Re: Északi rész

by **Sak** Szer. Dec. 09 2015, 21:47

- Olyan lehangoló ez a hely. Dünnyögi maga előtt, miközben a kis házakat nézegeti, melyekre mintha még rá is festettek volna valami sötétebb tónusú festékkel, hogy még inkább sötétnek látszódjanak. Persze nem olyan rossz még itt sem a helyzet, mert úgy néz ki, hogy ez csak árnyék. Igen, ez most esik csak le Sak-nak.
- Árnyék! Egészen pontosan csak most. Ez a dolog megmagyarázza, hogy miért tűnik minden olyan sötétnek. Igaz, teljes sötétség még nincs, de már nincs akkora fény, mint máskor. Ilyenkor jó (vagy lehet, hogy inkább veszélyes) vadászni, de legalább abban bízik, hogy a JK-k már visszajöttek a városba. Az a kevés, amelyik még hozzá hasonlóan továbbra is itt jár. Bár Sak már valójában húszas szintű, csak hát még az xp-je nincs meg.
Magányosan sétál hát a végtelennek tűnő városban, hogy egyszer majd elérje a szélét és megpihenhessen. Még a védett területen belül. Aztán most először kilépjen a város biztonságos falain kívülre. Huuh, ez tök izgalmas. Túl izgalmas! Vissza akarok fordulni! Nem, már túl sokat jöttem, ha most egyszer csak visszafordulok, minden NPC tök hülyének fog nézni... De várjunk csak! Kit érdekelnek azok a barmok? Most végre megáll egy fél percre. Csak úgy, az út közepén. A térképre is vet egy gyors pillantást, hogy valóban jó irányba megy-e, de nem ez a fő célja, hanem a gondolkodás. Hiszen nem olyan könnyű ám gondolkodni, miközben sétálni is kell. (Egyenesen, minden letérő nélkül.) Hiszen csak egyesek és nullák. Tényleg, már megyek is... Megfordul és hirtelen észreveszi a mögötte kirajzolódó "hatalmas" távolságot, melyet eddig megtett. Úuuh, ki ne találd, hogy visszafordulok! De hát... Néz ezúttal a kinti táj felé. Arra még majdnem ugyanannyi idő az út, mintha visszafordulna. Bár lassan már mindkét utat megtehetné, ha ilyen sokat áll egy helyben.
- Cöh, ezek a döntések nehezebbek, mint egyedül legyőzni a százas bosst, az tuti. Elszomorodik ezen és továbbra is csak ide-oda nézeget, hátha jön valaki, aki tudna neki segíteni.

by **Shukaku** Szer. Dec. 09 2015, 22:01

És jön valaki, hogy segítsen! Na jó, nem a szőke herceg fehér lovon, és ugye Sak sem tűnik éppenséggel királylánynak, és annak érdekében, hogy még tovább bonyolítsuk a dolgokat, még a sárkány is Shu oldalán áll, pedig egy valamire való népmesében pont ellene kéne megküzdenie, ha már hős lovag... de akkor vegyük úgy, hogy ez most nem jött össze. Persze nem a védett terület felől közelítenek, hiszen már sötétedik, és látás jártasság hiányában Timidus nem engedi ki az idomárt a védett területen kívülre, ahol az utcák lámpáinak fénye nem ér el. Shu, és az ő hosszúra nyúló árny alakja, ami jócskán megnyújtja a rendkívül termetes százötven centis magasságát, egyre közelebb és közelebb ér a fiúhoz. A kislány mellett a német juhászkutya termetű kék-fehér tollas sárkány, Timidus lépdel, sűrűn kapkodva a fejét ide-oda, figyelve minden zajra, a legkisebb rezzenésre is, készen arra, hogy megvédje társát bármilyen veszedelemtől. Szerencséd van, hiszen téged egyikük sem tekint veszedelemnek, sőt, Shu semminek sem tekint, mert gondolataiban elmerülve egyszerűen elhaladna anélkül, hogy észrevegyen. Szerencsére Timidus nem ilyen figyelmetlen, és amikor elég közel érnek, finoman oldalba böki a társát, majd feléd bök mellső mancsával. Az idomár pislog párat a szokásos frissen felkelt éberségével, majd ő is irányodba fordítja tekintetét. Egy ideig csak figyelnek, hiszen nem lehetnek biztosak abban, hogy valóban segítségre van-e szükséged, vagy éppen csak szeretsz félúton álldogálni az erdő és a város között, ám amikor már eleget hezitáltál, az idomár úgy dönt, hogy megszólít, és felajánlja a segítségét.
-Izé... szép estét! Esetleg... eltévedtél? Tudunk valamiben segíteni?
A sárkány csak biccent feléd köszönésképen, de azt jelzi, hogy ő is észrevett, és figyel.

by **Sak** Szer. Dec. 09 2015, 22:36

Shu

A fiút valami megzavarja a nagy gondolkodás közepedte. Egyből a hang irányába fordul (mert idáig nem vette a két érkezőt észre) és rémülten néz a lányra... Sőt, először igazából az indikátorára. Hiába védett terület, semmi nem biztos, mivel rengeteg féle speciális képesség létezik, a végén még találkozhatna egy vörössel és azt hinné, hogy védve van, annak meg lenne egy olyan képessége, amivel semlegesíti a védett zónát vagy ilyesmi. Jobb hát félni, mint megijedni és elrohanni. Mikor meggyőződik róla, hogy zöld jelecske lebeg a lány fölött, kicsit megnyugszik. Ezután vet egy pillantást a sárkányra is, de mivel egyelőre nem igazán tudja, hogy mire vélje: ez egy NPC vagy egy idetévedt mob vagy micsoda, hogy csak úgy néz, de egyelőre megpróbál nem elfutni előle és a válaszadásra koncentrál inkább.
- Hát izé… Újabb röpke pillantás a sárkányra, ezúttal egészen pontosan az indikátorára. Mit jelenthet ez a narancsos jel? Ilyet játékosokon szokott csak látni legfeljebb, erre itt van ez a pet és ennek is olyanja van. Jobb lesz, ha vigyázok vele.
- Épp indultam volna a városon kívülre, hogy… Leüssek néhány mobot, meg, vadászgassak ezt-azt, de aztán észrevettem, hogy ilyen sötét van… P-persze nem az a baj, hogy félek a sötétben, csak olyan unalmas lehet ott kint egyedül… Magyarázza el, ezúttal nagyjából az igazat mondva.
- És te? Itt laksz vagy… Függőben hagyja a mondatot, nem akar találgatni, majd elmondja a lány, ha akarja. Ha meg nem, akkor nem.
Vár egy kicsit, időt hagyva a válaszadásra, majd feltör belőle a kérdés. Nem akar egyből túl kezdőnek tűnni, de akárhogy gondolkodik, úgy rémlik neki, hogy a peteknek nem ilyen színű szokott lenni az indikátoruk.
- Az… Egy sárkány, jól látom? És miért ilyen színű az indikátora? Amúgy veled van, vagy csak idecsatangolt? Fel sem merül benne, hogy esetleg a sárkány is tud beszélni, hiszen még nem látott ilyet, viszont azt tudja, hogy sok minden van itt bent, ami kint nem volt, így annyira már meg sem lepődik a sárkány jelenlétén.

by **Shukaku** Szer. Dec. 09 2015, 23:02

Mindketten észreveszik, hogy a fiú Timidus indikátorát stíröli, de Shu inkább vár még, hadd gyűjtsön szegényke bátorságot, és merje megkérdezni. Nem mondom, hogy teljesen egyértelmű volt számukra, hogy ismét újonccal van dolguk, csak úgy kilencvennyolc és fél százalék. Timinek persze egy kicsivel több, de még ő is meghagyta a tévedés lehetőségét magának. Na viszont amikor új ismerősük megszólalt, és elmondta az úti célját, már Shunál is felkúszott a számláló kilencvenkilencre. A lány elmosolyodott, meghajolt, majd előhúzott egy fáklyát az inventoryjából, egy másik mozdulattal pedig magára öltötte a felszerelését. Városon belül nem kellett, de tudta, hogy Timidus a nyakát szegné, ha csak egy lépést is tenne nélküle védett területen kívül. Még így is vetett egy pillantást a sárkányra, aki bólintott. Csak a szélére mennek, és ez az első szint. Idáig még a sárkány paranoiája sem terjedt.
-Hááát... egyedül világosban is uncsi vadászgatni, de sötétben még veszélyes is, főleg, ha nincsen látás jártasságod.
Kuncogott, majd a fiúhoz lépett, tett egy újabb mozdulatot, majd elővarázsolt az eszköztárából egy Bányász Sisakot, a saját fejébe nyomta, míg Sak kezébe nyomta a fáklyát. Természetesen Timi végig mellettük volt, ám továbbra is csak szemlélője maradt az eseményeknek.
-Fent lakunk a tízes szinten, a Vigo Limenben. Most csak a holnapi grillezéshez szereztünk be alapanyagokat, és elcsevegtük az időt a hentes bácsival...
Kicsit megvakarja a tarkóját, majd amikor a következő kérdés érkezik, rádöbben valami fontosra.
-Ő. Nem az, hanem Ő. És igen, sárkány, méghozzá tollas sárkány, és Timidusnak hívják, engem pedig Shunak. Együtt csatangolunk már három éve. Az indikátora pedig...
Itt újra összenéz a pettel, aki ismételten bólint.
-Azért ilyen, mert ő különleges. Viszont most te vagy a fontos. Vadásztál már valaha?
Persze sejti a választ, de azért illendőségből megkérdezi. Ha a srác azt sem vallja be, hogy fél a sötétben, pedig egyértelműen fél, akkor talán azt sem fogja elmondani, hogy még soha nem vadászott.

by **Sak** Csüt. Dec. 10 2015, 14:54

A tízes szint még nem is olyan vészes. Állapítja meg, bár arról persze nem lehet fogalma sem, hogy valójában milyen az a tízes szint vagy, hogy milyen erős szörnyek vannak ott, de a szám még így is a fele csak az ő szintjének, még ha ő eddig nem is ölt meg mobokat, még itt az első szinten sem.
- Ő. Javítja ki magát. Hiába, ezeket az állatbarátokat nem lehet meggyőzni az ő/az megnevezést közömbösségét illetően.
- Különleges? Néz kérdőn Shura, hátha csak rosszul hallotta. Na mindegy, ha különleges, hát különleges, bár nem igazán érti, hogy mitől lehet egy sárkány olyan nagyon különleges. Talán ahhoz van köze, hogy tollai vannak vagy... Csak egyszerű játékhiba... Áh, fene se tudja, nem is igazán érdekel.
- Ó, ez... Egy fáklya. Nézegeti a tárgyat, majd lelkesen néz a lányra.
- Van egy ötletem! Mehetnénk együtt vadászni, hiszen ketten már sokkal izgalmasabb lenne! Megörül ennek a tök jó ötletnek, ami valószínűleg egyértelmű volt amúgy is, de Sak nem fogta eddig fel. A következő kérdésen elgondolkodik. Mit is válaszoljon? Ha azt mondja, hogy már vadászott, akkor majd lebukik, amikor elérik az erdőt, ha azt mondja, hogy még nem, akkor meg már most. Mérlegeli a dolgokat, rá is jön, hogy ha később mondja el Shu-nak, hogy nem vadászott még, akkor meg hazugnak tartja és talán meg is haragszik rá. Így most inkább nem hazudik.
- Nem, vadászattal még nem próbálkoztam. Vallja hát be, majd egyből témát vált, meg sem magyarázva, hogy miért. Talán majd, ha rákérdez az okra.

- Amúgy én Sak vagyok, a... Ő... Nem, ez hülyén hangzik. A sárkány meg Timidus. De téged hogy hívnak?

by **Shukaku** Csüt. Dec. 10 2015, 15:26

Shu mosolyogva bólint, amikor a fiú helyesbít. Úgy-úgy, ha valaki, hát Timidus biztosan megérdemli, hogy rendesen nevezzék. Persze látja a srácon, hogy kissé kelletlenül teszi, de amíg ezt a kicsi kis kérést hajlandó teljesíteni, ami a lánynak rendkívül sokat jelent, addig ő bizony igyekszik vele jóban lenni, és szívesen lesz ő is Sak segítségére. Ebbe természetesen az is beletartozik, hogy válaszol a kérdéseire is.
-Igen, különleges. Tudod, a peteknek általában sárga indikátoruk van. Ez jelenti azt, hogy ők szelídek, és az idomárhoz tartoznak. Na Timi azért különleges, mert ő nem tartozik úgy hozzám, mint más petek az idomárhoz. Például egyes esetekben az idomár megmondhatja, hogy a pet milyen messze mehet el tőle. Vagy éppen parancsolhat neki, meg ilyenek. A rendszer kötelezi a petet, hogy teljesítse a parancsot.
Itt egy kis hatásszünetet tart, és csillogó szemekkel néz végig hüllő barátján.
-Ezzel szemben Timi teljesen szabad. Saját akaratából van velem, ő döntött úgy, hogy megvéd engem, meg én, hogy megvédem őt, szóval megvédjük egymást. Szóval ezért különleges. Nem mob, hiszen nem vörös az indikátora, de nem is olyan pet, mint a többi átlagos pet.
És mindezt olyan örömteli csiviteléssel, na meg persze jól kihallható büszkeséggel mondja el, mintha ennek nagy része kizárólag az ő érdeme lenne. Persze szerinte az is, és a jutalom pedig Kayaba Bácsi ajándéka. Arra, ahogyan a fiú a fáklyára néz, újabb halk kuncogás tör fel Shuból.
-Igen, az. És... remek ötlet! Kivéve persze az a része, hogy ketten menjünk, mert akkor azzal te megint nem mennél semmire, ha én elindulnék Timivel vadászni. Mit szólnál ahhoz, ha hárman mennénk?
Eltökélt szándéka, hogy rávezeti a srácot arra, hogy igenis személyként kell kezelnie a barátját, akár tetszik neki, akár nem. Az már egy külön bónusz, hogy úgy tegye ezt meg, hogy Timi végig azt tetteti, mintha valóban csak egy állati intelligenciával rendelkező lény lenne.
-És ha nem vadásztál, akkor az első és legfontosabb kérdés az az, hogy mi a kasztod, és mit akarsz fogni. A második pedig az, hogy miért nem figyelsz.
Itt már újra nevetéstől csilingel a hangja, és oldalba böki a fiút, miközben még a nyelvét is ráölti.
-Az előbb mondtam, hogy Shu vagyok.

by **Sak** Csüt. Dec. 10 2015, 15:51

Ez neki egy kicsit magas. Hiszen, ha nem mob - és nem, ezt látja az indikátorából -, de még csak nem is "igazi" pet - ami szintén hihető -, akkor mégis micsoda és miért csatlakozott csak úgy Shu-hoz? Ez biztos valami... Valami.
- Szóval Őt... Ezt szándékosan jól kihangsúlyozza. Egy küldetés során találtad vagy valami speciális képességgel köthető össze... Vagy hogy is van?
Ez már remélhetőleg tisztázni fogja számára Timidus kérdését.
- Hárman? Keresi a harmadik személyt, majd ismét a sárkányon állapodik meg tekintete. Szóval ő lehet a harmadik. Cö... Értem. Hárman.
A következő kérdésre nem is válaszol, csak előveszi a kezdő felszerelését és magára is ölti. Pajzsát is, amely mindent elárul. Szemeit lesüti, mikor rájön, hogy most aztán teljesen lebukott, mivel nem sok nagy szintű játékos mászkál kezdő felszerelésben. Legfeljebb a kiképzőtisztesek, mint ő. Bár abból, hogy még sosem vadászott, már nyilván kiderült Shu szemében, hogy nem valami profi játékossal néz szembe, de ezt még nem tudja Sak, legfeljebb sejti.
- Ó-Ö-öhm... Elszégyelli magát, hogy ennyire máshol járt az esze, hogy meg sem hallotta a lány nevét. Shu. Shu. Shu. Ismételgeti magában, hátha sikerül belevésnie emlékezetébe a nevet.
- Szóval lovag vagyok és még nem vadásztam ezelőtt. Van esélyem fogni valamit? Amúgy... Mik vannak itt az első szinten, amikre érdemes lenne vadásznom?

by **Shukaku** Csüt. Dec. 10 2015, 16:24

-Nem.
Rázza meg a fejét határozottan, és egy pár pillanatra elmélázik azon, hogy vajon milyen is lett volna a kapcsolatuk akkor, ha ilyen módon ajándékozza meg őt Kayaba Bácsi a világ legeslegjobb és leghűségesebb barátjával.
-Az úgy történt, hogy ugye a legtöbb idomár amikor belépett ebbe a világba, talált egy tojglit az eszköztárában. Ha vigyázott rá, melengette, keltegette és szerette, akkor a tojgliból kikelt egy cuki kis állatka, aki ugye a pet, és aki az idomár társa. Na ez velünk is pont így volt. Eleinte Timinek is hagyományos, sárga indikátora volt, csak az évek során annyira... hmm...
Egy kis ideig keresi a megfelelő szót, majd fel is emeli a mutatóujját, amikor végre megtalálja.
-Annyira ügyesen találtuk meg az összhangot, és tudtunk együtt dolgozni, hogy már nem kellett az a buta rendszerkapcsolat, mert a mi kapcsolatunk sokkal de sokkal erősebb lett annál, és így Timi már akkor sem hagy itt, ha lehetősége van rá. Hidd el, láttam már nem is egy olyan petet, aki legszívesebben megszökött volna az idomár mellől, és csak a rendszer tartotta ott. Az ilyen idomárok nem szeretik eléggé a társukat.
Na most, hogy megvolt az ismertető, már úgy döntöttek, hogy Timidus is bekapcsolódhat a beszélgetésbe. Főleg azért, mert ennek a kérdésnek a megválaszolásához Shunak elő kellett volna kaparnia a jegyzetfüzetét, míg a sárkány ugye a memóriájából a másodperc tört része alatt előhívta a választ.
-Esélyed van, főleg, ha valamit kívánsz fogni. Ha már vadat is szeretnél fogni, akkor ez az esély csökken, de nem jelentősen. A felszerelésedet és a feltételezett szinteddel számolva az esélyed nyolcvanhét egész száztizenöt ezred százalék. Amennyiben kiképzőtiszttel tízes, vagy húszas szinten vagy, úgy ez az esély kilencvenhat egész ötvenhét század, és kilencvenhét egész száznyolcvanöt ezred százalékra emelkedik. Az első szint erdejében a következő levadászható állatokra bukkanhatsz: Fácán, mókus, nyúl, borz, menyét, vaddisznó, róka, szarvas, vadmacska, szőrös manó, bölény, sikló, gazella, kacsa, csirke, fehér holló, hiúz. Írd körbe kérlek pontosabban azt, hogy mit értesz érdemes alatt. Más vadakat jelölök ki számodra amennyiben húst gyűjtesz, mást, ha Expt szeretnél farmolni, és mást, ha a teljesítményeket kívánod megszerezni. A jelenlegi ismereteim nem elegendőek a kérdésed pontos megválaszolásához.

by **Sak** Csüt. Dec. 10 2015, 18:21

- Hmm… Értem. Dehogy érti. Csak tudja, hogyha tovább kérdezősködne, akkor még inkább hülyének nézné őt a lány, így jobb, ha csak egyszerűen úgy tesz, mintha megértette volna. Persze, bizonyos részeket megértett, de bizonyos részeket mégsem képes feldolgozni. Na mindegy, a lényeg, hogy ez is csak egy pet… Csak különleges. Izé… Ő. Már a gondolatában is kijavítja a Shu által helyesnek véltre a szót, hátha még gondolatolvasó is.
Ekkor hirtelen megtorpan. Ki beszél? Nagyon tudományosnak tűnik a válasz, így van egy olyan érzése, hogy nem egy kezdő szólt bele a beszélgetésükbe. Esetleg valami idegesítő NPC hitte azt, hogy hozzá beszélnek. Körbenéz, de sehol senki. Legalábbis nem olyan, aki e közeli szavakat mondhatná, csak egy-két ember lézeng itt-ott az utca félhomályában.
Ekkor összpontosít a hang forrására és megállapítja, hogy valaki van még itt, aki beszélni tud. Első feltételezése, hogy a lány hasbeszélő, a második, hogy van a játékban valamiféle láthatatlanná tévő köpeny és azt felvéve valaki beállt kettejük közé. De ekkor megpillantja a sárkányt.
- Eh? Néz kérdőn Shura, majd a sárkányra és megint Shura. Ő… Beszél? Most tényleg meglepődik. Nem gondolta volna, hogy ez a sárkány tud beszélni és mivel a kérdését is megértette, nem csak valami betanult szöveget mond valószínűleg papagáj módjára, így Sak arra jut, hogy mindent hallott és értett, ami idáig történt.
Néhány pislogás, majd végül csak becsukja az időközben nyitva felejtett száját. De csak, hogy újra kinyithassa.
- Öhmizékhrm… Azt ne várjuk tőle, hogy a szájnyitáshoz még valami értelmes mondat is fog társulni! Szóval… Szedi össze magát végül. A sár… Timidus végig mindent hal… Hallottál? Először Shunak akarja címezni a kérdést, de aztán inkább a sárkányra pillant, hogy ő válaszoljon, ha már ennyit tud beszélni.
- A teljesítményeket már nézegettem. Azokkal főleg aranyat lehet szerezni, ugye? Na, nekem az jól jönne most. Teljesen meg is feledkezik közben az „álcáról”, miszerint ő egy profi, tapasztalt játékos. Túlságosan felbolygatta gondolatait a sárkány.
- Hát az olyanok jobbak lennének. Valami különleges vagy ritka állat kéne… A főzéshez kellő dolgokat egyelőre hanyagoljuk szerintem, mert főzés jártasság nélkül nem hinném, hogy valami ehetőt tudnék összerakni.

by **Shukaku** Pént. Dec. 11 2015, 05:48

-Akkor jó.
Bólintott elismerően Shu, és tekintetével szinte már megpatpatolta a fiú buksiját, amiért olyan ügyes volt, hogy elsőre mindent értett. Persze sejtette, hogy ez az értem inkább csak arra irányul, hogy elhallgasson. Tudta jól, hogy ódákat képes zengeni a Timidussal való kapcsolatáról, ahogyan azt is tudta, hogy a fiúknak ez általában nem bejövős, mert ők félnek kimutatni az érzelmeiket a cuki kisállatokkal szemben, hiszen akkor gyengének tűnnének. Persze az, hogy Timiduson miért nem ámult el, azt még nem értette, ugyanis tudniillik, hogy egy sárkány még egy fiúnak is menő... de ha nem, hát nem. Annál nagyobb volt az elégedettség, amikor látta a megtorpanást, és azt a kavarodást, amit a sárkány megszólalása jelentett. A kérdésre már mondta is volna a sokszor ismételt szöveget, miszerint kérdezd meg tőle, ha már tud beszélni, ezt a részt azonban szerencsére átugorhatták, ugyanis Sek saját maga tett fel végre egy közvetlen kérdést Timi felé.
-Igen, én beszélek, és igen, végig mindent hallottam.
Semmi neheztelés nem volt a hangjában, vagy bármi jele annak, hogy meg lenne sértve... sőt, igazából semmi nem volt a hangjában. Timidus beszéde még mindig olyan színtelen volt, mint a keletnémet hangalámondásos videokazetták. Amikor Shu már képes volt úgy megszólalni, hogy ne tűnjön úgy, mintha szegény lovagon nevetne, ismételten átvette a kezdeményezést.
-A pénz miatt ne aggódj. Legalább is annyira nagyon ne. Azért vagyunk, hogy segítsük a piciket, szóval ha esetleg ételre vagy szállásra kell egy pár arany, csak kérj, és adunk szívesen. Egyébként pedig ha még nincs hol aludnod, van pár szobánk a Dojoban, pont ilyen célokra. Nem olyan kényelmes, mint a jobb fogadók, viszont ingyen van.
Ekkor már ismét az eszköztárában turkált, majd a fáklya mellé átnyújtott egy gazdagon megpakolt szendvicset is. Ha Sek beleharapott, akkor körülbelül a mennyekben érezhette magát, hiszen Shu saját kezével, na meg persze kimaxolt jártasságok segítségével készítette.
-Gondolom éhes vagy. Általában ezt nyomjuk először a picik kezébe, de rólad nem tudtuk azonnal biztosan, hogy kezdő vagy-e, és nem akartunk megsérteni. A fiúk általában sértődékenyebbek erre, és bedurciznak ahelyett, hogy elfogadnák a segítséget...
Timidus ezalatt felemelte a fejét, az egyik bokor irányába szegezte, majd ismét a fiú felé fordult.
-Készülj. Az első, és legfontosabb szabály, hogy az állatokat nem kell megölni. Elég, ha megérinted. Megmutatom.
Ezzel beugrott a bokorba, majd a következő pillanatban egy fácánnal a mancsaiban emelkedett fel mögüle, az állatot azonban csak bemutatta, utána rögtön szabadon is engedte.
-Ennyi. Nem nehéz. Javaslom, hogy egyelőre tedd el a pajzsodat, nem lesz rá szükséged, és csak akadályoz a mozgásban. Az a bokor a tiéd.
Bökött egy másik felé, ami szintén megrezzent párszor, ha jól megfigyelted.

// Innen választod ki az állatkát, és itt és így kell dobni rá. Sok sikert! :3 //

by **Sak** Pént. Dec. 11 2015, 17:51

Pff... Ez aztán szívás. A szerencse csak, hogy nem tűnik valami sértődékeny sárkánynak. Ez már egy plusz pont Sak szemében.
- Piciket?! Ugrik fel egyet nem értésében és szúrós szemmel néz Shura, még kezeit is keresztbe fonja. Végül is... Oké, akkor piciket... Hirtelen megváltozik a véleménye, mikor meghallja, hogy a „picik” kapnak kaját. Evett már ő itt többször is, mert bár nem életfeltétel, de nem a legjobb érzés éhezni éveken keresztül. Na, de ilyet mégsem evett még, mivel csak az épp, hogy nem szenes ételeket árulják a piacokon… Kivétel persze az extra jó áruk, de azok meg méregdrágák általában. Nem is... Kicsiket legfeljebb! Höh... Igen, jól tudja, hogy nagyon is kicsinek számít ezzel a kis húszas szintjével, főleg, hogy még azt is csak kiképzőtiszttel szerezte, de mégis olyan lealacsonyítva érzi magát, amiatt, hogy "pici" Shu szemében. Ellenben a dojo hallatára elmosolyodik. Kaja és szállás… Ez kell neki.
A szendvicsbe egyből beleharap és be is habzsolja. Nem spórol, egyből felfalja az egészet, úgy ahogy van.
- Persze, ezt csak azért vettem elő, hogy mutassam, hogy lovag vagyok. Mivel tudtommal csak nekünk lehet pajzsunk. Azzal le is szereli magáról.
Figyel a sárkányra és meglepődik, hogy milyen könnyedén kapja el a fácánt. De… Néz értetlenül Timidusra. Érti ő, hogy elég megfogni őket, de abból vacsorát is lehetne csinálni akár!
- Na mindegy. Akkor most figyeld, hogy hogy elkapom azt a valamit! Vigyorodik el és már indul is óvatosan a bokorba, majd mikor közel ér, beleugrik a sűrűjébe. Kintről csak annyit lehet látni, hogy ezúttal sokkal jobban mozog az a valami ott, de végül egyik kezével a tarkóját vakargatva, a másikkal egy manót lábainál fogva lógatva jön elő.
- Ez ehető? Nem valószínű, hogy megenné ezt a valamit a szendvics után, még ha Shu készítené is el, így amennyiben valami nem állítja meg, inkább elengedi a manót, mely egyből el is rohan. Már épp szomorodna el, hogy neki csak ez a Valami jutott, mikor meglátja, hogy az egyik eddig elszürkült szafari teljesítmény kivilágosodik, ezzel jelezve, hogy teljesítette azt.
- Ez az! Fogtam egy szőrős manót! Örömében fel is ugrik, bármilyen hülyén is hangzik az iménti mondat.

by **Shukaku** Pént. Dec. 11 2015, 19:39

Shu megforgatja a szemét, összenéz Timivel, majd kitör belőle a nevetés, méghozzá az eddigi leghangosabban, prüszkölve.
-Mondtam, hogy durcis lesz! Ugye mondtam? Jól van, akkor nem vagy pici, hanem... kis szintű. Vagy nem tudom. Szerintem a legegyszerűbb az lesz, ha Seknek hívunk. Jó... jó...
Itt már abbahagyja a nevetést, és levegőhöz is jut.
-Oké, bocsi, nem akarok gonosz lenni, csak mindig vicces, ahogyan a fiúk reagálnak arra, hogy én milyen magas szintű vagyok. Fura, mert szerintem azt hiszik, hogy amiért ők odakint kihasználták, hogy erősebbek, ezért most majd én vissza fogok vágni, vagy valami. Pedig nem is! Izé... ja igen, túl sokat beszélek.
És valóban, úgyhogy el is hallgat, és ismét Timi veszi át a szót. Vagyis hát a közlést, mert mindössze egy bólintással reagál a lovag félig feltett kérdésére. Ezzel jelzi, hogy jól tudja, csak ennek a kasztnak lehet pajzsa. Az értetlen nézést már a sárkány is képes felfedezni, azt azonban még nem, hogy mit is jelent ez pontosan, így ismételten Shu segítségét kéri egy pillantással.
-Most nincs szükségünk vadhúsra, Sak. Tele van a kamra, és csak akkor ejtjük el a vadat, ha fel is tudjuk használni a húsát. Felesleges öldökléshez semmi kedvünk.
Timidus pedig ismét bólint, miszerint egyetért, ezután pedig, ahogy a fiú is kérte, figyelemmel kíséri a fogását, na és persze ezúttal már kommentálja is.
-Hiába próbálsz lopakodni, jártasság nélkül ugyanannyira eredményes, mintha egyszerűen csak nem zajonganál. Egyszerűen csak ne zajongj. Sokkal kényelmesebb.
Na igen. a frissen érkezők még nem álltak át teljesen erre a világra, és továbbra is a kinti világban lévő tapasztalataik alapján akarnak munkálkodni, így vadászni is. Ezt Shu is tudja, ahogyan azt is, hogy majd Sak is beletanul idővel. Az első sikerélmény mindenesetre megvan. Shu már mondaná, hogy nem ez, hanem ő, de most inkább csak legyint.
-Hát... egy mesterszakács biztosan el tudná finomra készíteni, de inkább engedd el szegénykét. Van még szendvicsünk.
Na amikor a srác még az ugrást is beveti, akkor már szegény Shu is kénytelen elfordulni, hogy ne sértse meg azzal, hogy kineveti szegénykét. Hatalmas mosollyal az arcán lép oda mellé, és ha a fiú hagyja, megfogja a kezét, és még egy picit lejjebb görget a menüben.
-És két teljesítmény is megvan, ha még soha nem vadásztál. Nem mindenki lehet szerencsés és az Én fogtam! Máris van aranyad, és egy kevés Exp-d is.
-És sikeresen elijesztetted a többi állatot a visongásoddal.
-Jajj már Timi! Csak örül. Azt szabad.

(Minden harmadik postnál dobhatsz, és minden harmadik dobásnál lehet a listádban egy ritka állat. Dobhatsz most visszamenőlegesen is, csak jól legyen kijátszva. ^^ )

by **Sak** Szomb. Dec. 12 2015, 16:34

Sak megvakarja állát és kérdez. Nem igazán tudja, hogy illik-e ilyet kérdezni, de van egy olyan érzése, hogy nem. Viszont a kíváncsisága nagyobb.
- Te hányas vagy, hogy annyira nagynak gondolod magad? Kérdezi visszavágva, bár nagyon is érzi, hogy ezzel ő fog rosszabbul járni, mert minden tekintetben egy tapasztalt játékosnak néz ki. Ettől függetlenül csalhat a látszat, lehet, hogy Shu is csak egy kezdő, csupán úgy tesz, mintha nagyobb lenne.
- Én húszas. Húzza ki magát elégedetten, mintha azt a húsz szintet ő farmolta volna össze. Eddig… Khrm… Öt xp-t szerzett magától, azt is az imént.
- Persze, ha titkolod, mert túl kicsi vagy, vagy ilyesmi, akkor nem muszáj elmondanod. Razz

Timidus tanácsára bólint, ez már egy egész jó információ a vadászathoz.
A kezét átadja Shunak és bár egy picit elvörösödik, de nem szól semmit, csak figyeli, hogy mit akar neki mutatni a lány.
- Aha… Látom. Ha te olyan nagy vagy, bizonyára neked már több teljesítmény is megvan. Ugye? Szívesen megnézné a lány teljesítményeit is, talán még sikerül is őt lebuktatnia, hogy igazából még Saknál is kisebb.
A sárkány következő megjegyzésére szúrós szemekkel néz rá. Persze… Neked könnyű, mert te lényegében a játék része vagy, bármit megtudhatsz, amit csak akarsz. Mérgelődik magában, de Shu szavai kicsit megnyugtatják. Egyelőre nem igazán sikerült hát összebarátkoznia a sárkánnyal, viszont Shuval már kicsit jobban. Ez pedig nem jó, mivel Shu meg Timidus barátja. No persze még változhatnak a dolgok, még ha Sakot kicsit zavarja is a sárkány okoskodása.
Épp kezdene gondolkodni, hogy lehet, hogy tényleg volt valami valóságalapja Timidus szavainak, mivel már nem zörög egy bokor sem a közelben, mikor érzi, hogy valami elcsúszik a lába mellett, kicsit meg is érintve azt.
- Mi a… Lenéz és meglátja a kis ártalmatlan siklót, amitől ismét felugrik, de ezúttal ijedtében.
- Kígyó! Majd’ egy méterrel hátrébb ér földet és jobban szemügyre veszi a csúszómászót, mely látszólag semmit nem ért a dolgokból. Csak meg kell érinteni. Aztán futás. Jutnak eszébe a jelenlegi helyzetben leginkább okosnak tűnő szavak.
Futva megy a siklóhoz, futtában megfogja, de már dobja is arrébb néhány méterrel egy bokorba.
- Huh, nem támadott meg. Vesz egy mély levegőt. Ezt is túléltem.

by **Shukaku** Szomb. Dec. 12 2015, 17:05

A fiatal idomár kicsit felhúzza az orrát, majd kiölti a nyelvét a fiúra.
-Ötvenes. A lehető legnagyobb szintű, de nem szeretek dicsekedni. Vagyis... szeretek, mert mindenki szeret, de igyekszem nem dicsekedni, mert az csúnya dolog.
A fiú felszerelése, az, ahogyan a mobok között mozog, az, hogy soha nem vadászott még... úgy az egész megjelenése csaknem nyilvánvalóvá teszi, hogy az a húszas szint az bizony a Kiképzőtiszt ajándéka, de ezt már nem jegyzi meg. Inkább biztató mosollyal irányítja a srác kezét a menüjében, de semmi olyanra nem pislant rá, aminek ne lenne köze a szafarijelvényekhez. Az is átfut az agyán, hogy Sak kezébe nyom egy magasabb tierű lovag fegyvert, hogy ha már húszas, akkor használja ezt. A rendszer bizonyára letiltaná, és nem tudná használni. Vicces lenne pár pillanatig, de semmi kedve bántani vagy megalázni a srácot, még akkor sem, ha nem szereti a hencegő típusokat. Meg egyébként is, nagyon cuki így elpirulva, úgyhogy nem akar ezen változtatni. Na de ha már dicsekvésről van szó... az egy dolog, hogy nem dicsekszik, de ha már külön kéri a lovag, akkor nem mondhat nemet. Előveszi a dobozkáját, kinyitja, majd sorban a srác kezébe nyomja a szalagokat. Olyan tipikus kiscserkészes szalag, sorban rátűzdelve a jelvényekkel. Körülbelül így is kell elképzelned, mint a képen. Pontosan százhuszonhárom darabot.
-Megnézegetheted nyugodtan, és kinézheted magadnak, hogy melyik tetszik, és segítünk, hogy hogyan szerezheted meg te is.
Remélhetőleg a jelvények már visszakerültek a dobozba, mire a kígyócskával való találkozás megtörténik, különben talán a földről kell őket összeszedegeti. Még szerencse, hogy fel vannak biggyesztve a szalagra. Na de ez a jelenet újra csak kuncogásra készteti a lányt, és újra azt a felvetését bizonyítja, hogy Aincradban nincsenek igazi férfiak, csak cuki fiúcskák. Mint Sak. Még meg is tapsolná azt a halált megvető bátorságot, amivel megfogja a siklót, de mivel úgy véli, hogy a másik gúnyolódásnak venné, így inkább máshogy demonstrálja a helyzetet. Odalépdel a bokorhoz, leguggol, majd kezébe veszi az állatkát, simizza egy picit, engedi, hogy a kezén kússzon, majd egy puszit ad a fejére.
-Nem támadott meg, mert nem harci mob. Őrá csak vadászni lehet, nem tud bántani. Igazából a valóságban sem harapnak nagyot, meg ha így fogod meg, a feje mögött, akkor egyáltalán nem tud megharapni. Max lepisil, de itt ugye azt sem lehet, szóval egyáltalán nem kell félned.
Újabb kuncogás, majd elereszti az állatkát.

by **Sak** Kedd Dec. 15 2015, 16:30

- Eh. Pislogva hallgatja Shut. Igaz, ő is mondhatna bármilyen számot, hogy hányas szintű, így eleinte azt, hiszi, hogy egy kicsit túloz, de aztán mikor meglátja a jelvényeket, még inkább tágra nyílnak a szemei is. Pff, ezt tényleg nem egy nap alatt szedhette össze.
- Hát én… Gondolkodik el. Úgy hallottam, hogy itt van fehér holló is. Egy olyat akarok elkapni, nem tudom, hogy jár-e érte valami, de azzal biztosan fel lehetne vágni, nem? Vonja meg a vállát, hiszen még nem látott túl sok fehér hollót az ittléte alatt, bizonyára itt sincs belőle olyan sok, legfeljebb kicsit több mint odakint volt.
Persze a jelvények visszakerülnek Shuhoz, aztán Sak csak nézi az alattomos állatot és tanul.
- Ja, tudom… Csak… Megszokás. Furcsa egy jó ez, mivel valójában sosem látott valószínűleg siklót a valóságban, legfeljebb képeken.
- Amúgy azt mondtad, hogy ötvenes vagy és az a maximum szint is. De miért nem lehetünk magasabbak annál? Érdeklődik, mert hát jó lenne némi információt is elraktározni, ha már itt van a SAO jelenlegi talán egyik legmagasabb játékosával szemben. Mert, ha az ötven a maximum, akkor nem valószínű, hogy sokan vannak ötvenesek, talán csak ő az egyetlen.
Elgondolkozik azon, hogy még milyen kérdést tegyen fel. Megvan!
- Elég régen hallottam már utoljára a frontról, nem tudod véletlenül, hogy melyik szinten vannak a frontharcosok… Vagy vagytok. Tényleg, ha te a lehető legmagasabb szintű vagy, akkor biztosan hasznodat veszik ott, nem? Ööö… Hasznotokat veszik. Egészíti ki magát a sárkányra pillantva. Mert hát, ha mindenhová együtt mennek, akkor biztos a frontra is. Már, ha.

by **Shukaku** Kedd Dec. 15 2015, 16:57

Shu büszkén kihúzza magát, amikor átnyújtja a dobozkát. Azt is láthatod, hogy sokkal büszkébb, mint amikor a szintjéről beszélt. A szintekkel úgy van, hogy azok csak úgy jönnek, meg azokért egyébként is Timi felel, és ő is a felelős értük. Na de a jelvényeket már teljesen magáénak érzi, azokért ő járta a szafarit, tett értük, és büszke is rájuk. Ahogy megemlíted a Fehér Hollót, elő is keríti a jelvényt a dobozból, szépen leszedi a szalagról, és a kezedbe nyomja.
-Te a „Nem hittem volna, hogy létezik.” nevű teljesítményre gondolsz. Ahhoz kell egy Fehér Hollót találni, és ötven aranyat kapsz érte, meg egy jelvényt. Meg persze még szükséges más, későbbi teljesítményekhez is, de konkrétan a Hollóért csak ezt kapod. És... hát... felvágni. Nem tudom. Ha fel szeretnél vele vágni, akkor biztosan... de azért az csak az Északi rész ritka vadja. Tudod, a tízes szinten van a szafari, és van még három rész, egy csomó érdekes vaddal. Itt, a nem szafari területen csak az Északi rész vadjait foghatod meg, de igen, közülük a Fehér Holló az egyik ritkább példány. De... nekem van olyan jelvényem, ami talán csak nekem van meg egyedül egész Aincradban.
A megszokásra kuncog és bólint.
-Semmi baj. Majd ha te is annyi ideje leszel itt, mint mi, akkor megszokod a dolgokat. Csak... azért vigyázz, mert páran csúfolódnak a piciken, meg szeretik őket ugratni, úgyhogy ne nagyon mutogasd védett területen kívül, hogy kezdő vagy.
És igen, pont az ilyen kérdésekre gondolt, de szerencsére Sak hálás lehet, hogy őt találta meg ezzel.
-Mert ez a szabály. Addig nem lehet ötvenes fölé menni, amíg nem nyílik meg az ötvenes szint... az meg még nem most lesz...
Remélhetőleg. Fejezte be a gondolataiban a mondatot, de ezt már nem tette hozzá, és igazából a frontról sem akart többet beszélni, de sajna arra terelődött a szó, ő pedig gondolkodhatott azon, hogy miként szépítse a dolgokat úgy, hogy a srác ne hagyja itt azonnal.
-Hát... most jelenleg a huszonötösnél járnak. És... hát... mi nem szeretünk harcolni Timivel.
-Te nem szeretsz.
-Oké, igaz. Szóval én nem szeretem a buta verekedést meg az ilyeneket, szóval mi nem járunk a Bossra, vagy ha ki is megyünk megnézni, akkor sem harcolunk. Timi gyakorolgat az Arénában, mert neki edzésben kell tartania magát, de én szeretnék békében, nyugodtan élni, úgyhogy nem harcikálok...
És remélhetőleg ennyi elég is lesz, különben neki kell elterelnie valamerre máshova a témát.

by **Sak** Csüt. Dec. 17 2015, 14:47

Uh, nem csak, hogy tényleg létezik, de még pénzt is kaphatok érte... Na meg felvágni is jó. Talán. Ez már egész jó trió. Azt nem igazán érti, amit ezután mond a lány. A szafariról hallott, hogy a tízes szinten van (nem véletlenül nem látogatta meg korábban), de az már kicsit sok neki, hogy most talán még meg is kéne jegyeznie az olyan dolgokat, hogy melyik terület merre van és mit lehet ott fogni. Úgy, hogy Sak még az égtájakat sem biztos, hogy fel tudná sorolni. Szóval egyelőre elég lesz az, hogy itt, ahol most van, próbál fogni egy fehér hollót. Ha nagyon sokáig nem sikerül, akkor meg valami más célt próbál megcélozni.
- Oké, szóval az nem menő itt, ha kis szintű vagyok. Vonja le a tanúságot. Ő valami ilyesmit értett meg belőle. Persze ezt idáig is sejtette valahogy, de Shu szavai által most már biztosra veszi.
Akaratlanul tereli a szót a bossokra, nem akarja ő kellemetlen helyzetbe hozni a lányt, de nem olyan jó emberismerő, hogy felfedezze, hogy ez egy kicsit kényesebb téma a lánynál. Na, persze a „hátogásnál” már kezd megérteni valamit, aztán a végső szavak már minden kételyt eloszlatnak.
- Értem. Ha igazat akarna mondani, most ő is elmondaná, hogy semmi kedve nincs igazából az életét kockáztatni egy kis harc miatt, hogy kijussanak ebből a világból, ahonnan valószínűleg sosem fognak tudni, mivel, ha csak minden harc során meghalna egyvalaki, akkor is a százas bosskor már száz frontharcossal kéne számolni. Nem is beszélve az olyanokról, akik szándékosan akarják megölni a bentieket. Na, persze van olyan is, hogy valaki nem meghal, csak egyszerűen nem akar harcolni. Sak is az ilyenek közé tartozik, még ha neki nem is csak az élete féltése miatt kell hátrálni a harctól, hanem a kis szintje miatt is.
- De az nem baj, ha egy lány fél a harctól, ezért kellünk Mi, hogy kijuttassunk másokat. Húzza ki magát dicsőn, apró mosollyal a száján. Neki legalább van oka arra, hogy miért nem harcol. A kis szintje. Persze a szintje is nagyobb lenne, ha bátrabb lenne, de… Á, hagyjuk.
- Az arénákban amúgy meg lehet halni vagy onnan ki teleportálódik a vesztes, ha kevés élete marad csak? Kérdi, mert, ha nem halhat bele, akkor még jó szórakozás is lehetne az aréna.

by **Shukaku** Csüt. Dec. 17 2015, 15:15

-Nem menő?
Kérdez vissza értetlenül pislogva, és meg is torpan egy kicsit, amíg sikerül felfognia a kérdés mögött rejlő jelentést, majd megrázza a fejét.
-Nem az, hogy nem menő, csak... izé... te még soha nem jártál iskolába? Tudod, a kisebbeket és a gyengébbeket cikizik, meg lökdösik, meg piszkálják őket, meg ilyenek. De ne aggódj, a többség egyébként kedves, vagy legalább is nem akar bántani, csak azért mondom, hogy azért számíts arra is, hogy vannak gonosz emberek. Igazából tőlük kell a leginkább tartanod ebben a világban. De most szerencséd van, megtaláltál minket, minket meg senki nem mer megtámadni, csak néha hívnak el az istenek valahova játszani... de majd akkor megvédünk.
Az a rövid válasz, miszerint érti, azonban csak még inkább összezavarja az idomárt. Ilyenkor általában az szokott jönni, hogy a kicsik elkezdenek értetlenkedni, hogy de hát miért nem harcol a kijutásért, meg így meg úgy, és miért lépett be egyáltalán egy harcolós játékba, ha nem szeret harcolni, meg ilyenek. Ezt úgy tűnik most megúszta, bár ennél egy sokkal viccesebb helyzetbe került, amit már nem tud megállni csak annyival, hogy twitchel egy picit, hanem ismételten elneveti magát.
-Ahha! Persze!
Inti le a srácot, amikor már el tudja engedni a hasát a nevetéstől.
-Én nem félek a fronttól, és a fronton egy csomószor annyi lány van, mint fiú. Amúgy sem kell itt félni semmitől, főleg nem az Arénától. Ha nem fogadod el a meghalós kihívásokat, akkor a rendszer mindig megvéd, és lekapcsolja a párbajt mielőtt baj történne.
Kezd bele a következő magyarázatba egy szép átvezetéssel, ami most nagyon kapóra jött.
-Nya! Az első és legfontosabb, hogy felejtsd el azt a butaságot, hogy itt húú meghalunk és rettegni kell. A bosson ott van a Burok, ami egy speckó item, és ami megvéd minket a kieséstől. Ezt elvileg csak bosson használhatjuk, de egy csomószor lehetett már eventeken meg küldiken is, úgyhogy szerezz egy ilyet, és nem kell félned...
-Shu...
-Jó... igaz. Szóval, ahogy mondtam, egyedül az emberektől kell félned. És nem csak azoktól, akiknek vörös a jelzőke a fejük felett, mert simán ki lehet úgy is ejteni valakit, hogy zöld maradsz, és az ilyenektől sajna nem védhet meg a Burok. Ha szeretnéd, akkor veszek neked egyet majd amikor megyünk a városba. Oki? De most inkább a hollódra koncentrálj. Nézz csak oda!
Felmutat az egyik fára, amelynek lombjai közt határozottan csücsül valami madárfészek. Így télen ez azért elég ritka, főleg fenyő ágán, de ebben a világban nem kell semmin meglepődni.

by **Sak** Szomb. Dec. 19 2015, 13:52

- Öhm... Ja-ja, értem már. Most kivételesen nem is füllent, hanem nagyjából meg is érti a hasonlóságot a benti világ és a kinti között.
- Mi ennek a ki teleportáló izének a neve? És mennyibe kerül? És csak egyszer lehet használni? Mert, ha nem, akkor veszek egyet, ha van rá pénzem és annyiszor ki teleportálok vele a csatából, ahányszor csak akarok, nem? Vagy, ha egy használatos csak... Akkor meg minden pénzemet olyanra költöm. Meg kajára. Ez így egész jól hangzik, bár még nem igazán tudja a ki teleportáló valami feltételeit, árát, na meg úgy... Semmit vele kapcsolatban igazából. Na persze. Gondolom ezt is csak kitalálja és igazából az összes lány szurkolni megy csak legfeljebb. Valahogy nem tud elvonatkoztatni attól, hogy a lányok félősek, a fiúknak meg, meg kell őket védeni.
- Burok? Hmm… Elgondolkodik egy kicsit, majd gondol egyet és hangosan is elismétli azokat, amiket most tanult, hátha van benne kivetnivaló. Ha van, akkor legalább most legyen kijavítva, ne akkor, amikor éles helyzetben lenne rá szüksége.
- Szóval a játékosoktól jobban kell félni, mint a moboktól. De még a zöld játékosoktól is. Itt egy kicsit elgondolkodik, hogy akkor Shuban megbízhat-e, de aztán rájön, hogy ha nem kéne benne megbízni, mert csak az életére akar törni, akkor minek mondaná neki el mindezt? Mondjuk a pet narancsos ikonja kicsit elbizonytalanítja, ha egy kicsit mélyebben elmerülne ebben, az is eszébe jutna, hogy biztos azért zöld Shu jelzője, mert minden piszkos munkát Timidus végez el, ezért csak a sárkánynak színeződik el. De persze azt senki ne várja el Saktól, hogy ilyen mély gondolatok jussanak eszébe.
- Ezen kívül: van egy különleges item, amivel ki tudok teleportálni, ha baj van. Egyébiránt: a boss harcokban néha annyi lány van, mint fiú. Aztán még: a harcokban nem feltétlenül lehet meghalni, más játékos ellen sem, mert a Rendszer szeret és megvéd. Ezzel be is fejezte és elégedetten zárja össze a kezeit. Milyen sokat tanultam ennyi idő alatt! Ő is felpillant a fára és hümmög egyet.
- Az egy fészek. Állapítja meg némi tanulmányozást követően. Ismét Shura pillant. Felmászok, megnézni, hátha van ott valami.
Nincs túl sok tapasztalata famászás terén, de bízik a képességeiben, úgy érzi, sikerülhet.

Elindul hát szép lassan mászva a fára, néha megcsúszik, de viszonylag könnyedén felér egy ágra, ahova felhúzza magát és kifújja magát.
- Mindjárt elérem. Néhány másodpercnyi szapora légzés, aztán tovább halad. Megpróbál jó lassan bekukkantani a fészekbe, de mikor meglátja, hogy mi van benne, elneveti magát.
- Jé, ez nem holló, de valami… Izé… Szépen óvatosan nyúl oda, majd megfogja. Remélem nem csak átvert azzal, hogy nem tudnak támadni. A lejövetel már nehézkesebb, mint az volt, ahogy felment, de végül csak sikerül lejutnia, ezúttal egy csirkével a kezében. Az értetlenül bámul, nem ért semmit a helyzetből, de mondjuk már az sem lehetett valami értelmes számára, hogy egy fészekben volt a fán. Biztosan valaki feltette oda és nem tudott lejönni.
- Ez volt benne.Ez mi?

by **Shukaku** Szomb. Dec. 19 2015, 14:52

Ha érti, akkor érti, és legalább nem kell tovább magyarázni. Kifejezetten tanulékony a fiúcska, ami jelentősen megkönnyíti Shu dolgát, na meg persze Timiét is, ha majd rátérnek a konkrét harci részekre, mert ahogy a fiú a fiús dolgokhoz hozzááll, legalább is az idomár eddigi tapasztalatai alapján, ebből bizony Timidusféle okítás lesz. Talán nem a mai napon, talán csak a Dojoban, de lesz.
-Annak a kiteleportáló izének az a neve, hogy Pánik Burok, és Yoshiaga Professzor árulja a laborjában a Kezdetek Városában, ötszáz aranyért. Vannak drágábbak is, mert ez olyan... izé...
-Ha ezt használod, akkor nem kapod meg a jutalmat a küzdelemért. Ha drágábbat használsz, akkor te is részesülsz a jutalomból.
Segíti ki Timidus a társát a pontos információval. Shu soha nem foglalkozott ezzel, így ő nem is igazán tudja pontosan a dolgokat, mindig csak az egyszerűt vette, hiszen nem a jutalomért ment sehova.
-Viszont szerintem nincs ötszáz aranyad.
-Az eddig látott adatok alapján száz aranynál is kevesebbet birtokol.
-Hmmm? De ezt te honnan veszed?
-Teljesen kezdő felszerelése van, arra nem költött. Az ételre, amit adtál neki, rávetette magát, tehát ételre sem költött túl sokat. Számításaim szerint nem lehet több nála száz aranynál.
-Hát... oké... de nem szép dolog másnak a pénztárcájában kutogatni, Timi.
Ölti ki a nyelvét a sárkányra, majd visszafordul a fiúhoz, és küld egy csapatmeghívást.
-Így talán egyszerűbb lesz, plusz akkor átküldök neked egy Burkot. Nekem van azon kívül még egy, szóval nem kell aggódnod. A Burkot egyébként nem kell használnod, elhasználódik magától, ha bajban vagy, de csak egyszer, és csak ott, ahol a rendszer kiírja neked, hogy ez használható. Szóval... azért vigyázz magadra, mert például így is leeshetsz valahonnan, vagy ilyenek. Nem vagy halhatatlan, csak nem kell rettegni. Tudod... odakint sem félsz állandóan, hogy elüt az autó, de azért körülnézel mielőtt átmész a zebrán. Itt is nagyjából ennyi.
Még szerencse, hogy sem Shu, sem Timidus nem gondolatolvasó, és Sak nem gondolkodik ilyeneken, mert igencsak megsértené vele a kis idomárt. Másrészt pedig azért is szerencse, mert ez az eszmefuttatás valahol igaz, Timi pedig nem akarja, hogy kiderüljön. Shu nagyjából végig bólogat, csak egy picit javítja ki a mondatokat.
-Tőlük sem kell félni, csak legyél óvatos. De igen, nekik általában nagyobb erejük van, mint a moboknak. A rendszer ugye eleve véd, mert csak azokra a szintekre enged, ahova van elég szinted, és ugye azokon a szinteken olyan mobok vannak, akiket legyőzhetsz. Persze ezt egy kicsit felborítja a Kiképzőtiszt, és olyankor a picik is túl magasra mennek, mert azt hiszik magukról, hogy tényleg húszas szintűek, amikor nem is...
Egy pillanatra félrekapta a tekintetét, mert nem akart ilyen nyersen fogalmazni, de mivel hallott már pár kiesettről, akik emiatt vesztek oda, így kicsit haragszik a Kiképzőtisztre.
-Egyébiránt a Bossharcokban nem néha, hanem mindig, és nem annyi lány, hanem több lány van mint fiú. Timi összeszedheti neked a neveket, ha nem hiszed el, de akár egy fotót is csinálhatok a kövi bosson. És igen, a rendszer szeret és megvéd. Soha nem láttam még senkit úgy kiesni, hogy ne ő akart volna, vagy ne csinált volna valami hatalmas nagy butaságot. A küldik azért vannak, hogy teljesítsük őket, de önmagunktól még a rendszer sem tud megvédeni.
Sajna Sak még mindig nem tudta, hogy itt nem a kinti világ szabályai érvényesülnek, így ha nincs akrobatika jártassága, akkor teljesen mindegy, hogy kint milyen jól mászott fát. Szerencsére a csupasz fán azért még nem volt olyan nehéz, a fészek sem volt magasan. Shu csak Timire pillantott, a sárkány pedig bólintott. Ez azt jelentette, hogy ő már kiszámolta, hogy mennyi a lovag páncélértéke, milyen magasan van a fészek, mekkora a zuhanás sebzés és mennyit tompít ezen a hó. Azaz, ha ő felengedi a lovagot, akkor nem halhat meg. Hasznos, ha valakinek a barátja a rendszer része, és nem mellesleg egy AI. Szépen megvárták, amíg a bátor hős visszaér, Shu azonban összeráncolja a szemöldökét a kérdésre.
~Vajon honnan kerülhetett ide, ha még soha nem látott csirkét?~
-Ő egy csirke. Fogalmam sincs mit keresett odafent, de megfogtad. Hasonló húsi van a szendvicsekben is, amik vannak nálam, de ugye most nem vadászunk ténylegesen, szóval elengedheted.

by **Rogan Hartnett** Szer. Júl. 20 2016, 14:25

A kúti horgászat Bruce Jeffersonnal

A nap kellemesen süt még sincs nagyon meleg, még mindig nem sikerült beszereznem egy tisztességes szalmakalapot, de már dolgozunk az ügyön. De a mai nap fontosabb a többinél ugyanis a szokásos céltalan bolyongás helyett ezúttal valódi céllal merészkedtünk le a békés, és nem utolsó sorban szépséges Flória városából, ide a Kezdetek városának nyomornegyedébe. Unott arccal nézek végig a járókelőkön, nem sok NPC-t látni errefelé, főleg nem olyanokat akikkel szóba is elegyednék. Azonban játékosokat annál inkább látni, hiszen közel van az Északi kapu és innen pillanatok alatt ki lehet jutni a mezőkre mobolni. Egy félmosolyt is megengedek magamnak miközben egy csapat kisebb szintű elhalad mellettünk. Vicces belegondolni, hogy amíg én már hosszú hónapok óta nem jártam az első szint közelében sem, addig ők csak most teszik meg az első igazi lépéseiket.
Egy rövid séta, és már rá is bukkantunk a keresett kútra. Gyorsan végigfutom még egyszer a Szafari teljesítményt, majd gondolván, hogy nincs a közelben más kút, és ez is a Kezdetek városa még, bármennyire is kieső rész... a teljesítménynek el kell fogadnia. Szépen letelepedtem a széles kőkút mohával benőtt kövén, elővettem a pecabotot amit azóta magamnál hordok, amióta először horgásztam Mashawa városában, és neki is látok a horgászatnak. Mellettem Nachum, a kis törpesárkány békésen sütteti a hasát a meleg kövön, élvezi az időt, egy-egy kósza pillantást vetek rá, végül nem zaklatom. Csendben várom, hogy kapásom legyen.

by **Bruce Jefferson** Szer. Aug. 03 2016, 11:23

Horgászat velem Very Happy

Hát, ez a nap is elkezdődött. Fogalmam sincs, mennyi ideje lehetek bent ebben az elátkozott játékban, de egyszerűen nem haladok. Kint néha-néha leölök mondjuk egy mobot, de azt is csak azért, hogy ne kelljen az utcán aludnom, és legyen elég pénzem egy fogadóra. Mivel itt igazából nincs szükség arra, hogy egyen-igyon az ember, így már nem is törődök vele. Ez mondjuk odakint jól jött volna, már nem is egyszer. No, sebaj, majd ha kijutok, megtanulom a fényevést, vagy mit. ~ na persze. hogyne. aha. Very Happy

~
Felkeltem az ágyból, kinéztem az ablakon. Gyönyörű napsütéses idő, a kedvencem. Szeretem, amikor a napsugarak megmelegítik a testem, amikor érzem az erejét, még akkor is, ha idebent ez csak egy illúzió. Jobb dolgom nem lévén úgy döntöttem, körbejárom a várost. Voltam már délen és keleten, nyugat és észak még hátravan. Menjünk hát északnak, mert hát az van ugye előre, meg ilyenek.
Igazából túl sok látnivaló nincs erre, állapítom meg, inkább egy ilyen nyugodt-olcsó érzése van. Hát igen, hiszen ez csak az egyes szint. Kiváncsi lennék, vajon a felsőbb szinteken milyen pompázatok vannak? Majd erre is sort kerítünk. Smile

Utam végeztén visszafordulok, de nem ugyanazon az útvonalon: bele is "botlok" egy kútba, ahol egy ember meg egy kis sárkány van. Nem akarok bunkón beleszólni, de mindig is érdekelt a horgászat, így minden esetre rákérdezek, hogy csatlakozhatok-e, természetesen csak egy bemutatkozás után.
-Persze, csak ha nem zavarok.- emlékeztetem magam halkan. Hát igen, zavarni azt szoktam, nem is kicsit. Nagyon. Néha. Very Happy

Ha engedi, hogy csatlakozzam, akkor gyorsan elugrok egy boltba, ahol veszek egy sima pecabotot, és én is bedobom a csalimat a kútba, várva a kapásra.

by **Rogan Hartnett** Szer. Aug. 03 2016, 13:58

Már eltelt néhány perc az érkezésem óta, ennek ellenére még sincs kapásom. Fájlalva felsóhajtok ismét amikor az üres horgot kihúzom a kútból. Azt gondolná az ember könnyű lesz ezt a teljesítményt bezsebelni, hiszen csak az egyes szintre kellett hozzá ellátogatni és fellelni egy szimpatikus kutat, viszont ez valójában nem így volt. Hiába várok mintha semmi sem lakna ebben az átkozott kútban ami ráharaphatna a csalimra. Lehet rossz kutat választottam? Az kizárt dolog, hiszen a bármelyikben lehet bármi... Éppen egy unott sóhajtáson voltam túl amikor mögülem egy ismeretlen hangot hallottam a háttérben zajongó tömegétől valamivel közelebbről. A hang forrása felé fordítom a tekintetem, és egy fiút pillantok meg. Hozzám beszélt. Egy szempillantás alatt végigmértem, alacsony srác.
- Hali, persze gyere csak. - kicsit arrébb húzódtam, hátha esetleg mellém szándékozik leülni, a kút nem túl nagy, de két három ember talán kényelmesen lógathatja bele a lábát, ha úgy kívánja. - Dehogy zavarsz, már éppen kezdtem feladni ezt a horgászat dolgot. Azt hallottam, hogy ha kifogsz valamit a Kezdeteek városának valamelyik kútjából, akkor érte jár egy teljesítmény. Kevés exp, esetleg egy kis zsebpénznyi arany, és egy jelvény. - ecsetelem neki, habár nem tudom minek, Nachum fülét se mozdítja az egészre, ő annyira élvezi a napsütést, a meleget, és azt, hogy ezúttal nem kell semmit sem csinálnia, hanem rám hagyhatja a munka unalmasabbik részét.
- Maradj csak, nekem van egy felesleges botom. - nem kell gondolatolvasónak sem lenni, ahhoz, hogy kitalálja az ember miért indultál volna el, ha hagyom, elvégre én is ebben a cipőben jártam nem olyan régen. - Nekem erre már amúgy sincs szükségem. A tiéd lehet. - egy pillanatnyi pötyögés után elő is húztam egy kezdő botot a személyes tárgyaim közül majd a fiú kezébe nyomtam. Nem fogadtam el ellenkezést. Ma amolyan segítőkész napot tartok.
- Nem szégyen,ha nem horgásztál még. A játékosok többsége nem látja a potenciált a halakban. Pedig hasznos dolog a horgászat. Lesz mindig kajád. - vigyorgok a fiúra pillantva, azonban a halak még mindig nem akarnak kapni..
- Ah de modortalan vagyok! - kapok a fejemhez, majdnem a mélybe ejtem a botot, de még éppen időben utána nyúlok - Szólíts csak Rogannek.

by **Bruce Jefferson** Szer. Aug. 03 2016, 14:30

Pont visszaértem a boltból, amikor felajánlotta nekem a sajátját, mármint a másikat, ami ott volt neki. Na jó, nem is mentem el venni, mert egy lépés után visszafordultam, és ellentmondást nem tűrően elfogadtam a felajánlott horgászbotot.
-Esetleg szívesen odaadnám a halat, amit fogtam, nekem úgysincs rá szükségem, nem vagyok oda a hal ízéért. És nagyon szépen köszönöm a hal-fogó alkalmatosságot! - kacsintottam rá Roganra.
-Nem, valóban, idebent ez az első horgászatom, de nem különbözik annyira a valóstól, nem? Csak várni kell, amíg rákap a csalira a hal, aztán csak történik valami. Vagy kihúzzuk, vagy nem, nemigaz? Smile

Rátettem hát a rögtönzött csalit ( volt nálam egy kis kenyér, adtam Rogannak is, ha kért belőle ) a horogra, és belógattam a damilt a vízbe. Nem teljesen mellé, inkább vele szembe ültem le, nem akarok tolakodónak tűnni.
-És a kis sárkány itt melletted? Esetleg állatidomár vagy?- érdeklődöm.
No igen, van néhány kaszt a játékban. Erősen gondolkodtam azon, hogy én is állatidomár legyek-e, de az íjászatot sokkal jobban szeretem. Számomra ez kézenfekvőbb, egyszerűbb, és megszokottabb. Mindegyik kasztnak megvan véleményem szerint a maga előnye és hátránya. Árnyharcos biztos nem lennék, ahhoz lopakodni kellene, meg a kések nem az én világom.
És csak várunk, és várunk, miközben nézem az eget, figyelem a kapásjelzőt, már ha van olyan a botomon, és mély levegőket veszek. Igazi nyugalom itt az élet bent. Nem is értem, egyesek miért akarnak kiszabadulni. Habár odakint meg volt szinte mindenem, mégsem volt olyan jó. Mindig voltak olyan kötelezettségek, melyeknek eleget kellett tennem, és itt most nem a mosogatásra vagy takarításra gondolok. Mivel a Jefferson név még mindig jelentett valamit, és a bátyám inkább a szobájában kukksolt, mindig nekem kellett apával menjek ilyen-olyan találkozókra, hogy bemutathasson, mint fiát.
Itt viszont nyugalom és béke van, semmilyen kötelezettségem nincs, mindig azt csinálhatok, amihet épp kedvem tartja. Mint most a horgászat. Vagy tegnap a sörözés. Vagy az, hogy este korán lefekszek, másnap pedig későig alszok.

by **Rogan Hartnett** Szer. Aug. 03 2016, 14:58

Elfogadta a botot, örömmel adtam oda neki, mert nekem már amúgy sem volt rá többé szükségem, főleg amióta beruháztam erre az új darabra.
- Ugyan. Nincs szükségem rá. Tartsd meg nyugodtan. Ha gondolod megpróbálhatod akár elpasszolni a piacon, hátha kapsz cserébe valamit valamelyik helyi npc-től. Habár nem próbálkoztam még halkereskedelemmel, de amíg nem próbálod nem is tudhatod, hogy mennyire éri meg. - adtam neki javaslatot, nem félek tőle, hogy elveszi a piaci esélyeimet, hiszen én teljesen más dolgokkal kereskedem mint az élelmiszer. Sokkal inkább tárgyakat, eszközöket értékesítek.
- Ő itt Nachum. Általában nem szokott ennyire csendben lenni, de mostanában sokat voltunk talpon ezért élvezi a pihenőjét. Nem túl nagyszájú de azért csendesnek sem nevezném. - igyekeztem válaszolni neki - Igen, idomár vagyok. Nachum pedig egy Tűzsárkány. Ritka petnek számít, viszont tüzet köpni azt még nem tud. Nem mintha bánnám a dolgot, csak mindenki mindig erről érdeklődik amikor megtudja a fajtáját ezért úgy éreztem mesélek róla picit. - meg persze kézenfekvőnek is tűnt, ha kicsit belemerülök, így megspórolok neki néhány kérdést, közben a vízbe meredtem, nem látok semmit odalent, halak élnek itt egyáltalán?
- Mi lenne ha mesélnél egy keveset magadról? Hogy tetszik idebent? Mik a terveid az életeddel? - érdeklődtem, fontos tudni, hogy kivel is horgászik az ember, lehet a későbbiekben potenciális társ lesz belőle.

by Ajánlott tartalom