Holt Állatok Erdeje

Egészen addig nem is gondoltam bele, hogy külső szemmel nézve valóban ritka lootokat használok, amíg Leo rá nem világított a tényre.
- Mostanában már csak a legkiválóbb minőségű alapanyagokból főzök - mosolyogtam rá könnyeden - Időm pedig van elmászkálni értük és kikísérletezni az arányokat, így egyáltalán nem fáradtság - tettem hozzá, miközben előhúztam a Katanát, a jövevény viszont az igencsak elvarázsolt Miko személyében bukkant elő a bokorból, így a pillanatnyi feszültséget hamar felváltotta a vidámság és én jókedvűen köszöntem rá, mégha nem is hallott meg. Némiképp furcsálltam a lány hebegését és habogását, azt pedig végképpen, hogy Leo mintha észre se vette volna ezt, holott jól láthatóan feléje irányult a harcművész tincs-csavargatása és vöröslő pislogásai. Arra viszont, hogy esetleg megkérdezzem Mikot, jól van-e, nem volt lehetőségem: a lány kérdése megakasztott, Leo laza, reflexszerű válaszára pedig most én voltam az, aki a kelleténél egy fokkal halványrózsaszínűbb arccal, zavartan fordult el, inkább a kazamatát kémlelve.
Még jó, hogy pont ekkor jelentek meg a baglyok.
Leo szinte azonnal mozdult. Éreztem a körülötte izzó levegő feszültségét, ahogyan a mobokat vadgosta körülöttünk és hogy ez minél hamarabb megszűnjön, most megemelt sebzéssel szálltam bele a madáraprításba és próbáltam az összeset elpixelezni, amiket kaszttársam otthagyott.

A rúnám miatt 10%-al kevesebbet sebződök (3x14 helyett keményen 3x13-at xD).
A vértem miatt kapok +0.3 SP-t (5,6 --> 5,9).

Megemelem az erőmet, hogy one hit legyen egy bagoly, majd megy 5 támadás a mobokba, ilyen sorrendben (találat után megyek a kövire): #4,5,6,2,3. A permám miatt max 1-et hibázhatok, a gyűrűm miatt az első támadás nem fogyaszt CSP-t.
(Azaz, mivel Leo leütötte heteskét és egyeskét, Mikonak vagy nem marad mob, ha minden támadásom talál, ha meg marad, akkor is csak a hármaska.)

Kicsit úgy éreztem magam, mintha valami fontos történésből lettem volna kihagyva, ami kettejük között esett meg és ami Miko - mondjuk a bosshoz vagy a T5 kazamatához képest mutatott - reakcióját ennyire kiélesítette volna. Persze a lelkesedése és energiája semmit sem változott, így örömmel bólintottam rá a csatlakozási kérésre, az első adag bagoly leütése után viszont kezdtem egyáltalán nem érteni, mi folyik itt tulajdonképpen.
Mintha Miko észre sem venné, hogy Leo éppen min megy keresztül.
- Hamar üssük le őket, aztán irány a kazamata főboss - tanácsoltam a lánynak könnyeden és követtem Leot; felizzítva a Katanát pedig annyi baglyot pixeleztem el, amennyit csak ennyi idő alatt képes voltam.


A múltkori képim miatt még mindig one hit egy bagoly. Megy 5 támadás a megmaradtakba (#3,4,1,2,6), pixelezés után megyek a kövire. Az első 2 támadásom fix (ezekre nem is dobok), a többi háromból pedig max 1-et hibázhatok (azaz hiba esetén hatoska marad Mikonak, Leo által lesebzetten).

Szerencsére elég hamar végeztünk a második adag bagollyal is és így bőven volt rá lehetőségünk, hogy körülnézzünk lootok után az erdő egy kissé távolabbi részein is. Leo talált is egyet, amit mosolyogva köszöntem meg és én is nézelődtem még, felrugdosva néhol a fagyott avart, hátha alatta is rejtőzik egy tetem. A kazamata mélye viszont más mobokat rejtegetett és mire odajutottam, hogy segítek eltakarítani ezeket a lárvákat én is, már alig maradt, amit támadhattam.
- Ez könnyű volt - tettem is el a Katanát egypár vágás után elégedetten, próbálva nem odafigyelni a Miko-Leo párbeszédre, hogy pontosan milyen vacsoráról is van szó és miért. Csupán a lány esését néztem végig, majd arcomon egy félmosollyal segítettem őt fel, bár azért nem aggódva túlzottan, hiszen semmi baja nem eshetett a lánynak; ez nem az a világ volt - Köszi a segítséget, mindenkinek - mosolyogtam rájuk és még körbejártam a környéket megfelelő lootok után, amiből itt, az erdő legmélyebb pontján jócskán akadt is: ennyi elég lesz a karácsonyi nagybevásárláshoz és ki tudja... talán egypár egyéb ajándékhoz is :3

Leütöm a maradékot.
Kalandwarf lv0 --> lv1