[Küldetés] Trükkös Tolvajok

Ahogy fel sikerült húznom magam az első, majd a második lépcsőfokon, egyre növekedett a kinti zaj. Pillanatok kérdése volt, és a harmadik fokra kapaszkodásnál meg is történt; először a tetőről hallatszódott eszeveszett vijjogás, majd egy puffanást lehetett hallani a házaspár szobájából. Ijedten kaptam oda a fejem, rögtön gondolatok százai futottak át a fejemen, hirtelen nem tudtam tisztán gondolkodni. Nem tudtam, mit is kezdjek magammal.
Aztán végül úgy döntöttem, segítek a házaspáron, akik pár pillanattal később ijedten fel is visítottak. Megálltam a rohanásban, fogni kezdtem a fejem; nem volt ínyemre, hogy még este is más ordítását hallgassam, ahelyett, hogy aludnék. Tudtam, hogy nagyon ki fogok készülni.
- Itt van a tolvaj, itt van a tolvaj! – Hallatszódott az öregapó jajveszékelése, és az, hogy döngetett egy másik ajtót, ahol valószínűleg bejutott… valaki.
Természetesen a tolvaj szóra azon nyomban felkaptam a fejem, és elindultam, hogy segítsek; számítottam arra, hogy talán erősek is lehetnek, hogy talán alul maradhatok –természetesen, utóbbi még is csak lehetetlen volt, mert rólam beszéltünk… - ezért előkaptam a késeimet a felszereléseim közül, és ajkaim már hangtalanul ismételgették a speciális képességem nevét, hogy azonnal mondhassam, ha gond van.
Topp-topp, tipp-tipp, valahogy így hangzott, ahogy kicsi talpak tucatja döngette a tetőt. Egyre agresszívabbak voltak, közben hihegtek, huhogtak – ezek a hangok alapján be tudtam azonosítani, hogy majmok voltak a támadóink. ~Majmok? Micsoda badarság, majmoktól félni, ellenük harcolni!
Pedig úgy tűnt, hogy ez a helyzet. A házaspár szobájából is hallatszott a mókás hang, és már a tetőtérben is; közeledtek, a fentiek harcba is elegyedtek vele. Viszont ott benn…
Benyitottam, hogy segítségükre siessek, és még épp időben érkeztem – az ajtón, amelyen át akartak törni a majmok, segítségkérően villogtatta az „Immortal Object” feliratot, ám csak pár másodpercig: alig néhány pillanatra a segítségem jöttére a benn lévő majomnak is erősítés jött, pedig az előbb említett egyed már meghalt.
- A tolvaj, a tolvaj! Itt van a házamban, a tolvaj itt van! Meg akar lopni! – Voltak mondatok, amelyeket teljesen bután rakott össze, de mindnek az volt a lényege, hogy őt épp meg akarják lopni, és mindezt első sorból hallhattam, ahogy épp a fülembe ordította belépés után. Alig tudtam megállni, hogy ne szóljak vissza kicsit agresszívabban, de lenyugtattam magam – elvégre a betörő majmok egyszer csak megálltak, mint kiderült, hála a velünk lévő fiúnak. Természetesen a nagypapa nem hagyhatta annyiban, hogy csak úgy megússzuk a csatát, egyre többet és hangosabban ordítozott, mintha mind a száz szintet be akarta volni harsogni, hogy hallják a nyomorát, hogy segítsenek rajta – talán a közelben lévő pár játékos –már, ha járkált valaki ilyenkor az erdőben, de elképzelhető volt- is felfigyelt a zajra, amely tényleg aggasztóan hangos volt.
Szó, mi szó, elég gondtalanul vetette ránk magát egy következő, a tetőről érkező majomhullám. Az ajkaimon táncoló nevet most kimondtam, és rávetettem magam az első majomra. A találat biztos volt, így felgyorsultam, és így pattogtam egyik állatról a másikra, a végén már elérve a speciális képességből eredeztethető legnagyobb gyorsaságot.
Habár azt híresztelik, a majmok milyen intelligensek, ahhoz már nem tudtak felérni, hogy én milyen gyorsan tudok mozogni; volt, aki képes volt rám vetni magát, kettő közös erővel még a páncélomat is megtörte, ami valljuk be, nagyon ellenemre volt. Természetesen még inkább bedühödtem, a tetőre is kiugrottam, hogy ott kaszaboljam a felénk tartó utánpótlást. Társaim is így tettek; harcoltak, küzdöttek, csatáztak a lények ellen, amíg egyre inkább fogyni nem kezdtek. Először igen kétségbeejtő volt, mintha egy hidra ellen harcoltunk volt, úgy ha kettőt levágtunk, akkor négy termett a helyén – de elejét vettük ennek, és amilyen gyorsan jöttek a majmok, olyan hamar el is fogytak hála pengéinknek, kristályainknak és kitartásunknak.
Büszkén húztam ki magam a tetőn, és alakomat kiemelte, hogy a holdfény hátulról világított meg; magamat illegetve ereszkedtem le a tetőn, átvizsgáltam, min is vagyunk túl – bizonyára több tucat majmot öltünk le, ha nem többet, és elég gyorsan. Hihetetlen teljesítmény volt, ha belegondoltunk, hogy ennyi lényre csak négyen voltunk, és az nem segített, hogy a nagypapó ordítozott.
Fáradtan dőltem neki a falnak, de rájöttem, hogy még akkor se pihenhettem; füleimet irritáló sípolás kezdte el bántalmazni, mely nem nyugodott le még percekig, sőt, hatása csak erősödött. Hamarosan már csak a fülem kezdett el csöngeni, míg a zajt már nem hallottam, de utánanézni, hogy mi is volt az, egyszerűen nem volt kedvem ekkora csata után.
Ezt megérezhette az öreganyó, aki a harcból felocsúdva már is teát készített nekünk – hiába, néha pont, hogy az öregek aktívabbak, mint mi.
- Nagy harc volt ez már, megérdemeltek egy kis teázást jutalomként. Sikerült elkapnotok a tolvajt? Gyertek be, gyertek be, teázzunk. Mindenki szereti a teát, igaz? – Kérdezte nyájasan mosolyogva, és beinvitált minket. Én csak mosolyogva, biccentve köszöntem meg a gesztust, majd miután magamhoz kaptam a teát, szürcsölni kezdtem. Elég finom volt…

Shizukáék a kaland után megbarátkoztak Kraalal és céhével. Legalábbis úgy tűnt, hogy valamiféle barátság szövődött köztük. Épp csak céhmeghívást nem kaptak. De nem is baj. Az okozott problémák miatt egy kis kalandra invitálták őket. Persze a már tőlük megszokott civakodás és egymás ugratása sem maradhatott el. Shizukát kezdte szórakoztatni a társaság. Talán egy nap mégis belép egy céhbe. De egyenlőre jó neki függetlenül is. A Kezdetek Erdejéhez volt megbeszélve a találkozó. Egy ideig csak vártak. A lányt kissé zavarta, hogy nem kaptak túl sok információt a kalandról, épp csak morzsányit. Neki egy őszinte mosoly már az általános iskolában sem volt elég. De úgy döntött, ad egy esélyt a társaságnak.
-Mit gondolsz, miféle kaland lesz ez? Remélem, hogy azért lesz valami haszna.-osztotta meg a gondolatait Jasamival, benne kicsit jobban bízott, mint a társaságban.
Végül a vezér rikkantja el magát, hogy utána. Shizuka nem vár magyarázatra, a többiekkel együtt futásnak ered. A képessége révén érzékeli az előttük lévő NPC-t. Mivel Kraal amúgy is elől van, másoknál meg fáklya ég, így ő takarékoskodik a sajátjával. Hamarosan fényt pillant meg a távolban, nem sokkal később pedig egy ház körvonalazódik ki a sötétben. Az üldözött személy pedig mintha észre sem vette volna az őt követő társaságot. Pedig a vezér elég hangosan kiáltott, amikor elindultak.
~Ahogy elnézem más lehetősége nincs, csak az a ház. De onnan csak akkor juthat ki észrevétlenül, ha van valami járat a ház alatt. Az nem volna szokatlan egy játékban.
Végül egész a házig követték az NPC-t. Addigra mindenki elcsendesedett, még a zajos céhtagok is. Már csak az a kérdés, hogyan tovább pontosan?

Eltelt egy kis idő mire sikerült megszoknom az új társaságot. Nem voltam túl jóban Kraalal, de igyekeztem egyszerűen csak nem figyelni rá. A többiekkel egyenlőre komolyabb nézet eltérésem nem volt bár őket annyira nem ismerem, szóval még nem döntöttem el, hogy szeretem őket, vagy sem. Ahogy elindultunk a küldetésre Shizuka megjegyezte, hogy reméli ebből kiszedünk valami hasznot amire enyhén bólintottam.
-Én is remélem, nem ártana, ha végre mi is fejlődnénk, az utóbbi küldetés eléggé nehéz volt... Bár az igazából nem is volt küldetés.-Mondtam halkan, miközben végre találkoztunk a többiekkel.
-Oké készen állunk.-Mondtam mielőtt a csapat vezetőnk hangos kiáltással el nem indított volna minket. Egy kissé pislogtam ezen a hangos kijelentésen de ennek ellenére elindultam utánuk. Szerencsére nem volt nehéz lépést tartani köszönhetően a gyorsaságunknak, és Kraal is figyelmeztetett az akadályok előtt, szóval még könnyebb dolgunk volt. Az NPC nem tudott lerázni minket, és gyorsan beértük, így nem sokára egy ház elé kerültünk. Úgy tűnt oda igyekszik, szóval, felkészültem arra, hogy nem sokára történni fog valami, ha a házba érünk. A kezemet a biztonság kedvéért a markolatra helyeztem. Együtt maradtam a csapattal, és Shizukára néztem. Kissé kíváncsi voltam vajon volt-e valami tervük a többieknek, mert nekem most nem igazán jutott eszembe semmi. Meg kitudja mennyi csapda lehet a házon belül.

Az eddig csendes fiú elrikkantotta magát, hogy küldetésvállalók. Shizuka a házra pillantott, de ő nem látott semmit. A legtöbb részen talán sötét volt az épület, így nem láthatott senkit. Egyenlőre.
~Ez megnehezíti egy kicsit a dolgot. Főleg, ha ellenünk vannak. Annál izgalmasabb a játék.
Már a háznál voltak, amikor Judith elkezdte a parancsokat osztogatni. Shizuka aktiválta a képességét, hogy időben tudjon a közelben lévő lehetséges ellenfelekről. A céhvezető előreküldte Kraalt, hogy tisztítsa meg az utat. A fiúnak nem kellett kétszer mondani, már száguldott is fel a létrán, alig követhetően. Ez idáig nem volt szokatlan. Csak az volt meglepő, hogy a tolvajt kellett védeni. Elsőre Shizuka azt gondolta, hogy el kell csípni, mielőtt eléri a házat, persze ebben az esetben Kraal már beérhette volna. Így inkább kivárta, hogy végül is mi lesz a feladat. Tehát akkor most meg kell védeni a tolvajt, hogy megszerezhesse, amit akar. Gondolta, akkor ez lehet a cél.
-Menjünk utána!-mondta Jasaminak.
Amennyiben sem a fiúnak, sem Judithnak nincs ellenvetése, valamint a terület is tisztának tűnik, felkapaszkodik a létrán ő is a tolvaj után. Szeretné látni, mi sül ki ebből a küldetésből. Bár elítélendőnek tartja a lopást, de most mégis segít benne. Ki tudja, talán valahol nemes célt szolgál ez. Bármit tesz is, a képességét aktívan tartja, nehogy meglepjék. Amint felér a létrán, máris előrántja a kardját, hátha azok a ’küldetésvállalók’ ellenséges szándékkal fognak fellépni velük szemben.
~Nos, akárhogy is alakuljon ez a kaland, remélem, tényleg megéri végigcsinálni. Jól jönne lassan egy új kard. Utána kell nézzek, merre dobálnak jókat az ellenfelek…

Hirtelen a csapat egyik tagja megszólalt akit eddig nem hallottam beszélni. A szeme vörös volt ami elgondolkodtatott vajon milyen képessége lehet. Én kissé furcsálltam a helyzetet, és nem is értettem miről van szó amíg meg nem kaptam az utasításokat. Egy kissé meglepődtem, hogy most nem mi megyünk az NJK után hanem védenünk kell, amire elkerekedtek a szemeim. Most egy bűnözőt segítünk? Ah ha tudtam volna akkor nem vállalom el. Sóhajtottam egyet, és követtem a többieket, és igyekeztem Shizuka közelében maradni, nem tudván, hogy mit csináljak jobbnak láttam a lány mögött maradni. Ő rögtön ajánlotta hogy kövessük az NJK-t amin elgondolkodtam egy darabig de mivel úgy gondoltam, hogy nem igazán van mit vesztenem elkezdtem utána mászni, persze csak akkor ha a nagy vezér nem fog minket vissza. Egyenlőre csak kéznél tartottam a fegyveremet, és megpróbáltam körbetekinteni, bár a sötétben aligha lehetett látni bármit is, de a biztonság kedvééért elővettem a kardomat, és Shizuka közelében maradtam, nem tudván, hogy azok a "küldetésválalók" velünk vannak-e vagy ellenünk és hogy vajon milyen erősek lehetnek. És vajon ölnek-e? Nem lenne túl kellemes az irdatlan nehéz katakomba siker után meghalni.~Jaj, miért mentem én ebbe bele? Még csak nem is tudjuk mi a küldetésünk.~Gondoltam aggódva, miközben védekező állást vettem fel. Túl sötét volt ahhoz hogy tisztán lássak, és mivel a fáklyámat felhasználtam ahhoz, hogy legyőzzem a boszorkány mestert most tök sötétben kellett megtalálnom az utamat.
-Miért van itt ilyen sötét?-Kérdeztem sóhajtva, bár valószínűleg a JK-k csinálták, hogy a mezőny nekik kedvezzen amit könnyen eltudnék képzelni, hiszen ez jó megoldás bárki ellen, akinek nincs éjjellátása. Mondjuk Kraalnak volt szóval ő valószínűleg jobb helyzetben van mint mi most. Én csak folytattam a védekezést, amíg nincs kire támadni addig aligha érdemes bármi más pózt felvenni.

Kraal ment elől, mivel ő volt a leggyorsabb a társaságból. Azonban arra még ő sem számított, hogy ilyen fogadtatásban fog részesülni. Ahány találatot kapott, hamar átment pirosba. A végére Shizuka és Jasami is oda értek. Shizuka kissé maga mögé próbálta utasítani a sérült fiút. Legalább addig álljon félre, míg felgyógyul.
-Úgy tűnik, emberedre akadtál idefenn…-jegyezte meg Kraal felé.
Persze nem cukkolni, vagy gúnyolni akarta, csupán egy megjegyzés volt, amit ilyenkor néha el szokás sütni. A kardját védekezésre készen tartotta maga előtt. Sem sérülést nem szeretne, sem azt, hogy lefegyverezzék. A fiú egy régi Harry Potterből kölcsönvett varázsigével próbálkozik. De aztán elmondja a mondandóját is hozzá. Shizuka ez után tett egy lépést előre, jelezvén, hogy ő fog felszólalni. Amennyiben épp nyugalom van. Bár általában nem a legbeszédesebb, azért nincs híján a humorérzéknek. Köhintett párat, hogy megtisztítsa a torkát.
-Fus Ro Dah!-kiáltott rá a fiúra egy régi játékból kölcsönvett kiáltást utánozva, majd rövid hatásszünet után folytatta:- Illetve, dobjátok el a fegyvereiteket és nem esik bántódásotok.
Azt nyilván a két ellenfél is észrevette, hogy ők vannak túlerőben. Így ha csak nincs valami nagyon ütőképes taktikájuk, könnyen otthagyhatják a fogukat. Bár elég szűk a hely a padláson. Remélhetőleg azért leszakadni nem fog a nagy súly alatt. Bár ez nem valódi padló. Elméletileg ki kell, hogy bírja. Közben felér a tolvaj és másik három ember is. Judithnak nem igen tetszik, hogy valaki az egyik emberére támadt és még fenyegetőzik is. Nos, ezért talán senki sem hibáztathatja.
-Akkor, hogyan tovább? Félre álltok?-kérdezte a két idegent.
Közben a képességére hagyatkozva kicsit pásztázta az épületet, hátha többen is vannak.

A rossz érzés ami keringett bennem úgy tűnt nem sokára valósággá fog válni. Bár felmentünk, nem igazán volt semmi amit csinálhattunk volna. Kraal szinte azonnal pirosba ment át, és meghátrálásra lett kényszerítve. Az NPc-t meg közben szem elöl tévesztettem, szóval nem igazán tudtam mit tehetnék, főleg, hogy úgy tűnik két ellenfelünk is van, és az egyikük úgy tűnik még Kraalnal is gyorsabb, vagy csak a szerencsétlen nem képes kétszer is elkerülni. Az ellenfél elkiáltotta magát, egy ősrégi regény egy szavát idézve amit nem igazán olvastam csak irodalom órán merült fel, ha jól emlékszem az évezred elején volt híres olvasmány. Mindegy is, mielőtt még lett volna alkalmam, hogy átgondoljam a válaszomat Shizuka már hozzá is tette a saját válaszát egy újabb ősrégi játék a Skyrim ordításával. Azzal elég sokat játszottam, egész jó volt a korához képest. A fejemet kissé oldalra billentettem, miközben sóhajtottam egyet.
-És ha belegondolok hogy egy nappal ezelőtt még legfeljebb farkasokkal akartam harcolni...-Sóhajtottam, miközben vissza gondoltam a nap kezdetére. Rögtön az első ellenfeleim bivaly erős zombik voltak, aztán pedig egy boszorkány mester. Most meg PC-k akik kis híján felaprították Kraalt, gyönyörű, szépen be lettünk hajítva a mély vízbe.
-Nem kellett volna belemennünk ebbe a küldetésbe.-Mondtam viszonylag nyugodt hangon, mintha nem lenne semmi baj, de belül szorongtam, attól félve, hogy ezek a játékosok előnyben részesítik a gyilkosságot, ami a lehető legrosszabb vég lenne számomra.
-Van egy olyan érzésem, hogy nekik a mi küldetésünk ellentéte van feladva, lányok.-Mondtam aggódva, miközben próbáltam a felmérni az ellenfeleket.-Mellesleg mi ez az orgyilkos céh ami szóba jött az előbb?-Tettem fel a kérdést, mivel úgy tűnt csak én hallottam meg a lenti ordibálást.

Az ellenfél veszi a lapot és úgy reagál, ahogy a jó öreg Skyrimben is működött ez a dolog. Ez megért egy apró félmosolyt Shizukától. Azonban Judith igen csak ideges lett, amiért bukták a küldetést. A tolvaj pont belé ütközött, mint akadályba, hibát jelzett, majd eltűnt. A céhvezető rendesen beolvasott a másik oldalon lévőnek, mint orvgyilkosnak. Bár a céh, amiben állítása szerint volt, egyáltalán nem orvgyilkos céh. Shizuka csendben megvárja, míg Judith befejezi a kiabálást és a padlás szélének a rugdosását. Ez után végül visszavonulót fúj. A lány sóhajt és elteszi a fegyverét.
-Hát akkor…további kellemes estét.-mondja kicsit humorosan célozgatva, ha már kettesben maradnak a padláson.
Shizuka is elhagyja végül a padlást és lent csatlakozik a céh csapatához. Bár nem igazán tudja, hogy mit lehetne most megbeszélni ezen. Legfeljebb egy következő alkalmat, amikor neki futnak és remélhetőleg nem akadályozza majd őket egy másik játékos. Beáll közéjük és várja, hogy miről lesz szó azon kívül, hogy egy másik játékos elrontotta a mókát, amit ígértek.
-Ne mérgelődj, Judith. Előfordul az ilyen.-próbálta kicsit lenyugtatni a lányt.
Összefonta a karját és türelmese várt. Közben Kraalra tévedt a tekintete, aki az imént kapott egy szép sebzést. Ha a fenti srác így meg tudta csapni, akkor biztos nem kezdő szinten van már ő sem. Ezt a képessége nélkül is meg tudná mondani.
-Akkor? Megpróbáljuk valamikor újra? Vagy, van esetleg valami pótterved?
Jasamira pillant, de nem szól semmit. Azon töpreng éppen, hogy innen merre tovább. Ha ez most nem jött össze, meg kellene próbálni egy másik küldetést, vagy csak elvonul szörnyeket öldösni.