Re: Sweet Dreams cukrászda

by **Cearso** Hétf. Okt. 26 2015, 13:06

-Köszönöm.
Ez a válasz mostanra elég lesz.
-Van egy olyan érzésem, hogy el kéne mondanom miért is kérdezlek most egy ilyen távoli eseméyről.
Ha nem kezd el visszakozni, akkor bele is vágok.
-Van valaki, aki nehezteli, hogy a front állítólag a köz akaratát teljesíti, miközben meg sem kérdezték róla az embereket. Én meg úgy döntöttem, hogy mostantól megkérddezem azokat az embereket, akiket nem láttam még a bossterem ajtaja előtt. És engem az is érdekel, hogy ki miért választja az adott lehetőséget. A második fele inkább csak személyes kiváncsiság, erre válaszolnod sem kell, ha nem akarsz. A válasz első fele is elég lesz, ha már úgy érzed, döntöttél.

-Megkérdezheted, és el is mondom, de előtte ígérd meg, hogy nem fogja befolyásolni a döntésedet a céhbelépéssel kapcsolatban, rendben?
Ez egy fontos momentum, ha szeretné tudni a dolgot.
-A szolós létnek is megvannak a maga előnyei. Például nem skatulyáznak be egyből a céhlogód alapján. Például a céh, amelyikben én voltam, folyton azt sugározza, hogy az embernek ebben a világban nincs semmi gondja. És ha te is elfogadod ezt az ideált, akkor nincs is vele semmi probléma.
Csak hát itt is vannak gondok. Főleg ami a Vigo alapulása előtt történt.
-Igen, ismerem. Ő sarkallt a legjobban, hogy céhbe lépjek. Vagyis a második legjobban.
Ismét elhallgattam, ez is olyan, amit nem modtam még el senkinek.
-Eredetileg sem állt szándékomban semmilyen céhbe belépni, de volt valaki akinek sikerült rávennie.
És Anatnak pont azért sikerült rávennie, mert hasonlított a nézetünk, és a gondolkozásmódunk.
-Ezek szerint azt mondod, hogy lesz legközelebb? Nem ijesztetelek meg túlságosan a viselkedésemmel? Meg a kérdésemmel? Miért lenne pofátlanság, ha belépnél egy céhbe? Azért vannak, hogy az egyformán gondolkozók egy helyen összegyülhessenek. A pénz miatt meg ne aggódj. Nem fogom felróni, ha nem fizeted vissza. És várom azt a pillanatot, hogy a tojás kibújhasson. Mármint.... a pet a tojásból.

by **Kiwi** Kedd Okt. 27 2015, 09:01

Szerencsére nem akarta hogy túlmagyarázzam, így örömmel nyugtáztam hogy nem kell folytatnom, úgy sem tudnám még pontosan… Viszont hagytam hogy kifejtse önmagát.
- Hm… - Hirtelen csak ennyit tudtam kinyögni, ugyanakkor még nem gondoltam bele abba hogy ebből probléma adódhat… sőt… Most sem értem pontosan miért és mi ez az egész… Én úgy értelmeztem hogy mindenkinek el kell érnie a százas szintet és az jut ki aki ki akar… Szóval ezért is értetlen számomra. Majd dilemmára kerültem… Nem az volt a kérdéses hogy változtat-e… hanem az hogy hazudok-e erről a fiúnak. Igazság szerint ez a helyzet eléggé ijesztő volt, azért mert tudom hogy befolyásolna… Viszont… hazudni sem szerettem volna neki… Pár pillanatig hezitáltam míg átfutott ez a kérdés sorozat a fejemben, majd választottam.
- Nem hiszem. – Hazudtam neki mégis. Embarassed

Viszont ha most nem mondana semmit, akkor azt hiszem az még ijesztőbb lenne. Kicsit elkomorult az arcom amikor a skatujázásról beszélt, bár… ezt így van… könnyen skatujáznak be embereket, társaságokat, kikkeket épp amit… az emberi természet már csak ilyen. Én is ilyen vagyok. Viszont ahogy elmondta kissé hippi céhnek tűnt, ugyanakkor tudtam hogy Shu nem az, vagyis nem tűnik olyannak… Persze nem állítottam szembe egymással a két állítást, ugyanakkor hamar megszületet a válasz a számból…
- Általában ott vannak a legnagyobb problémák ahol épp mindent tökéletesnek akarnak mutatni… - Konkrétan ez sok mindenre értelmezhető, és leginkább csak egy üres következtetés volt, mivel tapasztalatokkal nem rendelkezek róluk, viszont ezt már sokszor vettem észre másokon, családokon… Elmosolyosdtam amikor azt említette hogy Shukaku csalta a céhbe, hisz ügyesen csinálja a lány, ugyanakkor bele gondoltam hogy most neki is milyen rossz lehet, hogy Cear nincs küztük… én biztos bukásnak élném meg, ha valaki meggondolná magát miután én hívtam meg. Hisz akkor már felelőséget is kell vállaljak és ez félelmetes dolog. Majd kifizette a számlámat és én rögtön legközelebbi alkalomról kezdtem el beszélni. .___. Komolyan gondoltam, épp csak nem gondoltam bele hogy ez mit is jelenthet. Én.. én csupán birom a fiú társaságát és ennyi, nem akarom rá kényszeríteni magam, de a kérdései hamar megmutatják hogy nem is tenném.
- Eh? Mivel ijesztettél volna el? – Na jó, volt egy dolog ami ijesztő benne, az a harc utáni vágy, de végtére is megmagyarázta, és értelmesen… Mégis ijesztő számomra, bár biztosított arról hogy nem hív ki, hisz van elég ellenfele.
- Nem tudom még hogy egyformán gondolkozunk-e… - Magyaráztam, viszont nekem más képem volt egy céh létéről mint neki, bár bele gondolva az övé hosszabb távú. Sőt ebbe belegondolva kiderült hogy ő és a céhe nem vélekedik egyformán a dolgokról… Ez is érdekes felfedezés.
- Visszafizetem. – Vágtam rá, és talán most először láthatta hogy haloványan megvillant a szemem. Nem szeretem az ilyet, nem vagyok se kisebb se kevesebb… mármint kisebb az lehetek, de attól még nem kell pátyolgatni. Végig tudom én is járni azt az utat amit kell és leszek olyan mint mindenki más…
Majd ismét megenyhült az arcom amikor, a tojáska került szóba.
- Én is, nagyon . –Követte a szavam az övét, szinte szünet nélkül, és most már ismét csillogtak a szemeim. Kicsit büszke voltam.

by **Cearso** Kedd Okt. 27 2015, 10:09

-Nos, rendben, elmondom. Egyszer régen. Nagyjából egy éve, volt egy céhvezér, aki hirdetést adott fel, mert keresett egy...
Amíg nem költözök be Asuhoz, még nem nyilvános, hogy fegyverkovács lennék, ezért ez a kis részletet inkább elhalgatnám a lány elől. Ha kezdő, amúgy se tudok neki semmit se csinálni.
-Nos, keresett valakit, akinek olyan másodlagos jártassága van, mint nekem. Én meg úgy érkeztem meg a céhbolthoz, hogy nem fogok csatlakozni, maximum céhen kivüli kovács lennék. Tudod, egy dolog, hogy vanak elönyei a szolós létnek, de az érceket és a növényeket sokkal könnyebb volt akkor egy céhtől beszerezni, így mindkét fél jól járt volna. Azonban az akkori céhvezér látott bennem valamit, amiért be akart toborozni. Akkor még a céh nézete és neve is más volt. Olyan, amivel könnyebben tudtam azonosulni. Miután bekerültem a céhbe, történt egy baleset, és a céhvezér... Hogy is mondjam? Mondjuk azt, hogy eltűnt, de előtte még kinevezte az utódját. Ő pedig nem bírta elviselni a szomorú hírt, ezért a céh egész arculatát megváltoztatta, majd a nevét is. Ami megmaradt az a céhház a szafari mellett, és a céhbolt a Kezdetek városában. És ez egy olyan fordulat, ami nekem egy kicsit sok volt. Így az első alkalommal félrehívtam az új céhvezért, és elmondtam neki, hogy kilépek.
-Igen, azért is változtaták meg a céhet, hogy ez ne ijessze el az új játékosokat a céhtől. Ezért is nem akartam elmesélni az elöbbi történetet, a végén még elijesztenélek egy teljesen érdekes céhtől.
-Azt mondod, hogy nem vagyok egy kicsit sem ijesztő?
Ez egy jó jel, azt hiszem.
-Nem kell teljesen egyformán gondolkonotok. Elég, ha csak hasonló a gondolkozásmódotok, és el tudod fogadni a céh ideáját.
Ez egy olyan dolog, ami nekem nem sikerült.
-Renden, rendben. Nem akartalak megsérteni. Ha vissza akarod fizetni, én nem foglak benne megakadályozni.
Visszakoztam, mikor megláttam a szemében a villanást. Nem akartam lenézni vagy ilyesmi, csak azt mondtam, hogy nem probléma, ha nem fizeti vissza a dolgot. Nekem most az is elég volt, hogy a társaságába fogadott, és nem ijedt meg tőlem az első találkozás után. És az, hogy megmutatja, ahogy kikell a tojásból a kisállat. Kiváncsi vagyok az ilyen dolgokra is. Meg arra, hogy milen lehet egy újonnan kikelt pet.

by **Kiwi** Szer. Okt. 28 2015, 11:34

Furcsán kezdte a történetét, hisz pár percre még azt említette hogy Shu vette rá a céhbelépésre, most meg egy másik vezérről beszél. Majd megértettem miért is, vagyis azt hittem. Ismét dilemmába kerültem, vagy netán én értettem volna félre. Nem volt még idő hogy rákérdezzek, ez a történet ijesztőbbnek hatott mint vártam, de inkább úgy mint valami filmbéli esemény, mint valóság. Pedig ez… ez megtörtént, mégis olyan nehezen tudtam elképzelni és elfogadni… Kellett pár perc hogy tényleges véleményt alkothassak, és nem láttam olyan rossz állapotban a dolgot mint ahogy ezt ő hitte hogy fogja. A céhvezér változtatása… olyan szinten volt okos húzás hogy könnyebb volt így felejteniük, Cear viszont az a típus mint én, én nem tudtam volna hozzányulni más művéhez, alkotásához, elképzeléséhez… De ha szabad kezet kapott nincs ezzel sem gond. Ami furcsa volt hogy kinevezte utódját majd eltűnt… Akkor még nincs veszve semmi. Ha eltűnt akkor csak meg kell keresni nem?
- Értem… viszont ha eltűnt, nem próbáltátok meg megkeresni? Mert lehet csak sok volt neki a céheskedés, a felelősség és kicsit pihenni akart de nem merte megmondani, attól félt hogy úgy gondoljátok cserbenhagy titeket. Nem? – Naív és ártatlan gondolatok, közben már rögtön a jártasságokon, nyomkövetésen, és egyéb hasonlóságokon járt az agyam amivel lehetne segíteni. Pesze mindez annyira alap hogy kizárt hogy ne gondoltak volna rá….
- Nem ijesztettél el. – Sőt egy picit izgatottnak is érzem magam, hisz ha megtalálnák mégis milyen jó lenne, ugyanakkor elképzelhető hogy ő maga sem akarja hogy megtaláljuk, ez esetben csupán arról kéne értesíteni valahogy hogy nem haragszanak, mert nem haragszanak ugye?... Majd elmosolyodtam a fiún.
- Mi olyannak kéne benned lenni amiről azt gondolod hogy ijesztő vagy? – Kérdezem kedvesen, és kicsit épp csak egy picit közelebb is hajoltam hozzá.
- Azt még nem tudom hogy el fogom-e tudni, mert túl sok dologtól függ… Viszont igyekezni fogok ha úgy döntök hogy elfogadom. – Persze már valahol mélyen döntöttem, el akarom fogadni, épp csak féltem attól hogy nem leszek képes visszaadni mindazt amit kaptam. De talán csak így van lehetőségem rá… Viszont amikor kijelentette hogy neki nem sikerült, tudtam úgy éreztem úgy gondoltam hogy csupán idő kell neki, és addig pihenni hagyni de nagyon is jó jel hogy tartja velük a kapcsolatot és hetente visszajár. Majd a sértettséget is megbeszéltük, amire csak elmosolyodtam.
- Vissza foglak hívni. – Vigyorodtam el. Most nyíltabban mint talán eddig egész nap.
Majd beszélgetésünk után elhagytuk az bejárati ajtót, és kilépve megvártam őt. Mindeközben a története által mesélt lehetőségeket kezdtem taglalni, persze az is megfordult a fejemben hogy az örökös intézte úgy hogy az akkori vezér eltűnjön és ő vehesse át az irányítást... De elvetettem, vagyis eltettem talonban, nem tagadtam meg a lehetőségét, viszont tudtam hogy igyekezni fogok hasznos, de nem túl hasznos lenni a céhben, és mindeközben megtalálom a titkok forrását.

by **Cearso** Szer. Okt. 28 2015, 11:50

Kellett pár perc hogy tényleges véleményt alkothassak, és nem láttam olyan rossz állapotban a dolgot mint ahogy ezt ő hitte hogy fogja.

/Ez a mondat egy kicsit zavaros/

by **Cearso** Csüt. Okt. 29 2015, 09:16

A lány naivsága az első pillanatban mosolyt csalt az arcomra. Utána persze rájöttem, hogy az volt a probléma, hogy egy metaforát használtam, és azt értette félre a lány. Ezzel nincs is semmi baj, legalább Jun előtt ugyanezzel a nézettel fog ott állni a lányka, ha egyszer öszefutnak ők ketten.
-Ezzel már próbálkoztunk. Ha szándékosan tűnt el, akkor azt nagyon jól leplezte. Mi azóta nem is találtunk a nyomára.
Legalább a történet nem volt olyan rémisztő, mint amennyire én gondoltam.
-Elsőre minden ijesztő. Amig jobban meg nem ismeri az ember.
Hajoltam én is közelebb a lányhoz ezzel a mondattal. Már majdnem túl közel, ez a közelség az, amikor...
de a következő pillanatban már éreztem is a feszültséget, 'és ha a lány arcán is láttam a félelmet, inkább hátrébb léptem egyet,' de közelebb semmi esetre sem hajoltam.
Te meg mit müvelsz? Nem az lenne a cél, hogy ne ijeszd meg a lányt? Ezzel a legjobb esetben is megrémiszted szegényt. Meg már amúgy is együtt vagy valakivel, és Junnak is kell a törödés. Sehogy sem tudnál egy harmadik lányt is közel tartani magadhoz. Mondjuk tény, hogy a kapcsolatod nem éppen tiszta azzal a lánnyal, de ez akkor sem lenne szép dolog.

'Ha nem láttam sem a félelmet az arcán, és ő sem lépett vagy hajolt hátrébb, akkor kivártam még néhány másodpercet, majd hátrébb hajoltam, és felegyenesedve a kezemet (mintegy mellékcselekvésként) a hajamon végighúzva a következőt mondtam:
-Az csak jobb, ha az első találkozás után nem találsz ijesztőnek.'

Szerencsére átkerült a téma a céhes dolgokra.
-Ha találkozol velük, akkor jobban meg fogod tudni ismerni őket. Tudod mit? Ha legközelebb lesz a céhnél valami nagyobb rendezvény, akkor magammal viszlek. Persze csak ha te sem bánnád. És ha Jun is megengedi. Bár szerintem ezzel lesz majd a legkisebb problémánk.
Mikor ismét a pet került szóba, látszik, hogy megfelelően tud majd gondoskodni róla. Legalább megpróbál majd.
-A mosoly jobban áll, mint az állandó bocsánatkérés.
És ezt komolyan is gondoltam.
* 'aposztróffal jelöltem a feltételes részeket'

by **Kiwi** Csüt. Okt. 29 2015, 11:54

- Hmm… - Gondoltam, releváns hogy próbálták… Biztos lehettem benne hogy kezdőként aligha tudnék olyan ötlettel előállni, előhozakodni amire ők ne gondolhattak volna. Ismételten csak nem tudtam segíteni… hogy is gondoltam ilyenekre…
- Nem… nem lehet hogy van valaki, egy bizalmasa aki tudja hogy minden rendben, és csak ő? – Kérdeztem, alap gondolat első ötlet, bár nem vagyok benne biztos hogy jó dolog lenne idő előtt belemártani, vagyis úgy alapjáraton belefolyni egy ekkora kaliberű ügybe. Amikor közelebb hajoltam hozzá épp csak egy picit ezt viszonozta. És meg sem kell mondjam mennyire meglepődtem. Nem feltétlen rossz értelemben, igazság szeirint inkább zavarba jöttem. Persze automatikusan hátrább húzódtam egy picit, amit utólag belegondolva talán nem kellett volna. A japánok távolságtartóak, tartja a hiedelem, de ő nem japán és én sem. Vicces hogy így egymásra találtunk, bár elég sok külföldi, mármint akarom mondani nem helyi japán játszik az oldalon. Nem láthatott rajtam félelmet, csupán azt hogy egy picit meglepődtem és elpirultam, de még a tekintetemet is elkaptam… Nem akartam hogy lássa rajtam hogy sikerült zavarba hoznia… .___.
- Igen, minden csak addig ijesztő amíg a színfalak mögé nem látunk. – Majd egy zavart nevetés. Hogy miért is? Mert pont én vagyok az aki mindentől fél, aki mindentől elbizonytalanodik és csak ritkán tud a sarkára állni, de olyankor nagyon. És igazság szerint ez is ijesztő…
- Ez kitérő válasz volt. – Öltöttem ki a nyelvem kissé a fiúra. Hisz nem azt kérdeztem hanem hogy mit talál önmagában ijesztőnek. Az ilyen dolgok mindig is érdekesek voltak számomra. Mármint én látom egyféle képen, ő magát szintén másképp, és ahány ismerőse létezik annyi féle Cearso létezik, és ez persze igaz mindenkire. Az ajánlatán felcsillant a szemem. Igen, sokkal könnyebb lenne úgy menni ha más valaki visz. Az úgy mindig könnyebb és biztosabb. Természetesen örömmel fogadtam az ajánlatot, nagyot bólintottam rá.
- Örülnék neki, azt hiszem. – Mosolyodtam el kissé bátortalanul. Na szép, megint segítséget kapok, de.. de ez olyan amit nem is szeretnék visszautasítani. Majd az utolsó bókja szintén nagyot ütött. Akaratlanul is elmosolyodtam, viszont bele is pirultam. Nem leszek így jó ha ilyen könnyen hoznak zavarba.

by **Cearso** Csüt. Okt. 29 2015, 14:34

-Én nem tudok semmi ilyesmiről. És ha a céhvezér ennyire megbizik valakiben, akkor ez az ember mért mondaná el akárkinek, ha netalán ez a helyzet áll fenn?
Ha tényleg ez a helyzet állna fenn, akkor ki tudna erről a dologról? Bár nekem meggyözödésem, hogy Anat meghalt, de azért eljátszok a gondolattal, hogy ilyen esetben Anat kiben bizott volna meg a legjobban. Alex lett volna az első tippem, ha a srác nem lépett volna le azonnal a céhből egy másik helyre, amint egy kis gubanc lett volna a céhhel. Ennyi erővel akkor én is mehettem volna a szivi után egy másik céhbe. Mondjuk most én sem vagyok jobb, de legalább nem egyből azután jöttem el, hogy valami rossz történt. Egyszerűen sok volt, hogy minden jöttment egyik pillanatról a másikra bekerül a céhbe.
A lány reakciói olyan természetesek voltak. Az itt élők olyan ritkán viselkednek már így mert a világot már gyakran játékként kezelik, hogy ez a tapasztalat most érdeklödést váltott ki nálam. És egy kicsit még cukkolni is kezdtem.
-Nem harapok. Vagy talán elkezdtél félni tölem?
A reakcióira inkább azt mondanám, mintha meg akarná védeni magát valamitől. Talán pont tölem. Most fél, vagy nem fél? Jó lenne, ha a szavai nem ellenkeznének a tetteivel.
-Én magamban nem látok semmi ijesztőt. Nem véletlen adtam kitérő választ a kérdésre. De volt olyan például, akit a makacsságommal ijesztettem meg. Legalábbis ő ezt mondta.
Vakargatom meg az államat, én sosem gondoltam, hogy makacs lennék. Persze vannak dolgok, amihez ragaszkodni szoktam, de azt nem hiszem, hogy makacs lennék.
Az hogy a meghívásomat is elfogadta, már csak a hab volt a tortán, de ekkor eszembe jutott egy apró részlet, ami talán problémás lehet.
-Ahhoz persze szükséges, hogy előtte legalább tizes szintre feltornázd magad. Anélkül nem fogsz tudni eljutni a céhházba. Ami a kiképzővel a leggyorsabb, ha nem akarsz senkivel sem megküzdeni.

by **Kiwi** Vas. Nov. 01 2015, 18:18

- Nem tudom, csak egy buta átgondolatlan ötlet volt. – Jelentem ki, kicsit lehajtva a fejem és ráharapva a szám szélére. Gondolkodtam, a megoldáson, a lehetőségeken. Rossz szokásom de máris elszaladt a fantáziám, és ármányokon összeesküvéseken járt a kattogóm. Majd akaratlanul közelebb hajoltam amit meglepettségemre viszonzott. Persze tudom hogy nem így kellett volna kezelnem, de már nem volt visszacsinálni…
- Dehogy. – Vágtam rá rögtön.
- Vagy netán szeretnéd, hogy féljek tőled? – Kérdeztem vissza egy csalafinta mosollyal, hisz annyira emlegeti ezt a dolgot, hogy már kissé gyanús számomra. Persze nem feltétlen rossz értelemben, csak picit sokat lovagol rajta.
- Nem ijedtem meg csak kicsit meglepődtem. – Most hogy mondjam meg neki hogy nem szoktak minden nap ilyen közel hajolni hozzám pasik… de még csajok sem. o.o Majd végighallgattam a választ amit a kérdésemre kaptam.
- A makacsság szerintem nagyon is jó tulajdonság. – Felelem, bár tapasztaltam már a negatív oldalát, de tudom magamról hogy én sem vagyok jobb ezen a téren… így magamról sem mondhatok rosszat.
- Főleg ha egy jó dologban vagy makacs, és nem butasághoz ragaszkodsz, de amíg észérvekkel meg lehet győzni. – Kuncogtam el magam, bár tudom hogy én is tudok ragaszkodni butaságokhoz vagy épp emberekhez voltaképp ok nélkül… Butaság de így van. Mindez után kötöttünk egy egyességet, amiről kiderült utólag hogy van egy kis hibája.
- Oppsz… igen.. ezt… ilyet említett Shukaku is… - Magyaráztam.
- Harcolni nem szeretnék, és túl sok küldetést kéne megcsinálnom hogy elérjek odáig… tényleg a kiképző maradna csak? Nekem az olyan furcsa, olyan mintha csalnék… amikor mindenki elkezdte akkor… akkor mindenki az egyes szinten kezdte és nem volt ilyen módosításra lehetőség. Ez igazságtalan rájuk nézve, és nem szeretném ha csalónak neveznének miatta… - Vázoltam fel a problémám a kiképző miatt. Ugyanakkor ezt mintha már megtettem volna. Neki vagy csak Miu-nak?... Időközben egyre közeledünk a Dojohoz, igazság szerint tettem volna még egy kört a fiú társaságában, de nem tehetem főleg hogy ő is tuja merre van, így kizárt hogy át tudjam verni hogy egy hosszabb irányba vezessem el.

by **Cearso** Vas. Nov. 01 2015, 19:27

-Nem, nem szeretném, hogy félj tölem, csak furcsának találom, hogy sok fura dolog történik, de te mintha meg se rezzenél.
Csak furcsálltam, ennyi az egész, és ez egy picit frusztrált, mert nem tudom mi lapulhat a fejében rólam.
-A makacsság nem olyan jó szerintem, mint ahogy te azt most felhoztad. És van még egy komoly hibám, ha öszinte akarok lenni.
Ekkor előveszek egy cigarettát az inventorymból, majd egy gyufát, és ha a lány nem kapja ki a kezemből, akkor annak rendje és módja szerint rá is gyújtok. Nem mintha dicsekedni szeretnék azzal, hogy bagózóm, de ez is a kinti világra emlékeztett, és kiváncsi vagyok, vajon mindenki úgy reagál rá, mint ahogy Shu tette...
-Igen, de vedd hozzá azt is, hogy akkoriban még nem volt megnyitva ennyi szint, és a kedvük szerint akármelyik szinten közlekedhettek, elég volt csak egy kicsit megeröltetniük magukat. Ehhez képest most, ha nem használsz kiképzőt, és harcolsz is, akkor ér elsz nagyjából öt vagy hat hónap alatt a tízes szintre, és még mindig nem tudsz eljutni a megnyitott szintek több, mint felére. És amig nem áll szándékodban komolyan harcolni, és nem veszed elő a fegyvered senki sem fogja tudni, hogy kiképzőt használtál. Hacsak nem az az első dolgod bemutatkozás után, hogy ezt elmondod az illetőnek.
A következő az lenne, hogy hazakisérem Shuhoz, de nincs hozzá kedvem, ezért az egyik saroknál, 'véletlenül' a másik irányba fordulok, és a Dojo helyett az Artes Plázához vezetem a lányt.
-Meg is érkezt....
Hallgattam el a mondat közben.
-Vagyis majdnem... Pedig biztos voltam benne, hogy itt van a Dojo. Úgy néz ki már megint tévedtem. Mondjuk itt is össze tudunk futni Shuval, ha mázlink van.
De ha minden igaz, akkor ebben az időben csak Mito van a boltban, aki jelzi is, hogy nem kaptam új rendelést, majd Kiwit is behívtam, hogy lássa, tényleg nincs itt senki. Anat halála óta ez a hely is eléggé kihalt.
Innen is ideje lenne kiköltöznöm.

by **Kiwi** Kedd Nov. 03 2015, 22:48

~ Sok furcsa dolog….~ Nem tudom hogy ő mit lát ebben, vagy mit látott furcsának, egyedül a céhe vagyis a volt céhe körüli események a furcsák… De azokhoz nincs közöm, még akkor sem ha épp most készülök beleártani magam voltaképp. Érdekesnek és izgalmasnak tartottam, és addig nem gondolom ijesztőnek amíg van esély arra hogy a céhvezérük életben van… Ha halott lenne úgy parás lenne a dolog, így viszont eddig még nem gondolkodhatok gyilkosságban, tehát nincs mitől félnem. Egyedül egy dologra kell ügyelnem csak, ne legyek se túl feltűnő se túl hasznos és túl haszontalan sem. Ha el tudok vegyülni ezeknek a végletek határait elkerülve akkor nem eshet bajom. Így gondolom, vagyis inkább ezzel álltatom magam, és ami komolyabb, hogy el is hiszem.
- Nem tudom mit kellene furcsának találnom, nekem jelenleg minden szokatlan idebent. – Kacagom el magam kissé zavartan.
- Amúgy egyetlen ijesztő dolgot mondtál, az pedig a volt céhed körülötti hmm furcsa esemény. De igazság szerint érdekel a dolog, szeretnék segíteni és azt nem mondom hogy nem parás picit… mert az, de van amikor a kíváncsiság hatalmasabb a félelemnél. – Mosolyodok el, és a pillantásom is elkapom mert elég butaságnak érzem, de így van.
- Rossz szokás? - Kérdezek vissza meglepetten, majd megértem miért is. Vetek egy lopott rosszalló pillantást, de nem is inkább a fiú, mintinkább a cigaretta irányába…
- Nyugi… hozzászoktam… a szüleim és a legidősebb öcsém is dohányzik… bár nem örülök neki. – Hallható volt némi bele fáradtság a hangomban, ugyanakkor ki vagyok én hogy megakadályozzam? Talán majd egyszer, vagy egy párszor megkísérlem lebeszélni róla, de jelenleg nem ismerem eléggé hogy megtehessem. Viszont már értem mit értett a makacsságán…
- És igen… ez tényleg nem épp egy jó makacsság. – Öltöttem ki a nyelvem, és úgy álltam hogy a szél az ellenkező irányba fújja a füstöt, így átléptem a másik oldalára. Majd szóba került a kiképző. Igen… végighallgattam, és egy ideig elgondolkodtam… Ismét felkerültek az érvek és ellenérvek. Szinte minden észérv afelé húzott hogy használjam, csupán a szívem és tudatom ódzkodott ellene valamiért… Mire észbekaptam egy elágazódáshoz értünk, ahol megszeppenve vettem tudomásul hogy rossz irányba haladunk. Vagyis inkább hogy… én nem ezt az irányt ismerem. Egy ideig csendben követem, nem tudtam hogy miként szoljak, vagy hogy hogy ne bántsam meg, vagy félek hogy én értettem félre. Mint ahogy attól is tartottam, hogy megszólal hogy miért is követem… Ugyanakkor az is megfordult a fejemben hogy valami ismeretlen helyre akar elcsalni, de ezt hamar eltöröltem hisz egy nincs semmim amit elvehetne, csak a kikeletlen petem lehetne érték… kettő ő azért nem olyan. Remélem hogy nem olyan… bár kissé beparáztam. Pár méter után kicsit lassítottam a tempómon, tisztán emlékszem hogy azt mondta hazakísér, ráadásul ő ajánlotta fel. Nem értem. Az utak egyre ismeretenebbek számomra, majd kisvártatva megszólaltam.
- A…a dojo nem erre van. – Jelentem ki.
- De ha dolgod van nem zavarok. – Mosolyodtam el, bár kicsit frusztrált lettem, de igyekeztem leplezni. A pulóverem újját lehúzva fogtam marokra a szélét és kapaszkodtam bele kissé. Azzal, ha nem tartott vissza, akkor elindultam az eredeti irányba.

by **Cearso** Csüt. Nov. 05 2015, 19:37

A pillantás, az a kis hangsúly, illetve az, hogy hirtelen átment a túloldalra, eléggé egyértelművé tette, hogy hiába szokott hozzá, ha egyszerűen nem tudja elviselni. Shu sem tudta, és elég hamar meg is látszott rajta, hogy Shu sokkal határozottabb, mint amilyen én vagyok, vagy akár ez a lány.
-Ha zavar, akkor nyugodtan szólj. Nem akarom, hogy miattam kényelmetlenül érezd magad. Én meg nem fogok egy ilyenen megsértödni. Majd rágyújtok azután, hogy elváltak az útjaink.
De addig tényleg nem rakom el, amig nem szól rám. Vagyis vagy megerölteti magát, és veszi a bátorságot, hogy tudassa velem az állást, vagy leég a cigaretta a kezemben.

Majd a kis trükköm után, mintha ijedtséget véltem volna felfedezni a tetteiben.
-Nem?
Kérdeztem vissza mikor azt mondta, hogy nem erre van a dojo. Persze, hogy nem erre van, ezt eddig is tudtam, csak kiváncsi voltam mennyi idő alatt jut el arra a szintre, hogy ne akarjon velem jönni.^^ Nem tartott tovább alig néhány méternél. Úgy néz ki nem igazán akarja a társaságom, vagy legalábbis
Gyorsan meg is nyitom a menübe épített térképemet, és lecsekkolom, hogy tényleg igaza van. Persze, azonnal leszüröm, hogy hova lyukkadtunk volna ki, ha az útamat követjük. Nem is értem, hogy magyaráztam volna el a dolgot.

-Ne szórakozz, mondtam, hogy hazakísérlek. Csak egy kicsit eltévedtem, de nem azért jöttem erre, mert le akartalak volna rázni. Milyen ember lennék, ha nem tartanám be az ígéretemet? Nem minden nap járok erre, bocsánat. Megtennéd akkor, hogy felfrissíted a memóriámat, és elkísérhetlek a dojoba Shuékhoz?

by **Kiwi** Vas. Nov. 08 2015, 18:46

Egy pillanatig hezitáltam… nem akartam hogy csak a kedvemért tegye el, de tényleg egy igencsak kellemetlen szokásról volt szó, ami amúgy nem csak neki, de a környezete számára sem egészséges, sőt másokra még károsabb… Bár ezzel nem érvelhetek, hisz itt nincs tüdőnk, nincsenek belső szerveink… Csupán a virtuális testünk ami így vagy úgy de képes a füstöt érzékeltetni. Persze szívesen mondtam volna azt hogy tegye el, de… nincs hozzá jogom.
- Hagyd csak, amúgy… mi értelme van idebent is szívni, hisz az a hatása nem hiszem hogy megvan ami odakint. – Gondolok itt a nikotinra, de szerintem ez egyértelmű.
Mindezek után egy másik irányba ment el, nem arra amerre a dojo van, kicsit megszeppentem ez tény, egy ideig követtem is, de végül csak szót adtam annak hogy rossz felé mentünk. És szerintem a pánikom is jogos volt. Persze el tudtam volna még sétálgatni a fiúval, de olyan helyeken amiket ismerek, amikről tudom hogy merre jutok haza, vagyis a dojoba, vagy ismertebb helyekre. Arról nem is beszélve hogy a fiú tényleg kedves meg minden, de nem ismerem annyira hogy vakon megbízhassak benne. Hisz vannak fosztogatók, tolvajok és gyilkosok… elivleg legalábbis, én még egyikükkel sem találkoztam… De… attól még félek ha egyedül maradok, és attól is ha ismeretlenekkel maradok teljesen egyedül. A biztonság egy kis kapaszkodójára szükségem volt, ez pedig annyi volt hogy pontosan tudjam merre vagyunk. Amikor hangot adtam, és leelenőrízte magát, meg visszakérdezett megnyugodtam. Én hülye… egy pillanat alatt falra festettem az ördögöt, és a legnyilvánvalóbb dologról feledkeztem meg. Gondolom már rég járhatott arra.
- Persze. – Vágtam rá szinte rögtön, igaz egy pillanatra le vert volna a víz, de most épp saját butaságom miatt haragudtam meg magamra, hogy lehetek ekkora bolond… lehet üldözési mániám van vagy valami ilyesmi… ><”
Azzal megindultam, és figyeltem, hogy a fiú követ-e.
- Tényleg rég járhattál erre, a szinten sem tartózkodtál sokat? – Kérdezek rá végül.
- Amúgy nincs messze, már csak pár száz méter. – Nyugtatom meg. Gondoltam arra hogy felvilágosítom hogy az előző lépése megijesztett, de inkább nem. Így is tart attól hogy tartanak tőle az emberek, nem tennék jót neki ha elmondanám amiket akkor gondoltam…

by **Cearso** Csüt. Nov. 12 2015, 19:59

Ha nem kéri, hogy tegyem el, hát nem teszem el. Végül is, semmi rosszat nem csináltam azzal, hogy felajánlottam neki a döntést. És ő úgy döntött, hogy inkább úgy tesz, hogy nem fogja zavarna a pöfékelésem.
-Nem, nem teljesen ugyanaz a hatása. Például a káros része csak annyiban teljesedik ki, hogy büdös. Jó meg annyiban jó, hogy...
Hogyan is magyarázzam meg egy olyannak, aki szinte még új ebben a világban? Vagy akit csak nem rég óta ismerek. Inkább az egyszerűbb választ adom meg a kérdésre.
-A leginkább csak placebó. Azt hiszed, hogy jó hatása van, ezért jó hatása is lesz.
Magyaráztam el neki a szó jelentését, ha esetleg nem ismerné, bár nem hiszem, hogy ez pont egy olyan szó lenne, ami nem ragadt volna meg a köztudatban.

-Igazából, már tizes szintű voltam, amikor, Shu beköltözött a dojoba. Vagyis nem sokat jártam arra felé.
Végül úgfy döntöttem, hogy az igazságnak csak egy apró részletét tárom fel a lány elött, hiszen biztos jobb, ha azt hiszi, hogy véletlen volt az elöbbi "bal-eset".
-Persze volt néhány céhgyülés, amit a dojoban tartottunk meg, de azt hiszem akkor se egyedül mentem el egészen odáig. És ha Shuval találkozunk, akkor sem itt szoktunk találkozni általában. Hanem inkább egy mezőn, egy erdőben vagy egy patakocska mellett. Tudod, közösen szoktunk szafarizni, ha van egy kis szabadidőnk. A céhház nincs messze a szafarira kijelölt helyektől. Sőt, ha jobban belegondolok, akkor ott van közvetlen mellette. Bár Shun kívül még senkit se láttam volna szafarizni a céhből.
És valahzogy az állatok mellett sokkal könnyebben meg tudjuk érteni egymást valamiért, de erről a tényről már nem tájékoztatom Kiwit. Már így is elég furcsa lehetek a szemében, nem kéne, hogy emiatt is máshogy nézen rám, vagy esetleg Shura...

by **Kiwi** Szer. Nov. 18 2015, 10:23

- Placebo… - Ismételtem a szót, nem azért mert nem ismertem volna, inkább mert egyszerűen jólesett… arról nem is beszélve hogy valamilyen szinten megértettem a fiút, hisz én is gyakran hitettem el magammal hülyeségeket csak hogy neki tudjak veselkedni dolgoknak. Mint például az egyik évben elhitettem magammal hogy a töri érdekes és jó… igyekeztem annak látni, hisz könnyebben tanul az ember ha érdekli, pedig rühellem a törit… csak felidegesít az emberek hülyesége… De jump.
- Megértem… azt hiszem. – Fejtettem ki a véleményem a dolgokkal kapcsolatban, miközben lépdeltem mellette. Fejben eljátszottam a gondolattal hogy a köztünk lévő teret leszűkítem picit, és közelebb lépve hozzá veszem fel vele a tempót, de nem mertem.
- Csak tíz? Akkor már jóideje céhtag lehettél, és manapság léptél ki? – Kérdezek rá, persze reméltem csupán hogy nem lesz túl kellemetlen neki ez a feltevés, ugyanakkor fejben már logikáztam hogy akkor jóval magasabb szintű lehet mint elsőnek gondoltam. Amikor arról kezdett el beszélni hogy miként is szoktak zajlani a céhgyűlések csupán oldalra biccentettem picit a fejem. Annyit furcsállottam a dolgokban hogy igen a szabad téren tényleg sokkal jobb beszélgetni ugyanakkor… nehezebben találják meg egymást az emberek nem?... Bár ha már megvannak a biztos piknikhelyek akkor nem, így végiggondolva semmi szokatlan nincs a dologban. És ahogy egyre többet hallok a szafariról egyre érdekesebbnek tűnik a szememben. Persze nem néztem furcsán se a fiúra, se Shura, annyi volt csak szokatlan a számomra hogy Cear azt hiszi félnek tőle az emberek, én eddig semmi olyat nem tapasztaltam az esetében ami erre adna okot nálam, viszont mivel ettől fél, gondolom kicsi az önbizalma, mármint azért merek erre következtetni hisz megemlítette hogy sokszor bántották a suliban, ez viszont klappolt nálam is. Lassan megérkezünk, már lehetett látni a dojo épületét, és azt is hogy Chizu kint serénykedik valamin. A látottakon csak elmosolyodtam, szerettem a lány szorgosságát és lelkesedését. Majd Cearhoz fordultam.
- Akkor én még lógok neked egy visszavendégeléssel. Nem fogom elfelejteni. – Mosolygok a fiúra. És abban biztos vagyok hogy amint lesz rá keretem, megteszem.

/Bocsi a késésért. ><"/

by **Cearso** Szer. Dec. 02 2015, 13:57

Egy pillanatig elgondolkoztam. Jobban szeretném, ha nem festene rólam hamis képet, de rossz benyomást se szeretnék kelteni magamról.
Majd döntésre jutottam;
Nem igazán voltam sokáig céhtag. Asszem csak azután léptem be, hogy Shu a szárnyai alá vette Chizut. És nem sokkal késöbb ismét szolós voltam.
Vallottam be öszintén.
-Kipróbáltam, de nem váltotta be a hozzá füzött reményeimet. Valahogy nem találtam a helyem a céhben. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy rossz lenne a céh, csak egyszerűen nekem jobban áll a céh nélküli életforma.
Nem sikerült pontosan kifejeznem magam, valahogy ez a véleményem.
Majd mikor én is megláttam a kis nindzsát kint sündörögni, biztos voltam már benne, hogy jó helyen járunk.
-Azt hiszem, itt elválnak az útjaink. A vendégelést pedig nem kell ennyire komolyan venned. Inkább kezeld kompenzálásnak a történtekért, hisz végül is részben az én hibám, hogy leöntötted magad. Vagy ha ennyire ragaszkodsz hozzá, nem feltétlenül kell ebédben/desszertben gondolkoznod. Nekem az is örömöt okozna, ha elhívnál valamilor szafarizni.
Egy igazán apró utalás, hogy mire számíthat tölem, majd megvártam mig bemegy.

Miután bement, intettem egy utolsót Chizunak, majd ismét a küzdőtér fele vettem az irányt... Hiszen ennyi pihenő után már várni szoktak rám az ellenfeleim. És egyébként is, jó ha formában tartja magát az ember.

/köszi a játékot, bocsi az elhúzásért/

by **Kiwi** Csüt. Dec. 03 2015, 19:04

- Értem... – Jelentettem ki kicsit elgondolkodva, igazság szerint meg szerettem volna saccolni hogy ez nagyjából mennyi időt jelenthetett számára, de mivel folytatta nem kérdeztem meg, amúgy is illetlenség lenne ennyire faggatózni. Azt hiszem. Majd a folytatáson is elgondolkodtam.
- Értem azt hiszem, szereted a függetlenséget, és azt hogy így tényleg a saját eredményeidet látod és kapod, nem pedig segítség által. – Voltaképp teljesen meg tudtam érteni. Nekem is két oldalam volt, vagy a nagyon önálló, tervező mint ő, vagy a mindent a társakért. Mivel más játékokban kipróbáltam mindhármat, igen hármat. Így tudtam melyik milyen érzés is. Voltam szólós, amikor csakis az én eredményeim számítottak, voltam tag is, amikor mindenki szeretetét és figyelmét kiharcoltam azzal, hogy törődtem velük, és voltam céhvezér is. Az volt a legijesztőbb és leghálátlanabb… ugyanakkor jobban át tudtam értékelni az embereket magam körül, szóval hasznos volt… Majd lassan megérkeztünk. Már messziről is lehetett látni az udvaron a kis ninját ami meg is mosolyogtatott.
- Igen… azt hiszem. – Feleltem a megérkeztükre kicsit bizonytalanul, majd meghallgattam mit is akart még mondani. Rögtön szabadkozásba akartam kezdeni hogy nem az ő hibája én voltam a béna… Meg hogy a pénz az pénz, viszonozni akarom. Szinte már szóra is nyílt a szám és kalimpálni kezdtem a kezeimmel, mire befejezte a mondatát…
- Ha szafarizni szeretnél, akkor rendben. – Mosolyodtam el, bár az új dolgok mindig is ijesztőek számomra, azok amikben még nincs tapasztalatom.
~ És ott is vissza tudom fizetni, hisz a kaját én viszem és így jó lesz. ~
- Szóval.. rendben… - Jelentettem ki kicsit meggyőzöttebben.
- De még nincs benne tapasztalatom, és… gondolod kell oda pontozni? Mármint magas szintű állatok vannak arra? És szörnyek is? … Mármint hogy mindkettőből találunk vagy el vannak különítve?... – Releváns kérdések amiket nem árt ha tudok.
- Kell valami külön item, bármi, ami szükséges, vagy belépő a szafari területére meg ilyenek?... – Tettem fel a többi kérdést is. Majd ha megkaptam rá a válaszom, elköszöntem, beléptem a kapun, köszöntöttem Chizut is, akiről láttam hogy integetett, így megfordulva, én is intettem egyet Cearnak, majd pár mondat után a kislánnyal bementem az épületbe.

by **Kuradeel** Szer. Dec. 30 2015, 00:11

Cearso: Görbe Kés *a sütihez*
Kiwi: Hárító *Fegyver* *Kuradeel által ajánlva fura villódzó szemű cukr~~ász~~os bácsik ellen* Surprised

Jóéjt

by **Hinari** Kedd Márc. 15 2016, 15:23

/Stingray/

Előzmény

Nem hazudott, tényleg nem tett gyorsaságra, egyetlen pontot sem, a legutóbbi meccsünk óta. De jókedvűen vállalta, és ez engem is feldobott: visszamosolyogtam rá, de azért nem adtam meg neki azt a szívességet, hogy ne támadjak. S pont, mint akkor, most sem kellett több kör ahhoz, hogy lenullázzam. Eltettem a fegyveremet és leszerelkeztem, vízcseppek pixeleitől körülvéve, amik a rajtam lévő nedvességgel együtt váltak semmivé.
- Ha jól tudom, azzal a meghívással még te tartozol - feleltem derűsen - Tudod, az első jutalmam - tettem hozzá, ha esetleg nem emlékezett volna rá, és igaz ott megbeszéltük, hogy az aréna után megyünk el, de aztán máshogy alakult a dolog - Vagy meghívhatjuk egymást is akár, és akkor letudhatod egyszerre - mondtam még, direkt szánva provokálónak a mondatot: ha ő beéri ennyivel, vagy csak le akarja tudni minél hamarabb, én abban is benne vagyok Rolling Eyes

Szigorúan egyesszámban beszélve, természetesen. Az ajánlata a helyszínt illetően azonban komolyan elgondolkoztatott. A Sweet Dreams... azóta kerültem azt a helyet, hogy az egyik npc megemlítette Szophiet ott. Töprengve pillantottam a mellettem álló fiúra: most nem egyedül mennék. És ki tudja, lehet, hogy a jó társaság képes elfeledtetni velem a múltban történt rosszat, annyi időre legalább, hogy ne kössem helyhez az érzést. Meghát, abban a cukrászdában tényleg finomak voltak a sütemények.
- Jó lesz - döntöttem végül, még bólintva is mellé, és miközben helyünket átvették a következő párbajozók, elindultunk a már jól ismert cukrászda felé. Nem volt túl hosszú az út, attól függetlenül sem, hogy a Kezdetek Városa igencsak méretes település volt, a fontosabb vagy híresebb épületek ugyanis mind egy helyen voltak - mint bármelyik főváros központi részén.
- Csak kíváncsiságból... miért hívtál ki még a múltkor? - fordultam aztán hozzá, mert ez már egy ideje érdekelt - Csakmert, nem sűrűn szoktam felkéréseket kapni nem frontosoktól - tettem hozzá gyorsan, egy kicsit zavarba is jőve a dologtól, ugyanis nem akartam, hogy azt érezze, hogy nem tartom méltónak a párbajhoz. Fogalmam sem volt a szintjéről, csak annyit tudtam - vagyis láttam -, hogy tier hármas felszerelésekben jár, és nincs céhben, tehát szólós. A két harc, amit egymással vívtunk, meg túl kevés volt ahhoz, hogy rendes képet kapjak a pontjairól, két támadásra ugyanis sokakkal szemben futotta nekem, az pedig, hogy egy megközelítőleg száznyolcvanas sebzést nem bír ki, még nem jelentett semmit.

by **Stingray** Csüt. Május 05 2016, 12:07

– Épp ahogy reméltem! - válaszoltam széles mosollyal mikor felvetette, hogy meghívhatnánk egymást. Az ez után következő szünetet azonban nehéz volt nem észrevenni. Mintha zavarná valami, vagy csak azon gondolkodna, hogy mi is az a sweet dreams. Az utóbbi mondjuk lehetetlen. Nem emlékszem olyannal, aki ne ismerte volna a játék legjobb cukrászdáját. Még ha valaki esetleg nem is járt ott korábban, az is hallott róla. Ekkor viszont megszakította a gondolatmenetemet a válasza.
– Helyes. - nyugtáztam elégedetten. Úgy tűnik bármi is zavarta, nem lehet olyan vészes. Ezek után eltettem a páncélom nehezebb darabjait, és már el is indultunk a célunk felé. Elsőnek Hinari törte meg a csendet, így egy pillanatnyi gondolkozás után már válaszoltam is.
– Hmm... kihívás, kíváncsiság. Érdekelt, hogy mit is tud az egyik legjobb párbajozó. Vagy csak hiányzott végre egy vereség is. - fűztem hozzá komolytalanul. - Nem is tudom, de mindenesetre nem csalódtam benned. Persze a köztünk lévő pontkülönbség elég nagy lehet de egyszer kipróbálnám mire jutnánk egyenlő feltételek mellett. - jegyeztem meg burkoltan. - Mellesleg a frontosok sem legyőzhetetlenek. Nem is olyan régen győztem le egyet. - vontam meg a vállam olyan természetességgel, mintha egyébként frontharcosokat ennék reggelire.
– Tudom nem igazán illik ilyesmit kérdezni, de érdekelne, hogy pontosan mekkora is köztünk a szakadék. Én most vagyok huszonötös, és ha tippelnem kell, akkor rád talán a harmincas végét, vagy negyven felettit mondanék. - pillantottam az arcára fürkészőn. - Persze nem muszáj válaszolnod. - söpörtem félre gyorsan a kérdést, és bár kíváncsi voltam, de nem hibáztattam, ha esetleg elkerülte a választ.

by **Hinari** Csüt. Május 05 2016, 15:23

Nem sokat váratott a válasszal, és én örültem neki, hogy ugyanolyan fesztelen stílusban folytatódott tovább a beszélgetés, mint ahogy azt a párbaj előtt elkezdtük.
- Miért, olyan sokakat vertél már meg? – vetettem közbe, de amennyire ő komolytalan volt, úgy láthatta ezt rajtam is: nem szántam komolynak a kérdést, és töredelmes választ sem igen vártam rá. A dicséretet viszont őszinte mosollyal köszöntem meg, a felvetése pedig felkeltette a kíváncsiságom: érdekelt, hogy pontosan mire gondolt; és én le is lassítottam kicsit, jórészt önkéntelenül, hogy fejben átvegyem a lehetőségeket, végül azonban mégis inkább hozzá fordultam:
- Mit értesz egyenlő feltételek alatt? Azonos Lv-szintet? – kérdeztem tőle - Ha igen, várlak egy vissza-visszavágóra, amint már nem hat rád az általam használt Erőtér Kristály – mosolyogtam rá, s igazából fel se merült bennem, hogy a fiú esetleg ne ismerné az itemek pontos leírásait; úgy dobálóztam a kifejezésekkel, mintha alap tudásnak tartanám. Persze nekem szükségem is volt rájuk, főleg a védekező fajtákra. Más talán nem volt ekkora szükséghelyzetben – és én egy kicsit irigyeltem is őket miatta. Ha pedig Stingray másra gondolt, úgy kíváncsian hallgattam őt, az egyenlőség ugyanis például a felszerelések nélkül, az amiatt felborult pontozással nem lett volna éppen járható út… de képességek nélkül sem. Végtére is, akkor van egyensúlyban egy játékos, ha semmitől sem fosztják meg, amit a tervezésnél belekalkulál.
Amit azonban a fiú azután mondott, először tényleg meglepett; bár aztán jobban belegondolva én is rájöttem, hogy bőven voltak olyan játékosok is a bossoló csapat között, akik jócskán le voltak maradva tőlünk. Vagy őket a „közvélemény” nem is vette kifejezetten frontosnak? Hisz ők általában nem sokat tudnak, sem az éppen aktuális bosson résztvevőkről, sem pedig azok szintjéről vagy képességeiről. A pletykák pedig bármit felkaphatnak, hogy az aztán a széllel járjon szájról szájra, még hosszú hónapokon át.
- Ki volt az? Akit legyőztél – tettem fel az újabb kérdést, amire valószínű Stingray számított is, ugyanis eleve úgy közölte, hogy szinte muszáj legyen rákérdezni. De én nem bántam, sőt: ezzel is csak a tudásáról szerzek tisztább képet majd. A legyőzhetetlenségről azonban szánt szándékkal nem nyilatkoztam, pedig egyetértettem vele: nem vagyunk legyőzhetetlenek. Senki sem az. De nem volt baj, ha minél többen ezt hiszik, ez is egyfajta biztonság, amire szükségünk volt, mindenkinek – főleg a múlt eseményeinek tükrében.

Kicsivel később pedig Stingray rákérdezett arra, amire én nem akartam, és kapott is választ, ha nem is feltétlen olyat, amire esetleg várt volna.
- Egészen jók a tippjeid – mondtam neki jelentőségteljes mosollyal, miközben sétáltunk tovább, ám mást nem tettem hozzá, és hamarosan más dolgunk is akadt helyette: megérkeztünk az épület elé, ahol és aminek környékén, a jó időre való tekintettel, elég sokan voltak. De odabent mindig akadt hely – ha pedig Stingray kinyitotta nekem az ajtót, be is léptem a cukrászdába, beszívva a már jó rég nem érzett, számomra keserédes illatot.

by **Yue** Pént. Júl. 08 2016, 21:36

//Rumiko//

Csodás felhőtlen nap virradt Aincrad-ban, madarak énekeltek, emberek mendegéltek ide-oda, eme nagyszerű napot a SAO időjárás szabályozó rendszer akármije tudta csak megzavarni hirtelen jött esőjével.
-Bocsánat! :S -mondtam rögtön miután elkezdett esni.
~Miért kérsz bocsánatot Yue? - kérdezte Yua kíváncsian.
-Mert miattam kezdett el esni! :S
~Ne butáskodj! Már, hogy lehetne miattad? -kérdezte sikertelenül halk kuncogással.
~Ne kuncogj! Azért az én hibám mert az előbb mondtam, hogy ezt a gyönyörű időt nem ronthatja el semmi...
Yua most már nevetett, nem gonoszan, jóízűen.
~Emiatt ne ostorozd magad, nem a te hibád, csak rossz időben mondtad. ^^
Erre csak bólintottam egyet.
Szerettem az esőt, de elázni már kevésbé. Felkeltem az eddig napsütötte fűről és komoly kérdést kellett eldöntenem gyorsan: Hova tovább?
~Sweet Dreams...?
-De... Te utálsz cukrászdába menni.
~De te nem, úgyhogy irány a Sweet Dreams és igyál egy kávét, hogy én is örülhessek!
*nevet* -Rendben! ^^
A cukrászda elé teleportáltam magam, majd bementem. Nem csalódtam, ahogy szokott lenni, tele volt a hely, nagy mázlimra pont akkor szabadult fel egy asztal a sarokban amit villám módban foglaltam el mielőtt más vetette rá volna ki a hálóját.
Rendeltem egy sima kávét, minden nélkül Yua-nak, magamnak pedig egy forrócsokit.
~Nagy mázlink volt, ha egy perccel később érkezünk biztos már foglalt lenne az asztal! o-o
~Nem értem miért szeretik annyira EZT a helyet, hogy mindig tele van?
Erre Yua-nak csak ennyit tudtam mondani.
~Talán a kávé miatt?.
~Igen, biztos a kávé miatt! *-*
El volt döntve, hogy addig maradunk a cukrászdában míg nem áll el az eső.
A pincér nem sietett a rendelésünket kihozni, de tekintve az emberek mennyiségét, nem csodálkoztam ezen.

U.i.: Yua a képességem.

by **Rumiko** Kedd Júl. 12 2016, 09:50

Nemrégiben elhatároztam, hogy előbújok a csigaházból. Én az optimista azért csatlakoztam régen a játékosok közé, hogy kipróbáljam, milyen az a világ, amiről a kockák áradozni szoktak. Ez pedig a masszív MMORPG világa! Egészen lenyűgözött, amikor beléphettem, körülnézhettem, egyedül az volt pocsék, mikor az a fickó megjelent. A beszédétől az addigi hangulat hatalmas pánikba torkollott. Én pedig „kissé meginogtam”, amiért nem tudtam mindenkin segíteni. Félreértés ne essék, sose tartottam magam világmegváltó hősnek, de mindig a szívemen viseltem mások sorsát. Aztán szerintem senkinek sem kellemes több száz ember öngyilkosságát szemmel követni. Abból egy is megrázó.
Fejet csóválva öltöttem fel kedvenc kék-fehér ruhám, melynek előbbi része a mell alatt bukkant fel, és elől rövidebb, mint hátul. Míg a fehér anyag a fodros, karjaimat is végigölelő pánttól egészen a bokámig tartott, a kék anyag hátsórészével egyetemben. Ehhez öltöttem fehér szandált, világos szalmakalapot, majd a ragyogó napsütésben sétálni indultam. Drága kardocskám mindvégig a cucctartóban* pihent.
Még jó is, gondoltam magamban, mert az időjárás nagyon becsapóssá vált. Nemrég bárányfelhők kergették egymást a fenti mezőn, most pedig egyszerre szürke masszává olvadtak egybe, és amint egy percnél tovább bámultam őket, még esni is elkezdett. Belemarkoltam a ruhába, így megemelve a végét futni kezdtem. Betértem az első szembejövő helyre, majd miután fellélegeztem, megfordultam körbenézni.
A hely dugig volt más játékosokkal. A többség el volt foglalva a beszélgetéssel, csak egy kevés vetett rám pár másodpercig tartó pillantásokat. Levettem a fejemről a kalapot, és hogy ne álljak véletlenül se útba, merészen beljebb lépdeltem. Az emberkék közt sétáltam addig, míg meg nem pillantottam egy olyan asztalt, ahol első ránézésre csak egy emberkét láttam ücsörögni.
- Elnézést, szabad? – kérdeztem illedelmesen, aztán ha láttam még valakit kettőnkön kívül, biccentettem felé a fejemmel üdvözlésképp. Ha nem, és a válasz igen volt, azzal helyet foglaltam, kezemben a kalappal.

by **Yue** Kedd Júl. 12 2016, 15:05

Azt hittem, amikor esik az eső akkor az emberek otthon vannak, forrócsokit isznak, esetleg berúgnak, ehhez képest pont ilyenkor jönnek elő. Volt pár szerelmes pár is, az esőtől eléggé eláztak, vagyis randin voltak. Vagyis Én, Shiba Yue elrontottam minden pár randiját, azáltal, hogy azt mondtam, hogy ezt a szép időt semmi nem ronthatja el. T^T
Vártam, hogy kihozzák a rendelésemet.
Az ajtón egy lány jött be, kb 0,5 mp-ig néztem a ruháját, tetszett, aranyosnak tartottam. Szegény lány rosszkor jött mert már egy darab üres asztal sem maradt.
~Az előbbi csaj erre tart.
~Csak nyugalom, biztos csak azt kérdezi meg, hogy leülhet-e.
~Tudod, hogy az az egyik dolgom, hogy gyanúsnak tartsak minden személyt.
~Igen, tudom, és köszönöm, még akkor ha néha kicsit nagyon eltúlzod.
~És ez így is marad míg SAO a SAO.
Az ismeretlen lány illedelmesen megkérdezte, hogy leülhet-e.
-Csak nyugodtan, foglalj helyet. -mondtam kissé félénken egy kis mosollyal a lánynak, aki ezután le is ült.
Eközben a pincér kihozta a rendelésemet, egy bögre forrócsokit és egy csésze kávét.
Megfogtam óvatosan a bögrét, és megfújtam majd egy kis kortyot ittam. Igazán finom lett, mint mindig.
~Na várj egy picit! Ha ez a csaj itt van, én, hogy fogok kávét inni?! ><
~Adjuk a szokásosat, esetleg kimegyek és cserélünk, így is úgy is furcsa lesz.
~Oké...

by **Rumiko** Hétf. Júl. 18 2016, 18:33

Kitöröltem a szemeim sarkából néhány kóbor esőcseppet.
- Köszönöm! - mosolyogtam, és kényelmesen helyet foglaltam a széken. Körbenézve újra láttam, hogy szerencsém volt. Az utolsó kettes asztalt sikerült kifognom, ahol mi ültünk a lánnyal. Vagyis itt más nincs. Oh, de a közelünkben egy pár csókolózik. Milyen aranyosaaaak!
Mielőtt megkaptam volna, hogy őket bámulom, kalapomat a székre akasztottam, majd óvatosan visszafordultam, és vetettem egy apró pillantást az asztalra.. csakúgy. Megláttam, hogy az illető két italt is tart maga előtt, majd lágyan újra elmosolyodtam.
- Nahát, örömmel látom, hogy rajtam kívül vannak még olyanok, akik ilyen esős időben egy ültükben két finomságot is szívesen elkotyolgatnak!
Emlékszem, egyszer már jártam itt. Talán két éve. Az első, amit megkóstoltam, az a hely kakaója volt, és isteninek találtam. Mostanra meg fogalmam sem volt már, miért gubóztam be annyira, elvégre a kellemes ital, no meg a remek társaság mindenre jó gyógyír tud lenni.
Leintettem az üres poharakkal flangáló pincért, és rendeltem magamnak egy bögre kakaót, meg valami kávékülönlegességet, amit már az úrra bíztam. Miután elment, boldogan fordultam a lányka felé.
- Egyébként még be sem mutatkoztam! Rumiko vagyok - Enyhén felegyenesedtem, hogy óvatosan kezet nyújtsak a teremtésnek. Kicsit ugyanis félénknek tűnt, én pedig nem akartam halálra rémiszteni. Barátkozni viszont szívesen barátkoztam volna, és ahogy elnéztem a kint szakadó, hatalmas esőt, úgy éreztem, hogy bőven lesz időnk egymásra. Már ha ő is így akarta, mert magam aztán senkire nem erőszakoltam volna. Néha még azt is megértettem, mikor úgy egy éve megkaptam valakitől egy fogadóban, hogy túl közvetlen vagyok. Vagy túl pörgősnek állított be? Hm, már nem is tudom. Bárhogy is legyen, nyitott lélekkel-szívvel ültem az asztal másik oldalán, az emberke arcát kíváncsian fürkészve.
Ha bemutatkozott valahogy, akkor pedig vissza is zuttyantam a székbe.
- Örvendek! - feleltem aztán lelkesedve, miközben az italkáimra vártam - Mindig örülök, ha új emberekkel találkozhatok.

by Ajánlott tartalom