Kezdőlap[Küldetés] Mese ország
+4
Askr
Clark Corben
Chancery
Kirigaya Suguha
8 posters
1 / 4 oldal
1 / 4 oldal • 1, 2, 3, 4 
[Küldetés] Mese ország
by Kirigaya Suguha Szomb. Május 18 2013, 20:52
Résztvevők:
Möraja Chancery
Angelica Katharina
Aoishi Airi
Askr
Clark Corben
Nomad
Határidő: 3 nap/fő
/Képeket és zenéket megnézni és meghallgatni, mert csak úgy tejes az egész!!
Képeket a választottról és statokat spoilerbe szeretnék kérni!/
A napotok eltelt, és fáradtan fekszetek le ágyikótokba.. A petek a helyükön már kényelmesen elhelyezkedtek, és látszólag pihennek. Minden nyugodt, és csendes, a Hold már magasan jár, egyedüli hangként egy tücsök ciripelése szűrődik be ablakotokon. Ti is lehunyjátok szemeiteket, és csakhamar elalszotok.
Egyszerre egy küldetés ikon ugrik fel előttetek a semmiben. Teljes sötétség vesz körül, nem tudjátok hol vagytok, vagy hogyan kerültetek oda, nem emlékeztek semmire az elalvásotok utáni időszakból.Felébredtetek volna? Vagy ez csak egy álom? Mindenesetre az idomárok mellett a petek is ott vannak, és mindenki pizsama helyett teljes felszerelésben van, oldalán fegyvereivel, kristályaival és érceivel. Sőt, ha kipróbáljátok, még a menütöket is ugyanúgy le tudjátok nyitni. Mégis a semmi közepén vagytok, és egyetlen küldetés felkérés villog előttetek. Nem tudtok sétálni, ha kezeitekkel kapálózni kezdetek, akkor csak a semmit érzitek. Egyedül lábaitok alatt van talaj, de menni azon sem tudtok, csak egy helyben állni. Nincs más út, el kell fogadnotok a felkérést.
Amint ezt megteszitek, hirtelen változik a kép. Egy téren találjátok magatokat, előttetek egy kis táblával. Megérkeztetek Túl az Óperencián városába. Amint beléptek a kapun, felcsendül egy kellemes zene.
Mégis hova kerültetek? Mi ez az egész? Persze nem vagytok egyedül. Mindannyian ugyanott vagytok, ugyanazon a helyen, és halljátok ugyanazt a zenét, a petek is veletek vannak. És még egy kisebb változás is történt. Nem vagytok önmagatok! Mindenki alakot váltott, méghozzá a gyermekkori kedvenc mesehősének testébe bújt. (Lehet akármi, ti döntitek el. Írjátok le, hogy kivé alakultatok, melyik meséből, és szépen részletesen, hogy éppen hogyan is néztek ki.) Viszont a statjaitok ugyanazok, nem változott e téren semmi. Mi ez az egész? Mi történt? Hol vagytok? A küldetés helyét nem jelzi semmi. Most mi tévők lesztek?
/ Jó szórakozást! Kérdések, kérések PÜ-ben nekem jöhetnek. /
Möraja Chancery
Angelica Katharina
Aoishi Airi
Askr
Clark Corben
Nomad
Határidő: 3 nap/fő
/Képeket és zenéket megnézni és meghallgatni, mert csak úgy tejes az egész!!
Képeket a választottról és statokat spoilerbe szeretnék kérni!/
A napotok eltelt, és fáradtan fekszetek le ágyikótokba.. A petek a helyükön már kényelmesen elhelyezkedtek, és látszólag pihennek. Minden nyugodt, és csendes, a Hold már magasan jár, egyedüli hangként egy tücsök ciripelése szűrődik be ablakotokon. Ti is lehunyjátok szemeiteket, és csakhamar elalszotok.
Egyszerre egy küldetés ikon ugrik fel előttetek a semmiben. Teljes sötétség vesz körül, nem tudjátok hol vagytok, vagy hogyan kerültetek oda, nem emlékeztek semmire az elalvásotok utáni időszakból.Felébredtetek volna? Vagy ez csak egy álom? Mindenesetre az idomárok mellett a petek is ott vannak, és mindenki pizsama helyett teljes felszerelésben van, oldalán fegyvereivel, kristályaival és érceivel. Sőt, ha kipróbáljátok, még a menütöket is ugyanúgy le tudjátok nyitni. Mégis a semmi közepén vagytok, és egyetlen küldetés felkérés villog előttetek. Nem tudtok sétálni, ha kezeitekkel kapálózni kezdetek, akkor csak a semmit érzitek. Egyedül lábaitok alatt van talaj, de menni azon sem tudtok, csak egy helyben állni. Nincs más út, el kell fogadnotok a felkérést.
Amint ezt megteszitek, hirtelen változik a kép. Egy téren találjátok magatokat, előttetek egy kis táblával. Megérkeztetek Túl az Óperencián városába. Amint beléptek a kapun, felcsendül egy kellemes zene.
Mégis hova kerültetek? Mi ez az egész? Persze nem vagytok egyedül. Mindannyian ugyanott vagytok, ugyanazon a helyen, és halljátok ugyanazt a zenét, a petek is veletek vannak. És még egy kisebb változás is történt. Nem vagytok önmagatok! Mindenki alakot váltott, méghozzá a gyermekkori kedvenc mesehősének testébe bújt. (Lehet akármi, ti döntitek el. Írjátok le, hogy kivé alakultatok, melyik meséből, és szépen részletesen, hogy éppen hogyan is néztek ki.) Viszont a statjaitok ugyanazok, nem változott e téren semmi. Mi ez az egész? Mi történt? Hol vagytok? A küldetés helyét nem jelzi semmi. Most mi tévők lesztek?
/ Jó szórakozást! Kérdések, kérések PÜ-ben nekem jöhetnek. /
A hozzászólást Kirigaya Suguha összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Május 20 2013, 17:55-kor.
Kirigaya Suguha- Mesélő
- Hozzászólások száma : 625
Join date : 2013. May. 18.
Karakterlap
Szint: 1
Indikátor: Sárga
Céh: -
Re: [Küldetés] Mese ország
by Chancery Szomb. Május 18 2013, 21:41
Kivételesen semmi kedvem nem volt az erdőben aludni, és bár nem volt túl sok aranyam, gondoltam, kivételesen megengedem magamnak a kényelmet. Kerestem egy olcsó fogadót a Kezdetek Városában, kivettem egy szobát és becsuktam az ajtót magam mögött.
Olcsó, koszos, de barátságos kis szoba, a sarokban pókháló, egy kis asztalka gyertyával és egy ütött-kopott, keménynek tűnő ágyikó. Igaz, nem érdekelt a keménység, az a lényeg, hogy ááááágy... és takaróóóóó!
Hullafáradtan egyből belevetettem magam, a takarót összecsavartam magam körül, még a térdeim közé is begyűrtem belőle egy darabot, kezemet a fejem alá tettem és máris nem bántam azt a kis aranyat erre a végtelen kényelemre. Egy faágnál vagy a földnél mégiscsak jobb, egyenesen mennyei érzés most itt feküdni. Álomkelő, miután megbizonyosodott róla, hogy nyugton maradok, felugrott és a lábamnál összekucorodott.
Hasonló sötétség, mint most, már bukkant fel olykor-olykor. Általában Richard Parkerrel beszélgetek olyankor, de valahogy ez a mostani másnak érződik. Mintha nem is álom lenne, de akkor micsoda? Csak álom lehet, hiszen tisztán emlékszem rá, hogy elaludtam. Álom a lábaimnál tekereg össze-vissza és nyávog rémülten, mintha ő sem értené az egészet, és ilyennek még sosem láttam.
Sokáig nézem a küldetés ikonját. Baljóslatú, mégis hívogató, bátorító. Egy küldetést fogadtam el eddig életemben, de az inkább visszataszító volt, félelmetes, már az is, hogy megnyomjam a gombot, ez viszont a teljes ellentéte. Vajon merjek bízni az előérzeteimben? Végül úgy döntök, mi mást tehetnék. Nem tudom, hogyan másképp szabadulhatnék ki innen, és ha úgy érzem, nem eshet bajom, akkor nem eshet. Főleg, ha ez csak álom, és egy álomba és Aincrad pokla sem szólhat bele. Remélhetőleg.
Hoppsza!
A sötétség oda, de helyette most hol vagyok vajon? Kíváncsian körbenézek, és nem is vagyok egyedül, csomó mesefigura vesz körbe, de úgy tűnik, ők is hasonlóan el vannak képedve. Álom kiterült mellettem, mint a Nagyalföld, és tisztán látszik, hogy forog vele a világ.
A zene nagyon ismerős... és mikor magyar szöveget hallok, felderül az arcom. A refrént már éneklem is: Miki manóóó, mesélj nekünk! Nem érdekel, hogy hülyének néznek.
Kicsi koromban Manó volt a becenevem a családban, és persze a Miki Manót is sokszor énekelték a szüleim nekem, ha nem is az egészet, csak a refrént.
A hangom viszont nem olyan, mint ezelőtt. Megpróbálok elindulni a tábla felé, de orra bukom. Valami miatt a lábam megakadt valamiben maga előtt, a kezem kicsúszott alólam, és puffantam. A "karjaimmal" emeltem fel magam, hogy megnézzem, mi a helyzet.
Karok helyett fekete mancsaim voltak; hátranéztem, és narancsárgás-vöröses bunda, szintén két fekete hátsó láb és lompos, fehér végű farok fogadott. Nem is kellett sokat töprengenem.... de most komolyan egy RÓKA lettem??? Hogyan?
Elkezdtem körbe-körbe szaladni, persze nem sok sikerrel, többet estem orra, mint amennyit léptem. Végül türelemre intettem magam és elkezdtem kitapasztalni, hogyan kell négy lábon járni. Még Álom is odajött hozzám és mintha mutatta volna, hogy kell. Kisvártatva nagyjából sikerült is belejönnöm, így nekiindultam valami tükröt vagy pocsolyát keresni, hála az égnek találtam egyet. Mármint pocsolyát.
Tényleg róka lettem. Nem nagy, picike, kölyök, cuki szemekkel, pisze orral. Leültem a kis fenekemre és gondolkodtam. Körülöttem más, ismeretlen és ismerős mesefigura szaladgált meglepődve, tehát ők is játékosok lehetnek, mint én. És ha én is mesefigura lettem, akkor csak egy tippem lehet.
Egy mese volt, amit imádtam kicsi koromban, a könyvet is rongyosra olvastam, és sokszor idézgetek belőle híresebb vagy kevésbé híresebb mondatokat. Macskaimádatomat meghazudtolja, hogy pont Vuk-ot szerettem legjobban - vagy Nyau-t, a fán ülő kandúrt -, de erre cak azt tudom mondani, hogy nem a macskák a kedvenc állataim. Nekem minden állat a kedvencem, a macska az csak kiemelkedik.
De most tényleg kicsi vagyok. És éhes vagyok. Ki fog segíteni Vuk-Channak, a kisrókának?
Olcsó, koszos, de barátságos kis szoba, a sarokban pókháló, egy kis asztalka gyertyával és egy ütött-kopott, keménynek tűnő ágyikó. Igaz, nem érdekelt a keménység, az a lényeg, hogy ááááágy... és takaróóóóó!
Hullafáradtan egyből belevetettem magam, a takarót összecsavartam magam körül, még a térdeim közé is begyűrtem belőle egy darabot, kezemet a fejem alá tettem és máris nem bántam azt a kis aranyat erre a végtelen kényelemre. Egy faágnál vagy a földnél mégiscsak jobb, egyenesen mennyei érzés most itt feküdni. Álomkelő, miután megbizonyosodott róla, hogy nyugton maradok, felugrott és a lábamnál összekucorodott.
Hasonló sötétség, mint most, már bukkant fel olykor-olykor. Általában Richard Parkerrel beszélgetek olyankor, de valahogy ez a mostani másnak érződik. Mintha nem is álom lenne, de akkor micsoda? Csak álom lehet, hiszen tisztán emlékszem rá, hogy elaludtam. Álom a lábaimnál tekereg össze-vissza és nyávog rémülten, mintha ő sem értené az egészet, és ilyennek még sosem láttam.
Sokáig nézem a küldetés ikonját. Baljóslatú, mégis hívogató, bátorító. Egy küldetést fogadtam el eddig életemben, de az inkább visszataszító volt, félelmetes, már az is, hogy megnyomjam a gombot, ez viszont a teljes ellentéte. Vajon merjek bízni az előérzeteimben? Végül úgy döntök, mi mást tehetnék. Nem tudom, hogyan másképp szabadulhatnék ki innen, és ha úgy érzem, nem eshet bajom, akkor nem eshet. Főleg, ha ez csak álom, és egy álomba és Aincrad pokla sem szólhat bele. Remélhetőleg.
Hoppsza!
A sötétség oda, de helyette most hol vagyok vajon? Kíváncsian körbenézek, és nem is vagyok egyedül, csomó mesefigura vesz körbe, de úgy tűnik, ők is hasonlóan el vannak képedve. Álom kiterült mellettem, mint a Nagyalföld, és tisztán látszik, hogy forog vele a világ.
A zene nagyon ismerős... és mikor magyar szöveget hallok, felderül az arcom. A refrént már éneklem is: Miki manóóó, mesélj nekünk! Nem érdekel, hogy hülyének néznek.
Kicsi koromban Manó volt a becenevem a családban, és persze a Miki Manót is sokszor énekelték a szüleim nekem, ha nem is az egészet, csak a refrént.
A hangom viszont nem olyan, mint ezelőtt. Megpróbálok elindulni a tábla felé, de orra bukom. Valami miatt a lábam megakadt valamiben maga előtt, a kezem kicsúszott alólam, és puffantam. A "karjaimmal" emeltem fel magam, hogy megnézzem, mi a helyzet.
Karok helyett fekete mancsaim voltak; hátranéztem, és narancsárgás-vöröses bunda, szintén két fekete hátsó láb és lompos, fehér végű farok fogadott. Nem is kellett sokat töprengenem.... de most komolyan egy RÓKA lettem??? Hogyan?
Elkezdtem körbe-körbe szaladni, persze nem sok sikerrel, többet estem orra, mint amennyit léptem. Végül türelemre intettem magam és elkezdtem kitapasztalni, hogyan kell négy lábon járni. Még Álom is odajött hozzám és mintha mutatta volna, hogy kell. Kisvártatva nagyjából sikerült is belejönnöm, így nekiindultam valami tükröt vagy pocsolyát keresni, hála az égnek találtam egyet. Mármint pocsolyát.
Tényleg róka lettem. Nem nagy, picike, kölyök, cuki szemekkel, pisze orral. Leültem a kis fenekemre és gondolkodtam. Körülöttem más, ismeretlen és ismerős mesefigura szaladgált meglepődve, tehát ők is játékosok lehetnek, mint én. És ha én is mesefigura lettem, akkor csak egy tippem lehet.
Egy mese volt, amit imádtam kicsi koromban, a könyvet is rongyosra olvastam, és sokszor idézgetek belőle híresebb vagy kevésbé híresebb mondatokat. Macskaimádatomat meghazudtolja, hogy pont Vuk-ot szerettem legjobban - vagy Nyau-t, a fán ülő kandúrt -, de erre cak azt tudom mondani, hogy nem a macskák a kedvenc állataim. Nekem minden állat a kedvencem, a macska az csak kiemelkedik.
De most tényleg kicsi vagyok. És éhes vagyok. Ki fog segíteni Vuk-Channak, a kisrókának?
- Spoiler:
- Hoppsz, kimaradt, bocsi ^^;
![[Küldetés] Mese ország Vuk-dala](https://2img.net/h/www.gyerekdal.hu/kep/dal/vuk-dala.jpg)
Statok:
Élet: 4 (20) (ÁK: 10)
Fegyverkezelés: 2
Irányítás: 4
Kitartás: 2
Gyorsaság: 2
Speciális: 1
Páncél: +9
A hozzászólást Möraja Chancery összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Május 20 2013, 16:40-kor.
Chancery- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 2967
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 32
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban
Karakterlap
Szint: 23
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: [Küldetés] Mese ország
by Clark Corben Vas. Május 19 2013, 06:22
Bragi ismételten kikészített. Ez a mocsok kis dög, ma le sem állt, folyamatosan a lábamon lógott, és el sem eresztette. Ütött, harapott rúgott.
- Mi az isten nyila van veled? – nem igazán hatotta meg mostanság, hiába mondtam neki bármit, hiába próbáltam meg megnevelni. A nap már lenyugvóban volt, és épp a szállásom felé sétáltam, hogy eltegyem magam holnapra, na meg persze, hogy eltüntessem a lábamról azokat a randa sebhelyeket, amiket a harapásai okán kaptam. Ahhoz képest, milyen kicsi, igen nagyot tud ütni. Mikor kiléptem a fürdőből, Bragi az ágyon feküdt. Az ÉN ágyamon!
- Te ezt nem gondoltad komolyan ugye? – tettem fel a kérdést, mire csak fel nézett, és éreztem a tekintetéből, hogy valahol belül, talán nem is olyan messze a felszíntől, az arcomba röhög.
- Csak kerülj a kezem közé. – vetődtem rá, de gyorsabb volt, mint én, és arccal az ágyban landoltam. Legalábbis a felső testem, a térdemet ugyanis ahogy az meg vagyon írva, szinte összetörtem az ágy oldalában. Felkászálódtam, és kényelembe helyeztem magam. Mikor ezzel mind megvoltam, Bragi fogta magát, és ő is felmászott utánam, majd helyet foglalt az oldalamon. Meglepetésemben tágra nyíltak a szemeim, de nem szóltam egy szót sem. Elmosolyodtam, és ismét nyugovóra tértem.
Nem tudom mennyi idő telt el pontosan, de mikor kinyitottam a szemem, sötét volt. De nagyon. Mire feleszméltem, rájöttem, hogy nem is fekszem, és előttem egy ikon villog, ami egy küldetésre, vagy valami felkérésre akar invitálni. Először próbáltam elhessegetni, de nem sikerült. Tömény pixel. Mozdulni nem bírok, és nem is akartam. Mikor körülnéztem, a teljes sötétség vett körbe, és jó, hogy egyáltalán magát a felkérést láttam. A kezemet kinyújtottam oldalra, de semmi, ami akadályt jelentene. Lépni viszont nem léptem, nem kell a feszkó, hogy most bezuhanok-e egy végtelen sötét verembe, és ott pusztulok, vagy egyéb „nyalánkság” történik velem. Egy dolog volt, aminek örültem, Bragi is ott volt mellettem, és látszólag ő sem mert mozdulni.
- Ezt vedd személyes bosszúmnak a harapásokért. – nevettem, mire összehúzta a szemét.
- Áh, szóval mégis csak értesz. – dacosan elfordult, én pedig a felkéréssel kezdtem foglalkozni. Minden működött rajta, menü lenyílik, gombok aktívak, és a többi, amit csak lehet csinálni.
- Na mit gondolsz? – költői kérdés volt, sok választásom úgy sem nagyon van, csak az, hogy elfogadom ezt a…nem tudom mit. Elfogadom a felkérést, és amint ez megtörténik a sötétség eltűnik, mintha sosem lett volna, és egy óriási tábla veri ki a szemem: „Isten hozta Túl az Óperencián városában!”
- Hát ez meg mi a…? – tátom el a számat, mikor meglátom. Régen sokat meséltek nekem, és ott persze, ismerős a helyszín: „Egyszer volt, hol nem volt, túl az óperencián…” bla bla bla. De ez most valami másnak tűnt, és ezt éreztem is a zsigereimben. Vissza már nem mehetek, hát irány előre. Bragi felmászik a vállamra, és belépünk a város kapun, ahol rögtön felcsendül a harsona szó.
- Jaj, ugyan, nem kellett volna. – szerénykedem, de azért integetek jobbra is, meg balra is, bár fogalmam nincs, hogy ezt látja-e valaki, legalább a színpadiasság meg van benne. Rajtam kívül többen is vannak még, nyilván más játékosok, de most inkább az integetés, és annak színpadias mivoltának megtartása köti le a figyelmem. Egészen addig, amíg észre nem veszem, hogy valami nem stimmel. Egy zakó van a karomon. Végignézek magamon, és egy igen furcsa szövetnadrág, fekete cipő, zakó, fehér ing és egy piros alapon fekete pöttyös nyakkendő, na meg egy elmaradhatatlan kalap, benne a még elmaradhatatlanabb madártollal. És mindez…sárgában?
- Ez most komoly? De baró! – vágom utána rögtön. Az integetés helyett már a kalapom is megemelem, és mikor hátra akarom simítani a hajam, akkor jövök rá, hogy valami nem stimmel A bőröm túl sima a fejemen, és valami hiányzik. A hajam! gyorsan végig lapogatom, hátha csak rosszul éreztem, de nem.
- Úristen, nincs hajam! – kiáltok fel, sírásra görbül a szám, és nem sok kell, hogy eltörjön az a bizonyos mécses, de végül még sem történik meg, inkább lengetem tovább a kalapom.
- Mi az isten nyila van veled? – nem igazán hatotta meg mostanság, hiába mondtam neki bármit, hiába próbáltam meg megnevelni. A nap már lenyugvóban volt, és épp a szállásom felé sétáltam, hogy eltegyem magam holnapra, na meg persze, hogy eltüntessem a lábamról azokat a randa sebhelyeket, amiket a harapásai okán kaptam. Ahhoz képest, milyen kicsi, igen nagyot tud ütni. Mikor kiléptem a fürdőből, Bragi az ágyon feküdt. Az ÉN ágyamon!
- Te ezt nem gondoltad komolyan ugye? – tettem fel a kérdést, mire csak fel nézett, és éreztem a tekintetéből, hogy valahol belül, talán nem is olyan messze a felszíntől, az arcomba röhög.
- Csak kerülj a kezem közé. – vetődtem rá, de gyorsabb volt, mint én, és arccal az ágyban landoltam. Legalábbis a felső testem, a térdemet ugyanis ahogy az meg vagyon írva, szinte összetörtem az ágy oldalában. Felkászálódtam, és kényelembe helyeztem magam. Mikor ezzel mind megvoltam, Bragi fogta magát, és ő is felmászott utánam, majd helyet foglalt az oldalamon. Meglepetésemben tágra nyíltak a szemeim, de nem szóltam egy szót sem. Elmosolyodtam, és ismét nyugovóra tértem.
Nem tudom mennyi idő telt el pontosan, de mikor kinyitottam a szemem, sötét volt. De nagyon. Mire feleszméltem, rájöttem, hogy nem is fekszem, és előttem egy ikon villog, ami egy küldetésre, vagy valami felkérésre akar invitálni. Először próbáltam elhessegetni, de nem sikerült. Tömény pixel. Mozdulni nem bírok, és nem is akartam. Mikor körülnéztem, a teljes sötétség vett körbe, és jó, hogy egyáltalán magát a felkérést láttam. A kezemet kinyújtottam oldalra, de semmi, ami akadályt jelentene. Lépni viszont nem léptem, nem kell a feszkó, hogy most bezuhanok-e egy végtelen sötét verembe, és ott pusztulok, vagy egyéb „nyalánkság” történik velem. Egy dolog volt, aminek örültem, Bragi is ott volt mellettem, és látszólag ő sem mert mozdulni.
- Ezt vedd személyes bosszúmnak a harapásokért. – nevettem, mire összehúzta a szemét.
- Áh, szóval mégis csak értesz. – dacosan elfordult, én pedig a felkéréssel kezdtem foglalkozni. Minden működött rajta, menü lenyílik, gombok aktívak, és a többi, amit csak lehet csinálni.
- Na mit gondolsz? – költői kérdés volt, sok választásom úgy sem nagyon van, csak az, hogy elfogadom ezt a…nem tudom mit. Elfogadom a felkérést, és amint ez megtörténik a sötétség eltűnik, mintha sosem lett volna, és egy óriási tábla veri ki a szemem: „Isten hozta Túl az Óperencián városában!”
- Hát ez meg mi a…? – tátom el a számat, mikor meglátom. Régen sokat meséltek nekem, és ott persze, ismerős a helyszín: „Egyszer volt, hol nem volt, túl az óperencián…” bla bla bla. De ez most valami másnak tűnt, és ezt éreztem is a zsigereimben. Vissza már nem mehetek, hát irány előre. Bragi felmászik a vállamra, és belépünk a város kapun, ahol rögtön felcsendül a harsona szó.
- Jaj, ugyan, nem kellett volna. – szerénykedem, de azért integetek jobbra is, meg balra is, bár fogalmam nincs, hogy ezt látja-e valaki, legalább a színpadiasság meg van benne. Rajtam kívül többen is vannak még, nyilván más játékosok, de most inkább az integetés, és annak színpadias mivoltának megtartása köti le a figyelmem. Egészen addig, amíg észre nem veszem, hogy valami nem stimmel. Egy zakó van a karomon. Végignézek magamon, és egy igen furcsa szövetnadrág, fekete cipő, zakó, fehér ing és egy piros alapon fekete pöttyös nyakkendő, na meg egy elmaradhatatlan kalap, benne a még elmaradhatatlanabb madártollal. És mindez…sárgában?
- Ez most komoly? De baró! – vágom utána rögtön. Az integetés helyett már a kalapom is megemelem, és mikor hátra akarom simítani a hajam, akkor jövök rá, hogy valami nem stimmel A bőröm túl sima a fejemen, és valami hiányzik. A hajam! gyorsan végig lapogatom, hátha csak rosszul éreztem, de nem.
- Úristen, nincs hajam! – kiáltok fel, sírásra görbül a szám, és nem sok kell, hogy eltörjön az a bizonyos mécses, de végül még sem történik meg, inkább lengetem tovább a kalapom.
- A Maszk:
- Pontozás:
![[Küldetés] Mese ország 44503039](https://2img.net/h/assets-cache02.meadd.com/photos/11/12/11/5/44503039.jpg)
Élet: 3 (a kisállat élete élet/2)
Fegyverkezelés: 2
Irányítás: 4
Kitartás: 2
Gyorsaság: 2
Speciális képesség: 2
Clark Corben- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 50
Join date : 2013. Feb. 16.
Karakterlap
Szint: 3
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Küldetés] Mese ország
by Askr Vas. Május 19 2013, 11:27
Egy újabb nap telt el ebben a virtuális világban és fáradtan tértünk vissza a Kezdetek városába a komával. Hati még a szokásosnál is fáradtabban kullogott az oldalamon és már-már ott tartott, hogy a nyílt utcán fekszik el, mint a krumplis zsák. Mosollyal, rosszallóan csóváltam fejemet, majd felvettem Hatit és egészen hazáig cipeltem. Ott egy kis ideig össze tudta szedni magát, de ami meglepett az az, hogy még enni sem akart! Nyílegyenesen az ágyamba vetette magát, a számára kijelölt helyen: a másik végében. Ásított egy nagyot, elhelyezkedett, s már húzta is a farkasbőrt. Vicces látványt nyújtott, ahogy a hátán aludt, nyitott szájjal, miközben a nyelve is kilógott. Egy ideig elnéztem, utána én is úgy éreztem, hogy rögtön elnyom az álom. Bekaptam valamit, azután zajt nem csapva bújtam be a paplan alá. Egy ideig csak a plafonra bambultam, hallgattam a tücskök éji muzsikáját, hagytam, hogy a Hold szépséges fénye megbabonázzon, ám hamar elaludtam. Nem tudom, miért, de teljesen elfáradtam.
Kinyitottam szememet és már az álmok végtelen világában járhattam, bár azt pontosan nem tudhattam, hogy az volt-e. Sötétség. Semmi más, csak a feketeség. Legalább Hati jelenléte nyugtatott meg. A kis démonfarkas hevesen csóválta farkát: nagyon örült, amiért ott volt velem. Én is a tudtára adtam boldogságomat, amiért nem kellett egyedül a sötétségben lennem. Váratlanul egy küldetésablak nyílik fel előttem. Meglepetten pislogtam. Teljesen megzavarodtam: normális ruha volt rajtam és még a paneleket is fel tudtam nyitni. Pont úgy, ahogy általában. Álom vagy nem álom? A semmitől nem messze, s még menni sem tudtam. Nem láttam más kiutat, minthogy belemenni ebbe a küldetésbe. Hatival nagyon meglepődtünk, ahogy a táj egy csapásra megváltozott. Egy téren találtuk magunkat, egy táblával az orrunk előtt, háttérben pedig egy ismerős nóta szólt. Mindenségit neki, hová kerültem, hogy mindenki meseszerű alakká vált? Hatira néztem, majd vállamat megvonva indultam el. Azonban a démonfarkaskölyök magánkívül vakkantgatott és egyáltalán nem akart elindulni.
- Hát neked meg mi bajod? - kérdeztem tőle, majd gúnyosan elmosolyodtam. - Csak nem tele lett a gatyád, öreg?
Azonban Hati mit sem törődött a csipkelődésemmel és folytatta az ugatást. Már kezdett nagyon idegesíteni. Fogtam magamat és mentem tovább... márha tudtam. Hirtelen annyira kényelmetlennek, nehéznek éreztem még magát a sétát is. Szökkentem egyet-kettőt: ez már jobb volt. Visszatekintettem a petemre: nem találtam! Hangját tökéletesen hallottam, csak ötletem se volt arra, merre lehet. Nagyon meglepődtem, amikor a fejemre szökkent és fejjel lefele nézett a szemembe. Bár már vidámabban, de tovább vakkantgatott. Az orromra tette pici mancsát. Bandzsítva követtem tekintetemmel és nagyon meglepődve vettem észre: az orrom hosszabb lett, ráadásul a színe is megváltozott! Krém- vagy bézsszínű lett, ami inkább a macskáknak volt. Fejemet hátradöntöttem, hogy Hati lecsússzon rólam. Azonban nem esett le, hanem a hátam közepén találta magát. Hátrapillantottam: a testem teljesen megváltozott! Négy lábam volt... így már értettem, miért is gondoltam nehézkesnek a járást. Egy nagymacskához illő farok is befigyelt, amit ide-oda ingattam. És ami végképp megdöbbentett az a hosszú, ápolt sörény volt, így már tudtam, mi lettem: oroszlán! Régen, még kicsi koromban egyszerűen éltem-haltam az Oroszlánkirályért. Annyira, hogy a melléksztorikat is kívülről vágtam. Többiekhez hasonlóan nekem is Simba volt a kedvencem, habár a második résznél kezdtem az iránta érzett szimpátiámat elveszíteni.
Szóval Simba lettem. Meggyűlt a bajom a járással ugyan, de gyakorlat teszi a mestert. Ami kérdéses volt, hogy mégis miképpen használjam a fegyveremet? Hamar megtaláltam a megoldást: a számba veszem! Amúgy nem találtam szükségesnek, hiszen mancsomat és agyaraimat ugyanúgy használhatom, mint Hati. És amit mindig is ki akartam próbálni, - ha erre sor került - azt meg is tettem: egy jókorát üvöltöttem, persze az oroszlánhangomon. Irdatlanul büszkének éreztem magamat: én, az állatok- és Büszkefölde királya! Királyi módon húztam ki magamat és ültem le, hiszen még fogalmam se volt arról, pontosan hol lehetek. Semmi információ a küldetésről, csak egyszerűen ide lettem küldve. És vajon ez tényleg álom, vagy megint KA "zseniális" műve ez az egész?
Kinyitottam szememet és már az álmok végtelen világában járhattam, bár azt pontosan nem tudhattam, hogy az volt-e. Sötétség. Semmi más, csak a feketeség. Legalább Hati jelenléte nyugtatott meg. A kis démonfarkas hevesen csóválta farkát: nagyon örült, amiért ott volt velem. Én is a tudtára adtam boldogságomat, amiért nem kellett egyedül a sötétségben lennem. Váratlanul egy küldetésablak nyílik fel előttem. Meglepetten pislogtam. Teljesen megzavarodtam: normális ruha volt rajtam és még a paneleket is fel tudtam nyitni. Pont úgy, ahogy általában. Álom vagy nem álom? A semmitől nem messze, s még menni sem tudtam. Nem láttam más kiutat, minthogy belemenni ebbe a küldetésbe. Hatival nagyon meglepődtünk, ahogy a táj egy csapásra megváltozott. Egy téren találtuk magunkat, egy táblával az orrunk előtt, háttérben pedig egy ismerős nóta szólt. Mindenségit neki, hová kerültem, hogy mindenki meseszerű alakká vált? Hatira néztem, majd vállamat megvonva indultam el. Azonban a démonfarkaskölyök magánkívül vakkantgatott és egyáltalán nem akart elindulni.
- Hát neked meg mi bajod? - kérdeztem tőle, majd gúnyosan elmosolyodtam. - Csak nem tele lett a gatyád, öreg?
Azonban Hati mit sem törődött a csipkelődésemmel és folytatta az ugatást. Már kezdett nagyon idegesíteni. Fogtam magamat és mentem tovább... márha tudtam. Hirtelen annyira kényelmetlennek, nehéznek éreztem még magát a sétát is. Szökkentem egyet-kettőt: ez már jobb volt. Visszatekintettem a petemre: nem találtam! Hangját tökéletesen hallottam, csak ötletem se volt arra, merre lehet. Nagyon meglepődtem, amikor a fejemre szökkent és fejjel lefele nézett a szemembe. Bár már vidámabban, de tovább vakkantgatott. Az orromra tette pici mancsát. Bandzsítva követtem tekintetemmel és nagyon meglepődve vettem észre: az orrom hosszabb lett, ráadásul a színe is megváltozott! Krém- vagy bézsszínű lett, ami inkább a macskáknak volt. Fejemet hátradöntöttem, hogy Hati lecsússzon rólam. Azonban nem esett le, hanem a hátam közepén találta magát. Hátrapillantottam: a testem teljesen megváltozott! Négy lábam volt... így már értettem, miért is gondoltam nehézkesnek a járást. Egy nagymacskához illő farok is befigyelt, amit ide-oda ingattam. És ami végképp megdöbbentett az a hosszú, ápolt sörény volt, így már tudtam, mi lettem: oroszlán! Régen, még kicsi koromban egyszerűen éltem-haltam az Oroszlánkirályért. Annyira, hogy a melléksztorikat is kívülről vágtam. Többiekhez hasonlóan nekem is Simba volt a kedvencem, habár a második résznél kezdtem az iránta érzett szimpátiámat elveszíteni.
Szóval Simba lettem. Meggyűlt a bajom a járással ugyan, de gyakorlat teszi a mestert. Ami kérdéses volt, hogy mégis miképpen használjam a fegyveremet? Hamar megtaláltam a megoldást: a számba veszem! Amúgy nem találtam szükségesnek, hiszen mancsomat és agyaraimat ugyanúgy használhatom, mint Hati. És amit mindig is ki akartam próbálni, - ha erre sor került - azt meg is tettem: egy jókorát üvöltöttem, persze az oroszlánhangomon. Irdatlanul büszkének éreztem magamat: én, az állatok- és Büszkefölde királya! Királyi módon húztam ki magamat és ültem le, hiszen még fogalmam se volt arról, pontosan hol lehetek. Semmi információ a küldetésről, csak egyszerűen ide lettem küldve. És vajon ez tényleg álom, vagy megint KA "zseniális" műve ez az egész?
- Spoiler:
![[Küldetés] Mese ország 500px-Bluraysimba](https://2img.net/h/images1.wikia.nocookie.net/__cb20120821172150/lionking/images/thumb/c/c0/Bluraysimba.jpg/500px-Bluraysimba.jpg)
Élet: 4 + 1
Fegyverkezelés: 0
Irányítás: 3 +10
Kitartás: 4
Gyorsaság: 4
Speciális képesség: 5
Páncél: 14
Askr- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 533
Join date : 2013. Feb. 15.
Karakterlap
Szint: 27
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Küldetés] Mese ország
by Angelica Katharina Hétf. Május 20 2013, 19:39
A mai napon olyan volt mint egy rémálom. Bár nem történtek rossz dolgok, mégis annyit kellett loholnom, hogy majd belefulladtam. Egy jó prédának tűnő férfi egyed tehet róla, aki viszont nem akart megállni velem egy kis itókára. Miután háromszor körbekergettem a Kezdetek Városa körül a kifulladástól kimerültem befordultam egy kocsmába, ahol kibéreltem egy szobát mára, majd miután felmentem a lépcsőn, és beléptem szobámba, beledőltem a pihe puha ágyikóba, és már aludtam is. Alig aludhattam két percet, mikor küldetésikon ugrott elő. Olyan fáradt voltam, hogy fel sem tűnt, hogy itt vagyok a semmi közepén. Elfogadtam a küldetést, ám rögtön kirázódott a szememből az álom, amint egy ismeretlen helyre teleportálódjak. Egy táblára pillantok rá akaratlanul, így megtudtam, hogy Túl az Óperenciába érkeztem. Naná, hogy a Shrekből vették a környezet4t. Kiskoromban néztem párszor, de sosem volt a kedvencem. Mellettem felfedeztem a Vukkot és a másik oldalamon a Maszkot, majd még egy Szimbával is szembetalálkoztam. Már azt hittem ennél hülyébb helyzetbe nem kerülhetek, de valami különös érzésre lettem figyelmes. Valami mintha ráakaszkodott hátamra, mert mintha húzná lefele. Már készültem hátranyúlni, hogy mi is van rajtam, mikor szemem elé tárul egy fekete mancs, aminek a tenyeremnek kellene lennie. Párszor még el kellett emelnem kezemet a szemem előtt, hogy meggyőződjek, hogy nem vagyok most már önmagam. Nagy nehezen sikerült lehoznom a menüm, és elővarázsolnom a Tükröt, amit a kezdetekben kaptunk. Mivel karmos manccsal igen nehéz a tárgyak megfogása, így a tükör leesett a földre, de így is láttam önmagamat. Egy jól ismert, és nagyon is kedvelt szereplővé változtam. Fogatlan lettem az „Így neveld a sárkányod” című rajzfilmből. Négykézlábra ereszkedtem. Új testrészeim mozgatásával próbálkoztam, vagyis a szárnnyal és a farok résszel. Ezek után a repülést, és a tűzlövést is kipróbálom. Mit nem mondjak iszonyúan élveztem, hogy kedvenc lényem bőrébe bújtam, és még azon sem gondolkodtam el, hogy vajon meddig maradhatok így.
Angelica Katharina- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 437
Join date : 2013. Feb. 19.
Karakterlap
Szint: 20
Indikátor: Vörös
Céh: -
Re: [Küldetés] Mese ország
by Aoishi Airi Hétf. Május 20 2013, 22:28
Véleményem szerint egy nap akkor telt el effektíven, ha az ember az utóhatásait teljes mivoltjukban érzi. A mai nap pedig ez az utóhatás számomra a fáradtság. És valamiért, ma kivételesen örültem ennek.
Belépve a bérelt szobába első dolgom a sötétítő elhúzása volt. Nem volt annyira hideg, hogy az ablakot is be keljen csuknom, viszont valamivel meg kellett teremtenem a privát szféra látszatát. nem mintha egy olyan játékban lehetőség lenne erre ahol bármikor hátba támadhatják az embert és egy őrült alak tejhatalommal rendelkezik felette.
- Hülyeség... - hogy ezt az adminisztrátorra vagy a teljes privát környezet hiányára mondtam, nem is tudom. Egyetlen mozdulattal varázsoltam magam elé a menüt, majd pár gombnyomással el is intéztem a hálóingbe való átöltözést és pár pillanat múlva már az ágyikóban voltam a puha paplan alatt.
- Jó éjszakát. - mondtam halkan, már lecsukott szemekkel. nem is tudom, hogy tulajdonképp kinek is kívánom ezt ilyenkor, hisz szobatársam nincs és soha nem is volt. Mindemellett senki sem hallhatja, hogyha nincs elbújva valahol a szobába és akkor is csak úgy hallhatná, ha közvetlenül mellettem feküdne, hisz halkan mondtam. Lehetséges, hogy csak a fáradtság teszi velem.
Végül elég hamar el is nyom az álom és az agyam valahol azt várja, hogy a boldogság lélegzetelállító rétjei kerülhessenek a szemeim elé, viszont ez egyáltalán nem történik meg, sőt! Egy teljesen sötét térben találtam magam, teljes öltözetben. Igaz, hogy ezen annyira nem lepődtem meg, hisz egy álomban minden megtörténhet, viszont a felbukkanó küldetés ikon már meglepődést keltett bennem. Ez az érzés tovább fokozódott, miután a menüt is sikerült lehívnom, tehát ez határozottan nem egy álom, hanem a játéknak egy hülye megnyilvánulása. Milyen épeszű adminisztrátor az amelyik még álmukban sem hagyja nyugton a játékosokat?
Végül, lévén más lehetőségem nem volt, elfogadtam a felkérést, habár azelőtt felmértem a terepet, de hamar kiderült, hogy a teljes sötétségben az egyetlen stabil pont az volt ahol én álltam és semmi több. A meglepetéseknek viszont ezzel továbbra sem lett végük, hisz a következő pillanatban már egy város bejáratánál találtam magam. Sok mesét olvastam kisgyerek koromban és sok volt amit szerettem is, de, hogy valaha belekerüljek egybe, hát az csak a fantáziavilágomban létezett eddig.
- Hát ez meg? - ütközött a kezem egy addig ott nem lévő tárgynak a fejemen, mikor meg akartam vakarni azt és hamarosan a tárgy, melyről kiderült, hogy egy vörös színű cilinder, a földre esett. Tulajdonképp ekkor vettem észre a ruházatomon és némiképp a küllememen végbement változást. A vörös posztó kabát, melynek az ujjai végén fehér csipkés díszítés volt, a fehér ing, az e felett levő fekete csíkos mellény, a szintén fekete csíkos hosszú nadrág és a barna bakancsszerű cipő határozottan nem az én öltözködési stílusom volt, viszont hamar felismertem, hogy tulajdonképp melyik is az a karakter akinek az öltözéke rám került. Habár azzal nem voltam megbarátkozva, hogy szőke hajam be volt göndörítve tincsekként, ezzel teljesen más megjelenést kölcsönözve nekem, már ha a ruha nem tette volna meg, arról nem is beszélve, hogy így rövidebbnek is tűnik. :/
- Hát akkor indulás... - veszem fel a kalapot a földről, majd lepallva róla a rá került pixelport visszahelyezem a fejemre, hogy ott díszelegjen és elindulok a város belseje felé. nem is kell olyan sokat gyalogolnom, hogy hamarosan muzsika hatoljon be a hallójárataimba, ugyanakkor meglássak sok, szokatlanul viselkedő figurát. nem kellett sok gondolatot arra pazarolnom, hogy mi lehet ennek a tulajdonképpeni oka, hisz jelenleg én is abnormálisan viselkedő mesefigura vagyok és az indikátorok is sokat segítettek a problémán.
- Hahó mindenki. Azt hiszem ugyan abba a problémás küldetésbe ütköztünk. - szólítom meg a díszes társaságot. Ezzel egyetemben legalább az is kiderül, hogy nem-e csak a küldetés játszik az amúgy is csapdában levő elmémmel. Viszont az cseppet sem tölt el sok bizalommal és örömmel, hogy, bár elfogadtam a küldetést, de szinte semmi információt nem kaptam, hogy hova kéne menni, vagy hogy mit kellene csinálni. :/
Belépve a bérelt szobába első dolgom a sötétítő elhúzása volt. Nem volt annyira hideg, hogy az ablakot is be keljen csuknom, viszont valamivel meg kellett teremtenem a privát szféra látszatát. nem mintha egy olyan játékban lehetőség lenne erre ahol bármikor hátba támadhatják az embert és egy őrült alak tejhatalommal rendelkezik felette.
- Hülyeség... - hogy ezt az adminisztrátorra vagy a teljes privát környezet hiányára mondtam, nem is tudom. Egyetlen mozdulattal varázsoltam magam elé a menüt, majd pár gombnyomással el is intéztem a hálóingbe való átöltözést és pár pillanat múlva már az ágyikóban voltam a puha paplan alatt.
- Jó éjszakát. - mondtam halkan, már lecsukott szemekkel. nem is tudom, hogy tulajdonképp kinek is kívánom ezt ilyenkor, hisz szobatársam nincs és soha nem is volt. Mindemellett senki sem hallhatja, hogyha nincs elbújva valahol a szobába és akkor is csak úgy hallhatná, ha közvetlenül mellettem feküdne, hisz halkan mondtam. Lehetséges, hogy csak a fáradtság teszi velem.
Végül elég hamar el is nyom az álom és az agyam valahol azt várja, hogy a boldogság lélegzetelállító rétjei kerülhessenek a szemeim elé, viszont ez egyáltalán nem történik meg, sőt! Egy teljesen sötét térben találtam magam, teljes öltözetben. Igaz, hogy ezen annyira nem lepődtem meg, hisz egy álomban minden megtörténhet, viszont a felbukkanó küldetés ikon már meglepődést keltett bennem. Ez az érzés tovább fokozódott, miután a menüt is sikerült lehívnom, tehát ez határozottan nem egy álom, hanem a játéknak egy hülye megnyilvánulása. Milyen épeszű adminisztrátor az amelyik még álmukban sem hagyja nyugton a játékosokat?
Végül, lévén más lehetőségem nem volt, elfogadtam a felkérést, habár azelőtt felmértem a terepet, de hamar kiderült, hogy a teljes sötétségben az egyetlen stabil pont az volt ahol én álltam és semmi több. A meglepetéseknek viszont ezzel továbbra sem lett végük, hisz a következő pillanatban már egy város bejáratánál találtam magam. Sok mesét olvastam kisgyerek koromban és sok volt amit szerettem is, de, hogy valaha belekerüljek egybe, hát az csak a fantáziavilágomban létezett eddig.
- Hát ez meg? - ütközött a kezem egy addig ott nem lévő tárgynak a fejemen, mikor meg akartam vakarni azt és hamarosan a tárgy, melyről kiderült, hogy egy vörös színű cilinder, a földre esett. Tulajdonképp ekkor vettem észre a ruházatomon és némiképp a küllememen végbement változást. A vörös posztó kabát, melynek az ujjai végén fehér csipkés díszítés volt, a fehér ing, az e felett levő fekete csíkos mellény, a szintén fekete csíkos hosszú nadrág és a barna bakancsszerű cipő határozottan nem az én öltözködési stílusom volt, viszont hamar felismertem, hogy tulajdonképp melyik is az a karakter akinek az öltözéke rám került. Habár azzal nem voltam megbarátkozva, hogy szőke hajam be volt göndörítve tincsekként, ezzel teljesen más megjelenést kölcsönözve nekem, már ha a ruha nem tette volna meg, arról nem is beszélve, hogy így rövidebbnek is tűnik. :/
- Hát akkor indulás... - veszem fel a kalapot a földről, majd lepallva róla a rá került pixelport visszahelyezem a fejemre, hogy ott díszelegjen és elindulok a város belseje felé. nem is kell olyan sokat gyalogolnom, hogy hamarosan muzsika hatoljon be a hallójárataimba, ugyanakkor meglássak sok, szokatlanul viselkedő figurát. nem kellett sok gondolatot arra pazarolnom, hogy mi lehet ennek a tulajdonképpeni oka, hisz jelenleg én is abnormálisan viselkedő mesefigura vagyok és az indikátorok is sokat segítettek a problémán.
- Hahó mindenki. Azt hiszem ugyan abba a problémás küldetésbe ütköztünk. - szólítom meg a díszes társaságot. Ezzel egyetemben legalább az is kiderül, hogy nem-e csak a küldetés játszik az amúgy is csapdában levő elmémmel. Viszont az cseppet sem tölt el sok bizalommal és örömmel, hogy, bár elfogadtam a küldetést, de szinte semmi információt nem kaptam, hogy hova kéne menni, vagy hogy mit kellene csinálni. :/
- Spoiler:
Élet:5
Fegyverkezelés:4
Erő/Irányítás:4+2
Kitartás:3
Gyorsaság:3
Speciális képesség:1
Páncél:+4
Aoishi Airi- Lovag
- Hozzászólások száma : 38
Join date : 2012. Aug. 14.
Age : 30
Karakterlap
Szint: 3
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Küldetés] Mese ország
by Nomad Kedd Május 21 2013, 16:31
Nagy nehezen sikerült végigszenvednem még egy napot ebben a világban, ezért visszavonulót fújva, magam mögött bezárom a szobám ajtaját a fogadóban ahol megszálltam, és egy gyors rendszerezés után az inventorimban, már dőlök is be az ágyba, hogy egy tücsök hangjára, vagy legalábbis a játék által generált hangra aludhassak el. Bár nem biztos, hogy túl sokáig tarthat ez a kellemes pihenés, mert hirtelen teljes sötétségben találom magamat, ahol biztosan állok valamin, de ahogy próbálok lépni, nem sikerül. Viszont előttem elkezd villogni egy küldetés felhívás. Más esetben talán még örülnék is neki, hogy házhoz jött, de pont amikor aludnék... Gyorsan elfogadom a felkérést, mire elkezd változni előttem a kép, és egy téren találhatom magamat, egy táblával előttem, na, meg persze egy kapuval ami a városba vezet. Túl az Óperencián. Hát ez fantasztikus. Az egyetlen ami erről beugrik számomra, az egy régi meséből a sherkből van, de mindig is rühelltem. A nővérem kényszerített rá, hogy nézzem vele végig. Igazi kínszenvedés volt, már kiskoromban is. De, ha már elfogadtam a küldetést, nincs mit tenni, elindulok befelé a városba, mire egy igencsak, számomra irritáló zene szólal meg. Jó lehet, talán azért, mert más kisgyerekekkel ellentétben, én már akkor sem szerettem az ilyen dolgokat, és ez ahogy telt az idő, cseppet sem változott. Nem úgy, mint amikor átléptem a kaput. Hirtelen mintha minden kisebbé változott volna. Igaz nem sokkal, és valami elkezdte húzni a hátamat. Hamar rá kellett döbbennem, hogy a testem változott meg. Mire csak halkan morgolódni kezdek, és új alakom arcszerkezetét is, saját semmitmondó, halott kifejezésemre rendezem át. Jobb karommal hátranyúlva, hideg fémet tapintok a hátamon, majd végig tapogatva, felfelé, a markolaton állapodik meg, majd igazítok egyet a hatalmas kardon. Ezután még mielőtt továbbhaladnék, még kezeimre szalad tekintetem, melyeken némi fásli van, bal pedig mintha csak fémből lenne szintén. Egy, gyors mozdulattal köpenyemet szám elé igazítom, mint ahogy kiskoromban kedvenc meseszereplőm tette, és úgy vonulok előre, kezeimet elrejtve ruhám alatt, hogy csak fejem egy része látszódhasson. Ahogy haladok, meglátok még néhány furcsán viselkedő meseszereplőt, akik elve már gyanúsak nekem, de az is sokat segít, hogy mindegyik felett láthatom az indikátorokat. Ahogy közelebb lépdelek, az egyik meg is szólal, ezzel is igazolva, hogy valóban játékos, és nem egy egyszerű njk.
Nomad- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 160
Join date : 2013. Feb. 06.
Karakterlap
Szint: 8
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Küldetés] Mese ország
by Kirigaya Suguha Kedd Május 21 2013, 17:44
Határidő: 3 nap/fő
Résztvevők sorrendben:
Möraja Chancery és Álom ~ kis róka (Vuk)
Clark Corben és Bragi ~ maszkos alak (A Maszk)
Askr és Hati ~ oroszlán (Simba)
Angelica Katharina ~sárkány (Fogatlan)
Aoishi Airi ~ Kalapos
Nomad ~ Köpenyes
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer hat bátor, elkötelezett alak, akik elindultak szerencsét próbálni. Pénz és tapasztalat reményében belevágtak egy ismeretlen kalandba, és végül mind egy helyen kötöttek ki, egy számukra teljesen ismeretlen városban. Mindegyik bátor hős új külsőt kapott, mely egy kissé megzavarta kalandorainkat, mégis hasznosnak bizonyult. Így történt, hogy a kis róka, az oroszlán, a sárkány, a maszkos, köpenyes, és vörös cilinderes alak rákényszerült, hogy össze dolgozzanak. Bár még nem ismerték egymást, mégis bolt bennük valami közös. Mindegyikőjüknek teljesen új volt a környezet, és a többi ott ólálkodóval ellentétben volt a fejük felett egy kis indikátor. Nekik volt még három segítőjük. Hati, a démonfarkas, Bragi a panda, Álom a kölyökmacska. Ezek is el voltak látva kis indikátorral, ami jelezte, ők is hőseinkhez tartoznak.
Ez a kis díszes társaság nem tudta eldönteni, most mihez is kezdjen. Nem mondták meg nekik, mi is itt a feladatuk.
Körülöttük mindenféle furcsa lény sétálgatott. Volt ott egy beszélő méh, aki hangosan kiáltozva kínálta portékáját, egy adag mézet, néhány apró termetű tündérke repült arra fele, hangosan viháncolva, őket pár kobold fiú kergette, mellettük körtét falva elhaladt egy lompos loncsos bozontos kis medve bocs, mögötte egy kislány futott, melynek fején volt egy bojt. Vagy sapka? Nem, egy Pumukli ült rajta. Egy megtépázott farkas morgolódva baktatott a járda szélen, kecskéket szidott, akik állítólag követ varrtak a hasába. Mellette egy csupasz farkas, akinek meg valami malaccal gyúlt meg a baja. Arra járt még egy nagy mackó, mézes csuprot nyalogatva, mellette egy kiscsi malac, ki félősen a mackó ruháját húzogatta, miközben azt kiáltotta: "Micimackó, Micimackó!"
Ahogy ott tanácstalanul álltak hőseink a kapuban, egyszer csak egy emberre lehettek figyelmesek, mely hangosan beszél valamit, miközben mindenki köré gyűlik. Ha közelebb mentek hőseink, hallották is, mit mond.
- Tisztelt nép! Kihirdetem, hogy a Fekete király háborút hirdetett az országunk ellen. Mélyen tisztelt királyunk bátor katonákat keres, akik minden áron megvédik a mi gyönyörűséges királykisasszonyunkat. A jelentkezőket a palotába várjuk sürgősen. - ezzel meghajolt, és eltűnt a semmibe. Ha hőseink figyelmét ezt felkeltette, akkor már csak egy nagy problémával kell szembenézniük. Merre van a palota bejárata? Ugyanis ha körbejárják, bizonyosan észreveszik, teljesen körbe van véve fallal, egyszerűen lehetetlen oda bejutni.
Résztvevők sorrendben:
Möraja Chancery és Álom ~ kis róka (Vuk)
Clark Corben és Bragi ~ maszkos alak (A Maszk)
Askr és Hati ~ oroszlán (Simba)
Angelica Katharina ~sárkány (Fogatlan)
Aoishi Airi ~ Kalapos
Nomad ~ Köpenyes
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer hat bátor, elkötelezett alak, akik elindultak szerencsét próbálni. Pénz és tapasztalat reményében belevágtak egy ismeretlen kalandba, és végül mind egy helyen kötöttek ki, egy számukra teljesen ismeretlen városban. Mindegyik bátor hős új külsőt kapott, mely egy kissé megzavarta kalandorainkat, mégis hasznosnak bizonyult. Így történt, hogy a kis róka, az oroszlán, a sárkány, a maszkos, köpenyes, és vörös cilinderes alak rákényszerült, hogy össze dolgozzanak. Bár még nem ismerték egymást, mégis bolt bennük valami közös. Mindegyikőjüknek teljesen új volt a környezet, és a többi ott ólálkodóval ellentétben volt a fejük felett egy kis indikátor. Nekik volt még három segítőjük. Hati, a démonfarkas, Bragi a panda, Álom a kölyökmacska. Ezek is el voltak látva kis indikátorral, ami jelezte, ők is hőseinkhez tartoznak.
Ez a kis díszes társaság nem tudta eldönteni, most mihez is kezdjen. Nem mondták meg nekik, mi is itt a feladatuk.
Körülöttük mindenféle furcsa lény sétálgatott. Volt ott egy beszélő méh, aki hangosan kiáltozva kínálta portékáját, egy adag mézet, néhány apró termetű tündérke repült arra fele, hangosan viháncolva, őket pár kobold fiú kergette, mellettük körtét falva elhaladt egy lompos loncsos bozontos kis medve bocs, mögötte egy kislány futott, melynek fején volt egy bojt. Vagy sapka? Nem, egy Pumukli ült rajta. Egy megtépázott farkas morgolódva baktatott a járda szélen, kecskéket szidott, akik állítólag követ varrtak a hasába. Mellette egy csupasz farkas, akinek meg valami malaccal gyúlt meg a baja. Arra járt még egy nagy mackó, mézes csuprot nyalogatva, mellette egy kiscsi malac, ki félősen a mackó ruháját húzogatta, miközben azt kiáltotta: "Micimackó, Micimackó!"
Ahogy ott tanácstalanul álltak hőseink a kapuban, egyszer csak egy emberre lehettek figyelmesek, mely hangosan beszél valamit, miközben mindenki köré gyűlik. Ha közelebb mentek hőseink, hallották is, mit mond.
- Tisztelt nép! Kihirdetem, hogy a Fekete király háborút hirdetett az országunk ellen. Mélyen tisztelt királyunk bátor katonákat keres, akik minden áron megvédik a mi gyönyörűséges királykisasszonyunkat. A jelentkezőket a palotába várjuk sürgősen. - ezzel meghajolt, és eltűnt a semmibe. Ha hőseink figyelmét ezt felkeltette, akkor már csak egy nagy problémával kell szembenézniük. Merre van a palota bejárata? Ugyanis ha körbejárják, bizonyosan észreveszik, teljesen körbe van véve fallal, egyszerűen lehetetlen oda bejutni.
Kirigaya Suguha- Mesélő
- Hozzászólások száma : 625
Join date : 2013. May. 18.
Karakterlap
Szint: 1
Indikátor: Sárga
Céh: -
Re: [Küldetés] Mese ország
by Chancery Kedd Május 21 2013, 18:13
Elkezdtem végül azon töprengeni, most vajon mit tegyek. Maradjak-e Chan, vagy engedjek a csábításnak és menjek át kicsi Vukba? Kiskorom óta szeretem a szerepjátékokat, és ez most jó esély rá, bár a mesék kimaradtak az életemből.
- Hahó mindenki. Azt hiszem ugyan abba a problémás küldetésbe ütköztünk.
-Egyetértek. -felelem, füleimet lelapítva, földön ülve, egyik hátsó lábamat kinyújtva. -Szerintem maradjunk együtt és keressünk úgy valami kijáratot! -s ha a többiek ebbe beleegyezve elindulnak, követem őket. Álomkelő továbbra is gyanakodva méri a körülötte tobzódó fura figurákat, és a menet során én is végigmérem őket.
Simba. Az Oroszlánkirály volt a másik, amit imádtam, de onnan Timont szerettem a legjobban. Meg Zordont. Meg Simbát. Meg Nalát. Na, szóval az egész bandát.
A maszk. Magát a rajzfilmet sosem láttam, csak a Dzsimkerri-s filmet, de jópofa figura. Vajon az alatta lapuló játékos is az?
Fogatlan *.* Vajon majd megengedi, hogy a hátára üljek? Ránézek a farkára, úgy tűnik, itt épben maradt. Meseszép.
A másik kettőt, a kalapost és a köpenyest egyenlőre nem ismertem fel, hogy kik lehetnek és honnan.
Ahogy sétálunk az utakon megoldást keresvén, szinte tátva marad a szám a sok látnivaló láttán. Kicsit jobban kell tipegnem a lábaimmal, ha tartani akarom a lépést, néha orra is bukom, de már szaladok is tovább. Van, akit felismerek, van, akit nem. Még egy fekete macskát is látni vélek, amint elmegy mellettünk, és csak annyit mond, "én vagyok a magányosan sétáló macska, nekem minden hely egyforma". Hát, ezt a mesét legalább ismerem.
Kisvártatva, utunknak igencsak kezdetén éles füleim különös hangra lesznek figyelmesek - és kezdek is furán gondolkodik, olyan meseszerűen, vagy nem? Mindegy is, megindulunk a hang felé, és mit látunk? Egy kikiáltó!
- Tisztelt nép! Kihirdetem, hogy a Fekete király háborút hirdetett az országunk ellen. Mélyen tisztelt királyunk bátor katonákat keres, akik minden áron megvédik a mi gyönyörűséges királykisasszonyunkat. A jelentkezőket a palotába várjuk sürgősen.
Fekete király? Hol vagyunk, Alice Csodaországában? Ott Vörös Királynő van, de attól még lehetséges. Kérdőn nézek a többiekre, hogy mit szeretnének csinálni, én mindenesetre utánanéznék a dolognak valahogy. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy ez lenne a megoldás egyik állomása, és ennek hangot is adok.
-Najó... de hol lehet az a palota...? -nézek jobbra, nézek balra, majd fel az égre is, hátha ott lebeg. -Lent a földben, mint a Hercegnő és a Koboltban? -van abban palota? Régen láttam, el is felejtettem teljesen, de valami történetben benne van. Közben azon is töprengek, hallottam-e valaha is a Fekete Király nevet, hátha az ad nyomot.
- Hahó mindenki. Azt hiszem ugyan abba a problémás küldetésbe ütköztünk.
-Egyetértek. -felelem, füleimet lelapítva, földön ülve, egyik hátsó lábamat kinyújtva. -Szerintem maradjunk együtt és keressünk úgy valami kijáratot! -s ha a többiek ebbe beleegyezve elindulnak, követem őket. Álomkelő továbbra is gyanakodva méri a körülötte tobzódó fura figurákat, és a menet során én is végigmérem őket.
Simba. Az Oroszlánkirály volt a másik, amit imádtam, de onnan Timont szerettem a legjobban. Meg Zordont. Meg Simbát. Meg Nalát. Na, szóval az egész bandát.
A maszk. Magát a rajzfilmet sosem láttam, csak a Dzsimkerri-s filmet, de jópofa figura. Vajon az alatta lapuló játékos is az?
Fogatlan *.* Vajon majd megengedi, hogy a hátára üljek? Ránézek a farkára, úgy tűnik, itt épben maradt. Meseszép.
A másik kettőt, a kalapost és a köpenyest egyenlőre nem ismertem fel, hogy kik lehetnek és honnan.
Ahogy sétálunk az utakon megoldást keresvén, szinte tátva marad a szám a sok látnivaló láttán. Kicsit jobban kell tipegnem a lábaimmal, ha tartani akarom a lépést, néha orra is bukom, de már szaladok is tovább. Van, akit felismerek, van, akit nem. Még egy fekete macskát is látni vélek, amint elmegy mellettünk, és csak annyit mond, "én vagyok a magányosan sétáló macska, nekem minden hely egyforma". Hát, ezt a mesét legalább ismerem.
Kisvártatva, utunknak igencsak kezdetén éles füleim különös hangra lesznek figyelmesek - és kezdek is furán gondolkodik, olyan meseszerűen, vagy nem? Mindegy is, megindulunk a hang felé, és mit látunk? Egy kikiáltó!
- Tisztelt nép! Kihirdetem, hogy a Fekete király háborút hirdetett az országunk ellen. Mélyen tisztelt királyunk bátor katonákat keres, akik minden áron megvédik a mi gyönyörűséges királykisasszonyunkat. A jelentkezőket a palotába várjuk sürgősen.
Fekete király? Hol vagyunk, Alice Csodaországában? Ott Vörös Királynő van, de attól még lehetséges. Kérdőn nézek a többiekre, hogy mit szeretnének csinálni, én mindenesetre utánanéznék a dolognak valahogy. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy ez lenne a megoldás egyik állomása, és ennek hangot is adok.
-Najó... de hol lehet az a palota...? -nézek jobbra, nézek balra, majd fel az égre is, hátha ott lebeg. -Lent a földben, mint a Hercegnő és a Koboltban? -van abban palota? Régen láttam, el is felejtettem teljesen, de valami történetben benne van. Közben azon is töprengek, hallottam-e valaha is a Fekete Király nevet, hátha az ad nyomot.
Chancery- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 2967
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 32
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban
Karakterlap
Szint: 23
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: [Küldetés] Mese ország
by Clark Corben Szer. Május 22 2013, 23:23
Rajtam kívül még öt másik alak volt jelen a kapunál, illetve a harsonaszónál. Egy apróka róka, egy őrült kalapos, valami köpenyes alak, egy oroszlán és egy fekete lény, melynek besorolása nem szerepelt a rendszeremben. Ahogy elnézem ez a dolog nem csak engem súlyt, és bár próbálom türtőztetni magam, ez az izé nem hagyja, és ki is tőr belőlem. Tornádó módjára termek az oroszlán és a róka között, és már ülök is egy széken.
- Na mizújs, cicus? – mondom ki végül affektálva, nem is törődve azzal, hogy mellettünk megannyi másik mesehős megy el, akiknek egy részét felismerem. Bármi lesz is a reakciója az oroszlánnak, egy szemvillanás alatt újra elfoglalom a megüresedett helyem a sorban.
- Irány hát eme mókába, nem kell más ebbe a kólába! – rikkantottam el magam, majd, ahogy az illik, egy üveg kólát kaptam elő a hátam mögül.
- Hopp, ez nem az. – dobtam el a kezemben lévő gumikacsát, majd második próbálkozásra már minden megvolt. A többiekkel mindeközben tartottam a lépést, és nem maradtam le egyszer sem. Körbe néztem, és körös-körül különféle rajzfilm figurák mászkáltak. Farkasok bevarrt hassal, Pumukli és még sok más is. Ekkor ismét szembe jutott egy újabb dolog, ismét elhagytam helyemet, és tettem egy kis kitérőt. A bevarrt hasú farkast találtam meg, bányász felszerelésben, csákánnyal a vállamon léptem oda.
- Tudok rólad. Tudom, milyen jól tartod a köveket, megfognád ezt egy picit? – a kezemben egy súlyos szikladarab termett, amit rögtön át is adtam a farkas kezébe. Vesztére, majd visszatértem, végleg, a sorba, és épp jókor. Egy szónok lépett elő, és…szólott. A tömeg nagy volt, ő pedig magasabban és messze tőlünk. Oldalra fordítottam a fejem, majd úgy csináltam, mint mikor az emberek hallgatóznak. Azzal a különbséggel, hogy a fülem szinte akkora lett, mint az oroszlán, aki velünk volt.
- Csak hogy jobban halljam. – súgtam oda a többieknek.
- Tisztelt nép! Kihirdetem, hogy a Fekete király háborút hirdetett az országunk ellen. Mélyen tisztelt királyunk bátor katonákat keres, akik minden áron megvédik a mi gyönyörűséges királykisasszonyunkat. A jelentkezőket a palotába várjuk sürgősen. – ez érdekesen hangzott. Minden visszaállt a régi méretére, majd tnakodni kezdtünk, merre lehet a palota bejárata.
- Csinálhatunk is egy bejáratot. – osztottam meg véleményem társaimmal, és mire rám néztek, egy kommandós cuccban, páncélököllel a vállamon, olyan vastag szivarral a számban láthattak.
- Na mizújs, cicus? – mondom ki végül affektálva, nem is törődve azzal, hogy mellettünk megannyi másik mesehős megy el, akiknek egy részét felismerem. Bármi lesz is a reakciója az oroszlánnak, egy szemvillanás alatt újra elfoglalom a megüresedett helyem a sorban.
- Irány hát eme mókába, nem kell más ebbe a kólába! – rikkantottam el magam, majd, ahogy az illik, egy üveg kólát kaptam elő a hátam mögül.
- Hopp, ez nem az. – dobtam el a kezemben lévő gumikacsát, majd második próbálkozásra már minden megvolt. A többiekkel mindeközben tartottam a lépést, és nem maradtam le egyszer sem. Körbe néztem, és körös-körül különféle rajzfilm figurák mászkáltak. Farkasok bevarrt hassal, Pumukli és még sok más is. Ekkor ismét szembe jutott egy újabb dolog, ismét elhagytam helyemet, és tettem egy kis kitérőt. A bevarrt hasú farkast találtam meg, bányász felszerelésben, csákánnyal a vállamon léptem oda.
- Tudok rólad. Tudom, milyen jól tartod a köveket, megfognád ezt egy picit? – a kezemben egy súlyos szikladarab termett, amit rögtön át is adtam a farkas kezébe. Vesztére, majd visszatértem, végleg, a sorba, és épp jókor. Egy szónok lépett elő, és…szólott. A tömeg nagy volt, ő pedig magasabban és messze tőlünk. Oldalra fordítottam a fejem, majd úgy csináltam, mint mikor az emberek hallgatóznak. Azzal a különbséggel, hogy a fülem szinte akkora lett, mint az oroszlán, aki velünk volt.
- Csak hogy jobban halljam. – súgtam oda a többieknek.
- Tisztelt nép! Kihirdetem, hogy a Fekete király háborút hirdetett az országunk ellen. Mélyen tisztelt királyunk bátor katonákat keres, akik minden áron megvédik a mi gyönyörűséges királykisasszonyunkat. A jelentkezőket a palotába várjuk sürgősen. – ez érdekesen hangzott. Minden visszaállt a régi méretére, majd tnakodni kezdtünk, merre lehet a palota bejárata.
- Csinálhatunk is egy bejáratot. – osztottam meg véleményem társaimmal, és mire rám néztek, egy kommandós cuccban, páncélököllel a vállamon, olyan vastag szivarral a számban láthattak.
Clark Corben- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 50
Join date : 2013. Feb. 16.
Karakterlap
Szint: 3
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Küldetés] Mese ország
by Askr Pént. Május 24 2013, 20:31
Nagy úgy nézett ki, hogy nem csak én, hanem más játékosok is meselényekké változtak. Jól látszott, hogy ők is azok voltak, egyrészt az indikátoruk megjelenése miatt, másrészt pedig néhányuknál még pet is volt. Csupán néhány mesehőst tudtam felismerni. Vukot mindig is szerettem, főleg a kölyökkori butaságai miatt. Ott volt a Maszk is, amitől valami októl fogva csak rosszra tudtam gondolni. Sosem kedveltem se a filmet, se a sorozatot, mert kissé erőltetettre sikeredtek. A harmadik alak Fogatlan volt, méghozzá ép faroklemezzel. Belegondolva abba, amit a mesében hallottam, egy egészséges Éjfúria valóban halálos ellenség lehet. Kíváncsi leszek, tényleg úgy lesz-e. A másik két mesehőst azonban még híréről sem ismertem.
- Hahó mindenki. Azt hiszem ugyan abba a problémás küldetésbe ütköztünk. - szólalt meg a cilinderes.
- Egyetértek. Szerintem maradjunk együtt és keressünk úgy valami kijáratot! - helyeselt a kis Vuk.
Már szóra tátottam számat, de aztán a semmiből ott termett mellettem az álarcos hülye. A kérdésén minden további ok nélkül felhúztam magamat, ám mielőtt szólhattam volna bármit is, Hati ismét a fejemre mászott és kényelmesen elhelyezkedett a sörényemen. Elégedetten mormolt és már-már elmerült a határtalan élvezetben. Elmosolyodva ráztam meg magamat, mire riadtan nyitotta ki szemét és rosszalló pillantást vetett le rám.
- Nem tartod ezt túlzásnak? - kérdeztem tőle, Simba hangján. Se szó, se beszéd és Hati a fülemet kapta el és egy ideig úgy ráncigálta, mintha csak a ruhám lett volna. Elnevettem magamat, majd leráztam magamról, s ahogy egy rendes oroszlán a kölykét, úgy a tarkójánál fogva emeltem meg, miközben gyors pillantást vetettem a környezetre. Rengeteg mesehőst pillanthattam meg akkor és bár nem tudtam, miért voltak ott, rokonszenvesnek tűntek. Lassan egy ember felé gyülekeztek és mi, a meselényekké változott játékosok is kíváncsian odagyűltünk, vajon milyen információval szolgálhat. Ha egy ember, akkor minden bizonnyal fontossal.
- Tisztelt nép! Kihirdetem, hogy a Fekete király háborút hirdetett az országunk ellen. Mélyen tisztelt királyunk bátor katonákat keres, akik minden áron megvédik a mi gyönyörűséges királykisasszonyunkat. A jelentkezőket a palotába várjuk sürgősen. - szónoklatát befejezvén meghajolt, s el is tűnt a közönség színe elől.
Ez az egész nagyon bűzlött. Fekete király? A név hallatán egy mese vagy már nem is tudom mi jutott eszembe. A nyctofóbiás gyerek kutyáját elrabolja a Sötétség ura és bebörtönözi, bár merő véletlen, hogy a gyerkőc helyett az állatot viszi el. Vicces és durva sztori egyben, bár már fogalmam sincsen, mi is volt ennek a neve. Mindegy is. A kérdés már csak az: hol a palota bejárata? Fallal körülvett épületről volt szó és még kaput sem látni. Letettem Hatit, aki visszamászott a fejemre.
- Kérjük meg szépen őket, hogy nyissanak kaput? Kopogjunk be? Ők hívtak meg minket, akkor miért zárnának ki? - fordultam oda a többiekhez tanácstalanul. Leültem és felfelé bámulva méregettem a falat. Így lehetetlennek tűnt ezt a feladatot teljesíteni.
- Hahó mindenki. Azt hiszem ugyan abba a problémás küldetésbe ütköztünk. - szólalt meg a cilinderes.
- Egyetértek. Szerintem maradjunk együtt és keressünk úgy valami kijáratot! - helyeselt a kis Vuk.
Már szóra tátottam számat, de aztán a semmiből ott termett mellettem az álarcos hülye. A kérdésén minden további ok nélkül felhúztam magamat, ám mielőtt szólhattam volna bármit is, Hati ismét a fejemre mászott és kényelmesen elhelyezkedett a sörényemen. Elégedetten mormolt és már-már elmerült a határtalan élvezetben. Elmosolyodva ráztam meg magamat, mire riadtan nyitotta ki szemét és rosszalló pillantást vetett le rám.
- Nem tartod ezt túlzásnak? - kérdeztem tőle, Simba hangján. Se szó, se beszéd és Hati a fülemet kapta el és egy ideig úgy ráncigálta, mintha csak a ruhám lett volna. Elnevettem magamat, majd leráztam magamról, s ahogy egy rendes oroszlán a kölykét, úgy a tarkójánál fogva emeltem meg, miközben gyors pillantást vetettem a környezetre. Rengeteg mesehőst pillanthattam meg akkor és bár nem tudtam, miért voltak ott, rokonszenvesnek tűntek. Lassan egy ember felé gyülekeztek és mi, a meselényekké változott játékosok is kíváncsian odagyűltünk, vajon milyen információval szolgálhat. Ha egy ember, akkor minden bizonnyal fontossal.
- Tisztelt nép! Kihirdetem, hogy a Fekete király háborút hirdetett az országunk ellen. Mélyen tisztelt királyunk bátor katonákat keres, akik minden áron megvédik a mi gyönyörűséges királykisasszonyunkat. A jelentkezőket a palotába várjuk sürgősen. - szónoklatát befejezvén meghajolt, s el is tűnt a közönség színe elől.
Ez az egész nagyon bűzlött. Fekete király? A név hallatán egy mese vagy már nem is tudom mi jutott eszembe. A nyctofóbiás gyerek kutyáját elrabolja a Sötétség ura és bebörtönözi, bár merő véletlen, hogy a gyerkőc helyett az állatot viszi el. Vicces és durva sztori egyben, bár már fogalmam sincsen, mi is volt ennek a neve. Mindegy is. A kérdés már csak az: hol a palota bejárata? Fallal körülvett épületről volt szó és még kaput sem látni. Letettem Hatit, aki visszamászott a fejemre.
- Kérjük meg szépen őket, hogy nyissanak kaput? Kopogjunk be? Ők hívtak meg minket, akkor miért zárnának ki? - fordultam oda a többiekhez tanácstalanul. Leültem és felfelé bámulva méregettem a falat. Így lehetetlennek tűnt ezt a feladatot teljesíteni.
Askr- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 533
Join date : 2013. Feb. 15.
Karakterlap
Szint: 27
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Küldetés] Mese ország
by Angelica Katharina Szer. Május 29 2013, 17:46
Már lassan túlságosan is el voltam foglalva új testemmel. Az ép farok részemet több alkalommal is a földhöz csaptam csak úgy mókából. Több kék tűzgolyót is elengedtem az ég felé szintén csak mókából, majd mikor ezt meguntam megráztam magamat kirázva testemből a bizsergést. Már csak rá kellett ébrednem arra, hogy nem vagyok egyedül. Kicsit zavartan néztem jobbra, majd balra. Szerencsére nem én voltam a figyelem központjában, hanem egy alak, aki nemrégiben jelenhetett meg. Mivel minden NPC köré gyűlt, így megpróbáltam én is közelébe menni, hogy jobban halljam. Hát bármit is tett közzé fontosnak tűnt, csak hogy nekem fogalmam sincs arról, hogy mi folyik itt, de hát nem is nekem kell érteni… azt hiszem. Ezek után visszatrappolok a többiekhez, majd megszólalok… na, igen, de szavak helyett csak morogni tudok. Ha nincs közöttük olyan, aki érti a sárkánynyelvet, hát nekem annyi. Na, mindegy. A maszk szavaira viszont forgatni kezdtem szememet. Fiúk. Minden csak erőszakkal mi? Nos, nekem más ötletem van. Először is kitárom szárnyaimat, majd megnézem, hátha lyukas-e a teteje, és ez esetbe n egyszerűen berepülhetnénk, de más is eszemben van. Odaszállok a kapuhoz és a következőt ordítom (természetesen sárkánynyelven).
- Szezám tárulj! – idézem az Alibaba és a 40 rablós történetből a jól ismert szavakat.
Mivel túl az Óperencián vagyunk egy próbát megért. Végül inkább tettem egy fordulatot, majd farkammal (inkább, mint a fejemmel) kéthatalmasat ütök a falra kopogás gyanánt. Nagyon remélem, hogy nem kell erőszakot bevetni a bejárat megnyitásához, mert könnyen ellenségnek tekinthetnek rám. Végül, ha ez sem jött be odalépek a többiekhez, és kérdő tekintettel nézek rájuk, hogy szerintük hogyan tovább.
(mivel nem tudtam elképzelni azt, hogy Fogatlan beszélne, így én sem beszélek xD)
- Szezám tárulj! – idézem az Alibaba és a 40 rablós történetből a jól ismert szavakat.
Mivel túl az Óperencián vagyunk egy próbát megért. Végül inkább tettem egy fordulatot, majd farkammal (inkább, mint a fejemmel) kéthatalmasat ütök a falra kopogás gyanánt. Nagyon remélem, hogy nem kell erőszakot bevetni a bejárat megnyitásához, mert könnyen ellenségnek tekinthetnek rám. Végül, ha ez sem jött be odalépek a többiekhez, és kérdő tekintettel nézek rájuk, hogy szerintük hogyan tovább.
(mivel nem tudtam elképzelni azt, hogy Fogatlan beszélne, így én sem beszélek xD)
Angelica Katharina- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 437
Join date : 2013. Feb. 19.
Karakterlap
Szint: 20
Indikátor: Vörös
Céh: -
Re: [Küldetés] Mese ország
by Nomad Csüt. Május 30 2013, 02:10
Ahogy összegyűlik a kis társaság, mely szemmel láthatólag a játékosokból áll, csak mesehős formájában, körbetekintek, és szememmel végigkövetek pár érdekesebbnek nevezhető lényt. Vagyis meseszereplőt. Van köztük híresebb, van akiről soha életemben nem is hallottam. Bár ez nem is olyan meglepő, hiszen nem voltam kiskoromban sem valami nagy meserajongó. Igazából társaságunkból sem nagyon tudom, hogy ki, kicsoda lenne, talán még az oroszlánt felismerem, de a zöld képű fickót már nem annyira, vagy azt a sárkányszerű valamit, ami itt parádézik nemsokkal mellettem. Na meg a cilinderes fickó. Az talán még rémlik, hogy volt valami mese, vagy talán film, amiben láthattam hasonlót. Talán valami Alice csoda országban, vagy valami hasonló lehetett. Hát, legalábbis még mindig elképzelhetőbb, mintha a Deadman Wonderland ben láttam volna. Amikor meglátom, hogy a zöld képű sárga ruhás fazon ide oda cikázik köztünk, és megpróbál egy-két embernek az idegeire menni, illetve nem is embernek, hanem meseszereplőnek, jobb kezemmel megragadom a hátamon elterülő hatalmas kardot, és kirántva helyéről, inkább biztosra megyek, és vállamon megtámasztva kezdek el sétálni, hogy, ha kell, akkor könnyedén már lendíthessem is a hatalmas fegyvert. Nem foglalkozok a többi meseszereplővel egészen addig, míg mindenki össze nem gyűlik egy helyre, és egy szónokló embert kezdenek el hallgatni. A többi játékossal együtt, én is odavonulok kihallgatni a beszédet, hogy aztán nagyjából egyetérthessek velük, hogy akkor irány a várba. Sajnálatos módon a kikiáltó eltűnik, így őt nem bírjuk elkapni, hogy bejuttasson minket, viszont, ha néhány mesehős felbátorodna, akkor nem törődve a többiekkel, megpróbálom követni őket, hátha sikerül bejutnom a várba, hiszen, nekik csak jobban kéne ismerniük ezt a helyet, mint nekünk. Ha egyik sem eléggé bátor, akkor inkább követem a többieket, és csak kicsit morogni kezdek "maszkom" vagyis inkább az arcomat eltakaró szövetanyag mögött, és úgy figyelem a fejleményeket. Amikor viszont a maszkos előkap egy rakétavetőt, bal, fém kezemmel tarkójára mérek egy ütést, hogy lenyugtassam. Azzal kétlem, hogy bármiféle jót elérnénk, ha betörnénk a falon át.
(Így utólag, ha már az elsőbe nem írtam bele, Nomad a Berserk főszereplője. Mondhatni: Nomad ~ Berserker((vad harcos magyarul)) (Berserk)
)
(Így utólag, ha már az elsőbe nem írtam bele, Nomad a Berserk főszereplője. Mondhatni: Nomad ~ Berserker((vad harcos magyarul)) (Berserk)
)
Nomad- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 160
Join date : 2013. Feb. 06.
Karakterlap
Szint: 8
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Küldetés] Mese ország
by Kirigaya Suguha Csüt. Jún. 06 2013, 19:16
Határidő: 3 nap/fő
Résztvevők:
Möraja Chancery és Álom ~ kis róka (Vuk)
Clark Corben és Bragi ~ maszkos alak (A Maszk)
Askr és Hati ~ oroszlán (Simba)
Angelica Katharina ~sárkány (Fogatlan)
Aoishi Airi ~ Kalapos (neked ebben a körben 500 szavasat kell írnod, vagy kizárunk a küldetésből, sajnálom.)
Nomad ~ köpenyes (Berserk)
A sorrend betartására most nincs szükség, mivel külön-külön vagytok!
Mindannyian ott álltok a fal mellett, és egyszerűen nem tudtok bemenni. Végül kopogtattok, ástok, fúrtok, faragtok, mindent, amit csak lehet, de csak nem történik semmi. Mindeközben szépen lassan felfedezitek új tulajdonságaitokat. Nem csak külsőre vagytok olyanok, mint a mesebeli lények, de ugyanazokra a dolgokra is képesek vagytok. (Harcban viszont mindez semmit sem ér, csak és kizárólag ugyanannyi az összes statotok, mint alapból, és annyi a különbség, hogy nem a szokásos fegyvereitekkel harcoltok, hanem inkább harapással, karmolással, stb. Kivéve az idomárok, akiknek továbbra is segítenek a petjeik.) Ahogy ott álltok tanácstalanul, és töprengtek, egyszerre megnyílik alattatok a föld. Egy jó hosszú csúszdán csusszantok végig, és egy-egy kis kamrában ér véget utatok. Mindannyian piha szalmára éreztek, így nem lesz bajotok.
Möraja Chancery és Álom ~ kis róka (Vuk):
Egy ketrecbe érkeztek, körülöttetek sok-sok szelíd kisállat ücsörög. Körbenézhettek, de nem lesz ott más, mint egy alom tál, eledel, és víz, valamint szalma, és egy- egy pihe-puha kis párna.
- Há! Végre megtaláltuk őket! - kiáltja el magát egy ember. Nemsokára egy halom gyerek fog titeket körülvenni, és nagy szemekkel néznek rátok. látszólag várnak valamire. Talán nektek kell őket szórakoztatni? Remélhetőleg a kisállat simogatást talán megússzátok, de bizony tőletek várnak cirkuszi bemutatót. Hozzatok össze valami elfogadhatót, ami a finnyás zsűrit is leveszi a lábáról. (Természetesen nem megy ám az rögtön.. Elég nehéz egy rókának elsajátítania a mutatványokat)
Clark Corben és Bragi ~ maszkos alak (A Maszk)
Ha már úgyis véső van a kezedbe, akkor miért ne kerülhetnél pont egy barlangba? Bizony-bizony, te egy barlangban kötöttél ki. Valami énekféle is hallatszik. És ahogy közeledsz, pár furcsa, kicsi alakot is megpillanthatsz. Mostanra teljesen kivehető a dallam, amit ők énekelnek. Hej, hó! Hej, hó!
Víg dalt dalolni jó! Hej, hó! Hej, hó, hej, hó, hej, hó!
Hej, hó! Így dalt dalolni jó!. Ekkor hirtelen tüsszentened kell, amire figyelmesek is lesznek, és rögtön irányodba fordulnak. Hat pár tágra nyílt kis szempár mered rád. - Jéééé!!! Hapci! Véééégre! - kiáltják el magukat. - Hogy megnőttél! - ámulnak. - Noo de lényeg, hogy megkerültél, gyere, segíts! - hívnak magukkal, és a helyedre lökdösnek. Úgy tűnik, neked bizony gyémántot kell ásnod. No de azt mégis hogyan? Ahogy a falba állítod a vésőd, hirtelen ezer, meg ezer kő zúdul a bejárat elé, teljesen eltorlaszolva azt. - Hapci! Mit tettél! - zúgolódnak a törpök. - Pedig te mindig tudtad, mit hogyan kell csinálni!! Beomlasztottad a barlangot! - teljesen kétségbeestek. Valami utat kell bizony neked keresni arra, hogy kijussatok. Rá bízom a hogyant a fantáziádra!
Askr és Hati ~ oroszlán (Simba)
Hirtelen arra leszel figyelmes, hogy nagyon sok állat figyel téged. Egy hatalmas teremben vagy, melynek úgy tűnik, legkiemelkedőbb helyére pottyantál. Az állatok mind meghajolnak előtted, és ha a farkasod ezt nem teszi meg, akkor mérges pillantásokkal merednek rá. "A kis puncsos.." - suttogják. Végül mind helyet foglalnak előtted, és csendben maradnak. Ekkor egy tigris lép ki a többiek közül, megköszörüli a torkát.
- Most hogy végre mélyen tisztelt királyunk is megérkezett, megkezdhetjük az állatok tanácsának mai gyűlését. A legfontosabb pont, melyet meg kell vitatnunk, az a közelgő háborúban való részvétel. - Erre mindenki zajongani, mozgolódni kezd, többen is hangosan bekiabálják véleményüket is. "- Nem segítünk!" "Az emberek maguk okozták a bajt, nekünk nincs hozzáfűznivalónk" " Használjuk inkább ki a helyzetet, és rontsunk rá mi is az emberekre, vegyük át felettük az irányítást!" " Segítsünk nekik, hisz olyan hálásak!" "Tiltakozom!" "Szerintem is segítsünk, szükségünk van rájuk!" - hangzanak mindenfelől a bekiabálások.
Végül mindenki feléd fordul, mintha tőled várnák a megoldást. Vagyis.. Igazából tényleg tőled várják. A te szavad dönt. Oldd meg az ügyet, és hozz döntést ezzel kapcsolatban, majd csillapítsd le az állatokat, és oszlasd fel a gyűlést. (Természetesen mindez nem könnyű, és szükségük van ész érvekre, magyarázatokra is arról, hogy miért döntöttél úgy, ahogy döntöttél.)
Angelica Katharina ~sárkány (Fogatlan)
Te bizony egy istállóban találod magad, de nem is akármilyenben! Bizony onnan még egy sárkány sem tud megszökni. Nagyon úgy tűnik, valami nagyon magas helyen vagy, hisz a fejeddel egy vonalban kúsznak a felhők, és repkednek a madarak. Melletted sok-sok széna, és ivóvíz, no meg sárkányeledel. Ahogy mozgolódsz, forgolódsz a karámban, egyszerre valami szúrós ütközik a hátsódba. Egy horkantás hallatszik. Mikor megfordulsz, akkor bizony különös dolgokat láthatsz, ugyanis ami megbökött, az nem más, mint egy egyszarvú, szárnyas repülő szuper-hiper, sok színű sörényű ló, melynek még a fenekén is minta van. (Hihihh) Idegesen újra horkant egyet, majd elfordul. Úgy tűnik, véletlenül az ő területére tolakodtál. Ha körülnézel, láthatsz még egy rénszarvast, vagy nem is egyet, hanem sokat, az egyiknek még az orra is piros, aztán van ott még több szárnyas paci, és egy néhány pteranodon (!) . Nemsokára néhány férfi lép be hozzátok, és szépen elkezdenek felnyergelni mindenkit, köztük téged is. Most mit teszel? Eddig még sosem repültél magasabbra 1-2 méternél, és az pedig szinte biztos, hogy lehetetlen, hogy rendesen irányítani tudod a repülésed irányát. Valahogy tanulj meg végül mégis rendesen repülni! (Szenvedj ám rendesen vele!!)
Aoishi Airi ~ Kalapos
Egy csodálatos szobában találod magad, melletted egy királykisasszony, aki láthatóan folyamatosan sírdogál. Körülötted még pár ember van, akik mind meredten bámulnak rád. - Te leszel a következő? Gyerünk! Vidítsd fel az örökké szomorú királykisasszonyt! - fordulnak mind feléd. A lány pedig csak sír, csak sír, és még tovább sír.. A feladatod egyértelmű, nevettesd meg valamilyen módon.
Nomad ~ Köpenyes
Senki nem vesz tudomást a leérkezésedről. Legalábbis elsőre nem. Mindenki vigyázzban áll, szorosan egymás mellett, csak egy hely üres.
- És a hiányzó újonc? - hangzik egy öblös, mély férfi hang. Csak nem rólad beszél? Csak nem azt hiszi, hogy te vagy az egyik katonája? De bizony, azt!
- Szóval itt lustálkodik! - lépked oda hozzád. - Adok én neked fetrengést a nap kellős közepén! - csap fejbe. - Nemsokára háború, és maga itt egyszerűen fekszik. Talán másnapos? És még a ruháját sem vette fel! Elfogadhatatlan! - kiabálja, miközben az üres helyre húz a fülednél fogva. Tart egy rövid eligazítást, de te a felét sem érted annak, amit mond. Mikor az egésznek vége, tovább rángat magával, majd ad egy egyenruhát számodra, és otthagy átöltözni. Amint végeztél, hangos kürtszóra lehetsz figyelmes, így te is a hang irányába futsz. Veled együtt még sok katona teszi ezt.
- És akkor ideje megülni ezeket a vadállatokat! - kiáltja el magát a parancsnok. Bizony tőled is elvárják, hogy megülj egy ilyen vadállatot. Ahogy közeledsz felé, bizalmatlanul figyel téged.
- Az eső lépés az, hogy megszerettesd magad vele, a közelébe engedjen, majd ülj a hátára, és próbálj meg nem leesni. - hangzik a segítség. Csakhogy ez megint nem túl biztató, ugyanis nagyon magasak vagytok. Ha egyszer az a valami elkezd repülni, és leesel, az bizony a végét jelenti. De csak meg kell tenned. (Barátkozz össze a pteranodonnal, és üld meg, persze nehézségek nálad is vannak bőven, nem megy az egész seperc alatt.)
Résztvevők:
Möraja Chancery és Álom ~ kis róka (Vuk)
Clark Corben és Bragi ~ maszkos alak (A Maszk)
Askr és Hati ~ oroszlán (Simba)
Angelica Katharina ~sárkány (Fogatlan)
Aoishi Airi ~ Kalapos (neked ebben a körben 500 szavasat kell írnod, vagy kizárunk a küldetésből, sajnálom.)
Nomad ~ köpenyes (Berserk)
A sorrend betartására most nincs szükség, mivel külön-külön vagytok!
Mindannyian ott álltok a fal mellett, és egyszerűen nem tudtok bemenni. Végül kopogtattok, ástok, fúrtok, faragtok, mindent, amit csak lehet, de csak nem történik semmi. Mindeközben szépen lassan felfedezitek új tulajdonságaitokat. Nem csak külsőre vagytok olyanok, mint a mesebeli lények, de ugyanazokra a dolgokra is képesek vagytok. (Harcban viszont mindez semmit sem ér, csak és kizárólag ugyanannyi az összes statotok, mint alapból, és annyi a különbség, hogy nem a szokásos fegyvereitekkel harcoltok, hanem inkább harapással, karmolással, stb. Kivéve az idomárok, akiknek továbbra is segítenek a petjeik.) Ahogy ott álltok tanácstalanul, és töprengtek, egyszerre megnyílik alattatok a föld. Egy jó hosszú csúszdán csusszantok végig, és egy-egy kis kamrában ér véget utatok. Mindannyian piha szalmára éreztek, így nem lesz bajotok.
Möraja Chancery és Álom ~ kis róka (Vuk):
Egy ketrecbe érkeztek, körülöttetek sok-sok szelíd kisállat ücsörög. Körbenézhettek, de nem lesz ott más, mint egy alom tál, eledel, és víz, valamint szalma, és egy- egy pihe-puha kis párna.
- Há! Végre megtaláltuk őket! - kiáltja el magát egy ember. Nemsokára egy halom gyerek fog titeket körülvenni, és nagy szemekkel néznek rátok. látszólag várnak valamire. Talán nektek kell őket szórakoztatni? Remélhetőleg a kisállat simogatást talán megússzátok, de bizony tőletek várnak cirkuszi bemutatót. Hozzatok össze valami elfogadhatót, ami a finnyás zsűrit is leveszi a lábáról. (Természetesen nem megy ám az rögtön.. Elég nehéz egy rókának elsajátítania a mutatványokat)
Clark Corben és Bragi ~ maszkos alak (A Maszk)
Ha már úgyis véső van a kezedbe, akkor miért ne kerülhetnél pont egy barlangba? Bizony-bizony, te egy barlangban kötöttél ki. Valami énekféle is hallatszik. És ahogy közeledsz, pár furcsa, kicsi alakot is megpillanthatsz. Mostanra teljesen kivehető a dallam, amit ők énekelnek. Hej, hó! Hej, hó!
Víg dalt dalolni jó! Hej, hó! Hej, hó, hej, hó, hej, hó!
Hej, hó! Így dalt dalolni jó!. Ekkor hirtelen tüsszentened kell, amire figyelmesek is lesznek, és rögtön irányodba fordulnak. Hat pár tágra nyílt kis szempár mered rád. - Jéééé!!! Hapci! Véééégre! - kiáltják el magukat. - Hogy megnőttél! - ámulnak. - Noo de lényeg, hogy megkerültél, gyere, segíts! - hívnak magukkal, és a helyedre lökdösnek. Úgy tűnik, neked bizony gyémántot kell ásnod. No de azt mégis hogyan? Ahogy a falba állítod a vésőd, hirtelen ezer, meg ezer kő zúdul a bejárat elé, teljesen eltorlaszolva azt. - Hapci! Mit tettél! - zúgolódnak a törpök. - Pedig te mindig tudtad, mit hogyan kell csinálni!! Beomlasztottad a barlangot! - teljesen kétségbeestek. Valami utat kell bizony neked keresni arra, hogy kijussatok. Rá bízom a hogyant a fantáziádra!
Askr és Hati ~ oroszlán (Simba)
Hirtelen arra leszel figyelmes, hogy nagyon sok állat figyel téged. Egy hatalmas teremben vagy, melynek úgy tűnik, legkiemelkedőbb helyére pottyantál. Az állatok mind meghajolnak előtted, és ha a farkasod ezt nem teszi meg, akkor mérges pillantásokkal merednek rá. "A kis puncsos.." - suttogják. Végül mind helyet foglalnak előtted, és csendben maradnak. Ekkor egy tigris lép ki a többiek közül, megköszörüli a torkát.
- Most hogy végre mélyen tisztelt királyunk is megérkezett, megkezdhetjük az állatok tanácsának mai gyűlését. A legfontosabb pont, melyet meg kell vitatnunk, az a közelgő háborúban való részvétel. - Erre mindenki zajongani, mozgolódni kezd, többen is hangosan bekiabálják véleményüket is. "- Nem segítünk!" "Az emberek maguk okozták a bajt, nekünk nincs hozzáfűznivalónk" " Használjuk inkább ki a helyzetet, és rontsunk rá mi is az emberekre, vegyük át felettük az irányítást!" " Segítsünk nekik, hisz olyan hálásak!" "Tiltakozom!" "Szerintem is segítsünk, szükségünk van rájuk!" - hangzanak mindenfelől a bekiabálások.
Végül mindenki feléd fordul, mintha tőled várnák a megoldást. Vagyis.. Igazából tényleg tőled várják. A te szavad dönt. Oldd meg az ügyet, és hozz döntést ezzel kapcsolatban, majd csillapítsd le az állatokat, és oszlasd fel a gyűlést. (Természetesen mindez nem könnyű, és szükségük van ész érvekre, magyarázatokra is arról, hogy miért döntöttél úgy, ahogy döntöttél.)
Angelica Katharina ~sárkány (Fogatlan)
Te bizony egy istállóban találod magad, de nem is akármilyenben! Bizony onnan még egy sárkány sem tud megszökni. Nagyon úgy tűnik, valami nagyon magas helyen vagy, hisz a fejeddel egy vonalban kúsznak a felhők, és repkednek a madarak. Melletted sok-sok széna, és ivóvíz, no meg sárkányeledel. Ahogy mozgolódsz, forgolódsz a karámban, egyszerre valami szúrós ütközik a hátsódba. Egy horkantás hallatszik. Mikor megfordulsz, akkor bizony különös dolgokat láthatsz, ugyanis ami megbökött, az nem más, mint egy egyszarvú, szárnyas repülő szuper-hiper, sok színű sörényű ló, melynek még a fenekén is minta van. (Hihihh) Idegesen újra horkant egyet, majd elfordul. Úgy tűnik, véletlenül az ő területére tolakodtál. Ha körülnézel, láthatsz még egy rénszarvast, vagy nem is egyet, hanem sokat, az egyiknek még az orra is piros, aztán van ott még több szárnyas paci, és egy néhány pteranodon (!) . Nemsokára néhány férfi lép be hozzátok, és szépen elkezdenek felnyergelni mindenkit, köztük téged is. Most mit teszel? Eddig még sosem repültél magasabbra 1-2 méternél, és az pedig szinte biztos, hogy lehetetlen, hogy rendesen irányítani tudod a repülésed irányát. Valahogy tanulj meg végül mégis rendesen repülni! (Szenvedj ám rendesen vele!!)
Aoishi Airi ~ Kalapos
Egy csodálatos szobában találod magad, melletted egy királykisasszony, aki láthatóan folyamatosan sírdogál. Körülötted még pár ember van, akik mind meredten bámulnak rád. - Te leszel a következő? Gyerünk! Vidítsd fel az örökké szomorú királykisasszonyt! - fordulnak mind feléd. A lány pedig csak sír, csak sír, és még tovább sír.. A feladatod egyértelmű, nevettesd meg valamilyen módon.
Nomad ~ Köpenyes
Senki nem vesz tudomást a leérkezésedről. Legalábbis elsőre nem. Mindenki vigyázzban áll, szorosan egymás mellett, csak egy hely üres.
- És a hiányzó újonc? - hangzik egy öblös, mély férfi hang. Csak nem rólad beszél? Csak nem azt hiszi, hogy te vagy az egyik katonája? De bizony, azt!
- Szóval itt lustálkodik! - lépked oda hozzád. - Adok én neked fetrengést a nap kellős közepén! - csap fejbe. - Nemsokára háború, és maga itt egyszerűen fekszik. Talán másnapos? És még a ruháját sem vette fel! Elfogadhatatlan! - kiabálja, miközben az üres helyre húz a fülednél fogva. Tart egy rövid eligazítást, de te a felét sem érted annak, amit mond. Mikor az egésznek vége, tovább rángat magával, majd ad egy egyenruhát számodra, és otthagy átöltözni. Amint végeztél, hangos kürtszóra lehetsz figyelmes, így te is a hang irányába futsz. Veled együtt még sok katona teszi ezt.
- És akkor ideje megülni ezeket a vadállatokat! - kiáltja el magát a parancsnok. Bizony tőled is elvárják, hogy megülj egy ilyen vadállatot. Ahogy közeledsz felé, bizalmatlanul figyel téged.
- Az eső lépés az, hogy megszerettesd magad vele, a közelébe engedjen, majd ülj a hátára, és próbálj meg nem leesni. - hangzik a segítség. Csakhogy ez megint nem túl biztató, ugyanis nagyon magasak vagytok. Ha egyszer az a valami elkezd repülni, és leesel, az bizony a végét jelenti. De csak meg kell tenned. (Barátkozz össze a pteranodonnal, és üld meg, persze nehézségek nálad is vannak bőven, nem megy az egész seperc alatt.)
A hozzászólást Kirigaya Suguha összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jún. 08 2013, 16:55-kor.
Kirigaya Suguha- Mesélő
- Hozzászólások száma : 625
Join date : 2013. May. 18.
Karakterlap
Szint: 1
Indikátor: Sárga
Céh: -
Re: [Küldetés] Mese ország
by Nomad Pént. Jún. 07 2013, 10:14
Ahogy ácsorgunk, és töprengünk, hogy most mihez is kéne kezdeni, hirtelen megnyílik alattunk a föld, és egy hatalmas csúszdán kezdünk el száguldani. Ahogy csúszok egyszer csak egy kamrába érkezek meg, de teljesen egyedül. Néhány ember már vigyázzban áll, és csak egy szabad hely van, ahova valami parancsnok szerűség egy fejbevágás, után, és persze a kioktatásról sem feledkezve meg, odaráncigál, hogy valami eligazítást tarthasson. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha érteném, hogy miről beszél. Amint végez, ismét elkezd ráncigálni. Ez már kezd dühíteni, de mielőtt még arra vetemedhetnék, hogy megcsapjam, hirtelen egy egyenruhát nyom a kezembe, hogy öltözzek át, aztán eltűnik. Végül is. Bele kell menni a játékba, ha már egy küldetésben vagyunk. Gyors mozdulatokkal öltöm magamra az új felszerelésemet, persze a kardom az marad a hátamon. Nem is kell sok idő, azután, hogy végeztem meg is szólal egy kürtszó, mire már futok is a hang irányába. Úgy látszik ideje katonásdit játszani a küldetés kedvéért. Követve a többi katonát néhány olyan állathoz jutunk, amik nem éppen a leg bizalomgerjesztőek, főleg azután, hogy azt mondják, meg kéne ülni ezeket a lényeket. Talán ilyenkor jönne az, hogy egy nálam beszédesebb alak rákérdezne, hogy ez valami vicc, vagy valami hasonló. Szóval szerettessem meg magam vele. Akkor a levágása nem opció többé. Véletlen szerűen kiválasztok egy állatot, aztán, lassú, és apró léptekkel kicsit közeledek felé, hogy kezemet nyújtsam, akár csak egy kutyának, mintha csak azt várnám, hogy megszagolhassa. Bár ez ahogy elnézem nem túl értelmes. Kétlem, hogy valami jó szaglása lenne. De egy próbát megér. Ha semmi eredménye, megpróbálom megfigyelni a többieket, hogy vajon mit csinálhatnak a cél elérése érdekében, hátha szerzek valamilyen hasznos információt.
Nomad- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 160
Join date : 2013. Feb. 06.
Karakterlap
Szint: 8
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Küldetés] Mese ország
by Chancery Pént. Jún. 07 2013, 13:04
Kíváncsian pislogok a többiek megoldásaira. Maszk ugrálásán jókat derülök, és rájövök, mennyire is imádom a figurát, a köpenyes fura alakot pedig jobban megvizslattam, remélem, ha észre is vette, nem gondol bunkónak érte. Mindenesetre rájöttem, hogy abból a fura, fiús animéből lehet. Nem jut eszembe a címe, de tudom, hogy engem nem vonzott, túl durvának találtam, ennek ellenére majd valamikor megnézem, ha kikerülünk a SAOból.
Egyszerre csak zuhanni kezdek a többiekkel meg egy vízilóval együtt. Egyszer már rémlik, hogy történt velem ilyesmi, úgy tűnik, érdemes is hozzászoknom a dologhoz. Behunyom a szemem és várok az érkezésre, ami kisvártatva meg is történik, de a többiek már nincsenek körülöttem.
-Mi a...? -nézek körbe. Én, Álom, meg egy csomó picike állat, köztük egy kölyök víziló társaságába kerültünk. Nemá', hol van Maszk meg Fogatlan meg a köpenyes meg mindenki? És mik voltak ezek a vízilovak...?
Még a kérdéseimet sincs időm feltenni, máris hangokat hallok, majd lábdübörgést, és millió-csillió kisgyerekarc vesz körbe minket. Meg egy nagyobbacska víziló.
Fogalmam sincs, hol vagyok vagy mit akarnak, de úgy tűnik, a többi kisállat rögtön próbálkozni kezd, pörögnek-forognak-ugrálnak, mint egy cirkuszban. Legalábbis szerintem, hisz cirkuszban is csak egyszer voltam, olyan pici koromban, hogy nem is emlékszem már rá. Álomkelő megböködi az arcomat, majd a földre lapul, farkát az égnek meresztve.
-Szerintem alkotnod kéne valamit gyorsan.
Oké, ennyit én is felfogtam, Richard Parker, de mit? Ahelyett, hogy csak néha-néha beszólnál, igazán segíthetnél is!
...
Semmi reag.
Lázasan elkezdek gondolkodni, van-e köze a dolognak a rajzfilmhez, amiből kibukkantam. Vuk, Vuk... ketrec az van benne, de mutatványozás nincs, csak kaparászás. Hmm... amúgy is, miket tudna csinálni egy róka?
Jobb ötlet híján, hogy időt nyerjek, előveszem legcukibb rókapofimat és utánzom ÁK-t: lelapulok, fenekem és farkam az égnek áll, nyelvemet kidugom a számból és cuki vagyok. Majd elkezdek a földön hemperegni, mint egy hülyegyerek, aztán láthatatlan pillangókat kergetek, miközben lázasan gondolkozom, mit tehetnék még? Megnézem a rács felső részét, majd felugrok és megpróbálok a karmaimmal megkapaszkodni benne, mint Pókember, de persze nem macska vagyok, hanem róka, és nagyot nyekkenve huppanok a földre. ÁK bezzeg megcsinálja... a bestia.
Próbálok a hátsó két lábamra állni és táncolni valamit; persze ebből is puffanás a végeredmény.
A farokkergetőzés megy, de valljuk be, hülyén néz ki, nem izgi, és nem lehet sokáig csinálni. Elszédülök és nekiütközöm a rácsoknak, kis ideig csillagokat látok tőle, amíg ki nem rázom a fejemből az ütközést.
Megpróbálok bukfenceket vetni. Ezek már nagyjából mennek, kis gyakorlás után egy tigrisbukfencet is bevetek. Fáj a nyakam, de legalább sikerült, és hátha sikerem van vele egy kicsit. Hátrafelé már hülye leszek megpróbálni, ne is álmodjanak róla.
Végül utolsó ötlet címén a hátamra penderítem ÁK-t, és elkezdek fel-alá parádézni, mint egy ló. Istenem, a valóságban sem voltam egy akrobata, de ez így még rosszabb... mondjuk Vukként jobban elviselem azt, hogy bámulnak, ami jó jel.
Egyszerre csak zuhanni kezdek a többiekkel meg egy vízilóval együtt. Egyszer már rémlik, hogy történt velem ilyesmi, úgy tűnik, érdemes is hozzászoknom a dologhoz. Behunyom a szemem és várok az érkezésre, ami kisvártatva meg is történik, de a többiek már nincsenek körülöttem.
-Mi a...? -nézek körbe. Én, Álom, meg egy csomó picike állat, köztük egy kölyök víziló társaságába kerültünk. Nemá', hol van Maszk meg Fogatlan meg a köpenyes meg mindenki? És mik voltak ezek a vízilovak...?
Még a kérdéseimet sincs időm feltenni, máris hangokat hallok, majd lábdübörgést, és millió-csillió kisgyerekarc vesz körbe minket. Meg egy nagyobbacska víziló.
Fogalmam sincs, hol vagyok vagy mit akarnak, de úgy tűnik, a többi kisállat rögtön próbálkozni kezd, pörögnek-forognak-ugrálnak, mint egy cirkuszban. Legalábbis szerintem, hisz cirkuszban is csak egyszer voltam, olyan pici koromban, hogy nem is emlékszem már rá. Álomkelő megböködi az arcomat, majd a földre lapul, farkát az égnek meresztve.
-Szerintem alkotnod kéne valamit gyorsan.
Oké, ennyit én is felfogtam, Richard Parker, de mit? Ahelyett, hogy csak néha-néha beszólnál, igazán segíthetnél is!
...
Semmi reag.
Lázasan elkezdek gondolkodni, van-e köze a dolognak a rajzfilmhez, amiből kibukkantam. Vuk, Vuk... ketrec az van benne, de mutatványozás nincs, csak kaparászás. Hmm... amúgy is, miket tudna csinálni egy róka?
Jobb ötlet híján, hogy időt nyerjek, előveszem legcukibb rókapofimat és utánzom ÁK-t: lelapulok, fenekem és farkam az égnek áll, nyelvemet kidugom a számból és cuki vagyok. Majd elkezdek a földön hemperegni, mint egy hülyegyerek, aztán láthatatlan pillangókat kergetek, miközben lázasan gondolkozom, mit tehetnék még? Megnézem a rács felső részét, majd felugrok és megpróbálok a karmaimmal megkapaszkodni benne, mint Pókember, de persze nem macska vagyok, hanem róka, és nagyot nyekkenve huppanok a földre. ÁK bezzeg megcsinálja... a bestia.
Próbálok a hátsó két lábamra állni és táncolni valamit; persze ebből is puffanás a végeredmény.
A farokkergetőzés megy, de valljuk be, hülyén néz ki, nem izgi, és nem lehet sokáig csinálni. Elszédülök és nekiütközöm a rácsoknak, kis ideig csillagokat látok tőle, amíg ki nem rázom a fejemből az ütközést.
Megpróbálok bukfenceket vetni. Ezek már nagyjából mennek, kis gyakorlás után egy tigrisbukfencet is bevetek. Fáj a nyakam, de legalább sikerült, és hátha sikerem van vele egy kicsit. Hátrafelé már hülye leszek megpróbálni, ne is álmodjanak róla.
Végül utolsó ötlet címén a hátamra penderítem ÁK-t, és elkezdek fel-alá parádézni, mint egy ló. Istenem, a valóságban sem voltam egy akrobata, de ez így még rosszabb... mondjuk Vukként jobban elviselem azt, hogy bámulnak, ami jó jel.
Chancery- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 2967
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 32
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban
Karakterlap
Szint: 23
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: [Küldetés] Mese ország
by Clark Corben Szomb. Jún. 08 2013, 01:33
Nem telik bele semmi időbe szinte, még csak ötletelni sem tudtunk, egy barlangban találom magam.
- Mi a jó ég? – kérdezem elnyújtva a kérdést, de Bragi is értetlenül áll a dolog előtt. Zenét hallok, vagy legalábbis, mintha valaki énekelne, és mikör közelebb érek, hogy jobban halljam, elég vidám kis nóta kerekedik belőle, és már szinte nekem is kedvem támad dalra fakadni. A baj csak az, hogy mire ezt megtehetném, illetve mielőtt ezt megtehetném, erős vágy kerekedik, hogy tüsszentsek. Veszek néhány mély lélegzetet, és felkészülök a bacilusok kitörni készülő és elsöprő rohamára. Első próbálkozásra semmi. Másodikra már majdnem megvolt, de még mindig nem az igazi, és ismét vaklárma. Na a harmadik nekifutásra viszont már az egész barlang bele remeg az óriási tüsszentésbe, és egy hatalmas nagy zöldes színű folt is marad a falon ennek nyomán, és bizonyítéka képpen
- Jéééé!!! Hapci! Véééégre! – hallom a hangot tőlem nem messze.[color:5e8a= paleturquoise]- Hogy megnőttél! – csodálkozik el mindenki, de végülis nem igazán foglalkozom vele.
- Ti mentetek össze, de ha nektek jobb, akkor tessék. – azzal a lendülettel akkorára mentem össze, hogy velük egy magasak legyek, sőt, a színén kívül a ruhám is az övékére hajazott.
- Noo de lényeg, hogy megkerültél, gyere, segíts! – nem kell kétszer mondani, bár vannak hatan, nem tudom, minek nekik egy hetedik is. Gyémántot kéne kimunkálnom a barlang falából. Hoppá, még gazdag is lehetek, és ezzel a lendülettel, na meg Bragi segítségével – aki már amúgy is a falat kaparja – neki állok, hogy kimunkáljam a jó gyémántot. A zsebemből egy nálam kétszer nagyobb véső kerül elő, és egy laza mozdulattal a falba vágom. A gond az egésszel, hogy éppen megint rám jött a tüsszentési inger, és pont akkor jön ki, mikor a vésőt a falba vágom, így az sokkal nagyobb erővel csapódik a célba, mint kellett volna. Bragi azon nyomban védi a fejét, mert a barlang elkezdett beomlani.
- Hapci! Mit tettél! Pedig te mindig tudtad, mit hogyan kell csinálni!! Beomlasztottad a barlangot! – lesütöm a szemem, és most úgy néz ki rajtam a sor, hogy kivigyem magunkat innen.
- Bragi, hátré..hé…hébb… – újabb erőteljes tüsszentés. Mi a frász van, megfáztam volna? A zsebemből a véső után most egy túlméretezett fúrót rántottam elő, fejemen egy építkezéseken használt sárga sisak, és egy melós ruha jelent meg.
–Egyet se féljetek, kicsi emberkék, rögtön kint vagyunk. – azzal rögtön kattintottam a kapcsolót és már neki is estem a sziklának. Óriási robaj, mindenfelé széthulló szikladarabok, de a fúró rendíthetetlenül haladt előre.
- Mi a jó ég? – kérdezem elnyújtva a kérdést, de Bragi is értetlenül áll a dolog előtt. Zenét hallok, vagy legalábbis, mintha valaki énekelne, és mikör közelebb érek, hogy jobban halljam, elég vidám kis nóta kerekedik belőle, és már szinte nekem is kedvem támad dalra fakadni. A baj csak az, hogy mire ezt megtehetném, illetve mielőtt ezt megtehetném, erős vágy kerekedik, hogy tüsszentsek. Veszek néhány mély lélegzetet, és felkészülök a bacilusok kitörni készülő és elsöprő rohamára. Első próbálkozásra semmi. Másodikra már majdnem megvolt, de még mindig nem az igazi, és ismét vaklárma. Na a harmadik nekifutásra viszont már az egész barlang bele remeg az óriási tüsszentésbe, és egy hatalmas nagy zöldes színű folt is marad a falon ennek nyomán, és bizonyítéka képpen
- Jéééé!!! Hapci! Véééégre! – hallom a hangot tőlem nem messze.[color:5e8a= paleturquoise]- Hogy megnőttél! – csodálkozik el mindenki, de végülis nem igazán foglalkozom vele.
- Ti mentetek össze, de ha nektek jobb, akkor tessék. – azzal a lendülettel akkorára mentem össze, hogy velük egy magasak legyek, sőt, a színén kívül a ruhám is az övékére hajazott.
- Noo de lényeg, hogy megkerültél, gyere, segíts! – nem kell kétszer mondani, bár vannak hatan, nem tudom, minek nekik egy hetedik is. Gyémántot kéne kimunkálnom a barlang falából. Hoppá, még gazdag is lehetek, és ezzel a lendülettel, na meg Bragi segítségével – aki már amúgy is a falat kaparja – neki állok, hogy kimunkáljam a jó gyémántot. A zsebemből egy nálam kétszer nagyobb véső kerül elő, és egy laza mozdulattal a falba vágom. A gond az egésszel, hogy éppen megint rám jött a tüsszentési inger, és pont akkor jön ki, mikor a vésőt a falba vágom, így az sokkal nagyobb erővel csapódik a célba, mint kellett volna. Bragi azon nyomban védi a fejét, mert a barlang elkezdett beomlani.
- Hapci! Mit tettél! Pedig te mindig tudtad, mit hogyan kell csinálni!! Beomlasztottad a barlangot! – lesütöm a szemem, és most úgy néz ki rajtam a sor, hogy kivigyem magunkat innen.
- Bragi, hátré..hé…hébb… – újabb erőteljes tüsszentés. Mi a frász van, megfáztam volna? A zsebemből a véső után most egy túlméretezett fúrót rántottam elő, fejemen egy építkezéseken használt sárga sisak, és egy melós ruha jelent meg.
–Egyet se féljetek, kicsi emberkék, rögtön kint vagyunk. – azzal rögtön kattintottam a kapcsolót és már neki is estem a sziklának. Óriási robaj, mindenfelé széthulló szikladarabok, de a fúró rendíthetetlenül haladt előre.
Clark Corben- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 50
Join date : 2013. Feb. 16.
Karakterlap
Szint: 3
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Küldetés] Mese ország
by Angelica Katharina Kedd Jún. 11 2013, 08:31
Sajnos nem sikerült megtalálnom az ajtót, de legalább ért valami meglepetés, ugyanis szépen kinyílt a lábam alatt a talaj. Hiába próbáltam felrepülni túlságosan későn reagáltam, így már csúsztam is lefele. Végül egy nagy *puff*-al leérkezek egy köteg szalmába. Hát kellemesebb landolásra számítottam, de azért hálát adok a világnak, hogy nem vagyok szénanáthás. Ekkor tűnt fel, hogy hol is vagyok… egy istállóban. El akartam indulni, mikor észrevettem, hogy felhők szállnak el szinte az orrom előtt. Végül hátrálásra kényszerülök, mert rossz érzésem támadt, mire valami jól megbökött hátsó tájékon. Egy villámgyors 180°-os fordulatot veszek, és csak nem kibökettem a fejemet egy unikornissal. Gyönyörű jószág volt, csak az a tetoválás nem kellett volna rá. Körülöttem még pár rénszarvast és egy dínót is láttam, amikor egyszer csak egy jó adag férfi lépett be hozzánk. Mikor sorra felcsatolták az állatokra a szíjat nagy baj szimatoltam, és rögtön meg is volt miért. Mikor rám került egy nyereg tudtam már, hogy rajtam is repülni akartak. Na, nem is kellett több. Az ajtó felé szaladtam, és próbáltam elkerülni, hogy rám szálljanak, ám mielőtt kirepülhettem volna éreztem valami huppanást a hátamon, és mintha nehezebb lettem volna. Késő. Rám szálltak, és én már elrugaszkodtam. Ezek után már jött sorra a malőr. A plusz súly, és szélellenállás miatt még nehezebben ment a repülés. Eddig sem voltam túl profi, de ez még nehezíti a dolgokat. Az az egyetlen mázlim, hogy imádom a sárkányokat. Így mikor dugóhúzóba kerültem rögtön cselekedtem. Kitátottam mindkét szárnyam, és farokrész végén levő kis iránylapátokat is, és szó szerint belehasaltam egy felfelé áramló légáramlatba. A forgás enyhén lassult, majd abbamaradt. Zsír. Már tudok siklani… de hogy kanyarodjak a terhemmel? Ha ő másfelé fog hajolni, akkor csak újabb dugóhúzóba kerülhetünk. Na, mindegy. Egy próbát megér. Bár nem nagy sikerrel, de sikerül pár fokkal eltérnem eredeti irányomból. Hosszú percekkel később azonban kicsit kezdtem ráérezni, és már-már úgy látszik, el leszek egy darabig. Már csak bírnom kéne a repülést szusszal.
Angelica Katharina- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 437
Join date : 2013. Feb. 19.
Karakterlap
Szint: 20
Indikátor: Vörös
Céh: -
Re: [Küldetés] Mese ország
by Askr Kedd Jún. 11 2013, 20:09
A fekete akármicsodának a bömbölése nem használt ahhoz, hogy utat nyissunk az épületbe. De még a többiek trükkje sem tűnhetett elegendőnek, hogy sikerrel járhassunk. Pedig már a saját üvöltésemmel is próbálkoztam, de ez a fal egyszerűen megmakacsolta magát. Tehetetlenül ültem le a hátsófelemre, Hati pedig elgondolkodva szemlélte az előttünk álló tákolmányt.
- Rohanjunk neki és törjük be úgy! Az én kobakom a legerősebb! - vetette fel az ötletet lelkesen, egy kis egózás közepette a kis démonfarkas.
- Ha a fúró nem használt, akkor a fejed miért is? - kérdeztem tőle szemöldök ráncolva. Hati természetesen pöffeszkedve odébb somfordált volna, ha a legváratlanabb pillanatban megnyílik alattunk a föld és a többiektől elszeparálva egy jókora csúszdás kalandot élhettünk át. Hati kifejezetten örült a mókának és mire leértünk a végébe, a farkaskölyköt ismét a fejemen találtam. Kissé keményebb landolásra számítottam, ám kellemesen csalódtam, amint megéreztem a kőműves dekoltázsom alatt a puha szalmát. Persze kicsit kellemetlen szédelgés jött rám, amiből hamar felocsúdtam, mivel rengeteg szempárt éreztem magamon. Egy állatsereg előtt pottyantam le és mint azok királya, úgy hajtottak fejet előttem. Ezt már szeretem! Bár Hatitól ezt nem vártam volna, - és persze meg se tette - de az állatok nemtetszően néztek rá.
- A kis puncsos... - hallottam a tömegből. Hati rögtön felkapta a vizet.
- Szőrös vagyok, nem puncsos... mellesleg minek hajtsak fejet ennek a... - nem akartam, hogy az állatsereg nekiessenek. Mancsommal befogtam Hati száját. Egy ideig próbált érvényesülni, ám amint megláttunk egy tigrist, amint kilép a tömegből, elhallgatott. Furcsállóan billentettem oldalra fejemet, fülemet pedig idegesen hegyeztem.
- Most hogy végre mélyen tisztelt királyunk is megérkezett, megkezdhetjük az állatok tanácsának mai gyűlését. A legfontosabb pont, melyet meg kell vitatnunk, az a közelgő háborúban való részvétel. - jelentette ki. Hangja vízhangot vert abban a hatalmas teremben, ahova én is pottyantam. Monológja után jókora zsivaj támadt és az állatok tanácskozásba kezdtek. Ki részt akart venni a harcban, ki pedig esze ágában se volt segíteni az embereknek. Tanácstalanul néztem kis társamra, aki inkább kirekesztette magát ebből az egészből, mert látszólag egy kicsit sem érdekelte a dolog. A háború alatt azt értettem, amit még a téren mondtak el anno, tehát számomra igenis fontos volt. És amint az állatsereg tőlem várta a megoldást, jól tudtam, mit kell mondanom. Így hát megköszörültem torkomat, felálltam és szóltam:
- Drága népem! Itt az idő, hogy megmutassuk, mi erősebbek, bölcsebbek és nélkülözhetetlenebbek vagyunk az embereknél! Békében élhetünk mellettük, de el fogják ismerni tekintélyünket, főleg, ha gátlás nélkül kisegítjük őket a bajból. Mellesleg a háború bennünket, állatokat is ugyanúgy érint. Mi lesz, ha lerombolják kényelmes, oltalmat adó dzsungeleinket és a hatalmas szavannáinkat? - itt hatásszünetet tartottam. - Senkit sem kötelezek arra, hogy részt vegyen a háborúban. Aki akar, csatlakozzon, aki nem, maradjon. Nos, mit választotok? - tekintettem körbe az állatseregen.
- Rohanjunk neki és törjük be úgy! Az én kobakom a legerősebb! - vetette fel az ötletet lelkesen, egy kis egózás közepette a kis démonfarkas.
- Ha a fúró nem használt, akkor a fejed miért is? - kérdeztem tőle szemöldök ráncolva. Hati természetesen pöffeszkedve odébb somfordált volna, ha a legváratlanabb pillanatban megnyílik alattunk a föld és a többiektől elszeparálva egy jókora csúszdás kalandot élhettünk át. Hati kifejezetten örült a mókának és mire leértünk a végébe, a farkaskölyköt ismét a fejemen találtam. Kissé keményebb landolásra számítottam, ám kellemesen csalódtam, amint megéreztem a kőműves dekoltázsom alatt a puha szalmát. Persze kicsit kellemetlen szédelgés jött rám, amiből hamar felocsúdtam, mivel rengeteg szempárt éreztem magamon. Egy állatsereg előtt pottyantam le és mint azok királya, úgy hajtottak fejet előttem. Ezt már szeretem! Bár Hatitól ezt nem vártam volna, - és persze meg se tette - de az állatok nemtetszően néztek rá.
- A kis puncsos... - hallottam a tömegből. Hati rögtön felkapta a vizet.
- Szőrös vagyok, nem puncsos... mellesleg minek hajtsak fejet ennek a... - nem akartam, hogy az állatsereg nekiessenek. Mancsommal befogtam Hati száját. Egy ideig próbált érvényesülni, ám amint megláttunk egy tigrist, amint kilép a tömegből, elhallgatott. Furcsállóan billentettem oldalra fejemet, fülemet pedig idegesen hegyeztem.
- Most hogy végre mélyen tisztelt királyunk is megérkezett, megkezdhetjük az állatok tanácsának mai gyűlését. A legfontosabb pont, melyet meg kell vitatnunk, az a közelgő háborúban való részvétel. - jelentette ki. Hangja vízhangot vert abban a hatalmas teremben, ahova én is pottyantam. Monológja után jókora zsivaj támadt és az állatok tanácskozásba kezdtek. Ki részt akart venni a harcban, ki pedig esze ágában se volt segíteni az embereknek. Tanácstalanul néztem kis társamra, aki inkább kirekesztette magát ebből az egészből, mert látszólag egy kicsit sem érdekelte a dolog. A háború alatt azt értettem, amit még a téren mondtak el anno, tehát számomra igenis fontos volt. És amint az állatsereg tőlem várta a megoldást, jól tudtam, mit kell mondanom. Így hát megköszörültem torkomat, felálltam és szóltam:
- Drága népem! Itt az idő, hogy megmutassuk, mi erősebbek, bölcsebbek és nélkülözhetetlenebbek vagyunk az embereknél! Békében élhetünk mellettük, de el fogják ismerni tekintélyünket, főleg, ha gátlás nélkül kisegítjük őket a bajból. Mellesleg a háború bennünket, állatokat is ugyanúgy érint. Mi lesz, ha lerombolják kényelmes, oltalmat adó dzsungeleinket és a hatalmas szavannáinkat? - itt hatásszünetet tartottam. - Senkit sem kötelezek arra, hogy részt vegyen a háborúban. Aki akar, csatlakozzon, aki nem, maradjon. Nos, mit választotok? - tekintettem körbe az állatseregen.
Askr- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 533
Join date : 2013. Feb. 15.
Karakterlap
Szint: 27
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Küldetés] Mese ország
by Kirigaya Suguha Szer. Jún. 12 2013, 17:25
Határidő: 3 nap/fő
Résztvevők sorrendben:
Möraja Chancery és Álom ~ kis róka (Vuk)
Clark Corben és Bragi ~ maszkos alak (A Maszk)
Askr és Hati ~ oroszlán (Simba)
Angelica Katharina ~sárkány (Fogatlan)
Nomad ~ Köpenyes
Aoishi Airi ~ Kalapos sajnos végleg kiesett a küldetésből.
/Pedig nem akartam senkit sen kirakni az első küdimből!!></
Napok, hetek teltek el, de semmi új nem történt. Ki-ki tette a maga dogát továbbra is. Az egész palota a háborúra készült, és titeket is befogtak.
Chan és Álom továbbra is a palota kisgyermekeit szórakoztatta, és egyre ügyesebbek lettek, míg végül a gyermekek kedvenceivé váltak.
Clark és Bragi összebarátkoztak a törpékkel, és ők immár nagyon ügyesen dolgoznak a bányában, érceket, alapanyagokat ásnak, melyből fegyverek készülnek a háború katonái számra. Askr, Hatival az oldalán igazgatta az állatok seregét, készülnek a harcra, és úgy tűnik, igen sokan csatlakoztak hozzá, a legtöbb alattvalót meggyőzte a beszéde.
Katha lassan megbarátkozott a lovasával, és immár tökéletesen képes repülni, akár mutatványokat is képes végrehajtani a levegőben.
Nomad továbbra is a seregben szolgál, és hamarosan az egyik legjobb lovassá válik az újoncok között.
Hamarosan híreket is halhattok, hogy Airi, vagyis a kalapos ismerősötök számára nem volt ilyen kedvező a helyzet. Sajnos neki nem sikerült megnevettetnie a hercegnőt, aki még mindig szomorú, könnyei folyók kiapadhatatlan forrásaként szolgálnak. Ez miatt Airit börtönbe csukták, ahonnan hamarosan furcsa módon el is tűnt.
Végül egyre közeledett a nagy nap. Folyamatos hírek járnak a palotában. Lassan megkezdik a lakosok evakuálását is. Ti viszont maradtok.
Ugyanis sokan úgy gondolják, hogy a kis Vuk, és társa, a mecsek, igencsak hasznos lehet a háborúban. Megkezdik az ő felkészítésüket, megtanítják nekik, hogyan használhatják mutatványaikat fel a harcban. Furcsa mód ez most akrobatika jártasság nélkül is működik.
Clarkot, Bragit, és a 7 törpét is berendelték a palotába, ahol a feladatuk továbbra is az alapanyagok (acél, fém) előkészítése, hogy aztán a kovácsok szépen megmunkált fegyvereket készítsenek belőlük. Askr Hatival az oldalán egy hatalmas állatsereget szedett össze, melyet hamarosan hadba vonultatnia, és irányítania kell.
Angelina feladata egyértelmű, hiszen nincs is hasznosabb, mint egy repülő sárkány. Állandó felderítéseken vesz részt, melyen az ellenséges tábor közelébe kell repülnie.
Nomad feladatai is megszaporodtak. Folyamatosan a beszédek, és ő bizony a fősereg repülő osztagában foglal helyet. Állandó készenlétben kell lennie, az elkövetkező támadások miatt.
Mind úgy segítetek, ahogy tudtok. Akárhogy is, egyre közeledett a nagy nap, és úgy tűnik, egyikőtök sem fogja megúszni a csatát.
És ez a hely sokban különbözik a SAO-tól. Nincsen rajtatok kívül más játékos itt, és a jártasságok nem érnek semmit, mint ahogy a képességeitek sem. Az egyetlen, ami nem változott, az a pontjaitok, és az azokból adódó tudásotok.
Résztvevők sorrendben:
Möraja Chancery és Álom ~ kis róka (Vuk)
Clark Corben és Bragi ~ maszkos alak (A Maszk)
Askr és Hati ~ oroszlán (Simba)
Angelica Katharina ~sárkány (Fogatlan)
Nomad ~ Köpenyes
Aoishi Airi ~ Kalapos sajnos végleg kiesett a küldetésből.
/Pedig nem akartam senkit sen kirakni az első küdimből!!></Napok, hetek teltek el, de semmi új nem történt. Ki-ki tette a maga dogát továbbra is. Az egész palota a háborúra készült, és titeket is befogtak.
Chan és Álom továbbra is a palota kisgyermekeit szórakoztatta, és egyre ügyesebbek lettek, míg végül a gyermekek kedvenceivé váltak.
Clark és Bragi összebarátkoztak a törpékkel, és ők immár nagyon ügyesen dolgoznak a bányában, érceket, alapanyagokat ásnak, melyből fegyverek készülnek a háború katonái számra. Askr, Hatival az oldalán igazgatta az állatok seregét, készülnek a harcra, és úgy tűnik, igen sokan csatlakoztak hozzá, a legtöbb alattvalót meggyőzte a beszéde.
Katha lassan megbarátkozott a lovasával, és immár tökéletesen képes repülni, akár mutatványokat is képes végrehajtani a levegőben.
Nomad továbbra is a seregben szolgál, és hamarosan az egyik legjobb lovassá válik az újoncok között.
Hamarosan híreket is halhattok, hogy Airi, vagyis a kalapos ismerősötök számára nem volt ilyen kedvező a helyzet. Sajnos neki nem sikerült megnevettetnie a hercegnőt, aki még mindig szomorú, könnyei folyók kiapadhatatlan forrásaként szolgálnak. Ez miatt Airit börtönbe csukták, ahonnan hamarosan furcsa módon el is tűnt.
Végül egyre közeledett a nagy nap. Folyamatos hírek járnak a palotában. Lassan megkezdik a lakosok evakuálását is. Ti viszont maradtok.
Ugyanis sokan úgy gondolják, hogy a kis Vuk, és társa, a mecsek, igencsak hasznos lehet a háborúban. Megkezdik az ő felkészítésüket, megtanítják nekik, hogyan használhatják mutatványaikat fel a harcban. Furcsa mód ez most akrobatika jártasság nélkül is működik.
Clarkot, Bragit, és a 7 törpét is berendelték a palotába, ahol a feladatuk továbbra is az alapanyagok (acél, fém) előkészítése, hogy aztán a kovácsok szépen megmunkált fegyvereket készítsenek belőlük. Askr Hatival az oldalán egy hatalmas állatsereget szedett össze, melyet hamarosan hadba vonultatnia, és irányítania kell.
Angelina feladata egyértelmű, hiszen nincs is hasznosabb, mint egy repülő sárkány. Állandó felderítéseken vesz részt, melyen az ellenséges tábor közelébe kell repülnie.
Nomad feladatai is megszaporodtak. Folyamatosan a beszédek, és ő bizony a fősereg repülő osztagában foglal helyet. Állandó készenlétben kell lennie, az elkövetkező támadások miatt.
Mind úgy segítetek, ahogy tudtok. Akárhogy is, egyre közeledett a nagy nap, és úgy tűnik, egyikőtök sem fogja megúszni a csatát.
És ez a hely sokban különbözik a SAO-tól. Nincsen rajtatok kívül más játékos itt, és a jártasságok nem érnek semmit, mint ahogy a képességeitek sem. Az egyetlen, ami nem változott, az a pontjaitok, és az azokból adódó tudásotok.
Kirigaya Suguha- Mesélő
- Hozzászólások száma : 625
Join date : 2013. May. 18.
Karakterlap
Szint: 1
Indikátor: Sárga
Céh: -
Re: [Küldetés] Mese ország
by Chancery Csüt. Jún. 13 2013, 00:49
A napok múlását elsősorban a fellépések üteméből tudtam kikövetkeztetni, és biza el-elgondolkodtam olykor, hogy ha ez az egész csak álom, akkor meddig fog még tartani. Néha rá is néztem a macskámra és fogvicsorgatva rászóltam:
-Hé, ha már Álomkelő vagy, akkor igazán kikelhetnénk már ebből az álomból!
Persze a reakciója rendszeresen egy lusta faroklendítés volt. A bestia...
Elsősorban a bukfencet és a hasonló kisebb, de esetleg látványosabb dolgokat gyakoroltam. Emlékeztek, hogy mondtam, hátrafele-bukfencet felejtsék el? Na, a végére csak belejöttem, és egész jó kis dolgokat tudtam produkálni. Aztán amire még rájöttem, hogy az előadásokat lehet igencsak érdekesen is kezdeni. Rendszeresen elbújtam valami sötét helyen vagy nagyobb állatka mögött, a gyerekek meg kérdezték, hol vagyok. Nem jöttem elő, de a szememet villogtattam feléjük, volt, amikor megijedtek - majd lenyugodtak, mikor rájöttek, csak én vagyok -, de volt olyan is, mikor ujjongtak, hogy "nini, ott a róka". Egyik személyes kedvencemmé vált pedig az, mikor vadászhattam. Az idomárok - vagy minek nevezzem őket - kiengedtek egy időre engem meg egy békát, és a béka énekelve ugrált fel-alá, én meg végül utánarobogtam, hogy elkapjam. Persze nem kaptam el, rendszeresen nekimentem valaminek, persze szándékosan, vagy elestem, belegabalyodtam a farkamba, és hasonló kis butaságok. A gyerekek meg jót kacagtak.
Jó érzés volt megnevettetni őket, de tudtam, sőt, reméltem, hogy nem kell ezt csinálnom örökké.
Végül el is jött egy furcsa nap. A gyerekek nem voltak sehol, ellenben néhány fura alak néhány fura dologról beszélgetett, miközben jöttek felénk, hogy "háború" meg "evakuálás". Mi történik? Ugye nem az, amire gondolok?
-De.
Köszi, Richard Parker....
Végül az egyikük letérdelt elénk és magyarázott. Valóban háború van, a gyerekek már elmentek, nekünk meg segítenünk kell. Nem tudtam, egyáltalán merjek-e megszólalni, viszont Álomkelő elkezdett dörgölőzni az emberkéhez, aki igennek vette a dolgot és elégedetten távozott. Utólag koppintottam egyet az orommal a macska fejére, hogy buta volt, ilyet többet ne csináljon. Az én orrom jobban fájt utána.
Újab napok teltek el, ezúttal készülgetéssel. Intenzívebben kellett gyakorolnom minden eddigi mutatványomat, és néhány új csavart is belekényszerítettek a dologba. Fogalmam sem volt, mire kellek majd, hisz ugrálással-bukfencezéssel nem sokra fogok menni egy csatában, amíg el nem kezdtem kapizsgálni a dolgot. A róka ragadozó állat, és hiába vagyok kölyök, attól még vadászni tudok a béka nyomán. Ügyesen rejtőzöm a sötétségben, ahogy az előadások elején, tehát kémnek se lehetek utolsó. A bukfencek, pörgések, ugrálások, ilyesmik jó kondiban tartanak egy esetleges menekülés vagy roham esetén. De hogy az ÁK-val való lovaglós jelenetet mire lehetne használni.... elterelésre?
Nagy bánatomra viszont a pirokinézis, akárhogy próbáltam, nem működött.
Inkább felhagytam végül a töprengéssel és tettem, amit kívántak. Gondoltam, így talán hamarabb kijutunk ebből a fura álomból vissza, Aincradba. Legalábbis nagyon remélem, hogy nem alszunk napok óta, mert a fogadóban csak egy éjszakára fizettem ki a szobát...
Apropó... mi lehet a többiekkel...?
-Hé, ha már Álomkelő vagy, akkor igazán kikelhetnénk már ebből az álomból!
Persze a reakciója rendszeresen egy lusta faroklendítés volt. A bestia...
Elsősorban a bukfencet és a hasonló kisebb, de esetleg látványosabb dolgokat gyakoroltam. Emlékeztek, hogy mondtam, hátrafele-bukfencet felejtsék el? Na, a végére csak belejöttem, és egész jó kis dolgokat tudtam produkálni. Aztán amire még rájöttem, hogy az előadásokat lehet igencsak érdekesen is kezdeni. Rendszeresen elbújtam valami sötét helyen vagy nagyobb állatka mögött, a gyerekek meg kérdezték, hol vagyok. Nem jöttem elő, de a szememet villogtattam feléjük, volt, amikor megijedtek - majd lenyugodtak, mikor rájöttek, csak én vagyok -, de volt olyan is, mikor ujjongtak, hogy "nini, ott a róka". Egyik személyes kedvencemmé vált pedig az, mikor vadászhattam. Az idomárok - vagy minek nevezzem őket - kiengedtek egy időre engem meg egy békát, és a béka énekelve ugrált fel-alá, én meg végül utánarobogtam, hogy elkapjam. Persze nem kaptam el, rendszeresen nekimentem valaminek, persze szándékosan, vagy elestem, belegabalyodtam a farkamba, és hasonló kis butaságok. A gyerekek meg jót kacagtak.
Jó érzés volt megnevettetni őket, de tudtam, sőt, reméltem, hogy nem kell ezt csinálnom örökké.
Végül el is jött egy furcsa nap. A gyerekek nem voltak sehol, ellenben néhány fura alak néhány fura dologról beszélgetett, miközben jöttek felénk, hogy "háború" meg "evakuálás". Mi történik? Ugye nem az, amire gondolok?
-De.
Köszi, Richard Parker....
Végül az egyikük letérdelt elénk és magyarázott. Valóban háború van, a gyerekek már elmentek, nekünk meg segítenünk kell. Nem tudtam, egyáltalán merjek-e megszólalni, viszont Álomkelő elkezdett dörgölőzni az emberkéhez, aki igennek vette a dolgot és elégedetten távozott. Utólag koppintottam egyet az orommal a macska fejére, hogy buta volt, ilyet többet ne csináljon. Az én orrom jobban fájt utána.
Újab napok teltek el, ezúttal készülgetéssel. Intenzívebben kellett gyakorolnom minden eddigi mutatványomat, és néhány új csavart is belekényszerítettek a dologba. Fogalmam sem volt, mire kellek majd, hisz ugrálással-bukfencezéssel nem sokra fogok menni egy csatában, amíg el nem kezdtem kapizsgálni a dolgot. A róka ragadozó állat, és hiába vagyok kölyök, attól még vadászni tudok a béka nyomán. Ügyesen rejtőzöm a sötétségben, ahogy az előadások elején, tehát kémnek se lehetek utolsó. A bukfencek, pörgések, ugrálások, ilyesmik jó kondiban tartanak egy esetleges menekülés vagy roham esetén. De hogy az ÁK-val való lovaglós jelenetet mire lehetne használni.... elterelésre?
Nagy bánatomra viszont a pirokinézis, akárhogy próbáltam, nem működött.
Inkább felhagytam végül a töprengéssel és tettem, amit kívántak. Gondoltam, így talán hamarabb kijutunk ebből a fura álomból vissza, Aincradba. Legalábbis nagyon remélem, hogy nem alszunk napok óta, mert a fogadóban csak egy éjszakára fizettem ki a szobát...
Apropó... mi lehet a többiekkel...?
Chancery- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 2967
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 32
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban
Karakterlap
Szint: 23
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: [Küldetés] Mese ország
by Clark Corben Szomb. Jún. 15 2013, 07:32
Bármit megadtam volna egy kis pihenőért. Ezek a törpék jól bírják, de ilyen tempóban hamar törlik őket, és rajzolnak friss törpéket. Velük együtt nyilván engem is, hisz perpillanat egy vagyok közülük. Hurrá! Nap-nap után minden áldott órában a bányában dolgoztunk és a lehető legtöbb nyersanyagot szaggattuk ki ebből a kőhalomból. Attól féltem a végén még rám omlik, mert annyira meggyengítettük, de biztos kezek biztos munkát végeznek.
- Jól van fiúk, ebédszünet! – hallottuk Tudor hangját a bánya egy másik szegletéből, de a falak visszaverték a visszhangot, így a kiáltása végighaladt az egész bányán. Ahogy meghallottuk, abban a pillanatban dobtuk el a csákányt, ütvefúrót, lapátot, épp ki mit tartott a kezében, és már úton is voltunk a gyülekező hely felé, hogy felvágjunk egymás előtt, ki milyen finomságot hozott ebédre.
- Nem tudom minek ennyi nyersanyag. Sose hordtak ezek fegyvert, és most akarják az összeset legyártani? – vetettem fel két falat között, de nem igen érkezett rá válasz. A másik hat úgy volt vele, hogy mindig ezt csinálták, most sem kottyan meg nekik, hogy ennyivel többet várnak el tőlük. Bragi egy szó nélkül ült mellettem, és a saját gyümölcsén nyammogott. Sokkal jobban megviselte ez a dolog, mint gondoltam. Ha ez a királyság nyer, az biztos, hogy beperelem őket. Már ha léteznek egyáltalán valahol ezek, és lesz kit beperelni.
- Jól vagy, pajti? – kérdeztem, és egy paradicsom szeletet adtam neki. Rühellem a paradicsomot. Bragi mosolyogva vette el tőlem, közben bólintott, hogy jól van, csak fáradt.
- Már nem sok, és lelépünk. – jegyeztem meg, majd úgy ahogy volt a kajám, egyben betoltam a számba, ami egy pillanatra felvette a szendvics alakját, majd ahogy volt, lecsúszott. A hírek jöttek-mentek a királyság területén, mindenki szükségállapotban volt, és a lakosság kitelepítése is megkezdődött.
Egy nap a palotába hívattak minket, ahol az eddig kibányászott ércet és egyéb nyersanyagot kellett rendeznünk. A törpékkel sorban álltunk és tűzoltó rendszerben adogattuk egymásnak a nyersanyagokat, a sor végén pedig több különböző csillébe lettek helyezve aszerint, hogy mennyire könnyű megmunkálni, illetve milyen fémek és mennyire ellenállóak. Mikor végeztünk aznap, átmeneti szállásunkra tartva az a felismerés fogadott, hogy ez totál olyan, mint a SAO, csak emberek nélkül. Eddig fel sem tűnt, és most is csak azért, mert üres volt a fejem a megpróbáltatásoktól. Én nem értettem, hogy ezek a törpék hogy képesek egész álló nap, egész életükben ezt csinálni. Egy normális ember már rég összeesett és elhalálozott volna végkimerülésben.
- Jól van fiúk, ebédszünet! – hallottuk Tudor hangját a bánya egy másik szegletéből, de a falak visszaverték a visszhangot, így a kiáltása végighaladt az egész bányán. Ahogy meghallottuk, abban a pillanatban dobtuk el a csákányt, ütvefúrót, lapátot, épp ki mit tartott a kezében, és már úton is voltunk a gyülekező hely felé, hogy felvágjunk egymás előtt, ki milyen finomságot hozott ebédre.
- Nem tudom minek ennyi nyersanyag. Sose hordtak ezek fegyvert, és most akarják az összeset legyártani? – vetettem fel két falat között, de nem igen érkezett rá válasz. A másik hat úgy volt vele, hogy mindig ezt csinálták, most sem kottyan meg nekik, hogy ennyivel többet várnak el tőlük. Bragi egy szó nélkül ült mellettem, és a saját gyümölcsén nyammogott. Sokkal jobban megviselte ez a dolog, mint gondoltam. Ha ez a királyság nyer, az biztos, hogy beperelem őket. Már ha léteznek egyáltalán valahol ezek, és lesz kit beperelni.
- Jól vagy, pajti? – kérdeztem, és egy paradicsom szeletet adtam neki. Rühellem a paradicsomot. Bragi mosolyogva vette el tőlem, közben bólintott, hogy jól van, csak fáradt.
- Már nem sok, és lelépünk. – jegyeztem meg, majd úgy ahogy volt a kajám, egyben betoltam a számba, ami egy pillanatra felvette a szendvics alakját, majd ahogy volt, lecsúszott. A hírek jöttek-mentek a királyság területén, mindenki szükségállapotban volt, és a lakosság kitelepítése is megkezdődött.
Egy nap a palotába hívattak minket, ahol az eddig kibányászott ércet és egyéb nyersanyagot kellett rendeznünk. A törpékkel sorban álltunk és tűzoltó rendszerben adogattuk egymásnak a nyersanyagokat, a sor végén pedig több különböző csillébe lettek helyezve aszerint, hogy mennyire könnyű megmunkálni, illetve milyen fémek és mennyire ellenállóak. Mikor végeztünk aznap, átmeneti szállásunkra tartva az a felismerés fogadott, hogy ez totál olyan, mint a SAO, csak emberek nélkül. Eddig fel sem tűnt, és most is csak azért, mert üres volt a fejem a megpróbáltatásoktól. Én nem értettem, hogy ezek a törpék hogy képesek egész álló nap, egész életükben ezt csinálni. Egy normális ember már rég összeesett és elhalálozott volna végkimerülésben.
Clark Corben- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 50
Join date : 2013. Feb. 16.
Karakterlap
Szint: 3
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Küldetés] Mese ország
by Askr Vas. Jún. 16 2013, 19:33
Be kell vallani, egyáltalán nem volt könnyű királynak lenni. Rengeteg felelősséggel, teendővel járt egy egész állatsereget vezényelni. Hati segítsége nélkül talán nem is ment volna. Állat lévén ő tudta, mi kellhet a népnek és bár "a kis puncsosnak" könyvelték el, amiért nem hajtott fejet előttem, pazarul játszotta az udvarmester szerepét. Azonban nem adtam tudtára, hogy nagyszerűen végzi a dolgát: féltem, hogy az öndicsekvésével lohaszthatja a saját teljesítményét. Nem, még nem hálálhattam meg készséges segítségét, míg ennek a harcnak vége nem lesz.
A napok és hetek gyorsan váltották egymást, s észre sem vettük az idő múlását. El sem hittem, hogy a szavaim ilyen hatással voltak az állatok népére, sőt, a létszám napról napra megnőtt. Elégedetten bólogattam, amire Hati rögtön fel is figyelt.
- Hé, mire ez az önelégültség, "felség"? - kérdezte gúnyolódó hangnemben a démonfarkas, miközben a fejemen trónolt. Sörényemet megrázva igyekeztem lerázni magamról, ám jó erősen megkapaszkodott rajtam.
- Nem fog ez örökké így menni, amint végeztünk, vissza akarok menni. Rendes kaját is akarok enni, nem csak nyers húst. - morogtam, miután felhagytam a próbálkozással.
- Mi bajod a nyers hússal?! - kérdezte magánkívül, rettenetesen felháborodva Hati, miközben vakkantott egy nagyot.
- Én nem vagyok állat, hogy nyers húst egyek, Hati! - emeltem meg hangomat és leültem. - A fenébe is, elegem van.
- De... de... hogy mondhatod ezt a húsra? - szipogott a fekete farkaskölyök. - A hús... a hús... isteni!
Erre már azonban semmi erőm se volt reagálni. Nem akartam kicsi, értelmetlen dolgokon zsörtölődni, úgyhogy bár nehezen, de meghagytam Hatinak az utolsó szó jogát. Elég nagy teher volt, hogy egy hatalmas sereget kellett összetoboroznunk, a nagy harchoz. Azonban nem csak mi, hanem a többiek is, akikkel együtt töltöttem azt az első néhány percet a birodalomban, ők is ugyanúgy tették, amit kell. Mindenre fel kellett készülnünk és mialatt ezt tettük, jónéhány dolgot felfedeztem, ami teljességgel elüt a SAO-tól. Mindvégig azt hittem, hogy az összes mesealak valójában egy-egy játékos volt. Nos, a királyi fogadtatásnál már feltűnt, hogy nem éppen úgy bántak velem, mint ahogy azt elvárnám az átlagos emberektől. Ezt megtapasztalva kicsit üresnek bizonyult a hely, igazi játékosok társaságának híján és akik kivételt élveztek, azok szintúgy elfoglaltak voltak. Megdöbbenve vettem észre azt is, hogy a képességem nem működött. Pedig számtalanszor megpróbáltam tiszta energiává válni és bár négykézláb igazán nehéznek bizonyult a botomat a mellkasomnak érteni, nem ez volt az első számú probléma. Mit csinálhattam én, az állatok királya az Örök nyugalom és erőpontok nélkül a harcban? Tanácstalanul járkáltam fel-alá, miközben azon gondolkodtam, hogy tudnám megoldani ezt a problémát.
A napok és hetek gyorsan váltották egymást, s észre sem vettük az idő múlását. El sem hittem, hogy a szavaim ilyen hatással voltak az állatok népére, sőt, a létszám napról napra megnőtt. Elégedetten bólogattam, amire Hati rögtön fel is figyelt.
- Hé, mire ez az önelégültség, "felség"? - kérdezte gúnyolódó hangnemben a démonfarkas, miközben a fejemen trónolt. Sörényemet megrázva igyekeztem lerázni magamról, ám jó erősen megkapaszkodott rajtam.
- Nem fog ez örökké így menni, amint végeztünk, vissza akarok menni. Rendes kaját is akarok enni, nem csak nyers húst. - morogtam, miután felhagytam a próbálkozással.
- Mi bajod a nyers hússal?! - kérdezte magánkívül, rettenetesen felháborodva Hati, miközben vakkantott egy nagyot.
- Én nem vagyok állat, hogy nyers húst egyek, Hati! - emeltem meg hangomat és leültem. - A fenébe is, elegem van.
- De... de... hogy mondhatod ezt a húsra? - szipogott a fekete farkaskölyök. - A hús... a hús... isteni!
Erre már azonban semmi erőm se volt reagálni. Nem akartam kicsi, értelmetlen dolgokon zsörtölődni, úgyhogy bár nehezen, de meghagytam Hatinak az utolsó szó jogát. Elég nagy teher volt, hogy egy hatalmas sereget kellett összetoboroznunk, a nagy harchoz. Azonban nem csak mi, hanem a többiek is, akikkel együtt töltöttem azt az első néhány percet a birodalomban, ők is ugyanúgy tették, amit kell. Mindenre fel kellett készülnünk és mialatt ezt tettük, jónéhány dolgot felfedeztem, ami teljességgel elüt a SAO-tól. Mindvégig azt hittem, hogy az összes mesealak valójában egy-egy játékos volt. Nos, a királyi fogadtatásnál már feltűnt, hogy nem éppen úgy bántak velem, mint ahogy azt elvárnám az átlagos emberektől. Ezt megtapasztalva kicsit üresnek bizonyult a hely, igazi játékosok társaságának híján és akik kivételt élveztek, azok szintúgy elfoglaltak voltak. Megdöbbenve vettem észre azt is, hogy a képességem nem működött. Pedig számtalanszor megpróbáltam tiszta energiává válni és bár négykézláb igazán nehéznek bizonyult a botomat a mellkasomnak érteni, nem ez volt az első számú probléma. Mit csinálhattam én, az állatok királya az Örök nyugalom és erőpontok nélkül a harcban? Tanácstalanul járkáltam fel-alá, miközben azon gondolkodtam, hogy tudnám megoldani ezt a problémát.
Askr- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 533
Join date : 2013. Feb. 15.
Karakterlap
Szint: 27
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Küldetés] Mese ország
by Angelica Katharina Pént. Jún. 21 2013, 11:08
A szél süvítése a fülemben, a napfény lágy érintése, és a festői táj. Semmi sem rabolhatta el tőlem ezeket a dolgokat. Lovasommal már szinte összhangban voltunk. Olyannyira könnyednek éreztem magamat mikor repültem, mintha tényleg a valóságban lennék, és mintha újjászülettem volna. Ezt a mámort nem lehet elmagyarázni. Fogalmam sincs miért, de a repülés kihozza belőlem a maximumot. Szinte már le kellett kötözni a szárnyaimat, hogyha lovasom le akart szállni, mert képes lettem volna egész álló nap összeroskadásig repülni. Azonban a boldog időknek vége. A háború közeledik, és feladatot kaptunk. Kémkedéssel bízták meg lovasomat, így nekem is ugyanez a feladatom. Az új „lakószobámban” pihentem, és pár nagyobb hússzeletet ettem, mikro betoppant és felnyergelt. Rögtön el is dobtam a félig megevett húst, amely így pixeleződött, majd miután a lovasom felült kiléptem a kifutó legvégére. Hát újra repülhetek. Egy hatalmas ordítást követve levetettem magamat a mélységbe. Kitárom szárnyaimat, mire felkap a légáramlat, és már suhanok is a cél felé, ám előtte még egyet ordítok, majd némán indulok, hogy teljesítsem a rám bízott kötelességet. Szárnyam bőrrétege megfeszült a siklás okozta légáramlatban, én meg megállíthatatlanul repültem a tábor felé. Próbáltam magasan szállni, és felhők közé repülni, hogy míg mi lássuk nagyjából az ellenséget, addig ők ne vegyenek olyan könnyen észre. Nagyon reméltem, hogy nem akadok össze semmilyen rossz szándékú nálam nagyobb repülő lénnyel, mert az igen rosszul sülhet ki, azonban ha harcra kerül, sor azt biztos említhetem, hogy nem fogom feladni egy könnyen, és nagyon reméltem, hogyha lesz csata nem csak a felderítés lesz a feladatom.
Angelica Katharina- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 437
Join date : 2013. Feb. 19.
Karakterlap
Szint: 20
Indikátor: Vörös
Céh: -
Re: [Küldetés] Mese ország
by Nomad Hétf. Jún. 24 2013, 18:04
Nagy nehezen csak sikerül megbarátkozni annyira az állattal, hogy felpattanhassak rá, és bár nem megy ez sem túl gyorsan, de idővel, szép lassan, de még irányítani is megtanulom a dögöt. Egyre több gyakorlaton kell részt vennem ahogy telik az idő, és persze a szónoklatokat is többet hallgathattam, hiszen, próbáltak lelkesíteni minket a közelgő háború miatt. Szerencsémre, persze, hogy állandó készenlétben lehettem, és bekerültem a fő seregünk repülő osztagába. Legalább kezdődhetne végre a háború, ha már annyira erre készülünk. Már kezdem nagyon unni a dolgokat. Bár jelenlegi alakomhoz már egész jól hozzászoktam. Viszont az unalom már eléggé elhatalmasodott rajtam. Folyton csak monoton módon ugyan azokat kell csinálni, és semmi új dolgot, vagy kihívást sem kapok. Jelen pillanatban nem valami izgalom dús ez a küldetés. Habár, ha belegondolunk, a harc itt kicsit durvább lehet. Alig van itt néhány játékos, már, persze, ha még élnek. És ha tényleg egy egész sereg ellen kell küzdeni, akkor nem kevés irányból támadhatnak majd egyszerre. Persze, ha van rá alkalmam, megpróbálok még segíteni valamit, hátha, majd járnak érte plusz pontok. Mintha csak bónuszfeladatokat végezne el az ember. Amikor éppen nem volt semmi dolgom, próbáltam minél több időt pihenéssel tölteni, amikor pedig gyakorlatozhattunk, már egészen kezdtem élvezni azért azt amikor repkednünk kellett. Bár, az alakzatok tartása nem feltétlenül tetszett túlzottan, de mégis. Szabadon szárnyalni az égen, nagyon jó volt. Főleg, ha a játék grafikáját is nézzük közben. Fantasztikusan nézett ki minden. Azért arról sem feledkeztem meg, hogy, ha volt rá valamilyen lehetőség, megpróbáltam keresni a többi mesebeli lény alakját öltött játékost. Végül is, nem véletlen ezt a játékot választottam. Lehet, hogy nem vagyok túl szociális személyiség, de egyedül nem szeretek játszani.
Nomad- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 160
Join date : 2013. Feb. 06.
Karakterlap
Szint: 8
Indikátor: Zöld
Céh: -
1 / 4 oldal • 1, 2, 3, 4
Similar topics» Mese ország ~ Küldetés
» [Küldetés] Mese, mese, mátka
» [JK-mese Ai módra] - Bújj, bújj szellem
» [küldetés] ABA
» [Küldetés] Személyiségzavar
» [Küldetés] Mese, mese, mátka
» [JK-mese Ai módra] - Bújj, bújj szellem
» [küldetés] ABA
» [Küldetés] Személyiségzavar
1 / 4 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.