Re: Kard és kardforgató

by **Hinari** Szer. Dec. 30 2015, 17:01

Alighogy a repülő tigrisek semmivé váltak, Jaleenával együtt, változott a tér, és a hangulat is. Be kellett kapcsolnom a Látásom, hogy lássak, ám enélkül is tudtam, hol vagyok: elég volt csak megfordulni, s követve a fáklyát, hamar elértem a már ismerős viskóhoz, melyben az Erdei Boszorkány várakozik. Korábban három kört várakoztunk idekint, amíg a többiek bementek, most azonban nem húztam feleslegesen az időt; magamban ismételgetve az előzőnél sokkalta egyszerűbb taktikát, sétáltam a házhoz, és nyitottam be egymagam. Átlépve a küszöböt, ezúttal csupán egyetlen koponya nevetett, s a szintfőnökharc így már nem is tűnt olyan vészesnek, mint annak előtte. Persze még idefele jövet beállítottam a felugró ablakban, melyik koponyát kérem. Hiszen tíz kör alatt majd másfélszer leütlek.
- Ne feledd, a koponya felvétele mellékcselekvésbe kerül – figyelmeztetett a Katana, mire én csak bólintottam: így az első támadási hullám gyengébb lesz, mint a többi, ez azonban nem változtatott a körök számán, egyedül az összsebzést vette lejjebb kicsit, bár a huszadik bosson kiosztott, több mint tízezer sebzéspont után már majd minden kicsinek számított. Közben a fehér koponya elmondta, amit el kellett neki, én pedig türelmesen hallgattam végig.
- Én márpedig különleges akarok lenni – feleltem neki, és léptem oda hozzá, a kezembe véve azt – Azt hiszem, át kell szoknom az egykezes harcmodorra – sóhajtottam, megigazítva a nevető tárgyat a kezemben, ami alighogy hozzáértem, máris elkezdett remegni – Ahogy nézem, kettőnk közül inkább te félsz – jegyeztem meg, marokra fogva a koponyát, hozzászorítva azt a mellkasomhoz, hogy még véletlenül se ejtsem ki, ahogy a bosst támadom. Nem izgultam túlzottan, s így a harc se volt már olyan izgalmas és kiszámíthatatlan, mint először. Mégsem untam: tudtam, hogy csak át kell verekednem magam rajtuk, minél több szintfőnökön keresztül, hogy elérjem, amit akarok. S ez nem a toplistára való újbóli felkerülés volt; az csupán egy hozadéka annak, amit valójában akartam; a pontokat. És általuk erősebbé válni. Ha már így működött ez a játék.
Jobb kézbe fogtam a Katanát, és először lassú léptekkel, majd egyre gyorsabban, megindultam az Erdei Boszorkány felé. A rendszer, mint sokszor, most is segített. Egy balról indított, lefelé vitt vágással kezdtem, majd egy csuklómozdulat után ugyanezt véghezvittem ugyanúgy, csak fordítva, egy kissé hátrébb lépve ezután, egy szúrásban folytatva, átfordítva vágásba, majd az egészet egy negyedik vágással fejeztem be. Mindezt szigorúan egy helyben, csupán a lábam mozgott, alkalmazkodva a lendítésekkel megváltozott testsúlyeloszláshoz, amit kompenzálnia kellett. Elfáradtam. Nem zavart, hogy a boss megütött közben, s miközben felpillantottam az életcsíkomra, még elmosolyodni is volt időm: olyannak hatott, mintha a boszorkány minden egyes támadásával sebzés helyett inkább gyógyítana. Sokkal tartoztam ezért Alnak. Habár eredetileg az enyém volt a Totem Fejfedő. De odaadtam neki, hisz neki jobban kellett, de mondhatni közös volt mégis, s örültem, hogy így esett. Én segítettem neki, s most ő is segít nekem. Közben pedig a cselekvéspontjaim is teljesre töltődtek, tudtam tehát aktiválni az Element Absorb erőbónuszát, ami elősegítette, hogy innentől dps-ként funkcionáljak; hasznos dolog egy-egy boss ellen. Újabb öt támadás, majd újabb pihenőkör, újabb boss-sebzés, ami kívülről még mindig healnek látszott. Egészen jól megvoltam így, már az életpontjaim is fullon voltak; végleg eltörölve az előző bossharc nyomait. Támadtam. Most is ötször, ameddig a kitartásom bírta, bár a boss is ennyit engedett nekem csak, így nem volt vele probléma. Ezután viszont már nem a teljes kör pihenés jött, helyette csak egyetlen többletkört pihentem le, majd kéken izzó fegyverrel vágtam bele újra, egyet alulról most és oldalvást, a másodikat pedig vízszintesen. A koponya pedig remegett a kezemben. Félt, hisz mindjárt semmivé fog porladni, a boss elpixelezésével együtt, aminek már nem volt sok híja. Csupán egy másodpercnyi pihenés, majd egy szúrás, bele a boszorkány gyomrába; az állt kézre nekem. És vége is volt. Fáradtan sóhajtva nyújtóztam párat, és haladtam tovább.

5x támadhatok, és semmire sem kell dobnom.
A boss 10et sebez belém körönként, én pedig 20at gyógyulok a totem fejfedő miatt, így teljes hp-val (235) zárom ezt a fordulót.

A fehér koponyát választom, tehát a harc során csak az lesz jelen.

1.kör: felveszem a fehér koponyát (mellékcselekvés), majd 5x83 sebzés megy a bossba
2.kör: teljes pihikör
3.kör: képességgel erőm növelem a specemmel, majd megy 5*142 sebzés a bossba
4.kör: teljes pihikör
5.kör: 5*142 sebzés a bossba
6.kör: pihi, 2*142 sebzés a bossba, pihi, majd 142 sebzés a bossba és ezzel el is pixelezem

by **Kayaba Akihiko** Pént. Jan. 01 2016, 14:43

Ellenfeled: Kha'ren, a Tápláléklánc Csúcsa

A pont arányokat kérlek nézd ki a szörny harcokból, majd az első hsz-edben a következőket jelezd: Hányszor jössz, hány körönként pihensz, mekkorát kell dobnod találathoz, mekkorát kell dobnod képességhez. Ezentúl minden hsz-ed végén jelezd, hogy összesen mennyit sebeztél, ha támadtál és az elhasznált képesség pontosan mit is csinált.

by **Hinari** Szomb. Jan. 02 2016, 12:21

A Túlélő Csarnok random generátorának úgy tűnt, ínyére volt a sötétség, ugyanis alighogy végeztem az erdei boszorkánnyal és változott a helyszín, máris megint nem láttam semmit. Illetve Látás nélkül nem láttam volna. Itt azonban nem voltak se fáklyák, se kunyhó, és nemsokára a Katana is megerősítette, amire gondoltam: ez bizony a hatodik boss, Kha'ren terme volt. A temérdek lyukat a földben akkorra már kiszúrtam én is, és előresétáltam a szintfőnökhöz, hogy könnyebben haladjak. Fény - mondtam ki aztán, persze nem hangosan, ezzel egyszersmind téve egy apró kezdeményezést a terem világosságára nézve, és aktiválva az első képességem, ami a gyorsaságomat növelte. Hisz hamarosan rengeteg pók lesz itt, és én nem akartam kockáztatni. Még akkor se, ha elméletileg a pókok csupán az első kiskör végén jönnek elő, és ha egy köröm alatt leütöm a bosst, akkor a taktika szerint nem... de azért nem volt teljesen biztos a dolog, így maradtam az eredeti ötletnél: leütök sokat a pókokból, majd jöhet a boss a második körben, és a maradék.
S a pókok jöttek is, válaszul a ronda szintfőnök éles visítására. Most szabad volt mindkét kezem, így nehezítés nélkül kaszabolhattam a mobokat, néha pihenve egy pár másodpercet, de egyébként elég sokat leszedve közülük. Alex fejpántja pedig kompenzálta a sebzéseket, amiket kaptam, így a healre sem volt szükség, megvoltam a további képességeim nélkül is. Újabb vágások-pixelezések, és már készen is voltam.

Semmire sem kell dobnom.

1.kör: Képességhasználat, amivel gyorsit növelek, így 17x jövök az eredeti 11 helyett. 5 támadás, pihi, 2 támadás, pihi, 2 támadás, pihi, 2 támadás, pihi, 2 támadás, ezzel leszedek 13 pókot.

Boss: (megevett egy pókot) 5-ös sebzés
6 pók: 6*3=18-as sebzés

Totem fejfedő: +20 hp --> 235-5-18+20=232 hp

2.kör: 2 támadás, pihi, 2 támadás, pihi, 2 támadás, pihi, 2 támadás, pihi, 2 támadás, a maradék 3 köröm lepihenem. Ezzel először 4 támadásból leütöm a bosst, majd 6 támadásból a maradék hat pókot is.
Totem fejfedő: 232+2(~20)=235 hp

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Jan. 07 2016, 23:13

Ellenfeled: Gant, a Vízköpők Mestere

A pont arányokat kérlek nézd ki a szörny harcokból, majd az első hsz-edben a következőket jelezd: Hányszor jössz, hány körönként pihensz, mekkorát kell dobnod találathoz, mekkorát kell dobnod képességhez. Ezentúl minden hsz-ed végén jelezd, hogy összesen mennyit sebeztél, ha támadtál és az elhasznált képesség pontosan mit is csinált.

by **Hinari** Pént. Jan. 15 2016, 01:10

Ki kell dobnom pár képességpróbát a reaghoz, a passzívom miatt itt most a sorrendjük lesz a fontos.
(Ennek részletezése majd a rendes hozzászólásban.)

by **Kayaba Akihiko** Pént. Jan. 15 2016, 01:10

The member 'Hinari' has done the following action : Kockadobás

#1 'Római stílusos 6-os' :
Kard és kardforgató - Page 7 4766603033_e921bedc36_s

Kard és kardforgató - Page 7 4767244252_11aeb0c585_s

Kard és kardforgató - Page 7 4766604805_c1598fabbe_s

Kard és kardforgató - Page 7 4766604173_492736719c_s

--------------------------------

#2 'Római stílusos 6-os' :
Kard és kardforgató - Page 7 4767242330_2db9f185a1_s

by **Hinari** Pént. Jan. 15 2016, 03:16

Egy kicsit erősebben szorítottam markomban a Katanát, ahogy kirajzolódott körülöttünk a terem alakja, végében a lépcsővel s a két kőszoborral, melyek most még olyan mozdulatlanul meredtek a semmibe, mintha nem is élnének egyáltalán. Már megint. Az előző harcomnak ez a terem vetett véget; meg sem próbáltam, pedig megtehettem volna, többször is. Nem… mertem, talán? Nem. Bal kezemet ökölbe szorítottam, s vártam, egyhelyben, pillantásomat a trónszéken alvó főbossra emelve. Meg sem próbáltam, az előző alkalommal, a lehetőség pedig ugyanúgy ott állt mögöttem, mint most. Csupán kettő ponttal és egy pár itemmel lettem több azóta, ám készültem, már akkor is. Mi tartott hát vissza?
Talán elfáradtam. Rengeteg bosson átküzdve magam, amelyek nagy része taktikázást és folyamatos koncentráció igényelt… és amikor már a végén voltam, amikor már csak egyetlen pont kellett volna, amikor már azt hittem, jön egy könnyű szintfőnök és egyszerűen végezhetek… akkor, pont akkor találtam szembe magam egy majdnem legyőzhetetlen akadállyal. Nem volt erőm akkor többre. Behunytam szemeimet, fájdalmasan sóhajtva: nekem is voltak határaim. S a Túlélő Csarnok tett róla, hogy el is érjem azokat.

Elindultam. Nem határozottan, nem is gyorsan; kimért léptekkel sétáltam a lépcső felé. Közben folyamatosan cikáztak fejemben a gondolatok: „szólóban túl nehéz” „ne akarj mindent egyedül! nem lehet mindent egyedül…” „még most, most az egyszer…” „teljesíthető ez, neked igen”. Megtorpantam. A legkevésbé volt most szükségem ez utóbbira, s beleharaptam ajkaimba, hogy mégcsak ne is emlékezzek rá. Nem szabadott. Hátrafordultam, a lelátó innen nagyon messze volt, még Látással sem tudtam kivenni a fiú alakját, aki lehet, el is szunyókált közben. Pedig most nagyon kellett volna. Egy biztató mosoly; legszívesebben odarohantam volna hozzá, s megkértem volna, vigyen haza. Ölben. Szomorúan ráztam meg a fejem, s ez már nem az a harc volt, mint pár másodperccel ezelőtt. Már nem holmi pontok és továbbhaladás volt a tét: át kellett lépnem a határaimat. Megacélozni magamat, hogy az a hang, ne jöhessen elő többet. De hogyan is lennék képes visszafogni, ha folyamatosan a kedvében járok? Kezeim megremegtek, s átvettem bal kézbe a Katanát, hogy elő tudjam hívni a menümet. Regeneráció Potion. Gyenge Erő Potion. Mágnes Kristály. Egymás után aktiváltam az elsőt, majd a másodikat is, a kristályt a kezemben tartva végig, hiszen annak még nem jött el az ideje. Pár másik itemet pedig az övemre erősítettem: azok is majd később fognak kelleni. Közben egyenletes tempóban haladtam ellenfeleim felé, szó nélkül állva meg, ahogy a két szobor életre kelt s megszólalt. Ugyanazt ismételték el, mint pár hete. Ugyanúgy nem támadtak meg, hagytak volna fölmenni. Én azonban nem akartam fölmenni. Még egyszer, utoljára a harc előtt, körbenéztem. Más volt, mint a múltkor. Akkor mindenki itt volt, emlékezetemben még tisztán élt, ahogy Alex felsegítette Ai-t, majd eltalálta a bosst. Az az öröm az arcán, az a büszkeség… mosolyra fakasztott még most is. Ezúttal azonban szinte kihaltnak hatott itt minden, a lények visszasüppedtek egy kőszobor mozdulatlanságába, magamra hagyva újra, szinte még a lélegzetem is visszhangzott a hatalmas teremben. Ostobának éreztem magam. Ostobának, és rendkívül kicsinek, Aincrad rendszerének száz meg egy szabálya között.
- Kezdhetjük – pillantottam föl, életet víve az élettelenségbe, s ezzel magamat is arra ösztönözve, mozdulj! Ám mindenekelőtt, ezen boss talán legfontosabb momentuma következett: a képesség. Tudtam, hogy hat próbából összesen egyet hibázhatok el, éshogy minden cselekvéspont számít, minden fölbuffolt sebzés, minden kör, ami eltelik az Element Absorb sikeres aktiválása után. Nagyon törékeny elemekre építettem a harcot, egyetlen hiba, és kiesek. Mélyen beszívtam a levegőt: a Katana kívülről tudta a jegyzeteim minden részletét, amelyeket több óra munkával, együtt dolgoztunk ki, így nekem csak annyi volt a dolgom, hogy figyeljek, és betartsam annak minden egyes apró részletét. Különösen, a sorrendet. Persze az lett volna a legideálisabb, ha minden elsőre sikerül. Úgy nem kellett volna további köröket használni a pihenésekre, mindaddig folytatva a műveletet, amíg teljes CSPvel nem indítom be a skillt sikeresen. Vagy várni egy sikertelen kísérletet, hogy a pihenés után már ne legyen kockázat. Egyet előrébb léptem, jobb kezembe vettem a Katanát, bal kezembe a kristályt, és felkészültem a támadásra. Föld!
El sem hittem. Elsőre sikerült. Bólintottam: jó kezdés, azonban innentől lesz csak az igazán nehéz.
A lépcső aljától jó három méterrel távolabbról, használva a kettes Akrobatikát, ugrottam fel a levegőbe, onnan aktiválva a Mágnes Kristályt, felébresztve és magamhoz húzva ezzel Gantot, nem adva neki esélyt, hogy lelökjön sehonnan. Tekintve, hogy mire a közelembe került, én már a terem padlóján álltam, stabilan két lábon, és amíg a bal kezem felé zuhant a boss, én jobbról vágtam bele hármat; három lendületes vágás, egészen hátulról indítva. És még cselekvéspontjaim is maradtak.
- Kérsz egy kis teát? Fekete tea – nyújtottam a boss felé az övemről előhúzott bögrét, tanulva a taktikából, ő azonban elutasította, sőt, még azt merészelte mondani, hogy ez nem igazi. Hogy ő majd megmutatja, hogy milyen az! Leplezetlen sértettséggel húztam fel az orromat, miközben Give és Take elmentek. Mit tud ez egyáltalán a teákról, hogy visszautasítja azt, amit egy igazi angol kínál neki? A sikertelen sebzéscsökkentés most nem is érdekelt. Ilyet garantáltan nem fog inni sehol, és a játékosok közül is csak kevesen tehetik meg. Hogy mennyire egy beképzelt ez a…
- Koncentrálj! Perfekt Frissítő Potion, támadás, pihenés, két támadás!
Okéoké, csak… – dohogtam egy sort még magamban, aztán kizártam a fejemből a dühítő tényeket, s előkaptam az övemről a következő itemet, a frissítő potiont. Legközelebb hozzávágom. Mint Vezérhez a csésze sarat, amit teának mert csúfolni…
- Hinari!
Iszom már, iszom… – feleltem gondolatban, majd felhörpintettem az üvegcse tartalmát, ezzel bőven elég plusz gyorsasághoz jutva ahhoz, hogy legyen egy negyedik támadásom is a mostani és a következő körben. Majd, nem foglalkozva az engem ért sebződésekkel – és próbálva innentől ténylegesen csak a harcra figyelni-, támasztottam ki újból, egyet szúrva Gantba, lepihenve kicsit a mozdulat után. Nyeltem egyet, s egy keresztet vágtam bele, hátralépve kissé, hogy megmaradjon az egyensúlyom, az egyre erősebb csapások közben.
- Gyenge Gyors ütés Potion, pihenés… - sorolta a Katana, én pedig ittam, bár már kezdett hányingerem lenni az egymásután lenyelt, különböző ízű löttyöktől. Köhögtem is párat, miközben levegőért kapkodtam - Két támadás… - összpontosítottam, majd egy vágást indítottam balról, egy vízszintes vágásban folytatva azt - Pihenés, majd támadás.
Pihentem, majd támadtam. Hála a két potion kombinációjának, ebben a körben öt lehetőségem is volt, amiből kettőt ugyan igényelt a cselekvéspontjaim feltöltése, ám a maradék három bőven elégnek bizonyult rá, hogy befejezzem az első fázist. Ezt a pocsék ízlésedért ˇˇ - szemléltem elégedetten a szálló pixeleket, arcomon mosollyal. S egy kicsi szünet, csak egy pár másodpercre, amíg a vízköpők vissza nem értek. Felpillantottam az életsávomra, egészen jól álltam még. But Take will take care about it soon. Összeszorítottam szemeimet, s az egyensúlyomra koncentráltam csak, úgy álltam a csapásokat, amit a két boss sorozatban mért rám. Próbáltam nem megszédülni vagy elesni: ha kiesek a ritmusból, és elhibázom, ezek ketten két perc alatt lenulláznak.
- Támadás, Lökés Kristály, pihenés, támadás!
Ugyanannyi életük volt, és egyszerre pixeleződtek el, így mindegy volt, melyiket támadom először. Amelyiket egyszerűbb. Csupán arra kellett figyelnem, hogy a többit is az kapja onnantól. Mellkason szúrtam Takeet, majd aktiváltam a kristályt, kifújva magam, csakhogy aztán utánuk ugorhassak, és belesebezzek mégegyet, ez fontos volt. Innentől viszont nem kellett attól tartanom, hogy kizökkentenek; még fel sem tudtak állni, máris kapták arcukba a Copy Kristály ismételt hatását, előtte persze még vágtam egyet Take vállába, illetve egy alulról indított, második vágást is valahová a hóna alá. A Katana utasításainak megfelelően, természetesen. Ott feküdtek előttem a földön. A kristályom stunhatása alatt. Kihúztam magam, föléjük lépve.
- Ennyik vagytok hát? – kérdeztem tűnődőn, majd beleszúrtam egyet Takebe, pihentem még egyet, végezetül pedig, két kézre fogtam a kardom, és egy határozott mozdulattal beleszúrtam a vízköpőbe egy másodikat is, elpixelezve őt s vele együtt a társát.

részletek:

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Jan. 23 2016, 11:38

Ellenfeled: III. Bunmei

A pont arányokat kérlek nézd ki a szörny harcokból, majd az első hsz-edben a következőket jelezd: Hányszor jössz, hány körönként pihensz, mekkorát kell dobnod találathoz, mekkorát kell dobnod képességhez. Ezentúl minden hsz-ed végén jelezd, hogy összesen mennyit sebeztél, ha támadtál és az elhasznált képesség pontosan mit is csinált.

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Jan. 23 2016, 14:04

The member 'Kayaba Akihiko' has done the following action : Kockadobás

'Római stílusos 6-os' :
Kard és kardforgató - Page 7 4766602461_64fb5071c9_s

by **Hinari** Szomb. Jan. 23 2016, 14:57

Egy másik a híres Bunmei fivérek közül, jelen esetben a harmadik, bár hogy Srentok pontosan mit mondott róla, azt nehezen tudnám most elismételni. Tény, hogy ezen a szinten már nem volt ellenfél számomra, ám a taktika alapján volt pár olyan tulajdonsága, ami megnehezítette nekem ezt a harcot. Feltéve, ha a szerencse nem áll az oldalamra – vagy legalábbis nem tesz teljesen ellenem. A hat esemény közül ugyanis csak egy volt, ami elhúzta nekem ezt a meccset, így reméltem, hogy nem pont ezt sorsolja ki nekem a rendszer. Föld! – mondtam ki gondolatban, s felizzítottam a Katanát, hogy elkezdjem III.Bunmeit sorozni, elméletben az első képességemmel felerősödve három ütésnek elégnek kellett lennie. El is indultam a boss felé, egy egyenes vágással kezdve, ám nem veszített páncélpontokat, egy keveset sem. Hát ez remek – húztam el a szám, és léptem hátra, egy lemondó sóhaj kíséretében eresztve le a kezemben lévő fegyvert: megint várnunk kell. A következő váltásig, ami három bosskör múlva lesz, viszont nem terveztem tétlenül álldogálni, és hagyni, hogy Bunmei és a két tigrise kedvükre sebezzenek. A fejpánt szépen töltötte vissza az életpontjaim, de elég volt hozzá egy gyors fejszámolás, hogy rájöjjek, nem eléggé. Összességében ha nem is keveset, de hp-t fogok veszíteni, amíg a szintfőnök életben van.
Használjuk ki az időt. A kardot a magasba emelve, pördültem meg párszor a tengelyem körül, majd egy íves mozdulattal felhúztam magam köré a – taktika alapján most a legtöbbet érő – fénygyűrűt. Ez egy keveset segíteni fog, sajnos nem túl sokat, de arra éppen elegendőt, hogy ha nem is teljes élettel, de bőven belül a zöld életsávban fejezzem be ezt a fordulót. Mokkrer és a Marcang előtti robbanás miatt mondjuk nem lett volna hátrány, ha full élettel tudnám folytatni. A tigrisek és Bunmei is belement a gyűrűbe, ahogy támadtak, így megugrott egy kicsit az életsávom, ám vissza még mindig nem támadtam. Az utolsó kört arra használtam hát, hogy maxra töltsem a cselekvéspontjaim.

8x jövök és semmire sem kell dobnom.
Mivel 6-ost dobtál, a boss a következő 3 körben nem sebződik.
A passzívom miatt a következő öt dobásod nem lehet 6-os.

1.
Erőm növelem 59-el, majd támadom a bosst, de mivel nincs sebződés, csak egyszer ütök bele.
Boss és a tigrisek sebzése: 8+7+7=22
--> Hina hp: 175-22+20 (totem fejfedő)=173

2.
Képességhasználat, gyógyulok 3*14=42-vel.
Boss és a tigrisek sebeznek: 22
--> Hina hp: 173+42-22+20=213

3.
Teljes pihikör, CSP max.
Boss és a tigrisek sebeznek: 22
--> Hina hp: 213-22+20=211

Jöhet a következő bossdobás, 1 és 5 között.

by **Ducker** Pént. Ápr. 08 2016, 19:15

quack-quack °>°

by **Kayaba Akihiko** Pént. Ápr. 08 2016, 19:15

The member 'Ducker' has done the following action : Kockadobás

'Római stílusos 6-os' :
Kard és kardforgató - Page 7 4766604805_c1598fabbe_s

by **Hinari** Pént. Ápr. 08 2016, 22:21

A hetek, hónapok során egyre inkább kezdtem kitapasztalni a képességeimet és az azok által kiterjesztett határaim, ám ez a mostani, sárgásan megcsillanó fény új volt. Ugyanúgy futott végig a Katana élén, ahogy a kékes vagy éppen halványsárga társa, azoknál viszont már tudtam, hogy mit jelentenek: sikeres támadás-, és képességhasználatot a következő alkalommal. De hogy ez? Csak annyit tudtam, hogy nekem kedvez, a pontos hogyanokra pedig bőven volt még időm rájönni később is; most a boss leütése volt az elsődleges. Reméltem, hogy ezúttal már sebezni is fogom tudni, s éppen ezért teljes lendülettel szeltem át, a szemem sarkából az életcsíkját figyelve, ami elég szépen zuhant lefelé. Jó.
Innentől nem volt kihívás. A megemelt sebzésemmel három vágásból tudtam elpixelezni, a tigrisek pedig vele együtt semmisültek meg, hogy helyet adjanak a következő szintfőnöknek - közben pedig, ahogyan változott a terem, úgy gyógyultam én is egy kicsit. Megigazítottam magamon a fejpántot, s egy mosoly után fordultam előre újra.

Leütöm a bosst, jöhet a kövi.

by **Ducker** Pént. Ápr. 08 2016, 22:35

Az új ellenfeled: IV. Bunmei

by **Hinari** Pént. Ápr. 08 2016, 22:43

Azt hiszem, együtt beszélgettek, vagy valami ilyesmi - végtére is, testvérek voltak, ha minden igaz, és attól még, hogy rivalizáltak, még nem biztos, hogy a haláluk után ne ülnének le együtt egy... sushira. Például. Így az előző Bunmei után most jött egy másik, elég gyenge ahhoz, hogy őt használjam az életem maxra töltéséhez, meghagyva neki azt az örömöt, hogy ő pedig engem használjon boxzsáknak, amíg ez tart. Pár körig, ennyit igazán képes voltam várni.
Tehát szépen helyben maradtam, csevegni most nem túlzottan volt kedvem, s amíg ő ütlegelt, Al fejpántja szépen vitte feljebb a látóterem bal fölső sarkában lévő, zöld csíkot. Egészen a maximumig, s akkor és csak akkor, már énis felizzítottam a Katanát.
- Eredj a többiek után... - sóhajtottam, majd beleszúrtam a pengét kétszer, már-már szinte várva Marcangot, hogy illően folytatódjon a Bunmei-sorozat.

A totem fejfedő gyógyít rajtam kiskörönként 20 hp-t, a boss pedig sebez 8-at: megvárom, amíg maxra nem töltődik az életem, majd támadom 2x a bosst és ezzel el is pixelezem. Jöhet a kövi Smile

by **Ducker** Pént. Ápr. 08 2016, 22:46

Az új ellenfeled: Dab, a Gólem

by **Hinari** Pént. Ápr. 08 2016, 22:57

Ó igen, vele nemrég találkoztam, ámbár meg kell hagyni, nem túl jó emlékeket fűztem hozzá ahhoz a harchoz, már ami a leütése utáni pillanatokat illette - az azt megelőzőek viszont ugyanolyan könnyedek voltak, mint most. Azért igényelt némi odafigyelést ez a küzdelem is, nemkülönben a sorrend megtartását, de tudtam, hogy mit és hogyan kell tennem; nem volt szükség ezúttal a Katana jószándékú tanácsaira sem. Megemelt kitartással mentem neki a kősziklának, egy-egy darabbal folytatva a szúrópróbát - vagyis, a szúró-próbát -, s amikor már nem volt mit ütni, mentem át a következőre. Viszonylag hamar el is fogytak. A következő terem pedig csak nem az lesz már, mint ami a múltkor volt. Ennyire szerencsétlen még én sem lehetek itt.

18 támadásom van és semmire sem kell dobnom.
Kitartásom emelem, lesz 535 CSP-m.
2 támadás --> Boss pipa; 2 támadás --> Boss 1/1 pipa; 2 támadás --> Boss 2/1 pipa; 2 támadás --> Boss 2/2 pipa; 2 támadás --> Boss 1/2 pipa; 1 támadás, pihi, 1 támadás --> Boss 3/1 pipa; 2 támadás --> Boss 3/2 pipa.
Kérem a következőt owo *huhog*

by **Ducker** Pént. Ápr. 08 2016, 22:58

Az új ellenfeled: Zerios, az Ellentámadások Mestere

by **Hinari** Pént. Ápr. 08 2016, 23:14

Először nem is ismertem fel a termet, utána viszont... nem, utána sem. Egy régi túlélő csarnokos küzdelemről rémlett még; Anattal, Peterrel és Hisamével voltunk akkor négyen, meg egyszer átfutottam rajta egyedül is, amikor még sorrendben vártak ránk a bossok. Zerios. Egy a korábbi szintfőnökök közül, aki soha nem támad, csakis akkor, ha előtte őt is támadják, ezt a szívességet azonban nem adtam meg neki, amíg a piros gömbjét használta. S ami azt illeti, azután sem, hogy átváltott a kékre. Ígyhát néztük egymást egy darabig, várva, hogy a rendszer a maga tempójában haladjon tovább, s amikor végre felvillant ellenfelem feje fölött a legszerencsésebb szín, szemmagasságba emeltem a penge élét, és két gyors és határozott vágást ejtettem Zerios mellkasán. Meg is semmisítve őt ezzel, majd másodikként az időközben előugró pókot is, még mielőtt belém sebezhetett volna. A hely pedig újfent üressé vált; csupán mi maradtunk: én, a fegyver szelleme és a háttérből figyelő, újfent mosolyogni képes fiú.

Statarányokat nem számolok mert nagyon letöbbszörözöm mindenben xD Megvárom, amíg a lila gömb lesz aktív, majd elpixelezem a bosst meg a gömb miatt előugró pókot is, és várom a következőt ><

by **Ducker** Pént. Ápr. 08 2016, 23:15

Az új ellenfeled: Baran, a Bika Tábornok

by **Hinari** Pént. Ápr. 08 2016, 23:28

Szinte már vártam a felismerést, ahogy azok ketten egymásra ismernek: a fegyver, ami valaha a bikáé volt, és a bika, akié valaha a fegyver volt. Feltéve, ha Alex elővette és meglengette a szintfőnök előtt párszor, és persze ha amaz nem egyedül rám irányította a figyelmét, ami, valljuk be, sajnos a programja miatt eléggé lehetetlennek tűnt.
Hiszen én voltam az, aki a fenyegetést jelentette a számára, s talán el sem látott a lelátóig azokkal a vörös szemeivel. Mindenesetre igencsak dühösnek tűnt, éles ellentétben állva az én nyugodt koncentrációmmal, utóbbiban persze nagy szerepe volt a ténynek, hogy én pontosan tisztában voltam az erőviszonyokkal. De nem elképzelhetetlen, hogy ő is - és azért volt ennyire tűzpiros a dühtől. Támadásra viszont nem adtam neki alkalmat, én kezdtem és villámgyorsan tettem meg a köztünk lévő távolságot, közben megemelve a sebzésem, hogy még az első pihenőkör előtt le tudjam őt ütni. Jóval több életpontja volt, mint hasonló nehézségű társainak, de a negyedik csík őt is elpixelezte, újfent megadva rá a lehetőséget, hogy változzon körülöttem a helyszín s ezáltal haladhassak tovább.

Lesoksoksokszorozom, és semmire sem kell dobnom. Erőm növelem, majd 4 támadásból elpixelezem a bosst. Lássuk a kövit! ><

by **Ducker** Pént. Ápr. 08 2016, 23:45

Az új ellenfeled: Zhel T. Everett (Holt Lelkek Őrzője)

by **Hinari** Kedd Ápr. 19 2016, 13:37

Már a terem kinézetéből, fényviszonyaiból és légköréből tudtam, hogy mi következik. Az utolsó harc. Hiszen ha jól számoltam, márpedig jól számoltam, ennek elégnek kell lennie az első helyhez, nagyobb céljaim pedig momentán nem voltak a csarnokkal kapcsolatban. Rizikó tehát onnantól kezdve nem volt, hogy felismertem, hol vagyok – ám nem szerettem ezt a bosst. Attól függetlenül nem, hogy pont ez adta a kezembe a lehetőséget egy magasabb szintű bűnüldözés végrehajtására, amit azóta nem egyszer ki is használtam már, de… képes volt sebeket feltépni. Sebeket, amelyek eltűntek, de soha nem gyógyultak be teljesen. Egy pillanatra behunytam szemeim. És ha Anat lesz? Vagy Lewis? De nem várhattam örökké. A fények pedig bekapcsoltak; elkezdődött a végső küzdelem.
Zhel. Elég volt csak belenézni az élénkkék szempárba, és már itt, ennél a pontnál megtorpantam, a Katanát azért erősen tartva még, féloldalasan magam előtt. Tudtam, hogy meg fog kelleni ütnöm, nem is egyszer, hiszen a tizenegyes szintfőnöknek sok élete volt, rengeteg, de… nem akartam ezt így. Arra a párbajra akartam emlékezni, nem erre. Arra, ahol szinte tombolt körülöttünk a közönség, és ahol igazi harcot vívhattunk, bár akkor ő erősebb volt az erősebb, én mégis tudtam tartani magam. A nagytorna. Tulajdonképpen ott kezdődött minden. Ott, és abban a cukrászdában Szophieval. Fájdalmasan hunytam be a szemeim, de a rendszer minden időhúzást megtorolt; nem várhattam tovább. Nyeltem egyet, és bár tudtam, hogy ő nem hallja, de halkan, egészen halkan bocsánatot kértem tőle, a legelső vágás előtt. És talán most először használtam ki ennyire csúnyán, hogy a sao kellő fegyverkezelés-különbségnél már nem enged melléütni, ha mobokról van szó. De nem bírtam a szemeibe nézni. Aztán el is fogyott a lendületem, és amíg pihentem, ő képességet használt, leborítva engem a lábamról; tehetetlenül feküdtem a földön, mozdulni sem bírva, miközben ő egy újabbat sebzett belém. Persze nem volt sok, a totem pedig pár másodperccel később már semmissé is tette, én viszont kezdtem megutálni a bosst emiatt. Zhel ezt nem tenné így. Felálltam. Mostmár a szemeibe tudtam nézni, azok mögé, és nem a fiút láttam, hanem az alakváltót, aki mögötte állt.
Két vágás kellett összesen.
- Menj vissza oda, ahová tartozol... – suttogtam a fiúnak, körülöttem a boss pixelei szálltak tova. Újabb két pont, éppen elég. Visszasétáltam Alexhoz. Reá mosolyogva, felszabadultan, hiszen hiába változott újabbat a helyszín, én már nem foglalkoztam vele – Köszönöm, hogy itt voltál – vettem le a fejkendőt, átadva neki – Egy időre elég volt a bossharcokból. Menjünk haza – bólintottam, s vele együtt, kézen fogva sétáltam ki a túlélő csarnokból, melynek immáron új név volt a legfelső helyén.

11x támadok és semmire sem kell dobnom.
Erőmet emelem 59-el, 142 sebzés/találat. 5 támadás, pihi, 2 támadás, pihi, 2 támadás, összesen 1278 sebzés.

Boss sebzés: 10
Boss képesség: ez alapján (első képi) karakter kimarad egy körből.

A karakter köre kimarad.
A totem fejfedő gyógyít 20 hp-t.

Boss sebzés: 10

2 támadás, ezzel le is ütöm a bosst. És nem is mennék tovább, köszönöm szépen a mesélést, a pontok számolásához az összesítés pedig lentebb Wink

pontok:

by **Ducker** Szer. Ápr. 20 2016, 17:17

Elért pontok: 16

Jutalom:
1. hely: 4 szabadon elosztható pont (vagy akármelyik korábbi jutalom)
32 exp
80 arany

by Ajánlott tartalom