[Küldetés] Blackriver kúria (kid edition)

by **Rosalia** Hétf. Feb. 24 2014, 13:40

Résztvevők: Haru, Shukaku, Ryuu
Határidő: 3 nap/kör
Sorrend: nincs (ha szükséges lesz, majd jelzem)

Bármivel is töltöttétek a napotokat, a program igencsak elhúzódott és már késő este van, mikor szálláshelyetekre igyekeztek vissza. Hiába észlelés, hallgatózás vagy látás, nem veszitek észre az árnyak között megbúvó alakot, ki hosszú ideje figyel benneteket. Aztán már csak azt érzitek, hogy egy nálatok jóval nagyobb termetű ember a hátatok mögé érve keményen átkarol, lefog benneteket, míg másik kezével egy méreggel átitatott zsebkendőt nyom az arcotokba. A belélegzett anyag hatására a lábaitok pillanatok alatt elgyengül, ha nem tartanának benneteket, már bizonyára összeestetek volna. Fél percen belül szédülni kezdtek, a látásotok homályosodik, mintha forogna a világ, majd elájultok. Timidus még láthatja, hogy idomárjának száját befogja egy sötét egyenruhába öltözött, maszkos alak. Az egyenruhán nincs semmilyen jelzés, ami árulkodó lenne a személy kilétéről. Céhlogója nincs, indikátora zöld. Azonban mire Timidus Shu védelmére kelhetne, már hurok kerül az ő nyakára és szárnyaira is, a fejét pedig zsákba húzzák. Az egyenruhásnak társa is akadt.

Térjetek ki részletesen avagy érintőlegesen az előzményekre, majd reagáljátok le a helyzetet addig, míg el nem ájultok!

by **Ryuu** Hétf. Feb. 24 2014, 17:10

Nem kertelek, borzasztó fáradt voltam.
\ [Küldetés] Blackriver kúria (kid edition) A1_2014_2_24_qqc3tm1dbw

/

Már attól elfáradna mindenki, ha csak elmesélném neki, és persze nem aludhatna el tőle. Egy növésben lévő szervezetnek nem egészséges ennyi ideig fent maradnia. A saos élet néha roppant nehéz. De akkor kezdjük először is az elején. Van egyszer a tény, hogy Kiképzőtisztes vagyok. Aztán az a másik, hogy vérsiklókat kellett kergetnem nem is olyan rég, meleg hőmérsékleteket kedvelő, pedo barátunk kedvéért, majd a tény, hogy az a küldi egyáltalán nem adott annyi expét, amennyit kellett volna nekije. wtf

Messze többet szenvedtem az egész marhasággal, mint amennyivel a szemem kiszúrta. Mad

És akkor ez még csak a nap fele volt. Ugyanis holt fáradtan, a fogadó felé bandukolva, észre vettem egy roppant érdekes szituációt. Szerintem bárki megállt volna annál a látványnál, amikor a kiscsaj kijelentette, hogy ez a hely nem igazi, és mi mind csak hamisítványok vagyunk. Tanultuk történelem órán, hogy a nyomi nyugatiak a középkorban kiálltak a főtérre és összehordtak mindenfélét, amit igazságnak nyilvánítottak ki, és ami jószerivel a hátsó felükből is távozhatott volna. Megrántottam a vállam. Tisztára olyan volt, mint valami új vallás térítője. Az azonban meghökkentett, hogy ő be is akarta ezt bizonyítani, és persze, hogy máshogy, minthogy fogja magát is leugrik. Suspect

Szerencsétlenségére épp előttem indult volna nagy fennhanggal és valahogy nem akartam legyűrni az egyre erősödő késztetést magamban, hogy ki ne nyújtsam a lábam, amikor ellép egyet előttem. Persze puffant egy nagyot a következő pillanatban. Páran nevettek is, én azonban leléptem, mielőtt feleszmélt volna a csajszi. Most valahogy fáradt voltam a további interakcióra. Rolling Eyes

Ekkor jöttem rá, hogy nekem még át kell mennem a fél városon a fogadómig.

Alapvetően teljesen mindegy lenne, hol szállok meg de már kifizettem erre a napra, sőt a következőre is a napidíjat. Nem árt takarékoskodni, ha nem akarok éhezni ezek után. Rolling Eyes

Hát jó. Attól még ráérősen haladtam előre. Nem volt se észlelés, se hallgatózás. Ahhoz még kevés volt a money. Meg védett övezetben, biztonságban éreztem magam. Egyszóval akkor se szúrtam volna ki senkit, ha akartam volna.
Nem kell ecsetelnem, mennyire váratlanul ért a spontán nagy-ölelés. A képim se volt aktív, már egy jó ideje, gondolom a szintcsúszásom miatt. Nem kertelek megijedtem, és ráadásul kimerült voltam. Eddig is csak arra tudtam gondolni, hogy majd lecsuklik a szemem, most azonban rohamosan éreztem magam egyre fáradtabbnak. Az is késve érkezett el a tudatomig, hogy befogják a számat, és egy rongyot tartanak elé. Egy ideig még az üvöltéssel is megpróbálkoztam a késői reagálás miatt, de persze hasztalan. Rosszul voltam. Éreztem, hogy ha nem történik gyorsan valami csoda, akkor nem leszek képes kiszabadulni innen. Próbáltam erővel nyitva tartani a szemeim, próbáltam két lábon maradni, próbáltam nem elhagyni magam, ám talán pont emiatt gyorsan, és nagyokat lélegeztem, még inkább magamba szívva a szebkendőre itatott mérget. Méreg volt, talán az a bénító... éni s szoktam használni harcok során... a para... a paralízis... fáj a fejem,... szédülök... olyan gyengének érzem magam... ahhoz sincs erőm, hogy fogjam a másik karját... eredetileg lefejteni akartam magamról, de azt hiszem itt szintbeli különbségek vannak... itt... nem vagyok gyerek...mégis annak érzem magam...
de ki lehet ez... és miért? ...

by **Drake Haru** Hétf. Feb. 24 2014, 18:58

Közérdekű közlemény: Haru öregebb, mint Szophie.\o/

Szállt egyre feljebb, megpördült a levegőben, majd a gravitáció visszahúzta. Kinyújtottam tenyerem, csilingelve ért benne célt. Feljegyeztem, majd sóhajtva álltam fel helyemről. Szörnyű. Sajnos a felszabadítás nem jövedelmező - mint ahogy az önkéntes és segítő szolgálatokban semmi sem az - de hogy még az egyháznak sem fizet egy fityinget sem senki. Rolling Eyes

És még csodálkoznak, hogy az isteneik nem segítik őket.. Pedig ha valaki egy nagyobbacska összeggel támogatna minket, én biztosan kitüntetett figyelemben részesíteném. Még védelmemet is élvezhetné. Sőt, ha szeretné, ki is juttathatom ebből a csúnya-csúnya játékból.
Rossz. Egyre többször gondolok arra, hogy ezek az emberek valóban kijutnak a játékból. Így még a gyilkolás sem élvezet. Hogy én legyek valaki jótevője? Na ne röhögtess! Ez a játék nem a megváltás, hanem maga a börtön._. Egyre élvezhetetlenebb, ahogy itt van a fejemben folyton ez a jótevő érzés. Ez, hogy ezzel nem teszek keresztbe sem Istennek sem Ördögnek. Maximum Kayaba Akihikónak, de ő meg egy egyszerű halandó. Vele incselkedni nem olyan élvezetes.
A halál érzete közelebb került hozzám, mint valaha, mégsem utáltam ennyire még soha. A vér, a sebek, a sikolyok. Egyenesen érdektelenné kezdek válni iránta. Mondjuk ehhez talán hozzájárulhat a heti több áldozat is.. Vagy inkább napi, már ha nem kell aranyszámlálással töltenem drága időmet. Egyébként meg, ha nem a felszabadítással tölteném az időm, mint valami kis angyal, akkor mégis mivel?! Nincs semmi, semmi az ég világon, amivel tudnám. Vagy közönséges mobokra vadásszak? Mondjuk bizonyosan jövedelmezőbb dolog lenne, de mégsem az én stílusom az. Vagy hát.. Még nem sikerült rászoknom, fogalmazzunk így.
Nagyot sóhajtva léptem ki az utcára, bárdomat hátamra vetve, hetykén lépkedtem a sötétségben. Barátom volt a Hold és a csillagok, véres társaim mind. És csendesek, kellőképp csendesek. Nem úgy, mint ez a fütyörésző alak itt lent az utcán. Idegesítő.>.> De nem, most csak azért sem adom meg neki a kegyelmet...
...
*Pár perccel később*
Vagy mégis. Jó-jó. Saját felelősségére lépett ki a védett területről, és a saját döntése volt, hogy fütty szóval magához hívta a halált. Vagy a szabadságot, ahogy nézzük. Lényeg, hogy egy idegesítő alakkal kevesebb szívja az én levegőmet ebben a játékban. Pár csapásba került csak.^^ Mint a legyek. Azokat is azért öljük, mert idegesítenek. És azokat is ennyi megölni, mint ezt volt. Persze azoknak is csak épp ennyi hasznuk van. Sőt.. Ebben a játékban talán több is. Hiszen egy légy mob.. Bár olyannal még nem találkoztam.
Lábamat lógatva gondolkodtam ennek a világnak az abszurditásán. Egy légy élete többet érhet, mint egy emberé.. legalábbis ölési szempontból. Több jutalom jár utána. Vagy ha légyért nem is - nem tudom, van-e egyáltalán ilyen mob - , egy farkasért mindenképp. Végül elköszöntem a Holdtól, az elszálló pixelek helyétől, hol még mindig vöröslött egy kissé a vér édes foltja, és elindultam vissza, haza, a hajnal elől menekülve. Igazából még hosszú volt az este, de nem tudtam, mihez is kezdhetnék temérdek időmmel, ezért is tűnt jobb ötletnek vissza menni, és bámulni tovább szobám szürke plafonját.
Lépteim kopogtak a csendes éjszakában. Szárnyra kelt a sötét, és hideg szélként söpört végig az utcán. Minden nyugodt volt, kihalt, mint mindig. Legalábbis gondoltam ezt én._.
Amikor is elkaptak. A sötétből támadtak rám, mesterien ölelve engem. "Nocsak, nem kedved van felszabadítani?" - kérdeztem volna - pár tag mindig jól jön, és ki tudja, kiket is téríthetek még meg - de nem tudtam kinyitni a számat, mert előtte rongy nyomódott az arcomba. Tipikus eszköz, habár ebben a játékban még nem találkoztam a módszerrel. És éppen ezért tudtam azt is, hogy ebben a játékban nincsenek olyan következményei ennek, ami nekem árthatna. Maximum valaki kiszabadít engem. Rolling Eyes

De nem hiszem, hogy ezt tennék. Elkaptak, valamit tenni fognak velem. Jó móka lesz, érzem.^^ Vagy nem. De ha nem lesz az, akkor kiszabadulnak mindannyian, az én jóságomból. Nehogy holmi unalmas emberek itt maradjanak, megkeseríteni játékos kedvű társaik életét. Rolling Eyes

Csendesen aludtam el, mint kisbaba apja hatalmas karjai között.

by **Shukaku** Hétf. Feb. 24 2014, 19:18

-Pedig én szóltam, hogy induljunk el időben!
-Dehogy szóltál! Vígan kergetted a malacokat. Kezded elveszíteni az időérzékedet.
-Én ugyan nem! Vacsorára kell hazaérni, és haza is fogunk!
-És… hogyan? Még hosszú utat kell megtennünk.
-Hazaérnénk, ha jobban sietnél.
-A lehető leggyorsabban megyek.
-A lehető leggyorsabb az a légvonal.
-De én nem tudok repülni.
-Csak nem akarsz.
-Hát nem is!
-Pedig én könnyen tudnálak reptetni a hátamon.
-De nem fogsz. Nincs is elég lovaglás jártasságom…
-És ki miatt nincs? Talán miattam?
-…és ha lenne se repkednék veled. Tudod jól, hogy nem szeretem a magasságot.
-Félsz a magasban.
-Oké, akkor félek. Lényeg, hogy nem fogok repülni.
-Akkor pedig lépkedj gyorsabban! Éhes vagyok!
-Oké-oké…
Természetesen mindketten figyelik a környezetüket. Tudják, különösen Shu, hogy sohasem lehetnek elég óvatosak, és mivel nem védett területen vannak, így igyekeznek a lehető leggyorsabb úton eljutni a városhatárig. Ahhoz azonban egyikőjük sem figyel eléggé, hogy észrevegyék az alakot. Ahhoz túlságosan egymással vannak elfoglalva.
-Akár teleportálhatnánk is.
-És akkor végigcaplathatnánk az egész városon. Sokkal szebb az erdő.
-De a városban van kaja.
-Megállhatunk és elkezdhetem sütögetni neked a húsokat, ha annyira éhes vagy.
-Annyira nem.
-Na látod!
Ekkor egy halk, meglepődött jajszó hagyja el a lány ajkait, többre azonban nem futja az erejéből. Egy ideig küzd, megpróbálja megharapni a kezet, amely az arcát takarja, de mivel nem jár sikerrel, gyorsan feladja. Ha az idegen csak a karjait fogja le, teste mellé szorítva, akkor megpróbálja megragadni és használni a zsebében lévő teleportkristályt, erősen gondolva a kezdetek városára, mivel ugye kiejteni a nevét nem tudja. Befejezi a ficergést, a hasztalan harcot, arca elfehéredik, lehunyja a szemeit és a méreg nélkül is gyorsan kábulatba merül…
Timidus ahogy meglátja a támadót, azonnal nekirontana, azonban hamar ő is a földön találja magát. Nyakát és szárnyait ugyan lekötözték, de lábai még szabadok, így megpróbálja magával rántani a támadót. Ha ez sem sikerül, és a fejét is bezsákolják, akkor azonban megnyugszik, leül, fejét lehajtja, és hangosan szólal meg.
~Nem ölik meg Shut. Ez azt jelenti, hogy mindketten kellünk nekik. Az idomár tudja, hogy hol a pet, ha csak engem akarnának, nem kockáztatnák meg, hogy Shu életben maradjon, és segítséget kérjen a kiszabadításomhoz. Főleg úgy nem, hogy tudják, hogy melyik céhbe tartozunk, és ugye Hisame esete is ismert. Szóval ezek csak…~
-Nyugalom Shu! Nem akarnak bántani. Ez túszejtés. Hallgatom a követeléseiket Uraim.
~Annyira unalmasak. Komolyan? Zsák a fejre? Egyszerűen rápillantunk a koordinátákra amikor odaértünk, és könnyen tudni fogjuk, hogy hol vagyunk. Egyenruhájuk volt. Legalább is az egyiknek biztosan. Melyik hadviselés is volt ez? Biztosan olvastam valamelyik hadászatos könyvben. Túszejtés… szervezet… nem… inkább szervezett… igen… a maffia. Huhúú! Majd kérni fognak tőlünk valamit. Persze, hogy mi vagyunk rá a legalkalmasabbak… de hogy ezekre az idióta módszerekre minek van szükség! Biztos ők is ugyanazt a könyvet olvasták mint én. Remélem akkor legalább egy palotába visznek.~
A lány azonban egy mukkot sem szól, pedig még nem ájult el. Fejében csak az zakatol, ami miatt Utahimét sikerült becsalogatnia a céhbe.
~A ritka petek… Timidus… el akarják venni mellőlem Timidust… és én nem tehetek semmit… semmit… most sem tehetek semmit…~
Shu hamar elájul, Timidus azonban ha engedik neki és nem kábítják el őt is, nyugodtan lépdel fogva tartói mellett arra, amerre vezetik, sűrűn felajánlva, hogy akkor sem menne el, ha eloldoznák, szívesen vinné a hátán Shukakut, és hasonlókat. A segítségét még nem ajánlja fel. Tudja, hogy valamelyik Donnak nagy szüksége van az ő szakértelmére, de minimum kérnie kell ahhoz, hogy ő felajánlja a tudását. Ha elkábítják, akkor azt is hagyja, sőt, még vigyorog is hozzá, hogy az idióták most cipelhetik mindkettejüket.

by **Rosalia** Szer. Feb. 26 2014, 20:38

Sötét van. Sötét és hideg. Sötét, hideg és nyirkos. Felettébb kellemetlen, talán már volt is ilyenben részetek idebent, talán nem is egyszer. De ha ez nem lenne elég, még be is vagytok zárva. Kis, apró magánzárkákba, úgy 1,5x1,5-ös rácsos kalitkákba, mely rácsok tapintásra fém vagy üveg érzetét keltik. Mondanom sem kell ugye, hogy immortal object... Shu és Ryuu a vaksötétben nem látnak semmit, Harut legalább segíti a látása. Kábák vagytok, fogalmatok sincs merre lehettek, mekkora távolságra hurcoltak el benneteket. Menütök ad annyi fényt, hogy legalább a kezetekig ellássatok, de a másik arcát nem tudjátok kivenni. Maximum akkor veszitek észre egymást, ha valamelyikőtök nyszörög vagy megszólal. Haru, ha megpróbálod megsaccolni a ketreceitek közti távolságot, akkor úgy 2-2 méterre lehettek, szabályos háromszöget alkotva. A helyiség többi része tök üres, falakig nem látsz el, már ha vannak. A ketrec alja nem rácsos, egybefüggő hideg aljzat. A minimapotokat nem tudjátok nagy nézetre váltani, csupán egy szögletes helyiséget ad meg. Inventorytokban pihenő felszerelésetek közül minden a helyén van, nem koboztak el tőletek semmit. Shu számára ami talán mégis a legpánikbaejtő, hogy fogalma sincs, hol lehet Timidus.

//Innentől kezdve kikapcsolom a játékból Timidust, a sorsáról majd később...//

by **Shukaku** Szer. Feb. 26 2014, 21:54

A lány nem nyitotta ki a szemeit. Meg sem mozdult. Térdeit átkarolva kuporgott, és számolta a másodperceket. A pánik, amely csak egy pillanatig tartott, már el is múlt. Amikor felébredt, csak pár pillanatba tellett, hogy felfogja, a sárkány nincs vele. Nem kereste. Nem volt értelme keresnie. Be volt zárva. Ha Timidus nem keresi őt, ha a sárkány nem tudja őt megtalálni, akkor neki semmi esélye nincs arra, hogy ő megtalálja a petet. Semmit nem tehet. Behúzódott a sarokba, és ütemesen, csukott szemmel ütötte a fejét a rácsba, hogy számolhassa az eltelt időt, amit a barátja nélkül tölt. Az eltelt időt, amit azért tölt magányosan, mert nem tudta őt megvédeni. Fejében egymás mellett szólaltak fel a hangok, hol kedvesen, hol vádlón, hol csöndesen, hogy várón. Vitatkoztak egymással, ő pedig csak hallgatta őket, és nem tudta, hogy melyikükkel értsen egyet. Nem akarta felismerni a hangokat.
~A rács. A rácsok. Sok rács. És keringenek. Körbe-körbe, mint az a fura játék (praxinoszkóp). Csak egyszer láttam azt a játékot. Néznek. Néznek kívülről, és minden forog. Forog, és engem látnak a rácsokon át. Csak keveset. Mindig csak egy keveset. De engem. Forog a világ és forgok én is. És ők csak bámulnak. Szótlanul bámulnak. És nevetnek. Szótlanul nevetnek. Nem akarják elmondani, de tudom, hogy nevetnek. Kinevetnek. Engem. Miért nem mondják meg, ha nevetnek rajtam? Miért akarják titkolni?~
~Timidus!~
~Nem is nevetnek. Sajnálnak. Szánnak. Mert szánalmas vagyok.~
~De te szeretsz egyedül lenni. Olvass! Gondolj vissza a könyveidre. Olvass újra mindent! Sok időd van kedvesem, és senki nem zavar. Végre senki nem zavar.~
~Az egyedüllét nem összetévesztendő a magánnyal. A magány az, amitől szabadulni akarsz, mert borzalmasan érzed magad benne.~
~Persze… még, hogy nem fognak bántani! Idióta! Hagytad, hogy elrángassanak! A te hibád! Az az átkozott magabiztosságod! Mert te mindent tudsz, neked mindent tudnod kell! Mindent jobban kell tudnod!~
~Kettőszázkilencvenegy, kettőszázkilencvenkettő, kettőszázkilencvenhárom…~
~És ki nevelte ilyenné? Ki miatt lett ilyen a sárkány édes leányom? Te voltál a tanítója. Te vagy az idomár. A te felelősséged volt, hogy jól neveld. Gyámoltalan pici sárkányka…~
~Ki a gyámoltalan?! Mit aggódsz már megint! Szedd össze magad! Ennyire nem bízol bennem? Visszajövök érted, és kiszabadítalak! Megígértem, hogy megvédelek, és én tartom a szavamat!~
~Mert ezt tanítottam neki… az egyik első dolog, amit megtanítottam neki…~
~Hagytad, hogy elvigyenek! Nem tettél semmit! Ledermedtél, és meg sem próbáltál segíteni. Tehetetlen vagy! Soha senkit nem fogsz tudni megvédeni! Ne engedj magadhoz senkit közel, mert mindig elveszíted őket! Hagyod, hogy elveszítődjenek!~
~Timidus!~
~Miért kiabálsz? Anyád most nem ér rá veled lenni… Nem tudsz egyedül lenni? Szégyelld magad!~
~Igen! Hívd csak őt! Ő majd segít! Megígérte! Neked semmit nem kell tenned! Megígérte! Megígérte!~
~Persze-persze! De azért te is segíthetsz egy picit. Shu! Leltár!~
~Csipog. Megint csak csipog. Idegesítő kis fattya. Sohasem hagy nyugton.~
~Sötét van. A sötétben rosszul látok. Sehogyan sem. De nem látom a rosszat sem. Az ismeretlen.~
~Te félsz az ismeretlentől.~
~De talán az ismeretlen kevésbé félelmetes, mint ami valójában odakint vár rád.~
~Kapcsold már be azt a nyamvadt kristályt és nézz körül!~
~Maradj még! Jó itt! Én vigyázok rád. Biztonságban vagy. A ketrecben senki nem érhet el. Őrizlek, mint egy értékes madárkát. Egy törékeny énekesmadarat. Énekelj nekem kedvesem.~
~Hideg van. Fázom. Miért fázom?~
~Mert hideg van. Most mondtad, te lüke.~
~Nem mondtam. Én meg sem szólaltam. Én ugyan nem! Meg se merek szólalni. Jobb, ha csöndben maradok. Az mindig jobb. Akkor senki sem vitatkozik velem. Akkor nem mondhatok rosszat, vagy butaságot. Inkább csöndben maradok. Benne. A csöndben. Örökre.~
~Timidus!~

Zwei Trichter wandeln durch die Nacht.
Durch ihres Rumpfs verengten Schacht
fließt weißes Mondlicht
still und heiter
auf ihren
Waldweg
u.s.
w.

~Na és ezt most honnan szedted?~
~Én is a fejében vagyok, ahogy ti is. Csak nem tudja! Hihi! Rejtőzöm ám rendesen.~
~Persze, hogy nem tudja, hiszen nem is ért. Sőt… még én sem.~
~De itt vagyok. Elolvasott, és itt vagyok. És nagyon jól érzem magam itt. Azt hiszem maradok.~
~Timidus!~
~Esetleg… ha szabad szólnom… mondjuk kiteleportálhatnál.~
~Timidus nélkül? És hagyja még jobban magára mint eddig?~
~Végül is, olyan mindegy már! Elengedted! Elengedted! hagytad nekik! Menekülj csak! Gyáva!~
~Esetleg Peterék még segítenének is neked Timidus kiszabadításában.~
~Persze! Valld csak be nekik, hogy hagytad, hogy elvegyék mellőled. Biztosan elnézik neked. Semmirekellő vagy!~
~Szabadulj! Az a dög úgyis csak egy program.~
-Elég!
Sikoltotta a lány, és elájult. Végre csönd lett.

by **Ryuu** Szer. Feb. 26 2014, 23:51

A nagy semmi. És mégis pihentető volt. Átadtam magam neki és csak lebegtem benne. Nem érdekelt, hogy hova visznek, azaz minek aggódjak rajta? Ez így amúgy, meg mindenhogy is, szóval nem igaz. Aludtam mint a bunda. Húztam a lóbőrt. Értitek. Semmi para, csak szunya és kész. Mi mást tegyen az ember ilyenkor? Ugye nem ébredhet fel, csak ha a méreg és a fáradtság egyvelege elmúlt. Az meg ugye odébb van még. Van értelme rémálmodni, mocorogni, kardoskodni, hisztizni, és még sorolhatnám. Hát persze hogy de nem. Semmi értelme! Ha meg akartak volna ölni, nem nyomják belém a drága mérget, és ha meg egy szadista bagázs, akkor nem a saoban lennénk. Ki az a szadista aki, egy olyan játékba megy, ahol nincs fájdalom? Teljesen védve vagyok. Ja hogy meghalhatok? Azt bármikor. Még így is, hogy az életpontok adják létünket, és mindenek megvan a maga sebzése. Még így is azt mondhatom, hogy az bármikor megtörténhet. Kivétel nélkül. Akár erős vagy akár gyenge. Egyszer csak vége a dalnak. Ezen nem változtathat az ember. Ha megpróbálkozik vele, akkor egy nagyon sanyarú élete lesz. Köszönöm nem kell. Én élvezni akarom az életet, nem leélni. Az egy dolog, és saját probléma, hogy nem nagyon tudom megfogni ezt az élvezetet. A többiek olyan könnyen nevetnek. Kicsit féltékennyé tesz a tudat, amilyen könnyen tudnak "boldogok" lenni.
A lényeg itt azért nem is ez, hanem az, hogy nem érdekel. Megölhetnek. Most, most még képesek rá. Ha meg akarnak ölni, hát most tegyék. Ha nem, akkor később úgyis találkozunk még.
Mosolygott. Ugyan nem volt kivehető és sötét is volt, de Ryuu álmában határozottan mosolygott. Nemsokkal azonban a nagy örömködés után valaki felsikított, amivel eredményesen felverte álmából a harcművészt is. Körbenézett, tapogatózott, meresztette a szemeit, de nem látott, és nem hallott jószerivel semmit. Azért adott ki magából hangot, sőt!
- Van itt valaki? Hahó? o.O -
Ha kapott választ, akkor talán még beszédbe is elegyedik a gazdájával.
- Hol vagyunk? Ki vagy? Téged is bezártak? Hányan lehetünk? Mi volt ez az előbb? -
Nah igen. Azonban nem ilyen tempóban, és egyáltalán nem idegesen. Egyszerűen feltette a legideálisabb kérdést, mindig a maga idejében, majd amikor realizálódott, hogy nem tudnak kijutni, visszadőlt szunyálni még amíg nem történik valami izgibb.

by **Drake Haru** Csüt. Feb. 27 2014, 16:59

Csend és sötétség. A fejem vészjóslóan zúg. Mégis.. Mi történt? A hallásom, a látásom.. Felnyögtem. Nem, a hallásommal semmi baj. Legalábbis magamat hallom.
Megtapogattam magamat. A karjaim, a lábaim, az oldalam, mellkasom. Semmilyen sérülést nem fedeztem fel. És érezhetően a szemgödreimben sem tátongott üresség.
Szóval sötétben vagyok. Hideg helyen, talán a föld alatt. Egy járat..? Miért nem emlékszem semmire. Ez vajon az ellenség tábora, vagy a mieinké? Valami felderengett előttem. Rácsok. Előre kúsztam csendesen, hozzájuk érve pedig ujjaimat végighúztam rajta, követve menetüket. Körbe értem, vagyis inkább négyzetbe. Bezártak egy kicsi helyre, egy ketrecben egyedül vagyok.
Egy hirtelen sikoly tört elő a csendből, melyre akaratlanul összerezzentem. Majd még egy hang a sötétségben. Külön ketrecekbe zártak volna minket? Vajon hányan vagyunk? Erőltetni kezdtem a szemeimet. És valami különös hirtelenben látni kezdtem. Ne erősen, de jobban, mint eddig. Talán csak hitelen hozzászokott a szemem a sötétséghez. Az enyémen kívül még két ketrecet láttam. Nem tudhatom, mennyien vannak egyben, de két emberről már bizonyosan tudomásom van. Azt sem tudom, vannak-e további kalitkák még itt. Mint ahogy az sem világos, ellenséges területen vagyok-e?
De mi ez a csend? Mennyire lehetünk messzire a harcok helyszínétől? Egy háborúban ez a fajta csend a legnyomasztóbbak közé tartozik. A zaj, a robbanások, sikolyok.. Annyira megszokottak, szinte mint másnak a madarak csipogása. És a lélegzetemet hallani... megrémít.
Veszthetek, ha megszólalok? Hisz őt is bezárták.. És ha ellenség is.. Nem lehetek már a mostaninál nagyobb pácban.
- Van. - mondtam ki, pár másodperces késéssel a férfi hangja után.
- Szerinted én többet tudok, mint te? Többet látok? - sóhajtottam. - Bezártak. - ez az egy bizonyos volt, egyetlen tény, amit biztosan tudok. De vajon.. hogy kerültem, kerültünk ide? Megerőltettem az agyamat, miközben a sötétet fürkésztem, és hallottam a feltehetőleg férfi mozgását. Valamit helyezkedett, majd egy helyben maradt. Mást nem hallottam. Nem lehetnek sokan itt. Talán tényleg minden ketrecben csak egy személy van. Az pedig annyit jelent, hogy összesen hárman vagyunk - legalábbis én ennyi ketrecet láttam csak. És a sikoly a most csöndes harmadikból származhatott.
Háború? Miért tűnik nekem olyan messzinek ez a gondolat..
Háború. Kard.
Kard... és Béke.
Béke.. és Játék.
O.o .... Eszembe jutott.
- Most álmodtam, hogy háború van, és egy játékban vagyok, vagy álmodtam, hogy játékban vagyok, és háború van? O.o - kérdeztem a sötéttől. Hátha választ kapok.. Vagy az egyik ketreclakótól. Azt hiszem, kicsit bekavart valami a fejembe.

by **Rosalia** Csüt. Feb. 27 2014, 18:22

Hirtelen erős fény gyúl, mintha reflektorokkal világítanának meg benneteket minden irányból. A fényforrások miatt a környezeteteket továbbra sem tudjátok szemrevételezni, viszont azt legalább már felmérhetitek, hogy mibe is vagytok bezárva. Magánzárkáitok a levegőben lógnak, ki tudja hány méter magasan, s felülről egy többszörösen áttétes szerkezetbe vannak rögzítve a lánccal a kalickák. Lent egy akkora bezárt láda található, amibe akár egy felnőtt ember is bőven elférne, fölötte pedig csörlővel éppen egy méretes kosarat húznak fel közétek, a tartalma szemmel láthatólag jópár súlygolyó. Fém kalickátokon kinyúlva mindhárman kényelmesen elérhetitek a kosarat. A rácsokon lévő zárakhoz viszont kulcsra van szükségetek, azzal azonban nem rendelkeztek. Mielőtt bármit is tehetnétek, üzenetek érkezik:

Játékmester írta:
Üdvözlet néktek a Blackriver kúriában!

Újabb érdekes csapatösszeállítást alakult ki: Egy gyámoltalan kislány, egy kiállhatatlan alak és egy hidegvérű gyilkos. Díszes társaság, különösen érdekes lesz, hogy tudtok-e majd együtt dolgozni, vagy ölre mentek egymással. A feladatotok roppant egyszerű, jussatok ki élve a kúriából úgy, hogy végigviszitek a játékot! Ironikus igaz? Egy játék a játékban, ahol az életetekért küzdötök...
Csak a főbejáraton juthattok ki, minden más kültérre néző ablak vagy ajtó immortal object, szóval kár próbálkozni. Lesznek mellékes feladatok is, amiket magatok dönthetitek el, hogy vállaltok-e, vagy veszni hagytok. A bejárati ajtón viszont egy mozaikos zárrendszert találtok, amelyhez ki kell gyűjtenetek a hiányzó öt darabot. Az összes darabka alkotja az egyetlen kulcsot, ami nyitja az ajtót. Azonban csak a leggyorsabb játékos juthat ki, aki elsőként lépi át az ajtó küszöbét. Hogy a másik két játékossal mi lesz? Nos, az egyelőre maradjon titok... A petet viszont hamar visszakaphatod kislány, de a többiek segítsége nélkül aligha....

A játék kezdetét vette!

Reagáljátok le a helyzetet és próbáljatok ötletelni a kijutáson. Mert gondolom szeretnétek kijutni Razz

by **Shukaku** Pént. Feb. 28 2014, 12:05

-Ez nem stimmel. Valaki csak van bent, ha egyszer azt mondta, hogy senki. Senki nem mondhatja azt, hogy senki, anélkül, hogy valaki lenne. Aki senkit mond, annak valakinek lennie kell.
-Maradj már Malacka!
-Malacka vagy te!
-Mindketten nyugi! Ez amúgy is Micimackó volt, nem Malacka.
-Igen. A másik pedig az, hogy nem is azt mondta, hogy senki, hanem azt, hogy van.
-Tehát van itt még valaki.
-Nem valaki. Valakik. Mivel beszélgetnek.
-Mert beszélgetni nem lehet egyedül mi?
-Nem hát!
-Hihi! Ezt pont te mondod?
-Hát… izé… jó akkor lehet. De ők többen vannak.
-Igen. Többen.
-Biztosan többen.
-Micsoda egyetértés!
És mivel a fejében lévő katyvasz lassan újra összeállt egy egésszé, a lány is magához tért. Talán a külső hangok ébresztették fel, talán a belső vívódása… persze az is lehet, hogy a képébe világító reflektoroknak volt a legtöbb közük az ébredéséhez… ezt már sohasem tudhatjuk meg. A lényeg, hogy felébredt, de a szemét nem volt hajlandó kinyitni, csak halkan nyöszörgött. Egészen addig, amíg meg nem hallotta az üzenet érkezésére figyelmeztető hangot.
-Timidus!
Kiáltotta volna, bár ez a kiáltás is csak halk cincogásnak volt hallható, mindenesetre arra elég volt, hogy kibillentse annyira, hogy elolvassa az üzenetet, amit sajnos nem a sárkány küldött neki.
-Egy kiállhatatlan alak?
~Oh! Játszhatunk a Bunkóval?~
-Ne nevezd így Alexet Timidus!
~Én itt se vagyok!~
-…
A lány megrázta a fejét. A többi hangot sikerült elüldöznie, de a sárkány megmaradt. Shu ennek nagyon örült, még akkor is, ha ez valahol arra emlékeztette, hogy picit elveszítette a józan eszét. Ha ennek hála a pet valamennyire mellette lehetett, akkor ez nem nagyon zavarta. Az viszont már annál inkább, ha a fejében lévő sárkány arra emlékezteti, hogy az igazi sárkány nincs mellette.
-Ne szemtelenkedj, inkább segíts!
A hangja olyan halk, annyira nyöszörgően suttogó volt, hogy a többiek nem hallhatták.
~El kellene olvasnod. Amíg nem olvasod végig, én sem tudhatom, hogy mi van odaírva.~
-Oké-oké…
Sóhajtott, és tovább futtatta szemét a szövegen.
-…és egy hidegvérű gyilkos.
~Oh! Még a Kegyetlen is? Micsoda csodás felhozatal!~
-A petet viszont hamar visszakaphatod kislány, de a többiek segítsége nélkül aligha....
~Többiek? Hajrá! Kérj segítséget!~
-De… de…
~Csapatmunka!~
-…egy kiállhatatlan alak és egy hidegvérű gyilkos…
~De ők is ki akarnak jutni!~
-Én… én itt maradok. Kint azt tanultam, hogy ha elveszek, akkor maradjak ott, ahol elvesztem, mert ott a legkönnyebb megtalálni.
~Badarság!~
-És… és Peterék látnak a kistérképükön, és ha nem megyek haza sokáig, akkor keresni fognak, és idejönnek, és kiszabadítanak…
~Ahamm… és én addig itt unatkozzak.~
-Azt sem tudom, hogy hol vagy! Nem tudok segíteni! Neked kellene segíteni nekem!
~De… de… Indulj!~
-Félek! A ketrec megvéd! A ketrecben nem bánthatnak!
~Nem akarsz segíteni?~
-Biztonságban vagy…
~Na persze! Aztán rád is lehet számítani!~
-Timidus!
És az utolsó gondolat, hogy nem csak fizikálisan, de érzelmileg is elveszítheti a sárkányt ha nem próbálkozik, hangossá tette ezt az utolsó sikoltást. Arra azonban nem volt elég, hogy átbillentse a tehetetlenségből a cselekvőképességbe.

by **Drake Haru** Vas. Márc. 02 2014, 19:20

Csend, hosszadalmas. Azt hiszem, magamra maradtam a kérdésemel. Persze lassan kitisztult a fejem, ám mégis ott volt az a leírhatatlan érzés.. Egy háború egy játékban. Ez kéne nekem. Micsoda szépségei is lennének..
Fény vakítot el. Ilyesminek képzelhetik el a túlvilágra vezető fényességet is. Tisztítótűz, blabla. Csak hogy a pokolba vezető utat aligha világítják meg. Így nem halhattam meg. Talán egy bombára, egy robbanásra fognám.. ha nem lenne közben csend. Lassan szokott szemem hozzá a világossághoz, ám egyksarat kihamarosan észrevettem, és benne valamilyen golyókat. Biztos vagyok benne, hogy komoly jelentőséggel bírnak azok. Talán a csörlőn tudunk vele varriálni.. vagy a kalitkánk súlyán.
Üzenet csipogására rezzentem össze. Pillantásom a kis jelre tévedt, miközben újabb sikoly hangzott fel, az előzőhöz hasonló. Ezen már meg sem lepődök..
Megnyitottam az üzenetet, és azt olvasva már az első mondatnál elmosolyodtam. Vajon melyik jellemző utal rám? Hümmhh.. lenne pár tippem. Bár talán a kiállhatatlan nem áll annyira közel hozzám.
Érdekes játéknak tűnik. Eleve nem dolgozhatunk együtt, ha úgy is csak egy juthat ki, nem?! Viszont mégis kell azért, hogy összeszedjük a darabokat. A végkifejlet csak a szerencsén múlik. Az nem kétséges, hogy egyedül nem megy. Vagy.. nem is tudom. Különös játék. Kíváncsivá tett.
Pillantásom újra a golyókra vándorolt. Először is ki kell jutni a ketrecből. Már csak az a kérdés, a golyók mennyit segítenek ebben.
Kinyújtottam a kezem, és megpróbáltam egyet venni. Természetesen mindezt óvatosan, csapdát lesve. Ha nem történt semmi, akkor behúztam a golyót magamhoz (user kérdés: átfér a rácson?) A kezemben forgattam a gömböt, játszotam vele. Ha másra nem volt jó, pótcselekvésként, míg gondolkozom, tökéletes. Végül gondoltam egyet, és gurítottam, egészen a ketrec másik végéig. Mekkora lehet a súlya?

by **Ryuu** Vas. Márc. 02 2014, 19:23

Visszadőlt. Ez a kulcsszó. Őt aztán tovább nem érdekelte semmi sem, ami hozzá vagy másokhoz irányult volna. Se beszéd, se zaj, se semmilyen inger. Eldöntötte, hogy amíg még sötét van és nem csinálhatnak semmit, addig szunyizik, mert ....megteheti? Jah meg azért is, mert fáradt. Az sem keltette fel, hogy az idegesnek hangzó harmadik, a válaszoló, enyhén elgondolkodtató dolgokat hord itt össze az elméjét illetően. Vagyis az elméjét illetően lehet elgondolkodni azok után, amiket összehordott. Aztán jött a spontán szemhélykiégetés több kisebb 100 wattos égővel. \o/ Ez ellen nem tudott védekezni. Önmagában lehetetlen volt, hogy ne keljen felemelnie a karját védekezőleg a bántó fénysugár ellen. Hunyorgott egy darabig, hoyg valamellyest szokja az új fényviszonyokat a szeme, és csak azután foglalatoskodott a pittyegő menüjével. Ismeretlen feladó. Meg sem lepődött rajta. Sőt, tudta is, számított rá, hogy ha valakitől akkor attól a pedobeartől fog kapni levelet,aki ide hurcolta. És ahogy végignéz a kis társaságon, nem egyedül őt.
A szöveg egyértelműen jelezte, hogy itt bizony mindenki megkaphatta az üzenetet. Persze abban nem lenne meggyőződve, hogy a "gyámolatlan kislány" érti is. A saját jelzőjére széles mosoly ült ki az arcára. Nem mintha rosszallná, mert teljesen illik rá ez a kifejezés, viszont azért eléggé degradáló. És nem érdekli. \o/ Sőt, tetszik neki. \o/
A "hidegvérű gyilkosra" felkapta fejét, és jól megnézte magának a pirit.
~ De tudod mit? Kapsz te is egy széles vigyort. ~
Majd felálltam. mert miért ne, jah igen, nem ment teljesen. Térdre ereszkedve, előre görnyedve nyúltam ki a kis kosárért, amit elénk "vetettek" a jóemberek. Egyből három súlygolyót is kivettem. Ha az elméletem helyes,akkor bizony lejjebb ereszkedem. Nézzük meg, hogy mi van abban a nagyobb kalickában. o3o
- Azt hiszem vicces kedvű szadistát kaptunk, emberek. Mit gondoltok, tudunk együtt dolgozni? :3 -
Ó, hát persze, hoyg ezzel kezdtem. Önállóan cselekedni, minden utasítás, vagy mások véleménye esetleg megkérdezése nélkül, de közben adni az álcát. Az ártatlan, nah "jó kiállhatatlan" ártatlan gyereket, és kérdezősködni. A vigyor azonban nem tudott leolvadni rólam. Azzal a harmadik taggal valami nagyon nincs rendjén. A gyilkos az csak indikátor, habár egy normális ember tőle is parázna, az egyszer szent. De ez a csaj lehet szívott valamit. Vagy csak egy az olyan agymosott idomárok közül, akik a kis szörnyeik nélkül nem tudnak gondolkodni se. wtf

Használható csak akkor lesz, ha képes lesz értelmes képet vágni. Habár, ahogy a levélben is írva volt, még kijátszhatom én is ezt a "petes" kártyát. *.*
- Hé kislány! Szeretnéd ha segítenék a peted visszaszerzésében? Surprised

-
Bájos kifejezést öltött az arcom. Ó kami sama, olyan kedvesnek érzem magam! xP Még az eszelős vigyort is lekapartam magamról, csak hogy lássa menyire törődöm vele. ^^

by **Rosalia** Kedd Márc. 04 2014, 00:23

Ahogy Haru behúzza a golyót a ketrecbe (igen, átfér a rácson, de te nem férsz át!), akkor az ő ketrece megindul lefelé, miközben Ryuué felfelé. Közben Ryuu is elkezdi vadul pakolni a golyókat, rögtön hármat is, aminek következtében Haru gyorsan vissza is kerül kiinduló pontba, sőt, jóval feljebb kerül, el sem éri már a kosarat. Ryuu viszont lényegesen lejjebb került és Shu is kicsit feljebb. A golyók egyébként nem egyforma nehezek, a kisebbek értelemszerűen könnyebbek, a nagyobbak pedig nehezebbek.

[Küldetés] Blackriver kúria (kid edition) K_ria_www.kepfeltoltes.hu_

A kép nem méretarányos, csak a könnyebb elképzelhetőség végett rajzoltam egy egyszerű helyzetjelentést.

by **Shukaku** Kedd Márc. 04 2014, 00:41

~Na tessék! Máris ugrálnak. Már azokkal a vackokkal is játszanak. Minden tervezés nélkül. Szólj már rájuk!~
-Én… én nem szólhatok…
~Akkor legalább kérj segítséget!~
-De…
~Akkor legalább köszönj! Ugye nem akarsz udvariatlan lenni?~
-Nem! Persze, hogy nem!
~Akkor meg? Szólalj már meg!~
A lány a menüjében lévő órára pillantott, vett egy nagy levegőt... majd a hirtelen jött ijedtség bent is tartotta benne, hiszen ha nem ült volna, valószínűleg elvágódik a ketrecben a lendülettől, ami felfelé kezdte húzni. Így azonban csak annyi történt, hogy az ijedtségtől egy nyöszörgő sikoly hagyta el az ajkait, és közelebb húzódott a rácsokhoz, hogy meg tudjon valamiben kapaszkodni, majd halkan, kérlelve kezdte meg a beszédet.
-Kérlek... kérlek ne! Várj!
Majd a menüjében lévő órára pillantott, ami jelenleg este tízet mutatott, tehát eszerint köszönt.
-Konbanwa!
Többet azonban nem mondott, mindössze figyelte, ahogy a többiek a golyóbisokat méregetik. Ő behúzódott a ketrec közepére, lehetőleg a legközepére, ahol a legnehezebben érhetik el kintről, és olyan kicsire kuporodott össze, amennyire csak tudott. Hallgatta a motozást, figyelte az eseményeket, néha fel-felpillantva térdei közül, akár több másodpercre is, amikor valami hangot halott. Igyekezett a másik szemébe nézni, amikor az hozzá beszélt. Nem akart udvariatlan lenni. Senkit nem szabadott megbántania. Semmit nem szabadott elrontania. Most nem. Még véletlenül sem. Újra egyedül volt, és nem volt aki megvédje.
~Vicces kedvű szadista? Ilyeneket mondott valaki Kayaba bácsiról is. De… ő nem venné el mellőlem Timidust! Ő nem! Ő adta mellém! Ő nem tenne ilyet!~
~Nem ez a lényeg! Itt vagy és kész! Lényegtelen, hogy ki tette!~
~De… de…~
~Együtt dolgozni!~
-Én… én… én tudok együtt dolgozni.
~… egy kiállhatatlan alak és egy hidegvérű gyilkos…~
~Légy óvatos!~
-És… és nem a petem. A barátom.
~Na azért!~
-És… és az nem elég. A levél azt mondja, hogy a többiek… mindenki kell…
~Timidus!~
Ajkába harapott, hogy elfojtsa a sírást, és könyörgő tekintettel nézett a másik ketrec irányába, majd gyorsan le is süti a szemét, előveszi a füzetét, és rajzolni kezd. Közel ugyanazt az ábrát rajzolja fel, mint ami fent szerepel Razz

, csak nyilakat is biggyeszt mellé, amit gyorsan, halkan el is magyaráz.
-Amikor... amikor te (mutat Harura) súlyt vettél el, akkor a te ketreced (mutat Ryuu irányába) indult meg felfelé. Amikor viszont te...
Megrázza a fejét, és rájön, hogy a sok te helyett érdemesebb lenne bemutatkoznia.
-Shukaku vagyok. De... ugye... ugye értitek? Ki kell egyensúlyozni a ketreceket ahhoz, hogy kijussunk... ha... ha akartok segíteni...

by **Drake Haru** Szer. Márc. 05 2014, 20:54

A hirtelen leesés a torkomba nyomta a gyomromat. Nem kellemes érzés.>.> Ám pont valami ilyesmit vártam azoktól a csörlőktől. Fel akartam nézni, hogy jobban megtudjam, mi is történt, ám ekkor hirtelen újra megindult a ketrecem, ami miatt a rácsokba kellett kapaszkodnom. És reménykedni, hogy nem leszek rosszul a fel-le mozgástól.
Idióta. Rögtön hármat kivenni. Nem hiába ő aa... kiállhatatlan alak. Igen, biztosan a srác az.
- Igen, erre nem olt nehéz rájönni. - sóhajtottam nagyot, amikor végre aktivizálta magát a gyámoltalan kislány is, és mutogatásba meg beszédbe kezdett. Bár a srác biztosan nem látta, hiszen ő jóval lejjebb volt tőlünk.
- A nevem Haru. - mutatkoztam be én is a lánynak. - És már csak az itt a kérdés, hogy vajon mindannyiunk ketrecének le kell érnie a földre, vagy elég csak együnkének? Hiszen.. mi van, ha ott van valami kar, vagy ilyesmi, amivel már ki tud minket engedni az illető. - ha tényleg így van, akkor a kislánynak kell lennie annak, aki kijut. Nekem úgy se segítenének, a fiúban pedig nem bízok meg. Ez a lány biztosan segít, nem hiszem, hogy egyedül útnak indulna, és itt hagyna minket. - Aztán lehet, hogy egyszerre kell leérnünk. - megpróbáltam megsaccolni, vajon mennyi kő lehet a kosárban. Elég-e mindhármunknak?
Nem, nem jutottam előrébb semmivel sem. Csak annyit tudtam, hogy én nem érem el a kosarat, ahogyan a srác sem.
- Most csak te tudsz hozzáférni a kosárhoz. - mondtam Shukakunak. - Én feljebb vagyok, az a tökkelütött pedig lejjebb. Vagy te veszel ki köveket, vagy a fiú dob le néhányat, hogy újra kiegyensúlyozva legyünk, vagy.. ennyi. Ennyi lehetőségünk van. - megvontam a vállam. Az én tudományom itt megállt. Még egy dolgot tehettem.. és azt meg is tettem. Az a nyomi, aki rögtön három követ vett magához.. Nos, megérdemelt még egyet. Fogtam az én kövemet, és kidobtam a ketrecem oldalán, úgy lendítve, hogy lehetőleg a srác ketrecén landoljon, nagy ütődéssel. Ha mégis azt választjuk, hogy egy valakit juttatunk le, akkor ez egy jó megoldás lehet rá.. Fentről dobáljuk.xD

by **Ryuu** Szomb. Márc. 08 2014, 12:02

Alig hogy kivettem a három golyóbist, a nyöszörgő kislány már rosszallását fejezte ki. Én meg "bambán" néztem vissza rá. Könnyű a bambán tettetni, egyszerűen csak néz felé, de ne rá, hanem el mögötte. A hatás garantált, az illető azt se fogja tudni, hogy érted e amit mond. Még hozzá tehetsz egy "He?" kifejezést, ami szintén azt hívatott jelezni, hogy nem vagy a történet magaslatán. Annak ellenére sem, hogy az előbb még a segítségedet ajánlottad föl a pöttömnek. Egy dolog érdekel csak, azok a szép golyók, amikből egyből hármat is magadhoz emeltél.
Amit el akartam érni, azt viszont elértem. A piri följebb került, jóval följebb az eredeti helyétől. Láthatóan el sem tudná érni a kosarat. Ugyan én sem, de ez most lényegtelen. A lenti ketrec kellene nekem. Majd hallom a nagy bemutatkozósdit. Hmmmm....
- Én Aleandro vagyok. x3 De hívhattok csak Aleandro sannak is. o3o -
Persze, hogy semmit se láttam jóformán abból a lapocskából, azonban a helyzetünket csak fel tudtam mérni, szóval semmi gáz. Cool

Simán ki lehet következtetni, hogy mit firkált rá a lapocskájára Shu kisasszony. Nem válaszoltam a kis beszámolójára, annál is inkább mert ezt megtette helyettem a másik delikvens. Szörnyű egy alak. wtf

És még sérteget is. Sad

Hát mit vétettem én? o.O
- Áh - Hökkentem meg látványosan. - Mostantól kezdjek félni, Hidegvérű gyilkos chan? Minden áldozatodat sértegeted, mielőtt pixelekké szaggatod? o3o - Nyugodtan terültem el a ketrecemben, és úgy beszéltem felfelé, jól hallhatóan. Nem volt a hangomban vidámság, az arcomról se olvasható le, hogy mennyire jól szórakozom.
- Ez valamilyen perverzió nálad? o3o -
Majd megdobált. :O Ez aztán a vissza-válasz! xP Tüzes a lányka. hentai

Felnevettem, ahogy nagyot koppant a ketrecem oldalán a golyóbis majd tovább gurult.
- Öh, a célzó képességeden még csiszolnod kell. xP -

by **Rosalia** Szomb. Márc. 08 2014, 19:45

Ha jól értelmezem, akkor annyi előrelépés történt, hogy Haru átdobott egy golyót Ryuu ketrecébe. Ennek következtében Ryuu ketrece még lejebb ér és majdnem eléri a padlót. Ekközben Shu ketrece feljebb húzódik, így már ő sem éri el a kosarat, Haru pedig majdnem felkerül az áttétes szerkezethez. Szabad szemmel is kivehető az erős reflektorfények ellenére is, hogy a Shu felőli oldalon van egy kapcsoló - ki tudja mié, olyan, mint egy nagy gomb - a Haru felőli oldalon pedig egy kulcscsomón 3 kulcs függeszkedik. Azonban Haru pont nem éri el a kulcsokat. Ha egy kicsit nehezebb követ választottál volna, amit hozzávágsz Ryuuhoz... Rolling Eyes

by **Shukaku** Kedd Márc. 11 2014, 05:38

~Erre nem volt nehéz rájönni.~
~Ne okoskodj már megint. Nagyobbak, idősebbek, úgy is jobban tudják, mint te!~
~De az a lány… és még a fiú sem…~
~Fene tudja… de mindig mindenki jobban tud mindent. Ez így szokott lenni.~
-Én… én… sajnálom.
És a lány inkább visszavonult a ketrec közepére. Nem kértek a segítségéből, és nem is tudott segíteni. Ha talán Haru kicsit több kedvességgel fogadta volna a tervezgetését, akkor még körbe is nézne, és észrevehetné a kapcsolót a ketrece mellett, így azonban csak a ketrec padlózatát veheti észre, amire szomorúan, meredten bámul, egészen addig, amíg a fiú meg nem szólítja.
~Na bumm! Aleandro. Az is csak Al… tuti ő lesz a kiállhatatlan alak.~
~Veszekednek. Miért veszekednek? Talán… talán ők nem is akarnak kijutni, csak sértegetik egymást. Sértegetni a másikat sokkal jobb, ha a ketrecben vagy. Így legalább verekedni nem fognak. Nem tudnak együtt dolgozni… ha nem dolgoznak együtt… ha nem segítenek… sohasem fogom tudni megtalálni Timidust.~
~Timidus!~
~Add fel! Ezekkel nem mész semmire. Egyedül kell megoldanod.~
~Nem! Egyedül nem megy!~
~Nem is! Semmire nem vagy képes egyedül! Haszontalan vagy!~
~Timidus!~
Guggolásból lassan térdeire ereszkedett, kezeivel megtámasztotta magát, haja pedig az arcába hullott. Nem akarta hallani a többiek szavait. Nem akarta tudni, hogy miért nem akarnak neki segíteni. És… ha neki nem is, mert okuk sincsen rá… de azok ketten még önmagukon sem akartak segíteni. Csak veszekedni akartak.
~Elég! Mindenkinek kuss legyen!~
~Az emberek… a gonosz emberek. Nem Kayaba bácsi vette el tőlem Timidust. Ő biztosan nem. Ők voltak… ők voltak, és most úgy csinálnak, mintha ők is be lennének zárva. Engem figyelnek… hogy mit teszek Timidus nélkül. Látni akarják, ahogyan szenvedek… ezért vannak itt. Mindig ezért vannak itt. Mindig ezért vernek meg, ezért gúnyolnak. Meg akarnak alázni, és figyelni, ahogy…~
~Timidus!~
~Nem! Nem fognak többet! Nem figyelek rájuk, és sírni sem fogok! És válaszolni sem! Ha nem kapnak választ, akkor abbahagyják és kiengedik Timidust… csak miattam tartják fogva, hogy én megtörjek. Nem fogok! Nem szabad!~

by **Drake Haru** Pént. Márc. 14 2014, 15:10

- Alehandro? Huamigel vagy Maricsuhi választotta neked a neved Aleandro-san? Razz

- nevettem fel csendesen, gyerekesen.
Hi- hidegvérű gyilkos? - kérdeztem tettetett kiakadással. - Ne-nem én vagyok az. ><" - ráztam meg a fejem. Bár nem tudom, onnan lentről mennyire látszódik. - Az indikátor nem jelent semmit.>.< - fújtam fel a pofim puffogva. - És honnan tudod, hogy helyesen ítéltek-e meg az elrablóink? Hiszen nem is ismerhetnek, nem is tudhatják. - nyafogósra vettem a hangom, mintegy védekezőre a szörnyű elnevezéssel szemben. Egyébként elgondolkodtató.. Honnan tudják, hogy én hidegvérű gyilkos vagyok? Az indikátor nem elég ok, lehetett volna védekezés is. Figyeltek. Csak így jöhettek erre rá, ha megfigyeltek engem, minket. És akkor nem is volt véletlen, hogy pont ott és pont akkor kaptak el. Mindez szánt szándékkal volt. És nem lett volna jó akárki más, csak mi. Kiválasztottak minket jellemeink alapján. Össze raktak három teljesen eltérő embert egy helyre, csak hogy mulatságosabb legyen.. Mulatságosabb.. De kinek? Valószínűleg annak, aki ezt látja. Valószínűleg figyelnek. Hiszen mi értelme lenne, ha ennyi előkészület után egy ilyen helyzetbe raknak minket, kiválasztottakat, és akkor nem élveznék munkájuk gyümölcsét?! Valahol biztosan látnak.. És a menekülőutat is ezért adták. Az egész játékot az önmaguk szórakoztatására találták ki, mi csak a szereplők vagyunk, mondhatni a patkányok. Vajon mi lesz akkor, ha nem szórakoztatom őket megfelelően? Ha nem azt kapják, amit vártak? Ha nem teszünk semmit? Nem, ha semmit sem teszünk, biztosan csinálnak valamit, amivel ösztönöznek minket a tettekre. Én legalábbis azt tenném, ha egy ilyen játékot elkészítenék.
Ez a fiú meg.. Ha tudná, micsoda gyönyörűségesen kidolgozott helyzetbe kerültünk.*-* Persze nem tudhatja, nem láthatja át - ahhoz túlságosan gyökér. Hehehh.. Ha tudná, hogy csak a kiválasztottakat sértegetem, mielőtt a csodálatos vörös vérükkel befestem testeiket.. Ha tudná, akkor biztosan megtisztelve érezné magát, és nem bánna így velem. De nem baj.. Nem is érdekel. Most ez a játék a lényeg.*w*
Ekkor pillantottam meg a csillogást, a fémre érkező fény csillogását. És az a fém nem volt más, mint kulcs, három is.*-* Itt a játék következő szintje. És az én kezembe adták mindezt. Nálam a döntés, hogy a többiek kikerülnek-e a kalitkából. Már ha majd egyszer meg tudom szerezni a kulcsokat.>.> Sajnos még túl magasan vannak.. Vagy.. Várjunk csak!
Lenyitottam a menümet, és bogarásztam benne. A mostani fegyverem nem jó, az túl nagy áldozat lenne. Viszont van itt még egy régi.. Ohh igen, meg is van! Előkotortam a kezdő fegyverem, és most azt dobtam Aleandro ketrecének tetejére. Senki nem mondta, hogy csak golyókkal lehet elérni az egyensúly változást.
Ohh, és a kislány.. Vajon megint bealudt?

by **Ryuu** Szomb. Márc. 15 2014, 20:45

Most meg mi a frászkarikát sajnál? Ehh, ez a lány egy csődtömeg. Még azt se tudja rendesen felmérni, hogy mikor kell beszélnie, és mikor bocsánatot kérnie. Majd ha valamiben zavarni fog, ajánlani is fogom erősen, hogy kérjen sűrűn bocsánatot, de most mi az istennyiláért húzódik a ketrec közepébe és gubódzik be csigaként? Ez valami katatón állapot? A fene egy meg az egészet. A pirivel kell lemeccselnem ezt. Pedig nem jó választás. Ha a csaj használható lett volna, sokkal könnyebb lenne ez. Persze most okolhatnám magamat is, amiért nem voltam elég figyelmes vele szemben, és nem tanúsítottam elég kedvességet neki, de tudja mikor! A-aa én aztán nem leszek bűnbak, mert őneki hisztizni van kedve.
Nah tessék, ez meg a másik. Pirink úgy látszik, tényleg szeret csúfondároskodni. Nem véletlenül nem adtam meg a rendes nevemet, pipi!
- Nem Muramachi, kérem, hanem Masamune! Razz

-
Úgyis elég műveletlennek néz ki ahhoz, hogy még ezt a nevet se ismerje! xP Mondjuk én is csak animékből meg gamekből ismerem ezt a nagy hős vezérünket, de üsse kő, kit érdekel. Ő az a tipik nem törődöm kislány, aki azzal kekeckedik, hogy ő milyen buta! Böáhh ki nem állhatom! Nah jó, ez így nem teljesen igaz. Imádom őket felhúzni. \o/
- Ezt azért azzal a szép vörös indikátorral kijelenteni bátorság! xP Meg nekem aztán mindegy, hogy játszod e az ártatlant, ha egyszer úgy is csak együtt vihetjük ki a játékot, akkor segítened kell. Vagy te is megdöglesz.

-
Felhúztam volna magam? Nem hiszem. Egyszerűen csak irritál. Nehogy már azt higgye, hogy jobb troll nálam! Razz

Nah meg ami igaz az igaz. Nekünk együtt kell dolgoznunk, különben ez a hely nem fogja kinyitni a kapuit. Ez az első feladat is ezt bizonyítja. A végén persze majd eldől, hogy ki az erősebb meg gyorsabb, de addig játszani kell. És ha van valami az agyában, levegőn kívűl, akko rezt ő is tudja.
Nem kell hozzá jópofiznunk egyáltalán. Mindannyian tudjuk, hogy a végén jószerivel felkoncoljuk egymást a kijutásért, de hát ez a játék. A gyorsabb győz, és persze én leszek a győztes! Cool

- És ez rád is vonatkozik kislány! - szólok fel kicsit erélyesebben a picsogósnak. - Ha látni akarod a petet, akkor szedd össze magad. Van valami melletted? -
Aztán bumm. A vöri aktivizálva magát és egy kardot dob a cellámra! nanio shiteru omai! Baka. >.< Majdnem kiugrott a szívem a helyéről! Suspect

Felpislogok hozzá is, hogy vajon mi a fészkes fenét csinálhat. >.<

by **Rosalia** Vas. Márc. 16 2014, 15:12

A kezdő fegyver elég többletsúlynak bizonyul ahhoz, hogy Ryuu elérje a padlót, miközben Haru is kartávolságon belülre kerül a kulcsokhoz. Shu ketrece hangyányit mozdul feljebb, saccra a kosár és a kapcsoló között lehet félúton, még legalább másfél méter kellene, hogy elérje. Igaz, hogy Ryuu a földre érkezett, de nincs, amivel kinyissa a zárat. Igaz hogy Haru szerzett három kulcsot is, de vajon ezek valók-e a ketreceitekhez, illetve Haru megosztja-e a kulcsokat a többiekkel. Leszerelhetőek egyébként kulcsok a tartóról. Mindeközben Ryuu észreveheti, hogy valami mocorog a ládában.

Timidus:

by **Shukaku** Vas. Márc. 16 2014, 16:46

És beszélnek. Még mindig csak beszélnek és beszélnek. A semmiről. Legalább is semmi fontos nem lehet, hiszen Shukaku fülébe csak mint duruzsoló zaj jut el. Ha fontos lenne, akkor bizonyára szavakká manifesztálódna. A fontos dolgokat általában meghallja az ember. Mondjuk a nevét. Igen. a nevét mindenképpen. Ha egy tömött osztályteremben vagy, és mindenhonnan szövegelés vesz körül, amire egyáltalán nem is figyelsz, ha a nevedet mondják, akkor azt valahogy kiszűri az agyad, és felkapod a fejedet. De Shu nevét senki nem ejtette ki a száján. Bizonyára azért nem, mert nem volt fontos. Nem érdekelte őket az ötlete, ők már amúgy is tudták, de persze kezdeni ezzel a tudásukkal nem akartak semmit. Ők csak veszekedni akartak, és azt nagyon jól csinálták… hosszan… unalmasan… sértésekkel teletűzdelve… hangosan. Annyira hangosan, hogy arra még Timidus is felébredt, pedig nagyon nem akart. Végre volt egy hely, ahonnan Shu nem robbantotta ki reggel.
~Maradjatok már csöndben, nem igaz… még sötét van. Nem is kell felkelnem.~
-Csöndesebben már odakint!
-Timidus!
Törte meg a lány kábulatát, és ezúttal boldog és aggódó és felszabadult és rettegő… az érzelem minden kavalkádja vegyült abban a sikításban, amivel egyetemben a ketrec széléhez rohant, és bámulta azt az egyetlen pontot, ahonnan társa hangját hallotta. Tudta, hogy ez most igazi. Igazinak kell lennie.
-Timidus!
Kiáltotta el magát újra, és már őrült himbálódzásba és kalimpálódásba is kezdett, hogy csak centikkel is közelebb kerüljön a ládához.
-Ne visíts már te is! Most keltem fel! Hol vagyunk?
~Igen… ő tényleg Timidus! Timidus!~
-Hahó!
-Egy… egy szobában… ketrecekben… és itt van egy másik lány piros indikátorral és egy fiú, akinek nem piros az indikátora, és…
-És esetleg csinálnál valamit, hogy kijussak innen?
-Jól vagy Timidus?
-Persze, hogy jól vagyok. Nem szoktam én megsérülni… kiszabadítanál végre? Igencsak unatkozom.
-De… de… azt mondták, hogy csak együtt tudunk…
-Na és?
-És… és… a többiek veszekednek… és…
-Hát akkor mindenkinek pofa be, és dolgozzatok azon, hogy kijussak innen. Ahogy hallom újabb csodás csapat jött össze, mint a kazamatában. Ha ki akartok jutni, akkor szükségetek lesz a segítségemre, úgyhogy… nagyon szépen megkérek mindenkit, hogy nyissátok ki ezt a vackot.
~Timidus!~
És a lány szeme villant… előtte lebegett a cél… aminek csak ketten álltak az útjában. A két acsarkodó gyerek, akik nem akartak segíteni. Shukakunak még felvillant, hogy nemrégiben kérdeztek is tőle valamit, tehát gyorsan körülnézett.
-Van itt egy… egy kapcsoló. De nem érem el. Talán… talán neked kellene kipróbálnod a kulcsokat.
Nézett Haru felé, aki immár elérhette a kulcsokat.
~Azta! Ketrecben vagytok, és talán a kulccsal kellene próbálkozni? Egyszerűen zseniális! Nem is értem, hogy miért nem nekem jutott eszembe… jah de… mert én be vagyok zárva, és csak nektek van lehetőségetek gondolkodni és próbálkozni. Nem véletlenül nem adtak nekem semmi módot a kijutásra. Na de azért nézzünk körül.~
Párszor megütögette a dobozt, és ha sebezhetetlen volt, akkor nem kezdett el kaparászni, csak körbematatott, hátha talál valamit. Ha esetleg megtalálta a zárat, akkor a pálcájával kezdett benne matatni. Tönkretenni nem tudta, és hátha szerencséje lesz, és úgy találja el, hogy kinyíljon. Garfieldnek sikerült a hűtőajtó lakatjával, pedig neki nem is pálcája volt, csak egy hajtűje. Ha ez sem ment akkor csak tovább zsörtölődött magában, és el sem tudta képzelni, hogy hogyan kerülhetett egy szobába három ilyen csodás személyiség. Becsülte ő a lányt bizonyos dolgokért, de abban biztos volt, hogy ha fordított helyzetben lennének, akkor ő már mindenkit megmentett volna. Kétszer.

by **Drake Haru** Pént. Márc. 21 2014, 20:07

Hjajjj.. Kezdett elegem lenni a csevegésből. Régen nem beszéltem ennyit egyhuzamban, mint most ezzel a sráccal. Egészen kiszáradt a torkom tőle.
- Az indikátor nem jelent semmit. - jelentettem ki újra, duzzogva. - Szóval.. akkor.. segítesz te is? Mert.. mert akkor együtt kijuthatunk. - egységben az erő, jee! Sok lúd disznót győz! Sok mi kijutunk! Te jó ég, hol tanultam én ilyen mondásokat??! No mindegy, lényeg, hogy nyerjek, és kiengedjen az a valaki, aki itt van, és éppen kukkol minket. Körbepillantottam a teremben, keresve valami kamerát , vagy ilyesmit, ám nem igazán láttam semmi olyat.. Érdekes. Biztosan máshogy oldották meg.
Ekkor pillantottam meg a kulcsokat, aminek az lett az eredménye, hogy egy fegyverem repült is az idegesítő kölyök ketrecének tetejére. Ez pedig éppen elég volt ahhoz, hogy elérjem a megváltó eszközeimet.
- Az első ajándék a szervezőktől. *-* - ragyogott fel a szemem, és köbe pillantottam. Érdekelt, vajon honnan néznek minket.. Mondjuk hogy véletlenül se mutassam a szoknyácskámat olyan szögből.. Na nem mintha annyira érdekelne az ilyesmi, csak azért belegondolni, hogy.. És rajtam kívül az a másik lány is fiatalnak néz ki. És szoknyában van. Tuti valami perverz, pedofil, kukkoló..Blöee.. Csak tudnám, hogy akkora kissrácra minek van szükség..ee...fúj.>.< Bi?!
Levettem a kulcscsomókat, és életmentő dolgokként szorongattam őket. Most már csak arra kell rávennem őket, hogy valahogy lejussak, és kiszabadítom magamat, és kész.\o/
Ekkor hangokat hallottam lentről. Idegen hangokat. Talán egy újabb társ? Vagy a szervezők?
Ja nem, csak az elveszett pet. Na, ő is megvan már..>.> Viszont Shukaku szavaira felkaptam azért a fejemet. Ő tud a kulcsokról? Látta, ahogy leveszem azokat? A fenébe, így nem titkolhatom el őket! >.< Most mi legyen?
- Megpróbálom, dee.. Előbb le kéne jutni. Nem akarok ilyen magasról leesni. - és ez nem volt hazugság. Tényleg kipróbálom.. Az majd elválik, hogy csak a sajátomon, vagy az övékén is..
- Figyu, Alehandro-san! Le kéne dobnod pár követ, meg úgy kéne egyensúlyoznunk, hogy Shu elérje a kapcsolókat.. És akkor ha én leérek, kiszabadítom magam, és utána Shukakut is lehozzuk, mert benne bízom. Legvégül lejössz te valahogy. - magyaráztam a tervem. - És akkor gyorsan megmenthetjük a petet is. - Nem, eszem ágában sem volt szeretetszolgálatnak lenni. De most ez jól jött. Vagy együtt működnek, vagy ott maradnak. A kulcs az én kezemben van!

by **Ryuu** Szomb. Márc. 22 2014, 16:17

Az indikátor nem jelent semmit? Kami sama, ezt most tényleg előtte? Más esetben még oké, még talán el is hiszi az ember, de azért ne nézzen totál hülyének ez a hibbant csajszi! x.X
- Nah szóval, elárulom, hogy ha eddig nem lettél volna tisztában vele. A Sword art onlineban azok viselik azt a szép vörös indikátorszínt, mert megöltek egy vagy több játékost. Engem aztán nem érdekel a kis meséd arról, hogy önvédelem volt, de ha körbe nézel, akkor egyedül neked van ilyen színű jelzésed, ergo a "gyilkos" jelzőt, bármennyire szeretnéd tagadni, neked adták a láthatatlan barátaink. x3 -
Ó shit, és még adja a szende kislányt. Rosszul vagyok!

Nincs egy szemernyi tisztesség érzet sem ebben a lányban? A másik meg nyavalyog, nah nagyszerű. Egy csomó sipítozó csirkével kerültem össze. Így hogy a fenébe fogok kikerülni innen? Neutral

Aztán fejlemények. Először is a lenti cella, nem cella, hanem egy doboz. És elég nagy arra, hogy beférjen egy kutya vagy akár egy kisebb játékos is, azonban a kis hiszti panka reakcióiból, meg a kifelé szólongató hangok alapján nem játékos volt, hanem a pet!
A pet, aminek a neve Timidus! Ki ad ilyen ízléstelen nevet egy állatnak? Vagyis petnek. Tuti, hogy lány, ahogy lány az idomárja is, csak mintha az egy kissé erélyesebb lenne. Jó lenne, ha nem akadályozna a későbbiekben ez a kis izé majd, de úgy is fog.

Nagyszerű. Örömrivalgások, egymásra találás. Ezt a lapot még egyszer nem lehet kijátszani, pedig milyen könnyű lett volna rángatni a kis pisist, míg nincs meg az a pet. Cshh.
Majd újabb fejlemények. Én csak figyeltem, elvégre az én környezetemben ezen a dühöngő fenevadon kívül nem igen volt semmi használható. Suspect

Kulcsok azonban voltak, és nagy sajnálatomra nem Pankánk keze ügyében, hanem az idegsítő ribinél!
- Cshh, arról tegyél le Gyilkos chan. xP - Szólaltam meg teljesen könnyeden, semmiféle haraggal a hangomban. nem is voltam mérges, tulajdonképpen élveztem a kialakult helyzetet, de hogy engedni nem fogok neki, az is biztos. Itt én veztek! Twisted Evil

- Ugorj csak le, nem fog fájni. x3 - Majd tetettet sértődöttet játszottam. - Ha te nem tudsz bennem megbízni, én hogy bízzak meg benned? Sad

- Még el is fordítottam a fejem tőle, majd újra felé vonva a tekintetem, gonoszan villantak meg a vörös íriszeim. Imádom a vörös szemeimet, olyan gonoszak! Twisted Evil

Az alap fekete fényével nem lenne ilyen hatásos. Rolling Eyes

- Ha lejöttél, nyisd ki nekem is a cellám, aztán majd összedolgozhatunk, ahogy azt eredetileg is kellett volna. x3 - Nem vagyok mulya, ezt senki sem mondhatja rám. Engem nem versz át kislány! Razz

- De akár le is dobhatod a kulcsokat. x3 -

by **Rosalia** Vas. Ápr. 06 2014, 13:13

Ütemesen kattogó hangokat kezdtek el hallani.

Haru vagy Shu következik.

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Blackriver kúria (kid edition)

[Küldetés] Blackriver kúria (kid edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (kid edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (kid edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (kid edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (kid edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (kid edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (kid edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (kid edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (kid edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (kid edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (kid edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (kid edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (kid edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (kid edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (kid edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (kid edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (kid edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (kid edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (kid edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (kid edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (kid edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (kid edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (kid edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (kid edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (kid edition)

Re: [Küldetés] Blackriver kúria (kid edition)