Re: [Küldetés] Blackriver kúria (kid edition)

by **Shukaku** Hétf. Ápr. 07 2014, 08:18

Shu csak bámulta a dobozt, majd bámulta a kapcsolót, majd megint a dobozt és megint a kapcsolót. Nem nagyon tehetett semmit. Ő elmondta, hogy ott van az a valami, de a fiú rá sem hederített, pedig még a Haru nevű is szólt neki, így meg is maradt abban a tudatban, hogy ő ugyan nem is próbálja meg elérni azt a vackot. Még ha el is érte volna, akkor sem akarta volna átkapcsolni, hiszen fogalma sem volt arról, hogy mi is lehet, és ha mások is figyelmen kívül hagyják, akkor inkább ő sem foglalkozik vele. Négyen vannak, és ő nem akart egyedül dönteni. Nem dönthetett egyedül. A beszélgetést azonban hallgatta, és nagyon nem tetszett neki a menete. Így sohasem fogják kiszabadítani Timidust.
-Timidus!
-He?
Kérdezett vissza ugyanúgy csipogással a sárkány, ahogy a lány szólt hozzá. Mivel a sárkány terve nem sikerült, így inkább igyekezett a lehető legkényelmesebb pozíciót felvenni a dobozban, és csak figyelt, tervezett, és várta, hogy történjen valami.
-Veszekednek, Timidus.
-Hallom.
-Hé okoskák! Nem tudom, hogy ki nevezett kit gyilkosnak…
-Egy… egy levelet kaptunk, Timidus. Az, volt benne, hogy…
Gyorsan előkapta az üzenetet, és felolvasta a fontosabb részeket.
-Egy gyámoltalan kislány, egy kiállhatatlan alak és egy hidegvérű gyilkos. És csak együtt juthatunk ki, és logikai feladatot kell megoldanunk hozzá.
-Idióták!
-De…
-Te nem! A másik kettő. Nem gondoljátok, hogy azért kaptatok ilyen neveket, hogy összeugrasszanak titeket?
-Igen. Timidusnak igaza van. Ha együtt kell megoldanunk , akkor csak azoknak a valakiknek jó, ha vitáztok, akik elkaptak minket. A vörös indikátor valóban lehet önvédelem miatt. Az nem mese. Sok játékos amiatt vörös.
-És ha logikai feladványt kell megoldani, akkor ismételten csak azt tudom javasolni, hogy iparkodjatok kiszabadítani.
-Timidus… ő nagyon ügyes az ilyen feladványokban.
-Yap!
Shukaku csak bólintott. Még egyetlen mondat ragadta meg a figyelmét. A másik lány valamiért azt mondta, hogy megbízik benne. Fogalma sem volt arról, hogy erre mi oka lehetett, de örült annak, hogy a nagy veszekedés közepette talán mégis együtt tudnak dolgozni. És egy picit büszke is volt magára, hiszen biztos a higgadtsága, és az, hogy ő nem bántotta Harut a piros indikátora miatt, vezetett oda, hogy őt partnernek tekintette a lány. Mindig is tudta, hogy vannak olyan emberek, akiknél a barátságosság valóban barátságosságot szül… csak ritkán találkozott velük. Legalább is a kinti világban. A lány a kattogásra felkapta a fejét, és ismételten csak Timidustól várta a választ.
-Mi ez?
-Fogy az idő.
-Siessünk!
Sürgette meg gyorsan a többieket is. A ketyegés általában nem jelentett jót, bár a lány hangjában nem volt rettegés. Most már nem, hiszen Timidus a közelében volt. Abban pedig biztos volt, hogy a játék fair lesz velük, és nem bántja őket, ha nem az ő hibájuk lesz. Kayaba játéka eddig mindig megoldható feladatokat állított Shu és Timidus elé, és főleg a viadal óta már teljesen biztos volt abban, hogy pusztán kedvtelésből nem fogja őket megölni.

by **Drake Haru** Vas. Ápr. 13 2014, 16:53

Csak kapkodtam a fejem a három hang között. Volt a srác, a lány, meg még egy pet lent a dobozban. És ez az Alehandro alak egyszerűen nem akar együttműködni. Pedig megérthetné, hogy miért nem bízok benne. Természetesen azt is megértem, hogy ő sem bízik bennem. Mégis, beláthatná, hogy azzal, hogy a kulcs a kezemben van, én irányítok most. Így alá kellene vetnie magát az akaratomnak.Vagy legalább a tervemben együttműködni. Úgy nem fogunk egyről a kettőre jutni, ha meg sem mozdítja a kisujját. Egyszerűen irritál, ahogy beszél, amit mond, és hogy nem csinál semmit, amivel előrébb juthatnánk. Én ugyan nem fogom odaadni a kulcsomat senkinek, semmiért. Viszont ha Ő nem hajlandó egy követ sem ledobni, akkor bizony így fogunk maradni az idők végezetéig. Vagy amíg éhes nem lesz valaki. Apropó... Az éhség derült égből szakadt rám, eszembe juttatva, hogy a helyzetünk még sokkal rosszabb is lehet. És ez a folyamat már el is indult. Ilyenkor szoktam elfogyasztani a vacsorámat általában, és ezt hasam jelezte is egy korgással. Gondolataim mindig visszavándoroltak az szendvicseimre. De ahhoz, hogy azokat megehessem, ki kell jutnunk!
- Igaza lehet. - mondtam csendesen a dobozból jövő hangot hallva. Persze már tudtam, hogy azok az emberek, akik éppen rajtunk szórakoznak, direkt csinálják ezt. De mégis.. a nevekre magukra nem gondoltam. Meg amúgy is.. Miért bánnám, hogy összeugrasztanak minket? Nem igazán törődöm vele, hogy éppen rajtam köszörüli a nyelvét, avagy sem.
Felsóhajtottam.
- Akkor kérlek, Alehandro, működj együtt velünk! - néztem le újra a fiú irányába, miközben erősen magamhoz szorítottam a kulcsot. - Ezeket nem adom oda senkinek. - jelentettem ki határozottan, miközben még a számat is összeszorítottam. Aztán kitt-katt, ketyegni kezdett valami. Tikk-takk.. tikk-takk. Az nem egy kaja? Tikk-takk. Éhes vagyok. Tikk-takk. Zavar a hang.
- Én ezt nem bírom! - ugrottam fel ülő helyzetemből. - Éhes vagyoook! - kezdtem nyafogni, mint egy kisgyerek, miközben kezeimmel a rcsot kezdtem el rángatni magam előtt. De nem tehetek róla, mindig ez van, ha korog a pocim. Olyankor nem tudok parancsolni magamnak, mindig az étel körül forognak a gondolataim. Ohmm.. És mi van, ha valahol lent van egy kis étel? Ott a sarokban nem egy kis kenyeret láttam éppen? És Alehandro felől nem hús illata árad felém? Biztosan rejteget valamilyen ételt a zsebében. *w* Bezzeg az én zsebemben csak pár morzsa van, meg talán molylepkék.>.>

by **Ryuu** Hétf. Ápr. 14 2014, 13:23

Csipognak. Suspect

Ez valami rejtjeles beszélgetési forma? A petje érti? Visszacsipog! Egész okos kis megoldás, ezt nem fogja dekódolni senki, max Kayaba. Talán mégis lehet majd használni valamire a kislányt, csak ne legyen túl okos. A pet nem érdekes, a petek nem szoktak nagy észlények lenni. Az a feladatuk, hogy öljenek, más nem. Rolling Eyes

- Aha

- Tettem, mintha most esett volna le. Jah hogy direkt csinálták a gonosz fogva tartóink?

Ez eszembe se jutott! Hehh a fenéket nem, de kit izgat ha amúgy is rászáltam volna? Abban a levélben az is meg volt adva, hogy jobb ha te leszel az első, és nem én leszek az aki majd csapatjátékra fogja biztatni minna sant. Nah nem, inkább bomlasztom az amúgy is gyenge összetartást. A zűrzavarban mindig könnyebb mozogni annak, aki átlát rajta. Csak neked kell gerjesztened, és persze, úgy hogy ne vegyék észre. Ha mindenki valamilyen sérelmével van elfoglalva akkor elrendeltetett a győzelmem. Cool

A csajszi meg még a petjére hivatkozik? Nah ez tényleg sokkoló! Egy pet amelyik okosnak hiszi magát! Okoska \o\ Kezd ingerelni az arroganciája. Nah majd kompenzálásképp megcsapkodom, ahogy kiértünk. Twisted Evil

A fenti vöri meg a kulcsokról hablatyol. Hogy az övé meg nem adja oda senkinek? Most meg személyiséget váltott? Az eszem megáll. -.-
- Én szeretnék Vöri san, - és már nyújtanám a kezem, jelezve szimbolikusan, hogy mit kéne tennie, de ekkor kattogás töri meg a csendet. Csak feljebb ereszkedem én is ültömből. A kattogás forrását keresem. Biztosan valami visszaszámlálás. Azonban ennek sok értelme így nincs. Mire számolnak vissza? Időre kell teljesítenünk? De mennyi idő alatt? Ez kész téboly, de el kell ismernem. Jókat röhöghetnek odafent, vagy mittom én hol a kis kéjencek. Valóban idegesítő ez a helyzet.
A csajszi kirohanására már meg sem próbálok értelmes magyarázatot keresni. Az legalább kiderült, hogy idegileg nulla. Biztos ezért vöri. Az első áldozata azért halt meg, mert nem adott kóstolót a szendvicséből, vagy valami ilyesmi. Rolling Eyes

Jó lesz vigyázni vele, nem a hátam mögé engedni. Suspect

Jah és a legfontosabb....
- Cssh, hisztis p*csa! - Csattantam fel, talpamat a rácshoz "támasztva", hogy a csaj felrezzenjen.
- Damare [csönd legyen] szukák és most már tényleg használd a kulcsokat Hajnalka! - Rávillantottam mérgesen a szemeim.
- Igyekezz lefelé onnan és kinyitni az én cellámat is! Ha én is kilépek a ketrecből, jószerivel a súlya miatt is lekerül. - Mutatok Shukaku chan felé.
Reméljük ennyi elég lesz. Erélyesnek kell lenni. Egy ilyen ideggyenge csajnak nem szabad hagyni, hogy irányítson. A végén elcsesz mindent itt nekem. Neutral

Ugyan a nála lévő gomb ügye tisztázatlan maradt és talán nem hozzák fel, ám talán csak annyi, hogy a kutyuli dobozát nyitná, amit ha lehet én elkerülnék. Gomen, idomárka, de nem kell a tudálékos peted. Rolling Eyes

by **Rosalia** Vas. Ápr. 20 2014, 03:58

Ahogy Haru elkezdi a rácsot rángatni, enyhe áramütés szalad végig a karjain keresztül az egész testén. Amikor pedig Ryuu piszkálja meg a rácsot a talpával, őt is éri egy hasonló kellemetlen élmény. Először azt hihetnétek, hogy a berendezési tárgyak rongálása miatt kaptatok bűntetést... de akkor a védtelen és csöppet sem kártékony Shut miért rázza meg szintén az áram 1-2 perccel később. A következő áramütés mintha kissé erősebb lenne, s egyszerre ér benneteket - akár érintitek a rácsot, akár nem. A ketereceitek aljzata is fémből van, tehát vezeti az elektromosságot. Fájdalmat tetmészetesen nem éreztek, de az egyre sűrűsödő időközönként megjeleő és egyre erősebb áramütések lassan, de biztosan fel fogják őrölni az idegeiteket. Bizonyára öztönözni akarnak benneteket a továbbhaladásra. Mindeközben Timidusnak semmi bántódása nem esik a ládába zárva.

Haru és Shu írjon először, Ryuu utolsóként

by **Shukaku** Vas. Ápr. 20 2014, 06:40

Timidus érdekes módon minél tovább volt bezárva, annál nyugodtabbá vállt. A sokszor Eriszként viselkedő sárkánynak, most kivételesen érdekében állt, hogy ne tegye próbára a többiek idegeit, és ne lovagoljon rajtuk, így ahelyett, hogy eredeti elgondolásával szemben egy „még jó, hogy igazam van” beszólással kommentálta volna a lányt, inkább másképpen tette.
-Alehandro, a lány valóban jól látja a helyzetet. Örülnék, ha tényleg együttműködnél.
Ezután azonban ahelyett, hogy Haruval tovább erősítették volna egymás érveit, a lány kifakadt és sipítozni kezdett. Ehhez már Timidus híresen végtelen türelme is kevés volt, de szerencsére a fiú előbb lépett, a sárkány pedig jól megjegyezte magának a két ismeretlen szót, hogy később kikereshesse a nagykönyvben. Még mindig neheztelt az idomárra azért, mert nem tanított neki káromkodásokat, amivel érthetőbben kifejezhette volna magát. Az első szót ugyan kisípolta a rendszer, de mivel Timidus valamennyit értett, és amúgy is neki is ki fogja sípolni, remélte, hogy a p[íííííííííííí]csa kifejezést majd mások is érteni fogják, ha éppen úgy adódik, hogy használnia kell. A másik kifejezés valamiért nem sípolódott ki, és bár a pet nem értette, hogy az egyáltalán nem zajongó Shukakura miért használta a fiú –hiszen többesszámban használta-, mindenesetre ezt is elraktározta magának.
-Egyébként pedig Shunál van kaja, ha kiszabadulsz, akkor oda tudja adni…
-De… ha... mivel tudom a nevét… akár most is, Timidus. Most is oda…
-Halgass! Majd ha kiszabadul!
-Rendben.
Húzta össze magát a lány, és valóban csöndben maradt. Mivel éppen kirándulásból tértek haza, volt náluk pár szendvics és pet-eledel is… bár nem gondolta úgy, hogy abból a többiek kérnének, de legalább Timidus nem lesz éhes. Valamint még a levadászott malacok húsa is náluk volt, ha nagy szerencséjük van, még azt is elkészíthetik valahol. Ekkor érte a lányt az áramütés, amire felsikkantott és ugrott egyet, beverve a fejét a cella tetejébe, ami egy újabb kiáltást eredményezett. Persze mindkettőt az ijedtség és a meglepetés okozta, nem a fájdalomérzet.
-Mi van már megint?
-Csak… csípések.
Válaszolt Shu, mivel az áramütésre éppenséggel nem tudta a sárkány szavait, és abban sem volt biztos, hogy van neki rá.
-Sebez?
-Nem…
-Akkor ne vinnyogj. Ti meg igyekezzetek végre!
-Téged nem bánt?
-Nem.
-Akkor jó.
Shu újra összekuporodott, összeszorította a fogait, és többet nem adott hangot az áramütéseknek. A két legfontosabb dolgot megtudta. Timidus nincs nagyobb veszélyben, őt pedig nem sebzi ez a valami. Persze nem volt kellemes, de nem akarta, hogy a másik kettő ezzel, vagy vele foglalkozzon a feladatmegoldás helyett. Ha legkisebbként példát mutat, akkor talán a többiek is viselkedni fognak. Már csak azért is, hogy ők tűnjenek erősebbnek...

by **Drake Haru** Kedd Ápr. 22 2014, 12:20

Hogyan használjam a kulcsokat, amikor itt fent vagyok? Mégis hogyan nyissam ki az ő ketrecét, amikor itt vagyok?? Szerintetek józan ésszel gondolkozik? Még én is felfogom azt, hogy lehetetlen, hogy itt kinyissam a saját ketrecem, kimásszak, leessek, túléljem, és még az övét is kinyissam. Igazából a túlélés tényezője az, ami lehetetlen, a többi megoldható. Na jó, az is lehetetlen, hogy kinyissam neki a ketrecét. Maradjon csak ott! Mr. Rondabeszéd! Két kislány előtt így beszélni... Felháborító! Na jó, nem mintha én nem beszélnék néha így.. De akkor is! ˇ^ˇ Még hogy én vagyok a hisztis? Hiszen ő hisztizik a kulcsaiért! Igenis ő az, aki itt nyomja a butaságait, és nem képes érte annyit sem tenni, hogy megmozdítsa azokat a köveket!! Én meg csak éhes vagyok._. Korog a pocim. Erről mégis hol tehetek?? Brühhümm.. Most még arra sincs erőm, hogy mérges legyek rá, vagy dühítsen. Még megölni sincs kedvem. Baka! Ekkor rázott meg valami, amint hozzáértem a rácsokhoz. Hirtelen szisszentem fel, és ugrottam hátra, egészen a ketrec másik végéig, gondosan ügyelve arra, hogy ne érjek hozzá a rácsokhoz. Kezeimet magam elé emeltem, és nézegettem őket, majd az életpontjaimat, de nemigazán tapasztaltam változást. Az áramütés amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment is el.
- Tényleg? - csillant fel a szemem, és tekintetem az idomár lánykára emeltem. - És adnál is belőle? Tényleg? - kissé meghatott ez a kedvesség, és nem is nagyon értettem.. Azt hittem, át akar verni. Meg ő nem szerzetes, mint ahol én laktam. Ott persze, hogy azok adtak mindenkinek. De neki nem kell adni. Vagy lehet, hogy ő is valamiféle.. szent dolognak hódoló ember, aki segít a bajbajutottakon? *w* Neem.. ahhoz túl nyávogós. Szóval fura volt a helyzet. Viszont most már még inkább érdekem volt a lejutás, mint eddig. Ehhez pedig Alehandro kellett. És Shukakut most már biztosan ki fogom szabadítani! *w* A kajáért! Aztán után már annyira nem lesz rá szükségem persze..>.> De addig is nagy becsben és életben kell tartani! Bizony!
Ekkor ért a második ütés, amire újra összerezzentem, és elnézve Shukakut, ő is ugyanezt tapasztalhatta. Pedig egyáltalán nem ért egyikünk sem hozzá egyik ketrechez sem.
- Jól vagy? - kérdeztem a lányt. - És te, Alehandro? - fordultam azért lefelé is. Persze ha meghalna, az sem lenne gond. Ugyanakkor mégis, mert akkor ki dobja le azokat a köveket?? Meg azért amilyen idegesítő a srác, annyira tetszik is a stílusa. Ritka az olyan ember, aki ennyire nyílt véleménnyel van másokról. És talán.. egy picit.. egy nagyon kicsikét.. néha még vicces is. Egyébként... Ha az p ketrece nehéz, akkor csak az enyémet mg nehezebbé kell tenni, nem?? ... ... Hogy ilyen eddig miért nem jutott az eszembe? >.> Itt ring mellettem a kosárka..
Szépen kinyújtottam a kezem, és az egészet magam felé húztam, hogy aztán beborítsam a fél tartalmát a ketrecembe. Ott gurguláztak összevissza.. Nem kellemes társaság a sok golyó.

by **Ryuu** Csüt. Ápr. 24 2014, 15:46

Ezt a hisztérikát komolyan! Az eszem megáll! Ez a csaj már előre tudom, hogy idegesíteni fog, habár lehet átváltok és akkor jaj lesz neki. Minden lépését meg fogom keseríteni. *-* Aztán történt valami egészen nem ide illő. Már nem is tudom, hogy ment e még tovább a kattogás, vagy csak a fejemben zongorázik e még. Ahogy dobbantottam a kalickám rácsán megütött az áram! Kajak, mintha belenyúltam volna a 110-be! Habár nem szokásom konnektorokba nyúlkálni, de azért noh. Valahogy így tudnám elképzelni. A testem magától megugrott a fájdalomszerűség hatására. Nem éreztem különösebb éles hasítást, és a fejem se zsongott tőle, de mondhatom elég kellemetlen volt ahhoz, hogy ne rugdossam többet a rácsot! Suspect

Összébb kuporodtam a rács közepére, s mire kitisztult a hallásom a hisztis csajszi már engem szólongatott, nah mi fene? Őt is megcsapta az istennyila? :3 És mintha kicserélték volna, már kedvesebben is szólal meg. Nah, erre jó volt kukkoló barátaink közbeavatkozása. Rolling Eyes

Arigatou. >.> Ahm, ... mondom én, hogy túl gyorsan vált jellemet ez a csaj, tudathasadásos? Az idomárral meg nyájasan cseverészik. Lefogadom, hogy semmi érzelmet nem érez iránta, és simán belé vágná a kését. Rolling Eyes

Vagy bármilyen fegyvert amit forgat. <.<
- Jól jól.... és ti? - viszem vissza a kérdést nincs sok kedvem cseverészni velük, de nem jó taktika elszeparálódni, szóval nézzük a medvét. :3 Medve \o\
- Ah sou! Vegyél ki legalább 5-6-ot Hajnalka san! Nagyobbakat, ... vagy borítsd ki az egész tartalmát! o.o - Pff xD Csak működjön és kerüljön le, mert nem szeretnék ám itt ragadni az idők végezetéig, egy áramvezetéken csücsülve. Rolling Eyes

by **Rosalia** Vas. Ápr. 27 2014, 00:22

Haru próbálkozásának hatására abbamarad az áramütés a két lánynál, Ryuunál viszont folytatódik, s minden egyes áramütéssel veszít 1-1 páncélpontot is (először fél percenként vannak az újabb és újabb hullámok, majd egyre sűrűbben). Haru azonban némi ügyeskedéssel magához tudja húzni a golyókat és azokat a ketrecébe borítva, már ruttyan is le a földre. Ryuu és Haru lent, Shu viszont továbbra is magasban, előtte a gombbal, de már nincs golyó a kosárban, amit felhasználhatna. Timidus továbbra is a ládában.

Haru írjon elsőként!

by **Drake Haru** Hétf. Ápr. 28 2014, 17:33

Kidugtam a nyelvem is egy csöppet fél oldalasan, miközben próbáltam a golyókat közelebb húzni magamhoz. Nehéz volt a kosár, de szerencsére súlyemelés jártasságom segítséget nyújtott. Még Alehandro is drukkolt nekem, legalábbis úgy tűnt, mintha azt tenné, miközben próbáltam a tervemet végrehajtani. Kedves. És mint tudjuk, a kedves embereket nem igazán kedvelem... élve. Kivéve persze, ha hasznomra van a kedvességük, mint Shukaku esetében. Nem úgy, mint Alehandro, aki csak úgy simán kedves volt.>.> Valami szörnyülködés féle futott végig az arcomon, és a hideg a hátamon, ahogy hallottam a hangját. Pedig jó arcnak gondoltam eddig.>.> Persze megeshet, hogy szarkazmust rejtett el a hangjában.. mondjuk az nem is lenne olyan rossz, és nem állna távol tőle.*-* Csak valami olyan mélységbe bújtatta el, hogy még nekem sem sikerült azt megtalálnom. Mondom, egészen kedves. No nem mintha nem tehette volna meg, hogy ő maga lök le a ketrecéből pár golyót, ahelyett, hogy hagy engem szenvedni. Persze én is hagynám magamat szenvedni... Voltaképp pont azt teszi, amit én is tennék.. Egész elviselhető.. Persze azért még mindig idegesít! Csak nem annyira.. De még mindig szívesen megölném, bizony.^^ Csak egyszer kerüljön a kezeim közé, miután innen kijutottunk..!
- Végre! - kiáltottam fel, egy csöppnyi kis örömöt is csempészve hangomba - persze csak nem feltűnően - miközben sikerült a golyókat a ketrecembe rakni. Abban a pillanatban megindult a rács lefelé, nekem pedig muszáj volt elnyomnom a feltörni akaró sikítást. Nem fogok gyámoltalannak tűnni!
A földön voltam, sikeresen leértem! Most jött volna az a rész, amikor kinyitom a ketrecem, kiokoskodom, hogyan juttatom le Shukakut a szendvicsemmel, majd kettecskén szépen tovább haladunk, Alehandrot magunk mögött hagyva. Azonban most először tisztán ki tudtam venni Alehandro alakját, és.... Azok a tincsek a feje búbján, ahogy kuszán összevissza állnak, de aranyosak.*w* Mi? Hogy mit mondtam? Akarom mondani.. Mit gondoltam? Ezért megölöm! De tényleg egészen cuki.. Na nem mintha ez számítana valamit, vagy akármi! És nehogy akárki is azt higgye, hogy tetszik, mert nem! Csak megjegyeztem, hogy egészen cuki.. És a cuki dolgokat általában megölöm, mint például a nyuszikat. Persze nem annyira ölni valóan cuki, szóval nem! Csak úgy ölni való. Meg a haja aranyos. De csak egy kicsit.>.>
Rám nézett? *___*
Öhm... nem, mintha.. Én... Nem! Gyorsan elfordultam, és elővettem a kulcsaimat. Remegő kézzel - ez meg most miért remeg? Nem, nem nézek vissza Alehandrora, biztosan nem! Vajon néz? Úristen, hogyan nézek én ki?!!! Mi ez a gusztustalan ruha rajtam? Jajj, biztosan kócos is vagyok.__. Hát nem tudott volna akkor rám nézni, amikor normálisan is nézek ki? Nem mintha érdekelne, hogy mit gondol, vagy akármi! Csak.. megfésülködhettem volna._. - illesztettem a lyukba a kulcsokat, szép sorban, mindegyiket végigpróbálva, hátha az egyik végül nyit.

by **Rosalia** Hétf. Ápr. 28 2014, 20:30

A 3 kulcs közül az egyikkel Haru sikeresen kinyithatja a ketrecét.

Ryuu vagy Shu jön, nincs sorrend

by **Shukaku** Szer. Ápr. 30 2014, 11:26

Egy ideig csak bambán bámulta a ketrec alját, ahonnan az áramütések érték, és várta a következőket, hátha mégis csak egy kis időre maradtak abba, de szerencsére nem kapott többet. Ezután meghallotta a lány hangját, aki valamiért nem hitte el, hogy megosztaná vele a szendvicseit. Pedig teljesen logikus volt, hogy ha segít neki, és éhes, akkor ő is segít neki azzal, hogy ad neki enni. Mi sem természetesebb. Itt úgyis csak az éhségérzettől kellett tartani, az éhenhalástól nem, és Shu bár a játék kezdete óta mindig jutott élelemhez, azért úgy gondolta, hogy jobban megszokta a koplalást mint a többiek, és nem zavarná annyira. Főleg akkor nem, ha ez az ára annak, hogy végre újra mellette lehessen Timidus. Így hát igyekezett megerősíteni a lány abban, hogy nem csapja be. Ráadásul a többiek még láthatóan aggódtak is érte, és ha lassan is, és továbbra is „kedveskedő” jelzőkkel illetve egymást, végre ők is együtt dolgoztak.
-Persze, hogy adok. Nincs olyan nagyon sok nálam, mert már ebédeltünk Timidussal, de maradt még pár…
-Hahó! Én is éhes vagyok ám!
-Mindjárt Timidus! Haru mindjárt kiszabadít. Ugye nincs bajod?
-Mi bajom történhetne itt? Nem látod, hogy milyen jó kis dobozom van? Ráadásul sebezhetetlen, itt semmi sem bánthat. Kiszabadítanátok végre?!
-Igen… sietünk… igyekszünk… most már minden jól halad...
És valóban, a lánynak sikerült lejutnia a ketreccel együtt, és pár próbálkozás múlva már ki is jutott belőle.
-Ügyes vagy! Most… most szabadítsd ki Timidust! Ő tud repülni, fel tudja nekünk is hozni a kulcsokat, vagy rászállhat a ketrecre, és akkor a súlyokkal sem kell szenvednünk.
-Igaza van! Nagyon megköszönném, ha végre én is játszhatnék egy kicsit…

by **Ryuu** Szer. Május 07 2014, 10:52

Csak néztem ki a fejemből. Mi mást tehetnék? Meg se akartam szólalni, leginkább azért sem, mert engem még mindig gyötört ez a furcsa áramütés szerű érzet. Hogy rohadjanak meg. Vágom én, hogy én vagyok az egyetlen aki nem csinált még semmit, ~ ami persze távolról sem igaz, de tegyük fel, hogy így van ~ akkor sem kéne csesztetni. -.- Felfogtam, azonban míg ki nem jutok, nem tudok tovább haladni. Az pedig nem megoldás, ha most ledobálom a golyókat, amiket magamhoz vettem! Sad

Az én kicsi golyócskáim! x3 Haruka pedig már nyargal is le a kosár egész tartalmával. Minek törjem magam?
Megrázkódtam. Nem önszántamból. Az újabb csapások hatására művelte velem ezt a saját testem. Meg se nyikkantam, nehogy megbicsakoljon a hangom. Nem akarok veszíteni abból a helyzetből, amit elértem. még ha ilyen faramucin is. Nah de igaz ami igaz. A lányka végre kikerült. A fenti madárka meg csicsergett valamit a barátjával, amit történetesen most mi is érthettünk, lévén "emberül" beszéltek. Hál'Kami sama.... A csajra nézek, igyekezzen már! Hozzon ki! >.< De ez meg engem bámul, van valami érdekes rajtam.
Megint megugrottam a hirtelen érzet hatására. Hogy rohadna le az összes karja, amelyik ezt műveli velem. ._. Látni akarom őket és megcsonkítani. ._. Bah, miféle indulatokat ki nem hoznak ezek a förtelmes személyek belőlem. Rolling Eyes

Noh de a csaj kinyitotta az ajtót.
Nem fogok könyörögni neki, csak nézek rá, míg ide nem jön. Gyere kislány! *.*
Majd sóhajjal töröm meg az önkéntes hallgatagságomat.
- Az se rossz ötlet, a pet kiszabadíthatja a kislányt, ha nem kerül le a földre, miután kiléptem a ketrecből. Surprised

-
Azért ne nélkülem szervezkedjetek légyszíves. Suspect

Weh, csak kell hallatnom a hangom. Kissé elfúlón beszéltem, de még mindig nem rekedtesen vagy valami ehhez hasonló. Tulajdonképpen egész helyt álltam. Nem befolyásolta a fájdalom szerű érzet a mondandómat és a hangszínemet sem. Cool

by **Rosalia** Csüt. Május 08 2014, 09:13

Haru következik! Kiléphet a ketrecből.

Ryuu áramütései megszűnnek. Shu ketrece mellett elérhető távolságban van a kapcsoló.

Mellékesen megjegyzem, hogy a 3 kulcs egyike sem nyitja Timidus ládáját.

by **Drake Haru** Szer. Május 14 2014, 16:47

Kinyílt! Ez az! Magamban megengedtem egy kis ujjongást, de természetesen ez arcomon egy aprócska rezdülést sem okozott. Az ajtó szépen kinyílt, én pedig szabad voltam. Irányító szerepben éreztem magam.^^ Viszont Alehandro most miért néz így? Van valami rajtam? Végignéztem magamon, de semmi különös nem volt. Újra felnéztem, és még mindig nézett. Véletlenül a szemébe találtam nézni, amitől szörnyű zavartság uralkodott el rajtam, és dühös arckifejezéssel rögtön elfordultam. Karba tettem a kezem, és nem is akartam többé Alehandrora sem nézni. Vajon észrevette a zavarom? De.. de nem voltam észrevehető. Amúgy is, mégis miért lennék zavarban? Egyszerűen csak zavar az, hogy ilyen vörös a szeme. >.> Szóval Shukaku és a pet. Velük inkább megéri foglalkozni.
Bólintottam egyet az idomárlány felé, majd a dobozhoz léptem, keresve rajta valami helyet kulcsnak. Habár aligha hittem el, hogy ki fogom tudni nyitni a saját kulcsaimmal a ládát, hiszen csak három volt belőlük. Ha találtam kulcslyukat, azért beleillesztettem szépen mind a három kulcsot a zárba, de nem nyitotta. Felsóhajtottam, és ujjaimmal kezdtem fogódzkodót keresni a ládán, feszegetni. Vajon ha ráütök, mi lesz? Immortal object, avagy tönkre tudom tenni? De.. szerintem Shukaku kitérne a hitéből, ha most a dobozba állítanám a fegyverem. Így mást kell kitalálni.
- A pet doboza nem nyílik. - vontam meg a vállamat. - Egyezkedned kell Alehandroval, jobb híján. - Ekkor a ketrechez léptem, és elé tartottam a kulcsokat.
- Ez kell? - mosolyogtam félre döntött fejjel. - Ki engedlek majd.. avagy nem. Talán ha jó kisfiú leszel, akkor megkaphatod a kulcsokat. Ha pedig nem.. Hát, akkor itt ragadsz. - egy kis ösztökélés arra, hogy segítsen Shunak lejutni.. Egyébként.. én akár el is sétálhatok, ha úgy tetszik. Körbenéztem a teremben, ha tehettem, körbe is jártam azt. Ajtókat, rejtett dolgokat kerestem. Meg úgy általánosan végignéztem rajta most, hogy végre lentről beláthattam a dolgokat.

by **Shukaku** Csüt. Május 15 2014, 16:21

-De… de… miért nem?
A lány újra lehanyatlott a ketrec padlózatára, és a közelében lévő kapcsolót bámulta. Ezerszer fontosabb volt az, hogy Timidus kijusson, mint az ő bezártsága. Ő már volt bezárva sokáig, megszokta. A sárkányok viszont a szabadsághoz szoktak. Nem akarta, hogy Timidus szenvedjen. A kapcsoló annyira közel volt, és annyira logikus, hogy az nyissa a ládikát, ami fogva tartja Timidust, mégis hihetetlen mértékű veszélyt rejthetett magában. Itt volt mellette, a közelében, az idomár közelében. Mintha csak felajánlották volna neki, hogy kattintsa fel, és a pet szabad lehet. Csapda. Annyira egyértelműen volt csapda, hogy akár egy dupla csavarral ezt is akarhatták elhitetni, Azt akarták, hogy úgy gondolja, hogy csapda, és ezért ne érjen hozzá, így Timidus továbbra is bezárva maradjon. Lehetetlen volt jól dönteni.
-Haru…
Kiáltott le a tőle telhető leghangosabban, bár az sem volt most sok, hiszen az idegességtől és az aggodalomtól teljesen kiszáradt a torka. Természetesen volt nála víz is, de ez most nem jutott volna úgy eszébe, ahogy előtte a szendvics az eszében volt, ha nem ejti ki a lány nevét.
-Haru… ha szeretnéd… ledobom neked az egyik szendvicset. Vagy… vagy át is küldhetem, mint itemet…
Ha a lány a ketrec alá állt, akkor már le is ejtette neki a jól becsomagolt ennivalót neki.
-Csak… csak kérlek nézz körül jól... még egyszer. Van itt egy… egy kapcsoló… de addig nem merem… amíg nem biztos, hogy ez nyitja a ketrecet…
-Micsoda? Kapcsoló?
-Igen, Timidus. Egy… egy kapcsoló.
-És miért nem nyomtad meg eddig?
-Mert az is lehet, hogy csapda és veszélyes.
-És van másik kapcsoló?
-Nem… még nem tudjuk. Én nem látok többet.
-Akkor keressetek! És ha nincs, akkor az lesz az.
-De… de… majd ne érj a ládához, ha fel kell kapcsolnom mégis…
-Az nem lesz könnyű…
-Csak… csak próbáld meg…kérlek...
Shu nem akarta, hogy Timidust is olyan áramütés érje mint őket, vagy valami még rosszabb. Bele sem mert gondolni, hogy mi történne vele, ha ő okozna valami rosszat a sárkánynak…

by **Ryuu** Szer. Május 21 2014, 17:38

Oké. Legyen elég annyi, hogy: Ez engem bámul, de mi a fészkes fenének! Tetszem? Hát nagyszerű, akkor engedj ki liba! Mad

Kezdtem elveszíteni az önkontrollom, ami nagy nagy hiba.

Sokkal, sokkal jobban kéne tudnom türtőztetni magamat. Azonban volt egy kis bibi. Nem akartam még egyszer átélni azt a furcsa bizsergő érzést, ami nem kifejezetten fáj, de annyira kellemetlen, hogy én megkockáztatnám és rávágnám, hogy de igenis. A csaj kiidegel. Kábé úgy néztem rá, mint aki mindjárt félbe vágja. Idegesített és ez azt eredményezte, hogy fejben már pár halálnemet átélt. Ha nem engedsz ki te kis rinyazsák, én! >.< Huhh, oshitsukete Ryuu, nyugodj le és gondold át végig a történéseket, mielőtt keresztbe szeled a tekinteteddel ezt a csajt, mert mást nem tudsz csinálni. Az is könnyen lehet, hogy magasabb nálam szintben. Sőt, a mostani helyzetem nem engedi meg azt, hogy könnyelműen nézzek le bárkit is. Mindenkit potenciálisan 10 szinttel magam fölötti szinttel kell ellátnom. Ha meg mégsem, akkor meg kellemes csalódás, de most fő az óvatosság, tehát nem haragíthatom még jobban magamra. Még ha eddig így is csúnyán bámultam rá. De istenem, ő is engem bámul és kit nézzek ha nem őt, akinél a kijutásom kulcsa van?
Felnézek, közben megdumálják a csajszi meg a bábuja, hogy megnyomják a gombot. A boszorka nem tudta kinyitni a dobozt és úgy néz ki nem feledkeztek meg a gombról sem. Most vagy a pet doboza nyílik meg, vagy alattunk a föld. Rolling Eyes

Mindenesetre ki kell jutnom innen, ehhez pedig nem fogok kapkodni. Nem fogsz feldühíteni, á-áá nem játszom úgy ahogy te akarod.
Sőt, elmosolyodtam, amikor közel ért hozzám a kis csaj. Meg akartam ragadni és belevágni a fejét a rácsba, csakhogy nincs fájdalom. Rolling Eyes

Helyette inkább én fogtam meg a rácsot, és a szemébe néztem csöndesen, kérlelőn. Tudom, hogy tetszem neked bocsi. Cool

Hogy ez kell -e rohadj meg ahol vagy! Razz

Bólintottam, lassan.
- Én is ki szeretnék jutni. Nem akarok több áramütést. - Panaszkodtam kicsit a lánynak. Ó én szegény, kisemmizett kisfiúcska. Tiszta ártatlan voltam. Mintha nem az előbb szukáztam volna le mindenkit. xP Haahh, valójában nem így akartam kijutni, de ha a lánynak az kell, hogy elolvadjon a "cukiságomon", akkor tessék, csak engedjen már végre ki ez a szuka! ._.

[Küldetés] Blackriver kúria (kid edition) - Page 2 Tumblr_mi103p0QaP1rmhb64o1_5002cb5cb

by **Rosalia** Szomb. Május 24 2014, 20:44

Haru:
Mivel a terem közepén lővő szerkezet - melybe eddig te is be voltál zárva - erős fénnyel van megvilágítva, ezért a helyiség többi része teljes sötétségbe vész. Szerencsédre rendelkezel látás jártassággal, melynek birtokában nem esel rögtön az első akadálynál orra. A termet körbejárva 5 ajtóra lelhetsz: Az egyik maga a főbejárat a mozaikos zárszerkezettel, amit a játékmester levele említett, kettő zárva van, kettőt viszont nyitva találsz. Hogy ezt az információt megtartod-e magadnak, vagy megosztod a többiekkel is, az rád van bízva.

Shu, Tim, Ryuu: Gubbasztotok tétlenül a ketrecetekben Razz

Sorrend: Haru, SHu, Ryuu

by **Drake Haru** Vas. Május 25 2014, 19:10

Ahogy a lány felajánlotta a szendvicsét, felcsillant a szemem. Nincs más dolgom, mint kérni azt, felhasználva, hogy az állatáért mindent megtenne, s elhúzni innen. Igen, ez egy megfelelő ötlet lenne, ha nem három főre alkották volna meg ezt a játékot. És ha mindkettőjükre nem is, de egyikükre mindenképp szükségem volt ahhoz, hogy kijussak. Hisz ha ők nincsenek, kit küldök eőrle kétes helyzetekben, hogy kitapogassák előttem a biztonságos utat? És a kislányt előbb fogadom el társamnak, mint Mr. Alehidegesítőt. Már megint bámul. Igazából folyamatosan ezt teszi. Elfordultam, mert nem bírtam tovább kiállni, de még így is éreztem a hátamban tekintetét. Körbejártam a termet. Meg volt az az ajtó, amelyen valószínűleg ki kell majd menni. Biztos, hogy az lesz az, mert csak azt védte komoly rendszer. Aztán volt még másik négy ajtó. Mindegyik kilincsét lenyomtam, de csak kettő nyílt. Az egyiken óvatosan bekukkantottam, de nem mentem be, csak benéztem, mindezt persze a lehető leggyorsabban. Aztán visszacsuktam, és visszasétáltam a ketrecekhez.
- Nincs semmi kijutási eszköz. - vontam meg a vállam. - Szerintem próbáld a kapcsolót. A szendvicset meg majd.. - baka vagyok, éhen halok, de tudom, hogy oda fogja adni azt az ételt. És addig is egy bizalmi kötelék közöttünk az. Nem akarom még megenni a bizalmát. - Majd ráér, ha lejutsz. - Közben tekintetem újra Alehandrora vándorolt, és reméltem, hogy még mindig morcos aranyosságában, vagy esetleg gyűlölettől átitatottan tekint rám, dee... ehelyett valami fura történt vele, és gyönyörűsége morbid módon oda lett. Ehelyett valami csillogó szemekkel nézett rám, meg sajnáltatta magát. Hirtelen öklendeznem kellett.
- Ronda. - mondtam röviden, egyszerűen, és már nem is érdekelt annyira a fiú. Szóval csak rövid ideig volt képes arra, hogy elkápráztasson. Most olyan... fúj.>.> Én aztán nem segítek neked, most már mégannyira sem, mint eddig. Szenvedj csak!

by **Shukaku** Vas. Május 25 2014, 19:34

~Nincs semmi kijutási eszköz… Szerintem próbáld a kapcsolót… nincs kijutás… nem lehet kijutni… nem tudja kiszabadítani Timidust… a kapcsoló… próbáld meg a kapcsolót… szerinte próbáld meg… ő mondta… nem a te hibád lesz, ha történik valami…~
A lány befogta a fülét, és a szendvics majdnem kiesett a kezéből. Az ételre vonatkozó szavakat már meg sem hallotta. Gyorsan eltette az eszköztárába, hiszen annyi lélekjelenléte még maradt, hogy ha nem is tudatosan, összekösse azt, hogy az a szendvics jelentette a lány segítségét. Persze eszébe sem jutott, hogy ezzel zsarolja, inkább arra gondolt, hogy a segítségért cserébe Haru nagyon megérdemelné ezt az apróságot, és ha elpixeleződik mivel ő elejtette, azután biztosan nem segítene majd neki. Nem mintha nem lett volna még kettő nála, de nem tudta, hogy a lány mennyire éhes. Az a bizonyos mondtad, azok a szavak ott cikáztak a fejében, és megőrjítették. Sírni akart és újra elmerülni a semmiben, de Timidus miatt ezt már nem tehette meg.
-Jajj dehogy nincs, csak még nem találtátok meg.
-Én… én… megpróbálom a kapcsolót. Re…
Nem fojtatta a mondatot. Nem akarta a felelősséget a sárkányra áthárítani. Ez most teljes mértékben az ő döntése volt. Újra belecsöppent egy olyan borzasztó szituációba, ahol neki kellett döntenie, ráadásul Timidus sem segíthetett. És persze a felnőttek megint nem voltak sehol. Shu mindössze abban bízhatott, hogy igaza van, és ezt a hatalmas világot, ennek a világnak minden egyes mozzanatát figyeli Kayaba Akihiko. Figyeli, és figyeli őt is… és amikor meglátja, akkor emlékezni fog rá. Talán meg sem nyitotta a leveleit, de megeshetett, hogy végigpörgette a bejövő listát, és akkor emlékezhet a nevére. Emlékezhet arra, hogy ő mindig szép dolgokat írt a levél tárgyához. Kayaba, ha látja, akkor nem fogja engedni, hogy meghaljon. Halkan könyörgött a sárkány épségéért az adminnak, kinyújtotta reszkető kezét a szerkezet felé, összeszorította a fogait és a szemeit, majd felkattintotta a kapcsolót.

by **Ryuu** Szomb. Május 31 2014, 18:10

Nem jött be. Annyira nem, hogy majd szétvetett a düh. Ez a csaj, csak úgy kijelentette, hogy ronda vagyok. Nem tudtam, hogy mit csináljak vele. Most éreztem először azt, hogy érdekesebb lenne belemártani a pengémet, és megnézni, hogyan reagál rá, mint ugratni kicsit vagy megfigyelni a reakcióit egy ilyen helyzetben. Idegesített, és valahogy ez az idegesség nem úgy jött ki belőlem, ahogyan azt az ember elképzelné. Én is tudom, hogy a "normális" emberek, nem röhögnék el magukat ha kijelentik nekik, hogy rondák, ráadásul faképnél hagynák egy veszélyes helyzetben, ahol meg is hallhatnak. Én mégis szívből nevettem, még előre is görnyedtem közben.
- Nem bírom, nem bírom! - Nyögtem közben halkan, vagy talán elég hangosan ahhoz, hogy a lány is hallja ott fönt. Ez a csaj idegesít, de volt mersze ahhoz, hogy hátra merjen hagyni. - Te tényleg egy ostoba nőszemély vagy, onna! - Még mindig a nevetés utóhatásával voltam elfoglalva. Nem is igazán néztem rá. Vettem egy mély levegőt. Nem fogtam vissza magam többé, nem érdemelte meg! Rávillantottam gyilkos vörös tekintetemet. Minden bizonnyal most én néztem ki úgy mint egy gyilkos, és ő áldozatként. Reméltem, hogy a tekintetében találok egy kis ijedtséget, az mindig felvillanyoz. Habár ha még mindig tartja magát az még inkább ingerelne! *.* - Tényleg az hiszed, hogy akik idehoztak hagynák ellaposodni a játékot azzal, hogy nem engednek ki? Már most az ellenségeddé akarsz tenni? - Meg akartam ölni, már most! De kellett, egyelőre kellett a segítsége. Legalább addig, amíg ki nem juttat a kulcsaival. A kérdésem egyértelmű volt. Biztos voltam benne, még ha blöffből is, hogy kijutok. A kérdés csak az, hogy azután együtt folytatjuk egy darabig, vagy lesből fogom a halálba küldeni. Számoltam azzal is, hogy hátha úgy fog számolni, hogy magasabb szintű vagyok nála. Valójában akár ez is lehetséges, persze ebben nem bíztam. Jobb ha nem keveredem velük nyílt harcba. Ám erről az eszelős vigyor, ami kiült az arcomra, és a villogó szemeim semmit sem árultak el. Twisted Evil

by **Rosalia** Szomb. Május 31 2014, 20:59

Haru ahogy bekukkant abba a bizonyos helyiségbe, zsúfolásig rakott polcokat pillanthat meg. De a szemlélődés rövidsége és a sötét miatt aligha veheti ki, hogy mit is látott pontosan a polcokon.

Ahogy Shu aktiválja a kapcsolót, azon nyomban leoltja a reflektorokat, így vágre láthatjátok saját szemetekkel, hogy hova is kerültetek. Egyszerű, hétköznapi teremfény világítja meg ezután a helyiséget. A terem egy tágas előtér, elülső oldalán a főbejárattal, rajta a mozaikos zárral, a négy darkában pedig egy-egy ajtóval. A padlót egy spirális mozaikkép díszíti, ami a magaból lenézve talán még szédülést is kiválthat Shuból. Az ajtókon nincsnek jelzések, a falak üresek, mázolatlanok, vakolatlan téglából vannak. A minimapotok szerint mind a 4 helyiség bejárható terület, tehát az ajtók nincsenek zárva.

Ami még nem elhanyagolható momentum, hogy a kapcsoló aktiválásával kinyílik Shu ketrece és Timidus ládája is. Ryuu ketrece továbbra is zárva van, és Shu is fentragadt a magasban.

by **Shukaku** Szomb. Május 31 2014, 21:41

A lány csak a sötétséget látja, majd hirtelen még kevesebb sötétséget. Meghalt. Eltűnt a fény, és csak az örök sötétség maradt. Szíve a torkában dobog, majd érzi, hogy a homloka és a szeme körüli izmok fáradni kezdenek. Szorosan csukva tartott szemein keresztül is a reflektorok éles fénye még valamennyi világosságot nyújtott, ám amikor azok lekapcsolódtak, már teljes volt a sötétség. Talán mégsem halt meg, de nem tudta, hogy ki merje-e nyitni a szemeit. Ha a kapcsoló valamelyikük vesztét okozta… nem… senki nem lehet ennyire kegyetlen, ez már kiderült a viadal alatt. Ebben a világban így nem halhat meg senki. Mindenki önmagáért felel, tehát csak ő halhatott meg… vagy Timidus. Ha ő meghalna, akkor legalább nem kellene azon gondolkodnia, hogy mi történt Timidussal… de akkor talán soha nem is tudná meg. Az talán jobb lenne. És ha ő halna meg, akkor a sárkány talán nem. Egy kapcsoló mégsem ölhet meg két élőlényt. Az nem lenne fair. De… közben az is eszébe jutott, hogy ha azon tud gondolkodni, hogy vajon meghalt-e, akkor valószínűleg nem halt meg, hiszen ha meghalt volna, akkor semmiképpen nem tudna a haláláról elmélkedni. Persze azt a döntést, hogy kinyissa végre a szemeit nem saját magától hozta meg, hanem a sárkány türelmetlen csipogása zökkentette ki.
-Esetleg nem akarnád átvenni? Valaki elfelejtett súlyemelés jártasságra pakolni.
Az idomár kinyitotta a szemét, a hang irányába fordult, majd gondolkodás nélkül megindult az imádott pet felé… a sárkány pedig nekilódult a másik irányból, és a súllyal együtt még pont időben visszalökte a lányt a ketrec széléről.
-Idióta! Le akarsz esni?
-Örülök, hogy látlak, Timidus.
Szipogta halkan a lány, és magához szorította a sárkányt, aki fura arckifejezést vágva tűrte, hogy a lány bepótolja azt a legalább tíz-húsz perces magányt, amit nélküle kellett töltenie.
-Én is örülök, de legalább addig engedj el, amíg hozok még golyókat. Lent biztonságosabb.
Shu kelletlenül, de lazított a szorításán, majd el is engedte a sárkányt, aki rögtön röppent is a következő és a következő súlyokért, egészen addig, amíg a ketrec biztonságosan nem landolt a talajon. Ott azonban a lány már nem a sárkányhoz rohant, hanem Haruhoz, és azonnal a kezébe nyomta a szendvicset.
-Köszönöm! Köszönöm szépen!
Timidus ezalatt Ryuu ketrecére röppent, és lassan ringatni kezdte.
-Én megígértem az idomárnak, hogy vigyázni fogok rá. Az, hogy ti veszekedtek, megnehezíti a dolgom. Ha ki akarsz jutni, kérj szépen bocsánatot Harutól!

by **Drake Haru** Szomb. Május 31 2014, 22:45

Nevet. Hummhumm..Hát nem éppen erre a reakcióra számít az ember, amikor valakit leszól, szó szerint rondának mond, de.. talán ezek az abszurd megnyilvánulások azok, amik az előbb tetszettek benne. Még mielőtt elrontotta ezt valami cuki nézéssel. A környezet felderítésével voltam elfoglalva, meg a korgó pocimmal, meg az idomár és petjének kijuttatásával, szóval alig foglalkoztam ezek után a fiúval. Úgy ítéltem meg, nem érdemes a továbbiakban rá áldozni az időmből. Benéztem az egyik terembe az egyik ajtó mögött, de nem mertem sokáig vizsgálódni, attól féltem, valami még idő előtt megtámad. Csak polcokat láttam, meg sok-sok valami körvonalát, de fogalmam sincs, mik voltak azok. Viszont szerencsére nem mozogtak. Szóval nem mobok. Kivéve, ha álcázták magukat a mobok doboznak, vagy ilyesminek.O.o Sóhajtva visszasétáltam a többiekhez, és megálltam Shu ketrece alatt. Ekkor követtem el azt a hibát, hogy puszta véletlenségből Alehandrora mertem nézni. És..*___* Azok a szemek! Elolvadok a nézésétől! De.. Ezt már megint hogy csinálta? >.> Az előbb még..?! Egyébként miért néz most így? Rám?! Olyan.. zavarba ejtő. A szoknyám szélébe kapaszkodtam, és hirtelen megfordultam. Fogtam egy pontot a terem túlsó végén, és azt kezdtem el bámulni.
- Hát persze, hogy nem hiszem ezt. - fordultam meg aztán mosolyogva. De amikor újra ránéztem, elöntött valami furcsa érzés, amitől dühös lettem. Nagyon dühös. Úgyhogy csak újra elmosolyodtam, kedvesen, aranyosan, mint mészáros a malackára, remélve, hogy rövid időn belül kivégezhetem..
- És mi előnyöm származna abból, ha nem lennél az ellenségem? Arról nem is beszélve, hogy a játéknak eleve az a lényege, hogy ellenségek vagyunk. Ha barátkoznál velem, csak még veszélyesebb lennél, és jobban kellene figyelnem, mikor rontasz az élemre. Így, tisztán játszva kevésbé veszélyes a dolog. - megálltam a nézését. Közben a fényviszonyok is megváltoztak, amitől egy rövid ideig amúgy sem láttam - talán ez is közre játszott abba a fene nagy megállásomba. Rolling Eyes

A következő pillanatban pedig már majdhogynem boldogan vettem tudomásul a felröppenő sárkányt.

Shu szabadulásának még talán örültem is, főleg, amikor megkaptam a szendvicseimet. Illően megköszöntem az idomárlánynak, és azon nyomban leültem az egyik sarokba falatozni. Pici kis pocakom egyszerűen imádta a dolgot. Imádta a szendvicset. És még Shut is. Nos.. a pocakom érzelmei kicsit elvonatkoztatottak az igazi érzelmeimtől.
A kulcsok közben továbbra is nálam voltak, de eszembe sem jutott használni őket a fiú ketrecén. Már lassan el is felejtettem, hogy nálam van a szabadulása kulcsa..

by **Ryuu** Szer. Jún. 04 2014, 13:41

Haahhh, u-nal-maaaas. Csak sóhajtottam a nagy monológjára és igyekeztem a lehető leginkább a tudtára adni, hogy minden másodpercet sajnálok, amit erre a szövegelésre kell pazarolnom. Még ásítottam is egyet a végén, csakhogy megkaphassam a szót végre. - Hahh, ezért vagy ostoba Piri. - Közben egy lassú, de annál kíméletlenebb félmosoly húzódott el a szám szegletén. Én voltam aki mindent tud, aki sokkal jobb ebben a játszmában, aki azt is előre látja, hogy ez az ostoba lány hogyan fog lépni legközelebb, akit nem lep meg, hogy ilyen nyíltan beszél, és hogy leül csak hogy leplezze a zavarát. A csaj ki akar nyírni, ez egyértelmű volt, az érzés azonban kölcsönös. :roll:A fölé tornyosuló viselkedésemet viszont a világért se hagytam volna abba. Egyrészt azért, mert ezzel megzavarhatom, másrészt pedig egyszer már kiviláglott, hogy ez itt nem normális. Nem is szabad úgy bánni vele, mintha az lenne. Akkor csak még kiszámíthatatlanabb lesz. Semmit se kérj tőle, semmit se köszönj meg neki, semmiről se tudasd vele, hogy az ő érdeme, mert különben ellened fordul. Valójában mindenképp ellenem fog fordulni, csak az volt a bibi, hogy most a szabadulásom kulcsa szó szerint nála volt. Ribi, és leül zabálni. :drop:Nem mondtam neki semmit. Nem "árultam" el, hogy miért ostoba. Kérdezze meg. Akarja tudni! Amúgy meg, csak azt tudnám szajkózni ami a levélben benne van, hogy együtt kel dolgoznunk. Ez a "móka" lényege. Hogy nyilvánvaló ellenfeleknek kell együtt dolgozniuk a kijutás reményében. Egy darabig követni kell a szabályokat, hogy aztán minél nagyobbat rúghass belé. A ketrecemre szállt gyíkra meredtem.
Majdnem lehordtam, hogy nézzen már ki azon a két golyón, amit szemnek hívnak, de aztán eszembe jutott valami. Ezek idomár és petje! Kismillió idomár váltott kasztot az első napokban, mert nem bíztak a Kayaba bácsi által nekik adott "kémekben", amiben van igazság. Nem biztos, hogy az életemet rábíznám pár számkódra.
Viszont akik maradatak idomárok, azok nagy valószínűséggel elfogadtál Kayaba bácsi petjeit és nem utálják úgy, mint a többiek. Esetleg még az is lehet, hogy fogalmuk sincsen az egészről, és a kis csajt elnézve még ez az eshetőség is közre játszhat, azonban! Meg kell próbálnom. A piri zsákutca ez mostanra egyértelműsödött. Talán az idomárba szorult némi intelligencia.
Kissé izgatottan fordultam feléjük és intettem is, mint aki egy titkot igyekszik átadni. "Nem akartam, hogy hallja Kócos Kagome amit mondani fogok"
- Az nem fog menni. Shukaku chan, ugye? - Tettem fel a nyilvánvaló kérdést, majd szinte azonnal folytattam. Halkan, remélhetőleg a csajszinak nincs hallgatózása és tartja magát ahhoz, hogy engem ignorál. x3 - Nem mintha én ne tudnék bocsánatot kérni, de nem fog használni. Az előbb kérleltem a lányt, és ... - itt az idomár lányra néztem, hogy lássam a szemében a kételkedést, ha van, noh meg azért, mert ő láthatta, hogy milyen szépen kértem Haru chant. :roll:Közben mindvégig tartottam a szemkontaktust a gyíkkal is, mintha az is fontos lenne. - .... Szerintem nincs vele valami rendben. - El akartam vetni a kételkedés magvát bennük. Ha sikerül ellene fordítanom a párost, talán még jobban is járok, mintha összejátszanék a látszólag erősebb Haruval. És akkor most kell kijátszanom a "rendszer igazságos" dumát. - Én nem tudom, hogy milyen ember ő. - Úgy kell kezdeni, hogy először biztosítom a két delikvenst arról, hogy én aztán nem vagyok rossz indulatú, és nem ítélkezek senki felett....de. Majd Harura pillantottam "idegesen". - De a saoban létezik még egyáltalán az önvédelemből ölni kifejezés? Én... - Mutatok óvatosan a saját indikátoromra. - önvédelem miatt lettem sárga, azonban sosem mennék el odáig, hogy valakit megöljek. Használtam Kayaba Hazatérés kristályát. - Megint Haru. Most jöjjön a finálé. - A rendszer igazságos. Ha vörös vagy, öltél. És ez a lány veszélyes.... - Ezt kissé elmerengve mondtam ki. Végig Harut vizslattam ahogy eszik., s az utolsó szavakat úgy ejtettem ki, mintha nem is Shukakuéknak mondanám, hanem magamnak elmerengve. Azzal a felhanggal, hogy engem nyugodtan itt hagyhatnak. Én sokkal nagyobb biztonságban leszek Itt, mint ők azzal a szörnyeteggel. Szinte már sajnáltam "szegénykéket". Rolling Eyes

by **Rosalia** Csüt. Jún. 05 2014, 22:50

Shu szépen rendben lejut, s ahogy az ő ketrece megtelik súlyokkal, úgy emelkedik fel Harué és Ryuué. Amikor azonban Timidus rátelepszik Ryuu ketrecére, az ismét visszaér a földre, megmozgatva némiképpen a másik két ketrecet is.

A terem mind a négy szegletében van 1-1 óra, azok ütemes, folyton - igaz csak hangyányit - erősödő kattogását hallottátok eddig is. Mindegyiken ugyan annyi az idő: 11:13

by Ajánlott tartalom