Re: [Küldetés] Blackriver kúria (nightmare edition)

by **Hermit** Szomb. Aug. 23 2014, 18:22

*Alex idegesnek tűnt. Furcsa mozgása és arckifejezése volt, míg próbálkozott a kombinációkkal. *
~ Nem tudja a teljes kódot, de némely számra rálelt. Vajon hol? Mikor? ~
*Mikor Hermit megszólította, akkor viszont furcsán mosolygós volt. Hermit bizalmatlanul elvigyorodott, és sötét tekintetét mélyen belemélyesztette társa szemébe. *
- Most már te is játszol. Igaz? Így egyszerűbb.
* Sóhajtott egyet, majd végre megnyitotta a menüjében már régen villogó üzenet ikonát. Alexet pedig ez időre ignorálta. Mintha cseppet sem tartana ellenfelétől.*
~ Nah lássuk, ki küldte. ~
* Összevonta szemöldökét, amikor elolvasta az üzenetet. Majd Alexre tekintett. *
- Te is megkaptad?
* Kérdezte csendesen.
- Legyen hát.
* Sóhajtott megint belenyugvón. Elővette a kis kulcsot, s felmutatta Alexnek, de nem nyújtotta felé. *
- Van valamid, amit szerinted ezzel ki lehetne nyitni?
* Most nem úgy nézett, mintha el akarná érni a másiktól, hogy ne bízzon benne. Ezt a maszkot sokat hordta magán. Most ő nem bízott a másikban. Mégis bízott benne. Egyszerre a kettő? Igen. Hisz Alex az Alex. Bár a Top10-es fiú nem tudhatja Hermitről, ki ő, Hermit elég sok mindent tud róla. Ezért bízik benne. De mégis csak egy olyan helyre vannak bezárva, ahol csak egy juthat ki. Ezért nem tudhatni, ki hogyan változik meg, amikor az élete a tét. De mielőtt a lány leérkezne, még megszólal. *
- Talán bennem sem. De abban a lányban... semmiképp nem bízhatunk meg.
* Nézett nyomatékosan a fiúra. Nem nagy szavak, nem túl meggyőzőek, a lány alakítása sokkal inkább az. De Hermitnek ez tejesen mindegy. Az igazság az, ami számít. Annak valahogy... mindig nagyobb súlya kell, hogy legyen. *

by **Rosalia** Vas. Aug. 24 2014, 01:15

Ne olyan hevesen Alex! Razz

A számlapos zárszerkezethez 4 szám kell, neked viszont csak kettő van meg. Bár miután az első kettőt ugye sikeresen beütöd, hiszen azokat megtudtad a konyhában, az utolsó kettő számot már csak végig kell próbálgatni addig, amíg zölden nem kezdenek el azok is világítani. Nem vagyok jó kombinatorikából, számold ki magad mekkora esélyed van telibe trafálni a másik két számot. Egy biztos, ez időbe telik, s addigra akár Ayse, vagy akár Hermit is odaérhet. Valóban, egy újabb mozaikdarab lehet a tiéd, de ezt már nem tudod eltitkolni a többiek elől, hiszen valószínűleg a szemük láttára veszed ki azt a vitrinből. Viszont tettél valami jót is a csapattal: kulcsok tucatjai állnak rendelkezésetekre az egészen kicsitől a nagyobbakig, díszestől a dísztelenig. Na de melyik mihez tartozik?

/Némi kutakodás és próbálgatás után meglelhetitek a pult mögötti ajtó kulcsát és a Hermitnél lévő kis kulcs valóban az Alexnél lévő kis ládikát nyitja/

Határidő: aug. 29. (péntek) éjfél és legyetek szívesek ezúttal tartani is, vagy jelezni és indokolni, ha nem megy!

by **Halász Alex** Vas. Aug. 31 2014, 16:25

// éééééés >.< tadaaaam Surprised

//

- o.o... -.-.... ._____. Rest in peace

A fene. xd - Szép, határozott, ívesen artikulált magyar kiejtéssel lengette meg az ízes magyar szót, s ha nem is értette a másik kettő, látszott a hangjában , de még inkább az arcán a csalódottság szele. Jah, hogy nem elég az, hogy nem emlékezett arra az apró tényezőre, miszerint négy, azaz négy szám kell a számkód kinyitásához, de még meg is próbálta őket! A maga kis számaival. Aztán mikor egyszer csak rájött, hogy itt most valami hibádzik, elnyúlt a kis asztalkán, arccal az üvegasztal felé. Érthetőbben eltemette a kis buksiját, hogy ne is lássák és ő se lásson senkit, mint a struccok! Razz

Aztán persze mindenkit szépen megérkezett s megerőltetvén magát, nagy unottan ~ és egy "csakazértis érzéssel" meredt rá Hermitre. Bal kezében a fejét támasztotta, a másikkal meg a számkódot próbálta megfejteni. Előbb az ő két számainak variációival ügyködve, majd szép sorban mindent kipróbált egytől egyig. Volt ideje, megvárta az össze érkező mondandóját, és mint akinek temérdek ideje van, mint ahogy az előbb érzékelhette a másik két játékos is, hanyagul, unottan válaszolgatott. A legcsekélyebb izgatottságot se mutatta.
- Milyen üzenet >.> .... ó, megnézem. - Ez volt az első, amikor levette a számsorról a kezét. - "Mondanám, hogy...." pff, nagyszerű, köszönöm. <.< - Aztán a fiú emlegetett "valamit" amit egy nála lévő kulcs "talán" nyithat. Eszébe jutott a ládika, és akkor elterelődött a téma Ayséra. - Haahhh, itt van ez a hegylakós játék és "bízzunk meg egymásban", .... nah jó, tudod mit? - Babrált tovább a számzárral, míg eldöntötte, hogy visszatereli azt a témát. - Van valamim. Nyisd ki, de látni akarom mi van benne. -
~ Úgy sincs más választásom. Ha tényleg nála van a kulcs, max hátráltatni tudom a csapatot, amíg csapatként kell és tudunk együttműködni. Ami ugyebár eddig se nagyon ment. -.- ~
Oda is adta a ládikát, majd babrált tovább.
Végül pedig valami érthetetlen csoda folytán kinyílt a zár. \0/ Egyből el is tette a mozaikot, egy gonosz vigyor kíséretében. - Ez az enyém. x3 - Direkt akkora csinnyadrattával tette el, amekorával a helyzet megengedte. Így is úgy is tudnák, hogy egy legalább van nálla, de ha ilyen "mohón" viselkedik, talán nem jut eszükbe, hogy van még egy a birtokában.
Első sorban a pult mögötti ajtó kulcsát kereste és szép sorjában, elrendezve egy Alexféle logika szerint mindet ~ kicsitől a nagyobbakig, illetve dísztelenekkel kezdve a legdíszesebbekig ~ végig próbálta az összes lehetségest, és akkor voalá. \o/
Miután, de csak miután kiderült a ládika tartalma, Alex betrappolt, ...

by **Rosalia** Vas. Aug. 31 2014, 16:31

A kicsi ládikában is egy mozaikdarab van Rolling Eyes

by **Hermit** Hétf. Szept. 01 2014, 10:10

//Jaj, bocsánat, nem emlékeztem a határidőre. :S //

*Alex nem volt formában. Mintha megunta volna az életét, olyan unottan és flegmán viselkedett.*
~ Ha ennyire nem akar élni, akkor engedjen minket nyerni... ~
* Gondolta magában kissé rosszindulatúan Hermit. Lám-lám, Alex még csak most nézi meg az üzenetet. A reakciója is megvolt hozzá. Hermit elvigyorodott. *
- Tudom, mit érzel. Csak azt nem értem, hogy ha csak egy juthat ki, és esetleg csak az maradhat életben, mi van azzal az illetővel, aki figyel bennünket? Ő vajon a kastélyon belül, vagy kívül van?
* Morfondírozott Hermit, s az utolsó kérdést már inkább csak magának mondta elgondolkodva, mint Alexnek. *
~ Mit tennék ennek az illetőnek a helyében? Ő kalandot, élvezetet vár. De vajon tényleg meg akar-e bennünket ölni? Ha olyan volna mint én... akkor mindezt csak a játék kedvéért tenné. És nem lenne lényeg, hogy a másik meghaljon. Ott van pl a Tégla.. bár azt tudtuk, hogy játék... na de ott a viadal. Az vagy Kayaba, vagy valaki más nagyon piszkos kis fantáziájából ugrott elő. Mindenkinek beadták, hogy csak egy maradhat életben, de végül minden csak egy műsor volt. Azok, akik egyedül voltak, s nem ismerték, s nem is találkoztak egyik illetővel sem, akik hasonmásai szerepeltek a műsorban, azok mind azt hihették, hogy ott mindenki meghalt. De most vajon mi a helyzet? Egyáltalán ugyanaz-e a szervező? A stílus, s az illető őrült felfogása hasonló. De meghalunk-e végül? ~
* Megrázta a fejét, hogy visszatérjen a jelenbe. Alex ekkor nyújtotta át a kis dobozkát.*
~ Ezt most komolyan... csak úgy átadja? ~
* Elvette tőle szónélkül, megnézte a kulcslyukat és a kulcsot. *
- Talán beleillik...
* Motyogta, majd kipróbálta és voálá... Kinyílt. Ekkor nyílt ki a számkódos szekrény is. Hermit felnyitotta a ládikát, s hát mi volt benne? Kezébe vette, s látva, hogy Alex hogy ragaszkodik a nagy nehezen megszerzett mozaikdarabjához, Hermit felmutatta a sajátját neki. *
- Nos... ez azt jelenti, hogy egyikőnk sem jut ki, hacsak vagy meg nem öljük egymást, vagy össze nem dolgozunk.
* Mondta hidegen és érzelemmentesen, majd eltette a mozaikdarabot az inventoryjába. Odasétált a kulcsokhoz, s állát vakargatva gondolkodott el. *
~ Vajon melyik nyitja a potis szekrényt? ~
* Végigleste a kulcsokat, hátha van rajtuk valami cédula, vagy bármi, ami segít megtalálni a megfelelő zárakhoz a megfelelő kulcsokat. Ha megtalálta a potis kulcsot, nem indult el azonnal, hanem Alexet követte abba a szobába, amibe eddig nem juthattak be, de most talán meglelték a hozzá való kulcsot. *

Inventory:

by **Ayse** Kedd Szept. 16 2014, 10:39

Hermit leszaladt, Alex utána. Persze az üzenetet amit megkaptunk mind, el is olvastuk. Volt aki csak fintorgott volt aki nem foglalkozott vele. Engem viszont feldühített… Eddig is tudtuk hogy nem egymás ellenségei vagyunk, de mégis azzá tesznek minket és ez a tény az amit nehezen viselek. Az hogy hátulról manipulálnak minket, és hogy mi manipulálhatóak vagyunk. Bosszantó nem? Önkéntesként fogunk bele az ő elmebeteg játékukba. Az összefogás lehetetlennek lásztik, hisz csak úgy csinálunk mintha. Lassan nem síetve topogok le a lépcső azon részére ahol mindent jól látok és hallok. Nem követem Alexot felesleges hisz a szükséges információkat innen is meg tudom szerezni, mivel látok és hallok mindent. Amikor meguntam a srácok bámulását, nem síetve visszavonultam fel az emeletre. Őket magukra hagyva somfordáltam vissza a felsőbb szinre, azon túl azon szobában néztem szét amerre még elvileg nem jártunk. A legutolsó jobb oldalival kezdtem. Megnéztem mindent amit csak tudtam. A párkányt, a függöny mögötti részt, ha volt iratokat, asztalt, ágyat, ágyneműtartót. Minden szekrény kis szegletét, faliképeket persze mindezt úgy hogy nyitva hagytam az ajtót ha esetleg fel akarnának jönni utánnam, akkor arról én tudhassak. A lépteik, esetleges beszédeik hangjára úgyis felfigyeltem volna, de biztosra mentem. Arról nem is beszélve hogy tapasztaltunk hogy ha az ajtók be vannak zárva akkor mindegyik be van. Igazság szerint már nem füllött a fogam ehez a játékhoz, nem azért mert tudtam erős hátrányban vagyok, mintsem inkább a mögöttes dolgok miatt. Legiszívesebben leültem volna sztrájkolni, hogy én ezt nem csinálom, de nem tehettem, a másik két jómadár miatt. Még Alex az akinek talán a közös kijutás lenne a célja, de Hermitet leginkább a saját kijutása érdekelheti. Meg vagyok velük lőve…>.>

by **Rosalia** Szomb. Szept. 20 2014, 12:15

Hermit megtalálhatja a potis szekrényhez tartozó kulcsot, kis vörös kereszt van rajta. Ayse pm-ben kapja meg az instrukciót.

A lenti, pult mögötti szoba:
A helyiségben különböző állatok trófeáit tartják a falakra felaggatva. Vannak melyek szemmagasságig érnek, s vannak, amelyekhez székre kellene állnotok. Ám arra nem emlékeztek, hogy láttatok valahol széket vagy létrát, s további bútorok sincsenek a szobában, csak a vaddisznók, szarvasok és medvék kikészített fejei a falon és egy vaddisznó kiterítve a padlón. Egyetlen ablak van, melyen kinézve hasonló látképet kaptok, mint az olvasószobából, persze pár méterrel arrébb vagytok már. Odakint koromsötét van, csak a csillagok világítják meg némiképp a környéket, ahol azonban továbbra sem tapasztaltok semmilyen mozgolódást, az ablak pedig szintén immortal object. Éjfél már jócskán elmúlt.

by **Halász Alex** Pént. Okt. 03 2014, 22:49

>< //miért vár rá a többi játékos? >.> //

Megszerzett két, azaz kettő egész mozaikdarabot, ( a másodikat a vitrinből csalogatta, bűvölgette ki), és erre odadobja a harmadikat a aaaa annak a szöszi sárgának! Nincs magánál! Ezt gondolta ő is pontosan azután, miután Hermit felnyitotta a ládikó és lám, kiderült a tartalma. - francba xd - suttogta magyarul, rekedten. De nincs mit tenni, ki nem kaphatja már a kezéből, annál is inkább, mert szinte azonnal landolt a darabka a másik inventoríyjában.
Azaz enyém. Az én mozaikdarabom. Én találtam! QQ
Nyögött fel legbelül gyermeki énje, amely csupán csak számára volt hallható, de abban a pillanatban nagyon is. Sőt! Egyet is értett vele. Sóvárgón nézte, ahogy eltűnik az ő kis darabkája. xd
Majd, ~ sértetten ~ önérzetesen megfodult, ~ mintha ~ mi sem történt volna. Számára az nem jelentett volna semmit egy újabb darabnál a kirakósban és ha a sárga indikátoros pajti óhajtja, akkor felőle aztán, nyugodtan viheti is akár. xd Persze a látszat, ~ főleg őnála ~ törékeny dolog, és átlátszót. Rolling Eyes

Ki akart jutni, aminek a kulcsa egyértelműen az a kis darabka.
De mit volt mit tenni, bementek abban a szobába, aminek a kulcsát épp ő szerezte meg a jó előbb. Szenvedések és verejték által. - Jól van. xd Nézzük csak....te jóóóó szagú... ég! xd - Elhült, megtorpant, talán Hermit kun még bele is botlot, de hát a bekapcsolt súlyemelés jártasság, meg a sok sok erő pont miatt meg se érezte. Rolling Eyes

Tudjátok, hogy is van ez.... majd tovább ment. Kinézett az ablakon, megfordult, újra körbe nézett. - Ti láttok valami... - mozdíthatót akart mondani, de aztán rájött, hogy az nem igen fedi azt amit ki akar fejezni vele. - .... valami használhatót? xd - Találta meg kis szünet árán a megfelelő szót, ám ekkor jött rá, hogy Ayset ott "felejtette", vagy már csatlakozott is? Észre se vette. O.o Egyelőre nem akart azon agyalni, hogy kinél mennyi mozakdarab van. Ha jó számolta már csak egyet kell megtalálni és vége.... micsoda megkönnyebbülés-. Vagy ez csak a kezdet? Beleborzongott. Nem igazán fül a foga egy ölre menő véres küzdelemért pár értéktelen vacakért, ami... ami talán az életüket mentheti meg. Talán.

by **Ayse** Hétf. Okt. 06 2014, 11:26

Hiába figyeltem a fiúkat, akik jól jártak ugyan de nem irígykedtem rájuk azért, így inkább visszavonultam és saját szakállamra kezdtem neki a kutakodásnak. Benyitottam a folyosó végi szobába, kerestem hasznos dolgokat, de poron és pókhálón kívül aligha találhattam bármi mást, kissé idegesített ugyan, de akkor villant be valami, és azzal a mozdulattal hátra is fordítotam a fejem és sebes léptekkel indultam be abba a szobába ahol legutóbb jártunk. Ohh hogy ez hogy nem fordult meg a fejemben akkor ><” Pedig annyira egyértelmű volt az egész, erre tessék. Sőt igazság szerint még Alexnak is leeshetett volna, és pusza szerencse csupán hogy Hermit sem gondolt rá… bár igaz kell gusztus hozzá, de szerencsére nincs fájdalomérzet ebben a világban, és csupán örülhetek hogy ez itt ténylegesen így működik, bár néha azért viccesebb lenne érezni a fájdalmat, kíváncsi volnék vajon akkor is bivalykondának-e a küzdőtereken az emberek… De most egyálalán nem lényeg ez, csupán remélem hogy nem tudnak mérgezni azok a kis nyavajások… mert az nem lenne szép vagy épp kellemes ha az életem még lentebb csökkenne. Nagyot nyeltem majd kinyitottam azt a szellőző ajtót ahonnan a kígyósziszegést hallani lehetett. Ép eszű ember nem csinálna ilyet, de szinte nyilvánvaló hogy azért tették ide a nyomi kis dögöket hogy védjenek valamiét, és hoppá sikerült is nekik hisz egyikőnk sem nyúlt be oda hogy leellenőrízze van-e ott bármi hasznos is… Leginkább nem a kijutás az ami mozgat jelenleg, én ha tehetném inkább ennek az egésznek a kitalálójának a rejtekét találnám meg, és zúznám szét a fejét a pörölyömmel, de egyenlőre ez számomra lehetetlen. A kardommal megpróbáltam benyúlni és leütni a bent lévő mobokat, ha tudtam, ha nem akkor nem maradt más választásom, bedugtam a kezem és egyessével próbáltam kirángatni onnan a mobokat, majd legyakni őket ha ez sikerült ha nem végigtapogattam a benti helyet, lent, fent, oldalt, sarkokban mindenhoz, hátha találok valamit.

by **Hermit** Szomb. Okt. 11 2014, 09:57

//Miért vár rád mindenki? Mert én rád reagálok kedves Alex! Unom már, hogy az utolsó pillanat után veszem csak észre, hogy írni kellne, s mindig én vagyok a rosszfiú. Kis türelmet kérek még Rosalia! ^^ Ne add fel! cheers

//

*A sok keresgélés után végre megtalálta a potis szekrény kulcsát. Eltette, majd követte ALexet. De az hirtelen megállt, így belébotlott. *
- Ehj ember, mit művelsz?!
*Majd ő is körbenézett, s felvonta a szemöldökét. *
~Mi a franc ez? ~
*Elege volt a vakarózásból és a semmit tevésből.*
- Nézzük meg!
*Oda ment a kiterített vaddisznóhoz, felhajtotta, átvizsgálta. Majd a falra függesztett fejeknek esett neki. Leverte őket, megnézte őket, beléjük rúgott. Amit nem ért el, ahhoz elővette az egyik mobkoponyát az inventoryjából, azokkal próbálta leverni. Ha bármi hasznosat is talált, már utána is kapott, s eltette. De ezt hamar megunta, s átsétált az orvosi szobába, s kinyitotta a potis szekrényt. Kirámolta az egészet, megvizsgálgatta azokat, hogy mi mire jó. Ötlete is támadt valamiről. (De ahhoz előbb tudnom kell, milyen potik vannak ott). Eltette az inventoryjába őket, s jól körbenézett a szekrényben, hogy potikon és kristályokon kívül található-e még valami. Ezután a nagy csörtetés után ismét felment az emeletre.*
~ Mit művel ez a jó asszony? ~
*Benézett ott, ahol zajt hallott. Igyekezett óvatos lenni, bekapcsolta lopakodását, hátha nem hallja meg őt a lány. *
~A kígyós szobában van? Mit akar ez azoktól a moboktól? ~
* De igazából nem nagyon izgatta a lány, csak meg akart lesni egy új szobát. *
~ Melyikben nem jártunk még? ~
*Betért a baloldalon lévő első ajtón. Ha volt az ajtóban kulcs, bezárta. Ha nem volt, megpróbálta a megszerzett ajtókulccsal bezárni, ha úgy sem ment, nem foglalkozott vele többet. Körbenézett a szobában, hátha lát valami "elmozdíthatót".

//Rosi. Tudnál nekünk jelölni valami térképet, hogy hol jártunk már, s hol nem? Az emelet lenne inkább fontos. Smile

//

Inventory:

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Okt. 13 2014, 22:17

The member 'Rosalia' has done the following action : Kockadobás

'2 oldal halál/korona' :
[Küldetés] Blackriver kúria (nightmare edition) - Page 3 4766591541_a6962e6ebb_s

[Küldetés] Blackriver kúria (nightmare edition) - Page 3 4766591541_a6962e6ebb_s

by **Rosalia** Hétf. Okt. 13 2014, 22:39

Ayse:

Spoiler:

Alex:

Spoiler:

Hermit:

Spoiler:

Ami az emeletet illeti, csupán egy szobát járhattok be. Azt, melyikben Ayse viaskodik a kígyóval. A többi emeleti szoba a minimapotok szerint is végérvényesen lezárt területté vált, akárcsak a lenti konyha és raktárhelyiség is. Ezt egy-egy nagy piros X jelzi a térképeteken.

by **Ayse** Szer. Okt. 29 2014, 20:27

ehh? okt 2 ><” Lehet még egyáltalán írni? oO

Végre magamra maradtam, bár igaz eddig szándékosan tartózkodtam Alex közelébe, akinek igyekeztem voltaképp a bizalmába férkőzni, megvezetni és a saját oldalamra állítani, de úgy nézem süket fülekre talál minden, és ha nincs benne hajlandóság akkor felesleges is próbálkoznom, ami persze nem jelenti azt hogy lemondtam róla épp csak hagyom kicsit, hadd játszadozzanak kicsit Hermi-kun-al. Kicsit kivonva magam a forgalomból próbáltam összeszeni valamit, hisz még mindig hagytunk el kulcsot mivel ők még nem jutottak ki, tehát kell még legyen valami. Téves szobában kutattam mikor ráébredtem hogy volt valami amit mindenki hagyott és valami, amire még Alex fel is hívta a figyelmem. Nem is baj hogy nem előttük nézem meg, bár nem emlékszem már pontosan hány darabkát kell összeszednünk de egy híjával is versenyben tudok maradni, hisz azzal az eggyel eléhetem azt hogy maradásra kényszerüljenek mindaddig amíg meg nem oldjuk, vagy oldom adolgokat. Persze… az én hozzáállásom nem egészen olyan egyszerű mint az övéké, hisz ők csupán kijutni akarnak innen, én pedig addig nem távozok míg szembe nem kerülök azzal aki ide juttatott minket és ki nem csinálom! Nem haragszom rá különösebben, de a tény hogy gyáva féregként figyel minket bárhonnan is… undorító és aggasztó. A szoba szegletébe szembe kerültem ismét a sziszegő hanggal, és magával az ellenségemmel is. Hiába nemvoltam elég gyors és ügyes hogy hamarabb szabaduljak meg tőle mintsem fullánkjait belém méllyessze. Láttam miként belém mar, és tompán felordítottam majd a számra haraptam… Még mindig nem sikerült megtanulnom hogy nincs fájdalomérzet… Egyéb moboknál észben is marad, de a valós állatoknál amik valós, megtörténhető formában jelennek meg, igen, velük élethűen élem még mindig meg a hasonló helyzeteket. A kígyó elpixeleződött. Az életsávom figyeltem, villog… míg a páncélomból csupán két pont hiányzott. Összeráncoltam a szemöldököm, nem éreztem semmi furcsát… semmit ami más lenne. Bepillantottam a szekrénybe, majd felvont szemöldökkel vettem szemügyre a papírcetlit.
- Ki az a marha aki egy mérgeskígyót, és a hozzá fűződő ellenszert is elárulja? – Nem értettem, bár utólag valószínű nem is ellenszer lenne a gyümölcs… Körbe néztem, és kerestem valami gyümistálhoz hasonlót, vagy bármit ami emlékeztet gyümölcsre. Ha rohadt akkor is. Oda mentem, megfogdostam, olyan dolgot kerestem amit talán elrejthetnek közte, ha semmi csupán bele haraptam. Persze minden eshetőségre a potionos üvegcsém kéz közelbe, nehogy valami árthasson jobban mint kellene.

by **Rosalia** Pént. Okt. 31 2014, 19:10

Nem szükséges beleharapnod a kukacos, rothadó almákba, már előtte megtalálod azt, amire leginkább szükséged van, egy újabb mozaikdarabra. Azt persze nem tudod, hogy már csak ez az egy darab hiányzott és hogy a többi a két fiúnál van (szám szerint Alexnél 2 és Hermitnél is 2). Azonban azt már érezheted, hogy mi a mérgezés hatása, amiért villog az életsávod. Folyamatosan érzed, hogy elnehezülnek a végtagjaid, de ez csupán egyszerű zsibbadás, mikor elszorítod a vérkeringésed a valóságban. A mozgásodat nem akadályozza, csak kellemetlen. Hogyan tovább?

by **Ayse** Vas. Nov. 09 2014, 19:54

A gyümölcsös tálat hamar megtaláltam, mindenféle nehézség nélkül, egy cetli volt benne elrejtve, legalábbis azt hittem, majd jobban megnézve rájöttem hogy az egy mozaikdarabka … oO Nem igazán értem hogy miért is ide rejtették, de úgy volam vele hogy okés, nem foglakoztam vele sokat, eltettem az inventorymba, majd pár pillanat múlva, talán a mozgásnak köszönhetően zsibbadást éreztem a karomban, ami szépen lassan leterjedt a lábamig… Idebent ilyet még nem éreztem… olyan valóságos volt… olyan élethű.. szinte már fájt…

Lesápadtam, pár pillanatra nem értettem mi folyik itt, a tudatommal próbáltam megmagyarázni hogy valószínű a kígyó mérge, mégis… úgy éreztem… hogy valós… olyan mint odakint… pont olyan ahogy kezdődött…

A szívem hevesebben dobogot, a józan észt majdhogynem elnyomta az érzelmem, a félelemem és az emlékeim… Kellett néhány perc, amit én hosszú perceknek éltem meg, mire meg mertem moccanni és kezem lábam mozgatásával éreztem ugyan a zsibbadást, tudtam hogy minnél gyorsabban cselekednem kell…. Féltem hogy a kinti dolgok be tudnak szivárogni, vagy talán olyan rossz lenne az állapotom hogy kihatással van az agyamra…. Megrémültem hogy csak ennyi lenne? Csak ennyi járt volna?.... Egyre inkább haragudtam arra a két év hibernációra ami elvett tőlem mindent, minden lehetőséget, mindent amit azalatt megtehettem volna…. Dühös voltam…. Nem akartam hogy csak ennyi legyen, hogy egyszercsak elpixeleztessen a rendszer….Jobban viaskodtak bennem a gondolatok, mint idebent bármikor…

Némi idővel aztán csatlakoztam a többiekhez… Morcos voltam, nagyon mérges, de úgy voltam ha a rendszer engem ki is dob, ők ezt nem érdemlik meg… Ne ezért veszítsék el a küldetést… Lenyitottam az inventorym és a mozaik darabkát a helyére tettem. Majd hátrább léptem… Nem érdekelt mi lesz ezután, én csupán ennyit tehettem…. csupán ennyit…

by **Halász Alex** Vas. Nov. 09 2014, 23:07

// uhh nem tudom mennyi szó lesz //

Szóval belépett a szobába, amit ő nyitott ki, amiért ő harcolt meg, aminek az ajtaja mögött a megváltást várta titokban, de legalább is valamit, ami ... ami segíthet nekik, de ez... eeez, ez nem, ez neeeeem. Ez egyáltalánnem az volt, amit szeretett volna és ez az arcára is rá volt írva. De nagyon nagyon. Mondta is Hermitnek, hogy akkor most mi legyen? Legyen valami, de hogy mi legyen, nah ez már túlhaladt rajta. Egyszerűen csak nem tudott tovább lépni a csalódásán. Nem találtak semmit. Hermit matat meg kutat, kivesz az inventoryjából egy mob koponyát, amire nem akar rákérdezni, hogy miért volt benne.... - Bocsánat Neutral

- Elmélázott kicsit az ajtóban, jah, pont hogy nem. Azon morfondírozott, hogy visszaforduljon, de akkor már az árnyharcos belé is szaladt. - Mármint az előbbiért. >< - Javítja ki magát, hiszen pár perccel lekéste a mentegetőzés "lehetőségét" avagy aktualitását. Tehát áll mint a cövek és néz ki a fejéből azzal az utánozhatatlan reménytelenséggel az arcán, amit csak ő tud produkálni. Majd minden átmenet nélkül duzzogásra fogja, mint egy nagy gyerek. Ha van szék, vagy még inkább fotel, le is ül rá. - Nem volt szándékomban fellökni téged. - Szinte meg se érezte és ez most szöget ütött a fejébe. Ennyire nagy lehet a különbség a hármas szintű súlyemeléssel való és a nélküle való ácsorgás között? Egy pillanatra még el is öntötte valamiféle megmagyarázhatatlan büszkeség. Bár nem az ő érdeme, még a pénzt se szedte össze hozzá, ajándék volt Kayabától húsvétra, de azért mégis jó érzés volt most örülni ennek. Erős. De még milyen erős! Cool

- Hermit kun. xd Eszembe jutott valami. Van nálad ... - és ekkor vette észre a szeme sarkából a kislányt. Hát az meg amit csinál? o.O Felállt, és kifelé kacsingatva közelítette meg a szobát, ah addigra nem lépett be az ajtón át Ayse. - Belehelyezte a mozaikot! O.o - Elámult rajta. Nem gondolta volna pont arról a lányról, hogy ilyen szépen nyíltan megcselekedje azt, amire a két fiú nem volt képes, csak tartogatni a mozaikdarabokat. És épp az előbb gondolt valami ilyesfélére. A szőkeség felé fordult. - Van két mozaik darabom, egyet az előbb helyezett Ayse san a zárba, nálad mennyi van? Van egy ötletem. Smile

- Majd kisebb levegővétel a hatás kedvéért, majd Ayse felé nézett, hátha ott van még. - De előbb legyünk meg mind a hárman. - És el is indult kifelé, hátha követi a fiú. És csak akkor kezdett bele a nagy ötletébe. - Beletesszük mindannyian a mozaikdarabot a zárba, és egyszerre lépjük át a küszöböt. Így nincs utolsó, de mindannyian elsők leszünk. ^^ - Jó ötletnek tűnt a számára, pont ezért suttogóra is fogta. ....

by **Hermit** Csüt. Nov. 13 2014, 11:27

*Különös látvány volt az a szoba, amit közösen kutatott át Alexel együtt. Mármint... csak ő kutatott. Alex nem tűnt túl lelkesnek, mintha feladta volna az egészet. Visszaemlékezett arra, hogyan talált anno egy kulcsot, felhajtotta az ágymatracot. Most is az volt az első dolga, hogy felhajtotta a szőrmét. Ahogy meglátta a csapóajtót, azonnal vissza is hajtotta rá a bőrt, s hátrasandított, hogy Alex észrevette-e ezt. De nem ezzel foglalkozott a srác, csak nézelődött. Ezután foglalatoskodott az állatfejekkel, s használta az egyik mobkoponyát a leverésükhöz. Amikor meglátta a mozaikdarabot, szélesen elvigyorodott. Ekkor Alex megszólalt.*
-He?
*Nem igazán értette, miért is kér tőle bocsánatot a szőkeség. Aztán mint aki feje fölött egy villanykörte gyulladt fel, úgy világosodott meg neki az ügy.*
- Jaaah... hogy hirtelen megálltál, s beléd mentem... semmi... Jah... és nem löktél fel!
* Morogta oda a végén. Dehogy lökte fel, nem olyan pancser ő, hogy elessen egy ilyen semmiségtől. De a dolgon jobban elmerengett, s furcsállta azt az adott pillanatban. Mint valami kőtömb vagy oszlop, olyan rendíthetetlen volt Alex, amikor belé ment. Mintha immortal object lenne. *
~ Lehetséges, hogy van súlyemelés jártassága, mint annak a kretén Rennek? De vajon milyen magas szintű? Teljesen mindegy. Így már még nyilvánvalóbb, hogy ha harcra kerülne sor, le tudna győzni, sőt, akár meg is ölhetne. Hiába van nálam két mozaikdarab. Abban reménykedhetek csak, hogy nem fordul meg a fejében a harc. ~
*Ekkor jutott eszébe, hogy nála van a potis szekrény kulcsa, a potik meg sosem jönnek rosszul. *
- Mindjárt jövök.
* Bement az orvosi szobába, kinyitotta a szekrényt, s mindent eltett. Majd ott helyben megpróbálta összetörni a másik mobkoponyát is. (Nem tudja, hogy Ayse megtalálta az 5. mozaikdarabot.) Majd átment a kulcsos szobarészlegbe, megfogott egy rakatnyi kulcsot, s berontott abba a szobába, ahol Alex volt. Ekkor szólalt meg ő, valamit mondani akart, de megakadt a szava. Hátranézett Aysehoz. Alex magyarázni kezdett. Ő fintorgott. Letette a földre a kulcsokat. Hagyta, hogy Alex kimenjen, de ő az ajtóban maradt, s úgy hallgatta tovább a fiút, közben viszont Aysera nézett. Nem értette a lányt. Ez valami rossz tréfa, csapda, átverés, vagy tényleg ennyire egyenes? Az utóbbit valahogy képtelen volt elhinni azok után, hogy megpróbálta a lány őt besározni. Majd Alex szavaira felelt.*
- Ez szép és jó. De nem értem, hogy lehetsz ilyen bizalommal felénk. Először is. Biztosan kijutunk egymás mellett hárman? Szerintem ha kitárjuk az ajtót, nem férünk el egymás mellett. Valaki mindenképp egy kicsit hátrébb kerül. S ha valaki éppen nyitja az ajtót, mi garantálja, hogy egy másik nem használja ki az első apró kis rést, s ellökve mindenkit kirohan? Nekem két mozaik darabom van. Megpróbálhatjuk, hogy beteszek én is egyet, s te is egyet Alex. Csak hogy haladjunk. Azonban... hmmm...
* Először titokban akarta tartani, de nem tudják tőrbe csalni, ha marad nála mozaikdarab, mert anélkül ők sem tudnak kimenni. *
- Szóval nem tudom, mennyire érdekel titeket, de találtam egy csapóajtót. Lakattal van lezárva. Ki akarjuk nyitni... vagy... máris próbálkozzunk a mozaikdarabokkal? Egyébként meg Alex... nekem is van egy ötletem a kijutásra. Nem volna egyszerű, de ahhoz tudnunk kell valamit. Van súlyemelésed? S ha igen, akkor hányas szintű? Talán a te erőd lesz a kulcs arra, hogy mindenki kijusson.
* Várt egy darabig. Ha beleegyeztek, hogy próbálják kinyitni a csapóajtót, akkor fogta a kulcskötegeket, felhajtotta az állatbőrt, s elkezdte próbálgatni a kulcsokat, hátha valamelyik kinyitja a lakatot. Akkor is ezt tette, ha azok csak bámészkodtak, s képtelenek voltak dönteni. Furdalta a kíváncsiság. Vajon mi lehet ott, ha már megszerezték az összes mozaikdarabot? Csapda? Vagy egy titkos átjáró? Vagy teljesen üres? Vagy kincs van benne? Tudni akarta. *

by **Rosalia** Pént. Nov. 14 2014, 14:00

A mozaikos bejárat egy nagy kétszárnyas ajtó, elférhettek mindhárman egymás mellett. A gyógyszeres szekrénykéből Hermit tisztító kristályokat és mini potikat tud magához venni, szám szerint a kristályokból hármat, a potikból ötöt. /Asszem korábban nem írtam mik vannak a szekrényben, ha mégis, akkor másoljátok be./ A halomnyi kulcs közül az egyik valóban nyitja a csapóajtó lakatját, a csapóajtó felnyitásához min. kettes súlyemelés szükséges. Ha Alex ebben segít, akkor egy vaksötét alagutat találtok, ahova pár foknyi létra vezet le, a létrán kívül mást nem tudtok kivenni szabad szemmel. Akinek van látása, az érzékelheti, hogy az alagút nem a kijárat és a külvilág, hanem az emeleti rész, tehát hátrafelé kanyarodik.

by **Ayse** Hétf. Nov. 17 2014, 20:22

Egy pillanatra teljesen kifáradtam, sőt mintha szédelegtem is volna. Megigazítottam a szemembe lógó hajam és igyekeztem összeszedni magam. Csupán egy pillanatnyi pánik. Ennyi volt az egész, bár mégis erősítette bennem azt hogy még nem készültem fel rá… habár, talán erre nem is lehet igazán. Mindenesetre most nem volt túl sok időm ezzel foglalkozni, úgy döntöttem hogyha ez mégis előszele a bajnak akkor nem hagyhatom hogy miattam ragadjanak be és haljanak meg egy ilyen abszurd küldetésen. Nem a jótét szívemből tettem, épp csak nem vagyok olyan hogy ennyire kibabráljak a másikkal, az már-már kellemetlenül igénytelen húzás lenne. A végére sikerült megnyugodnom és örömmel konstatáltam hogy sikeresen elindítottam egy lavinát. A két fiú értetlenül állt a tettem előtt, és nem is tartoztam nekik magyarázattal így nem szóltam semmit a bamba képükre, csupán háttérbe húzódtam ismét és figyeltem a reakcióikat. Igazság szerint mókásak voltak mindketten a maguk módján. Alex roppant naív, bár ő az erősebb hármunk közül azt hiszem. Hermit viszont okosabb, így vele jobban kell vigyáznom, bár Alex sem olyan hülye és megvezethető mint azt először gondoltam róla és pont így volt talán a leghelyesebb döntés hogy kihozhassam belőlük a kijutás reményének halovány sugarát. Bizalmat, azt hiszem mindenki szeretne bízni a másikban épp csak senki sem tud, ami valljuk be érhető is hisz a szabályok egyértelműek voltak… A két fiú jó úton haladt a kijutás felé, mégis Hermit meggondolta magát. Ő inkább visszament én csupán elhúztam rá a szám, ámbár ha meg lelhettük ott a küldetés alkotóját, akkor megéri megnézni. Én nem hiszek kincsekben, viszont arra számíthatunk hogy mivel a potis szekrényből kivehető itemek voltak, így azokat bizony fel is kell használni a küldetésben. Általában így szokott ez lenni, bár a sao némileg más mint más mmorpg. Ha a fiúk nem mozdultak, ha Alex teketóriázott inkább, akkor előre törtem és megemeltem én a csapóajtót. Nem mentem le elsőnek, én ragaszkodtam középen maradni. Ha Hermit mivel Ő nyitotta az ajtót lépett le elsőnek akkor követtem, de nem létem le a létráról csak miután láttam hogy Alex is követ minket.

by **Halász Alex** Kedd Nov. 18 2014, 09:24

Hát így történt, hogy elmesélte végül, mit is akart csinálni. Beteszik a mozaikdarabokat és szépen kisétálnak mindannyian. Ayse san nem szólalt meg, habár őt és Hermitet igyekezett kicsit egymáshoz közelebb unszolni, végül mégis hangosabbra kellett állítania a hangerejét, hogy hallhassák. Pedig suttogni akart, nehogy meghallja a játékmester. -.- Ehh, ezek nem értik. .....:/ Ayse san még mindig nem mondott semmit, ami kezdte feszélyezni Alt. Ráadásul Hermitnek egyáltalán nem tetszett az ötlet. Nincs igazság a nap alatt! T.T
Duzzogva fordította félre a fejét, míg lenyugszik. Ki akart jutni, és lehetőleg a legkevesebb információt elárulni magáról. Főleg azt nem.
De, hogy elárulja e azt, van súlyemelése? Amikor ez a Hermit nekiment, akkor az kelthetett benne gyanút. Nem kispályás a srác, azt meg kell hagyni. Van gógyija és úgy látszik, hogy használja is. Újabb derűvel húzta ki magát, miután felfedezte ezt az elemét a "játéknak". De nem tágított. ><
- Deh megvan az összes mozaik. Nincs más út, a térkép is mutatja. A küldetésekben vannak bizonyos szabályok, amikhez még a játékmester is tartja magát. Kijuthatunk, egyszerre. Nézd. xdxd - Dehogy reagál ő a súlyemeléses szavakra! xd Dehát mutogathat ő az ajtó felé, meg jelezheti sokféleképpen, hogy elég tágas az ajtó, amikor ide se néz a srác, és úgy teszi fel a kérdéseit. -.- Aztán Ayse cselekedett. Tehát a lánynak van súlyemelése. És talán nem is egyes szintű, de ezt nem veheti biztosra. Lemondóan sóhajtva egyet, ő is oda poroszkált. - Hát, ez gyerekek az emeletre vezet. Látom. Van ilyen "látás" jártasságom. Nincs másik kijárat. - Ő bizony le nem megy. Ki akar jutni. >.> - Szóval, visszamegyünk az ajtóhoz? Szívesen teszem a helyükre én másodjára a mozaikdarabkákat, ha ez gond Hermit kun. Surprised

- Igen, rájött. Itt ő a legerősebb, ~ legalább is a vele való óvatos viselkedés alapján következtetve ~ és ha kell itt fog szobrozni, úgyis visszajönnek. xd

by **Hermit** Kedd Nov. 18 2014, 10:31

*Csak bólogat Alex szavaira. Igen, igen, megvan az összes mozaik, de hátha az a csapó ajtó a kijárathoz visz. Na meg a csapóajtót még akkor találta, amikor Ayse nem rakta be az 5. mozaikdarabot az ajtóba, így a kíváncsiságát felkeltette az ajtó.*
- Oké, Alex, ne izguljá ennyire... Csak meglessük, noh.
~ Te hülye! A makacsságot hozza el a halálunkat! Miért nem árulod el?! ~
* Odament a csapóajtóhoz, kotorászott a kulcsok között, végül meglelte a megfelelőt és ki is nyitotta a lakatot, amit utána félre is dobott. Felállt, hogy legyen lendülete a csapóajtóhoz. Nekifeszült... de hoppon maradt. Az meg sem moccant. *
~ A fene... ~
* Viszont jött a kis csaj megunva a vacakolást, fogta magát és csak úgy hiphop felnyitotta a csapóajtót. Hermit szemei kikerekedtek. *
- A fene!
* Csúszott ki a száján. Alexel együtt lenéztek, de Hermit nem mozdult. Majd bólogatott társa szavaira. *
- Igen... Nem kifelé vezet. Akkor végülis mindegy, nem kell erőltetni. Valóban megvan mindegyik mozaik darab, talán azzal foglalkozhatnánk. Ha kockáztatunk egyéb útvonalat, akkor talán valamelyikünk megsérül, vagy meghal...
*Keresztbe fonta a karját, s úgy kezdett bele nagy beszédébe. *
- Akkor kedves Alex és Ayse, most elmondanám az ötletemet. Mivel kedves Alex marhára nem akarja bevallani, hányas súlyemelése van, és mivel egyértelmű, hogy Ayse kishölgynek is van súlyemelése, így elmondom, mire gondoltam. Hacsak Alex kun be nem vallja, hogy hányas a súlyemelése, akkor Ayse a nyakába kapja Alexet, én meg Alex nyakába ülök, és így, egy emberként távozunk a színről. A legfelső ember, azaz én fogom a legutolsó mozaik darabot a helyére tenni már akkor, amikor egymás nyakában ülünk, Alex, vagyis a középső ember kinyitja az ajtót, Ayse, vagyis a legalsó ember mindenkivel együtt kirohan az ajtón. De ha esetleg kiderülne, hogy Alex kunnak magasabb a súlyemelése mint Ayse channak, akkor Alexnak kellene lent lennie, mert akkor ő jobban elbír kettőnket. Ha valaki ebbe a módszerbe nem megy bele, akkor várhatjátok, hogy én odaadom nektek bármelyik mozaikdarabot is. Felőlem súlyemelés jártasságotokkal agyon verhettek, de leszarom! Az a pancser Ren már kipréselte az összes szuszt belőlem, nem oszt vagy szoroz, ha még ti is elkezdtek rugdosni. Potim van ezer, szal ez évekig tarthat, ha gondoljátok. Szóval vagy az én módszeremmel jutunk ki, vagy sehogy!
* Mondta mindezt totálisan határozottan, ellent mondást nem tűrőn. Közben figyelte őket. Megértette, hogy ő van a legnagyobb hátrányban. Alexről tudta, hogy magasabb szintű, mint ő maga, Ayseról semmit nem tudott, de így, hogy mindkettejüknek van súlyemelés jártassága, neki meg nincs, bármelyik pillanatban arrébb taszíthatnák, hogy esélye se legyen elsőnek lenni, a többit meg ők ketten zavarnák le maguk között, amely csatát Hermit sejtése szerint Alex nyerne meg. Ezért is döntött úgy, hogy ő lesz az, aki már a biztonságból berakja az utolsó mozaikdarabot. Ledobni meg nem fogják tudni őket, hisz szorosan egymásba fognak kapaszkodni. De ha ez meg is történne, akkor is sokkal kisebb a kockázat, mint hogy megpróbálnak egyszerre kisétálni az ajtón. Abban az esetben 3 ember hűségén múlik a siker. Ebben viszont kettőn, a legalsó és a középső emberen. Akárhogy is nézi a helyzetet Hermit, ő van hátrányban. Majd bevillant neki valami. Kiegyenlítheti az előnyt, de előbb hallania kell a többiek válaszát.*
- Hjaj... akkor kezdem én a vallomás tételt. Nincs súlyemelésem. Oksi? Nekem kell mindenképp legfelül lennem.

Cuccok:

by **Rosalia** Pént. Nov. 21 2014, 19:32

Csend.

by **Ayse** Vas. Dec. 07 2014, 13:52

Alex nem mozdult így megunva a dolgokat, főleg hogy az idő meglehetősen is szorított, kénytelen voltam cselekedni. Hermit mindenképp kíváncsi volt a csapóajtó titkára, és jobban belegondolva én is. Tehát megoldottam ezt a problémát, majd mégis úgy nézett ki hogy egy aprócska kukkantás után nem akartak lemenni oda. Kicsit felhúzott a tétlenségük, de most mindenkin teher volt, kin kisebb kin nagyobb, kinek volt ideje, ki pedig nem tudta mennyi is lehet hátra. Én inkább a kijutást szorgalmaztam, így végig hallgatva Hermitet, igazság szerint vicces szituációnak képzeltem el, de nem akartam épp legalul lenni. >.> Az olyan megalázó lett volna hogy én cipelem őket… De valamiért a Brémai muzsikusok jutottak az eszembe a helyzetről. Nem volt sok időm hezitálni, nekem nem volt ellenemre a dolog főleg hogy minél hamarabb ki akartam jutni innen, bár bizgatta a fantáziám az a felfedezetlen terület amit a csapóajtó nyújtott, hátha maga a játékmester is ott lapulhat valamerre, nos neki szívesen szétverném a képét még idő híján is. Felsóhajtottam majd megszólaltam.
- Nekem nincs ellenemre, csak jussunk már ki innen. – Szögeztem le rögtön, és Alexra néztem hogy ő miként vélekedik, ha ellent mond szúrós szempárjaimmal találta szembe magát, és képes lettem volna akár neki is menni jelen helyzetben, de Hermit ismét meglepett. Vallomása kihozta belőlem a nevetést. Főleg milyen bizalmasan árulta el hogy nincs súlyemelése, főleg hogy ez egyértelműé is vált az előbb.
- És akkor? Azt már tudjuk hogy nincs súlyemelésed, de ezek szerint van másod, amit hasznosabbnak véltél ennél. Lopakodás, hallgatózás, bármelyik lehet, főleg hogy ez most perpill felesleges. Inkább csak fogjunk össze és jussunk ki együtt. – Mondtam a fiúknak.

by **Halász Alex** Szer. Dec. 10 2014, 21:37

Felegyenesedik. Ez már igazán nem szép dolog. Itt egy kijáratnak kinéző izé előttük, de egyértelműen látszik, hogy felfelé vezet. Valószínűleg az első emeletre, ha csak nem egy újabb bizarr szobába, vagy valami kínzó kamrába. Az eszébe se jutott, hogy nagy eséllyel ő az egyetlen, aki érzi a fájdalmat. Attól még lehetnek itt kínzó kamrák, nem de? A hatás kedvéért, és ha már érzi a fájdalmat, akkor szépen ki is próbálhatják rajta. Még mit nem! Elnézett. A kijárat felé lődörögve, úgyis Hermit is és Ayse is úgy döntött, hogy nem lényeges az újabb lyuk a padlóban, alias csapóajtó. Hagyjuk másnak azt az élvezetet, hogy felkutathassa.
- Jó akkor hagyjuk ezt a helyet és menjünk ki. - sóhaj. - Asye channal valszeg egyazon szinten lehet a súlyemelésünk, szóval ha megbocsát, én lennék alul. ^^ - Azt akkor se fogja elmondani, hogy hányas szinten van, ha kérik se. És ne is kérjék, úgy se mondja el. Razz

Még mit nem! o.O Meg minek? O.o Hát semminek! Ne is érdeklődjenek felőle.
- És? Hogy csináljuk? Én leguggolok, ti meg rám másztok? >.> - Höhö, semmi két értelműség. o.o Fintorgott is hozzá egyet. Egyértelműen kétértelmű volt. Vagy mi. És ezt ő is tudta nagyon jól. Talán.... de csak talán, még az is lehet, hogy direkt?!?! kezd kijönni belőle a fáradtsággal megjelenő cinikus éne. Aki utalgat, meg hülye vicceket kerekít elejtett szavakból, vagy direkt tesz megjegyzéseket. ._.
Még le is guggolt hozzá, de persze nem terpesztett be, Rolling Eyes

- Remélem nem vacsoráztatok mielőtt ide jöttetek. Rolling Eyes

Szóval akkor tisztázzuk. Én beteszem a mozaikomat, aztán Hermit is az övét, és van akkora az ajtó és ne fejeli le senki az ajtó félfát, átlépek a küszöbön veletek. Ugye? -
Aztán eszébe jutott még valami, de ezt meghagyta magának. Azzal volt inkább elfoglalva, hogy elképzelje Hermitet, ahogy hátraesik, míg ő lép egyet kifelé.... aztán a helyére illesztette a mozaikjait.

by **Hermit** Csüt. Dec. 11 2014, 10:51

*Hidegen nézett végig a lányon, amikor az merészelte őt kinevetni. Majd elvigyorodott. *
- Ahogy a hölgy kívánja.
*Majd Alexre nézett, hogy az ő válaszát is meghallgassa. Elmosolyodott a fiú válaszán. Remek, ő is így képelte eredetileg, hogy Alex lesz alul. Persze Hermitnek sem túl ego emelő hogy egy lány hátára kell felmásznia, ráadásul az összkép valószínűleg iszonyatosan nevetséges lesz, de mit számít! A lényeg, hogy kijussanak. Ráadásul Hermit nem az a típus, aki a szórakozásból kimaradna. Alex kérdésére bólintott. *
- Igen. Ayshe menjen a hátadra, én meg az ő hátára. Jól dőlj előre, hogy a súly ne döntsön bennünket hátra, különben nagyot tanyálunk.
* Megvárta, hogy Alex leguggol, s Ayshe rámászik, majd úgy rámászott Hermit is.*
- Jó. Most lassan egyenesedj ki Alex.
* Mikor ez sikeres volt, Alex betette a mozaik darabjait a megfelelő helyekre. Hermit is így tett, s amikor az utolsó darabot is betette, hirtelen előkapta a pengéit. Mivel nem egymás nyakába másztak, hanem hátára, így nem volt túl magas az embertorony, így elérte Alex nyakát is. Baljával belekarolt a lány nyakába, de a pengét mégis felé tartotta. Ugyanígy tett Alexal is. *
- Nem meglepődni. Ez csak a biztosítékom. Rendben? Ayshe! Nyithatod az ajtót. Te meg Alex, szépen lassan sétálj ki az ajtón, ne rohanj!
*Mindent határozottan és hidegen mondott. Neki kellett átvennie az irányítást, hisz ő volt a legnagyobb hátrányban, s ha más ereje nincs, hát van a fenyegetőzés. Ha senki sem ostoba, akkor csak mindent megtesznek, amit mond, akkor senkinek sem esik bántódása. Minden vágya volt kijutni az ajtón. *
- Bár... az kérdéses, hogy van-e kert is. Mert lehet, hogy a kapu is számít. Így ha van kert is, akkor ugyanebben a pózban hagyjuk el a kerti kaput is! Gyia paci!
* Vigyorodott el a végén. *

by Ajánlott tartalom