Re: Mezőség

by **The Gleam Eyes** Hétf. Szept. 20 2021, 11:18

Hinari rögtön felfigyelt a(z) ~~Pokemon Battle~~ előrejelzésre és gondosan megközelítette a füvet. Azonban, mikor széthajtotta a füvet, gyakorlatilag annyit látott, hogy egy cuki kis állatka, az eget bámulva próbál előre menni, de a feje minduntalan bele-beleütközik az előtte lévő kőbe, de ahogy nézed a kis lényt, rájöhetsz, hogy nagy eséllyel, apró totyogós lábaival nagy eséllyel képtelen lenne haladni, ha előre nézne, mert a saját feje eltartaná a földtől. Mikor viszont megpillant téged egy "Jáá..." szerű hang hangja el a száját és egy pillanatra ijedt tekintetet vélhetsz felfedezni, ami után furcsa, butácska mosoly terül szét az arcán "Ghee...hee..hee" szerű leginkább babanevetés szerű tompa hangot produkál.

#11 - Bébi Axolotl
„Szárazföld is, de leginkább életképtelen”
Érték: d4
Rarity: Rare
Evolválódhat: ??? (lvl 4)

by **Miko** Vas. Okt. 10 2021, 15:10

A lány borús angolatú megállapítására csak hümmögök egyet, és magasra emelem a tekintetem.
- Valóban nehéz a kék eget látni a felhőktől néha. – nézek fel mosolyogva az égre, a kezemmel eltakarva el magam előtt a látványt, majd ezután letakarva a szemem gyakorlatilag „megvakítom” magam – De lehet bármilyen sötét is az ég, vagy takarja a látásod bármi. Tudod, hogy az ég továbbra is kék marad a felhők mögött. Ugyanúgy ahogy a fű zöld, a tej pedig fehér. – itt a elveszem a kezem és a lányra vigyorgok – Kivétel, ha édesszájú vagy, mert akkor a tejet csak kakaóként látod.
Tisztában voltam vele, hogy látásmódom tényleg egyedi és nagyon optimista, de ha belegondol az állításaim mind igazak. Jó persze, tudom, hogy az ég nem kék, csak a fény izélése miatt a légkörben… Vagy a víz visszatükröződése, bár ez szerintem kamu, mert akkor a városok felett fekete lenne, mert onnan a beton fénye tükröződik vissza! Ez a gondolatmenet amúgy, azonban olyan szinten elvitte a gondolkodásmódomat, hogy szinte észre se vettem Hinari (igazából önmagának szóló) kérdését és csak azután eszméltem fel, mikor odaszólt nekem, hogy siessünk.
- Mi-mi-mi? – pislogok nagyokat, ám ahogy elrugaszkodott, nem sokkal rá én is indultam, bár csak jóval azután értem be, miután a bivalyát már elkapta – Ahm... izé nincs sajnos. De hagyd csak. Nem olyan létszükség. Majd megkaparintom máskor, ha úgy van. – majd elvigyorodok – És hamarabb kell felkelnie Kisasszony, ha engem ki akar fárasztani futkározással, MUHAHAHAHAHAH! – eresztem el gonosz nevetésemet szabadjára.
Végül Hinari menet közben azonban talán a „gonosz” énem rémületétől nem figyelt az ótra, és keresztül esett valamin, én pedig megértően mosolyogva természetesen azonnal kezemet nyújtom neki, hogy felsegítsem, majd mikor a kőre pillantok, amiben elbukott, meg is pillantom azt a furcsa kis jószágot, ami mellette próbál meg „érvényesülni”.
- Hehe, de cukiiii! Zabálni való, de szerintem neki is olyan kemény a feje, mint az enyém. Hehe. Mivan picúr, nem megy? – mosolygok rá ujjammal finoman megbökködve arcocskáját, mire „nyöööh” hangokat hallatva hátrál, majd ráharap fogatlan szájával az ujjamra. Gyakorlatilag rácuppant és ahogy picit felemelem a földről és megrázom, úgy emelem a kis csöppséget is, aki láthatólag azt hiszi, hogy valami nassolni valót adtam neki. Jó ízűen nevetve végül a lógos csöppséget Hinari felé nyújtom, hisz a rendszer nem érezte azt, hogy elkaptam, így nagy eséllyel a lány hozzá ért véletlenül akkor, mikor elesett. De cuki volt így is a kis csöppség, olyan volt, mint egy aranyos pióca.

by **Hinari** Hétf. Okt. 11 2021, 10:01

Tetszett Miko optimizmusa, mégha én nem is voltam képes ezt átérezni mindig - tudni és remélni a kék ég létezését akkor is, amikor nem látod. Szavain el is gondolkodtam kissé, a kakaós megjegyzése viszont megnevettetett és én hálás mosollyal néztem rá, szájam szegletében pedig ott ült a kimondatlan köszönetmondás. Aztán beszéltünk minden másról is, sellőruhákról és egyebekről és ahogy felkapaszkodtunk a dombtetőre és én megláttam a bivalycsordát előttünk... Miko lemaradt egy kicsit.
- Biztos? - pillantottam a lányra meglepetten és a porban hagyott lábnyomokat kezdtem el fürkészni, nos, kellő jártasság híján meglehetősen eredménytelenül - Még forró a nyom, talán beérhetjük őket... - tippeltem és néztem el a horizont felé, amerre a vadak nemrégiben eltűntek a szemünk elől - Főleg, ha futunk - mosolyodtam el a nevetésére és kihívóan húztam ki magam, rajtra készen. Az első, versenyt sejtető mozdulatom viszont csúnya esésben végződött, én pedig arcomon enyhe pírral tápászkodtam fel, elfogadva Miko segítségnyújtását - Köszi - bólintottam és csak ekkor, a lánynál egy kicsivel később vettem észre az utunkba akadó csöppséget, akit Miko már kézbe - vagyis ujjba - is vett közben.
- Tényleg aranyos. És milyen picúr; nem csoda, ha nem láttam a fűben - mosolyogtam én is és mivel úgy tűnt tényleg én értem hozzá hamarabb, kinyújtott tenyeremre át is kéredzkedett az állatka, akit a rendszer elkapásnak minősített közben. Egy újabb dixi, ma már a második.
- Az informátoraimnak tényleg igazuk volt - tűnődtem el hangosan és egy kis cirógatás után eltettem a Bébi Axolotl-ot az inventorymra, mielőtt még leesik és összetöri magát - Gyere, induljunk, hátha meglesznek még - intettem aztán a lánynak és a bivalycsorda nyomába szegődtünk egy darabon, de sajnos túl messzire jutottak időközben és valahogy a további vadak is elkerültek minket. Nestor is hiába repült körbe, egyet sem látott a közelben.
- Nekem lassan mennem kell - pillantottam az órára jó tíz-tizenöt perc sikertelen gyaloglás után és bocsánatkérőn fordultam a lányhoz, miközben Nes leszállt mellém, hogy a hátára ülhessek - De te nyugodtan keresgélj még. Köszi a társaságot, majd még megismételhetjük, ha úgy adódik - köszöntem el tőle - A vásárlást meg majd leegyeztetjük - mondtam még, majd belekapaszkodtam a sárkányba és nem sokkal később eltűntünk a harcművész szeme elől.

Köszi a játékot!
Liliomanó lv1 --> 2

by **Miko** Csüt. Nov. 04 2021, 21:15

Hina kérdésére csak elmosolyodok és legyintek. Bár érdekesek szoktak lenni ezek a szafaris teljesítmények és viccesek a teljesítése, de alapjáraton nem voltam olyan szinten rápörögve a dologra, hogy ne tudjam elengedni magamnak ezt a dolgot. Vicces-vicces, de alapjáraton megvagyok nélkülük. Ahogy nemrégiben én, úgy ő maga is elesett és bár mosolyogtam rajta egy jót, örülve, hogy nem csak én vagyok ilyen kelekótya, de szinte rögtön nyújtottam neki megértő mosollyal a kezemet. Viszont a kis mütyürke, aki ott volt mellette, igencsak ragaszkodott hozzám, vagy legalábbis ízlett neki az ujjam. Ahogy azonban leráztam magamról a kis csöppséget, már-már szó szerint, bólintva követtem a lányt.
- Látod-látod. Dixi-szerencsét hozok neked. Dixi-tálok neked. Hihi. – mondom neki viccelődve.
Közben a sari is visszatért, és lelkesen szökdécselve, vigyorogva integetek neki a levegőbe, és bár alapjáraton innentől kezdve kissé csöndesebb volt a menegetések, alapjáraton jó hangulatban voltam és nem bántam azt sem, hogy picit csendesebben vagyunk. Sőt kicsit meg is törtem a csendet a magam szórakoztatásával, egy találomra összerakott dal dúdolgatásával. Viszont rövidesen Hina volt az, aki a néma együttlétet törte meg elsőre. Megértően elmosolyodok, majd elvigyorodok.
- Ohohohó! Nem lesznek biztonságban előlem, ne aggódj! Rettegjetek Dixi-társadalom! Wihihihi! – mondom vigyorogva, majd megölelem a lányt (akár hagyja, akár nem, hehe) – Én is örültem. Mulis volt ez a csajos séta. És igen-igen! A rucivásárlást még nem felejtettem el, nincs olyan szerencséd! Hehe. – mondom neki, majd fokozatosan hangosodva utána kiáltok, miközben emelkedik felfele - Aztán vigyázz magadra, nehogy lepottyanj! Elég, ha én vagyok ilyen ütődött kettőnk közül. – vigyorgok rá, majd integetve nézem, ahogy eltávolodik.
Végül leengedem a kezemet és felnézek a tiszta égre. Beszívva a friss levegőt némiképp nyújtózok egyet, élvezve a nap kellemes sugarait a bőrömön, majd egy jólesőt nyüsszentve végül elengedem magam és folytatva a dudorászát elindulok valamerre. Mindenféle cél és szándék nélkül… hisz… a jó ídőt élvezem.

by Ajánlott tartalom