[Játékos Küldetés] Hide-And-Seek

by **RenAi** Kedd Júl. 22 2014, 17:26

Hide-And-Seek
(Bújócska)

Résztvevők:
¤ Kokoro
¤ Jun
¤ Aoi Shizuka
¤ Miu
¤ Ryuninji Ren
¤ Nanami Haruka
¤ Enheriel
¤ Suzume

Horunka falutól nem messze kicsit déllre, az emberek változásokra lettek figyelmesek. Egy kisebb falura ami eddig nem volt ott, viszont mindez azért is furcsa, mert miért építetnének egy falut egy telejsen elhagyott helyre, hisz maga Horunka falu is elég kihalt és lepusztult, de az az új kis falu állítólag szolid fényűzésben gazdálkodik, és csupán a megfáradt, városi zsivajtól távolodni vágyó embereket várja. És az npc-k is lapnopás helyett csakis a vendégek kegyeit lesik… Viszont…

Azt is terjesztik hogy aki oda betér, nem tér vissza… talán mert magával ragadja a falu szolid világa, vagy valami másért… senki sem tudja… egyedül egy lány az aki visszatért onnan, de Ő nem beszél róla… sem a városról, sem az ott töltött időről, mégis időről-időre visszatér oda.
Ugyanakkor más pletykák is szólnak a városról miszerint az nem más mint gyermekek játszótere, boszorkánysággal és ármánnyal. Bújócska a démonokkal… és hogy egy démon se találhasson rád, csakis rókamaszk mögé bújva, rejtőzhetsz el előlük, de mindaddig amíg az csak egy játékos marad, aki a legügyesebben rejtőzött addig nincs vége a játéknak, és csupán így lehet kijutni onnan.

Ti is felkereshetitek a pletyka alapján azt a kisvárost, vagy épp szimplán csak arra tévedtek, rajtatok áll. Mint ahogy minden. o/

De mielőtt belépnétek a faluba egy híd választ el titeket, amely egyszerű mégis valami borzongás fog el titeket, teljesen ok nélkül. A nap süt, a madarak csicseregnek, és már onnan is jól látjátok a városi életet. Erősebb hátszél csap meg titeket, ami lehet egy „csalogató” jel, ugyanakkor lehet csupán az Aincardi időjárás is szórakozik veletek. Amint a híd közepéig értek, furcsa deja-vu érzésetek támad, mintha már jártatok volna erre, de nem emlékeztek semmi ilyesmire, hiába gondolkodtok rajta… De az érzés csak tovább erősödik és pár lépés után csakis egy pillanatra egy erős vakító villanást láttok, ami szinte elvakít, és amikor becsukjátok a szemeteket, retinátok épsége miatt, csupán a másodperc egy töredékére egy látomást pillantotok meg, melyben a szemetek elé táruló város alapjait és épületeit vélitek felfedezni… de minden más. A frissen ültetett virágoskertben száraz kórók, az épületek elhanyagolva romokan, a háztetők szétesve, az ablakok bedeszkázva, és sehol semmi élet… Nincsennek emberek az utcákon, és az összes ház ablaka is sütéten figyel vissza rátok… tekintetetek a fogadó melletti épület nagy órájára fókuszál melyen ép éjfélt ütött az óra…

Feleszméltek, szemeteket kinyitjátok, és mintha semmi nem történt volna, folytatódik minden. Egyetlen egy dolgot kivée… A kezetekben egy rókamaszkot tartotok… Amit ha megnéztek semmi különöset nem véltek felfedezni rajta, egy bele vésett üzenetet kivéve… „Vigyázz rám…”Körbenéztek, de semmi változás, az emberek semmit sem tapasztaltak abból amit ti láttatok, vígan és nyugodtan folytatják napi teendőiket, a gyerkőcök játszanak tovább, a házak épek, egy karcolás sincs rajtuk. Akad aki a stégnél halászik, akad aki épp bevásárlásból tér haza. Tehát minden a legnagyobb rendben van.

Mennyetek, nézzetek szét, derítsétek fel az épületeket, ismerkedjetek össze, ha szeretnétek, de akár solózhattok is. Próbáljatok nyomokra bukkanni, kérdezzétek nyugodtan az ott lévő embereket. Vagy csupán félválról véve az egészet támadjátok meg a fogadót, és érezzétek jól magatokat. És yupp akinek van rókamaszkja mint Kokoronak, Ő szimplán csak a kezében tartva tér észhez, és veszi észre a bele vésett kis mondatot. A városban nem igen láttok senkin sem rókamaszkot.

Ami a szemetek elé tárul, hibák és sérülések nélkül:

[Játékos Küldetés] Hide-And-Seek 046d522a-be89-4333-aa39-8cfeedd7f3ee

[Játékos Küldetés] Hide-And-Seek 046d522a-be89-4333-aa39-8cfeedd7f3ee

Épületek listája:

És ugyebár mindenki megkapja a jól megérdemelt rókamaszkját:
¤ Kokoro, neked már van te nem kapsz külön, csak ha szeretnél :3
¤ Jun
¤ Aoi Shizuka
¤ Miu
¤ Ryuninji Ren
¤ Nanami Haruka
¤ Enheriel
¤ Suzume
¤ ??

Feladatotok röviden:3
Természetesen reagáljátok le mindazt ami veletek történt, miután eljutottatok a faluba aminek a neve Kakurenbo, tegyetek belátásotok szerint. Nyomozgassatok, vagy csak lazítsatok, keressetek barátokat, keljetek interakcióba npc-kel, kérdezzetek, csináljátok azt amit szeretnétek. Viszont egy dologra figyelmesek lesztek... ha vissza akartok menni, amint elértek a híd közepe felé, visszateleportálódtok a falu centrumába, és a hazatérés kristály is hasztalan. ^^

by **Jun** Kedd Júl. 22 2014, 19:03

- Oh Szóval ez a falucska lenne Kakurenbo? - álltam meg falutól elválasztó csermely partján, élvezve egy pár percig a szelet, fejemre tapasztva a jobbom, hogy el ne vigye a nemrégiben szerzett szalmakalapomat. A pletykák a falucskáról igaznak tűnnek, ennél kellemesebb helyet nem is találtak volna arra, hogy felépíthessék ezt a csodát. Annak ellenére, hogy egy olyan kihalt placc mellett van itt igazán nyüzsög az élet. Jó ötlet volt a nyaralás gondolata. Milyen lenne egy olyan nyár amikor nem kapcsolódhatok ki, tűhetek el pár napra minden fontosabb feladatomtól, és csak saját magammal foglalkozzak. Pont jókor jött az infó az egyik vásárlómtól is, hogy van errefelé egy népszerű kis hely. Nem várok tőle sokat, legalábbis kételkedem benne, hogy iszappakolás, vagy thai masszázs erre felé bevett szokás lenne a vendéglátók körében. Na de miért is fájjon emiatt a fejem? Csak kikapcsolódom picit, nincs miért aggodalmaskodnom. A boltba tettem ki táblácskát, hogy a napokban "üzleti útra" megyek, Anatéknak szóltam a céhben, hogy távol leszek kicsit kikapcsolódni, és relaxálni. Lassacskán végül ténylegesen is rászántam magam az elindulásra, át a hídon, ahol szintén elidőztem egy percig, majd a stéghez siettem, hogy megérdeklődjem merre is van a fogadó. Az öregúr készségesen válaszolt, szerencsémre nem egy labirintus ez a hely, képtelenség lenne eltévedni.
- A városi élethez képest mégis olyan nyugodt minden. A növények, az emberek, a játszadozó gyerekek. A szél is sokkal szabadabban fújdogál, és még a nap is sokkal több részt világít be... olyan vakító és fényes. - Egy pillanatra megdörzsöltem a szemem, majd tovább kezdtem elemezni a látnivalókat. - Kidőlt, száraz fák, omladozó házak, bedőlt kőkerítés... HE? - rémültem meg a látottakon, és az előbbihez hasonlóan szinte reflexszerűen nyúltam is az ökleimmel a szemeimhez, jó alaposan megdolgoztatva őket, és ismét végignéztem a tájon. Ám ezúttal minden a legnagyobb rendben volt. A házak épek, az idő szép és kellemesen süt a napocska, mindenhol emberek. Az egyetlen dolog amire egyáltalán nem emlékszem, hogyan kerülhetett hozzám, egy kissé furcsa kitsune maszk. Forgattam, nézegettem, elolvastam a belevésett szöveget. Amiről egészen biztos lettem, hogy valamelyik virgonc falusi gyerek tehet, és ö nyomta a kezembe, miközben ácsorogtam a tájat bámulva. Korábban valaki említette is, hogy van egy "árnyoldala" ennek a csodálatos helynek. De ezek szerint csak valamiféle csínytevésről van szó. Valószínűleg csak el akar ijeszteni valaki. Vállat vontam majd kicsit tovább bóklásztam egy darabon, majd betértem a fogadóba, ahol kellemes fogadtatást kaptam. Szerencsére volt szabad szoba, rögtön ki is fizettem a kellő összeget, azért a pár éjszakáért amit itt tervezek tölteni, és máris megrohamoztam a kis lakosztályom. Ablakot kitártam, hogy szellőzzön, mivel emeletre kértem a szobát, ezért kétlem, hogy bárki is bemászna az ablakon. Nem ismerkedtem túlságosan meg az új lakhelyemmel, nincs értelme megszoknom, idefelé jövet volt valahol egy pofás kis onsen, amit ki is tűztem szent célomnak, hogy meghódítsak.

//Bumm Jun-chan nyaral \o/ //

by **Kokoro** Kedd Júl. 22 2014, 21:41

Jackal eltűnt!
Bújócskáztunk. Nagyon sokszor szoktunk. Mert ő nagyon ügyes benne. Én pedig fejlődni akarok. Hogy megvédhessem magam és Jackalékat. Meg mindenkit, akinek szüksége van rá.
Norm is aggódik. A fejem tetején csücsül, a hajszálaimba kapaszkodik. Ide-oda nézeget. Ő is keresi Jackalt. Neki nyolc szeme van, talán előbb meglátja. Megyünk előre, rendületlenül, és keressük. Néha ordítok is, szólongatom. De nem felel.
Végül meghallom. Boldog kaffantás, nem messze tőlünk. Egy híd peremén áll, csóválja a farkát, nyelve kinyújtva. Izgatottan csillog a szeme, csalafintán. Valamit talált, ami nagyon érdekli. Mikor látja, észrevettem, megfordul, és előreszalad.
-Jack! Állj meg!
Szólok hozzá, de nem teszi. Bizonyára meg se hallotta. Norm is figyelmeztetően csipog felé. Ő viszont szalad, bele a ködbe. Utána megyek; hisz el kell kapjam.
Rálépek a hídra, a közepére érek. Valami kondul, hallom, éjféli harang, ilyenkor... kidőlt házak, korhadt fák, sötétség. Nappali sötétség, borzasztó látvány. Talán ezért volt Jackal izgatott. Ő szereti a kalandokat. Ez pedig azt sugall. Kalandot, felfedeznivalót. Kutatást, titkot, hogy mi történhetett. De mire mennék tovább, minden ismét megváltozik. Újra nappali a fény, újra minden rendben. Gyerekek játszanak, a növényzet zöldell, a fák egészségesek. A házakkal sincs semmi probléma. Jackal pedig a híd végén vár. Leül, egyik lábát kinyújtja oldalra. Nem lóg a nyelve. Nem boldog.
A rókamaszkom a kezemben. Mikor vehettem le a fejemről? Nem emlékszem vissza rá. Megfordítom, hogy visszarakjam. "Vigyázz rám..."
-Vigyázok.
Kis bólintás, s helyére kerül. A fejemre, arcom elé, majd félretolom. Így lépek be a faluba, szoknyám susog mögöttem. Norm a fejemről lemászok, és ráül Jackal fülei közé. Ahol szokott, sakálgolni. Követnek, néha mellettem lépdelnek. Fura ez a hely, ez a falu. Csendes és nyugalmas. Kevés a ház, de barátságosak. Végül megállok, és jobbra nézek. Köveket látok kiállni a földből. Némelyikre felirat van vésve. Ezt vajon mi lehet?
Lépdelek tovább az úton. Elkanyarodik balra, kanyarodom én is. Fürdőház, istállók, fogadó. A fogadó felé megyek. Van egy kis pénzem, megmaradt. Halkan kérek egy szobát. Úgy, ahogy Mirika tanította. Adnak is, az emeletre. Megjegyzik, milyen sok az új arc. Azt mondták, már van itt valaki. Kíváncsi vagyok, hogy ki. De nem akarom zavarni. Megköszönöm nekik, majd kilépek. Mert le kell fürdenem. Az ilyesmit nem szabad kihagyni. A tisztaság az egyik legfontosabb dolog. Így belépek a fürdőházba. Jackalék pedig jönnek utánam.

by **Suzume** Pént. Júl. 25 2014, 13:23

Érdekes pletykák ütötték meg a fülem mostanában egy hirtelen felbukkanó falucskáról. Egy idilli üdülő helynek mondják készséges és kedves njk-kal akik lesik minden kívánságod. Gyönyörű, csábító és halálos Cool

.
Bezony a pletykák arra is kitérnek, hogy akik oda betérnek soha többé nem térnek vissza. Ez egy olyan pletyka amire a magamfajta játékos harapni fog és haraptam is :3.
Az egész koncepció egy régi játéksorozatot juttatott eszembe igaz csak a rejtélyes város rész… vagyis egyből kettőt. XD
Érdekesnek tűnt az egész kicsit kiegészítem azzal, hogy a polgármester lánya is eltűnt ebben a faluban és engem a kormány egyik ügynökét kérték fel, hogy kinyomozzam mi is történt vele. A különleges helyzet viszont különleges megjelenést is kíván úgyhogy kicsit megváltoztattam a külsőm is. A hajstílusom leváltottam rövid, szőke hajra, Beszereztem egy fekete sztrecs ruhát, egy farmert és egy barna velúrszőrös kabátot is. Elég fiúsra sikerültem bár szándékosan: 3
Minden készen állt így el is indultam a pletyka helyszínére. Az első érdekesség már rögtön belépéskor arcon csapott amikor átkeltem a hídon. A szép idilli város képe egy pillanatra eltűnt és a város leigázott, elpusztított és komor formája jelent meg. Ezzel apró kis klisés ficsörrel örvendeztetett meg a rejtély. Szinte már csak azt vártam, hogy odalépjen hozzám egy maszkos fickó és az mondja „Welcome Stranger.” Apropó maszk, hirtelen kaptam is egy róka maszkot, nem tudom, hogy került a kezembe de valami rémlik, hogy ezzel elrejtőzhetek a szörnyek elől… Ez így nem is mókás első gondolatom, hogy beledobom a vízbe de ez nem egy ügynökhöz való lépés lenne így besüllyesztettem az inventoryba. Egyből neki is álltam a nyomozásnak így végig jártam az összes fontosabb helyszint ami a térkép jelöl. Benéztem az üres épületekbe, a kórházba sőt, még az eltorlaszolt barlangot is meglesem. Utoljára hagyom a fogadót és pulthoz ülve letámadom a csapost.
- Van valami amit tudnom kellene a helyről? – Kérdezem tőle és pár aranyat csúsztatok oda neki a pulton.

A cosplayem a küldi erejéig :3

by **Aoi Shizuka** Pént. Júl. 25 2014, 19:04

A főzetekhez növények és gombák kellenek, márpedig lassanként kiürültek az apró fiókok, a szütyők és üvegcsék, s a kosarakból és polcokról is eltünedeztek, ahogy napról napra jöttek a vásárlók. A boszi kunyhó körül már mindent beszedett, s a város körüli közeli rétek, erdők is a szorgos kezek áldozatos munkájának nyomán megfogyatkozni látszottak eme jóságokban, ezért aztán Shizuka, hogy vásárlóit ne kelljen üres kézzel búcsúztatnia, úgy döntött messzebbre merészkedik a gyűjtögető körútjával, hiszen voltak még az első emeleten ritkán szedett helyek, épp ilyenek volt a Horunka melletti dombok, lankák. Vidáman táncot leejtett kosarát lengetve a szoknyája mellett, melynek alján már ott lapultak a frissen szedett levelek, virágok és gombák. Pillangók repdestek és tücskök ugrottak félre, amerre csak fordult a napfényes dombokon.
Aztán a nagy öröm közepette el is fáradt, meg is szomjazott, a falu felé vette hát az irányt, s boldogan szökellve tért be a kis hídon át. Nem sokat tudott a helyről, most tévedt a házai közé első alkalommal, bár korábbról megcsapta a fülét egy-két kósza pletyka, amire általában nem adott különösebben, csak ha igazán izgalmasnak hangzott a mesélő szájából a történet.
Apró léptekkel csendesen, de még mindig derűsen nézelődött, ahogy lába vitte előre. Egyszer csak szemet vakító fényesség villant előtte, s ahogy a hirtelen szemei elé kapott kezet leengedte olyan kép tárult elé, hogy még a kosár is kihullott a másik keze szorításából.
Elképedve, sőt, elszörnyülködve nézett a halál érintette házak omladozó falait a hirtelen beállt alkonyatban.
Csak alig pár pillanat volt, a rémségek fátyla úgy foszlott el, mintha sosem lett volna, ahogy ott letaglózva állt az utca közepén tátott szájjal, az imént még kosárt szorongató kezében megmoccant valami az elernyedő ujjak lazuló fogságában. Ösztönösen markolt a fatárgyra, mielőtt még kicsúszhatott volna a kezéből. Furcsállva pillantott oda, s emelte is a magasabbra: egy rókamaszk. Szépen megmunkált, festett darab, épp mint a nyári fesztiválokon. Érdeklődve forgatta meg, biztosra vélte, hogy nem az övé, akkor vette észre rajta a feliratot. Nem tudta ugyan mire vélni a dolgot, hát beejtette a növények közé a földön fekvő kosara mélyére.
Amazt meg felkapva, még mindig kissé borzongva a hihetetlen élménytől, bizonytalan léptekkel folytatta útját.
Így esett hogy egy onsen-t hirdető házikót pillantott meg, s hogy legyűrje a benne motoszkáló félsz, úgy döntött betér ide lemosni magáról az érzést, s egyúttal el is lazulni
- Konnichiwa! - köszönt a tulajnak, vagy akárki is legyen az ki a vendégeket fogadta
- Szeretnék megmártózni kicsit - nyújtotta is a falról lelesett árnak megfelelő colt
- Ano... az utcán találtam egy ilyen maszkot - húzta elő a kosárból - ha esetleg valaki elhagyta... szívesen visszaadnám
Percekkel később pedig a kosarát növényestül a tárolóba rejtve, egy szál törölközőbe csavartan, a maszkot a feje tetejére csapva ült be a kellemesen melengető vízbe

onsen:

by **Yue** Pént. Júl. 25 2014, 22:29

Inu-val egy cukrászdában ültünk. Én ettem úgy kb 15 süteményt, Inu közben tátott szájjal figyelt engem mert nem értette, hogy hogyan tudok ennyi sütit megenni. Miután befejeztem a sütizést pár férfi ült le mögénk akik igen érdekes dolgokat mondtak. Egy érdekes pletykáról kezdtek beszélni. A pletyka szerint egy nap feltűnt egy falu. Aki belép abba a faluba az nem jön vissza. Ez felkeltette az érdeklődésemet, viszont ez csak pletyka, nem biztos, hogy igaz. Készültem felállni az asztaltól és elakartam menni de mondták még, hogy van ott egy fürdőház.
-Inu, gyere, indulunk abba a faluba!-mondtam Inu-nak kicsit talán hangosabban a kelleténél. Szerencsére az embereket nem érdekelte.
-De miért? Nem mondod, hogy annyira érdekel téged az a falu, hogy még el is mész?-kérdezte Inu.
-Érdekes a pletyka de engem a fürdőház érdekel!-mondtam Inu-nak aztán elindultunk a falu felé. A falu neve Kakurenbo. Kicsit furcsa neve van, de mindegy. Egy híd választott el minket a falutól. Szépen sütött nap, a szép madarak csiripelne, remekül lehet látni a városi életet. Hirtelen egy erős hátszél csapott meg minket. Inu-t nem zavarta, de engem csak szoknyaügyileg zavart egy kicsit. A híd közepére érve olyan érzésem volt mintha már jártam volna itt. Pár lépést tettem és egy erős és egyben furcsa fény miatt becsuktam a szememet mert különben szerintem megvakultam volna. Inu is becsukta a szemét. Egy másodperc lehetett de egy látomást láthattam. A város volt, de teljesen máshogy nézett ki. Szárazak voltak a fák, a házak omladoztak, ablakok bedeszkázva, élet az nuku. Ránéztem az órára, láttam, hogy az óra éjfélt ütött. Én csak néztem mint egy bamba. Ez még akkor is furcsa volt ha a SAO-ban vagyok. Mondhatjuk, hogy ahogy jött, űgy ment mert gyorsan feleszméltem és minden olyan volt mint amit először láttam. A gyerekek játszottak, a madárkák csicseregtek, a nap is gyönyörűen sütött.
-Ez most ijesztő és furcsa keveréke volt az előbb.-mondtam Inu-nak.
Inu nem szólalt meg.
Észrevettem, hogy egy rókamaszk van a kezemben.
-Heh, ez, hogy került a kezembe?-kérdeztem.
-Nem tudom, de ez a hely egyre furcsább és furcsább.-mondta Inu.
Inu-nak teljesen igaza volt, kicsit ijesztő volt de ami már nagyon félelmetes volt, hogy Inu-nak igaza van. Habár egyszer ennek is be kellett következnie. A maszkot jobban megnéztem és az volt beleírva, hogy: Vigyázz.
-Miért is jöttünk?-kérdeztem magamat. -Megvan, fürdőház!-mondtam. -Gyere Inu!-mondtam Inu-nak, közben már indultam is de most inkább egy fogadóba mentünk. Gyorsan oda is értünk, mivel futottunk így nem volt annyira fura.
-Jó napot. Egy szobát kérnék. Ha nem nagy kérés akkor egy emeleti szobát. -kértem udvariasan.
Megkaptam a szobakulcsot.
-Köszönöm szépen.-köszöntem meg majd felmentem a szobába. Egész szép szoba volt.
-Szerintem nem ma megyünk a fürdőházba.-mondtam Inu-nak.
(Hálaistennek.) -gondolta Inu. -Oké.-mondta Inu

by **Miu** Szomb. Júl. 26 2014, 22:41

Megütötte a fülem egy-két pletyka és szóbeszéd. Mik szerint Horunkától nem messze megjelent egy eddig ismeretlen falucska. Bár Horunkába se jártam még, sőt lövésem nem volt arról, hogy merre is van. De a hallottak érdekesnek tűntek. Egyből felébredt bennem a kíváncsiság és minél többet hallottam a dologról, annál nagyobb lánggá nőtte ki magát. Már annyira égetett a kíváncsiság, hogy az sem érdekelt, hogy elvben akik odamennek nem térnek vissza onnan. Akkor először is a már eddig ismert és meglévő támpontot kell meglelnem, Horunkát. Hála a mini térképnek nem volt nehéz megtalálnom. Mivel még errefelé most járok először szét néztem kicsit a kissé elhagyatott faluba, majd csak utána indultam el a szóbeszédeknek helyet adó faluba. A kívánt úti célomtól csak egy kisebb hidacska választott el. Nem tudom miért, de kirázott tőle a hideg kicsit. Nem igazán értettem miért. Aztán eszembe jutott egy régen látott hátborzongatóbb híd, ami egy elég nyűgös feladathoz vezetett. Talán csak ennyi a bajom ennél a hídnál, hogy kicsit eszembe jutatta a fellegekben úszó véget érni nem akaró hidat, amin egyszer volt szerencsém átkelni…Hátulról egy kissé erősebb széllökés próbál rávezetni a hídra. Mintha szándékosan tolni akarna előre, hogy: Ne totojázz te lány! Eridj utadra, itt van már nem messze a cél, nem most torpanj meg!...Valahol kicsit örültem a szél nógatásának, de valahol kicsit tartottam is a dologtól, hisz legutóbb elég pórul jártam azzal, hogy átmentem a felhőkben úszó hídon. Ez a híd kisebb és ellátni a végéig, de akkor is van egy halovány kis riasztás benne, hogy lehet megjárom, ha oda megyek. Viszont a kíváncsiságom győzött. Ide akartam jönni szétnézni, akkor nincs helye egyhelyben toporgásnak és gondolkozásnak. Irány a város! Ráléptem a hídra és szép nyugodt tempóban elkezdtem haladni előre. A híd közepe fele valami furcsa érzés fogott el és ez kicsit megerősítette a bennem szóló riasztót is, hogy: Most forduljak vissza még nem késő!...De nem állt szándékomban megfordulni és haza menni. Tovább haladtam a furcsa érzés nem múlt, sőt mintha erősödött is volna. Végül vakító fehérség következett. A kezem a szemem elé kaptam és amint a szeme is becsuktam egy elég horrorisztikus kép jelent meg előttem. Lehet visszakellett volna fordulni, megint valami trükkös dologba sétáltam bele. Ezek a hidak, ez a második amin átkelek a játékba lépés óta és eddig mindig megtréfáltak. Mikor végre feleszméltem és ismét teljesen magámnál voltam, olyan volt mintha az előbbi dolog meg sem történt volna. A földön ültem. Talán míg vakoskodtam megbotlottam és szokásomhoz híven elestem. Valami volt a kezemben, talán mikor a földre értem tenyerelhettem rá, de az is lehet, hogy ez kereszteztet az utam, úgy hogy felbukjak benne. Egy rókamaszk volt az. Egész jópofa volt és meglehetősen aranyos. Egy kicsit meglepett a bele véset felirat. Nem tudom ki lehetett az előző gazdája, de az elhagyta én meg majd akkor vigyázok rá. Ha nem jelentkezik érte senki a nap végéig akkor meg már ez enyém is lesz hivatalosan. Bár eddig senki se zavartatta magát a népek észre se vettek, mindenki a maga dolgával volt elfoglalva. Akkor én is teszem a magamét. Neki indultam a városnak és felfedező körutat tettem. Sehova nem tértem be: Ahova lehetett bekukucskáltam, de nem mentem be, még akkor se ha kedvem lett volna hozzá. Előbb felfedezem a várost és utána minden egyéb…

by **Ryuninji Ren** Vas. Júl. 27 2014, 16:55

- Még mindig duzzogsz?
~ Nem ~ mondja ő, de valóban így van? Az alig egy órája rámért vereség ne lehet valami kellemes neki, de ez van, ezt kell szeretni. Legalább rájött, hogy nélkülem alig ér valamit a harci ereje a kevéske élete miatt. Nekem meg pont fordítva van…. nem kell ezt az orrára kötnöm Rolling Eyes

- Gyere le és menjünk haza!
~ Nem! ~ Hehh… még hogy nem duzzog >.> Tőlem vígaszt hiába vár, nem vagyok se nő, se az a fajta, aki képes férfiaknál ilyenekre… lehetetlen, képtelenség… egyszerűen nem megy…
- Legközelebb lenyomjuk őket… háromszor egymás után…
~ ~ ennyit a próbálkozásomról…. Nincs mese… elő kell vennem a titkos fegyverem >.>
- Kéred ezt? – mutatok fel egy nagyon finom és drága süteményt, ami nem csak az én, de Regi kedvence is.
~ ~ ejj… nem adja egykönnyen amgát..
- Akkor megehetem?
~ ~ Emelem ajkaimhoz, hogy belekóstoljak eme pompás alkotásba…
~ Az enyém >.< ~ Reppen hozzám, fellök és kikapja a kezemből a süteményt….
- Haaaa…. és én most mit egyek? – kérdezem színlelt szomorúsággal
~ Vegyél valamit magadnak… meg nekem is
- Heeee?! De messze van a város… addig nem bírom ki - cöh… a kis piszok simán betömte az egészet… mindig csak magára gondol Sad

~ Akkor menjünk oda, az közel van ~ Bök szárnyával a hátam mögé.
- Miről besz~élsz… o.O?! - Arcom mindjárt leszakad… olyat látok, amit eddig észre sem vettem… de hogy lehet ez? :O
- Ez eddig is itt volt?
~ Nemtom ~ dörzsölgetem szemecskéim, de nem tűnik el az eddig ismeretlen falu képe… ez azért komoly. Aincrad még mindig meg tud lepni a furcsaságaival…. Kíváncsi felfedező mode ON
- Menjünk – nem kell kétszer mondanom, Reginald a fellegekben, én a földön irányozzuk meg a falucskát. Út közben előkapok egy üveg sajátkészítésű fini forrócsokit és szűrcsőlgetni kezdem, míg egyedül vagyok Rolling Eyes

Ebből nem kap >.>
Természetesen másodiknak érek a hídhoz… a repülés túl nagy előny ráadásul még csak meg sem vár >.>
- Cöh… Buta kakadu – motyogom magamban, majd nagyot kortyolok fenséges italomból és elindulok a hídon.
- o.O – Rettentő fura képek villannak be, romos házak, kopár föld, teljesen lelakott falu, holott nem ezt láttam korábban és…. vége? :O
- Huhh… - a kezemben lévő italkámra nézek, megszagoltatom, belekortyolok és hosszasan ízlelgetem.
- Hmmm.. belekevertem volna valamit? – könnyen meg lehet, hogy mellényúltam a polcomon. jobb nem kockáztatni… egy laza mozdulattal megszabadulok az italomtól, haladhatok tovább.
- Ez meg egy maszk? – nézek a másik kezemben lévő tárgyra. Eszem megáll… ez lehet az ajándék a falu felfedezéséért? Hehe, mik vannak Rolling Eyes

Mehet az inventoryba Suspect

A falu teljesen hétköznapi, semmi kivetnivalót nem találok a temetőt leszámítva. Részemről ez az első temető a game-ben amivel találkozom. jobb lesz elkerülni…. Rolling Eyes

Aztán van itt még kovácsműhely, fogadó, más házak, emberek és….
- Fürdő?! *.*- nah ez a nekem való hely. A lakásomban egy picike fürdő van, az onsen amit ismerek, az folyton dugig van…férfiakkal… pfejj

- - lecsekkolom a map-ot, Reginald a hídnál tanyázik, yoshi, nem fog zavarni….
- Konnnnniiiichiwaaaa!!!! – köszöntöm a nénit a pultnál és már pengetem is az aranyakat… irány a víz \o/ út közben pár gombnyomással megszabadulok minden ruhámtól, szinte berontok, elrugaszkodok és egy bombát ugrok a vízbe \o/ Majd hagyom, hogy testem lebegjen annak felszínén. ~.~

// Nem tudom ki mikor van a fürdőben Rolling Eyes

Ha van ott valaki, akkor Ren szimplán nem vette észre Suspect

//

by **RenAi** Vas. Júl. 27 2014, 17:36

Első nap. - Nappal.

Mindenki épségben megérkezett, és úgy látom kényelembe is helyeztétek magatokat, jó… nagyon jóó ^^ Az itt lévő npc-k és játékosok mindenkivel kedvesek, és barátságosak, így készségesen válaszolnak bárkinek akik kérdezték őket.

Sok helyen voltatok és sokatok máris felfedezett mindent épületet minden kis szegletet,ámbár hasznosnak tűnő dolgokat aligha találhattatok. Kötszereket és manókat a kórházban, az üres épületben talán némi bizsut, amit ha elvettetek egy idő után mégiscsak visszakerült a helyére...

~Suzu:
Egy rövid szőke hajú idegen tért be a fogadóba, leült az asztal mellé és rögtön a csapost kérdezte.
- Azonkívül hogy az erre járó túristák paradicsoma? Hogy bátran kijelenthetem mesterien tökéletes sörökkel, italokkal és ételekkel szólgálhatunk, ha megéhezne, és kényelmes szobákkal ha esetleg megszállna nálunk. – Mosolygott kedvesen a csapos, miközben a poharakat törölgette.
- Szolgálhatok még valamivel? – Kérdezi türelmesen várva a választ. Majd ha mindent lebeszéltetek akkor illedelmesen búcsúzott.
- Kérem érezze jól magát nálunk. - Biccent és továbbál a következő vendéghez.

~ Shizu:
Az onsenben ami szerencsére elég hatalmas ahoz hogy mindenki kényelmesen elférjen, és most úgy néz ki hogy szükség is van rá.
- Konnichiwa. – Köszön vissza egy fiatalos de már idősebb nő a recepciótol.
- Természetesen. – Mosolyogva átvette a pénzt, majd fürdősót és törölközőt átnyújtva várta hogy a lány mit kíván elővenni és megmutatni a kosárkájából.
- Sajnálom kedveském, senki sem jelentette, de ha itt hagyod aki erre jár felismerheti és így visszakerülhet a tulajdonosához. Ha szeretné, így tudnék segíteni. – Mondja szelíden, miközben látszódik rajta a jóindulat.

~ Miu:
A kíváncsiskodó lánykát aki sehova sem tért be igazán, mindenhol barátságos mosollyal fogadták, és ha elég közel lépett az illetőhöz akkor megpróbálta beinvitálni őt.

Nyos szeretném felhívni pár dologra a figyelmeteket. ^^ Csupa jó dolog, nyugi. :3

Szóval nyugodtan mehet több kör is, és az aktivitást kreativitást értelemszerűen, bőven lesz jutalmazva. Amit praktikusnak tartanék, hogy mindenki írja oda a postja aljára hogy kivel is lépet interakcióba, mivel túl sokan vagytok ahoz hogy mindenki mindent elolvasson, így egyszerűbb.
És amit még szeretnék kérni, azt a postot amit vasárnapra az utolsónak tartotok annak a helyzetét fogom úgy venni hogy éjfélre ott tartózkodtok.

Válaszok a kérdéseitekre hogy egyértelműbb legyen mindenki számára:

1.- Petek sem hagyhatják el a helyet, úgy képzelétek el mintha valami energiamező venné körbe, amit ha túlléptek, a főtéren eszméltek fel, kb mint a hazatérés kristályal.

2.- Suzu ugye ha képizel sem tűnik el a maszkod, látszódik, épp csak a felvett állat/pet arcához igazodik. Tehát látszódik.

3.- Peteknek nincs maszkjuk, mivel nincs is rájuk szükség, viszont azt a hatást eredményezi náluk is mint az idomároknál.

Következő kör: Aug.3. - Jövőhét vasárnap.

/Off: Ha van bármi kérdesetek, valami nem tiszta és nem értetek kérlek jelezzétek egy pm-en. Köszönöm :33 /

by **Suzume** Vas. Júl. 27 2014, 18:25

Nem nagyon találtam semmi hasznosat infót így a fogadóban próbáltam szerencsét. Egyenlőre nem kérdezősködtem az utcán pedig első látásra mindenki kedvesnek és segítőkésznek tűnt. Az emberek köszöntek nekem mikor elhaladtam mellettük, mindenki mosolygott és illedelmes. Idilli a hangulat, igazi kikapcsolódást nyújtó hely. Persze könnyen lehet, hogy ez álca. Esetleg valami elmebeteg megunta az itteni hangulatot és fiatal tini lányokat rabol el. Több infóra volt szükségem. Ahogy leültem a pulthoz kértem valami italt.
- Hozzon valami töményt. Mindegy mit. – Teljesen rá bíztam magam a csapos ízlésére és ő hozott is, nem is érdekel mit. Közben a helyről kezdem el kérdezősködni de annyit árul el amit eddig is tudtam. Sóhajtok egy mélyet. Már sejtettem, hogy nem megyek semmire de azért tovább próbálkoztam.
- Igen. Igazából egy lányt keresek. Fiatal, tizenhat, tizenhét év körüli, hosszú fekete hajjal sötétbarna szemekkel. Meglehetősen élet vidám, cserfes és nagyon kedves. Körülbelül tizenkét napja érkezett meg ide. A neve Yukiko Arisawa. – Adom meg a lány adatait. Fontos személy volt. A kormány ügynökség egyik fejesének a lánya. Nyaralni jött ide pár társával de már lassan nyolc napja nem hallottunk felőle. Ezért is küldtek engem.
A gondolataim elkalandoztak, időről időre bele kortyoltam az italomba. Még mindig nem tudtam feledni azt ami hét éve történt. Azóta is gyötörnek rémálmok. Szörnyek, démonok akik az életemre törnek. Bár tényleg csak egy álom lett volna.
- Köszönöm! – Húzom le az italom maradékát és független attól, hogy kaptam-e bármi infót felálltam és kiléptem a fogadóból az utcára ahol megálltam és az égre néztem. Bár azt tudtam, hogy a múltat sohasem felejthetem, azt hittem most már sikerült tovább lépnem. A sors azonban nem engedi. A pletykák, azok a látomások és a maszk. Vajon ugyan az meg fog ismétlődni ami hét éve? Lehet bármi összefüggés a két ügy között? Ha van megtalálom, ahogy Yukikot is. Hiszen ezért vagyok én itt. Mert már éltem át hasonlót. Utam végül az Onsenben folytatódott. Ahogy elhaladtam előtte emberek hangját hallottam. Ez is egy olyan hely ahol Yukiko megfordulhatott. Beléptem ahol valóban voltak páran. A ruháim nem vettem le, nem ezért voltam itt. Meglepő, hogy simán beengedtek így is a fürdő részre. Tényleg nagyon készségesek az itteniek, túlságosan is. Ahogy körbe néztem négy emberen akadt meg a szemem. Három fiatal lányon akik közül az egyik még hasonlított is arra akit én keresek, valamint egy férfiún, első pillantásra még ismerős is volt de nem tudom honnan. Zsebre tett kézzel álltam a fürdő szélén végül szépen, körbe sétálva a fekete hajú lányhoz mentem, legalábbis hallótávolságba kerülni hozzá.
- Szia. – Köszöntöm őt mikor kellően közel kerül hozzám. (már ha ez megtörténik) – Egy hozzád hasonló fiatal lányt keresek, a neve Yukiko. Nem találkoztál vele? – Teszem fel a kérdést.

/Shizu/

by **Jun** Hétf. Júl. 28 2014, 18:23

A szoba, rendben van, talán több mint tökéletes arra, hogy néhány napig itt meghúzzam magam. Szépen bútorozott, meglehetősen nagy térrel, ahol járkálhatok, illetve elvégezhetem a reggeli tevékenységeimet anélkül, hogy nekimennék valaminek, vagy fellöknék ezt-azt. Az ablak nyugati részre néz, szép erdős táj.
- És most irány az onsen! – döntöttem el, ugyan még korai picit, de kinek van kedve estig várakozni, ahhoz, hogy vegyen egy kellemes fürdőt. Na meg persze elég hosszú utat tettem meg ahhoz, hogy ideérjek végre. Néhány méretnyire a fogadótól máris a fürdőház épületébe tértem be. Gyorsan kifizettem a dolgokat, átvettem a szükséges eszközöket, és máris mehettem a dolgomra. Az öltöző részben átvettem a ruháimat, ugyan nem sok értelmét láttam, hogy ennyire részletesen kidolgozzák ezt a szakaszt is, ugyanis pár gombnyomással megszabadíthattam magam a ruháimtól, és egy törölközőbe csavarva léptem be a koedukált fürdőhelyiségbe. Nem mintha zavart volna az ilyesmi, de mégis megkönnyebbültem egy pillanatra, hogy még senki más nem volt itt. Gyorsan lemosakodtam, és már ültem is be a kellemesen forró vízbe.
- Ááh! Annyira kellemes. – nyújtóztam el, picit mozgattam a lábaimat, majd ijedtemben összehúztam magam. A tolóajtó nyílt majd csapódott. A törölközőt magamhoz szorítottam, és hátrafelé pillantottam. Egy aranyos lányka és néhány pet lépett be rajta. Mosolyogva köszöntöttem.
- Hali, Szeretnéd, hogy megmossam a hátad? - kérdeztem és már másztam is ki a vízből, majd megigazítottam a törülközőm, és már mellé is léptem. – Ha szégyenlős vagy max becsukom a szemem. – paskoltam háton, majd bentebb invitáltam. Aranyos lányka volt, remélhetőleg rá is bólint. Ha rábólint, akkor leültetem és sampont nyomok a kezembe, és először a haját, majd utána a hátát kezdem mosni. Ha nem akkor visszaülök a vízbe, és onnan köszöntöm a többi érkezőt.
- Ti is nyaralni jöttetek? Nem tudtok véletlenül valami jó kis pihenőhelyet a faluban? Nem akarom, hogy minden időm a kutatással teljen el, ahelyett, hogy kiélvezném a pihenés és semmittevés minden percét. – kérdeztem, majd magyaráztam is picikét, ugyan nem valószínű, hogy ez sokakat érdekelne, de jobb kíváncsiskodni, mint csendben ülni a meleg vízben. A közelben mintha láttam volna egy kis stéget. Talán ott elhorgászhatnék valamelyik nap. De biztosan van valami izgalmas a faluban a kendo klub és onsen kivételével is. Valami jó kis szórakozóhely, esetleg étterem, cukrászda. Nem valószínű, hogy a semmi miatt nevezik luxusfalunak. Habár a rókamaszk amit ajándékba adtak utalás lehet arra, hogy mindenféle tárggyal fognak ellátni amíg itt vagyok. Lehet holnap egy kimonot, holnapután pedig aranyos szandált kapok.
- Bocsi, de a ruhatár odakint van. Így nem ülhetsz bele a vízbe. - szóltam a belépő szöszikének, mielőtt még túl késő lesz. Nem szeretem ha másoknak kellemetlen percet okoz egy-két félreértés. Nem ö lenne az első aki még sosem járt onsenben, és emiatt nem tudja a szokásokat, és az illemet. Nem mintha én betartottam volna azzal, hogy magammal vittem a vízbe a törcsim... De itt legalább nem teszem vele tönkre a víz tisztaságát...

//Kawaii Kokoro-chan háta \o/ //

by **Kokoro** Csüt. Júl. 31 2014, 19:48

Kifizetek. Jackal és Norm türelmesen vár. A kis sakál két lábra emelkedik. Mellső lábait a pult falának támasztja. Nézi, mit tud meglesni onnan. De még nagyon pici, még semmit sem láthat. Végül megyünk tovább. Kaptam mindent, ami kellhet. Törülköző, szappan, tálka.
Még sosem jártam ilyen helyen.
Mikor belépek, már van ott valaki. Már eltettem a ruháimat, a törölköző a kezembe lóg. Látom, hoyg ő maga köré csavarta. Leteszem a tálkát, és én is így teszek. Ekkor lát meg. Köszön, mosolyog, hangos. Megrezzenek, mikor meghallom. Szabad ilyen hangosan beszélni? Hát persze... ez most nem otthon. Itt szabad. Mindent szabad.
Norm lemászik Jack fejéről. Kicsit odébb megy, hogy ne tapossák össze. A sakál rögvest beleveti magát a vízbe. Négy kis tappancsával csapkodja a vizet. Fejét magasra tartja, hogy lélegezzen. Így tesz egy kis kört, majd kiszáll. Megrázza a bundáját, a víz cseppekben hullik le róla. Már én is vizes vagyok.
Az idegen közben beszél. Hátmosás? Kérdő szemekkel nézek vissza rá. Az állára, a mellkasára, a könyökére. Az arcom forró a felcsapó gőztől. Végül bólintok, mire odajön hozzám. Leültet egy székre, és innentől nem látok. Nem látom, mit csinál. Hisz a hátam mögött van. És leveszi a törölközőm is. Erre is mondott valamit. Valamit, amit nem értettem.
-Mi az, hogy szégyenlős...?
Kérdezem halkan. Még nem ismerem a szót. Új, utána kell nézzek. Nem tudom, az vagyok-e.
Jackal leül mellém, lógatja a nyelvét. Jókedvű, mint mindig. Norm a tócsákban nézegeti magát. Kis lábaival néha megérinti a víztükröt. Az idegen beszél, hanga aranyos és kedves. Megnyugtató. Nem akar rosszat nekem. Félig lehunyom a szemem. Még soha senki nem mosta meg semmim. Mindent magunktól, magunknak kellett csinálni. És ez most jó érzés.
Nyaralás. Ez tudom, micsoda. Mikor az ember nyáron elmegy valahova. Már nyár lenne vajon? Ezek szerint igen. Még nem vagyok benne biztos. Meghallgatom, türelmesen. Csak utána válaszolok. Halkan és lassan. Nem akarom, hogy félbeszakítsam. Nem akarom, hogy dühös legyen rám.
-Eltévedtünk. Játszottunk, úgy jutottunk ide. Nem ismerem a... falut.

by **Aoi Shizuka** Pént. Aug. 01 2014, 14:13

- Eto... gomenasai, demo... inkább magamnál tartom, itt leszek a faluban még egy ideig, ha valaki mégis hiányolná - hajolt meg az idős hölgynek, s sietve veszi át a fürdőkellékeket, az öltözőben teljes nyugalomban cseréli le a ruháit a törölközőre, s gyors mosakodást követően betipeg a gőzölgő vízbe.

Alig telik el pár perc a csendes, békés fürdőzésből, s már szinte elnyomja az álom is, amikor valaki (Ren) nagy zajt csapva érkezik az öltözők felől, egyik pillanatról a másikra ádám-kosztümbe vágva magát, csapódik a vízbe egy kisebb tsunamit indítva körös-körül, teljesen beborítva vele Shizukát is.

Felháborodva prüszköli a vizet, s törölgeti ki szemeiből, arcáról a medence vizét, miközben a tettes a vízen elnyújtózva kerül éppen vele szemben.
- Baka! - förmed rá a lány durcásan, miközben elázott hajtincseiből próbálja kipasszírozni a vizet, amikor a helyes fiú arca után a pucér feneke is a felszínre emelkedik
Lángvörös arccal fordítja félre a fejét
- Tilos beugrálni a vízbe! Nem láttad kiírva?! - méltatlankodik, s megigazítja az egymásba csavar törölköző széleit a mellei fölött

Shizu nem volt hozzászokva a koedukált fürdőhöz, odahaza magas bambuszfallal elválasztva volt nők és férfiak számára külön medencerész, ott egyáltalán nem voltak pucér férfiak vele szemben, s a legtöbb amitől tartania kellett, az a falon így, vagy úgy átkukucskáló szemtelen fiatal fiúk zavarba ejtő kíváncsiskodása volt. Azért is döntött a törölköző mellett, amint meglátta, hogy koedukált a medence.

De nem kellett sokat vesződnie a szőke üstökű pucér fiúval, mert hamarost egy másik fura, illemet nem ismerő idegen (Suzume) termett mellett, igaz, ezúttal a medence partjáról szóltak hozzá:
- 'chiwa! - néz fel az ismeretlen női hangot halva, a maga osakai szlengjét használva
- Iie - rázza a fejét - Aoi Shizuka desu. Yoroshiko! - majd pislogva szemléli a ruhában tébláboló lányt
- Ano sa ... - hirtelen nem is tudja, hogy mondja, még sosem látott ilyet sem - a medence térre nem lehet bejönni ruhában

Aztán érkeznek mások (Kokoro, Jun) is, újabb lányok, de nem nagyon tudott rájuk figyelni, amit amúgy is illetlenségnek érzett volna, azonban ennyi kihágást egy fürdőben még sosem látott, főleg nem ilyen rövid idő alatt

//interakciók: Ren, Suzume

by **Ryuninji Ren** Pént. Aug. 01 2014, 22:58

\o/ egy nagy csobbanás és máris ott vagyok, ahol lennem kell. A kellemesen forró víz lepi el az egész testem, míg fel nem emelkedem, azonban a várva várt nyugalom, lazítás helyett már kapásból az elején egy beszólást kapok Sad

- Én is szeretlek – válaszolok azonnal a magam módján. Úgy vélem ez a tökéletes válasz az efféle kötekedésekre Suspect

Nyugodtan lebegnék a víz felszínén hol hason, hol a hátamon, de kapom is a folytatás. Ezúttal rendesen hallom és leszűröm, hogy egy lányka akar belém kötni minden áron Suspect

- Valóban? - nem emlékszem semmiféle kiírásra. Igaz nem azokra figyeltem, egyedül arra koncentráltam, hogy minél hamarabb a fürdő vizében tudhassam magam.
- Nem! Nem láttam semmiféle kiírást, de akkor… - felállok a vízben, felegyenesedem, karjaim a oldalamhoz szorítom és nyomok egy laza meghajlást a lány felé.
- Gomenasai! – ennyi, ezzel el is van intézve, de most, hogy szemügyre veszem a lányt…. mintha láttam volna már valahol…
- Nem találkoztunk már? - bár lehet csak az emlékezetem tréfálkozik velem…. Mindemellett feltűnik, hogy a lány törölközőben van, sőt…. körbenézve észreveszem, hogy mindenki…
- Hmmm…. – lenézek magamra…. én tök pucér vagyok Rolling Eyes

- Hogy lehet törölközőben fürdeni? – kérdem mindenkitől, majd eldőlök, ezzel újabb hullámokat gerjesztve… most még csak nem is ugráltam, hehe.
Újabb fickó érkezik be, de ruhában van. Hát ez meg mi? Ha a vízbe merészkedik, tuti kidobom innen. Sejtem én, hogy mi a gond… tuti pici a cerka és nincs mersze fedetlen testtel mutatkozni. Na nem mintha azt akarnám… és ahogy hallom, van ki felvilágosítsa…
- Le a törcsikkel \o/ - kiáltom

Reginald mindeközben bőszen próbálja elhagyni a falut, de minden egyes alkalommal, amikor eléri annak szélét, egy szempillantás alatt újra a központjában találja magát. ez megteszi egyszer, kétszer és még legalább tízszer, míg rájön, hogy valami egyáltalán nem stimmel. Tanácstalanul és persze mérgesen áll a falu közepén, nem tudva mit tegyen….
~ Aaaarghhh… ~ mérgelődik, majd ezt egy gyomorkorgás zavarja meg…
~ Éhes vagyok >.< ~ vonja le az egyszerű következtetést,azután találomra kiszúr egy épületet (kórház), hogy aztán lazán betipegjen…. Keresnie akar valakit, akitől kaját követelhet….

by **Miu** Vas. Aug. 03 2014, 01:45

Körbe jártam a falut. Semmi extra nem volt itt, mindenki kedves volt és minden vendéglátó helyen jó házigazdák fogadták az embert. Bár én sehova se mentem be csak bekukkantottam és mentem tovább. A kendó klub előtt álltam kicsit tovább. Talán ide benézhetnék majd, hisz kardforgató vagyok, de a kardforgatáshoz nem értek. Végül is már eléggé körbe néztem, akár most is benézhetnék. Már nyitottam volna az ajtót, mikor egy jókorát korgott a gyomrom…Akkor előbb eszem valamit. Elmentem a fogadóba, köszöntem majd gyorsan átfutva az étlapot kértem is a kívánt elemózsiát magamnak. Egy nagyszendvicset kértem, amiből nem spóroltak ki semmit és még külön kérésre tettek bele majonézt is nekem. Elmajszoltam szendvicset, majd visszarohantam kendó klubhoz. Bementem, illedelmesen köszöntem és végül kis nézelődés után távoztam…~Ez nekem nem fog menni és nem akarok most folyamatosan pofára esni…~ Nyüglődött a hang fejemben. Akkor megyek valahova pihenni. Hol is volt itt olyan hely? Az onsen volt az egyetlen ilyen hely amit itt láttam. Akkor megyek oda…Még jó hogy itt semmi sincs olyan messze egymástól, nem sokáig tartott odaérnem a fürdőhöz. Bementem a helyre, köszöntem fizettem, majd az öltöző felé vettem az irányt. Pár gombnyomás és már kész is voltam az öltözködéssel. Magamra tekertem egy törölközőt, majd a rajtam maradt szemkötőm is levettem, most csak zavarna a pocskolásban. A hajam felfogtam két copfba és már kész is vagyok, már csak menni kell áznom a vízben...Az tisztán hallható volt, hogy vannak bent, elég nagy hangzavar volt bent. De kit zavar ez? Engem biztos nem. Csak pocsolok kicsit aztán megyek. A népek meg hadd csapjanak partit bent, talán megeshet, hogy nem fogok unatkozni és ásítozva ázni a vízben. Beléptem a medencéhez nem különösebb érdeklődést mutatva a már ott lévők felé.
-Üdv népek!
Köszönés letudva. Elmentem a medence túl végéhez, leültem a szélére belemártottam a lábam a vízbe, majd a törülközőt egy lehajítva magamról, már bele is mentem a vízben. Belemerültem a vízbe úgy, hogy csak a fejem látszott ki belőle és egy ideig nem foglalkozva senkivel és semmivel áztam ott magamnak. Az meg, hogy szégyenlős legyek eszembe se jutott. Megszoktam, hogy kicsi ként egy nagy közös fürdőben kellet fürödni a többiekkel. Igaz később a másik otthonban csak egy adott korig voltunk összeterelve, majd mikor nagyobbak lettünk, már külön fürdő rész volt fiúknak lányoknak. Persze ez már nem számított és már hozzá szoktam a közös fürdőzéshez. Engem hidegen, hogy kik jönnek még ide és az sem foglakoztat, hogy fiú e vagy lány az illető. Ide pihenni jönnek és kicsit lazítani az emberek és mással nem is kell foglalkozni csak a kikapcsolódással…Kissé elálmosodtam a meleg vízben, eltudtam volna aludni ott helyben, de az nem lenne valami előnyös, ha itt aludnék el a meleg vízben. Álmos tekintettel végig néztem a társaságon, eddig azt se néztem, hogy kik vannak itt bent csak elkönyveltem, hogy vannak itt mások is aztán elvoltam magamnak. ~Jéé, valaki bejött ruhában. Miért jött be ide, ha nem akar fürdeni, nem értem.~ Jobban megnéztem az illetőt, majd rájöttem, hogy ismerem. Suzume volt az. Oda mentem hozzá és már kezdtem is beszélni.
-Szia Suzume. Hát veled mi újság? És miért ruhába jöttél ide?

by **Suzume** Vas. Aug. 03 2014, 18:00

Tényleg meglepő volt az, hogy ilyen simán beengedtek ruhában. Ezt a segítő készséget még a későbbiekben hasznomra fordíthatom a nyomozásban, bár volt egy olyan sejtésem, hogy ha kérdezősködni kezdek a lány felöl akkor mindenki csak hallgat. Végül is bementem a fürdőbe és egyből minden játékos szem rám szegeződött. Na igen ebből már kapásból sejteni lehetett ki játékos és ki njk, azok rám se bagóztak. Ha nem lett volna indikátor a fejük felett akkor sem lett volna nehéz megmondani ki micsoda… Hmm… azt hiszem kezdek kiesni a szerepből. Elhessegetem gyorsan a gondolataim és elindulok a kiszemelt lány felé. Közben többen is rám szólnak, hogy nem lehet ruhában fürödni.
- Tisztában vagyok vele. – Mosolygok. – Nem is azért vagyok itt, hogy fürödjek. Egy lányt keresek aki eltűnt. – Adom meg a választ mindkettejüknek. Nem akartam rájuk ijeszteni de ha már ennyire szeretnének belekotnyeleskedni a dolgomba hát legyen. Elmondom miért is vagyok itt ha nagyon kíváncsiak. Legalább megtudhatok pár dolgot, pl hogy én vagyok az egyetlen aki látta azt a víziót és kapott egy szép szuvenírt. Már épp feltettem volna a kérdést mikor Miu-chan odajött és beszélni kezdett.
-… - Néztem rá kukán. Elég ciki volt ritka, hogy valaki képes legyen olyasmit tenni, hogy ne találjak rá szavakat. Egyszerűen megvontam a vállam majd pár mozdulattal visszaváltottam a hajam és szemem színét majd a ruháktól is megváltam és már vetődtem is rá a lányra.
- Miu-chan! – Kiáltom ahogy rá zuhanok majd rögtön szorosan magamhoz ölelgetem. – Olyan rég láttalak Miu-chan. Nyaralni vagy itt? – Engedem el mikor már úgy érzem nem kap levegőt, persze azért vártam picit büntetésképp amiért elrontotta a szerepjátékom. :3

by **Yue** Vas. Aug. 03 2014, 21:43

A szoba amit kiadtak tökéletes volt a számomra, hogy Inu-nak is tetszett-e azt nem tudom de most nem is annyira érdekel. Inu lefeküdt az ágyra és gubbasztott. Én csak annyit szeretnék, hogy az onsen-ba eltudjak menni. Habár én még egyszer sem voltam de könyvben olvastam. Nagyon tetszett így ha már úgy is itt a ehetőség akkor nem szalasztom el.
-Inu, felkelhetnél és akkor mehetnénk is az onsen-ba.
-Nem akarom, hogy arra a helyre menj!!!
-De miért is Inukami? -kérdeztem Inu-tól.
Egy ideig még veszekedtünk Inu-val, megpróbált meggyőzni, hogy ne menjek de nem sikerült neki. Lehet, hogy ott le kel majd venni a törülközőt de én akkor nem fogom, nem mintha terveztem volna levenni. Persze tudtam már előre, hogy Inu úgy fogja figyelni a fiúkat
mint a sas, hogy ne nézzenek oda ahova nem kellene. Nagy nehezen de sikerült elindulnunk az onsen-ba. Persze Inu az egész úton mondta nekem, hogy nem kellene mennünk meg még sorolhatnám. Amikor hálaistennek végre megérkeztünk akkor gyorsan fizettem, megkaptam mindent ami kellett, majd mentem az öltözőbe. Inu az ajtó előtt várakozott. Gyorsan végeztem is és kimentem egy szál törülközőbe. Inu meg sas szemekkel figyelt. Már csak azért is mert lehet, hogy ruhában deszkának tűnök de törülközőben már ne annyira. Nem messze lehetett hallani, hogy már vannak a fürdőben. Örültem, hogy jól érzik magukat az emberek. Amikor megláttam a medencét azonnal megtetszett. De még mielőtt megmártóznék még köszönnöm is kell.
-Jó napot mindenkinek. -köszöntem a többieknek. Ha nem csal a szemem akkor Miu is itt van. Ennek örülök, legalább lesz egy ember akit ismerek. -Szia Miu, rég láttalak.köszöntem Miu-nak.
-Jó napot. -kicsit morcosan de Inu is köszönt.
Köszönés után beléptem a medencébe, természetesen törülközőben.
(De jó érzés!)-gondoltam.
Inu ahogy mondta figyelte a figyelt. Habár nem kellett megerőltetnie magát annyira. Mondjuk ez nekem is szerencse volt.
[/b]

by **Jun** Vas. Aug. 03 2014, 22:49

A kislány beleegyezett, hogy megmossam a hátát aminek nagyon örültem, rögtön oda is vezettem a mosdószerekhez, és jó alaposan beszappanozott kézzel estem neki először a hátának, majd pedig a hajának. Jó érzés volt, kissé nosztalgikus. Mindig is szerettem másokkal fürdőzni, kellemes érzés, és bármily meglepő is az egyik kedvenc részem ez az egészben. Igen pont nekem aki jobban szereti a kényelmet és ha minden idejét pihenéssel tölthet.
- Hát ezt nehéz megmagyarázni. De most azt jelenti, hogy nem szívesen mutatod meg magad, ezt jelenti szégyenlősnek lenned most. - mosolygok a lányra, sikerült már az első kérdésével olyan leckét feladnia, hogy én magam pirultam bele, hogy nem tudok rendesen választ adni rá. Közben a többiek felé is intéztem kérdést, azonban nem igazán akaróztak rá érkezni válaszok. Talán csak senki sem figyelt oda, mindenki relaxál és élvezi a kellemes, meleg fürdővizet. Az ajtón belépő srácot hamar figyelmeztettem, de meglepő módon nem fürdőzni jött, hanem valakit keres. Felvontam a szemöldököm, nem értettem, hogy hogy tud valaki elveszni egy olyan játékban ahol viszonylag könnyen nyomon lehet követni bárkit ha barátlistán van.
- Oh szóval ez egy küldetés? - érkezett a felismerés, és máris kérdeztem vissza a szöszitől - Ha errefelé van a lány akkor szerintem elég megkérdezni a falusiakat, biztos látták valahol. De ha van róla egy képed akkor lehet tudok segíteni a dologban. Jó az arcmemóriám. - közben engedtem egy kevéske vizet a tálamba.
- Jó most csukd be a szemed egy pillanatra. - javasoltam a lánykának, és máris öntöttem a fejére a kellemesen meleg vizet, hogy leöblítsem a sampont a fejéről, és a szappant a hátáról.
- Yosh, azt hiszem most már beülhetünk a vízbe. - álltam fel, és elsétáltam a fiú mellett aki közben meztelenkedve hirdette az igét. Volt róla elképzelésem ki ö, természetesen nem volt vele bajom, de mégis csak egy fürdőházban vagyunk, ahol pedig sokkal jobb az, hogy ha kellő képen kerüljük a furán viselkedő fazonokat.
- Egyébként Jun vagyok. Az Artesből. Örülök, hogy megismerhetlek. Szóval eltévedtél? Ha gondolod a fürdőzés után megmutathatom a kivezető utat a faluból. - javasoltam a lánykának. Nekem is tökéletes elfoglaltság lenne a délután további részében. Legalább ismerkednék kicsit a hellyel ahol most lakni fogok az elkövetkező napokban. Ismeretségeket pedig mindig jó dolog kötni. - De azt hiszem, túl veszélyes lenne este vándorolgatnod. Ha szeretnéd maradhatsz velem a fogadóban. A szobám elég nagy, és szerintem nem fognak megharagudni, hogy ha hozatok még egy futont. - invitáltam meg a kis aranyost. Mi baj történhet, hogy ha egy éjszakára osztozok a szobámon?

//Kokoro-cwan meg picit Suzu//

by **RenAi** Hétf. Aug. 04 2014, 11:02

Első éjszaka.

Résztvevők:
¤ Kokoro
¤ Jun
¤ Aoi Shizuka
¤ Miu
¤ Ryuninji Ren
¤ Nanami Haruka
¤ Enheriel - 500 szóval pótolhat, ha nem ír kiesik!
¤ Suzume

Sorrend nem volt, mivel úgy véltem az a legmegfelelőbb ha valaki írt egy helységbe és azt vesszük alapul időrendi sorrendnek. – Gondoltam szólok mielőtt kavarodás lesz belőle.

~Shizu:
- Rendben van aranyoskám, akkor maradjon csak nálad. – Majd átadta a szükséges kellékeket a fürdőhöz, és egy jókívánsággal el is köszönt tőled.

~Reginald:
Hiába próbálkozik a kis tűzmadárka innen bizony nincs kiút, és ezt elkezdheti felfogni is, bár gyomra hangos korgása új célokra vezérelte, és így egy kórházban kötött ki. Persze hogy nem volt ott semmi ehető, néhány kötszer, mankó, hordágy és betegágyon kívül. Nem volt lepukkant, de nem volt szükség ápolónőkre, orvosokra így nem is voltak hasonlók, sőt betegek sem, csupán pár kíváncsi arra járó emberke. Bentebb érve felfedezhet egy vitrint ahol potionok és mérgek sorakoznak. Kinyitni, ha akarja sem nem tudja őket, meglehet hogy azért mert csupán egy pet, vagy esetleg ez is csak grafikai díszítőelem, bár meglehetősen eltér a többi berendezéstől.

Halk kopogásokra lehet figyelmes, miként egy kemény cipőtalp találkozik a kemény padlóval. A hang nem volt sietős, sőt meglehetősen bizonytalan volt, majd a folyosó végi ajtóban meg is torpant. Megszeppenve figyelte a madárkát, és szemeivel kutatta a pet tulajdonosát is de feleslegesen.
- Oh, te szegény. Eltévedtél? – Kérdezi, majd közelít a kis madárkához.
- Biztos nagyon fáradt lehetsz, és éhes. – Majd az inventorijában kutatva előhív némi finomságot.
- Kéred? – Nyújtja a főnix felé. Majd ha engedi meg is simogatja.
- Nem vagy kicsi madárka, biztos van gazdid. Megkeressük együtt? – Csacsog a lángoló petecskének.
Jobban megnézve a lány szelíd és kedves megjelenése félénk stílusa, de a madárka megjelenése egészen kislányossá és elevenné változtatta… Talán bujkálhatott a kórházba, vagy csak ő is kíváncsiságból tévedett be… nem tudni.

Még bőven le tudjátok reagálni egymást, sőt még jól érezni magatokat is marad időtök, de talán fel sem tűnt hogy milyen hamar besötétedett és máris közeleg az éjfél. És semmi vártátlan nem is történt egészen addig...

Tizenkettőt ütött a nagy falióra, és a levegő a táj minden rezonálva változik teljesen át, az onsen vize piszkos és hínáros, iszapos lesz. A medence szélén a kövek megrepedezve… Hasonlóan horrorisztikus környezetre mint amit a látomásotokban vélhettetek felfedezni. Azzal a különbséggel hogy voltak emberek… áttetszőek, leginkább mintha valami hologram szerű filmet láthattatok volna.

~Sötét volt és hideg… az épületek romokban, lelakva és elhagyva… Senki nincs itt… Lihegést hallotok, a fiú lehelete meglátszik… Ti látjátok mindezt, de ő nem lát titeket… Az úgy néz ki az onsenbe próbálkozott elbújni. Látszott rajta hogy kitartása már nincs sok, így gyorsan kellett cselekednie… amint közelebb ért hozzátok láthattátok, hogy arcát maszk takarja, a gesztusai hevesek voltak, tanácstalan fejkapkodással igyekezett minél jobb megoldást találni a rejtőzködésre. Végül úgy dönt hogy a saras lápos vízbe mártózik bele, remélve hogy nem bukkannak rá. Vonakodva lép bele, majd maszkját az arcára szorítva már épp merült volna alá, mire neszelést hallott, ösztönösen hátra pillantott, de addigra már egy tör repült felé egyenesen az arcához… a maszk megrepedt… A fiú felordított a félelemtől. Érezte valami van a háta mögött, ti nem láttatok semmit csupán hogy narancs színű pixelekre hullik, miután a maszkja teljesen lehullott az arcáról. A támadót csupán egy pillanatra láthattátok elegáns ruhát viselt, és hosszú ezüst haja volt… de arcát szintén maszk borította… ~

A látomás véget ért… Kaparászós hangott hallottatok megint a maszkotok felől.
„Első éjszaka nyugalommal teli, de ne lazsálj próbáld meg kideríteni…” - Azt hogy mit azt már nem tudjátok elolvasni, túl halvány, túl macskakaparás… Tehát van egy teljes éjszakátok. o/ De azt hogy mire használjátok rajtatok múlik. A terület teljesen megváltozott, romos és omladozó… sötét ablakokkal, mindenféle élet jele nélkül.

Területleírások: - Bővebb információkat csak a felfedezéskor kaptok.:

/Határidő: 08.10 – Jövőhét vasárnap. Mindaddig az éjszakában játszotok.

Ezentúl bármikor írhatok majd, de nem kell rám várni minden vasárnap jön a nagy kör, de külön lereagálni valót is kaptok majd.

Váljatok az én kis nyomozó garmadámmá, és igyekezzetek rájönni mi a csoda is történhet ebben a kis faluban. oO/

by **Suzume** Szer. Aug. 06 2014, 19:35

Egy jó darabig nem is foglalkoztam a lány kérdésével (Jun), legalábbis addig még ki nem ölelgettem magam Miu-chanon.
- Igazából nem hivatalos küldinek indult. Halottam pletykákat, egy hirtelen megjelenő faluról és, hogy bárki aki belép az soha nem jön vissza. Gondoltam leellenőrzöm de belépéskor fura látomásaim voltak meg kaptam egy fura maszkot szóval gondolom, hogy egy küldibe csöppentem. A kinézet és a többi blabla csak játék volt - :3 Legyintek, közben kicsit közelebb evickélek, hogy hallótávolságon belül legyek.
- Miu-chan szeretnéd hogy én is megmossam a hátad? :3 – Úszok vissza az én kedvenc kardforgatómhoz kissé oldalba bökve őt. :3
Kellemes volt a víz így elég sok időt eltöltöttem benne, gyakorlatilag észre se vettem, hogy besötétedett és már csak a falira hangja döbbentett rá, hogy bizony éjfél elmúlt. Ám ebben a pillanatban a környezet , gyökeresen megváltozott és nem pozitív irányba. A víz bezöldült ami elég undin nézett ki, meg az egész hely teljesen lepusztult és elhagyatottá vált pont mint a látomásban.
- Tiszta horror. – Kuncogok és közben az egyik szellem alakot piszkálom. Simán át tudtam nyúlni rajta.
- Figyeld! Ez tök poén! – Kiáltok Miu-channak miközben ki-be dugdosom a kezem az egyik szellem fickón. :3
A furcsaságok sora azonban nem ért véget. Hirtelen egy fiú rohant be egy hasonló maszkkal az arcán mint amit én is kaptam. Valaki elől bujdosott de nem túl ügyesen mert egy tőr simán a képébe repült. A maszkja megrepedt ő pedig vörös pixelekre robbant.
- Hát ez érdekes volt. – Kászálódom ki a piszkos vízből. De itt még mindig nem ért véget a rejtélyek sokasága. Egy hang kezdett el suttogni, hogy derítsek ki valamit. Asszem megvan a küldetés objektív.
- Na azt hiszem ez megmagyarázza az eltűnéseket. – Kurjantok vidáman a többieknek. Érdekes dolgokat láttam, ideje összegezni de előtte…
- Mindenkinek volt látomása és kapott egy maszkot mikor belépett a faluba? – Kérdem a többieket. Ez idő alatt elő hívom a sajátom. Közben ha valaki igennel felel a kérdésemre akkor odalépek hozzá.
- Vethetek egy pillantást a maszkra? – Nyújtom felé a kezem. Ez persze mindenkivel eljátszom független attól, hogy odaadják vagy sem.

by **Kokoro** Csüt. Aug. 07 2014, 13:18

Nem szívesen mutatni meg magad másoknak. Ez a szégyenlősség. Akkor én az vagyok? Mert nem szívesen mutatom. Egyszerűen csak muszáj. Ha a Vendégek kívánták, muszáj. Volt, aki szerette, ha megtartom a ruháim. Ő csak az alsót vette le. Valaki levetkőztetett. Valaki előtt nekem kellett levetkőznöm. És sosem csináltam szívesen. Akkor én szégyenlős vagyok? Nem merem megkérdezni.
Lehunyom a szemem, mikor kéri. Meleg víz borítja be a testem. Jó érzés, rendkívül jó. Még sosem fürdettek meg így. Mindig magamtól fürödtem. És sosem használtam ennyi habot. Ez a sok hab nagyon kellemes. Selymes és simogató, ahogy lecsurog. Ugye... ez még nem baj?
Közben sokan lettünk az onsenben. Jackal és Norm a vizes területen kívül nézik. Jackal ülve, nyújtott nyelvvel. Norm a feje tetején ülve, csipogva.
Majd vége az egésznek. Beinvitál a medencébe, én pedig követem. Közben nem tudom, hol legyen a kezem. Még sosem voltam meztelen ilyen világosban. Csak a maszkom van a fejemen, semmi más. Az is most vizes egy kicsit, de hamar megszárad. És nem eshet semmi baja. Belépek a meleg vízbe, s hamar elmerülök, a nyakamig. Nem akarok figyelni a többiekre. Van valami, ami nagyon zavar. De nem tudom, hogy micsoda.
Talán... dolgoznom kéne?
-Hmm...
Jun. Artes. Mirika párja is az Artes tagja. A pár olyan ember, akivel együtt van valaki. Szerelmesek. De azt még nem tudom, ez mit jelent. Csak láttam már. Meg Mirika minden este ott van. Vele.
-Ko... Kokoro. Angelic Voice... én is örülök. -motyogom az orrom alatt. Közben véletlen volt! Rápillantottam a szemére. De hamar elvettem a tekintetem! Véletlen volt, esküszöm! Nem akarta, csak megtörtént... Ki fogok érte kapni. De talán ha megbüntetem magam, ha hazamegyek, akkor nem kapok ki a nevelőktől.
Jackal vonyít.
-Oh... ők meg... Jackal és Norm. -pillantok feléjük. A víz már az államig ér. Kicsit lejjebb süllyedtem. Hogy véletlenül se nézhessek a szemükbe. Senkiébe. Mert azt nem szabad. Sose nézz mások szemébe. Mint a Medúza.
Jackal ismét vonyít.
-Rendben. Köszönöm. -két kis szó. A fogadó. Oda is akartam menni. Fürdés után. És majd kifizetem.
Jackal vonyít. Megkondul a harang. Éjfél van.
Valaki van mellettem. Nem Jun. Új ember. Áttetsző. Látom a testén át a medence alját.
A piszkos víz a számhoz ér. Nem mozdulok. Várok. Képek sokasága önt el ismét. Megváom, míg vége. Nem értek belőle semmit. Nem értem, mi folyik itt. Jackal vonyít, majd ijedten kaffog. Izgatott, de nem jön közelebb. Az ujjaim valami furát tapogatnak ki a medence szélén.
Felemelem a kezem, és arcom elé húzom a maszkom. Kicsit eltartom. Elolvasom a feliratat. Majd az arcomra tapasztom. Hogy teljesen takarjon. A rendőrruhás kérdez valamit. Én bólintok. Igen, volt látomásom. De a maszkom kelletlenül adom oda. Amint visszaadja, már teszem is vissza. És kilépek a vízből. Magamra csavarom a törölközőm.

by **Suzume** Pént. Aug. 08 2014, 18:51

Ahogy kiszórakoztam magam a szellemekkel vagy mikkel, megpróbálok kicsit többet megtudni az itteni dolgokról mint például másnak is volt látomása és, hogy kaptak maszkot avagy sem. Az egyik lány se szó se beszéd át is nyújtja nekem a maszkját aki furcsa mód még mindig a vízben lubickolt. Biztos szereti az iszap fürdőt. :3 Erről jut eszembe, hogy nem ártott volna visszavennem a ruháim mielőtt kimászom a vízből, na most már mindegy.
- Köszönöm. – Nyúlok a maszkért. Amikor odaadja kicsit méregetem, forgatom majd egyszerűen elengedem és amint leesik a földre rátaposok és széttöröm. Az indokom viszonylag egyszerű volt. Kíváncsi voltam, hogy a srác akit láttunk azért pixeleződött el mert a maszkja megsemmisült esetleg kevés élete volt vagy valami teljesen más oka volt. Fejben újra felidéztem azt amit láttam egészen a belépésem kezdete óta. A maszk már akkor arra kért, hogy védjem meg és most meg azt akarja, hogy derítsünk ki valamit. Másrészről mikor a maszk megrepedt a fiú felordított. A fájdalomtól nem tehette mert ugye az elméletileg nincs így esetleg a félelemtől vagy kétségbeesésében tehette. Ennél a pontnál meg is csíptem magam, hogy valóban nincs fájdalom. Tehát jelen pillanatban nagyon úgy néz ki a maszk sérülése okozta az el pixeleződést nem pedig a támadás. Figyelmem így a maszk nélkül marad lányra összpontosult és vártam mikor tűnik el. De volt még valami ami zavart. A fiú nem normál halál animációt mutatott hanem narancs pixelekre esett szét így nagyon valószínű, hogy igazából nem is halt meg…

by **Jun** Pént. Aug. 08 2014, 20:27

Intéztem néhány kérdést a nemrégiben belépő lány felé, főleg a küldetése kapcsán, hátha sikerül némi részleteket hallanom, és akár még a segítségem is felajánlhatom neki. Készségesen válaszolt ugyan, de mégis picit elkanyarodtunk a küldetésétől egy furcsa, de mégis ismerős jelenségre. A látomásra. Először picit ledöbbentett ahogyan mesélte, majd azonnal a maszk jutott az eszembe amit a kezemben találtam korábban. Végigfutott a hátamon a hideg, és egy picit el is bambultam. Majd mint ahogyan korábban is, amikor a faluban sétálgattam most is a luxus onsenünk egy szempillantás alatt egy romos koszos romhalmazzá változott. A szép tiszta gyógyvíz mocskos láppá változott, a falak romosak. Megszólalni sem tudtam a döbbenettől, ledermedten néztem magam elé, majd a berohanó, majd pillanatokkal később pixeljeire robbanó fiúra pillantottam. De amilyen gyorsan történt, olyan gyorsan véget is ért a dolog. Majd a sokkból felébredve, kissé sápadtan nézek végig a többieken, majd bólintok a lány kérdésére(Suzu).
- Azt hittem csak az erős napsütés miatt hallucináltam.. mostanában elég sok rémisztő küldetésem volt... Azt hiszem én nem akarok tovább a városban maradni, visszamegyek a céhbe. Kokoro-chant pedig hazakísérem. Ha már úgyis eltévedt. - ajánlottam fel a csöppségnek. Nem akarom, hogy egyedül bóklásszon a sötétben, de én ebben a városkában sem maradnék szívesen. Ráadásul az imént robbant szét valaki a szemünk láttára. Közben előkapartam én is a felszerelkezőmből a fura maszkot amiről már szó volt, hogy alaposan szemügyre vehessem. Forgattam a szépen kidolgozott "meglepetésem" majd kiszúrtam rajta egy érdekes feliratot, amit hangosan fel is olvastam.
-" Első éjszaka nyugalommal teli, de ne lazsálj próbáld meg kideríteni…" ez a szöveg van beleírva. De azt hiszem valami lemaradt a végéről... - hunyorítok hátha sikerül kiolvasni, de értelmetlen ezért fel is adom. Ez a hely tényleg egy csapda. Nem kellett volna idejönnöm. Nem.
- Van másik kijárat is a hídon kívül? Nem szeretnék úszni ha esetleg valami "csoda" folytán beomlott volna... - közben kimásztam a vízből, és sietve az öltöző felé rohantam.

by **RenAi** Pént. Aug. 08 2014, 21:40

Suzume amint eltörte a maszkot, Kokoro a maszkal együtt narancs színnel hullott aprócska pixeldarabkákra... talán felfogni sem maradt idő a történtekre... Viszont feltűnhet hogy Shizu indikátora a történtek hatására sem pirosodott be.
Lássuk mit is kezdetek a helyzettel. :3

Kokoro:

by **Kokoro** Szomb. Aug. 09 2014, 00:18

//Mondtam, Suzu Razz

//

Reszket a szívem. A kezem. A lelkem. Vissza akarom kapni. Gyorsan vissza fogja adni. Az az én maszkom. Az enyém. Én szereztem. Megküzdöttem érte. Összeköt Jackallal. És elbújhatok mögé, ha félek.
Kinyújtom a kezem.
-Visszaadod?
Valami történni fog. Nyújtom a kezem, tenyerem nyitott. Várom, hogy visszaadja. És bizonyára vissza is akarja. Csak kicsúszott a kezéből. Biztosan csak kicsúszott. Nem szándékosan dobta le. És utána... megbotlott. Bizonyára megbotlott. Rálépett. Csontok roppanását hallottam. Mint mikor az egyik nevelő eltörte a lány karját. A lány sikoltott. A hangja visszhangzott a folyosón. És az a reccsenés...
Szilánkok szállnak szét a levegőben. Tekintetem megreped. A szívem felsikolt. Pont, mint az a lány. Mert ez a másik eltörte a szívem. Eltörte az én becses kincsem. Kinyitom a szám, és sikoltok. Olyan hangosan sikoltok, ahogy soha életemben.
-NEEEE!
Érzem. Olyan, mint a Vendég érintése. A mosolya, mikor megköszönte. Hogy meghallgattam. Meleg keze hozzáér az arcomhoz. Teljesen más, mint a többi. Azok durvák és kemények. Az övé puha és meleg volt.
Eltűnnek a többiek. Nincsenek sehol. Én pedig mocskos vagyok. Mocskos, amiért odaadtam a maszkom. Kérem vissza. Kérem vissza a maszkom. Kérem vissza! Kérem vissza! Kérem vissza! Kérem Vissza! Kérem Vissza! KÉrem VIssza! ...
Víz és könnyek. Semmi más. Hagyom magam. A maszkom. A lényem. A lelkem. A kincsem. Oda. Kérem vissza.
Jackal. Norm. Eltűntek. Nincsenek többé. Nem vagyok többé. Haszontalan vagyok. Nem tudtam megvédeni őket. Mirika dühös lesz. Atoru dühös lesz. Ayani dühös lesz. Aidor dühös lesz. A nevelők dühösek lesznek. A Vendégek dühösek lesznek. Mindenki.
Hagyom magam. Szipogok. Nem kapok levegőt. Víz tódul a tüdőmbe. Megfulladok. Nem fuldoklom. Lehajtom a fejem. Ökölbe szorítom a kezem. Az az én munkám volt. Én készítettem. Megdolgoztam érte. És széttörte.
Elesek. Minden erő kimegy a lábamból. Négykézlábra érkezem. Voltam már így. Nincs erőm semmihez. Sírok. Könnyek potyognak a víz tükrére. Megzavarják azt. Lehunyom a szemem.
Csöpp. Valami csöppen. Lassan fordulok hátra. Már ülök. Nincs ott senki. Se az a gonosz lány, se Jun, se senki. Visszafordulok. Lenézek, a tükörképemre.
Elmosolyodom. Könnyeim potyognak. Az arcom vörös. És kérem a maszkom.
Nem kellett volna odaadnom.
-Nem kellett volna odaadnom.
-Sok mindent nem kellett volna. -válaszol. Ő nem sír.
Közelebb hajolok. Közelebb hajol ő is.
Érdeklődve néz.
-Te ki vagy?
-Te vagyok.
Rendőrautó szirénája.
-Nagyon sajnálom. Borzalmas tragédia, nem de?!
Szipogok. Hiányzik Jackal. És Norm. Meg a maszkom. El akarok bújni.
-Ne bújj el. Nyugodj meg. Nem lesz semmi baj.
A maszkom... a maszkom nélkül én... halott vagyok.

by Ajánlott tartalom

[Játékos Küldetés] Hide-And-Seek

[Játékos Küldetés] Hide-And-Seek

Re: [Játékos Küldetés] Hide-And-Seek

Re: [Játékos Küldetés] Hide-And-Seek

Re: [Játékos Küldetés] Hide-And-Seek

Re: [Játékos Küldetés] Hide-And-Seek

Re: [Játékos Küldetés] Hide-And-Seek

Re: [Játékos Küldetés] Hide-And-Seek

Re: [Játékos Küldetés] Hide-And-Seek

Re: [Játékos Küldetés] Hide-And-Seek

Re: [Játékos Küldetés] Hide-And-Seek

Re: [Játékos Küldetés] Hide-And-Seek

Re: [Játékos Küldetés] Hide-And-Seek

Re: [Játékos Küldetés] Hide-And-Seek

Re: [Játékos Küldetés] Hide-And-Seek

Re: [Játékos Küldetés] Hide-And-Seek

Re: [Játékos Küldetés] Hide-And-Seek

Re: [Játékos Küldetés] Hide-And-Seek

Re: [Játékos Küldetés] Hide-And-Seek

Re: [Játékos Küldetés] Hide-And-Seek

Re: [Játékos Küldetés] Hide-And-Seek

Re: [Játékos Küldetés] Hide-And-Seek

Re: [Játékos Küldetés] Hide-And-Seek

Re: [Játékos Küldetés] Hide-And-Seek

Re: [Játékos Küldetés] Hide-And-Seek

Re: [Játékos Küldetés] Hide-And-Seek

Re: [Játékos Küldetés] Hide-And-Seek