[Játékos Küldetés] Hide-And-Seek

Suzu-nak biztosan jól átgondolta amit tett, az önfeláldozását. Viszont bármennyire is letört vagyok, ideges, és fáradt nem maradhatok és várhatok arra, hogy ez a rémség engem is a lány után küldjön. Ha elbukok akkor én is csapdába esek, eltemetik a maszkom, és kitudja mi sül ki belőle. Shizu úgy tűnt megértette az üzenetet és már el is rohant, ez jó jel. Talán kicsit félreismertem a lányt, nem kellett volna rögtön gyanakodnom, és kételkednem a képességeiben. Nevetséges, hogy az ember mindig a krízishelyzetben ismeri fel igazán, hogy ki mennyire fontos számára. Már sokadjára vetődöm Cajkal támadása elől, sikeresen, viszont kérdéses mikor vált stratégiát a szörny. Könnyen lehet, hogy a következő támadása lesz az utolsó amit még elbírok viselni. A képességem lebénította, ez jó jel, eszeveszett módon rohanok a barlang bejáratához amelyről Suzu is beszélt.
- Hogy a fenébe... - tombolok, amint meglátom a törmeléket amelyek eltorlaszolják a bejáratot. Kisebb, nagyobb szikladarabkák. Ilyenkor sajnálom, hogy nincs súlyemelés jártasságom. Pillanatok alatt arrébb dobálhatnám az úttorlaszt, és már a barlangban is lennék. Hátrapillantok, majd elkezdek felmászni a romokon, lyuk után kutatva amin esetleg beférhetek, vagy átjuthatok. Ha ilyen nincs akkor a kupac felső részén elkezdem legörgetni a köveket.
- Kell egy lyuk. Csak egy picike lyuk. - ismételgetem, szemeim sebesen végigpásztáznak mindent. - Csak egy lyuk kell. Semmi több. Egyetlen egy lyukacska - szinte már dallamosan cseng ahogyan tovább és tovább pakolászok.

Csak úgy kapkodtam a fejem, alaposan végignéztem a sziklarakáson, végigtapogattam, megmásztam, próbáltam elmozdítani, de mindhiába. Sehol a lyuk, még a dalomra sem jelent meg egyetlen egy sem. Időről időre hátrapillantottam, hogy tudjam mennyi időm van még hátra mielőtt a lény megtámadna. Szerencsére nem a gyorsaságról híres és valószínűleg a képességem is hatott rá.
- Ezek szerint nincs páncélod. heh... - jegyeztem meg hangosan, majd vissza is tértem a munkámhoz, még egy gyors szemrevételezés, majd a nap első sugarai, illetve a hangos gong hangja véget is vetett a ma esti rémálomnak. Végre fellélegezhetek, hatalmas sóhaj kíséretében feküdtem el a sziklarakás tetején, miközben érkezik az üzenet Shizutól. Szomorú, hogy tényleg napról napra kevesebben leszünk. De Suzu áldozata nem hiábavaló, Kokoro-chan hangja pedig elég bizonyíték, hogy ö sem halt meg. Pont ahogyan a fürdőben is említve lett. Azok nem a szokásos pixelek voltak, ahogyan a mostaniak sem. Narancssárga...

Jun írta:Nagyszerű! Köszönöm, hogy megkerested őket. Egy Isten vagy! Vigyázz rájuk nagyon, még ki kell találnunk, hogyan hozhatjuk vissza a maszkok tulajdonosait. Esetleg ha még kérhetek annyit, megtennéd, hogy utánakérdeznél a maszkokról? Jó lenne minél többet megtudni róluk, én addig is megpróbálok megoldást találni a barlang torlaszának eltüntetésere. Ui. Szerintem az a bizonyos "umesuz" valójában egy "Su" hanggal kezdődő név lehet.  

Pötyögtem be az üzenetet, majd el is küldtem. Ugyan volt egy kis lelkiismeret furdalásom amiért csak úgy dolgoztatok egy majdnem, hogy teljesen idegen lányt, de most sokkal jobban aggaszt az a dolog, ami odabent lapulhat, illetve a lányok kimentése a csapdájukból. Még egy percnyi szusszanás, és feltápászkodom a kavicshegyről, és óvatosan lemászok róla. Talán súlyemelés nélkül hiába próbálkozom... de előfordulhat, hogy Kayaba tett róla, hogy a Kovácsműhelyben legyen valami ami a hasznomra válhat.

- Jó reggelt! - köszönök be feltéve ha már kinyílt a műhely, ha nem akkor megvárom amíg nyit. - Megint én vagyok. Meg vagyok elégedve a tegnapi ásókkal, ezért úgy gondoltam, hogy ha lenne rá mód szeretnék egy... csákányt is vásárolni. - miközben kiszolgálnak ha kiszolgálnak, megpróbálok cseverészni picikét - Apropó láttam, hogy a közeli barlang bejáratát eltorlaszolta néhány szikla, pedig reméltem, hogy lesz alkalmam egy megcsodálni belülről is, esetleg nem tud/tudnak egy másik bejáratról? Mindenképp szeretnék szétnézni odabent. - a csákány csupán arra kell, hogy bebiztosítsam a bejutásom. Így vagy úgy de meg kell tudnom mi lapul odabent.

Nyűgös vagyok, ami természetes egy átharcolt éjszaka után, ahol egy újabb társnak veszett nyoma. Sietősen ballagok a kovácshoz, szerencsére mire odaérek már nyitva van ezért nem kell várakoznom, hogy fogadják a felkérésem. Az öregúrral folytatott párbeszéd közben végig próbáltam kedveskedni, aranyos lenni vele, hátha megtudok valamit. Elvégre az idősek szeretnek mindenféle dolgokat elkotyogni és ez alól a titkok sem kivételek. Sajnos ez nem jött össze, helyette egy kis küldetésablak villant fel előttem, amire csupán csak pislogtam, majd végül belementem a játékba. Talán ez lesz mindennek a nyitja, de még mielőtt automatikusan a kendosok gyakorlópályája felé indulnék belelesek a beérkező üzibe is.

Jun írta:Fantasztikus! Máris ott vagyok!

Pötyögőm be a választ, közben egy halvány elégedettség kezd átjárni. Hihetetlen ez a lány, épphogy kiadtam neki mire lenne szükség, és szinte azonnal közli, hogy már megvannak a szükséges információi. Ha tudtam volna, hogy ma reggel ilyen könnyedén teljesülnek a kívánságaim... Bárcsak ez mindig így lenne, kellemesebbek lennének a napjaim. Az ércek ráérnek még, majd reggeli után elugrok értük. Estig még bőven van idő, rögvest el is indultam a szállásra, hogy a lehető leghamarabb túlessek a megbeszélésen. Ha még nem érkeztek meg, akkor az ajtó előtt megvárom őket, ha pedig már ott vannak, bemérem őket és csatlakozom a reggelihez.

//Gome gome Ai-tan, hét közben nem volt alkalmam írni miattam lett most feltartva a küldi >3< //

Egy darabig álltam a lánnyal szemben, csupán hebegett és habogott ami azért annyira nem meglepő hiszen én voltam az aki eltörte a maszkját. Ezt szépen az orrom alá is dörgöli, már ha ezt a beszédnek csúfolt akármit annak lehet nevezni. Továbbra is csak mosolygom és közelebb lépek hozzá.
- Igen én voltam. Remélem nem haragszol nagyon miatta. Muszáj voltam tesztelni az elméletem és láthatóan úgy történt ahogy azt megtippeltem. – Nézek körbe majd folytatom. – Nem halunk meg csupán egy másik helyszínre kerülünk. És ahogy kiderült a helyünkre pedig egy mob kerül a mi nevünkkel csak épp megkeverve a betűket. – Magyarázom miről is maradt le. – Viszont jó lenne minél hamarabb kiutat találni és esetlegesen visszaküldeni a dögöket. Sebezhetetlenek és meglehetősen agresszívek szóval a többiek érdekében jó lenne iparkodni. – Sürgetem meg egy picit és már elég közel lehettem hozzá, feltéve ha engedi, hogy kinyújtsam felé a kezem. – Azt hiszem este külön helyre teleportálódunk, ha fogjuk egymást talán ezt kikerülhetjük. – Akár megfogja a kezem akár nem  kérdőre vonom. – Mesélj miket tapasztaltál még itt. Minden apró részletre szükségem van, hogy kijussunk és mivel már elég régóta vagy itt gondolom történt már egy s más. – Biztos, hogy kellet hisz én is rögtön abba a tükörszobába keveredtem. Egyenlőre nem tudom pontosan mi is ez az egész vagy mi értelme van de egész biztosan kitalálom majd mihez is kezdjünk és hogyan jussunk vissza. Utána meg szépen kilépek a questből. Már úgyis rég elvesztettük. Valójában nem is értem mit keresek még mindig benne.