Re: [Küldetés] Futárszolgálat

by **Silica** Hétf. Okt. 27 2014, 07:53

Játszottatok már amerikai footballt? És amerikai footballt úgy, hogy az Offensive line (böhöm nagy emberkék akikről lepattansz) folyamatosan újratermelődik? Ayani képije erre pedig még rá is tesz egy lapáttal, hiszen a mobok ugyan elindulnak a kristály felé, már amelyik el tud, de folyamatosan termelődnek a helyükre újak, így egy hosszú mobsor alakul ki a kaputól a kristályig. A szekeretek bár elgázolja az első sort, de mintha phallanxba ütköznétek, egyszerűen elakad a továbbra is tömött sorban álló mobtömegben, akik mögött már respawnol is egy újabb, és tolják vissza az első sort, hogy tartsák a pozíciójukat. Ahogy levágjátok az egyiket, már jelenik is meg újra, azonban továbbra sem támadnak, és akár el is sétálhatnátok mellettük, a szekér azonban nem fér át.

Aidor innentől kezdve negyed jutalomért játszik.

Határidő: November 3. (a japán kultúra napja)

by **Atoru** Vas. Nov. 02 2014, 18:53

Ez az megyünk! Sikerült! Sikerült! Sikerült! \o/
Mégse sikerült. Ezek a szörnyek szépen betöltötték az egész termet. Habár azért erre még én se számítottam. Kayabának pedig elég erős hálózata lehet, ha ennyi szörnytől nem kezd el laggolni a rendszer. Hiszen általában nem az a gond, hogy sokan vannak fent a játékban, hanem az, hogy ez a sok ember egy helyen van! Mondjuk, amikor minden játékost a Főtérre teleportált a játék elején, akkor sem laggolt semmi. Tehát elég jó céggel szerződött. Vagy esetleg otthon van a szervergépe? Mert akkor le a kalappal, hogy otthonra be tudott szerezni egy ilyen erősségűt. De vissza a tárgyhoz.
Tehát a mobok eltelítették az egész termet, így végül is nem jutottunk előrébb. Hm… De milyen kiút lehetséges ebből a helyzetből?
Gyorsan lenyitottam a menümet és megnéztem a céh raktárát. Van néhány magasugró kristályunk, és gondolom nem egy embernek van itt akkora akrobatikája, amivel át tudja ezeket a lényeket ugrani. De ehhez előbb előrébb kéne jutnunk. És itt van a szekér probléma is, ugyanis a szekérnek nem tudunk beadni egy magasugró kristályt… Tehát, ehhez már súlyemelés is kéne. De vajon kinek van elegendő szintje egy szekérhez? Hiszen ehhez már egy olyan Harmadik szintű kellhet. scratch

És akkor a lovakról nem is beszéltünk… Rendben, ezt az ötletem inkább elvetem.
Akkor közelítsük máshonnan, képességek. Azt tudom, hogy nekem van egy remek kis harci skill-em, amivel másodszorra kétszer akkorát csapok az ellenfélbe – ha az előző talált. De ezzel egyszerre csak egy valakit tudok támadni, tehát erre építeni nem jó ötlet. Aztán, még ott van Ayani lángoló pacija Tűzrózsa, aki szépen megpörkölt engem a párbajon. Ez minden bizonnyal beválhat – egy vékony csíkban. És vajon a többieknek milyen képessége van?
- Srácok, nincs valami használható képességetek? – kérdezem a többiektől. Hiszen ez egy remek kiút lehet. De mi lesz, ha nincs nekik? Forduljunk vissza? Az nem lenne biztos ötlet. Lehet, hogy megint ránk törnének a szörnyek, és talán most el is vesztenénk a bátor kísérőinket. Nem, ezt a kockázatot Miri se vállalná be. Akkor viszont mit tegyünk?

by **Mirika** Hétf. Nov. 03 2014, 21:01

Hát, ez nem jött be, sőt még rosszabb lett a helyzet, mint eddig volt, lett egy végeláthatatlan mennyiségű, jámbor sorfalként viselkedő, kisebb-nagyobb egyedekből álló szörnyhadseregünk, amint egyszerűen képtelenség erővel áttörni. Leugrottam a kocsiról és tanácstalanul figyeltem a nem messze lévő kaput, ami a következő szintre, Urbus főterére vezet. Viszont se a teleportálás, se a kazamatás út nem tűnt járhatónak ebben a pillanatban, vagyis... zsákutca >.> Más utat nem ismertem fölfelé ezen a kettőn kívül, és mivel így kiesett a szállításra vonatkozó ötleteim mindegyike, kénytelen voltam másfelől megközelíteni a problémát. Mi okozhatja a mobok rendellenes viselkedését? Már azon túl, hogy a csomagjaink. Újra odasompolyogtam a raktérhez és belenéztem. Leszegecselt dobozok, négy nagyobb, amit valószínűleg el se bírunk, és egy tucatnyi kisebb. A kisebb dobozokat még át tudnánk juttatni a kocsi nélkül is, teleport Urbusba, majd vissza a kapun keresztül. De a nagyobbak? És a kocsi? Két cselekmény fogant meg a fejemben: az egyik az volt, hogy minden elhatározásom ellenére felnyitom a dobozokat, kiderítem, hogy mi a fene van bennük valójában. A másik meg az volt, hogy üzenek a drága megbízónknak, hogy legyen kedves megoldást nyújtani... vagy elsétálok hozzá. Más kérdés, hogy a kapu túloldalán vár minket az a nyomi fazon és a többi gyerek, nekik meg nem volt kedvem magyarázkodni >.>
- Valakit meg fogok fojtani - mormogtam az orrom alá, majd lenyitottam a menüm egy laza mozdulattal, és a lehető leggyorsabb tempómban előhívtam az üzenetküldő panelt.

Mirika írta:Kedves Zebron! Elakadtunk, a szállítmány nem tetszik a szörnyeknek. Megkönnyítenéd a dolgomat, ha elárulnád, mi van benne, amit a mobok nem szeretnének Urbusban látni. Ezzel együtt egy megoldást is szívesen fogadnék

Angelic Voice

...ééés küldés. Mondjuk közben elő kellett bányásznom a szállítólevelet is, de ez legyen a legkisebb baj. Atoru kérdésére aztán csak megráztam a fejem. Az én képességeimmel itt nem jutunk át.

by **Kokoro** Hétf. Nov. 03 2014, 21:55

Igenis, bólintok. Parancs érkezett, hallani a hangon. Jack is vakkant, értette, szalad a kocsi felé. Én kicsit nyugisabb tempóban teszem. Még nincs rajta mindenki. Felpattanok rá, de csak kapaszkodom. Végül behúzódzkodom, mikor Atoru is megérkezik. Ha kell, segítek neki. Nyújtom a kezem, reszketek. Jackal már bent van, ül a padlón. Fején Norm jókedvűen csipog: indulunk, megyünk, haladunk. Tapintható a jókedvük.
Nem olyan sokáig, mint szeretném. Megakadunk. Mikor kinézek, mobok tömegét látom. Jönnek folyamatosan, megállíthatatlanul. Olyan, mint a tenger háborgó vize. Láttam már álmaimban tengert. Láttam a folyót dühöngeni nagy esőkor is. A tenger sem lehet sokkal másabb. Mennek a fénylő kristály felé. Jack is szeretne odamenni, de nem hagyom. A kezeim közé kapom, hogy ne másszon el. Se ő, se Norm.
Atoru kérdez valamit. Képesség? Mi az a képesség? Oh, persze, már tudom is. Nekem csak az, hogy belebújok Jackalba. Sajnos az nem lesz jó ide. Túl sok a mob. Nem tudjuk őket leütni. Hiába a cselekvés is. Mert újra visszajönnek.
-Én félek...
Reszketek. Nagyon halkan mondom. A gyerekeknek nem szabad még jobban megijedniük. Fogom Atoru ruhájának ujját. Kicsit megnyugtat, fel merek nézni. Nem remegek már annyira. Érzem a melegét, pedig digitális.
Mirika elküldött egy levelet. Nem láttam innen, hogy kinek és mit. Nem merem megkérdezni, verés jár érte. Vagyis, talán nem... de én még félek. Nem tudom, mit szabad és mit nem. Még ki kell tapasztalnom. Meg kell tanulnom. Jackal néz ide-oda. Majd Norm leszáll a fejéről és kis lábaival felmászik az ablakig. Ott ki, és a kocsi tetejére. Elkezd magas hangon csipogni. A mobok felé fordul és csápol a kis lábaival. Mintha mondana nekik valamit. Talán azt, hogy engedjenek tovább minket. Mintha ezt mutogatná. Jackal is csatlakozik hozzá, de ő vakkantgat feléjük.

by **Silica** Szer. Nov. 05 2014, 09:41

Mirika levelére a következő válasz érkezik, szinte azonnal:

Kód:: Tisztelt Leszállító! Nem azért fizetem magukat, hogy az áru után kérdezősködjenek. Szállítsák le sértetlenül és bontatlanul, és megkapják a megígért jutalmat. Zebron

A kedves kis mobok pedig nem akarnak tágítani, a gyerekek viszont akarnak, méghozzá minél jobban tágítani a ti tűrőképességetek határait.
-Naaa! Ezek nem is támadnak! Egy rakat Exp-t szerezhetnénk ha így kezdenénk ölni őket!
-Ingyen looooot!
-Nééééni! Menjünk oda! Ugye odamehetünk és csapkodhatjuk őket? Ugye igen?
És már ugranának is le a kocsiról, ha nem akadályozzátok meg őket...

Ayani fél jutalomért folytathatja a játékot.

Határidő: November 12.

by **Mirika** Kedd Nov. 11 2014, 17:06

Perpillanat a kölykök idegesítettek a legkevésbé. Az ő izgágaságuk az egy dolog volt, és lévén a mobok valóban nem voltak agresszívak, csak az volt a céljuk, hogy eltorlaszolják a kijáratot, ezért nem is féltettem őket. Egyelőre. A fejem inkább amiatt főtt, hogy ezen a lehetetlen helyzeten hogy jussunk túl? Választ a levelemre szinte azonnal kaptam, méghozzá bicskanyitogató stílusban >.> Mármint... nem volt benne semmi sértő, de a hozzáállás barom idegesítő volt. Az ő érdeke is, hogy eljusson a cucc Urbusba. Idióta >.> Nyűgösen nyöszörögtem a kocsi oldalában, és a halántékom dörzsöltem a megoldáson agyalva. Nem segített a szörnyek lármázása, de mindent megtettem azért, hogy kizárjam a morgást, röfögést, csobogást, zümmögést és a többit. Ennyi vacakolás után már jó lenne megkapni a pénzt ezért a munkáért, szóval inkább a dobozok felbontását elvetettem egyelőre. Maradt az, hogy személyesen caplatok el ehhez a Zebrához és megfojtom Neutral

Viszont... a levelek egyike se szólt még arról, hogy a kocsi is kéne. Az egyetlen megoldás, ami az eszembe ötlött, most az volt, hogy a dobozokat átteleportáljuk, aztán szerzünk Urbusban egy kocsit, ezt meg visszavisszük. Szóval első körben megnyitottam a szekér menüjét, hogy kiderítsem, kihez és hová tartozik, majd a raktér felé orientálódtam, és megnéztem, hogy meg tudom-e emelni a dobozokat, milyen nehezek egyáltalán.
- Azon gondolkodom, hogy átteleportáljuk a dobozokat és úgy kerüljük meg a mobokat. Szerintetek? - hajoltam ki a kocsi mögül. Közben azért reméltem, hogy van a többieknek annyi esze, hogy a gyerekeket nem hagyják azért szabadon garázdálkodni Rolling Eyes

by **Atoru** Szer. Nov. 12 2014, 15:23

Tehát senkinek nincs semmilyen használható képessége. Akkor valamilyen más megoldást kell keresnünk arra, hogy folytassuk az utunkat. De vajon mit? Visszaslisszolni a kazamatába nem lenne túl szerencsés, hiszen ott is vannak mobok, nem kevesen. És ők még ránk is támadnak, míg az itteniek meg sem mozdulnak, csak korlátoznak a mozgásban. Jobban mondva, ha jól látom, csak a lovaskocsit korlátozzák, és minket nem tudnának. Hm…
Ám ezen nem töprenghettem sokáig, mert a gyerekek hirtelen vérszemet kaptak, és egyből mobokat akartak ölni, mert azok úgyse támadnak vissza. Még az a szerencse, hogy az egyik ajtóban álltam, így arrafelé nem jöhettek ki, és beszóltam nekik az ablakon.
- Nem, arról szó sem lehet. Nem tudhatjuk, hogy ez nem egy csapda. Vagy szerintetek miért lenne ilyen alacsony szinten ennyi és ilyen erős mob? Lehet, hogy most nem támadnak, de mi lesz, ha csak akkor támadnak vissza, hogyha mi is letámadjuk őket, hm? Elbírnátok egy tizenötös szintű mobbal? Esetleg egy annál erősebbel? Mert ha nem, akkor inkább maradjatok belül. – mondom nekik. Most az sem érdekel, ha gonosznak fognak tartani amiatt, hogy ilyeneket mondtam nekik. A biztonságuk az első, nem az, hogy vakon a moboknak rontsanak. Ha máshol lennék, és nem a SAO-ban, akkor még azt mondtam volna nekik, hogy oké, menjetek, nagyobb bajotok nem eshet. De ez a SAO, ahol igenis eshet nagyobb baja az embernek, tehát nem engedhetem el őket, akármennyire is mennének.
Közben Miri-nek támadt egy ötlete. Elgondolkodtam igen, ez beválhat.
- És Miri, mi lenne, ha mindenki rakna el néhány dobozt az inventory-jába? Ahogy látom, elférnénk a mobok között, vagy ahogyan mondtad, át is teleportálhatunk. – mondom a lánynak. Az egyik ötletnek be kell válnia. Már csak az a kérdés, hogy vajon az egyes boss-nál volt-e kristályhatástalanító mező, vagy sem. Ez gondolom ki fog derülni, ha majd kipróbáljuk.

by **Kokoro** Pént. Nov. 14 2014, 15:35

A mobok nem figyelnek rájuk. Norm visszatér Jack fején ülve. Szomorúan ingatja apró fejtorát. A sakál is csalódottnak tűnik. Lóg az orra.
A gyerekek életre kelnek. Megfogom a Pókember mintájú maszkom. Nem szabad lemenniük. Nem szabad szembeszállniuk velük. Még én is gyenge vagyok hozzá. Őket szétszednék. Atoru is rájuk szól. Én megfogom a karját. A gyerekek felé fordulok, mosolygok. Kedvesen, nem szélesen. Barátságosan. Hisz csak gyerekek. Természetes, játszani akarnak. Mint nálunk. Csak nálunk verés jár érte. Mivel az hangoskodással jár. Nem szabad hangoskodni. Soha, semmikor. Néha mégis volt. Meg is büntették az illetőt. A gyereket. A kamaszt. A felnőttet. Sötét szoba. Ostor. Pofon. Ételmegvonás. Takarítás. Kötözés.
-Nyugodjatok meg és figyeljetek egy picit.
Nálunk nem tűrik a hangoskodást. Nálunk fegyelem van. Sosem értettem egyet vele.
Ezek a gyerekek azt nem tapasztalták meg.
Már tudom. Látom. Ők mások, mint mi voltunk. Ők hangosak. Merészek. Tanítani kell őket. Kedvesnek kell lenni. Akkor is betartják a szabályokat. És majd megjutalmazom őket. Veszek nekik cukorkát. Fagyit. Hisz itt nem kell lopni.
-Ismeritek a mondást, hogy sok lúd disznót győz? Nézzétek meg, hányan vagytok ti, és hogy ők hányan vannak. Ők a ludak, ti pedig a malackák. Ha közéjük ugrotok, le fognak győzni benneteket, és akkor a szüleitek...
Szülők...
-...nagyon szomorúak lesznek. Meg... én is az leszek.
Jackal nyüszögve dörgölőzik a lábaimhoz. A szoknyámhoz. Norm kicsit megérinti az anyagot. Kedvesen néz fel rám. Én a gyerekekre figyelek. Miri és Atoru terveznek. Ayani és Aidor csendben van. Én nem tudom, mit tehetnék még. Szóval tartom a gyerekeket, ha kell. És majd viszek dobozokat, ha kell. Csak...
jussunk ki innen.
Épségben.

//Azért nyugodtan megvárhatod őket Smile

Én holnaptól tűnök el úgyis hétfőig ^^ //

by **Kusumi Ayani** Pént. Nov. 14 2014, 18:46

Bólintok, ahogy Miri utasított, és szépen sorjában healőzködni kezdek. Figyelek, hogy nehogy túl kevés HP-juk maradjon, és ha 2. skillem nem lenne elég, akkor saját pontjaimat áldozgatom fel e nemes célért… amúgy is van egy kevés… és hát most komolyan én fogathajtóként most úgyse fogom túlságosan elhasználni az életeim nagy részét, és most amúgy is a szekérre kell koncentrálnom. Ahogy adta is a jelet jelzek a lovaknak és tűzrózsának, és go neki indulunk is… Elején minden jó szépen elgázoljuk őket, és jó pár a kocsi alá is szorul, ám mintha olybá tűnik ez a terv is hiába való, mint ahogy az én kristályos dolgom is. Mindazonáltal visszamentünk a helyünkre a kocsival együtt és jött is a megbeszélde. Miri szavaira viszont csak elhúzom a számat… remélem, nem arra céloz, hogy ez az egész az én hibám. Bááár valamilyen szinten az is. Azonban rögtön meg is hallom Kokorcsak suttogását. Szomorúan nézek rá, ám túl kevés időm maradt reagálni, ugyanis jöttek a kérvények a következő tervre. Meghallgattam mindenkit, majd leugrok a szekérről.
- Ti ketten ide vissza! - szólok a piciknek – Ez nem játék. És ha nem is támadnának, vissza van egy oylan érzésem, hogy nem lootolnak semmit, különben mindenki idejönne érte. maradjatok nyugton, míg a csomagokat elvisszük, és ha utána még mindig itt lesznek a tiétek a préda. – mondom, majd ha nem hallgatnak rám, odamegyek hozzájuk, és suttogva mondom nekik – Szegény Kokoro mit szólna hozzá, ha azt látná, hogy a bátor fiúkat csak a vagyon érdeklik, és a feladatot, és őt magát hátrahagyjátok?
Végül egy-egy finom tockost adok nekik, és visszasétálok Kokorohoz, és finoman átölelem.
- Ne aggódj. Nem fog senki sem meghalni.
Rámosolyodok, és megdörgölöm a fejét. Odasétálok a raktárhoz, és az egyik random dobozt megpróbálom elrakni felszereléseim közé, illetve ha még bírok el, akkor még párat. Majd megindulok a mobok felé, és ha bárki megállítana, csak odaszólok.
- Mi haszna van, ha itt tökölünk egész nap? Kockáztassunk. Miri nyomj rám kérlek a burkodat, hogyha rám is támadnak healődjek. Ato készülj fel, ha bármi baj történne, ki tudj húzni ha, leterítenek. Ha valakinek van Hullám Kristálya az sem jön rosszul.
Majd megindulok a mobok felé. Szépen lassan, ha támadnának, akkor vissza tudjak hátrálni, ám ha nem akkor megpróbálok átsétálni közöttük egészen az ajtóig.

by **Silica** Pént. Nov. 14 2014, 21:26

Mirika a tulajdonjogok közül azt bogarászhatja ki, hogy mind a dobozok, mind a kocsi a megbízótokhoz tartozik. A gyerekek ugyan húzzák a szájukat, amiért nem engeditek őket farmolni, de egyelőre még szót fogadnak. Ayaninak sikerül kihúznia egy kisebb dobozt, a nagyobbakhoz már súlyemelés jártasság kellene. Az inventoryba azonban nem tudja elhelyezni, mivel a rendszer folyamatosan letiltja azzal a kijelentéssel, hogy a tárgy nem képezi a tulajdonát, így nem helyezhető el az eszköztárában. Ahogy azonban a kezébe veszi, a mobok rohama, értsd zombi módon való lassú közeledése megindul, és bár támadni továbbra sem támadnak, kezeikkel, csápjaikkal, vagy azzal amijük éppen van, erősen próbálkoznak elszedni a lánytól a dobozt.

Határidő: November 21.

by **Atoru** Csüt. Nov. 20 2014, 15:36

A gyerekek lenyugodtak. Egyelőre. De nem lehet tudni, hogy mikor kezdik el újból ezt a lootra éhes akciójukat. De úgy látszik, hogy hatottunk rájuk. Bár meglehet, hogy én egy kicsit eltúloztam a dolgot, és túlságosan is kemény voltam velük. ^^" De remélem, hogy nem haragszanak rám annyira, hiszen mégiscsak az épségükről volt szó.
- Rendben, Ayani. o7 - mondom a lánynak, miközben nézem, hogy mire készül. Tehát kipróbálja, hogy mennyi dobozt tud eltenni magához, értem. De ahogyan látom, sok dolgot nem tud felemelni, tehát nincs Súlyemelése. Hm-hm... És nem tudja elrakni sem, ahogyan látom. Ez bizony kár... Na de várjunk csak... Ez mi? O.O
Meglepődötten figyelem, ahogyan a mobok szépen lassan Aya felé indulnak. Ennek a fele sem tréfa. Gyorsan cselekedni kell! De mit tehetnék? Kicsi még a szintem... Nem érdekel! Most éppen Ayanit vették támadás alá a mobok, így ezt kötelességem megtenni! Akkor mégis miért habozok?
Úgy látszik, megváltoztam. Régebben, amikor ilyen helyzetbe keveredtem, legyen szó ismeretlenről, vagy ismerősről, mindig kész voltam feláldozni értük az életem. Akkor most miért hezitálok? Talán azért, mert már féltem az életem. Félek, hogy meghalok... Nem, nem ettől félek. Inkább attól, hogy ezzel csalódást és fájdalmat fogok okozni az ismerőseimnek. De akkor is, ha egy barátom bajban van, segítenem kell neki!
Így aztán Ayani elé ugrottam, és talán még néhány szörnyet is megpróbáltam levágni, akik már elég közel kerültek Ayanihoz. Nem tudom biztosan, a pillanat hevében nem nagyon figyeltem.
És a szörnyek sem figyeltek rám, mert néhányan csak egyszerűen ignoráltak és kikerültek.
- Ez így nem lesz jó... - motyogom magam elé, majd Ayanihoz fordulok. - Aya, nem tudsz még egy olyan mobvonzó kristályt idézni? De mondjuk nem a közelbe, hanem valahova távolabb? Akkor talán nem jönnének. - adok ötletet a lánynak, miközben tovább vágom azokat a szörnyeket, amik megpróbálnak közel kerülni hozzá. Azonban néhányuknak igen nagy az ereje, és sokkal nagyobb a szintje, így nem sokára kifáradtan féltérdre rogyok. De gondolom a többiek is beszállnak a "mókába" és segítenek. Mindenesetre, amint kipihentem magam, már kezdem is újra a támadást.

//Ütök és vágok minden mobot, amit csak elérek//

by **Kokoro** Pént. Nov. 21 2014, 14:01

//Ez most nyögvenyelős lesz... Embarassed

És 250 sem lesz, ez csak 189. A következő poszttal ha megengeded, akkor kipótolom Embarassed

//

Nem mennek sehova. Megértették, hogy még nem szabad. Hogy egyáltalán nem szabad. Elmosolyodom, egy picikét. Alig láthatóan. Figyelem a többieket. Mirika nagyon gondolkodik. Ayani pedig elkezd emelgetni. Nem nagyon megy neki. Nekem menne? Nem hiszem. Maradok a helyemen. Ölbe tett kézzel figyelem.
A mobok elindulnak feléje. A dobozra fáj a foguk. A rakományt akarják. Hiba volt erre jönni. Hiba volt az ötletem. Nem lesz több ötletem.
Atoru leugrik. A mobokat kezdi ütni. A gyerekekre nézek. Biztosan ők is menni akarnak emiatt. Hogy miért ütheti őket Ato, ők pedig miért nem. Felállok a helyemről, Atoék felé nézek.
-Izé...
Túl halk...
-Szerintem hagyjátok abba.
Nagyon halk. Jackal vakkant egyet, hogy figyeljenek rám.
-Rakd vissza a dobozt. Ne üsd a mobokat. Ne idézz kristályt. Rossz ötlet. Rossz ötlet volt előbb is.
Pipacspiros az arcom. Meleg és nehéz. Fejembe szállt a vér. Nagyon félek, hogy le fognak szidni. Meg fognak büntetni. Mirika felé fordulok.
-Vissza kéne fordulnunk... más utat keresni... vagy...
Az ajkamba harapok. Ki merjem mondani? Ne merjem kimondani? Mit tegyek?
-Amit tudunk emelni csomagokat... kétfelé terelni őket. A mobokat. És a résen átmenni a többivel. Azt hiszem. Talán...
Összehúzom magam. Nem akarom, hogy kiabáljon. Kiabálni fog. Ez nagyon rossz ötlet. Nagyon-nagyon rossz ötlet.

by **Mirika** Szomb. Nov. 22 2014, 18:04

Hát ez... ez nehezen volt hihető számomra facepalm

Ott volt az ötletem, tök egyértelmű: fogjuk a dobozt, átteleportáljuk, aztán visszasétálunk az urbusi kapun ide, a kazamatába, ami max öt perc séta. Tiszta sor, nem? Erre jön Ayani, kiemel egy dobozt, és elkezd vele sétálni a kapu felé Neutral

Atoru meg még csatlakozik is hozzá facepalm

Nem... nem értettem, hogy mi zajlott le a fejükben, ez teljesen esélytelen volt, így sose jutunk át.
- Ayani, mondom, hogy teleportáljunk! - szóltam rá a lányra most egy kicsit türelmetlenebbül, majd fáradt sóhajt hallattam. A nagyobb dobozokat nem bírta el se ő, se én, azokhoz több ember kellett volna, de nem tudom, hogy megvalósítható-e az, hogy ketten-hárman teleportálunk, és a doboz szépen jön velünk. Móóó, esküszöm, lassan a hajam fogja bánni ezt a vacak megbízást >.> Na és ekkor jött Kokoro, aki magához képest szokatlanul beszédessé vált, mi több, akaratossá és határozottá, még úgy is, hogy közben majdnem megmértem a lázát, annyira belepirult o.O Nem voltam benne biztos, hogy teljesen jól érzi magát, de mivel betegség itt nincs, ezért okafogyottá vált a lázmérés is, ugye.
- Nem nagyon van más út :/ - húztam el a számat, viszont amit ezután mondott, mármint az ötletében, abban volt némi ráció. Talán ha a dobozokkal tereljük őket, akkor nem fognak a kijáratnál újabbak érkezni a helyükre... remélem...
- Ez jó, szuper ötlet, Kokoro-chan! - nevettem fel, és máris kiemeltem egy kisebb dobozt a raktérből - Ayani, indulj el balra, én megyek jobbra! Kokoro, te fogod vezetni a kocsit! Akár átjut a kocsi, akár nem, amint eldől a dolog, teleportálunk! Vetted, Ayani? - álltam neki kiosztani a feladatokat. A fiúknak külön nem szóltam, de az mindegy is volt, talán még jobb is, ha csak a gyerekek maradnak a kocsin, mert akkor könnyebb és gyorsabb lesz az átjutás, ha átjutunk. Átsétálni meg bármelyikünk át tudna Rolling Eyes

Mindenesetre kivettem egy dobozt, és óvatosan, nehogy elejtsem, elindultam az Ayanival ellenkező irányba.

by **Kusumi Ayani** Szomb. Nov. 22 2014, 22:03

Sajnos nem sikerült eltennem a dobozokat, így viszont maradt a B terv, azaz manuálisan, kézbe kezdem el vinni a dobozokat. Naná…. mindig ez van…. Mindig ilyenkor jön a kavar. A mobok megindulnak felénk, pontosabban felém, és nem is hagynak gondolkodni. De ez olyan rohadtul jellemző. Na mindegy… ha lúd legyen kövér. Persze Miri számon kért, és jó jogosan is. De hát, na… ezt is meg kellett próbálgatni Kokoro riadalmait is megértettem, ám a taktikájával nem értettem egyet. Szerintem már nem sok mindent segítene, hogyha visszaraknánk. Bár kitudja. Viszont Miri utasított tovább. Ato megpróbált védeni engem, a másik két fiút meg nem láttam mit csinál, én közben meg próbálok Miri utasítása szerint egyre jobban elterelni a mobokat a kocsitól. Remélem ezzel sikerült kiütni a respanot, vagy hamarosan leolvasztjuk a rendszert… Tényleg ha sikerülne leolvasztani vajon kijutnánk épen? Vagy mibelőlünk is zombik lennének? Esetleg meghalna mindenki… inkább ne próbáljuk meg. Azonban nem veszem le szemem Mirikáról. Nem vagyok biztos, hogy magam jól időzítenék, így inkább megvárom, hogy jelezhessen. Ha Kokoro még mindig aggódna. Egy nyugtató pillantást vetek rá, de haladok tovább, hisz nem érhetnek el a mobok. A közelembe lévőket Ato remélhetőleg lecsapja, így viszont Tűzrózsának Mirit kellett védenie, aki egy-két figyelmeztető nyerítést is leadott, ha egy-két mob elkerülte volna a figyelmét, és a lány felé vette az irányt. A kát srácnak remélem, van elég esze, hogy megvédjék a szekeret, ha azt is megtámadnák, de ha azt látom, hogy Kokoroékat ellepnék, a lények felkiáltok.
- Lányok, fiúk teleportáljatok gyorsan! – kiáltok rémülten, hisz nem akarom egyikük halálát sem, még tízszer több jutalomért sem.
Ám ha minden nyugisan megy, akkor amint Miri jelez, máris lerakom annyi időre a dobozt, hogy elővegyem a kristályt, majd ismét kézbe véve a tárgyat teleportálhassak.

by **Silica** Vas. Nov. 23 2014, 07:04

Bármennyire is ijesztőnek tűnhet, a szörnyikék egyáltalán nem akarnak megtámadni titeket, nem is védekeznek, még amikor Atoru elfárad Ayani védelme közben, akkor is csak kikerülik őt. Ugyanígy tesznek mindőtökkel, kizárólag a dobozok megkaparintása a céljuk, bár mivel Ayani szerencsére, talán jó neveltetésének hála visszazárta a postakocsi ajtaját, így afelé még nem indulnak meg, hogy az ott lévő rakományt is megszerezzék, kizárólag az vonzza őket, amit látnak. A jó hír azonban az, hogy úgy tűnik, Kokoro zseniális terve valóban zseniális, hiszen ha meg nem is szűnik a respawnolás, de mivel már az ajtóból is két irányba indulnak el a szörnyikék, gyengül annyira a sorfal, hogy a kocsival áttörhessétek. Persze ezzel sem lesz minden tökéletes, a kazamata kijárata nem védett területre vezet, és úgy tűnik a fogadóbizottság számára sincs határ húzva ott, így az angry mob ( Very Happy

) egyszerűen követi a kocsit kifele. Viszont eközben ugye mindenki más még bent van… és mi lesz Aidorral, akit úgy látszik annyira lesokkolt a látvány, hogy megdermedve, összekuporodva reszket az egyik sarokban? Rolling Eyes

Határidő: November 30.

by **Kokoro** Hétf. Nov. 24 2014, 14:09

Nem... nem kapok ki. Nem szidnak le. Nincs ostor. Nincs hangos szó. Csak mosoly, széles mosoly. Mirika arcán, megdicsér. Meglepődök. Én... nem erre számítottam. Reszkettem, féltem. Most viszont a testem mellé esik a kezem. A szám is tátva maradna.
"Ez jó, szuper ötlet, Kokoro-chan!"
Elmosolyodom. Lehajtom a fejem, hogy ne lássák. Köszönöm. Köszönöm szépen.
Új érzés. Mi lehet ez? Megtelik tőle a szívem és hevesen dobog. Mint mindig, ha Aidorra vagy Atorura nézek.
Jackal és Norm a bakra pattan. Én is oda szaladok, leülök. Megfogom a kantárt és felkészülök. Törnöm kell, kitörnöm. Segíteni nekik minden erőmmel. Megnézem, hogy megvannak-e. Atoru is jöjjön vissza. Aidor szinte reszket. Merjek mosolyogni? Tudjátok, olyan bátorítóan?
Merek. Bólintok is felé. Majd vissza a lovakhoz. A gyerekek is rendben vannak. Másszon fel mindenki a kocsira. Ayani és Mirika kétfelé indul. És...
...utánuk a mobok is. Tényleg működik. Ezt képzeltem magam elé.
Hihetetlen.
Meglódítom a gyeplőt. Induljanak a lovak. Megindulnak. Gyakoroltam odakint. Még Ayani mellett. Hisz én is vezethettem idefelé. Most megint vezethetek. Átmegyünk a mobokon. Ha kell, nagyobb mozgásra ösztökélem őket. Épségben kell maradnia a csomagoknak.
Átérünk. A második szinten vagyunk. Közel a célhoz. A mobok jönnek utánunk. Ez már nem baj. Nem előttünk vannak, hanem mögöttünk. Még menjünk jó sokat, előre. Talán lemaradnak maguktól. Ha már a helyükön a csomagok, talán leállnak. A megbízó. Ő biztos tudja, mi a teendő majd velük. És biztonságos terület. Oda nem mehetnek majd be.
A gyerekekre kell vigyázni. Nehogy bajuk essen. És hol a lovag? Aki velük volt? Vajon merre lehet? Elfelejtettem, hol is kell lennie. Vagy mondta egyáltalán úgy, hogy halljam?
Ha megérkezik Mirika, felé fordulok. Meg is állítom a kocsit, ha vissza akarnak pakolni. Majd akkor indulunk tovább, ha azt is mondja, hogy mehetünk. Kinyitom a szám, de még nem jön ki rajta hang. Megpróbálom még egyszer.
-Az a.... lovag... a gyerekekkel... ő hol is lesz...?
Majd lehajtom a fejem. Pirulok.
-És bocsánat... ha tiszteletlen voltam... odabent.
Pillantok a kazamata kijárata felé. Ki kellett mondanom. Bocsánatot kellett kérnem. Nem tudom, az voltam-e. Nem tudom, megbántottam-e. Így illik. Tudom. Még egyszer körbenézek. Mindenki rendben van? Mindenki megvan?

//Elméletileg pótolva, ellenőrizz, ha mégse, akkor szólj és még rakok bele :3 //

by **Atoru** Vas. Nov. 30 2014, 20:30

A mobok még mindig csak jöttek és jöttek, és egyszerűen nem akartak elfogyni. Ami pedig eléggé nagy gond, ugyanis Ayani most nem tud támadni, mert teli van a keze.
És ekkor jött Miri remek ötlete: váljanak szét, így kétfelé húzva a mobokat. Erre mondjuk én is gondolhattam volna, de sajnos most azt láttam fontosabbnak, hogy Ayani biztonságban legyen, így nem nagyon gondolkodtam. De akkor lássuk, hogy mennyire működik ez az egész.
Érdeklődve figyeltem, hogy mekkora hatással van a mobokra az, hogy egyszerre kettő célpontra is kel menniük. Így persze – logikus módon – kétfelé váltak, és egyik felük Mitri felé támadt, a másik pedig Ayanit akarta elkapni. Persze Aya elővigyázatos volt – gondolom, – hiszen Tűzrózsa egyből Miri mellett termett, hogy biztosítsa a biztonságát. Ezek szerint akkor rám maradt Ayani védelme. Vagy…
Odanéztem a kocsira, és Kokoro engem figyelt. Vajon most azt szeretné, hogy menjek én is vissza a kocsira? Talán. De Ayaninak szüksége lehet segítségre. Nem hagyhatom csak úgy itt a mobok között.
Így aztán az mellett döntöttem, hogy maradok, és segítek irtani a szörnyeket. Így ezt is tettem egy darabig. Aztán szépen lassan eltűnt a legtöbb mob Ayani közeléből, így aztán – gondolva, hogy meglesznek – kimentem Kokoro-hoz, hogy megnézzem, nem csináltak-e semmi hülyeséget a gyerekek, amíg vele maradtak egyedül. Mondjuk, most egy kicsit csodálkoztam. Én leugrottam a lovas kocsiról, hogy kaszaboljam a pixelvadakat, de ők nem jöttek utánam, sőt, nyugton maradtak, bent, a kocsiban. Ez nekem több mint különös. Mi van akkor, ha tényleg csak egy szélhámos csapat, akik kiadták magukat kisgyerekeknek, de közben nem is azok?
Ezt végig gondolva, a kijárathoz vezető néhány métert már futva tettem meg, míg oda nem értek a kocsihoz, hogy megbizonyosodjak Kokoro biztonságba felől.

by **Kusumi Ayani** Hétf. Dec. 01 2014, 18:59

A dobozok kezdenek pokoli nehéznek tűnni. Lassan már azon gondolkodok, hogy cserélek Atoval, és inkább én gyakalom a lényeket. Hisz mégiscsak a férfiaknak illő volna kivenni egy fáradt lány kezei közül a nehéz dolgokat. Bár akkor Miri kezéből meg Aidornak kéne. Mikor oda-oda pillantok, viszont azt veszem észre, hogy szegény fiú teljesen be van pánikolva. Ejj szegény kölyök. De most mégsem mehetek hozzá oda vigasztalni, hisz dobozostul kéne ahhoz, és akkor lenne egy kis hátsó társaság is, akik lehet, nem javítanának a helyzeten. Így inkább csak mentem előre, szinte már leszakadó kézzel. Végül, csak akkor pillantok hátra, amikor hallom a kocsi zötykölődését, ahogy áttör a mobok során. Bár fellélegzek, ahogy a kocsi át ér, én még nem álltam meg. Ato már indult tovább, de odakiáltok neki.
- Ato ne oda. Gyors ki próbálok a csomagokkal teleportálni. Ha esetleg a csomag itt maradna, akkor kapd fel, és vidd biztonságos helyre. Ha nem maradt, akkor menj Mirihez, és vedd át tőle az ő részét, és teleportálj te is. Miri meg akkor tudja védeni a szekeret. Így a nagyobb szintű vörösektől sem kell tartani, ha mondjuk Miri és én elmennék, és esetleg a biztonságos körzetig még megtámadnák a szekeret. Miri. – kiáltok oda a lánynak is, persze eddig oylan hangosan beszéltem, hogy ő is hallja – Megfelel így? – kérdezem tőle, továbbra sem állva meg, majd ha bólint, akkor a máris készítem elő a kristályt, majd teleportálok.
- Teleport, 2. szint: Urbus. – mondom ki a koordinátákat.
Remélhetőleg minden gond nélkül megérkezek a dobozokkal, és ha meg is vagyok, ezzel a dobozt lerakom a teleport kapu mellé, és Tűzrózsával az oldalamon (aki értelem szerűen velem teleportált), kicsit leülünk a doboz mellé, hogy szusszanjunk egy keveset.

by **Mirika** Kedd Dec. 02 2014, 14:06

Úrrá lett rajtam valamiféle gyerekes öröm, amikor megláttam, milyen következménye lett végül Kokoro ötletének. Ha nem lett volna tele a kezem a dobozzal, tuti a levegőbe is csapok, így azonban csak egy széles vigyorral tarkított, diadalittas bólintás maradt nekem. Nem volt könnyű a doboz, de elevickéltem vele, és Tűzrózsának hála nem is tudtak túl közel jutni hozzám a mobok. Így aztán elégedetten figyelhettem, ahogy a szekér végre áttöri a sorfalat és kiszabadul a csapdából, kijut a kazamatából épségben és majdnem teljes egészében. Csak ez a két doboz hiányzott, amit mi cipeltünk Ayanival. Már csak azt kellett megvárnom, hogy a lány elteleportáljon, és végre végzünk ezzel a nyavalyás megbízással. Hiszen innen már sétagalopp lesz eljutni a címhez, nem? Rolling Eyes

- Nem-nem! Atoru, menj a kocsi után, ne hagyd magára Kokoro-chant! Te meg szedd már össze magad, Aidor! Nyomás utánuk! >.> - förmedtem rá a sarokban kuporgó srácra, majd letettem a dobozt a földre egy kicsit, hogy a kristályomat kézbe vehessem. Hozzáfogtam a dobozhoz, és úgy emeltem fel újra azt a vackot. Tűkön ülve vártam, hogy Ayani végre elteleportáljon a saját dobozával, és amint kiejtette a varázsszavakat, én is hozzáfogtam ehhez a rettentő bonyolult művelethez, amit ennek a két szónak a kiejtése jelentett Rolling Eyes

- Teleport, Urbus! - és kékesfehér fény, és eltűnés, és feltűnés, és kíváncsiság, hogy a másik csapat gyerek és a lovagjuk ott van-e egyáltalán a főtéren, vagy felszívódtak a francba? Kicsit tovább tartott az út, mint arra számítottam, de azért csak nem léptek olajra Rolling Eyes

Viszont akárhogy is van, ez most nem az az idő volt, amit magyarázkodással kéne tölteni.
- Ayani, te maradj itt, én visszamegyek a kocsihoz - bíztam rá a lányra az árut - remélhetőleg nem maradt ott Rolling Eyes

- és azzal a lendülettel már szaladtam is ki a városból, a kazamatát és a városhatárt összekötő nem túl hosszú útra, hogy megleljem a többieket, és esetleg segítsek nekik.

by **Silica** Kedd Dec. 02 2014, 15:29

Nya akkor a fejlemények:

Nem, a dobozok nem teleportálnak veletek, azok ott maradnak a teremben, mobok harmincadjára.

Atorunak igaza van, a kocsiban ülő gyerekek feltűnően csendesek, és ha a gyerek csendes, ott tuti valami turpisság van...

A lovag úrfival és a maradék gyerekekkel Mirika fut össze, mindegyik kezében egy nagy tölcsér fagyi van, és nyugodt tempóban sétálnak a kazamata kijárata felé.
-Aszittem mán sosem érnek vissza. Valamit kellett adnom a kicsiknek, hogy ne rosszalkodjanak, és fagyizó meg csak a városban van. Magácska hun hagyta a csapatát... meg a többi gyereket, akit magukra bíztam?
Egy percre sem tűnik úgy, hogy nagyon aggódna, inkább cukkoló a kérdése.

Határidő: December 7.

by **Kokoro** Szomb. Dec. 06 2014, 16:22

Mirika nincs.
Ayani nincs.
Aidor nincs.
Atoru nincs.
Én vagyok. És a gyerekek. Jackal és Norm.
Megállítom a kocsit. A lovak rosszallóan prüsszentenek. A földet kaparják a patáikkal, egyikük a fejét rázza. Jackal és Norm leugrik a bakról. Hátranéznek a kijárat felé. Én is megteszem, miután leraktam a kantárt. A lovak nyugodtak, nem fognak elmenni.
-Hamarosan ott vagyunk.
A gyerekeknek mondom. Megérintem az ajtót a kezemmel. Figyelem a kijáratot. Kijön rajta valaki? Mi lehet odabenn? Vajon minden rendben? Már elteleportáltak volna? Itt hagytak... egyedül?
Megjelenik Atoru. Megdobban a szívem. Olyan erős, mintha ki akarna ugrani a mellkasomból. Arcomra széles mosoly terül. Megkönnyebbültem. Az arcom forró és vörös, ahogy figyelem a lépteit. Ahogy közeledik félem. Reszketek, de ez más. Nem olyan, mint eddig. Nem félek. Én...
Örülök.
És boldog vagyok.
Elengedem a kocsi oldalát. Közelebb lépek, de nem merek többet menni. Nem akarom, hogy baja legyen a kocsinak. A szállítmánynak. A küldetésnek. Atoru felénk jön. Egyre közelebb ér. Egyre izgatottabb vagyok. Volt egy rajz az egyik könyvben. Széttárom a kezeimet, mikor közel ér. Előre dőlök és átölelem. A ruhája érintése. A meleg. A súly. Az akadály.
-Megijedtem...
Jack és Norm a gyerekekre figyel. A sakál kinyújtja a nyelvét. Liheg, mert meleg van. Még meleg van. Elengedem Atorut. Ránézem, az orrára, a homlokára, az orcájára.
-A tö-többiek? A városban?
Megvárom a választ. Aztán visszalépek a kocsihoz. Norm és Jack a bakra ugrik. Követem őket, mászva. Atorut is megvárom, hova száll. Nagyon örülök. Mosolygok. Fáj az arcom tőle. Még sosem mosolyogtam ennyit. Minden rendben, hátranézek. A gyerekek is jól vannak. Elindulunk a város felé. Az út mutatja, merre van.

by **Atoru** Szomb. Dec. 06 2014, 19:40

~Most mit csináljak?~ futott át a kérdés az agyamon. Ayani azt mondta, hogy maradjak itt, mivel lehet, hogy a csomagok ott fognak maradni. Ezzel szemben viszont Mirika azt mondta, hogy inkább Kokorohoz menjek. És mivel én is arra szerettem volna menni, így már ketten voltunk egy ellen.
- Vettem, Miri! – mondtam a lánynak és már el is kezdtem menni kifelé. Persze még a kijárat előtt elkaptam a teleportálásuk hangját, legalábbis Ayaniét. És ugyebár közben volt az a bizonyos gondolatmenetem, miszerint a gyerekekkel valami gond lesz. Emiatt aztán futottam kifelé, és mire Kokoro-hoz értem, már lassítottam, mert kezdtem megnyugodni és végül oda is értem hozzájuk.
És ekkor történt a meglepetés. Már odafelé is láttam a nagy mosolyt az arcán, de ebben még nem láttam semmi különöset. Aztán egyszer csak, amikor odaértem, megölelt. Persze ebben sincsen semmi különös, csak… meglepő volt, és nem tudtam, hogy mit szóljak erre. Persze észbe kaptam, és én is átöleltem őt.
- Ne aggódj Kokoro, nem lesz semmi gond. – mondom a kislánynak. Aztán elengedem. Én pedig úgy érzem, hogy menten elvörösödök. Nem mindenki szokott csakúgy ölelkezni, ebben a játékban pedig egyenesen ritkán szokott előfordulni. De ez most nekem is jólesett. Ezután egy gyors pillantást vetettem a gyerekekre, hogy minden rendben van-e velük, majd utána Kokoro kérdésére felelek.
- A többiek? Lássuk csak… Ha jól láttam, akkor igen, elteleportáltak a városba. – válaszolok neki. - Szerintem az lenne a legjobb, ha mi is elindulnánk a város felé. Mit szólsz hozzá? – mondom mosolyogva Kokoro-nak. – Viszont… Lenne egy kérésem. El tudod egyedül vezetni a kocsit? Mert akkor én addig vigyáznék a gyerekekre, hogy ne essen semmi bajuk. Nagyon hálás lennék, ha ezt megtennéd. – mondom a kislánynak. Nem bízok ezekben a kissrácokban. Valami nem stimmel velük, csak nem tudom, hogy mi… Ezért jobb lesz, ha szemmel tartom őket.
Ha semmi nem jön közbe, akkor felszállok a kocsi oldalára, és intek Kokoronak, hogy indulhatunk. Menet közben egyik szememet a gyerekeken tartom, a másikat pedig a környező tájon. De ez se volt olyan könnyű, ugyanis a kocsi másik oldala számomra egy vakfolt, és onnan most teljesen védtelenek vagyunk. Így csak remélni tudom, hogy semmi nem jön közbe, amíg be nem érünk a városba.
És azért, hogy a gyerekek se tudjanak semmi váratlant csinálni, kérdezgettem tőlük dolgokat.
- És tényleg, srácok, hol találkoztatok Lancelot-sannal? – erre egyébként is kíváncsi voltam. Nem tetszik nekem az a férfi, így a gyerekekben sem bízom meg annyira. De így talán nem fogok annyira bizalmatlankodni velük szemben.

by **Kusumi Ayani** Vas. Dec. 07 2014, 11:41

- Teleport, 2. szint: Urbus. – kiáltom magam végül.
A kék pixelek körül ölelik testemet, és végül már össze is rakódtam. Fújok egyet, ahogy megérkeztem… ám kicsit könnyebbnek érzem magamat, mint kéne. És nem is kellett sokáig várnom arra, hogy rájöjjek miért. Miri is beérkezett közben, én meg elhúzom a számat látva, hogy nála sincsenek a ládák.
- Iszkiri vissza izibe. – mondom végül.
Így hát teljes sebességgel megindulok az 1. szint kazamatájának kijárata felé. Tűzrózsa ott lobogott mögöttem, nyugtalanul. Ahogy ő is, én is bajt szimatoltam, és hát valljuk be, most ebben a helyzetben ki nem… 2 doboz kiesett, és mi meg most szaladunk vissza a többiekhez. Remélem azért Miri nem lassul le annyira, hogy ne hagyjon le túlságosan, ha mégis odakiáltok neki:
- Menj, majd beérlek.
Végül csak megérkezünk. Meg is pillantom a lovag csávót, meg a többi gyereket. Egy-két ellenséges pillantást vet a pici paci a lovag fele, de halad tovább. Ha nem állják utunkat, akkor én szépen futok tovább. Tuti minden jó lesz… Kokoroék épségben átjutottak… mindegyikük ott van… épségben… még Aidor is. Nincs bajuk erősek ők. Tudnak vigyázni magukra… Kokoro is erős. Meg ügyes, és okos. Tuti nincs bajuk. Jaj kérlek istenem, csak legyen igazam. A hátrahagyott csomagok már nem is érdekelnek, de kérlek, csak legyenek jók… Viszont az biztos, hogy se én se Miri nem örülünk majd, ha elállják az utunkat esetleg a lovagék. Hallgatózásomat azért akkor is bekapcsolva hagyom, ha esetleg mindenképp továbbjutunk. Nem akarok meglepit… de most komolyan, most én vagyok paranormális, vagy tényleg készül valami? A francba már, az idegességemmel.

by **Mirika** Kedd Dec. 09 2014, 18:29

// Bocs a késésért, egy hetes határidő volt a fejemben, nem vasárnap xD //

Az egyik pillanatban még majd' megszakadtam a doboz súlya alatt, a másikban pedig már könnyednek és légiesnek éreztem magam. A kettő között mindössze egy teleportálásnyi idő telt el. Tök jó, hogy súlytalanná teszi a dobozokat ez a funkció, mi? Na, a helyzet nem volt ilyen rózsás, ugyanis a cucc eltűnt a kezemből. Eltűnt! Ízes káromkodás csúszott ki a számon, ahogy láttam, Aya-chan se járt jobban. Franc, franc, franc!
- A számból vetted ki a szót! - reagáltam hevesen, de már mozgásban is voltam. Lovag és gyerekek sehol, de ez egy cseppet sem érdekelt most, csak lélekszakadva rohantam ki a városból, és végig azon a nem túl hosszú ösvényen, ami a kazamata kijáratához vezetett. Nem is néztem, hogy a lány bírja-e a tempómat, de azért végül csak meghallottam a hangját. Hát nem bírta. Nem baj, minél gyorsabban oda kell érnünk >.> Közben vártam, hogy jöjjön szembe a kocsi, de hamarabb összefutottunk a csipet-csapattal. Megtorpantam.
- A kocsi okés, a gyerekek jól vannak - hadartam - És most ne kérdezz, csak gyere velem! MOST! - nyomatékosítottam ellentmondást nem tűrő hangon, csuklón ragadtam a fazont, és rángatni kezdtem magammal, intve a gyerekeknek is, hogy jöjjenek. A terv egyszerű volt.
- Súlyemelésed van-e? - kérdeztem szúrós tekintettel, aztán ahogy megtörtént a várva várt találkozás a szemből érkező postakocsival, osztogattam tovább a parancsokat a saját szájam íze szerint.
- Gyerekek maradnak itt, vigyázzatok rájuk, amíg vissza nem érünk! Ayani és a lovag úr velem tart, ti folytassátok az utat a városba és várjatok ránk a főtéren! - hadartam megint, és már ösztökéltem is a kis társaságot. Kellett a ló és kellett az erő, de ezután már nem vártam meg, hogy tudják-e velem tartani a lépést. Nem veszíthettem egy percet sem, elég erős voltam ahhoz, hogy azokat a gyengus mobokat visszatartsam, amíg Aya-chanék meg nem érkeznek. Csak nehogy későn érkezzek... >.>

by **Silica** Kedd Dec. 09 2014, 18:58

A gyerekek, akiknek semmi bajuk nincsen azonnal odakapják a fejüket, ahogy Atoru hozzájuk szól, és bőszen bólogatnak. Ha a fiú nagyon figyel (azaz kinyitja a szemét) akkor láthatja, hogy valamit nagyon takargatnak. Az egyikük azonban pár másodperc alatt rájön, hogy nem eldöntendő volt a fiú által feltett kérdés, így gyorsan válaszol.
-Hát... ott dolgozik ahol lakunk, és ő szokott velünk gyakorolni, meg kirándulni, meg ilyenek... miért?
És Atorunak bőven van ideje válaszolni, hisz azért beletelik pár percbe, mire Mirika megérkezik, és elhadarja a dolgokat. Szegény lovagunk is csak úgy bólogat, mint a gyerekek, hogy neki bizony van súlyemelése, ám úgy tűnik gyorsasága meg kitartása az már nincs egy szinten a frontharcoséval, mert nem igazán tudja követni Mirikát, és mire a szekérhez ér, addigra már ki is fullad rendesen, szóval csak int, hogy rá ne számítsatok. Na és mire nem számítottatok még? Beérve a katakombába azt láthatjátok, hogy a dobozok épségben vannak, és a mobok éppen szeánszot tartva ülik körbe mind a kettőt, két kis kupacba tömörülve, és ki-ki a maga hangján mormog valamiféle kántálást.

Határidő: December 14.

by Ajánlott tartalom