Cylon vs Kyuu - a két kard összecsap

Szép reggel van. Vagy valami ilyesmi. Hiszen minden relatív, mint tudjuk. A 'reggel' is, ami ebben a kontextusban úgy tizenegy környékén értendő. Hát na, kell a pihenés. A szép pedig... hm, meglehetősen erősen fúj, úgyhogy becsukom a fogadó ablakát, és felöltözöm. Legszívesebben ki se mozdulnék az épületből, és itt reggeliznék, de az étel minősége meglehetősen erős érv a távozás mellett. Úgyhogy kénytelen-kelletlen magamra kapom a vértemet... na persze az öltözés itt pár gombnyomást jelent. Lényegesen lebutított változata ez a világ a valódinak, de hozzá lehet szokni. Úgy-ahogy. Hiányoznak az ismerős mozdulatok, de hát ez van.
Lesétálok a lépcsőn, kilépek a fogadó ajtaján, és elindulok egy viszonylag jó kajálda felé. Olyat szemelek ki magamnak, ami közel van, és jártam már ott párszor. Remélem, nyitva van, bár itt nem túl gyakori az, hogy valami soron kívül bezárjon. Főleg az njk boltok. Minden okom megvan hát a reményre, csak érnék már oda...
Nem is tudtam, hogy ennyire szélsőségesek az időjárási viszonyok az első szinten. Jó, nincs hideg, de ez a szél igencsak zavaró. Még nem is tapasztaltam ilyet Aincradban, na nem mintha különösebben érdeklődtem volna a téma iránt. Az esőt szeretem, de ez... ez kellemetlen.
Mégsem mondhatnám, hogy sietek. Nem, engem egy kis szél nem tud eltéríteni a jól megszokott, nem túl gyors, nem túl lassú tempómtól. A Szabdalómat nem szereltem fel, ami meglepő, és hiányzik az ismerős súlya. Viszont nem bíbelődöm ezzel, franc fogja ilyen szélben a menüt kezelni. Úgyhogy csak megyek egyenesen előre, és már nagyon várom az étterem nyugodt hangulatát...

[off] Egye fene, kijátszom ezt az ördögöt [/off]

Brr!
Nagyjából így lehetne leírni azt az érzést, ami most hatalmába kerített. Már nincs annyira messze a választott étterem, de ez a szél akkor sem valami kellemes. A problémát fokozza, hogy egyre erősödik, ha nem is nagymértékben. Egek, most milyen jó lenne egy forró fürdő... vagy egy pókermeccs, mint azzal az Anatole nevű játékossal anno, vagy bármi, ami nem a szabadban van.
De ha már mindenképpen nyílt téren vagyok, legalább elviselhetőbbé teszem a közvetlen környezetem!
Már régóta gyakorlom a lángok irányítását. Az túlzás, hogy alkimista kör nélkül is megy, de mivel itt viselem a kezemen, ez nem okozhat gondot. Egyedül az anyagmegmaradás törvényére kell figyelnem, és már sikerülhet is.
Akkor gyerünk! Csettintek egyet, és várom a feltörő lángokat. Teljesen körbe fogom venni magam az aranyló tűzzel, persze nem szándékom, hogy önmagam is felgyújtsam. Annyi pont elég, hogy ne nagyon érezzem a hideget, hiszen bizony, sajnos kezd az is megjelenni.
Megdöbbenek, mikor nem sikerül.
Még egyszer! Az égés egyszerű kémiai folyamat, könnyedén kellene vennem a keletkezésének három akadályát. Újra csettintek, és szinte már látom is a tüzet, ami megvéd a hidegtől.
A baj az, hogy csak szinte. Az ugyanis még messze áll a valódi eredménytől.
Mi a franc van? Megállok utamon, és koncentrálok. Elképzelem a reakció képletét, és újra csettintek. A várt hatás azonban ismét elmarad.
A francba... velem, Roy Mustanggal, a lángok urával ne szórakozzon egy kis szél! Hiszen nyilván amiatt nem megy. Még egyszer csettintek, majd még egyszer. Mikor nem megy, fáradtam egy falnak dőlök, és tűnődöm, mi a franc van...

...pislogok egyet. Túl keveset aludtam volna? Lehet, az ember nem hallucinál a semmi miatt. Mondjuk aludtam vagy két órát, és nem vagyok a legjobb kedvemben, úgyhogy a 'semmi' jelzőt nyugodtan kiiktathatjuk. Remélem.
Ekkor azonban valaki megszólít. Egy zöld hajú, meglehetősen érdekesnek tűnő alak. Ráadásul nem is akárhogy, hiszen egy eléggé valószínű lehetőséget vázol fel tömören, mindössze néhány szóban. Hm, valóban becsavarodtam volna? Nem kizárt, azonban reményeim szerint nem ez a helyzet.
-Az attól függ, mire gondolsz. Ha a becsavarodás alatt a homloklebenyem működési faktorának csökkenését érted, akkor nincs igazad. Ha a gondolataim összetettségének drasztikus változásáról beszélsz negatív irányban, szintúgy meg kell cáfoljalak. Ám ha egész egyszerűen idiótának hívsz... - nevetem el magam - akkor abban lehet valami.
Sóhajtok egyet, és az étterem felé nézek. Az még várhat egy ideig. Ha már úgyis hülyének néz, akkor egy kis elborultság nem árthat. Nekem legalábbis nem.
-De hát miért is lenne baj, mikor minden erőmmel az igazságért harcolok? Én vagyok a gyengék védelmezője, az ármánykodók réme, Aincrad igazságosztója! Kövess, ifjú harcos, irtsuk ki együtt a gonosz ellenséget! - és hősies mozdulattal előkapom a Szabdalóm. Egek, ez a 'you have been trolled'-előkészület marha jó. Még az sem igazán zavar, hogy a zöld hajú most komplett hülyének nézhet. Sőt, egyáltalán nem zavar. Megéri, vazze!
De... mi? Hű társam, a Szabdaló helyett egy méretes sárgarépát tartok a jobb kezemben. Arcomon csak egy pillanatra jelenik meg a döbbenet a bug miatt, utána nem zavartatom magam különösebben. Kezemben a 'karddal' a kiszemelt étterem felé masírozom. Irány az 'ellenség'!