Kezdetek Erdeje

//Chancery és Yuichi//

[off] Chancery, két apróság.
1. Ugyanolyan gyors vagy, mint a peted. Kivéve persze, ha még nem szoktad meg a sebességedet.
2. A SAO világában nincs vér.

Yuichi, ügyes mutatvány ez az átugrósdi. Meg a pengére rácsapás is. Csak kicsit (?) zavaros számomra a végrehajtása. Nem, nem (annyira) VP, csak szólok, hogy még a gondolatától is irtózz a 'csillagharcos' karakternek [/off]

Egyre jobban élvezem ezt az egészet. Mi tagadás, nem harcolnak rosszul.
Halászháló? Milyen halászháló? Szájtátva nézem Norm képességét. Az igen, nem semmi. Használható képesség lesz a harcban is, ha kicsit gyakorolják, és növelik a hálószövés sebességét. Még az sem különösebb probléma, hogy könnyen szakad.
Mert azt, hogy nem túl strapabíró, hamar tapasztalom. Chancery hátrarepül a mob rúgásától, és csökken az életcsíkja, igaz, csak egy kicsit. A második támadásra viszont már szétpixeleződik a mob, mégsem olyan nagy falat az.
Yuichi is támadja az ellent. Viszont most más színben világít a kardja, és lassabb... ez mi? A képessége? Viszont akkor nyilván erősebb is. Hacsak nem az előző körben használta a képességét, és ez a 'sima' támadása.
De nem, rendben van. Most már egy csapás egy mob neki is, és szépen darálja őket. Ráadásul elég szépen operál a fegyverével, egyszer le is szúrja a földbe, és átugrik egy vaddisznót... hm, ezt hogy csinálta?
Szépen fogynak a rendszer által generált ellenfelek, persze távolabb azért vannak egy páran. Kicsit elgondolkodom, mi legyen. Kezdjek bele most? Á, majd kicsit később. Most olyan vidáman darálnak, hogy öröm nézni őket. Ráér később is, mikor már kicsit jobban belemelegednek a dolgokba.
Én, jó munkásember módjára, semmit nem csinálok. Ezek úgyis semmik lennének nekem, úgyhogy nem is érdemes belekezdeni. Inkább ráhagyom a szórakozást a társaimra, akik nem is haladnak rosszul. Igaz, csökkent az életcsíkjuk, sőt Yuichié sárgában van, de most már nem kell félteni őket. Úgyhogy csak állok, és nézem a további mobokat, amik röfögve rontanak a két kezdőre...

[off] Na még egy kis harcot! Olyan jó olvasni [/off]

/Peter & Parvulus/

*Nem… biztosan nem fogják bántani. Legalábbis a fiú nem. Azonban a sárkányáról ezt már nem biztosan mondhatja el. Mivel már nincs veszélyben, újra felveszi kifejezéstelen arcát, ami annyi éven át kisérte, és tette kifürkészhetetlenné, avagy félelmetessé a felnőttek számára. Senki, de senki nem értheti meg a fájdalmát. Nem kell félnie? Tudja egyátalán ez a fiú, hogy mi az a félelem? Átélhetett hasonló szörnyűségeket, mint ő? Biztosan nem. Előbb sem félt… legalábbis nem a haláltól. A halál csak egy velejárója ennek az egésznek, amit életnek neveznek, és nem is igazán van más lehetőség az abból való kilépésre… legalábbis eddig nem volt. Most azonban itt ez a játék, ami nyugalmat adott neki. Nem attól félt, hogy a teste meghal, ha itt megölik, hanem attól, hogy elveszik tőle az itt megtalált nyugalmat, ami mint láthatta meg is történt, hiszen a fiú megszólította. Félelem? Ugyan már… Vagy talán mégis? De ez sokkal inkább féltés, mint félelem. Most már van neki egy kis sárkánya, akit óvnia kell, és aki után ez a fenevad láthatóan érdeklődik. Nem fogja elvenni tőle, ebben biztos lehet. Felegyenesedik, egyenesen a sárkány arcába néz és kifejezéstelen arcal, vékonyka, magas kislányos, ámde szintén szenvtelen hangon szólal meg, először affelé tekintve, akitől jobban tart.*
- Igen, ő egy sárkány. És az én sárkányom.
*Kabátjával eltakarja Timidust az ölében, majd a fiúra tekint.*
-Bújkálni pedig azért bújkáltunk, mert nem akartuk, hogy megtaláljanak. Ezt ti tönkretettétek.
*Többet nem mond. Fejét leszegi, összevonja karjait, ami között Timidust szorongatja. Zárkózott, védekező testtartást vesz fel. Talán ennyi elég is lesz. Ha nem idióták, akkor ennyiből is megértik, hogy nem akar közösködni. Soha nem is akart.*

//Kyuushiro és Yuichi//

[off] 2.: én azokra a piros négyzetalakú zizékre gondoltam, ami az animében is "csordogál" a sebekből [/off]

Úgy döntök, egy pár másodpercig még tökéletesen jól érzem magam a földön ücsörögve. A kezdeti adrenalin-löketnek már semmi nyoma, ellenben sokkal magabiztosabbnak érzem magam. Eddig két disznó van a voksomon, Yuichi pedig háromnál tart, én legalábbis annyit láttam. Mostani harcának a végét sikerült elcsípnem (megint), de az a forgása a kardon nagyon szépen nézett ki. Mintha egy filmben élnék, olyan látvány figyelni mások csatáit.
Norm közben a fűben garázdálkodik körülöttem, Yuichi pedig úgy tűnik, már ki is szemelte következő áldozatát. Én sem szeretnék sokáig tétlenkedni, feltápászkodom a földről és mosolyogva kiáltok Yuichi felé.
-Versenyezzünk, melyikünk öl le több disznót! Eddig 2-3 a te javadra, de nem sokáig! -nevetek. Gondoltam, megadom az eddigi disznókat is, had legyen előnye, már csak azért is, mert aggódva figyelem sárgába kúszott életcsíkját. Csak nehogy vörös köd szálljon rá és veszélybe kerüljön, de szerintem ennyire csak nem fogja elveszteni a fejét. Ha mégis, én vagy Kyuushiro switchelünk vele és meg van oldva.
Szerintem ismételten kipróbálok valamit; illetve kettőt, egyszerre. Megint nem lesz veszélytelen, de már megtapasztaltam, mennyit sebez egy ilyen szörnyeteg, így nem félek már tőlük annyira, és azt is tudom, mikor kell elugrani. Ehhez viszont most két disznóra van szükségem. Elég távol esik a kettő azok közül, akiket Yuichi 'nem foglalt le', de sebaj.
-Norm, tied az. -mutatok az egyik disznó felé. -Ügyesen! Enyém a másik, de ha te végeztél, ne támadd meg. Hagyd rám. Indulj!
Norm engedelmesen neki is vág az útjának, én pedig a másik felé indulok. Nagyjából három méterre tőle megállok és ismét megszorítom a Kést, de most nem azt akarom használni elsősorban. A disznó békésen túrja a földet, mit sem sejtve, én pedig csak nézek rá mereven és olyan erősen koncentrálok, amilyen erősen csak képes vagyok rá.
Száraz leveleken sikerült. Mikor a Városba mentem, próbaképp egy elhullott papír is sikeresen áldozatnak esett. Ám mindig is foglalkoztatott, vajon mobokra is hatással van-e a dolog.
A disznó felkapja a fejét és rám néz. Nem tudom, képzelődöm-e, de mintha vibrálna körülötte a levegő, mint nyári napokon a forró aszfalt vagy a sivatag homokja felett. Ha közelebb mentem volna, talán a szőre is perzselődne, de inkább a biztosra mentem. Az életcsíkja mindenesetre kezdett lassacskán csökkenni; viszont én is rohamosan fáradok.
A dög rohamba kezd, miután szabályosan megtámadtam. Felhagyok a koncentrációval, ami olyan érzés, mintha egy cérnaszálat vágtam volna el a disznó és énközöttem. Kis terpeszbe állok és erőt gyűjtök az újabb csapáshoz, ismét kántálva magamban, hogy macska vagyok, ügyes vagyok, sikerülni fog. Ugyanúgy ugrok el a disznó elől, mint előtte, a kezem pedig magától mozdul, mikor végigszántok a Késsel az oldalán. Ez valóban könnyebb, mint hittem.
A Pirokinézissel és a Késsel együtt a vad életcsíkját a piros zónába taszítottam. Viszont, hogy őszinte legyek, nincs már sok energiám még egy mozdulatra. Vagy a Kitartás pontjaim fogytak el, vagy ennyire kimerültem a tűzcsiholástól.
-Switch Norm. -mondom teljesen önkéntelenül. Azt már nem tudom, működött-e vagy sem, a disznó figyelme elterelődött-e rólam, mert Norm (aki már jóval előbb végzett áldozatával és egy közeli fűcsomóban bújkált) már ugrott is és kivégezte a disznót, mintha ez számára csak egy sétagalopp lenne.
Elrakom a késemet és úgy érzem, mintha mérföldeket futottam volna. Élőben sem vagyok egy sportos alkat - hála annak, hogy szüleim még sportolni sem engedtek el, mondván, hogy "mégis mit képzelek én magamról, hogy ki akarok mozdulni" -, kész csoda, hogy ennyit kibírtam. Viszont még valamit megtanultam: ez a tüzes dolog szintén jó harcban. Ha jobban koncentrálok, talán még hatásosabb, ez most egyenlőre próba volt. Kyuushiro mellé araszolok, Norm vígan pattog mellettem a fűben, és lehuppanok a földre, hogy vele figyeljem Yuichi újabb megmozdulását. Oh, és persze, pihenek is egy kicsit.

//Chancery és Kyuushiro//

[off] Igazat adok kicsit elvetettem a sulykot legalább 3 képességem hiányzik ahhoz a mozdulatsorhoz, amit ott levágtam. Viszont már tudom miket kell megvegyek, hogy teljes értékkel kihasználjam a kardot [/off]

Jelentősen elfáradtam az előző küzdelemben, kitartásom még elég kevés ehhez. Niji két béklyója meglepett milyen hatást gyakorolhat rám. Na most kiderül, mit mutatsz magadból újra.
-Versenyezzünk, melyikünk öl le több disznót! Eddig 2-3 a te javadra, de nem sokáig! - kiáltotta Chancery, szinte nevetve.
- Úgy lesz! – harsogtam vissza, és már meg is indultam a következő vaddisznó felé, mozgás közben, előhúztam a Kezdő Kardomat, és sárgás fényben úszott körülötte.
- Háh! – tört elő belőlem a hang, és gyorsabb léptekre kapcsoltam. Vízszintes csapásra készültem, A vaddisznó is közben megindult felém. Egyetlen oldalsó húzással, a vaddisznó háta megsérült, de nem robbant apró fénylő szilánkokra, sőt valahol a sárga tartományon belülre esett csak le. Lefékeztem magam olyan gyorsan, ahogy csak tudtam. Ez pont egy switchelős helyzet, másnak adhatom a tapasztalati pontokat és egyéb esetleges jutalmakat. Nem, ezt még levadászom. A malac közben újabb támadásra indult, rohamoz, ezt most bevárom, úgyis ez az utolsó ütésem, utána ismét kikapcsol. Mikor már közelebb, mint egy méterre volt tőlem a vad, kardom magasan felemelte, kiléptem előle, és lesújtottam rá, pixeleire robbant azonnal, örültem a sikernek, és hangosan ujjongtam egyet.
- Ez annyira király! – törtem ki. – Kyuu készülj majd egy switcheléssel. Az időzítést rád bízom! –rögtön vissza is fordultam, kettő vaddisznó maradt előttünk, távolabb még van jó néhány, de ahhoz sokat kell gyalogolni. Négy-négy az állás, ha ezt le switcheltetem, tuti elbukom a versenyt, viszont így is úgyis egy döntetlen jöhetne ki hacsak nem csal, és rám uszítja Normot, hogy zavarjon meg akár kedveskedéssel, akár háló szövéssel. Jó lesz ez így. Megindulok a következő vaddisznó felé, látom Chancery is megindult a számára ötödik felé, vajon hogyan cselekszik?
Várjál kucu, jövök már, jelentősen lelassultam, így hamarabb észre is vett és felém vetődött, balról ívesen lefelé vágtam kardommal, úgy ahogy még első pillanatokban Kyuu tanította, már már rutinosan is ment, és a malac életcsíkja leesett a piros tartományba.
- Most Kyuushiro, switchelj rám! – ezek után csak a hangra vártam, és gondolatommal csak azon cselekedet körül cikáztak, hogy ha most ez egy magasabb szörny, akkor swichelés előtt tankolom tulajdonképp.

//Chancery és Yuichi//

[off] Chancery, ha switchelsz Normmal, akkor nem rátereled a téged támadó mob figyelmét, hanem pont fordítva. Elvileg így a támadásodat adtad áz Normnak. Viszont... a pettel való switchelés ahány km, annyiféleképpen van értelmezve. Azt hiszem, a 'legújabb' verzió az, hogy támadást nem lehet a petnek átadni, csak a mobok figyelmét elterelni róla. Vagy ez csak a Pengék Táncánál van? Ne higgy nekem, lehet, hogy tévedek! [/off)

Újabb élvezetes pillanatok. Én nem csinálok semmit, a társaim meg élvezettel irtják a disznókat. Jó munkamegosztás, persze figyelek, nehogy elveszítsék a koncentrációjukat.
Chancery bekeményített, egyedül akar elintézni egy mobot. Ha nem is megy neki, Normmal összejátszva simán levernek kettőt. De mi volt az a koncentráció? Aztán mintha remegett volna a levegő a disznó körül...
Talán csak képzelődtem, nem tudom. Mindenesetre az a háló meglehetősen veszélyes eszköz, jó képesség csapatos küzdelemben. Az összhangjuk is jó, már szinte csak a pontok hiányoznak ahhoz, hogy félelmetes harcos legyen.
Yuichit érdeklődve nézem. Kardja sárga, és megint felvette a régi gyorsaságát. Tehát ez a helyzet, ha sárga, akkor gyors, de kisebb a sebzése, ugye? Igen, megint nem üt le egy támadásból egy vaddisznót. Viszont gyors, és jól használja a fegyverét. Szótlanul figyelem, Szabdalóm leeresztve, persze azért figyelek a sárga életú fiatalemberre.
Switcheljek? Szóval már ő is fél egy kicsit. Nagyon helyes, az ismeretlentől való félelem ésszerű. Az pedig, hogy mikor csap át gyávaságba, megválaszolhatatlan filozófiai kérdés.
Figyelem Yuichit. Amikor a disznó élete pirosba vált, nekiindulok, és egy hajszállal a 'most' felszólítás után elkiáltom magam.
-Switch Hayashi Yuichi! - kiáltom, mire a disznó felém fordul. Mielőtt támadhatna, egy pontos szúrással felnyársalom a piros életű mobot, ami szét is pixeleződik.
-Szép volt. - mondom nyugodtan, a Szabdalóm leeresztem, és megnyugodnék, mikor furcsa morgást hallok a mátam mögül. Megpördülök, mire egy furcsa, majomszerü mobot pillantok meg. Ez hogy került ide? Ilyet a Kezdetek Erdejében még nem láttam. Még nekem sem biztos, hogy egy ütés lenne, és bár nem gyors, de meglepően ügyes. Kicsivel többet sebezhet, mint Norm.
Elmosolyodok. Nem tudom, hogy ez mit keres itt, de pont jó az időzítés. Nem lesz könnyű nekik, de bírni fognak vele. Ja, és a sárga életű...
-Yuichi, fogd! - mondom, majd átnyújtok neki egy Mini Potiont. Ahhoz elég lesz, hogy jócskán visszatöltse az életét, és biztonságosan tudjon harcolni. Biztatóan társaimra nézek, és hátralépek párat. Ez az ő körük.

//Kyuushiro és Yuichi//

[off]Egyszer olvastam valahol, hogy pettel is lehet, de két napja akárhol keresem, nem találtam újra azt a leírást. De pont ezért volt Norm olyan gyors, mert nem voltam biztos a disznó reakciójában.
Azért most hiszek neked Ez most úgyis 'szabad játék', és nap folyamán még utánaolvasok. Legvégső esetben ha szükségem lenne biztos tudásra, megzargatom egy admin-ajtót ^^;[/off]

Ez is megadatott, akció közben nézhetek végig egy swtichelést. Annak ellenére, hogy még mindig kimerültnek érzem magam és legszívesebben elfeküdnék 'aludni', a fiúkra figyelek, ahogy csak tudok. Valahonnan sejtem, hogy amit én műveltem az előbb, az nem egy szabályszerű switch volt, de nem érdekes; az a lényeg, hogy a disznó darabokra hullt és így négynél tartok, ahogy Yuichi. Egy régebbi MMOban, ahol szintén petes kaszttal játszottam, bevált módszer volt úgy harcolni, hogy a pet az egyik mobot, a gazdi a másikat ütötte, de hogy őszinte legyek, ezt itt inkább csak ritkán és biztos helyzetben fogom alkalmazni - és az energiámat sem ártana jobban beosztani.
Mikor széthullik az utolsó disznó, feltápászkodom a fűből. Norm ugrálni kezd, úgy tűnik, nagyon élvezi a dolgot és szívesen harcolna még pár dög ellen. A maradék mob felé nézek, és elég messze vannak ahhoz, hogy útközben feléjük pihenhessek még egy picit, és persze elgondolkozzak, van-e még valami más taktikai ötletem, amit kipróbálnék.
-Szép volt! -mondok a fiúknak. -De ezt csak fél pontnak számítom, Yui! 4-4,5 eddig!
Már indulnék a többi vad felé, mikor mozgásra leszek figyelmes, Norm pedig izgatottan csipogni kezd. Mire felfogom, mi változott, Kyuushiro már tett is pár lépést hátrafelé és int, hogy vágjunk bele.
-Ez egy majom? Vagy Majom...? -döbbenek meg. A mobok listáját ismerem, de hogy melyik mennyire erős, azt nemigazán. Jobban utánuk kellett volna néznem, de most már késő bánat. Ha Kyuushiro viszont gond nélkül ellene ereszt minket, akkor biztos nem olyan erős, hogy egy ütéssel a szuszt is kiverje belőlünk. Plusz úgysem vagyok oda a majmokért.
Viszont csak úgy nem szívesen mennék neki, pláne, hogy épp eléggé le vagyok amortizálódva. Az új kihívás új energiával is tölt fel, de nem pattogok annyira, mint a csaták elején. Yuichi mellé lépek és így szólok hozzá:
-Van egy ötletem, játszunk össze. Normmal együtt támadd meg, de te maradj le egy kicsit, hogy a pókomra figyeljen. Ha erősebb, mint amilyennek látszik, akkor switchelek vele, hogy rám figyeljen, hátha sikerül.
Ha beleegyezik, előreküldöm Normot. Ha nem, akkor ellépek és gyorsan számba veszem, mit tehetnék még.

/Parvulus & Pete/

*Nagyon kedvesnek tűnik. Vagy kedvesnek akar látszani. Az emberek képesek a hazugságra. Sokat hazudott neki John bácsi is, amikor magához vette. Mesélt mindenféle jó helyekről, ahova a szülei kerültek, arról, hogy ennek így kellett történnie, arról, hogy nem az ő hibája… Értelmet próbált adni egy olyan dolognak, aminek nem volt, és nem is lehetett értelme. A szüleit nem okkal ölték meg. Nem kitervelt merénylet volt, hanem mészárlás azért, mert rosszkor voltak rossz helyen. Őt sem azért bántották, mert… Nem! Ennek az egésznek semmi értelme nem volt, és most ennek sincsen értelme. Mi oka lenne a fiúnak, hogy kedves legyen hozzá? Valamit bizonyára akar tőle. Talán ő is Timidusra pályázik, csak valamiért annak a látszatát akarja kelteni, hogy ő jobb. Shukaku mindent megtenne azért, hogy örömet okozzon Timidusnak, miért lenne ez a fiú különb?*
~Mit mondhatnék neki? Miért mondanék neki akármit is? Csak fel akar térképezni, ki akar használni, mint azok az orvosok abban a szobában. Úgy tettek, mintha segíthetnének, pedig ők is tudták, hogy nem lehet. Úgy tettek, mintha érdekelné őket ami velem történt, pedig láttam, hogy elszörnyedtek, amikor John bácsival beszélgettek.~
*Gondolataiba újra visszatérnek a szörnyű képek a szüleiről, és a rengeteg próbálkozó szakember, akik igyekeztek kihúzni őt a letargiából. Itt végre megszabadult ettől, és most a fiú miatt újra visszatért. Szemébe könny szökik, és a gondolataiban formált szavak lassan ki-kibuknak a száján, halk motyogásként elhagyva ajkait.*
-Láttam, hogy sajnálnak… de segíteni nem tudnak… a sajnálatból pedig már túl sokat kaptam… hasztalan. Ők is azt hitték, hogy ha kiragadnak az erdőből, a helyről, ahol az… történt, akkor majd mindent elfeledek. Azt hitték, hogy egy ágy mindent megold… ahogy te is így gondolod. de nem. Én már sohasem leszek biztonságban, és ennek nem a környék az oka.
*Úgy döntött, hogy figyelmen kívül hagyja a fiú szavait, és inkább olyannak tesz fel kérdéseket, aki nem akar neki hazudni. Az álltokkal mindigis jól kijött. Szót értett velük, és úgy gondolta, hogy ért is hozzájuk. Nem tudta, hogy képes-e a sárkány hazudni, de azt igen, hogy izgatott, és eléggé bután viselkedik, tehát a válasza mögött sem valószínűleg lesz sok cselszövés. Miután ezt végiggondolta, kissé kijjebb nyitotta kabátját, hogy Timidus kidughassa a fejét, és a sárkány felé fordult.*
-Miért mentettél meg minket a vadkantól?
*Könnyes szemét a sárkányra emelte, de a hangjában már nem volt düh, vagy szomorúság. Végig őt figyelve csak a választ várta.*

//Chancery és Kyuushiro//

A csere sikeres volt, ezt apró mosollyal nyugtázom, és végre jóleső érzés fog el, ilyen az ha segítek valakinek, és átadom a tapasztalati pontot, tárgyakat, és a rendszer által ítélt megfelelő arany mennyiséget. Ez pont Kyuushironak nem kellett volna, de a teszt megvolt. Egy kezdőtől vajon ez elég lenne?
- Kösz Kyuu, legalább már ezt is tudom, hogy tegyem. Jó switch volt. – közben intek felé. ereimben megfagyott a vér, Intésem hamar megakadt. De ezt Kyuu és Chancery félreérthették. Nem tudtam időben jelezni a veszélyre. Kyuushiro hátraperdül, de láthatólag nem törődik a látvánnyal. Vajon meghallhatta a majom izét? Chancery hamarabb kapcsolt, ő látszólag megakarta ölni a majmot. Én nem is tudom, ez már kicsit sem olyan mint a vaddisznó. Chancery közben mellém ért és hangja nyugtatólag hatott:
- Van egy ötletem, játszunk össze. Normmal együtt támadd meg, de te maradj le egy kicsit, hogy a pókomra figyeljen. Ha erősebb, mint amilyennek látszik, akkor switchelek vele, hogy rám figyeljen, hátha sikerül. – így közelről, aranyosnak tűnik, a cicafülek, beszéde közben kicsit kilengnek, de a pókot nem láttam a helyén, feltehetőleg, mellkasához szorítva van, de nem néztem le, azt hiszem nem fogom egyhamar megszokni még egy baráti pók látványát sem. Szerencsémre, nem kalandoztam el túl messze, és minden szavát értettem, bár visszamondani nem tudnám. Így csak egy könnyed –Rendben. – csúszott ki a számon azonnal. Hirtelen hangra lettem figyelmes, és már közelített is felém, egy piros fiola, ezt most tuti nem kapom el.. De mégis! Csodálkozom a tenyerem közé szorított üvegcsén, ez csak azért lehet, mert ez nem a valóság. Legalább ki kellett volna pattannia a kezeim közül, no mindegy. Ha erre a szavamra megindult, akkor a következő mondatom nem hangzott el.
Még egyszer nyugtázni próbálom, Chancery felé.
- Igazán nem tartom túl jó ötletnek, ugyan nem látom egyikőtök életerő pontját sem, - az enyém még mindig sárgában dekkol – szóval, a felajánlott potit lehörpintve, én magam mennék előre, hogy megnézzük mennyit is sebez. –jobban féltem Normot, mint a saját életem, normális ez? Kíváncsian várom Chancery reakcióját, és persze a majomét, hogy meddig fog még unatkozni ott az a bozót mellett.

//Chancery és Yuichi//

[off]A majom jellemzőit, és legyőzését ti játsszátok ki (nagyjából kövessétek az általam megadott szempontokat). Követhetnénk a hivatalos statokat, és levághatnánk egy komplett harcot, de majd később, talán, ez úgyis egy laza játék [/off]

Remek, tehát észrevették azt a majmot, és megijedtek tőle. Helyes, az ismeretlentől való félelem mindig ésszerű, és sokszor szükségszerű. Hogy mikor csap át gyávaságba, az egy megválaszolhatatlan filozófiai kérdés, tehát értelmetlen ezen agyalni. Ez is relatív, ahogy minden a világban. Az összesben. Még a 2x2=4 is relatív, ha olyan szögből vesszük szemügyre a problémát.
Yuichi sikeresen elkapja a potiont [amit nem is dobtam, hanem adtam neki ], aztán tervezgetni kezdenek Chanceryvel. Nem szólok bele, amúgy is jó tervvel álltak elő... habár én nem részesítem előnyben a sebzés tapasztalati útján való kiderítését, de csapatharcnál nem rossz taktika. Szóval Normmal mennek támadni? Nem... Yuichi inkább egyedül akar. Félti a petet? Nem lepődnék meg rajta, ha kissé logikátlan is lenne. Oké, csinálják csak... én kényelmesen figyelem a harcukat. Persze nem önzőségből, egyszerűen csak tudom, hogy az élesben szerzett tapasztalat mindig többet ér.
Úgyhogy várom társaim akcióját, és közben nosztalgiázom. Mikor én is először irtottam mobot... persze a csapatharc elmaradt korai 'karrierem' során, de azért abban sem vagyok a legrosszabb. Tisztára mintha magamat látnám, ahogy terveznek, taktikáznak, támadnak... hát, azt majd még meglátjuk, hogy hibázni fognak-e. Talán, talán nem, ezt nem lehet így megállapítani. Bár inkább most, mint egy bossharcon. Ott meglehetősen érdekes következményei lehetnek a hibázásnak... halál, meg ilyesmi. Csak pár enyhébb dolog.
De először is azt nézem, hogy megegyeznek-e. Nem előny, ha igen... az egészséges vita fejleszti az agyműködést. Habár talán mégsem harc közben kellene a gondolkodás csiszolásán elmélkedni. Bár az intelligencia fontos szempont egy harc során, az igaz. De az még fontosabb, hogy ne halj meg, mivel úgy meglehetősen nehéz küzdeni...

//Kyuushiro és Yuichi//

-Ha megnézed a csapatadatokat, látod az enyémet. -mosolygok és a levegőbe kapálózva mutatom, nagyjából hol tudja megnézni. -Normét ha minden igaz, te nem látod, én viszont igen és szólok, ha bajban van. Vigyázok rá, de ha nagyon félted, van még egy ötletem:
Lábujjhegyre pipiskedem, hogy közelebb érjek a füléhez és úgy súgom Yuichi fülébe: -Nem tudom, van-e rá elég pontom, de ha igen, Norm becsalhatja a hálójába a majmot. Nagyjából 10 másodpercig lehet úgy ütni, hogy támadásképtelen, aztán kiszabadul. Na?
Visszaereszkedem normális méretemre és figyelek, ez vajon így jobban tetszik-e neki. Közben ismét ellenőrzöm a statomat: speciális képességemen van kettő, és ma már kétszer is használtam, egyszer Norm Halászhálóját, egyszer a saját Pirokinézisemet. Nyugtat a gondolat, hogy a leírás szerint a pont nem azt jelzi, hányszor használhatom egy nap, hanem hogy mennyire talál be. Zavar, hogy úgy érzem, mégsem olvastam át eléggé a dolgokat. Chan-Chan, az Istenit, ne aggodalmaskodj már mindenen!
Norm közben a földön, a fűszálak között rohangál körülöttünk körbe-körbe és egyre türelmetlenebbül csipog; "Na mi van, fiatalok? Menjünk már, móka van!" Mikor Yuichinak elsuttogom a B tervet, a pók megáll, körbenéz és becéloz a közelben két egymáshoz közel álló fát, de parancsomra még nem megy oda hálót építeni. A majom látszólag még semmit sem vett észre, azzal a tipikus majom-mozgással majomkodja el a majomidejét, majommódra vakargatva a majomülepét. Utálom a majmokat, egy kis fekete záródott csak a szívembe, akivel egy olaszországi állatkertben találkoztam és percekig nyújtogattuk egymásnak a nyelvünket. Ő cuki volt. Ez nem cuki, akármennyire is hasonlít rá. Grr.

[OFF]Edit: ha körben számoljuk, akkor egy kör alatt kiszabadul a dög. Csak mivel most nem hivatalos harc, hanem szabad játék, inkább időben gondolkodtam, bocsiXD
Egyébként elméletileg csak 'Chancery' lennék mint karakter (de én voltam a hülye, elfelejtettem külön jelölni)[/off]

//Chancery és Kyuushiro//

[off] Chancery a 10 másodperc az mennyi körben kifejezve? EDIT:(pipa) Jah ismerős, nekem is így került ki a karakter teljes neve. Tehát a nyújtott potit sikerült elkapnom, kellett hozzá elegendő gyorsaság pont [/off]

- Ha megnézed a csapatadatokat, látod az enyémet. – mondta Chancery fel is pillantottam, az ő életereje, alig mozdult meg, míg az enyém sárgában volt már, letekintettem a kezemben tartott potira, mindegy ki támad elsőnek, tényleg el kell fogyasszam. ..Möraja Chancery, jé így hívják, de érdekes név. - Normét ha minden igaz, te nem látod, én viszont igen és szólok, ha bajban van. Vigyázok rá, de ha nagyon félted, van még egy ötletem – Kezdek hinni neki, és a pók is csak az idegeim borzolja, azzal, ahogy rohangál Chancey mellett, de mégis olyan muris. Sikeresen elrejtem kezdődő kétségbeesésem a pók újbóli látványán, ekkor kicsit pipiskedve, fülembe súgja a második lehetőséget: - Nem tudom, van-e rá elég pontom, de ha igen, Norm becsalhatja a hálójába a majmot. Nagyjából 10 másodpercig lehet úgy ütni, hogy támadásképtelen, aztán kiszabadul. Na? –a hallottakra alapozva már jól állunk minimum három tervünk van a majom elintézésére. De vajon mit tudhat ez a majom?
- Jól van – válaszoltam mosolyogva, közben a potit elfogyasztottam, és életerőm, ismét a zöldtartományban van, de nem teljes egészében. – Kezdhetjük a támadást, Norm mögött, jövök majd. – némi tapasztalatom van már a Nijiben, de a szürke pengén meglepődtem én magam is, jó volna újra előhozni, de nem tudom mi alapján jön elő, talán a pók hatása lehetett, megpróbálok arra koncentrálni. Kicsit lehajolok és visszasúgok Chancery fülébe: - Bízom bennetek. – széles mosollyal nyugtáztam és egy gyenge szellő még a képembe is fújta a hajam, egy jobbra csapó mozdulattal próbáltam megszabadulni a látásom korlátozójától, sikerrel. A majom felé fordultam remélem nem lesz bajotok, aggodalmam kiült az arcomra, amit igyekeztem palástolni és készen álltam hogy előhúzzam a kardom. Amennyiben Chancery, vagy Kyuushiro még mondanak valamit, természetesen odafigyelek és válaszolok is, ha Norm támadást indít, kis késleltetéssel követem és folytatom támadás sorozatát. Közben magamat doppingolva ismételgetem, gyorsabban, gyorsabban.

//Chancery és Yuichi//

Tervezés, tervezés, tervezés. Némán figyelem, amíg társaim önfeláldozóbbnál önfeláldozóbb taktikákat szövögetnek, és figyelembe veszik egymás erejét is. Nem rossz, én mondom, nem rossz.
Mindenesetre igyekezni kellene, mivel a majom eléggé agresszív viselkedést kezd tanúsítani. Morog, majd üvölt is egyet, és fenyegetően néz az ifjú stratégákra. Én továbbra is kiveszem a munka oroszlánrészét, azaz a pihenést. Az igazat megvallva kíváncsi vagyok, hogy reagálnak ilyen helyzetben, ami vészhelyzetbe csaphat át. Persze nem fog, vagy ha mégis, én itt vagyok. Szabdalómat nem rakom el, habár leeresztve tartom, még szükség lehet rá.
Mindenesetre kezd kialakulni valami összetartásféle közöttük. Én már nem is kellek ide... na jó, ne túlozzunk, de ebben harcban nem kell segítenem, úgy érzem. Megcsinálják ők ketten is, ha nagyon akarják. Az akarat pedig megvan.
Kíváncsian nézem a majmot, ahogy rohamozni kezd. Igen ronda, és bár nem nagy, meglehetősen félelmetes... másoknak. Én szerencsére nem irtózom holmi elektronikus jelektől, hiszen mindegy, hogy néznek ki. A lényeg, hogy sebeznek, és ha megölöm őket, exp-t meg aranyat adnak. Igaz, kicsit vigyázni kell velük, de különben jó tapasztalatforrások. Mit számít, milyen rondák?
Így hát szenvtelenül nézem a rohamozó majmot (amely egyébként még a nem is olyan ronda kategóriába tartozik), és azt, hogy Chancery és Yuichi mit csinálnak. A mob persze nem túl erős, de két egyes szintűt megdolgoztat. Ha nem sikerül nekik... hát, előfordul, senki sem lehet mindig a legjobb formájában. De azért remélem, hogy le tudják küzdeni az akadályt. Az jó érzés lenne. Nem mondom, hogy sokat tettem az ügy érdekében, mint tanár, de legalább ösztönzöm őket.

//Kyuushiro és Yuichi//

-Okés! -vigyorodom fel, mikor Yuichi igent mond a B tervre. Norm neki is lát a hálószövésnek, és mire készen van vele, a majom már megindult felénk. Hogy őszinte legyek, ez az a pont, amikor picit megijedem, mert nem számítottam rá, hogy idő előtt becéloz minket.
Viszont ez csak egy játék. Az életem a tét, de sebaj. Ha pár évvel fiatalabb lennék, tojnék az egészre, mondván, "úgyse hiányzom senkinek", nyugodtan megdögölhetek, de most nem ez a helyzet. Szeretnék élni, és nem egy ilyen ronda tetves kis dög fogja eldönteni, hogy meg is tehetem-e vagy sem!
Szerencsére a hálós fa nincs valami messze tőlünk, Norm még szinte integet is, hogy siessünk mögé, mielőtt a majom és a köztünk lévő távolság kisebb lesz, mint a fák és a köztünk levő. Megragadom Yuichi ruhájának ujját és azzal a tipikus női ellentmondást nem tűrő hangon 'Induljá'má'' felszólalással el is húzom gyorsan a háló mögé, ahogy csak lehet. Ha magától is jön, az csak segít a helyzeten, az a lényeg, hogy gyorsnak kell lennünk, mert semmi kedvem majomeledelként végezni. Úgy is mondhatnám a jókedvem átcsapott a majmok iránti ösztönös gyűlöletembe, és mihamarabb szeretném a bitang, én szememben ocsmány mitugrászból az utolsó lélekadat-darabot is kipüfölni.
Amint a majom beleakad a hálóba, Norm ugrik és beleharap. Nem sebez rajta valami sokat, legalábbis az életerőcsík nem csúszik olyan sebességgel, mint a disznón, de több a semminél, a majom meg most úgyis a hálóval van elfoglalva. Örömmel látom, hogy Yuichi is megindul, ahogy azt megbeszéltük, immár zöld életerővel, tehát már csak arra kell figyelnem, a háló szétbomlása után a majom kire fog csapni: Normra, vagy Yuichira. Akármelyikre is, sebzéstől függően gyorsan kell reagálnom. Amint az egyikük csíkja sárga színt vesz fel, switchet fogok kiáltani, hogy a dög rám figyeljen és időt nyerjek. Kis terpeszbe állva készenlétbe helyeszkedem, kezemben a Késemmel és minden idegszálammal figyelem az eseményeket.

//Chancery és Kyuushiro//

Kyuu ismét csak a cselekmény nézője, de érdeklődve néz minket. Tovább nem is nagyon figyelek rá, ugyanis a majom bődül egy iszonyatosat. Chan [gondolatban már könnyen rövidítek is], ránt egyet ruhám ujján és megvillantva hangját, mozgásra ösztönöz. Kicsit kacarásztam a kifejezés, hangzásán, de alig maradtam el mögötte, ezt is csak azért, mert távtartást, kért, ugyanis nem lenne túl jó ha rám rohanna előtt az a rút majom. Norm már bele is fog a hálókészítésbe, tényleg bele fog futni a majom? Szerencsénkre igen, nincs túl jó mechanizmusa a mozgásának, viszont közel olyan gyors lehet, mint én. Ez már bajosabb a későbbiekre nézve. Norm támadása is sikeresnek bizonyodott, van még pár másodpercem bevinni első csapásom, vagy első fatális csapásom. Kezdő kardom kirántom, ami türkiz színben játszik, olyan mint bármely törökországi karszt medence, gyönyörű. Nincs időm ilyeneken agyalni, meglódulok, és újfent teljes sebességgel száguldok felé, ekkor a majom háta mögé ugrottam és egy T betűt villantottam meg kettő egymás utáni vágással, Először a keresztvágást hajtottam véghez, majd a gerince mellett jelentősen belemartam a pixelhalmazba. Életereje szépen fogyásnak indult, és máris a sárga zónába került, de csak épphogy. Erősebb, mint hittem..mi lehet ez itt előttünk, nem sima egyszerű majom az már biztos. Letekintettem a kardra még világít, maradt akkor még egy lehetőségem. Feltehetőleg most jön a majom teljes erejű támadása, ugyanis a háló máris foszladozni kezdett. Gyerünk-gyerünk, próbálok hátraugrani, amennyiben sikerül akkor sem jutok elég messze a majomtól. Ránézek Chan-ra és kiáltom: - Most jön!

//Chancery és Yuichi//

Oké, a majom támad. Szememmel követem a villámgyorsan dolgozó Normot, aki éppen a csapdát készíti. A majom sikeresen (vagy balszerencsésen, nézőpont kérdése) bele is gabalyodik a hálóba, és kapálózni kezd. Hiába, Norm már meg is sebzi, mire a mob utánakap, de szerencsére nem éri el, a pók gyorsabb.
Most Yuichi jön. A mozgásképtelen majom villogó szemekkel néz, de ez nem hatja meg a kardforgatót, kétszer belevág az ellenségbe, akinek élete szépen sárgába csúszik. Hm, szép. A mob viszont ekkor ránt egy hatalmasat a hálón, és az elszakad! A hátráló Yuichi felé ugrik, meglepően gyorsan, majd teljes erejével lecsap rá jobb oldalról.
Én ezt látva megmoccanok, készen a beleavatkozásra, de aztán újra lenyugszom. Nem lesz baj. Meg fogják csinálni. Sóhajtok egyet, majd az ellenfélre nézek. Hm, nem emlékszem, hogy ilyen gyors lett volna, persze lehet, hogy csak azért, mert régen harcoltam ilyennel. Meg aztán biztos dühös is a háló miatt. Persze még mindig nem kiemelkedően gyors, inkább az ereje dominál, de ahhoz talán elég, hogy meglepje a társaimat. Talán. Chancery elég távol van tőle, szóval őt nem venyegeti veszély, ahogy Normot sem annyira, de Yuichi... hm, remélem, kivédi. Ha nem, akkor sem lesz nagy baj... sárgába csúszik az élete, hát Istenem. Gyakorlatilag úgyis vége a mobnak, hárman már simán elintézik azt a sárga életű majmot.
Potim felhasználva, kardom leeresztve. Egy pillanatra felcsap bennem a kiszolgáltatottság érzése, de aztán el is múlik. Nofene, már megint ilyen hülyeségekre gondolok, ez kezd engem is zavarni. Jobb lesz nézni a harcot, meg tervezni a párbajt...

//Kyuushiro és Yuichi//

A majom beleszalad a csapdába, tökéletes. Norm egyből a hasára tapad és marja, ahogy tudja, miközben Yuichi a kardjával kezdi püfölni. Jó. Annak kiváltképp örülök, hogy a dög élete sárgába csúszott, ő viszont még nem tudott visszatámadni, tehát egyenlőre jól állunk. Ha csak én és Norm álltunk volna ki ellene, valószínűleg abban a pillanatban veszítenék, hogy a háló elszakad. Egész sok életereje van, de hogy mekkora a sebzése, az egyenlőre mér kérdés, de nem sokáig.
Mikor kiszabadul a csapdából, örömmel látom, hogy Yuichi távolabbra merészkedik, Norm viszont amennyit még képes, beleharap az ellenségbe. A mob viszont nem a mellette ugráló kis rosszaságra figyel, hanem Yuichira. Talán ő sebzett bele többet, bár nem tudom, ez a rendszer is úgy reagál-e, ahogy azok, amiket eddig ismertem - miszerint a mobok azokat ütik, akik a legerősebbek. Habár most nincs időm ezen töprengeni, figyelnem kell. Norm a majom után szalad, aki viszont ugrik és támad, bundája hullámzik az iramban. Ha eltalálja és Yuichi élete sárgába fordul, azonnal switchet káltok, ha kivédi, akkor várok egy kicsit, amíg Norm újra a dög hátára kapaszkodik és akkor kiáltok switchet. Elég messze vagyok tőlük, és ha a majom rám figyel és felém kezd rohanni, az megint jelent egy-két másodperc időt, hogy Yuichi kigondolhassa a következő lépését. Vajon azt is meg lehet-e csinálni, hogy aztán Yuichi switchel, a majom megfordul, Norm meg közben teljes erőből harapdálja,amíg le nem fogy az élete? Najó, Chan, valld be magadnak, hogy ez még ötletnek is nevetséges, ez a harcrendszer meg valószínűleg nem a legbutább AI-val van felszerelve.
Kyuuról gyakorlatilag el is feledkezem. Picit örülök neki, hogy hagy minket kibontakozni - ha ezt sikerül megoldanunk, semmi sem fog tudni az utunkba állni. Legalábbis a szintünkön. Az én magabiztosságomnak pedig pláne sok-sok energiát ad a tudat, ha mi, két első szintű mitugrász le fogjuk tudni verni ezt a rondaságot.
-SWITCH Yuichi! -kiáltom végül el magam, függetlenül attól, mennyit sebzett a majom. Norm már a hátán csüng és marja, de nem is igazán figyelem, mennyire gyengíti le. Használnám a képességem, de félek, hogy túlzottan legyengülnék tőle, így csak felemelem a fénylő Kést és megpróbálom, meg tudom-e ismételni a disznóknál használt mozdulatom.
"Macska vagy, egy kecses és ügyes cica. Olyan könnyedén fogsz tudni elugrani előle, mintha gyerekjáték lenne. Csak használd ki a lendületét, gyerünk."

//Chancery és Kyuushiro//

[off] Kettő kockadobást is buktam eszerint halad tovább a szálam. [/off]

Hirtelen felgyorsultak az események, egy ütésem maradt súgta egy belső érzés, után ismét magam kell álljam a sarat, no persze nem egyedül, mosolyodtam el. Ha ez egy szokványos MMO lenne, nem lenne mitől tartanom, de most van is és másodpercek leforgása alatt, éles fájdalmat érzek a bal oldalamban, valószínűleg borda is repedhetett. Mi ez az érzés, káprázom csak? A majom, egy jobb horoggal utánam ütött, esélyem sem volt elkerülni hátrálás közben, valószínűleg teljes erejéből lesújtott rám, de fájdalmat még sem érzek, való életben tényleg az történt volna, ami lejátszódott a szemem előtt és már éreztem is volna az ismerős fájdalmat, de mégsem történt semmi, valóban? A látóterem bal felső sarkában szépen besárgult egy csík. Reflex szerűen visszacsaptam kardommal, de sikertelenül, elvétettem azonnal. Ekkor hallottam meg Chancery hangját, swichelni fog rám. Szerintem kitartóbb vagyok, de nincs idő vitatkoznom, máris neki lódulok, Szemem sarkából figyelem, ahogy Norm közben hátba marja a majmot, így nem tud újfent utánam ütni, legalábbis fájdalmat nem éreztem, ahogyan életerő csíkom sem változott. Egy gondolat fúrja még az oldalam, ha ekkorát üt ez a majom, akkor mi lehet a specialitása? Ahogy a vaddisznónak a roham, vajon ennek is roham lehet? Jobb lesz ébernek maradni, de előbb most várnom kell, hogy vajon Norm áll helyemre vagy Chancery?
Latba vetettem minden képességem, és a konklúzióm nem más, mint:
- Vágjuk le ezt a szőrös banánzabálót, pixelhalmazt szeretnék látni, de lehetőleg, egyikőtök se legyen közte. – vigyorodom el. Lehet kicsit ijesztőre sikeredett, közben máris készülök az újabb támadásra. Közben idegesség levezetőnek, bal-és jobb kezem között dobálom kardom.
Ekkor ha Norm állt a helyemre, további támadásával inmáron piros tartomány felé kell közelednie, a majom életerejének, amennyiben Chancery másképp tesz valódzínűleg megismerjük, mit is tudhat egy jó öreg majom banán evésen kívül.

/Peter and Parvulus /

*Shukaku először az érdeklődés bármilyen jele nélkül hallgatta a sárkány szavait.*
~Jól gondoltam, nem valami okos teremtés. Mit tudna kezdeni egy ilyan nagy valami egy ilyen pici, apró sárkánnyal, mint Timidus? Játászani akar talán vele? Még a végén ráülne, vagy bármi más módon baja lenne Timidusnak. Végülis… nem véletlenül őt kértem meg, hogy beszéljen. Ha Timidus érdekli, akkor Timidusnak kell dönteni arról is, hogy viszonozza-e a sárkány felé annak érdeklődését.~
*Amikor már éppen kijjebb akarná nyitni a zipzárját, hogy kiengedje Timidust a ruhája közül, kezeinek szorításából, hogy lehelyezze a földre, esélyt adva a kis sárkánynak arra, hogy önmaga dönthessen arról, hogy mit akar kezdeni a másik fajtársával, az közeledni kezd. Azonnal visszagyömöszöli Timidust az ölébe, és mozdulatlanul várja, hogy mit lép a másik. Amikor az elkezdett énekelni, Shukaku már tudta… na jó, ha nem is tudta, de erősen érezte, hogy nem lesz semmi baj. Lehunyta a szemét, és hallgatta az éneket. Egy kis idő után, halk nyöszörgés hangzott fel az öléből, és erőtlen, nyivákoló hang kezdte utánozni a sárkány dalát. Nem volt olyan szép, mint amit a körötte táncot lejtő példány előadott, de ugyanazon a nyelven szólt. Shukaki nyugodtan, lassú mozdulattal vette kezei közé Timidust, és helyezte le lábai elé, míg az lágy, sípoló hangokat hallatva dölöngélt ide-oda a dallamra, mintha csak ő is táncolna.*
-Igen. Valóban nagyon szép, és különleges.
*Suttogta halkan. Még sohasem kommunikált Timidus ilyen egyértelműen egy másik lénnyel. Persze vinnyogott ha éhes volt, jelezte ha örül valaminek, vagy ha elégedetlen valamivel… de még sohasem szólalt meg… és bár Shukaku most sem értette amit mond, de tudta, hogy egymást biztosan megértik.*

A támadások egyre fogyasztják a majom életét, de úgy tűnik, ez fordított arányosságban van a dühével. Mikor sikeresen megcsapja Yuichit, marad annyi ideje, hogy félrecsusszanjon a penge elől, majd újból morogni kezdjen... Nem semmi, kitartó, az biztos.
Érdeklődve nézem a csatát. Izgalmas, az biztos, ketten egy ilyen mob ellen. Viszont amikor Yuichi életsávja sárga lesz, megmoccanok... váltja Chancery a kardforgatót, vagy most mi lesz? Remélem, van akkora összhang közöttük, hogy ne kelljen közbeavatkoznom. Az nem lenne túl izgalmas.
Áhh, zene füleimnek! A lány switchel, a mob pedig rögtön odakapja a fejét. Már támadni is készül. Viszont van egy baj...
A switchet megtörheti, ha utána rátámad valaki a mobra. Az ugyanis csak a váltás előtti támadásokat veszi át, sajnos.
Ha a majom nem is gondolt bele ilyen filozófiai mélységben, azt mindenképp érzi, hogy Norm a hátán lóg még mindig. Egyszer csak... hanyattvágja magát. Sajnos, ha Norm kilapul, azt bizony támadásként veszi a rendszer, szóval a póknak ajánlatos kicsusszannia még időben... már ha sikerül. Márpedig elég gyors a mozdulat.
-Norm! - kiáltom. Készülök az azonnali switchelésre, de két okból nem teszem.
Az egyik az, hogy ez a társaim harca. Meg kell adnom nekik ezt a sikerélményt. Na jó, ez kissé közhely, de attól még így van.
A másik, hogy nem lenne értelme. A majom nem törődik többet a pettel. Felpattan, függetlenül attól, hogy sikerült-e kilapítania Normot, aztán szalad Chancery felé. Közben... hm... olyan üvöltés és visítás közötti hangot ad ki, amely eléggé iddegesítő. Kíváncsi vagyok, vajon lesz elég lélekjelenléte a lánynak a félreugrásra, vagy a hárításra?

[off]Ha Norm esetleg ki is lapul (persze nem szó szerint), akkor is csak egyszer sebesül meg. Nem veszít több életet, mintha simán megütötte volna a mob.[/off]

//Kyuushiro és Yuichi//

Örömmel konstatálom, hogy a majom elindult felém. Yuichi is mintha mondana valamit, de nem igazán fogom fel, mit, abban is kételkedem, hogy egyáltalán hallom-e. Minden figyelmemmel a majomra összpontosítok, aki alig félúton mintha kissé eldöntené a fejét. Valami másra figyel, nem rám, de nem is Yuichire. Kyuushiro pedig nem része a harcnak, tehát...
-Norm, pattanj! -kiáltok, bár kicsit későn. A pók elereszti a majmot, aki a másodperc törtrésze után már a hátán fekszik. Egy pillanatra megijedek, hogy Norm kilapul, lezuhan az életcsíkja nullára és pixelekre esik, de szerencsére ez nem történik meg. A pók élete sárgába fordul (bár még egy ilyet aligha élne túl), és kissé kábán tud csak visszaállni a lábaira, de él és virul, viszont nem lendül támadásba, valószínűleg épp azt várja, hogy a forgó világ leálljon végre a bulizással.
A majom pedig tovább rohan felém. Azt mindenesetre meg kell hagyni, ez nem volt jó taktika, de még nem is halt bele senki. Viszont a figyelmem most nem lankadhat. Kizárom az elmémből Yuichit, Kyuushirot, még Normot is, csak én meg a majom vagyunk. Magamban lepergetem a tervemet, az ugrás ívét, a Kés mozdulatát, a sebzés erejét.
Amikor a majom az utolsó elrugaszkodásához ér, amivel már odaérne hozzám, balra előre ugrok ki, mint a disznónál nemrég. A mozdulataimat mintha nem is én irányítanám, a Kést úgy helyezem, hogy találta esetén végigszántsak vele a majom oldalán. Persze Normnál kevesebbet sebzek, de több lesz a semminél. A mozdulatsor végén megfordulok, és amennyire csak lehet, igyekszem elkerülni a majom karmait és fogait. Az életcsíkommal most nem törődöm, hogy eltalált-e vagy sem, pár ütését biztosan kibírom, ha Normot sem sikerült elsőre megölnie. Úgy is mondhatnám, Yuichi következik...

//Chancery és Kyuushiro//

A majom újabb támadásától tartva kardom magam elé szegeztem, hogy felnyársalom, amint nekiiramodik. Ehelyett, hanyatt homlok a hátára zuhant. Úristen ez kilapította a pókot, nem lehet, nem tehet ilyet, fagyott meg az ereimben a vér. Egy kezdődő lüktető ér jelezte halántékomon, dühösödök egyre inkább a majomra. Az felpattant, és rohanvást indult Chancery felé. Egy pillanatra odatekintettem ahol még az előbb a pók volt, és megnyugodva pillantottam le a kis fekete szörnyre. Se perc alatt elillant feltámadó dühöm, és kezdett visszatérni az a tartózkodó iszonyat, amit a látta okoz. Figyelmem viszont nem lankadhat, ugyanis Chancery bajban van, mégpedig elég nagydarab majomslamasztikában.
Mire észbekaptam már Chan életereje jelentősen lefogyott. Ez lehetetlen, olyan egyharmad körül, nem kicsit kevesebbel fogyott le a csík és még zöldben van. Ki is a kitartóbb Yuichi, teszem fel magamnak, a kérdést, több van ebben a lányban, mint sejtettem. Neki lódulok a majom „dög” felé, immáron kihunyt kardomon, egy-két levelek között átszűrődő napsugár villantja meg a matt színű acélt futás közben. A majom úgy látszik nem tanul ismét nem várt hátba támadást. Két ütés, két ütés,.. ismételgettem gondolatban. Annak elégnek kell, hogy leterítsem. Karnyújtásnyira voltam a majomtól, és meglendítettem kardom, beleadtam mindent, amit a játék eddig megtaníttatott velem. Ekkor a majom, játszi könnyedséggel egyszerűen elhajolt a lecsapódó penge elől. A második ütés azonban betalált. Elfogott az öröm, ugyanis a majom életerő csíkja szép hosszasan megindult a piros zónába, és csak fogyott tovább, még mindig fogy, kicsivel a bal széle előtt megállt. Azt kell tennem, mint való életben is teszem nap, mint nap:
- Switch Chancery! Vidd be az utolsó ütést neki! – vajon melyik módon teszi meg, Norm vagy saját kezűleg? Mindkettejüknek meglehet az indoka, de mivel ő Normnak a gazdája ennek a gondolatmenetnek úgysincsen semmi értelme. Mindent elkövetek, hogy felhívjam a majom figyelmét, talán az ötödik próbálkozásom elég kegyetlen lehetett számára. A képzeletbeli banánpucolás, látszólagosan megtette a hatását. Erősen felingerelt állapotában mind a két öklét magasba emelte csapásra készen. Kardom védekező állásba helyeztem, és már lendült is felém egy hatalmas árnyék ami két ökölben végződött..

//Chancery és Yuichi//

Be kell vallanom, kicsit csodálkozom a társaimon. Egész ügyesen csinálják, és bár kicsit túl sok a switch, mégis jók az időzítések. Jobbak, mint gondoltam. Ilyen gyorsan összeszoktak volna? Jó céhtagok lesznek később, ha még tovább fejlesztik az alkalmazkodó készségüket. Ha elég tapasztaltak lesznek ahhoz, hogy három-négy ember erejét egyszerre vegyék számításba, akkor minden rendben lesz.
Hát, úgy tűnik, nekem tényleg nem kell csinálnom semmit. Már kezdek elfáradni a sok pihenésben. Miután a majom kilapítja a szerencsétlen Normot, Chancery felé rohan, aki az ellen a vaddisznó ellen alkalmazott mozdulattal ugrik félre az ütés elől.. És megint sikerül neki, inkább a statok, mint a szerzett tapasztalat miatt. A mob támadása alig centikkel a lány teste mellett suhan el, miközben a kés belehasít a védtelen oldalába. Dühödten üvölt, de ezt a rövid pillanatot használja ki Yuichi, aki láthatólag nagyon elemében van. Két vágással pirosra festi a rondaság életét, majd switchel. Az idétlen mozdulatok nem nagyon, a switch viszont annál inkább felkelti a majom figyelmét, aki Yuichira támad. Ha Norm vagy Chancery megsebzi, talán lefagy és szétpixeleződik az ütés bevitele előtt, és Yuichi nem sebesül meg újra.
Ehh... most látom, hogy ez matt két lépésben. Legfeljebb. Szabdalómat egy laza mozdulattal elrrakom még az akció közben, karjaimat keresztbe teszem, és úgy nézem, mi történik. Már csak egy kis popcorn kellene a teljes élményhez, de hát az nincs, úgyhogy kénytelen vagyok beérni a puszta látvánnyal. Nem mintha az olyan unalmas lenne... Mindenesetre körülnézek, van-e még mob körülöttünk. Egy sincs? Rendben van, akkor nemsokára végzünk a gyakorlással.