Kard és kardforgató

Nem sokat teketóriáztam, befejeztem azt, amiért idejöttünk. Már nem is emlékeztem, pontosan milyen kombinációt alkalmaztam, csak a Tövisgyökér pixeleit láttam, melyek körülöttem szállingóztak.
- Hát, végeztünk.
- Igen.
Amolyan csöndes nyugodtság lett úrrá rajtam, s én élveztem az érzést. Nem siettünk sehová. Csak álltam, kezemben a Katanával. Nem szóltam többet. Ő sem szólt. Percek telhettek el így. De nem bántam.
- Menjünk – mondtam végül, s még utoljára körbenéztem. Az utolsó pixeldarab hallgatagon pihent meg a földön, majd végleg semmivé lett. Elmosolyodtam. Így álljon bárki is az utunkba.
A terem üresen kongott, ahogy megfordultam, kilépve a fényre.

12-es boss is leütve, köszönöm a játékot. ^^

A céhházban…

Alex éppen valami magyar furcsaságot evett. Ott ült a kanapén, az asztal fölé hajolva, én pedig mellé ültem. Óvatlan kérdés, hogy mi ez, és máris kínált, én zavartan visszakoztam. Néztem őt egy darabig. Majd feltettem neki a kérdést, nem éppen olyan reakciót kapva, mint amire számítottam. A fejkendője a fejét sem volt.
- Csak nem elvesztetted máris? – nyújtottam a nyelvem, mire rögtön előhívta, és úgy szorította magához, hogy nevetnem kellett rajta. De nem értettem. Hisz védett övezeten belül nincs is hatása, és onnan nem terveztem kimenni. Utóbbit meg is mondtam neki, biztosítva róla, hogy nem lesz baj, és egyúttal el is hívva magammal, nézőként. Hátulról öleltem, mélyen beszívva az illatát. Rábólintott, és valahogy kevésbé tűnt furcsának, mint annak előtte. Kíváncsian figyeltem őt. Nem tudtam pontosan, mi játszódott le benne, de éreztem, hogy számítok neki, hogy szeret. Én is szerettem őt. Újabb pillantás az ételre, majd elmosolyodtam.
- Mégiscsak megkóstolom ^^
És ő adta a számba, én pedig természetesen rájátszottam, meg is feledkezve róla, miért is ültem le mellé elsősorban. Boldogok voltunk, és per pillanat nem zavart még a közelgő huszonötös boss sem, amit az eddigi egyik legnehezebbnek mondanak. Volt még időnk. És én ki is akartam használni, maximálisan.


A harc

Most, hogy törölték a toplistát és új szabályok léptek érvénybe, újabb harc kellett, hogy felkerüljek, ráadásul random sorrendben rám támadó bossokkal. Felkészülten vártam az elsőt, felszerelkezve, az itemkészletem pár újabb potionon és kristályon kívül teljes volt, némelyiket direkt egy-egy adott boss ellen szereztem be. Alex pedig a lelátóról figyelt, vidáman intettem neki, megigazítva homlokomon a tőle kölcsönkapott fejpántot.
Barannal kezdtem. Tizes szint alatti, nem okozott különösebb gondot. A gyorsaságom pontosan 104x volt több, pontos találataim voltak, és még képességet sem kellett használnom, hogy egy kiskörből leüssem. Bólintottam, látva a pixeljeit, és vártam a második fordulót.


104x-es gyorsikülönbség, semmire sem kell dobnom. Addig támadom, amíg el nem pixeleződik, jöhet tehát a következő.

A huszonnégy bossból kettő volt, amit nem, vagy csak nagyon nehezen tudtam leszólózni. És rögtön másodikként megkaptam az egyiket. Sóhajtottam: amíg Mokkrer le nem hívta az első adag csontvázat, volt gondolkodási időm, mit is csináljak. Nem gondoltam volna, hogy ennyire szerencsétlenül alakul a sorsolás, de talán ha ezt leütöm, könnyebb bossok következnek majd. Vagy legalábbis nem az a pár, ami utána egy körből kiejtene - ha már ennyi itemet el kell most használnom.
De már döntöttem. Nem fogok meghátrálni, nem ezért jöttem ide. Bólintottam, majd felizzítottam a Katanát, és föld erejével erősítve magamon, vágtam bele a bossba hármat. Kezdődjön hát az igazi harc!

Semmire sem kell dobnom, és három támadásom van.
Képességhasználat: erőm 59el nő, ezek után pedig megy 3 támadás azaz 426 sebzés a bossba. A szivárvány köpenyem célpontja a boss, így a következő 3 kiskörben 4-es dobás fölött talál csak el.

Boss hp: 2000/1574
Hina CSP: 230/90
A rúnám spece miatt a kövi körben -10%ot sebződök, tehát "csak" 62-őt a 69 helyett (ha pedig 4 alá dobsz, úgy 50-et az 55 helyett). Illetve a totem fejfedő miatt gyógyulok is 20-at rögtön.

Hmm pedig egyik bosson tisztán emlékszem hogy rákérdeztem és engedted Vagy az segítő volt?   xD Segond, ha a boss ic nem választható célpontnak, kari az egyik (pl az első) csontvázat fogja – vagyis tette is, szal azt utólag ha ki lehetne dobni, annak örülnék. >< Thx!

Edit: megnéztem és a 21-es bossnál működött a köpeny, valszeg arra emlékeztem. Persze arra éppen minden hat ami a bossokra amúgy nem, így az ezügyben fail xDD De a 22es bossnál a csontvázra működött, így akkor ez lesz.

Hina hp: 230+25-62+20=213 (ha kidobod utólag és kicsit dobsz akkor 224)

És már hívta is elő a csontvázakat, és én azon gondolkoztam, hogy egy kis idő- egy pár kör múlva, hogyan fognak engem egyáltalán elérni egymástól? Maga a gondolat megmosolyogtatott volna, ha nem a már korábban eltervezett taktikát próbáltom követni éppen, aminek minden momentuma jelentőséggel bírt, és én nem feltétlen akartam egy kósza képzelgés miatt belehibázni. Jöhetett tehát még két – vagyis ezúttal csak két – támadás, majd egy pihenőkör, és végül egy potion, ami a specemet és így - a képességem miatt - az erőmet is megnöveli három körre: ha minden igaz, később pont ennyin fog múlni a túlélés, így bár lehet momentán nem sokat dobott a sebzésemen, de mindig hosszútávra kell tervezni.


Megy 2 támadás azaz 284 sebzés a bossba, a 3. támadási kört pihenem.
Plusz elhasználok egy tartós spec potit, így 9-el nő a specem 3 kiskörön át.
A totem fejfedő miatt gyógyulok 20 hp-t.
Szivárvány köpeny aktív 3/2 (=csontváz#1 4 és afölötti dobással talál csak el)
124 vagy 113 sebződés, dobástól függően.
Boss hp: 1290
Hina CSP: 99

Hina hp: 213-110-14+20=109

Végülis, a jég szikrázik, és fényes, és abból most amúgyis sok van itt. Nem csoda hát, ha a szivárványszín egyáltalán nem zavarta a csontvázat – az egyetlent, amit képes lehetett volna zavarni -, és lassacskán sárgába lökte az életem, társai és a boss hathatós segítségével. Egy pillantást azért vetettem Alra, nem aggódik-e túlságosan, majd összpontosítottam, és újra támadtam. Támadnom kellett, minél többet, amíg még tart a képességem: ha letelik a hat kör, onnantól itemek ide vagy oda, esélytelen ez a bossharc, még nekem is.
Elégedetten ugrottam hátra, Mokkrer is sárgában volt már. A felén túl vagyunk. A magasba emeltem a fegyverem, és sarkamon pördültem párat, előkészítve a következő skillt, ami egy kört nyer még nekem, a véghajrá előtt. Hiba nélkül jelent meg a fénygyűrű, felgyógyítva, mielőtt a mobok kiejtettek volna. Ezúttal nekem volt előnyös, hogy sokan voltak.

Két támadás+pihi, 302 sebzés a bossba.
Képességhasználat: +115 hp (még a mobok támadása előtt).
A totem fejfedő miatt gyógyulok 20 hp-t.
Szivárvány köpeny aktív 3/3 (=csontváz#1 4 és afölötti dobással talál csak el)
179 vagy 168 sebződés, dobástól függően.
Boss hp: 988
Hina CSP: 99

Hina hp: 76+20=96

És jól számoltam. Azért egy megkönnyebbült sóhaj elhagyta ajkamat, s nyeltem is egyet, mintegy újra visszarázódva a harcba. Innentől nem lesz gond, ha minden igaz, a fejfedő is szépen adogatta vissza az életpontokat, elősegítve, hogy ha Mokkrer után véletlen Ekherosék jönnének, ne legyek bajban. És végre levegőt is kaptam ettől a sok csontváztól, így minden további hátráltató tényező nélkül hagytam ott őket újból, utam a boss felé véve, alulról vágva belé egyet, majd ellépve mellette, egy vízszintes vágásban folytatva a kombinációt; az egészet pedig egy újabb kristállyal zárva. Rengeteg élete volt, de már közeledett a végéhez – még egy utolsó kör ez után, és három újabb pont az előző egy mellé.
A tervezett tizenhat viszont még messze volt. Ám korántsem fogytam még ki – sem az itemekből, sem pedig a lehetőségekből, amik rendelkezésemre álltak.

Két támadás+pihi, 302 sebzés a bossba.
Gyenge Copy Kristály használata, bosskör kimarad.
Totem fejfedő miatt +20hp nekem.
Boss hp: 384
Hina CSP: 99

Hina hp: 96+20=116

Itt a vége. Vettem egy mély lélegzetet, és ezúttal módosítottam egy kicsit a sorrenden; de úgyis mindegy volt már, nem ezen múlott: csak egyet támadtam, és utána a második vágás helyett megittam egy potiont. Ez után álltam csak meg, pihenve egy kicsit – majd az italból nyert plusz ütéssel bevittem még két csapást, nem kockáztatva, teljes erővel vágva bele a pengét a jégbe: egyszer, majd mégegyszer, elégedetten és egy kicsit fáradtan lépve hátra, miközben annak pixelei szálltak. Eltűntek a Jégcsontvázak is, az összes. S mialatt azok utolsó darabkáit néztem magam körül, újabbat ugrott az életcsíkom, velem együtt készülve fel a következő megmérettetésre.


Egy támadás, majd Gyenge Gyors Ütés Poti használata, aztán pihi, majd még két támadás a bossba. Összesen 426 sebzés, ezzel elpixeleztem a bosst. És még a kör végén gyógyulok 20hp-t, majd jöhet a következő \o/

Hina hp: 116+20=136

- Ez a tizedik boss terme.
- Igen.
- Jó döntés volt Erős Hullám Kristály helyett mégiscsak a Gyenge Copyt használni.
- Igen - húztam el a számat - Nem akartam kockáztatni.
Bár őszintén szólva nem hittem volna, hogy ekkora jelentősége lesz annak a korábbi döntésnek. Hisz mennyi az esély rá, hogy a vészesebb bossok közül megkapom az egyiket, rögtön Mokkrer után? Gyorsan előszedtem az egyik Pajzs Kristályt, és még a robbanás előtt aktiváltam. Becsukott szemmel várva, hogy vége legyen; majd azért előtte ellenőrizve az életcsíkom állását, köszöntöttem Marcangot. Aranyos kutyus volt, de simogatás helyett inkább pár piros csíkot osztottam ki neki, s még pihenni is bőven volt időm, mielőtt továbbmentem volna. Kettő megvolt, maradt három. Bunmeinek már teljes élettel fogok nekimenni.

9x jövök és semmire sem kell dobnom.
Pajzs Kristály használata, így feleződik a robbanás okozta sebződés (200-->100). Ezek után megy 5 támadás Marcangba, majd pihi, majd egy támadás amivel el is pixelezem. A maradék két többletköröm lepihenem.
A totem fejfedő miatt gyógyulok 20 hp-t.
CSP: 240/120

Hina hp: 136-100+20-4=52

És most várunk. Sokat.
És még mindig. Még mindig...
Talán nem lett volna jó ötlet megismételni, amit Szophie az egyik bosson, csakúgy leülni teázni a harc közepén. Pedig Mokkrernél hideg volt, és most, hogy az apró pihenésekkel félbeszakított, feszített tempó után végre megálltam, kifejezetten jól esett volna egy forró tea. Valami, ami átmelegít, ha már nem sétálhatok ki Alexhoz, miközben az ikrek eszeveszettül csapkodnak a hátam mögött.
- Véleményem szerint még három támadáspárt követően időszerű lenne folytatni a küzdelmet - mondta a Katana. A maga rendkívüli udvariasságával, természetesen, amit eddig csak harcon kívül hallottam tőle, így egy kicsit meg is lepett, bár lehet ez csak annak volt betudható, hogy éppen teljesen máshol járt az agyam. Forró teáknál és Alexes melegítéseknél... hisz most nem tizedmásodperceken múlott a siker, nem bírt jelentőséggel az utasítás hossza.
Felegyenesedtem, és nyújtóztam egy kicsit:
- Ideje hát folytatni a harcot.

Ha jól számoltam, megemelt kitartással ezek egyszerre leüthetők, még teljes élettel és páncéllal is - de én nem akartam őket rögtön leütni. Úgy teljesen kifáradva mennék Bunmeihez, akinek már több sebzése van, mint ezeknek együtt, ráadásul három kiskörönként dupláz is. Nem, nem az ikreket kellett leütni egyből. Hanem Bunmeit.
Víz - mondtam ki gondolatban, az Element Absorb egy eddig eléggé elhanyagolt, de ezúttal annál fontosabb változatát alkalmazva; s éreztem, ahogy a kimerültség eltűnik tagjaimból. Felszabadultam szívtam be a levegőt, majd készültem rá a kombinációra, először a visszasebző bosst véve célba, hogy addigis gyógyulhassak, amíg a másikat le nem ütöm. Yuichi négyesvágásával kezdtem, a végét egy szúrással fejezve be, majd már fordultam is Makhor felé, hogy erős sárgába vigyem le az életét: mivel a testvéréhez öt csapás kellett, ő csak négyet kapott. Kissé hátraléptem, leengedve a fegyverem: újabb pihenőidő következett.

Annyi kört várok, amíg a Totem Fejfedő majdnem teljesen fel nem tölti az életem: összesen 10 kört, amivel +160 életpontot regenerálok (körönként -4+20=+16 hp), és teljesre töltöm a cselekvéspontjaim is. Ezek után pedig képességgel megemelem a kitartásom 59 ponttal (=+295 CSP), majd 5-öt támadok Mekherbe (5*83=415 sebzés), ezzel őt el is pixelezem. A maradék 4 támadást pedig Makhor kapja (marad 68 élete).
CSP: 535/127

Hina hp: 52+160-2+20= 230

Két kört írt a taktika, ami ugye két kiskört jelent. Ennyi időm volt, és az első csak a mostani köröm után fog letelni. És bár még lett volna annyi cselekvéspontom, hogy befejezzem a második fázist is, és a főboss elé menjek, mégsem használtam ki; egyszerűen nem érte volna meg, az életpontok sokkal nagyobb jelentőséggel bírtak. Illetve az idő. Óvatosan pillantottam csak hátra, és mosolyodtam el, ha a fiú felém nézett: ő most nem harcolt velem, ellenben örültem, hogy itt van, s jelenléte megnyugtatott, jobban, mint bármi más már hosszú idő óta. Kellett is. Mélyeket lélegeztem, kelletlenül fordulva vissza a megmaradt ikerhez, és vártam, hogy belém üssön még egy utolsót. Utána úgyis befejezem ezt a fordulót, Bunmeinek még pislogni sem lesz ideje.

Teljes pihenőkör.
CSP: 535/535