Mezőség

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Nov. 24 2012, 16:43

A hetedik szint majdnem egész területe, a mezőség.

by **Noxy** Szomb. Júl. 20 2013, 15:04

Akármerre nézek, mindenütt mező. Úgy tűnik a hetedik szinten nincs város, talán falucskák, és más kis farmok, azokon kívül nincs nagyobb forgalmas hely. Nagyon kevés játékos fordul errefelé, annyi sem.
Nagy üresség errefelé, csak néhány mob bukkan fel itt-ott. Ezekkel a lényekkel még össze is ütköztem, hogy legyen kiken fejleszteni az árnyharcosi képességeimet. Azért jöttem ide a hetedik szinte a semmi közepére, mert itt nincs nagy tömeg, és jó nagy tér van ahhoz, hogy gyakorolhassak. Ráadásul nyugodtan és békével minden zavaró tény nélkül. Szeretem ezt a csendet, amely körülvesz. A természet nemcsak látványban, hanem ilyen esetben is mindig megadja a módját az én igényeimnek. Éppen ideje volt, hogy végre visszatérhessek a természet lágy ölébe.
A moböldöklést követő gyakorlatozással végeztem, majd egy ellazító meditálással zártam a békés, magányos napot, amit csak ennek szenteltem. Mobokon kívül se ismeretlen, se ismerős játékos nem zavart, vagy tette volna tönkre a napomat, és ez nekem nagyon is jó volt. Mintha egy wellness-hétvégére mentem volna el.
Mire a meditálást befejeztem, a hold lassan leküldte a napot az égről, hogy a világoskék eget sötét színűre fesse, és díszítse ki csillagokkal. Hm, mily költői megszemélyesítő mondat, csak kár, hogy ez csak egy virtuális világ, és ez a szép csillagporos ég nem is létezik a valóságban. Vagyis igen, csak Afrikában és az Északi/Déli sarkon, mivel arrafelé a legtisztább az ég.
Eltettem a fegyvereimet és az ülőhelyül szolgáló pokrócomat, és elindultam vissza az első szinti otthonomba. Még nem tudom, mit kezdjek holnap, azt hiszem, talán keresek valami egyszemélyes küldetést, hogy legalább legyen valamennyi ércanyagom a kovácsoláshoz. Azok most a legszükségesebbek, mert alig van nekem valamennyi, és az áruimból is túl kevés van. Akár a forgalom. Az nem is csoda, hiszen nincs segédem, aki egész nap a boltomban lenne, amíg én intézem az ügyes-bajon dolgaimat, vagy csak szeretnék egy kicsit gyakorolni, egyedül lenni.
Éppen egy vadkanász-soron mentem, mikor egyszer csak átesve nagyot hasaltam a földön. Átestem valamin.
~ Mi a...?
Felálltam, és leporoltam magam. Megnéztem ezt a kis valamit, amin keresztülestem.
~ Nocsak, ez meg mi?
Mivel félig a földbe volt süllyesztve, így csak kis ásással és erőteljes huzigálással tudtam csak kiszedni onnan. Kezeimben forgattam, hogy felmérhessem minden szempontból, mi lehet ez.

A következőt találtad: Éles Kés (+1 erő)

by **Thunder** Hétf. Júl. 22 2013, 13:28

-== Ismerkedés Mads Mikkelsen ==-

Átlagos napként kezdődött a mai is azzal a különbséggel, hogy mára konkrét terveim voltak. A nap sugarak ahogy az ablakon át bejőve megvilágították arcomat ébredtem fel. Ahogy éreztem a sugarak melegségét és fényének erejét hunyorítottam egyet s felkeltem az ágyamból. Leültem annak a szélére és ásítottam egy hatalmasat. Ahogy ez megtörtén sóhajtottam egyet s kikászálódtam az ágyból teljesen. ~ Itt az ideje a napi test mozgásnak ~ mondtam magamban és ezzel neki is álltam a reggeli szokásos tornya gyakorlatoknak. Nem is vettem észre a késői ébredésem miatt, hogy lassan már delet üt az óra, így mikor megszólalt az óra gyorsan elmentem letusolni. Gyorsan megszárítkoztam majd felöltöttem magamra a szebb ruhámat és elindultam a napi betevőmért. ~ Még szerencse, hogy nincs messze innen a fogadó ~ mondtam magamban amikor bezártam lakásom ajtaját. Lementem az első emeletről s amint kiléptem az épülettől el is indultam a harapni valómért. Út közben már azon járt az eszem, hogy megvan e minden felszerelésem a terveimhez, így felcsaptam a menümet és amíg a fogadóhoz nem értem elkezdtem átnézni a cuccaimat. Sok időm nem volt rá mert pár perccel később már meg is érkeztem. Beléptem s leültem egy üres asztalhoz s leadtam a rendelésem a közben az asztalhoz jött felszolgálónak. Jó ízűen elfogyasztottam a rendelt ételt majd fizettem s elindultam a főtérre ahol a teleport kapu volt a célom. Pontosabban a 7.szint hiszem se ott se máshol nagyon nem jártam, de ha már fel tudok menni oda akkor meglesem milyen az a szint. Így hát elindultam a fogadótól a főtérre. A kapun átlépve már is a 7. szinten találtam magam valami random helyen. Az információm alapján egy hatalmas mező ez a szint és semmii más. A kép mely fogadott miután a pixelekből összeálltam lenyűgöző volt. ~ Igazak voltak a hírek, hogy egy hatalmas mező ~ mondtam magamban majd elindultam bele a vak világba. Nem sokkal később szembe találtam magam jó pár szörnnyel. Gyorsan felcsaptam a menümet s felszereltem magamra a cuccaimat és elkezdtem csépelni őket. Meglehetősen sokan voltak, így a harc kissé nagyon elhúzódott melyet nem úsztam meg érték vesztés nélkül. Sőt mi több meglehetősen sokat veszettem és már sárga zónába került az életem. Ki is fáradtam a harcot követően, így keresnem kellett egy helyet ahol megpihenhetek. Tehát elkezdem felkeresni egy viszonylag biztonságos helyet. A völgy melyben eddig voltam a hátam mögött hagytam és egy nagyobb dombnak a tetején megláttam egy hatalmas fát. Szépen lassan elindultam felfele mely sok időbe telt hiszen már a harcot követve kimerültem. Mire felértem más esteledni kezdett s kénytelen voltam ledőlni pihenni. Szemeim kezdtek leragadni az idő múltával s akarva akaratlanul elszundítottam.

by **Dr. Hannibal Dan** Szomb. Júl. 27 2013, 13:53

Szép reggel köszöntött a vidékre, és én elégedetten vettem tudomásul, hogy újra egy napot tölthetek a számomra olyannyira érdekes emberek között ebben a felettébb érdekes világban. Eldöntöttem, hogy veszélyes vizekre evezek, és felmegyek az általam elérhető legmagasabb szintre, egy kicsit fejlődni, ahogy a fiatalok mondják. Új még nekem ez a fajta játékrendszer, ugyanakkor teljesen logikusan, és valósághűen van felépítve, és így, hogy lassan több, mint fél éve itt vagyok, kezdek hozzászokni. Bár számomra érthetetlen az a fajta brutalitás, mely a környezetemet jellemzi, és a folyamatos harcok utáni vágy. Egyszerűen szörnyű, hogy ezeknek az embereknek már lassan ez lesz egy valóság, egy jobb valóság, ahol hősködhetnek, vagy éppen ellenkezőleg, és mindeközben kiélhetik a lelkükben felgyülemlett agressziót, és elégtételt vehetnek minden sérelmükért. És ők tökéletesen hétköznapinak tartják mindezt. Észre sem veszik, ahogyan szép lassan visszasüllyednek az ősvilág alap sémájára. Mondhatni itt vadásznak, halásznak, és küzdenek a túlélésért. Teremtettek egy virtuális világot, ami visszaviszi őket az ősi világba. Igazán érdekes..
Talán ténylegesen visszavágyódik valahol az ember az ősközösségekbe, hisz mind vadállatok vagyunk legbelül.
Gondolataimba feledkezve, céltalanul kóvályogva egy dombra értem, melyen egy kölyök foglalt helyet. Hirtelen megtorpantam, ahogy észrevettem, ugyanakkor kedvem támadt társalogni is.
- Üdv! - köszöntöttem, viszont akkor észre kellett vennem, hogy elaludt. Megráztam enyhén a vállát. - Hééé.! - ébresztgettem. - Elég veszélyes csak úgy elaludni idekint. Mit gondol, mi történik akkor, ha megtámadja egy mob, vagy esetleg egy másik játékos? - szidtam le. Nem gondolkodik, nem látja át rendesen a helyzet komolyságát, vagy éppen öngyilkos akar lenni, és úgyis mindegy alapon él. Rögtön belefogtam a tanulmányozásába, még akkor is, ha nem biztos, hogy különleges esetről beszélünk. Az egyszerű embereknek is vannak olyan tulajdonságaik, melyek az én szakmai szempontomból érdekesek lehetnek.
- Leülhetek? - kérdeztem, mikor úgy tűnt, valamelyest feleszmélt, majd lekuporodtam mellé, meg sem várva válaszát.

by **Hayashi Yuichi** Kedd Aug. 13 2013, 16:12

Alig értem vissza a ködös erdőből az új szerzeményemmel, mikor egy újabb levél érkezett szintúgy feladó nélkül. Létezik, hogy valaki le tudja rejteni a nevét. Pont, mint a csuklyás. Kezd, azt hiszem fóbiámmá válni a srác. Újra rápillantottam a kardra. Fényezett penge, igényes és szolid markolat. Nem olyan, mint Rita kardja, de megteszi, csak úgy szeli a szörnyeket. Végre gyakorlásra már mehetek mindkét pengével. És nem kell kölcsön kérjem azt a fegyvert. Oly csodás érzés pedig, a markolata kényelmesebb ennél apró íveltsége elősegíti, hogy könnyebben szeljem a levegőt, és súlya is sokkalta kifinomultabb. Egyfajta álom a kardját kezembe fogni. És mióta közölte, hogy már képtelen kovácsolni egy olyat, mintha egy világ omlott volna össze bennem. Elfelejtette, hogy lehet ilyet elfelejteni. Mesterem ezért tisztelnem kell, de talán ez az egy kivetni valóm van felé, elfelejtette. Még ilyet.
Hopp majd megfeledkeztem a levélről. "Gyere a 7. szintre és láss csodát, vagy egészen mást? Mezőn találsz valami a piros bokor körül. Pontos helyhez adok térképet, amit csatoltam."
Megint nem fejezte be rendesen a mondandóját. Mi lehet a 7. szinten és végképp, ki vagy te igazából. A csuklyás bizonyára nem lehetsz, hisz neki csak egyel, jövök, és azt szóban kellene.. bár amilyen aljas így üzenget. De akkor miért küldött pont egy kardért egy kardforgatót. Saját maga ellen játszik, vagy ennyire megkedvelt, hogy segít?
Túl sok a megválaszolatlan kérdés és a levélben a válasz gomb is be van szürkülve, használhatatlan. Bárki vagy ügyesen csinálod, mert megint mehetek vissza.

1 nap múlva..

Ez a mezőség irtó nagy. És még mindig messze van a térképen kijelölt hely. Tegnap délután óta gyalogolok egyhuzamban. Már alig maradt ennivalóm, de szerencsére itt sok az apró bogyó. Cserjék, erek és tisztások, néhol egy két magányos fa tarkítja az amúgy unalmas egybefüggő gyeprendszert. Japánban szüleim örülnének ennek a helynek, hisz itt azt termeszthetnének, amit csak akarnak, és végtelen terület lehetne övék. Ha elég jártas leszek a kertészkedésben, valószínűleg egy ilyesmi helyre telepszem le, és nem a céhházba. Az a márvány palota valahogy nem az én világom, bár a csöndessége felettébb tetszik. Nyugodt. Nem kell időre itt és ott lennem. Nincs is ennél jobb, mint az önálló szabadság, ahol csak én vagyok és a magam mögött hagyott idő. Azzal töltöm el, amivel akarom. Tuti kirúgtak már a munkámból, egy év. Ez idő alatt meghalt volna a rendszer.

További 1 nap múlva..

Elmúlt egy napban futottam, gyalogoltam, és húztam magam a földön. Sehogy nem fogyott a távolság. Megpöcögtettem a virtuális kijelzőt és a pötty átugrott egy másik helyre, sokkal mögém. Mi a..

Fél nappal később..

Este volt már, de a szint holdja mégis úgy világított, mintha nappal lenne. A pötty előttem volt a térképen és azt mutatta ötven méter. Ahogy haladtam közelebb megláttam a bokrot és kettő valamit ami körülötte ólálkodott. Magányosan álló cserje, valószínűleg piros bogyókkal rajta, pont, mint az első szinten. Ehetőnek tűnnek, de úgy tűnik, át kell magam verekedni előbb a szörnyeken. Azzal előhúztam a hátamra szerelt tartóból a pengém és vadászatra indultam. Egy nap kiesett ittlétemből egy vizuális bug miatt, ti ketten most ezt visszaadjátok nekem. Azzal egy mosollyal és türkiz színben ragyogó pengémmel rohanvást közelítettem meg az eddig sosem látott vadakat.

A következőt fedezted fel: Bika. Jutalom: 20 arany

by **Ryuninji Ren** Csüt. Aug. 15 2013, 20:11

Regi és én nyersanyagbeszerző körúton vagyunk. Pár perce hagytam csak ott a többieket, akik a 10. boss elleni csapatot szervezték meg, na meg a felállást, meg minden. Kötve hiszem, hogy messzire jutnának, egy ilyen, töltelékkel kiékelt csapattal. Ment a találgatás ezerrel, de az meg fölösleges, semmi értelme. Remélem azért elég messze jutnak, hogy valami használhatóról számolhassanak be. Regi szerencsére nem volt velem ott a megbeszélésen, tuti nem értett volna velem egyet, hiszen tulajdonképpen kihagyjuk a harcot. Ő meg él-hal a brutalitásért.
Írok Shizu-channak egy üzenetet, hogy van-e valami eladó zöldsége, mert tutira kelleni fog a sok kristály, meg poti a boss ellen. Van neki pár, elég hasznos is, így megveszem mindet, jók lesznek még ezek valamire. Pontosabban kristályra, mert én már nem tudok velük mit kezdeni. Több anyag nincs, felvásárolták a jelenlegi készleteket, pech, akkor azzal kell beérnem ami van. Gyorsan felmérem az aranykészletem. Van még egy kevés, akkor költsük el az is. Isten tudja mióta nem jártam már a besúgó közelébe, most viszont veszek tőle egy infót, hátha szerencsém lesz, bár eddig nála még sosem volt. Veszek egy tárgyinfót, és elköszönök. Az infó szerint a hetedik szinten kell keresgéljek. Rendben, akkor irány és teleportáljunk. Hamar ott is vagyok a kapuk közelében, átlépek rajtuk és már ott is vagyok az említett szinten. A mobokkal nincs gondom, Regi karmai úgy haladnak keresztül rajtuk, mint kés a vajon, pite. Nem sietek, az infó az enyém, fölösleges. Szépen lassan megérkezem az infó által. Nincs más dolgom már, csak rá kell akadnom arra a menő cuccra, ami itt található…

A következőt találtad: Minotaurusz Sisak (+3 erő +8 páncél)

by **Shukaku** Pént. Jún. 13 2014, 14:48

/Szafari Shizuval/

-Akkor most bölényt fogunk keresni, Timidus.
-Igen. Bölényt.
-Bölényt még amúgy sem fogtunk soha. De egyszer már láttunk. Emlékszel?
-Tudod jól, hogy emlékszem.
-Igaz. Mindig elfelejtem.
-Miért?
-Hát… nem tudom. Talán azért, mert nagyon emberi vagy, és az emberek pedig felejtenek.
-Nem vagyok emberi.
-Oké-oké! Tényleg nem vagy az. De azért azt el kell ismerned, hogy elég sokmindent átvettél a szokásainkból.
-Veled együtt élek. Alkalmazkodom. Miért csodálkozol ezen?
-És Tűzrózsa? Ő még meg is sértődött.
-Tűzrózsa fura. Nem viselte jól a vereséget. Talán az idomár miatt.
-Ayani? Nem hiszem, hogy Ayani leszidná őt amiért veszít. Eléggé úgy tűnt, hogy saját magát idegesítette fel.
-Nem erre gondoltam. Nem akartam, hogy Ayani féljen.
-Féljen? Ja, hogy úgy! Hát nem hiszem, hogy amiatt félt volna, mert mi legyőztük Tűzrózsát egyszer.
-Nem tudhatod. Ti mindig képesek vagytok félni.
-Oké-oké! Lehetséges, de nem hiszem. Szerintem egyszerűen csak nem bírja a vereséget. Miért ne lehetne ilyen?
-Mert akkor nem én vagyok az emberi, hanem ő.
-Igen. Ő is. De valamennyire te is.
-És ez baj?
-Nem baj. Sőt, örülök, hogy alkalmazkodsz. Észrevetted, hogy sokkal kevesebb vitád van a többiekkel amióta odafigyelsz arra, amit Álomkelő tanított neked?
-Álomkelő okos.
-Ugye tudod, hogy én kértem meg rá?
-Persze, hogy tudom. Te is okos vagy.
-Ne… nem azért mondtam…
-De attól még igaz. A jártasságok be vannak kapcsolva?
-Timi… a bölények csordákba járnak. Hatalmas csordákba, ráadásul ez egy mezőség. Még csukott szemmel is észre fogjuk őket venni. Emlékszel arra a medálos kalandra? Amikor a vaddisznók csörtettek végig a mezőn? Na ez ugyanolyan lesz, csak kétszer-, háromszor akkora állatokkal.
-Akkor valóban nem lesz nehéz.
És ennek tudatában már nyugodtabban nézelődtek, és sétáltak a mezőn, végig általános, de mindkettejük számára fontos dolgokról cseverészve.

by **Aoi Shizuka** Pént. Jún. 13 2014, 15:42

//szafari Shukakuval

Délibábként hullámzott a láthatár, amerre csak nézett a lány. A Kezdetek Városának terén még a legmelegebb napok is enyhébbek voltak, mint ami itt fogadta. Bizonytalanul pillantott vissza az alig pár lépésre mögötte pihenő teleport kapura. A lustaság egy hangja arra ösztönözte, hogy azonnal forduljon vissza és keressen hűvösebb vadászterepet.
De a makacssága és kíváncsisága csöndes győzelmet arattak. A vért szíjai szisszenve pattantak el, s a merev bronzvért mely kezdett kellemetlenül átforrósodni a közvetlen nap melegén puhán puffant a homokban. A sisakot is leemelték a lány keskeny kezei, ahogy a mintás fémgyűrűk is a tárolóba kerültek egymás után. Félresöpörte a sisak alatt összekuszálódott fekete hajszálakat, amik most pofátlan mód tapadtak arcához, s az se volt elég, rendre intésnek, hogy az ajkain tapadtakat igyekezett elfúni. Megigazította a vért alatt összeráncolódott tengerkék blúzát, hátára kerítette az íjat s a teli tegezt.
Ahogy a homokot tapodva igyekezett az árnyékkal kecsegtető legközelebbi göcsörtös fához jutni a homokot felváltó sárgálló kopár szavanna mezsgyéjén eszébe jutottak a szavak amik végül arra ösztönözték, hogy nyakába vegye a világot, még ha Aincradról is volt szó ezúttal:
"Nektek íjászoknak pofon egyszerű lehet az egész. Nem kell utánuk nyargalásznotok, újra és újra hiábavalóan vetődni rájuk. Ti csak megbújtok egy bokor mélyén, és amikor nem figyelnek, a tisztes távolból egyetlen vesszővel... Lefogadom egy csomó vadászereklyéd van már!"
Sajnos vagy sem, nem ez volt a helyzet, Shizuka akkor kínosan hallgatott és csak a fejét rázva helyeselt, s közben rettenetesen szégyellte magát, hogy bizony még egyetlen vad elejtése sem írható a számlájára.
Így történt hogy most a hetediken, ezen a forrónak mondott, de ennyire sose képzelt helyen kötött ki, egy mezőségnek csúfolt, kopár szavannás helyen, ahol a kapu körül még annyi se jutott, csupán a homok fogadta az érkezőt

by **Shukaku** Pént. Jún. 13 2014, 15:58

-Biztosan ma akarod ezt az egészet csinálni? Nagyon meleg van Timidus…
A lány már eleve úgy indult el, hogy az összes létező vértet lefejtette magáról, szandál volt rajta, egy short, egy vékony nyári blúz, és a céhbankból ideiglenesen kiemelt egy szalmakalapot is. Nem számított semmiféle harcra, és mivel jól ismerte a terepet, valamint Timidusnak és a jártasságainak hála időben el tudott menekülni a veszély elől, mielőtt bármelyik mob megtámadhatta volna, plusz még a szintje is több mint kétszer akkora volt, mint ez a szint… így többet adott a meleg elleni védelemre mint a támadások ellenire, de még így is folyamatosan érezte a bágyasztó kánikulát. Timidus azonban a megszokott módon, a megszokott nyugodtsággal lépdelt mellette.
-A meleg nem befolyásolja a vadakat abban, hogy megjelenjenek. Semmi okunk emiatt félbeszakítani a szafarit.
-Nem a vadakat befolyásolja hanem engem. Semmi kedvem napszúrást kapni.
-Napszúrást?
-Mindegy… a lényeg, hogy engem nem arra terveztek, hogy kibírjam ezt a hőséget. A te fehér tollaiddal könnyű…
-Először is fehér-kék, másodszor pedig te is fehér-kékbe öltözöl állandóan.
-De még ez a ruha is melegít.
-Akkor vedd le. Úgysem véd semmit.
-Timidus! Nem fogok meztelenül téblábolni a mező közepén. Ki vagyok én, Maugli?
-Maugli farkas volt. Te kicsit sem vagy farkas. Egyébként sohasem zavart még senkit, hogy nem viselek ruhát. álom sem visel, Vezér se, Aldo se… és egyikünknek sem szóltak még érte. Szerintem senkit nem zavarna, ha te is…
-Ugye most csak viccelsz? Nagyon jól tudod, hogy az embereknek kell ruha, mert nekünk nincs se tollunk, se bundánk.
-Arról sem én tehetek.
Forgatta meg a szemét a sárkány, a lány pedig vágyakozva pislantott vissza a város felé.
-Valaki követ minket.
-Azért, mert pont erre fele jön még egyáltalán nem biztos, hogy minket követ. Egyébként már jó pár perce észrevettem.
-Megvárjuk?
-Minek?
-Hát… nem tudom. Hátha van nála egy napernyő.
-Várjuk. De legközelebb egyedül jövök…
A sárkány lehuppant a földre, Shu pedig végre előkaphatta a kulacsát, és hűsíthette a szomját, amíg az érkezőre vártak.

by **Aoi Shizuka** Pént. Jún. 13 2014, 17:12

Elég csenevész volt még közelről is a fácska, s a lombja is meglehetősen furán terpeszkedett a magasba: nem voltak oldalra kinyúló ágak, mik megelégedtek volna magasabb testvéreik által meghagyott napfénnyel és a nagy ritkán fulló esővel.
Nem: mindegyik ott tolakodott egymás mellett a magasba, s úgy nyújtották legfölül leveleiket, ahogy koncerteken a tömeg magasba nyújtott tenyerein siklik a szörföző.
Akár így, akár úgy, mégis mintha egy szőnyeg lett volna az égbetörő karok ujjain, árnyékuk széles foltot terített be.
Ott pihent meg Shizuka is, kulacsából szomját oltva kémlelt körül a tájon. Messze, a hullámzó forróságban gazellák legeltek csoportosan, míg másutt bivalyok, s még zsiráfokat is látott a fák lombkoronáit nyesni magas nyakuknak hála. Volt vad bőven, még ezen a száraz forró helyen is. Persze egyik se volt épp karnyújtásnyira, de errefelé az esős évszakból hosszúra nőtt fű még elszáradva, megsárgulva is tartotta magát, remek alkalmat nyújtva a lopakodóknak.
Azonban valami furcsát is felfedezni vélt: sehogyan se illett a tájba az a kékes-fehér tollú sárkány, ami talán a legközelebbinek tűnt minden állat közül. S ahogy így fürkészte a furcsa lényt mellette egy emberi alakon is megakadt a szeme: hasonló színekben alacsony kis teremtés, olyan lány forma, nem lehetett igazán kivenni ilyen távolról, vagy talán csak a hőség zavarta meg a lány szemeit.
Minthogy egyedül nem igazán szeretett volna bandukolni, s a kíváncsiságát is felcsigázta az a sárkány-lány páros, a kulacsot elrakva feléjük vette az irányt.
Kicsit izgult: remélte, hogy nem ijednek meg tőle, de attól is tartott, hogy talán rossz néven veszik a közeledését és rátámadnak. Veszélyes volt, elvégre amazok ketten voltak. Menet közben beugrott neki, hogy talán egy idomár-pet párosról van szó, hiszen más módon nem nagyon lehetett egy békés sárkányt egy ember mellett látni. Ahogy közeledett kiélesedtek a részletek, s megbizonyosodott róla, hogy az ember alak valóban egy kislány, s nem is csak egy egyszerű kislány, nagyon is ismerősnek tűnt: a YJ-es idomár lány jutott eszébe róla.
Bizonytalanul emelte fel a karját, majd szótlanul integetni kezdett. Mozdulata vidámabbá és gyorsabbá vált, sétáját is felhagyva futásnak eredt feléjük ahogy eszébe jutottak a nevek
- Shukaku-chan, Timidusz-san!- kiáltotta boldogan, s csak akkor lassított le, mikor már alig pár méter választotta el tőlük
- De jó újra látni titeket! - örvendezett - Aoi Shizuka vagyok, emlékeztek még rám? Abból a barlangból! Most is kazamatázni vagytok itt?
A térdein megtámaszkodva dőlt előre s erősen zihált, de a mosolyát nem moshatta le az arcáról még ez sem.

by **Shukaku** Pént. Jún. 13 2014, 19:03

-Megállt.
-Igen, látom. Ne integessünk neki?
-Minek?
-Hát… csak azért, hogy észrevegyen. Úgy volt, hogy megvárjuk, de ha ott hűsöl a fa alatt, akkor soha nem fog ideérni.
-Kizárt, hogy ne vegyen észre minket. Még várunk egy keveset.
-De mire? Miért nem lehet neki egysze…
-Várunk.
-De Timidu…
-Nézd! Már jön is. Mondtam, hogy csak várni kell.
-De… ez miért volt jobb, mintha integettünk volna?
-Kíváncsi voltam, hogy mennyi idő után szúr ki minket magától. Sohasem figyelsz arra, hogy úgy is lehet információt szerezni, hogy te nem csinálsz semmit. Most már csak a lépéseit kell megnézni, meg az időt amíg ideér.
-Mit? Lépéseit és az időt? Minek?
-Megnézzük, hogy mennyi idő alatt lép egyet és megnézzük, hogy az milyen hosszú. Ebből körülbelül tudjuk, hogy milyen távol volt, azaz rájöhetünk, hogy van-e észlelés vagy látás jártassága. Emellett ha még megáll pihenni, akkor azt is megtudjuk, hogy alacsonyak a kitartás pontjai.
-Ahamm… fizikakönyvet is olvasgatsz?
-Fizika?
-V=S/T
-He?
-Mindegy. Minek neked mindenkiről mindent tudnod?
-Ezt már jó párszor elmagyaráztam neked. Megjegyezhetnéd.
-Megjegyeztem, csak érteni nem értem…
-Azon sajnos nem tudok segíteni.
-Most már szabad integetni, vagy az tönkreteszi a kísérletedet?
-Integess, ha akarsz. Én már tudom, hogy ki ez.
Így hát Timidus engedélyével a lány mosolyogva visszaintegetett, és pár másodperc múlva már számára is beugrott, hogy ki is az a lány, akinek integet. Az azonban már egyáltalán nem volt tiszta, hogy miért kell rohanni feléjük, és mire fel kapnak ekkora kitörő örömöt. Mindketten meghajoltak, és köszöntek.
-Szervusz! Persze, hogy emlékszünk. Sikerült Yurihime kisasszonynak elkészíteni a főzeteket?
-Üdv! Köszi az üzenetet… bár sajnos nem sokat segített. Rossz csapatot fogtunk ki a kazamatázáshoz. Most szafarizunk. Bölényt keresünk.
Timidus ugyan még mindig orrolt egy kissé a lányra, amiért az csak úgy minden tervezés nélkül berohant a barlangba, de azon kívül, hogy a harcban elkönyvelte pancsernek, haragudni nem haragudott rá, hiszen utána azzal az üzenettel megpróbálta jóvátenni a hibáját. Ez pedig bőven elég volt arra, hogy a sárkány megbékéljen. Persze azért a szafari fontosabb volt, így hát folytatta is.
-Illetve ha jól sejtem, akkor innentől kezdve csak én szafarizom, ti pedig beszélgetni fogtok. Jó szórakozást.
Jun óta tudta, hogy ha két ember, különös módon két nőstény egyed, akik még hasonló korban is vannak összetalálkozik, akkor az azt jelenti, hogy egyedül marad a vadászatban. Nem mintha egyébként Shu sokat tett volna a nézelődésen kívül, de ilyenkor még néha azt is elfelejtette. Ez nem nagyon zavarta Timidust, hiszen el volt ő egyedül is, plusz Alex szerint is össze kellett hozni a lányt a saját fajtájával is... de azt az időpocsékolást, amit a beszélgetésük hallgatása jelentett, már nem bírta ki. Felszökkent a levegőbe, és el is indult megkeresni a mai nap első zsákmányát, ami ezúttal egy nyúl képében szökellt elé.

[nyúl]

by **Aoi Shizuka** Pént. Jún. 13 2014, 20:17

Idő volt mire kifújta magát, s közben Shu és Timidusz meghajlással köszöntötték, amit ő is igyekezett viszonozni hasonlóképp, aztán szinte lerohanták a kérdésekkel, válaszokkal egyaránt, alig tudta hirtelenjében felfogni miről is van szó, és ki mit mond
- Yurihime? - akadt el a szava, és nézett értetlenül. Nem értette, hogy jön ide Yurihime és miért feltételezi Shukaku, hogy ő főzne a céhtársának...
Segítségkérően nézett Timidusra aztán vissza Shukakura
- Ööö - próbált visszaemlékezni az elmúlt napok eseményeire
- Hime... Himének készítettem valamit... - felpillantott Shura ismét, pislogva próbálta összerakni a kirakóst lelki szemei előtt
- Jaaaaah! - esett le neki a tantusz - megvan, hát persze, tőled vettem a hiányzó növényeket! Már emlékszem! Fúú, igen, sikerült, nagyon köszi még egyszer! Tisztára kiment a fejemből, nem értem... talán... talán Timidus zavart meg, a boltban nem emlékszem, hogy láttam volna... de akkor is... tiszta hülye vagyok... bocsi, tényleg... nem tudom miért felejtettem el
Aztán a tollassárkányhoz fordult, merthogy ketten beszéltek hozzá és Shukaku mondandóját is nehéz volt elsőre felfognia
- Hogy micsoda? Az üzenet... ? Sajnálom... - horgasztotta le a fejét - azt hiszem csapat vezetőként felsültem...
- Szóval... - nézett fel újra, ahogy rátörő letargiáján felülkerekedett - akkor most nem fejlődni vagytok itt, hanem vadászni? Mert én is vadászni akartam... - nézett egyikükről a másikukra
- Csatlakozhatok hozzátok? Lehet most hasznosabb lennék, nem tudom... de nézd Shu-chan! - mutatott egy közelben legelésző gazellára - olyan messze már lehet elvisz az íjam! - próba szerencse, de nem a gazelláé, mert ő leginkább csak újraéledni fog pár perc múlva

[gazella]

by **Shukaku** Pént. Jún. 13 2014, 20:38

Hát… a lány ezek szerint az emlékezőtehetségéről sem volt híres, bár Shu nem tűnt nagyon sértődöttnek amiatt, hogy nem jutott eszébe a vásárlás, inkább azon kezdett el gondolkodni, hogy esetleg nem ő emlékezett-e rosszul, és már fal fehérré is vált, amiért összetévesztette valaki mással a lányt, és már majdnem szabadkozni is kezdett, amikor kiderült, hogy mégiscsak jól emlékezett. Sóhajtott egyet a meókönnyebültségtől, majd mosolyogva hallgatta, hogy végül is csak tudott segíteni.
-Igen, Timidus akkor nem volt ott. Éppen a bolt fölött röpködött és egerészett.
-Pocok.
-Akkor pocok. Még egyszer nagyon örülök, hogy segíthettem. Gyere nyugodtan máskor is, ha szükséged van valamire.
Timidus nem volt most sem bőbeszédű, mindketten bólintottak a csatlakozás ötletére, hiszen miért is ne, Timidus pedig válaszolt Shizu feltételezésére.
-Jól hiszed, de ne aggódj, az emberek általában nem ügyesek ebben.
Ezután pedig a rövid mondandója után már el is röppent vadászni. Ő természetesen nem bántotta a nyulat, hiszen most nem volt rá szükségük, a sárkány pedig nem volt éhes. Amikor azonban meghallotta a nyílvessző surrogását, már tudta, hogy baj lesz, és egyetlen szökkenéssel már ugrott is, hogy visszatérjen a társához. Shu összefont karral mérte végig a lányt, majd óvatosan tette fel a kérdését.
-És… mit fogsz készíteni a gazellából? Pörköltet esetleg?
Ez a kérdés még nem volt tolakodó, de megtudhatta, hogy a lánynak van-e elég főzés jártassága az ilyen húsok elkészítéséhez, és van-e egyáltalán elég vadászat jártassága ahhoz, hogy a hús itemként az eszköztárjában landoljon. Ugye természetesen a második kizárta az elsőt, hiszen az az egy pontocska, ami Shizu vadászat jártasságán volt, nem volt elég ahhoz, hogy megkapja a húst, így ha meg is volt hozzá a megfelelő szintű főzése, nem ment vele semmire. Persze ezt akkor még Shu nem tudta, így reménykedhetett abban, hogy a lány nem kedvtelésből gyilkolássza a vadakat, hanem értelem is van mögötte. Az ételért folytatott vadászatot még ő sem vetette meg, amennyiben valaki nem felhalmozni akarta a húst… ami az itteni tartósítási rendszer mellett amúgy is értelmetlen lett volna.

by **Aoi Shizuka** Pént. Jún. 13 2014, 23:00

Megkönnyebbülten sóhajtott fel amikor azok ketten egy bólintással jelezték, hogy megengedik, hogy csatlakozzon hozzájuk a vadászat idejére, mosolya csak még boldogabb lett. Örült, hogy nem küldik el maguktól és hogy a múltkori hibájáért se neheztelnek rá.
- Nem ügyesek? - kérdezett vissza meglepődve - Akkor nem csak én? - jól esett neki, ahogy Timidus felmenti a bűntudat terhe alól. Ugyanakkor elmélázott a kijelentésen. Ő tényleg nem érezte magát jó vezetőnek, de soha nem is kívánt az lenni. Segíteni szívesen segített, és beszélgetni is szeretett, de sosem érezte úgy hogy meg akarja mondani: ki mit és hogyan tegyen. És talán a barátai között is... de... apa és anya, a tanárok, az igazgató... ők se jó vezetők? Vagy Hinari... Nem Hinari szuper vezető! És Shukakuék céhvezére? Ő milyen vezető lehet?
Aztán Timidus elröppent a saját orra után menve, így kettesben maradtak, és mivel Shizu nem volt jó vezető senki szerint se, megpróbált jó vadász lenni inkább. És lelőtt egy gazellát. Nagy széllökéssel kísérve ért vissza Timidus szinte azonnal. Shukaku pedig összefonta maga előtt a karjait és úgy nézett rá mint aki rossz fát tett a tűzre
- Mih... a baj mi rosszat tettem ? - de csak a "mi"-ig jutott, a többi szó beléhagyott
Ijedten nézett a visszaérkező sárkányra, majd a komoly képet vágó idomár-lányra. Azt hitte minden rendben és maguk közé fogadják, de most mégis, azok a vádló tekintetek.
Megszeppenve lépet hátrébb tőlük
- Én... - nem is tudta mit mondjon erre a kérdésre, összeszorult a torka - én nem terveztem ilyet... - nem értette mire a kérdés, hiszen ő csak lelőtt egy vadat, ahogy kell, sikerült is elsőre, arra gondolt, talán megdicsérik az ügyességét, de nem számított efféle reakcióra
- Azt hittem csak vadászni kell...
- Készítenem kellene... a gazellából? - sasolt hátra lassan pixeleződő tetem felé
Csak pislogott rájuk ijedten, s az íját védőn maga elé húzta, magához ölelve mindkét kezével
- Én... én tudok pörköltet csinálni - bökte ki végül, de nem értette miért fontos, hogy készítsen. Inkább csak magát próbálta megnyugtatni és talán kimenteni - de én a boltban vettem eddig mindig mindent hozzá, csak a zöldséget termesztem magam
Újra a földön heverő gazellára pislantott
- Abból, ott... - mutatott rá bátortalanul - ... lehet szerezni pörköltnek valót?

by **Shukaku** Pént. Jún. 13 2014, 23:29

Még nagy szerencse volt, hogy a lány nem ugrott neki rögtön a másiknak. Egyáltalán nem akarta megbántani, az pedig eszébe sem jutott, hogy Shizu megszeppen majd ettől az egyetlen kérdéstől. Persze a kérdés egyáltalán nem minősült ártatlannak, de azért se Shu, sem Timidus nem voltak annyira félelmetesek, hogy ilyen reakciót vártak volna. A lány sóhajtott egyet, majd barátságosan elmosolyodott. A sárkány hasonlóképpen cselekedett. Mindannyiuknak megvolt az értékrendje, és ebben fő irányvonalat képviselt az, hogy olyan dolgokért nem haragszanak a másikra, és nem bántják a másikat, amiről az nem tehet. Shizunak láthatóan fogalma sem volt a dolgok működéséről, csak kijött vadászni, mert látta, hogy van ilyen. Az idomár halk szóval, nyugodtan kezdett magyarázni.
-Most vadászol először, ugye? Szóval… ez úgy működik, hogy van ugye a vadászat jártasság. Ha megnézed a menüdben, akkor te is láthatod. A vadászat egy harmadlagos jártasság, akkor emelkedik a szintje, ha gyakorlod azt a valamit. A vadászat esetében tehát vadászni kell. Ha te most vadászol először, akkor neked még nincs is jártasságod, csak annyi, hogy egyáltalán elkezdhesd, azaz egy pont. Ugye? Ez még a Kezdő szint, ami azt jelenti, hogy az egyes szinten lévő mobok húsát elteheted és felhasználhatod, ha valami finomat főznél. Ezért kérdeztem a főzés jártasságot, ami szintén harmadlagos. A gyakorló szinttel már a sima mobok húsát is elteheted és felhasználhatod, utána pedig a ritkákét és így tovább és tovább. Mivel neked nagyon alacsony a szinted, így ezen az emeleten, a hetediken hiába ölöd meg a mobokat, semmit nem fogsz értük kapni, szóval felesleges is őket megölni. Ha vadászat jártasságot szeretnél, akkor bőven elég, ha megérinted az állatot, attól is fognak nőni a pontjaid. Ha pedig húst is szeretnél, akkor már vadászhatod őket az íjaddal, de még csak az első szinten. A boltba is innen kerülnek a húsok, én is innen szerzem, és a peteknek készítek belőle finomakat. De én is csak azokat az állatokat ölöm meg, akiket szükséges. Teljesen értelmetlen feleslegesen gyilkolászni, mert semmivel nem nyersz többet vele.
Ilyen hosszú monológot is régen mondott el… de nagyon remélte, hogy a lány mindent megértett. Timidusnak már hozzá sem kellett szólnia a témához.

by **Aoi Shizuka** Hétf. Jún. 30 2014, 16:54

Az íjászlány igenlően rázta a fejét, nem volt benne semmi csalafintaság, szíve mélyéről jött a válasz, még ha nem is adott elsőre hangot neki, igaz volt
- Hoooo? Eltehetem? - kérdezett vissza meglepődve. Erről eddig nem hallott, igazság szerint a vadászatól senki sem mesélt eleddig neki, s ő se kérdezte a hogyanját, csupán azt tudta, hogy le van maradva a többséghez képest, akik szinte már veterán vagy legalább is gyakorlott vadásznak számítottak, vagy annak mondták magukat
- Ezt nem tudtam... mármint, hogy így is lehet húst szerezni, én azt hittem eddig, hogy ez csak olyan... kikapcsolódás fajta... akkor majd sütök belőlük... - folytatta halkan, de Shu még nem hagyta abba a mondandóját, s nem akart belevágni, ha már végre valaki vette a fáradtságot, hogy tüzetesen elmagyarázza neki a dolgok miben létét
Mohón falta Shu szavait, s apránként egyre lelkesebb lett, meg aztán a mosolyuk is jobb kedvre derítette, azonban ahogy kiderültek az apró hibák, s halmozódtak egyre úgy hervadt le lassacskán a kaland iránti hév benne.
- Akkor... - biggyesztette le ajkait, s szomorkásan nézett az íjára - akkor most ne lőjek? Mármint... - nézett fel elbizonytalanodva az idomárlányra - azt mondtad, hogy nem fogok értük semmit se kapni...
Görcsösen markolta a fegyverét, amiről eddig meg volt győződve, hogy elengedhetetlenül szükséges része a vadászatnak, ahogy azt a történelem órákon, tv-ből és másoktól tudta. Amit Shukaku mondott számára a vadászat módjáról, az állatok megérintése, mindez teljesen újszerű és idegen volt attól amit tudni vélt.
- Lehet, hogy akkor rossz helyre jöttem... - vonta le szomorkásan a tanulságot - akkor talán az első kellene... - gondolkodott tovább hangosan
- Még jó, hogy te itt voltál, Shu-san! - mosolyodott el egy pillanatra - Különben hiába lövöldözök itt...
Az idomár lányt majd a sárkányt méregette, de nem jutott dűlőre velük kapcsolatban
- És akkor ti hogy... ? - nem is tudta hirtelen, hogyan fogalmazza meg a benne megfogalmazódó kérdést - Megérintitek? - s mutatóujjával a levegőbe bökött, a mozdulatot mímelve
A fejét rázta a gondolatra, mert nem jött rá, hogyan is képesek az emberek az állatok közelébe férkőzni annyira, hogy megérintessék őket. Bár a sárkány...

by **Shukaku** Hétf. Jún. 30 2014, 17:24

Shu örült annak, hogy sikerült elmagyaráznia a dolgot, és annak is örült, hogy végre valaki nyugodtan végighallgatta a szavait, elgondolkodott rajtuk, figyelt rájuk, egyszóval végre valahára a lány értő és érdeklődő közönségre talált. Persze Shizu megszeppent, talán azt hitte, hogy ők most nagyon haragudnak rá, de ahelyett, hogy leordította volna a fejüket, amiért a frászt hozták rá, még meg is köszönte, hogy mindezt elmondták neki. Timidusnak már azonnal az jutott az eszébe, hogy Shizu bizonyára kiképzőtisztes, és nem nagyon kellene itt mászkálnia, mert ha a mobok nem is annyira veszélyesek, de az emberek ugye annál inkább. Nagy szerencséje volt a lánykának, hogy ők futottak bele, nem pedig valami gonosz rablóbanda. Az íjászon látszott, hogy nem sokat tud a világ dolgairól, legalább is ami a jártasságokat illeti. Nem tartott rendet a növényei között, hiszen akkor bizonyára nem fordulhatott volna elő olyan, hogy nem tud teljesíteni egy rendelést, és Shukakuhoz kell rohannia alapanyagért… egyszóval szétszórtnak tűnt. Ez azonban mindkettejüket egy dologra ösztökélte, vagy legalább is egy irányultságúra. Shu segítséget szeretett volna nyújtani, Timidus pedig úgy döntött, hogy megvédi a leányzót, amíg az a csapatuk részét képezi. Na és persze a tanítgatás sem maradhatott el.
-Szóval… igen, ha el szeretnéd tenni, és főzni szeretnél majd valamit, akkor valóban érdemesebb az első szinten vadászgatnod, mondjuk vaddisznóra. De ott is figyelj arra, hogy csak olyan vadakat érdemes lelőni, amit szívesen megfőznél. Akármilyen magas a főzés jártasságod, a legprofibb szakács sem tud olyan húsból ételt készíteni, ami nem arra való, hogy megegyük, és ugye a vadonban nem csak olyan állatok járkálnak.
Kicsit hagyott időt arra, hogy a lány visszakérdezhessen, ha valami nem világos, majd folytatta.
-Viszont itt is nyugodtan vadászhatsz, mert vadászni tudsz. Ha megérinted az állatot, akkor megkapod érte a pontot, csak a húsát nem. Mondjuk… kipróbálhatnád, hogy ha úgy lövöd meg, hogy a vessző érje, ne pedig a nyíl hegye, vagy esetleg csak a bundáját karcolnád meg, lehet, hogy úgy neked is csak elkapottnak jelezné. Csak… nem tudom, hogy az íjászok mennyire tudnak pontosan lőni… nincs sok íjász ismerősöm, én pedig sohasem próbáltam…
A következő, a bemutató rész viszont már Timidusé volt, aki egész idáig hallgatott.
-Ha a fegyver mégsem válik be, akkor igen, csak meg kell érinteni. Ha elég csöndes vagy, akkor nem vesznek észre, és ha nincs fegyver a kezedben, akkor még nem is annyira félnek. Megmutatom.
És a sárkány már fel is szökkent a levegőbe, tett pár kört, kiszemelte az áldozatát, majd lecsapott, de a szarvasnak éppen csak az agancsát pöccintette meg a karma végével, amire az idomárnál meg is jelent az elkapást jelző üzenet, Timidus pedig pár pillanat múlva nyugodtan landolt mellettük.
-Ilyen egyszerű.
-És senki nem sérült meg.
-Szárnyak nélkül persze nehezebb, de nem lehetetlen.

[szarvas]

by **Aoi Shizuka** Pént. Júl. 04 2014, 20:05

- Ööö - gondolkozott el Shu mondandóján:
- A kínaiaknál nincs lehetetlen, de nem hiszem, hogy óriás svábbogár-sültet bárki is szívesen enne itt Japánban, vagyis Aincradban! - javította ki magát sietve
Ahogy belegondolt a saját ötletébe, maga is beleborzongott az elképzelt ételtől
- Fúj... bleee! - nyújtotta ki a nyelvét undorában - Azt hiszem maradok a normális, nagy általánosságban elejtett vadaknál, ha főzésre kerül a sor!
Aztán Shukaku előállt egy új ötlettel, ezen újszerű megközelítéseként nem kellett volna tétlenségre kárhoztatnia sem magát sem az íját, illetve ha ez se működne, arra meg Timidusz javasolta a saját módszerét.
Egyik sem tűnt olyan egyszerűnek mint az éles lövészetet használva levadászni a kopár szavanna vadait.
Shizuka egy kis királykék legyezőt bányászott élőt az invetoryjából, s mi közben elkezdte legyezni hármukat, elő került még egy kulacs hűs víz is
- Pfúúú, nagyon meleg van! Kértek vizet? - kínálta meg őket, s ha ittak, ő is megnedvesített az ajkait, s a torkát
Aztán mind a kulacsot, mind a legyezőt elpakolta.
- Azt hiszem megpróbálom az ötletedet Shu-chan! - mosolygott a lányra, s újfent kézbe vett az íját.
Az iménti lövés miatt a gazella csoportnak hűlt helye volt már csak, s az elejtett példány is rég pixelként szált tova a gyenge szellőben
Félkézzel napellenzőt formázott a szemei fölé, s pár lépéssel körül járta az árnyékot adó fát, ahol letelepedtek.
Még így is kicsit hunyorognia kellett, ráadásul a látóhatár a hőségtől remegve hullámzott, de végül nem is olyan messze megpillantott néhány bölényt.
Elég sok időbe telt míg célzott: a nyílvessző villámként szelte át a távot, s kongó hangot adva pattant le a bölény szarváról, félreütve a termetes állat fejét
- Azt hiszem, sikerült!

[lö bölény]

by **Shukaku** Pént. Júl. 04 2014, 20:35

Timidus értetlenkedve pislogott a lányra, hiszen ő mindenevőként nem nagyon tett különbséget a bogarak meg a szarvasmarha húsa között, mindössze az ízük szerint rangsorolta őket, de ott pedig amúgy is a hal győzedelmeskedett. Persze azt tudta, hogy az emberek finnyásabbak, de mivel eddig nagyon ritkán merült fel az, hogy bogarakkal táplálkozzék az idomár, talán csak az erdőben való lakásuk idején egyszer-kétszer, így ezt a fajta undort még nem látta az emberek arcán. Volt ugyan pár dolog amit Shu a rendes ételek közül sem szeretett, mint például a fokhagyma, de mivel vagy magának főzött, vagy a céhházban ebédeltek közösen, ahol viszont nem szedett abból, amit nem kívánt, így sohasem merültek fel ilyen gondok. A lány persze csak kuncogott az ötleten.
-Pedig azt hiszem a svábbogárnak pont csirke íze van… bár én inkább a disznót és a marhát szeretem…
-Vagy a halat. De a csirke sem olyan rossz.
-Igen Timidus. Vagy a halat. Viszont ha ennyire szereted a vadhúst…
Pislantott újra a lány az íjászra.
-Akkor gyere el a boltba megint, és szívesen adok neked sültet. Mi sokszor járunk ki szafarizni, és mindig csak annyi fogunk, ami nekünk elég, de szívesen megosztjuk veled. Vagy… a Justiceban biztosan van idomár…
-Szophie és Vezér.
-Igen… akkor Vezérnek is küldenék valami finomat. Mester szintű főzés jártasságom van, és a peteknek próbálok ételeket készíteni. Kíváncsi vagyok a farkas véleményére, hogy tudjam még javítani.
A sárkány fölnézett az égre, egyenesen a Napba. Ő a fehér tollaival jobban bírta a meleget, de azt el kellett ismernie, hogy tényleg hőség van. A lány egy fejbiccentéssel köszönte meg a kulacsot.
-Köszönjük szépen, de nekünk is van. Igyál nyugodtan.
Elővette a saját kulacsát és Timidus tálkáját, töltött vizet a sárkánynak, majd ő is ivott, ezután pedig figyelte, ahogyan az íjász megpróbálkozik a trükkel. Valóban sikerült, a bölény szarváról lepattant a vessző, az állat pedig egy kicsit megzavarodott ugyan, de pár ideges fejcsóválás után nyugodtan baktatott tovább.
-Ügyes!
-Igen. Ezt majd el lehetne mondani a többi íjásznak is, és akkor nekik sem kellene lelődözniük feleslegesen az állatokat, és még szaladgálniuk sem kell. Örülök, hogy ezt is megtudtuk, köszönöm szépen.
És elengedett egy hálás mosolyt Shizu felé. Nélküle sohasem jöhettek volna rá erre, és Shu minden olyan felfedezésnek örült, amivel megakadályozhatja az értelmetlen mészárlást.

by **Aoi Shizuka** Szer. Júl. 09 2014, 17:06

Shizuka ámulattal hallgatta a lány beszámolóját, ajánlatát, no meg Timidus hozzáfőzéseit
- Fúúú, jól hangzik! - bólogatott boldogan a felajánlott segítségre
- Igen, most csak a Szophie nevű lány és a farkasa van... - vette számba a céhtársait gondolatban végigpörgetve ki milyen kasztból való
- Hmmm, régebben lehettek többen is az idomárokból nálunk, legalábbis láttam képeket... de most tényleg csak Szophie ugrik be - merült el a gondolkodásban
- Köszönjük szépen előre is! - szakadt ki a gondolatai közül s csattant fel vidáman
- Sugoi Shukaku-chan! És akkor ti főztök az egész Young Justicera? - kérdezte ámulva, hiszen biztos legalább egy tucatnyian lehetnek ők is - én még csak tanulgatom - vallta be csendesen
Aztán megtörtént az ominózus lövés és nem várt dicsérettel halmozta el Shukaku
- Arigato! Igazából csak mázlim volt, ilyen távolról nehéz olyan pici felületet eltalálni. De sikerült! Yeeeah! - emelte magasba a karjait, egyikben az íjjal, győztesen, mosolyogva
- Igen, jó lenne, de azt hiszem nincs mindegyiknek szarva vagy patája, ahol így lehetne trükközni velük... a többi állathoz még nincs ötletem, de majd csak eszembe jut valami... - válaszolta, majd egy ideig szótlanul nézte a kettőst az arcát hevítő győztes mosollyal
- Ano... Shu-san! Ha nem vagyok udvariatlan... - kezdte egészen más hangsúllyal, de szemei kíváncsian függtek az idomáron és a sárkányon - nálatok milyen az élet a Young Justiceban?
- Ti sokan vagytok? Csak mert másokkal még nem találkoztam a céhetekből, pedig Hinari-san szerint testvércéhekről van szó! - pislogott érdeklődve
- Tudod, a Justice League előtt nem volt másik céhem, és nem tudom, milyen másoknál...

by **Shukaku** Szer. Júl. 09 2014, 17:41

Timidus megcsóválta a fejét. Ő kijelentette, hogy Shizuék céhében csak Szophie és Vezér van, mivel ezt tudta. Semmi szüksége nincs megerősítésre, ráadásul a lány még el is gondolkodik ezen, ami azt feltételezi, hogy azok után, hogy ő valamit egyértelműen kijelentett, ő még ezt meg is kérdőjelezi. Ráadásul a saját céhéről van szó, akinek a tagjairól petek szerint a sárkány sokkal többet tud, mint a céh tagjai. Ott is nagyon nagy lehet akkor az összhang. A pet úgy hitte, hogy legalább a Hinari által vezetett céh jut valamire szerveződés terén, de ezek szerint csalódnia kellett. Amikor először találkozott Shizuval, akkor a lány kapkodott és menekülnie is kellett a barlangból, de ezt betudta az ő magánakciójának. Talán lehet, hogy Hinari céhéből egyedül Hinari olyan megfontolt, a tagok pedig ugyanolyan hagyományos emberek, mint akárhol máshol.
Shukakut talán foglalkoztatta az, hogy milyenek lehettek a régi, nagy hírű idomárok, és hallott is róluk egy keveset, de inkább szeretett az élőkkel foglalkozni. Valahogy kicsit szívderítőbb volt, mint holtakról mesélni. Timidust azonban cseppet sem érdekelték. A halottak nem lehettek már szövetségesek, és veszélyt sem jelentettek, ha pedig meghaltak, akkor valamit nagyon rosszul csináltak, tehát tanulni sem érdemes tőlük, maximum a hibáikból… de azt meg az élő emberek is követnek el bőven eleget, nem kell érte a hullákhoz fordulni.
Shu ezalatt picit elpirult, és erősen rázta a fejét.
-Nagyon szívesen… de nem… dehogy! Nem én főzök a Youngra!
Azonnal el akarta oszlatni ezt a kételyt, hiszen ha visszakerül ez Chan fülébe, akkor biztosan úgy fogja értelmezni, hogy Shu ezt terjeszti, hogy még jobban alá tegyen. Ugyan Chan mivel már nem volt a céhben, így már nem is főzött rájuk, de Shu még most sem akarta elvenni ezt a munkáját, mert az a lány még úgy is képes lett volna megharagudni érte.
-Én inkább a petekkel szeretek foglalkozni, és nekik próbálok főzni. A boltokban van sokfajta pet eledel, és vadászhatnak is, de azért az biztos nem ugyanaz, mintha egy mesterszakács frissen készíteni. Plusz így a petek dönthetik el, hogy mit kérnek pontosan.
Bizakodóan tekintett a jövő felé, bizonyára az íjászok is kitalálhatják majd, hogy hogyan lehet kíméletesen vadászni.
-Izé… nem lehet szerezni olyan gumis végű nyílvesszőt? Mint a rajzfilmekben. Ha azzal lőnél, úgy is megérintenéd az állatokat, de az nem sebezne rajta.
Kicsit kuncogott is hozzá, de hamar abbamaradt, mert Shizu kényelmetlen kérdést tett fel. Peternek rengeteg dolga volt, Chan elvonult az erdőbe, a kis szintű tagok Utahimén kívül nem nagyon közösködtek… egyáltalán nem volt jó a helyzete a céhnek, persze Shu nem akart vészmadarat játszani, és Timinek is intett, hogy nem kell válaszolnia. A sárkány vagy igazat mondott, vagy semmit.
-Hát… sokan nem vagyunk… de… elvagyunk… azt hiszem…
Remélte, hogy a lány észreveszi, hogy igyekszik kitérni az egyenes válasz elől, és ugorja a kérdést.

by **Aoi Shizuka** Csüt. Júl. 10 2014, 21:01

- Haa~ sou desu ka... - meglepő, a sárkány és idomárbarátja olyan mindent tudónak tűntek, akár egy lexikon sorolták a dolgokat, amiket elvileg ezek szerint neki is tudnia illett volna. Mintha nem csupán egy játékos és a neki adott segítő programja lettek volna, hanem idevalósi lakosok, mint az njkák, csak még inkább.
Olyan érzése volt velük kapcsolatban, mintha mindig is itt éltek volna, mintha ide születtek volna. És mégis...
- Szóval... akkor nem te... vagyis... - és ráadásul profin főz, amit igazából nem esett nehezére elhinni nekik, de hogy ennek ellenére ne Shukaku legyen a szakács a céhüknél. Hmmm. Nyilván lennie kellett egy másik játékosnak, aki már hamarabb elsajátította a konyha csínját-bínját, még Shu előtt. Ezért nem lehetett Shu a főszakács, vagy... igazából bármi lehet...
- Ooh, wakatta - rázta a fejét értően. Szóval az állatokat szereti. Talán jobban is szereti őket mint az embereket? Mint a játékosokat? Szívesebben főz inkább Timidusnak vagy Vezérnek? Miért lehet ez, talán mert a ...
- Gumis? - szakította félbe saját gondolatmenetét, a tegezre lepillantva pislogott, próbálta elképzelni a nyílvesszőket fémvégük nélkül, valami gumis végződéssel. A vásárokban kapható játék nyilak ilyen gumis tapadókorongokkal voltak ellátva, de azokkal vadra lőni... Azt nem gondolhatja komolyan Shukaku. Vagy mégis? Végül is Shu nem íjász mint ő, nem igen lehet tapasztalata ezzel a fegyverrel. Vagy esetleg másra gondolt? Hmmm... Olyan lekerekített félgömb-szerűség talán... ha azt lehetne a nyílvesszők végére húzni...
- Talán... van egy ötletem, hogy milyen lehetne, de majd szét kell néznem hozzá bent a városban. Vagyis lent... bent... a Kezdetek Városában, tudod...
Az ötlet jónak tűnt, de most nem volt használható. Talán ha egyszer újra Shukakuval és Timidusszal vadásznak majd...
Igazából a beszélgetésük elég sekélyes volt, Shizu már múltkor is érdekesnek, különösnek találta a lányt, no meg persze azt a félmeztelen fiút is, de mindkettejüket másért. Érdekelte, hogy mitől érzi másnak... hogy milyen lehet, amikor nem az ő társaságában van. hogy kik a barátai, mit szokott és szeret csinálni, honnan jött és számtalan kérdés...
Igyekezett valami semlegest kitalálni kérdésnek, mert lehet hogy ő szívesen beszél a kinti életéről, de a többség talán nem szeretné elárulni az ottani dolgait. A céh jó témának tűnt...
- Nem? - lepte meg egy kicsit, s nem csak a válasz, hanem észre vette hogy a lány derűje egyszeriben tovatűnt. Olyannak hangzott a válasz, mint azoké akik nem szeretnek a szüleikről beszélni, mert szégyenlik őket, vagy mert a szülei veszekednek vagy csalják egymást. Mintha nem is lakna a céhházban...
Ez zsákutcának tűnt, talán nem most kéne tovább feszegetni a témát, majd egyszer talán beszél róla magától, ha jónak érzi, de most kellett volna valami másik téma, amire átugorhatnak
- Eto... és ti mit szoktatok csinálni Timidus-sannal, amikor nem vadászgattok, mint most?

by **Shukaku** Csüt. Júl. 10 2014, 21:52

Ha Shu hallotta volna Shizu gondolatait, akkor bizonyára hatalmas örömben lehetett volna része. A legnagyobb vágya volt, hogy elfelejtve a múltat teljesen ehhez a világhoz tartozhasson, és büszke lett volna magára, ha megtudja, hogy máris ezt feltételezik róla az emberek. Olyan megtisztelő érzés volt, ha valakit egy tökéletes világból származónak tekintenek. Ezt a titkos vágyát ugyan még Peternek sem mondta el, de reménykedett abban, hogy Kayaba bácsi beintegrálja a tudatát a játékba, és akkor már egyáltalán nem kell függnie a testétől, nem kell tartania attól, hogy megöregszik és meghal, és örökre Timidussal maradhat… már ameddig a szerverek futnak. De ha ez megtörténne, akkor már senki nem piszkálhatná azzal, hogy akarjon kijutni, mert végre nem csak neki lenne nyilvánvaló, hogy számára lehetetlen és értelmetlen a kijutás, hanem végre ténylegesen is teljesen azzá vállna.
Shizu azonban kissé szótlanná vált, nem beszélt sokat, csak megerősítgette magában az eddig hallottakat, amire a lány is csak hasonlóképpen tudott reagálni. Azaz a „Szóval akkor nem te vagy?” kérdésre bólogatott.
-Nem. Nem én.
-Vagyis?
Tette fel a sárkány a kérdést, hiszen Shu bizonyára az emberek által oly nagyra tartott illem miatt ismét elszalasztott volna egy feltételezhetően fontos információt, amit a pet nem hagyhatott. Ha az ember elkezd valamit, akkor fejezze be, vagy ne is kezdje el, vagy jelezze határozottan, hogy nem is akarja befejezni. Shu azonban igyekezett folytatni a beszédet, remélve, hogy a sárkány nem sérti meg ezzel Shizut.
-Igen… gumisat… gondolom van ilyen… mint a gyakorló kard… az is fából van. A gyerekek is íjászkodnak, nem hiszem, hogy ők hegyes nyilakkal lőnek… vagy igen? Nem értek hozzá…
A kényelmetlen kérdést azonban azonnal le kellett zárni, és folytatni a következővel, hogy elő se kerüljön többet.
-Nem. Timidussal pedig… hát sokszor gyakorlunk együtt, mert ő szereti kihívni az embereket harcolni, én meg segítek neki, mert cserébe nem kell olyan sokszor a mobokon gyakorolnia. Tudod Timidusnak szüksége van a harcra, mert az a feladata, hogy engem védjen, és ha nem fejlődik, akkor nem tud olyan jól védeni.
-Yup! Először az idomárokat győzzük le, utána a céhvezéreket sorban. Ki akarok állni a lehető legtöbbjük ellen, hogy kiismerhessem őket, és felkészülhessek arra, ha meg akarnának támadni.
-Igen… mert olyan sok céhvezér akar minket megtámadni…
-Nem tudhatod. Támadott már meg minket céhvezér.
-De nem baráti céhből, Timidus.
-Keressünk fel ellenséges céheket is? Az túl veszélyes.
-Oké-oké… igazad van. Szóval… ezt csináljuk. De legtöbbször csak kijárunk a természetbe, és figyeljük az állatokat. Szeretem őket megfigyelni, mert nagyon érdekesek.
-Yup!
És ezzel a végszóval a sárkány újra felröppent a levegőbe, hogy pár kör megtétele után újra lecsapjon.

/Bölény/

by **Aoi Shizuka** Hétf. Júl. 14 2014, 17:11

- Vagyis akkor, gondolom más valaki a szakács a céheteknél... - folytatta Timidus érdeklődésére a gondolatmenet
Aztán Shu felé fordult újra, mert a lány érdekes dolgokat vetett fel, ám...
- Ha nincs, akkor majd keresek valakit, aki jártas az ilyen anyagok megmunkálásában - mondta magabiztosan Shizuka
- De a gyakorló kard az más... szerintem... mármint... a fa attól még kemény és rugalmatlan. Szerintem egy fa nyílvessző akkora sebességnél, amivel kilövi egy íjász, mint én, ígyis-úgyis sebesülést okoz...
El is képzelte a különféle változatokat, de nem tudta magát meggyőzni arról, hogy a fa vesszők ártalmatlanok lennének Aincrad élőlényeivel szemben, ha csak nem valami kifejezetten vastagbőrű szörnyszerűségről van szó. De most vadásztak, és nem szörnyekre, hanem szokványos vadakra
- De a puha, gumi kupakos jól hangzik! - mondta meggyőződve, derűsen
Shizuka eltűnődve hallgatta a kettejük csevejét, amit a kérdése váltott ki, de az első pár szó, mondat után gondolatai másfele siklottak. Nem értette miért ezt a választ kapja, s miért van Timidus és Shukaku is meggyőződve arról hogy őt a harcaik érdeklik. Próbált úgy tenni, mint aki mégiscsak örül a válasznak, és igazából kicsit meg is mosolyogtatta, hogy a páros mennyire egy hullámhosszon, egy véleményen van. Hogy mennyire összeszokottnak tűnnek, tényleg az az érzése támadt, hogy Shukaku nem csak mondja, de tényleg jó barátai egymásnak.
- Öm... értem... - bólogatót a válaszokat hallva - szóval kirándulni is szoktatok? És olyanok az állatok, mint az igaziak, odakint? Mármint, ugyanúgy viselkednek? Természetesnek látszanak? - furcsállta, hogy ilyen hobbijuk van, nem hallott senki másról, aki ezzel töltötte volna az idejét a SAO-ban. És azt se igazán értette, hogy ha ez egy program, akkor mi viszi rá Shukakut, hogy programokkal megírt állatokat vizsgáljon napról napra szórakozásként
Épp csak lépet párat hátrébb mert zsibbadni érezte a lábát, s jól esett megmozgatni, amikor rálépett valamire, ami rögtön elkezdett mozogni a cipője alatt
Az ijedtségtől sikoltva ugrott arrébb, csak akkor látta, hogy egy kígyó tekergőzik odébb
- Kígyóóóóóó!

/Sikló/

by **Shukaku** Hétf. Júl. 14 2014, 18:14

-Igen. Valaki más.
~Zárjuk már a témát, zárjuk már a témát, zárjuk már a témát! Na végre!~
-Igen. Én sem fa nyílvesszőkre gondoltam, az csak egy példa volt a karddal. A gumis végűek szerintem lepattannak… vagy nem tudom. De ha kicsit közelebb mész, akkor nem kell olyan erősen kilőni, és akkor már biztosan nem sebzett meg az állatot.
Shu egyáltalán nem volt arról meggyőződve, hogy a lány a harcaikról akar velük beszélgetni. A kis idomár mindössze arról volt meggyőződve, hogy ő nem akar a céhről és a céh problémáiról beszélni, és találnia kell gyorsan egy más témát, amiről azért mégis csak cseveghet. Nem mondhatja azt, hogy a szafarizás mellett azzal foglalkoznak, hogy a szétszóródott céhtagokat próbálják összekovácsolni végre egy igazi csapattá, meg próbálnak a céhvezér helyett is lépéseket tenni, aki most egy picike szabadságot vett ki az elfoglaltságai miatt… meg a többi ilyen dolgok. Egyszerűen a lány rápillantott a sárkányra, és onnan rögtön ezek a közös programjaik jutottak eszébe. Shu volt a béke, a csöndes szemlélődő, Timidus pedig az, aki megvédte ezt a békét, ha kellett, akkor harc árán is. Általában nem kellett ugyan, de a fejlődéshez elengedhetetlen volt, és szerencsére ebben is tudtak kompromisszumot kötni. Nagyrészt békés küldetésekre járkáltak, nem vettek részt sem kazamatában, sem minibosson, sem bosson, cserébe azonban megszaporodtak a küzdőtereik, hogy a sárkány is kiélhesse harc utáni vágyakozását. Minden megoldható volt.
Na és amikor Shu már azt hitte, hogy elvonult a vihar, akkor jött megint az idegesítő kérdés az odakint meg az idebent meg az igaziság kapcsolatáról. Szerencsére azonban egy kígyócska a lány segítségére sietett. Ahogy Shizu a szokásos sikongatásba kezdett, Shu már ugrott is, és megmentette a szegény ártatlan kis állatkát az összetaposástól, és a kezében tartva simizte, miközben kuncogva válaszolt.
-Igen, ugyanúgy viselkednek. Az állatok is, és az emberek is. Az állatok nem akarnak bántani senkit, vagy néha védik a területüket, az emberek meg értelmetlenül félnek tőlük, és hangoskodnak amikor meglátnak egy ártalmatlan siklót. Mindkettő ugyanolyan természetes, és ugyanolyan valóságos. Semmi különbség nincs a két világ között ebben.
Timidus csak unottan figyelte az eseményeket. Megint ugyanaz a lemez. Az emberek berögzült dolgai nagyon unalmasak egy idő után.

by Ajánlott tartalom

Mezőség

Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség

Re: Mezőség