[Küldetés] Sweet Dreams gazküldi edition

by **Cardinal** Szomb. Feb. 06 2016, 13:38

Résztvevő: Hinari

Szóval van ez a cukrászda a Kezdetek Városában, eléggé ismert, te is jártál már ott valószínűleg ezeregyszer. Az édességek alapanyaga azonban nem a fán terem - vagy mégis? -, el kell értük zarándokolni ide-oda, erre pedig nem mindig van ideje a személyzetnek. Ilyenkor van az, hogy egy napi ingyen (szigorúan helyben) fogyasztásért cserébe meghirdetik a játékosok között ezeket a túrákat. Most éppen a virágmezőre kell menni, és nagy mennyiségű Édesnádat kérnek. Vedd fel a küldetést!

by **Hinari** Szomb. Feb. 06 2016, 14:04

Persze ott volt a csokiszoba. Az újonnan odatelepített babzsákokkal, a kanapéval, a csokiszökőkúttal és minden egyébbel, ami kielégítette a vágyakat, már ami egy kis édességevéssel volt kapcsolatos – nameg egyebekkel is, ha Al is a helyszínen tartózkodott. Mégsem volt már ugyanaz. Túl sok emléket hozott a felszínre, amik bár egy időben még kellemesnek is voltak mondhatók, egy másikban azonban szinte menekültem onnan, besétálva a városba, egyéb cukrászdák után nézve.
Nem mintha Szophieval a Sweet Dreamsben nem lettünk volna elégszer.
Mégis, a körülöttem nyüzsgő, ismeretlen játékosok engem is jobb kedvre derítettek, és gondolkodni is jobban tudtam így. Leültem egy ablak melletti helyre, kikértem egy forró teát és hozzá a heti ajánlatból a legérdekesebbet, majd csöndesen elvoltam, hallgatva a zsongást és pár pletykát is, amik éppen leginkább foglalkoztatták a városlakókat. Lapozgatva az asztalra kirakott lapokat, hátha megakad a szemem valamin. Nemsokára meg is akadt. Egy egyszerűnek tűnő küldetés, időt sem rabolt éppen sokat és a jutalom sem volt rossz, attól függetlenül, hogy a nagyobb szinteken való farmolás miatt nem esett volna nehezemre akár minden nap beülni ide saját pénzből. Ám ha már úgyis odafönt járok, talán összeszedhetek pár számomra értékes növénykét is, azzal együtt pedig ez a kis quest is teljesíthető, tulajdonképpen csak egy kicsivel többet kell majd sétálnom – vagy nem. Mindenesetre amikor legközelebb errefelé járt egy njk pincér, megkérdeztem tőle, van-e már elég jelentkezőjük, és mivel nem volt, úgy döntöttem, hogy elvállalom. Fel is ugrott a kisablak, s miután rányomtam az elfogadásra, azért indulás előtt még kikérdeztem a küldetésadót arról, pontosan mit is kell keresnem és azt a huszadik szint melyik részén.

by **Cardinal** Szomb. Feb. 06 2016, 14:20

20. szint. A teleportkapuból kilépve tömény virágillat fogad. A szokásos látvány, leginkább párok andalognak kézen fogva, vagy esetleg egy kicsit közelebb egymáshoz annál. Neked most nincs itt Alex, csak a quested. Átvágsz hát a városon, és beveted magad a virágos rétek és gyümölcsösök sűrűjébe. Jól tetted, hogy kikérdezted a cukrászda személyzetét, ugyanis nem vizet keresel, hanem fákat, és a rajtuk termő hosszúkás, ujjnyi méretű kék termést. Ha Kuradeel lennék, akkor amíg kitöröd a nyakad, hogy megkeresd az erdő megfelelő részét, elkapnák a bokáidat az indák, de én nem ő vagyok, úgyhogy egészen más kihívás elé állítalak. A facsoport egy kiadós sétát követően megvan, de arról nem szólt a fáma, hogy nagyjából 10-15 méter magasban vannak az első ágak. A kettes akrobatikáddal odáig nem tudsz felugrani, egyébként is hülyén festene. Hadd lám, milyen furfangos módszerek járnak a fejedben?

by **Hinari** Szomb. Feb. 06 2016, 15:25

Azért álldogáltam ott jónéhány percet. Az idő maga kellemes volt, a délutánommal sem terveztem semmi mást ezen kívül, így bőven megengedhettem magamnak, hogy csakúgy maradjak, fel-felnézegetve az ég felé, aminek csupán egy kis része kéklett ki a tengernyi faág között. Magukat a kis kék terméseket is csak a Látásom miatt tudtam innen lentről is tisztán kivenni. S amennyire gyorsan lépdeltem keresztül Florián és a virágmező központi részén – belegondolva, hogy talán mégis van némi tervem a késő délutánommal, pár pillantás után a sétálgató párokra –, olyannyira lassultam be a végére, ahogy körüljártam az erdőt, hátha találok pár kevésbé kifejlett növényt, amik mondjuk nem húsz méteresek. Vagy éppen harminc, ha a legmagasabbakat is beleveszem. Nestor viszont ezúttal nem volt velem, és nem is terveztem visszamenni érte, az inventorymban csücsülő Magasugrás Kristályokból pedig bőven nem volt annyi, hogy segítségükkel nagyobb mennyiségű termést tudjak lehozni onnan. Meghát, nem is nagyon volt ínyemre az ilyesfajta ugrálgatás sem. Maradt tehát a sao adta legegyszerűbb verzió, miszerint semmiben sem tehetünk kárt hosszútávon, így tulajdonképpen bármit megtehetünk a tereptárgyakkal, legyenek azok kövek vagy éppen fák. És már a súlyemelésem is megvolt hozzá - meg a Katana is, amivel szép, függőleges vágásokat lehetett intézni a nád törzse ellen, megoldva, hogy ha Hina nem akar a termésekhez menni, fordítva igenis megtörténjen a dolog. Így tehát kezdetnek kivágtam egy erdőszéli példányt, ellépve a zuhanó fa útjából, s ha a termések megmaradtak rajta a csattanás után is, úgy egymás után pakolgattam be azokat egy zsákba, ezt a műveletsort folytatva addig, amíg elégnek nem ítéltem a mennyiséget. Ha viszont pixelfelhő borította be a talajszintet, nem hagyva nekem egyetlen kék izét se, amit elvihetek, úgy a vértemet felszerelve még a földet érés előtt megfogtam a törzseket, szépen óvatosan bánva velük, nehogy eltűnjenek a kezeim közül. Vagy éppen magával a súlyemeléssel szedve ki a növényeket gyökerestül, úgy aztán biztosan elég időm volt szüretelni, mielőtt tartósságuk elérte volna a nullát. Közben persze figyeltem arra is, hogy egyetlen mob se jöjjön a közelembe, elenni az általuk érinthetetlen zsákmányt: nem lett volna éppen jó, ha az egész erdőt meg kellett volna semmisítenem, pár zsáknyi termésért.

by **Cardinal** Szomb. Feb. 06 2016, 18:26

Szerintem egyszerűbb lett volna keresned egy favágót és kunyizni tőle egy fejszét, de ha katanával akarsz fát vágni, nem tartalak vissza. Elárulom, nem erre találták ki a pengét, szóval a kemény fatörzs elég sokáig ellenáll neked, és számtalan suhintást kell eszközölnöd, mire végre pixelekre robbanhat az első fa. Elég sok minden elképzelhető egy ilyen világban, a harminc méteres bambusz vastagságú növény is, de ezek bizony elég masszív törzsű fák, amiknek igazából semmi közük a nádhoz. Nem lehet csak úgy elkapni, vagy kicsavarni egy szimpla hármas súlyemeléssel a földből. De azt megsúgom, hogy ebből a módszerből sehogy se lett volna termés. Ha károsítod a fát, az csak akkor nem hullik apró poligondarabkákra, ha van megfelelő szintű favágás képzettséged. Ebben az esetben pedig fahasábok keletkeznének az inventory-dba, pont ahogy a húst kapod, amikor lenyomod a vaddisznót.
Közben nem messze tőled egy másik játékos csak elnyom egy kristályt, és nemes egyszerűséggel felgyalogol, hogy aztán nekiálljon leszedni a termést az ágakra ülve. Sokkal kevesebb macera, ráadásul környezetbarát is.

by **Hinari** Szomb. Feb. 06 2016, 20:11

Nyilván már az első vágás után rájöttem, hogy ez így nem fog menni. Más anyagból lehetett, mondjuk a virágmezőn lassan én már semmin sem csodálkoztam, az azonban mégiscsak furcsa volt, hogy amikor végül sikerült, sem lett az az eredménye, mint amire számítottam, tulajdonképpen a karácsonyi favágásokat véve alapul. Kimentél az erdőbe, kivágtál egy fenyőt, majd hazacipelted. Itt azonban minduntalan elpixeleződött - már ha azt a kettőt soknak számítjuk, ami után inkább abbahagytam a műveletet, nekidőlve egy harmadiknak, hogy nyújtózzak egyet: nem volt mit tenni, fel kellett mászni rá.
A módszer pedig, amit kitaláltam, nem volt éppen ínyemre, de már korábban eldöntöttem – és ennek ellenkezőjéről a csupán fél szemmel konstatált és végigkövetett játékos sem tudott meggyőzni -, hogy nem pazarlom az itemjeim egyszerű questekre. Sőt, éppen azért voltam itt, hogy fel tudjam tölteni az igencsak megcsappant készletem, nyersanyagot elhasználni arra, hogy nyersanyagot szerezzek pedig minden volt, csak nem ésszerű. A tömérdek sütemény most egyáltalán nem tudott olyan mértékben foglalkoztatni, mint a Nihil Levelek hiánya. Enyhe szájelhúzással szemléltem tehát, amint az a másik egyre feljebb és feljebb jut, majd elsétáltam két olyan, nagyobb átmérőjű törzshöz, amik viszonylag közel voltak egymáshoz, és végül csak lenyitottam a menüm. Végiggörgetve az itemlistát, ám nem ott állva meg, ahol az a legegyszerűbb lett volna. Vagyis nem teljesen: végtére is, nem szimpatizáltam a Gearrel annyira, mint a többi felszerelésemmel, így igaz volt egy futó gondolatom, miszerint Tai köpenyét és annak formaváltásait használni a feljutáshoz sokkal ideálisabb lenne, ám aztán mégis elvetettem az ötletet. Túl… nehézkes lett volna. Az időt pedig inkább a táj szemlélésével terveztem tölteni, mint fölösleges mászásokkal. Felszereltem hát a korábban kapott ruházatot, kilőttem egy kötelet az egyik ágra, vagy ha nem ért el odáig, akkor csak a fatörzs egy fölső részére, majd ezt ismételve meg mégegyszer, amíg egy könnyed mozdulattal már két lábon nem álltam az alsóbb ágak egyikén, a körülöttem elterülő mező sokszínűségét csodálva. Rászánva az időt a pihenésre is, mielőtt elkezdtem volna a munkát: odalent a zöld dominált, körülöttem azonban a kékből volt túl sok. Ideje volt hát megritkítani kicsit.

by **Cardinal** Szomb. Feb. 06 2016, 20:28

Ugye mire nem jó egy ilyen? Ha megtanultad kezelni már a felszerelést, akkor könnyedén feljutsz az ágakra, sőt akár a szomszédos fákat is leszüretelheted. Úgyis van nálad zsák, csak arra vigyázz, hogy a faágaknak nem végtelen a teherbírása Razz

Elszöszöltél a küldetéssel két-három órát, de megoldottad, és mikor visszaérsz, a JK szakácsfiú elmeséli a történetet, amikor egy csapat úgy vágott neki ugyanennek a feladatnak, hogy halvány lila gőzük se volt róla, hogy néz ki az édesnád. A nosztalgiázása közben pedig leír egy lányt, akire passzol Szophie személyleírása is... igaz a nevét már nem tudja.

Dernier tour.

by **Hinari** Szomb. Feb. 06 2016, 21:11

A kezdeti nehézségek után már egészen könnyeden ment a küldetés hátralévő része: amint az egyik fával végeztem, átlendültem egy másikra, és ott folytattam a műveletet, időnként elpakolva egy-egy zsákot az inventorymba, hogy ne nekem kelljen figyelni még azokra is. Nehezek voltak, az alattam megreccsenő ág pedig elég figyelmeztető jel volt rá, hogy ideje lenne más súlyelosztást alkalmazni. Így ezek után inkább csupán félig pakoltam tele a kék termésekkel a vászonzsákot, majd váltottam a következőre, így tovább, elég sok időn keresztül. El is fáradtam a végére. Olyannyira, hogy jó öt percet igénybe vett, mire rávettem magam, hogy valahogyan lejussak a talajszintre; a tizenöt-húsz méteres távolság ugyanis fentről lefelé is pont annyi bajt okozott, mint lentről felfelé. De a Gearrel szerencsére nagyobb esések nélkül megoldottam, s nagyjából egy óra múlva már a cukrászda hátsó ajtaján kopogtattam, hogy átadhassam a termést és átvehessem a jutalmat. Az inventorymban pedig, - a zsákokon kívül - ott volt még egy adag növény is, amit hazafelé szedtem: az előző kiránduláskor összeszedettekhez képest ugyanúgy össze-vissza, hiszen túl kimerült voltam már ahhoz, hogy sokáig kutassak, és a múltkor gondosan megrajzolt cetlim sem volt most nálam. De mindegy is volt: a céhnek bármi megfelelt, hisz mindent tudtunk hasznosítani. Ha nem Lökés Kristályra, akkor éppen valami egészen másra.

Szórakozottan hallgattam a játékos meséjét, elvégre lelkesen beszélt és vidáman, én pedig mosolyogtam, noha nem voltam teljesen tudatában ennek, egészen addig, amíg mimikám valami egészen másba nem fordult át. Lélegzet nélküli kivárásba egy nem várt mondattól, remélve, hogy nem, mert nem, ennek nem szabadna csakúgy előjönnie, minden figyelmeztetés nélkül. Nyeltem egyet, szemeim nedvesek lettek, de mégis, ajkaim széle felfelé görbült, hiszen megtudtam valamit róla, amit eddig nem, amit eddig csak nagyon kevesen. Önzőség lett volna? Megtartani magamnak a titkot, két kezem közé fogni szorosan, s nem mondva el ezt senkinek, ez csak az enyém, lényének ez a része csak az enyém. Félbeszakítottam a srácot, és előhívtam a közös fényképet.
- Ő az? – mutattam a fotón lévő lányra, ő kellett hogy legyen, hiszen minden más stimmelt. Nevetni és sírni lett volna kedvem, de még váltottunk pár szót, mielőtt elköszöntem volna. Ajtó csukódott, én pedig megfordultam, s behunytam szemeim, arcom az ég felé emelve. Számított, igenis számított, és egyáltalán nem voltam még túl rajta. Kezeim ökölbe szorítottam, úgy indultam el a macskaköves utcákon. Valamerre, nem tudtam és nem is érdekelt: csak el innen; nem akartam most hangot magam körül. Gondolkoznom kellett. Gondolataim azonban ezúttal, nem tartoztak senki másra – sem a nyüzsgő, ismeretlen játékosokra, sem pedig a zsongás és a pletykák forrásaira, kik oly elevenen nevetgéltek a Sweet Dreams zsúfolt asztalai körül.

by **Cardinal** Vas. Feb. 07 2016, 12:38

C'est fini.

Jutalom 40 arany és a tasak.

Hinari:
2 [T1] Kis Tövisgyökér 2 [T1] Tövisgyökér 2 [T1] Vörös Pitypang
3 [T2] Vastag Tövisgyökér 1 [T2] Faeno Ág 5 [T2] Vörös Gomba 2 [T2] Nihil Levél 1 [T2] Óriás Pitypang
3 [T3] Nihil Ág 2 [T3] Eknier Levél 3 [T3] Ezüst Százszorszép 1 [T3] Gigantikus Pitypang
1 [T4] Faeno Virág 1 [T4] Eknier Ág 1 [T4] Fagyott Pitypang

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Sweet Dreams gazküldi edition

[Küldetés] Sweet Dreams gazküldi edition

Re: [Küldetés] Sweet Dreams gazküldi edition

Re: [Küldetés] Sweet Dreams gazküldi edition

Re: [Küldetés] Sweet Dreams gazküldi edition

Re: [Küldetés] Sweet Dreams gazküldi edition

Re: [Küldetés] Sweet Dreams gazküldi edition

Re: [Küldetés] Sweet Dreams gazküldi edition

Re: [Küldetés] Sweet Dreams gazküldi edition

Re: [Küldetés] Sweet Dreams gazküldi edition

Re: [Küldetés] Sweet Dreams gazküldi edition