[Játékos Küldetés] Hide-And-Seek

Nagy nehezen kimásztam a vízből miután picit megvizsgáltam a maszkot amit ezek szerint mindenki más is megkapott. Egy teljesen átlagos rókamaszk, szépen kidolgozva, mint amilyeneket a fesztiválokon is lehet kapni. De a belekarcolt szöveg nem tűnik cseppet sem megnyugtatónak, ezek szerint elindult egy titkos küldetés azzal, hogy elfogadtam ezt a kis kiegészítőt. Sietve lépkedtem a kijárat felé, hogy az öltözőben találhassam magam még mielőtt mindenki kiözönlik. Közben magam mögött hallom ahogyan a kislány beszél, majd hangosan elkiáltja magát, ijedtemben azonnal hátrafordulok, és már csak az utána maradó kósza pixeleket látom a levegőben kóvályogni. Először elszörnyedek, elfehéredik az arcom, és rögtön a hibást kerestem a lányban akinek odaadta a maszkját a kis naiv lányka. Közben az egyik lány jön is a feltevésével, hogy a maszk az életünk, mire a lány helyesel. Mégis hogy lehetnek ilyen nyugodtak? Épp az imént tűnt el valaki közülünk mindenféle nyom nélkül. Már éppen vitára nyitom a szám amikor teljes magabiztossággal kijelenti, hogy nem halt meg. Mély levegőt veszek, egy rövidke másodperc elejéig lehunyom a szemem és kifújom. Meg kell nyugodnom, ha most nekimegyek valamelyiküknek akkor csak tovább rontok a helyzeten. Még ha direkt is csinálta, a lány életben lehet. Nem vörös volt, nem vörös... egészen biztos, hogy nem vörösek voltak. Ismételgettem magamban ezzel is nyugtatva magamon.
- Vagyis akkor most nekünk meg kell találnunk valamit, vagy valakit úgy, hogy a semmiféle információnk nincs róla mi is lenne az? Ez egy vicc... - fontam karba a kezeim, és a lányra meredtem(Suzu). - Bárhogy is legyen... elég sokan vagyunk ahhoz, hogy akár az egész várost lefedhessük. Fiatal még az éjszaka, szóval az lenne a legjobb, hogy ha nem mindenki egy irányba csődülne, hanem több részt is átvizsgálnánk információk után kutatni. - az iménti látomás, a fiú, majd Kokoro-chan eltűnése. Valószínűleg a városka tényleg nem az aminek mondja magát, és talán a nappali békés képe, és az esti városka mást fog mutatni. Legszívesebben elmennék innen, és soha többé nem térnék vissza. De a szívem azt diktálja, hogy itt kell maradnom, és elővarázsolni a Voice-os lányt. Még ha nem is egy ismerős céhből való lenne akkor sem hagynám itt. Még fiatal, kicsi, biztosan elveszettnek érzi magát egyedül, akárhol is van.
- Én fürdőháztól délre eső részeket nézem meg. - jelentettem ki, hogy a többieknek is legyen arról elképzelése merre is bóklászok, hátha valamire ráakadnak, az idő alatt, amíg én távol vagyok. - Ha valamit találok majd megosztom veletek, és azt hiszem az lenne a legjobb, hogy ha mindenkit felvennénk, hogy lássuk egymást a térképen ha szükséges. - álltam elő egy ötlettel, de mégsem kezdeményeztem, és kezdtem küldözgetni a meghívókat. Már indultam is a öltözőbe, gyorsan felpakoltam magamra a páncéljaimat.

Még mindig nehezemre esik elhinni azokat a dolgokat amiket odabent, illetve illetve idekint láttam. Mégsem a nap játszott velem, nem csak képzeltem azokat a fura történéseket. A házak tényleg romosak voltak, sehol egy ember, vagyis, lehetséges, hogy vannak, de azok rejtőzködnek. Furcsa, ez az egész olyan furcsa, kezd összefolyni a fejemben mindkét része a városkának. A romos és a nem romos. Vajon melyik az igazi? Lehetséges, hogy mindkettő. Sőt több mint valószínű, hogy az amit látunk nem egy illúzió, és amit tapasztalunk sem az. A város egészen biztosan úgy van tervezve, hogy bizonyos idő elteltével elénk tár néhány dolgot a rejtett részéből. Az egyik srác említette, hogy a híd összeomlott. Valaki nem akarja, hogy elhagyjuk ezt a helyet. Óvatosan a falnak döntöm a hátam, és lenyitom a menüm a térképet bóklászom. Az öltözködés szerencsére nem tartott sokáig, mint ahogyan máskor sem szokott, ezért azon nyomban kijöttem a szabad levegőre. Ha a többiek megfogadják a tanácsom akkor perceken belül érkeznie kellene egy felkérésnek aminél persze az elfogadás gombra pöccintenék rá. Ha pedig nem akkor minden bizonnyal bent már kész káosz van. Vállat vonok és egy pillanatra felnézek az égre.
- Hmm. - hangos hümmögéssel töröm meg a csendet, ami már több mint idegesítő volt. - Dél... Délre fogok menni. - ismételtem magamban, emlékeztetőül, a többieknek is ezt mondtam. Nem verem át őket. Tényleg dél felé fogok indulni. Az ujjammal egy egyenes sávban haladtam lefelé a térképen, kiválasztva a célomat. Két lehetséges cél is volt, de egyik sem tűnt biztatónak. Egy házikó távol a többitől, vagy egy temető. Hülye lennék ha a temetőt választanám. Igaz, hogy ha én elrejtenék valamit biztosan oda tenném el, de az a ház most sokkal jobban izgatja a fantáziám mint néhány régi sírkő nézegetése. A már megszokott mozdulattal el is tüntettem a térképet, és magam mögött hagyva az onsent, rátértem az utcára. Pár méternyit haladva el is érkeztem ahhoz a kereszteződéshez amin érkeztem. Megnézzük, hogy ki él abban a házikóban. Remélhetőleg pedig meleg fogadtatásban lesz részem.

//Bumm 10. Üres épület :3 //

Erőt vettem magamon és ott is hagytam a többieket a fürdőházban. Feltéve ha van olyan hülye aki még ott marad azok után amiket láttunk. Kokoro-chan eltűnt, és a fura látomás.. Meg persze még a híd is tropa ha a srác információi helyesek. Óvatlanul el is fecsegtem, hogy hova fogok betérni, habár pontosan nem határoztam meg a helyet, csak az irányom a térképen. Ugyan nem igazán van okom félni, még ha erősek is, mert a képességem egy ilyen változó helyszínen csak az előnyömre lehet. Talán a romoknál lenne szerencsésebb a helyzet, a sok törmelékkel pillanatok alatt kicserélhetem magam. De ennyire ne szaladjunk előre. A fő most, hogy kicsit nyomozgassunk, információk után kutassunk. A ház külsőre nem túl bizalomgerjesztő, sőt mi több ahogy megláttam el is ment tőle a kedvem, hogy belülről is megvizsgáljam. Óvatosan löktem be az ajtót eleinte csak résnyire, majd belestem rajta, vártam egy lélegzetvételnyit, és beléptem rajta.
- Eh - grimaszoltam egyet, látva a hatalmas rumlit, cseppet sem vagyok oda azért, ha valamit ilyen állapotban látok. Ezt az épületet nem is lehet háznak nevezni. Minden romokban hever, lakhatatlan. Óvatosan átverekedtem magam a földre dobált/borult tárgyakon, nem akartam túl nagy zajt csapni, és az ágyakhoz léptem, majd megpróbáltam a matracot eltávolítani, hátha valaki alá rejtett egy-két izgalmas dokumentumot ami segíthet egy keveset megtudni mi is folyik itt valójában. Miután ezzel végeztem, szemügyre veszem a körbehajigált bútorokat is. Mintha valaki előre tudta volna, hogy valami történni fog. Talán kaptak előrejelzést a támadótól? De akkor mért nem menekültek el? Vagy rejtőztek el valahova? Akárhogy is ez az egész különös. Végigsétálva a folyosón, egyik kezem szorosan húztam végig a falon, olyasmi magasságban ahol egy kilincsnek kéne elhelyezkednie. Kitudja lehet éppen sikerül rábukkannom egy titkos ajtóra, vagy egy tapétával lefedett átjáróra. Mielőtt még az ajtóhoz értem volna, elővigyázatosságból átváltoztattam metamorphot egy hosszabb bottá, és azzal löktem be az ajtót ahonnan a furcsa illat szivárgott kifelé. Először csak félig, majd végül egy erősebb lökéssel nyitottam ki teljesen, majd léptem is be rajta, magam mögött becsukva azt, és ha tehettem egy székkel, vagy valamilyen tárgyal eltorlaszolva az utat, nehogy valaki, vagy valami kövessen és hátba támadhasson. Először is a gázon rotyogó fazék tartalmát lestem meg. A fedő levételével először grimaszoltam, de valahogy számítottam rá, hogy hasonló látvány fogad majd. Vissza is csaptam rá a fedőt, szánakozva sóhajtva, amikor is valami fura nem emberi dolog érintését érzem a vállamon. Rémülten ugrok oldalra, majd azzal a lendülettel egy 180°-os fordulatot veszek védekező testtartást öltve, keresve a hívatlan vendéget.
- KI AZ? KI VAN OTT? - követtem a tekintetemmel a fura plafonon cikázó jelenséget. Gyorsan kapcsolva a botom dárdává alakítom és hajítom is a célpont felé. Ami ha eltűnik gyanakodva fordulok vissza a fazékhoz. Lehet van benne valami ami nekem kellhet. A dárdát felvéve bököm meg, majd borítom ki a tartalmát. Alaposan megnézem van e benne bármi ami nem oda való, majd ha nem találok semmit, megfogok valamit amire felállhatok, és a korábbi árny eltűnési helyénél kezdek kutatni a plafonon. Lehet van itt egy padlástér?

Gyanakodva fordulok a fura lábas felé, amiből irtózatos bűz száll fel, és tölti meg a levegőt. Fegyveremmel óvatosan böködni kezdem, majd alányúlok vele és a gázra borítom, hogy a tartalma egységesen terüljön el, és lehetőleg semmi se vesszen el belőle, feltéve ha egyáltalán találok benne bármit is. A lötty szétterjed, és hamarosan már láthatóvá is válnak a kiesett darabkák. Játékdarabok, babakéz, papírcetli. Óvatosan kiemeltem a papirost, undorodva tőle ugyan, de nincs más választás. A legapróbb nyom is nyom, nem hagyhatom figyelmen kívül. Széthajtogatom a szétázott cetlit, de a szöveg rajta már olvashatatlan. Még a legapróbb remény is tovaszállt, hogy sikerülne visszaállítanom eredeti alakjába, hogy aztán elolvashassam. Vajon mi volt ráírva? Taktikai információ, néhány dolog a faluról, esetleg egy segélykérő levél? Már sosem tudom meg. De talán jobb is így. Következő kiszemelt célpontom a fura árny eltűnési helye, avagy a mennyezet. Nem lenne meglepő ha egy padlástér lenne felettem, és valójában egy játékos tréfált meg. Valaki aki talán magyarázatot adhat ezekre a szörnyűségekre. Az ajtót eltorlaszoló széket nem használhattam, elővigyázatosság. Helyette minden más tárgyat pakoltam, hogy elég magasra felérjen a kezem, hogy kinyithassam a feljárót. Nagyot nyeltem, óvatosnak kell lennem. Ijedten dolgoztam a feljárón, a már idegesítően hosszú csendet csak az én munkálataim zavarták meg. Majd végül sikerült megoldanom a fel utat. Kis szenvedésbe került mire feljutottam, de amit odafenn láttam jobban meglepett mint hittem. Nem az árnyat találtam ott. Sokkal inkább néhány fellógatott babácskát. Koronával a fejükön. Szörnyülködve néztem végig rajtuk. Lehet, hogy ezek csak élettelen tárgyak, de mégis szentségtörésnek érzem azt amit tenni fogok. Egyesével meghajolok és bocsánatot kérek tőlük, majd a ruhájukban kezdek turkálni. Zsebekben, ingujjakban, korona alatt, bárhol ahol lehet valami elrejtve.
Miután ezzel végzek, tovább nézelődök.
- Hm? - törtem meg a csendet ismét, habár ez most nem igazi csend volt. Rajtam kívül valami más is zajt csap. Szuszog. Lélegzik. Lenne itt valaki más is? Elbújt volna? Megkeresem. - hahó? - szólalkoztam fel miközben óvatos léptekkel haladtam előre, fürkészve a terem minden zugát. Ki hitte volna, hogy pont egy dobozból kinyúló kéz lesz az ami a frászt fogja rám hozni? Ijednek estem el, pontosabban ültem fenékre. De amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is tűnt az a valami. De nem volt sok időm ezen agyalni. Máris jött a következő furcsa dolog.
- A rabja? Minek a rabja? Miről beszélsz?! - horkantam fel, és szinte már ordítozok a hullával. - Mégis mit csinálok. Ez csak hallucináció. Ki kell jutnom innen. - Eszméltem fel. Ez nem lehet a valóság. Ez nem a valóság. El kell mondanom a többieknek.

Mint valami félkegyelmű állok egy látszólag elhagyott épület padlásán, és egy fellógatott babához beszélek. Talán kezdek megőrülni. De még ha tényleg így is van, ki fogok jutni, és előkerítem valahonnan a kislányt is. Nem halt meg. Itt van valahol, egészen biztos. Csak rá kell jönni merre is van pontosan. Idegbeteg módjára vitatkozok magamban, még mielőtt felkel a nap annyi infót kellene kihúznom ebből a játékszerből amennyit csak lehet. Azonban egy picuri információn kívül már semmire sem jutotta. Végül hátráltam tőle, megigazítottam az öltözékem.
- Köszönöm... - pillantottam vissza rá, majd elhagytam a házikót. Nincs több keresnivalóm itt. Rossz helyen kezdtem a nyomozást. Fogom magam és egyenesen az onsen épületébe térek vissza. Nincs is jobb hely, a pletykák gyűjtésére mint egy forgalmas fürdőház. Mivel a legtöbb ember imádja az ilyen kényeztetést, ezért sok mindent elkotyognak amit a tulajok és dolgozok el is raktároznak. Végigtrappoltam az úton, nem foglalkozva a körülöttem lévőkkel, az utamba kerülő emberkéktől pedig egyesével kérdezgetni kezdtem a fenti házikó után. Legfőképpen a tulajokra próbáltam rájönni kik is lehetnek. A fürdőház ajtaján besétálva azonnal a recepcióshoz siettem.
- Láttam egy aranyos házikót a folyóparttól nyugatra, egy picuri szirten. Nagyon tetszetős, meg tudná mondani ki a tulaj és merre találom? Szeretnék vele elbeszélgetni egy picit. - támaszkodtam a pultra, és figyeltem miként reagál a kérdésemre, az túl oldalon álló egyén. Picit vártam, hogy magyarázkodhasson, próbáltam biztatni, még egy kevéske arannyal is, hátha a pénz beszélteti majd. - Egyébként van a környéken valami látnivaló amit mindenképp meg kellene néznie egy hozzám hasonló turistának? Tegnap érkeztem, és még nincsenek terveim mit is nézhetnék meg elsőként. - mosolyogtam az illetőre. Ha van olyan hely amit ajánl az csak nekem való lehet. Ha sikerrel járok, ha nem végül betérek a fürdőbe, azonban ezúttal nem vetkőzök neki, találkának amúgy is ezt a helyet jelöltük meg..
- Blaah, elegem vaan~ - pillantok körbe, majd ha meglátok valakit a tegnapiak közül trappolok is oda hozzá, hogy információk után érdeklődjek.

Cseppet sem jó hangulatban trappolok be a fürdőházba, sebesen végigpásztázom a jelenlévőket, majd megdöbbenve tapasztalom, hogy a korábbi társaságból csupán egyetlen valaki van jelen. Sóhajtok idegesen, nem vagyok elégedett. De most nincs időm arra, hogy a többiekkel foglalkozzak, egy éjszaka alatt nem tűnhetett el mindenki. Annyira meg csak nem voltak hülyék, hogy egymással viaskodjanak, hogy aztán darabokra tördeljék egymás maszkját. Odasietek a lányhoz, üdvözlöm, és máris a tárgyra térek, mire ö előkap egy hangrögzítő kristályt és lejátssza a tartalmát. Türelmesen végighallgatom, fülelek minden részletet próbálok memorizálni, majd miután vége lett, várok egy pillanatot. Gondosan rakom össze a fejemben a szétszórt puzzle darabkáit, de az eredmény csupán annyi, hogy "Mégis mi az ördög volt ez?"
- Ez az üzenet.. Mégis hol találtad? - kérdezek - Rosszat sejtek. Attól tartok, hogy valaki mindenképp azt szeretné, hogy egymás ellen forduljunk. A többiek biztosan azért nem jöttek vissza, mert ők máris kételkednek a "csapatmunkában. - micsoda vicc. "csapat", mindenki szeme előtt kéne tartania a kijutást, nem pedig hülye önös kis akciókba kezdeni, majd a megszerzett információt még csak tudtunkra sem adják. Szép kis társaság. De ettől függetlenül jó látni, hogy ez a lány nem olyan. Persze én sem leszek önző, mindent kitálalok neki.
- Szétnéztem abban az elhagyatott házikóban délen. Úgy tűnt valakik lakják, vagy lakták... minden romokban hevert, mintha valami ellen harcoltak volna, és közben jó alaposan szétzúzták a berendezést. - gondolok vissza a kitört ágylábakra, felborogatott bútorokra. - De, azt hiszem volt ott valaki rajtam kívül. Valaki követett, és figyelt. Pontosan tudta merre vagyok, és minden bizonnyal magas lopakodás jártassága van, mert nem sikerült észlelnem. - végigfut rajtam a hideg, és egy picit elmerengek. Még egyéb fontos dolgokra próbálok visszaemlékezni, azonban nem találtam lényeges dolgokat, amikről még beszámolhatnék.
- Azt hiszem, most már sokkal óvatosabbnak kell lennünk. Ha bármi is történne, írj nyugodtan, egy üzenetet, elég a koordinátákat csatolni és odamegyek. - majd intettem neki, és el is hagytam a fürdőházat. Először is visszatértem a fogadóba, és ledőltem egy picit, de még sötétedés előtt, elindultam a Kendo klubba.