Re: [Küldetés] Blackriver kúria (kid edition)

by **Ryuu** Vas. Aug. 31 2014, 17:22

Szóval ott tartottunk, hogy megittam a löttyöt ~ és mintha egy kaján vigyor terült volna el a sárkány arcán, de könnyen lehet, hogy behaluztam o.O ~ majd nem történt semmi. Sokáig nem, és már már itt tartottam hogy eljátszom a halálom és felmászok a lépcsőn ~ mert most már biztosra vettem, hogy Haru egy színész Mad

~ ( hogy merészeli! és még jól is csinálta! Mad

Én vagyok az egyetlen igazi! >.< ), amikor Haru feje megjelent az ajtóban, de csak a feje! - Kami sama! Szét fogunk esni? Shocked

- Majd eltűnt a fej. >.> Még mindig nem mutattam fájdalmat, lehet beleéltem magam az ijedségbe, és így ~ lehet tévesen ~ Shukaku úgy döntött, hogy iszik a löttyből, persze senki nem hagyott, és nem is gondolt szegény Jun chanra. Höhh, ő akkor most hogy fog kijutni? o.O - Fe-felmegyek... meg kell keresnünk a többi részét is... - Ijedten beszéltem, habár ugyebár a saoban nem maradnak meg a levágott testrészek, és biztos lehetett abban is mindenki, hogy nem halott Haru.
Felérve ez bizonyossá is vált. nem teketóriáztam sokat azon, hogy mit is kéne csinálnom. A mapomat azért gyorsan lecsekkoltam ha már pittyegett, hoyg változást állt be. Tehát mehetnék máshová is, de miért tenném. amikor szemmel kell tartanom az én egyetlen pirimet? x3
A háta mögé érve átkaroltam és belöktem a szobába. - Megvagy! Nah lássuk úúúúú, ez aztán szép kis szoba. valami dolgozó szobája lehetett a GMnek. x3 - Kezdtem "találgatni" vaktába. Körbe néztem és be is csörtettem megfogdosva a hozzám közel álló dolgokat. Egy szívmintás "kulcslyuk" Suspect

egy szépen desingelt íróasztalon s egy kényelmes szék is. bele is huppanok, de aztán meggondolva magamat a csillagvizsgálóhoz nyomulok. x3

by **Jun** Kedd Szept. 02 2014, 12:50

Igen, most már egészen biztos, hogy az ital hatása, hogy láthatóvá, illetve tapinthatóvá vált Haru számára a lépcsősor. Amikor Ryuu-kun megitta, és szintén elkezdett felfelé haladni, kissé meglepődtem. Vajon neki miért nem volt semmi baja? Mégis csak van itt valami turpisság a itókák között. Kétség sem fér bele, hogy a színek jelentenek is valamit. Közben a lánykára pillantok aki időközben felhajtotta az itókáját.
- Mi a baj? Érzel valami furcsát? - kérdezősködtem, nem igazán értettem miért nem lebegett fel mint a többiek. Talán az övé mégis csak más hatást kelt. De az is lehet, hogy csak megsajnált. Rámosolygok, és megnyugtatom. - Ne aggódj miattam, feltalálom magam amíg szétnéztek odafenn. Talán van fent egy negyedik ital, ami engem vár, és azt csak ti tudjátok lehozni nekem. - biztattam picurit, ugyan nem szívesen küldeném a másik kettő után, de látva, hogy milyen véleménnyel van az a kettő is egymásról kétlem, hogy szövetkeznének ellenük, amíg én idelent matatok. Ha sikerült a lánykát meggyőzni, hogy induljon a többiek után, megvárom amíg eltűnik, és ismételten szétnézek a szobában. Ezúttal sokkal alaposabban mint ahogyan korábban tettem. Egyrészt mert bármilyen apróság elkerülhette a figyelmem, a másik pedig, hogy amúgy sincs mivel elütni az időm, szóval legalább dolgozok egy picurit.
- Hmmm... - lépek oda az egyik órához, és alaposan szemügyre veszem, ha elérem akkor megpróbálom felnyitni, esetleg valami titkos rekeszt találni rajta. Jobb ötlet híján, ha hozzáférek a mutatókhoz, megpróbálok azokkal is babrálni. Talán valami misztikus szám lehet ez a négyes. Négy ember, négy óra, négy sarok, és még további négy ajtó. Utolsó ötletként visszatérek abba a szobába ahol ~~Takumi-kunnal~~, Ryuu-sannal nézelődtünk. Próbáltunk óvatosak lenni, és nem tapizni a dolgokat, most már nincs mitől félni, alaposan végigmatatnom az összes polcot, vizsgálom az asztalkát amin a szemcsik voltak, illetve még az alsó felére is nagy figyelmet fektetek, hátha valami rá van tapasztva valamivel. A magasabban lévő polcokat, az asztalra állva próbálom meglesni. Hasonlóan járok el Shuék szobácskájában is.

by **Drake Haru** Csüt. Szept. 04 2014, 15:09

/Elnézést..>.< Megint../

Különös szoba tárult elém, én pedig álmélkodva néztem körül. Felkészültem arra, hogy ebbe a mesés szobába ahhoz illően lépjek be, felszegett fejjel, befogadva minden egyes négyzetcentiméterből áradó szépséget. Megfordult a fejemben az is, hogy talán a templomba készíthetnénk egy ilyen szobát. Habár a föld alá aligha van szükség csillagvizsgálóra. Becsuktam a szemem, nagy levegőt vettem, és úgy terveztem, lassan lépek be, ünnepélyesen, megadva minden tiszteletet.. Erre valaki belökött..>.> Hogy az a bunk..köhhömm. Csak hallanám már az utolsó szavait ennek az Alehandronak. Az életéért könyörögne, vagy valami.. Annyira idegesítő! Ez a rengeteg szöveg az agyamra megy!
- Mi.mi...mii.. mit tapizol? - löktem most el én őt, felháborodva, amolyan "nem mész innen?" stílusban. Összetapiz nekem itt mindent a mocskos kezeivel! Szentségsértő!
Fújtatva a szoba másik végébe mentem, majd körbenéztem. Elkezdtem azon gondolkodni, minek milyen jelentősége lehet. Először is, a szín szerint rendezett könyvek. Ez alapvetően eléggé felhívja magára a figyelmet. Talán lehet köze ahhoz is, hogy színes kis üvegcsék, illetve színes szemüvegek voltak odalent. Talán a piros könyveket kellene átnéznem. Aztán ott az íróasztal. A bezárt fiókban valamit el is rejthetnek. Egy mozaik darabot például. Logikus lenne, ha nekünk egy kulcs megtalálása lenne a feladatunk, amellyel ki tudjuk nyitni a fiókot. Aztán itt van ez a bazi méretű csillagvizsgáló a lépcsővel, ami talán a lehető leginkább magára hívja fel a figyelmet. Talán.. lehet valamilyen gomb, amivel kinyitunk egy tetőt, hiszen az ilyen szerkezetek mindig az égre néznek. Avagy más feladatra hívatott.. Apró, vagy távol lévő dolgok megtalálására.
Felmentem a lépcsőn, majd le, körbekoslattam még párszor a teremben, kihúzkodtam pár piros könyvet, majd úgy döntöttem, megnézem magamnak azt a szerkezetet. Csak egy baj volt vele.. Ott ült Alehandro.
- Nos, szóval.. - mondtam, miközben mellé értem újra csak. - Nem hoznád el nekem a szemüvegem? - kérdeztem teljesen közönyös arckifejezéssel, majd egész egyszerűen lelöktem őt az ülésből, és helyet foglaltam. Belenéztem a szerkezetbe, majd megpróbáltam a könyvek felé mozdítani. Hátha van rajtuk valamilyen írás, amit csak ezzel tudok elolvasni, vagy ilyesmik.. Esetleg egy aprócska kulcsot pillanthatok meg benne, vagy valami.. Vagy talán az órákhoz lehet valami köze. Talán éjszaka, pontban éjfélkor látunk benne valamit, vagy kinyílik a tető, vagy valami... Habár ahhoz jó sokat kellene itt rostokolnunk.>.>

by **Rosalia** Szomb. Szept. 06 2014, 15:20

Jun:
Semmi különset nem találsz a földszinti, már bejárt két helyiségben, ugyanolyan üres, mint eddig, illetve üresebb, hiszen 3 fiola és két szemüveg hiányzik, egyedül Haru szemüvege árválkodik még lent. Az órák immortal objectek, számlapjuk pedig egy-egy üveglappal van lefedve, tehát nem lehet elállítgatni a mutatókat. Nincs titkos rekesz sem.

Haru:
A könyveknél nem találsz semmi érdemlegest. Nincs rejtett csapóajtó, jobban kopott, vagy kevésbé poros darab. A létrát szabadon tudod mozgatni, gyakorlatilag körbe az egész helyiségbe a fal mentén. Csak annyi a lényeg, hogy a sínből nem lehet kivenni, mert akkor nincs minek nekitámasztani a több méteres fesztávolságával. Nem hiányoznak fokok, nem rozoga szerkezetű, súlyemelés sem kell a mozgatásához. Azért ha felmászol a tetejére, az már elég szédítő magasság.

Haru és Ryuu:
Az asztal esetében a széket könnyedén tudod mozgatni és rendkívül kényelmes darab. A zárra nem érdemes fecsérelni az időt, csak a megfelelő kulccsal nyitható. Az asztallapba sincs belekarcolva semmilyen információ.
Óvatosan bár, de lényegében komoly életveszély nélkül tudtok feljutni a csillagvizsgálóhoz.

Haru:
Mikor a távcsőbe belenézel, akkor egy homályos foltot látsz. A szerkezet rendelkezik egy irányító panellel, aminek a segítsége révén úgy tudod mozgatni, mint valami darut (oldalra, le és fel is mozgathatod, de sem a padlót, sem a plafont nem éri el, legalább 2 méteres hézag így is marad, tehát nem ütközik neki semminek, a könyvespolcoknak sem, nyugodtan kiélheted magad rajta. A panel másik felén pedig olyan kis finomhangolók vannak, amellyel a lencsék élességén tudsz állítani. Fél percnyi babrálás elegendő ahhoz, hogy rájöhess: a távcső végére akasztottak egy méretes kulcsot, amely belelóg pontosan a távcső látképébe.

Shu:
Hogy döntöttél? Maradsz lent, vagy felmész? Timidus nyilván veled tart Razz

Határidő: 18. csütörtök éjfél

by **Drake Haru** Szomb. Szept. 06 2014, 19:34

Höhö, tudtam én! Habár a könyvek elég feltűnőek a maguk szivárványos elrendezésében, úgy látszik, csak figyelem elterelésre vannak itt. Persze azért jobb megvizsgálni. Habár kipróbálnám azt is, hogy mi történik, ha egyszerre kihúzunk egy piros, egy kék és egy sárga könyvet. Ha más mód nem lesz, akár ezt is kipróbálhatnánk.. Hátha vezet valamilyen eredményre. Ilyen helyzetekben sokszor a legkülönösebb megoldások a helyesek.
De aztán ott volt az a csillagvizsgáló, ami meg aztán olyannyira feltűnő volt egy zárt szobában, hogy nagyon. De mire lenne, ha nem arra, hogy belenézzünk? Valamit biztosan kell vele csinálni, vagy valamilyen funkciója biztosan van, mert az ember nem hurcol csak úgy a szobájába furcsa tárgyakat, csak mert jól néz ki.. Na jó, én talán megteszem. De nem hiszem, hogy sokan lennének rajtam kívül. Meg ha mégis így van, akkor sem lesz bajom belőle, ha megvizsgálom. Így hát egy könnyed mozdulattal löktem arrébb Alehandrot, nem is foglalkozva vele, nyakát töri-e.. - Remélem. Addig is, míg regenerálja magát, legalább nem zavar, és van időm babrálni ezzel a különös szerkezettel. Nincs ehhez valahol használati útmutató véletlenül? Gombokat nyomogattam, karokat húzogattam, próbálva rájönni, mi mit működtet, minek mi a hatása. Mozgattam, állítgattam.. Aztán egyszer csak valami homályos dolog állta el a látást. Így hát újabb állítgatás következett, melynek végén egy jól kivehető kulcs formát pillanthattam meg a távcső túlsó végén. Ennek rögvest meg is örültem.... Majd örömöm gyorsan tova is szállt. Ugyanis fogalmam sem volt, hogyan hozhatnám le onnan.. Persze pont most nincs itt Timidus, amikor végre egyszer hasznos is lehetne.. Rolling Eyes

Jól jönne most az a repülés. Avagy valahogyan használhatnám a létrát.. Habár az eléggé bajos lenne. Esetleg Alehandrot is hasznosíthatnám valamire.. Talán.. Vagy inkább építek lépcsőt könyvekből. Az gyorsabban megvan, minthogy ezt valamire is rávegyem. Amúgy sem hiszem, hogy akármilyen értelmes és hasznos dologra is képes lenne..

by **Rosalia** Szomb. Szept. 06 2014, 21:01

Haru alatt összeborulnak a könyvek, hiszen öt méteres magassághoz felérni már elég ingatag lehet akármilyen könyvhalom.

by **Shukaku** Vas. Szept. 07 2014, 06:27

Shu egy ideig csak furcsállva tekintett Junra a kérdése után, hiszen még neki is egyértelmű volt, hogy Haru becsapta őket, és igazából csak késleltetni akarta azt, hogy ők is megigyák a potionokat, amiknek egyébként semmilyen káros hatása nem volt, hiszen miért is lett volna, a játékmester egyértelműen nem akar nekik ártani. Megrázta a fejét, és a megkönnyebbüléstől kissé elmosolyodott.
-Nem, semmit nem érzek, de én is látom a lépcsőt amin a többiek felmentek. Viszont… fogok szerezni italkészítés jártasságot, hátha finomabbá lehet tenni a potionokat.
És ahogy ez eszébe jutott, már fel is firkantotta a füzetébe, hogy ne felejtse el. Persze a Timidussal töltött idő alatt már rájött, hogy a füzet teljesen felesleges írásra, elég lenne csak a sárkányt megkérni, idézze fel ennek és ennek a napnak az eseményeit, de Shu nem akarta jegyzetfüzetként használni a barátját, és szeretett is jegyzetelni. Míg Shu írt, a pet válaszolt Jun másik felvetésére is.
-Nem fogja teljesíteni a kérésedet. Nem képes rá.
És amikor látta, hogy Jun -valószínűleg- nem érti, hogy miről beszél, el is magyarázta.
-Úgyis aggódni fog miattad, akármit csinálsz. Még akkor is, ha itt vagy mellettünk. Értem is mindig aggódik.
A meggyőző érvek miatt ők is elindultak, de alig kukkantottak fel a másik szintre, már is visszafordultak, és megvárták amíg Jun visszatér a keresgéléséből. Kivételesen az idomárnak akadt egy terve.
-Van egy ötletem! Láttál már kisgyerekeket járni tanulni? Amikor a szülők járni tanítják őket. Van olyan, hogy a baba lábát ráteszik az ő lábukra, ráállítják, és úgy lépkednek, és olyankor ez olyan, mintha a kicsi is járna. Lehet, hogy így te is fel tudnál jönni. Csak nekem kell a lépcsőfokokon állni, és ha egyszerre emeljük a lábunkat, akkor ehhez még súlyemelés sem kellene. Nem hiszem, hogy a többiek nagyon foglalkoznának azzal, hogy téged is feljuttassanak, hiszen így is elrohantak.

by **Jun** Vas. Szept. 07 2014, 17:53

A lányka benyakalta az italt, és hamar válaszolt is a kérdésre, hogy minden rendben van. Semmiféle káros mellékhatás tüneteit nem érzi, ami pedig jó jel. Ezek szerint odafent a többiekkel is minden rendben van. Majd amíg a lányka jegyzetelt, picit Timidus is felszólalt. Először félredöntött fejjel néztem, és próbáltam megérteni mégis mire utat. Viszont még mielőtt alaposabban is belefolyhattam volna a dolgokba, máris választ kaptam tőle.
- Ez aranyos. - mosolyogtam a magyarázat hallatán - Semmi bajom nem esik. Vigyázni fogok magamra. - nyugtattam meg, majd amint felmentek máris hozzáláttam a földszint alapos átvizsgálásának. Minden szegletét meglestem, gondosan végigtapogattam az órákat, végigjártam a termeket, felkaptam az ottfelejtett szemüveget, gondolván, hogy talán még jól jöhet. Ha másra nem is talán felpróbálom és meglesem én mit látok vele. Viszont ezen kívül gyakorlatilag semmire sem volt jó az a rövidke idő amit a pakolászással töltöttem. Semmi haszna, csupán időpocsékolás volt. Visszatértem az előcsarnokba, ahol a többiek fellebegtek a következő szintre, és elkezdtem forgatni a talált tárgyacskát, amikor is Shuék visszatértek. Meglepődve pislogtam a lányra, és kis barátjára.
- Oh Egy pillanatra azt hittem, máris rábukkantatok egy negyedik fiolára. - nevettem fel, majd megpróbáltam értelmezni amit a lányka mondott. - Ha nem a játékban lennénk, azt mondanám, hogy nem vagyok benne, mert fájdalmat okoznék neked. De mivel itt nem érzünk fájdalmat, azt hiszem tehetnénk egy próbát. - talán ez egyike azon kevés dolgoknak amiért illik köszönetet nyilvánítani majd Kayabának.
- De előtte szeretném felpróbálni a szemüveget. - majd máris felillesztettem a buksimra, és lestem mit is látok rajta keresztül. - Készen állok! - húztam ki magam, majd ha ők is benne vannak, máris hozzá láthattunk a járni tanulásomnak.

by **Ryuu** Hétf. Szept. 08 2014, 17:10

A csaj néz előre, én meg belököm, nah persze nem olyan hévvel, hogy el is essen, csak beljebb tessékelem szépen. ^^ Még intézek is hozzá nagy kegyesen pár szót, fecsérlem a drága időt. Nem egészen ugyan, mert közben is nézelődök. Megvizsgálgatom az asztalt, a széket, bele ülök, megnézem mennyire kényelmes ~ nem lehet ellene kifogása senkinek ~ majd rápillantva a durci vörire a szekrénynél elmosolyodok. Ezzel a csajjal még el lehet játszani, habár lerí róla, hogy csak egy közönséges gyilkos. Nem több. Ha nem tud felmutatni valami mást, gyorsan unalmassá fog válni. De most még kedvemre van a duzzogása. x3
- Ne vedd a szívedre édes, csak szeretlek! x3 - Bököm felé a ~ vélhetőleg zavarba ejtő ~ szavakat. Biztos nem kapott még bókot senkitől. Rolling Eyes

Aztán ~ mivel nem mentem oda hozzá, hogy vele együtt nézegessük meg a szivárvány színű könyvecskéket ~ "felmásztam" a csillagvizsgálóra, és már néztem is volna bele ~ biztos találok valamit ott ~ amikor lökést éreztem.
- Hé! :O - De ezt a méltatlankodást már csak a padlóról intézhettem a kis komisz felé. - Durván szereted? Embarassed

És nem öszönöm, kösz hogy megkérdezted. x3- Állok fel, és nyomom a süket dumát, míg eljátszom a megszeppent kisfiút előtte. Végig kísérem tekintetemmel az eseményeket. Eldöntöttem, hogy nem szólok hozzá és nem is avatkozom bele a dolgába. Látni akartam mit mesterkedik, és voalá, látott valamit! - Mi az? x3 - Lépek közelebb és egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy kilökjem alóla a könyveket, de aztán elvetem a lehetőséget, csak épp hogy megmozdítom a már amúgy is ingó kis halmazt. - Hoppá! Surprised

- Felnézek a csillagvizsgálóra, bármi is az, biztosan azért akarta, mert volt ideje belenézni a csillagvizsgálóba. Ha neki pedig kellett, akkor nekem is! Ez a szerkezet tele van kiálló bütykökkel és csavarokkal, fogaskerekekkel. Azt is mondhatnám, hogy egy impozáns kis steampunk darab. Hát megpróbálok felmászni rá, ha van valami ott, akkor az a nagy távcső másik felén kell legyen. \o/

by **Rosalia** Vas. Szept. 14 2014, 23:02

Shu, rövid leszek és tömör: FAIL Razz

Junnak pm-ben megy infó. Shunak javaslom, hogy várja be Jun postját.

Ryuu: Amikor "megvizsgálgatod" a széket, az aljához rögzítve találsz egy macskafejes kulcsocskát (ez nem nyitja az íróasztal fiókját, annak kulcslyuka körül mintha egy koponya rajzolódna ki). Viszont akrobatika híján lepottyansz a csillagvizsgálóra mászás közben. Odakint lehet, hogy ügyes fára mászó kisfiú voltál, idebent ennek azonban semmi hasznát nem veszed. Itt a pontok és skillek diktálnak.

by **Jun** Hétf. Szept. 15 2014, 07:43

Turkáltam, pakoltam, természetesen csak a semmit.. kotorásztam, szekrényre másztam, és találtam, oh mégsem.. semmit sem találtam. Pech, még az órákhoz is odamentem unalmas perceimben, alaposan szemügyre vételezve, hátha sikerül valami titkos kapcsolót, rekeszt találni rajta. Viszont hiába, ugyanis bárhogy nézegettem, tapicskoltam esélyem sem volt rá, hogy ilyesmire bukkanjak. Hatalmasat sóhajtok, közben időnként a térképem böngészem, majd elcsodálkozom. Ez eddig is...? Nem az nem lehet, sietek oda az ajtóhoz, azonban még el sem érem, de a térkép ismét zártnak mutatja. Mire megfordulok addigra ott állnak mögöttem Shu-chanék. Bizonyára aggódtak értem, még egy csöppnyi esélyt látok arra is, hogy találtak egy titokzatos negyedik löttyöt, ami csak rám vár, hogy benyakaljam. Shu le is darált egy elég érdekes ötletet, amire először picit el kellett gondolkodnom, hogy fel is fogjam mire gondol. Majd rábólintok, mért is ne alapon. Egy próbát megér, és talán még be is válhat. Viszont a terv meg is bukott abban a pillanatban amikor megpróbáltunk fellépni az első lépcsőfokra.
- Majdnem. De köszönöm, hogy gondoltál rám. Nagyon sokat jelent ez nekem. - veregetem vállon a lánykát, majd ismét a térképre pillantok. Hmm egészen biztos, hogy valami az imént kinyílt... de akkor mért záródott be?
- Nyugodtan folytassátok csak a kutatást az emeleten. Az előbb valami furát láttam, szeretnék megbizonyosodni róla, hogy tényleg úgy működik e mint ahogy, azt gondolom. - ráncolom a homlokom, és a tekintetem a térkép egyik sarkára szegeződik.
- Mindenről be fogok számolni üzenet formájában, hogy ha igazam van. - győzködtem tovább őket, hogy térjenek vissza az emeletre, majd ha ez megtörtént, és az ajtó ismét nyithatóvá válik, szélsebesen rohanok vissza, hogy kinyissam, és ha találok valamit amivel kitámaszthatom, hogy ne csukódjon be, mondjuk egy széket, vagy valami apróbb tárgyat, akkor megpróbálom megakadályozni, hogy ismét visszazáródjon.

by **Shukaku** Hétf. Szept. 15 2014, 08:12

Hát ez nem jött be. Pedig tényleg jó ötletnek bizonyult, és ha a lépcső tényleg csak Shu lábát érzékelte volna, azaz azt, hogy az ő cipőjének a talpa érinti a fokokat, akkor bizonyára sikerült is volna, de hát ennél a rendszer azért természetesen jóval okosabb volt, de arra nem tudott rájönni a kis idomár, és még Timidus sem, hogy mi alapján történt meg, hogy nem történt meg az, amit olyan ügyesen kiterveltek. (Ugyanis Junci nem írta meg, hogy mi történt azon a bizonyos első lépcsőfokon. ) Mindenesetre ha a harcművész azt mondta, hogy ő észrevett valamit, és ennek a valaminek az újraészrevevéséhez, avagy bebizonyításához az kell, hogy ők ne legyenek ott, akkor készséggel vonulnak a függöny mögé. Persze sértődöttség vagy ilyesmi fel sem merülhetett. Shu már azon tanakodott, hogy az ilyesfajta küldetések nem is vannak előre megtervezve, nem is csak egy program fut le a számukra, hanem a kedves játékmesterek folyamatosan figyelik minden lépésüket. Ez persze eddig is biztos volt, hála az üzenetnek, de azt azért nem gondolta volna, hogy így is bele lehet nyúlni a világba. Persze nem hitte magát okosabbnak a játékmesternél, ha ő gondolt erre, akkor a készítő is gondolhatott, és tényleg nem lett volna szép dolog így kicselezni egy ilyen jól előkészített terepet. Meg persze abban is biztos volt, hogy a játékmester ezek szerint szeretne még valamit mutatni Junnak is, így hát ezért nem engedhette őt fel. Persze, hiszen minden céllal történik. Bólintott a lánynak, amely bólintásban a szokásos vigyázz magadra nézés is benne volt, majd elindultak meglesni, hogy mit hagyott egymásból a két civakodó szerelmes az emeleten.

by **Drake Haru** Csüt. Szept. 18 2014, 17:54

Ajjajjj! Egy nagy kiáltással zuhantam a padlóra, ahol rögvest be is temettek a könyvek. Pedig ez tűnt még a legkivitelezhetőbb ötletnek. Jobbnak annál, mint hogy hozzá kelljen szólnom. Ne adj isten, hozzáérnem! Az is bőven sok, hogy egy légtérben kell vele lennem.. Vagy hogy egy ég alatt! Talán el kéne mennem gyónni, mert ha ő a pokolra kerül, akkor a legrosszabb esetben - és ugye ott mindig a legrosszabb eset van - ott is élveznem kell majd a társaságát. Így pedig nem akarok már többé a pokolra kerülni. Egyébként is szerzetesek között élek... Él a kinti testem. Szóval annyira csak nem lehetek rossz.O.o Főleg ha nem dobott még ki magából a templom. Talán még adományozni is el kezdek majd! Igen, mindenképpen! *-* Ha kijutunk, jó leszek! De egyenlőre beérném azzal, ha nem kéne egy levegőt szívnom vele. >.>
Nem. A világért sem voltam hajlandó válaszolni. Nem, nem nem!! Miért csinálja ezt velem? Miért kérdez ilyeneket? O///O Miért heccel ilyen dolgokkal? Annyira idegesítő, és szörnyű, ésésés...!!! >.< Nem is tudom, mit mondjak rá. Ezek a szavak még bókok is egy ilyennek.. Nem akarok mást, csak hogy hagyjon békén és soha többé ne szóljon hozzám!
De azt a kulcsot el kellene érnünk valahogy. El sem fordítom a fejem, amikor hallom a puffanást, ami leesését jellemzi. Azt hiszem, nem ilyen könnyű ez a dolog.. Valami más megoldást kellene kieszelni. Ha elmozdítható lenne a létra.. Vagy az asztal! Az mozgatható! És van súlyemelésem! De ha felmászok rá, az... talán az sem lenne elég ahhoz, hogy elérjem. Így pedig csak egyetlen ötlet marad..
-Hány kiló vagy? - kérdeztem elvörösödve, még véletlenül sem az arcába nézve. Nem, egyszerűen nem hiszem el, hogy csak ez lenne az egyedüli megoldás. De perpillanat az az ötlet tűnt a legjobbnak. Mégis... Nem! Kizárt! Jhajj, de már megkérdeztem! Hogy lehetek ennyire szerencsétlen? És idióta? Nem, nem, nem! Mit tettem? Jaaaaajj! Hozzá szóltam. De képtelen vagyok elképzelni, hogy felmásszak az asztalra, és a karjaimba vegyem, hogy elérje a kulcsot.. A kulcsot, ami jog szerint az enyém, én találtam meg először! De mégis.. Muhh..>.< Miért kérdeztem meg? Úgysem teszem meg! Kizárt dolog! Inkább találjunk ki valami mást, valami nagyon-nagyon eltérő dolgot... Amit egyedül is ki tudok vitelezni. És inkább ne is válaszoljon. Hagyjon békén! Hagyjon itt. Ne szóljon hozzám többé! Menjen innen! Fúújj fujj...!!

by **Ryuu** Vas. Szept. 21 2014, 21:49

Szépen elteszem későbbre a kulcsot. Haru chan úgy is épp el volt foglalva épp a szivárvány könyvecskékkel. x3 Aztán felmentem, fel én arra fura steampunkos csillagvizsgálóra. Belenéztem, de bele ám a lencséjébe... majd, mintha a semmiből tűnt volna elő a lány ~ talán a cukkolásom hergelte fel ennyire, ki tudja ~ egyszerűen lelökött, le a földre és ő vizsgálta meg a 'vizsgálót. Nyekkentem egy nagyot az már szent. xd Még jó, hogy nincs fájdalom. Rolling Eyes

De ha már itt tartunk, kipróbálom hogy van e lelkiismerete vagy valami ahhoz hasonló és levágok neki egy szívhez szóló "szerencsétlenül járt fiúcska" balladáját, tehát sóhajtozok egy sort közben figyelmesen követve a mozdulatait. Éreztem a zsigereimben a kísértést, hogy a hevenyészett könyvek tetején egyensúlyozó lány alól kirúgjak a világot. De mégsem tettem, megtette ezt helyette a sao rendszer magának való törvényszerűsége ~ amit nevezhetünk akár gravitációnak is, ha nem tudnánk hogy ilyen itt nem létezik. x) ~ - Hoppá. Surprised

- Jelentettem ki nemes egyszerűséggel, mikor huppant majd utána szállingóztak a könyvecskék. Közben a kulcson járt az eszem, és azon, hogy vajon mit nyithat. Itt hagyni a védtelen Harukát viszont még nem akaródzott, így megpróbáltam ~ hasonló sikerrel ~ én is a fenti valami megkaparintását. Talán egy kulcs lehet az is, mint a szék alatti. Csak mást nyit. Meg akarok szerezni! o3o
- Hmm x3 ohh, nem nyomnálak el, megígérem. Embarassed

- olyan fejet vágtam hozzá, ~ egyfelől reszketeg pirulósat, másfelől vérbeli perverzet ~ aminek kettőssége ijesztő is lehet akár. Azt hiszem az is. xd Majd a csillagvizsgálóra néztem és nem törődve az előbbi kijelentésemmel, megkérdeztem tőle hooogy: - Van súlyemelésed? o.O - Csak úgy. Teljesen hétköznapiasan. Mintha mi sem lenne annál egyszerűbb, hogy ezt a kérdést itt és most feltegyem neki. És vártam. Embarassed

by **Rosalia** Vas. Szept. 21 2014, 22:58

11:38

Sorrend: Shu, Haru, Ryuu, Jun

by **Shukaku** Hétf. Szept. 22 2014, 06:35

Shu halkan lépdelt a folyosón, menüje folyamatosan nyitva, ahol Junt figyelte, mind a térképen való elhelyezkedését, mint pedig az életjeleit... izé… azaz az életcsíkját. Szégyellte, hogy egyedül hagyta, hiszen ő állt a legközelebb hozzá ebben a szobában, és nagyon megörült, amikor a kiállhatatlan alak és a hidegvérű gyilkoson kívül végre egy ember is feltűnt a színen. Ennél jobban csak magának a mesélőnek, egy petnek, és Kayaba bácsinak örült volna… nem feltétlenül ebben a sorrendben, és attól függően, hogy mit is szerettek volna vele közölni. Az összes ajtót megnézegetik, bekukucskálnak a kulcslyukon, keresnek rajta jeleket, bekukkantanak a szőnyeg alá, ahol eltűnnek a cicalábnyomok, de benyitni nem nyitnak be sehova, hiszen a szerelmes pár már kinyitotta a második ajtót balra, és mivel rend a lelke mindennek, meg a precizitás, így hát nekik is abba az irányba vezet az útjuk, miután mindent szépen kikutattak. Shu azonban nem tud belépni az ajtón, mert a szava… illetve a szava nem, hiszen nem beszélt amikor benézett, de a lélegzete biztosan megakad a látványtól. Chan könyvtára, az egy dolog. Majdnem mindent meg lehet találni benne, de akkor sem egy mesélő építette nekik. Kezdi nagyon úgy érezni, hogy ez egy csoda, és aki ide elrabolta, az valami nagyon nagy jótevője. Az összes meglévő keresgélős jártasságát bekapcsolta, hiszen az állatok megfigyelésére építette ki őket. A rendetlenségből már azonnal ki is találta, hogy azok ketten már tönkretettek minden lehetséges nyomot. Mintha a róka csapását szeretné felkutatni a búzatáblában aratás után. A csillagvizsgáló is megfogta ugyan a tekintetét… de könyvek! *.* A potion példája alapján azonnal a kék színskálához rohant oda, és megpróbálta megtalálni azt a színt, ami leginkább hasonlított a szemüveg színéhez, közben pedig természetesen végig olvasta a gerincükön a címeket. Timidus ezalatt leereszkedett az asztalra, és a két delikvenst bámulta, kérdő tekintettel. Tudta jól, hogy valamit elrontottak, és valamit akarnak tőle. Az emberekre ez a két dolog a legtöbbször igaz volt.

by **Drake Haru** Hétf. Szept. 22 2014, 17:18

Elnyomni? Biztosan ez a kifejezés illik ide? Mindenesetre végignéztem rajta, végigmértem, és megállapítottam, hogy a mi Ryyunk nincs igazán jó súlyban. Mondhatni gizda volt. Így annyira nem is kell aggódnom, talán elbírom. Ha már a hatalmas bárdocskámat is.*-* De persze mire sikerült a beszélgetésünknek eljutnia ebbe a szakaszba, már elvetettem a kezdetben megfelelőnek tűnő ötletet. Nem fogom a nyakamba venni.>.< Mert mégis, mit emelgessen egy nő egy fiún? És amúgy is, ez nagyon gáz..! Úristen, hogy fordulhatott meg ez egyáltalán a fejemben..
Aztán a következő kérdésénél rá kellett jönnöm, hogy már rá is jött, mi volt a kérdésem oka és célja. Fogalmam sem volt hirtelen, mit kéne mondanom ahhoz, hogy letagadhassam az egész buta tervet.
- Nem jó ötlet. - nyivákoltam kétségbeesetten, el-el magasodó hangon.. Amúgy is, miért találna ki a játékmester olyan feladatot, amiben együtt kell működnünk? Ellenségeknek szánt minket, nem? Ohhmm, habár az első, ketreces feladatból indulok ki, akkor talán mégsem.. Idegesen beletúrtam a hajamba, összekócoltam azt, miközben arcomra a tökéletes szenvedés költözött. Miért kell nekem ilyenekkel foglalkozni? Egyáltalán emberekkel ilyen módon érintkezni? Én olyan jól megvagyok magamban.. A szükségesnél nem több interakcióba lépve áldozataimmal. De ez a helyzet más. Ez rossz, és kegyetlenül kínos számomra. Valamiért a középiskola jutott az eszembe, ahol hasonló dolgokkal kellett volna törődnöm. Szerencsére ott sikerült elkerülnöm az ilyesmit, egyszerűen azzal, hogy nem foglalkoztam vele. Én voltam a jó tanuló kislány, aki mindig csendes és visszahúzódó, és ezért senki nem háborgatott.^^ Kivéve a barátnőim, akik mindig elcipeltek valamilyen unalmas helyre. De valahogy azt túléltem.. Ezt viszont.. Nem, most nem megy. .____. Meg fogok halni!!
Nyeltem egyet, majd kissé akadozó mozdulattal Alehandro felé fordultam, és kitartottam a kezem. Még mindig nem néztem rá, csak bólintottam egyet.
- Van. - közöltem hidegen. Aztán.... odamentem, és felkaptam. Há pff.... Legalábbis megpróbálkoztam vele. Minél gyorsabban túlesünk ezen az egészen, annál jobb nekem. Imbolyogva próbáltam pontosan a távcső és a kulcs helye alá lépdelni, kezemben Alehandro-kunnal, de akkor... Megjelent az ajtóban Shu és a sárkánya.*-* Abban a pillanatban boldogan dobtam el Alehandrot, hogy még repült is talán, mint a menyasszonyi csokor, majd boldogan, fellélegezve rohantam a kislányhoz.
- Jajj, végre!! - álltam meg előtte és sárkánya előtt csillogó szemmel. Nem csak értelmes társaságot jelentettek, hanem még repülő egyedet is. Aki le tudja hozni a kulcsot. És inkább adom Shunak azt, mint Alehandronak. Tökéletes!
- Van egy kulcs a csillagvizsgáló távcsöve előtt, de nem tudjuk leszedni! Pedig biztosan valamit kinyit, ami fontos! - közöltem gyorsan velük a tényállást. Már csak várni kellett arra, hogy tegyenek is valami hasznosat.^^

by **Ryuu** Kedd Szept. 23 2014, 19:06

Nah szóval megkérdeztem, hogy van e súlyemelése, mire... hmm, nem mondott igent, vagy igen? Hát utána mégis belement, szal jah. De megmosolyogtató volt, hogy próbált ellenkezni. Ó a kicsike visszakozna, mi? \o/ De előlem nincs menekvés. Cool

Az volt a cél, hogy elérjem, krhm... elérjük azt a különös valamit, amit meglátott a távcsőben. Valami csillogott, talán egy újabb kulcs lehetett. Valami hasonló ahhoz, amit a szék alatt találtam. Nah akkor nézzük is a zsákba macskát. Suspect

A kurta választ, miszerint "Van" súlyemelése csak egy elégedett, mindent tudó mosollyal konstatáltam. Hát persze, hoyg van, mi másért kérdezted volna, hogy milyen neház vagayok? X3 Mondjuk ~ kis buta ~ ez az apró tényező nem sokat jelent a sao világában. Rolling Eyes

Ő megragadott és olyan hévvel emelt fel, hogy majdnem beleszédültem ~ volna, ha érezném x3 ~ Nah de azért nem hagyjuk ki a kínálkozó esélyt. - No no no, ha elszédülök és beverem a fejem, mert nem tudsz megtartani, ápolnod kell. Embarassed

- vetettem oda szégyellősen ~ vidáman ~ a lánynak, had piruljon. x3 Közben rámásztam, a vállán álltam, és úgy próbáltam elérni a ~ kulcsot ~ itemet. Tudtam. De a csajszi olyan ingatag volt és alig-alig bírt el, nah meg ~ kis szeleburdi ~ ide-oda kapkodta a fejét idegesen. Cshh, lányok... - Ohh, elfelejttem bekapcsolni az etikai módot. Embarassed

- Aztán bumm. Höhö, sok lehetett neki? xd - Voáááá :O puff <.< - Fejre estem, majd a hátamról a hasamra gurultam nyögdécselve, és sokkal halkabban tettem hozzá a következőket. - Csak vicc volt. xd hehe - De ekkor már Shukakuéknál tobzódott a kis piri. Milyen lelkes egy gyilkoshoz képest. Rolling Eyes

Felálltam, " leporoltam" magam és újra csevegős hangnemben emeltem fel a kulcsot, a fejével a kisujjamba akasztva. - Erről van szó? x3 -

by **Jun** Szer. Szept. 24 2014, 08:41

Shu aggódása már az aranyosság egy új fokozatára lépett. Jó érzés volt, hogy valaki ennyire félt, és el is döntöttem, hogy nem fogok okot adni neki arra, hogy miattam kelljen aggodalmaskodnia. Óvatos leszek, és jó alaposan átgondolok mindent. Természetesen mindegyikünk érdeke a kijutás, ezért ezt nem fogom elé helyezni, mert csak hátráltatnék egy csapatot ami így is elég sok csodabogárral lett telepakolva. Némi nyugtatással, és magyarázattal egybekötve végül sikerült távozásra bírnom a lányt, és a barátját. Nem szándékoztam hazudni neki, de mivel nem voltam biztos abban, hogyan is működik ez a dolog, mégsem mondhattam neki azt, hogy ez csak akkor lesz nyitva ha visszamész. De úgy tűnik tényleg csak akkor nyílt ki. Mély levegőt vettem az ajtó előtt, majd óvatosan kinyitottam az ajtót. Először csupán résnyire nyitottam ki, és bedugtam rajta a fejem, egy gyors pillantást vetve a szobára. Majd visszacsuktam az ajtót.

Kód:: Sikerült kinyitnom az ajtót. De attól tartok, hogy ha lejön valamelyikőtök nem fogok tudni kijönni a szobából, ezért ha lehet ne nagyon mászkáljatok le.

Ellenőriztem le gyorsan az üzenetet, eszközöltem még egy végső javítást, és már rá is pöcköltem az elküldés gombra, ahogy azt szokás. Minden bizonnyal a lány már olvassa is az üzenetem. Ismét kinyitottam az ajtót, ám ezúttal be is léptem rajta, és magam után be is hajtottam.
- Elég üres... - véleményeztem a szobát, majd kissé csalódottan be is csuktam az ajtót, olyan tárgy híján amivel el tudnám torlaszolni, amúgy is becsukódna. Vállat vontam, és a szoba egyetlen bútorféleségéhez siettem.
- Szia cicus. Azért jöttem, hogy megmentselek, és visszavigyelek a gazdihoz. Az a néni már biztosan nagyon várja, hogy megérkezz. - lehuppantam a kis szőrcsomó mellé, és barátkozni kezdtem vele. Óvatosan simogattam, hagytam hogy megszipuzzon, ha úgy tartja kedve, minden egyéb cicás rituálén keresztül megyek azért, hogy ne kelljen rohangásznom feleslegesen az elkapásáért. Meg hát persze mennyivel jobb a dolog úgy, ha nem karmol szét, hanem inkább dörgölőzik hozzám. - Hűű, hogy sikerült ide bejutnod?- pattantam fel, és körbeforgattam a fejem a szobát nézegetve. Persze nem sok olyan dolog volt amit az ember alaposan meg tudna nézni, ugyanis az ülőalkalmatosságot leszámítva semmi más nincs. Gondosan körbejártam a díványt, végighúztam rajta a kezem, és ha befér a kezem az aljára akkor még oda is benyúlok, hátha valami lapul alatta. Valami olyan ami nem egy mumus, vagy valami bogár..
- Jól van. Mit szólnál hozzá, ha sétálnánk egy picikét? - majd ha engedi felkapom, és kifelé indulok a szobából.

//üzenet Shu-nak küldve//

by **Rosalia** Csüt. Szept. 25 2014, 12:05

Együttműködéseteknek hála Ryuu megszerezte a csillagvizsgálóról a kulcsot. Eközben Jun is tevékenykedik lent, - könnyedén magadhoz tudod szelídíteni a cicust - aminek eredményét a fentiek abból érzékelhetik, hogy a minimap tanulsága szerint Jun belépett az egyik lenti zárt szobába, majd ahogy visszajött onnan, a főbejárat - bizony, a mozaikzáras! - nyithatóvá válik. Jun, te ezt abból is érzékelheted, hogy nagy kattogások közepette szétnyílik a zárszerkezet és az ajtó tárva nyitva áll. Odakint már késő éjjel van, az órátok szerint 11:45.

by **Shukaku** Csüt. Szept. 25 2014, 12:35

Mily meglepő, Timidusnak ismételten igaza volt. Ugyan furcsállva nézte a nem mindennapi páros enyelgését, és szokatlan udvarlási rituáléjukat, de a lány valóban odarohant hozzá, és kérdéseket szegezett neki. Persze megint csak hibákat követett el, hiszen nem mérte fel rendesen a kialakult szituációt, ráadásul még nem is kérte meg a sárkányt semmire, csak tényeket közölt, amit egyébként a pet is látott.
-Volt. Volt a csillagvizsgáló előtt egy kulcs. Most már a hazudósnál van.
És ezt a következő másodpercben Ryuu is közölte, megvillogtatva az új szerzeményét a többiek előtt. Shu azonban ekkor már teljesen másra figyelt, hiszen a megnyitott menüjében üzenet pittyent, amit gyorsan át is futott, majd kikapva a szemüveg színű könyvet a polcról, azonnal visszaszaladt Timidus mellé, ám mielőtt válaszolt volna, gyorsan lecsekkolta a térképét még egy pillantással, és mivel ezt a sárkány is látta, csak egymásra való pillantás kellett, és azonnal rohanni kezdtek a lépcső felé, de persze ne mentek le, mindössze bevédték a lejáratot, hogy a másik kettő se tudjon lemenni, mert belőlük igazán kinézte volna, hogy bezárják szegény Juncit. Remélték, hogy sikerül bevédeniük a lejáratot, és ha ez megvolt, Timidus védekező beállása egyértelművé tette: You shall not pass! Persze még nem morgott, de ha közelebb jöttek, amíg Shu az üzenetét pötyögte, akkor a hangját is hallatta, először persze csak felhívva a többiek figyelmét arra, hogy veszélyes lenne eme cselekedetük.

Kód:: Nagyon ügyes vagy Jun! A térkép szerint kinyílt a mozaikos ajtó is. Nem engedünk le senkit, amíg nem szólsz. Mi találtunk a szőnyeg alatt egy csapóajtót, oda vezettek a cica lábnyomok, de ezt Haruék még nem tudják. Folyamatosan veszekednek… Timidus szerint nem megbízhatóak… viszont találtak egy kulcsot, de nem ide fentre való, mert itt nincsenek az ajtón kulcslyukak.

Majd elküldte az üzenetet, de utána rögtön eszébe jutott, hogy itt van az alsó szintre vezető lyuk fölött, így megvárta amíg az üzenet olvasottnak jelölődik, és egyszerűen lekiabált.
-Vagy… vagy fel is kiabálhatsz…
A könyvre csak ezután pillantott rá. A.J.Christian: A FÉRFIAKKAL CSAK A BAJ VAN?! A Játékmester biztosan újra közölni szeretne valamit. Shu Ryuu felé pillantott. Vajon lehet már ezt a fiút férfinak nevezni?

by **Jun** Csüt. Szept. 25 2014, 13:27

Az üzenet elküldését követően már reppentem is be a mondhatni üres szobácskába. Elsőként pedig a cicushoz vetettem magam aki jól vette a barátkozási kísérletem és máris dörgölőzik.
- Jól van jól van. Hamarosan újra a gazdiddal lehetsz. Csak előtte még ki kell találni, hogyan jutunk ki. - Talán ez már valami új szokásommá kezd válni, hogy mindenféle tárgyhoz, állathoz, növényhez, de még ételekhez is beszélek. A macskát nem vettem fel azonnal, inkább biztosra mentem, hogy ne kelljen újra becammogni a szobába, ezért rögvest körbejártam a díványt, végigtapogattam, és még alá is nyúltam.
- Bingó! - hajtottam le a fejem a földre, hogy jobban belássak alá. De persze nem kellett sok, hogy rájöjjek az a deszka, ami fel van hajtva egy csapóajtó. Kicsit arrébb toltam az ülő alkalmatosságot. - Szóval itt jutottál be mi? - pillantottam a macskára, majd még mielőtt komolyabban is tanulmányozhatnám, már reppent is egy üzenet válaszul Shutól. Ennél jobb hírt talán nem is kaphattam volna. Gyorsan írtam neki egy választ.

Kód:: Meglett a cica, és az említett csapóajtónak itt van a másik bejárata. Fogom a cicát, ha gondoljátok már indulhattok is lefelé.

Gyorsan elküldtem a levelet, majd villámgyorsan a macska mellett termettem, óvatosan felemeltem, és gyors léptekkel az ajtó felé vetettem magam, még mielőtt zárva találnám, és ismét mindenkit fel kellene zavarnom az emeletre. Vagy talán ami rosszabb, hogy azon a kis csapóajtón kelljen felmásznom az emeletre, és valahogy onnan lejönni. Persze ha ez egyáltalán lehetséges...
- Kijutottam! - vakkantok fel, majd be is csukom magam mögött az ajtót és lassú léptekkel a mozaikos ajtócska felé lépdeltem, gyanakvó tekintettel nézegetve - Hű.. szóval csak úgy kinyílt..? - vonom fel a szemöldököm. Majd ha a többiek, vagy legalább Shuék lejöttek felteszek egy kérdést.
- Mégis minek a hatására nyílt ki? Én nem csináltam semmit, amivel nyílhatna, ti pedig odafenn voltatok. - hátráltam pár lépést, még mielőtt valami berontana rajta. Már nem lepődnék meg ezen sem.. - Ez gyaaanúús..

by **Rosalia** Csüt. Okt. 09 2014, 21:59

11:48

Haru és Ryuu 500 szóval pótolhat

by **Shukaku** Pént. Okt. 10 2014, 07:33

Timidus ilyen könnyen elijesztette volna a két civakodót a csapóajtótól? Vagy esetleg annyira el voltak foglalva egymás ölésével, és a kulcs utáni hajszával, hogy észre sem vették az üzenetet? Vagy esetleg észrevették, csak picit sem érdekelte őket, mert azt hitték, hogy nem fontos? Az utolsó meglehet, hiszen ahogyan előrerohantak, hátrahagyva szegény Junt, eléggé úgy tűnt Shu számára, mintha ezek ketten csak azt tartanák fontosnak, amit ők csinálnak. Persze az is egyértelmű volt, hogy nem mennek semmire, hiszen rohantak, és nem néztek körül rendesen. Még a csapóajtót sem vették észre. Na jó, az azért hozzá tartozott a dologhoz, hogy Shu direkt kutakodásra fejlesztette ki a képességeit, de biztos volt abban, hogy a játékmester mindenki számára megoldhatóvá teszi a kalandot, hiszen az úgy fair, a küldetések pedig eddig mindig fair módon játszódtak. Jun levele is csak erre volt bizonyíték, hiszen bár megcáfolta Timidus gondolatait, ami egyébként egyátalán nem tudta meghatni a sárkányt, de azt is bizonyította, hogy semmi turpisságot és félrevezetést nem kell belelátni az üzenetekbe. Ha cicát kell keresni, akkor cicát kell keresni, és ha az ember jól keresi a cicát, akkor a cica meg is lesz találva. Mikor Jun válasza megérkezett, azaz a szóbeli válasza, miszerint sikerült kijutnia a szobából, feltehetőleg a cocával együtt, már Shuék is megpróbáltak lejutni. Persze először csak lekukkantottak, ügyelve arra, hogy ha esetleg ez a cselekedetük bezárná a mozaikos ajtót, akkor gyorsan vissza tudják húzni az orrukat. Ha az ajtó nem csukódott be, akkor lementek, ha elkezdett bezáródni, akkor föntről folytatták a csevejt, illetve hát ismételten csak Timidus kezdett okfejtésbe.
-Nem gyanús. A te feladatod az volt, hogy megtaláld a cicát. A feladatodat teljesítetted, tehát távozhatsz. Nincs ebben semmi különös, mindössze a te küldetésed véget ért, és elmehetsz. Vidd vissza a cicát a gazdájához.
Shu ugyan elsőre furcsállta ezt az egészet, de végül is nem nagyon tudott mire fel ellenkezni, így hát ő is bólintott.

by **Jun** Pént. Okt. 10 2014, 19:26

Meglett a cica, ki is léptem vele a szobából, és az ajtót becsuktam magam után. Nem túl valószínű, hogy bármi még lapul abban az üres szobában, ha más miatt nem is talán a csapóajtó miatt lenne egyedül érdemes visszamenni. Egyetlen módszer amivel ha szeretnék talán feljuthatnék az emeletre. Azonban az előbbi hangzavar az ajtó nyitódását jelezte, értetlenkedve lépdeltem az ajtó felé, majd kissé távolabb tőle. Nem értettem mi okozhatta, és a felszereléseim között lévő mozaikdarabka, amiről eddig azt hittem, hogy az ajtónyitására szolgál, valami másra jó. A srác és a fura lány még sehol, de Shuék már megérkeztek. Nem aggódom miattuk, de azért jó lenne ha ők is lejönnének. Picit hátráltam az ajtótól, és Timidus válaszára próbáltam valamit reagálni. Persze nehezen jöttek a szavak.
- Hát... nem tudom. Nem értem miért engedne el csak úgy a játékmester. Mármint addig rendben van, hogy cica, meg ilyesmi, de ezek szerint én most idejöttem a küldetésem miatt, és aztán hagyjalak is egyedül titeket? Nem értem. Ez valami csapda lesz. - megsimiztem Bananamorphot, és egy hosszú rúddá változtattam, amit az ajtó irányába toltam, óvatosan lóbáltam az ajtó vonalával megegyező irányba, majd picit átdugtam rajta, várva, hogy valamit aktiváljon. Még az is megfordult a fejemben, hogy a külső részre időközben valaki felrögzített egy guillotine-t és az első ajtón kilépőt félbevágja. Sosem lehet tudni, főleg nem egy olyan játékban ahol bármi megtörténhet. Jó annyira még Kayaba sem lehet elvetemült, hogy ilyesmi alávaló csapdát helyezzen el.
- De ha én mégis távozhatnék. Akkor veletek mi a helyzet? Honnan tudná a játékmester, hogy csak én lépek ki? Vagy egyáltalán azt, hogy én fogok kilépni? Nem értem. Akár most te is könnyedén átrepülhetnél rajta. - pillantok Timidusra. - Szerintem menjünk ki együtt. De az lenne a legjobb ha megvárnánk a másik kettőt is, mert lehet miután mi elmegyünk ők csapdába esnének. Szerintem várjunk még 2 percet. - természetesen ez a javaslat azért született mert akkor 11:50kor léphetnénk ki, és az olyan szép pontos szám lenne.

by Ajánlott tartalom