Kard és kardforgató

Újra megnéztem. Meg kellett néznem. Előhívtam a lapot, amin Bunmei adatai voltak, s noha én írtam fel, és át is néztem párszor, csak most döbbentem rá, hogy milyen régen is volt az a tizes bossharc. Felnéztem, egyenesen Bunmei szemébe, álltam a szemkontaktust, úgy gyűrtem össze a lapot, és tettem el. Egy pillanatra elöntött a magabiztosság, már számolnom sem kellett. Pure strength. Kezdtem érteni, Anat miért pont az erőt választotta, hogy mennyit is ér valójában. Elmosolyodtam, jobb lábamat előrecsúsztattam, és két kézbe fogtam a Katanát.
Vége az első felvonásnak.
Zajtalan nesz, mit haloványan vert vissza a terem súlyos acélfala. Támadtunk.

Elpixelezem Bunmeit, nem állunk meg, jöhet a tizenegyeske. \o

Most, hogy túlvoltunk Bunmein, azt hittem, meg fogok nyugodni. De ahogy a terem elé érkeztünk, nemhogy csillapodott volna, de erősödött a szívverésem, és a kezemben is enyhén remegett a Katana. Odabent nem voltak kristályok, nem is fogok felrobbanni, és nincs is bent veszélyes és sok ellenfél. De vannak emlékek. Nyeltem egyet, és próbáltam nem felsorolni, kiket veszítettem el, kiket nem akarok viszontlátni. Nem tudtam, hogy képes lennék-e bántani őket. Lewist, Hopeot, Rant, a majmos kölyköt - vagyishát, őt talán - Jasudét, és ami szinte a legfájóbb, Naxont, ha tényleg meghalt. Sóhajtottam, úgy mentem be, magam elé meredve, próbálva nem megnézni az átalakuló bosst. Csak aktiváltam az erőbuffot, és elindultam.

Félt. Nem mondta, igyekezett nem is gondolni rá, de ahogyan a kezében tartott, éreztem, hogy fél. Ezek mélyebb, talán még önmaga számára sem nyilvánvaló gondolatok voltak, ám az együtt töltött idő és a jobb összhang lehetővé tette, hogy képes legyek olyan gondolatfoszlányokat, érzéseket és rejtett szálakat is megérteni, ami eddig aligha jutott el hozzám.
- Petje van, egy kislány – mondtam, és szinte rögtön éreztem a rajtam is átsuhanó megkönnyebbülését.

A Katana szavaira néztem csak fel, és lett úrrá rajtam a nyugalom: nem volt ismerős a lányka. Ám tudtam, hogy ez a boss képes alakot váltani, a negyedik támadássorozatom után, így nem várhattam, nem pazarolhattam az időt: minél előbb végzek, annál könnyebb dolgom van.


Minden 6. körben pihenek, 7x támadhatok, semmire sem kell dobnom.

Képességhasználat, erőm nő, megy 5 támadás a bossra, majd pihi, majd mégegy támadás. Összesen 612 sebzés (maradt 888 élete).

Kicsit elgondolkodtam rajta, milyen lett volna, ha felveszem a csuklyát. Csak emiatt a boss miatt, hogy vajon látszódott-e volna bármi az arcán – még az átváltozása előtt persze – ha meglátja, ki áll vele szemben. Furcsa gondolat volt, de egy másodpercre mégis megálltam, töprengőn nézve a kislányra, aki mögött szintén ott volt az élő, emlékekkel és gondolatokkal bíró szintfőnök. Vajon mondott volna bármit is? Srentok után már-már zavart, ha kifejezéstelen tekintetekkel találkoztam, előtte még úgy tekintettem a bossokra és a mobokra, mint puszta eszközökre, de a hiéna megmutatta – megjegyzem elég erőteljesen – hogy nekik is vannak emberi tulajdonságaik, Kayaba beléjük is programozott ilyesmit.
Ekkor eszembe jutott a Katana, így le is zártam gyorsan a gondolatmenetet, egy újabb támadássorozattal próbálva terelni a szálat: nem tudtam, hogy a fegyverembe ültetett lélek hogyan viszonyul a témához. Nyilvánvalóan volt oka annak, hogy nem szólt egy szót sem.

4 támadás a bossra, majd pihi, majd 2 támadás. Összesen 612 sebzés (maradt 276 élete).

A lány gondolkodása, gondolatmenete természetesen rám is hatással volt. Felébresztett bennem valamit, egy mélyen gyökerező kételyt, amit nem állt szándékomban bárkivel is közölni, s mit igyekeztem elrejteni, a tapasztalataim útján nyert bizonyítékokkal. De a kérdés újra felszínre tört, megakasztotta az adatok áramlását, s teljes egészében elfoglalta a memóriámat. A lány egyedül maradt a bossokkal. Ki is vagyok én?
Emlékeim úgy tűnik, nincsenek, bár e tényt nem voltam képes elfogadni, legalábbis eddig a pontig nem tettem. Ezt cáfolja a fegyver leírása is. Ám ha a moboknak is lehetnek és vannak is érzéseik, mi a biztosíték arra, hogy nem történt velem is ugyanez? Csak egy program… vagy több annál?
Meg kellett tudnom, hogy ki vagyok. De nem itt és nem így.

Megjelent egy burok, s én egy pillanatig elképedve néztem a jelenséget. Képes a halott játékos képességeit használni. Szívem kihagyott egy ütemet, úgy kellett lenyugtatnom magamat. Nem Mirika képessége. Nem az övé. Ez másmilyen. Aztán persze tudatosult bennem az is, hogy a skill nem minden halott játékostól jöhet, így immáron egy fokkal megkönnyebbülten iramodtam meg újra, és vágtam addig, ameddig el nem pixeleződött. Ugyan nem ismertem ezt a képességet, de meg kellett próbálni.

11-es boss leütve, jöhet a kövi!

Rohamosan fogyott az életem, és lassan úgy gondoltam, hogy eleget harcoltunk. Ez a boss azonban nem jelentett túl nagy kihívást, gyorsabb voltam nála, többszörösen is, így ésszerűtlen lett volna most abbahagyni és kisétálni innen. Nem. Hiszen azért jöttem, hogy megnézzem, meddig jutunk, s azt hiszem, minden összejött, amit szerettem volna. S talán a Katanával kapcsolatban is. Így tehát egy ideig néztem a levegőben kavargó, négy gyökeret, még egy utolsó próba, kis koncentráció és összeszedettség… majd felugrottam, egy jobbról érkező, harántirányú vágással indítva a manővert, hosszan, hogy két gyökeret is átszeljek vele, s a földre érkezés után megfordultam, a másik oldalról is végrehajtva a mozdulatot. Ezután következett a másik két gyökér, ezeket azonban egyesével pixeleztem el, először beléjük szúrva, majd megforgatva bennük a Katanát, egy gyors, függőleges vágással fejezve be a támadást. Majd behunytam a szemeim, és hátraléptem. Vártam, hogy előjöjjön az igazi szintfőnök.

9 támadásom van, 62 sebzés/találat, minden 6.ban pihenek, semmire sem kell dobnom.

Az első négy vágással elpixelezem az első kettő gyökeret, majd az ötödik támadás megy a 3.gyökérre. Ezután pihi, a maradék három csapással pedig elpixelezem először a harmadik, majd a negyedik gyökeret is. Maradt a boss, full élettel.

Nem sokat teketóriáztam, befejeztem azt, amiért idejöttünk. Már nem is emlékeztem, pontosan milyen kombinációt alkalmaztam, csak a Tövisgyökér pixeleit láttam, melyek körülöttem szállingóztak.
- Hát, végeztünk.
- Igen.
Amolyan csöndes nyugodtság lett úrrá rajtam, s én élveztem az érzést. Nem siettünk sehová. Csak álltam, kezemben a Katanával. Nem szóltam többet. Ő sem szólt. Percek telhettek el így. De nem bántam.
- Menjünk – mondtam végül, s még utoljára körbenéztem. Az utolsó pixeldarab hallgatagon pihent meg a földön, majd végleg semmivé lett. Elmosolyodtam. Így álljon bárki is az utunkba.
A terem üresen kongott, ahogy megfordultam, kilépve a fényre.

12-es boss is leütve, köszönöm a játékot. ^^

A céhházban…

Alex éppen valami magyar furcsaságot evett. Ott ült a kanapén, az asztal fölé hajolva, én pedig mellé ültem. Óvatlan kérdés, hogy mi ez, és máris kínált, én zavartan visszakoztam. Néztem őt egy darabig. Majd feltettem neki a kérdést, nem éppen olyan reakciót kapva, mint amire számítottam. A fejkendője a fejét sem volt.
- Csak nem elvesztetted máris? – nyújtottam a nyelvem, mire rögtön előhívta, és úgy szorította magához, hogy nevetnem kellett rajta. De nem értettem. Hisz védett övezeten belül nincs is hatása, és onnan nem terveztem kimenni. Utóbbit meg is mondtam neki, biztosítva róla, hogy nem lesz baj, és egyúttal el is hívva magammal, nézőként. Hátulról öleltem, mélyen beszívva az illatát. Rábólintott, és valahogy kevésbé tűnt furcsának, mint annak előtte. Kíváncsian figyeltem őt. Nem tudtam pontosan, mi játszódott le benne, de éreztem, hogy számítok neki, hogy szeret. Én is szerettem őt. Újabb pillantás az ételre, majd elmosolyodtam.
- Mégiscsak megkóstolom ^^
És ő adta a számba, én pedig természetesen rájátszottam, meg is feledkezve róla, miért is ültem le mellé elsősorban. Boldogok voltunk, és per pillanat nem zavart még a közelgő huszonötös boss sem, amit az eddigi egyik legnehezebbnek mondanak. Volt még időnk. És én ki is akartam használni, maximálisan.


A harc

Most, hogy törölték a toplistát és új szabályok léptek érvénybe, újabb harc kellett, hogy felkerüljek, ráadásul random sorrendben rám támadó bossokkal. Felkészülten vártam az elsőt, felszerelkezve, az itemkészletem pár újabb potionon és kristályon kívül teljes volt, némelyiket direkt egy-egy adott boss ellen szereztem be. Alex pedig a lelátóról figyelt, vidáman intettem neki, megigazítva homlokomon a tőle kölcsönkapott fejpántot.
Barannal kezdtem. Tizes szint alatti, nem okozott különösebb gondot. A gyorsaságom pontosan 104x volt több, pontos találataim voltak, és még képességet sem kellett használnom, hogy egy kiskörből leüssem. Bólintottam, látva a pixeljeit, és vártam a második fordulót.


104x-es gyorsikülönbség, semmire sem kell dobnom. Addig támadom, amíg el nem pixeleződik, jöhet tehát a következő.

A huszonnégy bossból kettő volt, amit nem, vagy csak nagyon nehezen tudtam leszólózni. És rögtön másodikként megkaptam az egyiket. Sóhajtottam: amíg Mokkrer le nem hívta az első adag csontvázat, volt gondolkodási időm, mit is csináljak. Nem gondoltam volna, hogy ennyire szerencsétlenül alakul a sorsolás, de talán ha ezt leütöm, könnyebb bossok következnek majd. Vagy legalábbis nem az a pár, ami utána egy körből kiejtene - ha már ennyi itemet el kell most használnom.
De már döntöttem. Nem fogok meghátrálni, nem ezért jöttem ide. Bólintottam, majd felizzítottam a Katanát, és föld erejével erősítve magamon, vágtam bele a bossba hármat. Kezdődjön hát az igazi harc!

Semmire sem kell dobnom, és három támadásom van.
Képességhasználat: erőm 59el nő, ezek után pedig megy 3 támadás azaz 426 sebzés a bossba. A szivárvány köpenyem célpontja a boss, így a következő 3 kiskörben 4-es dobás fölött talál csak el.

Boss hp: 2000/1574
Hina CSP: 230/90
A rúnám spece miatt a kövi körben -10%ot sebződök, tehát "csak" 62-őt a 69 helyett (ha pedig 4 alá dobsz, úgy 50-et az 55 helyett). Illetve a totem fejfedő miatt gyógyulok is 20-at rögtön.

Hmm pedig egyik bosson tisztán emlékszem hogy rákérdeztem és engedted Vagy az segítő volt?   xD Segond, ha a boss ic nem választható célpontnak, kari az egyik (pl az első) csontvázat fogja – vagyis tette is, szal azt utólag ha ki lehetne dobni, annak örülnék. >< Thx!

Edit: megnéztem és a 21-es bossnál működött a köpeny, valszeg arra emlékeztem. Persze arra éppen minden hat ami a bossokra amúgy nem, így az ezügyben fail xDD De a 22es bossnál a csontvázra működött, így akkor ez lesz.

Hina hp: 230+25-62+20=213 (ha kidobod utólag és kicsit dobsz akkor 224)

És már hívta is elő a csontvázakat, és én azon gondolkoztam, hogy egy kis idő- egy pár kör múlva, hogyan fognak engem egyáltalán elérni egymástól? Maga a gondolat megmosolyogtatott volna, ha nem a már korábban eltervezett taktikát próbáltom követni éppen, aminek minden momentuma jelentőséggel bírt, és én nem feltétlen akartam egy kósza képzelgés miatt belehibázni. Jöhetett tehát még két – vagyis ezúttal csak két – támadás, majd egy pihenőkör, és végül egy potion, ami a specemet és így - a képességem miatt - az erőmet is megnöveli három körre: ha minden igaz, később pont ennyin fog múlni a túlélés, így bár lehet momentán nem sokat dobott a sebzésemen, de mindig hosszútávra kell tervezni.


Megy 2 támadás azaz 284 sebzés a bossba, a 3. támadási kört pihenem.
Plusz elhasználok egy tartós spec potit, így 9-el nő a specem 3 kiskörön át.
A totem fejfedő miatt gyógyulok 20 hp-t.
Szivárvány köpeny aktív 3/2 (=csontváz#1 4 és afölötti dobással talál csak el)
124 vagy 113 sebződés, dobástól függően.
Boss hp: 1290
Hina CSP: 99

Hina hp: 213-110-14+20=109

Végülis, a jég szikrázik, és fényes, és abból most amúgyis sok van itt. Nem csoda hát, ha a szivárványszín egyáltalán nem zavarta a csontvázat – az egyetlent, amit képes lehetett volna zavarni -, és lassacskán sárgába lökte az életem, társai és a boss hathatós segítségével. Egy pillantást azért vetettem Alra, nem aggódik-e túlságosan, majd összpontosítottam, és újra támadtam. Támadnom kellett, minél többet, amíg még tart a képességem: ha letelik a hat kör, onnantól itemek ide vagy oda, esélytelen ez a bossharc, még nekem is.
Elégedetten ugrottam hátra, Mokkrer is sárgában volt már. A felén túl vagyunk. A magasba emeltem a fegyverem, és sarkamon pördültem párat, előkészítve a következő skillt, ami egy kört nyer még nekem, a véghajrá előtt. Hiba nélkül jelent meg a fénygyűrű, felgyógyítva, mielőtt a mobok kiejtettek volna. Ezúttal nekem volt előnyös, hogy sokan voltak.

Két támadás+pihi, 302 sebzés a bossba.
Képességhasználat: +115 hp (még a mobok támadása előtt).
A totem fejfedő miatt gyógyulok 20 hp-t.
Szivárvány köpeny aktív 3/3 (=csontváz#1 4 és afölötti dobással talál csak el)
179 vagy 168 sebződés, dobástól függően.
Boss hp: 988
Hina CSP: 99