[Küldetés] Bajkeverő állatok

by **Kirigaya Suguha** Szer. Júl. 01 2020, 15:12

Hosszú ideje megvan már annak, hogy az Állatok királya kiválasztott benneteket segítőül. Azóta lehetséges, hogy meg-meglátogattátok őket, átmeneti segítséget nyújtva, de az is lehet, hogy elfelejtettétek a petek kiterjedt, sűrű birodalmát. Akárhogy is, ezekben a napokban hirtelen üzenetet kaptok, egyenesen a királytól. Talán elhűlhettek rajta, mégis hogyan képes egy majom üzenetet írni, de ha jobban megfigyelitek, a rendszer valójában úgy érzékeli őt, mint egy küldetésadó NJK-t.

Kedves Tengerszem!
Vannak helyzetek, amelyet akárhogyan is próbálunk, képtelenek vagyunk megoldani. Kérlek haladéktalanul siess gazdáddal a 20.szint egyetlen hegyének sűrű erdejébe. Keressétek meg a legöregebb tölgyfát. Fel fogjátok ismerni!

Itt az idő hát, hogy gazdád újra bizonyítson és a segítségünkre legyetek. Remélem, nem csalódom benne!

Susaya, a majomkirály

by **Simeon** Szer. Júl. 01 2020, 21:07

Céltalanul hűsöltek a szobájukban lévő medencében. Tengerszem pillecukrot eszegetett, Simeon pedig hol a kezén lévő kesztyűt bámulta, hol az ablakon túli tájat. Egészen olyan volt, mint a régi kesztyűje és a csapatmunka is jobban ment kesztyűvel, mint síppal. A sípot még nem volt idejük megszokni.
Bárcsak visszajönne Chan, hogy elmondja miért adta oda neki!
Ekkor csippant egy üzenet és Simeon lelkesen csapott le rá: izgatottan pillantott a feladóra, de az nem Fuwa volt. Már találkozni akart a lánnyal. Annyi minden történt, amiről nem beszéltek még, a fiú pedig maga is meglepődött, hogy most senki másra nem kíváncsi, csak őrá; esetleg Leora még. Át akarta ölelni a lányt és megkérdezni tőle, miért hagyják itt az emberek, akikkel barátságot kötött. Először Danee, most pedig Chancery... ők fogadták be őket, pedig... mindenhonnan máshonnan kidobták őt a furcsaságai miatt. Tengerszemen kívül sokáig nem volt senkije, csak ők.
- Neked jött üzenet - mosolygott aztán a fiú és simogatta meg egyetlen petje fejét. Tengerszem rögtön eldobta a zacskót (ami a petnél igencsak nagy dolog volt!) és kíváncsian dugta oda fejét a panelhoz. Ki írna neki? Simeon csak nevetett és felolvasta a levelet; szemében - Tengerszemével együtt - izgatott szikra lobbant.

Alig tíz perc múlva már a huszadik szint mezején rohantak, lelkesen és tettrekészen, egyenesen az előttük magadosó hegy felé. Mióta kiállták a próbát, többször is ellátogattak ahhoz a különös fához és az odújából nyíló búvóhelyhez, segíteni. Sok idejüket töltötték ott; az előző hetekben viszont rendre elmaradtak ezek a kis kiruccanások. Talán ezért kereste fel őket Susaya levélben? Igazából a páros sose törődött sokat a miértekkel.
- Vajon az is egy olyan nagy fa lesz fura odúval, mint az első szinten? - ugrott át Simeon egy kiálló gyökeret és pihent le egy kicsit.
- Ph-hhh, brrrphph.
Simeon csak nevetett és utánaszaladt előretörő petjének.
- Várj meg!
Tengerszem persze nem tette. Ehelyett beleugrott egy pocsolyába és lefröcskölte a fiút, aki szeretetteljesen kapta fel és ölelgette meg a jókedvű, ám csurom vizes petet. Talán csak egy ilyen kalandra vártak: egy közös kalandra, tele állattal és soksok fénnyel! Ők pedig, a Fény Lovagjai nem futamodnak meg semmi elől, de nem bizony!

by **Kirigaya Suguha** Vas. Júl. 05 2020, 20:04

Már egészen közel jártok a megjelölt ponthoz, amikor hirtelen egy adag madár támad meg benneteket. Hirtelen nehéz megállapítanotok, milyen típusúak, de kicsitől a nagyig több is van közöttük, más-más színűek. Bár elsőre nem egyértelmű, végül az is kiderül számotokra, hogy ezek nem a kazamata mobjai; pet besorolásúak egytől-egyig.

Simeonnak a fejét, haját és ruháját csipkedik, körülötte röpdösnek, Tengerszemet pedig megpróbálják tőle elrabolni. Ez a művelet természetesen nem sikerül, de rátok bízom, hogy pontosan hogyan oldjátok meg a feladatot!

(Nyugodtak irányítsad a madarakat is, akik 5-en vannak. Egy héja, egy sas, egy galamb, egy feketerigó és egy holló.)

by **Simeon** Vas. Júl. 05 2020, 20:48

Tengerszem észrevett valamit. Simeon elé nyomult és két csápját felemelte, a jókedvű srác pedig nevetősen forgatta körbe a fejét, de nem ment tovább; ezt petje egyértelműen jelezte felé.
- Phhh-brrhph.
- Hát, tényleg zörögnek a lombok - vonta meg a vállát Simeon és nézte meg maguk körül az erdőt - De az a széltől is lehet, nem?
Kérdése viszont azonnal költőivé alakult át, amikor a lombok furcsa zöreje mellé szárnyak susogása is társult. Meg csőrcsattogás! Simeon csillogó szemekkel várta az érkezőket, persze azért harcra készen, miközben a fiatalkorú polip ha lehet még az előzőeknél is jobban felfújta magát, hogy nagyobbnak és vérmesebbnek tűnjön. És megjöttek!
- De sokan vannak! - ámult el a srác - Hékás, hagyjatok minket békén! - kezdett el hadonászni és már izzította volna fel a Chancerytől kapott kesztyűt, hogy ököllel belevágjon az egyikbe, amikor észrevette felettük azt a kicsi, sárga ikont. Rögtön le is engedte a kezét - Tengerszem, hagyd őket, petek! - ugrott azonnal elrugaszkodó petje után és ölelte át hátulról az értetlenkedő polipot, a madarak viszont ezt sem akarták engedni: el akarták választani a polipot az idomártól, ami - petek ide vagy oda - nem tetszett a páros egyik tagjának sem.
- Phhh-bbrhrph - torkollta le őket Tengerszem és eresztett közéjük egy kevés tintapacát, mire a madarak egy kevés időre szétrebbentek - Phhhbbrppph! Hhhhphp-ph! - magyarázta aztán, hogy őket a Majomkirály hívta ide és bizony segíteni jöttek.
- Így igaz! - bólogatott Simeon is, kezeit sértetten csípőre tette, de egy tapodtat nem mozdult egyetlen petje mellől - Nem akarunk titeket bántani! - nyújtotta aztán előre kezét, jobb híján a sas és a héja felé, mert mag éppenséggel nem volt nála. Hús viszont igen! - Kértek? - mosolygott aztán rájuk - Sajnálom, de nektek nincs semmim - fordult végül a rigó és a galamb felé és nagyban elkezdte törni a fejét, hogy vajon mit is adhatna nekik. Virágok mondjuk voltak nála, de... azokat idefelemenet szedte és egyébkéntis Fuwának, nem nekik! Tengerszem, ha megértették, amit mondott és abbahagyták a csipkedést, úgy kezdett megnyugodni és a gazdája kezében lévő húscafat láttán eszébe jutott, hogy bizony... enni kéne.
- Phhh-ph? - kockáztatta meg a kérdést, mire Simeon felkacagott és elővett neki egy pár darab pillecukrot.

by **Kirigaya Suguha** Vas. Júl. 05 2020, 22:07

A hús ötletére - bár egy pillanatra úgy néz ki, csökken a madarak támadása és mintha vágyakozva tekintgetnének az ételre - végül nem szűnik meg a támadóerő. Az ugyanolyan vehemenciával folytatódik, mint előtte, ha nem még erőteljesebben. A madarak láthatóan el akarnak távolítani innen titeket minden erejükkel.
A nagy kavarodásban azonban mozgolódást érzékeltek a bokrokból. Simeon bal irányból, Tengerszem azonban észrevesz valamit jobbra is. Lehet, csak a szemetek káprázik? Akárhogy is, egyszer csak a semmiből morgást hallotok, majd egy vetüléssel mellettetek terem egy puma. Egy nagyon is ismerős szempár villan rátok, mielőtt beleveti magát a harcba, majd - természetesen a segítségetekkel - sikerül végül előznie a madarakat.
Amikor aztán van végre egy lélegzetvételnyi időtök, azt is észrevehetitek, hogy régi ismerősötök erősen megtépázott, szőre foltokban hiányzik, szája sarka azonban vidáman görbül felfelé, ahogy rátok pillant.

by **Simeon** Hétf. Júl. 06 2020, 19:27

Simeon leengedte a karját a hússal.
- Pedig szokták szeretni... - motyogta értetlenül, de aztán a támadás erősödött, így mostmár ő is kénytelen volt bevetni az erejét és kesztyűje felizzott - Aki bántja Tengerszemet, azt megütöm! - fenyegette meg a peteket, igaz nem teljesen gondolta komolyan, mert... tudta, hogy ők erősek Tengerszemmel, ezeknek az állatoknak pedig biztos van valahol egy gazdájuk, aki nagyon várja őket vissza! Vagy éppen azért ilyen dühösek, mert már nincs? Tengerszem pedig eközben felugrott Simeon vállára és onnan ütögette el a támadókat, nem erőből, hanem inkább csápjai segítségével: ha valamelyik madár közel merészkedett hozzájuk, a fiatalkorú polip igyekezett megragadni őt és eldobni meszsire, nagyon messzire! De mindig visszajöttek.
- Phhh-hhbp-ph! - figyelmeztetett Tengerszem, mire Simeon (vele együtt) oldalra ugrott, hogy kitérhessen a bokrok közül érkező ismeretlen elől. Aki viszont megjelent végül, nem is volt ismeretlen!
- Szia! Jó újra látni!
- Ph-h! - köszönt Tengerszem is és büszkén húzta ki magát, hiszen végülis hárman kergették el a madarakat, nem? - Ph-h? Brrrphph? - csúszott aztán le gazdája válláról, amint megnyugodhattak egy kicsit és aggódón nézte a puma régen oly gyönyörű bundáját.
- Mi történt? Segítünk! - hajolt oda Simeon is és egyik, majd másik oldalról is megnézte az eredményt - Ezek a madarak voltak? Miért támadnak ránk? - kérdezte, mert tényleg, ő kezdte ezt egyre kevésbé érteni. Ha a Majomkirály uralkodik a gazdátlan petek felett és ő hívta ide őket, miért támadnak rájuk pont... petek?
- Messze van még az a nagy tölgyfa? Mit kell keresnünk rajta? Szerinted az a sas meg a holló meg a többiek visszajönnek még? - sorolta a fiú a további kérdéseit és közben (ha a puma is velük tartott) folytatták útjukat a megadott hely felé. Mármint... szerintük arra, de mivel koordinátát nem kaptak, hát úgy voltak vele, hogy bemennek az erdő mélyére és ott csak meglátják majd!

by **Kirigaya Suguha** Hétf. Júl. 06 2020, 21:25

- Én is örülök nektek! - szólalt meg fejetekben a már jól ismert, dallamos női hang. Aztán várt. Habár nem találkozott még túl sokat Simeonékkal - bár mindig ő fogadta őket, amikor segíteni jöttek a barlangba -, mostanra már megszokta a fiú lelkesedését és kérdészáporát. Most is jól tette, hogy nem egyesével válaszolgatott, habár az aggódó kérdés némi hálás fényt csalt szemeibe.
- Semmi bajom - nyugtázta és óvatosan megnyalta az egyik friss sebet. - Hamar begyógyul. Ami most fontosabb... A tölgyfa nincs messze innen, azonban már napok óta képtelen vagyok a közelébe jutni. Néhány fiatal petet kellene összeszedni onnan, akinek a programjuk hiába érzékelte, hogy hozzánk kellene jönniük, egyszerűen fiatal koruknál fogva képtelenek rá. Először elküldtük értük héját, de azóta sem tért haza. Utána még néhány tagunkat, ők viszont megtépázva és sérülten érkeztek vissza - a kölykök nélkül. Úgy tudjuk, héja valamire nagyon berágott, egy csapatot kovácsolt és most nem engednek senkit sem a tölgy közelébe - ráadásul minden petet és játékost megtámadnak, aki erre téved. Ennek az ügynek a lebonyolításában kértük a segítségeteket, mert úgy tűnik, magunk itt már nem boldogulunk.
Mindeközben Tengerszem érezheti azt a furcsa, bizsergető érzést, ami azt jelzi, hogy valaki figyeli. Azonban hiába fordul hátra, nem lát a bokrok levelének takarásában senkit. El is feledkezik az ügyről, amíg hallgatják a puma beszédét, később azonban hátulról hirtelen fejbe találja egy makk. Véletlenül esett volna épp oda, vagy valaki dobálózik? Ki tudja...

by **Simeon** Kedd Júl. 07 2020, 19:03

Sem Simeon, sem pedig Tengerszem nem volt meggyőződve róla, hogy a pumának semmi baja: a polip egyre aggodalmasabban hajolt közelebb hozzá, nézegette a sebeket és közben ráncolta narancsszín homlokát.
- Pbrp-ph? - kérdezett azért rá, biztos-e, de közben a puma tovább beszélt és ez elterelte a páros figyelmét. Szóval már nincs messze a tölgyfa! Simeon nyakát nyújtogatta, hátha megpillantja magasodni a lombok felett, de nem látott semmit, csak... zöldet. Soksok egysíkú zöldet. És ott kicsi petek vannak! Akiket el kellene hozni! Az idomár bőszen bólogatott, amíg Tengerszem inkább elismételgette magában a hallottakat és megpróbálta összerakni a képet.
- Héját? Azt a héját, aki most is megtámadott? - tudakolta az idomársrác és közben eldobta a még mindig a kezében lógó húsokat: tartósságuk már kezdte a végét járni - Igen, valóban elég agresszívak voltak - biggyesztette le ajkait és értetlenül megrázta a fejét.
- Brrrph-phhbr. Bhhprp? - kérdezte Tengerszem. Talán ha megtudja a kicsik faját, választ kaphat rá, miért viselkedik így a héja, vagyhát... a fiatalkorú polip remélte.
- És mi lesz a kicsikkel, ha időben nem tudjuk magunkhoz venni őket? - kérdezett aztán Simeon is, akit teljesen lenyűgözött polipjának érdeklődése a most kikelt petbébik iránt. Persze Tengerszem mindig szívesen segített tojást keltetni és minden mást is, de most valahogy még elkötelezetebbnek látta a polipot. Lehet azért, mert most tényleg nagy volt a baj és külön őt hívta erre a király? Simeon nem gondolkozott sokat a válaszon, csak elvigyorodott és belebámult a rengetegbe előttük. Csípőre tette a kezét, majd eszébe jutott valami és felnevetett.
- Akkor menjünk beljebb! És ha a madárcsapat visszajön, tudom, mit kell tenni! - mosolyodott el és nyújtotta ki kezét Tengerszem felé, aki értette idomárját, hát persze, hogy értette! A pet rábólintott az ötletre és Simeon mellett haladt, kartávolságon belül. Egészen addig... amíg fejen nem találta valami kemény.
- Ph-h? - fordult meg kíváncsian, de nem látott semmit.
- Mi történt? - állt meg Simeon is, mire Tengerszem mutatta neki és a pumának a makkot. Simeon szeretettel guggolt le és simogatta meg a polip fejét: biztos csak véletlen volt, nem igaz?

by **Kirigaya Suguha** Kedd Júl. 07 2020, 19:35

- Igen, őt. Nem tudjuk, mi ütött belé, miért nem jött haza és miért fordult ellenünk - csóválta meg a fejét a puma szomorúan.
- Úgy tájékoztattak, sasfiókák. Persze ez sosem teljesen biztos, mindig belecsúszhat egy kakukk a számításba. Azt nem tudom, mi lesz velük, de az biztos, hogy sürgősen szükségük van pár gondoskodó kézre. Az egyik társam - aki a bébikkel foglalkozik - azt mondta, egyedül még enni sem képesek, nemhogy vadászni... Remélem, nem éheznek hosszú hetek óta - csóválta meg a fejét gondterhelten.

Aztán Simeonnak támadt egy ötlete. Bár a puma kíváncsian pislogott felé, végül nem kérdezősködött, csak követte a párost mélyen az erdőbe. Miféle terv lehet?

by **Simeon** Kedd Júl. 07 2020, 21:02

Simeon hiába gondolkodott megoldáson a héja viselkedését illetően, nem jutott előrébb. Végül csak felnyögött és megrázta a fejét, tekintetét pedig morcosan irányította előre: ha az a héja mégegyszer megjelenik, bizony megmondja majd neki a magáét! Közben Tengerszem is kérdezett, a páros pedig csillogó szemekkel vette tudomásul a hírt.
- Szóval sasfiókák!
- Bhhpr-phh-h?
- Hát, a kakukk egy másmilyen madár. Odateszi a tojását a többi madár fészkébe és amikor kikel, őt is a többiek anyukája meg apukája eteti - felelt Simeon türelmesen és igyekezett felidézni, amit természetismereten és a szüleitől tanult erről - De ne aggódj, fel fogjuk ismerni! A sasfiókák ilyen szürkésfehérek, alig van rajtuk toll - magyarázta az idomár és kezeivel mutatta, hogy mekkorákat látott a tévében. Persze itt a játékban sokminden volt máshogy, de a fiú egészen biztos volt benne: ha meglátják a kicsiket, fel fogják ismerni.
A következő információk viszont már nem voltak ilyen pozitívak.
- Éhezni?
- Ph-bhh? - kérdezte a páros szinte egyszerre és tátott szájjal bámultak egymásra. Tengerszem még a csápjában lévő makkról is megfeledkezett és - már amennyire az aljnövényzetben tudott - elkezdett sietni. Simeon bólintott és követte; a következő métereket az erdő mélye felé szinte futva tették meg.
- Gyere, ne maradj le! Minél előbb segítenünk kell nekik! - unszolta az idomár a pumát, ám az izgatottságába mostmár némi harag is vegyült. Az a héja nagyon gonosz, amiért nem engedi, hogy azok a fiókák jó kezekbe kerüljenek! Nemsokára be is értek a madarak territóriumára, vagyis rettentő közel lehettek a fához, mert újra megtámadták őket! A héja, a sas, a galamb, a feketerigó meg a holló. Tengerszem és Simeon viszont már tudta, hogyan oldják meg, ezért mit sem törődtek a madarakkal és csak rohantak előre, árkon bokron át, amíg az a hatalmas fa a látóterükbe nem került. Ekkor aztán Simeon a kezét, Tengerszem pedig a csápját nyújtotta leghűbb társa felé.
- Petszokszorozás! - kiáltott fel Simeon és a kontaktus hatására nem több, mint huszonnégy polip jelent meg mindenhol körülöttük: ott lógtak a fák ágain, bokrokból bukkantak elő és többen körbevették a hármast is - Bleee - nyújtotta nyelvét a fiú a támadókra elégedetten és nevetve rohant tovább, maga mellett polipjával, aki viszont... nem az eredeti Tengerszem volt. Az öt madárnak esélye sem volt rá, hogy kiszúrják a valódit a sok közül, de nem ám! Támadhatták bármelyiket és igen, három csőrdöfés után meg is semmisültek a klónok, de mire mind eltűntek, már rég késő volt: a valódi Tengerszem a harcot kikerülve, teljes erejéből és elszántsággal csúszott át a növényeken, hogy észrevétlenül elérhesse a fát... és annak tetején a kicsiket.

by **Kirigaya Suguha** Kedd Júl. 07 2020, 21:26

Simeon elterelő hadművelete remekül haladt, az öt támadó összezavarodva fókuszált rá és a karjaiban lóbált polipra és egyre vehemensebben, magukat nem kímélve támadták őket folyamatosan. Héja igazán dühös volt, hangos vijjogásban tört ki és haragosan csattogtatta csőrét. Minden erejükkel azon voltak, hogy megakadályozzák a támadók közelebb jutását a fához.

Tengerszem gyorsan és ügyesen halad az aljnövényzet alatt, azonban most sincs egyedül. Alig pár méter megtétele után belefut egy furcsa, apró kis szerzetbe az avarban, aki tollatlan szárnyai között egy makkot tart. A kis sasfióka mereven bámul rá egy pillanatig, majd ijedten megfordul, csőrét és fejét egy falevél alá dugva. Apró teste remeg a félelemtől.

by **Simeon** Szer. Júl. 08 2020, 21:36

Simeon nem tudta levakarni arcáról az elégedett vigyort, héja ideges csattogását hallva. Úgy kell neki! Nem hagyta, hogy gondjaiba vegyék a kicsiket azok, akik tényleg, igazán értenek hozzá (mert ezt Simeon jól tudta, látta is sokszor, bizony!), ők akkor is megoldják!
- Mi csak biztonságba akarjuk helyezni a kis fiókákat - bólintott és tolta arrébb a dühös madarat - Miért nem engeditek? - kérdezte végül, mert ezt még mindig nem értette. Héja nem tűnt gonosznak neki, sem a többi madár - de akkor miért viselkednek így? Persze a srác nem hagyta magát és testével védte a karjaiban lévő polipot, hogy minél később érje őt három találat - amikor pedig ez mégis megtörtént, felkacagott és újra kinyújtotta a nyelvét. A körülöttük lézengő polipok ráakaszkodtak a madarak szárnyára és megpróbálták a földre kényszeríteni őket: Simeon célja egyértelmű volt. Minél tovább lefoglalni a támadókat, hogy Tengerszemnek több ideje legyen.

Eközben a fiatal polip óvatosan és hangtalanul, mégis a tőle telhető legnagyobb gyorsasággal igyekezett a tölgyfa felé. Átcsúszott egy kiálló gyökér alatt, át egy bokron és amíg annak maradék leveleit szedte ki két csápja közül, hirtelen mozgásra lett figyelmes. Megállt, először harcra készen, ám amikor meglátta maga előtt a kis árvát... Tengerszem azonnal leengedte csápjait és odacsúszott melléje.
- Phhh-phhbrp (Ne félj, nem bántalak) - fogta két csápja közé az egész testében remegő madarat óvatosan - Brrrph-hphp? - nézett először rá, majd a tölgyfára. Ha ez a kismadár tényleg leesett a fáról, ahogy azt a pet sejtette, biztos meg lehet rémülve, ráadásul olyan kicsike még! Hiszen repülni is alig vagy egyáltalán nem tud.
- Phh-brrph hhhpbrph-h? (Odafönt vannak a testvéreid?) - simogatta meg a madarat féltő gonddal és ha igenlő választ kapott, úgy két csápjával biztosan fogva a sasfiókát kezdett el felfelé mászni.

by **Kirigaya Suguha** Szomb. Júl. 18 2020, 13:12

Simeon fáradhatatlan volt, így hiába minden próbálkozás, a madaraknak végül visszavonulót kellett fújniuk - már csak azért is, mivel puma is beszállt a harcba, méghozzá igen eredményesen. Az út immár szabaddá vált, habár nekik még jóval tovább tartott, mint Tengerszemnek, aki időközben igen közel került a tölgyhöz.

A kismadár - nos, ezt a részét rád bízom. Akárhogy is történik a barátkozás, szeretném, ha sikerülne megnyugtatni végül, mígnem közösen tovább tudnak indulni és el is érkeznek a hatalmas tölgyig. A fa valóban óriási, van legalább huszonöt méter magas, teteje gigantikus lombkorona. Az ágak között odafönt pedig egy méretes, szépen rendben tartott fészket pillanthattok meg. Izgatott csiripelést hordoz magával a szél.

Valahogy fel kéne oda jutni és lehozni az állatokat, na de hogyan?

by **Simeon** Vas. Júl. 19 2020, 21:29

Simeon csípőre tett kézzel vigyorgott a hamarjában távozó tollasok után: azok csakhamar visszavonulót fújtak és még azt sem vették észre, hogy az igazi Tengerszem nincs sehol! A soksok polip semmivé lett, a srác pedig csillogó szemekkel fordult a puma felé:
- Jó kis csapat vagyunk, mi meg te! - nyújtotta pacsira a kezét, aztán eszébe jutott, hogy Tengerszem már biztos jócskán előrement - Gyere, érjük utol! - nevetett és sietősen indult tovább a hatalmas tölgyfa felé, ami már egyre közelebbinek és közelebbinek látszott!

A kismadár hatalmas szemekkel pislogott ki az őt körbeölelő, két narancsszínű csáp közül. Kérdőn oldalra billentette a fejét, majd... egyszerűen csak megrázta pihetollait és elhelyezkedett az újonnan kialakított kuckóban. Szárnyai között még mindig a makkot egyensúlyozta, kíváncsisága pedig hamar felülkerekedett félelmén. Ő is arrafele nézett, amerre a polip - a tölgyfa felé, végül bólintott, merthát igen, onnan esett ki. Talán. És igen, testvérei is vannak, ők viszont nem mertek kikukkantani a biztonságos fészekből. A két kérdésre két csipogással jelezte tehát, hogy igen és igen, Tengerszem pedig - bár nem volt biztos benne, hogy jól érti a madarat - végül úgy döntött, hogy megkeresi a kis sasfióka testvéreit is.
Az előtte álló út viszont (innen a talajszintről) még hat maradék csáppal is igencsak nehézkesnek tűnt.
- Phhh-brpph-h - veselkedett neki a hős polip, de csakhamar belátta, hogy így nem fog menni; két ág között pihent meg és folyton forgatta körbe a fejét, hogy nem látja-e valahonnan az érkező őrzőket. Mert igaz Simeonék biztosan feltarották őket, de végtelen ideig nem tudják, ugye? A fiatalkorú polip szinte kúszott a lombok között, mindig csak egy kicsit ment feljebb és próbált végig takarásban maradni - egy idő után viszont elfáradt, az a tölgy meg olyan magas volt! Kétségbeesetten nézett felfelé, mire az ölében lévő fióka kérdőn csipogott egyet, majd a polip arckifejezése láttán úgy döntött, hogy otthagyja a menedéket és inkább Tengerszem fején foglal helyet; onnan amúgyis szebb volt a kilátás. Nyolc csáppal pedig a polipnak is könnyebben ment - így haladtak ők ketten egyre feljebb és feljebb, észrevétlenségre törekedve.

by **Kirigaya Suguha** Csüt. Júl. 23 2020, 13:15

Tengerszem meg is pillanthatja, ahogy az ellenség visszatér, azok azonban őt észre sem veszik. Ehelyett egyenesen a fészekbe repülnek, ahol rövid idő múlva vad csiripelés támad. Tengerszem innen nem hallja, pontosan miről van szó, de ha egy picikét még feljebb mászik, tökéletesen megérti azt. A sasfióka láthatóan ismeri az idegeneket, talán még örül is neki, hogy láthatja őket. Akárhogy is, vagy kapálózni kezd, vagy pedig a szél támad fel hirtelen, hirtelen egyensúlyát veszti és lezuhan. Pontosabban zuhanna, mivel Tengerszem gyors és ügyes és megmenti új kis barátját, igaz?

Simeon és puma rohanvást igyekszenek a fához, rövid időn belül pedig meg is érkeznek. Láthatják, ahogy Tengerszem és egy kismadár küszködik épp felfelé a hatalmas fán és már egészen közel vannak a céljukhoz. Odaföntről vad csiripelés hallatszik és rövidesen meg is pillantják héját, ahogy hatalmasra tárja szárnyait. Remélem, ügyesen elrejtőztek, nehogy meglássa őket az ellenség. Vagy épp ez a cél, elterelni a figyelmüket, amíg Tengerszem magasabbra jut?

by **Simeon** Hétf. Júl. 27 2020, 14:11

- Phhh-brrrph? - kérdezte Tengerszem, miközben két ág között csúszott át, hogy elérhessen egy harmadikat. A feje tetején trónoló madárka kíváncsian billentette oldalra a fejét és csiripelt egy sort válaszul. Hogy mennyi testvére is van fönt? Hát, sok. Mindig lökdösik egymást élelemért és amikor a nagyobb madarak elmennek, nem csinálnak jóformán semmit. Pedig annyi makk van a közelben! Jót lehet vele dobálózni! A gondolatra a kis sasfiókának kiváló ötlete támadt és megforgatta a kezében lévő makkot, megfelelő célpont után nézve, de... nem volt senki a közelben, akit megdobhatott volna. Új barátját pedig nem akarta - inkább elejtette a játékszert és erősebben kapaszkodott a csúszós, narancssárga, de igazán kedves fejbe, Tengerszem pedig egy árnyalatnyival vörösebb lett, amikor megérezte búbján a kicsiny fióka szívverését.
Valamikor ekkor érhettek egymagasságba a fészekkel. Héja és a többiek megérkeztek, a láttukra kitörő öröm pedig egyértelműsítette a fiatalkorú polipban, amit a fióka szavai nyomán már sejtett. Ennivalót hoztak. Ők azok, akik gondoskodnak a fiókákról - kár, hogy odalent ezt Simeonék nem tudták, pillantott le a polip, de a levelek rejtekén gazdája aligha láthatta meg őt. Tengerszem közelebb húzódott, a sasfióka pedig éhesen tátotta száját és kezdett el verdesni, hogy odaevezzen - valahogy - a forrásig. A fiatalkorú polipnak megkordult a gyomra.
- Phhh-brh-php? - kérdezte, ám társa már a levegőben volt és egy szerencsétlen széllökésnek hála éppen rémülten csiripelve zuhant lefele. Tengerszem nem tétovázott: utánavetette magát a sasfiókának és pár méter múlva el is kapta, majd maradék csápjaival sikerült megkapaszkodnia az ágakban és így kicsit ijedten, de végül mindketten megállapodtak, biztonságban. A polip két csápjával fogta a kicsit és abban a pillanatban úgy érezte, hogy soha többé nem akarja elengedni őt.

Simeon tátott szájjal nézte végig a jelenetet. A barna-zöld tengerből elő-előbukkanó narancsvöröset, tetején valami egészen aprócska fehér-szürkével... majd a zuhanást, elkapást és megkapaszkodást; utóbbi láttán Simeon ajkát egy kiáltás is elhagyta.
- Tengerszem! - ijedt meg és innentől a madarakkal már egyáltalán nem foglalkozott: elkezdett rohanni a fa felé, nem érdekelte sem a veszély, sem a gyökerek, amikben el-elbotlott útközben. A srác szemei előtt csak egy szem polipja derengett és a régi, kellemetlen élmény, amikor utánaugrott a fekete mélységbe. Nem, ez mégegyszer nem fordulhat elő!
Simeon ott akart lenni, ha petje véletlenül megint lezuhanna.

by **Kirigaya Suguha** Szomb. Aug. 01 2020, 23:03

Az események hirtelen felgyorsultak. Habár Tengerszemnek semmi baja nem lett - ahogy a kezében szorongatott kissé ijedt madárkának sem, Simeon sietve útra is kelt drága polipjáért. Puma csak egy elismerő sóhajjal jutalmazta a jelenetet, mielőtt ő is előrefutott - épp időben ahhoz, hogy útját állja a hirtelen megjelenő héjának. A madár méretes karmaival csúnyán megtépázza az állatot, de egy támadás nyomán puma szájában is ott marad pár pixelezésre ítélt faroktoll. A helyzetet felismerve aztán a többi madár is Simeonék felé iramodik, úgy tűnik, egyelőre egyikük sem veszi észre Tengerszemet és a kis védencét.

Odafönt a kismadarak sorra dugják ki fejüket a fészekből és vad, élénk csiripeléssel jutalmazzák a harcjelenetet. Egyikük aztán észreveszi Tengerszemet és a kezében csücsülő fiókát is és vad csiripeléssel próbálja felhívni rá a többiek figyelmét is. Nemsokára a fél banda már őket nézi és mintha a szárnyaikkal feléjük mutogatnának nagy vidáman, míg a másik felét továbbra is a harc köti le. A nagy rémületben el is felejtik, mennyire éhesek voltak még az előbb.

A harc köztetek újra a madarak vereségével ér véget, akik annyira kifáradnak, hogy nem képesek elrepülni többé, így a földről tehetetlenül nézik végig, ahogy Tengerszem - és ha akar, Simeon is - eljutnak a kör végéig a fészekig, amiben - a kiszökött példányon kívül - további hat madárka lapul. Észrevehetitek, hogy nem csak sas, de másfajta madarak is ücsörögnek benne, habár nehéz megállapítani a fajtájukat. Vannak kisebbek és nagyobbak, színesebbek és szürkébbek, hangosabbak és csendesebbek.

by **Simeon** Szer. Aug. 05 2020, 21:54

Simeon végig Tengerszemet nézte. Átugrott valamit - nem is figyelte, mi volt az - és úgy iramodott teljes sebességgel a hatalmas tölgyfa felé... és kis híján bele is ütközött a nálánál gyorsabb puma hátába, amikor a héja eléjük került. Ez aztán kellően visszazökkentette az idomárt a közvetlen környezetébe: kesztyűs kezét maga elé emelte és kicsit ijedten pislogott a lombok felé, mert elvesztette szem elől azt a kis, narancssárga pontot.
- Kérlek, muszáj felmennem! El kell kapnom Tengerszemet, ha leesne - toporgott egyhelyben, de aztán csak belátta, hogy harc nélkül ez nem megy. De miért? Simeon nem értette, hiszen ők nem akarják bántani a kicsiket! Elkeseredetten rázta meg a fejét:
- Akkor is átmegyek! - ráncolta össze a homlokát és pár ütéssel (és négylábú társának segítségével) viszonylag könnyedén visszaverték ezt a támadást is. Az idomár aztán, amikor meglátta a fáradt héját, megenyhülve mosolygott rá és a többiekre - Ne aggódjatok, senkinek nem fog baja esni - guggolt le a feketerigóhoz és simogatta meg - Segíteni jöttünk! - bólintott a héja felé, aztán elrohant a társaság mellett és felkapaszkodott a tölgyfára, hiszen mégiscsak Tengerszem volt a legfontosabb! Ugye... ugye ő is rendben van odafent?

Tengerszem rendben volt. Még pihegett a hirtelen jött izgalomtól, de a csápjai között tartott, apró test izgatott mocorgása kíváncsivá tette.
- Phh-brrph? - kérdezte, a sasfióka pedig nagy szemekkel pislogott rá. Pár szó volt a válasz, aztán a madárka újra felreppent a fiatalkorú polip fejére és elhelyezkedett, szárnyával pedig a fészek felé mutatott. Tengerszem bólintott és elindult, óvatosan és lassan. Szóval Kimi - gondolkozott el közben és mosolygott hozzá. Kétségtelenül ő volt a legbelevalóbb fióka a fészekben, csak... még egy kicsit ügyetlen és meggondolatlan.
A polip nagyot sóhajtott, amikor rájött, mennyire jól kijönnének ők Simeonnal... és hogy mennyi bajt okoznának neki, ha vad ötletekről lenne szó.
- Tengerszem, jövök! - hallatta is hangját az emlegetett, a pet pedig örömmel pillantott le az alant elterülő tájra, Kimivel együtt. A kérdő csipogásra persze Tengerszem elmagyarázta a madárkának, hogy Simeon jót akar és az ő társa, akivel együtt járják a világot. A sasfióka nem teljesen értette, de figyelmét hamar az ő társai kötötték le, akik hangos csiripeléssel üdvözölték jöttüket. Talán Kiminek örültek ennyire, hogy meglett, de az is lehet, hogy sose láttak még polipot és annak szólt a felhajtás. Tengerszem gyorsan fel is csúszott a faágakból összetákolt építmény szélére és megnézte magának a bent tobzódó csapatot, a feje búbján trónoló madárka pedig közben mindenkinek elmesélte, hogyan jutottak vissza a fészekbe. Mire Simeon felért, a polip a fészek közepén mesélt, fején egy sasfiókával, körülötte pedig mindenféle madár csipogott - olyanok, amiket a srác még soha életében nem látott fiókaként.
- Sziasztok - bukkant elő Simeon feje és tátott szájjal nézett végig a kis társaságon - Mindenki jól van? Nem vagytok éhesek?
- Phh-h!
- Azt tudom, hogy te az vagy - nevetett Simeon és megsimogatta egyetlen petje fejét, vagyis... simogatta volna, ha a terület nem lett volna foglalt. Kimi, aki büszke birtokosa volt Tengerszem feje tetejének, játékosan megcsipkedte a srác kezét és barátságosan pislogott fel rá, mire az idomár felnevetett - Szia, hát te? - kérdezte a kismadarat, aki hamarjában válaszolt is.
Simeon megdöbbent rajta, hogy érti.
- Szia Kimi, én pedig Simeon - felelt rá egy kis szünet után és értetlenségét csak fokozta a tudat, hogy a többi kismadár hangját hallja ugyan, de nem érti. De persze nem gondolkodott sokat az érdekességen: inkább elővett az inventoryjából pár cafat húst, egy marék virágot és még mást is, amit madár-eleségnek vélt, és odatette a kicsik elé.

by **Kirigaya Suguha** Pént. Aug. 07 2020, 18:36

Puma ügyes, ruganyos léptekkel és karmai segítségével hamar felmászik a tölgyre mellétek, miután meggyőződött róla, hogy a többi madár mind ártatlan. A fiókák vidám és érdeklődő csiripeléseivel kísérve ellenőrzi a bébiket egyesével, de nem talál semmi kivetnivalót rajtuk.
- Nem értem - sóhajt fel. - Miért nem jöhettünk a közelükbe? Hiszen Héjának tudnia kell, hogy nem bántanánk őket...
A válasszal végül az egyik sasfióka szolgál. Lehet épp az, amelyik Simeon kezében - vagy Tengerszem fején? - ücsörög, lehet azonban egy másik példány is. Akárhogy is, elmeséli, hogy ők bizony nem árvák és nem kell rajtuk segíteni, ugyanis van anyukájuk - és ő vissza is fog térni. Nem szándékoznak sehová sem költözni és az anyukájuk azt is megmondta, hogy nem szabadna szóba állniuk idegenekkel.
Itt egy pillanatra megtorpan, töprengve mered rátok apró kis kerek szemeivel. Most jött csak rá, hogy bizony ti idegenek vagytok. Félénken odébb húzódik társaival együtt, de aztán előkerülnek a mindenféle csemegék, és a fiókák jóízűen rávetik magukat. Egy ideig csak a vidám eszegetés hangjait lehet hallani a fészekből. A csöndet aztán puma töri meg.
- Érdekes... Nagyon érdekes. Én azt az értesítést kaptam, hogy az állatok árvák, mióta megölték a gondozójukat, egy bizonyos Mariannt.
- Az anyukánk él! Nem ölték meg őt! Hazudsz! Vissza fog térni, csak nem tud a sok betolakodótól, az olyanoktól, mint ti! Miattatok nem ismeri már meg a hazavezető út szagát! - hangzik a dühödt kiáltás egyszerre több apró csőrből is. Az egyik fióka nagyot taszít Tengerszemen, egy másik pedig megcsipkedi Puma lábát, aki egy egyszerű, de morcos morgással rázza le magáról a madárkát.
Mindeközben a földön Héja és társai kezdenek ébredezni, magukhoz térni. Ők vajon tudják a válaszokat arra a rengeteg kérdésre, ami a fiókákat körbelengi?

by **Simeon** Szer. Aug. 19 2020, 18:23

Simeon és Tengerszem azonos szeretettel fogadták a melléjük érkező pumát. A polip elismerően nézte a nagymacska karmait és a mögötte tátongó mélységet, majd halkan felsóhajtott: ő, polip lévén, jobban szerette a tengerszintet, meg... mindent, ami alatta van. A fa teteje nem az ő világa volt és ahogy csökkent a veszély okozta izgatottsága, úgy húzódott közelebb Simeonhoz és dugta oda a fejét a fiú pólójához. Kimi közben Simeonnal ismerkedett.
- Szóval van egy anyukátok? Fura egy madár lehet, ha mindegyikőtöket ő... tojta - vigyorodott el Simeon bugyután és végignézett a színes kis csapaton. Kimi nagyokat pislogott rá, amíg testvérei többen is felcsipogtak és elhúzódtak a hármastól. Kimi viszont nem: ő még mindig Tengerszem fején ücsörgött és kíváncsian szemlélte hol a fiút, hol a pumát. Majd - ki tudja honnan - egy makk került a szárnyai közé.
Célzott és lőtt! Egyenesen Simeon homlokára.
Simeon értetlenül pislogott, ami egykettőre megtetszett a kis fiókának: nevetésszerű csipogást hallatott; úgy tűnt a móka egyelőre jobban érdekli, mint az eléjük kerülő csemegék. És Tengerszem? A fiatalkorú polip fejében Simeon kérdése óta az édesség járt és most, hogy a madarak után ő is kapott egy zacskó pillecukrot, elégedetten pihegett és hallgatta a párbeszédet.
- Ph-hh? - kínálta Kimit, a kis sasfióka viszont inkább egy húsdarabot nézett ki magának és hamarosan rá is vetette magát.
- A madarak is szag alapján találnak haza? - pislogott Simeon pumára és megvakarta a fejét - Pedig mi nem is vagyunk büdösek... járt itt valaki előttünk? - sorolta a kérdéseit, mert nem, egyáltalán nem állt össze neki a kép. Pedig odakoncentrált, nagyon! Kicsit körbe is szaglászott, de nem érzett semmi különöset.
- Nem értem... - rázta meg a fejét egyre kétségbeesettebben, ám amikor az egyik fióka meglökte Tengerszemet, rögtön megfeledkezett a problémáról. Mérgesen tette oda a kezét a meglepődött pet és a dühös madárka közé és igyekezett megakadályozni, hogy bárki is egyetlen polipja közelébe férkőzzön, de nem bántotta a kicsiket. Még Kimit is megnézte magának, aki időközben visszatipegett Tengerszem mellé, ám a fióka úgy tűnt nem érzi veszélyesnek sem őket, sem mást: megette a húst, aztán kíváncsian nézelődött erre-arra. Hamar észre is vette az érkezőket és hangosan, lelkesen csipogva mutogatott feléjük, közben pedig elkezdte mesélni a polipnak, hogy héja és a többiek miért is olyan fontosak számukra.

by **Kirigaya Suguha** Vas. Aug. 23 2020, 12:30

Kimi nagyokat pislogott, egyáltalán nem értette, miért lenne attól még furcsa az anyukájuk, hogy ennyi - és ennyi féle - testvére van. Fejcsóválását azonban egy teljesen másik szó váltotta ki.
- Nem madár. Az anyukánk ember - csicseregte hevesen, aztán - még mielőtt a téma folytatódott volna - hozzálátott, hogy megebédeljen. A következő kérdésekre csak a hús elfogyasztása után válaszolt, elégedetten hátradőlve méretes fészkükben.
- Igen. Nem. Talán. Nem tudom... De anya nem talál haza. Héja azt mondta, a csúnya bácsik nem engedik haza, akik itt járnak mindig a közelben. Héja szerint ti is azok vagytok, ezért lementem megnézni titeket. Meg akartam mondani, hogy engedjétek haza az anyukánkat, de aztán kiderült, hogy mégsem vagytok gonoszak.

Puma mindeközben feszülten figyelte a párbeszédet, amibe hol egyik, hol másik kismadár csiripelése is belevegyült, hol helyeslően, hol pedig megrovóan kiegészítve Kimi mondatait.

Héja és a többiek csapzottan, harctól kimerülten, de nem kevés elszántsággal szálltak be a fészekbe.
- Nem adjuk őket oda! Nem vihetitek el őket! - morrant rá pumára és szárnyait védekezően a fiókák fölé tárta. - Nekik van gazdájuk, aki még vissza fog térni és aki mellett remek helyük van! - csattogtatta csőrét élesen, társai pedig köré álltak, tollaikat borzolva, karmaikat élesítve.

by **Simeon** Hétf. Aug. 24 2020, 20:09

- Ember... - ismételte Simeon és az eleddig értetlen arckifejezése kezdett egyre kétségbeejtőbb lenni. De most az egyszer inkább visszanyelte a kérdéseit (legalábbis egyelőre) és helyette azt figyelte, hogyan falatoznak a madarak, mert bizony, az ennivaló mindig beválik! Simeon mosolygott és megsimogatta a pillecukrokat pusztító polipot.
De azért megnézte volna magának ezt a Mariannt, aki ember és mégse tud idetalálni látással vagy térképpel, csak... szag alapján. Vajon nem lát és azért? A nagy fejtörés közben maga Simeon is lehívta a menüjét és elővett egy perecet magának, így volt egy pillanat, amíg a hatalmas fészekben csak a halk csámcsogás és majszolás hallatszódott. Meg Kimi csőrének csattogása.
- Talán mi? - kapta aztán fel a fejét a srác, mire Tengerszem a fejét ingatta és a fiókákat megelőzve felelt a hónalját piszkáló idomárnak:
- Bppph-bppph. Hhhh-brph.
- Ó, tehát nem arra... - nevetett fel a fiú és arcán hatalmas vigyor terült szét.
Tengerszem már korántsem volt ennyire megkönnyebbülve.
- Hppp-ph, bhhhprhph?
- Igazad van - komolyodott el a srác és pumához fordult - Ha vannak valakik az erdőben, akik nem engedik haza, akkor segítenünk kell! - jelentette ki és nyomatékosan bólintott is hozzá - Ugye, Tengerszem?
- Ph-h!
Kimi szinte áhítattal hallgatta végig a párbeszédet, aztán azért rákérdezett, hogy biztos lehessen benne: ők tényleg segítenének az anyukájuknak hazajönni? Ha pedig eddig Tengerszem nem lett volna elég eltökélt, hát a kis sasfióka kérdésében csengő remény rengeteg motivációt adott neki - még maga is meglepődött, mennyire.
- Hát persze hogy! - bólogatott Simeon - Megkeressük és segítünk neki idejutni! - jelentette ki magabiztosan és már be is jelölte a térképen a fészek helyét, hogy visszataláljanak. Igaz ezt a nagy fát nem volt nehéz meglátni... hisz ők is, már messziről kiszúrták! Az idomárfiúnak fogalma sem volt róla, mi ebben a nehéz, de ez valami nagyon furcsa küldetés lehetett, így a srác ennyiben is maradt magával. Majd a Fény Lovagjai megoldják!
Valamikor ekkor érkeztek meg a felnőtt madarak, de Simeon hiába lendült előre, hogy megvédje a kicsiket, hamar észrevette, hogy nincsen rá szükség. Tengerszem bólintott és a két társaság közé csúszott, oldalán Kimivel, hogy lecsillapítsa a kedélyeket. Gyorsan elhadarta héjának meg a többieknek, hogy miket tudtak meg és azt is, hogy segítenek megkeresni Mariannt. Kimi pedig döntött: ő is segít!
- Phhh-bhhhpr - tiltakozott a fiatalkorú pet azonnal, de a kicsi rá se hederített: rászállt először Tengerszem fejére, majd miután a polip gyengéden de határozottan visszatette a testvéreihez, Simeon vállán találta meg a biztos pontot. A srác pedig csak pislogott és nézte a két petet - aztán felnevetett és magához ölelte a polipot, aki Kimi helyett mostmár Simeon pólójának folytatta a dohogást.
- Szóval, mi tényleg segíteni jöttünk! - fordult aztán a nagyobb madarak felé - Mit kell tudni erről a Mariannról, hogy néz ki és hol láttátok utoljára? - kérdezett körbe és várta a válaszokat akár a fiókáktól, akár a nagyoktól. Erre aztán már Tengerszem feje is előbukkant a póló gyűrődéseiből és feszülten figyelt, Kimi pedig... Kimi nekiállt tollászkodni. Meg persze válaszolt is, ha más nem előzte be, de fel kellett készülnie az utazásra, de fel ám! Ilyen össze-vissza álló pehelytollakkal nem vághatott neki a nagy mentőakciónak.

by **Kirigaya Suguha** Szer. Szept. 09 2020, 14:57

A kedélyek lassan lenyugodni látszanak, mi több, miután Simeon kijelenti, hogy segít megkeresni Mariannt, egyszeriben minden jelenlévő tekintete felragyog. A fiókák hálásan és boldogan csiripelnek, a madarak kissé bizalmatlanul, de beleegyezően bólintanak. Puma közben morcosan csóválja a fejét és olyasmiket motyog magában, hogy "Ezt feltétlenül jelentenem kell". Akármit is jelentsen ez és akárkinek is kellene jelentenie.
- Anya nagyjából ilyen magas - csicsergi az egyik fióka, jó magasra emelve a szárnyát, amennyire csak sikerül neki.
- És sötét fekete haja van, sötétebb, mint neked - teszi hozzá a másik.
- És nagyon szereti az édességet! - ugrik nagyot egy harmadik.
- Kék szoknyája van. Meg fehér. És piros és sárga. Nagyon szereti a sárga színt!
És ezt így folytatják szüntelen, de hogy pontosan hogyan is fest ez a Mariann, arról sajnos nem sikerül pontos tájékoztatást adniuk. És épp ez a baj, ugyanis mint később kiderül már az idősebb madarak is megpróbálták megkeresni a lányt, csakhogy ez olyan volt, mint tű a szénakazalban.

Kis töprengés és hezitálás után a megoldást végül - csodák csodája, milyen okos is ez a madár! - Kimi szolgáltatja. Ahogy kifelé bámul valamiért a fészekből, egyszerre nagy hévvel kezd mutogatni.
- Nézd! Anya pont olyan, mint ő ott!
És ahogy jobban megnézitek egy átlagos, sárga szoknyás és kezdőnél alig magasabb felszereléssel rendelkező japán lány fut felétek nagy hévvel, kissé megtépázottan, lecsökkent életcsíkkal. Arcán aggodalom ül, titeket viszont még nem vett észre a lombok sűrűjétől.

by **Simeon** Szer. Szept. 09 2020, 20:04

Tengerszem figyelt és fordított. Szóval sötét hajú, meg sárga is van a szoknyájában, meg... Simeon kétségbeesetten nézett egyik kis fiókáról a másikra és kezdett belezavarodni a sok információba, amit polipja a madarak nyomán hadart szünetelen. Pedig ő nagyon igyekezett mindent megjegyezni! - csak éppen... ez túl sok volt neki.
- Édességem az van. Az mindig van - ragadta meg az első, számára is világosan érthető morzsát és bólintott is mellé - De ha tudjuk a nevét, majd írok neki egy üzenetet! - jött egyszeriben rá és csillogó szemmel nyitotta le a menüjét, hogy el is kezdhesse a műveletet. Rettentően örült neki, hogy talált egy megoldást, Tengerszem pedig, ahogy előkerült az üzenetküldő panel, máris ott termett és kíváncsian dugta oda narancsszín fejét a képernyő elé. Ám ekkor... a narancs mellett megjelent egy fehér kobak is. Kimi izgatottan csipogott és csőrével meg-megkocogtatta a hologramot, sikertelenül. A kis sasfióka nem igazán értette, de hamar el is veszítette az érdeklődését: mozgást észlelt a távolban!
- Ph-hh? - kapta fel a fejét Kimi hívására Tengerszem is és igaz egy pillanatig nem tudott dönteni a betűk és Kimi között, de végül lekászálódott Simeon válláról és odacsúszott a fészek széléhez.
- Phhh... phh-bbrhph! - szólt gyorsan Simeonnak is.
- Szóval ő pont olyan? - kémlelt a távolba izgatottan - Várjunk csak... olyan, vagy ő? - tette fel a kérdést, de ahogy a lány közelebb ért, az összeszokott páros egyszerre vette észre annak életcsíkját - Gyere Tengerszem, segítsünk rajta! - kiáltotta azonnal és már ugrott is ki a fészekből, hogy szépen óvatosan, de a lehető leggyorsabban másszon le a hatalmas ágak között. Tengerszem pedig követte a példáját, így aztán jó későn vette észre a kíváncsi fiókát, aki ügyetlenül, de kitartóan követte őket lefelé.
- Ph-hhh-bpph! - szólt oda, de Kimi csak megrázta fejét és felszállt. Ő is jönni akart, hát jött is! Szárnyai között egy újabb makk jelent meg, kilövésre készen, de amíg a kis sas nem látott a lány mögött üldözőket, nem volt oka eldobni azt. Simeon közben földet ért és el is kezdett rohanni.
- Szi... szia! - botlott meg egy gyökérben, majd állt fel hatalmas vigyorral - Megsérültél, kell segítség? - kérdezte azonnal és nagyokat pislogott, miközben végignézte a játékost tetőtől talpig.
- Te vagy Mariann? - mosolyodott aztán el és igenlő válasz esetén, ha a helyzet úgy hozta, már hívta is elő az inventoryjából a zacskó pillecukrot - A fiókák azt mondták, szereted - nyújtotta felé biztatón. Eközben odaért melléje a fiatalkorú polip is és irigyen pillantott fel az édességre, majd megnyalta a szája szélét. Kimi pedig Simeon fején landolt és egy ideig még próbálta kiszabadítani karmait a fiú hajából, de rögtön ezután az érkező felé fordult: ugye az anyukája jött vissza? Vagy nem?

by **Kirigaya Suguha** Csüt. Szept. 17 2020, 20:39

A különös lány ijedten és távolságtartóan reagál először a Simeon-Tengerszem párosra, de miután rájön, hogy nem akarnak neki - és a fiókáknak sem - ártani, megenyhült és fáradtan rogyott a földre. A pillecukrot természetesen elfogadta és még egy halovány mosoly is derengeni kezdett az arcán, miközben elmajszolta azt.
- Kimi, hát te meg mit művelsz? - nevetett végül fel megkönnyebbülten, ahogy észrevette a fiókát Simeon hajába ragadva. Karját nyújtotta a kisállatért, miközben Puma is megjelent a többiekkel. A fiókák ugrándozva, csipogva örültek az anyukájuknak - mert közben kiderült, hogy valóban ő tért haza -, a lány pedig alig két perc alatt elemi pusztítást végzett a pillecukrokkal majd egyesével magához ölelte mindegyik kölyökmadarat.
- Jajj de hiányoztatok nekem - sóhajtott mélyet. A kedélyek végül csillapodni kezdtek és gondolom mindannyian kíváncsiak vagytok rá, mégis mi történt vele és hogyan keveredett így el.
- Csak egy egyszerű küldetésnek indult, de aztán rengeteg rossz dolog történt - csóválta meg a fejét fáradtan már csak attól is, ahogy az emlékeket felidézte. - Egy csapat férfi támadt rám, közülük az egyik a társam volt a küldetésben. Meséltem neki a fiókákról korábban, ő pedig el akarta vinni őket. Nem tudom, mire kellettek neki, de fogva tartottak, bántottak és éheztettek. Azt mondták, nem eresztenek el, amíg el nem árulom, hogy találnak ide. Végül... - az elbeszélés itt abbamaradt, mert a lány zokogásban tört ki. - Nagyon sajnálom, de elmondtam nekik. Azt hittem, hogy mire hazaérek már egyikőtöket sem találom itt. Siettem, ahogy csak tudtam, de bekeveredtem egy kazamatába és... - felpillantott az életcsíkjára, ami bár lassacskán kezdett visszatöltődni, még mindig szánalmas látványt nyújtott. - Nem tudtam mit csinálni, mert nem pakoltam sokat erőre, a petem pedig - ölelte magához az egyik aprócska fiókát, aki kicsit kilógott a sorból a többiek mellől sárga tollával és dallamos hangjával - Maryt itt hagytam, hogy vigyázzon a kicsikre. Nem hagyhatom még egyedül őket, hiszen olyan apróak. Na de ti is meséljetek, hogyhogy nem találtak még ide azok a férfiak?

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Bajkeverő állatok

[Küldetés] Bajkeverő állatok

Re: [Küldetés] Bajkeverő állatok

Re: [Küldetés] Bajkeverő állatok

Re: [Küldetés] Bajkeverő állatok

Re: [Küldetés] Bajkeverő állatok

Re: [Küldetés] Bajkeverő állatok

Re: [Küldetés] Bajkeverő állatok

Re: [Küldetés] Bajkeverő állatok

Re: [Küldetés] Bajkeverő állatok

Re: [Küldetés] Bajkeverő állatok

Re: [Küldetés] Bajkeverő állatok

Re: [Küldetés] Bajkeverő állatok

Re: [Küldetés] Bajkeverő állatok

Re: [Küldetés] Bajkeverő állatok

Re: [Küldetés] Bajkeverő állatok

Re: [Küldetés] Bajkeverő állatok

Re: [Küldetés] Bajkeverő állatok

Re: [Küldetés] Bajkeverő állatok

Re: [Küldetés] Bajkeverő állatok

Re: [Küldetés] Bajkeverő állatok

Re: [Küldetés] Bajkeverő állatok

Re: [Küldetés] Bajkeverő állatok

Re: [Küldetés] Bajkeverő állatok

Re: [Küldetés] Bajkeverő állatok

Re: [Küldetés] Bajkeverő állatok

Re: [Küldetés] Bajkeverő állatok