[Küldetés] Mese ország

Annak ellenére, hogy aktuális megjelenésem igen csak erősnek tűnik, ez a statomon semmit sem változtat, és ez meg is látszódik azon, hogy ellenfelem igencsak szép sebzéseket ad le rám.  Látszik azért a róka, és köztem lévő szintkülönbség. Míg én ezzel az egyel is alig bírok, és életét a zöldből sem tudom sárgába változtatni, addig petje segítségével a róka a két másik boszorkányt könnyedén elintézi. Bár önbizalmamon ez nem ront, vagy javít, hiszen azt már rég tudom, hogy itt a kinézet semmit sem számít, egyedül a szintek közti különbség, és az általad elosztott pontok mennyisége, és hogy mire osztottad. A róka megpróbál switcelni, ami nem lenne rossz dolog, mivel még pár találatot ha bekapok, akkor nekem vége. A játéktól megkapom azt a kellemes feliratot, miszerint az én játékomnak vége, és akkor bizony valóban mindennek vége.  Szerencsére az viszont nem derül ki,hogy sikerül e elvonnia rólam a mob figyelmét, hiszen az utolsó boszorkány elmenekül amikor meglátja két társa halálát, mely gyönyörű szét pixeleződéssel mutatja, hogy nekik már vége. Kintről behallatszódnak a csatakiáltások, puska dörgések, és a fémes csattanások, ahogy dúl a harc odakint. Bár ez minket nem érint, hiszen nem kell lemennünk, egyedül a most ijedten ágyára ülő királylányt kell megvédenünk. És, bár én nem sokat tehettem ennek érdekében, mégis csak sikerült szerencsére. Nem foglalkozok sokat a többiekkel, hozzám jellemző módon inkább az ablakhoz állok, és onnan figyelem a lenti eseményeket, minek hamar vége lesz, ezt persze az örömteli kiáltások, és a vidám énekek is jelzik. Végeredményben pedig a király is rendez valami bált miatta. Hogy megünnepelhesse az egészet. Komor arckifejezéssel ácsorgok egy helyben ameddig a többiek ünnepelnek, és egészen addig mellkasom előtt összefont kézzel várok, ameddig a király nem hívat minket, hogy megköszönhesse a segítségünket, és átadhasson egy könyv alakú medált. A rókának hamar nyakába kerül a tárgy, én viszont inkább tenyerembe rejtem a tárgyat. Miután megkapom hamar szédülni kezdek, és szemmel láthatóan nem csak én. Viszont nem tudok sokáig mással foglalkozni, mert a szédülés hamar padlóra küld, és minden elhomályosul előttem. A hangok elhallgatnak, én pedig a földön elterülök miközben figyelem ahogy minden homályosodik. Vajon most mi következhet? Végre vége ennek, vagy egyszerűen csak tovább szívat minket ez a küldetés, és még vár ránk valami. Miután újból magamhoz térek úgy is kiderül minden.