[Küldetés] Blackriver kúria (kid edition)

A srác fura kérdései kissé összezavartak, mintha csak belém látna ami cseppet sem tetszik. Az pedig, hogy megmagyarázta az indikátorszínének a történetét pedig némi megnyugvás érzését keltette, de mégsem éreztem teljesen rendben magam. Talán csak amiatt tört felszínre ez a furcsa nem megszokott érzés, mert egy fura villába zártak be, miközben nekem küldetést kellene teljesítenem. Na meg persze ott van az a vörös lányka aki bármelyik pillanatban bekattanhat és lemészárol mindenkit. Takumi-kun, mer hát így mutatkozott be akkor legyen Takumi.. elégé megrémisztett a meséjével a lányról. Viszont nem mutathatom ki felé a bizalmatlanságom. Mély levegőt veszek majd kifújom, közben a srác magára öltötte az egyik szemüveget. Azonban hamar "megnyugtatott", hogy visszateszi. Ez persze nem így történt, rögvest írt egy üzenetet a társainknak.
- Macsek nyomok? - csillogtak fel a szemeim, a küldetésem még nincs teljesen elveszve. - Az én szemüvegemmel is azokat láttam. Szóval nem lehetetlen, hogy mindegyik ugyanazt a dolgot mutatja meg. Rejtett kis nyomokat. - osztottam meg vele ismét, az információt, közben rohantunk a többiekhez.
- Igen.. itt a kép... - mutatom meg nekik a fotót amiben félig benne van a srác feje is. - A szoba üres volt, csak ezek a szemcsik voltak bent. - magyaráztam majd a lányokra figyeltem.
- Szerintem még ne igyon bele senki. Lehet valamire önteni kell, vagy akár csapda is lehet. Mondjuk méreg vagy hasonló. - meredt rá a tekintetem a kétes tartalmú üvegcsére. Szerencsére nem is kortyolt bele a srác. De igazuk van. Ha mindkét szobában ugyanolyan  színű dolgok voltak akkor összetartozhatnak. Lehet, hogy meghosszabbítja a hatását a szemüvegnek, vagy valami. Az enyém ugyanis eltűnt, szóval ebben még lehet is valami.
- Lépcső... én egy lépcsőn jöttem le, és a lábnyomokat követtem amik lefelé vezettek. - pillantottam a fiúra, kicsit gyanakodni kezdtem. Mégis mikor ment fel a macska, hogy ha az én lábnyomaim lefelé, az övé pedig felfelé vezetnek? Mindkét szobában voltunk, és egyikben sem volt... akkor egyetlen létező magyarázat, hogy idelent van egy rejtekhely, valami ahova befér.
- Lehet van itt valahol egy szelőőznyílás, vagy valami a talaj közelében, ahova be lehet bújni. - majd azzal a lendülettel hasra vágódtam és kúszni kezdtem. Gondolkodj úgy mint egy rágcsáló, hogy tudd hova is kell mennie... oh a macska nem rágcsáló... akkor mint egy macska. Gondolkodj mint egy macska.

Sem Jun, sem Timidus nem talál rejtett ajtót, titkos rekeszt, eldugott kart stb. Haru megkapta a piros ital elfogyasztásának eredményét pm-ben.

Haru írjon elsőként!

Új határidő: aug. 11.

A földön kezdtem kutatni, ugyan a lábnyomok felfelé vezetnek, de ez nem feltétlenül jelentik azt, hogy odafent van az a dolog amit meg kell találnunk. Kicsike ajtó, valami elhagyott tárgy, esetleg egy kapcsoló vagy kar amit meghúzhatnék. Álmodoztam, hátha találok valami ilyesmit és majd ezzel lenyűgözöm a társaim, akik minderre nem is gondoltak. Azonban bármennyire is kúsztam, másztam térdre is ereszkedtem mégsem sikerült olyan dolgot találnom ami segíthetne abban, hogy "feljussunk a lépcsőn". Ha csak nem néhány porcica lenne a megoldás kulcsa, amit aligha hiszek. Felsóhajtok és ismét két lábra állok.
- semmi. - mondtam ki, kissé elszontyolodva. A tervem kudarcot vallott és új ötlettel még nem álltam elő, ami nagy hiba. Forognak a fogaskerekek, de semmi hasznos. - Nekem van. De csak egyes szintű. - jelentkeztem a lány kérdésére, talán ez elég hasznos információ számukra. Az akrobatika talán az egyetlen olyan jártasság amitől nem kell tartanom, hogy bajt hoz rám ha megtudják mások is. Azonban olyan hasznos dolgokat mint az észlelésem, vagy hallgatózás inkább nem osztottam meg velük. Közben a fura lány benyakalta a löttyöt amit találtak a szobában. Micsoda felelőtlenség. Kissé megijedve figyeltem a lány minden apróbb mozzanatát, hogy lássam miféle külső hatást vált ki belőle az ismeretlen anyag.
- Lehet ez valamiféle drog. Ha méreg lenne akkor az életpontjai csökkennének, vagy, valamilyen hátráltató hatást keltene benne. - figyeltem a lányt, és egyenesen rémisztő volt ahogyan a semmibe mered, majd arrébb vonszolja magát. Csak annyit remélek, hogy nem valami hallucinogén cuccot kapott, mert akkor nem árt készenlétben lenni. Nem biztonságos. Még józanon sem érzem azt, hogy meg tudnék benne bízni.
- Várjunk egy picit hátha jobban leszel. Talán innod kéne valamit, vagy... Valakinek nincs véletlenül egy Gyenge Tisztító kristály a tarsolyában? Azzal kideríthetnénk, hogy méreggel van e dolgunk vagy sem. - pillantottam először a fura fiúra, majd a sárkányos lánykára. Ezzel egy időben már érkezett is egy üzenetem. Felvont szemöldökkel néztem a tartalmára, majd a címzettre.
- Játékmester? Milyen eredeti név. - majd zártam is be anélkül, hogy bármit is mondtam volna a levél tartalmáról. Amúgy sem látom értelmét, ugyanis más is hasonlót kapott. Nincs értelme annak, hogy megismételjem. A fiú kérdésére bólintottam. Még szép, hogy kaptam. Ez viszont kissé aggasztani kezdett. Mégsem véletlenül kerültem ide? Hozzájuk hasonlóan csapdába estem.
- Hajlakkom nincs, tintám van. De nem hiszem, hogy sok hasznát vesszük. - túrtam is fel a tárgyaimat is húztam elő egy még fel nem használt csomagot. Ugye a kristályírásnál a növényekből előbb tintát kell csinálni, ezért mindig van nálam valamilyen, növényből. Közben ha kérte a lány mégis, lepasszoltam neki. Közben sétáltam egyet a szobában. Két ajtót már meglestünk, de van még kettő(piros részek ). Vajon mért vannak zárva? Hol a kulcs? Megsimítottam a gyűrűm, és egy hatalmas kalapáccsá változtattam, és jó erősen rácsaptam az ajtóra, hátha nem immortal object és betörhetem. Rácsaptam kettőt az ajtóra, teszt céljából, közben a lány válaszos kérdésére is reagáltam.
- Én inkább kihagyom a válaszírást. Először találkozni szeretnék az illetővel mielőtt még leveleznék vele. Nem vagyok a távkapcsolatok híve. - öltök nyelvet, és még egy utolsót rávágtam az ajtóra. Lássuk mi is történik.

Haru 500 szóval pótolhat és arra kérném, hogy lehetőleg ő kezdjen.
Határidő aug. 22. (péntek) éjfél

Igen egészen biztos, hogy nem életpont csökkentő hatású a szer amit megivott, sokkal inkább az érzékeire hatott ki.  Nagy kár, hogy senkinél sincs az a bizonyos kristály ami talán segíthetne rajta. Így nem lehet mit tenni, el fog múlni egy idő után.
- Hogy ha nem múlik el a szer hatása Haru-n akkor valakinek vinnie kéne a hátán. Nem hagyhatjuk csak úgy itt. - pillantottam a fiúra. Talán ö lenne a legmegfelelőbb a cél érdekében. Shu-chant nem kérhetem ilyesmire, mert hát lány. Ahogyan Timidust sem, de itt van egy hősies, önfeláldozó, kedves egy fiú... aki még a fiatalságban fürdőzik és tökéletes lenne erre a szerepre. Az elmondásai alapján én nem szívesen engedném a lányt a hátamra, ugyanis benne van a pakliban, hogy hazudik. Nem tudok megbízni benne, ugyan ezt nem mutatom ki, nem vagyok olyan hülye, hogy a tudtára adjam a bizalmatlanságom. Ezért is kezdtem inkább az ajtókkal kísérletezni, hátha sikerül valahova bejutni, esetleg áttörni. Ezért is léptem hozzájuk közelebb, először kinyitni, majd végül erővel áttörni próbáltam. De mint ahogyan gondoltam, ez lehetetlen, a megszokott lila védőpajzs veszi körbe, és az az idegesítő felirat. Mintha csapdába estünk volna, egy teremben.
- Szóval akkor a szemüvegek színei csak megkülönböztetésre valók, és nem más a hatásuk igaz? - állapítottam meg a beszélgetésükből, - akkor lehet a löttyöknek is ugyan olyan hatása van csak más színű üvegcsében vannak. Szerintem ha mindenképpen ki akarja még valaki próbálni akkor én vagy Shu tegye. Ryuu-kunnak Harut kell cipelnie. - nyújtottam nyelvet, de ennyi elég is volt a viccelődésből. Bizonyára nem fogja ö sem azt tenni amit mondunk neki. Nem köt minket egymáshoz szinte semmi, majdnem, hogy ismeretlenek vagyunk egymásnak.
- De amúgy tényleg ne az egészet használjuk el. Később még hasznos lehet, ha van belőle. - Közben Shu kérdésére megnyitottam ismét az üzenetet amit a játékmestertől kaptam, és jól láthatóan felé fordítottam a panelt, hogy elolvashassa.

Játékmester írta:Mindent megteszel kicsi lány, csak éppen nem vagy elég bátor. Kár...

Vártam egy picit, hogy elolvashassa, illetve ha Ryuu-kun is vet rá egy pillantást azt sem bánom.
- Akkor mi legyen? Valaki kockáztasson? Ha igen akkor ki?

Következő határidő augusztus 29. (péntek) éjfél

Kérdeztem, hogy végül is mi legyen, nem tudhatjuk az ital mit is váltott ki Haruban. Aggódva pillantottam rá, és bármennyire is utálom a vörösöket, mégis segíteni akartam rajta valahogyan. Ö is egy ember, éppúgy ahogy én is, nem hagyhatjuk csak úgy itt, bármennyire is legyen rossz ember, vagy egy gyilkos, ahogyan azt a vörös kis alakzat is jelöli a feje felett. Közben Shu elszánta magát, hogy megkockáztassa az ital elfogyasztását, Timidus pedig heves ellenkezésbe kezdett. Ugyan én is épp azt mondtam, hogy valamelyikünknek kéne kockáztatnia, hogy aztán Ryuu-kun maradhasson cipelni Harut, de hamar rá kellett jönnöm, hogy én minden bizonnyal sokkal nehezebb dió vagyok, és ha én innám meg akkor Shu-channak kellene engem cipelnie, ha úgy adódna a helyzet. Sóhajtoztam, néha a lányra pillantottam, hátha valami változást látni rajta, de úgy látszik látomásai vannak, vagy valamiről inkább álmodozik.
- Hjaj, ha nem teszünk valamit akkor lehet még holnap is itt leszünk. - álltam a lány mellé, ugyan nem szimpatizáltam azzal a fura löttyel, látva, hogy mit művelt a másik lánykával, de ettől eltekintve, nem tudjuk pontosan milyen hatása is van, életpontokat nem csökkentett. Talán egy idő után elmúlik a hatása. Csak várni kell.
- Ha valaki megissza lehet az lenne a könnyebb ha én maradnék itt, Ryuuval, ugyan nem vagyok túl erős, de azt hiszem egy ideig talán tudnálak cipelni, vagy valamire ráfektetve húzni esetleg. - nem gondoltam át teljesen, és hosszasan elmerengtem, hogy mi is lenne alkalmas ilyesmire. Talán Ryuu-kun elég erős ahhoz, hogy egyszerre két lányt is vihessen. Harut a kezében, Shu-t a hátán. Igen ez talán még járható út is lenne.
- Azt hiszem Timidusnak igaza van. Ha együtt isszuk meg, talán feleződne a hatás, de ettől eltekintve még ki lennénk ütve. - de az is lehet, hogy hasonló elven működik mint egy poti. Ekkor Haru elkezdett felpörögni, szó szerint, méghozzá a semmibe. Olyan akár egy balerina. Szinte már vártam, hogy körbeugrál minket, siklik, csúszik, ugrik, és megpördül. De persze ez az egész kecses, táncolós jelenet a fejemben játszódott le. A lány haladt tovább a magasba, Timidus pedig próbálja megmenteni miközben én leblokkolva állok és csodálom a jelenetet. Majd amikor Haru eltűnt, megrázom a fejem, és elnézést kérek.
- Szóval Haru megtalálta a lépcsőt, amin lejöttem. - motyogtam miközben továbbra is azt a pontot lestem ahol eltűnt. - Lehet valamiféle kapcsolót nyomott meg amivel feljutott, vagy talán az ital... - furcsa, nekem semmiféle löttyöt nem kellett meginnom ahhoz, hogy lejussak a földszintre. Sőt egyáltalán nem volt szükségem ilyesmire, csak felkaptam a szemcsim és követtem a nyomokat, amik ide vezettek.
- De ha ez igaz, akkor már csak kettő maradt. Egy Ryuu-kunnál, és egy Shu-chan és Timidusnál. Akkor nekem itt kellene maradnom lent? - talán nem véletlen, hogy én nem találtam ilyesmit.
- Talán a játékmester valami mást tervez. Ha nem kaptam volna üzenetet akkor még azt hinném, hogy nem tudja, hogy itt vagyok. Viszont így, hogy mindenből csak hármat találtunk.. - Az ajtók nyithatatlanok, betörhetetlenek, ezen kívül van még két üres szoba, és egy hatalmas előtér. Valamit talán nem vettünk eddig figyelembe. De mit?

Balra a második ajtó:

Határidő: szeptember 6. este 21:00