Re: Sweet Dreams cukrászda

by **Chancery** Vas. Jún. 30 2024, 11:52

Mérhetetlen örömként ér, hogy sikerült megnyugtatni valamennyire és békét hozni a lelkére. A remény mindennél többet ér, és valahogy érzem, hogy fogok tudni neki segíteni valamilyen módon. Ha tényleg stázisban van és nem tud kint felébredni, már az is elegendő, hogy én tudok a problémáról, és lévén képes vagyok ki-be járkálni a világok között, megvan a lehetőségem, hogy odautazzunk és mellett legyünk. Hogy ráleljünk a problémára, miért nem akarja őt kiengedni a sisak.
Tekintetem a macskára siklik, ahogy Yuichi rá mutat. Álom lehunyt szemmel, apró kis szőrgombolyaggá kucorodva dorombol halkan, olyannyira, hogy hallani nem is hallom, csak érzem. Oh, bár ő is hozzá tudna szólni a beszélgetéshez, bár kétlem, hogy megtenné, általában ilyenkor hagyni szokta, hogy kibontakozzak. Halkan elkuncogom magam, majd szabad kezemmel a torta maradékát tányérostól Yuichi elé tolom.
-Benne vagyok. Ittadakimas. Úgyis olyan jól néz ki a rizsgolyó, szinte csorog a nyálam.
Amint megtörténik a csere, a saját pálcáimmal felkapom az utolsó rizsgolyót és ahogy van, bekapom. A japánok úgyis szó szerint falatnyi adagokat szoktak készíteni, még akkor is, ha az a falat viszont teljesen betelíti a szádat és alig kapsz levegőt, amíg össze nem rágod rendesen. Az íz viszont mennyei; az édes karamell rögtön birtokba veszi a nyelvem, és ha van íz, amit nagyon imádok, a karamell az egyikük. Nagyon jól harmonizál a tipikus japán rizs egyedi, édeskésebb ízével, ami pont jól enyhíti a karamell erős aromáját. Kell némi idő, mire eléggé szétrágom és le tudom nyelni, de őszintén, nekem ez is ízlik legalább annyira, mint a tökmagvas torta, csak épp teljesen más kategóriában.
-Ez isteni. Jól döntöttél. -jegyzem meg, miközben egy szalvétával megtörlöm a szám szélét és leöblítem a vízzel a maradékot.
Majd végül ténylegesen mesélni kezdek. Már iszonyúan rég nem láttam őt, évek óta, így mesélek a céhben történt régi dolgokról, pár küldetésről, amin részt vettem - az iszonyúan forró barlang, ahol majdnem ott hagytuk a fogunkat, a különös akadályokkal teli erdő, meg még sok mindent -, kazamatákról, és különösképp a bossharcokról, amiken még részt tudtam venni. Grotch, a szárazföldi patkány volt az utolsó.
Na igen, ezután következne az a bizonyos kazamata, ami visszadobott, de a patkány után megállok és iszok egy újabb kortyot, hogy aztán Yui felé biccentsek.
-Na, de ne csak én dumáljak, kíváncsi vagyok rád is, részletekbe menően. Már amennyit el szeretnél mesélni még.