[Játékos Küldetés] Hide-And-Seek

Visszatérve a lányhoz, nem sokmindent mondtam.
- Csak ha meglett Kokoro-chan. Nélküle egy lépést sem teszek. - Válaszoltam határozottan, majd biccentettem, és a sírkövet méregettem, csupán néhány másodperc telt el máris az ásómmal a földet kezdtem kopogtatni, döfködni, úgy tűnt nem lesz nehéz dolgunk, és ha elég ügyesek vagyunk akár pár óra elteltével sikerülhet egy komplett koporsót kiemelnünk, feltéve ha nincs túl mélyen. Pár percnyi ásás végül meghozta a gyümölcsét, amikor az ásó az első koppanást adja ki, azonnal elemelem onnan, és a lányra pillantok, hogy ö is tegyen hasonlóan. Majd ezt követően hajolok le és kézzel tapicskolom, porolgatom le a tárgyat amire bukkantunk.
- Ez egészen biztos az ö maszkja volt. Alaposan szemügyre vettem, még amíg nála volt. Ha a maszk ami elvileg eltört most itt van. Talán a lány sincs túl messze. Lehet valahol fogva tartják. Talán a barlang amit említettél... - egy pillanatig a gondolataimba merültem, hangos hümmögést hallatva, majd a lányra pillantva bólintok. - Igen. Meg kell nézzük azt a barlangot, lehet, hogy ott van a lány. A maszkot elrakom, nehogy baja essen. - és már röppent is a menümbe. Talán a lány zárkájának a kulcsa lesz a maszk, ha már ilyen fontos értéket képvisel ezen a helyen. Igen, mindenképp vigyáznom kell rá, más nem lehet. Az óra éjfélt ütött, én pedig a lányhoz hasonlóan előkapom a maszkom, egy pillantást vetve a friss szövegre. Mivel egy szót sem értek belőle, csak felvonom a szemöldököm.
- Lehet igazad van. Egy próbát megér. - Emelem az arcom elé, és egy könnyed mozdulattal fel is kötöm, illetve a helyére igazítom, hogy kényelmes legyen az idő alatt amíg hordom.
- Bízhatsz. Remélem én is bízhatok abban, hogy nem fogok egy méreggel átitatott pengét érezni a hátamban. - sóhajtok, majd elindulok, majd a lényre pillantok. Vagyis nem is igazán lehet lénynek nevezni. Emberi de mégsem.
- Lehet egyikre sem lesz szükségünk. Valami nincs rendben ezzel a dologgal. Olyan mintha megszállta volna valami. Inkább próbáljunk vele beszélni. - pillantok a lányra, várva, hogy mit reagál rá, majd ha ellenzi, vagy inkább elmenekül egyedül közelítem meg a Rooko nevezetű valamit, persze nem túl közel, néhány méter távolságot azért tartok.
- Izé. Szia. - intek neki. - Mondd csak, mi is vagy pontosan? - közben a lányka maszkja után túrok, és a magasba emelem. - Tudsz valamit ennek a maszknak a gazdájáról? Hol van most? - meglóbálom, hogy jó láthassa, majd felé nyújtom. - Ha szeretnéd megfoghatod. Viszont ha bármit is csinálsz vele erővel veszem vissza. - parancsolok rá. Talán hülye ötlet, de még lehetséges, hogy sikerül információt kicsalnom tőle.

Javítás:
Gome de elnéztem Kokoro nevét, amibe ugye két k-van. ><"

Kissé szörnyülködöm a lény láttán, nem tudom hova tenni, olyan fura, és behatárolhatatlan. Inkább egy szellemre hasonlít, vagy valamire amit egy szellem megszállt. Csak forgatom a fejem, és próbálom megszólítani persze eleinte tisztes távolságból, mert hát nem tudni, mennyire veszélyes... Viszont sokat nem értem vele. A köszönésem figyelmen kívül hagyta, a kérdéseimet megválaszolatlanul, pedig még olyan aranyos is voltam, hogy a maszkot is előhúztam neki megmutatni, amire bosszúsan ráuszította az egyik barátját. Döbbenten lépdeltem hátra. Picit sokkot kaptam, ami nem csoda, ha valami ilyen hirtelen ugrik elő a semmiből, majd hatalmas sebet ejt a maszkocskámon, amit rémülten kapok le az arcomról, és alaposan szemügyre veszem.
- Ó egek. Remélem ez megjavítja önmagát, mert meg akartam tartani. - ennyit a szuvenírről. Ha így folytatódik, én is megyek egy sírgödörbe Kokoro-chan mellé. Már a puszta gondolatától végigfut a hátamon a hideg és megborzongok. - Hé! Illik ilyesmit csinálni olyannal aki beszélgetni akar veled? - dühösen rákiáltok, a maszkomat tartó kezem csupán magam mellé lógatom, a másik kezem pedig csípőre vágom.
- Szép.. - mivel sem a páncélom, sem az életpontjaimban nem látok semmi veszteséget, és még a vörös pixelecskéim sem szálldostak a levegőben, arra enged következtetni, hogy tudatosan támadta a maszkom. Ezek szerint nem akart megsebezni, vagyis nem én voltam a célpont. Éppen szóra nyitnám a szám amikor a semmiből előbukkan egy Suzu, és úgy tűnik Switchelni szeretne. Megdöbbenek, próbálom megállítani a támadással, kezeimet felkapom, nyugtatni akarnám, viszont ö már kilőtt egy nyilat.
Shizu aktivizálta magát, és egy pillanat alatt kikapta a kezemből a lány maszkját. Nem volt okom ellenkezni, ugyanis minden ötlet számít, és ez a lény, vagyis lények erre reagáltak.

Ha nem jött össze Shizu ötlete:
- Fenébe. - szalad ki a számon, majd Shizura pillantok - El kell tűnnünk innen. De van egy ötletem. Kokoro-chan maszkja kell neki, szóval lehet, hogy csapdába tudnánk csalni. Valahova bezárhatnánk. - Körbepillantottam, egy aprócska falu. Biztos akad olyan ház amiben van még olyan szoba aminek ép a falazata ajtajai és ablakai. Ha a lény nem túl okos talán bezárhatnánk és megnézzük reggel mivé változik.
(Ha elvette Shizutól a maszkot:)Kicserélem valami tereptárgyra, esetleg egy kőre, majd a maszkot jól láthatóan lóbálom meg előtte, hogy észlelje nálam van, majd olyan tempóban indulok meg, egyenesen a barlang irányába.


//Avagy, ha Shizu ötlete nem jött be rész: Visszaszerzem a maszkot képességgel ha elvette Shizutól és nem történt semmi, majd megpróbálom a lényt becsalogatni a barlangba ahol talán be/elzárhatjuk esetleg lelökhetjük valahova.//

Nem áll jól a szénánk, rossz ötlet volt idejönni, és még rosszabb volt, hogy azt gondoltam talán sikerül majd jobb belátásra téríteni ezt a valamit. Legközelebb ha rossz előérzetem támad, akkor hallgatni fogok rá, nem pedig haladni az árral. Még a temetőben talált maszk is előkerült, remélve, hogy talán ö valamiféle helyi Istenség aki majd segít nekünk elővarázsolni az eltűnt lányt. Hát a mondás miszerint Egy könyvet ne a borítójáról ítéljünk meg, itt hülyeség. Ha egy furi lény, áll az ember előtt nem feltétlenül kell vele lespancizni, mert valószínűleg neki nem fog tetszeni. Vagy ha mégis akkor minden bizonnyal az eredmény nekünk nem fog. Még a semmiből előbukkanó Suzu sem ért sokat azzal, hogy belelőtt egy nyilat. Legalább leteszteltük mire számítsunk akkor, hogy ha mi is hasonló elhatározásra jutunk. A seb begyógyult. Sóhajtozva figyeltem a közelgő műsort aminek a főszereplője nem más mint Shizu-tan, ráadásul Shizu-chan szerepében! Kezében a maszk, és úgy látszik odaadja Rookko-nak, amit egyáltalán nem értettem mire lesz jó. Felvonom a szemöldököm, és egy lépésnyit hátrálok. Persze szívesen figyelmeztetném a lányt is, hogy ez nem feltétlenül biztonságos, vagy jó ötlet. De inkább nem teszem, mer akármikor figyelmeztetek valakit tuti bejön a legbizarrabb terv is, ezért inkább karba tett kézzel figyeltem az eseményeket. A maszk a szellemdologhoz került, aki pár másodperc elteltével ketté is töri.
- Tudtam.. - arcomat a tenyerembe temettem, picurit megrázva a buksim. - El kellene menekülnünk, viszont félő, hogy nem csak úgy néz ki mint egy szellem, hanem úgy is működik, ezért valószínűleg nem tudnánk sehová sem elbújni előle. Ha csak nem olyan buta, hogy ne venne észre ha beállunk egy fa mögé. - közben beoldalazok egy közeli fa mögé, karjaimat magam mellé zárom, vigyázzállásban várakozva, majd kidugom a fejem.
- Én csak egy ártatlan fa vagyok, kérlek ne bánts. - unott hangon nyögöm oda a felém tartó Cajkalnak, és egy gyors simikét is beiktatok a beszédembe, így bananamorphot átalakítom egy karddá, és először hárítani, majd pedig egyet döfni próbálok a kutyuli testébe.
- Ha mást nem tehetünk akkor megvárjuk a napfelkeltét, elvileg a nap eltünteti ezeket a fura látomásokat. A maszkokat védjétek, úgy tűnik arra mennek rá.

//megpróbálom karddal kivédeni Cajkal támadását, illetve támadni egyet rá, ha sikerül. dobtam kockákkal is, ha kellene //
//elnézést a késésért, de mindenképpen meg akartam várni, hogy valamelyik jeányka írjon előttem //

Talán butaságnak tűnt eleinte, hogy ilyen átlátszó rejtekhelyet választok magamnak mint egy fa, és még csak el sem fed teljesen, a bal vállam picit kilátszik, illetve időnként még a fejem is ugyanis, nem árthat végignézni a többiek próbálkozásait. Shizu odaadta a maszkot a szörnynek ami talán a legrosszabb döntés volt amit csak tehetett. Már másodjára tőrt ketté, és minden bizonnyal az előbbihez hasonlóan most is egy sírgödörben lehet valahol a temetőben. Ha lenne annyi időnk talán még odacsalhatnánk, a sírhoz is. Már éppen kezdtem tényleg egy szörnyként tekinteni a monstrumra, amikor Kokoro-chan aranyos hangja üti meg a fülem. Tágra nyílt szemekkel fürkészem a környéket azonban a lány sehol, csak mi néhány romos dolog, meg a két szörnyszerűség.
- Kokoro-chan! - kiáltok vissza, hátha érkezik egy válasz. - Merre vagy? - próbálkozom ismét, majd újra és újra, mindaddig amíg Suzu mellém nem vetődik valahonnan.
- Jó kérdés. Ez a valami nem olyan mint a többi mob. A támadásom ugyan betalált, de mintha semmi hatása sem lett volna. - pillantok a közeledő lény felé - Kokoro-chan itt van valahol. Hallottam a hangját. Lehet, hogy ez a szörny tartja fogva valahol. - hadarom el gyorsan az észrevételeimet, a lánynak, viszont akármennyire is próbálkozom minden gondolatom visszavezet ahhoz az elképzeléshez, hogy ezek a lények szellemek. A korábbi támadások legalábbis ezt bizonyítják, ezért elbujdosni nem lenne értelme. Támadások hatástalanok, és a maszkunkra mennek.
- Szerintem meneküljünk, ha követ minket akkor csaljuk el a temetőbe, ha kihúzzuk reggelig megmenekültünk. El kell tűnnie a többi rémképpel egyetemben. - osztom meg a tervféleséget, majd pedig Cajkal támadásából próbálok félreugrani, majd pedig néhány gyors mozdulattal aktiválok képességet, ha összejött a hatalmas lófejes pöröllyel, ha nem akkor egy egyszerű karddal csapdosom meg Cajkalt, és rohanok távolabb.
- Erre-erre! - integetek a kezeimmel.

//képességet aktiválok, ha Cajkalnak van páncélja akkor közvetlenül az életpontjaiba mérek csapást (ha van neki olyanja o_O) ha nincs páncélja lebénul egy körre, feltéve ha egyáltalán sikerült a támadásom, majd pedig távolabb rohanok tőle a temető irányába. //

Nincs sok időnk, és ha az ember kapkod abból sosem sül el semmi jó. Viszont nem egyszerű gondolkodni sem amikor két bestia van az ember nyomában, akikre nem hatnak a fizikai támadások, nem lehet velük kommunikálni sem.
- Rokkoo - ismételem meg a szörny nevét, majd pedig gyorsan összerakom amit Suzu is említett. Igaza van, döbbenek rá, hogy talán itt valami sokkal komolyabb dologról van szó mint hittük volna. Eltűnt emberek, furcsa város, maszk ami ha eltörik elteleportálódunk. De mégis, ki teheti ezt az emberekkel? Talán az a fekete dolog is egy ember volt.. - Ha ez igaz, akkor miért nem ismer fel minket? Miért támad ránk? Nem hiszem, hogy neheztelnie kellene rád amiért eltört a maszkja.. Bármikor szerezhetne egy újat. De ne bonyolítsuk, egyelőre feltételezzük azt, hogy ö tényleg Kokoro-chan. - próbálom elfogadtatni magammal a tényt, persze nem elég könnyű. Sőt gyakorlatilag lehetetlennek tartom, hogy így legyen. A kislányok nem ölnek embert, nem vadásznak mások maszkjaira. Lehet, hogy másnak lát minket mint amik valójában vagyunk. Vagy azért akarja a maszkot támadni, mert ha megszerzi visszatérhet hozzánk. Rengeteg magyarázat lehet a dologra, de vajon mennyi találó?
- Visszaszerezni a... maszkod? - kérdezek vissza döbbenten a kérésre, hiszen a maszkja ott van a kezében..  Közben pedig a barlang felé tekintettem, amiről Suzu beszélt.
- Bízom benned. - megragadom a fáklyát amit a lány átnyújtott nekem, jó erősen rámarkolva. - Leellenőrzöd? Nem értem, rájöttél vala... NE TEDD! Mi lesz ha téged is átváltoztatnak ilyenné?! - sikoltom el magam, remélve, hogy megakadályozhatom a történéseket, de talán túl lassú voltam.

A képességhasználatot követően, már ha egyáltalán összejött a dolog, ha nem akkor is.. a barlang felé rohanok amelyről Suzu is beszélt. Nem tudom, hogy követnek-e azok  a lények, csupán előre nézek, arra koncentrálva, hogy semmiben se essek el. A fáklyát előre tartom, és a szabad kezemmel pedig lenyitom a menüm, és egy gyors üzenetet kezdek bepötyögni Shizunak, ugyanis ö nem hallhatta a tervet, én pedig nem szakadhatok ketté.

Jun írta:
Shizu-chan. Kérlek amilyen gyorsan csak tudj menekülj a temetőbe, és keress vadi új sírokat. Ha megtalálod a legfrissebbet kérlek kezdj el ásni, remélhetőleg találni fogsz ott egy maszkot, kérlek nagyon vigyázz rá. Én leellenőrzöm a barlangot. Ha nem írok üzenetet 30 percen belül valószínűleg elkaptak és az én maszkomat is megszerezték. Ebben az esetben ellenőrizd le ismét a temetőt új sírok után kutatva. Ígérem meghálálom valahogyan, ha tudom..