[Küldetés] Blackriver kúria (nightmare edition)

by **Rosalia** Hétf. Feb. 24 2014, 12:44

Résztvevők: Ayse, Alex, Hermit
Határidő: 3 nap/kör
Sorrend: nincs (ha szükséges lesz, majd jelzem)

Ismeretlen feladótól kaptok mindhárman üzenetet, a tartalom ugyanaz. Reagáljátok le az olvasottakat és tegyetek belátásotok szerint.

Üdvözlet néktek a Blackriver kúriából!

Ismét kitárja kapuit Aincrad legizgalmasabb szabadulós játéka, amiben csak meghívás alapján lehet résztvenni. A Blackriver kúria számos alkalommal tette már próbára a legkiválóbb elméket, viszont titoktartás kötelezi a résztvevőket - ezért nem hallhattál még rólunk. Ezen levél álal meghívásban részesülsz eddigi SAO-s teljesítményed elismeréseképpen, s a játék értékes jutalommal zárul. Ha nem félsz a bezártságtól, de szívesen megtornáztatnád az agytekervényeidet, akkor ne habozz. Térj be a Kacagó Hold nevezetű fogadóba a Kezdetek városának Nyugati részében (koordináták mellékelve), s mondd a csaposnak: Éjféli harangszó borítja ránk az óvó fátylat...

A Játékmester

by **Ayse** Hétf. Feb. 24 2014, 14:23

Hajnali öt óra. Aztómatikusan kipattan a szemem, nem tehetek róla azt hiszem megszokás, de nem zavar, sőt örülök mert így midig jut időm mindenre, és ami a legjobb benne hogy ilyenkorra már sikerül is kipihennem magam teljesen. Kikeltem az ágyból ami amint hogy érzékelte hogy már nem használom, beágyazta saját magát. Majd felöltöztem és rendbe tettem a hajam. Tízen öt perc telt el. Ezen az időn javítanom kell, de ahhoz csak fejlődés útján vezethet az út. Lekocogtam a fogadó lépcsőjén, és rutin szerűen ma is megfutottam azt a kilenc tömböt amit tegnap is. Igaz növelni akartam a számát de rá kellett jöjjek, pontok nélkül mindig csak ugyanazt a keserves eredmény fogom csak produkálni.

Visszatérve a fogadóba már volt némi forgalom, de szerencsére még a nyüzsgés hátra van. Rendelek valami könnyű reggelit, majd elfogyasztani szándékoztam, amiben egy asztalomra nyúló kéz zavart meg. A kézben egy papírlap volt, amit a pasas csak fogott és letett, felém csúsztatta majd elment. Hosszú sötétkék ruhát viselt, fekete palástal a fején sisak, az arca meg eltakarva. Felvont szemöldökkel néztem utána, majd kinyitva az itt hagyott papírt olvastam el az üzenetét. Kétszer futottam át, és akadt meg a pillantásom pár nem épp rám szánt mondatnál. Első a kiválasztás volt, az elért sikereim végett… Mégis mit tettem volna ami miatt pont engem választottak, mikor most ébredtem fel pár napja. Nincs még semmim, se szintem, se diadalom, sőt még vereségem se… Felpattantam és körbe néztem hogy megleljem a pasast, de valószínű már elhagyta a fogadót, így a lapot zsebre teszem majd utána eredek, egyenesen ki az utcára. Ki akarom faggatni hogy mégis mi ez az egész, titoktartás ide vagy oda… Kiérve is csak pár járókelőt látok Őt nem… majd zsebembe nyúlva meggyűröm a papírt. ~ Lehet összekevernének valakivel? ~Elvégre ha eredmények alapján választanak akkor én semmiképp sem illek bele a képbe. De se gond ha már így alakult akkor bizony elfogadom a kihívást és a jutalom bizony az enyém lesz.

A leírtak alapján felkerestem a Kacagó hold nevű fogadót és céltudatosan csörtettem csapos felé. Oda lépve szemrebbenés nélkül megszólaltam:
- Éjféli harangszó borítja ránk az óvó fátylat...- És figyeltem a pasas arcát miközben vártam a folytatást, az instrukciókat.

by **Halász Alex** Hétf. Feb. 24 2014, 19:58

Újabb szép nap a Limenben. A Shukakus magán számuk se lett katasztrófa, sőt, pont akkora sikerült beszervezni Ayatot és Junt is. Erre különösen büszke, mert egyedül csak az ő érdeme, jah és Ravent is be akarja szervezni. Esun is gondolkozik erősen. A kis Sayat is hallotta már énekelni, és a női hang elengedhetetlen egy együttesben, főleg ha sokféle számot el akarnak játszani. van itt már ötlet zenéket illetőleg. Lilnkin park, Three days grace, és Anatnak sincsen rossz ízlése, meg eddig ahogy elnézte Esu kedvencei is egész jó számok. Surprised

A többieket is biztosan meg fogja majd ismerni. A napi reggeli teendőit csinálta éppen. Zuhany, fogmosás, kis edzés, öltözés, ki kajálni a konyhába, majd irány a város forgataga \o/ Hátha talál valami lightosabb küldit. Surprised

Hát az nem volt, és most nem volt kedve csupa "fájdalom" lenni, ha seb nem is. Sad

úgyhogy csüggedtebben mendegélt tova.
Persze a nap közepén egyszer csak felugrik egy üzenet, feladó noname san, a szöveg meg egyszerűen hihetetlen. o.O Nemkell hozzá hentelni, nincs fájdalom, csak IQ kell hozzá. \o/ Haleluja \o/ Hirteelen zat is elfelejtette, hogy Noname san még mindig csak egy ismeretlen, és ennek gyanúsnak kéne lennie, de nem volt az. Most nem, hiszen egy küldit ígért, ami pont neki kell most. Felderült arccal és ha lehet még vidámabban tért be a Limenbe kajálni, Kajmánszörnyit etetni, mint ahogy a reggel folyamán elhagyta.
--- Végül a megadott időben betért egy szőke harcos a Kacagó hold nevű fogadóba. Megállt, körbe nézett, és a pultoshoz lépve rendelt egy rumos meggyet. Surprised

- ... nemsoká, éjféli harangszó borítja ránk az óvó fátylat, ... *szünet, ez így túl irodalmi, valamivel át kellene vezetnie, nem? scratch

* ... nem gondolja? Surprised

A kissé kirívó egyedi rubin köpenyében volt, ami ha nem elég a céh logó, akkor a hátán szintén ott szerepel, habár a hátán ott lóg Barran pallosa is, így valamennyire elfedi. A zsebében ott vannak a fontosabb kristályok is, mint mindig ha küldire megy.

by **Hermit** Kedd Feb. 25 2014, 12:36

* A főtéren sétálgatott. Nem csak küldetések után nézett, hanem az egyszerű hirdetéseket is leste, hogy keresnek-e valamelyik céhbe olyan tagot, amely jellemzői ő rá is illik a sárga indikátorával, s szeszélyes jellemével. Elfintorodva konstatálta a hirdetőtábla mély némaságát. *
~ Talán jobb is, ha egyedül maradok. ~
* Azonban tisztában volt azzal, hogy nagyon sokat számítana a fejlődésében, ha tagja lehetne egy aktív céhnek. Ahogyan az ottani tagok fejlődnek, ő is fejlődne általuk. *
~ Vagy egyszerűen csak jobban aktivizálnom kellene magam. ~
* Aktivizálja magát, csak éppen nem úgy sülnek el a dolgai, ahogy tervezi. Nem egy-néhányszor akarták kinyírni, vagy csak simán feltöröltetni vele az utca köveit. Nem értette, hogy miért ilyenek az emberek, könnyen lehet, hogy csak tenyérbemászó képe van, s csak attól, hogy ránéznek az emberek, feldühödnek. Elvigyorodott a helyzetén álmélkodva, majd rándított egyet a vállán. Továbbsétált. Azonban ekkor kapott egy üzenetet. A szituáció maga is meglepő volt, hisz egy ismerőse sincs, aki csak úgy ráírna. Nem szokott pm-eket kapni. Így érdeklődve nézte meg az üzenetet. Felvonta szemöldökét az olvasottakra. *
~ Eredményeim, heh? ~
* Tudta, hogy csapda az egész. Neki aztán semmilyen eredményei nincsenek, de mégis érdekelte a dolog. Ha direkt ilyen csalogató az üzenet, akkor is könnyen lehet, hogy exp jutalom lesz a vége. Amire most igazán szüksége van. Így elment a kijelölt helyre. Eredeti alakjában volt, de magán hordta köpenyét, s a csuklyája is a fején volt, de nem takarta el arcát, sem szemét. Nem óhajtott rejtőzködni. Lassan, nyugodtan sétált oda a csaposhoz, majd így szólt. *
- Éjféli harangszó borítja ránk az óvó fátylat...
* Ő nem az a nagy költő típus. Tud nyálasan beszélni, de nem egy csaposnak... Igazából magasból letojta ezt az egészet, csak tette, amit kértek tőle. Innentől már a Játékmesteren múlik minden. *

by **Rosalia** Szer. Feb. 26 2014, 20:24

Nem találkoztok egymással. Nem ugyanabban az időpontban érkeztek, így nem leshetitek ki, hogy kik lesznek majd a játékostársaitok. Bár arról egy szót sem írt a Játékmester, hogy egyidőben egyszerre többen is kaptok meghívást a legújabb próbatételre. A csapos kedélyesen kiszolgál mindannyiótokat, ugyanúgy, mint a többi vendéget. Amikor kimondjátok a jelmondatot, látszólag nem is reagál rá, végzi tovább a munkáját. Beletelik vagy fél percbe, mire apró, cinkos mosoly jelenik meg az arcán. Egy-egy italt tesz le elétek, a poháralátétre pedig egy üzenet van feljegyezve, az átlátszó folyadékon és üvegpoháron át is látszik, hogy szöveg szerepel rajta. A hagyományos, írott üzenet a következő:

Feltűnésmentesen sétálj végig a pult bal oldalán lévő folyosón és az utolsó szobába nyiss be! Ne aggódj, védett területen vagy! Az ital a ház ajándéka, nem kell kifizetni.

Hogy az italt megisszátok-e, az a ti döntésetek, nem fogja rátoktukmálni a csapos. Amennyiben végighaladtok a folyosón, a vendéghelyiségek irányából beszélgetések vagy titkos légyottok kélyes hangja, esetleg dohányfüst szüremlik ki. Számotokra úgyis az utolsó ajtó a fontos, amelyhez nincs szükségetek kulcsra. Ha megpróbálnátok a többi ajtón benyitni, azokon viszont nem sikerülne belépnetek, azok zárva vannak. Természetesen arra is van lehetőség, hogy ne fogadjátok el a papíron felajánlott lehetőséget. Ha a csapost tovább szeretnétek faggatni, csupán szótlanul ingatja fejét és tölt még a pohárba (akkor is, ha nem ittatok bele), jelezvén, hogy minden információ ott van azon, neki nem tiszte többel szolgálni.
Ha elfogadjátok a meghívást: A megadott szobába belépve az előtérben egy dohányzóasztalt találhattok, körülötte két fotellal, a háttérben pedig vetett ágyat, a fiókos éjjeli szekrényen behűtött pezsgővel és poharakkal. A nehéz bársonyfüggönyökkel szegélyezett dupla ablak a kerthelyiségre néz, igazán kellemes látványt nyújt az itt időző vendégek számára. A falak színe harmonizál az ágyneműjével, s kellemes virágillat lengi be a teret. Ideális lenne ma estére megszállni itt, felhívni a barátokat kártyázni, terveket szövögetni, vagy összegyűrni a lepedőt egy kellemes partner társaságában. Vajon miért küldött benneteket a Játékmester egy egyszerű vendégszobába? Az ajtó nem záródik kattanó hanggal, akár becsukjátok, akár tárva nyitva hagyjátok magatok mögött.

Figyelem! A szobában sem találkoztok össze egymással!

by **Ayse** Szer. Feb. 26 2014, 20:58

Amint a csaposnak megemlítettem a jelszót… vagy valami a-szerűséget.., nem reagált, felvont szemöldökkel figyeltem, és már nyitottam is volna szóra a számat, mire egy italt nyomott a kezembe alatta egy alátéttel. Nem mondtam semmit, kedvesen rámosolyogtam, majd leültem az egyik asztalhoz. Üres volt, és feltűnésmentesen eltöltöttem ott pár percet. Nézegettem az étlapot, de semmi különösebbet nem csináltam, az italból sem fogyasztottam, azt hiszem jobb az óvatosság, már csak azért is mert eléggé gyanús körülmények között kaptam ezt a felhívást, az indok meg még inkább gyanút keltő, de nem foglakoztam vele. Most inkább a feladatom teljesítésére koncentrálok.

Majd az alátétet zsebre dugva a poharat az asztalon hagyva vonultam el csendesen, a pult bal oldalán lévő folyosón, halk lépteimmel nem kelthettem feltűnést ugyanakkor nem is jártam lábujjhegy. Különösen nem fogtam vissza magam, úgy lépkedtem ahogy eddig bármikor is. Az ajtókon kiszűrődő kélyel teli hangok, vagy épp a cigarettafüst csupán megmosolyogtatott. Úgy látom nincs jobb dolguk, mintsem elhenyéljék az idejüket… de mindegy is, nekem aztán igazán nincs bele szólásom hogy Ők miként élik az életüket. Bekopogtam a célzott ajtón, de semmi. Meglepetésemre kulcs nélkül kinyílt, és az érzést az is fokozta bennem hogy nem várt ott senki. Becsuktam magam után az ajtót, csak nem hagyom tárva nyitva… egyértelműen okkal küldtek ide, arról nem is beszélve hogy ez a magas szintű titkolózás is elég bizalmatlanná tesz az üggyel kapcsolatban. Így hát ha nem jelent, meg senki akkor bizony újabb instrukciók után kutattam. Megnéztem a dohányzó asztalt, és mindent ahova bármit is el lehet rejteni. Kihúztam az éjjeli szekrények fiókjait. Ha volt bárhol bármi féle írat akkor azokat elolvastam. Benéztem az ágy alá. És ha nem találtam semmit, tanakodva álltam az ablak elé, nézegetve a kilátást, és továbbra is a gondolataimat kattogtatva, hogy mégis merre kellene folytatnom. Majd bevillant egy furcsaság. Nem kattant az ajtó zárja, bár nem tudom ennek mekkora figyelmet kéne szentelnem, de ha becsuktam akkor be is kellett volna záródnia… jobb ötlet híján, kinyitottam az ajtót, és a zárat kezdtem el babrálni. Halottam már olyat hogy oda rejtenek el dolgokat, ki tudja, talán most is. Bár ez a túlbiztosított titkolózás miatt nem fűz túl sok biztatni valót a dolgok ügyében, nem értem mire fel kell ezt ennyire… kitől és miért?...

by **Halász Alex** Szer. Feb. 26 2014, 23:08

Végül kapott ám rumos meggyet is. Cool

Nagyon büszke volt ám magára, azonban a csapos nem reagált rá kellő képen, csak nézett ki a fejéből. Vágott rá egy fintort a szöszi és meredten bámulva az úriembert, aki valószínűleg egy...nem, játékos kari. Sosem értette, hogy a jk-k miért állnak be vmi akárminek, amikor alapból ők "kalandorok" és küldizni meg farmolni, vagy mobolni, vagy hogy mondják már...kéne csinálniuk. Biztosan ez az úriember is itt bőszen grinddel, csak hát szabadidejében pultos. Nandeee? :O
Ezen nem lehet többet agyalni. Persze van értelme bizonyos esetekben. Mint például ott van Anat. Ugye ő kovács, de az ő munkája elősegíti a harcosok fejlődését. A sok pontérő felszerelés nem mindegy. Viszont Mito, akivel csak néha-néha fut össze, ő már ugye egy cukrász. ...
Most hogy belegondol, a legtöbb nívósabb fogadó illetve cukrászda tulaja jk és le merné fogadni, hogy azok is, akik az ételt készítik. Meg ő is ki akarja maxolni a főzés jártasságát, milyen jól jött már Karácsonykor is.
Egyszóval végülis nem is olyan nagy hülyeség ez az egész, meg az ember leköti magát. Hinarinak is kéne valami ilyesmit csinálnia. Nah nem arra gondolt, hogy álljon be pultosnak, vagy legyen cukrász, csak valami olyasmi nem lenne hátrány, amivel el illetve le tudja foglalni magát. Az együttes építés is egyfajta lefoglaltság. Aközben nem azon görcsöl senki, hogy mi lesz a következő szinten, hiszen a kazamata tisztítás stresszes munka. Kell a kikapcsolódás is. Aha! :O
Észre vette ám a hamiskás félmosolyt a pultos arcán. Nem véletlenül tapadt meg a bárszéken a meggyet szürcsölgetve. >.>
- O.O -
Előbb a lapra meredt rá, majd elolvasva azt, a hapira aki az itókát adta.
- Aha, merre is? o.O - Hirtelen azt se tudta, hogy merre van az arra. A pultos fapofával intett haloványan a fejével, majd tovább foglalatoskodott. Alex magához vette a poharat és nagy büszkén elindult vele a szoba felé. A közben ki-ki szűrődő hangok egyértelmű jelekre utaltak a bent tevékenykedők programjáról. Esze ágában nem volt megpróbálni kinyitni egyikbe se, még a végén sikerülni fog. Embarassed

A saját, neki kihelyezett ajtóhoz lépve pedig habozott egy picit. Ugyan nem hallott semmit bentről, de csak egy nagy oxigénpótlás után mert benyitni.
Majd tapasztalnia kellett, hogy valóban nincs bent senki. Azért egy, két embert várt volna. Miért van egyedül? Korán érkezett volna? Sok kérdés fogalmazódott meg benne, de ha már ide invitálták, úgy gondolta, hogy kényelembe helyezi magát és leült az egyik fotelba. Azt választotta, amelyiken a legtöbbet beláthat a szobából. A szoba maga impozáns külsőt mutatott, és habár messziről feltérképezett mindent, nem nyúlt semmihez, jól nevelt fiú révén. Rolling Eyes

Aztán letette a kezében lévő poharat az itallal, felállt és levette a hátáról a kényelmetlen pallost és az inventoryba süllyesztette. Még morgolódott is egy sort azon, hogy miért vette a hátára, hiszen itt nem lesz harc a meghívó alapján. Rolling Eyes

Neki természetes volt, hogy elismerik az eddigi nagyszerű teljesítményeit. Végre! Erre vágyott. Olyan volt, mintha hirtelen itt is teljes értékű taggá lett volna. Egy oklevél, hogy sikerült letennie a vizsgáit, és olyan jók lettek, hogy kap egy külön neki szánt questet. Lám lám, ez a hely nem is olyan rossz. Ő is újra menő! Itt is menő! Kezdi élvezni. És ez a szoba is pont illik a menőségéhez. Cool

Nem csukta be az ajtót, azt azért nem kockáztatta meg, hogy rázáruljon, akár véletlenül is, hiszen miért akarnának ártani neki, de tárva nyitva se hagyta, csak behajtotta illedelmesen. Surprised

Így várta az érkezőt vagy érkezőket. Csak az lehet, hogy korán jött. Rolling Eyes

Nyugodtan üldögélt a fotelban és keresztbe tett lábbakkal nézelődött. Kényelembe helyezte magát.

by **Hermit** Pént. Feb. 28 2014, 20:30

* Semmit nem reagált a csapos, amire Hermit vágott egy gúnyos grimaszt. Ráadásul elment italt készíteni. Hermit nem szólt rá. Biztos volt benne, hogy a csapos jól értette a szavait. Ráadásul nem volt több csapos, ha szeme nem csalta meg, ezt sem ronthatta el. Így türelmetlenül-türelmesen várt a pultnál, kopogva az ujjaival az asztalon. Kapott egy italt, bár nem kért. Nem volt hülye, biccentett a csaposnak. Belekortyolt az italba, s látta az írást a poháralátéten. Alig észrevehetően elolvasta. Kicsit várakozott, majd felhajtotta az italt, a poharat visszatette az alátétre. Majd elindult a megfelelő irányba. Nem foglalkozott az írás eltüntetésével. majd a csapos eldobja, ha úgy akarja. Ő írta, oldja is meg maga... Amúgy miért nem kellene aggódnia Hermitnek? Tisztában van azzal, hogy védett területen van. Akkor minek emlékeztették? Talán támadásra kellene számítania? Lassú, komótos léptekkel haladt el az ajtók előtt. Hallás jártasságának köszönhetően kissé érthetőbbek voltak számára a kiszűrődő zajok az átlagos emberekhez képest. Néha vágott grimaszokat, de egyébként nem foglalkozott a hallottakkal. Tudta hova jött, nem jött zavarba ilyen apróságok miatt. Megállt az utolsó ajtó előtt. Hallgatózott előtte egy kicsit. Nem kopogott be, egyszerűen benyitott, mivel semmit nem hallott. Könnyen is ment. Az ajtóban megállva körbenézett, majd betolta az ajtót. (a kattanás hiányára nem figyelt fel) Végignézett mindenen, széles mosollyal az arcán, majd kinézett az ablakon, s azt bámulta egy darabig.*
~ Biztosan jön ide valaki. ~
* Akármennyire is úgy volt berendezve a szoba, nem gondolta, hogy flörtölésre lesz szüksége. Azonban míg várakozott, kényelmesen ráfeküdt az ágyra. Egy darabig rugózott rajta, majd a plafont lesve figyelt, s hallgatózott, hogy bármilyen neszre felfigyelhessen. Majd lehunyta szemeit. De éberségéből semmit nem veszített.*

by **Rosalia** Pént. Feb. 28 2014, 21:55

A fotelban ülve, az ágyon fekve, vagy éppen a szobában kutakodva semmi különösre nem figyelhettek fel. Se egy titkos ajtó, se egy érkező személy. Kivártok, s lassan elnehezül a szemetek. Nem éreztek semmi furcsát továbbra sem a szobában, egyerűen elálmosodtok, a hosszú percekre nyúló tétlen várakozás közben ez talán nem is meglepő. Szépen lassan el is szenderedtek, ugyanis a virágillattal fedték el azt a vegyületet, ami mély álmot hozott rátok. Persze erről a karaktereitek mit sem sejtenek, abból sem érzékelnek semmit, amikor elviszik őket a fogadóból.

Fogalmatok sincs hogy kerültetek egy vadidegen szobába. Mindhárman egy szoba szőnyegén fekszetek, végtagjaitok nincsenek megkötözve. Kissé még szédültök a méreg hatásától, de ébredés után pár perccel kitisztul a fejetek. Sem a fegyvereitektől, sem egyéb személyes tárgyatoktól nem fosztottak meg benneteket. A szoba igencsak minimalista berendezéssel bír: az ablak alatt egy íróasztal helyezkedik el, telis-tele mindenféle színes gerincő régi könyvekkel és plakátokkal. A tartalmuk a küldetés szempontjából látszólag teljesen lényegtelenek. A szemközti falnál pedig egy kényelmes fotel helyezkedik el, a falon pedig körbe festmények és az asztalon található esztétikus plakátokhoz hasonlók. Ránézésre minden képi ábrázolás vadászattal kapcsolatos jeleneteket örökít meg. Ezen kívül még egy termetes könyvespolc kapott helyet a sarokban, tele szintén különböző regényekkel. Röviden, tömören: egy olvasószobába kerültetek. Az ablakon kinézve azt láthatjátok, hogy már éjszaka van, a városon kívül, egy erdő széli, lepusztult vidéki kúriába kerültetek. Illetve annak az egyik szobájába. Ha figyelmesen körbenéztek, akkor rájöhettek, hogy be vagytok zárva a szobába, de a kulcs az ajtó kulcslyukában van, csak éppen kívülről. Az ajtó alatti résnél azt láthatjátok, hogy ütemes időrendben fel-fel bukkan egy árnyék, motoszkálás zaját azonban nem halljátok.

Mi tévők lesztek?

by **Ayse** Szomb. Márc. 01 2014, 18:41

Úgy látszik hiába kutattam, nem találtam semmit. Se útmutatót, se leírást, se térképet, de még felkutatandó személy adatlapját sem… semmit. Lassan már kezdtem bepalizva érezni magam, majd az ablakokhoz léptem, hogy átgondoljam a helyzetem… Eszembe jutott, hogy nem kattant a zár, ebből mertem arra következtetni, hogy netán valami elrejthettek az ajtó kilincsének rekeszében, de ott sem találtam semmit. Visszatértem a szobába, és leültem a fotelba, jobbra pillantva észleltem egy behűtött pezsgős üveget. Oda léptem, és öntöttem magamnak. Hiába vagyok kiskorú, ha megtehetem hát meg is teszem. Majd bele kortyolva párat éreztem, hogy kicsit jobban kiüthetett, mint gondoltam. Forgott velem a világ, majd elszenderültem…

Mikor magamhoz tértem, és rádöbbentem hogy nem abban a szobában vagyok ahol eddig, sőt ne msi egyedül… első dolgom volt le le ellenőízni a felszerelésem és a fegyverem. Furcsa mivel minden nálam volt. Ha valaki fogságban akarna tartani, esetleg megbüntetni, akkor is lefegyvereznének… ezt különösnek tartottam. Felkeltem a földről és elkezdtem kielemezgetni a szobát és leendő társaimat. Két szöszi srác. A fegyvereiket kémlelem ha netán magukon hordják, hogy több infót tudhassak meg róluk, kasztukról, és esetleges szintjükről. Szinte rajongva fogadom ha magasabb szintű fegyvereik és felszereléseik vannak. Fontos ez nekem, mivel a rendszer csak most ébresztett fel, így hátrányban vagyok, ugyanakkor minnél hamarabb be kell hoznom a lemaradásomat… fel kell zárkózzak hozzájuk. Majd a szobát kezdtem el kémlelni, első pillantásom az ajtóra irányult, majd mikor körbe fókuszáltam azt tapasztalhattam hogy valamiféle dolgozószobába csöppenhettem. Ez volt a második furcsa dolog. Mégis miért épp egy ilyen szobába helyeztek el?… Jobb esetben tényleg csak ránk találtak kicsit kótyagosan és ide tudtak csak elszállásolni, de ez akkor sincs összhangban azzal hogy elvileg egy küldetést kellene elvállalnom, sőt valószínű ők is ebbe a szituációba csöppenhettek bele… valahogy nem hiszem hogy mindez már a része lenne, pedig sok erre utaló nyom van, mégis… valahogy azt hittem ez másképp működik, nem ilyen alvilági módszerekkel… Morogva felpattantam, majd az ajtóhoz siettem… megkíséreltem kinyitni, mire rájöttem hogy zárva van, kinéztem a kulcslyukon, de csak halovány beszűrődő fényt láttam, mivel eltakarta a kilátást maga a kulcs. Néha, néha feltűnik egy-egy árny, de nem foglalkozok vele. Utána ismét a szobai terepét mérem fel.. a festmények arra engednek utalni, hogy a tulajdonos igencsak, szeretheti a vadászatot, megnézek pár könyvet, címet és egy-kettőbe bele is lapozok… úgy néz ki mind csak időpocsékolás. Elhaladok az ablak mellett, amit az egyik srác épp készül kinyitni mikor feltűnik, hogy nem is ugyanabban az épületben vagyok… felettébb különös. Ezzel bukott az optimista elgondolásom, bár már a személyünk bezárásával megtörtént ez…
- Nektek is. – Válaszoltam egy egszerű jó estét helyett.
- Látom mindenki kezd feleszmélni, a nevem Ayse… - Kotorásztam a könyvek között.
- Egy furcsa titkos üzenetet kaptam melyben egy küldetésre választottak ki.. köhöm… az eddigi sikereim miatt… érdekelne, hogy veletek is ez történt-e? - Arra már nem térek ki hogy ez a kilencedik napom ébren Aincardban… kinyitok egy nagyobb, terebélyesebb méretű könyvet.
- Azt nem tudom hogy most mégis miért itt vagyunk, de úgy néz ki erős a gyanúm arra hogy a küldetés már kezdetét vette…vagy mi.. senki ne essen kétségbe, de be vagyunk ide zárva… ugyanakkor a fegyvereink megmaradtak, ami egy jó jel. – Legalábbis annak vélem. Majd kitépek a könyvből egy lapot.
A kitépett hosszú és széles lapot ha tudok átdugok az ajtó résen, majd eltávozok a közeléből, lendületet veszek és neki lököm a vállam az ajtónak, remélve hogy a benne lévő kulcs a gondosan kikészített lapra esik majd. Persze mindezt csak azután, miután az ajtóra vetített árnyék remélhetőleg messze jár… mindezek után ha sikeresen rápottyant behúzom az ajtó résén és megkísérlem belülről kinyitni azt.

//Rosaliatól kértem engedélyt a postom javítására, mivel végig úgy írtam hogy egyedül vagyok a szobába. Félre értelmeztem, és a fenti már a javított post.//

A régi hibás postom::

by **Halász Alex** Vas. Márc. 02 2014, 18:10

Volt valami különös a szobában, amire ugyan rá nem tudott volna jönni. Meresztgette a szemeit, és próbálta kitalálni, hogy ~ alapvetően a fogadó bizottságon kívül~ mi lehet itt még a furcsa. Volt az eszében, hogy ha már ennyire megvárkoztattják, akkor feláll és körbe néz alaposabba is a kis szobában, de olyan kényelmes volt a fotel. Elkényelmesedett, teljesen belezuhant a puha ülésbe, nagy erőfeszítésbe került volna, hogy ő most talpra kényszerítse magát, meg hát nem is volt olyan égetően fontos. Így nem is erőszakolta meg magát. csak várt, nagy néha bele-bele kortyolt az italába, ami egyértelműen valami jó erős alkohol lehetett, és talán egy kicsit a fejébe is szállt, de nem bánta. Jól érezte magát. Egyre inkább úgy gondolta, hogy egész álló nap tudna itt ücsörögni. Egy idő után lassabban, álmosabban kezdte venni a levegőt és a szemei is le-leragadtak, majd zutty, kipottyant a kezéből a még mindig félig teli pohár. Alex azonban fel sem rezzent fel rá. ...

... arra ébredt, hogy matatnak a közelében. Az egyik olvasó széknek volt döntve. Valami nagyon nem stimmelt. A feje felé nyúlt idegesítően lassan, majd amint megérintette, magában konstatálta, hogy "oké, megvan még". Teljes kómás fejjel nézett körbe, nem is minden jutott el a tudatáig. Az is lassan esett le, hogy már nem abban a szobában van, ahova hívták. Egyből az italra gondolt. Vagy volt benne valami, ami érthetetlen és lehetetlen is, vagy túl erős volt neki úgy, hogy csak alig evett valamit előtte. Felült, most már rendesen. Pislogott párat, hogy a homályosság kimenjen a szeméből. Egy lány, egy vörös hajú lányka sziluettje rajzolódott ki előtte, ahogy az ajtó előtt babrál. Oldalra fordult, kint már sötét volt. Még innen a földről is látni lehetett, és persze egyúttal azt is, hogy egy dolgozó szobában vagy egy könyvtárban lehetnek. Ő meg a lány. Visszafordult és álmos hangon köszöntötte.
- Konbanwa @.@

-Az inventoryt már elfelejtette csekkolni.

by **Hermit** Kedd Márc. 04 2014, 17:34

//Most akartam írni >< //

*Éppen azon gondolkodott, hogy ő milyen menő. Úgy csinál mintha aludna, pedig nagyon is éber! S ha valaki meg akarná lepni, az fog meglepődni, mivel Hermit felkészült egy esetleges támadásra is. Elkezdett azon gondolkodni, hogy ha jobbról támadnak, vagy balról, vagy nem is támadnak, akkor mit fog csinálni. mindenféle különböző szituációba beleképzelte magát. Hogy jön egy dögös nő. Vagy épp egy hatalmas kopasz fazon. Stb, stb. *
~ Csak ne aludj el! ~
*Sötétség.*
~ Ne aludj el!!! ~
* Megijedt saját gondolatbeli kiáltó és sürgető hangjától. Felpattantak a szemei, s hirtelen fel is ült. *
~ Elaludtam volna? ~
* Kicsit hevesebben vert a szíve. Nem szeret hibázni. Mikor feleszmélt végre, körbenézett. Elfintorodott, nem tetszett neki az, hogy megváltozott a környezet. *
~ Igen... elaludtam... ~
*Matatásra figyelt fel, majd egy köszönésre. *
~ Eh... Alex? ~
* Megvakarta a fejét. Úgy tűnt, eddig nem vették észre. Nem nagyon foglalkozott vele. Amit a lány csinált, okos húzásnak gondolta. Megleste, hogy ellopták-e a dolgait, de minden megvolt. *
- Helo.
* Köszönt csak ennyit a többieknek. Unottan felállt nagy nehezen, majd az ablakhoz sétált. Ha tudta, akkor kinyitotta, hogy jöjjön be egy kis friss levegő. Majd kinézett, hogy lássa, vajon milyen magasan lehetnek. *
- Ti sem emlékeztek, hogy kerültetek ide?
* Tette fel a kérdést, de sejtette a választ. Bár kitudja. Lehet, erőszakkal vonszolták be őket, s láttak valakit, vagy valamicskével többet tudnak a helyzetről, mint ő. Végül nem tett egyebet, csak az ablakhoz dőlve keresztbe font kézzel nézett körbe a szobában, s figyelte a többieket. *

by **Rosalia** Szomb. Márc. 08 2014, 20:08

Ahogy Ayse nekirohan az ajtónak, próbálkozása sikertelenné válik, mivel a klasszikus felirat jelenik meg: < Immortal Object > A papírlapos megoldás nem tűnik veszett fejsze nyelének, de a klucsot valahogy máshogy kell kipiszkálni a lyukból. A fiúknak is ideje lenne aktivizálniuk magukat, legalább beszédben Razz

Mindeközben kattogó hangra lehettek figyelmesek, hallgatózás nélkül is észrevehető. A forrását még nem tudjáto belőni, hogy merre lehet, mintha teljesen körbeölelné a helyiséget.

Spoiler:

by **Ayse** Kedd Márc. 11 2014, 00:26

Kezdtünk magunkhoz térni, kicsit fura volt, furcsán éreztem magam, kótyagosan, talán a pezsgőtől. Nem tudom, de kellett pár másodperc hogy feleszméljek, gyorsan megnéztem és a cuccaim meg voltak ugyan de mint kiderült nem vagyok egyedül. Köszöntem nekik, bár nem tudtam hova tenni őket, csupán annyit sejtettem hogy valószínű hasonló helyzetben lehetnek mint én. Lassan teljesen magunkhoz tértünk, de úgy néztem a többieket nem igen zavarja hogy be vannak zárva… oO Mondjuk ez lehet akár egy gyanús jel is. >< De nem gyártok előre elméleteket, ugyanakkor szem előtt tartom mint lehetőséget. A férfiasabb szöszi megkérdezte hogy mi sem emlékszünk-e hogy, hogy kerültünk ide, első pilantásom a másik fiúra emeltem, kíváncsi voltam a reakciójára, nem adok ki információt hamarabb mint ők. Majd ha válaszoltak én nemlegesen bólogattam. Egyenlőre nem adtak okot hogy bízzak bennük. Már az is gyanús hogy ilyen helyesek. >< Nem jó dolog, de nem ám. >< Legyen egy helyes és kész, de hogy kettő is van uhhh *-* De nem hagyom hogy elveszítsem a fejem, és legkevésbé az életem. A pontjaim kevéskék, szinte már-már szánalmasak legalábbis hozzájuk képest. Üzletekben láttam kitéve hasonló vérteket, jó pénzért lehet venni és ebből merek következtetni hogy sajnos nem vagyunk egy súlycsoportba, és szomorú de ellenem szól a mérleg mutatója. Megkíséreltem kitőrni az ajtón, hülye leszek ám bent rostokolni… Az ötletem úgy néz ki nem elég hatásos, amint neki vetettem magam az ajtónak rögtön megjelent egy felírat. Kicsit meglepődtem hisz először látok ilyet, ugyanakkor a kulcs megcsörrent, azaz volt némi haszna. Hátra lépve megnéztem a vállamat, a valóságban biztos le lett volna horzsolva, de most egy karcolás sem esett rajta. Elmosolyodtam. Megpördítve kiszedtem a szememből a hajamat, már már frusztrálóan bele lógott, a lendület előre rántotta kusza tincseimet. Hiába készültem vele reggel annyit, most ennek köszönhetően összekócolódott, megkíséreltem megigazgatni, miközben szememmel végig pásztáztam a szobát hogy mégis mit tudnék felhasználni a kulcs kipiszkálására. Lehet még prászor neki kéne vetődnöm, de félő csupán ennyi lenne az eredménye mint most, ráadásnak még inkább összekócolódna a hajam, és ugye nem szeretnék nem tökéletesen kinézni, főleg nem előttük. Volt pár ötletem, az első hogy az asztalon kezdtem el kutatni ceruza, körző esetleg vékonyabb toll után, kihúztam a fiókokat is hátha valahol elrejtve akad valami. Majd eszembe jutott, a falon a képek. Azok elvileg vagy csavarral vagy szöggel kellene hogy felakasztva legyenek. Így megkíséreltem leszedni őket, hátha találok valamit amit fel tudok használni a piszkálódásra.

by **Halász Alex** Kedd Márc. 11 2014, 01:38

~ Van itt még valaki! o.O ~
Feláll, majd jobb híján lehuppan arra az ülőalkalmatosságra, amire nekidöntötték ájultában. Most megnyugodottabban néz körbe. Már nem kóma, mondhatni, tiszta fejjel tud már gondolkodni.
Egy szöszi, aki talán az Allstarrol ismerős lehet de máshol nem rémlik, hogy látta volna, és egy kezdő..cucokban járkáló csajszi. Ez így olyan diskriminatív, azonban nagyonhasznos. Nincs az az éppeszű, aki magasabb szintes létére, alacsony szintű ruhákban flangáljon. Nem, az nem ér annyit, hogy "véletlenek" és véletlenek okán, folytán, közbe avatkozása miatt, etecera, meg találjon halni. Ő aztán meg főleg nem. Meg ugye ki? Ő a... A túlélő. Neki kellenek a jó felszerelések, hogy életben maradhasson, főleg ha közben olyan hiú ábrándokat is dédelget, mint másokat megmenteni. De ezt most hagyjuk is. KÉne válaszolni a szöszi kérdésére.
- Nem. Csak arra emlékszem, hogy egy szobában ücsörögtem. Ahh! - csillan fel a szeme. - Kaptam egy questet, és el is fogadtam! Ti kaptatok? Igen, pontosan, Ayse san! -
~ Mibe, hogy ez van a háttérben! A lányka sem tudja, hogy kerülhetett ide. ~
Felállt, majd megbámulta az ajtót.
~ Vajon törik? Nyílik? ~
Persze előbb jókisfiúként a kilincset nyomta le, habár nem fűzött hozzá semmilyen reményt. Majd ahogy ezzel végzett egy jól irányzott rúgással, a pontjait és a jártasságait is beleadva próbálta kitörni a szerencsétlen bútorzatot. Ám a jól ismert ikon ugrott csak fel, mire Alexünk elnyomott egy szitkozódást. Hát ennyi. Körbe nézett.
A szöszi az ablakon kifelé les, a csajszi kutakszik. Ügyes lány lehet. Csak kerüljenek innét ki. Össze kéne dolgozniuk. Igen, ez lehet a legjobb döntés ebben az esetben.
- A nevem Alex. Azt hiszem mindannyian ugyanúgy jutottunk ide. Valakinek van valami ötlete, hogyan juthatnánk ki? -
Ekkor ötlött fel az inventory fogalma. Ezt mindig elfelejtei. wtf

Lecsekkolta és megnyugodott. Semmit nem vettek el tőle. A zsebeiben is megvolt minden fontos kellék.
~ Yoshi.... ~
Fordult az ajtóhoz újfent.

by **Hermit** Kedd Márc. 11 2014, 18:34

//"A férfiasabb szöszi". Nahát Alex, férfiasabb vagyok nálad. //

* Hermit jó darabig csak figyelt. Főleg Ayse-t. Hisz őt még nem ismerte. Allexel már találkozott a Tégla küldetésen, persze ő nem ismerné fel Hermitet, s látta a Viadalon is, bár szegény srác jó nagy drámát szervezett. Jelenetet rendezett valami Hinari halála miatt, majd megmentett egy másik szöszit - akivel egyébként Hermit már egyszer párbajozott, s elverte, mint a rühes kutyát -, majd szépen ketten a levegőben felrobbantak. Szánalmas produkció volt, persze erről nem Alex tehet, hanem a hasonmása. A lány egész végig nem szólalt meg. Láthatóan számára minden gyanús volt, s minden erejével azon volt, hogy kijusson innen. Hermit megvakarta a tarkóját. Neki valahogy nem akaródzott kijutni innen. De aztán eszébe jutott, hogy végülis egy olyan küldetést fogadott el, ami kijelentette, hogy ki kell szabadulniuk. Így vágott egy grimaszt, s ő is keresgélni kezdett az asztalon, de nem nagy lelkesedéssel, inkább hanyagul. Alex válaszolt közben a kérdésére. Majd Hermit is reagált a lány korábbi szavaira. *
- Igen. Úgy tűnik mindhárman megkaptuk azt a titokzatos üzenetet.
* Majd Alex is bemutatkozott, így egy sóhajtás után a férfiasabb szőke is így tett. *
- Hermit.
* Majd felelt a kérdésre. *
- Esetleg első lépésnek megfelelne, ha megszereznénk a kulcsot.
* Majd az asztalon meglátott egy beles tollat. Szétszerelte, s a vékony béllel az ajtóhoz ment. Ha próbálkozott a hölgyemény, akkor megkérte, hogy menjen arrébb, persze csak akkor, ha ő nem járt sikerrel. Ha nem állt az ajtónál még vagy már senki, akkor szó nélkül próbálkozott. A toll belét bedugta a kulcslyukon //egyáltalán nagy kulcslyuk, vagy olyan, mint ami a lakásoknak van? Mindegy. //, s elkezdte tolni a kulcsot, ha sikerült. S ha minden rendben ment, a kulcs ráesett a papírra. Óvatosan húzni kezdte azt. Közben felfigyelt a zajra.*
- Vicces, ha ez egy bomba lesz.
* Mondta inkább csak ijesztgetve a többieket, nem feltétlenül gondolta komolyan. Ha ne adj' Isten megszerezte a kulcsot, akkor azzal ki is nyitotta az ajtót. *

by **Rosalia** Csüt. Márc. 13 2014, 15:19

Ahogy azt korábban is említettem, az asztalon a jegyzetek és könyvek között találhattok tollat is, az alkalmas a kulcs kipiszkálására, majd a papírlappal együtt be tudjátok húzni az ajtó alatti résen. Belülről pedig roppant egyszerű kinyitni az ajtót.
A következő helyiség már korántsem bír olyan rendezett belsővel, mint az előző. Olyan, mintha valami orvosi szobába kerültetek volna: a falak hófehérek, az egyik sarokban egy lelakatolt szekrény van tele potis üvegekkel és kristályokkal. Mellette egy hordágy mindenféle oda nem illő kacatokkal, úgy mint babaház, kézi gereblye, kutyasétáltató póráz, és persze egy halom orvosi eszköz is, foghúzó fogó, térdütögető kalapács, kötszerek (amik egy vér nélküli világban elég furán hatnak). Egyetlen ajtó vezet tovább benneteket ebből a helyiségből, az is résnyire nyitva van, így ebben a körben nem kell bajlódnotok a zárnyitogatással.
Ami viszont az ütemesen visszatérő árnyékokat generálta, az nem más, mint egy nagy fa forgólapátos ventilátor szerűség. Jobban mondva az arra szó szerint felakasztott foltos, kitömött, több helyütt is foszló varrásokkal tarkított gyerekbaba. A játék a nyakánál fogva van felfüggesztve elérhető magasságban, mellkasán egy sárga kör világít, ami legördíthető üzenetet jelez. Ha megnyitjátok, akkor a következő szöveg olvasható:

Üdvözlet néktek a Blackriver kúriában!

Újabb roppant érdekes csapatösszeállítás sikerült összehozni! Ti vagytok a kúria összes játékosa közül azok, akik a legkevésbé bíznak meg másokban. Díszes társaság, különösen érdekes lesz, hogy tudtok-e majd együtt dolgozni, vagy ölre mentek egymással. A feladatotok roppant egyszerű, jussatok ki élve a kúriából úgy, hogy végigviszitek a játékot! Ironikus igaz? Egy játék a játékban, ahol az életetekért küzdötök...
Csak a főbejáraton juthattok ki, minden más kültérre néző ablak vagy ajtó immortal object, szóval kár próbálkozni. Lesznek mellékfeladatok is, amikről magatok dönthetitek el, hogy bevállaljátok-e, vagy veszni hagyjátok. A bejárati ajtón viszont egy mozaikos zárrendszert találtok, amelyhez ki kell gyűjtenetek a hiányzó öt darabot. Az összes darabka alkotja az egyetlen kulcsot, ami nyitja az ajtót. Azonban csak a leggyorsabb játékos juthat ki, aki elsőként lépi át az ajtó küszöbét. Hogy a másik két játékossal mi lesz? Nos, az egyelőre maradjon titok...

A játék kezdetét vette!

Mire végigolvassátok fény derül a kattogó hang titkára is: Minden helyiség egyik sarkában megjelenik egy óra, melyen az óramutatók a megszokottal ellentétes irányban forognak. Egy óráról indulnak a mutatók.

by **Ayse** Csüt. Márc. 13 2014, 22:36

Szóval Alex és Hermit… véstem az elmémbe a két nevet… nem azért mert annyira érdekeltek, mintsem inkább valahol éreztek hogy nem teazsúr lesz készülőben, tehát akár milyen téren is de… fontosak leszünk még egymásnak. A gyanúm beigazolódott, senki nem emlékszik semmire, és mindenkit egy küldetés felvétele okával lettünk lépre csalva… jobbra nem tudok most gondolni. Nem félek, inkább csak bosszankodok, mivel nem látom még tisztán a helyzetet. Egy dolog van csak ami most izgat engem, hogy kijussak a szobából és valami információt szerezzek arról hogy mégis mi is lenne ez az egész.

Úgy látszik figyelmetlenségemnek meg lett az átka, nem találtam olyat amivel ki lehetne piszkálni, de a Hermit nevű férfiú, meglelte azt a tárgyat amit kerestem. Figyelemmel kísértem a cselekménye útvonalát, amivel kinyitotta az ajtót, bár tény a sikere fele nekem köszönhető. :PKilépve az ajtón, szorosan követtem a fiút majd amint a szemem elé tárult a szoba látványa amibe kilyukadtunk elhúztam a számat… undorító… körbenéztem és szinte tudatosan kerestem az ajtó résére szóró árnyék okozóját, amit nem kellet sokáig kutatnom, a pillantásomat gyorsan magához vonzotta és oda is léptem hozzá. A ventilátoron egy baba lógott nyakánál fogva felakasztva… felvontam a szemöldököm… ~ Most komolyan ezzel akarnak megijeszteni?oO Nevetséges… ~ És tényleg az… jobb kezemmel megfogtam a babát így az jó eséllyel a kezemben maradt, majd megérintettem a hasán lévő sárga kört, ami egy üzenetet dobot fel. Gyorsan végig olvastam, és ugyan nem mutattam de tetszett az amit láttam. Kihívás a javából, bár szomorú… hogy hátránnyal indítok velük szembe. *Fordultam félig megdöntve hátra. Majd sóhajtottam egyet…*
- Hajjaj srácok, azt hiszem bajban vagyunk. – Jelentettem ki a tényeket.
- Bosszantó… mi ugyan nem ismerjük egymást, vagyis én nem ismerlek titeket, de úgy látszik az, aki ide csalt minket jobban mint ahogy mi azt gondoltuk. – Nem akartam magamról olyan információkat kiadni amiket felhasználhatnak ellenem, de tény úgy látszik az a valaki ismeri őket, tehát ők is ismerhetik a fogjulejtőnket… csupán azt nem értem hogy mégis hogy kerültem én is be a képbe… hisz alig pár napja vagyok csak ébren csupán… sok dolog egyértelmű számomra… mint például hogy nem bízhatunk egymásban, bár tény hogy széthúzással sok időt és energiát pocsékolunk. Ők ketten mintha ismernék egymást… szóval valószínű hogy ellenem fognak szövetkezni… mahh…többszörös hátrány… bosszantó, bár tény… egyedül oldottam meg mindig a problémáim… és jelenleg félő ők ketten jelentik a legnagyobb problémát számomra, de azért lássák kivel van dolguk… őszinte leszek velük.
- Az tény, hogy tényleg nem bízok bennetek… hisz eddig nem adtatok okot rá, nem ismerjük egymást, és megértelek titeket ha egymás ellen fordítjuk a pengénket… hisz mindenkinek a maga élete az első, ezért nem hibáztathatok senkit, mivel ezzel én is így vagyok. Ugyanakkor alkut ajánlok…- Tartottam némi hatásszünetet.
- Nem bánok senkit, és nem is fogok senkit sem magára hagyni, mindaddig amíg ezt fordítva is látom, mindenkire vonatkozva. – Szigorú volt a hangom, hisz fontos dologról volt szó. Majd nagy levegőt vettem és csendesebben de annál fenyegetőbben folytattam.
-Viszont ha bárki hátrahagy bárkit… azt… - még fenyegetőbb.
- kinyírom. – Szemeim szinte szikráztak.
- Ugyanis csapatban az erő. – Mosolyodtam el és jelentettem ki, vidámabb és kedvesebb hanglejtést választva.
- És nincs szükségünk olyanokra akik hátráltatnak minket, eleinte nem árt össze dolgoznunk, aztán majd meglátjuk hogy is juttathatjuk ki mindhármunkat! – Mindenkit? Magam sem tudom mennyire gondoltam ezt komolyan, ugyanakkor tudom kell mivel is számolhatok. A fenyegetőzésemmel igyekszem felmérni a másik kettő reakcióját, mivel senki nem szereti ha fenyegetik így most megláthatom melyikükkel kell jobban vigyáznom... bár eddig az a Hermit nevű srác tűnik veszélyesebbek és okosabbnak... sőt figyelmesebbnek is... >.> Nem hiszem hogy meg fogok bennük bízni, tegyenek bármit is… de hasznom lehet belőlük, és fordítva. Persze ezt a maszlagot még jómagam sem veszem be… mindenkit kijuttatni?... de azért teszek rá egy próbát.

by **Halász Alex** Szomb. Márc. 15 2014, 15:19

~ Nagyon ismerős ez a másik figura! De honnan is? o.O ~
Az istennek sem akart eszébe jutni, hogy mi is történt, amikor ezzel a sráccal találkozott, nah meg most egész máson is járt az agya. Először is, tudta, hogy össze kell szednie magát. Még az sem biztos, hogy még védett övezeten belül vannak, habár nagyon reménykedik benne. Másodszor meg, ki kéne nyitni az ajtót, amit Hermit már a kezébe vett, egy tollbél formájában meg is kísérelt megoldani. A bombás viccre elhúzta a száját. Ott állt szorosan a narancs szöszi mellett, mikor nyílt az ajtó. És nem robbantak fel! \o/ Beléptek a következő helyíségbe. Alex meglepődve látt az összevisszaságot, nah meg, hogy ő egy folyosóra számított, ami majd további ajtókat rejteni magában, de ehelyett egy orvosi szoba féleségbe kerültek. Milyen elrendezés ez, hoyg egy könyvtár, vagy dolgozó szba szerűség mellé közvetlenül egy orvosi szobát alakítsanak ki? Egy olyan hely mellé, ahol szükséges a csend, egy olyat tenni, ahol elengedhetetlen a zaj. Ha már zaj, azok a kötszerek mit keresnek ott? Ő nem a babához indult meg, pedig látta ám. Elég groteszk látvány. Ő a potis üvegeketet és a kristályokat próbálta meg előbányászni. Ha sikerült, meg is nézegette magának őket, de jószerivel rá kellett jönnie, hogy zárva a szekrény. :/ Majd a kötszerhez indult és az orvosi eszközökhöz. Felvett néhányat, megforgatta, megnézte. Majd a lány hangjára lett figyelmes. Bajban? Eddig is bajban voltak, nem?
Most már elindult ő is, és míg Ayse beszélt, elolvasta ő is a különös üzenetet a megszaggatott babán.
Szóval tudják róluk, hogy milyen bizalmatlanok. Hmmm, figyelhették őket. Mindhármójukat. Ez nem jó, nagyon nem jó jel. Kik ezek? A többiek felé fordult. Neki is kellene mondani valamit. Csak ez ne legyen védett övezeten kívüli terület, és ne tudják meg a kis titkát!

Ugyan hp vesztést nem eredményez a jelenség, de jócskán le lehet lassítani a reakcióidejét Alnak. Egyértelműen le, nem?
- A levél is azt írja, hogy össze kell dolgoznunk, szóval nem lesz más választásunk.... - Nézett egyben nyomatékosan Aysera.
Közben arrébb lépett, hogy ha akarja a Hermit fiú is megnézhesse a levelet. Majd lehívta a menüjét, és megpróbálkozott egy instant Hazatérés kristállyal. Hátha alapon. Rolling Eyes

Túl sejtelmes itt minden, és túl ijesztő ahhoz, hogy ne próbálja meg. Oké a dolog, meg quest, azonban ez itt nem babra megy. Nem szereti ha játszadoznak vele.
Ha nem ment, bosszúsan folytatta.
- De szorítkozzunk a kijutásra. Nem kellenek a mellék questek. -
~ Hátra hagyni, én attól jobban tartok, hogy valamelyikőtök hátba szúr. ~
Megint csak mindkettőn igyekezett rajta tartani a szemét.
- Nekem elég annyi, hogy ha látom, hol van a kezetek. -
Tett hozzá mogorván. Egyáltalán nem tetszett neki ez a helyzet. A csajszi egyből gyilkossággal fenyegetőzött, a srác narancs, ő meg egyikükről sem tud semmit. Ráadásul semmit nem tudnak erről a questről, és hogy mi is fog történni azokkal, akik nem jutnak ki időben....
A résnyire nyitott ajtó felé sandított. Meg kéne nézni... vagy nem. De úgy is ezt várják el tőlük. Akkor meg mit húzzák itt az idejüket feleslegesen? Az órára nézett. Bizarr egy szerkezet.
- Talán jobb is lesz ha indulunk. És akkor megegyezhetünk egy ideiglenes meg nem támadásban. Neked is megfelel Hermit kun? -
Tette hozzá a srác nevét is.
~ Úgyis elengedhetetlen, hogy egymás ellen ne fordítsanak bennünket. De addig is van időm gondolkozni. Nem fogok ölni. Nem én! De meghalni sem fogok. .... ~
Ha Hermitnek is rendben volt ez így, akkor elindult az ajtó felé. Valahogy az az óra ott kezdte sürgetni. Út közben a szükségesebb kristályokat elérhető helyre tette a zsebében. A kevésbé szükségeseket pedig előre a menüjében. A pallost pedig a hátára. Nem ért az óvatosság. Teljesen felszerelkezett.

by **Hermit** Kedd Márc. 18 2014, 18:15

//Gomene ^^//

~ Na ki a király?! ~
* Megszerezvén a kulcsot egyszerű volt már az ajtó kinyitása. Hermit előre ment, nem óhajtotta előre engedni a leányzót. Már csak azért sem - ha esetleg bunkóságnak látszanék ez -, mert illik új helyre a férfinak előre mennie, hogy biztos legyen abban, a nőnek nem esik bántódása ha bemegy. Tehát totálisan kedvességből Hermit előrement, s már körbe is nézett a különös orvosi szobában. Érdekes látvány volt a nyakánál felakasztott baba. Ere csak elvigyorodott. *
~ Ennél rondább látvánnyal is szembekerültem ebben a játékban. ~
* Na igen, amikor valami démonfarkasok elől kellett menekülni, s valami őrült tudós csaj volt az egész ügy mögött. Akkor érdekes járatokon keresztül kellett menni. Falra felakasztott rothadó hulla. Pf... na mindegy. Alex már nézelődni kezdett a szobában. Hermit megcsóválta a fejét. *
~ Ez a paraszt... nem is emlékszik rám. Jellemző. A hősök azért hősök, hogy magukat fényezzék. Az áldozatok csupán szükséges kellékek. ~
* A lány azonban már fogta is a babát, s azzal vacakolt. Hermit egyelőre csak a szemével vizsgált meg mindent anélkül, hogy elmozdult volna a szoba közepéről. A csajszi máris magyarázni kezdte a szitut. Hermit odasétált, s ő is elolvasta az üzenetet Alex után, közben hallgatta a lány dumáját. Egy gyors félmosolyt eleresztett, mikor az üzenet küldő arról írt, hogy nem bíznak meg egymásban. Hermit Alexre sandított egy pillanatra. Majd tovább olvasta a levelet. Nem volt bizalomgerjesztő a vége. *
~ Csak egy juthat ki? ~
* Biztos volt benne, hogy ha ez azt jelenti, hogy egy menekülhet meg élve, annak őneki kell lennie. Azonban semmi infó nincs arról, mi lesz azzal, aki kijut. És arról sincs, hogy mi lesz azokkal, akik maradnak. Lehet, valójában az a kettő marad életben, aki bennmarad, s nem az, aki kijut. Rafinált szövegmegfogalmazás. Hermit a végén kicsit elmosolyodott. Totálisan hidegen hagyta a lány "kinyírom"- fenyegetőzése. Rántott egyet a vállán. *
- Ch... semmi sem garantálja, hogy aki kijut, az életben marad.
* Egyben biztos volt. Amíg lehet, közösen dolgozik a többiekkel. De valószínűbb az az eshetőség, hogy az menekül csak meg, aki kijut. Így mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy ő legyen az. Még akkor is, ha ezzel annak az illetőnek a játékbeli kiesését eredményezi, aki anno megmentette attól a rohadéktól. A lány nagyon magabiztosnak mutatta magát. Máris elkezdte a papoló és keménykedő szövegeket darálni, át akarta venni a vezetést. Hermit csak vigyorgott a jelenségen. Őt aztán hidegen hagyja bárki fenyegetőzése. Akárhogy is... ha nem sokkal magasabb szintűek ők, mint ő maga, akkor esélye lesz nyerni. Ugyanis mindkét képessége a sikerét támogatja. A lány utolsó szavai mégis csak megragadták. Talán van esély arra, hogy mindhárman kijussanak? Lehetetlen. Kayaba mindig is hű volt elveihez. Ha valamit mond, az úgy lesz. Maximum mondataiban kihasználja a kiskapukat. Amiket korábban Hermit már végiggondolt. Lehet, hogy senki nem hal meg, lehet, mindenki. *
~ Kun? ~
* Figyelt fel hirtelen a megnevezésre, s a kérdésre. *
- Ideiglenes?
* Elmosolyodott, csak hogy még inkább kiidegelje a srácot. Szereti, ha nem bíznak benne az emberek. Helyes! Ő sem tenné! Megrándította a vállát, majd a zárt szekrényhez sétált. *
- Akárhogy is. Ha van helyetek az inventoritokban, egy-két eszközt elrakhatnánk. Ki tudja, mire lesznek ezek még jók.
* Ha sikerült, leverte a lábával a szekrény zárát, s kiürítette a tartalmát. Ha nem sikerült, megpróbálta a foghúzó fogóval, ha úgysem, akkor tovább ment. Elrakta a kötszereket, a pórázt, s a fogót is a zsebébe vágta. A babaházat is megnézte, nem talál-e benne valami hasznosat. Majd végül a kézi gereblyét kapta fel, s nézte meg. Majd akrobatikus mozdulatokkal forgatott rajta egyet vagy kettőt, s elgondolkodott egy kicsit. Majd rándított a vállán, s ha lehetett, azt is eltette az inventorijába. Majd ha valaki megelőzte, követte őt, ha pedig még senki nem tette meg, ő volt az első, aki kilépett az ajtón. Az órára bár rápillantott, s megjegyezte magának, de egyelőre nem foglalkozott vele. *

by **Rosalia** Vas. Ápr. 06 2014, 15:01

Alex-Alex, ugye nem gondoltad komolyan, hogy a Hazatérés kristály segíthet? Rolling Eyes

És ugye azt sem hittétek, hogy a potis és kristályos szekrény csak úgy kinyílik kulcs nélkül? Twisted Evil

Immortal object \o/ Megsúgom, a többi tárgy, ami a kezetek ügyébe került, azok is hétköznapi eszközök. A holmikat eltehetitek az inventorytokba, spoilerbe jelezzétek ezután minden reagtok végén, hogy mik vannak nálatok, amiket innen szedtetek össze!

Amint átléptek a következő helyiségbe, az előbbieknél sokkal tágasabb tér tárul a szemetek elé. A falak vöröslő téglából vannak, helyt-helyt, pedig valami büdös vöröses-barnás, ragacsos anyaggal van összekenve. Ha jobbra néztek, akkor észrevehetitek a bejárati ajtót, amit immortal objectként emlegetett az üzenet. A zár helyén pedig valóban megtalálhatjátok a kör alakú bemélyedést, amibe nonfiguratív minták illenek bele, szám szerint öt. Szembe veletek egy amolyan recepciós pult helyezkedik el, mögötte pedig egy ajtóval. Ha balra fordultok, ott pedig egy hatalmas, ámde igen rozoga lépcsősor vezet fel az emeletre két oldalt elkanyarodó folyosóval. A lépcső lábánál mindkét oldalt található 1-1 ajtó. A túlsó a konyhába vezet, az elülső pedig a raktárba, legalább is ez van felírva rájuk. Mindkét bejárat gond nélkül nyílik, ellentétben a recepció mögötti zárt ajtóval. Ahhoz bizony kulcs szükséges!
A recepciós pult annyi pikantériát rejt magában, hogy az orvosi szobához hasonlóan itt is rengeteg haszontalan kacatot találhattok. Orvosi leletek, számos ide nem illő gyerekjáték, egy fogsor egy pohár vízben ázva, 3 gyertya kristály, illetve a pult alatt egy méretes fejsze. A pult mögött pedig egy vitrin van, tele mindenféle kulccsal. Leginkább a szállodai porták kulcskészletére emlékeztethet benneteket. Az üveg azonban betörhetetlen, ha mégis megpróbálkoztok vele, nos nem nagy meglepetésképpen immortal object ez is. Számlapos rendszerrel van ellátva, csak a helyes kóddal nyithatjátok ki. Ha elég szemfülesek vagytok, akkor észrevehetitek, hogy a felakasztott kulcsok alatt bizony ott van a főbejárat zárrendszerének egyik mozaikdarabja is bzárva.

Blackriver kúria földszint alaprajz
[Küldetés] Blackriver kúria (nightmare edition) Blackriverkria

Írjátok meg melyik helyiséget térképezitek fel elsőként együtt, avagy külön-külön hova indultok tovább!

by **Halász Alex** Vas. Ápr. 13 2014, 18:04

Az ajtó kinyílt, és ő lépett ki elsőnek. Kötszer talán kellett volna, talán be kellett volna nézni pár helyre, de nem volt a fejében. Majd visszanéz. Majd,.... talán, ha lesz ideje. Nah meg, ez a játék nem arra rendezkedett be, hogy neki elromlott a NerveGearje, egyszóval totál fölösleges lenne arra használni egy kötszert, amire azt valójában kitalálták.
És tik-tak, csak zakatolt tovább az a különösen vissza felé haladó óra a következő teremben is. Mert ez már nem egy szoba volt. Egy összekötő. Egy kapocs, Hal. És Recepció pontban előtte. Mögötte egész gyorsan felsorakoznak majd ideiglenes társai, azaz ellenfelei, akiket le kell győznie. Ha más nem gyorsaságban biztosan.
Egyre inkább kezdte úgy érezni, hogy itt bizony egyedül kell cselekednie, és minél több információt képes vissza tartani a többiek elől, annál nagyobb az esélye, hogy ő jusson ki elsőnek. Ez így volt rendjén. Nem gondolta, hogy rossz úton járnak. Ez a hely egy vesztő, nah nem mintha maga a Sword Art nem lenne az, de ez a játék a játékban arra a furcsa "szórakozásra" emlékeztette. A "Viadalnak" csúfolt mészárlásra.
Azonban itt helye érzelgősségnek nincs. Nem olyan mint az a buta bábú a képernyőn. Ha valaha volt is ilyesmi benne, mostanra már nem az. Megkeményítette magát és összeráncolt homlokkal közelítette meg a Recepciós pultot. Egy a fő. Hideg fejjel haladni előre, nem törődni a többiekkel. És akkor megmenekülsz.... Hál'Istennek Hinari nincs itt.
Leguggolt, volt egy kis ideje. Hermit leállt megnézni a kötszereket, jószerivel el is rakott belőle, talán elveheti alkalom adtán. A lány meg lehet megbénult? Nem, azt nem feltételezné azután a nagy beszéd után.
Komoly tekintettel mérte fel a felhozatalt.
- Satte to... -
Egyből eltette a három gyertya kristályt a sok kacat közül. Majd talán odaadja a többieknek is, ha nagyon szükséges, de jobb ha nem tudnak róla. Rolling Eyes

A fejszét is elsüllyesztette az inventoryjába, mindet előre helyezve, hogy könnyen elő lehessen venni. Persze megpróbálta betörni a pult mögötti vitrint, sikertelenül. Tudva ezt úgy, hogy látta ám a számlapos rendszert, de próba cseresznye, nem de bár? :3
- Egy számkód, hmmm...
Hahh, nézzétek mi van itt! - Bökött a vitrin felé a többieknek, ám nem babrált a számlappal egyelőre, ki tudja mit idéz elő, ha rossz kombinációt ad meg? Suspect

Fő az óvatosság. Hagyta, hogy megnézzék maguknak Hermiték is a recepciót, de a gyertyakristályokról hallgatott. Feltehetően nem fognak rákérdezni. Eddig se volt semmi használható a szobákban.
- Én megnézem mi van arra felé, hátha találunk valami segítséget a zárhoz. - Bökött a Raktár felé, miután megnézte magának a Főbejárat Zárját. Semmi kétség, innen csak úgy juthatnak ki, ha játszanak, és ő játszani fog. A kérdés, hogy meddig? Maga sem tudta eldönteni, hol a határ. Nála mikor jön el az idő, hogy "én ezt márpedig nem teszem meg!". Remélte, hogy ilyenre nem fog sor kerülni.

by **Hermit** Hétf. Ápr. 21 2014, 18:13

* Hát... a szekrényt nem sikerült kinyitni, de a többi cuccot magával vitte Hermit. Alex után ő is kilépett az ajtón. Körbenézett, hogy tisztában legyen azzal, hol is van. Alexet is figyelte, merre megy, s mit próbál ki, már csak azért is, hogy neki ne kelljen még egyszer kipróbálnia. Alex hívására a számkódos szekrényhez sétált. Jól megnézte, mi van benne. Megállapodott a tekintete egy tárgyon, majd az ajtóra nézett és vissza, majd újra az ajtóra. *
~ Az egyik megvan... amit megszerzünk, ha megtudjuk a kódot... Azonban csak egy van itt. Még további négy el van rejtve a többi helyiségben. ~
*A pultra nézve kutatni kezdett a leletek között. Pár darabba beleolvasott, hátha talál ott valamit. *
~ Kórház? Rendelő? Fogászat? ~
*A fogsort látva talán az utóbbi a valószínű, bár kitudja... lehet az egyik hulla hagyta itt. Alex kijelentette, meglesi a raktárat. Hermit a csajszira nézett.*
- Lányoké a konyha.
* Mondta mosolyogva, kacsintott is egyet. Ő viszont megpróbálkozott azzal, hogy felmegy a lépcsőn meglesve az emeletet.*
~ Ha valaki meg is fejti a kódot, csak egy tárgyat szerez meg vele. Ha én is találok egyet, nem kell elmondanom, hogy nálam van. Így addig senki nem juthat ki, míg az nálam van. De azt a darabot sem kell féltenem, ha máshoz kerül... bár valószínűleg akkor erőszakkal kell elvennem az illetőtől. ~
* A gondolatra elmosolyodott, de koránt sem volt olyan vidám. A nyikorgó lépcsőn igyekezett óvatosan felmenni. *
~ Ha beszakad, s ettől halok meg, az elég vicces lesz... Talán jobb, ha nem maradunk együtt. Bár így kevésbé fogunk bízni a másikban. De el kell tűnnöm a szemük elől, amilyen hamar csak lehetséges.~

by **Ayse** Hétf. Ápr. 21 2014, 22:12

Magam sem tudom hogy kerültem ide, és az okát sem pontosan, egy küldetést vállaltam el, de ki gondolta volna hogy rögtön bele is kerülök a sűrűjébe. Ugyan már, ki gondolja azt hogy mindez zavar engem, sőt. Bár tény hogy nehezebb dolgom van itt mint sokaknak. A felszerelésükön látszik hogy magasabb szintűek nálam, míg én csupán az egyes szintet simogatom, köszönhetően a hibernálásnak. Igaz, tény hogy amint kikerülök innen kénytelen leszek felkeresni a kiképzőtisztet hogy juthassak némi potya ponthoz. Tudatosulva bennem hogy maguk a rendezők sőt a játékosok is az ellenségeim, elvigyorodtam. Némileg kínomban, ugyanakkor élveztem is ezt az elmebeteg gondolatot. Meghallhatok? Tudom. Teljesen tisztában vagyok vele, felfogtam és megértettem, ugyanakkor kizárt hogy ezek ketten vegyék el az életemet… azt bizony nem hagyom. Elmondtam a véleményem, melyre már Alex is felfigyelt, attól független hogy neki bizony a potionos és kristályos szekrény jobban tetszett. Bevallom nekem is, ugyanakkor nem tartottam valószínűnek hogy olyan könnyen megszerezhetőek lennének, amiről igazam is lett. A fiú is visszatért, és úgy ahogy egyet értett velem, vagyis inkább az üzenettel, amivel én nem. Úgy pattogjunk ahogy azok fütyülnek… nem igen füllik hozzá a fogam… A srácon láttam hogy képes együttműködni nem úgy mint az a másik…Hermit… azt hiszem… hiába még szoknom kell a nevüket. Mr. Tojok a Világra külsővel és gesztusokkal megáldott Hermit jobban aggaszt engem mint a másik, bár benne sem bízok jobban. Túlzottan nem folyt a szó… azt hiszem érvénybe lépett a „meg nem támadási szerződés” bár a szóbeli megfogadások és szerződések sosem szoktak érvényes vonalakat képviselni. Majd Alex belépett a következő ajtón, utána Hermit és egy körbesandító pillantással, az órára ami egykor indult el és vissza felé ketyeg, lépkedtem én is utánnuk, igyekeztem csupán ezekre a dolgokra koncentrálni, de amint lentebb maradtam akaratlan is végig mértem jobban a szobát… nem tetszett… nagyon nem, olyan érzések kerítettek hatalmukba amiket igyekeztem mélyen magamban tartani… de mindez csupán egy halovány pillanatra, gyorsan összeszedtem magam, hisz tudtam most nincs ideje érzelmeknek és emlékeknek. Mielőtt kiléptem volna azért felkaptam én is néhány dolgot, amit a fiúk elvileg nem láthattak mivel jóval utánuk léptem csak ki. Gyorsan elrejtettem a kutyasétáltató pórázt és a megmaradt kötszert… ki mondta hogy a kötszer csupán orvosi célokra jó?... Igyekeztem követni őket, így talán az a pár kattintás fel sem tűnhetett nekik.

Az Alex nevű srác megpróbált haza teleportálni. Próbának nem rossz, de ebben én sem reménykedtem, de a fiú tétkedésének köszönhetően most már ezt az információt is biztosan tudjuk. Alex megindult egyenest a pult felé, én erősen szemeztem a kijárati ajtóval, bár lépéseket nem tettem felé, figyeltem miként Alex a pultnál matat valamit, és megpróbálja betörni a kulcsos szekrényt is… míg Hermit a papírokat olvasgatja. Nem szimpatikusabb ez a hely sem az előbbinél, de ez van, látni nem lehet rajtam túlzottal, vagyis csakis annyit hogy bőszen figyelem mit művelnek, majd Alex mondatára én is odamegyek. Kicsit közel álltam meg a többiekhez és feltűnt hogy mégis mennyivel alacsonyabb vagyok náluk… nem tetszett a felállás így hátra léptem egyet és onnan követtem az eseményeket. Öt szükséges item kell az a kijutáshoz, melyből egyet máris az orrunk alá dugtak, elhúzva leőttünk a mézesmadzagot én pedig a számat… Megkíséreltem bejutni, vagyis inkább tovább haladni a pult mögötti ajtón, de ahogy néztem kulcs kell hozzá. Szemöldökömet ráncolva tekintettem végig a folyosón ahol voltunk, valamiért nem hiszem hogy a kulcsot egy másik helyiségben rejtették volna el, és kapásból éredekesebbé vált számomra az a terem mivel nem lehet csak úgy bejutni, így tiltott gyümölcsként tekintettem a szobára… Erős volt a késztetés hogy a fegyveremmel hasítsam szét, bár féltem talán immortalna ez is arról nem is beszélve hogy talán megsejthetik hogy milyen halovány is a támadási erőm… Így csupán a tenyerem illesztettem rá, és tekintettem körbe merre is haladhatnék. Alex már céltudatosan vette is az irányt a raktár felé, míg Hermit felfelé… és mikor mondatával jelezte hogy az ő elképzelései alapján merre is kéne haladnom, csupán a szemöldököm felvonva tekintettem rá: „Ugye ezt te sem gondolod komolyan…” tekintettel, majd követni kezdtem. Kettőjük közül őt tartom vérmesebbnek így őt is fogom inkább szemmel tartani ha szükséges… amúgy sem vagyok híve a különválásnak… de ők tudják… én ugyan nem szólok bele… Nem szólok semmit, a tekintetem után követem a fiút…

Raki:

by **Rosalia** Vas. Ápr. 27 2014, 01:29

MINDEN post végére tegyétek oda spoilerbe a kúriából elvett cuccok listáját! A választott holmikat eltehetitek.

Azt elfeledtem mondani, hogy a potionos szekrényhez is van egy kulcs a kulcs díszén egy vörös kereszttel, de amíg a számkóddal nem nyitjátok ki a vitrint, addig ez úgyis lényegtelen. Hermit az orvosi iratok között mindenféle látleletet talál, némelyiknél ki van húzva szövegkiemelővel pár szám, némelyiknél pedig az intézmény neve, de mivel Aincradban nincsenek kórházak, ezért egyik sem ismerős. Önmagában nem tudsz mit kezdeni az információval, a kihúzott szám lényegesen több, mint 4 (ami a számkódos zárhoz kell), ami nincs kihúzva szám, az pedig lényegesen több.
Az emeletre érve egy folyosóra kerültök, középen szőnyeg, oldalt a falon festmények, s összesen 6 ajtó van előttetek: jobb és bal oldalt is 3-3. Minimapotok szerint mind a hat helyiség zöld, tehát bejárható zóna.

Alex a raktárban:
A raktár ajtaján könnyedén bejutsz a kilincset lenyomva. Egy hagyományos fészerbe léphetsz be, ahol kertészeti és házkörüli munkákhoz alkalmas eszközöket találhatsz. Ha alaposan szemügyre veszed a polcokat és a sarkokat, a következőkre akadhatsz: kalapács, virághagymák, pár zsák virágföld, drótvágó, egy kulcsra zárt tenyérnyi ládácska, néhány hordónyi bor, egy tekercs kötél, pár összetörött szék és további poros kacatok.

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Blackriver kúria (nightmare edition)

[Küldetés] Blackriver kúria (nightmare edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (nightmare edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (nightmare edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (nightmare edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (nightmare edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (nightmare edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (nightmare edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (nightmare edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (nightmare edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (nightmare edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (nightmare edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (nightmare edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (nightmare edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (nightmare edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (nightmare edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (nightmare edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (nightmare edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (nightmare edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (nightmare edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (nightmare edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (nightmare edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (nightmare edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (nightmare edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (nightmare edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (nightmare edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (nightmare edition)