Reykashi Cylon vs. Szophie

by **Szophie** Pént. Jún. 14 2013, 14:52

A reggelem a lehető legrosszabbul kezdődött. Az persze nem kérdéses, hogy az ágyikómban ébredtem, a céhházban, a nap a hasamra sütött, és minden a lehető legtökéletesebb volt ahhoz, hogy ez is csak egy átlagos nap legyen. Csak hogy azután egy csúnya veszekedés vette kezdetét. És természetesen ki az, akivel megint nem sikerült kijönnöm? Na ki? Ki az a kibírhatatlan természetű, szörnyűség, akit egyszerűen képtelenség lerázni? Természetesen az én csúnya kis gonosz farkasom. Ehh.. Pedig az egésznek igazából semmi alapja nem volt. Egyszerűen csak megint elkezdett nyafogni, hogy kihívást akar, meg nehéz ellenfeleket, én pedig ezt pont nem akartam. Egy egyszerű, könnyed napot terveztem, a lehető legalacsonyabb szintű mobokkal eltöltve. Ez a vita viszont olyannyira jó sikerült, hogy idegesen kirohantam a szobámból, és a petre csaptam az ajtómat. Kiviharzottam az épületből, a kertbe, ott ücsörögtem egy darabig. Csak vártam, vártam, és vártam, de csak nem jött utánam, hogy béküljünk ki. Igazából tényleg nem az a fajta, aki egyszerűen csak valaki után rohan, és sebtiben elnézést kér, ő egyszerűen kivár, és a lehető legfurcsább módon jelzi mások felé békülési szándékát. Én meg természetesen ezen jól felhúztam magam, hisz alapvetően elvárnám mindenkitől, hogy kérjen tőlem bocsánatot. Így történt az, hogy végül egyedül bandukoltam gondolataimba merülve a kezdetek városa mellett elterülő kis mezőn. Egy idomár a pet nélkül, mondhatom szép. Természetesen szóba sem jöhetett az, hogy magasabb szintre merészkedjek Vezér nélkül, viszont akkora erőm azért volt, hogy ne keljen félnem egyedül az első szinten történő esetleges mob támadásoktól.
- Nem igaz, micsoda egy konok farkas ez! - zsörtölődtem magamban. - Hogy lehet valaki ennyire makacs, és irányíthatatlan! - fogaimat csikorgatva lépkedtem, nem is törődve azzal, ami körülöttem zajlik. - Én ugyan vissza nem megyek! Majd utánam jön, ha akar valamit! És amúgy is, örüljön annak, hogy egyáltalán engem szolgálhat. Nem úgy van, hogy a pet ragaszkodik a gazdájához, Meg minden parancsát teljesíti? Hogy én mennyivel jobban jártam volna akkor, ha egyszerű kardforgató leszek. Legalább nem kéne a saját fegyveremmel vitatkoznom..

by **Reykashi Cylon** Vas. Jún. 16 2013, 17:27

*Befejezve az unalmas napi farmolást, Reykashi úgy döntött fogja magát és kisétál a kedvenc fogadójába, amely a kezdetek városában található... Nos hát igen, mint tudjuk Rey tájékozódási képessége nem teljesen a legjobb. Akárhogy próbált eljutni a kezdetek városába minden alkalommal messzebbre került tőle, sajna mindig sikerült az ellentétes irányba elindulnia... Így aztán volt, hogy egy kő képződmény mellett háromszor is elhaladt, meg az is, hogy fellelkesedett, hogy már mindjárt ott van, aztán rájött, hogy sehol sincs a város...
Így tévelygett fel s, alá az első szinten, még a rendes világban is szokása volt időnként eltévedni, pedig ott élt 20 évig, hát még egy olyan helyen, ahol sosem járt, meg persze pont úgy csinálták meg hogy változatos legyen, de ennek ellenére számára rendkívül nehézkesnek tűnt kiismerni magát egy ilyen virtuális környezetben...
Lehetőleg próbálta elkerülni a szörnyeket, mert nem volt ideje rá, hogy most harcolgasson, végül is egész nap azt csinálta, szóval jobban vonzotta a mulató hangulata, ahol azt ihatott, s tehetett amit akart. Biztonságos város, ahonnan majd csak akkor halad tovább, ha megfelelő szinten lesz, bár ez eléggé távolinak tűnt. Mióta benn ragadt, ebben az egészben folyamatosan nyomok után kutatott, hogy vajon merre lehet Rinko, vagy esetleg, hogy mennyi idő telhetett el az ő és a lány csatlakozása között, mert beszélt más játékosokkal, akik azt állították, hogy a játék már jó ideje folyik, s hogy már vannak akik lassan meghódítják a 20. szintet is, ami már a játék ötödének számít...
Ezt ugyan nem hitte el, de amikor látta hogy vannak egyes céhekbe toborzók, meg egyebek, akik már bőven magasabb szinten voltak mint ő, nem volt benne biztos, hogy mégis neki van igaza. Félig vak volt bár, de nem volt vak arra, ha előtte volt az igazság, és tisztában volt vele, hogy ő nem ismeri ezeket a játékokat, így sokan előnnyel indulnak vele szemben, de ettől még nem változik az, hogy a kardforgatási tehetség nagyban befolyásolja a hasonló szinten lévő játékosok közti harcok kimeneteleit... érdekes.
Minél mélyebben merült el a virtuális világban, annál jobban kezdte megszokni, hogy milyen jellege van, és hogy mennyire életszerűen viselkedik benne minden. Persze ott volt az, hogy a vaddisznó pixelekre bomlott, ha legyőzte, avagy az, hogy az étel, ha lejárt a szavatossága, akkor egyszerűen eltűnt a tárgyainak listájáról...
Ezeket a dolgokat volt egy idő mire megszokta, de mivel sosem alkalmazkodott nehezen, és mindenhol ugyan az a tévelygő, lusta alak volt, így sosem volt probléma abból, hogy alkalmazkodjon a körülményekhez.
A pontelosztási rendszer megint csak meglepte, de sok embertől kért segítséget és információt, amit meg is kapott, vagy így vagy úgy... Megtanulta mire érdemes pontokat tennie, és mire nem, ezért csak ezek után osztotta el a kezdeti pontjait, amit az első szintre kapott... Sajna még nem igen sikerült eljutnia a második szintig, de érezte, hogy nemsoká lesz rá lehetősége, hogy megtekintse azt a helyet is... hiszen ha ez így van kidolgozva, akkor az is biztosan izgalmas lehet, meg erősek lehetnek az ellenfelek.
Na de visszatéve a jelenbe, addig sétafikált, mire kilyukadt egy réten, ahol körbetekintve nem látott semmit. Végre megtalálta a kezdetek városát... legalábbis ez eléggé annak a rétnek tűnt, ahova az elején kitévedt, amikor elkezdte a játékot, bár aztán tudja isten, hiszen ezek a helyek nagyon hasonlítottak egymásra...
Egy ideig sétált tovább, majd meglátta a lányt a rét közepén, aki úgy bandukolt mintha valamire várna, bánatos volt, vagy ideges, ezt nem tudta megállapítani, de nem az ő dolga volt... nem beszélt, vagy teremtett bármiféle kapcsolatot más játékosokkal ha nem volt muszáj, mondhatni magányos farkas volt, aki nem volt jó a csapatjátékban. Egyszer biztosan muszáj lesz csapatban működni másokkal, hiszen ha valaha is beéri az élen járókat, még a játék befejezése előtt, akkor ott lesznek boss harcok, amikről szintén a kocsmában beszélgetve hallott...*
- Huh... hol vagyok?
*Bökte ki maga elé, miközben a lány felé közeledett, igazság szerint nem is pont neki, hanem inkább magának. Bár lehet, hogy a kérdést a másik magára veszi, végül is maximum megtudja, hogy merre lehet... *
~ Micsoda egy bonyolult és fura rendszer, nem talál el az ember az egyik helyről a másikra... mindegy.~

by **Szophie** Szer. Jún. 19 2013, 15:07

- Huh... hol vagyok? - egy férfi hang szakított ki gondolatmenetemből. Értetlenül pislogtam rá. - Mit ittál, hogy még te sem tudod? - Nem voltam valami túl hangulatban, így a kelleténél kicsit csípősebbre sikerült a megszólalásom. Rögtön észhez is tértem, és javítottam mogorva, durva stílusomon. - E- Elnézést. Úgy értettem, hogy hogy nem tudod? Ezt a helyet mindenki ismeri, és még az első napokon sem szokta eltéveszteni senki. A mező a kezdetek városa mellett, ennél egyszerűbben megközelíthető, és veszélytelenebb hely nincs is szerintem Aincradban. Na jó.. Persze csak a Kezdetek Városa mellett. - immár egy barátságos mosolyt erőltettem arcomra. - Egyébként megnyithatnád a térképedet is, gondolom az is sokat segíthet az eligazodásban. - tettem hozzá csak úgy mellékesen. Éppen arrébb lépkedtem volna, ám akkor valami megvilágosult bennem. - Te mindezt nem tudtad? - kérdeztem. Még én is tudom, pedig a legbénább játékosok egyike vagyok, hiszen soha nem játszottam ezelőtt ilyesmikkel. Csak az első pár napomon voltam ennyire eltévelyedett.. Ha ő mindezt nem tudta, akkor bizony még nálam is tudatlanabb, ami meg ritkaság. Furcsánál furcsább dolgok ezek, én mondom. Egyébként megeshet, hogy nem is nekem szánta mindezt, hanem egyszerűen csak úgy magában beszélt. Persze annyira hangosan tette azt, hogy még én is hallottam, hallgatózás jártasság nélkül. - Öhmm.. Egyébként elnézést, hogy csak így beleszóltam. - tettem hozzá zavartan. Nem voltam önmagam, és legbelül még mindig a petem miatt bosszankodtam. Legszívesebben kiadtam volna az összes belső feszültségemet, ami zavart, amelynek legjobb módja, hogy most azonnal abbahagyom a jó pofizást, és elkezdek vele kiabálni.. Megfontolandó ajánlat.. Természetesen furán nézne ki, ha csak úgy látszólag minden ok nélkül dührohamot kapok, és elkezdek vele ordítozni.

by **Cardinal** Kedd Júl. 09 2013, 23:18

Ossu!

Kérésre lezárom a párbajt. Szophie jutalma 20 arany.

by Ajánlott tartalom

Reykashi Cylon vs. Szophie

Reykashi Cylon vs. Szophie

Re: Reykashi Cylon vs. Szophie

Re: Reykashi Cylon vs. Szophie

Re: Reykashi Cylon vs. Szophie

Re: Reykashi Cylon vs. Szophie