Re: Északi rész

by **Sak** Pént. Dec. 11 2015, 17:51

Pff... Ez aztán szívás. A szerencse csak, hogy nem tűnik valami sértődékeny sárkánynak. Ez már egy plusz pont Sak szemében.
- Piciket?! Ugrik fel egyet nem értésében és szúrós szemmel néz Shura, még kezeit is keresztbe fonja. Végül is... Oké, akkor piciket... Hirtelen megváltozik a véleménye, mikor meghallja, hogy a „picik” kapnak kaját. Evett már ő itt többször is, mert bár nem életfeltétel, de nem a legjobb érzés éhezni éveken keresztül. Na, de ilyet mégsem evett még, mivel csak az épp, hogy nem szenes ételeket árulják a piacokon… Kivétel persze az extra jó áruk, de azok meg méregdrágák általában. Nem is... Kicsiket legfeljebb! Höh... Igen, jól tudja, hogy nagyon is kicsinek számít ezzel a kis húszas szintjével, főleg, hogy még azt is csak kiképzőtiszttel szerezte, de mégis olyan lealacsonyítva érzi magát, amiatt, hogy "pici" Shu szemében. Ellenben a dojo hallatára elmosolyodik. Kaja és szállás… Ez kell neki.
A szendvicsbe egyből beleharap és be is habzsolja. Nem spórol, egyből felfalja az egészet, úgy ahogy van.
- Persze, ezt csak azért vettem elő, hogy mutassam, hogy lovag vagyok. Mivel tudtommal csak nekünk lehet pajzsunk. Azzal le is szereli magáról.
Figyel a sárkányra és meglepődik, hogy milyen könnyedén kapja el a fácánt. De… Néz értetlenül Timidusra. Érti ő, hogy elég megfogni őket, de abból vacsorát is lehetne csinálni akár!
- Na mindegy. Akkor most figyeld, hogy hogy elkapom azt a valamit! Vigyorodik el és már indul is óvatosan a bokorba, majd mikor közel ér, beleugrik a sűrűjébe. Kintről csak annyit lehet látni, hogy ezúttal sokkal jobban mozog az a valami ott, de végül egyik kezével a tarkóját vakargatva, a másikkal egy manót lábainál fogva lógatva jön elő.
- Ez ehető? Nem valószínű, hogy megenné ezt a valamit a szendvics után, még ha Shu készítené is el, így amennyiben valami nem állítja meg, inkább elengedi a manót, mely egyből el is rohan. Már épp szomorodna el, hogy neki csak ez a Valami jutott, mikor meglátja, hogy az egyik eddig elszürkült szafari teljesítmény kivilágosodik, ezzel jelezve, hogy teljesítette azt.
- Ez az! Fogtam egy szőrős manót! Örömében fel is ugrik, bármilyen hülyén is hangzik az iménti mondat.

by **Shukaku** Pént. Dec. 11 2015, 19:39

Shu megforgatja a szemét, összenéz Timivel, majd kitör belőle a nevetés, méghozzá az eddigi leghangosabban, prüszkölve.
-Mondtam, hogy durcis lesz! Ugye mondtam? Jól van, akkor nem vagy pici, hanem... kis szintű. Vagy nem tudom. Szerintem a legegyszerűbb az lesz, ha Seknek hívunk. Jó... jó...
Itt már abbahagyja a nevetést, és levegőhöz is jut.
-Oké, bocsi, nem akarok gonosz lenni, csak mindig vicces, ahogyan a fiúk reagálnak arra, hogy én milyen magas szintű vagyok. Fura, mert szerintem azt hiszik, hogy amiért ők odakint kihasználták, hogy erősebbek, ezért most majd én vissza fogok vágni, vagy valami. Pedig nem is! Izé... ja igen, túl sokat beszélek.
És valóban, úgyhogy el is hallgat, és ismét Timi veszi át a szót. Vagyis hát a közlést, mert mindössze egy bólintással reagál a lovag félig feltett kérdésére. Ezzel jelzi, hogy jól tudja, csak ennek a kasztnak lehet pajzsa. Az értetlen nézést már a sárkány is képes felfedezni, azt azonban még nem, hogy mit is jelent ez pontosan, így ismételten Shu segítségét kéri egy pillantással.
-Most nincs szükségünk vadhúsra, Sak. Tele van a kamra, és csak akkor ejtjük el a vadat, ha fel is tudjuk használni a húsát. Felesleges öldökléshez semmi kedvünk.
Timidus pedig ismét bólint, miszerint egyetért, ezután pedig, ahogy a fiú is kérte, figyelemmel kíséri a fogását, na és persze ezúttal már kommentálja is.
-Hiába próbálsz lopakodni, jártasság nélkül ugyanannyira eredményes, mintha egyszerűen csak nem zajonganál. Egyszerűen csak ne zajongj. Sokkal kényelmesebb.
Na igen. a frissen érkezők még nem álltak át teljesen erre a világra, és továbbra is a kinti világban lévő tapasztalataik alapján akarnak munkálkodni, így vadászni is. Ezt Shu is tudja, ahogyan azt is, hogy majd Sak is beletanul idővel. Az első sikerélmény mindenesetre megvan. Shu már mondaná, hogy nem ez, hanem ő, de most inkább csak legyint.
-Hát... egy mesterszakács biztosan el tudná finomra készíteni, de inkább engedd el szegénykét. Van még szendvicsünk.
Na amikor a srác még az ugrást is beveti, akkor már szegény Shu is kénytelen elfordulni, hogy ne sértse meg azzal, hogy kineveti szegénykét. Hatalmas mosollyal az arcán lép oda mellé, és ha a fiú hagyja, megfogja a kezét, és még egy picit lejjebb görget a menüben.
-És két teljesítmény is megvan, ha még soha nem vadásztál. Nem mindenki lehet szerencsés és az Én fogtam! Máris van aranyad, és egy kevés Exp-d is.
-És sikeresen elijesztetted a többi állatot a visongásoddal.
-Jajj már Timi! Csak örül. Azt szabad.

(Minden harmadik postnál dobhatsz, és minden harmadik dobásnál lehet a listádban egy ritka állat. Dobhatsz most visszamenőlegesen is, csak jól legyen kijátszva. ^^ )

by **Sak** Szomb. Dec. 12 2015, 16:34

Sak megvakarja állát és kérdez. Nem igazán tudja, hogy illik-e ilyet kérdezni, de van egy olyan érzése, hogy nem. Viszont a kíváncsisága nagyobb.
- Te hányas vagy, hogy annyira nagynak gondolod magad? Kérdezi visszavágva, bár nagyon is érzi, hogy ezzel ő fog rosszabbul járni, mert minden tekintetben egy tapasztalt játékosnak néz ki. Ettől függetlenül csalhat a látszat, lehet, hogy Shu is csak egy kezdő, csupán úgy tesz, mintha nagyobb lenne.
- Én húszas. Húzza ki magát elégedetten, mintha azt a húsz szintet ő farmolta volna össze. Eddig… Khrm… Öt xp-t szerzett magától, azt is az imént.
- Persze, ha titkolod, mert túl kicsi vagy, vagy ilyesmi, akkor nem muszáj elmondanod. Razz

Timidus tanácsára bólint, ez már egy egész jó információ a vadászathoz.
A kezét átadja Shunak és bár egy picit elvörösödik, de nem szól semmit, csak figyeli, hogy mit akar neki mutatni a lány.
- Aha… Látom. Ha te olyan nagy vagy, bizonyára neked már több teljesítmény is megvan. Ugye? Szívesen megnézné a lány teljesítményeit is, talán még sikerül is őt lebuktatnia, hogy igazából még Saknál is kisebb.
A sárkány következő megjegyzésére szúrós szemekkel néz rá. Persze… Neked könnyű, mert te lényegében a játék része vagy, bármit megtudhatsz, amit csak akarsz. Mérgelődik magában, de Shu szavai kicsit megnyugtatják. Egyelőre nem igazán sikerült hát összebarátkoznia a sárkánnyal, viszont Shuval már kicsit jobban. Ez pedig nem jó, mivel Shu meg Timidus barátja. No persze még változhatnak a dolgok, még ha Sakot kicsit zavarja is a sárkány okoskodása.
Épp kezdene gondolkodni, hogy lehet, hogy tényleg volt valami valóságalapja Timidus szavainak, mivel már nem zörög egy bokor sem a közelben, mikor érzi, hogy valami elcsúszik a lába mellett, kicsit meg is érintve azt.
- Mi a… Lenéz és meglátja a kis ártalmatlan siklót, amitől ismét felugrik, de ezúttal ijedtében.
- Kígyó! Majd’ egy méterrel hátrébb ér földet és jobban szemügyre veszi a csúszómászót, mely látszólag semmit nem ért a dolgokból. Csak meg kell érinteni. Aztán futás. Jutnak eszébe a jelenlegi helyzetben leginkább okosnak tűnő szavak.
Futva megy a siklóhoz, futtában megfogja, de már dobja is arrébb néhány méterrel egy bokorba.
- Huh, nem támadott meg. Vesz egy mély levegőt. Ezt is túléltem.

by **Shukaku** Szomb. Dec. 12 2015, 17:05

A fiatal idomár kicsit felhúzza az orrát, majd kiölti a nyelvét a fiúra.
-Ötvenes. A lehető legnagyobb szintű, de nem szeretek dicsekedni. Vagyis... szeretek, mert mindenki szeret, de igyekszem nem dicsekedni, mert az csúnya dolog.
A fiú felszerelése, az, ahogyan a mobok között mozog, az, hogy soha nem vadászott még... úgy az egész megjelenése csaknem nyilvánvalóvá teszi, hogy az a húszas szint az bizony a Kiképzőtiszt ajándéka, de ezt már nem jegyzi meg. Inkább biztató mosollyal irányítja a srác kezét a menüjében, de semmi olyanra nem pislant rá, aminek ne lenne köze a szafarijelvényekhez. Az is átfut az agyán, hogy Sak kezébe nyom egy magasabb tierű lovag fegyvert, hogy ha már húszas, akkor használja ezt. A rendszer bizonyára letiltaná, és nem tudná használni. Vicces lenne pár pillanatig, de semmi kedve bántani vagy megalázni a srácot, még akkor sem, ha nem szereti a hencegő típusokat. Meg egyébként is, nagyon cuki így elpirulva, úgyhogy nem akar ezen változtatni. Na de ha már dicsekvésről van szó... az egy dolog, hogy nem dicsekszik, de ha már külön kéri a lovag, akkor nem mondhat nemet. Előveszi a dobozkáját, kinyitja, majd sorban a srác kezébe nyomja a szalagokat. Olyan tipikus kiscserkészes szalag, sorban rátűzdelve a jelvényekkel. Körülbelül így is kell elképzelned, mint a képen. Pontosan százhuszonhárom darabot.
-Megnézegetheted nyugodtan, és kinézheted magadnak, hogy melyik tetszik, és segítünk, hogy hogyan szerezheted meg te is.
Remélhetőleg a jelvények már visszakerültek a dobozba, mire a kígyócskával való találkozás megtörténik, különben talán a földről kell őket összeszedegeti. Még szerencse, hogy fel vannak biggyesztve a szalagra. Na de ez a jelenet újra csak kuncogásra készteti a lányt, és újra azt a felvetését bizonyítja, hogy Aincradban nincsenek igazi férfiak, csak cuki fiúcskák. Mint Sak. Még meg is tapsolná azt a halált megvető bátorságot, amivel megfogja a siklót, de mivel úgy véli, hogy a másik gúnyolódásnak venné, így inkább máshogy demonstrálja a helyzetet. Odalépdel a bokorhoz, leguggol, majd kezébe veszi az állatkát, simizza egy picit, engedi, hogy a kezén kússzon, majd egy puszit ad a fejére.
-Nem támadott meg, mert nem harci mob. Őrá csak vadászni lehet, nem tud bántani. Igazából a valóságban sem harapnak nagyot, meg ha így fogod meg, a feje mögött, akkor egyáltalán nem tud megharapni. Max lepisil, de itt ugye azt sem lehet, szóval egyáltalán nem kell félned.
Újabb kuncogás, majd elereszti az állatkát.

by **Sak** Kedd Dec. 15 2015, 16:30

- Eh. Pislogva hallgatja Shut. Igaz, ő is mondhatna bármilyen számot, hogy hányas szintű, így eleinte azt, hiszi, hogy egy kicsit túloz, de aztán mikor meglátja a jelvényeket, még inkább tágra nyílnak a szemei is. Pff, ezt tényleg nem egy nap alatt szedhette össze.
- Hát én… Gondolkodik el. Úgy hallottam, hogy itt van fehér holló is. Egy olyat akarok elkapni, nem tudom, hogy jár-e érte valami, de azzal biztosan fel lehetne vágni, nem? Vonja meg a vállát, hiszen még nem látott túl sok fehér hollót az ittléte alatt, bizonyára itt sincs belőle olyan sok, legfeljebb kicsit több mint odakint volt.
Persze a jelvények visszakerülnek Shuhoz, aztán Sak csak nézi az alattomos állatot és tanul.
- Ja, tudom… Csak… Megszokás. Furcsa egy jó ez, mivel valójában sosem látott valószínűleg siklót a valóságban, legfeljebb képeken.
- Amúgy azt mondtad, hogy ötvenes vagy és az a maximum szint is. De miért nem lehetünk magasabbak annál? Érdeklődik, mert hát jó lenne némi információt is elraktározni, ha már itt van a SAO jelenlegi talán egyik legmagasabb játékosával szemben. Mert, ha az ötven a maximum, akkor nem valószínű, hogy sokan vannak ötvenesek, talán csak ő az egyetlen.
Elgondolkozik azon, hogy még milyen kérdést tegyen fel. Megvan!
- Elég régen hallottam már utoljára a frontról, nem tudod véletlenül, hogy melyik szinten vannak a frontharcosok… Vagy vagytok. Tényleg, ha te a lehető legmagasabb szintű vagy, akkor biztosan hasznodat veszik ott, nem? Ööö… Hasznotokat veszik. Egészíti ki magát a sárkányra pillantva. Mert hát, ha mindenhová együtt mennek, akkor biztos a frontra is. Már, ha.

by **Shukaku** Kedd Dec. 15 2015, 16:57

Shu büszkén kihúzza magát, amikor átnyújtja a dobozkát. Azt is láthatod, hogy sokkal büszkébb, mint amikor a szintjéről beszélt. A szintekkel úgy van, hogy azok csak úgy jönnek, meg azokért egyébként is Timi felel, és ő is a felelős értük. Na de a jelvényeket már teljesen magáénak érzi, azokért ő járta a szafarit, tett értük, és büszke is rájuk. Ahogy megemlíted a Fehér Hollót, elő is keríti a jelvényt a dobozból, szépen leszedi a szalagról, és a kezedbe nyomja.
-Te a „Nem hittem volna, hogy létezik.” nevű teljesítményre gondolsz. Ahhoz kell egy Fehér Hollót találni, és ötven aranyat kapsz érte, meg egy jelvényt. Meg persze még szükséges más, későbbi teljesítményekhez is, de konkrétan a Hollóért csak ezt kapod. És... hát... felvágni. Nem tudom. Ha fel szeretnél vele vágni, akkor biztosan... de azért az csak az Északi rész ritka vadja. Tudod, a tízes szinten van a szafari, és van még három rész, egy csomó érdekes vaddal. Itt, a nem szafari területen csak az Északi rész vadjait foghatod meg, de igen, közülük a Fehér Holló az egyik ritkább példány. De... nekem van olyan jelvényem, ami talán csak nekem van meg egyedül egész Aincradban.
A megszokásra kuncog és bólint.
-Semmi baj. Majd ha te is annyi ideje leszel itt, mint mi, akkor megszokod a dolgokat. Csak... azért vigyázz, mert páran csúfolódnak a piciken, meg szeretik őket ugratni, úgyhogy ne nagyon mutogasd védett területen kívül, hogy kezdő vagy.
És igen, pont az ilyen kérdésekre gondolt, de szerencsére Sak hálás lehet, hogy őt találta meg ezzel.
-Mert ez a szabály. Addig nem lehet ötvenes fölé menni, amíg nem nyílik meg az ötvenes szint... az meg még nem most lesz...
Remélhetőleg. Fejezte be a gondolataiban a mondatot, de ezt már nem tette hozzá, és igazából a frontról sem akart többet beszélni, de sajna arra terelődött a szó, ő pedig gondolkodhatott azon, hogy miként szépítse a dolgokat úgy, hogy a srác ne hagyja itt azonnal.
-Hát... most jelenleg a huszonötösnél járnak. És... hát... mi nem szeretünk harcolni Timivel.
-Te nem szeretsz.
-Oké, igaz. Szóval én nem szeretem a buta verekedést meg az ilyeneket, szóval mi nem járunk a Bossra, vagy ha ki is megyünk megnézni, akkor sem harcolunk. Timi gyakorolgat az Arénában, mert neki edzésben kell tartania magát, de én szeretnék békében, nyugodtan élni, úgyhogy nem harcikálok...
És remélhetőleg ennyi elég is lesz, különben neki kell elterelnie valamerre máshova a témát.

by **Sak** Csüt. Dec. 17 2015, 14:47

Uh, nem csak, hogy tényleg létezik, de még pénzt is kaphatok érte... Na meg felvágni is jó. Talán. Ez már egész jó trió. Azt nem igazán érti, amit ezután mond a lány. A szafariról hallott, hogy a tízes szinten van (nem véletlenül nem látogatta meg korábban), de az már kicsit sok neki, hogy most talán még meg is kéne jegyeznie az olyan dolgokat, hogy melyik terület merre van és mit lehet ott fogni. Úgy, hogy Sak még az égtájakat sem biztos, hogy fel tudná sorolni. Szóval egyelőre elég lesz az, hogy itt, ahol most van, próbál fogni egy fehér hollót. Ha nagyon sokáig nem sikerül, akkor meg valami más célt próbál megcélozni.
- Oké, szóval az nem menő itt, ha kis szintű vagyok. Vonja le a tanúságot. Ő valami ilyesmit értett meg belőle. Persze ezt idáig is sejtette valahogy, de Shu szavai által most már biztosra veszi.
Akaratlanul tereli a szót a bossokra, nem akarja ő kellemetlen helyzetbe hozni a lányt, de nem olyan jó emberismerő, hogy felfedezze, hogy ez egy kicsit kényesebb téma a lánynál. Na, persze a „hátogásnál” már kezd megérteni valamit, aztán a végső szavak már minden kételyt eloszlatnak.
- Értem. Ha igazat akarna mondani, most ő is elmondaná, hogy semmi kedve nincs igazából az életét kockáztatni egy kis harc miatt, hogy kijussanak ebből a világból, ahonnan valószínűleg sosem fognak tudni, mivel, ha csak minden harc során meghalna egyvalaki, akkor is a százas bosskor már száz frontharcossal kéne számolni. Nem is beszélve az olyanokról, akik szándékosan akarják megölni a bentieket. Na, persze van olyan is, hogy valaki nem meghal, csak egyszerűen nem akar harcolni. Sak is az ilyenek közé tartozik, még ha neki nem is csak az élete féltése miatt kell hátrálni a harctól, hanem a kis szintje miatt is.
- De az nem baj, ha egy lány fél a harctól, ezért kellünk Mi, hogy kijuttassunk másokat. Húzza ki magát dicsőn, apró mosollyal a száján. Neki legalább van oka arra, hogy miért nem harcol. A kis szintje. Persze a szintje is nagyobb lenne, ha bátrabb lenne, de… Á, hagyjuk.
- Az arénákban amúgy meg lehet halni vagy onnan ki teleportálódik a vesztes, ha kevés élete marad csak? Kérdi, mert, ha nem halhat bele, akkor még jó szórakozás is lehetne az aréna.

by **Shukaku** Csüt. Dec. 17 2015, 15:15

-Nem menő?
Kérdez vissza értetlenül pislogva, és meg is torpan egy kicsit, amíg sikerül felfognia a kérdés mögött rejlő jelentést, majd megrázza a fejét.
-Nem az, hogy nem menő, csak... izé... te még soha nem jártál iskolába? Tudod, a kisebbeket és a gyengébbeket cikizik, meg lökdösik, meg piszkálják őket, meg ilyenek. De ne aggódj, a többség egyébként kedves, vagy legalább is nem akar bántani, csak azért mondom, hogy azért számíts arra is, hogy vannak gonosz emberek. Igazából tőlük kell a leginkább tartanod ebben a világban. De most szerencséd van, megtaláltál minket, minket meg senki nem mer megtámadni, csak néha hívnak el az istenek valahova játszani... de majd akkor megvédünk.
Az a rövid válasz, miszerint érti, azonban csak még inkább összezavarja az idomárt. Ilyenkor általában az szokott jönni, hogy a kicsik elkezdenek értetlenkedni, hogy de hát miért nem harcol a kijutásért, meg így meg úgy, és miért lépett be egyáltalán egy harcolós játékba, ha nem szeret harcolni, meg ilyenek. Ezt úgy tűnik most megúszta, bár ennél egy sokkal viccesebb helyzetbe került, amit már nem tud megállni csak annyival, hogy twitchel egy picit, hanem ismételten elneveti magát.
-Ahha! Persze!
Inti le a srácot, amikor már el tudja engedni a hasát a nevetéstől.
-Én nem félek a fronttól, és a fronton egy csomószor annyi lány van, mint fiú. Amúgy sem kell itt félni semmitől, főleg nem az Arénától. Ha nem fogadod el a meghalós kihívásokat, akkor a rendszer mindig megvéd, és lekapcsolja a párbajt mielőtt baj történne.
Kezd bele a következő magyarázatba egy szép átvezetéssel, ami most nagyon kapóra jött.
-Nya! Az első és legfontosabb, hogy felejtsd el azt a butaságot, hogy itt húú meghalunk és rettegni kell. A bosson ott van a Burok, ami egy speckó item, és ami megvéd minket a kieséstől. Ezt elvileg csak bosson használhatjuk, de egy csomószor lehetett már eventeken meg küldiken is, úgyhogy szerezz egy ilyet, és nem kell félned...
-Shu...
-Jó... igaz. Szóval, ahogy mondtam, egyedül az emberektől kell félned. És nem csak azoktól, akiknek vörös a jelzőke a fejük felett, mert simán ki lehet úgy is ejteni valakit, hogy zöld maradsz, és az ilyenektől sajna nem védhet meg a Burok. Ha szeretnéd, akkor veszek neked egyet majd amikor megyünk a városba. Oki? De most inkább a hollódra koncentrálj. Nézz csak oda!
Felmutat az egyik fára, amelynek lombjai közt határozottan csücsül valami madárfészek. Így télen ez azért elég ritka, főleg fenyő ágán, de ebben a világban nem kell semmin meglepődni.

by **Sak** Szomb. Dec. 19 2015, 13:52

- Öhm... Ja-ja, értem már. Most kivételesen nem is füllent, hanem nagyjából meg is érti a hasonlóságot a benti világ és a kinti között.
- Mi ennek a ki teleportáló izének a neve? És mennyibe kerül? És csak egyszer lehet használni? Mert, ha nem, akkor veszek egyet, ha van rá pénzem és annyiszor ki teleportálok vele a csatából, ahányszor csak akarok, nem? Vagy, ha egy használatos csak... Akkor meg minden pénzemet olyanra költöm. Meg kajára. Ez így egész jól hangzik, bár még nem igazán tudja a ki teleportáló valami feltételeit, árát, na meg úgy... Semmit vele kapcsolatban igazából. Na persze. Gondolom ezt is csak kitalálja és igazából az összes lány szurkolni megy csak legfeljebb. Valahogy nem tud elvonatkoztatni attól, hogy a lányok félősek, a fiúknak meg, meg kell őket védeni.
- Burok? Hmm… Elgondolkodik egy kicsit, majd gondol egyet és hangosan is elismétli azokat, amiket most tanult, hátha van benne kivetnivaló. Ha van, akkor legalább most legyen kijavítva, ne akkor, amikor éles helyzetben lenne rá szüksége.
- Szóval a játékosoktól jobban kell félni, mint a moboktól. De még a zöld játékosoktól is. Itt egy kicsit elgondolkodik, hogy akkor Shuban megbízhat-e, de aztán rájön, hogy ha nem kéne benne megbízni, mert csak az életére akar törni, akkor minek mondaná neki el mindezt? Mondjuk a pet narancsos ikonja kicsit elbizonytalanítja, ha egy kicsit mélyebben elmerülne ebben, az is eszébe jutna, hogy biztos azért zöld Shu jelzője, mert minden piszkos munkát Timidus végez el, ezért csak a sárkánynak színeződik el. De persze azt senki ne várja el Saktól, hogy ilyen mély gondolatok jussanak eszébe.
- Ezen kívül: van egy különleges item, amivel ki tudok teleportálni, ha baj van. Egyébiránt: a boss harcokban néha annyi lány van, mint fiú. Aztán még: a harcokban nem feltétlenül lehet meghalni, más játékos ellen sem, mert a Rendszer szeret és megvéd. Ezzel be is fejezte és elégedetten zárja össze a kezeit. Milyen sokat tanultam ennyi idő alatt! Ő is felpillant a fára és hümmög egyet.
- Az egy fészek. Állapítja meg némi tanulmányozást követően. Ismét Shura pillant. Felmászok, megnézni, hátha van ott valami.
Nincs túl sok tapasztalata famászás terén, de bízik a képességeiben, úgy érzi, sikerülhet.

Elindul hát szép lassan mászva a fára, néha megcsúszik, de viszonylag könnyedén felér egy ágra, ahova felhúzza magát és kifújja magát.
- Mindjárt elérem. Néhány másodpercnyi szapora légzés, aztán tovább halad. Megpróbál jó lassan bekukkantani a fészekbe, de mikor meglátja, hogy mi van benne, elneveti magát.
- Jé, ez nem holló, de valami… Izé… Szépen óvatosan nyúl oda, majd megfogja. Remélem nem csak átvert azzal, hogy nem tudnak támadni. A lejövetel már nehézkesebb, mint az volt, ahogy felment, de végül csak sikerül lejutnia, ezúttal egy csirkével a kezében. Az értetlenül bámul, nem ért semmit a helyzetből, de mondjuk már az sem lehetett valami értelmes számára, hogy egy fészekben volt a fán. Biztosan valaki feltette oda és nem tudott lejönni.
- Ez volt benne.Ez mi?

by **Shukaku** Szomb. Dec. 19 2015, 14:52

Ha érti, akkor érti, és legalább nem kell tovább magyarázni. Kifejezetten tanulékony a fiúcska, ami jelentősen megkönnyíti Shu dolgát, na meg persze Timiét is, ha majd rátérnek a konkrét harci részekre, mert ahogy a fiú a fiús dolgokhoz hozzááll, legalább is az idomár eddigi tapasztalatai alapján, ebből bizony Timidusféle okítás lesz. Talán nem a mai napon, talán csak a Dojoban, de lesz.
-Annak a kiteleportáló izének az a neve, hogy Pánik Burok, és Yoshiaga Professzor árulja a laborjában a Kezdetek Városában, ötszáz aranyért. Vannak drágábbak is, mert ez olyan... izé...
-Ha ezt használod, akkor nem kapod meg a jutalmat a küzdelemért. Ha drágábbat használsz, akkor te is részesülsz a jutalomból.
Segíti ki Timidus a társát a pontos információval. Shu soha nem foglalkozott ezzel, így ő nem is igazán tudja pontosan a dolgokat, mindig csak az egyszerűt vette, hiszen nem a jutalomért ment sehova.
-Viszont szerintem nincs ötszáz aranyad.
-Az eddig látott adatok alapján száz aranynál is kevesebbet birtokol.
-Hmmm? De ezt te honnan veszed?
-Teljesen kezdő felszerelése van, arra nem költött. Az ételre, amit adtál neki, rávetette magát, tehát ételre sem költött túl sokat. Számításaim szerint nem lehet több nála száz aranynál.
-Hát... oké... de nem szép dolog másnak a pénztárcájában kutogatni, Timi.
Ölti ki a nyelvét a sárkányra, majd visszafordul a fiúhoz, és küld egy csapatmeghívást.
-Így talán egyszerűbb lesz, plusz akkor átküldök neked egy Burkot. Nekem van azon kívül még egy, szóval nem kell aggódnod. A Burkot egyébként nem kell használnod, elhasználódik magától, ha bajban vagy, de csak egyszer, és csak ott, ahol a rendszer kiírja neked, hogy ez használható. Szóval... azért vigyázz magadra, mert például így is leeshetsz valahonnan, vagy ilyenek. Nem vagy halhatatlan, csak nem kell rettegni. Tudod... odakint sem félsz állandóan, hogy elüt az autó, de azért körülnézel mielőtt átmész a zebrán. Itt is nagyjából ennyi.
Még szerencse, hogy sem Shu, sem Timidus nem gondolatolvasó, és Sak nem gondolkodik ilyeneken, mert igencsak megsértené vele a kis idomárt. Másrészt pedig azért is szerencse, mert ez az eszmefuttatás valahol igaz, Timi pedig nem akarja, hogy kiderüljön. Shu nagyjából végig bólogat, csak egy picit javítja ki a mondatokat.
-Tőlük sem kell félni, csak legyél óvatos. De igen, nekik általában nagyobb erejük van, mint a moboknak. A rendszer ugye eleve véd, mert csak azokra a szintekre enged, ahova van elég szinted, és ugye azokon a szinteken olyan mobok vannak, akiket legyőzhetsz. Persze ezt egy kicsit felborítja a Kiképzőtiszt, és olyankor a picik is túl magasra mennek, mert azt hiszik magukról, hogy tényleg húszas szintűek, amikor nem is...
Egy pillanatra félrekapta a tekintetét, mert nem akart ilyen nyersen fogalmazni, de mivel hallott már pár kiesettről, akik emiatt vesztek oda, így kicsit haragszik a Kiképzőtisztre.
-Egyébiránt a Bossharcokban nem néha, hanem mindig, és nem annyi lány, hanem több lány van mint fiú. Timi összeszedheti neked a neveket, ha nem hiszed el, de akár egy fotót is csinálhatok a kövi bosson. És igen, a rendszer szeret és megvéd. Soha nem láttam még senkit úgy kiesni, hogy ne ő akart volna, vagy ne csinált volna valami hatalmas nagy butaságot. A küldik azért vannak, hogy teljesítsük őket, de önmagunktól még a rendszer sem tud megvédeni.
Sajna Sak még mindig nem tudta, hogy itt nem a kinti világ szabályai érvényesülnek, így ha nincs akrobatika jártassága, akkor teljesen mindegy, hogy kint milyen jól mászott fát. Szerencsére a csupasz fán azért még nem volt olyan nehéz, a fészek sem volt magasan. Shu csak Timire pillantott, a sárkány pedig bólintott. Ez azt jelentette, hogy ő már kiszámolta, hogy mennyi a lovag páncélértéke, milyen magasan van a fészek, mekkora a zuhanás sebzés és mennyit tompít ezen a hó. Azaz, ha ő felengedi a lovagot, akkor nem halhat meg. Hasznos, ha valakinek a barátja a rendszer része, és nem mellesleg egy AI. Szépen megvárták, amíg a bátor hős visszaér, Shu azonban összeráncolja a szemöldökét a kérdésre.
~Vajon honnan kerülhetett ide, ha még soha nem látott csirkét?~
-Ő egy csirke. Fogalmam sincs mit keresett odafent, de megfogtad. Hasonló húsi van a szendvicsekben is, amik vannak nálam, de ugye most nem vadászunk ténylegesen, szóval elengedheted.

by **Rogan Hartnett** Szer. Júl. 20 2016, 14:25

A kúti horgászat Bruce Jeffersonnal

A nap kellemesen süt még sincs nagyon meleg, még mindig nem sikerült beszereznem egy tisztességes szalmakalapot, de már dolgozunk az ügyön. De a mai nap fontosabb a többinél ugyanis a szokásos céltalan bolyongás helyett ezúttal valódi céllal merészkedtünk le a békés, és nem utolsó sorban szépséges Flória városából, ide a Kezdetek városának nyomornegyedébe. Unott arccal nézek végig a járókelőkön, nem sok NPC-t látni errefelé, főleg nem olyanokat akikkel szóba is elegyednék. Azonban játékosokat annál inkább látni, hiszen közel van az Északi kapu és innen pillanatok alatt ki lehet jutni a mezőkre mobolni. Egy félmosolyt is megengedek magamnak miközben egy csapat kisebb szintű elhalad mellettünk. Vicces belegondolni, hogy amíg én már hosszú hónapok óta nem jártam az első szint közelében sem, addig ők csak most teszik meg az első igazi lépéseiket.
Egy rövid séta, és már rá is bukkantunk a keresett kútra. Gyorsan végigfutom még egyszer a Szafari teljesítményt, majd gondolván, hogy nincs a közelben más kút, és ez is a Kezdetek városa még, bármennyire is kieső rész... a teljesítménynek el kell fogadnia. Szépen letelepedtem a széles kőkút mohával benőtt kövén, elővettem a pecabotot amit azóta magamnál hordok, amióta először horgásztam Mashawa városában, és neki is látok a horgászatnak. Mellettem Nachum, a kis törpesárkány békésen sütteti a hasát a meleg kövön, élvezi az időt, egy-egy kósza pillantást vetek rá, végül nem zaklatom. Csendben várom, hogy kapásom legyen.

by **Bruce Jefferson** Szer. Aug. 03 2016, 11:23

Horgászat velem Very Happy

Hát, ez a nap is elkezdődött. Fogalmam sincs, mennyi ideje lehetek bent ebben az elátkozott játékban, de egyszerűen nem haladok. Kint néha-néha leölök mondjuk egy mobot, de azt is csak azért, hogy ne kelljen az utcán aludnom, és legyen elég pénzem egy fogadóra. Mivel itt igazából nincs szükség arra, hogy egyen-igyon az ember, így már nem is törődök vele. Ez mondjuk odakint jól jött volna, már nem is egyszer. No, sebaj, majd ha kijutok, megtanulom a fényevést, vagy mit. ~ na persze. hogyne. aha. Very Happy

~
Felkeltem az ágyból, kinéztem az ablakon. Gyönyörű napsütéses idő, a kedvencem. Szeretem, amikor a napsugarak megmelegítik a testem, amikor érzem az erejét, még akkor is, ha idebent ez csak egy illúzió. Jobb dolgom nem lévén úgy döntöttem, körbejárom a várost. Voltam már délen és keleten, nyugat és észak még hátravan. Menjünk hát északnak, mert hát az van ugye előre, meg ilyenek.
Igazából túl sok látnivaló nincs erre, állapítom meg, inkább egy ilyen nyugodt-olcsó érzése van. Hát igen, hiszen ez csak az egyes szint. Kiváncsi lennék, vajon a felsőbb szinteken milyen pompázatok vannak? Majd erre is sort kerítünk. Smile

Utam végeztén visszafordulok, de nem ugyanazon az útvonalon: bele is "botlok" egy kútba, ahol egy ember meg egy kis sárkány van. Nem akarok bunkón beleszólni, de mindig is érdekelt a horgászat, így minden esetre rákérdezek, hogy csatlakozhatok-e, természetesen csak egy bemutatkozás után.
-Persze, csak ha nem zavarok.- emlékeztetem magam halkan. Hát igen, zavarni azt szoktam, nem is kicsit. Nagyon. Néha. Very Happy

Ha engedi, hogy csatlakozzam, akkor gyorsan elugrok egy boltba, ahol veszek egy sima pecabotot, és én is bedobom a csalimat a kútba, várva a kapásra.

by **Rogan Hartnett** Szer. Aug. 03 2016, 13:58

Már eltelt néhány perc az érkezésem óta, ennek ellenére még sincs kapásom. Fájlalva felsóhajtok ismét amikor az üres horgot kihúzom a kútból. Azt gondolná az ember könnyű lesz ezt a teljesítményt bezsebelni, hiszen csak az egyes szintre kellett hozzá ellátogatni és fellelni egy szimpatikus kutat, viszont ez valójában nem így volt. Hiába várok mintha semmi sem lakna ebben az átkozott kútban ami ráharaphatna a csalimra. Lehet rossz kutat választottam? Az kizárt dolog, hiszen a bármelyikben lehet bármi... Éppen egy unott sóhajtáson voltam túl amikor mögülem egy ismeretlen hangot hallottam a háttérben zajongó tömegétől valamivel közelebbről. A hang forrása felé fordítom a tekintetem, és egy fiút pillantok meg. Hozzám beszélt. Egy szempillantás alatt végigmértem, alacsony srác.
- Hali, persze gyere csak. - kicsit arrébb húzódtam, hátha esetleg mellém szándékozik leülni, a kút nem túl nagy, de két három ember talán kényelmesen lógathatja bele a lábát, ha úgy kívánja. - Dehogy zavarsz, már éppen kezdtem feladni ezt a horgászat dolgot. Azt hallottam, hogy ha kifogsz valamit a Kezdeteek városának valamelyik kútjából, akkor érte jár egy teljesítmény. Kevés exp, esetleg egy kis zsebpénznyi arany, és egy jelvény. - ecsetelem neki, habár nem tudom minek, Nachum fülét se mozdítja az egészre, ő annyira élvezi a napsütést, a meleget, és azt, hogy ezúttal nem kell semmit sem csinálnia, hanem rám hagyhatja a munka unalmasabbik részét.
- Maradj csak, nekem van egy felesleges botom. - nem kell gondolatolvasónak sem lenni, ahhoz, hogy kitalálja az ember miért indultál volna el, ha hagyom, elvégre én is ebben a cipőben jártam nem olyan régen. - Nekem erre már amúgy sincs szükségem. A tiéd lehet. - egy pillanatnyi pötyögés után elő is húztam egy kezdő botot a személyes tárgyaim közül majd a fiú kezébe nyomtam. Nem fogadtam el ellenkezést. Ma amolyan segítőkész napot tartok.
- Nem szégyen,ha nem horgásztál még. A játékosok többsége nem látja a potenciált a halakban. Pedig hasznos dolog a horgászat. Lesz mindig kajád. - vigyorgok a fiúra pillantva, azonban a halak még mindig nem akarnak kapni..
- Ah de modortalan vagyok! - kapok a fejemhez, majdnem a mélybe ejtem a botot, de még éppen időben utána nyúlok - Szólíts csak Rogannek.

by **Bruce Jefferson** Szer. Aug. 03 2016, 14:30

Pont visszaértem a boltból, amikor felajánlotta nekem a sajátját, mármint a másikat, ami ott volt neki. Na jó, nem is mentem el venni, mert egy lépés után visszafordultam, és ellentmondást nem tűrően elfogadtam a felajánlott horgászbotot.
-Esetleg szívesen odaadnám a halat, amit fogtam, nekem úgysincs rá szükségem, nem vagyok oda a hal ízéért. És nagyon szépen köszönöm a hal-fogó alkalmatosságot! - kacsintottam rá Roganra.
-Nem, valóban, idebent ez az első horgászatom, de nem különbözik annyira a valóstól, nem? Csak várni kell, amíg rákap a csalira a hal, aztán csak történik valami. Vagy kihúzzuk, vagy nem, nemigaz? Smile

Rátettem hát a rögtönzött csalit ( volt nálam egy kis kenyér, adtam Rogannak is, ha kért belőle ) a horogra, és belógattam a damilt a vízbe. Nem teljesen mellé, inkább vele szembe ültem le, nem akarok tolakodónak tűnni.
-És a kis sárkány itt melletted? Esetleg állatidomár vagy?- érdeklődöm.
No igen, van néhány kaszt a játékban. Erősen gondolkodtam azon, hogy én is állatidomár legyek-e, de az íjászatot sokkal jobban szeretem. Számomra ez kézenfekvőbb, egyszerűbb, és megszokottabb. Mindegyik kasztnak megvan véleményem szerint a maga előnye és hátránya. Árnyharcos biztos nem lennék, ahhoz lopakodni kellene, meg a kések nem az én világom.
És csak várunk, és várunk, miközben nézem az eget, figyelem a kapásjelzőt, már ha van olyan a botomon, és mély levegőket veszek. Igazi nyugalom itt az élet bent. Nem is értem, egyesek miért akarnak kiszabadulni. Habár odakint meg volt szinte mindenem, mégsem volt olyan jó. Mindig voltak olyan kötelezettségek, melyeknek eleget kellett tennem, és itt most nem a mosogatásra vagy takarításra gondolok. Mivel a Jefferson név még mindig jelentett valamit, és a bátyám inkább a szobájában kukksolt, mindig nekem kellett apával menjek ilyen-olyan találkozókra, hogy bemutathasson, mint fiát.
Itt viszont nyugalom és béke van, semmilyen kötelezettségem nincs, mindig azt csinálhatok, amihet épp kedvem tartja. Mint most a horgászat. Vagy tegnap a sörözés. Vagy az, hogy este korán lefekszek, másnap pedig későig alszok.

by **Rogan Hartnett** Szer. Aug. 03 2016, 14:58

Elfogadta a botot, örömmel adtam oda neki, mert nekem már amúgy sem volt rá többé szükségem, főleg amióta beruháztam erre az új darabra.
- Ugyan. Nincs szükségem rá. Tartsd meg nyugodtan. Ha gondolod megpróbálhatod akár elpasszolni a piacon, hátha kapsz cserébe valamit valamelyik helyi npc-től. Habár nem próbálkoztam még halkereskedelemmel, de amíg nem próbálod nem is tudhatod, hogy mennyire éri meg. - adtam neki javaslatot, nem félek tőle, hogy elveszi a piaci esélyeimet, hiszen én teljesen más dolgokkal kereskedem mint az élelmiszer. Sokkal inkább tárgyakat, eszközöket értékesítek.
- Ő itt Nachum. Általában nem szokott ennyire csendben lenni, de mostanában sokat voltunk talpon ezért élvezi a pihenőjét. Nem túl nagyszájú de azért csendesnek sem nevezném. - igyekeztem válaszolni neki - Igen, idomár vagyok. Nachum pedig egy Tűzsárkány. Ritka petnek számít, viszont tüzet köpni azt még nem tud. Nem mintha bánnám a dolgot, csak mindenki mindig erről érdeklődik amikor megtudja a fajtáját ezért úgy éreztem mesélek róla picit. - meg persze kézenfekvőnek is tűnt, ha kicsit belemerülök, így megspórolok neki néhány kérdést, közben a vízbe meredtem, nem látok semmit odalent, halak élnek itt egyáltalán?
- Mi lenne ha mesélnél egy keveset magadról? Hogy tetszik idebent? Mik a terveid az életeddel? - érdeklődtem, fontos tudni, hogy kivel is horgászik az ember, lehet a későbbiekben potenciális társ lesz belőle.

by **Bruce Jefferson** Szer. Aug. 03 2016, 15:45

Jónáhény perce lógattam már a botom damiljának a horogját a vízbe, de még semmi. Lehet, hogy nem is élnek itt halak, mi meg mint két elmebeteg ember horgászunk egy kútban. Azon se csodálkoznék, ha egy büdös csizmát fognánk ki. Vagy egy azúr sárkányt. Hajjaj, az lenne még csak a szép dolog!
Persze jöttek a válaszok a kérdésemre, majd visszakérdések, amire természetesen én is válaszoltam.
-Köszönöm, akkor megtartom a halat is, majd tényleg megpróbálom elcserélni valami jó kis tárgyra vagy aranyra, akkor legalább nem kell ma is kimenjek mobolni. Köszönöm még egyszer.- mondom, miközben kiveszem a horgot majd újra bedobom, hátha.
-Hát szervusz Nachum, én Bruce vagyok. Bruce Wayne. Mármint Jefferson. Very Happy

- próbálok poénkodni.
-Ritka pet? Mint a ritka tárgyak, így petekből is vannak ritkaságok?- érdeklődöm.
Hiába vagyok itt régóta, mégsem tudok szinte semmit. Nem igazán szoktam más játékosokkal kommunikálni, inkább szóló játékos vagyok, de abból is a lehető legborzalmasabb.
-Hát, mit is mondhatnék? Fiatal vagyok, tapasztalatlan de kíváncsi. - replikázom - Kint részben könnyebb, részben nehezebb volt nekem. Tetszik idebent, sőt, igazából szívesebben maradnék itt bent, mint hogy visszamenjek, úgyis csak a családom várna kint rám. Pedig már épp készültem otthonról elköltözni.
Kezdtem szépen belejönni a mesélésnek, habár inkább a nagyon mély dolgokba nem megyek bele, csak felszínesen mondom el a dolgokat.
-A terveim? Hát, ha valaha is kijutunk innen, szeretnék kijutni az olimpiára. Persze ahhoz rengeteget kellene még gyakoroljak, főleg azután, ami történhet ennyi idő alatt a valódi testünkkel... - te jó ég, bele se merek gondolni, mi lehet odakint. Kicsit félek is, hogy mikor fog leállni akár a szívműködésem, vagy a többi szervem.....

/Edit: én dobtam a hal kidobósba, és bakancs lett Very Happy

/

by **Rogan Hartnett** Szer. Aug. 03 2016, 17:34

Csak biccentettem a hálálkodására. Közben ismét végigmértem a fiút. Szóval mobolni jár még. Nachum a köszöntésére felkapja a fejét, és a fiúra pillant. Szokásos unott tekintetével néz rád, egy pillanatig haboz, majd ő is megszólal.
- Üdv. Nachum vagyok.
- Persze, hogy vannak. Amiből kevés van, vagy nehéz megtalálni azok a dolgok többnyire ritkák, itt ugyanez a helyzet. Kevés tűzsárkány van, és mivel Nachum az ezért ritkának számít. - ecsetelem, - Ne haragudj, hogy ilyen dedós módon magyaráztam el a dolgot Batman - viccelődtem picit a fiúval.
- A neve Bruce, nem Batman... - közben lehajtja a fejét és a hátára fordul, hogy a pocakját süttesse a napon. Öröm nézni, hogy mennyire élvezi a napsütést.
- Csak egy poén volt.
- Rossz poén.
- Ahogy érzed. - öltök nyelvet, majd legyintgetek egyet a fiúnak. - Hagyd rá. Én is azt teszem. Sokkal könnyebb mint a magyarázás, mert nehéz kielégíteni a kíváncsiságát. - magyarázom meg miért zártam le a témát ennyire gyorsan Nachummal. Utólag persze úgyis megbeszélünk mindent a sárkánnyal amikor nekem lesz hozzá kedvem, és időm. Az ő figyelme mindig éber, ezért nem kérdés, hogy meghallgat. Végighallgattam Bruce meséjét magáról.
- Jó ezt hallani. Én is hasonlóan érzek. Nem vágyom ki, amikor idebent mindenem megvan amit szeretek. Van társaságom, - pillantok itt Nachumra - barátaim, pénzem, erőm a túléléshez, és lakásom is. Nem felvágni akarok, csak arra célzok, hogy idebent is lehet teljes életünk. Betegségek nélkül természetesen. - próbálok rávilágítani az itteni élet előnyére, más nem annyira jutott eszembe a kliséken kívül. A betegségek téma még talán nem olyan gyakran felvetődő dolog, hiszen mi már régóta nem tapasztaltuk milyen is betegnek lenni, éppen ezért hamar el is felejtődik a szó jelentése.
- Bízzunk benne, hogy összejön. - veregetem vállon, majd együtt érzően nézek rá - Semmi sem lehetetlen. De valószínűleg a rehabilitáció hosszadalmas lesz. Én bele sem merek gondolni, hogy mi történt ez idő alatt odakint a testünkkel. - és ekkor kapásom lett, nem kellett sokat küzdenem, és már ki is emeltem a kútból egy tüskés kis lényt. Sünhal akadt a horgomra.

//Én sünhalt dobtam. Csinálj majd a halaidnak egy gyűjtemény topicot a szafaris topicban, hogy számon tudd tartani mid van :3 //

by **Chakna** Hétf. Nov. 21 2016, 09:46

Eluralkodott rajtam a kalandvágy, ezért úgy döntöttem, bejárom az első szintet. Logikusnak tűnt, hogy a Kezdetek városával kezdjem a felfedezést. Ezen belül legszimpatikusabb kiindulópontnak az északi rész tűnt, mert egyáltalán nem ismertem még, úgyhogy ide indultam. Próbáltam út közben az NPC-knél érdeklődni, hogy mire számítsak, de azon túl, hogy rossz környék, nem sokat tudtam meg. "Annál izgalmasabb" gondoltam, és inkább nem kérdezősködtem tovább.
Az első, ami feltűnt, hogy itt az épületek sokkal lepusztultabbak. "Hát, legalább ebben nem tévedtek, valóban rossz környék" könyveltem el magamban, és mivel ránézésre úgy tűnt, hogy ide még a szörnyek is bemerészkednek, készenlétbe helyeztem az íjamat. Egy két NPC lézengett az utcákon, igyekeztem tőlük informálódni. A város más részein élő társaiknál valamivel bőbeszédűbbnek bizonyultak. Elmondták, hogy ha tehetősebbek lennének, azonnal elköltöznének innen, mert a szörnyek állandóan itt bóklásznak az utcákon. Féltek. Nagyon. Azért elmondták azt is, hogy milyen lehetőségeim vannak a városnak ezen a részén. Ugye mondanom sem kell, hogy nem túl sok?
Úgy döntöttem, hogy ha tudok, megölök egy-két szörnyet, hogy legalább addig kicsit nyugtuk legyen. Igen, lehet hogy az agyamra ment a magány... NPC-ken akartam segíteni... De legalább valakinek hasznára lehettem. Ez volt a hajtóerő a cselekedeteim mögött, mióta Aincardba kerültem: segíteni bárkinek, akinek tudok.

Nem volt szerencsém. Vagyis, tulajdonképpen az volt, mert úgy nézett ki, valaki megelőzött. Nem találkoztam egyetlen szörnnyel sem, amíg az utcákon barangoltam. Azért az íjamat továbbra is készenlétben tartottam, és figyelmesen végigjártam a területet. Igyekeztem mindent jól megjegyezni magamnak, hogy szükség esetén felhasználhassam az információkat. Sose lehet tudni, mikor keveredek megint ide.

by **Shukaku** Hétf. Nov. 21 2016, 10:21

/Felfedezőút - Chakna/

A városlakók meséit nem mindig szabad elhinni, és bár valóban kölcsönzött az egyébként is lepukkant helynek egy kis hangulatot a mendemonda, hogy ide még a szörnyek is bejöhetnek, azt azért a többség tudta, hogy ez még mindig a védett terület része, ami a moboknak bizony no go zónának minősül. Megeshet persze, hogy egy-két event keretében a világ ide is beengedte őket, de többségében a rettegés alaptalan volt, és mindössze ahhoz kellett, hogy a városrész rossz hírét öregbítse. Furcsa módon az, amit te bolondságnak gondolnál, hogy NPC-ken segíts, az segít most abban, hogy összefuthass a kis csapattal. Shu, az idomár, Timidus a tollas sárkány, és Yena, a hiénakölyök ugyanis szívügyüknek érezték, hogy segítsenek a városlakókon, főleg így, a tél beálltával. Jó, igazából csak Shunak volt szívügye, Timi inkább csak az idomárnak segített, hiszen ezzel is örömet okozhatott a társának, ami egy pet egyik legfőbb feladata volt, Yena pedig csak élvezte, hogy szaladgálhat az utcákon. Most is szaladgált, hiszen a következő jelenet rajzolódhatott ki előtted. Az egyik szélesebb utcán bandukolva feltűnhetett ez a három személy. Egy kék hajú, 10-12 éves forma kislány, akinek a ruhája azonnal kitűnhetett az itteniek többségének szakadtabb viselete közül. Nem volt kirívó, sem díszes, csak éppen egyáltalán nem foltozott, csinos kis téli anorák, amivel védte magát a hidegtől. Társával, a sárkánnyal együtt húztak maguk után egy kisebb kocsit, melyre gallyak és rőzse volt felpakolva, mint a mesékben az öregasszonyok hátára. Ezek közül a botok közül volt egy darab kijelölve arra, hogy újra és újra el legyen hajítva, és Yena utána eredhessen, apportírozhassa, majd kezdődjön az egész elölről. Ez a gallyacska landolt most a lábad előtt, majd a pet, hiszen az indikátorából egyértelműen láthattad, hogy petről van szó, teljes sebességgel rongyolt a lábadnak, ismerkedés gyanánt. A társai még túl távol voltak, a hiénakölyök azonban ahelyett, hogy bocsánatot kért volna, inkább úgy döntött, hogy ha már úgyis itt vagy, az egyszerűség kedvéért neked hozza vissza a botot, és hangos kaffogással kezdett kérlelni arra, hogy hajítsd el neki.

by **Chakna** Hétf. Nov. 21 2016, 16:12

Elmerengtem séta közben. Valahol az emlékeim mélyén derengett, hogy egyszer valaki azt mondta, ne feltétlenül higgyek az NPC-knek, különösen a jelen esethez hasonló ügyekben. Eléggé babonásak ugyanis, és hajlamosak elhinni a legendákat. Nem csoda, hogy váratlanul ért, hogy a lábamnak szaladt egy hiénakölyök. Először megijedtem, és csak pillanatokon múlt, hogy nem lőttem ki a nyilat, amit pillanatok alatt a húrra helyeztem. Felhúzva tartottam a kezemben a fegyvert és vártam egy kicsit. Mikor letette a lábam elé a botot és kaffogni kezdett, eltettem az íjamat, lehajoltam hozzá, és óvatosan felé nyújtottam a kezemet, hogy lássam, engedi-e hogy megsimogassam.
- Szia -köszöntem neki közben a lehető legbarátságosabb hangomon - Hát te ki vagy? Honnan jöttél? - Kérdezgettem, hogy szokja a hangomat. Miután engedte hogy megsimogassam, tovább kaffogott, és a bot előtt ugrált. "Hát, végülis nem halok bele egy kis játékba" gondoltam, és felvettem a botot. Körbenéztem, és elhajítottam a botot. Amíg vártam, hogy mi lesz, és fél szemmel követtem a kis hiénát, a másik szememmel azt kémleltem, hogy a közelben van-e a gazdája. Meglepődtem, hogy eddig nem vettem észre, hiszen pár méterre volt tőlem. Vékony, beesett arcú, 11-12 éves körüli kislány volt, félhosszú, kék hajjal. Az első, amire felfigyeltem a ruhája volt. Nem illett ide, ez felkeltette a figyelmemet.
- Heló - köszöntem neki is. Ennyi idő után még mindig nem tudtam hogy kezeljem a játékban lézengő gyerekeket. Úgy döntöttem nem veszek tudomást a koráról. Mivel nem láttam senki mást a közelben, feltételeztem, hogy a kis állatka, aki szó szerint belém futott, az övé. De azért biztosra akartam menni. - A tiéd? - kérdeztem fejemmel a visszafelé száguldó hiénakölyök felé bökve.

by **Shukaku** Hétf. Nov. 21 2016, 18:12

Az egy dolog, hogy te megijedtél, ám mivel Shu is megijedt, amikor kedvenc hiénája felé szegezted azt a hegyes bigyót, amivel ha nem vigyázol, véletlenül még meg is sebesítheted szegénykét... gondolta az idomár hirtelenjében. Akkor pedig még jobban megijedhettél volna, ha Yena után esetleg ő is neked ront, méghozzá sokkal több szándékossággal, annak hála, hogy a kis kedvencét fenyegeted. Szerencsére ha a lány nem is, Timidus, a sárkány megint csak észnél volt, és elállta Shu útját, mielőtt hirtelen felindulásból neked rontott volna. A következő pillanatban, ahogyan számodra is nyilvánvalóvá vállt, hogy Yena pet, úgy Shu számára is az, hogy csak megijedtél, és nem szeretnéd őt bántani, és nem mellesleg az is, hogy védett területen belül nem is tudnád. Ez persze kicsit sem zavarta a hiénakölyköt, ugyanis ő végig a botot figyelte, na meg téged, amikor hozzá szóltál. A köszönésre, és a ki vagy kérdésre ugyan nem válaszolt, a honnan jöttél után viszont Shuék felé intett a fejével egy pillanatra, ekkor pedig már a lány is integetésre fogta a dolgot, és megindult feléd a sárkánnyal egyetemben. Yena ment a bot után, ők pedig megérkeztek eléd, hogy válaszolhassanak a kérdésedre. Egy rövid meghajlás után, amelyet mind a lánytól megkaptál, mind pedig Timidustól, mellsői megrogyasztásával, már érkezett is a felelet.
-Szép napot kívánunk, és elnézést a kellemetlenségért, remélem nem ijesztette meg nagyon. Igen, az enyém, Yena a neve, ő pedig Timidus, a társam.
Biccent a sárkány felé, jelezvén, hogy róla van szó. Most, hogy került mellé egy másik pet is, már még fontosabb kihangsúlyoznia, hogy egyikre valóban, mint kisállat tekint, ám a másikuk továbbra is a barátja és a társa.

by **Chakna** Hétf. Nov. 21 2016, 20:28

Még láttam a szemében az iménti érzéseit. Egyrészt félelmetes volt, másrészt pedig valahogy aranyos. Kész lett volna leszúrni, ha a kezébe akad egy kard. Ha a pillantásával ölni tudott volna, biztos vagyok benne hogy ott haltam volna meg! Nagyon szereti a kis hiénát, hogy így védelmezné. Örültem, hogy nem veszítettem el teljesen a hidegvéremet az ijedtségtől. Isten tudja mi történt volna, ha véletlenül baja esik a kis állatnak… Igen, tudom, hogy a védett területen erre gyakorlatilag 0 volt az esély, de valószínűleg ez őt sem érdekelte volna túlságosan, ha rálövök a hiénára.
- Nem okoztatok kellemetlenséget - mondtam, hogy megnyugtassam - Nem Yena hibája, hogy megijedtem. Egész nap errefelé járkáltam, arra számítva, hogy egy-két szörny is felbukkan majd. Én kell elnézést kérjek a hirtelen reakciómért. Nem kellett volna egyből az íjamhoz nyúlnom. - figyelem az arcát, hogy biztos legyek benne: az iménti indulatnak sikerült a maradékát is eltüntetnem. Hiszen nem tehet róla, hogy mérges lett, amikor valaki nyilat szegezett a kisállatára.
- Ha jól sejtem, te állatidomár vagy. - folytattam a beszédet, mutatva, hogy teljesen megnyugodtam. - Ugye Timidus volt az első állatod? - kérdezem mosolyogva. - Igazán szép példány - dicsértem meg a sárkányt. Elnézve őket, nagyon összeillő párost alkottak. Jó volt rájuk nézni. Kíváncsi lettem, milyen kalandok során kovácsolódtak így össze. Úgy döntöttem, ha nincs ellenére kifaggatom.
- Összekovácsolódott párosnak tűntök. - kezdtem egy megjegyzéssel. Azután nem tudom hogy folytassam. Azután Yenára téved a tekintetem, és ötletek kapok. - Yena mióta van veletek? Ha nem tolakodás, hogy rákérdezek… - bizonytalanodtam el. Hiszen nem tudtam mi lehet sértő számára. Áh az ördögbe is, miért ilyen nehéz a gyerekekkel beszélni? Meg úgy egyáltalán idegenekkel, mitől ilyen nehéz kapcsolatot teremteni? Odakint nem voltak ilyen gondjaim, akkor mégis miért?…
- Hogy én milyen tapintatlan vagyok – jöttem rá – Be sem mutatkoztam. Chakna vagyok.

by **Shukaku** Kedd Nov. 22 2016, 08:31

Az, hogy leszúrt volna, azért picit túlzás, ám annyi bizonyos, hogy ha Timi nem állja az útját, akkor neked rontott volna, és legalább megpróbált volna fellökni, vagy a nyílvessző elé lépni, kitépni a kezedből a fegyvert, és ehhez hasonló dolgokat cselekedni. Valóban látható volt rajta is az előbbi ijedtség utórezgései, azonban az is, hogy most, hogy megbeszéltétek a helyzetet, már egyáltalán nem tart tőled, nem neheztel, és megérti, hogy mi miért történt. Nem így azonban a sárkány, akinek a pofájáról, lévén egy sárkány, sokkal nehezebben olvashatóak az érzelmek, ha látsz egyáltalán olyat, de abban bizonyos lehetsz, hogy rajtad tartja a szemét, végigfürkészi a felszerelésedet, a fegyvered kinézetét, a mozgásodat, úgy nagyjából mindent, amit láthat rajtad. Eközben persze néha kitekint más irányokba is, teljesen úgy viselkedvén, mint a fekete ruhás nagydarab biztonsági emberek a fontos személyek mellett a filmekben... lévén az ő feladata közel azonos ezen személyek feladatkörével. Shu tehát nem neheztel, és amikor még a bocsánatkérés is elhangzik, akkor még annyira sem, bár azt láthatod, hogy ő a saját maga reakcióját vagy észre sem vette, vagy már el is felejtette, vagy úgy érzi, hogy azért viszont neki nem kell elnézést kérnie, ugyanis nem hozza szóba.
-Semmi gond, tényleg. Nem történt semmi baj, és hála a védett területnek, nem is történhetett volna. És...
Ezúttal ő is körbepislant, és egy halovány értetlenkedés fut végig az arcocskáján, majd újra rád emeli kérdő tekintetét, és el is mondja, hogy min csodálkozik ennyire.
-Szörnyek? Mármint támadós mobok? Itt a városban?
Ez persze nem lehetetlen, ám ha ilyen nagy horderejű esemény történik, arról a rendszer informálni szokta őket, és nem is látott még hasonlót sem. Természetesen várja a kérdésére a választ, de nem feledkezik meg ő maga is felelni a te kérdésedre, egy magabiztos és büszke bólintással.
-Igen, állatidomár, és igen, Timi az első, de nem az én állatom. A saját maga állata.
Teszi hozzá egyáltalán nem neheztelő hangnemben, inkább valóban azzal a játékossággal, amikor egy kisgyerek javít ki arról, hogy a rajza nem lovat, hanem zsiráfot ábrázol. Az is érződik azonban, hogy annak ellenére, hogy rájátszik erre a hangulatra, hogy elvegye az élét, tényleg komolyan gondolja, és nem szereti, ha a sárkányt mint a tulajdonát állítod be, az állatod kifejezés viszont így hangzik, ám tudja, hogy ebbe rajta kívül talán senki nem gondol bele, így eszébe sem jut emiatt haragudni. Szélesen elmosolyodik a dicséretre, hiszen tisztában van azzal, hogy mi következik. Eddig talán fel sem tűnt, ám ha jobban megfigyeled, a sárkány indikátora egy árnyalattal mintha más színűbb lenne, mint a hiénáé. Nem, meg sem közelíti a mobok indikátorának színét, a különbség azonban szembetűnő, ha odafigyelnek rá. Most azonban az a rész következik, hogy Timi is bekapcsolódjon a beszélgetésbe. Mielőtt megszólalna, Yena visszatér, és ahelyett, hogy újra a bot elhajítását kezdené követelni, a kocsin lévő egyik nagyobb ágat kezdi el cibálni, ami valamiért most kívánatosabbá vállt, mint a többi. Mielőtt az egészet magára borítaná, a sárkány segít neki kihúzni, majd maga mögé ejti, és a bot egyik végére lép hátsó lábaival, ezzel újabb percekre lefoglalva a hiénát, aki megpróbálja kirángatni alóla, felkaparni a kövesutat Timi körül, szerencsére nem túl hangosan, így a beszélgetés folytatható, amit a sárkány meg is tesz, idomár társa hálás pillantása közepette. Hangja kicsit olyan, mintha egy rajzfilmben egy ragadozómadarat szerettek volna szinkronizálni, magas, kicsit rekedt, ám teljesen érthető. Az azonban, ami emberivé tenné, az érzelmek, a hangsúly, a hanglejtés viszont teljesen hiányzik belőle, végig nyugodt és kijelentő, ami sokak számára elsőnek furcsa, talán ijesztő is lehet, Shu azonban már megszokta, így észre sem veszi.
-Köszönöm szépen. Te is egy igazán szép példánya vagy a fajodnak, az emberek ezen szóhoz való fogalomtársításáról alkotott eddigi ismereteim alapján.
Viszonyozza a tőle telhető legnagyobb udvariassággal a gesztust, amire persze az idomár halk kuncogással reagál, ez azonban úgy tűnik szintén megszokott közöttük, hiszen Timi fel sem veszi, hanem folytatja a válaszadást. Tudja jól ő is, hogy ilyen elvont fogalmak, mint a szép, nem meghatározható dolog, így a kijelentésed mindössze annyit takar, hogy neked ő tetszik, ám mivel a sárkány maga ilyen megállapításokat nem tesz, ez volt a legpontosabb válasz, amit adhatott.
-Igyekszünk nemcsak annak látszani, hanem akként is viselkedni. Yena pedig százharmincnégy napja van velünk.
Kérdezted, nem titokra kérdeztél rá, így tehát válaszol, ám egy pillantást azért vet a társa felé, hiszen az ezután következő kérdés megint olyasmire vonatkozik, ami számára nehezen megválaszolható, így Shu vissza is veszi a szót.
-Nem, egyáltalán nem tolakodás, szívesen beszélgetünk. Éppen fát hoztunk be az erdőből az egyik néninek, aki itt lakik a közelben. Ha gondolja, elsétálhat velünk odáig, utána pedig le is ülhetünk valahova. Kezd hideg lenni, és gondolom Ön sem ácsorog itt szívesen az utca közepén.
A bemutatkozásodnál látszik, hogy már várta, hogy erre sor kerüljön, ám inkább türelmesen kivárta, amíg neked jut eszedbe. Mivel a kíváncsiságot is látja, és tapasztalja, ő maga még nem kérdez, de mosolyával, tekintetével igyekszik biztatni, hogy te viszont nyugodtan tedd, örömmel fogadják. Ha elfogadod a javaslatot, hogy sétálgass velük, akkor el is indulnak a kocsival együtt, Shu és Timi húzza, miközben a sárkány ezúttal úgy igyekszik lefoglalni Yenát, hogy egy hosszabb fadarabot vesz a szájába, fejét magasra emeli, a hiénakölyök pedig végig ugrálva az úton igyekszik elérni, megszerezni azt.

by **Chakna** Kedd Nov. 22 2016, 14:53

Megfigyelve Timidus reakcióját barátságosan rá mosolyogtam. Igyekeztem őt is meggyőzni, hogy nem kell félnie tőlem. Hamar megfigyeltem, hogy mennyire védőn mozog a kislány körül. Jó érzés volt rájuk nézni. Egy csodaszép sárkány, és egy aranyos kislány. Mangába illő páros. Mikor a lány megszólalt láttam rajta, hogy bár már szinte teljesen megnyugodott ő is, azért komolyan felzaklatta, ami az imént történt.
- Nagyon örülök, hogy tényleg semmi baj nem történt. A lelkiismeretem kiüldözne a világból, ha bántottam volna egy ilyen aranyos kisállatot, mint Yena. - igyekszem lezárni ezt a témát. Feleslegesnek éreztem firtatni, hogy mi történhetett volna, és mi nem.
- Ó, a szörnyek miatt nem kell félned - mosolyogtam rá. - Belegondolva hülyének érzem magam, amiért bármennyire elhittem amit az NPC-k mondtak erről a helyről. Nem fognak itt szörnyek felbukkanni, ne aggódj. - közben gondolatban még egyszer a falba vertem a fejemet, hogy elhittem ezt a butaságot a városbajárkáló mobokról. Nem baj, igyekezni fogok hasznosítani ezt a tapasztalatot a jövőben.
- Ne haragudj, ha megsértettelek – mondtam, miután kijavít a sárkányával kapcsolatban. Bár érezhetően nem neheztelt, de azért jobb az ilyeneket elkerülni. - Az alatt, hogy ő volt az első állatod csak azt értettem, hogy ő kelt ki a tojásból mikor játszani kezdtél. - egészítettem ki mondandómat, hogy tudassam vele, semmi ezen felüli dolgot nem értettem bele a szavaimba. Közben megállapítottam, hogy valószínűleg sosem fogom érteni az állatidomár kaszt kapcsolatát a tojásból kikelt állattal.
Ekkor tűnt fel, hogy Timidus pont olyan szemekkel nézett ránk, mint aki érti amiről beszélünk. Nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget, hiszen lehet csak rosszul láttam, vagy rosszul értelmeztem. Mosolyogva figyeltem, ahogy odaballagott a szekérhez, melyről Yena épp egy fadarabot próbált megszerezni, és segített a kis hiénának. Azután teljesen ledermedtem egy pillanatra. A sárkány, Timidus megszólalt! Reméltem, hogy nem veszi észre a pillanatnyi döbbenetet rajtam se a kislány, sem pedig a sárkánya. Emberi mértékkel ügyetlen bókjára hálásan rámosolyogtam. Nem sokszor hallottam életem során, hogy szép lennék.
- Köszönöm, Timidus, - válaszoltam neki még mindig mosolyogva.
Meglepett, hogy ilyen pontos adatot kaptam válaszul arra nézve, hogy Yena mióta van velük. Számomra sokat elmondott róluk, hogy így számontartják. Ezután ismét a kislány kezd beszélni. Hálás pillantással viszonzom, hogy megnyugtatott, nem volt tolakodó a kérdés. Ezután pedig kicsit váratlanul ért, hogy magázni kezdett. Azután belegondoltam, hogy a szemében a felnőttek közé tartozom, akiket megillet bizonyos tisztelet a gyerekek részéről.

- Először is – reagálok szavaira barátságos mosollyal kísérve - kérlek, hagyjuk a magázódást. Aincardban úgysem számít a kor, felesleges ez alapján megszólítani bárkit. Másodszor, nagyon szívesen veletek tartok, ha nem zavarja egyikőtöket sem a társaságom – nézek Timidusra, és Yenára is. Miután (Yenát leszámítva, aki még mindig a botokkal volt elfoglalva) jelezték, hogy ne aggódjak emiatt elindultam velük, magamban nevetve Yena és Timidus játékán. Épp olyannak láttam, mint amikor egy felnőtt, egy szülő játszik egy gyerekével. Szívmelengető jelenet volt, és örültem, hogy láthattam.

by **Shukaku** Kedd Nov. 22 2016, 16:40

Timidus nyugodt volt, csak éppen óvatos, mint mindig, ám a mosolyodat értő bólintással fogadta, jó jel volt. Ő azonban mindig óvatos volt, bárkivel is állt szemben, hiszen a kinézet nem jelentett Aincradban semmit. Talán itt az ideje kitérnem arra, hogy miért is nem kötötte az orrodra Shu már jó régóta, hogy ő bizony nem az a kislány, akit magad előtt látsz, hanem jóval idősebb, és azt sem, hogy ő lenne Aincradban az egyik utolsó, aki félne a szörnyektől a városon belül. A válasz nem bonyolult, mindössze két részből áll. Először is unta az ötvenes szintet, unta, hogy nagy legyen, és unta, hogy ennek a tudásnak a birtokában másképpen kezeljék, unta az elvárásokat és a felelősséget, és azt, hogy emiatt nagyképűnek gondolják akkor, ha el mer dicsekedni pár dologgal. Ezzel ellentétben szerette az egyszerűséget, szerette a kedves szavakat, amiket az olyan emberektől kapott, akik nem tudtak a koráról és a szintjéről, és azt is kifejezetten szerette, amikor valaki ilyen védelmezőn lépett fel mellette. Hazugság volt ez? Becsapott téged? Talán, mégis úgy érezte, hogy nem teljesen, hiszen a magázódás ettől függetlenül automatikusan a szájára jött (ahogy most is, az első megszólításod óta) minden esetben, amikor ilyen helyzetbe került, hiszen ha az önmagát vele szemben felnőttnek gondoló valaki kedves vele, akkor igenis megilleti a tisztelet. Ha röviden kell összefoglalni, az idomár nem szerette az előítéleteket, és az ezzel járó automatikus viselkedését az embereknek, amiket azok egy maximum szintű, a játék kezdete óta a világban játszó állatidomár játékossal és társaival szemben támasztottak; ám rendkívüli módon szerette azt, amit egy kislány és a játszótársai kaptak. Ha valaki pedig ezen túl is szeretné őt megismerni, akkor majd úgyis beleláthat a részletekbe. Shu érezte, hogy szeretnél tovább lendülni a témán, így lezártnak tekintette, és ugrott a következőre, azaz a szörnyekre. Viselkedésének magyarázatához hozzá tartozik, hogy nagyon ügyelt arra, hogy ne hazudjon, egyrészt önmaga miatt, másrészt azért is, hogy ne váljék hiteltelenné Timi szemében, akinek megtanította, hogy hazudni csúnya dolog. Így tehát nem játszotta el a félős kislány szerepét akkor sem, ha azzal még több kedveskedést bezsebelhetett volna, ehelyett ugyan kaptál egy hálás pillantást, ám láttatta azt is, hogy nincs szükség a nyugtatgatásra.
-Ne aggódjon, egyáltalán nem félek tőlük. Ha nem térünk le az ösvényekről, akkor kint is csak nagyon ritkán találkozunk velük, és Timi elijeszti őket, meg tud védeni. A városiak pedig néha mondanak butaságokat, de nem is kell mindig teljesen annak gondolni a meséiket. Ha nem is mind igaz, érdekesnek azért érdekesek.
Itt már meg sem nyomta a „városi” szót, nem is próbálta érzékeltetni, hogy ő nem használja az NPC kifejezést. Ha róla és a társairól volt szó, akkor jogosnak érezte kikérni a megfelelő szóhasználatot, ha azonban általában beszéltek a petekről, vagy általában az NPC-kről, akkor nem hepciáskodott. Nem mintha a másik szóhasználaton nagyon megsértődött volna, hiszen érezhető volt eleve, hogy nem sértésnek szántad, így tehát erre is heves fejrázásba kezdett.
-Nem, dehogy haragszom. Ez olyan, mint amikor valaki nem szereti ha san-t és hasonlókat használok, valaki pedig elvárja. Róla sem hinném, hogy megsértene bárkit is, csak azért, mert nem tudja azonnal.
Timidus megszólalása a szokásos meglepődést váltotta ki benned is, mint annyi más emberben, azt viszont nem akarták, hogy emiatt kényelmetlenül érezd magad, bár egyértelmű volt, hogy nemcsak, hogy észrevették a döbbenetet, de várták is, hiszen Shu szinte azonnal mesélni kezdett, hogy továbblendülhessetek.
-Szóval igen, ő volt az első, és az ő tojása pont olyan kékes-fehéres volt, mint a színe, és pöttyös. Akkor sajnos még nem volt Fotókristályom, a tojáshéj pedig elpixeleződött, de tipikus sárkánytojásos volt. Yenát már sokkal viccesebb lett volna látni kikelni, ő viszont máshogyan került mellénk...
Timidus eközben ismét biccentett a köszönet után, és egy rövid szívesennel el is intézte a dolgot. Mire a magázódás kérdéséhez értetek, meg is állították a kocsit egy, még a városrész többi épületéhez képest is rozogább házikó előtt, egy, az eszköztárból elővett kulccsal kinyitották a fáskamrán csüngő lakatot, és elkezdték bepakolni a gallyakat, még Yena is segített, bár utána még jócskán rendezni kellett, hiszen csak bedobálta.
-Rendben, Chakna. A néni ilyenkor a piacon árul, de a lakatot is mi adtuk neki, hogy ne rabolják ki. Egy régi küldetés volt elkapni a tolvajokat, akik állandóan kirabolták a kamrát, és újra feltölteni, azóta járunk ide segíteni. A lakat miatt a küldetés kirablós része már nem aktív, de amiért hozunk fát, azért a piacon olcsóbban tudunk tőle lekvárt venni. Tudod, van főzés jártasság, de bizonyos dolgokat csak küldikkel lehet megszerezni.

by Ajánlott tartalom