Re: [Küldetés] Blackriver kúria (nightmare edition)

by **Rosalia** Csüt. Dec. 11 2014, 21:25

Egyeztettem Asyeval és Alexel is, mindketten egyértelműen úgy nyilatkoztak, hogy Hermit kis magánakciója ellenére is maradnak az eredeti tervnél, vagyis hogy egymás hátára mászva egyszerre lépitek át Alex lábacskái által a küszöböt. A megoldásotok jónak ígérkezik, ugyanis gond nélkül kinyílik az ajtó és könnyedén keresztüljuthattok mindhárman egyszerre. A Játékmester a lépcső tetején állva figyel benneteket és egy fotó kristállyal meg is örökíti a komikus, ámde igencsak dicsőséges kijutási formát. Meg a archívumába a kép Razz

Persze azt ti nem láthatjátok, hogy ő is jelen van a távozásotoknál, hiszen most bizonyára előre figyeltek és a kijutásra koncentráltok és a lopakodása amúgy is magasabb szintű, mint a ti észlelésetek.
Ahogy pedig Alex mindkét lábával átlépi a küszöböt, nem kell tovább menetelnie az előkert és a bejárati kovácsoltvas kapu felé, hiszen azonnal elteleportálódtok. A Kezdetek Városának határában találjátok magatokat, nem is olyan messze az oltalmat jelentő védett területtől. Már nem vagytok egymás hegyén-hátán, de közel egymáshoz materializálódtok újra virtuális testetekben. Üzenetet is kaptok a kedves Játékmestertől, ezúttal meglehetősen nyájas stílusban köszön el tőletek:

Játékmester írta:
Gratulálok!

Ti vagytok a Blackriver kúria első csapata, akik valódi összmunka révén jutottak ki, így mindhármótok szabadon távozhat. Sőt, meg is jutalmazlak benneteket a szórakoztató játékotokért, cserébe csak annyit kérek, hogy ne beszéljetek másoknak a ma éjszakán történtekről. További kellemes játékot!
Üdvözlettel, a Játékmester

Ha az inventorytokat lenyitjátok, akkor a kúriában szerzett tárgyak közül egyiket sem találjátok, de van más érdekesség:

jutalmak:

Kérnék egy zárókört!

by **Ayse** Pént. Dec. 19 2014, 20:34

Nem igen volt ínnyemre a dolog, de a leggyorsabb kijutási ötletet pártoltam a leginkább. Fontos volt számomra hogy a benti levegő helyett az esti szél és friss tiszta levegő illatát szívhassam be mélyre, még ha ez talán csak vágyaim látképe csupán. Az igazság az hogy még mindig hevesen ver a szívem a kígyó mérge okozta bizsergés és kellemetlen tehetetlen bénulás amit a kezemben éreztem. Mostanra ugyan vége, elpárolgott belőlem a méreg kódja viszont az a szorongó, feszítő érzés megmaradt bennem. A legkevésbé sem akartam hogy a fiúk szeme láttára pixelezzen szét a testem apró darabokra a semmitől… Mivel ők csak azt látnák, és csupán én tudom az ok igazi indítékát. Ami történt ismét olyan adreralinnal, és méreggel, haraggal és félelemmel vértezett fel amit rég éreztem igazán. Egyszerre tudtam volna üvölteni és egyszerre húztam volna be fülem farkam mint valami elejtett kisállat. De leginább adtam önmagam, azt amilyennek Hermit és Alex szemében tűnhetek. Hallgatag voltam és hangom sem reszketett, pedig féltem attól, hogy a belül tomboló erő majd a felszínre tőr, és képtelen leszek uralni a testem minden egyes rezzenését. Hermit ötlete beválni látszott. Igazán nem örültem hogy azt a colost a nyakamba kell vennem, de ez volt. Kicsit gáz helyzet, sőt nagyon személyiség degredáló szituáció volt, amit az a lüke még meg is koronázott a dicső húzásával. Legszívesebben megbontottam volna az egészet.. ha kést szorít a nyakamhoz hát tegye, eredményeképp már csak azért se juthat ki innen, ébresztette fel a dacot bennem. Nyeltem egy nagyot, de csupán hogy az indulatot visszafojtsam.
- Ennyire ostoba még te sem lehetsz… szánalmas egy húzás ez részedről, vagy netán ennyire kétségbeesett volnál?.... – Hangom nem volt ijedt, inkább csak az elfojtott dac és az előző mély érzelmek kavalkádja csenghetett benne vissza, monoton, mély, nyomott hangon. Szinte már fenyegetve. Kilépve végre a hold és a csillagok fénye világít ránk, első dolgom volt hogy megszabaduljak a brémai muzsikusok szerepétől és pozicciójától, így ha nem másztak le hamarabb ledobtam a rajtam lévőt, és saját lábra, kiegyenesedett háttal távoztam is egy teleport kristályt.
- Császtok. - Hallhatták még a hangomat, de már nem vártam meg a reakciójukat.

by **Hermit** Kedd Dec. 23 2014, 16:09

//Alex kért, hogy ne várjam meg. Nagyon szépen köszönjük az élvezetes játékot! //

*Hermitet teljesen hidegen hagyta Ayse beszólása, és Alex nem tetszésére sem volt kíváncsi. Elég volt, hogy ő maga tudta az okát, hogy mit miért tesz. Így a kérdésre csak elvigyorodott magában, azonban a pengéket nem távolította el a nyakaktól. Már csak az következett, hogy kinyissák azt a bizonyos ajtót. Korán sem volt biztos Hermit abban, hogy a terve bejön. Csak hirtelen jött az ötlet, az is lehet, hogy aki idehozta őket, megállítja majd a nagy menetet és senkit nem enged ki. Vagy a rendszer Alexet tartja majd győztesnek, mert az ő lába lépi át a szabadság küszöbét, a többiek meg lepixeleződnek róla. Akárhogy is lesz, ez volt a leglogikusabb megoldás. Legalábbis Hermit számára. Azonban nem kellett csalódnia. Ahogy kiléptek az ajtón máris elteleportálódtak. Először megijedt, hogy talán a kivégző helyre kerülnek, de megkönnyebbült, amikor meglátta az ismerős helyet. A kezdetek városának határa. Szélesen elvigyorodott, ahogy a földön ücsörgött. A többiekre nézett, hogy lássa az arcukat. Nagy vidáman így szólt. *
- Na milyen voltam? ^^
*De a lány már távozott is. Egy pillanatra Hermit elkomolyodott, de végül ismét füléig ért a mosolya. *
- Hát nem kedves?! ^^
* Ekkor jelzett neki a rendszer, hogy üzenetet kapott. Megnyitotta. *
- Oh Alex. Látod? Az összmunka.
* Majd magára mutogatott. *
- Mindent nekem köszönhettek! ^^
* Majd felállt és még mindig vidám kedéllyel megkezdte távozását. *
- Hehe... megmentettem picinyke életeteket...
* Szinte inkább csak magának motyogta, mégis jól hallhatón. *
- Legyetek ám hálásak! Hihi!
* De hangja egyre halkult, ahogy távolodott. Ő kristály használata nélkül indult meg a város felé, de többet nem szólt. Mosolya tovább is virított az arcán, szeme mégis komolyságot mutatott.
~ Élek... ~

by **Halász Alex** Vas. Dec. 28 2014, 13:37

Szerette volna nem felvenni a kis csapatot a hátára. Nehéz volt hát na. Nah meg szerette volna levágni magáról Hermitet, amiért itt játssza az agyát, az se biztos, hogy beválik a tervük, erre még szórakázik neki. Csak ugye azt nem mondhatja ám be, hogy "én érzem ám a fájdalmat, úgy csiklandozzá vazze!" xd.Szóval csak a szemét forgatta a kis szóváltás kezdeményezésére. - Ha neked ez a szíved vágya, van egy olyan érzésem, hogy kibírja a hp csíkom, ha megcirógatsz vele :3 - Azért nah. Oda kell szúrni, ha már szurkálgatni akarják! ^^ Majd betolta a kaput és kilépett! Egy leheletnyit várt, majd lépett még egyet, mire elteleportálódtak. Ennyi! \o/ Megmenekültek! \o\ Vége a rémálom küldetésnek! /o/ És nem kínozták meg a pincében!!!!! *.*
- Pápá... - Intett a lánynak, Ha látta látta, ha nem nem. Ő nem haragszik egyikükre sem. Persze Hermitet kicsit megcsapkodná a biztonság kedvéért, de egyelőre csak röhögni tud rajta. Ez a srác tuti nem veszi észre magát. xD Halkan mosolygott a jelenségen. - Ó hát persze. Akkor most kvittek vagyunk. :3 - Utalt a Renes ügyre. Az a nagy dumás agybajos úgyse emlékszik már rá, de ők ketten azért igen. Egy ideig nézett a fiú után. El tudná képzelni azt is, hogy örömében még ugrálgat is. Megcsóválta vidáman a fejét, majd leszögezte magában, hogy vigyázni kell ezzel a Hermit fiúval és elteleportált.

// Ő is boldog, meg köszöni szépen a játékot ^^ //

by Ajánlott tartalom