[Küldetés] A Pók Kazamata Kitisztítása

by **Diabel** Szer. Nov. 21 2012, 16:57

Résztvevők: Az Angelic Voice céh tagjai

Nem először álltok ott, ahol: nem egészen úgy, ahogy most, de végigjártátok már ezt a területet. Nem generált új mappát a játék, miért is tette volna? Ismerős volt minden sziklakiszögelés annak, aki egy előző kalandban már végigjárta a területet. Megtalálhattátok azokat a helyeket, ahol korábban nagy csatát vívtatok. Akkor is pókháló ült már mindenen, most vastagabb, por száll lépteitek nyomán a járatokban. Hiába feszítettétek le anno a fa gerendákat végérvényesen: nem vették mások a bátorságot, hogy erre a területre tegyék a lábukat.
Akkor még más volt a csapat, azóta sokat fejlődtetek, a SAO-ban töltött komoly napok súlya nyomja a vállatokat: visszatértetek. Messze nem álltok már ugyan azon a szinten: komolyabb nehézség nélkül takaríthatjátok ki újra az egész járatrendszert. Nem jelent kihívást. Se életpontotok, sem pajzsaitok nem szenvednek sérülést. A célpontokat tisztán eltaláljátok, hacsak nem óriáspókok jönnek, a one hit több, mint elég. És hogy néhány két csapást kíván? Úgy tűnik, ez sem állíthat meg benneteket.

Az öreglány szobája elé értetek. Tudjátok, hogy a barlangrendszer következő fordulójában ő vár már rátok…

Egy külső szemlélő figyel benneteket. Olyan járatra lelt a Pók kazamatában, ami előttetek zárva volt. Kitisztította: sok bukott harcon túl volt már ahhoz, hogy tudja, ezúttal hogyan győzhet. Nem vehettétek észre, ahhoz már nem szimplán észlelés, hanem annak második szintje kéne, akkor talán jelezne, így azonban nyugodtan állhat a párkányán, vagy menedék mögül figyelve, ha úgy látja jónak, és szemmel tarthat benneteket.

Határidő: kérésre indított küldetés, így nincs.
Sorrend: erről majd később részletesebben tárgyalunk, egyelőre ahogy jónak látjátok.
Figyelmeztetlek benneteket, hogy a királynő nem egyes szintű, így én sem azt tervezem, hogy könnyed csata elé állítalak benneteket. Márpedig ez nem KT, hogy ha halál van, akkor megy alternatívba, és ugyan úgy jár a jutalom. Ezért kérlek, vegyétek komolyan a küzdelmet, fontoljátok meg a lépéseiteket. Sok sikert kívánok!

by **Fuun Kotarou** Szer. Nov. 21 2012, 22:46

>>A Pók Kazamata Kitisztítása<<

Nemrégiben vetettem fel a témát, hogy visszaleshetnénk a pókkirálynőhöz, akit legutóbbi tisztogatásunk alkalmával néhány apróság miatt itt kellett hagynunk. Az már elhanyagolható, hogy a taktikai visszavonulás közben is életveszélyes volt a helyzet. A jó hír, hogy ezúttal erősebbek is, többen is vagyunk, mellesleg most már nem valószínű, hogy a csapat fele összedolgozik a többi meg megy a feje után. Hosszas estéket töltöttem el a stratégia kidolgozásával, mert hát ugye a nappaljaim sokkal fontosabb dolgok vagy épp személy kötötték le. Nem volt egyszerű a dolgom, mivel anno nem sikerült kideríteni sok mindent róla, s hiába próbáltam egy információ brókerrel üzletelni nem volt róla semmije. Néhány kisebb beszélgetésből kiderült pár dolog, meg saját tapasztalataimat is elővettem. Így bizonyossá vált számomra a legjobb beosztás is. Hokushin felajánlotta, hogy most adja át a régen megbeszélt cipőt, de elutasítottam. Jobbnak éreztem, hogy legyen mellettem valaki hasonlóan erős, és ne rám terhelődjön minden. Habár ezt mondom, csak reménykedem benne, hogy nem vállaltam így is túl magam. Kora reggelre lett összehívva a céh egy nem túl nagy fogadó éttermében. Itt összeszedhettük magunkat és együtt vághattunk neki az útnak, egy kis aprósággal. Valakivel találkoztunk út közben, aki úgy tűnik csatlakozik hozzánk, egy rövid kis ismertetőt kértem tőle, hogy be tudjam illeszteni a stratégiába. A barlanghoz érve minden úgy volt, ahogy azt legutóbb menek, khm akarom mondani taktikai visszavonulásunkkor hagytunk. Nem csodálom, akkoriban még a befelé menet sem volt túl egyszerű. Jómagam hátul haladok, és hagyom a többieket dolgozni. Természetesen nem jókedvemben és lustaságom miatt (bár ez általános esetben így lett volna), hanem mert szerettem volna megbizonyosodni róla, hogy mindenkinek van esélye részt venni. Nagyon jól tudom, hogy igencsak kínos lenne valakit is kihagyni, de nem hibázhatok, és nem engedhetem meg, hogy valaki is meghaljon. Számomra is nehéz perceket hozna, valamint foltot hagyna bennem, de Kana nem hiszem, hogy képes lenne elviselni, ettől sokkal jobban félek. Komoran szótlanul haladok a többiekkel végig egészen a boss terme előttig. Akik ismernek azoknak talán furcsa is lehet, hogy ennyire komoly vagyok, bár talán Kana ismer csak annyira, hogy én valójában tudom, meddig lehet elmenni a humorral. Igaz, elég szélsőséges határaim vannak. Amint megérkeztünk előre sietek és megálljt, mutatok. Odébb rugdalok egy nagyobb kavicsot, és felállok rá.
- Nos, sajnos még volt akivel nem volt esélyem személyesen megismerkedni. Kotarou vagyok. Amint lehet tudjátok páran Mirika és én már voltunk itt egyszer, azonban nem sikerült legyűrnünk ezt a kazamata főnököt. A neve: Pókkirálynő. Nem szeretnék senkit sem ijesztgetni, azonban jobbnak vélem, ha tudjátok, hogy nem lesz csupa móka és kacagás, bár isten adja, hogy tévedjek. Ma csak egy szabály van és egyetlen parancs. A szabály, amit nem ajánlott megszegni, kövessétek a kidolgozott stratégiát. A parancs, ne halj meg! Mindenkinél kell, hogy legyen egy teleport kristály, ha nincs jelezze és átadom az enyémet. Remélem mindenki rendelkezik élet potionnal is. Nos, mivel nem szeretném vesztegetni az időt rá is térnék a stratégiára, viszont előtte meg kell jegyeznem, hogy bent még változhat a dolog, mivel a valódi harci stílusát nem sikerült kideríteni, csupán néhány pillantást tudtunk rá vetni. Ha valakinek ellenvetése, hozzászólása lenne, azt kérem hagyja meg a végére. A fedező csapat, illetve akik hátul maradnak, és úgy harcolnak: Mirika, és Kusumi-san. A jobb oldali támadó csapat Hokushin és Sakamoto-san. A bal oldali támadó csapat: Saito és Zhou-san. A csali.. pedig én leszek egyedül. Hősies önfeláldozásra senki ne adja a fejét értem, az én dolgom az lesz, hogy elvonjam a figyelmét, és rám fókuszáljon a bestia. Mivel egy csapat vagyunk, és az ellenfelünk egy mob senkinek sem kell visszafognia magát, nem kell tartani, hogy lebukik a stratégia, vagy hogy nem lesz esély meglepetés erős támadás. Azonban mindenki figyeljen rá, hogy bírja ki a harcot. Ha valaki több életet veszítene, a társa fogja fedezni, míg felpotizza magát. Illetve, amit nem szeretnék, hogy nekem kell potionhoz folyamodnom, azonban ekkor valamelyik csapatot fogom switchként kérni. Esetlegesen healelődés közben hátulról irányítani. Remélem megbíztok a képességeimben, és ép bőrrel megússzuk a harcot. Hajrá Angyalok!
Lendítem az öklöm a magasba az utolsó mondatomnál. Majd intek Kaná-nak, mikor odaér hozzám, én lelépek a kőről, és odahajolok hozzá, majd megsúgom neki.
-Ne aggódj, minden rendben lesz, megígérem. De most szükségük van szerintem rád, kitartás.
Aztán visszabattyogok a többiekhez, és várom, hogy Kana tartson egy lelkesítő beszédet, és indulásra hívjon fel minket. Egy izzadságcsepp gördül le a homlokomon, ahogy visszafelé haladok. Őszintén szólva elég ideges vagyok. Csak reménykedem, hogy nem veszti el a fejét, és kezd el tiltakozni az ellen, hogy én egyedül legyek a csali. Egész eddig direkt titkoltam el a tervet, nehogy meggondolja magát és lefújja a partit.

by **Mirika** Szomb. Nov. 24 2012, 01:31

Álmatlanul forgolódtam majdnem egész éjjel, pont mint az első itt töltött napomon, csak annyi volt a különbség, hogy nem sírtam ki a szemem félelmemben. Konkrétan mivel most nem félelmet éreztem, hanem csak szimplán iszonyat ideges voltam és aggódtam amiatt, ami előttünk áll. A pókbarlangban történtek még mindig élénken éltek az emlékezetemben, határozatlanságom miatt majdnem mindannyian meghaltunk... Ha a bossterembe élve azt mondtam volna, hogy húzzuk el innen a csíkot, merthogy négyen kevesen leszünk, akkor sokkal jobban jártunk volna, de én mindenképpen. Mármint lelkileg. Ehelyett haboztam, arra gondolva, hogy a környék békéje érdekében ki kellene tisztítani a kazamatát, és ez hiba volt. Lecsapott ránk, és csak pánikszerű menekülésre futotta...
Valószínűleg nem nézhettem ki valami frissen és üdén, mikor felkeltem, de gondolom nem csak képzeltem a szemem alá azokat a táskákat. Ráadásul a gyomorideg is kerülgetett, szóval a reggelim se ment le valami könnyen a torkomon. Esküszöm, ha ebből élve jövünk ki, én úgy, de úgy megleckéztetem Kotát ezért az ötletért, hogy még a 100. szinten is emlegetni fogja >.> Minek mentem bele, eh... Hatan vagyunk, az igaz, és erősebbek vagyunk, mint akkor, de elég lesz ez vajon? Ez a szörnyeteg nem erre a szintre való, az a barlang egyike azoknak a közszájon forgó helyeknek, amiket igazából csak magasabb szinteken kéne visszajönnünk kisöpörni... A legaggasztóbb viszont az volt számomra, hogy mi lesz, ha nem felelek meg ma vezetőként? Más játékokban is voltam már céhvezér, az egyik még ráadásul ehhez hasonló igen komoly klán volt, de a SAO... más. Itt emberéletek múlnak a döntéseimen. És én nem éreztem magam kényelmesen ezzel a teherrel a vállamon...
- Hülye vagyok... de még milyen nagyon hülye... - morogtam magamnak a tükörbe, miközben megfésültem a hajamat, majd magamra öltöttem a felszerelésemet. Egy pillanatra azt hittem, leszakad a vállam, mikor rám került az új vértem. Sokkal nehezebb volt, mint az előző, viszont majdnem két életpontnyi páncélt adott. Mázlista voltam, hogy egy ilyen receptre szert tehettem, ami azt illeti, sokkal nagyobb biztonságban éreztem magam ebben a cuccban, mint nélküle. Felsóhajtottam, és szemrevételeztem magam, de nem voltam elégedett a látvánnyal. Így... nem jelenhettem meg a többiek előtt egyszerűen, sütött rólam a bizonytalanság, ezt pedig nem engedhettem meg magamnak. Ráadásul látszott rajtam, ilyen kialvatlan vagyok, bváh @.@ Előhívtam a menüt, és megkerestem az inventorym-ban azt a festéket, amit az egyik mobtól zsákmányoltam a napokban. El akartam terelni a figyelmet legalább erről, úgyhogy valamiféle bizarr harci festés gyanánt kentem magamra belőle egy piros cicabajuszt.
Mire odaértem a fogadóhoz, ahová a találkozót megbeszéltük, igyekeztem legalább egy adag magabiztosságot magamba önteni, spanoltam magam, ahogy csak tudtam, és olyan elszánt képpel léptem be az ajtón, hogy kapásból megijesztettem egy NPC-t Neutral

Zavart bocsánatkéréssel léptem beljebb, és próbáltam némi mosolyt erőltetni az arcomra Kotát látva, majd ahogy befutottak a többiek, úgy nekik is igyekeztem a kevésbé gondterhelt arcomat mutatni. Remélem nem tűnt erőltetettnek ._.
- Hokushin, Anat! - intettem közelebb magamhoz a két fiút - Figyu, ott az a szőke lány. Kérve könyörgök nektek, tudom, hogy nagy a kísértés, de NE csókoljatok kezet neki, ha jót akartok, rendben? Nem szereti, ha megérintik ;3 - figyelmeztettem a csapat két Casanováját halkan, hogy vigyázzanak Shui közelében. Őt még csak én ismertem a csapatból tudtommal, és örültem volna neki, ha mondjuk nem ijesztik meg szegényt kapásból. Kicsit megcsóváltam a fejemet, aztán megszólítottam a belépő lányt.
- Hahó, Shui :3 Milyen utad volt? Nem kellett egy horda kiéhezett pasit leráznod idefelé? Remélem, harcos kedvedben érzed magad, kelleni fog a segítséged :3 - köszöntöttem integetve, vigyázva hogy ezúttal ne érjek hozzá. Kíváncsi voltam különben, hogy mit fog szólni majd Anathoz, ahogy rám reagált, majdnem biztos voltam benne, hogy neki is csapni fogja a szelet ._. Rin-chant is megöleltem utána, bíztam benne, hogy elsajátította a kristályai használatát azóta a tornyos eset óta, bár még mindig nem vágtam, milyen főzetet is kaphatott @.@ Miután pedig megvoltak a köszönések, felálltam egy székre és megköszörültem a torkom.
- Örülök neki, hogy hiánytalanul megjelentetek! Nagyon köszönöm, hogy a mai napot lehetővé teszitek, hálás vagyok nektek, és remélem, hogy nem ez lesz az utolsó klánesemény 100%-os megjelenési aránnyal, hehe :3 Rövid leszek, mivel a boss szobájához vezető út nem nehéz. Mindössze két hullámban érkeznek mobok. Az első óriáspókokból áll, annyian fognak megjelenni, ahányan vagyunk. Legfeljebb két csapással le lehet ütni őket, de vigyázzatok a csápjaikra, élesek. A második hullám a kitartásotokat támadja, de nem sebeznek. Apró, idegesítő pókhad, fájdalmas csípésekkel. Ne pánikoljatok, simán tapossátok össze őket. A boss szobája egy szűk hasadékot követ, azelőtt majd megállunk, és Kotarou ott ismerteti a stratégiát. Sok sikert mindenkinek! Tíz perc múlva indulunk! - jelentettem ki, majd leugrottam a székről és felsóhajtottam - Majd elfelejtettem! Itt van egy piros arcfesték, csináljatok magatoknak harci festést! :3 - tettem hozzá, majd Kotához pattantam, és húztam két csíkot a szemei alá, mintha amerikai focista lenne. Ezzel próbáltam palástolni az idegességem, fogalmam sincs, hogy mennyire látszott rajtam a nyugtalanság. Mindent megtettem, hogy ne remegjek szanaszét.
Némi ismerkedés és készülődés után elindultunk az erdőbe, ahol a barlang közelében összefutottunk egy idomárnak tűnő lánnyal. Kérdőn néztem Kotára, hogy mi legyen, de mivel tőle semmi reakciót nem kaptam, úgy döntöttem, cselekszem, és megszólítottam a lányt.
- Hahó! :3 Van a közelben egy kazamata, nem lenne kedved segíteni nekünk kipucolni? Ne haragudj, hogy így a semmiből, csak na... Minél többen vagyunk, annál jobb :3 Mirika vagyok, örvendek! - nyújtottam felé a kezemet, barátságos mosolyt préselve ki a számra. Igazából gyűlöltem magam, amiért bele akarok rángatni egy ismeretlent a dologba, de még húsz emberrel sem érezném magam teljesen biztonságban, nem hogy hattal. A barlang előtt aztán kiosztottam három fáklyát a fiúknak, hogy bevilágítsák az utat, és végül behatoltunk a sötét járatokba. Ahogy arra számítottam, a minionok semmilyen gondot nem okoztak nekünk, ahogy legutóbb is csak minimális veszteségeink voltak miattuk. Már-már majdhogynem rutinból masíroztam végig, és egy-két apró szón kívül nem kellett senkit sem különösebben irányítani. A sziklahasadékhoz érve azonban elfogott a szorongás. A túloldalon olyan harc vár minket, ami kihathat az egész további életünkre. Nem tehettem róla, még mindig úgy éreztem, hogy túl korai. A homlokomat vakargatva hallgattam Kota stratégiáját, a párok ötlete kifejezetten tetszett. Így nem kell annyi helyre figyelni, hanem csak egyvalakiért felelsz. Mikor azonban engem is beosztott, magát meg csalinak titulálta, felkaptam a fejemet és megrökönyödve bámultam rá. Nem akartam félbeszakítani, de legszívesebben lehülyéztem volna. Sokkal ütésállóbb voltam, mint ő!
- Normális vagy?! Sokkal logikusabb lenne, ha engem hagynál egyedül! - suttogtam vissza idegesen. Én amúgy is a háttérben vagyok, engem ér el a legnehezebben a boss normál esetben, ráadásul rengeteg életpontom van, pazarlás lenne Kotát kitenni a kockázatnak! Mattaku ^^" Ha valamit gyűlöltem a srácban, az az önfejűsége... Váááh, mindegy! Nem is tudom, miért bízok meg benne ennyire... Fújtattam egy nagyot, aztán felléptem én is arra a bizonyos kőre.
- Fiúk-lányok! - kezdtem bele a torkomat köszörülve ismét - Nem foglak titeket hitegetni én sem, ez a miniboss valószínűleg nehezebb lesz, mint a 2. szint főnöke. Azonban ha higgadtak maradunk, és összedolgozunk, csapatként működünk, akkor mi fogunk kikerülni ebből a harcból győztesen, és ami a legfontosabb, veszteség nélkül! Mindenki nézzen rá a párja arcára! Akit láttok, annak az életéért feleltek most! Ha ez túl nagy teher a vállatokon, akkor még nem késő, hogy visszaforduljatok! Én azonban bízom bennetek! Bízom benne, hogy meg tudjátok védeni a társatokat, hisz' mindannyian jó harcosok vagytok! És ha mégis bajba kerülnétek, és a kristályotokhoz kell nyúlnotok, akkor ne érezzétek úgy, hogy cserben hagyjátok a többieket! Ha akár egy élet árán is, de legyőzzük a királynőt, sokkal rosszabbul járunk, mintha meg kell futamodnunk, de mindenki épségben kerül ki a csatából! Ha valaki valamit nem hallott jól, vagy nem értett tisztán Kota szavaiból, az most szóljon! Senki se menjen be úgy, hogy nem tudja, mi a dolga! Angyalok, mindent bele! - löktem a magasba a karomat ökölbe szorítva, a tőlem telhető legmagabiztosabb tekintettel ötvözve a mozdulatot. Én jobban éreztem magam a saját beszédemtől most, szóval ajánlom, hogy senki se meneküljön el a hangomtól Neutral

Leugrottam a kőről és egy bátorító mosoly kíséretében sétáltam Ayani mellé. Meg fogom védeni őt is és a petjét is, amíg csak lehetséges.

Spoiler:

by **Anatole Saito** Szomb. Nov. 24 2012, 15:14

Korán reggel, kipihenten ébredtem. Furcsállottam kissé, mert szeretem sokáig húzni a lóbőrt, ma hajnalban mégis kipattantak a szemeim. Nem éreztem magam fáradtnak, vagy elcsigázottnak, a gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben. Nagy nap volt a mai, az első céhküldetésem napja!
Megmosom az arcomat, s még nedves kézzel végigsimítottam a hajamon, hogy a tincseim ne lógjanak a szemembe a fejpántom nélkül. Szokásomhoz híven leülök az emeleti ablakom elé a bérelt szobámban, lábaimat pedig keresztbe vetem a párkányra feltéve őket. Rengeteg mindent kell végiggondolnom, letisztáznom magamban, s ráadásul kora reggelre beszéltük meg a találkozót a többiekkel a megadott fogadóban. Őszintén szólva, még magamban sem tettem rendbe ezt az egész céhesdit. Mikor megtudtam, hogy nincs kilépési lehetőség a játékból, és az életemmel játszadozom, behúztam a satuféket. Persze ezzel alig lehet szintet lépni, én pedig az élet mindent terén a látványos fejlődés híve vagyok. Csak az inspirál. Viszont eszem ágában nem volt akkoriban még a frontvonalban harcolni, lassú víz partot mos módszerrel akartam ellavírozni. És most...? Oldalra pillantok tartóján függő páncélomra. Szeretem így tartani a szoba sarkában, nem pedig az inventorymba mentve. Büszke vagyok rá... büszke vagyok arra, amit eddig elértem. Ez nem nagyképűség... az amúgy is csak egy maszk. Ám még mindig csak egy gyenge kis kezdő vagyok...
Senki sem ismert igazán, mert még senkit sem tudtam közel engedni magamhoz a játék folyamán. Hiába hittem azt, hogy itt mindent ki lehet mondani, felvettem egy szerepet, amiben menő tetszelegni, amin nevetnek az emberek, de ennél azért több rejlik bennem. Ha valaki végignézné az eddigi pályafutásomat a SAO-ban, biztos kapkodná a fejét, hogy milyen skizofrén őrült vagyok.
Most azonban ki kell ráznom a fejemből minden morált romboló gondolatot, nem dagonyázhatok az önsajnálatban. Mirika pár nappal ezelőtti reakciója azonban felkavart. Ahogy könnyeivel küszködve kirohant a mosdóba, ahogy Kotának vigasztalnia kellett. Nem vagyok nyugodt. Lehet életem legnagyobb baklövését követtem el azzal, hogy teli pofával, nagyképűen csatlakoztam ehhez a céhküldetéshez. Ismét páncélomra pillantottam, és emlékeztettem magamat, hogy ma Mirika is egy ilyet fog viselni. Nem lehetek gyáva, hiszen kiváló csapattársaim lesznek. Ha magamban nem is bízom maximálisan, bennük maradéktalanul meg kell. Az viszont még mindig aggasztott egy kicsit, hogy nem ismertem a céh minden tagját, nem tudtam tökéletesen modellezni a csapatot a fejemben. Ezért elkezdtem inkább az ellenre koncentrálni. Egy pók... Ezer meg egy taktikai elemet idéztem fel a fejemben, ami az edzésekkor az elmémbe, és a mozdulataimba ivódtak. Biológiai ismereteimet is latba vetettem, s próbáltam egy megfelelő taktikát megfogalmazni magamban, amivel hasznára lehetek majd a céhemnek.
- A Céhemnek... - Még mindig furcsa volt kimondani. Ismét a vértemre pillantok, s a büszkeség és a félelem jár gyilkos táncot a lelkemben. Az ablakban ülve ér a felkelő nap első sugara, s jólesően melengeti testemet a beszűrődő fény. A taktikát már rég végiggondoltam, már csak azon munkálkodom, hogy elszántságot préseljek testembe, és lelkembe egyaránt. Felöltözök, homlokomra legszebb zöld fejpántomat kötöm, majd mögéje igazítom rakoncátlan tincseimet. Magamra öltöm a páncélomat, s súlya most igencsak jólesően nehezedik rám. Képtelenség, hogy egy tárgyból merítsek erőt... mi ez, valami babona? De ahogy belenézek a tükörben, már nem azt a kis nyuszit látom, hanem egy elszánt harcost. Még én is meglepődök, mintha magamnak is pózolnék, játszanék egy szerepet. Mintha a tükörben látott énem üzenne nekem tüzes tekintetével. Itt az ideje, hogy felkösd a gatyát és megmutasd ki a legkiválóbb harcművész!
Lépteimet megszaporázom, ahogy a megbeszélt találkozási helyre igyekszem. Útközben még elmajszolok egy fánkot, valamiért pont ezt a reggelit kívántam meg. Szimbolikusan jó választásnak éreztem ezen a reggelen. Nehezen csúsznak le a falatok, de érezem, hogy szükségem van az energiára. Holott a bevitt tápérték ebben a virtuális világban csöppet sem számított... mégis szerettem azt hinni, hogy való életbeli szokásaim itt is segíthetnek, komfortosabbá teszik az ittlétet. Egyszerűen egyszerűbb volt elfogadni ezekkel az itteni életet. A bezártságot.
Megérkezem a fogadóba, s ahogy megpillantom Mirikát, Kotarout és Hokushint, arcomra visszaköltözik a jól ismert pajkos mosoly. Nyilván a köszönés mellé helyénvaló mosolyogni, már csak azért is, hogy magabiztosságot sugározzak, ám ez a mosoly elegendő most arra, hogy a reggeli depressziómat levetve újra a jól megszokott szerepemet felvehessem. Senki sem sejtheti meg, hogy ki is vagyok igazából. Senki sem láthatja rajtam, hogy titkon félek a mai küldetéstől. Egyszerűen nem bomlaszthatom ezzel a csapatmorált.
Bajtársias kézfogással üdvözlöm férfi csapattársaimat, Mirikának pedig szívesen adnék egy kézcsókot, már ha elfogadja. Inkább megszokás volt ez már, mintsem flörtölés.
- Üdv mindenkinek, remélem kialudtátok magatokat - villantok meg egy újabb biztató, mosolyt, ami átcsap vigyorgásra felfedezve Mirika cicabajuszát. Ezután Hoku felé fordulok - Örülök, hogy most egymás mellett fogunk vállvetve harcolni, s nem a másikunk erejét kell próbára tennünk!
Felhívja a figyelmemet a céhvezérem arra, hogy a szőke idegen hölgyet ne illessem közvetlen köszöntéssel, viszont akkor már a másik hölgyet sem illene, nehogy azt hihesse a szőke, hogy vele kivételezek negatívan. Ezért csak enyhe meghajlással üdvözlöm a két ismeretlen céhtársat (Xiut és Rint).
- Anatole Saito, szolgálatukra hölgyeim. Örömömre szolgál, hogy megismerhetem Önöket, és bízom benne, hogy diadalra juttatjuk ma a céhünket.
A kötelező udvariassági körök után Mirika ismerteti a pókasszony terméig vezető út rejtelmeit, csendben bólogatok és biztosítom a lányt a fokozott figyelmemről. Miután mindent tisztázott, egy tégelynyi vörös arcfestéket tesz le elénk. Mi ez, valami beavatási szertartás? Végül is, ha neki ez ennyire számít, akkor nem fogok ellent mondani. Belemártom az ujjam a tégelybe, majd húzok egy vonalat függőlegesen az arcom bal oldalán, amely a homlokomtól indulva egészen a nyakamig tart, belefutva a galléromon függő céhjelvényembe.
Ahogy nekiveselkedünk a küldetésnek, összefutunk útközben egy idomár lánnyal. Meg mernék esküdni, hogy valahol már találkoztunk, és a petje is ismerősnek tűnik, főleg, hogy nem igazán szoktak csak úgy tűzparipák flangálni mindenfelé. Viszont képtelen vagyok felidézni, hogy találkoztunk-e már egyáltalán, és ha igen, akkor milyen körülmények között. Jelen helyzetben ez amúgy is lényegtelen.
A pókkirálynő terméig eljutni gyerekjáték, igyekszem gyorsaságomhoz mérten a lehető legtöbb mobot elintézni. Már csak azért is, mert mintha folyamatosan érezném Mirika és Kota vizslató tekintetét, bizonyára felmérték mindannyiunk képességét. Nyilván a látottak alapján mérlegelve Kota kiáll egy magaslatra, és ismertette a taktikát. Tulajdonképpen nem bánom, hogy lett egy párom, akivel tudjuk segíteni egymást, és büszkeséggel töltött el az érzés, hogy felelősséggel tartozom valaki iránt. Persze minden csapattársam iránt felelősséggel tartozom, de Xiu iránt fokozottan. Ráadásul pont az a lány került mellé, aki legjobban megmozgatta a fantáziám. Vonzanak a talányok, és ennek a hölgynek a titokzatossága kíváncsivá tett. Finoman rámosolyogok, és ügyelve arra, hogy ne gázoljak az intim szférájába, megszólítom Xiut.
- Kérlek bízz meg bennem, és azonnal szólj, ha switchre lenne szükséged. Ha bármilyen taktikai ötleted támad harc közben, azonnal oszd meg velem, kérlek! Én is így fogok tenni. Nem kell elszigetelődnünk a többiektől, de számítok a fokozott együttműködésedre.
Ezután végighallgatom Mirika lelkesítő beszédét is, és biztatóan csóváltam a fejemet, hogy már eszem ágában sincs a célegyenesben megfutamodni. Az idáig tartó mobirtás meghozta kedvemet a harchoz. Olyan könnyen ment minden az ide vezető úton, hogy felbátorodtam. Talán túlságosan is. Győzelemre szomjazva én is a levegőbe lököm az öklömet, teljes extázisba hozott két céhtársam beszéde. Kicsit lecsihadva, és újra a gondolataimba burkolózva egy fél percre, udvariasan szót kénék magamnak, és szeretném elmondani, hogy milyen támadási ötleten morfondíroztam hajnalban az ablakban ülve.
- Egyesek már találkoztak a pókkirálynővel, nekem ehhez még nem volt szerencsém. Ám ha nem tévedek, akkor egy nyolc lábú dögről van szó. Ezért arra fogok törekedni, hogy a felém eső, bal oldali négy lábát pusztítsam el először, hogy ezzel megzavarhassuk és kibillentsük az egyensúlyából. Nem tudom, hogy működni fog-e, fogalmam sincs mi vár ránk odabent, de remélem, hogy Zhou-san támogatni fog ebben a taktikában. Az általános támadási ötleted egyelőre tetszik Kota, de kérlek ne vállald túl magad, ha switch kell, akkor szólj időben, nekem és Mirikának magas a páncél értékünk, s részemről az életpontjaim is egészen jók, ezt már tapasztalhattad. Csapjunk oda a libának! Akarom mondani pókkirálynőnek!

by **Hokushin** Szomb. Nov. 24 2012, 15:24

>>A Pók Kazamata Kitisztítása<<
~Szánalmas vagyok, egy féreg akit még eltaposni sem érdemes. Az olyanokat mint én tenyészteni kellene és hobbiból levadászni. Kár belém még a levegő is.~
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok keringtek a fejemben miután kikerültünk a főnök barlangjából. Képtelen voltam földogozni azt a tényt, hogy Zaraki miattam vesztette életét. Ha nem cserélt volna akkor velem helyet még mindig mókázhatna, játszhatná az eszét, még élhetne. Azonban a patkányvezér először kilapította majd pixelekre robbantotta. Bár az is igaz nem miatta robbant apró fényfoszlányokra ez azonban mellékes szempont. A lényeg az, hogy ő halott én pedig az értéktelen hulladék életben maradtam. Soha nem tartottam valami nagyra magamat és mindig meghúzódtam mások árnyékában abban a pillanatban viszont halálosan gyűlöltem magamat. Úgy véltem a halál is túlságosan jó lenne az olyan alja népnek mint amilyen én vagyok. Egyszer még a kardomat is kirántottam, hogy végezzek magammal helyette csak a kardom hegyét bámultam meredten. Tudtam a szívemben dúló fájdalmat csakis az örök sötétség képes enyhíteni azonban nem tettem semmit. Vagyis mégis mintha egy láthatatlan erő a kezemre csapott volna elhajítottam a kardomat. Egy furcsa gondolat érzés dobatta el velem ami azt sugallta nem hagyhatom cserben a többi társamat.
Meg fogattam senki nem fog miattam meghalni a jövőben és addig kerülöm a társaságukat míg elég erős nem leszek. Viselkedésem is megváltozott a többi játékossal és a céhem tagjaival is. Eddig félén bátortalan de kedves srác voltam. Ezután viszont magányos, visszahúzódó társaság kerülő és mindig morcos kedvemben voltam.

Ez a kis incidens nemsokkal egy céh gyűlés előtt történt. Csak addig mentem be míg felajánlottam Kotarounak a gyorstalpalómat. Régebben már beszéltünk róla, hogy szeretné elcserélni velem akkor viszont nemet mondott a felajánlásomnak. Kana aki a céhvezetőnk volt megkért arra ne csókoljak kezet egy új lánynak én viszont jobbnak láttam meg sem ismerkedni vele. Így is kezdett elegem lenni a sok emberből ezért kis magányra vágytam. Ezzel kiviharoztam az épületből, de halótávolságban maradtam így tudtam meg egy mini főnököt akarnak likvidálni egy anyapókot. Elhatároztam segítek neki méghozzá úgy nehogy megint miattam keljen valakinek az életével fizetnie. Határozott volta és magabiztos nyoma sem volt a régi bizonytalan önmagamnak. Jól tudtam nincs vesztegetni való időm ezért elmentem és megérdeklődtem más idegen játékosoktól merre is van a pók barlang. Egy kevés mászkálás árán meg találtam azt a helyet ahol korábban bementek azonban ha észrevétlen akartam maradni nem használhattam azt a helyett. Ahogy elkezdtem körül nézni egy kicsit messzebb az egyik bokor megrezzent és egy nagy pók mászott ki belőle. Nem volt olyan hatalmas viszont a megszokott házi pókoknál sokallta nagyobb volt. Amint meglátott elkezdett felém rohanni én viszont egy csapással kioltottam az életét. Hármas szintű lévén aminek pontjait nemrég osztottam el nem volt nehéz elbánom egyetlen pókkal. Mindössze arra kellet gondolnom, hogy ez a dög már nem támadhat rá a többiekre. Amint kardomat visszahelyeztem hüvelyébe közelebbről is szemügyre vettem a bokrot. Akkora lehetett mint én azonban mögötte egy üreg volt a falban amin alaposan benőtt a gaz. Így újból előrántottam fegyverem és megtisztítottam az utat a tüskés, szúrós gazoktól. Így sikerült hozzájutnom egy kerülő járathoz. Később elkezdtek gyülekezni a céhtársak azonban a bokor és a helyes elhelyezkedés végett nem vettek észre. Meghallgattam vezetőnk beszédét majd elindultam befele, hogy átváltozzak a láthatatlan védő pajzsá a szellemmé aki mindenkit megóv.

by **Kusumi Ayani** Szer. Nov. 28 2012, 16:31

A mai napon végre nyugodtan tudtunk aludni. Nagy nehezen sikerült Tűzrózsát is felvinni a faágra. Békésen szunyókáltunk, amikor is egy kisebb zajt hallok a távolból. Egy kissebbecske csapat volt az, akik az erdőnk felé vették az irányt. Lemásztunk a faágakról, majd a társaság elé léptünk bajtársammal. Az egyik lány megszólított, majd válaszképpen némán bólintok.
- Ayani a nevem. – mondom.
És elfogadom a céhmeghívót. Egy kis ideig eltartott, míg elértük a célállomást, ám én egyre sápadtabb lettem. Nem örültem a nagy csoportnak, így egészen a következő megállóig meg sem mukkantam. A velem szembekerülő pókokat levágom Tűzrózsa segítségével. Nem tudtam megmukkanni sem, annyira zavart a nagy társaság, hogy lassan már remegni is kezdtem volna, ha petem nem nyugtatott volna meg. A két céhtárs beszéde után egy kis ideig némán állok még, majd felteszem kezemet, hogy szólni kívánok. Egy két másodperc múlva kisétálok a kis szikla mellé, majd kissé halk hangon nekikezdek.
- Az én nevem Kusumi Ayani, és a petemé pedig Tűzrózsa. Egy különleges képességem van, ami nagyon hasznos lehet. Képes vagyok bárkinek áttölteni életpontot a sajátjaimból ideiglenesen, míg eszméletemnél vagyok. Arra kérnék mindenkit, aki nem tudná használni a potionját időben, az kiáltsa a nevemet, és egy számot, ami azt jelképezi, hogy mennyi ÉP-t kér. Jelenleg 25 életpontom van. Ezzel kell gazdálkodnom, így amíg nem tudom meg, hogy mennyi a Pókkirálynő sebzése nem megyek le 10 ÉP alá osztás ügyben. Bocsánatot szeretnék kérni a mellém osztottól, de legyen szíves fedezni, míg átküldöm az életeket, mert az illetőre kell fókuszálnom egy-két másodpercig. – kicsit várok, és csak utána folytatom, ám előbb fejembe húzom szalmakalapomat, hogy eltakarja arcomat – Sajnos, a teljes játékbeli életemet, és a valóságban töltött életem nagy részét az erdőben töltöttem magányosan. Nem tudom megígérni sajnos, hogy a maximumot nyújtom, mivel most először vagyok nagyobb társaságban. De számíthattok rám, amennyire csak tudok, ügyelek, hogy senkinek se menjen az életsávja a piros mezőbe. Remélem meg lesztek elégedve velem.[/color]
Remegő végtagokkal lépkedek vissza a helyemre. Gyűlöltem ezt az érzést, hogy a szemek rám összpontosítanak. Gyűlöltem a figyelem középpontjában lenni, ám meg kellett tennem ezt. Reméljük most kellett utoljára mindenki előtt szónokolnom.

by **Sakamoto Rin** Szomb. Dec. 01 2012, 13:51

A mai nap kiváltképp jól keltem. Ami fura is mivel nagyon nem vagyok jó kedvemben. Azzal hogy az avatáromban drasztikus külső és pontozás béli változások történtek már megbarátkoztam úgy, ahogy. Még ugyan nem viselem el, ha hosszabb ideig megbámulnak, és hogy a mellméretem egy csöppet sem változtak. Na, de ma reggel nem ez az, ami aggaszt, és ami miatt nem kicsit feszült vagyok. Tegnap ugyan is kaptam egy céhüzenetet. Egy küldetésről volt szó benne és ez az, ami a frászt hozta rám. Mindig is féltem és még mai napig is félek a bogaraktól meg egyéb társaiktól ezért is érzékenyen, hogy a következő küldetésem egy hatalmas pók legyőzése lesz.
Miután felöltöttem a ruházatom és eljutok, a vendéglő ajtajáig ott megállok egy pillanatra. Egy nagy levegőt veszek, majd kifújom és benyitok az ajtón.
- O-hayooo, minna-san!- lépek be egy nagy mosoly és megjátszott vidám kedv mögé rejtve a feszült hangulatomat. Körbenézek és jó látni, hogy sok ismerős arc gyűlt össze ugyan is még eddig nem sok céhtaggal találkoztam csak a nevüket láttam a céh taglistáján. Jut is eszembe…
Fordulok egyet és a szőke hajú nálam jóval magasabb lányhoz lépek.
- Ano… Te lennél Shui-nyan? – kérdem a lány miközben egy a levegőben végzett vízszintes intéssel megidézem a menüm majd a tárgylistát kiválasztva azon belül is az Éles késeimre klikkel. - Mirika-nyan megkért, hogy ezeket adjam át neked. – mondom, majd egy-két gyors ujjmozdulattal üzenetben átküldöm neki a fegyvereket.
- Használd őket egészséggel.

A kazamatában végig haladva a félelmemet már nem igazán tudom eltakarni. A kristályaimat a kezembe véve minden egyes neszre villám gyorsan szegezem a köveket és amint mozgást látok már lövök is. Még szerencse, hogy sikerült megtanulni a kezelésüket.
A félelmemet még az sem tudta elterelni, hogy útközben találkozunk és beveszünk a csapatba egy állatidomár lányt, és a lelkesítő beszédek is csak egy kicsit javítanak a kedvemen. De ezektől függetlenül mindent szeretnék megtenni annak érdekében hogy segítsem a csapattársaimat a mini boss legyőzésében.

by **Viola** Szomb. Dec. 01 2012, 18:53

Spoiler:

Durván két nap telhetett el azóta, hogy Anattal találkoztam, vacsoráztunk, s beszélgettünk. Akkor jött fel először, hogy csatlakozhatnék a céhükhöz, az Angelic Voicehoz. Akkor elég tartózkodó voltam ezzel kapcsolatban, ugyan is még sosem volt ilyenben részem. Úgy értem egy ilyen közösséghez, tekintve, hogy én a legtöbb helyen ki voltam taszítva.
Most is tessék, itt fekszem egy ócska szálló szobájában. Egyedül, magányosan és bámulom a plafont, mikor ott is lehetnék valahol, a többi ember társaságában. A gyomromban érzem az ideget, ami őröl két napja. Pont akkor kezdődött, amikor Anattal búcsút intettünk egymásnak.
A neve azóta is ott virít a barát-listámon, de még egyszer sem vettem a bátorságot, hogy írjak neki, vagy felkeressem élőben, pedig a térképemen is látom, hogy merre kószál.
Legördítem a menümet, s kiválasztom a térképet. Egy nagy map ugrik a szemem elé, aminek a közepén én vagyok. Kiválasztom Anatot, mire egy kis homokóra jelenik egy ideig, aztán egy nagy piros nyíl jobbra mutogat. Biztos arra van.
- Maaaaa~hh..! - nyögök egy nagyot, majd felpattanok az ágyról. Nem fekszem itt tovább és agyalok, megyek inkább és megkeresem a srácot, hátha tényleg jól jövök annak a céhnek és végre egy jó társaság tagja lehetek...
Kiviharzom a fogadóból és sebesen a villódzó jelet irányába szaladok, igaz nem eszeveszett tempóban, mert a kitartásom még mindig nem az igazi ahhoz, hogy lefussam a maratont.
Alig teszem meg az az első pár száz métert, a térképre pillantva azt látom, hogy Anat jele már a térképen belül van, nem is olyan messze tőlem. Vajon mit csinálhat idekint, a városon kívül? Küldetésen van, netán a céhével kalandoznak? Hát mindjárt kiderül...
Egy barlang előtt állok meg. Nem vagyok biztos benne, hogy tényleg jó helyen járok, de a térkép határozottan állítja, hogy Anat bent van. Minden esetre jobb lesz, ha magamhoz veszem a késeimet...
Kinyitom a menüt, s rámegyek az inventory fülecskére, ami kidobja a tárgylistámat. Összeráncolódik a homlokom, mikor végiggörgetem az oszlopot, de sehol sem találom a két bicskát. Mikor másodjára végignézem és akkor sem találom, már ideges vagyok. Gyorsan megtapogatom a derekamat, de ott sincs, közben pedig lesek jobbra-balra, hogy mégis hova tűnhettek a fegyvereim.
- Mi a franc..? - ezt nem hiszem el, itt vagyok a veszélyzónában a biztonságos játéktértől és nincsenek meg a fegyverem a francba! Ott hagytam volna őket a szállóban..? Vissza kell mennem értük.
Ám amikor megfordulok, a virtuális nap a hátam mögé kerül, s akkor tűnik csak fel, hogy a bal vállam mögül egy három ágú tárgy lóg ki. Ekkor esik le, hogy nekem már mióta nincsenek is meg a késeim. Tiszta bolond vagyok, hogy azokra emlékeztem. Ennyire megviselt volna az elvesztésük? Mégis sose nyavalyogtam miattuk, pedig igen klasszak voltak. A hátam mögé nyúlok és valóban: az Ördög villa van nálam, ami nagyon hasznos fegyver, szeretem.
Nem hezitálok tovább, belépek a barlangba, ahol mindenfelé pókhálók vannak szőve. Hasonlít a helyszín egy régebbi küldetésemhez, amit még Ai-channal hajtottam végre. Ott is volt egy halom pók, nem lepődnék meg azon, ha itt se lenne másként.
Összevonom a szemöldököm és arcomon aggodalom jelenik meg. Lehet, hogy a férfi, akit idáig követtem, ezt a barlangot tisztogatja? Hah, biztos meg fog lepődni, ha meglát engem...
Gyorsítok a lépteimen, s hamarosan egy csapatnyi emberbe bukkanok egy ajtó előtt. Egy pillanatra megilletődve lesem őket, majd mikor meglátom közöttük a srácot, egyből azon gondolkodom, hogy valamit kellene mondanom, mert a csend, ami a megjelenésemmel együtt a társaságra telepedett elég kínosan hatott.
- Erhm, a nevem Viola... ^^" - majd kínomban megvakarom a tarkómat, s Anatra pillantok, háta tud pár biztató szót említeni a nevemben. Vajon kik lehetnek ezek az emberek? Az Angelic Voice céh tagjai..? Nem lepődnék meg....

by **Aoishi Airi** Szomb. Dec. 01 2012, 21:07

Már nem is tudom, hogy hányadik alkalom volt, hogy felültem az ágyon. Egy szimpla szállóban töltöttem az estét, de egy ideje hol felülök az ágyon, hol pedig, mint egy zsák visszadőlök. nem értem saját magamat, hogy miért csinálom ezt. Tisztára úgy viselkedem, mint aki soha életében nem csinált ilyesmit. Tulajdonképp kissé a mai napi teendőm miatt vagyok ilyen, mondhatni izgatott. De miért lepődök meg? Hisz mindig így szokott lenni. Az izgalmat vagy a történés előtt, vagy után élem meg. Én már csak ilyen vagyok.
~ Én... valóban ilyen lennék? - érdeklődöm meg csak úgy magamtól, miközben a tükörképemet nézem egy tál vízben. Nem tudom mióta vagyok ebben a világban, már nem is igazán emlékszem, hogy milyen volt a másik, mégsem változtam semmit. Az arcom ugyan olyan, mint az első napon és minden más is. Vagy tényleg nem telt el olyan sok idő azóta, hogy itt vagyok?
Végül a tükörképemet a kezeimmel tüntettem el, egyúttal megmosva őket és az arcomat. A legjobb formámban kell megjelennem.
Az viszont érdekes, hogy belementem a céhbe való csatlakozásba. Részemről elég szokatlan az, hogy ilyen meggondolatlanul elvállaljak valamit. Ráadásul sohasem csatlakoztam korábbi játékaim során olyan csoportosuláshoz, aminek azelőtt minden tagját meg nem ismertem. És most mégis ezt tettem. Miért? Úgy hiszem erre a kérdésre nem fog válasz jönni sehonnan.
- Ideje indulni. - ezt már hangosan, mintegy ösztönzésképp mondtam magamnak, a hajammal való szórakozást befejezve, meg miután magamra öltöttem a hagyományos viseletemet.
Az előző nap kapott üzenetnek hála egész könnyű dolgom volt a találkozóhely megtalálásával kapcsolatban. Azért egy térképe el tudok igazodni...
- Üdv! A nevem Shui. - köszöntem és mutatkoztam be a céhtársaimnak, hisz tulajdonképp a népes társaságból egyedül Mirika volt az, akit ismertem, de őt is csak felületesen. Istenem... mibe keveredtem. ^^"
- Köszönöm. - meglepettségemben csak ennyi jött ki a torkomon, mikor az egyik lány ajándékkal fogadott. Igazán különös számomra az ilyesmi. nem vagyok túlságosan hozzászokva a dologhoz, de egy ajándékot mégsem lehet visszautasítani, nem igaz? ^^
- Szia. - köszöntem vissza egy mosollyal az arcomon az ezt követően engem "letámadó" Mirikának. - Nyugodt volt az utam, köszönöm. És igen, azt hiszem, nem árt egy kis testmozgás. - kacsintottam jelezve, hogy hogy is értem a mondandómat. Igazából még különösebb harci vágy vagy valami nem volt bennem, de az mindig csak az éles helyzet kellős közepén jelenik meg, feltehetőleg az adrenalinnal egyenesen arányos mértékben.
- Enyém a szerencse. - veszem elő a fene se tudja honnan, az udvarias és formális oldalamat, miközben viszonzom az egyik fiú általi meghajlást egy mosollyal egyetemben.
- Harci festést? - emelkedett meg a szemöldököm, miközben a festéket néztem. Valahogy cseppet sem tudtam összekötni ennek a fontosságát a küldetéssel, de végül egy tükröző felülettel rendelkező tárgyal szemben ülve nekiláttam valami mintázatot varázsolni az arcomra. Ennek a végeredménye az lett, hogy az arcom felső felét, egy, a báli maszkokhoz hasonló minta fedte. Igazából nem épp ez a piros színű festék volt erre a legalkalmasabb és legelőnyösebb, de hát abból kellett gazdálkodnom ami van, nem igaz? ^^"
Az út további részében viszont némaságba burkolózok. Szócséplés helyett inkább a néma megfigyelésnek adom át a helyet, ezzel is voltaképp jobban megismerhetem a céhtársakat, nemde?
A járatokon belüli harc nem volt olyan vészes, mint amire számítottam, főleg az új fegyvereknek köszönhetően. Valahogy kicsivel nehezebbnek gondoltam. nem azt mondom, hogy kisujjam elég lett volna a mobok legyőzéséhez, de kicsivel több kihívásra számítottam a részükről.
- Nagyszerű, akkor azt hiszem, hogy jó csapatot fogunk alkotni. - mosolyogtam vissza partneremre. Fogalmam sincs mi ütött belém, hogy így viselkedem. Annyi éven át érlelődött jellemembe változást ütne egy egyszerű guild? Felfoghatatlan. Talán éppen ezért burkolózom ezt követően ismét a szótlanság láthatatlan köpenyébe. Túlságosan nyíltan viselkedem ezen emberek társaságába. Miféle emberek lehetnek ezek, hogy ezt a viselkedést váltják ki belőlem? Belőlem, aki mindig az árnyakban mozgott és csak akkor bújt elő rejtekéből, ha kihasznált és becsapott valakit...

by **Diabel** Vas. Dec. 02 2012, 11:57

Akkor innentől kezdve egy dolgot még fixen törölhetünk: a reaghosszat. Nem kellenek 250 szavas válaszok, ez a harc most nagyon hasonló lesz, mint a bossfightok. Annyiban fog eltérni tőle, hogy a gyorsabb pörgetés érdekében egy olyan rendszert állítottunk össze nektek Róval, amiben nekem, mint mesélőnek csak minden kör végén kell írnia, hogy összegezzem az eredményeket. Ez alól kivétel lesz az első kör, ott kérnék mindenkit, hogy várja meg egyesével az én írásomat, hogy mondhassam, mi mit okoz.

Változik a reagsorrend is:
Kota,
Hoku (itt még nálad ugye a Surranó),
Kana,
Rin,
Ayani,
Vio,
és Anat és Xiu között pedig attól függ, melyikük ír előbb

A pontozáson sokat variáltatok, valaki szintet is lépett az első kör közben. Annyit mindenki megtenne, hogy az első posztjába most majd bemásolja a statjait, amit nézzek? Köszi!

A Pókkirálynő szemei vörösen felizzanak, ahogy beléptek a végső barlangjába. Hatalmas teste szinte betölti az egész teret, körülötte pókok nyüzsögnek. Hatalmas potroha lüktet, és folyamatosan löki ki magából az újabb és újabb Pókokat, amik meg is támadnak benneteket. Kotának is számolnia kell máris egyel.
A Királynő amúgy sincs egyedül, hatoldalú kockával fogok dobni, abból látjátok, hány Óriáspók lebzselt körülötte, amik rátok vetik magukat. A barlang hátsó szeglete sötétbe borul. (Éjjellátóknak küldök PM-et.)
A Pókasszony nem támad, hacsak nem támadjátok meg ti is. Kérek mindenkit, aki közvetlen közelről támadja a Némbert, hogy dobjon a Korona vagy Halálfej kockával. Az eredményt majd elmondom én egyből utána.
Mindenki megfigyelheti, hogy a Némber életcsíkja közvetlenül a feje mellett helyezkedik el, ami nem egészen normális a mobok és minibossok esetében, hiszen általában a közepénél, fekvő mobok esetében (pl vaddisznó) kicsit megemelve szokott lenni, hogy ne takarja be semmi.

Cselekvéspontjaitok vannak, amiket a gyorsaságotokkal ellensúlyoztunk:
Kotának és Hokunak 2, Kanának és Rinnek 1.5, többieknek 1. Ezt az alábbi módon használhatjátok fel:
0.25: potiivászat/kristályhasználat.
1: képességhasználat
1: switch
0.5: szimpla támadás
0.5: mozgás (mindenki, aki közelről akarja támadni a Királynőt, oda kell futnia hozzá. Persze ezt elég egyszer.)

Mindenki, aki a Királynőt támadja, dobjon egy hatoldalú kockával.

Tehát kis segítségképpen Kota első köre hasraütésszerűen: (posztja első sorában kiírja nekem a statjait Very Happy

) odarohan a Királynőhöz (-0.5), rásebezne (-0.5, dob hatoldalú kockával és a Korona vagy Halálfejjel), üti a Pókot, ami az ő körében jön (-0.5) és mondjuk a maradék egy ütését az Óriáspókra adja le.

Egy extra kérés még, hogy ne legyen kavarc, egyezzünk meg, hogy a Pókasszony az legyen minimum Némber, vagy Királynő (így, nagybetűvel), az Óriáspók Óriáspókok, és a szimpla Pók, azok akkor Pókok, vagy Kispókok.

Tudom, kicsit bonyi első hallásra, de ha működik (nyilván most lesz először kipróbálva élesben, és csiszolgatjuk), akkor kisbossok ellen mesélőként többször is felhasználhatjuk. Ezzel kapcsolatban még ennyit: sok-sok éve játszom FRPG-t, de itt mesélek először. Szeretek rendszereket kreálgatni, de nem nagyon kerülnek kipróbálásra. Ha problémátok van, kérlek, ne impulzus-szerűen támadjatok le vele, hanem szedjétek össze, hogy mi a baj, és ha lehet, ha láttok, egyből megoldást is ajánljatok fel, mert akkor fogom igazán látni, hogy mi is a gond. Köszi!

Remélem, hogy semmit nem hagytam ki. Induljon a harc!

by **Kayaba Akihiko** Vas. Dec. 02 2012, 11:57

The member 'Diabel' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Küldetés] A Pók Kazamata Kitisztítása 4767249862_5877ffd2ef_s

by **Diabel** Vas. Dec. 02 2012, 11:59

Tehát ebben a körben 4 darab Óriáspók veti rátok pluszban magukat. (Ahhoz, hogy az Óriáspókokat, vagy a Pókokat sebezzétek, nem kell mozognotok, ők ott lesznek mindig tőletek alig egy karnyújtásnyira! Twisted Evil

)

by **Fuun Kotarou** Vas. Dec. 02 2012, 20:03

>>A Pók Kazamata Kitisztítása<<

Hát igen az én formám, ha belefeledkezek valamiről minden másról nagyjából elfeledkezem. A köszönéseket természetesen széles mosollyal viszonozom, s a két illető aki csatlakozik nem nagyon billent ki az elmélkedésből. A beszédem után még egyszer körbenézek, s ekkor esik le, hogy Hokushin itt sincs. A fene egye meg, már automatikusan cselekszem, ez így nem jó.
- Viola, igaz? Ha megfelel, akkor lennél Rin párja? Valamint még egyszer kihangsúlyoznám, hogy kérlek titeket ne nehezteljetek rám, ha véletlenül parancsoló hangszínem lenne. Szór sincs erről, csupán igyekszem a lehető legjobbat összehozni, én sem vagyok mindent tudó, ezért nyugodtan javítsatok ki, de legyetek figyelemmel arra, hogy ha mindenki a maga feje után megy, akkor káosz lesz a csatatérből és veszélyes helyzeteket okozhat. Mint ahogy előbb mondtam engem sem kell vakon követni, csak próbáljunk valami szisztéma szerint mozogni, egy céh, egy csapat, egy győztes. Valamint egy vesztes a Kazamata főnöke. Bemenetnél szeretném, ha mindenkinek már az övén lenne a poti és a teleport kristály. Akinek nincs kristálya az enyémet kapja meg.
Majd a kis problémát küszöbölve átadtam Kanának a helyet. Az ő beszéde után pedig odabattyogtam Xiu-hoz, s egy gyors mozdulattal ráaggattam az éjfél köpenyt.
-Tessék erre neked most nagyobb szükséged lesz.- Majd Anathoz fordulok, és barátian megveregetem a vállát. -Kiváló ötlet, de ha kérhetem ne ezzel kezdjük. Úgy értem, ne támadjuk meg mindannyian egyszerre a királynőt, mert gyakorlati tudásunk róla igencsak kevés. Ha véletlenül lenne egy erősebb területi sebzése komoly bajba kerülne a parti, ha rögtön három-négy ember bekap egy sebzést. Mindenesetre majd meglátjuk mi vár bent minket, ezért is általánosítottam, hogy könnyebb legyen alkalmazkodni a változókhoz. Valamint köszönöm, hogy felajánlod a switch lehetőségét, ha szükség lesz rá valóban igénybe fogom venni.
Mielőtt átlépjük a kaput én is előkészítem a potim és a kristályom, s az övemre tűzöm őket. Bent a teremben sokkal rosszabb várt, mint amire számítottam. Talán az idő szépít mondás kellemetlenebbik hatását kaptuk meg. Figyelemmel kísérem, ahogy mindenki felveszi a neki szánt pozíciót. S azonnal pontosításba kezdek. Szerencsémre már volt lehetőségem látni elfet, legalábbis remélem annyi tudás elég lesz, hogy ne kalkuláljak félre.
- Viola, Rin! Ti lesztek a hátvéd a Pókoktól és Óriáspókoktól, Ayani, a peted segítsen nekik! Xiu, Anat! Ha kell segítsetek nekik, de aszerint reagáljatok, amit kiderítek a királynőről. Mirika! Hátulról fedezz, derítsük ki, hogy reagál távolsági támadásra. Ha gond van hátulról fedezd akit kell.
A gyors helyzet ismertetés, melyet remélem nem vesznek személyeskedésnek nem gátol meg abban, hogy az utolsó mondatom végére már lendületben is vagyok. Elsőként az Óriáspókot iktatom ki, úgy is útba esik, s talán nyerek egy kis időt a többieknek az esetleges helyezkedésre. Töretlenül haladok előre, hogy a Bossról is kiderítsek valamit. Egyelőre úgy néz ki nem támadja meg a hátul lévőket, így talán viszonylagos esélyünk lesz kihasználni a hátvéd, és switch taktikát. Mire odaérnék a pók királynőhöz útba ejtek még egy Óriáspókot, Feltéve, ha az elsőt sikerült egy csapással leterítenem. Arra azért figyelek, hogy jusson időm még egy támadást ütni a Királynőre, mielőtt bármi komolyba keverednék. Akárhogy is, egy vagy két Óriáspókot kiiktatok, s odaérve a Némberhez, s lélegzetvételnyi időt sem hagyva érkezésem után megtámadom. Majd azonnal védekezésre koncentrálok. Remélem elég dolog ki fog derülni, hogy a többiek becsatlakozhassanak.

felhasznált cselekvési pontok: 2 támadás (1p), 1 mozgás, 1 támadás (1p), elfogyott.
nézendő stat:
élet:3+1
fegyverkezés:5+2
erő:3+5
kitartás:4
gyorsaság:9+5
speciális képesség:2
páncél:4
Keresés 1
akrobatika 1
növénylátás 1

by **Kayaba Akihiko** Vas. Dec. 02 2012, 20:03

The member 'Fuun Kotarou' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :
[Küldetés] A Pók Kazamata Kitisztítása 4767250438_224285ea8b_s

[Küldetés] A Pók Kazamata Kitisztítása 4767250438_224285ea8b_s

--------------------------------

#2 '2 oldal halál/korona' :
[Küldetés] A Pók Kazamata Kitisztítása 4766597959_9de1fd561c_s

by **Diabel** Vas. Dec. 02 2012, 20:33

Rendben, akkor az eredmények:

2 Óriáspók elpusztult. Maradt még kettő. (Kota ereje 8-as volt)

Királynőt sikeresen eltalálta, -8 élet, nem történt semmi.

Hokura újabb Pók fogja rávetni magát, így már 2 van.

by **Hokushin** Vas. Dec. 02 2012, 22:05

Élet: 4 (+2)(+1)=(20)
Fegyverkezelés: 9 (+2)(+2)(+5)
Erő: 4 (+2)
Kitartás: 8 (+1)(+2)(+5)
Gyorsaság:12(+1)(+ 8 )
Speciális képesség: 2 (+2)
Felszerelés:
Selyem Köpeny (+1 fegyverkezelés, +1 speciális képesség)
"Hálóvágó" (+3 erő) //kard//
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél
érclátás1
növénylátás 1

Egy sárkány bosszúszomjas tüze fortyogott a belsőmben akár egy tűzhányó. Ezzel a hévvel vágtam neki a kis rejtett alagútnak amit nemrégiben fedeztem fel. Nem volt valami tágas ám ahhoz éppen elég széles volt, hogy lehajolva előre tudjak haladni. Csak reménykedni tudtam, hogy az a járat ugyan oda vezet ahova a többiek tartanak különben hatalmas nagy slamasztikában lettem volna. Szerencsém volt így az alagút egy szakadékban vagyis leszakadtnak tűnt. Meglehet soha nem volt rendes kőhíd hanem alapból ilyen ilyen romosra tervezték. Közelebb mentem, hogy lenézhessek milyen mély a szakadék és vannak-e odalent törmelékek. Ez az ostoba apróság képes volt kizökkenteni a koncentrációmból és nem is gondoltam a célomra egy pillanat erejéig. Azonban törmelék helyett a többi kalandozót pillantottam meg kik betértek a barlangba. Ellenük négy hatalmas pók támadt melyekhez fokhatót soha életemben nem láttam legfeljebb kaland történetekben. Sajnos a nagy nézelődés közben megfeledkeztem magamról és hátam mögött furcsa kerregő hangra lettem figyelmes. Mikor hátra pillantottam egy pók állt a hátam mögött egy másik meg pont akkor ereszkedett le mellé. Ezek kisebbek voltak mint a lentiek pont mint az az ízé amit a barlang mellett tapostam el. Arcom buszossá vált mivel ilyen kis férgek akarták elállni az utamat. Ekkor ismerős muzsika hangját véltem felfedezni. Mikor lenéztem éppen Kotarou előtt robbant pixeleké a második óriás pókja és ugyanazt a hangot halottam. Majd hátrahagyva a társait a maradék két pókkal megtámadta a főnökasszonyt. Muszáj volt a tettek mezejére lépnem különben az a bolond megint meghalhat. Villámgyorsan kivontam kardomat hüvelyéből miközben vad pillantást vetettem ellenfeleimre majd rájuk vetettem magam. Miután végeztem a támadással visszamentem a rossz kőhídhoz. A többiek kb. négy méter mélyen lehettek ám szeremre kissé lejtett a szakadék. Lábamat kissé berogyasztva jobb lábamat előre tolva elkezdtem lefelé csúszni nagy port kavarva magam körül. Nem tudom, hogy a profizmusomnak vagy a szerencsémnek köszönhettem de a támadók és a pókok közzé sikerült lecsúsznom. Gyorsan fölálltam szabad kezemmel leporoltam a ruhám és magabiztos vad mondhatni gyilkos tekintettel a skacokra néztem.
– Segítsetek neki a királynő ellen ezeket lerendezem én meg ha jön még mozgás.-
Mondtam ellenvetést nem tűrve Kotarou felé mutattam a szabad kezemmel. Nem foglalkoztatott az a tény, hogy a saját céh főnökömnek parancsoltam magasról tojtam rá. Csak az érdekelt, hogy megússzák épségben. Mikor Kotaru felé mutató kezem lelankadt a két óriás dögre vetettem magamat.

by **Diabel** Vas. Dec. 02 2012, 23:21

Ha jól értem, akkor itt a két pont 4 db támadásra volt felhasználva, amik mind sikeresek voltak. Remek, ez is helyes! A Királynő élete továbbra is annyi, mint Kotánál, -8.
Kana, te jössz, a te körödben újabb Pók érkezik.

Jelezném, hogy nem kell 250 szót írni, tehát lehet kevesebbet is. Az sokat könnyít azon, hogy a lényeget lássam. Meg higgyétek el, amikor már a hatodik körben lesztek, unni fogjátok. Very Happy

Szóval tessék átállni a rövid reagokra. Wink

by **Mirika** Hétf. Dec. 03 2012, 01:56

Pontok:

Ahogy végigtekintettem a kompánián, miközben a többiek beszéltek és Ayani is bemutatkozott, hirtelen feltűnt, hogy valaki mintha hiányozna, és helyette egy ismeretlen arcot találtam a sorban. Sorba vettem mindenkit, és arra a következtetésre jutottam, hogy vagy Hoku változott át lánnyá, vagy felszívódott. Márpedig ő aztán tutkóra nem lett egyik percről a másikra Viola, viszont az se vallott rá, hogy csak így kámforrá váljon. Legalábbis baja biztos nem esett.
- Hová az istenbe tűnt Hoku? >.> - morrantam fel a mellettem álló Rinre pillantva, aztán inkább odaférkőztem az ismeretlen csajhoz. Inkább meg se próbáltam kitalálni, miért van rajta ennyi heg, mert garantáltan valami marhaság jutna csak eszembe, ellenben a háta mögül kikandikáló túlméretezett villával együtt ez egy picit félelmetes látványnak hatott ^^"
- Ööö... halihó, én Mirika vagyok, a klán egyik alapítója és vezetője. Örülök, hogy itt vagy :3 - mosolyogtam rá a tőlem telhető legbarátságosabban, és kezeim közé vettem az ő kézfejét üdvözlésképpen. Próbáltam nem kimutatni a feszültségem, pedig frusztrált pár dolog éppen, csak nem akartam levezetni egy olyan valakin, aki talán, remélhetőleg ismeretlenül akar segíteni nekünk.
Azonban az ideges, remegő sóhaj csak elfogott, mielőtt átbújtam a kapuként szolgáló szűk nyíláson. Újra itt találtuk magunkat ebben a hatalmas fészekben, és szembe nézhettünk a Pókkirálynővel. Ezúttal anélkül, hogy váratlanul ért volna minket a megjelenése. Én még fogaimat csikorgatva szemeztem a minibossal, mikor Kota már utasításokat adott és neki is ugrott a főnöknek. Hogy tudott ekkora lélekjelenléttel bírni? Én úgy éreztem, meg se bírok moccanni, csak álltam földbe gyökerezett lábakkal, miközben a többiek felvették a formációt.
- H-Hai! - kiáltottam éles, vékony hangon és megráztam a fejem. Felébresztett az, hogy a fiú a nevemen szólított, viszont az infók csak ekkor kezdtek el gyűlni a kis agyacskámba. Milyen óriáspókok?
- Héhéhééé, legutóbb nem voltak minionooook! - fogtam fel, hogy a csapatra nem csak a Királynő támadt, hanem kisebb pókok is megjelentek, amik ugyan legutóbb is itt voltak, de nem támadtak ránk. Viszont... viszont most meg a miniboss nem támadott! Mi van itt?! Alsó ajkaimba haraptam, és kicsit felrázva magamat én is elhelyezkedtem a legkedvezőbbnek tűnő pozícióban, íjamat pedig a kezembe vettem. Ám ahogy végigtekintettem az előttünk tornyosuló mobon, észrevettem valami furcsa sárga fényt is hátul. Egy... életcsík? Lassacskán kezdett valami összeállni a fejemben, ahogy végignéztem, mi is történik éppen. Okkééé... és erre, mikor szólásra nyitottam a számat, hirtelen bevágott Hoku valahonnan o.O
- A francba, Hoku, ilyet ne csinálj vagy legközelebb felpofozlak! - rivalltam rá a srácra, aki közben amúgy a kisebb pókokat irtotta, ami egyfelől jó, mert jó, másfelől meg az ő sebzésnek és gyorsaságának jobban örültem volna a Pókkirálynőnél. Váááh!
- 'csába! Stratégia törölve! Halljátok?! Újrarendeződés! Akinek nincs legalább 20 életpontja, az a kis pókokkal törődjön és tűnjön a Királynő közeléből! 20 életpont alatt megtiltom, hogy bárki is a Királynőre támadjon, amíg nem tudjuk a sebzését! Mindenki más a Boss potrohát támadja! A potrohnak életcsíkja van, onnan jönnek a kis Pókok! Anat, hallod, nem a lábakat, a potrohot támadod! - kiáltottam torkom szakadtából, majd felajzottam a nyilamat, és útjára engedtem egy fényesen világító nyilat a Királynő nemes hátsója felé, hogy azzal is jelezzem, mit kell támadni. Próbáltam kisilabizálni, hogy kinek lehet 20 alatt az élete, de ennyi ismeretlennel nehéz volt.
- 20 felettiek csak akkor támadjanak más pókokra, ha esetleg Óriáspókok érkeznek a falrésekből! És mindenki, Ayani közelébe ne engedjünk pókot, egyáltalán! - folytattam, miközben betöltöttem az újabb nyilat, céloztam, és lőttem. Fene enné meg, amíg újrarendeződünk remélem nem lesz semmi komoly baj. A legaggasztóbb az volt, hogy a Királynő nem támadott, ennyire lassú nem lehet. Valami turpisság volt a háttérben? Néztem, hogy nincs-e még Óriáspók a közelben, de nem volt, így inkább a harmadik lövésemet is a potroh irányába küldtem el. Francba, ha többet tudnék, akkor adhatnék pontosabb instrukciókat is, de még nem ment. Rohadt életbe, gyűlölöm, amikor fel kell borítani az előre kigondolt taktikát, mert becsúszik valami váratlan >.>

//Bocsi a hosszú reagért, többi rövidebb lesz Neutral

Összegezve: három támadás a potrohra. Kota azt írta, halál-koronával nem kell dobnom, de biztos ami tuti, azért dobok vele xD //

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Dec. 03 2012, 01:56

The member 'Miyanari Kana' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :
[Küldetés] A Pók Kazamata Kitisztítása 4766609959_af0c0eb7c7_s

[Küldetés] A Pók Kazamata Kitisztítása 4766609959_af0c0eb7c7_s

[Küldetés] A Pók Kazamata Kitisztítása 4767251444_0f76bf2817_s

--------------------------------

#2 '2 oldal halál/korona' :
[Küldetés] A Pók Kazamata Kitisztítása 4766597959_9de1fd561c_s

by **Diabel** Hétf. Dec. 03 2012, 10:14

Kana mind a három nyila betalál (igen, nála az egyes dobás is bőven elég arra, hogy találjon, kör végén meg fogom mondani az értékeket), halál-koronára tényleg nem volt szükség, mert távolsági harcos vagy. Királynő -8 élet, Potroh -36 élet. Rin jön, az ő körében is érkezik Pók, így már kettő lesz.

by **Sakamoto Rin** Hétf. Dec. 03 2012, 14:40

Eto… Izé… – kapkodom a fejem riadtan a sok pók láttán és keresem az Onii-chant mikor Mirika indulatosan tekint rám. Azonban a férfit nem látom sehol ráadásul rögtön ez után Kota bá kezd el parancsokat osztogatni.
- Hai… Yo-yoroshiku onegaishimasu* – hajoltam meg gyorsan a lány előtt és amennyire tudtam egy mosolyt is küldök felé, és ha másért nem is a két szemem alá felfestett szívecskével és csillaggal őt is mosolyra készteti. Ám ezt követően rögtön cselekednem is kell, mert ezután nem sokkal két pók tűnik fel. Ijedtemben a bal kezemben található Gyenge Lökés kristállyal csapok le az egyikre és csak az után az Alap Sebzés kristállyal miközben fel kiálltok.
- Menj innen! – arcomon látszik, hogy mennyire nem tetszik, hogy ilyen lények ellen kell harcolnom.
- TE IS! – csapok oda a másik póknak is a lökés kristállyal és abban bízok, hogy új társam besegít és lecsapja mielőtt még visszatámadva.

*Kérlek viseld gondomat

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Dec. 03 2012, 14:40

The member 'Sakamoto Rin' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :
[Küldetés] A Pók Kazamata Kitisztítása 4767251444_0f76bf2817_s

[Küldetés] A Pók Kazamata Kitisztítása 4766612103_86ee832108_s

--------------------------------

#2 '2 oldal halál/korona' :
[Küldetés] A Pók Kazamata Kitisztítása 4766591541_a6962e6ebb_s

by **Diabel** Hétf. Dec. 03 2012, 15:46

Tehát három támadás, de a Gyenge Lökés Kristályok csak hátralöknek, nem sebeznek, ezért csak egy Pókkal végeztél? Szóljatok, ha nem így van! Egyéb esetben jöhet a következő, és mivel újabb Pók érkezik, ezért megint ketten vannak.

Rin: nem támadtad a Banyapókot, tehát nem kellett volna dobnod.

by **Kusumi Ayani** Hétf. Dec. 03 2012, 16:27

Miután meg voltak a lelkesítők végre beléptünk. Nem tudtam, hogy örüljek annak, hogy a céhvezetőt rakták be mellém, vagy búsuljak. Ahogy beléptünk megpillanthattuk a Királynőt. Engem nem tudott nagyon sokáig lekötni, így a termet vizslatom szemeimmel. Mivel nem rendelkezek Észleléssel, vagy mivel nem nagyon sikerül pontos leírást fogalmaznom magamban, de látszatra csak 4 Óriáspók, a Királynő, és egy furcsa sötét rész volt, ahol ki tudja, hogy mi van. Miután szinte mindenki támadott én sem akartam kimaradni a harcból, hogy gyengének tűnjek, ám most petem támad először.
- Tűzrózsa, Lángoló Unikornis! - kiáltom petemnek.
Tűzrózsa veszett tempóba kezd el szaladni, hogy teljes sebességére jusson. Amint elérte a homlokából egy szarv nő ki, majd lángba borul teljesen. Ebben a formában kezd el szaladni. Nem kellett figyelmeztetnem petemet, hisz magától is megtette azt amit szerettem volna. A Pókokat elkerülve meg próbál egyikük mögé kerülni, majd nagy ívben le csapni rá, ám az ív akkorára sikeredett, hogy majdnem teljesen belegázolt a sötét helyre. Nagy szerencsére azonban csak éppenhogy csak belement, és futott tovább a célpont felé. Hacsak nem csapott le rá valami a sötétből, akkor épséggel megúszta, és megpróbálhat lecsapni áldozatára.

by **Diabel** Hétf. Dec. 03 2012, 16:36

(off)Elképzeltem, ahogy Ponyta épp meg akarja támadni az egyik Pókot, de annyira megcsúszik, hogy egészen a Királynő mögötti sötét területig farol, ott gyorsan a patáira kap, és visszarohanva lekapja csóró ellenfelét. Very Happy

Ne haragudj Ayani, de nem tudom elfogadni a megoldásod.(/off)

Rendben, Ayani 1 pontját képességének használatára költi, amivel legyőz 1 Pókot. Még mindig van 1 Pók, és újabb jön, tehát a következőt megint 2 támadja.

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] A Pók Kazamata Kitisztítása

[Küldetés] A Pók Kazamata Kitisztítása

Re: [Küldetés] A Pók Kazamata Kitisztítása

Re: [Küldetés] A Pók Kazamata Kitisztítása

Re: [Küldetés] A Pók Kazamata Kitisztítása

Re: [Küldetés] A Pók Kazamata Kitisztítása

Re: [Küldetés] A Pók Kazamata Kitisztítása

Re: [Küldetés] A Pók Kazamata Kitisztítása

Re: [Küldetés] A Pók Kazamata Kitisztítása

Re: [Küldetés] A Pók Kazamata Kitisztítása

Re: [Küldetés] A Pók Kazamata Kitisztítása

Re: [Küldetés] A Pók Kazamata Kitisztítása

Re: [Küldetés] A Pók Kazamata Kitisztítása

Re: [Küldetés] A Pók Kazamata Kitisztítása

Re: [Küldetés] A Pók Kazamata Kitisztítása

Re: [Küldetés] A Pók Kazamata Kitisztítása

Re: [Küldetés] A Pók Kazamata Kitisztítása

Re: [Küldetés] A Pók Kazamata Kitisztítása

Re: [Küldetés] A Pók Kazamata Kitisztítása

Re: [Küldetés] A Pók Kazamata Kitisztítása

Re: [Küldetés] A Pók Kazamata Kitisztítása

Re: [Küldetés] A Pók Kazamata Kitisztítása

Re: [Küldetés] A Pók Kazamata Kitisztítása

Re: [Küldetés] A Pók Kazamata Kitisztítása

Re: [Küldetés] A Pók Kazamata Kitisztítása

Re: [Küldetés] A Pók Kazamata Kitisztítása

Re: [Küldetés] A Pók Kazamata Kitisztítása