Sweet Dreams cukrászda

//Kiwi//

És, így vagy úgy, pozitívan zárult tehát a kis rögtönzött lélekturkászás, és megérkezhettünk cukrászdába is.
Ahol bele is vetettem magam a magánnyomozó fantáziámba. Persze én is tudtam, hogy a jelenlegi helyzetben millió dolog miatt kivitelezhetetlen ez az ötlet, hacsak nem korlátoznám magam le olyan mennyiségben, hogy ne érje meg az egész. De álmodni szabad. És ki tudja, egy szép napon talán még tényleg meg is érem az "Aincrad Nyomozó Iroda" megalapítását. A névvel kapcsolatban említettekre a másodperc törtrészéig zavarodottan néztem, de aztán rájöttem és bólintottam.
-Igazad van, egy pillanatra majdnem el is felejtettem hol vagyunk. De akkor akár még lehetek "Mr. E" is.- mondtam egy kacsintással, jelezve hogy nem vagyok teljesen komoly a témával kapcsolatban.
-Mondjuk kiadhatnám magam egy sima dolgozónak, aki a nagyfőnök csicskása... ha jól csinálom, senki nem gyanakodna... persze azon kívül aki tudná - vetettem egy oldalpillantást a lányra, vigyorogva.
-Vagy dolgozhatnák csak közvetítőkkel. Persze, ehhez kéne egy-két ember akiben megbízhatok, akik koordinálnák a dolgokat, és ahol összefutnak a szálak, de relatíve biztonságos lenne - persze, mindezek a módszerek, amiket említettem, semmiben sem újak, vagy egyediek, ezek, de még a különböző variációjuk is, már jóval régebben ki lettek találva és használva is. Aztán, áttértünk a félig költői kérdésnek, de félig pedig amolyan jó lenne tudni kérdésnek szánt helyiséggel kapcsolatos érdeklődésemre.
-Most hogy mondod, igaz... bár nem hiszem hogy a kastélyig ki lehetne csalni a leendő ügyfeleket. Bár, van ott a bár, ami ha jól tudom, többnyire nyitott mindenki számára, szóval akár még meg is lehetne valósítani. - gondolkodtam el ezen az ötleten is. Az biztos hogy az indulási költségeket nagyban csökkentené, de lehetséges hogy a vendégkört is szűkítené. Sőt, inkább valószínűleg csökkentené.
-És igen, persze a szintezéstől sem... "szöknék" meg. Minimum 20-30-as szint környékéig fel kéne tolnom magam, de talán még tovább is, nem csak hogy a legtöbb nyitott területre eljuthassak, de hogy meg is tudjam védeni magam, ha szükséges... amivel persze a kiképző kiesik a képből, és marad a grindelés - vittem végig a gondolatmenetet. Hogy mennyire gondoltam komolyan vagy sem, nem számított, szerettem tisztán hipotetikus szituációkon is gondolkozni, hát még olyanon, amiből a jövőben lehet is valami. Jó, valószínűleg a távoli jövőben, és elég nagy talán, de na.
Ahogy Kiwi a banánturmix eltűntetésén dolgozott, prezentáltam a "nekem mindegy" hadműveletet. Ha több lehetséges folytatás jön fel, és én benne vagyok mindben, akkor általában hagyni szoktam a másik felet dönteni, hacsak nincs teljesen egyértelműen kifejtve hogy rajtam múlik az egész, csak én dönthetek. Talán kicsit döntésképtelennek tűnök tőle, de sok előnye van igazából. Most sem történt másképpen, és Kiwire hagytam a döntést, aki úgy határozott, hogy akkor miért ne mindkettőt, egy sztorival kezdve.
-Állok elébe - bólintottam rá. Hát, ha arra számított a lány, hogy megzavar a "kihívás", akkor ezúttal mellélőtt. Jó, persze valamilyen szorongás volt bennem, de az inkább az a jófajta, pozitív várakozással teli "szorongás", amit valamilyen téttel való megmérettetés előtt érez az ember. A sztori felénél kezdetem azt hinni, hogy felismerem ezt a sztorit, és végére úgy tűnt, hogy tényleg ismerem is. Vagy csak nagyon hasonló az alapvetése mint egy olyannak, amit ismerek. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy tegyek-e úgy, mintha fogalmam se lenne miről van szó (valószínűleg, legalábbis), de rövid úton rájöttem, hogy mindketten jobban járunk ha őszinte leszek. Mint ahogy az esetek nagy részében így van. Szóval, miután a lány befejezte, egy bocsánatkérő mosollyal belekezdtem:
-Bocs, de azt hiszem ezt ismerem. A jégben méreg van, és ezért csak..., öhm, Jack, igen, Jack halt meg, mert lassan itta, és volt idő hogy méreg-jég elolvadjon, ugye? - kérdeztem rá direkten. Reméltem azért, hogy nem erre a sztorira gondolt, és csak nagyon-nagyon hasonlít arra, amit ismertem, de nem nem gondoltam valószínűnek.

Chariton és Kiwi ^^ -!Kiképző előtt! - 


Megnyugodva bólintottam Chariton ajánlatára, miszerint menjünk most a cukrászdába. Aztán hálásan néztem őt, hogy mit tesz, és egy rövid gondolatnyi hezitálás után elutasítottam a segítségét, és magamtól álltam föl. Szinte rögtön korholtam is magam, amiért így tettem, hiszen előbb utóbb hozzá kell szoknom az ilyen érintésekhez, de egyenlőre reflexből kerültem őket, ha tehettem.
  Amikor elővette a hazatérés-kristályt, én is így tettem, és egyszerre aktiváltuk a kristályokat. A főtéren egy pillanatig kissé szédülve néztem körül, aztán megláttam Charitont, aki mutatta az utat. 
 Szimpatikus cégérrel ellátott épületbe nyitott be: " Sweet Dreams" hirdette a felirat. Elgondolkodtam ezen... Ez az egész világ kicsit olyan volt, mint egy álom, a cukrászda pedig szó szerint édessé teszi... Felnevettem erre a gondolatra. Ha ez egy álom,  akor rémálom ,és én szerettem volna minnél előbb felébredni belőle.
Nem sokkal azután, hogy beléptünk ,észrevettem, hogy egy zöld hajú lány int Felénk. Nem tudtam ki az, ezért meglepett, hogy ilyen módon üdvözölt bennünket.
-Ismered? - kérdeztem Charitontól, de igyekeztem nem túl feltűnő lenni, hogy csak ő hallja és vegye észre egyáltalán, hogy megszólaltam. Ezután vártam a válaszát, és hogy a lányhoz indul, és vele foglalunk helyet, vagy egy másik asztalhoz ül le. Nem tudtam melyiknek örültem volna jobban. Az új helyen feszélyezni kezdett kicsit Chariton társasága, magam sem értettem miért, hiszen már nem voltunk egyedül, ugyanakkor az idegen lánytól pedig még tartottam kicsit.
Ha a lányhoz megyünk, és nem mutat be automatikusan, én mutatkozom be, még mielőtt leülnék, egyúttal engedélyt is kérve erre. Ha ő bemutat, akkor csak üdvözlöm a lányt, és leülök.

//Kiwi//

Ahogy korábban már említésre került, nem Kiwi az egyetlen, aki túl tud gondolni egy témát. A különbség nem is annyira az, hogy én jobban tudnám... kontrollálni, vagy valami, mint inkább az, hogy az én elkalandozásaim inkább pozitív irányba történnek, és annyira azért nem szakadok el a valóságtól általában. Így vagy úgy, azért jól jött hogy vissza lettem hozva a földre, mert bár relatíve jó analitikai képességekkel rendelkezőnek tartom magam, egy külső szempont mindig feltárhat olyat, amire nem gondol az ember. Főként ha félig már a fantáziájában jár az ember.
-Nos igen, így kezdésnek a legnagyobb probléma az lenne, hogy olyan embert találjak, akiben nem csak eléggé megbízok, hanem érdekli is ez az egész, bár szerintem nem nehezebb itt ilyen embert találni, mint kint - vontam meg a vállam. Nem arra gondoltam, hogy itt könnyű lenne olyan embert találni, aki ilyen összekötő lehetne, hanem arra, hogy kint se lenne egyszerűbb. Persze, én nem abból a szempontból közelítettem meg a kérdést, mint a lány.
-Hogy miért érné meg valakinek, az jelenleg szerintem lényegtelen. A kérdés inkább az, hogy hogy tartsa az ember meg az érdeklődést. - tettem még hozzá a következő gondolatmenetre, mielőtt az egészre együtt reagáltam volna.
-Szóval bár nehéz lenne, ez olyan dolog, amin tudnék dolgozni a többi előkészülés mellett. Plusz, azért az összekötőkre nem lenne annyi veszély, mint rám, ha éppen úgy alakulna hiszen rájuk legfeljebb akkor pályáznának az emberek, ha engem akarnának megtalálni. Ami még nem veszélytelen persze, és nem igazán akarok másokat veszélybe sodorni, szóval... most nem csak olyat kéne találnom, aki érdeklődik és megbízok benne, de meg is tudja magát védeni, ha kell. Vagy egy többszintű közvetítőhálózatot felépíteni, ahol mindenki csak egy "felette" lévőt ismer, így védve mind az alatta, mind a felette lévőket.... de egy ilyet szinte lehetetlen nehéz lenne összepakolni. Persze, az egész koncepció arra épül, hogy magamat védjem és rejtsem, ami eleinte érdekem lenne, de később, miután eléggé felszinteztem magam, már nem biztos hogy szükséges lenne... - éreztem, itt az ideje elkapni a gyeplőt, ezúttal külső segítség nélkül. Most úgy nem utaztam túl messzire fantázia terén, de azért enyhén túlgondoltam a dolgok jelenlegi állását figyelembe véve.
-De igazából, jelenleg a legjobb az lenne, ha egyszerűen csak diszkréten felderíteném ki lenne érdekelt ebben, és megbizonyosodni róla, hogy megbízhatok-e benne vagy bennük, amíg a többi dologgal mint szintezés és hasonlók haladok. Persze, hipotetikusan - mondtam, miután adtam magamnak egy másodpercet, hogy visszakerüljek a realitások talajára. Aztán végre hagytam szóhoz jutni Kiwit, szóba hozta a céhes vonulatot is.
-Igaz, ez a céhre nézve sem lenne veszélytelen, és nem vagyok biztos benne, hogy ezt megérné így bevállalni - bólintottam rá a felvetésre. Na igen, egy kezdők segítésére létrejött céhet nem éppen a legjobb mozdulat veszélybe sodorni ilyennel, még ha a veszély nem is annyira kézzel fogható, főként eleinte. Mármint, kit érdekelne egy nyomozósdit játszó csávó, aki eltűnt kardokat keres? Senkit, természetesen. De egy idő után, valószínűleg híre menne az ilyeneknek, és jönnének a komolyabb ügyek, mint az eltűntek és hasonló. Előbb-utóbb pedig, ha tovább haladna a dolog, ki tudja kikkel kerülnék szembe. Míg ezen gondolkodtam, Kiwi haladt is tovább a szintezésre.
-Nem vagyok teljesen biztos benne, hogy megkönnyítené. Így vagy úgy, szüksége van az embernek arra, hogy megtapasztalja a bőrén is a dolgokat, mert anélkül akkor követi el a kezdő hibákat, amikor már súlyos következményei lehetnek - mondom icipicit ingatva a fejemet. Ez a kérdéskör már feljött másokkal is, és igazából ezt éreztem a kiképző legnagyobb hibájának én is, nem csak a lenézést amit az ember kap(hat) érte.
-Plusz, az én célom nem csak egy bizonyos szint elérése lenne ugye, hanem az előzők megismerése is, szóval, bár igazad van hogy az az unalmasabb és hosszabb, a grindelés tűnik a legjobb megoldásnak. Nem lennék jó nyomozó ha semmi helyismeretem nem lenne, hmm? - tettem fel a költői kérdést egy vigyorral. Aztán beugrott, hogy valahogy többesszámra váltott Kiwi a mondat végére.
-Szeretnél felcsapni velem nyomozónak? Van üres hely bőven - ]reagáltam hát le a kissé késői felismerésemet egy vigyorral.
Aztán, mint kiderült, a feladvány tényleg az volt, amire gondoltam, így gyorsan rövidre is zártuk ezt a kört. Kaptam még egy köszönetet, amit nem éreztem kiérdemeltnek, hiszen nem tettem semmi különöset, csak az elvártat, hogy nem rontom el a játékot ilyenekkel, szóval, arra csak egy újabb vállvonást tudtam ajánlani. Arra bólintottam, amikor a lány felhozta a következő és úgy tűnik egyelőre utolsó, feladványát.
Ahogy a lány mondta a feladványt, eleinte úgy tűnt, hogy olyannal jött elő, amit nem ismertem, de keltezésnél valahogy nagyon ismerős érzésem lett. Nem tudtam pontosan a megoldást, de olyan érzésem volt, hogy bármelyik pillanatban beugorhat. Kis rágódás után, tartva magam a korábbiakhoz, inkább felvezettem ezt is.
-Hát, ebben nem vagyok teljesen biztos, de mintha már hallottam volna egy hasonlót is. A keltezésnél van a "hiba", ahonnan tudta az ügyvéd, ugye? Valami a dátummal, vagy a fogalmazással kapcsolatban? - kérdeztem rá hát erre is. Nem tudom mennyire járok közel, már ha egyáltalán, szóval Kiwin múlik, folytatjuk-e ezzel a feladvánnyal, vagy túl sokra emlékszem.


Miközben beszélgettek, egy npc lép oda hozzátok, lehajol, majd felszed valamit a földről, mosolyogva nyújtva azt feléd:
- Ezt azt hiszem leejtette az ifiúr - mondja, és mielőtt érdemben reagálhatnál, már oda is tesz eléd egy Piros Masni itemet, majd elköszön és megy tovább a dolgára. Talán vitatkozhatnál is vele, de ha jobban megnézed, egy egészen apró E betűt találsz a masnin. Vajon mi lehet ez, és mire jó?
By Strea

/Chakna és Kiwi/

Rosszul esett neki hogy elutasítod, ugye tudod? Mindenesetre nem akar neki sem hangot adni, sem mimikát, csak egyszerűen visszahúzza a kezét. Természetesen nem rontja el azért a kedvét, örül a cukrászdabeli meghívás elfogadásának. A séta alatt próbál beszélgetni veled, teljesen átlagos dolgokról, csak hogy azt a pár percet se kínos csöndben töltsétek. Még az időjárást is szóbahozza. Amatőr. De legalább próbálkozik a gyerek. Amikor odaértek megkérdezi miért nevetsz. Most még csak nem is mondott semmi (szerinte) vicceset. Megvárja válaszodat, majd ajtót nyit neked, hogy belépjetek az épületbe. Körülnéz, hol talál kellemes és üres helyet, amikor meglátja Kiwit inteni felé. Reflexből visszaint, de jól gondolkozóba ejtetted, hogy odamenjen e. Több érve is volt ellene. Egyrészt itt van Chakna. Megijedne? Feszélyezve érezné magát? Mit érezne? A másik pedig az InSanity. Nem beszéltetek azóta, bár Char erősen gondolkozott azon, hogy mikor hívjon el téged valahova, átbeszélni ami történt. Viszont illetlenség lenne nem odamenni. Sőt, most beválthatná a Chaknának tett ajánlatát, hogy ismerkedjen meg a céhtagokkal. Végül döntött. Elindult Kiwi asztalához az ablak mellé, és jelezte Chaknának, hogy kövesse. Mikor odaértek köszönt Kiwinek.
- Kézcsók a hölgynek. - és nem csak mondja, ha engeded akkor be is váltja. Igazi úriemer . Aztán, még mielőtt helyet foglalna, Chaknára mutat. - Bemutatom Chaknát, nem rég találkoztam vele az erdőbe. Képzeld, három születésnapját aludta át, most mind a hármat be kell pótolnunk. Csatlakozol? - aztán Kiwire mutat - Chakna, ő itt Kiwi. Céhtársam, itt a lehetőség, hogy meg ismerj egy másik Vigo-st. - mosolyog rád.
Ezután megvárja míg Chakna helyet foglal és ő is leül. Nem figyel arra, hogy mellé vagy vele szemben, ahogy jólesik. Közben lopva Kiwire néz. Kíváncsi milyen fejet vág így, hogy meglátta, miután megtudtak egymásról minden apró tit...izé, küldetés után.

Közelebb érve a lányhoz feltűnt ám a mostmár ismerős céhjele: Áhá, innen ismeri! villant a lámpa a fejemben. Céhtársak. Ez azt jelenti, hogy lehet zavarok... Valahogy úgy tűnt nekem, hogy a lány, Kiwi nem igazán tudja hogy hogyan viselkedjen... De nem tudtam eldönteni, hogy ezt Charitonnak szól, vagy nekem. Mindenesetre miután Chariton bemutatott, üdvözöltem.
Robin Hood-os megjegyzésére halkan kuncogtam. Elnézve Charitont, háát... nem éppen az, akit az ember el tudna képzelni Robin Hood-ként. Aztán az önkéntelen "Uhh..."-ra komolyan Kiwire néztem. Igen, a szokások... Figyeltem a rezdüléseit, hogy minnél több információt megtudjak. Ezért tűnt fel az is, hogy valamiért feszélyezve érzi magát. Az említett "uhh..." viszont együttérzésről tanuskodott. Kicsit furcsán éreztem magam emiatt... De ez is egy lehetséges információ volt. 
- Nem sokan találkoznak Charitonnal, akik kihagytak ennyit - nevetek bíztató mosolyára. 
- Ami azt illeti... úgy egy órája... Charitontól - feleltem a kérdésére, barátaságos pillantást vetve a fiúra, és az, hogy ismét azon gondolkodom, hogy kiesett az életemből majdnem 3 év, megint kezdte kiverni a biztosítékot, ami a nyugodtságomat biztosította. Újra előjöttek azok a gondolatok, hogy ezalatt a családommal bármi történhetett, és ami azt illeti tulajdonképpen velem is... Szerencsémre eszembe jutott egy másik téma
- Ha céhtársak vagytok, az azt jelenti, hogy viszonylag sokat találkoztok, és közösen is kalandoztok néha ugye? - tereltem a beszélgetést az új témára, de azért őszinte kiváncsiság csengett a hangomban. - Milyen kalandjaitok voltak együtt?
 A kérdés után egyikről a másikra, aztán vissza pillantgattam, hogy még egy pillanatnyi villanásról se maradjak le. Egyszerű okból: Ha kényes témát érintettem, akkor nem akarom erőltetni, annak ellenére, hogy tényleg érdekelt a dolog. 

Nem lepett meg, hogy a napnak ebben a szakában csúcsforgalom van a Sweet Dreamsben, és a pixeleket látva valahogy még azt sütit sem tudom sajnálni, ami leesett. De erre a napra már csak valami ehhez hasonló szerencsétlen esemény hiányzott, hogy "tökéletes legyen". Nem, nem érdekel, én akkor is meg fogom enni azt az erdeigyümölcsös túrótortát, és közben jókedvet varázsolok magamnak!
Vagy talán mégsem kell magamnak? Fut át az agyamon, amikor egy ismeretlen lány megérintett. Felé fordultam, kicsit fakó változatával barátságos mosolyomnak… Azért mégis csak kár azért a finom süteményért… Meg is ehettem volna…Áh, a fene vigye mostmár.

Miért haragudnék? Mert hozzám mert szólni? Vagy ő jött volna nekem? Nem, ez a lány az előbb még biztosan nem volt itt a közvetlen közelemben. Mikor felajánlja hogy ülhetek oda hozzá, kifényesedik a mosolyom, és már nyitnám a számat, hogy köszönetet mondjak, és elfogadjam az ajánlatát, de amilyen hirtelen ott termett, olyan gyorsan indul el vissza az asztalához. Én mielőtt megrendelném a sütimet, követem a tekintetemmel, hogy hova megy, aztán gyorsan kikérem a süteményemet, és mostmár rendkívül óvatosan haladok át az emberek között,  majdhogynem a testemmel védve a finomságot. Hogy kevésbé legyen a dolog kellemetlen, úgy fogom fel, mint valami kommandós bevetést, ahol különböző akadályokon kell átjutni, hogy elérjük a célt. Ennek hatására, mire odaérek az ismeretlen lány asztalához, kifejezetten vidám vagyok. Küldetés teljesítve, kitűntetést érdemel, katona. 
- Szia. Köszönöm, hogy felajánlottad a helyet, remélem nem zavarlak - üdvözlöm "jótevőmet" - Chakna vagyok - mutatkozom be, a japánoknál szokásos enyhe meghajlás kíséretében.

Első pillantásra látom, hogy félénk társaságom akadt Yue személyében. Épp ezért igyekszem én megőrizni a jókedvemet. A bocsánatkérésére azonnal, mosolyogva rázom a fejemet.
- Semmi gond, ebben a tömegben csoda az is, hogy ennyi idő alatt nem ült le ide senki. - fejezem ki, hogy egyetértek azzal, ahogy tett. - Az előző kis mutatvány után azt hittem már nem fogok olyan helyet találni ahol nem verik ki a kezemből, vagy le az asztalról a tányért és a tortát... A nap más szakaiban nem szokott itt ekkora tömef lenni... - fejtem ki röviden a problémát, ami neki hála megoldódott.
Amikor a pincér meghozza a lány rendelését, kicsit furcsa érzésem van vele kapcsolatban. Általában egy ember egyszerre csak forrócsokit, vagy kávét rendel, a másikat esetleg azután, hogy megitta az elsőt. Ő mégis egyszerre kapja mind a kettőt. De az érzést hamar el is nyomtam, végülis miért ne kérhetné ki egyszerre mind a két italt? Nekem meg egyébként is, mi közöm az egészhez? Ha már itt vagyunk, nem lenne jó kukán ülni egymással szemben, úgyhogy miközben lassan fogy a tortám, igyekszem beszédbeelegyedni a lánnyal.
- Te is szeretsz itt sütizni? - kérdezek rá az egyetlen kézenfekvő közös témánkra, a cukrászdára. Közben, szokásomhoz híven elkezdem figyelni az arcát, hogy minnél több információm legyen róla. Most éppen azérr, hogy ha olyan témát érintünk, amiről nem beszél szívesen, azt észrevegyem, és továbbgördíthessem a beszélgetést, kicsit más irányba. Arra pedig, hogy éppen mit iszik, egyáltalán nem figyeltem, akár épp a forrócsokit, akár a kávét vette el az asztalról.

Nem voltam sosem az a nagy sütizős fajta, de mégis van pár gyöngyszem ami magához hív. Ilyen sütemény például a Dominó, ami nagyon finom kocsonyás narancsos teteje ellenállhatatlan. A másik ilyen kedvencem a puncsos minyon. Szóval lehet mondani, hogy szeretem a finom puncsot, meg a zselés sütiket, utóbbiakat bármekkora mennyiségban megtudnék enni.

Ma sem volt sok programom tervben. De amikor korán reggel a piacra tévedtem olyan híreket hallottam, aminek nagyon örültem. Egy új süteményfajta jelent meg az egyik cukrászdában itt a városban. Állítólag puncsos, de nem is áltatom magam én is elmegyek!

Így jutottam el ide. A sor rettenetesen hosszú már most, de hatalmas szerencsémre, mivel korán kelő vagyok viszonylag a sor elején sikerül áldogálnom. Úgy veszem észre soksok játékos kíváncsi az új ízekre, pár régi barátot is felismerek a távolban

Kanami nem gondolta volna, hogy ekkora sor lesz és a pár régi ismerősnek sem örült nagyon. Viszont ami felkeltette a figyelmét az az volt, hogy két méterrel előrébb egy kisgyereket kezdtek zaklatni. Nem is kellett neki több, hogy odalépjen már harmadiknak.
-Nocsak nocsak! Mit látok itt? Pajtás nem szégyenled magadat, hogy gyereket akarsz rémisztgetni és kiszedni a sorból?-ált oda csípőre tett kézzel, majd megnézte a kislányt és utána aki kiállt mellette
Igazán bátor volt attól a lánytól, hogy segített neki, így megérdemli, hogy kihúzzák a csávából őt is és a lányt is, kissé megrémülhetett
-Igazán szép volt tőled, hogy kiáltál mellette-mondta neki a rózsaszínhajú, majd a két öklét egymásnak ütötte
-Szóval pajtás én helyedben átgondolnám, hogy tovább akarom-e a bajt keverni, mert hidd el, ha ők nem is, de én tutira visszaütök
Kanami egy kissé lehet túllő a célon néha, de ha sorravesszük, hogy a fickó tulajdonképpen már ki akarta húzni a sorból a kislányt... Nos mindenki egyetért a Rózsaszínhajúval, hogy megérdemelne egy szép verést. De úgy néz ki egyenlőre csak figyelmeztetést kap. Milyen kár!

Kanami ilyen, főleg a durva szituációkban jeleskedik. Nem is annyira meglepő, hogy fenyegető fellépésére a férfi visszalép és kihátrál a helyzetből.
Pedig egy jó bunyót most elviseltem volna-gondolta magában. Legutóbb ilyen alkalomkor rövid úton az arénába mentek és ott folytatták, de ott nem minden úgy ment, ahogy kellett volna. A gonosz ellenfél egy árnyharcos volt és olyan gyors, mint a villám. Szegény harcosnak esélye nem volt ellene, de legalább az erkölcsi győzelem az övé volt.

Meglepetésre egy tapsvihar ünnepelte a helyzet egyik hősét. Pedig ha belegondolunk nem is csinált semmit, csak szólt pár szót. Vicces szituáció alakult volna ki az egészből, ha a végén a kislány verte volna meg egy elegáns párbajban...

Lényeg ami lényeg a rózsaszínhajú volt a figyelem középpontjában. Rég volt már ilyenre példa, a régi szép időkre emlékeztette őt, ha kicsit más szituáció lett volna, lehet, hogy megrakadta volna az alkalmat és elkezdi magát promózni, ugyanis az utóbbi időben egyre többet kezdett megint koncertezni apróbb helyeken. Ezzel szemben inkább próbálta követni az igazi hőst. Ő is fogta és lehajolt a sértett kislányhoz, majd így szólt:
-Minden rendben idelent?-facsart ki egy mosolyt az arcára-remélem nem ijesztett meg nagyon... minden esetre mi bekísérünk téged és hárman így közösen megeszünk egy finom sütit, mit szóltok?-túlzásba estem, de nem baj, a kislányt bátorítani kell egy kicsit, de addig is megóvom a bajtól őt.-nézett Kanami a két hölgyeményre, egyben várva a válaszukat, ha igent mondanak akkor a jobbkezével megfogja a kislányét és úgy folytatja az egyébként hosszú sor kivárását.
-Még nem mutatkoztam be, Kanami Minagawa vagyok örülök a találkozásnak

Kanami jó néven vette, hogy mindketten elfogadták az invitációját, annak ellenére, hogy agresszívnak tűnt és felette ott lebeg a rossz jelképe is. Szerencsére talán a mostani szituációt sokban befolyásolta, hogy nem gonoszként lépett fel, hanem mint aki segíteni akar...

Hamarosan így a hármas csendesebb tagjaként találta magát. Élvezte ahogy a kislány mesélte az életét, békésnek és nyugodtnak tűnt számára, viszont azon kezdett gondolkodni, hogy vajon ő is bent van már 5 éve?
Vajon most is a bácsival él még valahol a város szélén?
Ekkor aztán egy olyan dologra került sor, aminek nem nagyon örült.
-Én rólam? Deeee hááát ööö.... oké végülis-sosem voltam ebben a dologban jó, pláne, hogy most arról kéne mesélnem mivel is töltöm a szabadidőmet meg úgy amblokk minden időmet...
-Nos nem is tudom hol kezdjem... Talán a kedvenc dolgaimmal...-tartott szüneteket kissé várva mit szólnak hozzá a többiek, amolyan gólya bemutatkozás fillingja volt az egésznek
-Kedvenc állatom a macsek, színem pedig a rózsaszín és a vörös. Enni sokmindent szeretek ami édes és süti-mosolygott rájuk kedvesen
-rólam pedig amit érdemes tudni, hogy itt lakok a városban úgy két sarokkal arrébb a gazdag negyedben, néha eljöhettek hozzám, ha gondoljátok, hely van bőven, kaja pedig csak természetes. A kissebbeknek tudok pár plüssel szolgálni-kacsintott rájuk, majd hirtelen elpirult-fenébe... ezt nem tudom miért mondtam, senki nem tudott a pár szuveníremről ami a soksok szép emlékemet őrzi
-Egyébként most kezdek majd el újra gitározni, ugyanis ez az én szenvedélyem!- fura, de egészen lelkes lett, attól, hogy elmond olyan dolgokat is amit alapból nem szokott, de lehetséges, hogy a kislány hangulata és őszinte tekintete húzta magával?
-De van még itt nálam is érdekesebb személy szerintem, nem igaz Reina?-próbálja egy olcsó trükkel terelni a témát magáról, ahogyan a sorban már majdnem ők következnek.

Nem hittem volna ennyire érdekes személynek tűnök másoknak, általában nem vagyok a középpontban idebent, és ráfoghatjuk, hogy az utóbbi öt év eseményei az oka.
-Nem nagyon szoktam sokakkal beszélgetni, inkább solozok.-Kissé nyers megfogalmazás, de nem vettek fel egy jó céhbe se, főleg amiatt, hogy állítólag nagyon különbözöm tűlük, pedig nem is ismernek-Ha szeretnél átjöhetsz hozzám, szívesen körbevezetlek a házamban, lehet meg is fogsz lepődni-mosolygott rá a rózsaszínhajú, viszont amikor megkérdezték tőle, hogy tényleg gitározik-e, nos kissé megdöbbent, hogy erre mit is kéne felelnie. Így úgy döntött, hogy elmondja és megmutatja. Hamar elővette az ő fekete gitárját, amit lángok és egy hazardous felirat díszített a mellé illő jelképpel
-Ő az én kicsikém, idebent rendkívül nehéz volt megcsináltatni, de sajna még nem sikerült egy koncerten felavatnom.. tudod odakint zenekarban énekelek, vagyis mostanra inkább énekeltem. És ezt próbálom visszahozni az életembe
Majd ahogy átadta a szót, meglepődött. A fiatal Reina igazán katonás bemutatkozást tartott magáról, ami miatt kuncognia kellett egy röpke pillanatra
-Én is nagyon szívesen mennék veled küldetésre, de nem tudtuk meg miket szeretsz-kezdett el kuncogni -Magunk között nem kell ennyire feszültnek lenni, mondjuk nem fer tőlem pont ezt mondani...-mondta neki mielőtt a pulthoz értek, majd Kanami magához ragadta a kezdeményezést és rendelni kezdett.
-gondolom ti is ugyanazt kéritek amit én nem?-pislantott feléjük, majd ha nincs ellenkezés
-hármat kérnénk az új különlegességből, legyenszíves-mondta a pultosnak aki hamar kirakta előjük a három minitortát, amit a rózsaszínhajú hamar ki is fizetett mindenkinek.
-Gyertek üljünk le egy picit.-sietett egy szabad asztalhoz, majd ahogy a többiek is odaértek beleharapott
-HHMMMM elkészető, nagyon finom! harapjatok ti is bele! A puncs és az eper nagyon jó benne!

-Nos ami azt illeti néha de... Szomorú beismerni, de tettem pár olyan dolgot ami miatt nem kedvelnek az emberek
Igen, Kanami most arra gondol ami miatt vörössé változott végül. Pár éve még romboló hatással volt nem csak magára, de másikra is, ami aztán addig-addig fajult, míg egy ember halálához vezetett. Hogy feldolgozta-e? Valószínüleg nem, ez az egész inkább olyan neki, mint egy egyszerű folt az emlékeiben. Pár foszlány maradt meg neki, de nem nagyon törődik azzal mi is történt akkor és ott.
-Köszönöm szépen! Tudod sok sok időbe és farmolásba került, mire megcsinálták nekem-feleli boldogan a gitárjával kapcsolatban.
-sokat elmond valakiről, ha mondjuk a kutyákat szereti, úgy halottam ők hűségesebb fajták, vagy lehet inkább jobban vágynak rá? Hmm...-kezdett el gondolkodni a dolgon, ezzel is felkeltve a másik érdeklődését a témában.

Pár tanulmány kimutatta ugyanis, hogy sok dologban az ember magát keresi, mondjuk a kék színt kedvelők többsége nyugodtságot szeretne, a vörös épp az ellentéte. Ugyanígy a kedvenc állatunkkal is megvan. Igyekszünk korrigálni a saját hibáinkon vagy a legbelsőbb vágyainkat tükrözi, amit szeretünk és vágyunk.
Ez a rózsaszínhajú pedig ezért értékeli, ha elmondják neki. Sokak nem tudják mi mit jelent, mint egy álom mondjuk...
-Nos ez is olyan amit megért kivárni nem?-majd megsimogatta a kislány buksiját mellettük-neked is ízlik apróság?