egy bizonyos dologtól eltekintve nagyon is élveztem a mai napot. Legfőképpen azt,hogy valaki értékeset ismertem meg.

by **Hayashi Yuichi** Pént. Júl. 19 2013, 14:05

Nio

Többször is mosolygott miközben beszéltem, ez jólesően táplált, hogy folytassam. És már azt is megtudtam, hogy a pihenője véget ért, egyetemben azzal, hogy a könyveket és a múltat szereti. A világháborúk, ehhez a témához inkább nem szólnék hozzá, hisz most is harc van, előbb is harcoltunk. Bár az indíték más, de az eszköz ugyan az.
Közben felületem és felálltam én is.
- Örvendek Zutto Neko, vagyis Nio. Ha nem bánod továbbra is játékos, vagyis művészneveden szólítalak - mosolyogtam rá és nyújtóztam egy hatalmasat. Életerőm többnyire visszatöltött - persze, természetesen találkozunk még. Odakint is, látom optimista vagy, és ez jó! Én kicsit azért tartok attól, hogy itt hagyom fogam, és pixelmező marad belőlem, de ezt félre téve tudok mosolyogni és jól szórakozni - feleltem mosolyogva. - Azonban megteszek mindent azért, hogy ne így legyen! - léptem mellé.
- Köszönöm, soha jobban Nio. Mehetünk tovább azonnal, csak még .. - belenéztem felszerelésemben, volt nálam hat szem piros gyümölcs elővettem őket, amik szépen megjelentek tenyeremben. Leguggoltam elé és tenyerem felé nyújtva mondtam.
- Együk meg ezeket, ha éhes vagy, ha nem sokat segítenek. Én ezen élek jó ideje, ehető és nagyon finom - azzal egy bogyót be is kaptam és megrágva megettem. Nagyon jó mert még magja sincsen, ezáltal különbözik bármi odakinti gyümölcstől olyasmi, mint a paradicsom, csak szilva méretben. Bizalmatlanságát, remélem ennyivel sikerült elhessegetni.
Ha meg ette a három szem gyümölcsöt, ha nem folytattam.
- Menjünk még tovább. De kerüljük el azt a tavat, nem akarok még egy olyan lényt látni - jelentettem ki határozottan. Azt már tudtam sötétedés előtt nem fogok visszajutni szállásomra, de ha már így alakult, akkor tovább legyek társaságban. Hisz utána csak a szellő fog maradni, ami hangot ad szavának és néhány erdei állat.

by **Elysion** Szomb. Júl. 20 2013, 18:07

Tomoyama Tsubaki, Parvulus

Ráérős pillanatomban Anika drágámmal sétára indultunk az erdőbe. Ritmusos ám nem sietős léptekkel jártam a talajt míg kis kedvencem tollas sárkányszárnyaival szálldosott mindenfele körülöttem mint valami kifogyhatatlan energia bomba. Már épp elmélyültem volna gondolataimban mikor két ifjú hölgyet pillantott meg szemem. Két kis aranyos leányzót az egyik hosszú hajú volt és valamit a menüben nézelődőt mozdulataiból ítélve a másik egy kicsit odébb feküdt a földön ám ö rá nem volt jó rálátásom. Megálltam és komoly gondolkodóba estem, hogy beszédbe elegyedjek velük vagy inkább magam gondolataival töltsem időmet. Egy-két perc vitázást követően magammal végül kiszámolóval döntöttem és az eredmény az lett, hogy beszédbe elegyedek velük. Halkan odaszóltam Anika-nak.
-Gyere ide Kis drágám. Erre ő mellkasomhoz tartott kezemhez szált és landolt gyengéden. Erre én megsimogattam a kis buksiját és majd arcomhoz emeltem és beleduruzsoltam halló járatába. Ő erre bólintott és meg is kezdte tervezetemet. A tervezet nem más volt mint, hogy ő odarepül a két leányzóhoz és felkelti figyelmüket majd én, a kedves és szerető gazdi szerepében tűnök fel ki éppen keresi őt. Ezt azért gondoltam ki mert az első benyomás jól tudom fontos és ez jóval jobb mint az, hogy az erdő bokrai közül egy szakállas európai férfi előbújik és csak úgy bármi előzmény nélkül csevegni kezd két fiatal hölgyeménnyel. Egy pillanatra elgondolkoztam mi lenne ha szakállas nő lennék, de gyorsan elhessegettem a vicces gondolatot, hogy figyeljem az eseményeket. Anika máris akcióba lépett gyönyörű lég trükköket mutatott be miközben édes hangján szinte dalolt.

by **Zakuro** Szomb. Júl. 20 2013, 21:23

Egyre csak a hátam mögé tekingetek. Eddig mindig biztonságos helyek közelében voltam, vagy társaságban. Most viszont teljesen egyedül vagyok...
Hogy kerültem ide? A fogadói eset után, másnap ide jöttem, hogy gyakoroljak. Csupán ennyi.
De már meg is bántam.Eltévedtem! Pedig mindenki szerint ez egy nagyon kicsi erdő...
-Grrrrrrn... sss...fjjj.grrrrnmm...
-Ki van ott?-ilyedten fordulok hátra és két vörös szempárt látok meg.-Öh...-nyögök egyet ijedten.-"Hand Sonic!" [/code]http://3.bp.blogspot.com/-Z2Vix9kjeOI/T9a5qOV3r0I/AAAAAAAAF6A/WU4exRTOTBM/s1600/TachibanaKanade10.jpg [/code]
Egy furcsa valami ugrik ki a bokor mögül, és én ijedten hőkölök hátra. Egy fél fejjel magasabb nálam ez a valami, zöld színe van, és szörnyen rongyosak a ruhái. Teste tele van bibircsókokkal, és kezében egy szabja van.
Gyorsan előre ugrok, majd erősen vágdosni kezdtem az oldalát, mert azt nem védte. Ekkor a fejem felé csak én pedig leguggolok, és a lábát vágom el. Már ki is dőlt.
-Fúú! Még élek! Szerencse, hogy senki nem látott, most jót röhögnének rajtam.
Ekkor valaki egy jó nagyot csapott a hátamra. Az előbbi szörnyből, most már vagy egy tucat van itt.
-Ti aztán gyorsan szaporodtok-mondom-Gondolhattam volna, hogy ilyen töppedt agyú, nem jár egyedül.
-"Szárny"- kiáltom. Magasra ugrok a csoport közepére, majd a kardomat magam előtt gyorsan mozgatva, aktiválom a Soni Death-ot. És már mindegyik "zöldike" a földön fekszik.

by **Danee** Vas. Júl. 21 2013, 00:08

//Zakuro//

Mikor már nem várnád, újabb zöld alak jelenik meg a fák közt.
A mobok már csak ilyenek, egész álló nap újra-spawnolnak.

Már készülnél bevetni a képességed, amikor a zombi-szerűség mellkasán egy acélpenge fúródik át, fémes csengés kíséretében.
A zombie lábai megremegnek, az acél penge kislisszan az előredőlő testből, s a következő pillanatban ugyanazon penge leszeli a szörny fejét, ami a lendülettől messze repül, egészen a lábaid elé bucskázik.
Az testétől megfosztott fej szemei rángatózva néznek rád, mielőtt pixelekké robbanna szét.
- Veszélyes ilyen szörnyek közt egyedül sétálgatnia egy lánynak - hallatszik a szörny fejetlen teste mögül, ahonnan a penge is előtűnt az imént, s ahogy a szörny zöld teste is eltűnik, egy középmagas, szőke hajú fiú lép elő, kardjáról, mintha valóban véres lenne, egyetlen suhintással rázza le a szörnyből maradt mocskot, s rutinos mozdulattal csúsztatja vissza a pengét az oldalán lógó kardhüvelybe
- Nyugi téged nem akarlak leszúrni, vagy lefejezni, csak szörnyekre vadászom, a nevem Danee! - lassan közelebb sétálok a lányhoz, de minden mozdulatát szemmel tartva, mert attól ő még lehet hogy ártalmas lehet rám nézve

by **Zakuro** Vas. Júl. 21 2013, 13:54

//Danee//
-Köszönöm!-hálálkodok-Életet mentettél! Tanulhatnék egy,s mást tőled is.-Ekkor veszem észre, hogy ő még mindig csak a kardomat nézegeti- Ne aggódj, nem tudnék túl sok kárt tenni benned,főleg mert nincs rá nyomós okom.-mosolygok rá a fiúra.
De ekkor megint ez a hang, s a bokorból még néhány ilyen "zöldike" ugrik elő.
-Nem hiszem el! "Hand Sonic!"-kiáltom el magam, s a kezemen máris megjelenik a kardom.
Danee segített, és én újonnan megköszönöm neki.
-Mond! Honnan van ez a kard? Különleges képesség?
-Igen, vagy valami olyasmi.-bizonytalanodok el-Része a képességemnek. Külön tudom választani a műveletet...-majd néhány másodperc gondolkozás után még hozzáteszem.- Csak egyik napról a másikra kaptam meg...fogalmam sincs pontosan hogy.

Érdekesség: http://25.media.tumblr.com/cc120448ccdefb7dd0f35242d8279cd4/tumblr_mkread6MW51qlndspo1_r1_500.gif

by **Danee** Vas. Júl. 21 2013, 18:26

//Zakuro//

- Nagyon cool! Jól látom, hogy szinte az alkarodból nő ki a penge? - álmélkodom szájtátva
- Totál úgy néz ki mint a Farkas pengéje az X-Menből vagy a Protosz Psy-Blade a Starcraftból!
- Öm... nem biztos hogy ismered ezeket, így 2022-ben ezek már elég retró cuccok, de a kedvenceim! - teszem hozzá gyorsan egy nagy vigyor kíséretében
- És ez akkor a különleges képességed lenne? Mert ha létezik is ilyen fegyver itt a Sword Art Online-ban, azt biztos hogy valami irdatlan magas szintű szörny dobná maxiumum!
- Nekem még csak ez a kezdő kardom van, - mutatom felé, a szabad kezemen megpihentetve a pengéjét - a különleges képességem se nagy szám, csak úgy hívom, hogy a Vérszomjas Penge - egy pillanatra a pengéjén bíbor színű bevonat fut végig, míg fel nem fénylik vérvörösen - mert képes sebzés közben életet lopva engem gyógyítani.
- Most még elég gáz, de ha kicsit erősebb leszek, ez is hasznosabb lesz - mosolygok büszkén
- De tied sokkal jobb! - kacsintok
- Látom, megy neked egyedül is a fejlődés, de hidd el, társaságban sokkal jobb! Van két haverom, akikkel most pedzegetjük, hogy szervezetten, partiban kellene neki menni a szörnyeknek, lenne kedved csatlakozni hozzánk? Az első szint Bossját is le akarjuk hentelni!

by **Zakuro** Vas. Júl. 21 2013, 21:05

//Danee//
-Tényleg onnan nő ki....-válaszolok kedvesen.
-Khömm...-megilletődve köhintek./color]
-Nos az X-Men filmből, láttam egy részt, de sajna sok volt közte a szünet így lemaradtam egy-két dologról...-mosolygok bizonytalanul, szeretek mosolyogni.
Nevetek.-Igazából a kard egyik napról, a másikra jelent meg. De mivel a kezemből "nő" így nem tudom felvenni. A használata szavakkal működik.-magyarázom késségesen.- Hozzátartozik a különleges képességemhez, tudod ez egy fénykard... Csak a képességemen külön tudom váltani, a képességben (Sonic Death) egy szárny jelenik egy a hátamon, ezzel védem magam, valamint a segítségével magasabbra tudok ugrani. A kardot pedig gyorsan mozgatom magam előtt.-válaszolok elgondolkodva. Csak most jöttem rá, hogy eddig ez különleges volt, de nekem olyan természetes...
-Hogy nem nagy szám? Szerintem nagyon jó, és nekem is van kezdő kardom-gyorsan megjelenítem a menümet, majd néhány pillanat múlva a hátamon megjelenik egy kard-De jobb szeretem az én édes "Hand Sonic"-omat, szinte mindig ezt használom.
-Nyugi! Picit se gáz.
-Dehogy!-egy pillanatnyi habozás után folytatom.-Tudod ez a kezemen van, így nem jöhet le a kezemről. És ha figyelmetlen vagyok, akár a kezemet is elveszthetem...-még egy pillanat habozás- Tudod eddig egy barátom se volt, de ezt neked elmondom: Ennek a kardnak van egy 2. Version-ja is, ami hosszabb és gyorsabb. De még egy ideig nem tudom használni, amíg nem fejlődöm.

-Rendeben! Tudod eddig csak egy sötét "alak"-kal beszéltem ennyi sokat.-mosolyodok el.
http://img1.ak.crunchyroll.com/i/spire4/7579dd0dd708a9372353da68fb753b4b1360638528_full.jpg

by **Danee** Vas. Júl. 21 2013, 22:33

//Zakuro//

- Hát, akkor szööööörnyen megtisztelve érzem magam! - mosolygok fülig érő szájjal - én pedig még sosem beszéltem ilyen bájos lánnyal, aki e mellett ennyire cool és veszélyes is egyben - kacsintok rá
- Tényleg, még a nevedet nem is kérdeztem! Az én nevem Danee... - harapom el a szó végét és kissé elgondolkozom - de... ezt aszem... már az előbb is mondtam, hehe, hehe - nevetek zavartan
- Na mindegy... - szedem össze magam - szóval kit ismerhetek meg kegyedben? - mosolygok rá ismét
- És amúgy neked mik a terveid? Mármint, tudod, simán meghalhatunk játékon kívül is, ha itt... elbénázzuk - fordítom félre a fejem zavaromban - És nem tudunk kijelentkezni szabad akaratunkból, amíg a 100. szint szörnyét le nem győzi valaki...
- Szóval, van már valami terved? Az élen járók, ha jól halottam, most végezhettek a 8. szint főszörnyével... és te nem úgy nézel ki - mutatok a Hand Sonic, most épp hűlt helyére - mint aki a Kezdő Városban kivárja, míg mások végig viszik a játékot. Egyedül akarod csinálni, mint néhányan, vagy beállsz majd egy céhbe?
- Ami engem illet... én még nem tudtam eldönteni... jól hangzik céhes társakkal együtt nyomulni, de egy csomó szabályzatuk is van... megkötések... bár biztos vannak rendes társaságok is, ahol megelőlegezik neked a számukra már feleslegessé vált cuccokat

by **Zakuro** Vas. Júl. 21 2013, 22:47

//Danee//
Elpirulok. Ilyet nem sokszor mondanak...
*Nevetek.
- Az én nevem Tachibana Zakuro, de a barátimnak Zana.
- Nos igazából azt gondoltam, hogy fejlesztem magam, és amikor már biztosnak érzem, segítek a többieknek... Tudod van egy húgom, egy ikertestvérem, s csak miatta akarok visszajutni a való életbe, mert amúgy nekem itt pont megfelel, még ha meg is halok.... S néha úgy érzem, hogy bár lenne még valami, amiért érdemes lenne vissza menni.-Ekkor újonnan elpirulok- Kicsit elkalandoztam...
- Igazából én már jelentkeztem egyhez, de nemigen vettek még be, de hogy pontosítsak nem is utasítottak el... igazából én sem értem. De a szabályok, azok tényleg idegesítőek, de nélkülük a kör is szögletes lenne...-nevetek.
-És sok barátod van?-kérdezem vidáman, majd hirtelen lefagy a mosoly az arcomról, és megrándul a szemem sarka. Mindez mostanában sokszor megtörténik, talán azért, mert NJk-on kívül nem igen beszélek mással...

by **Danee** Kedd Júl. 23 2013, 01:57

//Zakuro//

- Örülök a találkozásnak, Zana! - mosolygok rá
- wow, egy ikertestvér? - álmélkodom - van még egy ugyanilyen csodaszép lány odakint, mint te?
- Akkor már miatta is életben kellene maradnod, mert amennyire tudom, olyan lelki kötelék van az ikertestvérek között, hogy ha az egyikük elhalálozik, akkor a másikuk is hamarosan követni fogja őt, még ha ez egy kissé morbidul is hangzik most - teszem hozzá
- Nahát, nem vesztegeted az időd - ugratom - és ha meg nem sértelek, megkérdezhetem, hogy a számtalan Céh közül melyiket szemelted ki? Hátha ismerem őket már hallomásból!
- Hogy sok-e? - hezitálok - Hááááááát... az majd elválik! Mostanáig, hogy mi találkoztunk csak két srác volt, az akikkel nem csak hogy találkoztam, de beszélgettünk is, így, mint most itt veled, és még szörnyeket is irtottunk közösen, partiban! - mondom lelkesen
- Zana, nem lenne kedved összefutni majd újra? Mert sajnos most mennem kell, igazából már hazafele tartottam, amikor észrevettelek!
- Minden este a Bianka Néni Növényház parkjában szoktam lazítani. Csodaszép hely, nagyon vadregényes! - kacsintok, és odasétálok Zanához, búcsúzóul adok egy-egy puszit az arcára és még egyet a homlokára - ezt azért kapod, hogy biztonságban légy! Hüm Smile

by **Zakuro** Kedd Júl. 23 2013, 11:10

-Ez tényleg igaz az ikertestvérekről...-mondom kissé zavartan.-Például többször volt érdekes esetünk, pld.: Az ebédje sótlan volt, és bár én nem találtam annak, már meg is éreztem, hogy ő igen, és már nyújtottam neki a sótartót, pedig egy szót nem szólt.
- A Withe Rose céhet. De elég valószínű, hogyha lesznek barátaim, akkor nem biztos, hogy hívogatni fognak a céhek.-mondom kissé elgondolkodva.
-Nem a a barátok száma számít, hanem az, hogy milyen a köztetek lévő kötelék. Az igazi barát, már akkor megérzi a másikról, hogy az, mielőtt akár a nevét tudná. -válaszolok a Kanade-ra gondolva (Kanade az ikertestvérem).
- De szívesen találkoznék! Rajtad kívül nemigen beszélgetek senkivel... Bocs, hogy feltartottalak...
-Biztos csodaszép hely... Én Torubana külvárosában szoktam kóborolni-- De nem fejeztem be a mondatot, a következő pillanat mozzanata miatt.
A talpam hegyétől a fejem búbjáig, teljesen elvörösödök. S szájtátva nézek az eltávolodó srác után. Ez az első, hogy egy fiú puszit ad az arcomra! És egyből 3!! Hallod ezt Kanade?
Kezdetek Erdeje - Page 17 209ad41a133f5ef2691bb7f554dec21f

Kezdetek Erdeje - Page 17 209ad41a133f5ef2691bb7f554dec21f

by **Sasaki Miyako** Kedd Júl. 23 2013, 21:02

Nagoyaka Kiyoshi írta:Igazán meglepte az Onee-chan megnevezés. Még zavarba is jött kicsit. Aztán az én arcomra varázsolt vörös árnyalatot. Otouto-sannak hívott. És azt mondta lehet mindenképpen tapadni fognak rám a csajok meg tudom is én.
- Eddig még nem nagyon volt sikerem a lányoknál… - változott még tovább arcom színe. – Téged is bele véve, eddig négy lánnyal ismerkedtem meg itt és, hát, egyikből se lett semmi.
- Jó, mondjuk te a társam lettél, de az más. A valóságba meg a MMORPG-k be menekültem, mert tudtam, úgy sincs esélyem. Körülbelül tizenhárom-tizennégy lány osztálytársam van, ezek közül az összessel csak baráti viszonyt folytatok. Még hogy férfi és nő között barátság nem lehet, az egyik biztos szereti a másikat. Full hülyeség. Ha így lenne, akkor már irtó népszerű lennék a lányok körében.
Megakarta fogni a kezem, de mégsem tette. ”Nem tudom mi a furább. Hogy megakarta fogni, vagy hogy nem tette. Ez a mai nap és az eseményei kifejezetten furák.”
És még a műdurcát is benyomta.
”Jó, ma már tényleg semmit se értek.”
- Erre van. – ragadtam meg a karját és húztam megfelelő irányba. – Milyen ízűt kérsz és hány gombócot? Előre szólok, kicsit csóró vagyok, ha kérhetlek legfeljebb hármat. Szerintem csalódni nem fogsz benne, mert egész jó íze van. Olyasmi mint a valóságba a poros fagyinak. Szóval virtuálishoz képest nagyon jó! Én ét és tejcsokit kérek biztosan. Csokis kedvemben vagyok.
Ja bocs… - engedtem el a karját, kicsit zavarban.
”Úristenem, ma többször jöttem zavarba, mint ez nélkül, egész életembe. Kíváncsi vagyok milyenek lesznek az elkövetkezendő napok Miyával.”

- Hát igen ahogy mondod. Ez egy nagy, na mindegy is nem káromkodok. Szerintem igen is lehetséges két ellentétes nem közti bartásság. Egy fiú és egy lány lehetnek barátok. Igaz ez néha egy kicsit más írányt vesz és történek dolgok, de akkor is.
Meg fogta a kezem én lenézek, de következő pillanatban már vonszol is maga után. Csak nézem ahogy a kezem fogja. Nem véletlenül sem rosszallom a dolgot. Csak annyi az egész ez a hirtelenség most meg lepett. Nem számítottam tőle egy ilyen heves cselekedetre. Mindegy hagyom is, vezessen meg bízok benne bár lehet ezt később megbánom.
- Ah igen az iskolai évek, tudnék mit mesélni. Csak úgy hívtak minket Takayana gimnázium Afganisztánja. Vagy más néven a gladiátor szakosok. A törött ablak szinte minden napos volt, ahogy egy két verekedés is. Ez főleg a fiúk közt akik versengtek a lányokért. Azt hozzá kel tennem a lányok, pedig nem adták ingyen a figyelmet. Figyelmünkkel és egy kedves pillantással nem jutalmaztunk akárkit. Volt olyan aki erőszakoskodott... hát nos megbánta egy hónapig gondolkodott és vakarhatta a buksiját törött kézzel.
Egy kis történet a múltról, jó pár évvel ezelőttről. Na jó nem is olyan régről hisz nem évtízedekel ezelőtt történt. Csak alig pár éves volt ez az eset.
Majd kérdése vissza rángat a múltbeli merengésből.
- Hát szóval izé nekem elég lesz egy gombóc is. Nem is tudom mit válasszak, talán valami citromos dolgot. Vagy olyasmit aminek nem túl édes az íze. Valami lágy kellemes íz lenne az igazi talán. Majd ha oda érünk kiválasztom biztos nagy kínálatuk van.

by **Nio** Szer. Júl. 24 2013, 13:23

Yuichi

Ez a beszélgetés közben úgy éreztem, hogy rokonlelkek vagyunk csak egy parányit gondolkozunk máshogyan. Optimista vagyok ugyan, de tény hogy bármikor meghallhatok. És ahogy mondta én se akarom megvárni a folytatását annak a valaminek. De a múlt iránt való érdeklődés és egyfajta kötődést is nevezhetném annak a bizonyos közösnek, mely találkozásunk illetve jelenlegi kalandunk során kiderült, bár mégsem egészen.
Még indulás előtt Yuichi valami virtuális bogyókat vett elő, mely tényleg nem hasonlított egyik ismert növény kinézetéhez se, illetve ízéhez se. Az igazat megvallva semmihez nem volt hasonlítható, azonban tényleg finom volt azt nem vitatom.
-Mit gondolsz, merre nincsenek ehhez hasonló vagy rondább szörnyek?- néztem körül valami lehetséges útirányt keresne, bár már azt se tudom, hogy honnan jöttünk pontosan. Rémes tájékozódási képességgel áldott meg a sors, aminek itt nemigen veszem hasznát. Gyakran tévedek el még otthon is a városban. Nemigen szoktam kimozdulni. De jelenleg valami ösvény is megtenné, csak jó messze legyen a pataktól. Bár, ha jobban bele gondolok még tartogathat meglepetéseket az erdő, hiszen biztosan van egy-két barlang amiben ki tudja mi lakhat.
Ettől a gondolattól végigfutott a hideg a hátamon. El se tudom képzelni miféle borzalmak lehetnek még ebben az erdőben. Viszont még ez a gondolat is csak néhány pillanatig uralt, utána azonban ismét visszatért kalandozói kedvem, mely a farkasok óta bennem bolyong, és hajt. Lehet, hogy otthon elkezdek valami extrém sportot?
-Szerinted? Merre nincs fenevad?- néztem érdeklődve Yuichit, hátha észrevesz valamit, amit én nem. Lehet, hogy még kisebb szinten van, de ha majd feljebb jut biztosan nagyobb harcos lesz, vagy, hogy is mondják.

by **Shukaku** Pént. Júl. 26 2013, 13:41

/Elysion, Tsubaki, Shukaku/

*A fiú nem próbált rejtőzni, és ahogy ő megláthatta őket, úgy Shukaku folyamatosan kémlelő szemei is észrevették őt. Nem volt különleges képessége a megfigyelésre, ha a fiú igyekezett volna észrevétlen maradni, akkor könnyen elbújhatott volna előle, de nem így történt. Shukaku állandóan félt, és állandóan a rá leselkedő veszélyt figyelte, valamint Timidus is ott volt, aki szintén vinnyogott, ha valamit látott. Persze a tollas kis sárkány nem a veszélyt kereste. Sokkal ártatlanabb és naivabb volt mint Shukaku, és örült minden látogatónak, akár veszélyt jelenthetett rá, akár nem. Persze ha valami nagyon ártalmas közeledett volna, akkor bizonyára attól már ő is megriad, de egy fiú még nem tartozott az általa veszélyesnek ítélt lények közé, hiszen olyat már látott, és nem bántotta. A vaddisznó persze az más. Azt már megtanulta. Shukaku persze azt nem látta, hogy kicsoda-micsoda az őket figyelő teremtmény, de annyit tudott, hogy egyszerre egy személy társasága bőven elég számára. Ketten már veszélyesek.*
-Azt mondtad, hogy egyedül vagy.
*Vetette oda Tsubakinak, mint aki gonosz hazugságon kapja a másikat.*
~Ő is rejtőzött. Ő is kémkedett. Együtt vannak, és ránk vadásznak.~
-Barátkozz ha akarsz, én nem szeretem a tömeget.
*Mondta, miközben felállt, és elindult az ellenkező irányba.*
~Lényegtelen, hogy hátat fordítok-e. Ha együtt vannak, akkor bevárják egymást, és együtt támadnak meg. Semmi esélyem. Ha nincsenek együtt, akkor a lány feltartja azt a valamit, amíg én eltűnök. Elég nagy volt a szája, talán a szintje is elég nagy ahhoz, hogy megvédje magát.~
*Már indult is Timidussal a kezeiben, amikor a sárkány, aki a válla fölött áttekinthetett, hatalmas ricsajt csapva, boldog, rövid vinyitásokkal kezdett ficeregni, majd egyre jobban és jobban próbált szabadulni. Shukaku nem tehetett mást, minthogy megfordult, hogy megnézze mi izgatta fel ennyire kis barátját. Olyat látott, hogy még neki is, aki sohasem beszélt feleslegesen, akaratlanul mozdultak meg az ajkai.*
-Még egy Timidus.
*Csodálkozó, kerek szemekkel figyelte, ahogy egy tollas sárkány tart feléjük.*
~Biztosan nem akar támadni. Ezt tudom.~
*Timidus bár nem repült gyakran, inkább csak pár centire lebegett néha a föld fölött, amikor játszott, de tőle is látott már pár mutatványt, és ő is vetette rá magát már apró kis bogarakra, amik talán csikizték is az orrát, amikor pixelekre estek szét, mert mindig furán kacagott, amikor győzelmet aratott egy-egy ilyesfajta mob felett. Szerencsére Tsubaki köztük állt, így több ideig figyelhette a lényt. Csak állt, és figyelte. Már nem akart elmenni.*

by **Tomoyama Tsubaki** Pént. Júl. 26 2013, 14:49

/Shukaku, Elysion, Tsubaki/

Tsubaki nem figyelt eléggé, túlságosan belemerült a számok és betűk rendezgetésébe, kifogyott a szavakból és a csend miatt némi bűntudatot érzett, talán illett volna megszólalnia. Erre azonban nem került sor, néhány perccel később Shukaku megszólalt, hangja vádlón rázta vissza a valóságba
- Tessék...? - nézett fel rá, s eltüntette a menüjét.
A lánnyal azonban valami történt, ő pedig zavartan próbált megkapaszkodni az elhangzó szavak jelentésében. Barátkozzon? Tömeg? Mi történt megint, mi rosszat tett vagy mondott megint? Ügyetlenül kelt fel ő is, Shukaku azonban már talpon volt és hátat fordítva elindult, ott hagyva őt és csak méterekkel odébb állt meg. Tsubaki azonban már nem igazán figyelt semmire, a gondolatai ragadták magával valahova máshova, feje előrebillent és haja az arcába lógott. Mi volt ez? Mi rosszat csinált, miért haragudott rá már megint? Miért haragudott rá mindenki? Aztán csak bámult maga elé, értetlenül, összezavarodva, nyakában nehéz súlyokkal, tépelődve olyan kérdéseken melyekre nem tudta a választ és senki sem volt hajlandó elárulni neki. A következő pillanatban fogai összecsattantak, kezei ökölbe szorultak, majd dühösen nekivágta egyik öklét a mellette levő fának
- Miért?! - emelte fel hangját, de nem sok erő akadt benne, sokkal inkább volt elkeseredett és vékony, inkább a sírás határán egyensúlyozó - Miért vagytok ilyenek, miért ilyen velem mindenki?! Mi rosszat csináltam már megint? Mindenkinek csak a baja van velem, gyűlöltök és lenéztek rám mint valami senkire! Miért, miért csak utálni tudtok engem, miért csak addig hallgattok meg amíg nektek tetsző dolgokat mondok?! Kicsi vagyok? Ronda? Tudatlan vagy visszataszító? Én... nem vagyok nektek elég jó?!
Mély levegőt vett, majd sziszegve engedte ki fogai között. Dühös volt, csalódott és sértődött, megsebzett szavak és tettek által. Nem értette a világot és a világ sem értette őt, s nem tudta miért, senki nem volt hajlandó elárulni
- Mit követtem el az emberiség ellen!!! - kapaszkodott bele a fatörzsbe, aztán megfejelte, sajnos azonban itt nem volt fájdalom - Mi vagyok én valami barbár, akivel civilizált lény nem hajlandó szót érteni?Valami homokszák, akibe akkor kell beleütni ha másra haragszotok?! Miért pont engem néztetek ki mind, te és mindenki akárhova is megyek? Ti vagytok a hibásak! Ti nem engedtek tartozni sehova! Nem vesztek tudomásul, ha mégis akkor gyűlöltök, aki pedig azt hazudja hogy szeret az mindig egyedül hagy! Miért kell önzőnek lennem miattatok?! Nem hagytok élni, ti csak meg akartok fojtani!!!
Az öklét rázta az ég felé, nem tudta hogy kit kellene gyűlölni jobban, másokat vagy önmagát. A hajába tépett, de semmi kárt nem sikerült benne okozni, kétségbeesetten kiáltott fel
- Hova menjek ahol békén is hagytok!!! Miért tartozzak ilyenek közé?! - szeméhez kapott és kibuggyanó könnyeit törölgette, majd motyorgott néhány szót - Nem akartok megérteni... csak mert én nem ti vagyok...
Oldalra lépett, majd kábultan körbenézett és csak elmosódott alakokat látott, aztán tekintete kitisztult és összeszedte magát, s még egyszer beverte öklét a fába. Nem akart itt maradni, olyan helyet akart ahol nem szívják a vérét, elindult a fák közé, arra amerre senki sem volt, aztán meggyorsította lépteit és futásnak eredt. És csak rohant, loholt, futott ameddig már nem látta az erdei tisztás felől a fák között átszűrődő fényt, s mikor végre egyedül volt, hasra vetett magát egy fa tövében, s arcát a földbe túrva ütlegelni kezdte, míg eléggé kimerült ahhoz, hogy ne fékezze tovább a könnyeit. Miért?

by **Elysion** Csüt. Aug. 01 2013, 19:16

/Elysion, Tsubaki, Shukaku/

Mondhatnám az abszolút füstbe ment terv elevenedett meg szemeim előtt. Az egyik lány elrohant a másik meg valószínűleg el akart eddig de szerencsémre Anika-t látva maradt. Mondjuk ez sem önmagában kis drágaságom érdeme, hanem azé, hogy rajta kívül még egy tollas sárkány volt jelen mely eme leányzó kis kedvence lehetett miből adódóan ő biztosan egy idomár. Sóhajtok egy hatalmasat majd veszek egy nagy levegő és kellemesen laza ám komoly kiállásban megindulok a lány felé reménykedve abban hogy menthetem ami menthető.
-Anika hát itt vagy, én kis imádni való energiabombám! Mondom édesen és mézes mázasan ahogy legtöbbször szoktam hozzá szólalni. Mire ő azonnal hozzám repül villám gyorsan szelve a levegőt és pillanatok alatt átívelve a köztönk lévő teret. Körül repül, majd a vállamra szál és hozzádörgöli a kis buksiját a nyakamhoz. Én megsimogatom a kis fejét mire ő örömteli hangot add ki és csak még jobban folytatja eddigi cselekedetét. Ezt követően a lányhoz szólok lágy mondhatni apai mosollyal orcámon akinek távolról hangja emlékeztetett valakiére, de tudatom nem tudja vagy akarja közölni, hogy ki az a személy.
-Üdvöz légy ifjú hölgy. A nevem Elysion szolgálatodra. Ő pedig itt társam Anika. Mondom kedvesen és lágyan enyhén meghajolva, mint valami mesebeli herceg, mely a lovagi bemutatkozással együtt szerintem jól mutat. Bár belegondolva a mai gyermek nemzedék nagy része a mesék etikettjét és világának szépségét már nem értékelik annyira, így lehet eme bemutatkozás inkább tűnik giccsesnek és furának, mint lovagiasnak és biztatónak, de hát mit tegyek, ez volnék én, az ember ki egy nagy szép mesét csinálna az egész világból ha tehetné. Ha egy gyermek nem értékeli ezt, hát ki fogja rajtam kívül.
-Szép hölgyemény szívem dobog
Szégyen az mi mozgatja
S izgalom mi áthatja

Rejtély fedje most a neved
időnk nincs most beszédre
Holmi közhelyes szemétre

Lehet barátod bajban
Kövesük hát rögvest

Szünet nélkül folytatom és rímes egész testemmel kissé periodikusan szavalom, mikor is rájövök, hogy ha attól féltem az előző lesz sok akkor ez mi lesz. Amúgy de utálom a középkori rímtelen sorú verskezdetet, nem is tudom miért így... ja tényleg a lovagi kép miatt mi eszembe ötlőt lehetett az mi miatt ily cselekedet keletkezhetett. Ám azért egy befejező sort még hozzá fűztem, mert nem bírtam ki hogy nincs befejezve.

-Mielőtt elnyelné az est.

Végül a bénára sikerült vég után még mindig kedvesen ám már komolyan folytatom.

-Nem kéne a barátnőd után menni. Nehogy baja essen neki egyedül az erdőben. Mutatok arra amerre a másik lány futott és mind eközben a fájó remény ég szememben, hogy talán ez egy vicces epizód lesz az én és két lány életének filmjében melyen majd jót röhögünk és reménykedem abban, hogy ez a pillanat egy jó barátság kezdete.

(Bocsi, hogy ennyit kellet várnotok)

by Ajánlott tartalom