Re: [ 42. Boss ]

by **Hinari** Szomb. Május 28 2022, 20:41

Természetesen - kiindulva Leo korábbi, a bossteremben kinyilatkoztatott szavaiból - meglepődtem rajta, hogy mégis folytatjuk, ezt azonban csupán az enyhén felhúzott szemöldököm jelezte, meg az ajkaim szélén játszó, leheletfinom mosoly. Egyedül azt sajnáltam egy kicsit, hogy így teljesen feleslegesen használtam el a Pegazus Bakancsom specét: a biztos találatok még sokat segíthettek volna később, egy-egy kritikus fázisban, de végülis volt nálam biztos találatot adó item, így egy gondolatnál tovább ez a kérdés sem foglalkoztatott.
Végül bólintottam a kimondott utasításra és csöndesen, szavak nélkül léptem előrébb a bossterem felé, egyértelműsítve a csapat és Leo számára is, hogy én továbbra is követem a fiút. Akármi is lesz és akármeddig is fogunk odabent harcolni.

Kalandwarf 7 --> 8

by **Silence** Vas. Május 29 2022, 21:21

Simeon kezét megfogva, ösztönből lépett Leo mellé. Jelezni akarta, hogy ő nem hagyja ott a társait. Igaz, már eléggé elfáradt a sok portolástól, így koncentrálni nem tudott, de abban biztos volt, hogy Leo tudja mit csinál, és elég érthetően el is mondja neki is, mit kell tennie. Nem tartott tehát tőle, hogy bármi galiba lesz a fáradtsága miatt. Na meg aztán Hinari sem akart elmenni, ami még inkább megerősítette, hogy maradjon.
Na és az is, hogy ha már ilyen sokáig harcoltak, akkor nem lenne jó újrakezdeni egy másik alkalommal, az pedig biztos nem fordult meg senkinek a fejében, hogy feladják a bossok legyőzését emiatt a boss miatt.
]Ami pedig a helycserét illeti... Igazat adott Leonak, hogy nem érdemes kockáztatni. Nem szerette volna, hogy bárkinek baja essen.

by **Chakna** Vas. Május 29 2022, 21:29

Az eset jól megmutatta, hogy milyen feszült helyzet egy bossharc. Minden olajozottan működött, aztán... elég volt egyetlen konfliktusos helyzet, hogy a csapat darabokra hulljon, és mindenkin jól látható legyen, hogy elege van. Leginkább talán Leon. Igyekeztem is, ha meg nem is szólaltam, de tekintetemmel, apró mosolyommal bátorítani. Igaza volt, és tökéletesen kezelte ezt a helyzetet, amíg el nem szakadt a cérna nála is.
Tiszteletreméltó volt, hogy végül lehiggadva újratervezte a dolgokat. Én ettől megkönyebbültem, mert bár legszívesebben itthagytam volna az egészet, de fájdalmasan tiszta volt előttem, hogy ez a következő próbánál sem lesz könnyebb, így a legjobb lenne most túllenni rajta.
- Állok szolgálatodra, Parancsnok - szalutáltam széles mosollyal Leonak, igyekezve kicsit vidámabbá tenni a hangulatot. Egyúttal pedig reagálni: Maradok, ameddig csak kell. Talán akár egyedül is, bár volt egy erős sejtésem, hogy ezt néhányan a társaságból megakadályoznák.

by **Rinne** Kedd Május 31 2022, 14:57

A teleportálás meg is lepte, meg nem is, de ettől függetlenül néhány másodpercig csak pislogott, miközben a háta mögött a kazamata bejárata derengett. Nem maradt azonban sokáig egyedül, egy-két percen belül útra kelt, hogy átverekedje magát a szörnyekkel teli folyosókon. Mire visszaért a terem elé, addigra összeszedte magát, testileg és lelkileg is, és amikor Leonard befejezte a mondanivalóját, jól hallhatóan köhintett egyet, kecses léptekkel átszelte a távolságot közte és a férfi között, majd határozottan megállt előtte és acélos tekintettel felnézett a magas szőke férfira ~~felemás cipőben~~.
- Hadd legyek én a boss, Leonardsan! Megígérem, hogy nem fogok rátok támadni! El is veheted a fegyveremet! És akkor ez lesz a büntetésem, mert rossz kislány voltam! - fogta meg Leo kezét, szemében immár halvány csillogással. Hát lehet nemet mondani erre a gyermeki lelkesedésre? Ugye nem? hentai

by **Mirika** Kedd Május 31 2022, 19:06

Felvontam a szemöldököm. Erre ezer megy egy indokom volt kezdve Leo-kun provokáló pillantásaitól kezdve a hirtelen pálfordulásig, hiszen az imént még el akarta húzni a csíkot. Úgy néztem, Hina-chan vonásai is valami hasonlóra álltak be, bár azt nem tudhattam, hogy emögött milyen indokok álltak, szerintem nem tévedtem nagyot, ha arra gondoltam, hogy az ő fejében is hasonló gondolatok jártak. És bár tök jó volt azt látni, hogy sorra sorakoznak fel Leo-kun előtt a többiek, nekem azért voltak kérdéseim.
- Ha most vissza akarsz menni, az ugye azt jelenti, hogy akkor csinos lányokba sem akarod többé fojtani a mérgedet? - vontam kérdőre keresztbe tett karral, szigorúan, elvégre ez volt a legfontosabb kérdés, nem? Na jó, nem Rolling Eyes

- De komolyan, mi a terv? Visszamegyünk, és addig püföljük, amíg mozog? Vagy amíg életveszélybe nem kerül valaki? Vagy vannak ötleteid azon túl is, hogy ütjük-vágjuk ahol érjük? Mit csinálsz, ha visszamegyünk, és valaki mégis átveszi a boss helyét? Mondj valamit, amitől nem csak egy makacs vénembernek tűnsz, aki fejjel megy a falnak akkor is, ha semmit nem ér el vele - kérdőjeleztem meg a fiú döntését. Nem voltam benne teljesen biztos, hogy Leo-kun képes jelenleg józanul gondolkodni, és ha más nem, hát majd én leszek a kisangyal a vállán. Vagy a kiscica. Valami ilyesmi.

by **Strea** Szer. Jún. 01 2022, 13:48

A napokban akadt pár félreértés a bossal kapcsolatban, így a köztes megoldás a következő lett: a harcból - burkolás vagy kényszerített teleport miatt - kieső játékosok kivételesen a bosskazamata bejáratához érkeznek a bossterem előtti rész helyett, illetve a bossterem bejáratának közvetlen közelébe már nem léphetnek be sem ők, sem más, később érkező játékos, csakis azok, akik éppen harcban vannak; ugyanígy a partyba sem vehető be újonnan senki sem.
Éppen ezért jelenleg Rinne visszaérhet a csapathoz, mire Leo elszívja a cigijét és a csapat elindulna befelé, azonban a bejárathoz lila fal miatt nem léphet oda.

Továbbá az lenne a kérésem, hogy már ne húzzuk el ennél is jobban a játékot, így az újonnan kialakult játékhelyzetre nagyonmaximum 1 hetetek van (nem egy körre, hanem az egészre a belépésig). Utána megkérném Gleamet, hogy minél hamarabb írja meg a mesét.

by **Afton** Csüt. Jún. 02 2022, 10:58

Nagyon frusztrálta a kialakult helyzet. Főleg annak fényében, hogy amint fáradt az ő elméje és koncentrációja is, úgy az egész kezdett egy ember felé redukálódni, ami nem volt épp a legjobb ebben a helyzetben, meg hát... a saját helyzetében sem. Ahogy ismét kikerültek, ő félreállt, megpróbálva kizárni a többieket, a vitát, amivel nem értett egyet, és gondolkodni. Elsősorban a bossra koncentrált, a környezeti változásokra, azokra, amiket mondott, ahogy viselkedik, és hogy ez az egész...
-...csak Sziszüphosz. Ennek így nem lesz vége.
Motyogott magában, ahogy elkezdett fel-alá járkálni, ujjai alatt sercegett olykor a borosta az állán, ahogy töprengett. Mikor viszont meghallotta, amit Rinne felajánlott, felsóhajtott, megállt, a hajába túrt és a plafon felé nézett.
-Neeem, ez nem lesz jó! Sem az áldozás, sem az állandó harc nem lesz megoldás. Hacsak... nem játszuk ki!
Csettintett végül, és közelebb ment végre a csapathoz, Leo mellé.
-Gondolj bele. Mit csinálunk most? "Sziszifuszi munkát". Sziszüphosz pedig miért is kapta a büntetését? Mert kicselezte a halált és egy időre elérte, hogy az ne tudja elvégezni a munkáját. Szerintem őt is valahogy ki kell cselezni. Csak épp hogy...
Nézett végig a többieken. A játék mechanikáját már kevéssé ismerte, remélte, hogy valakinek beugrik valami ezzel kapcsolatban.
-Minden végtelent meg lehet törni valahogy!

by **Ozirisz** Szer. Jún. 08 2022, 12:30

Abszolute nem lettem volna Leó helyében, amikor kitört a káosz. Másfelől viszont irigyeltem a tehetségét, ahogy képes volt kezelni a helyzetet, kezdve Rinne érdekes megmozdulásától. Míg én csak pislogtam, addig ő képes volt döntést hozni - még ha nem is a legkönnyebb döntést. Én valószínűleg leblokkoltam volna, mint tűzgólem az esőben. Mindenesetre ilyen helyzet eddig még nem volt. Akármi is történik, akárhogy is történik, a maga módján egy újabb út az ismeretlenbe.
- Akárhogy is döntesz, én támogatlak - mondtam Leónak, amikor percekkel később két fázis között "megpihentünk". Majd Afton szavai elgondolkodtattak egy kicsit. - Valami kell, hogy legyen, amit nem vettünk észre - adtam hangot az elgondolásomnak. Persze nem voltam, vagyok biztos benne. Kissé elbizonytalanított ez a veszettül sok fázis, amik egymás után jönnek, végeláthatatlanul. Eleinte még kíváncsian néztem körbe, mi változott, tart-e valamerre a terembéli táj változása, de már-már kezdtem elveszteni a fonalat. Viszont őszintén remélem, hogy van valami normális kiút. - Ez is csak egy újabb boss, ami a pszichológiai hadviselés eszközét veti be ellenünk, és valójában jóval egyszerűbb, mint aminek látszik. Mint az a korábbi, ami Kayabának álcázta magát. - tartottam egy levegővételnyi szünetet - Megpróbált elijeszteni már a hosszú, végtelennek tűnő gyaloglással, utána a megjelenésével, miközben csak egy csapás volt. Itt is valami hasonlónak kell lennie, valami, amire eddig még nem gondoltunk. - tűnődtem el, járatva a fogaskerekeket - Ha a lyukas vödrökkel hiába rohangászunk, ideje lenne súlyemeléssel a kutat felkapnunk és célba juttatnunk - utaltam vissza az Afton által említett görög mitológiai történetre. Valami hasonlóan rendhagyó megközelítésre lenne szükségünk.

by **Miko** Csüt. Jún. 09 2022, 06:59

Kezdett eluralkodni a káosz, és én egyre jobban és jobban aggódtam Leoért. Aggódva néztem a fiúra, ahogy újra és újra kikerültünk a terem elé, míg végül utoljára ki nem kerültünk. A fiú azonban nem tört össze. Volt pár kirohanása, de alapjaiba nem látszott rajta, hogy megtörne. De én ettől függetlenül aggódtam érte. Láttam milyen volt eddigi állapotában. Milyen volt mikor maga alatt van, amikor összetör, amikor kirohan. Jót és rosszat is láttam, és pont emiatt aggódok leginkább, mert végre felbukkanni látszódott az eddigi mély merülésből. A fiúhoz lépkedve, bizonytalanul a keze után nyúlok és, ha nem veszi el, akkor picit megszorítom és bizakodó, bár jól érezhetően aggódó mosolyt engedek el felé. De nem akarom megzavarni, így elengedve hátrálok el. Csak szerettem volna, ha tudja: itt maradok vele, a végsőkig.

by **The Gleam Eyes** Csüt. Jún. 09 2022, 07:09

Remelia

Remeliat látszólag nem zavartatta magát, bár a Rinne körüli feszültségkeltés és az ezt következő indulathullám, meglepte, de alapjáraton nem zavartatta magát. Miután megbeszélésre került sor, pedig kaszájának pengéjét a földre helyezte, majd hátát a falnak vetve türelmesen várt.
- Én is maradok. Ha már eddig eljutottunk, minek hátráljunk ki, nem? – mondja mosolyogva.
Nem szórakoztatta a dolog, hogy ennyire feszültség teli a levegő, de van annyi gógyija, hogy ne szóljon bele a jelenlévők magánéletébe. Látszólag itt mindenki ismerte egymást rövidebb, vagy hosszútávon, ő viszont csak most találkozott a csapattal, így jobbnak látta nem beleszólni a dolgokba, hiába lett volna a saját véleménye. Ő igazából nem bánta az alapjáraton nyugis bosst, hisz nem igényelt túlságosan bonyolult stratégiát, így viszont az ébersége is kissé lenyugodhatott az embernek, bár azért nem vette félvállról a bosst, hisz kitudja, mikor keményít be.

by **The Gleam Eyes** Csüt. Jún. 09 2022, 07:13

// Mivel senki nem jelezte, hogy távozni akar, így az összes résztvevővel folytatjuk a bosst. Rinne nem tud visszakerülni a boss csapatba, így Leo döntésétől függetlenül halad tovább az esemény. //

Leo ismételten nekiment a bossnak és újult erővel szált szembe vele. Azonban ismételten megtörtént a tragédia. Körről körre, percről percre haladtok előre, de kitartó küzdelmetek végül meghozza a gyümölcsét. A 10. fázis után végül ismét a boss terem ajtaja előtt találjátok magatokat. Sokatok nem igazán fűzött túl sok reményt a harchoz. Végül azonban megtört a jég. A boss ezúttal állva fogad titeket és a terem tompa fénnyel izzott. Mikor beljebb mentek meghajol felétek, végül így szól.
- Azok, kik nem félnek szembeszállni a végtelennel gyakran többet vesztenek, mint nyernek. De ti mégse adtátok fel. – kinyújtva a kezét ekkor egy a fényről örességből egy lépcsősor kezd kiemelkedni az ég felé nyújtózva.
A boss rátok emeli szemtelen arcát, majd testét összefogó árnykötések szétoszlanak és eltűnt. A lépcsősoron felmenve pedig a következő szint felszínét pillantjátok végül meg.

Gratulálok! Legyőztétek a 42. bosst!

A 43. szint megnyílt.

Jutalom: minden túlélőnek 80 és 1 szabadon elosztható pont.

A bossdrop szerencsés tulajdonosa: Miko

// Kérésre kicsit időt ugrunk, mivel nem igazán tudnátok ezt úgyse elbukni. Ezt az időugrást mindenki szabadon kijátszhatja, viszont fontos megjegyezni, hogy aki IC előbb lelép a bossharcról, az nem kapja meg a végső jutalmat! Mindenki döntse el a karaktere miként reagál, szabadon eldönthető mindenki részéről ki marad, ki megy el. //

by **Leonard** Hétf. Jún. 13 2022, 20:48

A boss elérte a célját; valóban olyan volt az egész, mint egy végeláthatatlan rémálom. Az arcok kusza összevisszaságban váltakoztak előtte, egyszer Mirika támadta meg és tiporta, tiporta, egyre mélyebbre, aztán Rinne mosolygott rá számítóan, szinte mint egy dögölődző sunyi macska, aki a szépség álarca mögé rejti szándékait, utána Afton beszélt valami furcsa dologról, amit nem értett, valami Szöszipuszról, ami úgy hangzott, mint egy pornós becenév, és ott voltak még Fuwa, meg Hina, és Chakna, és Ozirisz hangját hallotta, de nem értette, egyre kevésbé értette, mi történik körülötte.
Tényleg nem volt a helyzet magaslatán, de nem azért, mert a harcot, vagy a játékot ne értette volna, hanem azért, mert fogalma sem volt az őt körülvevő emberekről. Olyan távolinak érzett mindenkit, mint még soha azelőtt. Újra és újra ott voltak Miri neki szegezett kérdései, amikre csak egyetlen válasz létezett, de összezavarodott tőle, hogy talán tényleg nem övé a helyes megoldás. Annyira rosszul csinálja, hogy nem bíznak meg benne, ellenszegülnek, rendbontanak.
Az a magabiztosság, amiből az álarcát építette fel, egyáltalán nem létezett, így most könnyű is volt összetörni.
Aztán megérezte az érintést. Megszorította Miko kezét, úgy kapaszkodott belé, mintha az életet jelentené. Nem akarta elengedni őt. És végre az ő mosolya mögött meglátta a többieket is rendesen, Chaknát, Fuwát, Hianrit és Simeont, akik mellette álltak és rá vártak még most is, így is. Bíztak benne, ő pedig nem árulhatta el ezt a bizalmat.
- Pontosan ez a tervem, Mirika és én egy megfontolt tervnek tartom - sikerült végre megtalálnia a hangját. - Akik velem jönnek, azok megígérik, hogy önkényesen nem veszik át a boss helyét semmi esetre sem, mert különben az én haragommal kell számolniuk. Gyanítom ez egyben azt is jelenti, hogy te kint maradsz - váltott az utolsó mondatnál hűvös hangnemre. Fájt neki, hogy Miri így viselkedik vele, amikor tőle várta volna a leginkább, hogy mellette áll. Neki látnia kellett volna, mennyire bizonytalan, mennyire fél a vezetői pozíciótól, mennyire gyötrődik... Neki kellett volna akkor is támogatnia, ha nevetséges döntést hoz.
De ő most... Miko kezét szorongatta, aztán Fuwa haját simogatta meg hálásan, amikor végeztek a harccal, Tengerszemmel és Simeonnal pacsizott össze és Chaknát ölelte meg suta mozdulattal. Nem ült az arcán megkönnyebbült mosoly, nem kiáltotta a világba, hogy "naugye én megmondtam", nem érzett semmiféle diadalt, csak a mélységes csalódást. Csendesen lépkedett Hinari mellett hazafelé, olyan közel, hogy érezze a testéből kipárolgó megnyugtató meleget.
- Én csak... nagyon izgultam. Azt akartam, hogy elfogadjanak - vallotta be halkan, olyan halkan, hogy szavait hátára kapta a legelső szellő és elröpítette az éjszakába.

Pár nappal később mindenfajta előzetes egyeztetés nélkül állt oda Rinne elé és nyújtott át neki egy masnival átkötött teleport kristályt. Elég nehéz volt beszerezni, mivel a játék alapvetően juttat minden játékosának egyet a bejelentkezéskor, így a kristályírók nem nagyon foglalkoztak a gyártásával, többlet kristályokhoz így pedig csak más játékosok kifosztásával juthatott az ember. Mivel Leo már csak pozíciójából kifolyólag sem folyamodhatott ilyesmihez, így a kisebbik rossz mellett kellett letennie a voksát; előkaparta régi, vörös indikátoros korából megmaradt ismertségeit és leszállt az aincradi feketepiac mélyére. Csak azért, hogy ezen a napon átadhassa Rinnének ezt a szart.
- Lehet, hogy rengeteg a páncélod és az életed, de sosem tudhatod, mikor lesz szükséged rá. Én örülnék neki, ha mégis magadnál tartanád. Ezzel közlekedni is könnyebb - fűzött rövid magyarázatot az ajándékhoz, aztán további bájcsevejnek utat sem engedve egész egyszerűen elballagott.

by **Mirika** Kedd Jún. 14 2022, 19:24

A válasz lassan jött meg. Látszott a fiún, hogy bizonytalan, és én pont ezért álltam elé végül ahelyett, hogy vakon követtem volna az értelmetlenbe, mint itt sokan mások. Vagy talán lényegében mindenki. Én viszont magamra vállaltam a helikopter szerepét, mert hallani akartam, hogy mégis mi jár Leo-kun fejében, fel akartam tenni a kérdéseket, amiket talán mások nem mertek azok után, ahogy Leo-kun odabent viselkedett. Még úgy is, hogy ezzel azt kockáztattam, hogy esetleg kizár a partiból, vagy valami hasonló.
A válasz lassan megjött, és cseppet sem volt meggyőző. Ránéztem a kapura, és elhúztam a számat, elégedetlenül, hovatovább morcosan ciccentve. Leo-kun nem csak most, de az egész harc alatt nagyon furcsa volt. Ez már nem egyszerű heccelés volt, komolyan bosszantani akart. Olyannyira, hogy ha lekeverek neki egy pofont, egy szót sem szólhatott volna. Én azonban szimplán csak lemondóan felsóhajtottam.
- Ez nem egy megfontolt terv, hanem baromság, de azt egy szóval se mondtam, hogy kint maradok. Ha te kútba akarsz ugrani, hát én is veled ugrok, de azért előtte hadd kérdezzem már meg, hogy biztosan bele akarsz-e ugrani! - fontam össze a karjaimat szigorúan, majd ahogy a többiek, úgy én is nekiálltam elcseszni az időmet, csak hogy a végén végül Leo-kunnak legyen igaza. Gyűlölöm ezt a játékot, mondtam már? >.>

by **Strea** Vas. Aug. 28 2022, 14:21

Azt hiszem ide sem fog több reag érkezni, így lezárom a topicot. ^^

by Ajánlott tartalom