[Játékos Küldetés] Hide-And-Seek

Türelmesen várakozok a megbeszélt helyen, talán nem késtem el, a falnak támaszkodva figyelem a járókelőket, remélve, hogy talán éppen valamelyik szövetségest pillantom meg. Persze ez nem így történt. De azért eljátszadoztam a gondolattal, milyen jó is lenne, ha csak úgy a semmiből felbukkanna a kislány az onsenből akinek megígértem, hogy lakhat velem a nyaralásom ideje alatt. Talán ha minden másképp történt volna, mostanra valamelyik környező dombocskán sütkéreznénk, vagy a folyóparton horgásznánk, esetleg felfedeznénk azt a barlangot amely bejárata előtt most méretesebb sziklák hevernek össze vissza. Milyen szép is lenne. Mennyivel békésebb lenne mint a mostani helyzet. Ki akar egyáltalán a nyaralásán kétségbeesetten nyomozni eltűnt emberek után, miközben szörnyetegek ólálkodnak az utcákon éjszaka, és semmi sem az ami valójában. Egy ház fellógatott emberekkel, egy barlang amiben van valami, maszkok, és üres sírok, rémisztő szörnyetegek és egy eltűnt lány hangja. Ha Suzunak igaza van akkor valószínűleg az a szörnyeteg talán Kokoro-chan megtalálásának első nyoma. Talán a szörnyeteg megette, talán ö maga Kokoro-chan, elvégre a lény neve is utal rá ami nem lehet véletlen egybeesés. Nem igazán vagyok biztos benne, hogy mit kellene hinnem, vagy gondolnom vele kapcsolatban, de fegyverekkel legyőzni biztosan nem tudjuk majd. Legalábbis egyelőre úgy fest csak áldozatok árán sikerülhet. Éppen időben érkezett egy üzenet, hogy ne várjak tovább a fogadó előtt, az onsenben lesz a találkozó. Megdöbbenek, majd vállat vonok felette és elindulok az új célirány felé. Majd amint beérkezek, nem vetkőzöm le,  ruhában lépek be a fürdőhelyiségbe.
- Elnéézést. - hajtom féle a függönyt, majd pillantok körbe ismerős arcokat keresve, nem is foglalkozok azzal, hogy odakint hülyének néznek amiért csak így betörök, de emiatt ráér később fájnia a fejemnek.
- Áh, megvagytok. - bökök rá először a fiúra, majd pedig a lányra. - Ezernyi dolgom lenne még, ezért kérlek siessetek a beszámolóval. Szeretném ha elmesélnétek mindent amit megtudtatok a maszkkal kapcsolatban, illetve mintha Shizu említette volna, hogy rájöttetek valamire. Mi lenne az? - majd pedig elveszek egy zsámolyt és kényelembe helyezem magam már amennyire egy zsámolyon lehet.
- Apropó... ki is ez a "Shiro" pontosan? - mutogatom a nyuszikákat az ujjaimmal, gőzöm sincs mi folyik itt, de úgy látszik nagyon lemaradtam valamiről.

//ah nagyon önző kérésem lenne >< A héten én is akarok írni, mert hétvégén nem jött össze, viszont valószínűleg csütörtökön délután tudok leghamarabb írni x__x Esetleg kaphatunk egy dupla nappalt, ha a többieknek is megfelelne?>< Már csak a karakterek konzultációja miatt is >< //

Edit: reag írva

Nagyon sokat beszél. Vajon megtehetném én is? Beszélhetnék ilyen sokat. Nem, figyelmeztetem magam. Nem szabad. Nekem nem szabad sokat beszélnem. Azt a vendégek nem szeretik. A nevelők nem szeretik. Ő talán egy nevelő. Egy nevelő, aki beszélhet sokat. Elsápadok.
Figyelj arra, amit mond.
Megkevert betűk. Kokoro? Rokkoo? Kyrie...?
A többiek érdekében jó lenne iparkodni.
-De... én...
Nyújtja a kezét. Elfogadjam? Nincs időm eldönteni. Nincs időm mérlegelni. Megragadja ő; meleg. Szinte rángat. Alig merek beszélni. Hosszú ideje lennék itt? Még egy napja se...
Cajkal... Jackal... morog, vicsorít, vinnyog. Kis bundája felborzolódik, ahogy Umesuzra... Suzumera... néz. Morn... Norm... felemeli kis lábacskáit.
Négyen vannak. Két sakál, két pók. És még valaki. Odapillantok, eltűnnek. A nevek a fejemben zengenek. Kokoro.
-Temető... -már nem beszél. Kinyitom a szám. Rokkoo kinyitja a számat. -A temetőben voltam. Kokoro sírja... nem tudtam mozdulni. És hallottam... Junt.
Mi történt még? Még történt valami. Tudom, érzem. De nem emlékszem. Próbálok emlékezni, de nem emlékszem. Nem megy. Nem jön elő. Eltűnik a távolban, a ködben, a messzeségben. Mobok. Mobok, össze vanak keverve a betűk. Kokoro és Rokkoo. Ugyanazok a betűk. De melyik vagyok én? Melyik lehetek én?
A moboknak össze van keverve a betűk a nevében.
A mob Rokkoo.
Akkor én lennék Kokoro?
És ha én vagyok Kokoro... akkor Rokkoo... és Kyrie?
-Többre... nem emlékszem. Sötét volt, és valami rám nehezedett.
Túl sokat beszélek, de... ő kérte, hogy tegyem. Hogy mondjak el mindent. De én nem emlékszem mindenre. Vajon most ki fogok kapni? Vajon megver érte? Mi lesz velem? Még hosszú a nap... és... ő annyira... energikus. Szinte magával rángat. Próbálom követni, próbálok lépést tartani vele. Én nem értem... de talán... megértem.

//A dupla-nappalt támogatom én is, ha Suzume-nak van rá kapacitása, mivel én szerdától keddig nem fogok tudni írni Vagy legalábbis nem biztos//

Az onsenbe érve rögvest szembe is találkozom Shizu-channal aki úgy tűnik ledobta gátlásait és újult erővel áll hozzá a feladatunk megoldásához. Először megdöbbenek majd pedig egy egyszerű Hellóval köszönök is neki, mire ö visszadobja magát a forróvízbe. Nem értem mire fel ez a nagy szégyenlősség hiszen neki lenne mire büszkének lennie. Értetlenül megvakargatom a fejem és vállat vonok felette. Nincs időm butaságokon elmélkedni amikor dolgom van.
- Fenébe, nincs semmi olyan dolgom amivel le tudnék bénítani bárkit is. Esetleg utána tudtok járni, hogy a városban lehetne-e készíttetni paralízis mérget vagy valami hasonlót? Jól jönne most, elvégre azok a dögök nem tűntek türelmes fajtának. Sőt... - csak úgy minden szó nélkül megütött. Gonosz, kegyetlen, alattomos lény. De ha ők tényleg a lányok akkor, nincs más választásunk mint kimenteni őket. Hatalmas sóhajtás kíséretében rázom meg a fejem. - Ahj túl sok a tenni való... Szóval Shiro... Ha veszélyes akkor jó lenne ha valahol bezárva tudnánk. Nem lenne jó, ha még több hátráltató tényezőnk lenne. - vonom le a következtetést a beszéd alapján. A megszökés puszta hangzása is megrémít, de tudok vigyázni magamra.
- Ah köszönöm az információt. Én annyit tudtam meg, hogy  valami van abban a régi beomlott barlangban, ami talán fontos lehet. Mielőtt eltűnt Suzu, a kezembe nyomott egy fáklyát, de bejutni nem sikerült. Szóval ha nem bánjátok én eltűnök csáklyát keresni. Ha kerestek üzenjetek és küldöm a koordinátákat. - küldök egy csókot és az ajtó felé lépdelek, majd onnan visszakiáltok.
- Majd valamivel meghálálom a segítséget.

Kecses léptekkel hagyom el a fürdőt, majd amint kiérek az épületből futásnak eredek és a kendo klubig meg sem állok, majd az első utamba eső alakhoz fordulok.
- Elnézéést. A vezetőt keresem. A kovács küldött, ércekre lenne szüksége. Nagyon nagyon nagyon fontos lenne.