Sweet Dreams cukrászda

//Enheriel és Anna//

Enheriel barátságosan köszönt vissza és mondta, hogy üljek le. Majd bemutatta a griffét, Villámlást, ezt követően intettem a griffnek, mert ő is köszönt nekem. Az állatból kiindulva, logikusan Enheriel egy idomár, ami nem rossz dolog, mert mindig van társasága. Egy kis idő múlva a pincérnő ki is jött az asztalhoz felvenni a rendeléseket, de ő nem akármilen pincérnő, hiszen ő is egy játékos volt. Enheriel felajánlotta, hogy fizet nekem valamit. Egy ideig csöndben voltam, mert nem tudtam, hogy elfogadjam-e az ajánlatot, de ha nem fogadom el az egy kicsit udvariatlanság, ha meg elfogadom az se valami jó, mert ebben a cukrászdában elég drágák a dolgok.  De a végére úgy döntöttem, hogy elfogadom, de nem kérek olyat, ami nagyon drága lenne.
- Köszönöm Enheriel! - Fordultam a lányhoz mosolyogva. Majd a pincérnőhöz.
- Én egy limonádét kérnék! - Közöltem barátságosan. A pincérnő felírta a rendelést, majd elment. Utána Enheriel elmondta miről is szeretne beszélni.
- Természetesen nem jelent gondot! - Feleltem komolyan, mert kezdődnek a komoly dolgok. Feltett pár kérdést, a szintemmel és a kasztommal kapcsolatban.
- Háát... Most még egyes szintű vagyok, de már dolgozom az ügyön. És kardforgató vagyok. - Közöltem egy kicsit nyomasztó hangon, mert nagyon zavarban voltam, de ilyen helyzetben ki nincs zavarban.? Egy pillanatra végigmértem a lányt, hogy nagyjából megállapítsam, hogy hányas szintű lehet. Néztem, néztem, de sajnos nem tudtam rájönni. De egy biztos! Sokkal fejlettebb, mint én. Amúgy első ránézésre nagyon szimpatikusnak tűnik Enheriel és állatkája. Remélem a jövőben is jóban leszek velük, és a céhben is bent maradhatok.

- Biztos nem kell segítség? - kérdi aggódó tekintettel, egy tálcát szorongató lányka, mondandóját az asztalok tologatásának zaja kissé elnyomja.
- Ne aggódj! Megoldom - vigyorgok rá, miközben helyére passzítom immáron a harmadik asztalt, majd pedig egy hófehér abroszt terítek rá, gondosan elfésülgetve, hogy sehol se lógjon, vagy türemkedjen ki olyan otromba módon. - Elhúznád a függönyöket? Nem szeretném ha valamelyik szülinapos erre tévedne, és véletlenül meglátná mi is készülődik idebent. - bökök az ablak irányába, mire a lány készségesen odasétál és elhúzza a sötétítőket. Ugyan az ajtón ott virít a "zárva" táblácska, de ennek ellenére mégis a kíváncsibbak könnyedén bejuthatnak, vagyis juthatnának, ha egyáltalán bárki is azt feltételezné, hogy az ajtó valóban nyitva is van.

Bumm háttérinformation:
Néhány héttel ezelőtt villámcsapásként ért a felismerés, hogy bizony közel egy éve vagyok már az Artes tagja, és még egyetlen születésnapot sem ünnepeltünk meg. Végigkíváncsiskodtam az összes céhtag szülinapját, persze csak diszkréten, és a legkisebb gyanúját is elfedve, hogy miféle huncutság van készülőben, és szerencsére pont a közeljövőben lesz/van/volt néhány cukorfalatka szülinapja. A szülinapi buli szervezéséről persze az érintettek kivételével, mindenkivel beszéltem, majd pedig előhalászva a listát amin összeírva ki mivel szeretne beszállni a partiszervezésbe, el is kezdtem beszerezni a szükséges kellékeket.

- Felfújnád ezeket a lufikat? - és máris a lány kezébe nyomja a színes ballonokat, aki értetlenül nézi, milyen energikusan reppen is tovább Jun-tan, aki saját készletből előkapar néhány plüssállatot, és a székekre pakolja őket. Valójában a sok pakolgatás ellenére sincs túl sok dekoráció, inkább csak át lett rendezve a Sweet dreams, egy kissé otthonosabb teremmé, a majdnem, hogy üres asztalokon, csupán néhány tálka muffin sorakozott, illetve a terem közepén egy jókora kerek asztal amelyre majd a torta érkezik.
- Yosh! Most már jöhetnek a többiek is!

Üzenet azoknak akik nem születésnaposok

Jun írta:Hali!
Végeztem a dekorációval, nagyon csini lett, legkésőbb 12:00-ra érkezzetek meg, az ajtó nyitva van. :3

Majd pedig ismételten le is nyitja a menüt, és egy újabb üzenetet gépel be immáron azoknak a tagoknak akik pedig szülinaposok.

Jun írta:Halihó!
Ez egy körüzenet a céhtagok között. Anat-nak közlendője van, és szeretné ha mindenki megjelenne 12:30ra a Sweet Dreams cukrászdában a Kezdetek városában. Nagyon fontos dologról lesz szó, ezért kérlek ne késsetek. Az ajtó előtt találkozunk.

Az üzenet elküldése után pedig elégedetten huppan le egy székre, mint aki jól végezte dolgát.
- Köszi a segítséget. A törmelékeket majd eltakarítom a buli után.
- Akkor én mentem is. Szió - integet kedves mosollyal az arcán, Jun szintúgy, a lány pedig eltűnik.

//Yosh akkor egy kis magyarázat. Azok akik úgy érzik, hogy szülinaposak (pl: Saya, Shu :3) azoknak az ajtó előtt kell összegyülekeznie, majd a következő kör elején pedig Jun bevezeti őket a cukrászdába.
Azok pedig akik a nemszülinaposok, a cukrászdába érkezzenek meg, hozzanak olyant amire úgy érzik fontos a szülinaphoz. Pl: Szülinapi torta, étel, sok sok étel, esetleg ajándék. Anat behozhatja Cearso-tant is.
Következő körben lesz a nagy meglepetés, és ünnepelődés, kérdés, óhaj, sóhaj, kívánság, javaslat jöhet pü-ben, chaten vagy kéken, ha van olyan xd//

edit: Ha megoldható akkor a szülinaposok írjanak utoljára :3, ha úgy látom már nem érkezik több résztvevő akkor maximum megböködöm a szülinaposokat, hogy most már írhatnak.

//Minori - bocsi a késést//

Egyes szintű, kardforgató. Gondolom ő is hibernálva lett, mint azok, akiktől hallottam. Remélem nem azok közül jött ide, akik a bejelentés után csak úgy poénból, csak azért is alapon jelentkeztek be a játékban. Éppen kérdezni akartam, mikor egy másik pincérnő jött:
- Itt van a rendelésük hölgyeim!^^ Sajnos át tették mosogatásra azt, aki felvette a rendelésüket. ^^”
- Semmi gond, köszönjük, hogy így is hozták a rendelést, illetve hogy tájékoztattak róla. ^^ - a pincérnő egy kis tálkába hozta Villámlás étkét, s elé is rakta, ahogy illik.
- Óh, milyen szép griff!^^ - simogatta meg a pincérnő társam fejét, s úgy ment el végül, igen vidáman.
- Következő kérdésem az lenne kedves Minori, hogy mi volt az oka, hogy annyi céh közül a miénket választottad? ^^ - ez érdekelt a legjobban, hiszen vannak a White Rose-nál sokkal jobb céhek is, akiknek jobb a tagjaik is, bár örülök, hogy valaki jelentkezett ide. Közben Villámlás egyesével, lassan eszegette a sütijeit, közben figyelte a körülöttünk állókat. Voltak párok, voltak magányosan ülök, NJK-k, játékosok, mindenféle, mint a búcsún. De volt egy alak, aki nem tetszett neki, s akit mi nem láttunk. Fiú volt, jégkék szemekkel s hófehér hajjal, szürke felszerelésben. A mi irányunkban volt a tekintete, ezért nem volt szimpatikus a petemnek. Sok minden járt a fejében, a legkisebb rossztól a legrosszabbig. Már tettre kész volt, mikor a fiú integetni kezdett valakinek. Felém nézett, s látta akkor, hogy az ablakban egy leány integet vissza neki. Végül az illető bement, s egy boldog öleléssel üdvözölte a fiút. Ettől Villámlás megnyugodott, s kuncogott magában a saját gyanakvásán.

//Enheriel//

"Jó illatok, szép dekoráció és finomabbnál finomabbnak látszó édességek. Úgy érzem visszatérő vendég leszek."-hez hasonló gondolatok jártak a fejemben, mikor egy másik pincérnő jött az asztalunkhoz. Közölte, hogy az előző pincérnőt, át tették mosogatni, és ezért ő hozta ki a rendelést.
- Nem gond, köszönjük. - Mosolyogtam a felszolgálóra, majd letette az asztalra, amit kértünk.
- Még egyszer köszönöm Enheriel! - Fordultam a lányhoz, és megkóstoltam a limonádémat, ami nagyon-nagyon finom volt. Ez után megkérdezte, hogy miért pont a White Rose céh-be akarok csatlakozni.? Erről regényeket tudtam volna mesélni, de próbáltam rövidre fogni a dolgot.
- Megpróbálom rövidre fogni. Szóval... Először is, azért szeretnék csatlakozni a White Rose céh-be, mert ez egy közösségi céh. És szerintem ez egyaránt magas szintű játékosoknak és kezdőnek is megfelel, mint például nekem. Másodszor pedig, azért mert egy kicsit barátkozni szeretnék, és véleményem szerint ez egy tökéletes lehetőség a barátkozásra is. Ezért szeretnék tagja lenni a céhnek. - Feleltem a kérdésre komoly arccal. Majd ismét pár kortyot ittam a limonádéból, aztán a poharat visszatettem az asztalra és hátradőltem a kényelmes székben, hogy jobban szemügyre vehessem a cukrászdát. A pult teli volt édességekkel, többnyire torták, sütemények és fagylaltkelyhek voltak rajta. Az élénk színű falakok képek voltak, mindenféle finomságról. Ahogy néztem egy kicsit csurogni kezdett a nyálam, de nem volt nagyon feltűnő, így egy gyors mozdulattal letöröltem, remélve, hogy nem vette észre senki. Összességében az egész hely nagyon hangulatos és szép, ha én valami pontozó féle lennék az ötből, öt pontot adnék rá, csillaggal. Ha vége ennek a találkozónak lehet, viszek haza is egy kis sütit.

//Mint utólag kiderült, a dolog abban hibádzik, hogy Saya-nak nem mostanság lesz a szülinapja, szóval azt a részét ki lehet hagyni nyugodtan
Sőt, kérvényezem  //

~Már megint egy céhgyűlés? Miért nem volt akkor ilyen sok, mikor még nem volt meg a bajod?~
Nem tudom, de őszinte leszek hozzád, hogy én is jobban örültem volna neki >.>;
~Biztos nem próbálsz meg inkább te előrejönni?~ -kérdezi a Hugi elég aggódó hanggal, még az a gomolyag is, aminek én őt mindig érzem, olyan kis picike lett. Tudom ám, hogy már nagyon nem akar ő előremenni, de ha én teszem, akkor olyan pár percig bírom csak, mert olyan egyre többnek meg többnek látom azokat a foltokat. Valami nagyon-nagyon nagy baj van velem, de én nem tudom, micsoda, a Hugi meg nem hajlandó elárulni, de az is lehet, hogy ő még ő sem tudja, csak ezt nem akarja bevallani.
~Oké, akkor megyek én.~ -egyezik végül bele egy sóhaj kíséretében és elkezdi összepakolni a szobácskánkat, hogy szép legyen, mire hazaérünk. Amúgy azért is van mindig ő elől, mert ilyenkor én magam becsukhatom a szemem és akkor nem látok annyi sok gusztustalanságot, amíg nem találunk majd valami megoldást, amivel eltűnnének.
~Apropó, jut eszembe...~ -csap a homlokára és kinyitja a kis fehér ládánkat. ~A Shukakunak kéne ajándékozni valamit.~
Miért? O.o
~Úgy tudom, most volt a szülinapja.~
Jó, de mit adjunk neki? Mármint, még alig ismerem... >.>
~Legszívesebben az lenne neki a szülinapi ajándékom, hogy nem verem laposra a sárkányát, de az nem elég. Figyelj, erről a kis plüssödről lemondanál? És akkor kaphatná ezt, ha már vásárolni elfelejtettünk.~
Ööö... neeem, a hódról nem, azt a Kurokoto-tól kaptam >< De mondjuk azt a malackát? Úgyis hamarosan szilveszter, és a malac szerencsét hoz :3
~Akkor már inkább ezt a vörös cicát, ennek masnija is van.~
Jaaaj, és a sárkányt? A kastélyos-párnásat. Úgyse használom
~Nem, nekem már van egy ötletem, mi legyen. Adhatjuk azt is, viszont akkor gyors valamit a többieknek is találjunk ki, és akkor a karácsonyit is letudjuk így előre.~
Hugi, te mióta törődsz így mindenkivel? :]
~Bekussolsz.~

Szóval még utolsó félórában gyors városjárás volt, hogy ez arra, ez meg emerre volt, de szerencsére mindent meg tudtunk szerezni így két helyen, még ha két különbözőn is. Meg hát némi arany árán, de a Hugi azt mondta, nem baj, mert egyszer van egy karácsony az évben. Végül elértünk a Sweet Dreamsig, ahol már láttuk a Shukakut, hogy áll az ajtó előtt és nagyon készül valamire.
-Hóka, Shu! -kiáltott fel a Hugi. -Egy pillanatra még, plíz!
És amint odaért, a kezébe nyomta azt a sárkányos párnát, amit kinézett neki még otthon a dobozból. Mármint a kastély maga a párna, de bele lehet gyömöszölni a sárkányt :3
-Ezt a szülinapodra, már ha mostanság volt. Ha meg nem, akkor jóelőre. Most már bemehetünk >.>

//szülinapocska//

Yosh a vendégek is szépen lassan szállingózni kezdtek, ami elégedettséggel töltött el, először Anatot majd pedig Alexot igazítottam az üres asztalokhoz, ahol nyugodtan lepakolhatták a hozott ételeket, esetleg ajándékokat ha úgy kívánták, én pedig az utolsó simításokat végeztem a díszleten.
- Jól van a lányok is hamarosan megérkeznek, remélhetőleg. Ugyan kaptunk kulcsot az ajtóhoz, de szerintem most már nincs értelme tovább zárva tartani, nehogy meggondolják magukat, amiért zárva találják, és nem tudnak bejutni. - majd vállat vonok a dolgok felett és az ablakhoz sétálok, picit félrehúzva a függönyt és kilesek. Pont elkaptam a pillanatot ahogyan Saya szabotálja Shu-ék bejövetelét a cukrászdába. Egy picit még nézegetem a lányokat, majd feleszmélek, hogy most nincs vesztegetni való időm, és vissza is bújok, a fiúk felé fordulva.
- Megjöttek. Itt vannak. Bármelyik pillanatban beléphetnek. Az ajtó mellett fogjuk őket várni, és egy zsákot húzunk a fejükre... Vagyis, eléjük vetődünk, és felköszöntjük őket. Nem is. Még jobb ötletem van! Felkapjátok őket amint belépnek az ajtón, és a trónushoz viszitek őket. Tökéletes. - nehezen végül is az ötlet megszületett, reméljük az erőembereinknek is sikerül majd végrehajtani a feladatukat. Közben pedig előkészültem, az ajándékaim a többiekéhez igazítottam, csinos kis dobozkák. Shu-tannak egy csinos kis kalapot rejt, mert hamarosan úgyis szezonja lesz. Saya-chan szülinapja ugyan még nem most lesz, de nem hiszem, hogy baj lenne belőle, hogy picit előbb tartjuk meg az övét, Shu-nyannak pedig később. Az ö dobozában egy kézitükör van. Igazából csak remélni tudom, hogy tetszeni fog neki, a szobájában van egy jókora tükör, bizonyára szereti az ilyesmit. Majd ha az ajtó mégsem nyílna ki magától picit felgyorsítjuk a dolgokat, saját kezűleg nyomom le a kilincset, viszont nem nyitom ki az ajtót. Fények kialusznak, kezdődhet a móka.

-- történés // lányok bejutása után --

- Ejj Boldogságos születésnapocskát a csinos Artes lányoknak. Még ha kicsit megkésve, vagy túl hamar is... de remélem elfogadjátok a kemény munkával készített, beszerzett, ajándékainkat. - kacsintok feléjük, közben pedig a kezeimmel oldalra mutatok a csomagok, és kaja felé. Majd pedig elővarázsolok még néhány kevésbé csicsás széket, a férfiembereknek, feltéve ha még nem csücsikéltek le, majd amint sikerült mindenkinek helyet találnia, a szoba egyik letakart asztalkája alól előhúzok még egy tortát.
- Ezt pedig a nemszületésnaposoknak lett.. Mert megérdemeljük. Nemde? - veregetem meg Alex-kyun vállacskáit. Ugyan még nincs itt mindenki, de talán csak késnek... vagy elkeveredett az üzenet...

//yosh szerintem az lenne a legjobb, ha először Anaték írnának utána a jányok. esetleg ha valaki még akar írni a céhből akkor essen be, valahogyan, rábízom mikor és hogyan szeretné

ps: elnézést a low quality reagért, de muh //

//Minori//

Két okot adott meg, hogy a mi céhünket választotta: először is mert szerinte megfelel a magas szintű játékosoknak, s az olyan kezdő játékosoknak is, mint ő. Másodszor pedig szeretne barátkozni, s a céh egy tökéletes lehetőség rá számára. Kedves gondolat volt szerintem, illetve hogy láttam rajta, hogy őszinte, nem volt semmiféle kifogásom, ami miatt nem maradhatna a céhben.
- Akkor vedd úgy, hogy mostantól hivatalos tagja vagy a White Rose-nak. Üdvözöllek a céhben. ^^ - megvártam a reakcióját erre, majd folytattam:
- Van mellesleg egy céhházunk, ahol lehet egy saját szobád, így nem kell fogadókra költened a pénzt, hogy megpihenhess, s ha bármi baj van, nyugodtan szólhatsz nekem vagy a másik alapítótagnak, Ryutoshi Kurasai-nak. ^^ - közben szóltam a pincérnőnek, hozhatja a számlát, ha Minori nem kér még valamit, miközben Villámlás teli hassal pihen. Aaaw, még mindig olyan édes, mikor alszik. ^^ Remélem, hogy Minori-nak nem lesz gondja vele, mint a kedvesemnek. Szegénykém még mindig nem kedveli amiatt az incidens miatt, pedig olyan rég volt. Hiába próbáltam rávenni, hogy béküljön ki vele, valahogy soha nem sikerült, hiába fogadta már el Villámlás, aki a visszatértekor, mikor megtudta, hogy járunk, az elején mindent megtett azért, hogy szétmenjünk, mert azt gondolta akkor, hogy Snowcat veszélyt jelent rám, illetve csak ki akar használni engem, pedig Snowcat mindig vigasztalt engem, ha szomorú voltam, s most is vigasztal, ha szomorkodok valami miatt. Óh, megjött a pincérnő a számlával! Szerencsére nem volt olyan sok, így ki tudtam Minori limonádéját is fizetni. ^^
- Megszeretnéd nézni a céhházat Minori?^^

//Enheriel//

Csak ültem a székemben, s vártam mi lesz Enheriel válasza. Mikor láttam, hogy nyitja a száját, becsuktam a szemem és az asztal alatt a kezemmel imádkoztam. Lehet furcsán néztem ki, de ha az asztal felett imádkoztam volna, az még rosszabb. Még a végén azt hiszik a cukrászda vendégei, hogy nincs ki a négy kerekem. Bár nem valószínű, hogy engem néztek, de ezt most hagyjuk... >.< Szóval, Enheriel válasza nagyon boldoggá tett, ugyanis bevettek a céhbe. Abban a pillanatban mikor meghallottam azt hittem elájulok, persze ez nem olyan nagy dolog, de engem, aki még soha nem volt benne semmilyen céhbe igenis boldoggá tett. Hatalmas mosollyal feleltem a lánynak.
- Nagyon köszönöm, hogy benne lehetek! Számomra ez nagyon nagy megtiszteltetés. - Fejeztem be mondandómat. Majd Eneriel mondta, hogy van egy céhháza is a White Rose-nak és, hogyha bármi gond adódik nyugodtan szoljak neki vagy Ryutoshi Kurasai-nak. Nem rémlik, hogy valaha is hallottam volna ezt a nevet. Szóval inkább neki fogok szólni.
- Azt megkérdezhetem, hogyha mondjuk, valaki saját szobát akar, a céhben az neki mibe kerül? - Kicsit érdeklődtem, a szobák után, nem mintha akarnék saját szobát, de lehet majd, ha egyszer kicsit fejlettebb leszek még jól fog jönni. Eközben Enheriel elkérte a számlát, ami remélem nem volt neki olyan drága, mivel én is kértem valamit. Majd, ha egyszer valami fontosat szeretnék vele megbeszélni és is meghívom. Ekkor megkérdezte, hogy meg akarom-e nézni a céhházat.? Természetesen meg akartam, így jól is jött ez a kérdés.
- Igen, felőlem indulhatunk is. - Mosolyogtam, majd folytattam.
- Még egyszer köszönöm a limonádét. Majd egyszer még viszonzom. - Néztem a lányra kedvesen.

//Minori//

- Semennyiben kedves Minori, a céhházban a tagok ingyen kapnak szobát. ^^ - közben Villámlás is szedelőzködött, s megrázta magát. Nem kellett aggódnom amiatt, hogy valakinek a sütijére megy egy darab szőrszál vagy toll, mivel mindig ápolom Villámlás tollazatát és bundáját, így gyakorlatilag soha nem hull ki neki. S Villámlás legalább szereti, ha megfürdetjük Snowcat-tel, nem úgy, mint Regina, akit ilyenkor fél napig kell keresni, mert mindig olyan helyre bújik el a fürdetés elől, ami csak utolsónak jut az eszünkben. Legutóbb például Ryutoshi szobájába, az ágy alá bújt, hiszen tudta, hogy azt a helyet soha nem nézzük meg. Egészen addig, amíg Villámlás rá nem lelt ott véletlen a halszag miatt, ugyanis még egy halacskát is az ágy alá csempészett a kiscica. Mondani se kell, hogy hány hétig kellett a Lovagfiú szobáját szellőztetni meg illatosítani. ^^” Mellesleg igen, meg szeretné nézni a céhházat, így miután kifizettem a rendeléseket, kimentünk a cukrászdából, elindultuk, hogy én meg Villámlás elkísérjük a lányt.
- Annyit elmondanék, hogy a Céhház igen nagy, mivel egy kastély, ahol van Trófeaterem a boss tárgyak képeivel, amiket egy tagunk tulajdonában van, illetve azoknak a kép is, amik másnál vannak, de a céh egyik tagja szerezte meg. Meg Csarnoki terem a gyűléseknek és Rendezvények csarnoka a különböző céhes rendezvények kihirdetésére.^^ Sajnos egyik se volt még eddig, de remélem hamarosan változni fog a helyzet.^^' Mellesleg van egy Pillangókert nevű kertünk pihenőhellyel, aminek a különlegessége a pillangók százai, amiket megcsodálhatsz közelről.^^ - meséltem a lánynak útközben, Villámlás pedig hátul maradt szokásához híven, hogy ne érjen minket támadás hátulról.

//Ha tudsz, írj egy zárót, aztán szólok KA-nak. Köszönöm a játékot Minori!^^//

||Suzume||

||Suzume||