Re: Keleti rész

by **Chancery** Szer. Nov. 05 2014, 13:12

"Jaj, ugyan, dehogyis." - sugallja a mozdulat és hümmögés, amivel reagálok a kérdésére. Váljék egészségére, és én máris boldog vagyok :3
A cápa említésére is mosolygok, hisz vannak kicsi cápák is, nem csak a bitangnagy fehér dögök, akiket emberevőknek szoktak titulálni. Mikor életemben alig egyszer-kétszer jártam Lignano-ban, Olaszországban, és bementünk egy vidámparkba, láttam igazi cápákat is egy kisebb tengeri állatkertben. Pici fajta volt, amire nem volt igaz, hogy folyamatosan kell úsznia ahhoz, hogy életben maradjon, hisz volt, amelyik egyszerűen feküdt a porban és aludt, még ha nyitott szemmel is. A fajtára nem emlékszem, mi lehetett, de szépek voltak és egzotikusak.
-Jelenleg 500 pont. -válaszolom, kirepülve a nosztalgia és emlékezés förgetegéből. -És a leírásokból, amik megjelennek a neve mellett, láthatod, hogy mikor éri el a maximumot és mit tehetsz meg vele.
Tényleg, hallottam régebben pletykákat, hogy majd valamelyik frissítéssel új jártasságok is bejönnek, amiket lehet fejleszteni. Alig várom, hogy miket találnak ki a fejlesztők és Kayaba odakint erre a témára *.*
Végül elküldöm a barátfelkérést, és izgatottan, mégis félelemmel telve várom, mit fog szólni rá. Volt, hogy elutasították, bár az ilyen esetekből is Shukaku-é fáj a mai napig a legjobban. Nem tudom, miért tehette, hisz még azelőtt volt, hogy a kapcsolatom rosszabbra fordult volna vele. Talán várni akart, hogy mi lesz köztünk, és most már le is mondhatok arról, hogy valaha is barátjának fog nevezni Sad

Cear viszont végül elfogadja, mire széles mosoly terül az arcomra. Halkan meg is köszönöm, majd ismét legyintgetek, ahogy a teknősleves átadásánál is.
-Viszontigaz. -nyugtatom meg, hogy ő is nyugodtan kereshet engem, ha bármiben kell segítség vagy tanács ^^

by **Cearso** Szer. Nov. 05 2014, 17:52

A mozdulataiból valami olyasmire következtetek, hogy szívesen adta.
Azért egy halk köszönöm-öt még elmormolok az orrom alatt.
A cicafüles válasza után gyorsan legördítem a menümet, hogy megnézzem én hogy állok ezzel a számlálóval, és jelenleg miket tudok eérni. Mármint megnézném, ha tudnám hogy hol kéne keresnem.
-Ööö, pontosan hol is kéne látnom ezeket a leírásokat. A nem harci menüben mindig olyan jól e tudok tévedni. Na jó, a harccal kapcsolatosban is.
Szégyellem magam, de még mindig nem tudtam hozzászokni ehhez a menüs rendszerhez. A való világban ilyen nem létezik. Vagyis a játék indulásakor még nem létezett.
Na meg az se túl nagy előny, hogy mindig mindent elfelejtek.
A barátfelkérést elfogadom, aminek láthatóan örül a lány.
Ebben a pillanatban ismét megmozdul a horgászbot.
Remélem most már tényleg fogok a macskának valami ehetőt.
Pardon, a vadmacskának.
Rántok egyet a horgászboton, persze nem túl is erősen, és nem is túl gyengén, nehogy megszökjön a vacsorának való
A horgászzsinór végén pedig ott lifegett egy zokni. Nekem mekkora pechem van.
-A fene vinné el, hát ebből sem lesz vacsora.
És már dobnám is el, amikor jelez a jelzőgép, hogy itten bizony történt valami. Meg is nézem alaposan a kihalászott itemet.
-Hogy is volt ez a gyakori zoknival? Most vagy én emlékszem rosszul, vagy belefutottunk egy játékhibába.
Majd a cicafülesnek is megmutatom, hogy a rendszer szerint a most kifogott zokni bizony ritkának számít.
-Mert akkora szerencsém biztos nem lehet, hogy egy nap két ritka is a horgomra akad. Szerintetek?
Ásítok egyet, úgy néz ki jó sokáig ellehettünk itt. Most már csak akkor dobom be a csalit a vízbe, ha a cicafülesnek sem sikerül kifognia, valamit ami a vadcicusnak is megfelel.
/Zokni/

by **Chancery** Szer. Nov. 12 2014, 15:26

Megnyitom a saját menümet és beállítom, hogy ő is láthassa, én mit művelek benne. Ezután kicsit közelebb hajolok és úgy, hogy láthassa minden mozdulatom.
-Na nézzük. Karakter, jártasságok, és harmadlagos. Itt van felsorolva listaszerűen, és a csíkon látod, hogy hány pontod van épp rajta. -mutatok például a saját Horgászatomra, ami perpillanat a 200-as pontszinten mozog, tehát a csík még a felét sem érte el, de tőle nem messze a Főzés viszont teljesen zöld már.
Amint azt látom, hogy neki is sikerült ezt a sajátján megtalálnia, visszaállítom a menü alapbeállításait és lecsukom, hisz nincs szükségem rá már.
Mikor megmozdul a botja, Álomkelő már felkapja a fejét és radarszerűen fülel a kút fala felé, hogy ezúttal vajon mi akadt horogra. Mikor meglátja, hogy zokni, visszahajtja buksiját a mancsaira és tovább ejtőzik, megjegyezve magában talán, hogy képtelenek vagyunk ehetőt is kifogni.
Én hümmögve nézek felé, mikor először játékhibára gyanakodik, majd megmutatja nekem is, mire gondol pontosan. A Zokni neve világoszöldben virít, miszerint ritka, én pedig összehúzom a szemöldököm.
-Neeem, szerinteeem... szerintem akkor én kevertem össze a bakancsot meg a zoknit Suspect

-harapok az ajkamba is, majd visszahajolok a helyemre. -Szerencséje pedig mindenkinek lehet. Én csak gratulálni tudok, ügyes vagy o/
És a legjobb érzés az, hogy ezt tényleg őszintén tudom mondani ^^ Főleg az után, amit nekem sikerül kifognom, mikor felhúzom a saját rángatózó zsinórom. Egy ugyanolyan világoszöld Iszapfaló ragadt rajta, mint amit már Cear is kifogott pár órával ezelőtt. Lecsatolom a horogról, leokézom a teljesített feladatért járó jutalmat, majd fáradtan és nagyot sóhajtva dőlök hátra a szék támlájára.
-Ez egy Iszapfaló per Ritka lelőhely lehet akkor. -mondom töprengve. -Kezd későre járni. Megpróbáljunk még valamit kifogni, vagy hagyjuk mára?

//Iszapfaló. Hozod a szerencsét :3//

by **Cearso** Hétf. Nov. 17 2014, 19:14

Leutánozom a dolgokat, amiket a cicafüles csinál.
-Szóval így kell ezt megnézni.
Megpróbálom megjegyezni a dolgokat. Majd miután megnéztem, hogyan is állok a dolgokkal, már zárom is be az ablakot. Sajnos egyik jártasságom se érte még el azt a szintet, mint a cicafülesé. Sőt, még csak a közelébe sem értek az adatok az övéihez. Egy kicsit talán el is szégyelltem magam az alacsony statjaim miatt.
Majd sikerült kifognom egy Zoknit. Mintha nagyon szükségem lenne rá itt ebben a virtuális világban.
-Pedig biztos voltam benne, hogy nekem soha semmiben sincs szerencsém.
Eddig teljesen úgy tűnt, hogy én vagyok ebben a világban a legszerencsétlenebb játékos. Bár lehet hogy a kezdeti bent ragadás után valószínűleg mindenki ezt gondolhatta magáról, majd szép lassan hozzászoktak az itteni élethez.
-Ezért is nem hittem el az előbb, hogy sikerült kifognom még egy ritka élőlényt.
És miután mind a kettőnknek sikerült ritkát kifognia
-Úgy néz ki ez tényleg egy szerencsés lelőhely.
Mosolygok a lányra miközben elpakolom a horgászfelszerelést.
-Tényleg igazán késő van. Talán ideje lenne hazamenni. Csak azt sajnálom, hogy nem sikerült semmit se fogni a kis jószágnak. Talán majd legközelebb.
És miután felállok a székből, megnyújtóztatom a végtagjaimat. Eléggé sikerült elhúznunk az időt. A többiek már biztosan türelmetlenül várnak rám.
-Szervusztok.
Köszönök el egyszerre mindhármójuktól.
-Később még biztosan összefutunk.
Valahol. Valamikor. Ha addig nem történik valami.

/Köszönöm a játékot, szerencséje pedig mindenkinek lehet/

by **Arisu** Pént. Ápr. 03 2015, 21:14

Shukaku onee-chan

Nem is hittem volna, hogy ilyen fárasztó valami teljesen újba belecsöppenni. Az első napi sokkot még most sem hevertem ki, reggel az ágyban ülve a jegyzeteimet böngésztem, amiket készítettem annak az onii-sannak a szavai alapján. Gyakorlatilag az egész délutánomat azzal töltöttem, hogy értékeltem és elemeztem az információimat, lehetőségek után kutattam és kérdéseket tettem fel magamnak. Mindezt egy olcsó fogadó kényelmetlen, keskeny ágyán, valami száraz zsömlét majszolva, ami a borzalmas külseje ellenére laktató volt. Csakhogy mindez méltatlan volt hozzám! Sürgősen megoldást kell találnom arra, hogy ne kelljen ilyen szegényes körülmények között élnem, és elviselnem azt a példátlanul szemtelen bánásmódot, amit kapok! Ehhez pedig a legcélravezetőbb megoldás a pénzkeresés lesz, legyen annak bármi is a leghatékonyabb módja. Ha valamihez, akkor ehhez értek, a papa példája mindig a szemem előtt fog lebegni :3
Szinte undorral az arcomon fogyasztottam el a reggelimként szolgáló olcsó cipót, de oda kellett figyelnem, hogy a kezdőtőkémnek minél nagyobb részét tudjam hasznosítani. Az akcióterv sebesen megformálódott a buksimban: feladok egy egyszerű és lényegre törő hirdetést. A segítség véletlenszerű keresése a lehető legrosszabb ötlet volt az én helyzetemben. Szégyenlem is magam a tegnapi próbálkozásért, nincs is rá mentségem. Még azt hiszem, szerencsém is volt Joey onii-sannal. Rosszabb is lehetett volna :/
A hirdetésben tapasztalt mecénást kerestem, kihangsúlyozva a kezdő mivoltomat, és erre már nem sajnáltam annyira a pénzt, hiszen egy jól célzott hirdetés a ráköltött összeg sokszorosát hozhatja a konyhára. Ebben bíztam én is. Addig is amíg nem jelentkezik valaki, rettenetesen ócska ruháimban megkerestem a kereskedelmi negyedet, vagy valami ilyesmit, hogy tájékozódjak valamelyest ennek a világnak a pénzügyi rendszeréről. Nem kívántam várni a sült galambot, az önképzés is legalább olyan fontos volt, mint a megfelelő mentor megtalálása.

hirdetés:

by **Shukaku** Szomb. Ápr. 04 2015, 06:59

-Nézd Timidus! Valaki megint előbb valósította meg az álmainkat, mint mi. Elég bosszantó tud lenni.
A lány a szavaihoz képest mégis nevetve lépett a sárkány mellé, kezében egy papírlapot szorongatva, és ez az ellentmondás, na meg persze az, hogy Shu belekezdett valamibe, elég volt Timidusnak ahhoz, hogy egy kérdő csipogást hallatva érdeklődjön a részletekről.
-Háááát, ugye ott van a Dojo, amivel igyekszünk a kicsiknek segíteni, de nincs elég reklámja ezek szerint.
És újra elhallgatott, kis mosollyal az arcán. Úgy tűnik ma szeretett rébuszokban beszélni, és elvárni a barátjától, hogy visszakérdezzen, érdeklődjön. Timidussal persze jól járt, mert végtelen türelemmel kérdezett újra, mintegy csak annyit közölve: Folytad kérlek.
-Szóóóóval, ugye nemsokára elérjük a negyedik képességet, és gondoltam, hogy ennek örömére befektetek egy újabb jártasságba. Ugye az észlelés és a keresés már hármas szinten van, most választhatnék a nyomkövetés és az akrobatika között. Akrobatika az nagyon jól hangzik, de tériszonyosan nem hiszem, hogy házak tetejére szeretnék ugrálni, szóval úgy gondoltam, hogy a nyomkövetést választom, hiszen az a szafarihoz is nagyon hasznos. Viszont arra is gondoltam, hogy elég sokba kerül most a kicsiket ellátni. Persze nincs rezsi, az ételt meg úgyis mi vadásszuk, vagy a hátsó kiskertből szerezzük, de akkor is, szeretnék tovább lépni, valami nagyobbat. A frontharcosok ugye kitalálták ezt a bossölő alapítványt. Természetes, hogy megint a fronttal foglalkoznak a kicsik helyett, de én arra gondoltam, hogy mi lenne, ha mi pedig bankot nyitnánk? Hitelekkel, kamattal, meg ilyenekkel. És akkor nem kellene a kicsiknek arra várni, hogy nekünk legyen megint pénzünk, hanem újratermelődne a pénz. Legalább is kint azt mondták a reklámokban, hogy ez így működik. Hoztam is neked két könyvet, amit elolvashatnál, és akkor jobban értenénk az ilyesmihez.
És a pet elé is került a Tőke vaskosabb, és a Hitel kevésbé vaskos kötete. Persze egyik sem teljesen arról szólt, amiről Shu szerette volna, de mivel ő azt hitte, hogy ilyen címekkel biztos arról fog szólni, és semmi mást nem talált Chan könyvtárában, így Timidus kénytelen volt ezeket olvasni… és Marx világkritikája után ne csodálkozzunk, hogy nem akarja Shut visszaengedni a kinti világba.
-Szóval ezen gondolkodtam, amikor találtam ezt.
Akkor nyomta végre a sárkány orra elé is a lapot.
-Nem tudom, hogy mi tehetősek vagyunk-e, de tanácsokkal biztosan tudunk szolgálni, szóval írtam neki egy levelet, és megkérdeztem, hogy hol talizzunk.

Kód:: Kedves Arisu! Szívesen segítünk. Írd meg, hogy hol és mikor szeretnél találkozni, és megbeszéljük a részleteket. Üdvözlettel: Shu és Timidus

-Jun biztos kedvelné, mert neki az egyik legkedvesebb meséje az Alice.
A sárkány bólintott, és ezután már csak a válaszra kellett várni, és persze elmenni a találkozóra.

by **Arisu** Vas. Ápr. 05 2015, 02:56

Nem vártam azonnali választ. Teljes mértékben tisztában voltam vele, hogy beletelhet néhány percbe, amíg fényesen sugárzó hirdetésemet valaki észreveszi, felfogja és rájön, mekkora lehetőség előtt is áll. Karrierje eddigi csúcspontja lesz az, hogy találkozhat velem, és megadhatja a kezdőlökést a világ új, ragyogó üstökösének. Komoly pályafutást terveztem befutni, ha már itt ragadtam. Csak ezeken a bosszantó apró problémákon kellene átevickélni, mint a komfortérzetem növelése, vagy az ismereteim bővítése.
Addig is, amíg nem érkezett válasz, tehát a boltokban nézelődtem. Újra és újra rá kellett jönnöm, hogy a kezemben lévő néhány arany jóformán semmit sem ér. Minden, ami egy kicsit is méltó volt hozzám, a tőkém jelentős hányadát felperzselte volna. Okosnak kellett lennem. Mintha nem lennék alapból is az

Arra gondoltam, hogy biztosan olcsóbban kijövök, ha nem kész termékeket veszek, hanem én magam készítem el őket a megfelelő alapanyagokból. Újabb sorok kerültek a jegyzettömbbe, viszont az elém ugró panel kis híján ledöntött a lábamról, úgy megijedtem tőle pale

Miért kell az arcomba tolni, ha üzenetet kapok? :/
A levél nem volt túl érdekes, de mivel az első jelentkező volt, úgy döntöttem, adok neki egy esélyt. Megérzés :3 Vagyis nekik, mert két név szerepelt az üzenet alján. Jó, de hol találkozzunk? A főtéren kívül egyetlen helyet sem ismerek, de az messze van... zavaró volt, hogy ilyesmi is hátráltat. Lázasan kerestem egy biztos pontot, és némi járkálás után rá is találtam a városkapura, úgyhogy végre válaszolhattam. Szörnyű, hogy nekem kellett erőfeszítéseket tennem a találkozás kedvéért, miért várják el tőlem, hogy ismerjem ezt a várost? Leültem egy padra, és azon töprengtem, hogy fogok én itt elboldogulni...?

üzenet:

by **Shukaku** Vas. Ápr. 05 2015, 07:37

Ha fényesen sugárzó hirdetés volt, azaz számszerűlegesen is kizárólag egy darab, akkor Arisu igen csak nagy bajban van annak tekintetében, hogy széles körű jelentkezőtábort tudjon majd maga előtt, hiszen Shu nemes egyszerűséggel a boltból hazafelé jövet magával hozta a papírost, hogy azt majdan, mikor megérkezik, Timidusnak is megmutathassa. Szóval jelenleg finders keepers üzemmódban kizárólag egy jelentkező lehetett a pályázatra, hiszen kedvenc idomárunk akaratlan szemfülességének hála, megakadályozta a többi mecénást abban, hogy akárcsak észrevegye a kiírást. Nos, azt azért el kell mondanom, hogy Shu bár izgult kicsit, hiszen ezzel kezdheti el ténylegesen a mecénási karrierjét, de olyan nagy jelentőséget nem tulajdonított neki, mint Arisu. Máskor is támogatott már kicsiket, tulajdonképpen állandóan ezt csinálta, és kereste is őket, bejárta a fogadókat, szálláshelyeket, de még a sikátorokat is, de olyan még nem volt, hogy teljes mellszélességgel egyvalaki mögé álljon, és őt segítse. Talán Utahime és Atoru volt ilyen, ám ők is nagyban támaszkodtak másokra is. Legalább is Atoru biztosan… Utahiméről pedig már egy ideje nem hallott, leveleire nem válaszolt, és a térképen sem tudta lekövetni… de még játékban volt… bár Shu tudta, hogy valószínűleg ez sem marad sokáig így. A válaszlevélre Shu csak mosolygott, és mindössze annyit írt oda, hogy pár perc múlva ott lesznek. A helyzet azonban úgy alakult, hogy valami oknál fogva Timidus úgy döntött, hogy ő majd egy szemközti tetőről figyeli meg a diskurzust. Az okot az idomárnak természetesen nem mondta el, hiszen nem akarta, hogy aggódjon. Persze mi tudjuk, hogy Timidus csak óvatos volt, és egy ilyen, hirtelen jött felhívásra, ami pont Shu orra elé volt téve, pont Shu ízlésére szabva, és a városkapuhoz csalta őket, tehát közel a védett terület határához… szóval megéri óvatosnak lenni. Így tehát csak az idomár érkezett meg, ki is szúrta a lányt, akinek először csak messziről integetett, majd mellé érve meghajlással köszöntötte.
-Szia, te vagy Arisu? Shukaku vagyok, elvileg veled leveleztem.

by **Arisu** Hétf. Ápr. 06 2015, 14:58

Vagy nagyon segítőkészek, vagy át akarnak verni, és kihasználni, hogy kezdő vagyok. Mondjuk egy kezdőt mivel lehetne kihasználni? Vagyonom nincs... bár ez a pár arany is megérheti valakinek a fáradtságot. Ha csak öt kezdőt vernek át, az rögtön 350 arany, ami már nem hangzik rosszul. És azt hiszem több ezer játékos van itt rajtam kívül. Na szóval erre a következtetésre jutottam a rendkívül gördülékeny kommunikációból. Ha nem itt lennék, akkor teljesen érthető lenne, hogy fejvesztve szaladnak hozzám, ha segítségre szorulok. Az is lehet, hogy ők megérezték, mennyire tehetséges is vagyok Cool

Az a pár perc azzal telt, hogy átültem egy másik padra, mert volt egy fazon, aki nagyon gyanúsan méregetett engem. A figyelemhez hozzászoktam, tökéletes alakom és vibráló személyiségem természetszerűleg vonzza a tekinteteket, de olykor-olykor ez kényelmetlen tud lenni számomra, pont az ilyen pillantások miatt. Mivel ezzel voltam elfoglalva, az integetést nem vettem észre, csak arra figyeltem fel, hogy valaki egyenesen felém tart. Méghozzá egy kislány. Egy illedelmes kislány, aki egyedül volt, pedig ketten írták alá a levelet. Ő a csali, hogy ne gyanítsam az átverést.
- Shukaku ka... - motyogtam a nemlétező bajszom alá, majd talpra álltam - Yoishotto... Hai, Arisu desu. Yoroshiku onegaishimasu, Shukaku onee-san - viszonoztam én is a meghajlást. Egyelőre nem volt miért vádaskodnom, szép is lenne holmi gyanú miatt kútba ejteni egy lehetőséget. Kérdés, hogy egy kislány mit tud számomra nyújtani.
- Bevallom, meglepődtem~desu. Nem egy kislányra számítottam~desu. És a társad? - kérdeztem körbenézve, de nem láttam senkit, aki esetleg Shukaku onee-sanhoz tartozott volna, mindenki a maga dolgával törődött, aki erre járt. Kivéve azt a figurát, aki még mindig felém pillantgatott, de ő már az utolsó levélváltás előtt is ezt tette.

by **Shukaku** Hétf. Ápr. 06 2015, 15:28

Persze-persze, a kinti világból hozott buta előítéletekre még mindig számítani lehetett, hiszen sokan nem tudták levetkőzni azok közül sem, akik régebb óta ebben a világban élnek, így egy kezdőtől egyáltalán nem lehetett elvárni. Ezért is nem haragudott meg Shu a csodálkozásra vagy a megnevezésre. Főleg azután, hogy inkább a lány mutatkozott kicsinek, mind a beszédstílusa, mind a fellépése alapján. Még jó, hogy az egyes szám első személyt már megtanulta, mert azzal, hogy a saját nevén hívták magukat, ki lehetett kergetni Shut a világból. Az ő nyugatias neveltetésének egyszerűen fájt. Olyan, mintha az illetőnek nem lenne saját személyisége, nem lenne énképe, mindössze az a név, amit a szülei választottak neki. Még az sem az övé. Ráadásul egyáltalán nem cuki, mint ahogy mások hitték, mindösszesen idegesítő. Nestor volt a másik ilyen, akire vagy Hinari, vagy az előző társa ráerőltette ezt az óvodás szintet. Igen, a nagyon nagyon pici gyerekeknél még érthető, hogy minden baba, és Petike okos, Petike szép… de Arisu azért az óvodánál már érettebbnek tűnt. Vagyis fizikumban biztosan, majd azt később lehet megítélni, hogy szellemileg is.
-Shu. Elég lesz csak a Shu is, általában úgy szoktak szólítani, mert az egyszerűbb. És… nem, nem vagyok onee-san. Sem senpai, sem sensei, sem semmi ilyesmi, csak Shu.
Elmosolyodott, de a tekintetében volt valami kérlelő is. Egykorú a lánnyal, legalább is körülbelül, és a szintje miatt ő sohasem kérte, hogy túlságosan tiszteljék. Kapja meg a tiszteletet, ami mindenkinek kijárt, ne kezeljék gyerekként, ha nem releváns, de ennyi.
-És… a te szempontodból nem egy kislány vagyok, hanem egy negyvenes szint környékén járó idomár, aki szívesen segít neked. Timidus pedig távolabbról figyel. Sohasem lehet az ember elég óvatos… vagy a sárkány…
Újabb mosoly, egyfajta vidám összekacsintás, majd ő is megnézte magának a lányt.
-És… pontosan miben szeretnéd, hogy segítsünk?

by **Arisu** Hétf. Ápr. 06 2015, 16:00

Szemöldökráncolás lett a kislány jutalma. Nem szoktam hozzá, hogy csak így ellent mondjanak nekem, különösen az volt furcsa, hogy a megszólításban talált kivetnivalót. Pedig a munkahelyemen imádják, ha onee-channak vagy onii-channak hívom a vendégeket, és tudtommal a maid-café vendégek és az ilyesfajta játékok célközönsége között nagy az átfedés. Erre ez meg kikéri magának, ahogy szólítottam. Nem tetszett, de jól van, lenyelem a békát. Cserébe...
- Jaa... ebben az esetben engem Arisu-samának kell szólítanod, Shu. Ha neked lehet kívánságod, akkor nekem is jogom van hozzá~desu - mosolyodtam el én is kislányos cukisággal. Az én tekintetemben halvány galádság csillogott, számomra win-win helyzet volt. Ha a kérésének eleget kell tennem, akkor neki is kötelessége az én kívánságomat szem előtt tartani, ha pedig nem hajlandó rá, akkor én is úgy szólítom, ahogy akarom.
- Heeh? Negyvenes szint? Ez azt jelenti, hogy erős vagy? - kérdeztem a fejemet kissé oldalra billentve. Kétségtelen, az én tízes szintemhez képest sokkal erősebbnek hangzott. És akkor a 40. szintig képes felmenni? De még ez is olyan messze volt a 100-tól :/ Biztos vannak olyanok, akik már közel járnak :3 Nekem is köztük a helyem!
- Ee. Tegnap kezdtem ezt a játékot, és még sosem játszottam ilyesmivel~desu. Már kaptam egy kis segítséget~desu, de még rengeteg része nem világos számomra ennek a világnak. Tatoeba... tegnap... kaptam egy csomó pontot a főtéren, de nem tudom, mihez viszonyítsak~desu. A funkciójuk többé-kevésbé érthető, de nem akarom a vakvilágba elosztani őket, szóval először is ebben szeretnék segítséget kérni. Van valamilyen tipped, trükköd arra, hogyan lehet hatékonyan szétosztani ezeket a... pontokat a tulajdonságaim között? - fogtam bele a tanácsok kérésébe. Cseppet sem volt ellenemre, nem félek bevallani, ha valamihez nem értek, és pont azért fogok egy hónap múlva bárki másnál jobban érteni ehhez a világhoz, mert nem félek kérdezni és tapasztalatokat gyűjteni. Csakis így lehet minél gyorsabban felemelkedni.

szótár:

by **Shukaku** Hétf. Ápr. 06 2015, 16:21

Máris sikerült megsértenie? Ez azért pár mondat után még neki sem szokott sikerülni, főleg úgy nem, hogy tényleg, de tényleg nem értette, hogy min sértődne meg. Ő csak el akarta törölni ezt a buta egyenlőtlenséget, amit ezek a megnevezések okoztak. Oké, ha valaki tényleg letett valamit az asztalra, mint egy professzor, egy kutató, vagy mondjuk Kayaba, akkor ő is megtisztelte az ilyesmivel, de közte és Arisu között nem volt ilyen hatalmas eltérés. Elért ugyan rengeteg mindent a Sword Art Online világában… de hát ezt azért akkor sem. A kérésre viszont meglepődött, és azonnal rábólintott, nehogy máris elzavarja a lányt a kukacoskodással.
-Rendben, Arisu-sama. Ahogy csak szeretnéd, úgy szólítalak.
És ez azok után, hogy Chizutól meg kellett szoknia a senpai meg sensei meg hasonló megnevezéseket, na meg azok után, hogy Kanamit végre sikerült erről leszoktatnia, tényleg nem okozott gondot… csak haladjanak már. És haladtak is, méghozzá pont a lényegre. Úgy tűnik az ifjonc még nincs tisztában az erőviszonyokkal… szóval valahogy úgy kell elintézni, hogy ne tűnjön hencegésnek.
-Hát… azt nem tudom, hogy erős vagyok-e, de a negyvenes szint körül vannak a legerősebbek. Legalább is azok, akik a fronton harcolnak, és… szóval én is az egyik legmagasabb szintű vagyok. Ha ez volt kérdésed.
Ezután pedig a részletek következtek, és Shu már emelte is volna a szájához a sípját, hogy idehívja Timidust. Pontozni ő szokott neki is, de utána meggondolta magát. Ezt még ő is el tudja magyarázni, és a fenének sem kell, hogy Timidust lesenpaizza Arisu, mert akkor már hárman fogják ajnározni. Shu tudta jól, hogy a pet egója magasan ível, nem szeretett volna rátenni még egy lapáttal.
-Hááát… az igazából nagyon attól függ, hogy pontosan milyen harcmodort szeretnél magadnak kiépíteni. Van ugye élet, fegyverkezelés, erő, kitartás, gyorsaság és spec. A mi pontjaink kiegyensúlyozottan vannak elosztva, de harcoltunk már olyanokkal, akik csak egyet húztak, és abban nagyon jók voltak. Minden attól függ, hogy hogyan szeretsz küzdeni. Ha tegnap kezdted, akkor gondolom még nem küzdőtereztél…

by **Arisu** Kedd Ápr. 07 2015, 19:33

Meglepődtem, mennyire könnyen belement a mi kis alkunkba. Így már nem is volt akkora értéke a megszólításnak, ha ilyen könnyen osztogatja őket, még ismeretlenül is. Sebaj, ha mások hallják, hogy szólít, az engem bőven kárpótol. És különben is, az ideális az lenne, ha mindenki elismerné nagyszerűségemet, és így szólítana ˇ^ˇ
- A legerősebbek közé tartozol, de nem tudod, hogy erős vagy-e, boke? - sóhajtottam fel rosszallóan. Szerénynek akar látszani, vagy mi? Maa, az információ legalább hasznosnak, és egyben elkeserítőnek bizonyult. Még csak a 40. szint környékén járnak a legjobbak is... Viszont minden rosszban van valami jó: hitotsu, könnyebb lesz őket utolérni, futatsu, az egyik legjobbtól tanulhatok, ennél ideálisabb találatot el sem tudnék képzelni. Ha és amennyiben igazat mond és nem füllent. Azonban az lényegtelen volt az én szempontomból, hogy most igazat mondott-e vagy sem.
- Nem fogadom el a választ~desu! Kizárt dolog, hogy minden csak attól függ, hogyan akarok harcolni, ebből semmit sem tudok hasznosítani~desu. Kézzelfogható tanácsokra van szükségem, amik jól jönnek egy kezdő játékos számára: mennyi élettel vagyok biztonságban~desu ka? Mekkora erő kell egy ilyen akármilyen izé ellen? Van-e olyan tulajdonság, ami hasznosabb, vagy kevésbé hasznos, mint a többi? Ezekre mind kellene legyen egy legalább körülbelüli válasz. Nem akarod velem megosztani a tudásod, a tapasztalataid, Shu? - vontam kérdőre a kislányt magabiztosan. Meg fogja velem osztani a titkait, addig nem tágítok. Nekem nagyobb szükségem van a válaszokra, mint neki! Éhes tanonc voltam, aki mindent tudni akart, ami segíthet. Egy ilyen válasszal nem tudtam merre elindulni, így tehát egyértelmű volt, hogy ne fogadom el.

by **Shukaku** Kedd Ápr. 07 2015, 20:11

-Hát… gondolom, erősek vagyunk, mert már több mint hat hónapja mi vezetjük az Aréna toplistáját, meg az eredményeink a küzdőteres izék alatt is nagyon jók, szóval biztosan… de én nem nagyon szoktam ilyenekkel foglalkozni, meg amúgy is, ez hencegés lenne, annak meg nem sok értelme van. Meg az, hogy erősek, az mit jelent? Sok erőpont? Mert az éppenséggel nincsen, hiszen idomár vagyok, szóval nekünk általában nem szokott sok erőpontunk lenni. Vagy azt, hogy sokszor győzünk versenyeken? Mert akkor igen, erősek vagyunk.
Az utána következő kérdésáradattól viszont már erősen elkezdett jojózni a szeme, és nagyon kellett koncentrálnia arra, hogy minden kérdést megjegyezzen. Persze nem sikerült, szóval a végén a leghatásosabb eszközhöz nyúlt, a nyakában csüngő síphoz, hogy azzal kérjen azonnali segítséget a sárkánytól, ám Timidus már azelőtt ott termett, hogy belefújhatott volna. Nem nagyon rejtőzködött eddig sem, és végig hallótávolságban maradt, nem csak látóban, szóval ahogy landolt, már el is kezdte a beszédet.
-Semmi szükség arra, hogy elfogadd a választ, ám részben ez az igazság. Természetesen nem teljesen, hiszen nem minden attól függ, hogy hogyan akarsz harcolni. Attól is függ, hogy milyen mértékben tudod megvalósítani ezt az akaratodat. Pontos tanácsot kizárólag abban az esetben tudunk adni, ha a kérdéseidet is pontosítod, amiket feltettél, azokra válaszolok is. Nem vagy biztonságban. Lényegtelen, hogy mennyi életed van, amíg ez a szám nem végtelen, ami lehetetlen, addig nem vagy biztonságban. Mivel nem viseled a felszerelésedet, így nem tudom megállapítani a kasztodat, ám egy példán keresztül szemléltetem. Ha a kasztod kardforgató, tehát a gyorsaságra és a pontosságra épít, amire rájöhetsz a kezdő pontozásodból, illetve az első és második bónuszodból, akkor érdemes ezeket a statokat húznod, természetesen a többit sem elhanyagolva. Minden tulajdonság ugyanolyan hasznos, ám némelyiknek van limitje. Ilyen például a kitartás. Csatáim során megfigyeltem, hogy lényegtelen, hogy kétszer vagy háromszor nagyobb a kitartáspontunk az ellenfélnél, négy támadás után mindig elfáradunk, így ezt a pontot egy idő után nem érdemes tovább növelni. Ha azt kívánod, szolgálhatok pontos százalékos adatokkal is, ehhez azonban javaslom, hogy vegyél elő valamilyen jegyzetelésre alkalmas itemet, mivel a ti memóriakapacitásotok egyidejűleg ilyen mennyiségű adat befogadására alkalmatlan.
-És… izé… szóval ő Timidus. Ha harci bigyókat akarsz tudni, akkor inkább őt kérdezd.

by **Arisu** Szer. Ápr. 08 2015, 18:44

A kislány beszéde lelombozta a hangulatom. Pedig lelkes voltam, hogy valaki olyantól tanulhatok, aki ebben a világban a legnagyobb, legbefolyásosabb emberek közé tartozik, de ebben a pár mondatban meggyőzött, hogy erről nincs szó. Oldalvást fordultam hozzá képest, a karjaimat keresztbe tettem a mellkasom előtt, és úgy néztem rá, fél szememet lehunyva.
- Hmm... nem, nem vagy erős. Aki erős, az tudja magáról, hogy az - feleltem a kis eszmefuttatására gőgösen. Én is tudtam magamról, hogy szép vagyok és tehetséges, sőt, hogy tökéletes vagyok. Aztán Shu belefújt a sípjába, és egyszeriben egy árnyék vetült a fejünk fölé. Leszállt... valami. Valami állat. Milyen állat volt? Nem érdekelt. Tágra nyíltak a szemeim, melyekbe különös csillogás költözött. Egy pillanat alatt ott termettem a landoló szárnya mellett, és átöleltem a nyakát.
- Hauuuu, omochikaeriiii~ *.* - olvadoztam a puha szőrébe kapaszkodva, és dörgöltem hozzá az arcomat. Milyen pihe-puha *.* És beszél o.O És aranyos. És kell nekem. Az enyém!
- Tudd meg, hogy ettől a pillanattól kezdve hozzám tartozol~desu. Én fogok gondoskodni rólad, és velem fogsz lakni~desu. Mi a neved? Vagy szeretnéd, ha adnék neked egyet én~desu ka? - nyilvánítottam ki az akaratomat ellentmondást nem tűrően. Meg se hallottam, mi mindent mondott, csak kapaszkodtam belé, és simogattam a nyakát. Shu sem létezett már számomra, bár a hangját mintha hallottam volna valahonnan távolról. Csak úgy hirtelen ütött szöget a fejembe, hogy az előbb nem kaptam választ a kérdésemre, szóval ölelgetés közben csak ránéztem a kislányra.
- Te meg tényleg képes vagy nekem segíteni, vagy csak a szád járt? :/ - vontam kérdőre kissé lenéző hangnemben. Semmire se mentem vele, rettenetes.

szótár:

by **Shukaku** Szer. Ápr. 08 2015, 20:53

-Tudja, de nem kell hangoztatnia, mert a szavak helyett a tettei bizonyítják. Mondtam, hogy nem vagyok az a hencegős típus.
Dünnyögte Shu csak úgy maga elé, majd kuncogni kezdett a jeleneten, ami Timi és Arisu között lejátszódott. Mint zsák a foltját, csak éppen rossz oldalról. Nagyon rossz oldalról. Shu volt az aranyos kislány, aki ártatlanul mindenkinek segíteni akart, és ha éppenséggel nem szokik hozzá, hogy a pontozás alatt mindenki a harcrendszert érti, akkor azt kezdte volna ecsetelni, hogy a gyorsaság és kitartás pontok milyen összessége kell ahhoz, hogy megfelelő tempóban tudjuk követni a gazellákat a szafarin, ha éppenséggel őket szeretnénk tanulmányozni. Még a jártasságait is a szafarira választotta ki, nem a küzdelmekre. És ott volt Timidus, akit Arisu ölelgetett, és haza akart vinni, aki viszont pont a harci izékre tudta a válaszokat. Persze ezekre a kérdésekre már teljesen másmilyen választ adott, ugyanazzal a nyugodtsággal, ahogyan a harctéri infókat sorolta, vagy amivel akár gyilkolni is gyilkolt, ha Shu védelme úgy kívánta.
-Tudd meg, hogy sem ebben a pillanatban, sem más pillanatok semelyikében sem a te döntésed az, hogy kihez tartozom, hanem kizárólag az enyém. Értékelem a bókokat és a pozitív megnyilvánulásaidat, azonban a feladatom Shu védelme, és ez lehetetlenné teszi, hogy te gondoskodj rólam, amire szükségem sincs. Önellátó vagyok, és nevem is van, amit Shu adott nekem. Timidus.
Shu ekkor még inkább nevetősre fogta, és az utolsó mondatnál már a szemeit is forgatta hozzá. Úgy tűnik ez a nagyon komoly harcos lányka csak addig tart ki, amíg valami cuki nem kerül a közelébe. Mondhatjuk úgy is, hogy a harcrendszeres kérdésre a választ egy képpel lehetett volna a legegyszerűbben megadni. Timi volt a második, ő pedig a harmadik.

És igen, Timidus valóban cuki, bár ezt a fegyverét eddig még egyetlen harc során sem használta.
-Segítünk persze, csak figyelj is oda, amikor éppen segítünk. Timi, kérlek, mondd el neki újra, a pontozással kapcsolatos dolgokat.
És Timi bólintott, majd ismét elmondta, amit az előbb. Szóról szóra ugyanúgy.

by **Arisu** Pént. Ápr. 10 2015, 16:07

Miközben beszélt, én egy pillanatig sem hagytam abba az ölelgetését, élveztem a tollai selymes puhaságát. Egyszerűen majd' elolvadtam, annyira aranyos volt, meg ahogy ellenkezni próbált... *.* Megnehezítette a dolgomat, hogy ilyen intelligens és úgy festett, hogy már kötődik Shukaku onee-sanhoz, de előttem nincs lehetetlen feladat, és nekem nemet mondani sem lehet

- Nem az enyém? Persze, nem nekem kell döntenem~desu, anélkül is hozzám tartozol. Timidus, wakatta! A nevedet megtarthatod :3 - természetesen csak azt hallottam meg, amit meg akartam hallani. De Shu micsodán nevetett? Remélem nem rajtam, mert azt nem szívlelem, ha gúnyolódnak. Kis tudatlan, nem látja még át, milyen nagyszerű is vagyok, és hogy nálam jobb gazdája nem lehet egy kisállatnak! Közben az állat újra hosszas beszédbe kezdett, és most már másodszorra felismertem a szavakat, mert már egyszer hallottam. Nem figyeltem volna? Ugyan, ki tudna figyelni, amikor megtalálja élete szerelmét! <3 Szép is, aranyos is, okos is... Nyilván nem tökéletes, mert csak egy tökéletes lehet, és az én vagyok, de így első pillantásra elég közel volt hozzám ahhoz, hogy megengedjem neki a jelenlétét az életemben

- Jaaa... - elengedtem annyi időre, hogy a menüből kivadászhassam a pontozós felületet, bár csak másodszorra sikerült megjelenítenem, ez a kézmozdulat bonyolult volt így, hogy semmi támpont nem volt hozzá - Akkor nekem gyorsaság, az irányítás és a bónuszok alapján a fegyverkezelés van kiemelve~desu... - ez a gondolatmenet kicsit segített visszarázódni, de még mindig nem tudtam abbahagyni Timidus simogatását, és szerintem nem is fogom megunni soha :3 De legalább már egy icipici figyelmemet rá tudtam áldozni a szavakra, főleg ha a tollas... mi ez tulajdonképpen? Vannak szárnyai, de... mintha egy tollas kínai sárkány lenne. Szóval ha ő beszélt. A tanácsára elő is húztam a jegyzetfüzetemet, amibe az eddigi információkat és kérdéseket gyűjtöttem, majd bólintottam lelkesen, és csillogó szemekkel. Ittam a szavait *.*

by **Shukaku** Pént. Ápr. 10 2015, 17:15

Timidus zavarban volt. Nem azért, mert kényelmetlen lett volna számára a történés, vagy ne tudta volna, hogy mik a válaszai ezekre a felvetésekre. Egyáltalán nem rendült meg, és Arisut látva még feltételezésként sem fordult meg benne, hogy elhagyja a társát. Suzume esetében ennek tettetése, és az íjász képességeinek kihasználása elvezethetett volna oda, hogy őt kihasználva nagyobb hatásfokkal védheti az idomárt, ez azonban túl kockázatos lett volna akkor, azóta pedig annyi minden történt, hogy már Suzumét nem kellett és nem is lehetett számításba venni. Sokan mások kerültek a helyére, akit Timi felhasználhatott, és fel is használt. Jun, Anatole, Aley, Mirika, Atoru… és még sokan mások. Ugyan nem mindig ugráltak úgy, ahogy Timi akarta, ám ez kizárólag a sárkány hiányos ismeretéből volt eredeztethető, az emberi lélek tekintetében. Csak idő kérdése az egész. Szóval Timidus azért volt zavarban, mert tudta, hogy ő mit mondana, ám már régen megtanulta, hogy azokat a dolgokat elmondani egy embernek nem minden esetben kifizetődő, így inkább Shura pislantott, aki pár gyors csipogással adott neki javaslatokat, amire a sárkány bólintott is, és folytatta.
-Nem ismersz engem, így nem dönthetsz azzal kapcsolatban tisztán, hogy a személyiségem is megfelelő-e a számodra, és el tudnál-e viselni. Annak okán, véleményem szerint kizárólag a külsőm az, ami téged megfogott, tehát tollas sárkányt keresel magadnak tárként. Ha úgy kívánod, a segítségedre lehetünk egy ilyen mob felkutatásában és megszelídítésében, aki a későbbiekben, ha jól viseled gondját, a társad lehet. Azonban azt ismételten ki kell hangsúlyoznom, hogy én Shut választottam társamul, az ő védelme a feladatom. Elhanyagolható az esélye annak, hogy ez megváltozzék, és melléd szegődjek.
Shu nem teljesen így gondolta, de azért bólintott a barátjának dicséretképpen. Annál biztosan árnyaltabb volt, mint amit Timi eredetileg közölni akart. Arisu feltevéseire Timi bólintott, majd folytatta.
-A pontozás mellé a legfontosabbak a jártasságok. Íjászként igyekezned kell távol maradnod az ellenfeledtől, így az akrobatikát javaslom elsőként.

by **Arisu** Szomb. Ápr. 11 2015, 13:06

Csak csóváltam a fejem. Persze a sárkány nem érthette meg a világom törvényeit, egyáltalán nem hibáztattam érte. Neki csupán elfogadnia kell a tényeket, hogy ő most már hozzám tartozik, és minden percünket együtt fogjuk tölteni :3 Néha megengedhetem neki, hogy meglátogassa Shut és esetleg vigyázzon rá, de többet nem engedhetek, az aláásná a tekintélyemet.
- Nem érted, te kis butus. Én hozzád ragaszkodom~desu, te más vagy, mint akármelyik másik fajtársad. Nekem te tetszettél meg, és ezért tartozol immár hozzám~desu :3 - ragaszkodtam az igazamhoz, amely olyan volt, akár a törvény. Tévedhetetlen voltam, ezt a komornyikom is bármikor igazolni tudná. De kár, hogy nincs itt, sokkal könnyebb dolgom lenne :/ Miért lesném minden szavát áhítattal, ha nem azért, mert ő az, aki számomra társként van kijelölve az égiek által? Minden egyes információ, amit kiejtett a száján, egészen biztosan aranyat ér, másképp nem lehet. Epekedve vártam, hogy elsoroljon minden fontos tudnivalót, amire az imént utalt, de ehelyett most másról kezdett beszélni, így bizonytalanul engedtem le a jegyzetfüzetet. Ráadásul amit mondott... az hibás volt. Téves. Megdöbbentem, és megráztam a fejem. Sürgősen ki kell javítanom.
- Iie, a legfontosabb dolog ezután a pénz. Ahogy láttam, itt mindenhez pénz kell, tehát szükségem van egy mecénásra~desu, aki lehetőséget ad számomra az alapfeltételek megteremtéséhez egy forgótőke kialakításához, amiből aztán majd finanszírozhatom az olyan kiadásokat, mint a jártasságok is. Minden más, csak azután jön ˇ^ˇ - oktattam ki az állatot, majd büszkén hátrasöpörtem a hajam. Elég volt fél nap, hogy feljegyezzek néhány pénzkereseti lehetőséget még a világ pontos ismerete nélkül is, de ehhez tőke kell, és a pontos mechanizmusok ismerete.

szótár:

by **Shukaku** Szomb. Ápr. 11 2015, 13:52

Shu csak a mutatóujját pörgette, amiről Timidus nagyon jól tudta, hogy annyit jelent: Ügyes vagy, tovább-tovább. Persze ezt csak néhány esetben kellett használni, például mint itt, amikor a sárkány nem tudta egyértelműen megítélni, hogy a szavai által okozott fejlemények most jók vagy sem. Arisu értetlenkedése már olyan fokra hágott, hogy Timidus nem tudta értelmesebben, lassabban, egyszerűbben és kedvesebben elmondani neki, hogy téved, megsérteni pedig ugye nem sérthette meg, hiszen Shu annak nem örült volna. Így hát egyszerűen ignorálta azokat a részeket, amik arra vonatkoztak az ő szavai közül, amit éppenséggel Arisu nem vett figyelembe, és csak azzal foglalkozott, amivel érdemes volt foglalkozni.
-Természetesen különbözöm a fajtársaimtól, de mint mondtam, én Shuhoz tartozok, és az, hogy te mást állítasz, és mást kívánsz, ezen semmilyen mértékben nem változtat.
Arisu nagy szerencséje volt, hogy Timidusba nem programoztak fáradtságot. Ha lenne benne, már nagyon lefárasztotta volna a lány, és bizonyára ingerülté is tette volna, így a meghazudtolása is érzékeny ponton kapta volna el a petet. Ahelyett azonban, hogy megsértődött volna, Timidus csak megrázta a fejét.
-Tévedsz, ember. Azok a dolgok, amelyek már a rendelkezésedre állnak nem szerepelnek a fontossági listában. A könyv szerint a mecénás szó jelentése támogató személy, aki egy tehetséges kezdőt egy művészeteken kívüli területen segít. Erre a pozícióra jelentkeztünk, és mi alkalmasak vagyunk ezen feladatkör ellátására. Amennyiben bizonyítást nyer, hogy te is megfelelsz a tehetséges kezdő leírással megjelölt státusz betöltésére, úgy neked, természetesen bizonyos határokon belül a pénzzel már nem kell foglalkoznod, hiszen azt mi teremtjük elő a számodra. Mentorálunk. Támogatunk. Ehhez természetesen együttműködés szükséges, mindkét fél részéről. A tiédről is.

by **Arisu** Szomb. Ápr. 11 2015, 19:30

Olyan kis makacs volt ez a sárkány. Ő még nem látta át azt, amit én, de idővel majd rájön, hogy tőlem nagyszerűbb tulajdonosa nem lehet. Még sosem panaszkodott senki, mindenki rendkívül hálás volt nekem, amiért törődtem vele, emberek és állatok egyaránt. És ez nem is lehetett kérdés, tekintve a tehetségemet.
- Te pedig hiába hajtogatod, hogy az övé vagy, a tényekkel nem mehetsz szembe - kötöttem az ebet a karóhoz, nyelvet öltve Timidusnak. Csakis nekem lehetett igazam, szegényke mennyit szenvedhet... Pedig az is teljesen érthető lenne, ha kérdés nélkül elfogadná a tulajdonjogomat felette. A ragyogó külsőm számos udvarlót vonz, akár már egy új cserediák is képes megkérni, hogy járjunk Cool

- Ara, miért kellene bizonyítanom a tehetségemet~desu ka? A tehetségem adott, azt nem kell senkinek sem bizonygatnom~desu. Én sem kérek bizonyítékot arra, hogy megfelelő mecénások lennétek, ugyanakkor tisztázzunk egy félreértést. Nekem nincs szükségem arra, hogy folyamatosan támogassatok. Legalábbis anyagilag semmiképpen. Ezt nem várom el, és nem is engedné a büszkeségem~desu. Nekem csupán a kezdőlökésre van szükségem ahhoz, hogy jövedelmező vállalkozást indítsak útnak~desu. A papa minden fortélyra megtanított, amire szükségem lehet~desu - vitatkoztam az állításával. Számomra ez egy jó próba volt arra, hogy képes vagyok-e elindítani magam egy ilyen úton. Persze a végeredmény egyértelmű, csakis sikerrel záródhat, azonban a gyakorlás nem árt. Minden másra ott ~~a Mastercard~~ Shu és legfőképpen a cuki Timidus, ők a világban való tájékozódásban fognak segíteni.

by **Shukaku** Szomb. Ápr. 11 2015, 19:53

-Úgy látom nem figyelsz arra, amit mondok. Nem vagyok az övé. Önálló entitásként saját döntési joggal rendelkezem, amely jelen esetben abban nyilvánul meg, hogy őt kívánom védelmezni elsősorban. Természetesen másod- és harmadsorban minden egyéb személy is beletartozik, aki neki fontos, hiszen ezen személyek elvesztése számára szomorúságot okoz, amelyet nekem igyekeznem kell minden erőmmel elkerülni. Ezek a tények, íjász, és a tényekkel nem mehetsz szembe, ahogyan te is mondtad. A vele együtt eltöltött idő, és a számos közös élmény hatására döntöttem úgy, hogy őt védelmezem, és attól, mert te mást szeretnél, ez nem fog változni. A te akaratod is ugyanolyan, mint bárki más akarata. Ha nem tartom helyesnek, akkor figyelmen kívül hagyom.
Röpke szünetet tartott, majd elsétált Arisu mellől, és beállt Shu mellé, aki eközben már a menüjében kotorászott valami után, és csak fél füllel hallgatta az eseményeket. Sejtette, hogy ebből semmi jó nem lesz, de azt is, hogy ő sem tudna zöld ágra vergődni egy ilyen makacs és elkényeztetett valakivel. És nem, nem Timidusról beszélek.
-Azért kell bizonyítanod, mert nem mindegy, hogy a pénzünket és az információnkat, azaz a bizalmunkat kibe fektetjük. Az, hogy te tehetségesnek mondod magad, nem jelent semmit. Ez csak a te véleményed saját magadról. Az emberek általában túlbecsülik önön képességeiket.
Folytatta a sárkány a szavalást. Amióta Anatole megismertette a bizalom szó emberek általa használt formájával, előszeretettel vette elő a kifejezést, mert hatásosnak ítélte.
-Mekkora kezdőtőkére lenne szükséged, és milyen vállalkozást kívánsz indítani? Felmérted már a kockázati tényezőket? Megvizsgáltad a konkurencia erősségét? Azt, hogy van-e igény a piacon arra, amit te el akarsz indítani? Minden részletre kiterjedően ismernünk kell a terveidet ahhoz, hogy rábólintsunk. Anélkül túl rizikós.
Nem, Timidus nem értett az üzlethez, csak ezeket az alapkifejezéseket tudta, amik a Shutól kapott könyvekből ráragadtak azóta, amióta eltervezték, hogy a frontosok gyilkos alapítványának mintájára ők is létrehoznak valamit, természetesen békésebbet és hasznosabbat.

by **Arisu** Hétf. Ápr. 13 2015, 12:44

Mooo, miért nem képes elfogadni Timidus, hogy hozzám tartozik mostantól? Hogy mondhat olyat, hogy az én akaratom ugyanolyan, mint bárki másé? Ez a sárkány buta. Nem is kell így, túl makacs, túl tiszteletlen és olyan érveket használ az igaza bizonyítására, aminek semmi köze nincs ahhoz, amiről beszélünk. Ha tovább vitatkozom vele, akkor csak lehúz a saját szintjére, azt pedig nem engedi a büszkeségem. Ráadásul megsértett. Engem! És elszívja az energiámat. Pedig olyan kis édes, és olyan selymesek a tollai, és olyan szép a színe, és... ahw. Szomorúan hajtottam le a fejem, elfordultam tőle és inkább Shuhoz beszéltem tovább.
- Mondd meg a sárkányodnak, hogy nincs tisztában a tehetség fogalmával, és hogy nekem se mindegy, kibe fektetem az időmet~desu. Eddig szinte semmit sem kaptam tőletek, ennyi idő alatt már végigjárhattam volna még két-három boltot, hogy több információt szerezzek a helyi keresletről és kínálatról~desu - mondtam kelletlenül, abba az irányba nézve, amerre még nem jártam. Fegyverbolt, italbolt, cukrászda... hányadik étterem ez már, amit látok? És ez a sok fogadó megtelik? Kétlem... Felsóhajtottam, úgy döntöttem leülök a padra, és a keresztbe tett lábamra könyököltem, úgy támasztottam az állam a kezemen.
- Azt is mondd meg neki, hogy a kérdései abszurdak. Alig egy napja vagyok itt, hogy tudnék részletes piackutatást végezni ennyi idő alatt~desu ka? - sóhajtottam újra, és elkámpicsorodva bámultam a járókelőket. Az a krapek még mindig ott volt, és figyelt minket. Sose fogja megunni? Kezdek tőle félni...
- A vendéglátásban első pillantásra túlkínálat van, a szállodaipar pedig fekvésfüggő, és a legjobb, legforgalmasabb helyeken már van fogadó, vagy hasonló. Sok kovácsműhelyt láttam, és így megkérdeztem egy-két eladót~desu, alig van forgalmuk. A boltok, placcok szürkék, már egy jó cégérrel is ki lehet tűnni. Egyetlen kreatív ötletet se láttam sehol~desu - mondtam tovább a magamét halkan. Könnyű lesz kiemelkedni itt a sok amatőr között, csak nincs semmim, amivel kereskedhetnék. Még egy jó kosztümöm sincs.
- Nyersanyag kereskedőket viszont nem nagyon láttam, szóval azzal akarok kezdeni~desu. Arra kell, hogy legyen kereslet - böktem ki végül, majd ránéztem a kislányra. Timidust már a pillantásommal se méltattam.

by **Shukaku** Hétf. Ápr. 13 2015, 13:59

Desu, desu, desu. Sohasem unja meg? Timidus csak értelmetlennek találta a kifejezést, ám Shut már kezdte picit untatni, ahogy a felesleges vitájuk is Timidussal. Már közbe is avatkozott volna, amikor szerencsére sikerült megállapodásra jutniuk. Persze Timidus ezt úgy értelmezte, hogy Arisu feladta, mert egyértelmű volt, hogy neki van igaza. Mármint neki, Timidusnak. Persze Shu már rég tudta, hogy jelenleg egy ovissal vitatkoznak, aminek a semminél is kevesebb értelme van, de a segíteni akarás még mindig ott volt benne, szóval amikor a lány újra felé fordult, mosolygott, és továbbra is igyekezett a segítőkészségéről biztosítani… persze bizonyos kereteken belül.
-Hááát… az a gond, hogy Timidus nem a sárkányom, így hiába mondanék neki bármit is, ha nem akar, akkor rám sem fog hallgatni. Megvan a saját véleménye, és ha nem győzöd meg észérvekkel, akkor ahhoz fog ragaszkodni. Az nem jelent semmit, hogy te állítasz valamit, be is kell bizonyítanod. Cselekedetekkel vagy tudással. Ő ilyen makacs sárkány.
És ebben nem volt semmilyen negatívum, csak a színtiszta igazság, amit Timidus is tudott, és egyébként sem volt az a sértődős típus, így Shu nyugodtan a szemébe mondta.
-Szóval… azért nem kaptál eddig semmit, mert eddig nem is kérdeztél semmit, csak Timidust akartad meggyőzni arról, hogy ő a tiéd. A piackutatás pedig…
Hát itt eléggé vakargatnia kellett a tarkóját, mert ő egyáltalán nem értett az ilyesmihez. Azt tudta, hogy az Artes bankja tele van kihasználatlan felszereléssel, meg neki pénze is van, amiből szívesen ad egy keveset a kicsiknek, hogy ne essenek ki a játékból. De ilyeneket, amiket Arisu sorolt… hát végül is igaz volt minden.
-De, vannak nyersanyag kereskedők is, csak általában mind le vannak szerződve már egy nagyobb céhvel vagy bolttal. Már ha a növény és érclátókra gondolsz.

by **Arisu** Szer. Ápr. 22 2015, 14:58

Gununuu~ Idegesített a lány és az állat kapcsolata. Váltig állították mindketten, hogy nem egymáséi, és mégse volt hajlandó Timidus hozzám tartozni. Egyáltalán mi az, hogy önálló döntései vannak és makacs? Hogy idomította be Shu ezt a sárkányt?! Így aztán végképp nem kell, kellő kiképzése sincs, és még a szája is nagy. Vissza akartam szólni, de végül becsuktam a kinyíló számat. Okos enged, szamár szenved, én aztán nem fogok vitatkozni egy makacs valamivel. Én jól tudom, amit tudok, ők pedig rosszul, ennyike ˇ^ˇ

Kompromisszumképesnek és nyitottnak kell lenni, csak akkor láthatod meg, amit most is látniuk kéne: a személyem garantálja a tehetségemet, nem kell semmit bizonyítanom.
- Nem az én hibám, hogy nem halljátok meg a kérdéseimet~desu - jegyeztem meg felhúzott orral. Számos kérdést feltettem már, mégis csak homályos válaszokat kaptam, semmi egyértelműt. A használhatóságukról pedig majd később döntök, amikor lesz időm átgondolni, amit hallottam.
- Látod? Máris van egy lyuk a piacon, amit be tudok tölteni~desu. A magánszemélyeknek nincs lehetőségük nyersanyaghoz jutni, a boltoktól és a céhektől függenek - legyen akármi is az a céh - Csak másfél napja vagyok itt, de máris felfedeztem egy lyukat~desu. Ha alaposan körül tudok nézni, biztosan találok ennél sokkal jelentősebbeket is~desu - jelentettem ki fölényesen. Az eddigi tapasztalataim alapján joggal gondolhattam, hogy fejletlen a világ kereskedelmi rendszere, én pedig szakember vagyok... vagy leszek.
- Mennyi tőkére van szükségem a nyersanyaggyűjtéshez - érdeklődtem, hiszen erről még nem lehetett fogalmam. Az árképzési folyamatok, a költségek csak azután jönnek, hogy ha kiválasztottam a piaci szegmenst, ahol el fogok helyezkedni.

by Ajánlott tartalom