Re: Kezdetek Erdeje

by **Mayumi** Csüt. Jún. 11 2015, 17:30

Atsu//

Az ajtónyitást követően egy pillanatnyi csend ereszkedett az egymással farkasszemet nézőkre. A lány vállát az ajtókeretnek támasztva figyeli a fiút, merev tekintetét egy pillanatra sem ereszti el, le, csupán egy-egy pislogás erejéig veszti szem elől a srácot aki habozva ugyan de végül megmoccan. Miért fél? Egyáltalán mit keres itt? Valamire szüksége van... persze órákig is tűnődhetett volna azon, hogy mégis miért van itt az a fiú előtte, akivel régóta nem váltott egyetlen rendes beszélgetést sem. Férfiból van, a nézés semmit sem jelent neki, mert buta. Mint minden férfi! Egy sóhajtás hagyja el Mayumi száját, és hosszú másodpercek óta most először engedi le a tekintetét, és tűnnek el a ráncok a homlokáról.
- Egy pillanat türelmet kérek. Megnézem a határidő naplómat. - visszalépett a szobába, és az ajtó mellett néhány centiméternyire lévő íróasztalról felkapott egy bőrkötéses könyvet, fellapozta, majd elmélyülve húzta végig az adott sorban az ujját. Szerencsére, vagy éppen ellenkezőleg.. de pont szabad volt a mai napra, egyetlen programja sem volt, ahogyan munkával sem kellett foglalkoznia.
- Szóval mondd, mire van szükséged? Pénzre? Esetleg információra? - hangja határozott, talán kissé félelmetes is lehet, hogy mennyire gépiesen sikerült kipréselnie ezt a pár szót az ajkai között, erre még egy lapáttal rátett az is, hogy karba tett kézzel várakozott a válaszra. Túl sok idő telt el. Túl sok...

by **Nolan Daneworth** Csüt. Szept. 10 2015, 11:35

Elérve a mezőt, Jaden máris megpillantott egy háromfős frenzy vaddisznó csoportot. Megállt, majd megpillantva egy kavicsot, kezébe vette azt, aztán pedig egyenesen fejbedobta az egyik vaddisznót, mely már csörtetett is felé. Jaden szintén a vaddisznó felé futott, majd mikor már felöklelte volna őt, lesújtott a kardjával, pontosan a vaddisznó nyakába döfve a kardot. Erre azonban hangosan felvisított, felkeltve a másik kettő figyelmét is. Jaden egy gyors, halálos sebet ejtett a vaddisznón, majd ahogy az eltűnt, már készült is arra, hogy összecsapjon a másik két frenzy vaddisznóval, miközben sebtében felvette a vaddisznóért járó pénzt és XP-t. Támadólag maga elé tartotta kardját és készült az első öklelés elkerülésére. Azonban a vaddisznó gyorsabbnak bizonyult és fel is öklelte Jadent, aki hátraesett, kardja pedig épphogy a kezében maradt. Oldalra gördült a következő roham elől, majd felugrott. Elkerült még egy öklelést és végighasította a vaddisznó oldalát. A másik öklelése elől felugrott, majd a vaddisznó hátán landolt. Mielőtt leugrott volna, kardját beleszúrta a hátába, majd úgy ugrott le, ezáltal pedig végighasította annak hátát és el is tűnt. Már csak egy maradt, ami hátulról igen keményen felöklelte őt. Nem vesztegetve az időt, megint oldalra gördült és felpattant, kardját egyenesen beledobva a vaddisznóba, mely ki is múlt. Kardját elrakva a hüvelyébe, felvette az XP-t és a pénzt, majd elővette gyógyitalát, amit meg is ivott.

by **Shukaku** Csüt. Szept. 10 2015, 12:09

Lopakodás jártasságuk ugyan nem volt, de azt valószínűsítették, hogy a fiú most a harcra figyel, nem pedig arra, hogy valaki szemléli-e a küzdelmét. Timidus, a kékes-fehér tollas sárkány többször tartotta szárnyait a kislány elé, hogy megakadályozza őt abban, hogy berohanjon a csatába, és megvédje az ismeretlen fiút. Timidus persze folyamatosan számolt, elemezte a kialakult helyzetet, a srác maradék élet és páncélpontjait, a mozgását, szóval ha közbe kellett volna avatkoznia, akkor közbe tudott volna, de jelenleg az érdekelte, hogy mire képes az ifjonc. Ezzel szemben Shu sziszegett, ijedezett, hol a szája, hogy a szeme elé kapta a kezét, hogy elfojtsa a sikkantást, vagy eltakarja a látványt önmaga elől. Mivel akkor is csukva volt a szeme, amikor a harc véget ért, így csak azt vette észre, hogy Timidus előrelendül a fiú felé, szóval ő is kilépett a bokrok takarásából. A pet nem szólt bele a harcba, nem avatkozott közbe, amikor a srác a kardjával hadonászott, nem segített neki a vadkanokkal végezni. Azt azonban megakadályozta, hogy megigya a potiont. Ráfogott mancsával Nolannak az üvegcsét tartó kezére, és nem engedte el, akkor sem, ha ellenállt.
-Ne félj, nem foglak bántani. Az itemjeidet azonban ne pazarold el feleslegesen. Nagyon valószínűnek tartom, hogy kezdő vagy, és jelenleg ez az egyetlen potionod. Ez a potion, akár az életedet is megmentheti.
Ekkor lépett a sárkány mellé Shu, és mosolyogva intett a fiúnak.
-Igaza van. Ha fel szeretnéd tölteni az életedet, akkor abban mi is segíthetünk.
Ezzel Timidus picit rászorított a fiú kezére, éppen csak megbökve a karmával, ami sebzést nem okozott, a srác élete azonban maximumra szökött fel.
-Látod? Izé... én Shu vagyok, ő pedig Timi. Nagyon ügyi voltál, gratulálunk.
-Akrobatika és lovaglás jártasság nélkül én nem kísérelnék meg ilyen ugrásokat a helyedben a későbbiek folyamán.
-Jajj Timi, ne szidd már le rögtön szegényt!
-Ez csak egy tanács volt.
-Oké-oké! Téged hogy hívnak?
Továbbra is biztató mosoly, és eddigre már a sárkány is elengedte a srácot.

by **Nolan Daneworth** Csüt. Szept. 10 2015, 12:44

Jaden éppen megitta volna a gyógyitalt, mikor egy kékes-fehér tollas sárkány rontott rá és kapta el a kezét, melyben a gyógyital volt. Mivel éppen bal kezében volt a fiola, valamint a hüvely is úgy állt, hogy bal kézzel lehessen kihúzni, a kardhoz nem fért hozzá. Így megpróbálta lefejteni a sárkány mancsát, sikertelenül.
"Nem félek. De valóban kezdő játékos vagyok."
Jaden végül visszarakta a dugót a fiolára és elrakta azt. Következőleg egy lányt pillantott meg, aki a sárkány mellé lépett és mosolyogva intett neki. Ahogy feltöltődött Jaden életpontja a maximumra, ellenőrizte azt.
"Köszönöm. Ha szabad kérnem a sárkányod máskor ne ilyen támadólag jöjjön felém."
A tanácsra csak bólintott egyet.
"Lovaglás jártasságra nem igazán lesz szükségem, mert kardforgató vagyok." Jaden csak intett egyet a kezével. "Nem történt semmi baj. A sárkányodnak igaza van. Fejleszteni fogom az akrobatika készségemet."
Shu továbbra is bíztatóan mosolygott, miközben bemutatta magát és a sárkányt, majd megkérdezte a nevét, miközben Timi elengedte őt.
"Jaden vagyok." mutatkozott be. "Az életcsíkod feletti ikon egy céh jelzése?"

by **Shukaku** Csüt. Szept. 10 2015, 13:02

-Ha nem félnél, ember, akkor nem nézegetnél a kardod felé, és nem próbálnád lefejteni a mancsomat a kezedről. Az embereknek általában kényelmetlenséget okoz a fogság, a bezártság, ezért igyekeznek szabadulni. Felhívom a figyelmedet arra, hogy elenyésző az esélye annak, hogy kezdőként képes legyél eltalálni, vagy bármilyen komoly kárt tenni bennem, azonban ha mégis megpróbálod, az a személyem, és közvetetten az idomár személye elleni támadásnak minősül, mely retorziót von maga után, tehát mivel úgy vélem, hogy ennek a bekövetkezését mindketten mérsékelni igyekszünk, ne ragadtattasd el magad semmilyen meggondolatlan cselekedetre.
-Izé... Timi csak azt szeretné mondani, hogy sokkal többre mész azzal, ha megkéred, hogy engedjen el, mintha feszegetnéd a mancsát. De egyébként is csak azért fogott meg, mert ahhoz, hogy feltöltse az életcsíkodat, meg kell érintenie. Csak segít, semmilyen támadó szándéka nem volt... és...
Egy kis kuncogás következett, majd egy pár pillanatig turkált az inventoryjában, és átnyújtott egy szendvicset a fiúnak.
-Tessék. Olyan disznóhusi van benne, mint amilyet az előbb szereztél, csak megsütve, meg salival meg öntetekkel. Remélem ízleni fog. Az Ébredők mindig éhesek szoktak lenni, ezért hordok magamnál ilyeneket. Ha szomjas vagy, akkor tudok adni egy kulacsot is málnaszörppel. És... Timi nem a sárkányom. Társak vagyunk.
A pet bólintott, és mint mondtam volt, elengedte a fiú kezét, majd visszasétált Shu mellé.
-A lovaglás jártasság olyan esetekben fontos, ha a mob hátára kerülsz, és nem akarod a lábai alatt végezni, eltaposva. Teljesen kasztfüggetlen.
Shu felnézett a feje fölé. Ő már észre sem vette a sok bigyuszkát maga körül, de azért lelkesen bólogatott.
-Ahamm! Jumpy Vigor céh. A legjobb és legsegítőkészebb céh Aincradban.

by **Nolan Daneworth** Csüt. Szept. 10 2015, 14:11

Jaden csak csendesen figyelt, várva, hogy végetérjen Timi mondandója.
"Az állatok többsége ugyanezt teszi fogságban." jegyezte meg. "Ugyanakkor nem áll szándékomban meggondolatlanságot elkövetni. Elhatároztam, hogy kijutok a játékból, bármi is legyen az ára."
Shu szavain kicsit elgondolkozott. Talán hiba volt egyből rossz következtetést levonni, de a pillanat hevében nem is tudott mást tenni. A Shu által kínált szendvicset elfogadta és megköszönte.
"Jobban szeretem a baromfi húst, de a jelenlegi helyzetemet tekintve nincs sok lehetőség válogatni az ételek között." mondta csendesen és beleharapott, majd lenyelte a falatot. "Remek lett. Mivel tudom viszonozni?"
A lovaglás készségre vonatkozó információ hallatán csak bólintott és el is bambult, visszaemlékezve a főtéri eseményre, mely alig 15 perce volt csupán. Nem is hallotta, hogy Shu elmondta a céh nevét. Visszaemlékezett a rémült és ideges játékosokra, a káoszra, keze pedig ökölbe szorult, a szendvics pedig összelapult. Úgy vélte, hogy jobb lenne, hogyha nem csak a saját maga kijutásán munkálkodna.

by **Shukaku** Csüt. Szept. 10 2015, 16:26

-Lehetséges. Az emberek sokszor viselkednek hasonlóan az állatokhoz, bár nem tudom, hogy miért hasonlítottad magad hozzájuk, hiszen a fajotok nagy része becsmérlőnek tekintené, ha az állatokhoz tenném hasonlóvá őket. A sárkányok természetesen más módszereket alkalmaznak, és csak akkor próbálkoznak a kijutással, ha arra lehetőségük van. A felesleges és reménytelen próbálkozás csak az energia ész nélküli pocsékolásához vezet, amelyen akár az életed is múlhat egy harc során. Emellett az egyik első lecke volt, amit Shu megtanított nekem az emberek szokásai közül, hogy a kérem szépen kifejezés alkalmazásával sok mindent el lehet érni a fajotoknál erőszak nélkül is, így a későbbiekben ezt tekintettem követendőnek, ha emberekkel beszélek. Rád is ezt alkalmaztam volna, ha eljutunk idáig, ebben az idomárnak teljesen igaza volt.
-Vávávávárjunk! Hogy jön most ide a kijutás? Nem is beszéltünk a kijutásról. Meg... azért bármi áron ne akarj kijutni. Sokan akartak már kijutni bármi áron, és hát... szóval ha az az ára a kijutásnak, hogy nem jutsz ki, csak... szóval...
-Pajzson vagy pajzzsal.
-Szóval... na... igen. Nem kell ezt annyira elkapkodni, még csak most érkeztél. Rengeteg időd lesz még kijutósdit játszani, meg ezen gondolkodni.
Látta, hogy az események nem várt, és sajnos negatív fordulatot vettek, így lassan a fiú mellé sétált, és ha nem volt túl magas, akkor a vállára tette a kezét. Ha túl nagy volt a magasságkülönbség, akkor csak megfogta a kezét.
-Mit szólnál, ha keresnénk valami szárnyast, megsütném neked tábortűzön, és akkor olyat ehetnél, amilyet szeretsz. Közben elmesélhetnéd, hogy mi történt veled amióta ébren vagy. Akkor könnyebben tudnám, hogy miben segíthetünk...

by **Nolan Daneworth** Csüt. Szept. 10 2015, 17:44

Jaden végre feleszmélt. Éppen akkor, mikor Shu befejezte mondandóját, de még azelőtt, hogy az utolsó részt elkezdte volna.
"Nem az ételről van szó." mondta.
Tett pár lépést előre.
"Köszönöm a szendvicset. De ez a játék a túlélésről szól." kivonta kardját. "És segíteni akarok, akinek csak lehet."
Váltott a kardfogáson, majd forgatni kezdte, elengedve azt és a kard pedig belerepült egy vaddisznó fejébe.
"De ha tényleg segíteni akarsz, élnék is vele." mondta, miközben a kardért ment és elrakta azt, felvéve az XP-t és a pénzt. "Szeretnék megerősödni, hogy segíteni tudjak neked és másoknak is."
Előhívta a menüt, majd küldött Shunak egy csoport felkérést, aztán pedig az 1. szint térképét.
"Te mennyire ismered ezt a szintet?"
Nem igazán várta meg a választ, hanem elindult be az erdőbe, kardját pedig kezébe vette.

by **Shukaku** Csüt. Szept. 10 2015, 17:57

Shu sóhajtott, még a válla is kicsit lejjebb ereszkedett az előző magabiztos tartásból, valamint a szája szegletében megjelent az a kis grimasz, amit olyan esetekre tartogatott, amikor nem akarta kifejezni az ellenérzését, legalább is láthatóan nem, de azért annyira már nem tudja magában tartani, hogy egyáltalán nem látszódjon rajta.
-Még csak most érkeztél, és máris azt hiszed, hogy tudod, hogy miről szól a játék. Hát... először is, kezdjük azzal, hogy ez már régen nem egy játék. Ez egy világ, ahol élünk, és ahol valószínűleg te is jó ideig élni fogsz... legalább is ha rajtunk múlik, akkor igyekszünk majd azon dolgozni, hogy ne ess ki. Oké? A túlélésről pedig... hát a kinti világ is a túlélésről szólt, szóval ehhez nem kell olyan hű de nagyon alkalmazkodnod. Annyi a lényeg, hogy ne csinálj túl sok butaságot, és akkor nem történhet semmi baj. Például...
Fülelt egy keveset, majd elindult az egyik bokor felé, ahonnan nemsokára kicsalogatott egy újabb vadkant, aki azonban nem támadt, nem viselkedett ellenségesen, nyugodtan cammogott az idomár mellett, aki az állat füle tövét vakargatta.
-Például kezdjük ott, hogy oké, hogy a te szinteden a vadkanokat lehet gyilkolászni, de azért nem kell túlzásba vinni. Értem, hogy félsz tőlük, mert bánthatnak, de akkor egyszerűen bemegyünk védett területre, és oda már nem tudnak követni. Értem, hogy erősödnél, de ez a grindelés nagyon uncsi, ráadásul csak értelmetlenül gyilkolászod az állatokat, mert egy idő után már nem is kapsz értük semmi tapasztalatpontot, a rengeteg húsi meg csak megromlik.
Megpaskolta a vadkan oldalát, mire az visszasietett a fák közé.
-Ha fejlődni szeretnél, akkor érdemesebb mondjuk küldiket vállalni, vagy küzdőterezni. Egyébként meg nem kell annyira hajszolni a fejlődést, mert egyrészt akkor csak lassabban fogsz haladni, másrészt meg halálra fogod unni magadat. A szintet pedig nagyon jól ismerem. Mit szeretnél róla tudni?

( Próbáld meg legalább a 200 szót elérni. )

by **Nolan Daneworth** Csüt. Szept. 10 2015, 18:44

"Nem hiszem azt, hogy mindent tudok." felelte. "De talán jobb lenne megnyugodnom."
Jaden sóhajtott egyet, miközben figyelt arra, amit Shu mondott neki.
"Sajnálom, ha felbosszantottalak. Csupán... kétségbe estem a főtéren történtek után. De megígérem, hogy nem teszek ostobaságokat."
Rápillantott a vadkanra, ami Shu mellett sétált és a lány pedig az állat fülének tövét vakargatta. Miközben a fák között sétáltak, figyelte a környezetüket is.
"Van valami különleges feltétele annak, hogy a céhed tagja legyek?" pillantott hátra Shu-ra. "Valamint kérlek mesélj a küldetésekről és helyzetükről."
Megint a vaddisznóra pillantott.
"Hogy szelídítetted meg?" kérdezte, miközben közelebb lépett.
Kardját elrakta és egymásba fonta karjait.
"Voltaképpen azok után, amiket Kayaba mondott, egyszerre voltam ijedt, mérges és nyugodt." mondta csendesen. "De amit mondtál, kik azok az Ébredők? Valami csoport?"
Háttal egy fának dőlt és lehunyta szemeit.
"A legjobb lesz az, ha keresek egy helyet, ahol lakhatok, miközben fejlődök és felszerelést szerzek." mondta. "Persze közben neked is segítenék."

by **Shukaku** Csüt. Szept. 10 2015, 19:00

-Igen... talán tényleg jobb lenne, ha picit megnyugodnál.
Kuncogott Shu, persze végig helyeslően bólogatva. Nagyon is úgy vélte, hogy a fiúnak meg kellene nyugodnia, de vicces volt, ahogyan ezt maga a kardforgató fedezte fel önmagán, és nem kellett az idomárnak kimondania. Vagy... talán kimondta volna? Mindegy is, már teljesen lényegtelen volt, annyi volt a fontos, hogy kissé csillapodtak a kedélyek, és lehetett nyugodtan csevegni. Ez nagyon fontos volt, hiszen ezután következett a feketeleves. Úgy tűnt, ennek a srácnak még senki nem mondta el a valós helyzetet.
-Felbosszantani? Jajj, dehogy is! Csak neked is jobb lenne, ha nyugodtabb lennél, meg az állatoknak is. Nem szeretik, ha hangoskodunk az erdőben. És...
Na ekkor már sejtette, hogy itt is Ébredőről lesz szó, de hát odáig el kellett jutni. Szépen sorban, megfelelő tempóban, ahogy a fiú szeretné.
-Különleges feltétele? Hát... a feltételek rajta vannak a céhadatlapon, azt pedig eléred a céhek listájából. Gondolom már láttad, ha ennyire érdeklődsz. Örülök, hogy tetszik. Azon túl meg... nekünk kell megfelelni neked, nem fordítva. Beszélned kell velem, és szimpinek lenni, ami megvan. Utána Junnal meg a többiekkel is. Ezt is el tudjuk intézni. És ha minden tetszik, akkor belépsz. Ilyen egyszerű. A vaddisznó meg...
Timire nézett, majd a sárkányt is megsimizte.
-Idomár vagyok. Értek az itteni lényekhez. Az Ébredők pedig... hát igen, egy csoport. Szerintem te is közéjük tartozol. Vagyis... azt hiszem. Ők azok, akik a Nagy Bejelentés után álomba merültek, és most ébredeznek fel. Izé... mit gondolsz, milyen régen voltak a Főtéres események?
Ez volt a kulcskérdés. Ha azt mondja, hogy tegnap, vagy tegnapelőtt, akkor ő is ébredő.
-Ha érdeklődsz a céh iránt, akkor a legjobb, ha beköltözöl hozzánk. Szabad szoba mindig van, és könnyebben összefuthatsz a tagokkal is. Az is lehet, hogy megszervezek egy talit neked akár már mára, ha minden jól megy. És... szerintem most inkább mi fogunk segíteni neked... ha elfogadod. Szívesen adunk felszerelést, meg mindent, amire szükséged van... legalább is amennyire tőlünk telik.

by **Nolan Daneworth** Csüt. Szept. 10 2015, 20:47

Jaden nem reagált semmit a lány kuncogására. Kissé meglepte az, hogy nem neki kell megfelelni a céh tagoknak, de ha így megy náluk, akkor elfogadja ezt a feltételt.
"Rendben. Igazság szerint úgy vélem, hogy jól ki fogunk jönni egymással, ha mindenkivel megvan az összhang. Csalódást pedig nem akarok okozni."
Nézte, ahogy Shu megsimogatja a sárkányt.
"Milyen régen? Alig egy órája. Előtte pedig a délutánt a Kezdetek városának felfedezésével töltöttem. De nem is tudom biztosra. Ha tényleg kómában voltam, akkor az időérzékem is szétesett."
A beköltözési és a segítségi ajánlatra rábólintott.
"Élnék is vele. Cserébe pedig elvégzem, amit csak kell."
Még mindig a fának támaszkodott hátával, majd a város felé nézett. Viszont, akárhogy is döntött sebtében, jól átgondolt mindent. Shu előtt pedig még mindig ott volt az előbbi csoport felkérés, amit Jaden küldött neki.
"Előbb visszamennék a Kezdetek városába, ha nem baj. Láttam ott egy páncélt az egyik kirakatban, de csak futólag."
Jaden előhívta a menüt, majd megnézte Shu céhének adatlapját. Végigolvasta a leírást, majd úgy döntött, hogy a fejlődés mellett kipróbálja a kovácsmesterséget.
"Már tudom is mit fogok csinálni a céhben a fejlődés és a kötelező tevékenységek mellett. Kovácsnak lenni nem olyan nehéz, ha belejövök és van kellő alapanyagom is."
Egy kissé elgondolkozott, visszaemlékezve arra, mikor csak úgy unalmában gitározott.
"Mondd csak, akad a játékban hangszer bolt?" kérdezte. "Egy kissé hiányzik a gitárom."
Ezzel a kérdéssel elindult vissza a városba, de hagyta, hogy Shu lépést tartson vele, ha jönni akar.

by **Shukaku** Pént. Szept. 11 2015, 07:14

Shu lelkesen bólogatott. Igazából azon munkálkodott, hogy ő ne okozzon csalódást, hiszen nagyon szeretett volna végre egy olyan céhtagot beszervezni, aki nem tűnik el pár nap múltán. Viszont az időérzék... hát... arra már nem volt olyan lelkes a bólogatás, és a hangját is kicsit visszább vette. Fogalma sem volt, hogy hogyan reagál majd a fiú a hírre.
-Szóval... a Nagy Bejelentés kétezer-huszonkettő, november hatodikán volt. Ma pedig...
Itt egy kis szünetet tartott, nem azt a fajta hatásszünetet, csak hagyta a srácot felkészülni.
-Ma pedig kétezer-huszonöt, szeptember tizedike van. Lassan három éve itt vagyunk. Ezért mondtam, hogy nem kell annyira nagyon kapkodnod, mert rengeteg időd lesz még.
A felajánlásra már újfent mosolygott, és nemet intett a fejével.
-Nem Hófehérke vagy, hogy mi adunk szállást, cserébe te meg főzöl és takarítasz. Most a vendégünk leszel, és ha majd céhtag, akkor úgyis ki kell venned a részed a dolgokból.
Gyorsan elfogadta a felkérést, bár nem értette, hogy ez perpillanat miért olyan fontos, de ha Nolannak jól esett, akkor miért utasítaná vissza?
-Jajj hagyd már azokat a páncélboltokat! Van nekünk külön boltocskánk, meg a céh úgyis ingyen szerelne fel. Mondtam már, hogy ne költsd a pénzedet feleslegesen. Az majd kell sütire, amivel megvesztegetheted a többi céhtagot, hogy támogassa a belépésedet.
Újra nevetett, és ráöltötte a nyelvét a srácra. Ennyire még talán Alex sem pörgött soha.
-A szakmádat pedig majd megbeszélheted Junnal. Van egyes, kettes és hármas tierű kristályosunk, meg egy páncélosunk is... de Kanami is most fog szakosodni. Uhh... szerintem szervezek is egy megbeszélést ma estére, hogy minden jól menjen. Eljössz, megbeszéled a tagokkal a dolgokat, szépen elfogadunk, és akkor már saját szobában alhatsz ma este.
Pötyögni is kezdett egy üzenetet, majd felkapta a fejét a kérdésre, és fejét csóválva követte az újfent rohanó srácot.
-Hangszerbolt? Gitár? Persze! Persze, hogy persze! De... azt hiszem a meglévő kis pénzecskédet nem ilyenekre kéne költened. Mármint... mármint nem szeretném én megszabni, hogy mire költs, de tudod a céhben egy egész zeneterem van, dobbal, gitárral meg mindennel, és nyugodtan használhatod őket, ha céhtag leszel, szóval szerintem felesleges lenne külön vásárolni. Ha mondjuk kint, a szabadban szeretsz zenélni, vagy utcazenélni szeretnél, vagy valami ilyesmi, akkor is bizti kölcsönveheted, csak az a lényeg, hogy ugyanoda tedd vissza. Mint egy könyvtárban. Tudom, az nem olyan, mintha saját lenne, de... de ahogy gondolod...

by **Stingray** Vas. Szept. 20 2015, 09:37

Ryutoshi Kurasai
"elefánt a porcelánboltban"

A Kezdetek Erdeje elég nosztalgikus egy hely. Az első küldetéseim legtöbbje, ehhez az erdőhöz kötődik. Viszonylag jól ismerem már, így magabiztosan lépkedem a fák között. Kevés itt a mob, és azok sem árthatnak nekem, viszont vad akad itt elég, ha szemfüles az ember fia. Nem messze sikerült egy menyét nyomaira bukkannom, és már pár perce követem a nyomait a fák között. Valószínűleg már közel lehetek, hisz egy ilyen kis állat nem juthatott még olyan messze. Egyszerre használtam minden jártasságom, hogy a legkisebb neszre is felfigyelhessek, és a bal kezemben már ott volt az íj, a húrra illesztve pedig a nyílvessző, hogy bármelyik pillanatban készen álljak egy villámgyors lövésre. Egyelőre azonban csak a néhány méterenként feltűnő lábnyomokra hagyatkozhattam, ugyanis az erdő zajai közül nem nagyon sikerült kiszúrni, az űzött vad hangjait. Perceken belül azonban mégis eredményre jutottam. Lassan lopakodtam közelebb a nem túl testes állathoz, ami gyanútlanul kutatott valami után a földön. Megfogtam a nyílvessző végét, és lassan az arcomig húztam hátra, pontosan célozva. A menyét hirtelen kiegyenesedett, és oldalra fordult. Én is hallottam a zajt, és az észlelésem jelezte, hogy valaki közeledik. Gyorsan útjára engedtem a nyílvesszőt, de elkéstem. Ártalmatlanul fúródott a földbe a menyét hűlt helyén. Új nyílvesszőt illesztettem a húrra, és úgy léptem elő a bokor mögül, hogy alaposabban szemügyre vegyem azt a bizonyos elefántot a porcelánboltban. Nem emeltem fel az íjat, és nem feszítettem meg, de a kezem a nyilat a húrhoz szorította. Ki tudja miféle szerzettel fut össze az ember, védett területen kívül.
– Üdv. - köszöntem rá kurtán, és vártam a választ.

by **Ryutoshi Kurasai** Vas. Szept. 20 2015, 14:04

Halk koppanás hallatszódik az erdő csendjében, majd egy mérges röfögés. Pajzsom ismételten ellenállt az engem rohamozó vaddisznónak, amely ezután visszahátrált a társaihoz. Az első szint Kezdetek Erdejében vagyok. Nem teljesen vadászás miatt, vagy szörnyharc révén jöttem ide, egyszerűen csak körbe szándékoztam nézni eme szinten, erre rögtön rá tíz perccel egy kisebb vadkan csoport támadt rám. Persze a szintemhez képest messze le vannak maradva, és nem jelentenek rám semmiféle veszélyt. A pajzsomat, melyet nem is teljes erőből tartok, szinte ellökni sem tudják. Pechükre túl nagy a köztünk az erőkülönbség. Mire nekifuthattak volna egy újabb rohamnak, egy gyors ellentámadást kísérve halott volt mindegyik. A fegyveremet visszahelyezve végül az övembe, majd a pajzsomat a hátamra akasztva ismét útnak indulok, hogy folytassam a sétám, melyet eredetileg is terveztem. Mígnem egyszer csak egy hang szólít meg, miközben a növényzeten török utat magamnak. Egy férfi volt az, egy íjjal felfegyverkezve. Egyelőre nem látszott agresszív típusnak, hisz nem rohant le engem, így felé fordulok. Közömbös arccal, fagyos tekintettel mérem végig, majd meghajolok felé.
- Üdvözlöm úrfi. Kellemes délutáni napot kívánok Önnek. – mondom miután kiegyenesedtem, majd egy kis hallgatás után, ha nem szól, egy biccentéssel hozzáteszem – További szép napot.
Majd megfordulok, és tovább sétálok kissé zörögve. Természetesen lehet, hogy bunkónak tart, de ha valamit szeretett volna, már elmondta volna, az az idő alatt, amennyit vártam. Természetesen, ha folytatni kívánja, az eszmecserét nem fogom „lógva” hagyni, és nem hagyom magára, hisz nem vagyok ilyen neveletlen. Meg őszintén tényleg nem volt semmilyen célom a mai napra, így egy baráti csevej esetén, még jó, hogy nem fogok elmenni.

by **Stingray** Vas. Szept. 20 2015, 20:51

Ryutoshi Kurasai
"elefánt a porcelánboltban"

Egy pillanatra megtorpantam és miután köszöntem az idegennek, csendben végigmértem őt. Zöld indikátora volt, és nem úgy tűnt, mint aki keresi a bajt, így jobb kezemmel el is engedtem a nyílvesszőt, és lejjebb eresztettem az íjat. A srác meghajolt, amit viszonoztam is, de az üdvözlése meglepett. Azaz pontosabban a megszólítás, és az erőltetett hivatalos stílus. Felhúzott szemöldökkel egyenesedtem ki én is. Egy újabb furcsa alakkal hozott volna össze a sors?
– Elég zajosan tudsz közlekedni. - jegyeztem meg csípősen és a földbe fúródott nyílvesszőhöz sétáltam, amit a szabad kezemmel ki is húztam, és leráztam róla a rátapadt koszt. - Tartozol nekem egy menyéttel. - mutattam a nyílvesszővel az ismeretlen lovagra. Sem a mozdulat sem a hanghordozásom nem volt túlzottan fenyegető, inkább csak tárgyilagos. Végül eltettem a nyilat a tegezembe. Szemeimmel megkerestem a köddé vált állat nyomait, melyek végigcikáztak a bokrok között egyenesen az erdő sűrűjébe. Már a neszezését sem hallom. Minden másodperccel nagyobb előnyhöz juthatott, de ez már nem számított túlzottan. Hajtóvadászat a menyét ellen nehéz lenne. Csak akkor tudom eltalálni, ha lenyugszik és megáll valahol. Lehet inkább csapdákat kellett volna raknom a gyakrabban használt útvonalaira, de én persze a nehezebb utat választottam és íjjal megyek a kis vadra. Valahogy jelen pillanatban ez már kevésbé tűnt jó ötletnek, de ha idáig eljöttem utána, akkor már nem hagyom félbe. Már csak azért is levadászom, és megfőzöm magamnak. Nincs finomabb az alaposan átsült bosszúnál, valami finom körettel, amiért a fél napomat elcseszte a menekülésével. Ez mostantól már nem csak a jelvényről szól.

by **Ryutoshi Kurasai** Hétf. Okt. 19 2015, 22:26

Hideg, közömbös tekintettel néztem a (szerencsére nem rám szegeződő) nyílvesszőt, és bár készenlétben tartottam a pajzsomat, egyelőre nem nagyon emeltem védelemre. Egyelőre nem akarok harcot kezdeményezni, hisz nem ezért voltam itt. Természetesen, ha lőtt volna, akkor nem hagynám magamat kilyukasztgatni. Ám végül szerencsére az íjász is elengedte az íját, így én is kicsit engedtem a fogásból. Szavaira némán széttárva a karomat, és megvonva a vállam- Természetesen, én bár nem szóltam, a páncélom ugyanúgy zörgött. Miután ezzel a mozdulattal is megvoltam, és hallottam a „követelését”, csak megcsóváltam a fejem.
- Sajnálom úrfi, de nem szolgálhatok menyéttel. Mellesleg, ez nem farmolós helyszín, így legyen, szíves ne rója a számlámra, hogy zajongok.
Bár hangom nem volt barátságtalan, nem is volt barátságos… inkább… minő meglepő: közömbös. Tényleg nem értettem, miért kéri számon, de ház ez van. Miközben várom a válaszom szemeimmel egy nagyobbacska kő után keresgélek, amit meg is találtam egy kisebb szikla képében. Végül az íjászra nézek, majd egyik bokorba mutatok.
- Elég gyakorta járok erre, és azt a bokorcsoportban gyakran szállnak meg állatok. Ha minden igaz, most is lennie kell benn. Készüljön úrfi.
Végül lehajolok, és egy kisebb nekifeszüléssel megemelem a szikladarabot.
- Most! – adom ki az utasítást.
Végül egy nagy erőbedobással a Súlyemelést a végletekig tolva súlylökés szerűen a bokorba dobom a kisebb szikladarabot, mely szörnyű recsegés-ropogással járva összezúzta a rejteket. Részemről ennyi telt, de még épp időben néztem oda, ahogy láttam, hogy egy gyors valami kiszökik a bokorból. De sajnos az én reflexeim és a gyorsaságom nem elég ehhez. Legalábbis nem nagyon törtem magam hozzá.

by **Stingray** Csüt. Dec. 03 2015, 14:45

Ryutoshi Kurasai
"elefánt a porcelánboltban"

Az „úrfi” megszólítás hallatán megrökönyödve vontam fel a szemöldököm, de inkább nem tettem szóvá. Sok fura szerzet él itt a menyéteken, és koboldokon kívül, szóval inkább már nem lepődöm meg rajta.
– Ahol van menyét az farmolós helyszín. - szálltam vitába a lovaggal, csak a vita kedvéért. Meg persze azért is, mert egyértelműen nekem van igazam. - Ha nem lenne, akkor nem farmolnék itt. Tehát? - illesztettem a nyílvesszőt a húrra. - Hol a menyétem? - doboltam türelmetlenül az íj markolatán, várva a választ, ami hamarosan meg is érkezett. Na ugye hogy megérte rögtön letámadni? Futott át az agyamon a gondolat és megfeszítettem a húrt, ahogy felkapta a nagy követ. Egyenesen a bokor felé céloztam, és abban a pillanatban eresztettem el a nyílvesszőt, amint a kis állat előugrott a megsemmisült rejtekhelyéről. Az oldalát lőttem át, és sikerült a fa gyökeréhez szegezni a halálra ítélt mobot.
– Tudsz te ügyesen is zajongani, ha akarsz. - jegyeztem meg, és elindulta, hogy begyűjtsem a zsákmányt. - Viszont az eredeti célpontom akkor is megszökött miattad. - morogtam. - most mehetek utána egyedül, és egy fél napi hajsza lesz mire végre elkapom. - mondtam bosszúsan. Viszont a zsákmány amit helyette kaptam, se volt egy rossz példány, ha alaposabban megnézem, és gazdagodtam is egy új eredménnyel.
– Vegyük úgy, hogy kvittek vagyunk. - egyeztem ki vele a magam részéről, majd tovább nem is törődve vele, elindultam a megszökött menyétem nyomait követve egyik bokortól a másikig. Ha egyszer utolérem, biztos megbánja még, hogy elfutott előlem. Nem vagyok egy állatprogramvédő típus.

by **Ritsu** Pént. Dec. 25 2015, 21:10

Elindultam a főtérről, sőt már egy jó ideje úton is vagyok. Megláttam egy táblát amire az volt írva hogy "Kezdetek Erdeje" és mutatott egy nyíl az egyik irányba. Elkezdtem abba az irányba menni, amerre mutatott a nyíl. Sikeresen eltévedtem abban a bizonyos erdőben. Éhes is voltam, meg nem is, de úgy éreztem hogy talán ha eszek erőt kapok tőle és talán ki is találok ebből az erdőből. Felnyitottam az inventorymat majd találtam benne egy ételt, amit egyből kezembe vettem és elkezdtem felfalni. Az étel rettentően jó volt, de annyira jól nézett ki hogy nem is olvastam el a nevét. Ittam rá valami..folyadékot ? Nem emlékszem mit, de az biztos hogy iható volt. Felálltam és tovább mentem. Hallottam valami fura hangot amire ijedtemben kardot rántottam. Egyre hangosabban hallottam a hangot majd egyből az arcom elé ugrott az a lény..vagy, vagy mi. Kezemben a kardot egyre erősebben fogtam. Abban a pillanatban összeszedtem minden bátorságomat (igen azt is, ami nincsen) és neki rontottam. Sikeresen legyőztem azt a valamit. Nagyon megkönnyebbültem a csata után. Szívem erősen dobogott, de eközben ráeszméltem hogy ez a kegyetlen világ erről szól. Ölj,ölj,ölj..hogy életben maradj. Elkezdtem előre menni, talán nyugat felé. Csak előre mentem kezemben karddal. Láttam valami fényt, szóval elkezdtem abba az irányba menni. -Igen! Ez az, kijutottam ebből a hülyeségből végre! Miután kijutottam az erdőből már egyből vártam a következő kalandot. Továbbra is követtem a járda útját. Találtam egy bokrot amin voltak bogyók. Le is szedtem mindet majd egyet meg is ettem, de olyan borzasztó volt, mint hogy ha az én főztömből ennék. Az életcsíkom is ingadozott. Neki dőltem egy kőnek majd lepihentem.

by **Shukaku** Pént. Dec. 25 2015, 21:26

A karácsonyi hangulat még az Obon fesztivál és az Állatok világnapja után is arra késztette kicsiny hősünket, hogy régi barátjára, Hisamére gondoljon. Ezért is voltak újra itt, a kezdetek erdejében. Az alacsony, kék ruhás idomár kislány, és a nem sokkal kisebb kék-fehér színű tollas sárkány, Timidus. Persze nem tébláboltak, jól ismerték már az utat, és egy bizonyos bokor felé tartottak, ami az évek során egyfajta szent hely lett a számukra, vagy legalább is kegyhely. Ez volt az a bokor, ahol anno Peter és Hisame rájuk talált, úgy három évvel ezelőtt. Persze nem állítottak oda semmilyen oltárt, nem akarták, hogy másnak is különleges legyen a hely, és főleg nem azt, hogy valaki esetleg lerombolja amit ide építenek. Igen, vannak ilyen rosszakaratú emberek is. Ez a bokor csak nekik volt különleges, meg persze annak a fiúnak, aki most a tövében feküdt. Shu csak egy kis karácsonyi csomagot akart volna elhelyezni itt, megajándékozva vele Hisamét, a szellemeket és az erdő állatait. Nem volt benne semmi különös, csak egy kis fatörzs torta. Most ezt a francia csemegét választotta az idomár, és kimaxolt főzés jártassággal a lehető legtökéletesebbre sikeredett. Úgy tűnik azonban, hogy Hisame és a többi szellem úgy döntött, hogy ez az ismeretlen idegen kapja meg az édességet. A felszerelése alapján kezdőnek tűnt. Na meg persze az alapján is, hogy védett területen kívül pihent le, kockáztatva az elalvás és a sleep kill veszélyét. Shu mindenesetre előszedte az ajándékcsomagot az eszköztárából, és azzal a kezében, na meg persze a sárkánnyal az oldalán lépett oda a fiúhoz.
-Szia idegen! Boldog karácsonyt!
Ezzel felé nyújtotta a dobozt a kék masnival, na és persze hatalmas mosollyal az arcán. Timi csak biccentett köszöntésképpen. Új emberekkel mindig csöndes volt, úgy több információt szerezhetett róluk.

by **Ritsu** Pént. Dec. 25 2015, 21:50

Amm..Izé...Köszi ? Vagy valami ilyesmit nyögtem a lány felé.
-Szia, ő, izé, neked is.
Átvettem az ajándékot és kibontottam.
-Azta! Kék masni,kedvenc színem a kék,köszönöm!
Hatalmas mosollyal mondtam ki s köszönöm-öt. Gondolkoztam hogy mit adhatnék a lánynak ezért hirtelen kinyitottam az eszköztáramat, de semmit sem találtam benne. Kínosan kibontottam az ajándékot és megnéztem mi van benne. Megpillantottam a fatörzs tortát és egyből felcsillantak a szemeim.
-Ő izé, köszönöm szépen.
A torta mellett volt egy kés meg tányérok amivel felszeltem a tortát. Átnyújtottam egy szelet tortát a lánynak.
-Boldog karácsonyt! Nem tudok mással szolgálni ezért bocsánatodat kérem.
A lány átvette a szelet tortát és elkezdték enni.
-Hmm, ez nagyon finom! Gondolom te csináltad..
Nagyon örültem hogy találkoztam egy emberrel, de sajnos tudtam hogy nem sokáig élvezhetem ezt. Szóló játékosként nem egészséges egy játékossal beszélgetni. Miután elfogyott a torta felálltam és próbáltam búcsúzkodni a lánytól, de nem igazán ment szóval leültem és még vagy fél órát beszélgettünk. Volt egy cuki kis sárkánya is akit megsimogattam. Nagyon puha volt szóval egész végig a tollát simogattam.
-Ezt a bokrot te ültetted ide ? Csak mert eléggé pocsék volt a bogyónak az íze..
Nem bírtam levenni a szemem a lányról, ezért amikor rám nézett hirtelen elnéztem a sárkányára. Megismertük egymást és bemutatkoztam neki.
-Az én nevem Ritsu.
Újra felálltam, de valamiért újra le is ültem. Nem tudtam el búcsúzni tőlük olyan könnyen amilyen könnyen én akartam.

by **Shukaku** Szomb. Dec. 26 2015, 10:19

-Áh, igazán semmiség!
Legyintett Shu, majd hálásan bólintott a jókívánság viszonzására.
-Mi is nagyon szépen köszönjük.
Itt még nem zavarta, hogy a fiú Timidusnak nem kívánt boldog karácsonyt, hiszen a srác nem tudhatta, hogy akár a sárkány is ünnepelhetné ezt a szép hagyományt. Egyébként nem, nem ünnepelte, maximum Shunak készített valamit, de azt is csak azért, hogy a társának örömet okozzon, nem pedig azért, mert karácsony volt. Olyan szinten hagyta hidegen, mint a mancsai alatt ropogó hó. Shu csak nevetett, amikor Ritsu a kék masnitól lett úgy oda. Nem gondolta volna, hogy egy fiút pont egy masnival fog lekenyerezni, de az itteni fiúkról egyébként is megvolt a jó véleménye, szóval csak halkan kuncogott rajta. Úgy tűnik elég volt a kés, és mivel a kardforgató nem használt villát, így most ezt az idomár is hanyagolta. Előkapott az eszköztárából egy széles tányért, és a sárkány elé is tett egy szelettel a sütiből.
-Nem kell bocsánatot kérned. Ez csak ilyen hirtelen jött meglepetés volt, én sem így készültem.
Mivel látszott, hogy az idegen nagyon a sárkányt vizslatja, Shu intett Timinek, aki közelebb lépett, és fejét a fiú keze alá nyomta, hogy bátorítsa egy picit, és jelezze neki, hogy szabad simogatni. A szelíd morgást most kihagyta, hiszen ha még nem ismeri a sárkányok jeleit, akkor akár rossz néven is veheti. Eközben Shu bólintott a kérdésre.
-Ahamm, én csináltam. Általában szendvicseket osztogatok a piciknek, de most karácsony van. A bokor meg...
Újabb kis kuncogás szakította félbe a mondandóját, és illedelmesen a szája elé tette a kezét, ha már evés közben sikerült megnevettetnie a másiknak.
-Az a bogyó a madaraknak van. Még szerencséd, hogy nem valami mérgezőt szedtél le. Kertészkedés jártasság nélkül nem ajánlatos minden vackot a szádba tenni.
Itt már biztos volt abban, hogy kezdővel beszél, ráadásul egy meglehetősen fiatal kezdővel. Neki utoljára talán öt éves korában kellett elmondani, hogy nem eszünk meg mindent, amit találunk.
-Shu vagyok, ő pedig Timidus, mindketten a Jumpy Vigor céh tagjai vagyunk, és állunk rendelkezésedre.
Teátrális meghajlás, ahogy kell, ezúttal a sárkány részéről is, mellsőinek megrogyasztásával.
-Te még pici vagy, ugye?
Az idomár nem szerette a kertelést, úgyhogy egyenesen a kardforgatónak szegezte a kérdését, és türelmesen, kedves, megnyugtató mosollyal várta a választ.

by **Ritsu** Szomb. Dec. 26 2015, 10:57

-Akkor jó, hát elhiheted hogy én sem így készültem..
Nagyon jól éreztem magam velük és ahogy éreztem a sárkánynak sincsen baja velem. Nem értettem miért jött ide a "piciknek" szó mivel én nem is vagyok pici, talán még öregebb is vagyok nála. Oda nyúltam az ajándék dobozához és a kék masnit levettem róla és a zsebembe raktam. Elkezdtem nevetni amikor kimondta a lány hogy "Az a bogyó a madaraknak van" és elkezdtem mentegetőzni.
-Őőő..Izé..T-Tudtam, csak éppen.. Tudod.. Nagyon puha a tolla a sárkányodnak, de komolyan. Tereltem a szót hirtelen. Nem szeretném ha megismerne engem, azt a "mindent elcseszünk" énemet. Ezután bemutatkozott ő is sőt, még a sárkányát is bemutatta.
-Örvendek, Shu és.. Timi? Ugye nevezhetem Timinek ?
Mivel én az előbb nem hajoltam meg ezért én is meghajoltam.
-Hát izé..Nem..Nem igazán, 15 éves vagyok ha..Ha érdekel.
-Legalábbis, annyi voltam amikor bekerültem a játékba, már nem is tudom már hogy milyen dátumot írunk.
-De igen..Újonc vagyok még és nem tartozom egyik céhhez sem.
-Egyébként.. Te sem vagy egy óriás.
Nem sokat gondolkoztam azon, hogy megkérdezzem tőle hogy mit keres itt szóval egyből feltettem neki a kérdést.
-Amúgy meg..Mi szél hozott erre téged ?
Elgondolkoztam azon, hogy az a lány nem is úgy néz ki a valóságban, mint itt szóval semmi sem igazi és akárhogyan is néz ki jól minden semmi sem igazi. Ez idő alatt végig őt néztem, ami miatt lehet hülyének nézett, de sebaj. Felálltam, oda nyújtottam a kezemet felé, majd megkérdeztem tőle hogy tudna -e segíteni a továbbiakban és vártam a válaszát mosollyal, ahogyan ő is.

by **Shukaku** Szomb. Dec. 26 2015, 13:53

Talán ennek a fiúnak szebb ajándék volt a kék masni, mint maga a sütemény? Shu egyáltalán nem értette a szalagokhoz való fura ragaszkodását, hiszen hallott már mindenféle gyűjtőkről, de szalaggyűjtőkről még soha. Persze ha neki ez okoz örömet, akkor legközelebb is hoz neki kék szalagot, csak majd valamilyen másik kéket. Vagy... átfutott az agyán az, hogy a hajában is kék szalag van, és ez a srác igazából bókolni akar vele, és ebbe bele is pirult kissé, ám gyorsan elhessegette a gondolatot. Nem volt neki ekkora önbizalma, de úgy tűnik, hogy Ritsunak sem, ha már mentegetőzni kezdett. Shu csak legyintett, és ezzel le is tudta a kérdést.
-Ne is foglalkozz vele, mindenkivel megesik, hogy nem tud ilyesmit. Timi pedig nem a sárkányom, hanem a barátom.
Ezzel még segített is, hogy elterelje a szót, hiszen látszott, hogy eléggé kínos ez a kardforgatónak.
-És igen, nyugodtan hívhatod Timinek, biztosan ő is megengedi.
És a pet bólintott. Sokszor játszották el ezt a színjátékot, és igazából már ő is kezdte érteni azt, hogy Shu mit élvez ebben. Majd következett a visszavágás, amire Shu hevesen rázni kezdte a fejét.
-A picit nem úgy értettem. Itt nem számít a kor, vagy a magasság, csak a szintek. A szintedre mondtam, hogy pici, és a kis szintűekre gondolok, amikor azt mondtam, hogy picik. Ha pedig akkor tizenöt voltál, most odakint tizennyolc lehetsz, de ezzel sem kell foglalkoznod. Én is tizenkettő voltam, amikor ide kerültem, most meg már tizenhat vagyok... de ez nem fontos.
A kéznyújtást elfogadta, hagyta is, hogy a fiú felsegítse, majd eszébe jutott valami. Leterített egy nagy pokrócot a földre, majd egy dobozkát hajított elé, amiből azonnal tábortűz pattant ki.
-Így talán kényelmesebb lesz, és te sem fogsz annyira fázni. Ha kérdezni szeretnél, akkor jobb, ha nem séta közben válaszolgatok. Akkor majd az állatokra kell figyelnünk, hogy szerezzünk neked egy kis zsebpénzt meg Exp-t. Természetesen szívesen segítünk, úgyhogy várjuk a kérdéseidet. ^^

by **Ritsu** Szomb. Dec. 26 2015, 17:49

-Őő, oké..Talán tényleg jobb itt, és legalább nem fázok.
Nem igazán akartam sokáig maradni, mert szerettem volna fejlődni, több ismeretséget szerezni, de ha ő így akarja akkor legyen így. Leültem a pokrócra és feltettem neki pár kérdést.
-Nos, lenne pár kérdésem szóval.
-Az egyik az lenne, hogy te hanyas szintű vagy hogy a "piciknek" segítesz ? A másik, tudnál majd segíteni abban, hogy mit hogyan és merre ?
Csak reménykedni tudtam hogy azért pár dolgot megmutat és türelmesen vártam a válaszát. Nem gondoltam volna hogy a sárkánya egyben a barátja is, de mivel láttam a ruháján, megállapítottam hogy ő valószinüleg egy Állatidomár a lány.
-Egyébként.. Tényleg kicsi vagy, szóval közülünk maximum te vagy a pici.
Nem bírtam kimondani ezt nevetés nélkül, de szerintem értette a viccet. Legalábbis remélem nem vette a szívére.
Remélem tud majd segíteni legalább egy picit is hogy mi merre van, mert egyedül nem fogok boldogulni az biztos.
-A sárká- .. Azaz a barátod, a.. Peted ?
Gondolkoztam rajta hogy neki honnan vannak ilyen menő cuccai szóval ezt is megkérdeztem tőle azt is. Őszintén.. Eléggé kínosan éreztem magam amiatt, hogy egy kislány gondoskodik rólam, aki ráadásul még valószinüleg nagyobb szintű is mint én szóval.. Mondhatni csak úgy támadtam a hülye kérdéseimmel.
-Fejlődni hogyan lehet ? Mivel megöltem egy lényt itt a közelben nem kaptam érte semmit.. Sok fajta játékban játszottam eddig, de ez különleges játék, egyrészt én játszom, más részt viszont nem értem ezt a harcrendszert. Szóval, szeretném ha segítenél nekem egy picit is legalább.

by Ajánlott tartalom