Re: Sweet Dreams cukrászda

by **Shukaku** Kedd Márc. 03 2015, 07:43

Az, hogy Saya is megjelent nem volt nagyon meglepő, hiszen egy Artes gyűlésen neki is részt kell vennie… de neki nem bent kéne várni rájuk a többiekkel, hogy meglepetést kiáltsanak? Vagy Sayának is mostanában lenne a szülinapja, és ez most egy közös meglepi? Sajnos ezt Shu nem tudta… viszont ezek szerint Saya sem, hiszen ő külön ajándékozta meg őket.
-Húúú! Köszönjük szépen Saya! Pont… pont kitaláltad, hogy mit szeretünk. Majd... neked mikor van a szülinapod?
Kitalálni, hogy mit szeretne Shu persze nagyon nem volt nehéz. Ha valaki járt már Shu szobájában, akkor láthatta, hogy a sárkány plüss is ott alszik velük együtt az ágyikóban, és nappal szépen betakargatva várja őket. Saya kapott egy hatalmas ölelést, majd Shu a hóna alá csapta a párnát, és most már még vidámabban, na és persze együtt nyitották ki az ajtót. Arra, hogy Jun lesz a conférencier és az első megszólaló, igazán számítani lehetett, Timidus pontosan kilencvenkilenc egész kilencvenkilenc százaléknyi magabiztossággal bökött volna rá a lányra, ha ezt a kérdést teszik fel neki. Természetesen mindent elfogadtak, bár még nem nagyon értették, hogy mit is terveztek a számukra. De legalább párnájuk már volt, szóval nagyon nem üthették meg magukat… mármint ha az itt számítana. Azért ez az egész hatalmas szervezést igényelt, és jó volt látni, hogy az Artesben még van annyi összetartás, hogy egy ilyet meg tudjon alkotni. Persze most is voltak, akik hiányoztak… illetve hát pont az a vicces, hogy igazából nem hiányoztak senkinek, és ez rendkívül sokatmondó volt. Minden ajándékot nagyon szépen megköszöntek, a wagasa pedig aztán tényleg nagyon jól fog jönni… pár hónappal majd később. Persze nem maradhatott el az sem, hogy felpróbálják, szóval Shu beszükkent az egyik sarokba, majd Timidus elé állt, és széttárta hatalmas szárnyait, ezzel takarva a lánykát, a sárkány mögül pedig nemsokára már kimonósan és esernyősen érkezett vissza a kis idomár, aki ezután mindenkit sorra végigölelgetett. Nagyon megdobogtatta a szívét, hogy így gondoltak rá. Na persze azért Timi kikelésének napjáról elfeledkeztek… de majd jövőre. A tánc pedig… ilyesmire csak akkor volt hajlandó, ha Alexke is hajlandó volt Timivel táncolni... viszont ha ez megtörtént, márpedig miért ne történt volna meg, akkor bár táncolni azt nem tudott, és ehhez még jártasság sem volt, de ha pironkodva is, megpróbálkozott valami olyasfélével, sűrű bocsánatkérések közepette, amikor valaki lábára lépett… az örömkönnyek azonban végig ott csillogtak a szemében.

Köszönjük szépen az egész csapatnak.

by **Saya** Szomb. Márc. 07 2015, 12:13

A Hugi ennyire nem örült amúgy az egésznek, de ne szaladjunk így előre. A Shu ölelésén nagyon meglepődött, úgy ugyanúgy, mint mikor az Anat megpuszilta a párbajuk kellős közepén. Most is elég vörös lesz az arca tőle meg elég döbbent képet vág, majd a kezét felemelve és a tarkóját birizgálva inkább az ajtó alsó izébigyóját nézi, namiaz... küszöbét >.>
-A... az nem számít. Olyankor úgyis mindenki túl elfoglalt.
Egyébként ez igaz, nekem pont karácsony a szülinapom, ahogy a Hugi mondta, és hát karácsonykor mindenki el van foglalva meg mással törődik meg amúgy is kap mindenki ajándékot. Meg amúgy is mindjárt karácsony :3 Én amúgy örülök neki, szóval nekem nem kell még az is, hogy még külön felköszöntsenek, én általában eleinte egyedül, aztán már a Hugival elénekeltem a dalocskát a szobában és elvoltam egy szép meleg teával :3
Mondjuk persze ahogy belépünk, mi is elvagyunk kapva és víve meg végighallgatva a Jun beszédét, a Hugi meg ismét eldöbben, de aztán rájön, hogy miről van szó, és nem igazán mosolyog, de lehajtja a fejét és befelé fordul.
~Nem akarsz előre jönni?~
Jönnék, de félek >.>;
~Gyere. Ez a te napod. Csak ne bámuld a foltokat, és nem lesz baj.~
Eeeehm, najó <.< De nem éri, mert ez a te napod is Razz

~Csak épp engem senki se ismer, Anaton kívül... és látod, még ő is megfeledkezett rólam.~
Azzal a Hugi olyan mélyre merészkedik, ahova csak ritkán megy és szinte teljes egészében egyedül maradok Surprised

Nagyon aggódom érte, de most társaságban vagyunk, sajnos mutatnom kell, hogy minden rendben, szóval mosolygok meg vidámkodom, mint eddig, meg hagyom, hogy a Mirika sütivel tömjön, meg amikor a Shu átöltözik, én megkérdem a Timidust, hogy
-Én is átöltözhetek mögötted? Embarassed

De amúgy még valahol az elején én biza felemelem a kezem Razz

-Nem éri amúgy, mert én is hoztam még Razz

Mármint, gondoltam, már most hozom, biztos ami biztos, mert félek, hogy el fogom felejteni Embarassed

Szóval Shunak ismét boldog szülinapot, meg előre mindenkinek boldog karácsonyt \o/
Azzal kirakom, amit hoztam, ami amúgy ilyen kintről bedigitalizált fura, de nagyon édicuki kis plüssök, meg maga a Shu kap ismét tőlem külön, mert hát miért ne, egy tanuki plüssit, mert a híres nagy tanukit is Shukakunak hívják :3

//Én is köszöntem Embarassed

Angry Birds-ökből akikapjamarja :3//

by **Suzume** Hétf. Márc. 09 2015, 09:30

Nagyon úgy tűnt a fiú rám akar kontrázni evésben, nem tudja még kivel áll szemben. :3
A rendelésére egy szúrós pillantást vetettem rá ami egyben párbajfelhívás is volt.
- Várj! – Intem le a pincérlányt mielőtt még elmenne és a kezébe nyomom az étlapot. – Mindenből hozz egyet ami csak az étlapon van! – A pincér csajt igencsak meglepte a kérés de nem nagyon ellenkezett. Ne is ellenkezzen ebből van bevételetek és mivel nem én leszek aki a számlát fizeti én még külön jól is járok. Egy pillanatig se veszem le a tekintetem a fiúról de mivel a rendelés még jó darabig nem fog kijönni így beszélgetéssel próbálom elütni az időt.
- Szóval mi jött csináltál az erdő közepén azon felül, hogy bagolynak képzelted magad? – Váltok egy vidámabb hangnemre és a szúrós pillantás egyetlen varázsütésre kedves mosollyá alakul. Viszont a válasza tényleg érdekelt mert ha jól emlékszem erre akkor nem derült fény. Viszont az már ciki, hogy ennél többet nem tudok kinyögni. nem terveztem be ezt a randi izét és fogalmam sincs mit is kellene mondanom, szóval ha ezután ő nem kérdez vissza vagy nem kezd el csacsogni kínos csend áll be egészen addig még ki nem hozzák a kaját. Ekkor szépen megfogom a kanalat és egy kihívó pillantást követően neki esek a sok édességnek és a szó szoros értelemben elkezdek zabálni. Mi az, hogy ő többet eszik mint én? Majd én megmutatom! nem túl nőies de sebaj. Az se nőies mikor átalakulok valami sokcsápú lénnyé vagy láva lánnyá. XD

by **Danieru** Csüt. Ápr. 16 2015, 23:22

-Nekem sok dolgom volt kinn is, ezért mondtam, meg azért is mert idáig nem tudom hogy mennyi feladatom lesz ebben a világban. Nekem veszélyesebbnek tűnik egyenlőre a játék mint a valóság.
Röviden tömören elmondtam amit elakartam. Tetszett hogy Shukakuchi felajánlotta a segítségét, legalább nem kell majd egyedül tanulnom főzni, már ha majd meg kell.
-Még mindig úgy vagyok vele hogy nem akarok megtanulni főzni. De ha muszáj, akkor nem tehetek mást.

Ekkor oda is értünk a Sweet Dreems cukrászdához ami nagyon ki volt díszítve, maga az épület így aranyos volt, mint az a cukrászda ahova húgommal jártam ha éppen olyan kedvünk volt. Már megint rá gondolok, ez így nem lesz jó, nem akarom hogy most kezdődjön előröl ami a pusztán volt. Nyugi, nyugi csak le kell nyugodnom. Annyira elmerültem a gondolataimban hogy megijesztett a nyíló ajtó csengője. Síri csend volt amíg beültünk az asztalunkhoz. Ezután megszólalt Timidus, és arról érdeklődött hogy tudom e használni a fegyveremet.
-Igen tudom használni...... valamennyire. Egyik barátommal kezdtem el játszani, ő béta tesztelő volt, tudta hogy kell harcolni. Valamennyire megtanított tehát tudok harcolni de folyamatosan fejlődök a képességemnek köszönhetően. Bármilyen kard vagy fegyverhez kapcsolódó stílust de akár egyedi stílusokat is letudok másolni, csak azokat nehezebb. Tudom nem a legjobb dolog mások nehezen megtanult vagy megszerzett képességeit lemásolni de én erre vagyok képes, ha nem használom ki akkor semmit sem érnék, mellesleg ennek köszönhetem hogy egyáltalán tudok játszani. A többi játékosnak mennyi ideig tart és milyen nehéz megtanulnia küzdeni? Az ilyesmiket nem érzem át hisz abnormális sebességgel tanulok, és kíváncsivá tett a dolog.

by **Shukaku** Pént. Ápr. 17 2015, 05:31

-Veszélyesebbnek? Már miért tűnne veszélyesebbnek?
Kérdezte Shu nevetve, miután megrendelte saját magának a fekete erdő torta adagját, Timidusnak pedig a szokásos taijakit.
-Csak arra kell figyelned, hogy ne menj olyan helyre, ahol sokkal nagyobb szintű mobok vannak, mint te, na és persze az emberekkel is óvatosan kell bánni. Ők Aincrad legveszélyesebb szörnyetegei, akárki akármit mond. De ha vigyázol magadra, akkor nagyon kicsi az esélye annak, hogy bajod essen. Ne hidd el a rémmeséket amivel a kicsiket riogatják. Kifejezetten sokat kell tenni azért, hogy ebben a világban meghalj.
Még nem nagyon akarta a kiesés szót használni, de azért úgy beszélt, hogy ha Dan érteni akarta, akkor érthette, hogy Shu kihangsúlyozta, a halált csak erre a világra vonatkozónak értette.
-És miért ágálsz ennyire a főzés ellen? Azt értem, hogy rosszul főztél kint, de miért nem akarsz megtanulni?
Még mindig ott bujkált a kis mosoly a szája szegletében. Talán a fiú azt hiszi, hogy főzni lányos dolog? Pedig rengeteg mesterszakácsot látott Shu az interneten, és általában férfiak voltak. Ejj, ezek a buta előítéletek!

Timidus ellenben nem rejtette, sőt, nem is próbálta véka alá rejteni az elégedetlenségét, a fiú szavai hallatán. A bétateszter meg a játékra vonatkozó szövegeteket már rég figyelmen kívül hagyta. Higgyenek az emberek amit akarnak, már a sárkány is megtanulta, hogy hívőkkel nem érdemes vitatkozni.
-Másolással nagyon keveset lehet tanulni és fejlődni, ráadásul nagyon sebezhetővé tesz. Egy jó harcos ismeri a technikájának és a képességeinek a gyenge pontjait, és igen nehéz hatásosan ellene fordítani. Az első ellenfél a harcban mindig te magad vagy, így egy jó harcos először önmagát tanulja meg legyőzni. Sokan támaszkodnak közületek a Sword skilleknek nevezett formációkra. Már az összeset ismerem, és megtanultam ellenük védekezni. Van olyan tudásod, ami valóban a tiéd?

by **Danieru** Szer. Ápr. 22 2015, 18:22

-Egy szelet epertortát kérnék.- mondtam a pincérnek aki pár percen belül ki is hozta a rendelést- Ezt a veszélyes vagy nem dolgot inkább hagyjuk, nem akarok félreértéseket belőle.
Shukakucchi elmondta mire kell figyelnem:
-Az emberes dologgal már találkoztam, sőt pont előtted történt a dolog. Az emberek ellen pedig nem sokat tudok tenni, a seggfejek mindig megtalálnak és kijátsszák azt hogy gyengébb vagyok. A magasabb szint dolog pedig: nem úgy lettek összerakva szintek hogy ne jelentsenek hatalmas veszélyt? Engem pedig riogathatnak nyugodtan nem törődök vele, de már elég sokan meghaltak szóval nem lehet olyan rengeteg az a kifejezetten sok.
Kiváncsi vagyok sok dologra mert még új vagyok. Nem riogattak engem nagyok a játékkal kapcsolatban de akkor is sokan haltak meg, és ha olyan nehéz meghalni ahogy Shukakucchi mondja akkor nagyon gyenge játékosoknak is kellet lenniük, már elnézést ha nincs igazam.
Még mindig a főzéses dolog:
-Nem állok a főzés ellen, és nem rosszul főztem... egyáltalán nem főztem. Meg kell tanulnom főzni, vagy találni valakit aki főz helyettem. Az elöbbi könnyebnek hangzik, és azért nem akartam megtanulni mert mindig a húgom főzött. Serpenyével tudok bánni de azon kívül semmi sincs amit amit használni tudnék. Nem akartam bénázni se most se akkor mert abbol baj lenne.
Timudus röviden és nyersen megmondta a véleményét a képességemről. De sajna nincs igaza.
-Hogy keveset lehet fejlődni... azt kétlem, főleg az én másolásommal. Ezek nem szimpla utánzatok, majdnem tökéletes másolatok. Nem tudom hogy már legyőztem e magam de a gyengéimet még nem találtam meg. Majd egyszer rájövök a dolgokra addig is úgy oldom meg a problémákat ahogy tudom.

by **Shukaku** Csüt. Ápr. 23 2015, 06:21

Hmm… epertorta. A fiúnak legalább az ízlése a helynén van. Persze a feketeerdő torta is nagyon finom, ám Shunak sajnos abba kellett hagynia a fogyasztását, és furcsálló tekintettel nézni a fiúra, hiszen már most olyasmiket mondott, ami félreértésre adhatott okot.
-Most… mitől félsz? Attól, hogy megharagudnék, ha neked más a véleményed? Attól, hogy nem fogadom el, csak azért, mert én tapasztaltabb vagyok, te meg csak egy kezdő?
Felnevetett, és lenyalt a szájáról egy kis krémet.
-Abból lesz félreértés, ha nem mondasz el valamit, mert nekem kell magamban kitalálgatni, hogy mire is gondolhattál pontosan. Ne aggódj az ilyeneken, sem én, sem Timidus nem fogjuk leharapni a fejedet azért, mert nem értesz egyet velünk, de kíváncsiak vagyunk a véleményedre.
Evett egy falatot, élvezte az ízeket, majd folytatta.
-A magasabb szint dolog úgy van, de csak azokon a helyeken, ahova sokan járkálnak. Vannak kazamaták, vagy minibossok, akiknek az erősége nem egy játékosra van kitalálva, de oda nem lehet csak úgy betévedni, mert rengeteg minden figyelmeztet előtte, hogy fordulj vissza, mert veszélyes. Erre mondtam, hogy nem kell direkt veszélybe sodorni magadat. Sokan csináltak már olyat, hogy megszerezték a kiképzőtisztes tízest, és akkor már azt hitték, hogy ők mindent tudnak, és már mehetnek is a tízes mini ellen, és hát…
Nem fejezte be a mondatot, de lehetett azért tudni, hogy nem sikerült kiállniuk a próbát.
-A sokan meghaltak pedig… főleg az elején volt. Leugráltak a szint széléről. Utána pedig gyilkosok végeztek velük. Igazából nem is hallottam még olyanról nagyon, hogy valaki olyannal mob végzett volna, aki ne akart volna meghalni. Egyikük sem olyan gyors, hogy ne tudd használni a Hazatérés kristályodat. Óvatosnak kell lenni, és akkor csak ez emberektől kell tartanod. Ez a szabály. A főzésnek pedig…
Megvonta a vállát, és ismét elmosolyodott.
-Szerinted én mennyit harcoltam azelőtt, hogy ide kerültem? Vagy mennyit vadásztam hatalmas állatokra? Semennyit. És én is bénáztam az elején, de most már megtanultam.
Timidus csak csóválta a fejét. Nem értett egyet. Nagyon nem.
-A másolással, ha győzöl is, nem a te győzelmed lesz, és nem tart sokáig. Véges számú a felhasználhatósága, nem úgy, mint a saját technikáknak. Akármennyire jó utánzat, akkor is csak utánzat marad.

by **Danieru** Pént. Ápr. 24 2015, 17:49

-Nem erre nem is gondoltam. Kedves vagy, nem hiszem hogy a szintkülönbség miatt tennél valamit máshogy. Na akkor: nekem azért tűnik veszélyesebbnek a világ mert kint kisebb volt az esélye hogy elveszítem a húgomat... sőt egyszer sem jutott eszembe hogy elveszíthetem.- majd az ablak felé fordultam és arckifejezések nélkül -Itt viszont bármikor megtörténhet ha nem figyelek oda eléggé.
-Miért félsz ennyire attól hogy elveszíted?
Mosolyogva Erynre néztem- Eryn, ő volt a számomra a legfontosabb személy.
-Akkor keress idebent is fontos személyeket.- mondta Eryn, mintha ezzel a dologgal tudnék javítani a helyzeten.
Megint az ablak felé néztem ugyanazzal a tekintettel- Azt inkább ne. Ha több olyan ember lenne aki fontos számomra, az csak azt jelentené hogy több ember van akinek a halála fájdalmat okozna.
-Sajnálom hogy ilyet mondtam. Nem akartam, nem tudtam hogy így van.- Eryn is elszomorodott.
-Semmi baj. Nem mondtál semmi rosszat. És köszönöm hogy segíteni akartál. Ezzel felvidítottál.
Szóval innentől mondjam meg a véleményemet a dolgokról?
-Rendben innentől elmondom a véleményem nektek. Így megfelel?
A szintes dolog meglepett.....
-Ezek szerint vannak elég őrült játékosok is. Gondolom attól hogy nagyobb lett a szinted egy kiképzőzés után attól még nem tudsz annyit mint egy olyan játékos aki kiharcolta a tizesig magát. Bár ezt nem tudom biztosra, most hallok először erről, de más játékokban így szokott lenni. Ha már kiképzőzés.... Lehet nekem is jól jönne pár plussz szint.
Az hogy sokan ilyen módon halnak meg.... ez szörnyű.
-De...de...de miért ugráltak le a szint széléről.... mit gondoltak mit csinálnak? A gyilosokat pedig ugyanúgy el kell zárni a külvilűgtól mint a valóságban hisz ugyanúgy gyilkosok mint a kinti gyilkosok.... mármint azok akik önszántukból ölnek úgy hogy azt még élvezik is. Akiknek nem volt más választásuk... mindenképpen kellet ölniük, ... ők kivételek.
Nem nagy dolog kitalálni hogy mindenki volt kezdő.
-Értem, majd nekem is meg kell tanulnom mindent amit meg tudok.
Timinek még mindig nem tetszik a képesség:
-Ha nem is az én győzelmem akkor kié? Ennek nem véges a felhasználása. Minden stílus minden mozdulatát megtanulhatom és kombinálhatom is majd őket.... az összes technika együtt lesz az én technikám. Igen valamilyen szinten utánzatok maradnak de ezek akkor sem egyszerűek, a mozdulatok minden egyes apróbb rezzenését vagy a legelrejtettebb részleteit is tökéletes pontossággal tudom újrajátszani és más fegyverekkel alkalmazni.

by **Shukaku** Pént. Ápr. 24 2015, 19:14

Shu szomorúan megcsóválta a fejét, és halkan sóhajtott.
-Én… kint elveszítettem a szüleimet… egyszerre… örökre. Kint ugyanúgy bármikor elveszíthetsz bárkit, és ráadásul nem is ér semmit, hogy nagy szinten vagy. Ha elüt egy autó, akkor mindegy, hogy bankigazgató vagy, vagy mondjuk egy kislány az árvaházból. Itt azért tehetsz az ellen, hogy nagyon nehezen halhass meg. És ráadásul itt egyáltalán nem biztos, hogy örökre elveszítenéd azokat, akik elpixeleződnek. Tudom, hogy mit mondott Kayaba, de én már láttam embereket visszajönni a halálból. Nem egyszer. Szóval nem olyan szörnyű a helyzet, mint ahogy sokan beállítják… de… de a húgodat nem láthatod… viszont legalább hiheted, hogy biztonságban van… és te is tehetsz azért, hogy te biztonságban legyél, és ő se veszítsen el téged.
Kicsit elhallgatott, majd megrázta a fejét, hogy összeszedje magát, és evett pár utolsó falatot a süteményből.
-És Erynnek igaza van. Nem félhetsz mindig attól, hogy elveszíted az embereket. Régen én is így gondolkodtam, de az igazából… mi a jó abban, ha teljesen magányos vagy? Ebben nem különbözik a kinti világtól. Ott is meghalhat az, akit megismersz… akit szeretsz. De nem erre gondolsz, amikor összebarátkozol valakivel… és itt sem erre kellene gondolni.
A torta utolsó morzsáit fogyasztotta, és most már mosolyogni is megpróbált.
-Igen, ugyanígy van. Nem is kapod meg az összes pontot úgy, mintha rendesen eljutottál volna a tízes szintre. Az emberek pedig… nem tudom… megijedtek… nem tudom.
A gyilkosos részre elhúzta a száját.
-Ja… én tudom… de hát a rendfenntartó céh nem úgy gondolkodik, mint mi… valamiért.
És ezúttal már Timidus is bólintott.
-Igen. Így már van értelme a képességnek. Ezzel kellett volna kezdened.
-És… azt mondtad, hogy szükséged lenne pár szintre… mit szólnál, ha segítenék benne egy kicsit?

by **Danieru** Szomb. Ápr. 25 2015, 19:16

-Ez szörnyű... sajnálom hogy el kellet mondanod. ... Igaz hogy kint is elveszíthetek bármikor, bárkit, bárhol, de ott nem volt mindenhol kijelentve... itt folyton valami felhívja az ember figyelmét arra hogy meghalhat. És az hogy tehetek ellene,... láttad mi történt ezelőtt azzal a sráccal? Mit tudtam volna ellene tenni ha nem védett területen vagyok?
A nem bizos az itteni halál részen felcsillant a szemem de majd le is lombozódtam mert ezt így nem leeht elhinni.
-Miért akart volna Kayaba hazudni nekünk erről? Ha már mondtad hogy láttál visszajönni embereket akkor mond el légyszives, hány embert láttál már visszajönni, és hogyan jöttek vissza, kíváncsivá tett az a lehetetlenség.- ezt az egészet úgy mondtam mintha mérges lennék Shukakucchira, pedig egész nap segített. Tényleg nem vagyok normális!- Sajnálom hogy ideges lettem, csak... ez a dolog szinte elképzelhetetlen számomra. Ha tudnám hogy kell... visszahoznám a barátomat. De mindenki azt mondta hogy ez lehetetlen, fölöslegesen próbálnám meg.- majd újra rosszul lettem- Ne inkább... inkább ne mond el! Csak... csak még rosszabb lenne.- letöröltem a könnyeket a szemem sarkából majd folytattuk a beszélgetést.
-Tudom hogy Erynnek igaza van, és ha így éreztél te is akkor tudod miért csinálom. Csak ismételni tudnám magam a halálos dologról. Nekem csak itt halt meg ismerőseim, barátaim közül valaki. Kint még nem veszítettem el senkit... remélem.
Igazam volt!
-Ez de jól betippeltem! Rá kell jönnöm hogy profi vagyok!
A céhek:
-De miért gondolkodnak máshogy? Ez úgy igaz ahogy mondtam, ezt nem lehet máshogy gondolni... szerintem. És akkor most hogy van velük? Minden vörös játékost elfognak?
Na végre megtetszett neki... de:
-Mi tetszett most benne jobban mint ezelőtt? majdnem ugyanazt mondtam el.
Shukakucchi megint kedves.
-A segítséget megköszönném. De mit kéne csinálnunk?

by **Shukaku** Szomb. Ápr. 25 2015, 19:35

-Nem kell sajnálnod… ne sajnálj… és… és már mindegy… már megtörtént… és azt tényleg nem lehet visszacsinálni. és itt is csak magadat emlékezteted állandóan erre a meghalós dologra. Én például körülbelül ugyanannyit gondolok rá, mint odakint… vagyis… vagyis hát mint az árvaház előtt odakint. Az árvaházban elég sokat gondolkodtam a halálon…
Megrázta a fejét, hogy kiűzze belőle a buta gondolatokat, utána viszont csak hallgatott. Tudta, hogy ez most csak düh és elkeseredettség, és tudta, hogy nem felé irányul, így nem is haragudott a fiúra.
-Nem kell bocsánatot kérned. És védett területen voltál. Ez a lényeg. Itt vannak védett területek, ahol senki sem bánthat. Ha veszel egy lakást, akkor úgy bezárhatod az ajtót, hogy senki ne tudja feltörni. Tényleg senki.
Na jó, a programozók, a Játékmesterek igen, mert ők írták ezeket a zárkódokat, de semmi olyan skill nincs a játékban, ami külön tolvajlás vagy betörés lenne… bár olyanok vannak, amik eléggé a programba nyúlnak bele. Látott már ilyet elégszer működni, de még mindig nagyobb biztonságban érezte magát mint odakint.
-Eleget láttam, és biztos vagyok abban, hogy lehetséges. Nem akárkinek, és nem akárhogyan, de lehetséges. Barátkozni pedig akkor is kell. Majd leszek én akkor a barátod. Mi. Én, és Timidus. Nem tudom megígérni, hogy nem veszítesz el minket, de már nagyon régóta tudunk vigyázni magunkra.
Nyelt egyet a vörös kérdésre, majd megrázta a fejét.
-Nem. Nem fogják el őket. Néhányan foglalkoznak a bolti tolvajokkal, meg ilyenekkel. De az igazi nagy szervezetek szabadon garázdálkodnak. És valakinek csak elég azt mondania, hogy véletlen volt, és még a bossra is odaengedik. Majd… majd változni fog… mert érzem, hogy valami nagy készül.
Timidus a kérdésre felemelte a fejét, majd bólintott.
-Ez a lényeg. Csak majdnem mondtad el ugyanezt. A kombinálhatóság teszi egyedivé a képességedet. Így már valóban használható.
Shu pedig végre újra elmosolyodott, és fel is állt az asztaltól.
-Csak horgászni. Ennyi az egész. Horgászni a főtéren. Nincs is olyan messze.

by **Danieru** Vas. Ápr. 26 2015, 18:56

Árvaház... akkor ezért hozta fel az árvaházból való kislányt mint példát.
-Nem... mármint igen... most én emlékeztetem magam de, mindenhol csak ezeket hallani... és lassan kikészítenek. Többet nem hozom fel a témát.
A ház... hogy?
-Hogy vehetnék házat... és hol? Vagy csinálnom kell előtte valamit? Egy küldetés után, vagy most is lehetne házam?
Megint itt van az a felélesztés dolog. Még mindig nem értem hogy egyáltalán hogy lehetne lehetséges, de az a lényeg hogy van rá lehetőség. Az pedig felvidított hogy ezek szerint már vannak is barátaim ... itt bent.
-Köszi, ezzel felvidítottál.- hátradőltem és felnéztem a plafonra- El is felejtettem hogy mennyivel erősebb vagy nálam. Nem hiszem hogy ezeken a területeken túl sok minden lenne veszélyes rád nézve.
A előbb elhangzottak alapján nem csak más játékokban vannak fura céhek.
-Itt is lesznek olyan szervezetek amiket nem tudok majd megérteni. Ha valaki gyanús akkor miért nem nyomoznak kicsit azért hogy meglegyen a bizonyíték az ártatlanságáról vagy az ellentettjéről? Mire gondolsz az alatt hogy nagy dolog készül?
Timidus válasza vegyes érzelmeket váltott ki bennem. Tetszett hogy elmondta mi tetszik benne, de az nem jött be annyira hogy csak egy dolog miatt tetszik neki...... inkább nem osztom a véleményem most, amúgy sem látta még teljes formájában.
-Köszönöm hogy elmondtad mi volt jobb a második leírásban. De a kombinálhatóság inkább késöbb fog kialakulni... egyelőre kimerül abban hogy egymás után tudom más stílusok mozdulatait használni.
Shukakucchi felállt az asztaltól.
-Rendben akkor menjünk horgászni. Nem biztos hogy túl jó leszek benne de megpróbálhatjuk.- mosolyogtam majd kimentünk az épületből (természetesen én nyitottam ajtót neki). Mikor kiértünk és elkezdtünk sétálni eszembe jutott valami- Hova is megyünk pontosan? Mutasd az utat, én majd fedezlek- bólogattam-, azaz követlek.- mosolyogtam a lányra.

by **Shukaku** Vas. Ápr. 26 2015, 19:40

-Ki lehet zárni egyébként. Nekem is sikerült. Tudom, nem könnyű, de ugyanúgy ki lehet zárni, mint a háttérzajt… vagy… vagy például azt, ha állandóan csúfolnak. Ez is teljesen ugyanolyan. Azért mondogatják, mert bántani akarnak… valamiért szeretik magukat meg másokat a halálra emlékeztetni… nem tudom, hogy miért… ez ilyen morbid izé… és nekik valamiért jobb így…
Persze elmélete az volt, nem is egy, ám ezeket nem akarta megosztani a fiúval. Nem tett volna jót neki. A leghelytállóbb szerinte az az elmélet volt, hogy a frontosoknak azért áll érdekükben fenntartani a rettegést, hogy jogalapot adjanak maguknak a mobocskák irtására, hiszen csak az embereket védik. Ezen kívül pedig, ha mindenki retteg, akkor majd nem mernek kimenni és fejlődni, és akkor megmarad a frontosok egyeduralma. Persze ennek jócskán betett most a Sayonara, de hát meg is érdemlik. Ez a karma, a karma pedig visszaüt. Na meg persze közben változott a téma is, szóval válaszolni kell.
-Hát… szerintem még maradj a fogadóknál, mert egy ház elég drága. A fogadókra viszonylag hamar össze lehet szedni a pénzt, de ha esetleg arra sem lenne most nálad elég, akkor meghúzhatod magad nálunk is. A Dojoban rendeztünk be pár szobácskát, de csak tatami van, és egy makura, meg takarót is tudunk adni… bár ott nincs hideg. És örülök, hogy felvidítottalak.
A kérdésre csak megvonta a vállát.
-Fogalmam sincs. Mi ezt csináljuk Timivel, de mi vagyunk a kisebbség. A nagy dolog pedig… még nem tudom pontosan, szóval nem szeretném elkiabálni.
Timidus pedig csak annyit válaszolt, amennyit kötelező volt.
-Szívesen.
Többet nem akart részletezni, mert feleslegesnek ítélte. Majd megfigyeli a fiú mozdulatait, és akkor majd mond ítéletet. A kinti világbeli lovagias rasszizmus megmosolyogtatta Shut, de azért biccentett, és kisétált az ajtón, majd vezette is a fiút.
-A főtér kútjához megyünk. Csak pár percre van.
És valóban csak pár percre volt, és amint odaértek, Shu a srác kezébe nyomott egy horgászbotot.
-Fel van csalizva, csak be kell lógatnod, majd megrántanod, ha érzed, hogy húz. A többit a rendszer megteszi helyetted.

Eddig 14 kört játszottunk le az ismiben. Egy ismiért vagy a végén tárgyjutalmat kapsz, amit KA sorsol ki, vagy szafarizhatsz, azaz vadászhatsz és halászhatsz. Ez úgy működik, hogy három körönként dobhatsz egy vadat vagy egy halat, amit a postban kijátszol, hogy hogyan ejtetted el. Tehát te most összesen négyet dobhatsz. Itt a lista, mivel ismis játékunk van, most az északiak közül választhatsz. Beírod azt a hatot amit választottál ide, majd dobsz egy hat oldalú kockával, és azt fogtad ki, amit a kocka mutatott. Ennyi az egész.

by **Danieru** Pént. Május 01 2015, 23:20

Odaértünk a megbeszélt helyhez... majd a kezembe került egy pillanat alatt a horgászbot.
-Bedob, figyel, kiránt! Értem!- majd bedobtam amilyen távolra csak tudtam.
Elkezdtem várni... de sokáig semmi sem történt... kezdtem ideges lenni azért mert lehet elrontottam valamit. Persze amint erre gondoltam valami rá is kapott a csalira. Mikor kirántottam nem tudtam semmit sem mondani... nemhogy halat, esetleg csigát vagy valami egyáltalán élő dolgot fogtam ki. Nem, egy korallt húztam ki a vízből. Szép sárga korall, közepes méretű, de tetszetős a formája is.
-Egy korall, ilyet is csak én tudok kifogni!- nevettem fel hirtelen.- Na mindegy is, próbáljuk meg másodszorra.
Bedobtam a csalit amire ezúttal pár pillanat alatt ráharapott valami. Kirántottam, és most jól sikerült:
-Egy ponty! Király!- mosolyogtam és nevetgéltem.- Most valami élőt fogtam! És még finomat is, de ez mellékes... harmadszorra mit fogok?- dobtam el ismét a csalit.
Ezúttal megint eltelt egy kis idő mielőtt történt volna valami.
-Shukakuchi, kint vagytok a fronton? És ha igen akkor mennyire nehéz kijutni oda?- kérdeztem várakozás közben.
Egy idő után azt vettem észre hogy bizsereg a kezem... talán kicsit ráz is... majd megmozdult a bot.
-Egy angolna!- kiáltottam fel majd dobtam félre a sokkoló halat. Elkezdtem rázni a kezeimet mert már semmit nem éreztem velük. Nem is a fájdalom miatt éreztem hogy rázott... hanem a meglepettség miatt.- Csak szívatnak ezek a halak!- hátradöltem. Majd csak néztem az eget egy kicsit.
Mikor meguntam egy szempillantás alatt felültem és folytattam is a horgászatot.- Na még egyet!
Bedobtam az utolsó csalit majd vártam. Közben Eryn a víz felett repkedett és figyelte mi lesz az amit kifogok.
-Polip!- kiáltotta egy pillanattal az előtt hogy rántott volna a bot.
-Eryn, a polip és a tintahal között van különbség.
-Tényleg?- lenézett a földre- Ezt nem is tudtam!- majd visszatért a tekintete felém. - De ezt most miért mondtad el?
Megfogtam a kifogott állatkát majd elé emeltem. - Ez tintahal! Rendben?
Felfújta az arcát, látszik hogy egy kicsit mérges.- Na persze! Én éltem a víznél sokáig nem? Jobban tudom!
Shukakucchi felé fordultam- Ez Tintahal igaz? Nem polip.
-DE EZ POLIP!!!- kiabálta Eryn.

by **Shukaku** Szomb. Május 02 2015, 05:50

Shu bólintott, majd türelmesen várta, hogy Dandan sorra kifogja a halacskákat. Néhány alkalommal kicsit kuncogott az ügyetlenkedésen, amit előadott, és amíg a fiú pihengetett, ő is horgászott, de ő ügyesen leakasztotta a horogról azokat az állatkákat, akiket megfogott, így ők tovább úszkálhattak a kút vízében. Shunak nem volt szüksége ezekre a halakra, és már Dannak sem.
-A korallokkal semmi baj nincsen Dan. Nagyon szép asztaldíszt lehet belőlük farigcsálni. Nekünk is van pár otthon a vitrinünkben.
Igaz várni kellett a ponty kifogására ahhoz, hogy beigazolódjon a sejtése, ám ő előbb tartott eligazítást Dannak, minthogy a harcművész tette volna ugyanezt a piciny tündérkével.
-Igen, valóban finom, de az előbb is élőt fogtál. A korallok virágállatok. Kis korallpolipok, amíg a tengerfenékbe kapaszkodnak, és együtt építenek olyan nagy kolóniákat, mint amiket például a negyedik szinten majd láthatsz ha picit búvárkodsz.
Ismét együtt lógatták egy picit a botot, majd Shu összerezzent a kérdésre kissé, ám igyekezett úgy tenni, mintha csak kapása lett volna.
-Voltunk már kint a fronton, de… nem igazán szeretünk frontharcolni. És… kijutni nem nehéz… csak a megfelelő szintet kell összeszedni hozzá, és akkor mehetsz.
Gyorsan le is zárta ezzel, majd nevetve vette fel az angolnát a földről.
-Ha már kifogtad, akkor ne dobáld el. Védett területen belül vagyunk, nem okozhat sebzést, és nagyon finom levest lehet belőle is csinálni. Chizu szereti, de majd téged is megkínálunk persze, hiszen te fogtad… bár ha neked ennyire nem kell, hogy dobálod…
Öltött nyelvet játékosan a fiúra, majd újra felnevetett, ám a mosoly azonnal lehervadt az arcáról, amint azok ketten veszekedni kezdtek.
-Hé-hé-hé! Gyerekek! Ezt azonnal fejezzétek be! Mindkettőtöknek igaza van, mert a tintahal is polip, csak ő tízkarú.
Majd magához vonta Dandant, és úgy beszélt hozzá, hogy Eryn ne hallhassa.
-Mondtam, hogy most még az elején finoman kell bánnod vele, mert visszavadul. Ne ilyen hülyeségeken vesszetek össze, és ne légy ilyen kioktató. Szépen nyugodtan is meg lehet beszélni.

(15. kör)

by **Danieru** Szomb. Május 09 2015, 21:22

-Szóval szerinted szépek a korallok. - a korallra néztem- Lehet megtartom. Csak hova teszem ki? Nincs otthonom még. ... viszont a farigcsálás jól hangzik - beüt a művésznek tanulás.
Megvakartam a fejem mert esetleg ... talán egy kicsit ... nem értettem miröl beszél Shukakucchi.
-Értem ... azthiszem ... talán. A lényeg az hogy ezelött is élő dologt fogtam ki igaz? Valamien polipok. Ezt majd egyszer ha a négyes szintre jutok elmagyarázhatnád újra.
-A szintet összeszedni... ez még bele fog tartani egy kis időbe! - bróbáltam eröltetni egy mosolyt... pedig csak rosszabb kedvem lett... ha nem segíthetem a frontot minnél elöbb akkor úgy fogom érezni magam mintha nem is lennék érdemes a kijutásra. - Miért nem tetszett a front? És nehéz ott a harc? Erősek az ellenfelek?
Az angolnás alakításom után:
-Tudom hogy védett területen vagyunk... de meglepett és megijedtem tőle - lehajtottam a fejem- Tudom hogy nem sebezhet, - majd a lányra néztem- de a levest majd megkóstólnám. Nem akartam eldobni ... de ... érted, megijesztett.
-Tanárnéni.- sóhajtottam Shukakucchi felé.
-De ő legalább tudja hogy igazam van! - mormogta Eryn.
-Hogy mondtad?
-NEKEM VAN IGAZAM!! - majd kiöltötte a nyelvét és hátat fordított nekem.
-Pedig nem.
-Pedig de... - mondta Eryn halkabban majd elmosolyodott de nem fordult felém.
-Rendben legyen ahogy akarod. - nyugodtam bele hogy ezt a vitát nem nyerhetem meg.
-Igy máris... sokkal jobb! - mondta Eryn egy öntelt vigyorral miután felém fordult.
-Csak nehogy ezt csináld majd folyamatosan.
-Mit?
-Hagyjuk.- majd elfordultam.
-Talán erre gondolsz? - mégegy vigyor.
-Gondolatolvasó. - elkezdtem tapsolni.
-Akkor marad... csak hogy ne tetszen. - nyelvet öltött.
-Te tudod... na jó akkor horgászok mégegyett.- majd bedobtam a csalit.
Kis türelemmel eltöltött idő múlva rántott a horgászbot. Kihúztam ami ráakadt és kezembe fogtam.
-Hmm ... tengeri sün... és télleg nem fáj. Talán ha...- megpróbáltam erőböl rámarkolni... de a rendszer nem engedte... nem hagyja hogy itt megsebezzem magam. - nem, nem megy.

by **Shukaku** Szomb. Május 09 2015, 22:18

Shu is elkedvtelenedett kissé, ám azonnal kellett valami biztatót mondani, így hát csak ugyanazt mondta, amit minden szegény kezdőnek, akivel csak összehozta a sors. Bár… már arra sem emlékezett pontosan, hogy ezt mondta-e már Dandannak, ám megerősíteni sohasem árt az ilyesmit.
-De… a Dojoban direkt kialakítottunk egy kis lakrészt is. Nem meséltem még? Igaz csak egy ágy és egy éjjeli szekrényke… de oda például kitehetnéd… meg a szobácskák is kicsik, tudod, ez a tipikus tolóajtós kis fülke… de azokat szoktuk felajánlani azoknak, akiknek nincs pénze arra, hogy fogadóban lakjon. És… és Chizu akár segít megtanulni főzni is, szóval… de csak ha szeretnéd, nem kényszerítünk rád semmit. Meg persze a kettőtök döntése…
Majd kicsit zavartan elmosolyodott. Tudta jól, hogy a fiúk még mindig egy kislányt láthatnak benne, és így zavarhatja őket, hogy ő segít nekik… de ezzel nem tudott mit kezdeni. Csak segíteni akart.
-Persze, majd ha egyszer eljutunk oda, akkor megmutatom, és megnézheted a saját szemeddel is. A fejlődés miatt pedig ne aggódj. Menj el izgi küldikre, szólj Timinek, ha szeretnél gyakorolni harci izéket, és észre sem veszed majd, és egykettőre eléred azt a szintet. Csak ne görcsölj rá. A front pedig… hát… eleve nem vagyok olyan, aki nagyon szeret harcolgatni. Én a békét szeretem, és csak rosszul érezném magam a harc miatt… azt pedig nem akarom. Az ott nem játék, mert mindenki véresen komolyan veszi. Nem nekem való.
És remélhetőleg ezzel el is lehetett terelni egy ideig a témát a nyilvánvaló tény kimondása nélkül. Arra Dandan talán még nincs felkészülve. A visszakozásra pedig már lehetett újra mosolyogni.
-Nyugi, az elején én is elejtettem volna. Sokan még két év után is felsikkantanak ha elesnek, meg ilyesmi. Nem mindenki alkalmazkodik könnyen az új világhoz. Senki nem fog emiatt csúnyán nézni rád, főleg mi nem. Ugye Timidus?
A sárkány bólintott… tulajdonképpen ennyi jelezte azt, hogy még ős is itt van, mert majdhogynem szoborként figyelt idáig. Ő nem volt az a vitatkozós fajta, mint egyesek, ám szerencsére látszott, hogy ez sem olyan heves, mint ahogyan Shu először gondolta.
-Igen, itt nem sebződhetsz. Viszont az állatkák sem játékok, szóval vagy tedd az inventorydba, hogy megkapd a húst, vagy dobd vissza a kútba, hogy mehessen szabadon, amerre szeretne…

by **Danieru** Szer. Május 13 2015, 22:41

Észrevettem hogy Shu is kicsit szomorkás arckifejezést vágott. Majd idegesen elmondta újra a Dojo-s dolgot.
-Elfogadom... és már harmadszor mondtad el. - mosolyogtam, majd a vállára tettem kezemet- Nem kell idegesnek lenned. Nyugi... mostmár van hol aludnom.- kisfius mosoly- Nagyon szépen köszönöm hogy segítesz. ... Mindegy nagy játékos ilyen kedves? Tudom hülye kérdés de ez most csak úgy beugrott.
Most én is megnyugodtam és vidám hangnemben folytattam a beszélgetést. Annak ellenére hogy nem szeret harcolni elég erős... de ha nem szereti akkor hogyan fejlődött idáig a küldetéseken kívül?
-Akkor minnél hamarabb el akarok jutni oda.- hátradöltem és lefeküdtem a fűbe majd az eget figyeltem.- A küldik jól hangzanak... és biztos hogy azokat is fogok csinálni... de a harc nekem tetszik. - Timidus felé fordultam de nem keltem fel- Timidus, ha lesz kedved segítesz majd fejlődni? Vagy tanítasz picit harcolni?- felültem- A véresen komoly rész pedig: Ha az életed vagy más élete múlik rajta, mondjuk egy barátodé, akkor sem veszed véresen komolyan? ... Ja és, hogyan fejlődtél idáig ha nem szeretsz harcolni? Az nem lehet hogy csak küldetésekkel jutottál idáig. ... A küldetéseken is szokott harc lennni nem?
-Köszi ... és annak tényleg örülök hogy nem probléma az ha párszor meglepődök ha valami baj van, a reflexek. ... Tényleg, ha ittbent hozzászokunk ahoz hogy nem érzünk fájdalmat... akkor kint újra hozzá kell szoknunk a fájdalomhoz?- tettem fel egy fura kérdést.
-Ma inkább - visszadobtam a vízbe a tengeri sünt.- jótétlélek leszek.

by **Shukaku** Csüt. Május 14 2015, 08:36

-Hogy… hogy… háromszor? Azt hittem…
Lehajtotta a fejét, és most már még inkább látszott rajta, hogy nagyon zavarban van. Még sohasem volt ilyen bonyolult segíteni egy kicsinek.
-Azt hittem csak kétszer… mert azt mondtad, hogy… hogy ugye nincs hova kitenned… mármint a korallt… de akkor… akkor már jó… örülök, hogy elfogadod. És… és nagyon szívesen. És…
Itt egy kicsit kifújta magát, vagy éppen fellélegzett, majd igyekezett összeszedni a gondolatait, szépen, polkorrekten megfogalmazni a választ.
-Hát… ők is csak emberek… ahogyan én is. Ez nem úgy működik, hogy ha nagy szinted van, az kedvessé tesz…
-A hatalom birtoklása nem tesz alkalmassá a hatalom gyakorlására.
Szólalt meg a sárkány, régóta először, ám nem jelezte, hogy további mondandója lenne. Csak így mellékesen jegyezte meg ezt is. Ám Shu sem mondott semmit… hiszen ha a harc neki tetszik, akkor tetszik. Most vegye el tőle a kedvét csak azért, mert ő viszont nem szereti? Ahhoz semmi joga nincsen. Ám amikor kérdés intéződött Timi felé, akkor az idomár újra mosolygósra váltott, a sárkány pedig természetesen válaszolt.
-Ez nem kedv kérdése. Ha arra kérsz, akkor tanítalak, hiszen közös célunk annak elérése, hogy meg tudd védeni magad, és ne halj meg.
A véresen komoly részre pedig már Shu válaszolt, előtte jól láthatóan megvonva a vállát.
-Akkor igen, de ahhoz el kell hinni, hogy itt tényleg életek múlnak. Még ha tényleg meghalnánk kint is, ami egyébként butaság, akkor sem voltam még olyan küldin, ahol igazi veszélyben lettünk volna… pedig voltam már páron. A boss pedig pláne nem veszélyes. Szóval nem kell ilyenek miatt aggódnod. A fejlődés pedig…
Itt újra elgondolkodott kicsit, és az eget kémlelte.
-Általában olyan küldikre jelentkezem, ahol nem kell harcolni. Ha pedig kell, akkor legtöbbször Timi harcol helyettem. Ő szereti az ilyesmit.
A fájdalmas részen felnevetett.
-Hát… ha majd kijutunk, akkor biztosan...
És nagyon remélte, hogy soha többé nem kell fájdalmat éreznie.

by **RenAi** Szomb. Május 23 2015, 20:18

//Kemabat

A Sweet Dreams cukrászda. Imádtam ezt a helyet, sok-sok érdekesség történt velem itt, jó pár egyedi emberkével megismerkedtem és akadt akivel a mai napig is jóban vagyok. Amennyire jó emlékeket idéz fel annyira rosszakat is, hisz majdnem minden asztal elrejtett egy emléket rólam, és mikor belépek ezek újonnan képet kapnak és felelevenülnek bennem. Kotaval a jobb oldali sor ablak melletti helyén ültünk és falatozgattunk, Jin-el az első csók a középső sor negyedik asztalánál történt, és ez csak két eset ami miatt a szívem megdobban ha belépek ide. Az ajtó nyitódott a csengettyű megszólalt, és máris az édes illat, a halk zene és a tompa nyüzsgés hangja csapta meg a szimatom és a fülem. A szememet megkápráztatta a halványzöld asztalterítők, a virágminták, az elegáns díszletek a falra felfüggesztett festmények, a sarokban elhelyezett hatalmas szoba-fák és az asztalra díszítése is mesés volt. Szolid és mégis szép. Bár legutóbb még nem így nézett, tapasztaltam már hogy gyakran változtathatják a design-t. Szokásához híven alig volt üres asztal, talán az utolsót foglaltam el én egyedül. Akadtak olyanok akik beléptek és megpillantva hogy telt ház van, már sarkon is fordultak, mint olyanok is akik csak a pultot foglalták el és rendelésük megérkeztével már távoztak is. Szerencsém volt talán, hogy az utolsó szabad asztalt vehettem birtokba, de azt sosem értettem az emberekbe hogy miért félnek egymástól. Nálam még van szabad hely és az új arcok társaságát is szívesen fogadom, de az emberek vagy sietnek vagy pedig nagyobb örömmel fogadják az ismerősöket mintsem ujjakat próbáljanak megismerni. Majd hangos csattogás, csörgés és kiabálás. Mindenki felkapta a fejét, így én is. A cukrászda előtt két férfi összeverekedett, azt hogy min nem értettem igazán. Megijedtem, de védett övezeten belül nem igen tudtak egymásnak ártani és legalább ez milyen jó is volt a jelenlegi esetnél. Az egyik fiú a falnak csapta a másikat. Volt aki fel is sikoltott, akadt aki örült a látványosságnak, én pedig közéjük álltam és megpróbáltam szétszedni őket és élő pajzsként használni magamat egymás között. Életem volt bőven, fájni sem fájt, bár egy két maflást én is kaptam, amit nem tudok eldönteni, hogy szándékosan rám célozva vagy pedig csak útban voltam, de nem is volt lényeg. Egy negyedik tag volt az aki szétrobbantotta a bandát és ezzel megvédett és korholt le engem is. Persze nem tudta ki is vagyok, és talán azt sem hogy ezek a karcolásoknak még nyoma sem marad, épen és egészségesen úsztam meg az egészet, hála a védett övezetnek és Kayaba bizonyos törvényességeinek. Egy pillanatig csend lett a civakodás után, majd mindenki indult a maga útjára, én még egy ideig vártam. Figyeltem a srácokat, a tömeget hogy tényleg nyugton hagyják-e el a területet. A cukrászda előtt nem sűrűn szokott ilyen történni, ami picit fel is zaklatott.

by **Kemabat** Szomb. Május 23 2015, 21:57

Fárasztó egy nap volt a mai. Kemabat sosem gondolta volna, hogy a semmittevés is ennyire kikészítheti az embert. Haragudott is magára, hiszen rengeteg időt pocsékolt el azzal, hogy a plafont bámulva merengett az élet nagy dolgain, ahelyett, hogy képességeit fejleszttette volna. Édességre vágyott, de semmi nem volt a közelében, ami csillapította volna eme óhaját, így kénytelen volt elhagyni a szobát. Lassan menetelt végig az utcán egyenest a cukrászda felé, amit abból a könyvből nézett ki, amit Shu-tól kapott. Egyre jobban kiismerte magát a városban, eleinte hajlamos volt eltévedni, de mostanra, minden négyzetmilliméter ott lakozott a fejében. Már látta is a fagyis cégtáblát az ajtó felett, melyről a „Sweet Dreams cukrászda” díszes betűit olvasva kissé elmosolyodott. Nem gyakran járt erre, az üzletben nem is volt még eddig, kíváncsian nyitott be, és összefutott a nyál a szájában. Rengeteg édesség kacsintott rá, és csábították őt, hírtelenjében választani sem tudott. Ott állt a pult felett és csak nézte és nézte a sütiket, mire nehezen kiválasztott belőlük hármat. Fizetett és körbenézett, hova tudna leülni, hogy elfogyaszthassa mennyei desszertjeit, de az összes asztal foglalt volt.
~ Cöh, ez az én szerencsém! Azt senki se várja, hogy állva fogom megenni ezeket a cukorbombákat! Nézzük csak, hol vannak a legkevesebben? Meg is van! Jobb lesz, ha szépen lassan odamegyek, és csak leülök. Felesleges lenne bármit is mondani, ha nem tetszik neki, majd elmegy. Hehehe.
Maga az üzlethelyiséget meglepően tágasnak találta a friss vásárló, és a falon lógó képektől csak még jobban akarta érezni azt a mámorító ízt a szájában, amire oly nagyon óhajtott. Ahogy egyre közelebb ért az asztalhoz, egy utcai balhé hangjai szűrődtek be, ami sok ember figyelmét magára vonta.
~ Micsoda idióták ezek! Úgyse lehet itt ártani a másiknak. Biztosan csak felhajtást akarnak, vagy figyelemelterelést. Ki tudja, lehet, hogy azok ketten egy bandából származnak, persze nem hivatalosból, nincs céhjelzés, közben van egy harmadik társuk, aki kizsebeli a bámészkodókat. Persze csak ha lehetséges ez a SAO világában. Nahát, ez sem normális! ~ utalt a lányra, aki felpattant onnan, ahova le akart ülni és a két bolond közé állt. ~ Minek félbeszakítani egy műbalhét? Totál értelmetlen az ilyesmibe belekeveredni. Na, mindegy! Köszi a helyet RenAi-chan!
Leült a lány helyére, és onnan figyelte tovább az eseményeket. Rövidesen megjelent még egy személy, akinek sikerült leállítani a csetepatét, bár Chiba szemében Ő volt a rejtélyes harmadik tag, aki csak így jelezte, hogy odébbállhatnak, megvan a zsákmány. A még kint maradt. Hiába mentek már el a zsiványok, akkor is kit állt Unottan fordította el a fiú a tekintetét felőle, és végre a süteményekre összpontosíthatott.
- Na, végre az enyém vagy! Jó étvágyat! – mondta, és egy kis darabot leharapott belőle. – Mmmm, mennyei!

by **RenAi** Csüt. Jún. 04 2015, 20:01

Meglepett hogy mik vannak manapság, főleg itt… csupán csóválni tudtam a fejem az események után. Nem értettem mi történt, és hogy mindez mire is lehetett jó, de legalább gyorsan vége lett. Mármint olyan volt mint egy nyári zápor, váratlanul jön és ugyanolyan sietve is távozik. Természetesen nem gondoltam én semmi rosszra, se őróluk se másról, leginkább csak visszaszerettem volna és neki állhattam volna, hogy elfogyasszam frissen rendelt desszertecskémet. Amint visszatértem meglepetés fogadott. Az ajtóban még megigazítottam a hajam, majd amint vissza tértem volna az asztalomhoz… nem volt asztalom. o.o Megszeppenve kerestem a helyem, majd csak-csak megleltem, és rájöttem hogy nem én vagyok a hülye, hanem valaki leült a helyemre és így már nem stimmelt a kép teljesen. Hisz kizártam azokat az asztalokat ahol ültek és így nem találtam egyetlen szabad asztalt sem, pedig tisztán emlékszem hogy én ott hagytam egyet. Nem feltűnően de lassú léptekkel közelítettem meg a fiút. Szemügyre véve helyes volt, kedvesnek tűnt főleg ahogy majszolgat a helyemen. .__. De ez nem számított, pasik édességgel egyedül. Nem volt túl sűrű látvány, hisz ha ilyet látok mindig akad valami társuk, de most nem.
- Bocsi. Leülhetek. – Kérdeztem meg a fiút először kicsit bizonytalanul, majd javítottam a hanglejtésemen és a leülhetek-et már határozottabban ejtettem ki. Kicsit furcsa volt a saját asztalomhoz engedélyt kérni, de zavarni sem akarok, bár a nasik nagy része még az asztalon várt rám hogy elfogyasszam őket.
- És jó étvágyat. – Kuncogtam a látványon, persze nem a fiút nevettem ki, csupán hogy magának kívánt jó étvágyat pár másodperce aminek fültanúja voltam. Majd ha engedte helyet foglaltam.

by **Kemabat** Hétf. Jún. 08 2015, 01:05

Mámorban úszott, ahogy a sütemény édes íze átjárta egész testét. Hatalmas mosollyal harapta ki a második falatot is, jókedvét már csak az tetőzte, hogy látta az asztal előző tulajdonosának kissé megszeppent pofikáját. Látszott rajta, hogy hírtelen nem tudja, hogy mi is történt, és ez elégedettséggel töltötte el íjászunkat.
~ Így jártál, tündérke. Máskor alaposabban meggondolod, hogy tényleg érdemes-e hátrahagyni az utolsó üres asztalt. Főleg egy ilyen hülyeség miatt. Én végül is hálás vagyok neked, sokkal jobb olyan helyre ülni, ahol senki sincs. Azért remélem, nem fogy hisztizni nekem, hogy adjam vissza a helyed, mert azzal csak fejfájást okoznál, amiért cserébe azt is megenném, amit itt hagytál.
Nem sokáig jártathatta tovább a gondolatait, a lánynak sikerült megtalálnia a helyét, de a várttal ellentétben csak csatlakozni szeretett volna. Kema csak pislogott a meglepetéstől, hírtelen válaszolni sem tudott.
~ Ki olyan gyökér, hogy helyet kérjen a saját asztalához? Rajta kívül talán senki!
Már készült is visszautasítani a lányt, kíváncsi lett volna a reakciójára, de ahogy alaposabban szemügyre vette, meggondolta magát. Halványkék haja és lila szemei a kedves mosollyal hírtelen teljesen megbabonázták, így csak bólintott egyet, jelezvén, hogy leülhet. A kuncogása sértette Chiba fülét, nem szerette, ha ok nélkül rajta nevetnek, vagy legalább is, ha nem ismeri az okot, és most biztos volt benne, hogy felé irányult a hírtelen jött jókedv. A jókívánságra, csak ismét bólintott, majd miután lenyelte a harmadik falatot is, végre megszólalt, először találkozásuk óta.
- Viszont! – szűkszavúságban versenyt nyerhetett volna, de az édesség volt az első. Miután elfogyasztotta első sütijét, ismét a lányhoz fordult, sokkal kedvesebb arccal, és hanggal.
- Gyakran jársz ide? Itt mindig ekkora a tömeg? Egyébként meg hogy lehetsz ennyire idióta… Bocsánat! Juro is mindig mondta, hogy válogassam meg a szavaimat! Szóval ennyire bugyuta… Bugyuta? Igen, ez jó lesz! A lényeg, hogy minek kellett beleártanod magad mások nézeteltérésébe? Ártani nem árthattak egymásnak, maguktól is lecsillapodtak volna, meg, ahogy észrevettem, nem igazán vették figyelembe az aranyos arcodat. Teljesen felesleges volt az egész.

by **RenAi** Szomb. Jún. 13 2015, 20:20

Leültem mellé, hisz megengedte, bár furcsa érzés volt hisz ilyen még nem történt velem. A fiú szokatlanul csendes és illedelmes volt, hisz ugye egy asztalnál voltunk így jó étvágyat kívántam neki. De mindenre csupán csendesen és szűkszavúan válaszolt. Talán zavarom? Ha zavarom miért engedte meg hogy ide üljek? Én is falatozgatni kezdtem majd néha lopva odapillantottam ahol pár perce a ramazúri történt. Nem értettem az egészet viszont nem akartam itt balhét látni. Túlzottan szerettem ezt a helyet.
- Amúgy RenAi a nevem, de hívj nyugodtan csak Ai-nak, mindenki így hív. – Jegyzem meg egy ártatlan mosollyal majd folytattam tovább. Láttam rajta hogy jóízűn eszi azt a sütit, sőt még egy aprócska krémes folt is a szája szélén ragadt. Mókás volt a komoly arckifejezéséhez amit talán akaratlan vág, vagy csak nekem tűnik így külön viccessé tette. Első ránézésre a fiú helyes és szerintem kedves is. Türelmesnek és illedelmesnek tudom elképzelni, szeretem az ilyen embereket. Jin is ilyen. Majd azt hittem végre közvetlenebb lesz, hisz befejezte a sütijét, és kedves mosollyal, lágy hangon szólalt meg. Én pedig figyelemmel követtem a szavait.
- Igen imádom ezt a helyet. Tudod sok kedves ismerősömmel itt ismerkedtem meg, sőt az első csók a párommal is itt csattant el. – Pirultam bele, majd folytattam.
- Nagyon szeretem ezt a helyet, sok kedves emlékem van innen. – Majd a következő kérdés.
- Igen, általában. Főleg ha ünnepség van, vagy valami esemény. És imádom hogy mindig változtatják a design-t, mindig hangulatos és csodaszép. – Mosolyodtam el barátságosan. Majd az a kedves mosoly szépen az arcomra fagyott és bamba vigyor lett úrrá az arcomon helyette. Mikor befejezte még akkor sem tudtam megszólalni, csak meredtem a fiúra és próbáltam felfogni azokat a szavakat, azokat a jelzőket amivel engem illetett meg. Majd nem kellett sok hogy a jó kedvem odalegyen, és előbújjon a bőgőmasina énem. .___. Elhúzta a szám szomorúan, majd lehajtottam a fejem.
- Bocsánat. – Felelem bűnbánóan a mondataira.
- Igazad van. – Folytatom némi habozás után.
- De… nézz körbe kik ülnek itt főként. – Nem emelem fel a fejem, megvárom hogy körbenézzen vagy épp sem.
- Nem jó dolog gyerekeknek ilyet látni, mint ahogy hagyni hogy a rossz megtörténjen, ha tehetek valamit ellene megteszem. Ugyanakkor nem baj ha bántanak, tudod főként életre pakoltam a pontjaim, lovag vagyok, így kis sérülések csak karcolások, a fájdalomérzet hiányáról nem is beszélve. Nem ért semmiféle sérülés. – Jegyzem meg a fiúnak.
- Amúgy miért lett volna jobb végignézni a civakodásuk? Talán… még a kihívásig is eljutottak volna, és teljes életes harccal lehet ölni, így hogy megzavartam őket talán megakadályoztam ennek a megtörténését. Vagy ha nem teszek semmit sem, joggal gondolhatják hogy máskor is, hogy bárki megteheti… - Folytatom, bár én is tudom jól hogy nem sokat ért a megjelenésem, viszont legalább megpróbáltam. Nem voltam gyáva néző, és nem voltam az aki fogadást kötött az esemény lefolyására.

by **Kemabat** Vas. Jún. 14 2015, 00:12

- Kemabat. – válaszolt a lány bemutatkozására – De úgy hívsz, ahogy akarsz.
Nem szívesen mutatkozott be, ő sem várta el senkitől se, igaz ő látja a neveket. Ha valakit mégis rávett a lélek, hogy felfedje becses nevét, kényszerből neki is muszáj volt, nem akar ő illetlen lenni. Kérdésére a lány elkezdett csacsogni, Kemabat meg a gondolataiba menekült.
~ Már megint! Ez az én szerencsém, folyton kifogok valakit, aki egy egyszerű kérdésre is litániával válaszol. De most komolyan? Tényleg el kell mondania, hogy itt csókolózott először a pasijával? Egy vadidegennek? Szerencsétlen flótás, hiába mutatós a barátnője, ha nem gondolkodik. Szerintem képes lenne bizalmasabb információkat is közölni, ha szépen megkérném rá.
A másik kérdésre szerencsére visszafogta magát, és rövidebb választ adott.
- Ma is ünnep lenne? Hiszen telt ház van! – a hangja még mindig kedves volt, bár nehezebben tartotta fent ezt az állapotot. Az utolsó megjegyzése meg…, hát mondjuk úgy, érzékeny pontot találhatott el. Ai meglepő módon nem találhatta a szavait, mert csendben meredt maga elé. Látszott rajta, hogy nem kellett sok, és eltört volna a mécses, de erőt vett magán, és szomorú hangon folytatta, de nem nézett Kema szemébe.
- Nem kell bocsánatot kérned, és tudom, hogy igazam van. Szinte mindig! Ezek a gyerekek meg egy olyan játékot jöttek játszani, aminek az erőszak valamilyen szinte a részét alkotja. Persze sokat változtat a tényen, hogy be vannak zárva, elválasztva a szüleiktől, de ha túl akarják élni, az ilyen mindennapos balhékhoz jobb, ha hozzászoknak. Egyébként sem tudsz megállítani, megakadályozni minden nézeteltérésből adódó párbajt. Nem is az életed miatt érdekelt, védett területen belül nem sérülsz, nem kell hozzá lovagnak lenned. Valóban nem lett volna jobb végignézni. Ilyenkor rájuk se kell nézni. És hidd el, ha mindenbe beleavatkozol, akkor se lesz fényesebb a helyzet. De nehogy azt hidd, hogy ki akarlak oktatni, - „bár ez a helyzet”, gondolta magában – Felőlem azt csinálsz, amit akarsz, csak értelmetlennek tűnt. Én mindenki véleményét elfogadom, és ha te ettől leszel boldog, hát ugorj be minden csata közepébe. Jah, és még valami, ha hozzám beszélsz, akkor a szemembe nézz, mert azt jobban szeretem. Kellemesebbé teszi a beszélgetéseket. Azért remélem, nem fogod itatni az egereket, inkább folytasd a nassolást és vágj vidámabb képet, az jobban áll. Vagy ha nem, akkor megeszem én, hogy ne vesszen kárba. – egész végig mosolygott a lányra,hangját is próbálta a lehető legkedvesebbre venni majd miután befejezte mondandóját hozzákezdett a következő sütihez. Remélte, hogy sikerült megnyugtatni a lányt, nem akart szemrehányó tekintetek gyűrűjében enni, nem is tudta volna élvezni az ízeket.

by Ajánlott tartalom