Re: Kezdetek Erdeje

by **Shukaku** Szomb. Dec. 26 2015, 19:06

Shu látta a fiún, hogy nagyon mehetnékje van már, de szerencsére azt is látta, hogy nem az ő társaságát unja, hanem csak zabszem van a fenekében, avagy, hogy szebb képpel éljek, élni akar az új világ számtalan lehetőségével. Persze Shu most már akkor sem engedné el, ha le kéne fognia ahhoz, hogy visszatartsa. Túlságosan látszik rajta, hogy Ébredő, őket pedig nem szabad csak úgy elengedni a vakvilágba, főleg nem védett területen kívül, mert az is lehet, hogy soha nem látná őt viszont. Tehát mivel Shunak kötelessége segíteni és megvédeni a kicsiket, ez a kötelességtudat akkor is érvényt szerez magának, ha a delikvens nem akarja, hogy segítsenek neki. Most szerencsére nem ez volt a helyzet, és volt mire válaszolni.
-Hát... az elérhető legmagasabb szintű vagyok. Ötvenes. De... ez nem számít, azért nem szoktam mondani, mert nem szeretek kérkedni, meg egyébként is Timi érdeme. A másiknál pedig... hát... ez így elég tág kérdés. Az első, és legfontosabb, hogy fedél kell a fejed fölé és meleg étel a hasadba. A céhvel és a barátaimmal üzemeltetek egy Dojot, ahol kaphatsz ingyen szállást meg ételt.
Átnyújtott két kézzel rajzolt szórólap szerűséget. Csak egy Dojo képe volt az egyiken, meg a koordináták. A másikon a Szabad Rablás Boltocska felirat állt, és másik koordináták.
-Az a második szintén a céhünk boltja. Piciknek adunk ingyen felszerelést... vagyis... hát becsületkassza, de ingyen is el lehet vinni, csak vissza kell hozni, amikor már nem használod. Egyelőre ez a kettő a fontos. Utána ugye majd kell neked pénz meg Exp, de nemsokára erre is rátérünk.
A picizésre csak egy nyelvkiöltést kapott, amivel Shu igazolta érettségét, Timi újbóli felemlegetésére pedig egy újabb kuncogást.
-Nem a sárkánnyal volt a gond, hanem azzal, hogy úgy beszélsz róla, mintha a tulajdonom lenne. Timi a saját maga tulajdona. És igen, pet, és tollas sárkány, és a társam és a barátom.
Igazából már testvérként gondolt a sárkányra, de ezt az idegenek úgysem értették volna meg.
-A fejlődés is egyszerű. A városon belül a Főtéren van sok tábla, rajtuk küldetésekkel. Ott vehetsz fel, és ha teljesíted, akkor kapsz jutalmat. Ezen kívül lehet küzdőterezni is. Ne aggódj, ha a biztonságos opciót választod, akkor a rendszer megvéd ha veszítenél, és még azért is kapsz jutalmat. Ezen kívül lehet szafarizni. Vannak ugye olyan mobok, akik bántanak, belőlük kapsz Ext-t meg droppot, ha legyőzöd őket. Vannak olyan mobok, akik csak azért vannak, mert ez egy erdő, és állatok nélkül fura lenne. Őket hiába bántod, nem kapsz értük semmit. Valószínűleg te is egy ilyen lényecskét ölhettél meg. És vannak a szafaris mobok, akiket el kell kapni, és jelvényeket, pénzt, meg néha Exp-t kapsz, ha teljesíted a feltételeket. Ha ideadod a kezedet, és beléphetek a menüdbe, akkor megmutatom, hogy hol találod.
Nyitott tenyerét a másik elé helyezte, és várta, hogy beleegyezik-e.
-A harcrendszert majd Timi elmagyarázza. Ő ért az ilyesmihez.

IC, azaz a játékon belül, a karaktered szempontjából ő kap Exp-t, ha mobokat öl. OOC, azaz játékosok szempontjából azonban csak küldetések végén, küzdőterek végén kapnak. Ez azért van, mert mindenki leírná, hogy megölt ezer vadkant, és mindenki százas szintű lenne, nem lenne benne semmi érdekes.

by **Ritsu** Szomb. Dec. 26 2015, 19:43

Nagyon örültem amikor Shu önakaratból akart segíteni és hát bele is egyeztem.
-Azta! Jó nagy szintű vagy,.
-Biztos nagyon sokat beleadtál nap mint nap..
Fűztem hozzá halkan.
Átvettem a papírokat amit átnyújtott és elolvastam őket. Mind a kettőn egy helyiség.. vagy mi volt na meg koordinátái.
-Őő, köszi szépen, majd lehet benézek.
Annyira beleéltem magamat, hogy teljesen elfeledkeztem arról, hogy mit esküdtem a játék elején. "Én fogom egyedül kivinni az összes emeletet..Segítség nélkül." Tudtam, hogy neki sem lesz annyi ideje rám, mint én azt gondoltam.
-Értem, akkor gondolom te egy Állatidomár vagy, igaz ?
Hallgattam tovább Shu fejtágítását amihez hozzá is akartam fűzni pár dolgot.
-A fejlődés már látom, hogy nekem így is, úgy is nehéz lesz.
Mire kimondtam a mondatot újra elkezdtem mosolyogni, mutatva hogy egy balfék vagyok, és hogy nehéz lesz velem az élete, mármint az a kicsi is.
-Egyébként ha kérhetek még valamit, akkor az az lenne, hogy izé hát..
Ebben a pillanatban olyan hevesen vert a szívem, mint még soha pedig csak annyit akartam mondani neki hogy ne bánjon velem úgy, mint egy ötévessel. Ez miatt nem tudtam neki elmondani azt, amit akartam.
-Hogy izé.. A .. A Timitől .. Igen a sárkányodtól hogyan tudnék tanulni ?
A lány a kezét nyújtotta felém azért, hogy segítsen a dolgokban. Amikor megláttam Shu minden arcvonásait az egyik osztálytársamra emlékeztetett aki mindig piszkált minden negatívumom miatt. Egyből elszállt a jókedvem de, próbáltam elrejteni régi érzéseimet hogy még véletlenül se higgyen valami gyáva nyúlnak. Mivel ezt vártam, hogy valaki segítsen egy picit is, ezért egyből megfogtam a kezét és vártam.

by **Shukaku** Szomb. Dec. 26 2015, 20:11

Shu csak legyintett, és próbálta terelni a szót már tova, de azért a kis pír ott volt az arcán, na meg persze a jóleső érzés, amiért dicsérik. Tudta jól, hogy a szintjeinek növekedése főleg Timidus érdeme, de azért ő is ott volt mindig a sárkány mellett, na meg persze az is jólesett neki, ha Timit dicsérik, szóval újra elmormolt egy halk, de azért jól érthető köszönömöt. Dicsekedni azonban, ahogy mondta is, nem akart, olyannal meg pláne nem, ami nem is volt igaz, szóval hevesen rázta a fejét.
-Nem, dehogy! Én csak játszom, jól érzem magam, és a szintek csak úgy jönnek. Mindenki azt hiszi, hogy farmolni kell, meg állandóan küldetéseken lenni, meg nem is tudom... pedig nem. Egyszerűen csak élünk a lehetőségekkel. Úgy vettem észre, hogy aki állandóan a fejlődésen agyal, meg munkának veszi a dolgokat, nem mókának, az egyrészt rosszabbul fogja érezni magát, másrészt lassabban is fejlődik.
A lehet benézek nem volt az a válasz, amit várt, de nem haragudott meg érte. A fiú nem tudhatja, hogy régen mennyit kellett küzdeni azokért a dolgokért, amit ő most ingyen a kezébe nyomott, de mivel nem az volt a lényeg, hogy hálásak legyenek, hanem az, hogy az idomár segíthessen, így nem aggódott emiatt, és nem is tartotta fontosnak kiemelni. Mindösszesen meglepődött picit.
-Igen, idomár vagyok. A fejlődés miatt pedig tényleg ne aggódj. Seperc alatt meglesz, ha ügyi vagy.
Igen, Shu imádott anyáskodni, imádott törődni, és igen, túljátszotta a szerepét, de nagyon örült annak, hogy most végre ő segíthet másokon, hogy elérte azt, hogy rá lehessen számítani, és tett is érte. Megfogta a fiú kezét, belépett vele a menüjébe, majd lassan elnavigálta a szafarihoz.
-Itt nyiss magadnak egy új gyűjteményt, utána pedig megmutatom, hogy hogyan kell vadászni. Timi pedig... egyszerűen csak hívd Timinek. És szerintem az a legegyszerűbb, ha tőle magától kérdezed meg.
És sárkány oda is fordította a tekintetét a fiú irányába, és várta a kérdést.

by **Ritsu** Szomb. Dec. 26 2015, 21:16

-Hát azért ez a játék nem csak annyiból áll hogy jól érezzük magunkat, meg minden, az életed múlik rajta azt ne felejtsd el.
Végre tudtam én is mondani én is valami fontosat.
-Amúgy, belegondolva.. Szeretnék majd a boltotokból venni egy jobb kardot ami lehetne egy kicsit nehezebb is, meg nem ártana ha erősebb is lenne valamennyivel. Mintha túl könnyű lenne ez a kard nekem. Remélem tudsz majd segíteni a felszerelés választásában is, mivel nem vagyok biztos a döntésemben és gondolom te többet tudsz ezekről mint én, legalábbis remélem.
Megmutatta a lány hogy hol kell csinálni gyűjteményt, majd kis idő múltával készen is lettem vele. Eleinte elég nehézkesen ment ez a gyűjteményes dolog, de aztán belejöttem és végül sikerült megcsinálnom.
-Ehh, azt hiszem hogy készen vagyok a gyűjteményes dologgal. Most már megyünk harcolni ? Vagy előbb kivesszük a felszereléseket ?
Annyira tetszett az a harc az erdőben, hogy már vártam hogy menjünk tovább, de mintha Shu visszafogott volna. Na de a hülye gondolkozásaim után kivettem a zsebemből a masnit amit kaptam tőle, és a kezemre kötöttem, olyan szorosra, hogy még a fene se tudja letépni rólam. Az emlékek mindig is fontosak voltak nekem szóval muszáj volt felkötnöm.
Timi felém fordult ami miatt eléggé meglepődtem, elsőnek azt hittem valami támadó pozícióba állt, de rájöttem hogy ezt csak beképzeltem magamnak. Mivel ő egy pet, ezért nem gondoltam volna hogy ért a szavakból. Én is így tettem és feltettem neki a kérdést.
-Nos,ő..Timi..Izé, majd tudnál nekem segíteni a harcrendszerben?

by **Shukaku** Vas. Dec. 27 2015, 17:05

Shu legyintett, majd sóhajtott egy nagyot, és lassan csóválni kezdte a fejét.
-Neked is bemesélte valaki ezt a meghalós izét? Nem kell aggódnod, annak a nagy része csak hablaty. Persze ha meghalsz, akkor kiesel, de egyrészt nagyon bénának kell lenni ahhoz, hogy elpixeleződj, másrészt pedig nem egyszer láttunk már olyat, hogy valaki visszatért a halálból. Szóval ez az életed múlik rajta dolog eléggé sántít. Óvatosnak kell lenned, tehát ne ugorj egyedül minibossok elé, vagy ilyesmi, de azért rettegni nem kell. Csak annyira, mint a kinti világban. Tudod, szétnézel mielőtt lelépsz a járdáról, meg ilyenek. Igazából ugye nem is mehetsz olyan szintre, ahol nem tudsz még megmaradni, szóval csak az emberektől kell félned.
A masni már megmosolyogtatta, szóval összecsapta a kezét, mintha ezzel egy nagyon fontos dolgot tudott volna le, majd folytatta, ám ismételten fejcsóválás következett, ám immár a tiltakozás jeleként.
-Én? Dehogy értek én a felszerelésekhez! Én csak a színét állítom össze, meg ha valamelyik nem tetszik, akkor megváltoztatom az alakját a boltban. Az, hogy melyik legyen, meg a pontok, meg az összes ilyen hadi izé az Timi asztala. Egyébként pedig kukkants ide!
Mutatott a fiú paneljén pittyegő kis ikonra, és ha engedte, akkor megnyitotta az ujjával.
-Már meg is csináltál egy teljesítményt azzal, hogy megcsináltad a listádat.
És valóban, az üzenetben az szerepelt, hogy sikeresen teljesítette a „Nehogy elfelejtsem...” elnevezésű teljesítményt, és jutalmul tíz arannyal lett gazdagabb.
-Itt van a menüdben a lista a teljesítményekről. Csak ki kell választanod egyet, amelyiket meg szeretnéd csinálni, utána pedig... na azt majd elmondom, amikor elindulunk vadászni. Ha esetleg találkozunk valami olyan mobbal, akivel harcolhatsz is, akkor majd harcolunk... de az már Timi dolga.
És ha már Timi, a sárkány bólintott, és illedelmes pethez illően válaszolt a fiúnak.
-Tudnék, ahogyan a vadászatban is segítek. Kelj fel, és induljunk.
A hangja nem volt gépies, de nem is volt emberi, mert nem tükrözött sok érzelmet, nem volt se parancsoló, se izgatott, mindössze kijelentette a dolgokat vele.

(Te pedig beírhatod a gyűjteményedbe az első teljesített teljesítményt, amit ebben a topikban, ilyen módon kell bejelenteni, hogy megkapd érte a jutalmadat OOC is. :3 )

by **Ritsu** Hétf. Dec. 28 2015, 16:55

-Ezt nem bemesélték ez így van! Jobb félni mint megijedni!
Mondtam felemelkedett hangon a lány felé.
-Hiszen.. A.. A fejlesztő is mondta! Kayaba Akihiko! Ő maga mondta a játék elején!
-Ha te nem hiszed el ezt nem az én bajom, de ha egyszer a halál szélére jutsz, jusson eszedbe amit az imént mondtam.
Miért is segít rajtam ? Miért pont rajtam ? Én is csak egy játékos vagyok a sok közül.
-Egyébként is, megoldom magam is a felszerelést. Annyit csak megtudok tenni a saját érdekemért. Ja és igen.. A kinézet ha esetleg nem tetszene akkor remélem át tudnád nekem alakítani, tudom, nem a kinézet a lényeg, de ha már tudsz rajta alakítani akkor használjuk is már ezt a képességet vagy mi ez..
Annyira irritál hogy mindenbe a húgomra hasonlít. Parancsolgat és még segít is rajtam.. Felbosszant hogy mindig a kisebbek segítenek rajtam. Egyszer én is akarok valakin segíteni.
Azt mondta írjam be a gyűjteményeimbe a teljesítményt és a tíz aranyat jutalom képpen. Így is tettem, majd be írtam ahova kellett.
-Jól van. Kész vagyok. Viszont most már tényleg mehetnénk valamerre.. Kezd unalmas lenni hogy már egy.. egy.. Mindegy.. Nem számít.. Sok ideje itt vagyunk és nem megyünk semmire, út közben is eltudtad volna ezeket mondani. De.. Mindenesetre megbocsátok.
A nevetésünk után a sárkány válaszolt a kérdésemre, majd kérte hogy kelljek fel és induljunk.
-Végre! Oké, gyerünk!
Akár mennyire is gyerekesen viselkedtem, örültem hogy végre továbblépünk.

by **Shukaku** Hétf. Dec. 28 2015, 20:24

-Persze, persze! Jobb félni, mint megijedni, én is azt mondtam, hogy ne legyél idióta, és ne ugorj a minibossok elé, de azért rettegni nem kell. Azt pedig nem kell készpénznek venni, amit Kayaba mond. Sokszor kaptuk már füllentésen. Például azt mondta, hogy aki elpixeleződik, az végleg meghal, és nem lehet visszahozni. Na azóta már van Pánik Burok, ami egy olyan item, ami elteleportál, ha meghalnál. Nekem is van, megnézheted a leírását.
Előhalászta az inventoryból, majd a srác kezébe nyomta, és felhozta neki az item menüjét is.

Kód:: Pánik Burok: A burok aktiválódik, ha egy karakter meghalna, és a burok halál előtt kiteleportálja a karaktert a főellenség harcból. Hátrány: Használat után teljesen kiteleportálódsz, így jutalmat sem kapsz. A tárgy használat után széttörik.

-Persze az sem igaz, ami oda van írva. Működött ez a Viadalon is, ami egy ilyen nagy túlélős játék volt az Éhezők Viadalának mintájára, és működött már küldetéseken is. És jutottam már a halál szélére, nem is egyszer. És olyat is ismerek, aki meghalt és feltámadt. Olyat is, aki meghalt, és most egy kristályban csücsül. Kayaba akkor változtatja meg a szabályait, amikor csak szeretné, és ez a meghalós dolog is már rég nem igaz. Akkor, amikor mondta, lehet, hogy igaz volt, de már nem mindenkire az. Persze vigyáznod kell magadra így is, de nem kell úgy élned itt, mintha egy gyilkos világ lenne. Nekem pedig kötelességem megvédeni a kicsiket, úgyhogy ha nem fogadod el a felszerelést, akkor lenyomom a torkodon.
Ezzel jó hosszan a fiúra öltötte a nyelvét, majd csak nevetve csóválta a fejét.
-Ti fiúk mind ugyanolyanok vagytok. Erősködtök, hogy megoldjátok egyedül, meg nem kell nektek segítség, és a következő leltárnál már ki van húzva a nevetek a falon. Engedd, hogy segítsünk, egyáltalán nem szégyen az. Nekem is segítettek anno, és a legtöbbünknek segítettek. Még a legnagyobb szólós sem egyedül csinált mindent... és egyébként már ő is kiesett. De ha az segít, akkor megígérjük, hogy soha senkinek nem mondjuk el, hogy segítettünk neked. Becsszó! Ugye Timi?
A sárkány is bólintott, és még a szívére is tette a mancsát, ahogy az embereknél ez szokás volt. Na meg persze válaszolt is a fel nem tett kérdésre.
-Ebben a pillanatban hat perce, és tizenhét másodperce ülünk itt. Eddigi tapasztalataim alapján ez az időhossz nem összeegyeztethető az emberek által használt „sok ideje” szavak jelentésével.
Shu ezalatt küldött egy csapatmeghívást, és ha a fiú elfogadta, akkor azt is láthatta, hogy az életsávja bizony nincs a maximumon.
-Kapkodsz, ember. Így még nem engedhetlek valódi mob ellen. Tartsd elém a kezedet, felgyógyítalak. Utána gyakorolhatod a harcot.

by **Ritsu** Hétf. Dec. 28 2015, 21:43

-Jól van, jól van. Talán.. De csak talán, igazad van.. Csak talán.
Utálok veszíteni, sőt azt is utálom, ha valaki jobban tud valamit mint én.
Shu pont olyan volt, mindent jobban tudott nálam, és ki is nevetett.. Nem vettem rossz néven, csak utálok veszteni.
-Mindenesetre, ez egy elég menő tárgy, egy életet menthet ? Jól hangzik.
-Fiúk.. Jó lenne a fiúk csoportjába tartozni.
Nem arra céloztam hogy lány vagyok, csak mindig is egyedül voltam, legalábbis ha nem egyedül, lányokkal, és nem fiúkkal.
-Kellenek a felszereléseid, de nem ingyen. Az nem fair ha ingyen csak elviszem őket. Szóval, ötven (50) aranyat tudok érte adni. És persze nagyon szépen köszönöm hogy segítesz nekem, és neked is Timi.
-Nem, tudom nem szégyen, és nem, nem kell eltitkolni. Becsszó!
Én is bólintottam, mint ők, csúfolódás képpen. Persze csak viccből, nem komolyan.
-Egyébként nem áll szándékomban kiesni. Sem meghalni.. Fűztem hozzá halkan.
-Amúgy is.. az a hat perc nekem igen is sok.
Shu behívott egy csapatba amit el is fogadtam, majd jött újból a leszidás.
-A kapkodás csak azért van mert 6 percet már elvesztegettünk az életünkből! Lehet hogy ti nem veszitek komolyan, de én igen is komolyan veszem, és nem akarok ebben a játékban maradni!
Nagyon utáltam ha valaki, aki igazából egy felnőtt csak számomra, vagy ez esetben egy barát le gyerekezzen, vagy le emberezzen csak úgy.
A fiú nagyon beleélte magát a helyzetbe sőt, még túlzott is, szinte nem is ő volt aki beszélt az imént. Talán az eszére ment a bogyó amit evett.
Elé tartottam a kezemet ahogy kérte.
-------------------------------------------------------------------------------
Bocsi, kissé gagyira sikeredett ez, de nem tudtam jobbat kitalálni. Majd a következő jobb lesz remélem

by **Shukaku** Kedd Dec. 29 2015, 08:11

-Talán... ahamm. Ha nekem nem hiszel, megkérdezhetsz másokat is, ők is el fogják neked mondani... ha nem hazudnak. Persze sokan szépítenek ezeken, vagyis hát pont fordítva, rosszabbnak tüntetik fel az eseményeket, mint amilyenek. Tudod, a frontosoknak az a jó, ha mindenki retteg, mert akkor nekik több dicsőség jár, amiért harcolnak a kijutásért. Az emberek valamiért soha nem elégednek meg egy kis dicsőséggel, mindig több és több kell nekik. Szerintem már az is nagy dolog, hogy küzdenek azért, hogy kijussanak azok, akik ki akarnak jutni, de az ugye menőbb, ha azt mondják, hogy életeket mentenek meg. Aki ebben a világban képes meghalni, az nem tudom, hogy hogyan maradt életben idáig a kinti világban.
Immár felállva pislogott értetlenül az idomár. Persze ezt már Ritsu nem láthatta, hiszen Shu éppen a tűzrakóhely eltüntetésével, meg az egyéb pakolással volt elfoglalva. Mindig mindent úgy hagyott maga után, ahogyan találta, főleg a természetben.
-Miért ne tartoznál te a fiúk csoportjába? Vaaaagy... jó, tudom, hogy a legtöbb fiú lány avit csinált magának, és szomorúak, amiért Kayaba visszatette őket a rendes testükbe, mert nem tudnak... szóval érted. De...
Szerencsére a haja és a sapka eltakarta a vöröslő füleit, és nem is fordult vissza addig, amíg ki nem fújta magát picit, és terelte is a témát.
-Mondtam, becsületkassza. Ha ötven aranyat szeretnél fizetni érte, akkor annyit fizetsz, de nem szoktunk pénzt kérni, hiszen amikor átlépsz kettes tierre, akkor úgyis visszakapjuk az itemeket.
A nem akarok ebben a játékban maradni részre is csak hallgatott, és Timidusnak is intett, hogy ő is hallgasson. Még nem volt itt az ideje annak, hogy kifejtse, hogy ő viszont igen. Timidus egy gyors mozdulattal megnyalintotta a srác kezét, mire annak feltöltődtek az életpontjai. A csapatmeghívásnak hála most már Ritsu is sokkal többet látott. Shu élet és páncélpontjait, és azt is, hogy céhben van. Ezzel azonban nem sok ideje volt foglalkozni, mert Timidus újra megszólalt.
-Lássuk, hogy hogyan vadászol. Ott az a bokor. Az lesz a feladatod, hogy engem levadássz.
Ezzel felröppent, majd bevetette magát a bozótosba. Ha Ritsu az idomárra nézett volna, Shu csak megvonta a vállát, és mosolygott. A harci bigyusz Timidus területe, és ha ő így akarja...

Ne aggódj, majd megtalálod a hangodat :3

by **Ritsu** Kedd Dec. 29 2015, 18:49

-Ja.. Igen, ez kissé érthetetlen hogy fiúk lány karit csinálnak.. Na mindegy is.
Miért is mondtam én ezt neki ? Nem is akartam.. Csak kicsúszott a számon. Hülye, hülye, hülye Ritsan! Ez csak egy hülye játék. Miután Shu behívott csapatba, azután láttam az életcsíkomat, a páncélomat stb. De nem volt sok időm ezekkel megismerkedni mivel Timi újra hozzám szólt. Ezúttal egy elég merész feladatot adott, de nekem pont ez kellett.
-Jól van.
Most megmutatom neki, hisz ő csak egy sárkány.
A fiú elkezdett nevetni, és ha ők rá figyeltek, akkor láthatták elszánt arcát, és azt is hogy mennyire elhiszi hogy le tudja csak úgy győzni Timit, de ezt csak beképzelte magának, igazából esélye sem volt a sárkány ellen.
-Induljon hát!
Első támadásom, egy egyedi támadásom, [ Swords Master ]
Neki rohantam, mint egy .. Egy nem is tudom mi.. A képességemnek köszönhetően előhívtam a második kardomat. Igaz, semmi értelme sem volt, mert igazából ezen a képességen kívül semmit sem tudtam. Szóval két kardal alap támadásokkal ütögettem, de semmi értelme sem volt.
Valahogy.. Valahogy csak meg tudom sebezni, talán egy picit is.
Ritsu rájött hogy ez fizikai képtelenség, de ő nem adta fel. Megtett mindent amit tudott, de sajnos nem volt sok értelme.
Megvan ! Talán.. Ha lesből tudnám támadni. Nem.. Azt az elején kellett volna csinálnom. Megpróbálom a lehető leggyorsabban megsebezni.
Valahogy.. Gyorsabbnak kell lennem!

by **Shukaku** Szer. Dec. 30 2015, 05:16

Shu újfent értetlenül pislogott, és megrázta a fejét, ám most nem azért, hogy nemtetszését, vagy ellenkezését kifejezze, szimplán csak ki akarta rázni belőle a gondolatokat. Számára nem volt érthetetlen, hogy a fiúk miért csinálnak lány karit. A fiúk ilyenek. Persze vannak kivételek, de általában csak az ilyen huncut dolgokon jár az eszük, ha a lányokról van szó. Ritsu azonban... Ritsu miért más? Miért mondta, hogy nem tartozik a fiúk csoportjába, és miért gondolkodik ezek szerint teljesen másképpen, mint a fiúk? Az idomár újfent megnézte magának, de Ritsu határozottan fiú volt, legalább is az ő szemének. Akkor viszont mi lehet a dolgok mögött? El sem tudta képzelni, de abban már biztos volt, hogy ezt el fogja mesélni Junnak, és majd jól kibeszélik otthon, hogy ez mit jelenthet. A céhvezér imádta az ilyen pletyiket és témákat, és nagy szakértőjük is volt, tehát biztos tudni fogja a válaszokat. Na de ezen nem gondolkodhatott tovább, mert a dolgok hirtelen fordulatot vettek. Ritsu karddal indult, ráadásul két karddal indult Timi ellen, úgy, hogy nem is volt párbajfelkérés. Shu még sikkantani is elfelejtett a meglepődéstől, és csak némán bámulta, hogy mi a frászkarikát csinál a kardforgató. Ha Timire ez jellemző lett volna, ő is elnyomott volna egy facepalmot, ám ehelyett inkább a védekezésre ügyelt. Méghozzá annyira ügyelt, hogy a penge folyamatosan szikrázott a karmain, ahogyan hárította az ütéseket, és a teste is folyamatosan kígyózott, amiképpen kitért a szúrások elől. A nagy szintkülönbség sokat számított, ám itt Timidus inkább Ritsuért harcolt, mint önmagáért, ám hamar meg is unta, mert úgy a tizedik próbálkozás után felröppent a levegőbe.
-Kapkodsz, ember, és remek úton haladsz afelé, hogy narancs színű indikátort szerezz magadnak. Ha engem küzdőtérre való kihívás nélkül megütsz, az indikátorod színe megváltozik. Ezért intéztem a csapatmeghívást is, hogy lássam, hogy az alapokkal tisztában vagy-e. Nem vagy. Ha csak egyszer is visszaütök, elpixeleződsz. Most leülsz a fenekedre, és végighallgatsz.
Ezt a mondást már az Angyalkákkal dolgozó tanárnénitől leste el, és igyekezett úgy is hangsúlyozni, ami ritka volt tőle, de most úgy gondolta, hogy erre volt szükség. Leereszkedett a társa mellé, aki megvárta, hogy Ritsu újra leüljön, Timidus pedig beszélni kezdett.
-A csapatmeghívás azért jó, mert látjuk egymást a térképen, látjuk egymás élet és páncélcsíkját, és azokat az adatokat, amihez a csapatmunkához elengedhetetlenül szükségünk van. Ez viszont nem párbajfelkérés. Ha párbajfelkérés nélkül ölsz meg valakit, az elpixeleződik, te pedig vörös indikátoros gyilkossá válsz.
-Timííí... ne légy olyan szigorú vele! Még pici, nem tudhatta...
-Az életével fizethet a heveskedésért. Azt mondtad fiú, hogy nem célod meghalni. Ehhez elsősorban türelemre lesz szükséged, ezzel pedig jelenleg nem rendelkezel. Emlékszel, hogy milyen feladatot jelöltem ki a számodra, mielőtt támadni kezdtél?

by **Ritsu** Szer. Dec. 30 2015, 15:24

Értetlen arcot vágott Shu. Azt gondolom valamit nagyon elszúrtam. Vagy..vagy lehet félreértett valamit.
-Mi a baj, Shu ?
A fiú nem tudta, vagyis inkább nem tudhatta hogy mit csinál, sosem játszott még ilyen fajta játékban. Mindig is kiváló volt a párbajokban, de ez nem simán csak egy MMORPG játék volt számára. Ez egy különleges mmorpg volt neki. Mivel teljesen abban a tudatban élt hogy az élete a tét, így nem tudott koncentrálni. Persze idővel Ritsu is rájött arra, hogy ez így nem mehet tovább.
-Jól van értem. És nem nem leszek narancs színű. Akkor sem fair egy ötvenes szintű ellen párbajozni úgy, hogy még csak egyes vagyok. Értem, én kértem a segítséget, de nem így. És tisztában vagyok az alap feltételekkel is!
Ölbe tettem a kezemet mintha várnék egy bocsánatot, vagy valamit. Majd végül, egy pár perc elteltével én magam is rájöttem hogy fölösleges úgy viselkednem mint egy kölyök. Azt kell tennem amit mond.
-Jó.. Jobb ha nem vitatkozunk, szóval figyelek és nem leszek türelmetlen. És igen, emlékszem.
Vissza is mentem a kijelölt pontra és vártam a felkérésre. Mivel ezelőtt neki mentem minden ok nélkül, nekem kell bocsánatot kérnem.
-Izé, Timi.. Bocsi, hogy csak úgy.. Szóval.. A.. Figyelek rád. Oké ? És.. És nem.. Nem vagyok tisztában semmivel ami a harcrendszerrel kapcsolatos, szóval..
Fenébe is már.. Megint veszítettem. Neki volt igaza. Mindig vesztek..
-Szóval szeretném, ha elmagyaráznád újra. És ezúttal figyelek rád.
Leültem a fenekemre, ahogyan ő mondta és figyeltem rá.

by **Shukaku** Csüt. Dec. 31 2015, 09:11

Shu nem nagyon tud megszólalni, hiszen ez most harcikálós rész, ez Timi területe, és mivel fogalma sincs, hogy a sárkány milyen módszerekkel szeretné rávezetni a fiút arra, hogy hogyan is működnek Aincradban ezek a dolgok, így nem mer beleszólni, mert a végén még elrontana valamit, lelőné a poént, vagy ilyesmi. Tudja ő, hogy más kárán könnyebb tanulni, és okosabb is, de azt is tudja, hogy ha a saját károdon tanulsz, az a tudás biztosan jobban rögzül, és úgy érzi, hogy Timidus most ezzel szeretne élni.
-Sportszerű. Becsületes. Korrekt. Tisztességes.
Sorolta el Timidus a fair szó általa ismert szinonimáit, majd miután átfuttatta ezt a programján, bólintott.
-Valóban nem az, de senki nem kért meg arra, hogy párbajozz. De döntöttél úgy, hogy megtámadsz engem. Azt pedig, hogy hogyan segítek, én döntöm el. Vagy igénybe veszed így a segítségnyújtást, vagy nem.
Most már egyáltalán nem próbált parancsoló hangnemben beszélni, újra kijelentő és tárgyilagos lett, ám úgy tűnik ez is elérte a hatását, mert Ritsu visszakozott, majd belátta, hogy ő hibázott. A sárkány újra bólintott.
-Beismerni a hibáidat már hatalmas előrelépést jelent. Ez dicséretes. Mint mondtam, te döntöttél úgy, hogy megtámadsz. Én azt a feladatot adtam neked, hogy levadássz. Ehhez nincs szükséged kardra. Ha egy vad kerül eléd, amelyik nem vörös indikátoros, és benne van a listában, amit a menüdben találhatsz a szafarinál, akkor elég csak megérintened a vadat. Így nem kapsz húst, szőrmét, fogakat, vagy hasonló lootot, de amíg nincsenek pontjaid a vadászat jártasságon, egyébként sem kapnál. A harcrendszer bemutatása majd később fog következni. Ahhoz majd felszerelünk, és én is egyes szinten fogok kiállni ellened, hogy fair legyen. Most vadászni tanítalak, hogy pénzt és Exp-t szerezz. Most próbáld meg újra, ám ezúttal nem én leszek a célpontod.
Ekkor egy másik bokorra mutatott, ahol láthatóan mocorgott valami.

Na akkor szafari:

1. Ebből a listából kiválasztasz neked tetsző hat, az ismerkedős játékokban megfogható vadat.

2. Ilyen módon beírod a hat vadat, és lentebb beállítod a hatos kockát, majd beküldöd a postot, és a rendszer dob neked.

3. Amit kidobtál, annak a levadászását kijátszod itt, és beírod a gyűjteményedbe

by **Ritsu** Vas. Jan. 03 2016, 17:02

Akár mennyire is idegesített Timidus, csak így bírta megértetni velem a dolgokat és amúgy sem akartam vele veszekedni tovább.. Szóval még jól is csinálta. Elkezdte sorolni a fair szó szinonimáit tök fölöslegesen, de azért végig hallgattam.
-Tudom, félreértettem, és sajnálom. És köszönöm is egyben.
Timi feladta a feladatot. Egy bokorra mutatott ahol mocorgott valami. Egy menyét volt.
-Hmm.. Lássuk csak.. Egy menyét?! Hát ez.. Úristen.
Ez egy elég fürge kis izé, szóval gyorsnak kell lennem.
-Na jól van. Gyere!
A fiú elkezdett felé futni, de a menyét időben reagált a helyzetre, szóval nem sikerült egyből elkapnia. Ritsu a földet csókolva nyögött valamit a száján, ami tele volt földdel.
-Istefem má'. Kis isé.
Kitisztítottam a számat és újra megpróbáltam, ezúttal egy kapósabb módszerrel.
-Aha.. Lássuk csak.. El nevezlek mondjuk Toninak és ha egyszer is elkaplak én győztem. És nem te!
Mutattam a hülye menyét felé.
-Na, gyere csak!
Újra megpróbálta elkapni a menyétet Ritsu. Lopakodva, bokrokban járkált hátha nem veszi észre a fiút. Sikerült is megközelítenie de újra és újra kudarcot vallott. Ritsu arra gondolt hogy csak úgy, puszta kézzel el fogja tudni kapni
-Affj má'. Meginn hülye Tzoni..
Újra felálltam és kardot előrántva neki futottam.
A fiú ezúttal kevésbé nyugodtan, de eszét tudva neki rohant Toninak.
Nem hibázhatok most már. Felé futottam, tudtam hogy észre fog venni ezért a kardot arra dobtam, amerre ő akart futni. Toni megijedt majd ezt az időt kihasználva rávetettem magamat és elkaptam a menyétet. Szerényen, tiszta sáras arccal visszamentem Shuékhoz és felmutattam nekik a menyétet, majd a nevét is elárultam nekik.

by **Shukaku** Hétf. Jan. 04 2016, 10:19

-Nem jutunk előbbre a sajnálatoddal, fiú, és nincs is rá szükségem, ahogy neked sincs szükséged arra, hogy bocsánatát kérj. A hevesség az emberek sajátossága, és különösen a fiatal és kezdő egyedeké, mint amilyen te is vagy. Azonban hajlandó vagy figyelni, és képes vagy megnyugodni, és belátni a hibáidat, elismerni a hiányosságaidat. Fejlődsz. Ez különösen fontos. Sokan csak a szintekben fejlődnek, tudásban azonban nem. Te, a tudásban most új szintet értél el azzal, hogy figyelmesen és türelmesen hallgatsz. Ez dicséretes. Most pedig a feladatod adott, hajtsd végre a tőled telhető legjobb módon.
Ezzel lecsüccsent, majd le is feküdt, fejét mellső lábain pihentette, és mindössze a szemeivel követte a mozdulataidat. Úgy tűnik ő cseppet sem aggódott, ám Shu annál inkább, aki viszont nagyon biztatóan mosolygott rád, szinte láthattad és hallhattad, ahogy a gondolataiban hangosan szurkol neked. Na persze valójában nem, hiszen azzal elijesztené a zsákmányodat, de talán a belső szurkolás is sokat segíthet. És ami talán még fontosabb, hogy ez az egész folyamat alatt megmaradt. Akárhányszor rontottad el az ugrást, akárhányszor csusszant ki éppen hogy az állatka a kezed közül, Shu ugyanolyan lelkesítően és biztatóan figyelt. Úgy tűnik ő hisz a sikeredben, talán jobban, mint te magad. Elszántságod végül eredményre vezetett, a feladatot teljesítetted, és Shu halkan meg is tapsolt.
-Nagyon szép! Ügyi vagy! Ugye Timi?
-Most, hogy mi itt vagyunk és megvédünk, okos megoldás volt a fegyverrel elterelni a lény figyelmét. Gratulálok. Azt azonban gondolom tudod, hogy a legtöbb esetben hiba megválni a fegyveredtől.
Shu közben végigsimított az állatkán, aki erre sokkal de sokkal nyugodtabb lett, és már szinte kezessé vált, odabújt hozzád, elfeledve, hogy eddig üldözted.
-A varázslat nem tart sokáig, úgyhogy pár percen belül el kell engedned, addig viszont babusgathatod.
És közben felugrik egy üzenet is, ugyanis teljesítetted az Én fogtam! teljesítményt, így újabb 10 arannyal, és egy jelvénnyel lettél gazdagabb.

Ajánlom ezt az oldalt neked. Rengeteg mindent kiszámol helyetted. :3

by **Ritsu** Szer. Jan. 06 2016, 15:17

-K-Köszönöm, Shu és.. Gondoltam erre is, de mivel ez csak egy fakard.. Ezért nem tudok vele még jelen pillanatban harcolni vele. Legalábbis egy szörnyt nem tudnék vele elintézni.
A lány nem is nevetett rajtam aminek örültem, azt hittem túl béna voltam és nevetséges is. Timitől nagyon sok mindent tanultam és.. És látszik rajta azért hogy nem kezdő, mint én. Remélem egyszer én is tudok majd segíteni a kicsiken és majd akkor eszembe jutnak ezek az emlékek. Toni hirtelen a kezembe ugrott, valami.. Valami varázslat izét rakott rá Shu ami miatt biztos megszelídült pár percre. Közben felugrott egy üzenet is, valami.. Én fogtam izé.. Szóval egyből be is írtam a gyűjteményeimbe. Ezután volt egy kis időm kipihenni az előbbiket és az arcomat is rendesen letakarítottam. Tonit is megsimogattam, de ahogy letelt az a pár perc egyből ki ugrott a kezemből és elfutott. Ránéztem a kardomra, és eszembe jutott hogy mit mondott Shu, és egyből rá is kérdeztem.
-És izé.. Ő.. Akkor majd a fegyvert.. Majd át tudod adni ? Mert ez a fa kard eléggé nevetséges. Amúgy meg akkor most mi van ? Most mit fogunk csinálni ? Mindennel készen vagyok amit mondtál, Timi. És már nem is vagyok fáradt, sőt pont hogy jól is jött ez a kis mozgás. Szóval most már készen állok tovább lépni.
A fiú elszántan nézett Timire, és várta a választ.

by **Shukaku** Szer. Jan. 06 2016, 19:23

-Nagyon szívesen! És csak magabiztosan, egyre ügyesebb vagy. Arra azonban figyelj, hogy a mobok nem ugyanolyanok. Tudod, meséltem, hogy vannak a támadósak, a szafarisak meg akik csak úgy vannak. A harci dolgokhoz pedig Timi ért jobban.
És ezzel át is adja a szót a sárkánynak, aki bólint, majd beszélni kezd.
-Egy vörös indikátoros mobot valóban nem tudnál még azonnal legyőzni, de nem is ez a cél. A te szintednek megfelelő mobok ellen kell küzdened a megfelelő felszerelés és pontozás mellett. Azt kijelenteni, hogy ezzel a karddal nem tudnál elintézni egy mobot, vagy ahogyan te fogalmaztál, szörnyet, elég nagy önbizalomhiányra enged következtetni. Először is, az nem egy fakard, hanem egy Kezdő Kard. Az, hogy miként néz ki, teljesen lényegtelen, maximum azt változtathatod meg vele, hogy miként forgasd, a fegyver statjai azonban nem változnak. Egy fakard is lehet Aincrad világának legerősebb legendás fegyvere.
Itt a kardra bök, majd felvillantja a saját karmát, mintegy összehasonlítási alapként.
-Ahhoz pedig, hogy felszerelést kapj tőlünk, el kell látogatnod a Szabad Rablás Boltocskába. Itt választhatod ki magadnak a számodra megfelelő itemeket. Ehhez azonban előbb meg kell tanulnod harcolni. Ki kell találnod, hogy melyik statokra kívánsz fókuszálni, és hogyan építed fel a harcstílusodat. Shu, kérlek küldj párbajfelkérést.
Shu pedig megküldte a párbajfelkérést, mi pedig nekikezdhetünk a rendszer kielemzésének... majd miután az alapokkal tisztába lettünk. Először is kezdjük a párbajjal. Arról, hogy mit látsz magad előtt, amikor megkapod a felkérést, és mihez kell tartanod magadat, itt és itt találsz segítséget.
-Az első és legfontosabb feladatod, hogy ismerd a saját képességeidet. A menüd megnyitása nélkül kérlek, hogy idézd vissza a statjaidat, és mondd el nekem a körülbelüli értékeket, majd azt, hogy ez alapján milyen harcmodort választanál.

by **Ritsu** Szomb. Jan. 09 2016, 16:43

-Köszönöm szépen a biztatást, Shu!
A fiú rámosolygott a lányra, köszönet jeléül.
-Jó, értem. Tudom.. Oké.. Jól van értettem.
Timi sorolta a dolgokat én meg folyamatosan okéztam le őket.
Egy párbajfelkérés? De hisz ő.. Mindegy, nem számít a szint különbség. Vagyis remélem nem.
-Hm.. Rendben. Ha jól tudom akkor úgy osztottam el a pontjaimat hogy.. Élet 12, Fegyverkezelés 12, Erő 20 (+1 felszerelés), Kitartás 18, Gyorsaság 20, Speciális képesség 9. Ezt csak tippelem, de ha jól tudom akkor így osztottam el. Ja igen és én gyorsaságra és erőre szeretnék menni. De inkább erőre.
A párbajt elfogadtam és kiválasztottam az Első találatos módot. Ezt követően 60 másodperc elteltével el is kezdődött a párbaj. Csak az előttem lévő célpontra koncentráltam. Mivel elég nagy a szintkülönbség köztünk, ezért kissé egyértelmű volt az állás, de ez nem hátráltatott vissza, hisz egyszer csak megtudom ütni. Talán még azelőtt is, mielőtt ő ütne meg. Shu is mondta hogy magabiztosnak kell lennem, szóval megpróbálok mindent beleadni, és ezúttal az eszemet is használni. Szokásosan én támadtam először. Az egyetlen képességemet használva próbáltam megütni. Kezembe két karddal, kifáradva próbálkoztam megütni Timit, de sehogy sem sikerült. Hozzá sem tudtam érni olyan jól védekezett. Próbálkoztam mindennel, megkerülni majd úgy megütni. Megpróbáltam ugrásból megütni. Teljesen kifáradtam, de nem adtam fel. Első csatámat megszerettem volna győzni szóval próbálkoztam tovább. Próbáltam folyamatosan mozgásban maradni és közben hárítani az ütéseket és közben támadni is. Próbáltam gyorsan mozogni támadás közben is hogy még véletlen se sebezzen meg. Miután kifáradtam vissza ugrottam a kiinduló helyemre. Suhintottam egyet a kardommal és újra támadni kezdtem, majd alulról szúrtam, felülről szúrtam.

by **Chakna** Szomb. Nov. 19 2016, 20:15

Magányosan bolyongtam az erdőben. Szükségem volt a sétára, hogy kicsit rendbe szedjem a gondolataimat. Takashi halála óta depressziós voltam. Kerestem valakit, aki újra értelmet tud adni az életemnek, akinek segíthetek, hogy érezzem: van miért itt lennem. Ezidáig hiába. Senki nem volt még a barátlistámon, teljesen egyedül voltam ebben az őrült világban. Teljesen kétségbe voltam esve, mert úgy éreztem semmivel nem kerültem közelebb a szabaduláshoz az itt töltött idő alatt. Elvesztettem a talajt a lábam alól. AZ erdei levegő viszont segített. Nem véletlen, hogy gyerekként is nagyon szerettem kirándulni az erdőben. Ilyenkor az ember feje kitisztul, és mindent más színben lát. Szép lassan elkezdtem megnyugodni. Hiszen van időm! Barátokat meg csak találok itt egyszer. De még ha nem is találnék, valaki biztos lesz, akinek hasznára válhat a támogatásom. Ugye…?
Ezeken és még sok egyeben merengve belefutottam egy magas, vékony, barna hajú és szemüveges férfiba (Majdnem szó szerint...) Első dolgom az volt, hogy ellenőrizzem az indikátorát. Zöld volt. Ez megnyugtatott kicsit, hiszen számomra azt jelentette, hogy nem kell tartanom tőle. Az Aincardban töltött rövid idő alatt túl sokszor tapasztaltam ennek a jelentőségét, hogy figyelmen kívül hagyjam.
Ahogy kicsit jobban megnéztem, úgy láttam, hogy vagy nem vett észre ő sem, vagy egyszerűen nem tartott figyelemre érdemesnek. Valamin elgondolkodhatott. Volt benne valami, ami kíváncsivá tett, mert azt súgta, érdekes kalandokkal járna, ha megismerném. Elkezdtem gondolkodni: Ki ő? Honnan jött? Hogy kerülhetett játékba? Mik itt a céljai? Mindezt az arcából, és a testbeszédéből próbáltam kiolvasni. Egy idő múlva (fogalmam sincs mennyi) belém hasított, hogy illetlenség és tapintatlanság, hogy bámulom. Minden bizonnyal a fülem tövéig elvörösödtem, és alig tudtam egy értelmes szót megfogalmazni, de azért megszólaltam
- Elnézést - hadartam, majd kikerültem, és indultam volna tovább.

by **Chariton** Szomb. Nov. 19 2016, 23:18

Mind tudjuk, sétálni jó dolog. Erdőben sétálni még jobb. Friss levegő, nyugalom, meg minden. Úgy látszik Chariton is jól tudja. Hisz most is itt sétál épp. A Kezdetek Erdejében. Nem, én sem tudom, hogy miért épp ott. De itt van, fogadjuk el. A tekintetéből már látom, hogy valamin nagyon gondolkozik. Vagyis néz valamit, és gondolkodik. Mit láthat amit én nem? Nézzük körül tüzetesebben. Á! Egy lány. Milyen kár, hogy én nem tudok magamnak jártasságot vásárolni. Pedig biztos az segítette őt is. Vagy csak szimplán jobb a szeme. Mindegy. A lány elég gyors tempóban halad, és bár őt nem tudom olyan jól olvasni mint Chariton barátunkat, rajta is azt látom, hogy nagyon gondolkozik. Ha másból nem, hát abból, hogy észre se vette Charitont. Legalábbis nem úgy néz ki, mint aki észrevette volna, hisz tovább halad felé. Chariton megállt és nézi. Szerintem azt várja, hogy kikerüli e, vagy sem. Elég közelre jutott már, de semmi kitérés. Chariton azonban megteszi. Hisz mégsem engedheti, hogy nekimenjen egy lány. Az utolsó pillanatba, de kitér. Ez talán már neked is feltűnhet. Sőt, biztos feltűnt, mivel megálltál. Nézed. Ő is néz téged, de nem sokáig. Hisz úgy illik,hogy a férfi köszönjön először. Meg is teszi.
- Szia. Nem probléma, látom nagyon elgondolkodtál. - mondja, és nézi ahogyan tovább indulsz. Lovagias énje azonban nem hagyja sokáig némán. - Eltévedtél? Tudok segíteni valamiben? Eléggé veszélyes lehet egyedül egy ilyen nagy erdő... - a kinézetedből következtetett arra, hogy veszélyes lehet még neked az erdő. Jóhiszeműen azt gondolta, hogy őt leszámítva nem sok magasabb szintű jár még ide. Azonban néhány egyes szintű is, ha összefog, képes megölni akár egy 3-4-es szintűt is. Legalábbis szerinte. Tehát nem csak puszta udvariasságból tette fel a kérdést, hanem őszinte aggódásból.

by **Chakna** Szomb. Nov. 19 2016, 23:57

Meglepett, hogy hozzám szólt. Végül is nem ismert. Megszoktam már kissé, hogy Aincardban ha valaki hozzám szól, annak mindig van valami szándéka a szavai mögött. Az előttem álló srácról nem tudtam eldönteni, hogy mi lehet ez a szándék. Az elgondolkodás megjegyzésére fordultam csak hátra, és rámosolyogtam.
- Valóban elgondolkodtam. Az erdő hatása - jegyeztem meg a szememmel is körbekémlelve.
Aztán megkérdezte eltévedtem-e. Nem tudtam eldönteni, hogy miért fordult meg ez a fejében, de nem vettem sértésnek vagy lenézőnek a feltételezést.
- Nem, nem tévedtem el. - válaszoltam kis kérdő éllel a hangomban. Hátha megmagyarázza, miért kérdezte.- Azért jöttem ki ide sétálni, mert kellett egy kis felfrissülés a fejemnek. De köszönöm az aggodalmadat. - Kissé elbizonytalanodtam. Fogalmam nem volt, hogy kellene-e még mondanom valamit, vagy innentől csak zavarná a társaságom.
- Egyébként Chakna vagyok. - mutatkoztam be némi már-már kínossá váló csend és álldogálás után a karakterem nevén. mivel úgy éreztem, hogy legalább ennyit illene megtenni. Úgy döntöttem, miután Takashi meghalt, hogy a kinti nevem nem tartozik senkire. - Megkérdezhetem a te neved? - Kérdeztem meg, hogy tudjak egy nevet is kötni az archoz. Méregettem még egy kicsit, és igyekeztem megfejteni az arcán megjelenő új gesztusokat. Nem teljesen tudtam egyértelműen beazonosítani az érzelmeit, de egy dolgot 90%-os biztonsággal megállapítottam: őszinte velem. Nem voltak hátsó szándékai a megszólításommal, vagy ha voltak, akkor jól palástolta őket.
Ez után a szemem a feje fölött látszó céhjelre tévedt. Számomra ismeretlen volt a szimbólum.
- Melyik céhez tartozol? - kérdeztem kíváncsian, majd rájöttem, hogy nem biztos hogy jó ötlet ilyen nyíltan faggatózni. Kissé elszégyelltem magam, és hozzá tettem - Nem láttam még a jeleteket... - Hát, reméltem hogy nem tűnök túl tolakodónak.

by **Chariton** Vas. Nov. 20 2016, 16:39

Pedig ne csodálkozz, hogy hozzád szól az akit bámulsz. Nem csak Aincardban, hanem kint is. Ha ugyan rendőrt nem hív...vannak túlérezékeny fazonok. Sajnos te még nem tudhatod, de tényleg aggódik érted, a fentebb már vázolt okok miatt. Megpróbál tapintatosan válaszolni hát:
- Ne vedd rossz néven, de ha jól tippelem nem vagy túl magas szintű. Veszélyes lehet egyedül. Én is akarhatnék például rosszat neked. Persze nem akarok, félreértés ne essék. - szabadkozik gyorsan. Tényleg nem akar neked rosszat, nekem elhiheted! - De akadhat aki igen. - teszi hozzá rövid csend után.
Mikor meghallja a bemutatkozásod, kicsit szidja magát fejben, hogy nem ő tette először, hiszen úgy diktálta volna az illem, de gyorsan túlteszi magát rajta, és helyette bemutatkozik. Ha engeded, akkor kezet is csókol.
-Chariton. - vágja rá a te bemutatkozásodra. Nem veszi tolakodásnak se túlságosan kíváncsiskodásnak a kérdésed. Ő is kíváncsi természet, hidd e, átérzi. - Jumpy Vigor. Olyan sokan nem vagyunk, és nem hiszem, hogy gyakran kószálnánk errefelé, szóval nem meglepő, hogy nem találkoztál még egy taggal sem.
Persze, ő is gondolkozik valamin, ha te is érdeklődtél. Ha nem tetted volna, akkor is kérdezgetne, ugyanis ha már úgyis találkoztatok, akkor szeretne megismerkedni veled, ha nincs ellenvetésed. Majd kiderül lesz e.
- És te? Gyakran sétálsz errefelé, vagy még csak felfedezőtúrán vagy itt? - érdeklődik az első kérdéssel ami az eszébe jut. Közben egy közeli fának dől, hogy teljes mértékben jelezze: beszélgetni szeretne veled, nem fog továbbmenni.

by **Chakna** Vas. Nov. 20 2016, 17:20

Örültem, hogy észrevette a kérdést a szavaimban. Belegondolva csodálkoztam, hogy nem jutott eszembe ez az ok. Hiszen és is tudtam, hogy veszélyes túlságosan mélyre bemerészkedni a kezdetek erdejében... Majdnem elnevettem magam, mikor közölte, hogy akár rosszat is akarhatna. Hiszen az első gondolatom volt, hogy „mi lehet a szándéka?” Mikor bemutatkozott engedtem, hogy megfogja a kezem, és csókot leheljen rá. Engedtem... Vagyis hogy úgy meglepődtem ezen a gesztuson, hogy nem is tudtam volna ellenkezni.
- Az első dolgom volt, hogy megnézzem az indikátorod színét, Chariton - közöltem. - Persze, ez sem jelenti, hogy teljesen biztonságban vagyok, de azért az esélyt növeli. - kacsintottam rá vigyorogva. Jumpy Vigor. Valóban nem hallottam még a céhe nevét. Nekem mindenesetre jó pont, hogy nincsenek túl sokan: Jó esélyjel komolyan törődnek egymással, és segítenek egymásnak, ha lehet.
- Ha ilyen tagjai vannak a céhnek, mint amilyennek elsőre tűnsz - mondtam ki hangosan is gondolataimat- akkor jó kis társaság lehet.
Amikor fának dőlve arról kérdezett, hogy gyakran szoktam-e az erdőben csatangolni, és is olyan tartást vettem fel, ami jelezte, hogy én is beszélgetni szeretnék még.
- Jártam már itt többször is - kezdtem válaszolni - Tudom, hogy veszélyes, de ennél messzebbre sosem mentem, főleg nem egyedül. - kicsit elgondolkodtam, aztán hozzátettem - Köszönettel tartozom neked, hogy itt voltál. Lehet túlságosan messzire mentem volna, ha nem futok beléd. De úgy nézem, te sem éppen olyan vagy, akinek ez az ideális hely. Mármint- kezdtem gyorsan szabadkozni, mielőtt félreérti - te magasabb szintűnek tűnsz annál, hogy itt farmolj. Mi hozott ide?

by **Chariton** Hétf. Nov. 21 2016, 00:36

Famous last words: Zöld volt az indikátora. Meg az is maradt miután a bandája megölte az áldozatot. Na mindegy, nem terheljük ezzel a kislányt. Mondjuk én nem is tudnám, Chariton meg nem fogja. Helyette inkább kivezet az erdőből, vagy mittudom én. Majd meglátjuk. A kacsintásodtól kicsit meglepődött. Persze itt bent már kicsit jobban megszokta a lányokat és az ilyen reakciókat tőlük, de még most is szokatlan volt számára. De nagy valószínűséggel megértette mi volt a szándékod vele. Reagált is rá.
- Én ugyanannyira félnék egy zöld indikátorostól, mint egy pirostól. De ez személyes vélemény. És ami azt illeti, akkor nekem is félnem kéne tőled. Van okom? - teszi fel a költői kérdést. Ő is mosolyog, hogy még véletlenül se vedd komolyan. Hisz nem ismer még, nem tudhatja hogy fogod fogadni.
Aztán amikor a céhét emlegeted, elkezdi végigpörgetni a fejében a közös emlékeket, és a tagokat. Shut, Junt, Kiwit, Sayat, még Ritsut is. Aztán talán a legközösebb, "legcéhesebb" emlék az a nem túl régi kalandjuk volt. Az sem volt rossz. Tehát szavaidat csak helyeselheti.
- Valóban, szerintem is az, nagyon jólérzem magam közöttük.

Ennyire még ő is tud olvasni a testbeszédből, ha máshogy nem, hát ösztön szinten. Tudatosul benne, hogy te sem sietsz sehová és ennek örül is. Megint bekapcsolt benne - ahogy már korábban is említettem- az "új ember, ismerkedjünk meg vele!" hülyessége. Szóval most már beszélgetni fog veled, ha el nem zavarod.
- Én is sokszor jártam itt. Ennek a szintnek minden zugát próbáltam felfedezni. Persze elég nagy hozzá, és kiképzőtiszt miatt gyorsan új szintekre is kerültem, szóval vannak még fekete foltok. Most úgy gondoltam rámfér egy séta, és szeretem befejezni amit elkezdtem. Szóval halál az első szint fekete foltjaira - neveti el magát. - Oh, igazán nincs mit. Akkor most különösen mélyen gondolkoztál valamin. De majd legközelebb hozol magaddal valakit, és akkor már az se lehet probléma. - mosolyog. Nevetni is akart, de túl erőltetettnek érezte volna, úgyhogy maradt a szolídabb mosolynál.

by **Chakna** Hétf. Nov. 21 2016, 09:16

Láttam rajta, hogy nem helyesli az indikátorhoz való hozzáállásomat. Aztán ki is mondta saját véleményét. Úgy döntöttem, pontosítom az enyémet.
- Ó, emiatt ne aggódj. Ha piros lett volna az indikátorod, már a főtéren lennék. A zöld csak annyit jelent, hogy nem futok el azonnal. De még mindíg elszaladhatok. - Mondtam nevetve. Aztán a feltételezésre, hogy NEKI félnie kéne TŐLEM majdnem nevetőgörcsöt kaptam.
- Nem hiszem hogy komolyan képes lennék ártani neked a jelenlegi szintemmel - nyögtem ki végül, leküzdve a nevetést. Ahogy elnéztem, Charinton legalább 7-es szintű volt, de inkább magasabb. Én meg még nem jutottam az egyes szintnél feljebb… Nem sok esélyem lett volna, ha egymásnak ugrunk.
Figyeltem az arcát a céhére tett megjegyzés után. Tisztán látszott rajta, hogy ahogy végig pörgeti magában a Jumpy Vigorral kapcsolatos emlékeit nem állt messze a mosolygástól. Valóban jó csapat lehet. Ezt a feltételezést meg is erősítette szavaival.
Ezek után mesélt arról, hogy szívesen tart felfedező utakat. "Nem is rossz ötlet" gondoltam. "Előnyös dolog, ha az ember ismeri a területet, ahol boldogulnia kell." Én is vele nevettem, mikor a fekete foltok halálára tett megjegyzést. Rég nevettem ennyit, és ettől kezdtem újra színesben látni a világot, és a jövőt fekete helyett. És ehhez elég volt néhány szava... Elhatároztam hogy nem fogom elengedni, amíg össze nem barátkoztunk. Kezdett átirányulni rá az általános világmegváltó hajlamom.
- Hát, legközelebbig igyekszem majd keríteni egy megfelelő személyt - válaszoltam viszonozva mosolyát, és hangszínemmel jelezve, hogy LEHET már meg is találtam azt a bizonyos valakit.
- Amikor nem az erdőben sétálsz egyedül, akkor hol szoktad tölteni az idődet? - kérdeztem rá, már kevésbé félve, hogy tolakodónak tűnök.

by Ajánlott tartalom