Re: [Event] Vidámpark!

by **Desdemona** Pént. Feb. 28 2014, 18:20

//Jéggolyók = Kék csapat//

Egy árus előtt kötöttünk ki, ahol temérdek édesség volt felhalmozva, meg lufik és játékok. Az egész színes még az édesség hegy is, ennyi cukrot egy helyen még nem láttam. Szótlanul mértem végig az árusok kínálatát, igazából semmi se kellett, nem igazán tudtam melyik cukor milyen ízű és furcsa volt, hogy ennyire színesek. Közben hallgattam Uta mit mond és a végén biccentettem egyet, hogy lássa egyet értek az ötletével. Amikor megkérdezte, hogy kérünk e valami finomságot, akkor ismételten végignéztem az édesség hegyeken, de még mindig nem kellet semmi. Figyeltem ahogyan Utahime elvesz két…mi is az?, ha jól tudom vattacukornak hívják…Ha jól tudom, de megkérdezni meg nem merem az olyan kellemetlen lenne…Így csak elfogadtam tőle, bár szeretem e, sose ettem még ilyesmit, nem tudom milyen az íze vagy milyenek kéne lennie.
-Nem ettem még ilyet…- majd ettem egy kicsit belőle, finom volt és érdekes – De egész finom…
Ennyivel letudtam az első élményem ezzel az édességgel, lehet másképp kellet volna reagálnom vagy az is lehet, hogy már az furcsa, hogy még nem ettem ilyet életem során. Az feltűnt, hogy Utahime az aki inkább beszél és irányítja a csapatot, bár a másik lány eddig még nálam is szótlanabb volt, beszélni kéne hozzá, de mit mondjak neki, miről beszéljek vele? Közben Aisu lett a téma mármint az, hogy eszik e és viszi e ő a másik két petet. Kissé furcsállva mértem végig a gólemet, de az hogy vigye a pet társait az nekem elég lehetetlenek tűnt, hisz egyáltalán nem olyan az alkata, hogy a másik kettő belé kapaszkodik és vinné őket, fogni pedig végképp nem tudná őket, hisz a karja nem éppen felelnek meg a feladatra.
-Aisu tényleg nem eszik… - bár még sose próbálta, így a gólem fejéhez nyomta a vattacukrot, ami eredmény az lett, hogy ugyan maga az édesség ráragadt és beterítette, de Aisu nem tudta megkóstolni - …Nos tényleg nem tud enni… - majd elővettem egy kendőt és elkezdtem letörölgetni Aisuról a vattacukrot, közben folytattam a beszédet – Nem hinném, hogy tudná vinni Falcot és Álomkelőt…Lehet, hogy Aisu nagyobb mint ők, de sehogy e tudom elképzelni a két pettel, mármint azt, hogy vinné őket…
Ami eddig fura volt, hogy Aisu eléggé hallgatag, még az előbbi dolog miatt sem szólt semmit, lehet vele is van valami álltalábba sokkal aktívabb és harciasabb.
~Van valami baj?
~Nincs.
~Biztos? Elég csendes vagy.
~Biztos…Meg amúgy is te is csendes vagy, miért baj, hogy én is az vagyok? Bár nem értem..Tudtad, hogy nem tudok enni még is nekem nyomtad ezt a ragacsos valamit…
~Bocsánat, csak érdekelt tényleg igaz e…Az pedig, hogy csendes vagy csak meglep, hisz mindig sokat beszélsz hozzám vagy Falcohoz…ezért furcsa kicsit…
~Nincs baj. csak haladjunk tovább végre…
Amint sikerült teljesen rendbe szednem Aisut, Uta már vezényelt is minket ahhoz a vasúthoz. Ott egy őr fogadott minket és csak jegyeink kérte. Jegyek van olyanunk? Megtorpantam és néztem a többiekre..most mi lesz vajon? Kikapunk? Biztos én mindig kaptam, ha valamit nem jól csináltam vagy nem tudtam.

by **Chancery** Szomb. Márc. 01 2014, 14:07

//Kék csapat//

Úgy sodródom tovább az árral, mint egy lazac azokban a természetfilmekben, ahol végül a macik szájában kötnek ki. Egyre inkább megalázónak tartom, hogy majdnem nagylány létemre olyan ruhában flangálok, amit pici koromban vettem fel utoljára. És ez a nyuszis lufi... elgondolkodva nézek fel rá. Úgyis megint el fog hagyni. El fog repülni, hogy végül kipukkanjon a kozmoszban. Emlékszem nagynéném hangjára, ahogy ezt magyarázta nekem, miközben hulló könnyekkel néztem azt a kis távoli, nyuszi alakú pontot.
A cukrosnál kérik a szalagunkat, amit nekem kicsit nehezebb úgymond előkaparni. Elvégre, két pet is van a karjaim között, de végül sikerül, és a bácsi bólint egy nagyot. Álomkelőnek valahol itt van elege, és addig izeg-mozog, amíg nem sikerül kiszabadítania magát, hogy karmaival a ruhámba kapaszkodva felmásszon a vállaimra. Csak kicsit előre kell görnyednem, és máris rendesen elfér, nem fog leesni, és elég pici ahhoz, hogy ne zavarjon annyira. Fiatal korában is, mikor nagyobb vagyok, szokás még a hátamra mászni, kényelmi okokból, és így a karjaimban is csak a jó meleg Falco marad.
Utahime eközben tovább szorgoskodik, és az immár szabadabb kezemmel elveszem a vattacukrot. Egyik kezemben a pálca, másikon a főnix csücsül, nekem pedig valószínűleg a szemem is elkezdett csillogni.
Vattacukor *.*
Az élet értelme, az egyetlen igazi édesség, maga a földre szállt Mennyország, és az Angyalok Eledele *.*
Óvatosan hajolok előre és harapok bele, leszakítva egy kis darabot, majd lehunyt szemmel élvezem, ahogy elolvad a számban. Piros, epres, a kedvencem \o/ A másik a vanilliás \o/ Olyat is fogok enni, az biztos, nem hagyhatom ki. Elvégre, ez egy játék... a cukrot ingyen kaptuk. Odakint a szüleim azért nem vettek szinte sosem, mert túl drága volt, de itt annyit ehetnék, amennyit csak akarok. Persze csupán mértékkel \o Teherautóval Rolling Eyes

Utahime ismét elém áll, picit meg is rémülök tőle, de szerencsére nem bántani akar. Csak a főnixét elvenni. Vagyis azt mondja, nem kell fognom, viszi majd Aisu, mire én megrázom a fejem. Nem hiszem, hogy képes rá, meg amúgy is mintha jéggólem lenne, vagy legalábbis olyan hideg, még a végén kárt okoznának egymásban.
-Fogom én. Nem nehéz. Jólnevelt. -mosolyodom el picikét és a főnixbébire nézek. Istenem, nincs ennél aranyosabb állat a világon *.*
Álomkelő sértődötten belevájja karmát a nyakamba, de egy hang sem jön ki a torkomon. Csak elveszítek pár jegyet... >.>
Tovább követem a bandát, majszolgatva a vattacukrot. Azt kívánom, hogy bár ne fogyna el soha *.* Elérjük végül a kisebb vasútat, nincs ugyan hozzá kedvem, de végülis úgyis eszek, evés közben pedig az ilyesmi tökéletes. Majd ha elfogy a cukor, felszállhatunk másra. A bejáratnál jegyet kérnek tőlünk, én pedig bátran elé állok. Nem igazán tudom, vagy legalábbis nem emlékszem, hogy hogyan veszik el a jegyeket, de nekem még úgyis van bőven, ahogy ránézek a csíkra. Csak egy picike hiányzik belőle ÁK irigysége miatt, de nem bánom. Csak lassan jó lenne már leülni valahova .__.

by **Tachibana Makoto** Szomb. Márc. 01 2014, 15:24

// Zöld és lila karszalagos csapat //

- Ore wa baka datta! - csapott öklével a színpad falába. Dühös volt magára, hiszen nem kívánt ilyen kitöréssel előrukkolni, különösen nem Ai-channal szemben. Még attól is megkímélte volna, hogy lássa ezt az oldalát, nem hogy átélje. Mindig is azt kívánta, bárcsak el tudná tüntetni az érzelmeit az arcáról, akkor sosem bántották volna talán azért, mert ő másképpen gondolkodik, mint a többi gyerek. Deviáns volt, ez kétségtelen, ő sosem érezte magát jól a bőrében, ha azt kellett tennie, amit elvártak tőle, vagy amit a többi gyerek is tett. Nem lázadt, egyáltalán nem ment szembe másokkal szándékosan, egyszerűen más volt, mint a többiek. Bár büszke volt a hosszú hajára is, és arra, hogy különbözik emiatt a többi fiútól, de nem azért növesztette, mert különbözni kívánt volna, hanem azért, mert így érezte jól magát. És most ezt a hajat, mely számára szimbólum volt, olyan közönséges dologra akarták használni, mint egy gyeplő. Akkor és ott haragudott a kislányra, de a dühe gyorsan tovaszállt, és bár kínosan érezte magát, amiért egy lányt bántott, a porondmester szigorú szavaira visszamerészkedett a többiek közé, egyelőre kerülve Ai-chan tekintetét.
Hamarosan csapatokra bontották őket, és rögtön fel is ébredt benne a gondolat, hogy nem kíván részt venni ebben a csapatosdi dologban. Különösen akkor erősödött fel benne az érzés, mikor kezébe nyomták a lila karkötőt és megpillantotta, kinek van még olyanja: az egyik okoska mellett ott volt az undi kislány is. Az cseppet sem foglalkoztatta, hogy hősnek hívták, hiszen sose akart az lenni. Az imént is csak az motiválta, hogy kettesben maradhasson Ai-channal, azért kívánt segíteni neki.
- A csoki is édesség, nincs köztük semmi különbség. Felesleges felsorolni mindkettőt - jegyezte meg kelletlenül elhúzva a száját a fiú, majd lopva Aira pillantott. És milyen jól tette! Így elcsípte a felé intézett mozdulatot. És bár voltak benne fenntartások azzal kapcsolatban, hogy jó ötlet-e odamenni, végül győzött a szíve. Zsebre dugta a szalagot, és a két "társa" felé fordult - Engem felejtsetek el, nem leszek veletek. Sok szerencsét a hullámvasúthoz, mindenki oda akar majd menni először - indult el, és szólt még vissza a válla fölött hanyagul. Most már jobban érezte magát, képes volt hozni a saját karakterét, amit szeretett, ami kényelmes volt számára. És így egy kicsit magabiztosabban lépdelt oda a zöldekhez is, bízva abban, hogy Ai valóban a társaságát keresi annak ellenére is, amit tett, és nem csak újra bántani akarja. Bocsánatot akart kérni, de nem vitte rá a lélek, különösen nem a többiek előtt. Különösen nem a barna hajú okoskodó kislány előtt, aki ezek szerint észre sem vette, hogy meglesték a bugyiját =]
- A jegyek nélkül nem fognak titeket felengedni a hullámvasútra - szólt utánuk, mikor Judy-chan el akarta rángatni a többieket tőle. Ez a kirekesztő hozzáállás rettentően idegesítette, de jól tudta már, hogy nagyobb hatást ér el, ha nyugodt marad és megfordítja a helyzetet.
- Nem vagyok lila, de zöld sem leszek. Nekem sokkal menőbb karkötőm van mindenkinél! - mutatta fel a sajátját, de azt még csak ő tudta, hogy miért is menő az ékszer a csuklóján. Ez volt az aduásza, amivel varázsolni is tudott - Szerintem inkább téged kéne itt hagyni. Aki játszani kíván, az utánam jöjjön a pénztárhoz a jegyekért =] - húzta ki magát büszkén, majd Ai-chanra nézett és nyújtotta felé a kezét egy olyan igazi csibészes vigyorral. Ha jön, ha nem jön, ő bizony előbb a pénztárhoz megy, akár egyedül is. De remélhetőleg elég okot mondott ahhoz, hogy kövesse a lány meg a maci is.

// Irány a pénztár :] //

by **Utahime** Szomb. Márc. 01 2014, 19:22

~Jéggolyók~

Kicsit meglepődtem, Desdemona kijelentésén. Már persze biztos találnák olyant amit én sem ettem még, de ahogy mondta, hogy "egész finom"... Elmosolyodtam, és az árusra mutattam, akitől szereztem. Mindig is szerettem nézni, ahogy a pálcára gyűjtik a kis felhőpamacsokat.
- Ez csak egy kis kanál cukor. Nézd, az az izé olvasztja ilyen szépre. - Bizony, ez nagyon érdekes dolog. Pár pillanatig elbűvölve figyeltem ahogy egy felhő növekszik.
Chan pedig tovább tartotta a madárkámat, amiért rámosolyogtam, és megköszöntem. Nagyon kedves lány. De így nem tud édességet is cipelni, így gondoltam egyet, és én szedtem össze mindent, ami finomnak tűnt. A melegítő felsőmet jobb kezemmel kihúzva szatyrot formáltam, és telepakoltam minden jóval. Keserű és csokival, karamellába vagy csokiba mártott magvakkal és aszalt gyümölcsökkel... és rengeteg marcipánnal. Ami nem volt rendes zacskóban azt a virtuális tárolómba tettem. Mivel a többiek nem mondták mit kérnek, így biztos ami biztos alapon minél több mindent hoztam magammal. Még azokból a szörnyű kemény cukrokból is szedtem néhányat... Két zacskó húsit is hoztam a két kis ragadozó petnek.
A jegyszedő elkérte a jegyünket.
- De nem azt mondták, hogy a jegy az életünk...? - Pislogtam néhányat, és értetlenül néztem az jegyszedő bácsira.
- Honnét szerezhetünk jegyeket? - Válaszát megköszöntem, és a többiekhez fordultam.
- Akkor keressük meg, nem lehet messze... - Mondtam, és rakományomra ügyelve indutam visszafele.
- Persze ez a vasutasdi csak nézelődni jó, mehetnénk az óriáskerékre is... A magasból talán jobban is be lehet látni a parkot. - Mondtam Aisura nézve, akit játékosabbnak ismertem eddig. Hátha kevésbé érdekli a kisvasút.
- Amíg a jegyeket megszerezzük kitalálhatjátok, hogy merre szeretnétek menni... - Néztem reménykedve a lányokra, hátha adnak egy tippet, hogy ők mit szeretnek játszani. Az nem jó ha csak én választok...

by **Shukaku** Szomb. Márc. 01 2014, 19:39

Kedves Mindenki!

Elvileg sehol nem írtam olyat, hogy már megkaptátok volna a jegyeiteket.
Jelenleg egy szórólapotok van és egy karszalagotok.
Egyik sem a tájékoztatóban említett jegytömb.

Persze ezt a kariknak nem kell tudniuk, de kérlek titeket, ne írjátok azt, hogy feljutottatok a játékra, amíg nem írom azt, hogy feljutottatok a játékra.

Ha mégis én írtam el, akkor természetesen úgy marad, de akkor kérek egy linket, hogy hol rontottam el. Embarassed

by **Meredith White** Szomb. Márc. 01 2014, 20:01

Lila csapat

- Hehe. – nevettem fel gyerekesen, hogy egy pacsit adott nekem a hirtelen már nem is olyan unalmas bácsi. Lazán fogta fel a dolgokat és ez tetszett benne.
Hősök? Bátor harcos? Inkább a legbátrabb. Tettem csípőre a kezeimet és képzeltem el, amint a fakarddal harcoló Teddy maci oldalán viaskodok a nagy és gonosz sárkánnyal, mint a legbátrabb harcos. Hihi.
A tenyerem furcsán lila volt, ám mindez nem igazán foglalkoztatott, hisz a mutatóujjammal mélyen nyúltam be az orrom legsötétebb járatába. Volt ott valami, éreztem és zavart nagyon. Csüngött ott, vagy épp most akart behatolni, mit nem engedhettem neki.
- Gyere ki! – biztos voltam benne, hogy fájt volna odakint, de itt bent bátran nyomtam beljebb és beljebb az ujjam mindaddig, míg azt lehetett. Hallottam azt a cuppanó hangot és kihúzva az ujjam láttam, hogy annak a végén ott csüngött a bűnös. Szerencsére az egyik hős, a lány pont ekkor állt mellém és ijedtemben egy tőlem távol álló felé pöccintettem az ujjam végén csüngő behatolót.
- Hoppá. – biztos nem örült az áldozat, de mit sem törődve az iméntivel jó kislányként fordultam Hinari-chan felé. Ötletem sem volt, hogy miért, de így nevezte a már nem is olyan unalmas bácsi őt és emiatt így neveztem én is őt. Érkezett a fiú is, majd távozott. Nem értettem.
- Én Meredith vagyok. Szia. – köszöntem a lánynak – Ő meg azt hiszem, hogy a fiúkat szereti, ha nem akar velünk tartani. Eh. – mutattam a távolodó fiú felé és csóváltam szomorkásan a fejem – Szerintem a tükrös nyavalyába menjünk Hinari – chan. – kacsintottam a lánynak – Utána lehet a vasút. Meg keressük meg majd a bácsit, meg kell verni. Hihi. Meg nekem is kell olyan. - mutattam irigyen a cukorkára.

A tükrös termet választjuk akkor.

by **RenAi** Szomb. Márc. 01 2014, 22:13

Zöld csapat -> Pénztár

Épp Maci-san-al és Judy-san-al beszélgetek, mikor megpillantom Tachi-kun-t is a távolban. Pár pillanatra sok dolog fut át a kobakomon, mint például hogy ismét járna neki büntetés amiért csak úgy ellökött magától, pedig eddig olyan kedves volt velem, néha már kezdtem is rosszul érezni magam amiatt hogy nem tudom viszonozni. És hogy miért nem? Sok dolog játszik erre közre, mint például hogy láttam amint egy tehetetlen fiú fejét tapossa és még élezi is a helyzetét, arról nem is beszélve hogy kijelentette sokat köszönhetünk neki. Okés igaz, ennek hála tudtam healni a többieket, de akkor is… utána lecsapott egy lufi kalapáccsal, ami ugyan nem fájt.. hogy is fájhatott volna Aincard-ban, de mégis meglepődtem a hirtelen ért üdvözlésre. Majd oda jött hozzám és onnantól fogva kedvesen viselkedett velem. Volt egy sanda gyanúm hogy kémkedik Szophie után, valahogy nem tudtam bevenni a bujocskás sztoryt, ugyanakkor ennek semmi jelét nem adtam. Megfordult a fejemben hogy megviccelem a srácot, de látván hogy ugyanaz a sötét hajú srác ismét felbukkant akin taposot, ráadásul Szophie-san társaságában. Nem akarok rosszra gondolni, sőt nem is teszem. >< Tudatlan nem ítélek… és így van, csakis ezért nem térek ki Tachi piros indikátorára is mint kritérium… ugyanakkor tényleg kíváncsi lennék rá. Amióta így viselkedik velem, nem tudnám elképzelni hogy ténylegesen öljön… bár én oly kevés emberről tudom ezt megtenni…

…Nem tétovázhattam sokat, a tekintetem egy kósza pillanatra összefutott az övével, és ebben az időben kellett döntenem, amit meg is tettem. Oda hívtam magunkhoz. Judy-sama és Maci-sama, sőt Mr. Szórólap is biztosan örülne a társaságának. *Kuncog* A jelzésem azért is szólt felé, hogy tényleg lássa hogy nem haragszom. Igaz, meglepett hogy ennyire félti a haját fiú létére, de akkor is. Bár az hogy ellököt magától hirtelen ért és kicsit fájt is… nem csalódottság, inkább csak visszakaptam önmagam kiszámíthatalanságából egy falatnyit. Nesze nekem Razz

Amikor elsőnek csináltam hasonlót, semmi baj nem volt belőle, sőt Kota-kun kifejezetten élvezte is. Hehee.. >.> Razz

Sőt jobban bele gondolva igencsak nosztalgikus pillanat volt ez számomra, elvégre valahogy akkor is vissza utaztam gyerkőcbe. Amikor ide ért, rögtön felkavarta az állóvizet. Azt hiszem Ő az a fajta kuro neko srác lehet, de mindegy is. Judy-sama nem szimpatizált vele, amit én valahol értettem is, valahol meg nem. Itt ez most nem csak az Ő játéka, ez a MI játékunk, és ehhez mindenkinek joga van. Persze ők ketten máris összekaptak, vagy mi… én meg csak pislogtam felettük. Nem szerettem ha feszültség van a közelembe, és ez ellen tennem is kell. Még hozzá gyorsan. Körbe néztem rajtuk, majd w-ülsében összezuhanva minenki előtt hangos bömbölésbe kezdtem, mint egy igazi kisgyrerek, legalábbis azt hiszem.
- Wheihieh, Judy-sama és Tachi-sama veszekednek! Judy-sama és Tachi-sama nem szeretik egymást! – Szipogtam.
- De én… én akajok Tachi-samaval és Judy-samaval, meg persze a kedves és nagyoon de nyaaagyon aranyos Maci-bácsival, és pejsze Mr. Szójójappal is együtt játtsanyii~ Whihhiii~ -*szip, szip* Persze a nevek kiejtésénél mindenkire naagy könnyben áztatott boci szemekkel néztem, és csakis akkor higgadtam el ha úgy alakultak a dolgok ahogy azt szerettem volna. Hisz tényleg édes négyesben képzeltem el a mai napot. Mikor esetleg megenyhültek a dolgok akkor össze szedtem magam, talpra álltam, leporoltam a ruhácskámat és folytattam.
- És Tachinak igaza van, tényleg a pénztárhoz kell mennünk a jegyekért, mivel még nem kaptunk olyanokat és addig nem engednek fel minket sehova sem. – Néztem rá a fiúra, majd megragadtam Maci kezét, mancsát, remélve hogy Ő majd megragadja Judy-samaét, és én pedig Tachi felé nyújtottam a kezem, megalkotva ezt a furcsa láncot. Amit akkor baráti kötelékként szerettem volna. Mivel akárhogy is nézzük, az ellenségeskedés nem vezet sehova, a versenyszellem meg alap. De én mindenkivel együtt akarok játszani, úgy hogy mindenki jól érzi magát. Nem is lenne ez olyan nehéz dolog nem? Amikor Tachi felmutatja a karszalagját, és henceg vele, én éretlen felvonom a szemöldököm, majd elmosolyodok… hehee… csak szeretné, az enyém jobb. Ha tehetném levenném mindenkiét, és egy hatalmas színes láncot alkotva összefűzném őket, úgy hogy soha semmi ne tudja őket széjjel szedni utána.
- Ténlyeg, ha már így össze jöttünk, akkor kéne egy jó kis csapatnév. o/ Szeretném, ha mindenki számára emlékezetes lenne ez a nap, elvégre olyan sok új érdekes ismerőst szereztem már az első felében. - Néztem körbe a többieken csillogó szemekkel, hisz tényleg így gondoltam.

/Ai a sírás miatt selypített, de már tud rendesen beszélni./

by **Shukaku** Szomb. Márc. 01 2014, 22:36

MINDENKINEK, akik eljutnak a pénztárig. Very Happy

A jegypénztárhoz érve, -ahol már nincs nagy sor, hiszen rajtatok kívül mindenki oda ment elsőnek az eligazítás után- találkozhattok a legtipikusabb személyzettel, akit csak várhattatok. Iskolás tinédzser lányka, fehér blúzban, unatkozva várja a kuncsaftokat. Az arcán olyan mértékű világfájdalom tükröződik, mintha évek óta ugyanazt a sziszifuszi jegykezelői munkát végezné. Sűrűn pislant a kis irodájában elhelyezett óra felé, köszönés helyett mindössze csak a névtáblájára mutat, melyen a „Szia, Segíthetek Chiaki vagyok!” szöveg szerepel, de látszik rajta, hogy a ti útbaigazítgatásotok és pátyolgatásotok lenne az utolsó, amit a legszívesebben végezne ebben az életben. Flegmán rágózik, ha valaki a pénztár elé ér, mindössze két szót szól.
-Kezed! Kövi!
És ezt ismételgeti folyamatosan. Ha odanyújtjátok a csuklótokat, és azon még a kis szalag is szerepel, akkor a kezében lévő fekete filccel mindenkinek ráírja az életpontjainak megfelelő számot. Ha a másik kezedet nyújtod, amin nincs szalag, vagy egyáltalán nincs is a kezeden szalag, akkor csak megvonja a vállát, és újra elmondja a két szavas monológját, miközben kipukkant egy rágólufit. Majd egy táblára mutat, amin a következő szöveg szerepel:

Mivel sokan elhagyták a jegytömbjeiket, a park igazgatósága úgy döntött, hogy a karszalag szolgál majd jegyként. Kérlek titeket, hogy azokat a csuklótokon helyezzétek el. Köszönöm.

Ha az írás közben elhúzod a kezed, akkor se tesz másképpen, de azt észrevehetitek, hogy elég csak megérintenie a szalagot a filccel, és a szám automatikusan megjelenik. Három-öt vendégenként kiveszi a szájából a rágót, a pult alá ragasztja, és belekotorva az ablakába kitett, „vendégeknek” feliratú tálkába, ami tele van mindenféle édességgel, frissíti az elhasznált darabot.

Többieknek, akik a játékok felé vették az irányt

Az őr minduntalan csak végtelen türelemmel és udvariassággal kéri a jegyeiteket, kérdésekre nem válaszol, azonban ha harmadszorra is elmondja a monológját elmosolyodik, és a hatalmas kivetítő felé mutat, amelyen a térkép helyett, most szöveg díszeleg:

Kedves Vendégeink! Kérjük Önöket, hogy a park bejárata mellett üzemelő pénztárnál szíveskedjenek átvenni és érvényesíteni a jegyeiket. Amennyiben ezt nem teszik meg, sajnos nem vehetik igénybe a park szolgáltatásait. Megértésüket és türelmüket köszönjük!

--------------------------------------------------------------------------------------

Egyéb:

Ezek után (mivel nem tart mindenki a csapatával) kérek mindenkit, hogy aki még el akar szakadni, az a postjai elejére írja ki, hogy kikkel van együtt. Ha a csapattal maradtok, akkor elég a csapat is.

Mivel Kazu nem írt, így a piros csapatnak ezután nem kell rá várnia. Ketten maradtatok.

A postolás ugyanúgy megy, mint eddig.

Határidő március 8. szombat éjfél.

Még egyéb:

A következő csapatok alakultak, ha jól értelmezem:

Piros: Jun & Szophie
Lila: Mer és Hinari
Sárga: Aidor és Atoru és Cu
Kék: Uta és Des és Chan
Zöld: Maci és Judy és RenAi + Tachi

Az ilyen nagy körök után teljesen új kör kezdődik, tehát nem baj, ha valaki már írt az előző körben, csak akkor szeretnék reagálni, ha a csapat minden tagja írt már. Persze külön kérésre reagálok egy személynek is, vagy körön kívül.

Köszönöm!

by **Szophie** Vas. Márc. 02 2014, 16:47

Álkékek -> Pénztás -> Szerelem alagút

- Természetesen elbújunk Zu elől. Szinte biztos vagyok benne, hogy nem fog oda követni minket. Meg ugye akkor játsszunk, ha már ott leszünk- mondtam a lánynak mosolyogva, miközben futásnak eredtünk. Néha-néha hátra pillantottam, de sehol nem láttam Zut. Egészen addig, amíg majdnem szó szerint neki futottunk. Valahogy sikerült úgy keverednünk, hogy pont előttünk volt. Felsikítottam, majd felnevettem, és egy hirtelen vett kanyarral fordultam meg, magammal rántva Jun törékeny kis testét. De nem fájhatott neki. Hogy is fájt volna? Itt nem fáj semmi. Hátra néztem, hogy észre vette Zu, vagy követ-e minket. És mit látnak szemeim? *-* A farkasom lefoglalja, magára vonja a figyelmét, és eltereli. Ez remek! Mégis hasznos egy jószág!
- Most, fuss, ahogy még soha! - mondtam társamnak, miközben akaratlanul is vihogtam. És csak mentem, amíg úgy nem gondoltam, hogy biztonságos. Akkor gyorsan bebújtam egy oszlop mögé, és intettem Junnak, hogy ő is bújjon el. A környéket kezdtem el figyelni, minden egyes embert megnéztem, de még csak hasonlót sem találtam, mint Zu. Akkor nem követett. Minden jel arra utal, hogy Vezér sikeresen elterelte. Remek!
Kihúztam magam, és magabiztosan léptem elő búvóhelyemről.
- Leráztuk! - jelentettem ki diadalittasan. Bár egészen eddig nem voltam teljesen biztos ebben a.. győzelem dologban. De győztem! Tényleg nyertem! Csoda.\o/ Néha velem is megeshet. Köhhömm..
Körbenéztem. Pár furcsa ember egy sorban, meg egy idősebb lány. És mintha valamit csinálnának is itt. Valami olyat, ami fontos.
Elolvastam a feliratot a bódé fölött, és a homlokomhoz csaptam, mint aki ráébred, hogy elfelejtett valamit. Voltaképp el is felejtettem..
- Jun.. Mi hogyan akartunk bemenni akárhová is jegy nélkül? - nevettem fel. - Ejnye, milyen szolgálólány vagy te, hogy még erre sem figyelmeztetsz! - dorgáltam meg mosolyogva, miközben játékosan a popsijára csaptam. És odasétáltam a lányhoz.
- Jegyet! - tartottam fel a csuklóm. De csak számok jelentek meg rajta. Nem értem.
- Ezt hogy lehet használni? - kérdeztem, de nem is foglalkozott velem. Csúnyák ezek az itteni emberek.>.<
- Na jó.. Menjünk abba az alagútba! - mondtam társamnak. - Kíváncsi vagyok már, milyen is lehet. - Ekkor futott be Vezér. Ijedten ugrottam fedezékbe, hátha itt van Zu, de a farkas teljesen nyugodt volt. Megráncigálta a ruhám szélét, és leült elém, diadalittasan kihúzva magát. Ez valami olyasmit jelenthet, hogy Zu... nem zavar több vizet. Remek!

by **Jun** Hétf. Márc. 03 2014, 19:42

Álkékek
A kérdésemre miszerint mit tervez csinálni a szerelmesek alagútjában oly egyszerűséggel válaszolt, mintha teljesen természetes lenne, hogy az ember akárkivel odamehet, és eltölthet pár kellemes percet. Pedig ez nem így van, a nevében is benne van, hogy ez a hely bizony sze...szerelmeseknek van!
- Elbújunk? Oh szóval csak ennyi, - hatalmas kő esett le a szívemről, és hatalmas megkönnyebbülés is volt egyben, hogy csak én értettem félre az egész helyzetet. Talán természetes is lehetett volna, hogy Szophie nem így gondol rám.- már azt hittem, hogy... játszunk? - kérdeztem vissza, majd egyből elkezdett magával húzni, szinte szálltam a levegőben mintha, egy lufi lennék akivel azt csinál amit akar. Miközben szaladtunk a fény... vagyis az alagút felé, próbáltam tartani a lánnyal a tempót, és nem elesni egyszerre, ami valljuk be nem a legkönnyebb amikor kiszámíthatatlanul rohan előre, és bárhol kiléphet elénk egy ember... Pont ahogy ez most is történt, a lány hátához csapódtam, de persze gyengéden.
- Uh.. Bocsá...nat! - kaptam fel a fejem, és az említett személy, aki elől épp rejtőzködni szándékozunk állt előttem, a lány látszólag nem lepődött meg nem fél tőle, de még csak meg sem rezzent, töretlen magabiztossággal, és jó kedvvel nevette el magát majd rohant tovább. A nagy siettségben már felülkerekedett rajtam az érzés, hogy üldöznek, és a lány karját elengedve tartotta vele az iramot, majd miután ö megállt rohantam tovább és egy cserepes virág mögött találtam meg a menedékem.
- Bújj el, még észrevesz! - lihegtem, miközben integettem a lánynak. - jegyet mondtál? - álltam fel, kicsit elpirulva amiért ennyire beleéltem magam a kis bújócskázásba. - Azt hiszem láttam valahol egy olyan izét... ahol lehet szerezni... jegyet. - mutattam a látott doboz irányába, ahol percekkel később meg is szereztük a jegynek minősülő karszalagokat. Az alagút ötletre bólintottam egyet, majd ha a lány elindult követtem.
- Umm egyébként... az alagútban mit szokás csinálni?

by **Shukaku** Hétf. Márc. 03 2014, 20:10

Piros csapat (Álkékek) - A szerelem Alagútja

Most, hogy már mindkettőtöknek van karszalagja, az őr mosolyogva és meghajolva köszönt titeket, hozzáérinti saját filcét a karszalagotokhoz, amitől a szám csökken egyel, és ez az életpontotokon is meglátszik. Beengedni azonban még nem enged be titeket, hanem ezúttal tovább folytatja a mondandóját.
-Sajnálom hölgyeim, de a szerelem alagútjába csak ketten mehetnek be. Az édes hármas nem elfogadott a park területén. Sajnálom. Vagy a két kisasszony, vagy valamelyik kisasszony a kutyussal. A harmadik félnek addig a közelben lévő céllövöldét ajánlom. Nagyon szép plüssöket és mindenfélét lehet nyerni, ha ügyesnek és kellően pontosnak bizonyulnak.
Kedvesen mosolyog, de addig nem áll el az útból, amíg ki nem választjátok, hogy melyikőtök megy az alagútba és melyikőtök marad kint, vagy sétál el valóban a céllövöldéhez. Ha kiválasztottátok, akkor kettőtöket besegít a csónakba, az pedig el is indul lágyan ringatózva a vízen, és nemsokára be is ér egy zöldellő lugasba, ahonnan nem láttok ki. Halk, lágy, romantikus zene szól és csicseregnek a madarak.
A kint maradó, ha elmegy a céllövöldéhez, akkor két kis pultot láthat maga előtt. Az egyiken kikészítve egy íj nyilakkal, végük természetesen gumigömbbel tompítva, hogy véletlenül se sérülhessen meg senki. Mellette egy másik pult, azon mindössze egy nagy piros gomb van. A pulttól nem messze egy céltábla, amit el kell találni, felette pedig a játék utasításai.
Üdvözöllek a céllövöldében! Íjászok előnyben! De amennyiben nem vagy íjász, ne aggódj, most úgy is használni tudod a fegyvert. Próbálj minél közelebb találni a céltábla közepéhez, hogy minél több ajándékot nyerhess. Amennyiben nem bízol a képességeidben, csak állj a másik pult mellé, és nyomd meg a piros gombot, amikor felvillan. Három lehetőségetek van. Jó szórakozást!

--------------------------------------------------------------------------------------

Innentől kezdve kérlek titeket, hogy minden post végén számoljátok az életpontjaitokat. Természetesen én is számolom, de így segíthetjük egymást. Köszönöm!

A céllövöldére három darab hatos kockával lehet dobni. Jó szórakozást!

by **Desdemona** Hétf. Márc. 03 2014, 21:51

Jéggolyók

Miután megízleltem a vattacukrot rögtön meg is csodálhattam, hogyan is készül, elég érdekes volt Utahimét nézve számára is érdekes dolog ez a folyamat. Eléggé aktív egy teremtés, néha eszembe juttatja Sachit, ő is mindig ilyen volt, bár másképp nem is lettünk volna barátok, vajon most jól van?...Remélem nincs semmi baja és épp ős is szórakozik valahol…De vissza ide a mosthoz, sajna a kisvasútra nem tudunk felszállni jegy nélkül, de hol is kell azt beszerezni?...Vártam a szidást a figyelmetlenségünk miatt, de ehelyett az őr csak mosolyogva mutatott arra nagy kivetítőre mutatott, amin eddig a térkép volt, de most egy szöveg szerepel rajta. Kicsit elpirultam zavaromba, hisz hogy is lehetek ilyen buta, hogy nem gondolta ilyesmire az ilyen alól még az sem mentesít, hogy sose jártam még vidámparkba, hisz ez egy magától étetődő dolog. De még is furcsa volt, hogy szidást nem kaptunk én mindig kaptam, ha valamit elrontottam vagy figyelmetlen voltam, de itt semmi csak útba igazítást kaptunk és semmi egyéb bántó szót…Uta mint eddig is irányította a csapatot, na jó az irányítás az túlzás inkább ő az aki összetart minket és ennek köszönhetően viszonylag egységesen mozgunk együtt ebben a hatalmas parkban. Akkor meg kell szereznünk a jegyeinket, amit a pénztárnál tehetünk meg, akkor irány arra, a többiek se gondolják másképp. Hallgattam amit Uta beszélt, tényleg elég aktív nélküle eléggé elveszett lennék itt, bár a többiek is aktívak voltak sőt szerintem én voltam az egyetlen aki rosszul lett ott az elején…Végül oda értünk a pénztárhoz, ott kaptunk egy pecsétet a karszalagjainkra, kissé érdekes ez a módi nekem, bár igaz így nehezebb is elhagyni miközben kipróbáljuk a játékokat. Arról, hogy most akkor merre is elsőre semmi ötletem nem volt, igazából engem nem zavar maga az dolog, hogy végig rángatnak a vidámparkon, hisz másképp nem is igen csinálnék itt semmit se.
-Nekem mindegy merre megyünk. Igazából nem nagyon tudom, hogy melyik játék mit takar pontosan, így megmondani se merem merre menjünk…Aisu te mit gondolsz merre tovább?
~A vasút nem nézett ki izgalmasnak…De amit Utahime említett az a Óriáskerék érdekel mi az?
Egy kicsit elgondolkoztam magamba mi is pontosan az Óriáskerék, hát amit eddig hallottam róla azon leírások alapján egy nem veszélyes dolog és lehet Aisu jobban élvezni mint a séta vonatozást…
-Aisut érdekelné az Óriáskerék és…így…én is inkább afelé hajlok…kezdés gyanánt…
Mondtam nem valami határozottan, majd néztem a lányokra és vártam mi is lesz a végleges döntés, hátha most az eddig szótlan lány is fog beszélni, úgy kicsit könnyebbe lenne számomra megszólítani, így nem merek szóba elegyedni vele.

by **Chancery** Kedd Márc. 04 2014, 16:16

//Kékek//

Persze nem mentek a dolgok flottul. Miért is mentek volna? Hisz én is a csapat tagja vagyok. Ahova engem beosztanak, ott semmi sem megy normálisan. Ritka az, ha "szerencsét hozok", de ez most nem ilyen nap lesz, már érzem.
Az orromig a főnix mögé rejtem az arcom, hogy csak a két szemem lehessen látni, és követem a többieket a pénztárig. Oh, hát persze. Ha közben változik a rendszer, akkor minimum, hogy összekavarodunk. Vagy csak én értettem félre valamit, de azt hittem, az életcsíkunkat fogja a rendszer automatikusan használni. Na mindegy... a lényeg, hogy most már megvagyunk. Összefirkálták a szalagjainkat, mint akik jól végzik dolgukat, és megyünk tovább. Az egész arra volt jó, hogy Utahime és Desdemona meggondolták magukat a játékot illetően, engem meg úgysem igazán érdekel, hova ülünk fel. Csak üljünk le valahova, mert kezdek rosszul lenni.
A türelmem végül elfogy. Mikor mindketten jóformán kijelentik, hogy Óriáskerekezzünk, szó nélkül a térképhez lépek, megnézem, merre van, majd határozottan elindulok felé. Remélhetőleg követnek is, bár ezt nem ellenőrzöm hátrafordulással. Felőlem oda mennek, ahova akarnak, de én mégpedig leülök valahova :arrogant:Különben bajok lesznek...
Falco jelenlétét is már úgy megszoktam a kezeim között, mintha mindig is velem lett volna, Álomkelő pedig megnyugodva, csendesen kapaszkodik a ruhácskámba a vállamon. Kissé érdekes a fordított felállás, miszerint madár a karok között és macska a vállon, de sebaj. Működik és ez a lényeg.
Az óriáskerékhez érve végül megállok és megfordulok, hogy jöttek-e utánam - ami persze valószínű, tekintve, hogy egy csapat vagyunk, és Falco is nálam van. A tempóm nem lehetett probléma, a magasba nyúló lila nyuszis lufi folyton elárulja, hol vagyok épp. Ha megvagyunk mindahányan, részemről mehet a fizetés.

by **Cú Chulainn** Kedd Márc. 04 2014, 16:26

// Sárga csapat, ha utánam jönnek//
Hát ez nem jött, be az őr nem akar beengedni, hiába villogok neki a lándzsámmal. Csak ugyanazt mondogatja, mint valami papagáj. Végül felmutat újra a kincsestérképre, amiből közben inkább jegyzetfüzet lesz. El kell mennem a pénztárhoz. Ejj, ennyi hűhót. >< Pedig már úgy várom mikor játszhatok...és ez a sok csúnya bácsi meg akadályoz ebben...na csak legyek megint nagyra, kapnak majd tőlem és lesz ne mulass! De most irány ez a pénztáros dolog. A többieknek szólok, de nem várom meg őket.

- Gyertek a pénztárhoz, utána ide vissza! – mondom és már futok is, hogy még az óriási sor előtt odaérjek. Bár lehet már most az van. Mindegy, futok úgy gyorsabb. Sok-sok ember, udvariatlan vagyok és nem törődök nagyon velük futás közben, de így végre odaértem a pénztárhoz. Vagy nagyon ügyes voltam, vagy későn jöttek, de már alig voltak. Legalább gyorsan megkaphatom a jegyem és futok is vissza a játékhoz. Odalépek, köszönök a lánynak és követem amit mond, odaadom a kezem. Szép lány ami azt illeti, de nem valami változatos a beszéde...itt mindenki olyan mint egy papagáj? Ameddig ezen gondolkodom már rá is kerültek a jegyeim a karszalagomra. Nincs mit tovább gondolkozni, visszaindulok a játékhoz, a hős lovag bajtársaimra nem figyelek, túlságosan leköt a közeledő játék izgalma. Útközben látok még gyerekeket és egyéb játékokat, de nem esek kísértésbe..pedig ott volt céllövölde is...nem, nem megyek. >< Odaérek vissza a Szanatóriumhoz és büszkén villogok az őrnek a jegyeimmel.

-Na, most már beengedsz? A többiek majd utánam jönnek, jó lesz egyedül is addig!

by **Utahime** Kedd Márc. 04 2014, 17:48

~Jéggolyók~

A bácsi nem válaszolt, csak a kivetítőre mutatott. Az vajon eddig is ott volt? Pislogtam rá néhányat, majd megköszöntem a jegyszedőnek és már mentünk is a jegyekért a pénztárhoz... amit nem kaptunk meg, csak egy firkát. Összeráncoltam az orrom, és vettem egy marokkal a vendégeknek kitett rágóból, hogy a gonosz firkálósnak elfogyjon, és zsebre vágtam. Miután berámoltam a tartalékaim a virtuális terembe, megbeszéltük, hogy Dézinek és Aisunak is jobban tetszett az óriáskerék ötlete, mint az előző. El is határoztuk, hogy oda indulunk inkább és felmutattam az égre, majd lábujjhegyen ugráltam párat.
- Látod milyen magas? Az az óriás kerék! A tetejéről biztos be lehet látni az egész parkot. - Lelkendeztem Dézinek, de Chan már el is indult. Körbenéztem a nyuszis lufi után, azt megpillantva felé is iramodtam, és hátrakiáltottam.
- Erre gyertek! - Míg odajutottunk, fel le rohangáltam, árustól árusig, minden játékot megbámulva ami mellett elhaladtunk. A óriáskerékhez közel értek a többiek, és én is odafutottam, de Chan hirtelen megállt és hátra fordult, én pedig a lendülettől nekirohantam. Szerencsére időben lassítván csak a vállát kaptam el, és kapaszkodtam meg benne.
- Guh... bocsi. - Léptem hátra gyorsan, majd felnéztem a hatalmas kerékre.
- Megjöttünk! - Odafutok a jegyszedőhöz és felmutatom az összefirkált kezem.
- Ez a jegy jó, ugye? Beférünk mind egy fülkébe? - Pattogtam előtte lábujjhegyen a többiekre mutatva. Bár Aisu elég nehéz jégtömb, de lebeg. Tehát nem nehéz, sőt nincs is súlya, ha nem akarja. Vagyis, ha felemelkedik valami afelett is lebeg... Ha eldobnák egy bumerángot vajon azon is tudna utazni? Végigmértem Aisut, majd felcsillantak a szemeim és ráböktem ez ujjammal.
- Aisu lebeg! - Ami azt jelenti, hogy majdnem repül. Vagyis, ha Aisu felemel valamit, az is repül. Vagyis ha felmászok rá én is tudok repülni!
Evvel el is kezdtem megmászni a jéggólemet, hogy repülhessek a fülkémig.

by **Shukaku** Kedd Márc. 04 2014, 18:34

Kék csapat (Jéggolyók) ÓRIÁSKERÉK

[Event] Vidámpark! - Page 4 Ferris%20Wheel%20at%20Night

Óriás kerék. Igen. Így sokkal leíróbb, mint unalmas módon egybeírva. Sokkal jobban illik is rá, hiszen a kerék valóban óriási. Hatalmas. Talán ötven-száz kabin is lóg rajta, és a tetejéről talán nemcsak a parkot, de az egész szintet beláthatjátok. Minden kabin kívülről ugyanolyannak tűnik. Mintha csak egy átlagos japán szobába lépnétek be, papír tolóajtók, és ahogy átlépitek a küszöböt, a cipőtök természetesen azonnal eltűnik. Persze megnyugodhattok, mindössze az inventorytokba kerül be, senki sem lopta el. A kabinok is elég nagyok, elfértek benne bőven. Belsejében viszont már nem egy szoba fogad, hanem maga a természet, egy kis eldugott, elvarázsolt birodalomban. Valahogy az egész kabin belülről sokkal hatalmasabbnak tűnik mint kívülről (kb 25m^2). Talán trükk, egy kis csalás a térrel, talán csak a design és a lakberendezők ötletessége, mindenesetre a sarokban egy kis tavacska leledzik, természetesen pezsgőfürdős jacuzzi üzemmóddal, de úgy kialakítva, mintha csak valóban valahol az erdő közepén mártóznátok meg. A belső tér lugas szerű, cseresznyevirágba boruló futónövénnyel, melynek illata elárasztja az egész termet, és természetesen közötte ablakokkal, amiken keresztül gyönyörködhettek a tájban. Lábatok alatt fű zöldell, a tavacska mellett pedig piknikkosár. Madárkák csicseregnek, nyílnak a virágok, mindent beterít a tavaszi hangulat. Amint mindenki elhelyezkedik, a kerék komótosan, lassan indul útjára, ti pedig részesei lehettek a természet körforgásának. Az első negyedében marad a tavaszi időjárás, melyet lassan az egyre emelkedő hőség nyárba fullaszt. Dokusai hangja nyugtat meg titeket valahonnan, hogy ne aggódjatok, Aisunak semmi baja nem fog esni a melegtől. Változnak a virágok, a kosárkában hirtelen hűsítő üdítőket találhattok, a lugas mindenféle nyári gyümölcsöt kezd el teremni. Ami még inkább meglephet titeket, hogy ruhátok is folyamatosan változik, az időjárásnak megfelelően. Ahogy kiértek a nyárból, a zöldellő füvet puha avar váltja fel, a sarokban még össze is van söpörve nektek egy dombocska, ha valaki bele szeretne hemperegni (természetesen a levelek tűzállóak). A lugas ezúttal szőlőt, körtét kezd teremni, majd lassan hó lepi el a tájat, a tavacskán aki akar piruettezhet korcsolyáin, lehet hógolyózni, dér csípte csipkebogyót eszegetni a lugasról és inni a piknikkosárból előhalászott forró teát, vagy csak behúzódni a szoba közepén sebtiben önmagától felépülő igluba… és bármit amit még kitaláltok. A fantáziátokra van bízva. Jó szórakozást! :3

by **Atoru** Csüt. Márc. 06 2014, 19:40

//Sárga csapat//

Kiderült, hogy kazamatás ismerőseim – Lancer és Aidor- lesznek majd a csapatomban. Ennek örültem, hisz ismeretlenekkel nem biztos, hogy olyan nagyon elbeszélgetnék. Lancer nagyon próbálkozott, de az őrön látszott, hogy hajthatatlan és a jegyeket kéri. Azokat pedig még nem vettük át. :facepalm:Szerencsére a térképen ott volt a kellő segítség. Tehát irány a pénztár! /o/ Kezdett engem is elragadni ez a gyermeki vidámság, akár csak a többieket. Közben Lancer megindult, faképnél hagyva minket. ._. Ez azért összetartás… Mindegy, ha már ő indult, akkor megyek én is, még a végén lemaradok valamiről. Elkezdtem utána menni, de az ő eszeveszett tempójával ellentétben én lassan sétálgattam. Közben nézelődtem, mindenhol vidám gyerekeket láttam. Felnéztem az égre is, és mintha a Nap is jobban sütött volna. Egyből melegem lett. Egy idő után már hallucinálni kezdtem. Az egyik bódét egy óriási oázisnak néztem, benne egy tevével és egy hűs vizű tóval. Egyből beugrottam oda, az eladó legnagyobb meglepetésére és az én legnagyobb bánatomra. Ugyanis az oázis eltűnt, én viszont itt maradtam és a bódés nem nézett rám valami derűsen.
- E-elnézést. – kértem bocsánatot meghajlás közben és már futottam is a pénztár felé. További képzelgések nélkül odaértem, de ez nem tartott sokáig. Megint úgy éreztem, mintha a Nap már égetne és egyszer csak az embereket jégkrémnek láttam. Nem bírtam tovább. Ráugrottam az előttem lévőre és megnyaltam. Viszont hála az ízlelésnek, hamar rájöttem, hogy ez bizony nem jégkrém, és ez a tény vissza is rántott a valóságba. Egy nálam talán egy-két évvel idősebb lány nyakában lógtam, aki eléggé rémültem meredt rám. A következő pillanatban elsikította magát és elfutott. Majd elsüllyedtem szégyenemben. Szerencsére ez az eset nem ismétlődött meg sorban állás közben, így oda jutottam a pénztárhoz. Ott egy idősebb - Miért hívom annak? Én is annyi vagyok kb., mint ő. ._. – tinédzser lány várt engem, és azt mondta, hogy mutassam a kezem. Nem értettem igazán, de odanyújtottam. Nem tudom mit keresett rajta, de úgy tűnik nem találta. Csak megrántotta a vállát és egy mellette lévő táblára mutatott. Szóval fel kéne tenni a csuklómra a szalagomat. Így már világos. Felraktam, megmutattam és kaptam rá egy szép nagy ötvenest. Indultam vissza, de idő közben eszembe jutott, hogy jártam idefelé. Gyorsan elmentem a fagylaltoshoz, hogy a hőség ellen valami hűset vegyek. A fagyistól már egy háromgombócos – eper, barack, kókusz – fagyival mentem tovább, és amire visszaértem, már el is fogyott. Lancer már ott várt, jobban mondva nem is várt, már ment volna be, hacsak nem fogom le.
- A-a. Nélkülünk nem mész sehova! – fogtam le a két kezét, nehogy még Aidor nélkül akarjon bejutni. – Különben is. Ha bent mindenféle veszély van? Legalább ott leszünk, hogy segítsünk. – próbáltam valamennyire meggyőzni, már amennyire sikerült.

by **Hinari** Pént. Márc. 07 2014, 17:39

Lila csapat: Meredith és Hinari

Nem is értettem, a fiúcska miért nem akart velünk jönni. Buta volt ő is, hiszen mi voltunk a hősök, a lila csapat, ő pedig nem akart közénk tartozni. Talán fél a lányoktól? Karba tett kézzel fordultam el, nem is néztem merre megy, inkább a vöröshajú lánykával foglalkoztam, ő amúgyis jobban megérdemelte.
- Szia – mosolyogtam én is rá, amint bemutatkozott, majd a lány felvetésére csak bólogatni tudtam – Lehet azért van ilyen lányosan hosszú haja – tettem még hozzá, ám hamar elterelőtek a gondolataim, szemem felcsillant, amikor Meredtih is ugyanoda akart menni, ahova én – Hűű de szuper! Akkor menjünk oda a jegyek után – mondtam vidáman, és már el is indultam a pénztár felé, pár lépés után bevárva a lányt, ha nem tartott velem – Jók leszünk mi ketten is – jelentettem ki magabiztosan, meglóbálva a dinnyés nyalókámat.
- Megverni? A hősök csak a rosszfiúkat verik meg – tettem az ujjam az államra egy hümmögés után, majd elgondolkozva kérdeztem a csapattársam – Szerinted a bácsi is a rosszfiúkkal van? – kérdeztem kíváncsian, majd a tinilány felé nyújtottam a kezem, csak egy icipicit nézve fel rá, ám mielőtt még írhatott volna bármit is azzal a csúnya fekete filccel, egy kuncogás közben aktiváltam az Element Absorb életbónuszát, remélve, hogy ezzel több jegyet is kapok majd. Nem voltam zavarban, végülis nem mondták, hogy nem lehet képességeket használni.

Megvártam, amíg Meredith is megkapta a jegyeit, majd egy közeli árus felé mutattam:
- Ott vettem a nyalókát, biztosan neked is adnak, ha kérsz – ha odamentünk, akkor türelmesen álldogáltam, amíg Meredithet kiszolgálták, utána pedig megnéztem a térképet, merre is van az a tükrös terem – Verseny a bejáratig! – kiáltottam élénken, és elkezdtem rohanni. Pár perc múlva pedig már kikerekedett, csodálkozó szemekkel néztem a terem külsejét, majd ha Mer is ott volt már, fordultam oda az emberkéhez, aki a bejáratnál várt.
- Szeretnénk bemenni – közöltem vele kérő hangon, és nyújtottam neki is a karszalagot.

by **Tachibana Makoto** Szomb. Márc. 08 2014, 13:34

Társak: Ai, Maci (?), Judy (?)
Helyszín: pénztár

Korához képest intelligens volt, és bár zseninek nem lehetett nevezni, annyi sütnivalója volt, hogy a sírásban kitörő kislányon lássa, csak színjáték az egész. Méghozzá miért? Hogy ne fújjanak egymásra, talán. De hát hogy is ne alakult ki volna az ellentét köztük, mikor Judy-tan az első másodperctől fogva rendkívül kiállhatatlanul és gőgösen viselkedett vele szemben, kirekesztő volt. Ezt pedig Makoto nem hagyhatta visszavágás nélkül, egyszerű elvet követve: ha ott akarsz hagyni valakit, akkor számíts rá, hogy téged is otthagyhatnak. Ai-tan viszont nem támogatta az ötletében, így kénytelen-kelletlen elhúzta a száját. Igazság szerint kettesben kívánt maradni a lánnyal, de egy túlméretezett maci még nem zavart volna... annyira. Judy-tan viszont igen, különösen akkor, ha ilyen ellenszenves marad és nem húzódik meg a sarokban, csendben.
- Tch... - mindössze ennyi volt a reakciója, és ezt is a barna hajú kislány felé intézte, majd az orrát zavartan megvakargatva nyújtotta a kezét Ainak, hogy felsegítse. És ha már ott volt, bizony el sem kívánta azt engedni, hiszen irány a pénztár és azok a bizonyos jegyek. Képzeletében már a következő csínye is kirajzolódott, egészen jó móka lett volna rávenni a többieket, hogy játszanak útonállókat és szabadítsák meg a jegytömböktől a gyengéket és védteleneket. Nem törődött azzal, hogy Ai-tan kezét megfogta-e Maci, és Maci kezét megfogta-e Judy-tan, helyette magabiztosan vezette az egy-két-három fős társaságát a jegypénztárhoz. Csakhogy ott szembesülnie kellett a szomorú valósággal, miszerint semmiféle jegytömb nincs, csak azok a hülye karszalagok és egy ostoba filc. Egyetlen vigasza az volt, hogy a szőke onee-san nagyon csinos volt, ráadásul a rövid szoknyácskája talán belátást enged, ha kellően résen van.
- Lányok előre =] - engedett utat Ai-tannak, de Judy elé már szemtelenül beállt, csak hogy piszkálja újonnan szerzett ellenségét. Mivel a karszalag szükséges volt, így kelletlenül előbányászta azt a zsebéből, és amikor a szűkszavú, unott lány kérte, feléje nyújtotta. Csakhogy a csinos onee-san hanyag mozdulattal a táblára mutatott, és megismételte a kérést. Fancsali arccal reagált, egyáltalán nem fűlött hozzá a foga, hogy felvegye a csuklódíszt, viszont támadt egy ötlete. Persze neki mikor nem támad? :] Kotorászott egy kicsit a zsebében, melyből furcsa mód hiányzott a csúzlija, de egy célnak megfelelő madzagot így is talált, amire gyors és szakszerű mozdulatokkal felfűzte a szalagot, és a nyakába akasztotta.
- Így jó, ugye, onee-san? Nem veszítem el =] - nézett kihívóan a jegykezelőre, győzedelmes pillantással. A szöszi egy ideig gondolkodik, majd úgy tett, mintha headsettel beszélne, és nemsokára megjelent az a Dokusai, és csípőre tett kézzel csóválta a fejét.
-Butus egy gyerek vagy te. Szüleid nem mondták, hogy semmit nem szabad a nyakadba tenni? Még a végén beakadsz valamibe és bajod esik. - ellenkezést nem tűrve egy gyors mozdulattal le is kapta a nyakából a kreálmányt, és a magasba tartotta. Makoto gyorsan felmérte, hogy nem érheti el, nem volt fair, hogy a felnőttek ilyen magasak.
-Nem szeretem a rendbontó gyerekeket, szóval csak akkor kapod vissza, ha szépen megígéred, hogy ráteszed a csuklódra. Addig viszont nem játszhatsz semmivel.
- Nem akarom, már van karkötőm! - mutatta fel a sajátját - De vigyázok rá és nem fogom elveszíteni, becsületszavamra! - folyamodott a jó kisfiús megoldáshoz, hátha az majd hat, ha szépen néz Dokusaira és Chiakira. Nos, nem hatott.
- Minden gyerek ezt ígéri, azután elveszítitek. Azért találtuk ki ezt a megoldást. Elhiszem, hogy nem szeretnéd elveszíteni, de a játék közben nem tudsz majd odafigyelni. - sóhajtott fel a férfi.
- Én nem vagyok minden gyerek, és igenis oda tudok figyelni >.> És így nem tudom felvenni - felelte durcásan Makoto, de inkább csak félhangosan az elejét, az utolsó félmondatot viszont persze normálisan hangerővel, és közben a kezét is nyújtotta. Ha a jó kisfiús megoldás nem jött be, akkor hű lesz önmagához és rossz lesz, úgyhogy amint visszakapta a karszalagot, rátermettségét be is bizonyította azzal, hogy egy hirtelen mozdulat kíséretében kikapta Chiaki kezéből a filcet és megpróbálta ráírni az életpontjait. És nem sikerült, nem működött az íróeszköz, az onee-san kezében meg már ott is volt a másik. Fail >.> Makoto kezdett ingerült lenni, így alaposan belemarkolt a tálkába kihelyezett édességek közé, és jobb híján azzal kezdte el dobálni a két delikvenst, hátha a bosszantó viselkedés hatására beadják a derekukat, csak hogy megszabaduljanak a szemtelen kölöktől, aki volt. Nos, ennél nagyobb hibát nem követhetett volna el, ugyanis Dokusai intésére ott termett két őr, akik a karjainál fogva felemelték, a férfi pedig ráapplikálta a csuklójára a szalagot.
- Ha tovább rosszalkodsz, kirakatlak a parkból - hangzott a figyelmeztetés, de ekkor már oly' mindegy volt. A karszalag ott fityegett rajta, Makotót pedig elöntötte a csalódottság és a keserűség érzése. Máris ott pislákolt benne a rossz érzés, hogy így olyan lett, mint a többiek. Dacosan nyújtotta oda Chiakinak a karját, de nem akárhogy. A lány mellét fogta meg vele, azonban a tinilány helyett ő pirult el a pihe-puha domborulattal játszva. Furcsán érezte magát, úgy vélte, mintha már ezer meg egy hasonló tettet végrehajtott volna, a teste és a lelke azonban mégis úgy reagált, mintha új inger érte volna. Nem tudott betelni azzal a melegséggel és örömmel, amit tapasztalt, ám gyorsan visszarántották a valóságba.
- Nagyon jó ízlésed van fiatalember, de a kishölgy ovisokkal nem foglalkozik. Jobban jársz, ha viselkedsz - szólalt meg Dokusai, majd kiöltötte a nyelvét, és mint aki jól végezte a dolgát, eltűnt a színről. Ami azt illeti, tényleg, hiszen Makoto csuklóján ott díszelgett a szalag, és az életpontjai száma is rajta volt, de a fiút most jobban foglalkoztatta az iménti megjegyzés. Ó, ha csak 7-8 évvel idősebb lenne, Chiaki garantáltan a karjaiban kötött volna ki, és hősünk egyébként is különös indíttatást érzett arra, hogy meghódítsa az onee-san szívét... még annak ellenére is, hogy az efféle gondolatokhoz alapjában véve talán még kicsit túl fiatal volt. Unottan próbálta végül levakarni a szalagot a csuklójáról, de az nem engedett. Gonoszság volt, amit műveltek vele, de hát mindig gonoszak vele azért, mert különc volt.
- Nekem mindegy a csapatnév - jegyezte meg kelletlenül a közjáték után, és lassan rátért arra, hogy hová menjenek. Ugyanis a hullámvasút badarság lett volna, úgy sejtette, a nagy többség azzal akarja majd kezdeni, és akkor sorban kell majd állniuk. Mindenesetre Ainak átnyújtott egy cukorkát, amit még a tálkából szerzett.
- Tessék, ez a tiéd =] - fűzte hozzá mosolyogva, majd eléjük tárta a gondolatait - A hullámvasúton most még biztos sorba kéne állnunk, de kicsit később már kevesebben lesznek rajta. Szerintem addig menjünk a Játékterembe, és üssük el ott az időt. Vagy ha veszélyt és kalandot akarunk, akkor az Aréna, annak olyan jellegtelen a neve, biztos senki nem megy oda =] - vezette elő az ötletét, hátha vevőek lesznek rá a többiek, és közben folyamatosan a szalagját piszkálta, Idegesítette, na!

// Köszönet Shukakunak a segítségért Chiakival és Dokusaijal :] Kövi helyszínről a többiek döntenek, már aki ír Rolling Eyes

//

by **Meredith White** Szomb. Márc. 08 2014, 17:41

Lila csapat: Hinari és Meredith

Közel hajoltam hozzá, hogy ne hallja más a szavaimat.
- Biztos gonosz szerintem. – talán nem, de verekedni akartam vele.
Tartottam én is a kezemet, mint egy jó kislány, majd a másikkal markoltam bele a vendégeknek kitett tálkába és mi elfért a markomban, az elfért a számban is. A szám szinte összeragadt, kihívás volt így rágni, de egyben szórakoztató is.
- Okéj, nyalókát! – emeltem az öklöm a levegőbe és álltunk be a cukros bácsi házikójához. Kedves volt Hina, hogy megvárt és hogy elkísért, mert hallottam én már pletykákat a cukros bácsikról és nem akartam, hogy bántódása essen szegény öregnek.
- Verseny! – futottam utána és köptem ki félúton a rágótömböt a számból, hogy könnyebben jussak levegőhöz, azonban ez sem volt elég, hisz gyors volt a lány, pedig igyekeztem én is gyorsnak maradni. Ej, ő nyert, pedig nem szerettem veszíteni. Játék – játék, de hát verseny volt, minek eredménye is lett. Második, nem akartam második lenni, ugyanakkor a sértődés sem állt jól nekem. A ruhámat megigazítottam gyerekesen, mondhatni kis szökdelésekkel beleugráltam, majd sepertem félre a frufrum is és úgy álltam mellé.
- Majd legközelebb gyorsabb leszek, Hina. – kacsintottam, de tudtam, hogy nem lehettem gyorsabb, legalábbis is ilyen kis lábakkal. A nyalókát a vállamra vetettem, majd így igyekeztem minél többet nyalni belőle.
- Igen, be. – pislogtam sokat, hogy csillogjanak a szemeim és néztem fel az emberkére – Hina. - majd fordultam felé - Mond csak, miért egyedül jöttél el ide? Nem volt ki elkísért volna? – nyaltam meg újra hosszan a nyalókát – Egy szép fiú, ki lelőtte volna neked a nagy maci.

by **Chancery** Szomb. Márc. 08 2014, 18:08

//Kék csapat, Desdemona és Utahime, az Óiás Kerékben.
Gomen >.>//

Valószínűleg ha nem indulok el, ezek még mindig a pénztár mellett toporognának, hogy merre menjünk. Az emberek ritkán tudják eldönteni, hogy mit akarnak. Persze beleszól ebbe a bőség zavara is, hisz valóban rengeteg a látnivaló, de az idő kevés, én mégis úgy vagyok vele; menjünk oda, ahova először eszünkbe jut, töprengeni ráérünk. Én úgyis kíváncsi vagyok a szanatóriumra... arra nagyon. A kerék után ha jönnek velem, ha nem, én oda fogok menni.
Fizetés után végül belépünk a kabinba, és kisvártatva meg is indul velünk a hatalmas szerkezet szép, komótos tempóban. Nem mintha ez érdekelne, mert a különleges látvány szinte elvarázsol. Ki látott már kabinban füvet, lugast, fát és tavat? Egyszerű kis padokra gondoltam csupán, amin ülve végigkémlelhetjük a parkot, de erre nem...
Álomkelő le is huppan a vállaimról, hogy rögvest a fa egyik ágán teremjen, úgy mászna fel a törzsén, mint egy pókica. Ülve és farkát lengetve figyel minket, majd hatalmas ásítással elterül, a jelek szerint pihenni szeretne, ha már alkalma nyílt rá. Végül én is odalépek hozzá, a fához, és letelepszem a tövénél, Falcoval a kezeim között, hogy hozzá hasonlóan én is kissé lepihenjek és gondolataimba mélyedve figyelhessem a tájat.

Ez egy másik vidámpark, nem olyan, mint az előző. Itt nincs tükrös terem, legalábbis remélem, s nincs Leptys sem, hogy átvegye az uralmat és romba döntsön mindent. Dokusai kedvesnek tűnik, belső érzékeim mégis azt súgják, ő is ugyanúgy készül valamire, neki is vannak hátsó tervei. A kérdés az, hogy micsoda.
Ahogy haladunk, lassan egyre melegebbé válik az idő, mire az emlegetett szamár meg is szólal, hogy ne aggódjunk Aisu miatt. Álomkelő közelebb húzódik az árnyékokhoz, én viszont csak akkor engedem el Falcot, ha feltétlenül szükséges - bár itt biztonságban lehet, nem fog elveszni és mi sem fogunk rá lépni, így ha szeretne, természetesen mozog, amennyit akar, de fél szemem árgus tekintetétől nem fog szabadulni. Utahime rám bízta őt, hogy vigyázzak rá, én pedig teljesítem a feladatom.
A nyári melegben kedvet kapok arra, hogy előkapja kegy könyvet és olvassak - inventorym segítségével meg is teszem, s kisvártatva bele is temetkezem a Mester és Margarita világába, arra a fejezetre, mikor Azazello és csapata bálba kíséri Margaritát. Néha felnézek, hogy mit csinálnak a többiek, hogy aztán ismét a lapok fölé hajoljak, és elgondolkozzak, mennyire hasonló most a két szituáció. Mi is különleges körülmények között csöppentünk egy furcsa mulatságba, pont, mint Margarita.
Mikor őszbe tekeredünk, elteszem a könyvet és közelebb masírozok a piknikkosárhoz. Talán az idő múlása, az, hogy az évszakok váltakozása többnek érezteti az eltelt időt, de úgy érzem, megéheztem kissé. Addig-addig kutakszom, amíg nem találok egy szép, érett almát, amin nincs semmilyen barna volt vagy kukac rágta járat. Jóízűen beleharapok, majd az immár híjas almát ÁK felé nyújtom.
-Kérsz?
Nemleges válasz kíséretében behunyja a szemét, de azért leugrik a fa törzse mentén, hogy beleszagoljon a kosárba, majd kilopjon belőle ügyesen egy kis nyers halat - első ránézésre talán tonhal lehet. Végül, hogy ő se maradjon ki, a főnix felé is integet hívogatón, hogy jöjjön enni, válogasson a kosárból, hisz nem tudom, egy főnix tulajdonképpen mivel is szokott táplálkozni.
A többiek pedig elég nagyok ahhoz, hogy eldöntsék, akarnak-e enni vagy sem.
És végül jött a tél. Ahogy egyre hidegebb lett, úgy éreztem magam én is egyre kellemetlenebbül kint, hiába változott meg a ruházatom meleg kiskabátra. Amint az iglu készen lett, a szűk járaton a belsejébe bújtam és összekuporodtam az egyik fal mentén, térdeimet felhúzva és átölelve. Nagyon reméltem, hogy Falco legalább velem jön és melegít, de ezt a kérésemet bolond lettem volna hangosan is kimondani. Majd jön, ha szeretne. Utahime és Desdemona úgyis hógolyózni vagy szórakozni fog valószínűleg, de én nem kérek a dologból. Csak összekuporodtam és vártam a végét, az utált tél végét, hogy abbamaradjon a félelem, miszerint mikor fognak megragadni és kihurcolni, hogy jéghideg havat tömködjenek a kabátom hátába...
Inkább olvasok.

Jegy: 99/100 (végre lett viszonyítási pontom)

Spoiler:

by **Aidor** Szomb. Márc. 08 2014, 21:20

Sárga csapat

Megérkeztem a Szanatóriumhoz, de csak most tűnt fel, hogy ismerősökkel hozott össze a sors. Bár kicsit kisebbek... kicsit fiatalabbak. De kétségtelenül ők azok. Ato és... izé... nem ugrik be. Mindegy... Az a lándzsás a kazamatából már neki is kezdett vitatkozni az őrrel a jegy kérdésről. Jegy... hát persze! Elfelejtettem a jegyet! Sőt elfelejtettük. Mindenki elfelejtette. Lancer hirtelen megfordult és szélsebesen száguldott el a pénztár irányába egy hangos kiáltást hallatva. Lancer... igen! Persze ez a neve! Lancer! Na mindegy ez most nem fontos. Fontosabb, hogy megszerezzem a jegyeimet, hogy végre játszani tudjak.
-Utána! Kiáltottam és futásnak eredtem. Én is a pénztár felé. Igyekeztem minél gyorsabban hozzáférni a jegyekhez. Hogy minél hamarabb vissza indulhassak. A sor szerencsére nem volt nagy. Úgy tűnik alig páran voltak akik hasonlóképpen jártak. Hála az égnek így hamar visszaindulhattunk. A pénztárban ülő lány középiskolás lehetett és unottan bámult. Szófukaran írta rá a karkötőkre a számot. Érdekes... nem hittem volna, hogy karkötő formában kapjuk őket. Az is fura volt, hogy egy olyan lány adta a karkötőt akinél valójában talán még idősebb is vagyok. Különös ez az életkor változás... De most nem érek erre rá. Indulás vissza. Szeretnék már játszani...
Futottam Lancer után és nem sokkal utána érkeztem én is az őr kezébe nyomtam egy jegyet és berohantam Lancer után. Ki ne maradják már a buliból. Végre megtudhatjuk milyen is az a szanatórium. Tényleg olyan félelmetes mint amilyen benyomást keltettek bennünk az említésével? Vagy valami hülyeség ami köré nagy feneket kerítenek? Majd eldől. Szóval indulás! Kalandra fel!
-Senki ne maradjon le! Mondtam

by **Shukaku** Szomb. Márc. 08 2014, 22:01

Igaz még nincsen éjfél, de vannak olyan drága ügybuzgó játékosok, akiknek a csapata már elkészült. Köszönöm a lelkességeteket! Embarassed

Piros csapat (Jun & Szophie):

Kék csapat (Uta & Des & Chan):

Sárga csapat (Aidor & Atoru & Lancer):

Lila csapat (Mer & Hinari):

A zöld csapat még várat magára.

Újfent kérek mindenkit, hogy írjátok le a jelenlegi életpontjaitokat a postjaitok végére, és vonogassátok le belőle az elhasználtat. Aki nem teszi meg a következő körben, az a zöld játék végén sem kapja vissza. Twisted Evil

Na jó... visszakapja, de kérlek titeket, ennyivel segítsetek. Igyekszem mindent vezetni, de a karakterlapotokról nem szeretném lenézni, mert lehet, hogy ott nincs frissítve, és abból csak katyvasz lesz. Köszönöm!

Nagykör végének határideje: Március 15. éjfél

by **RenAi** Vas. Márc. 09 2014, 00:56

Hehee, igaz Judy és Maci reakcióját nem láttam, de akárhogy is örültem hogy Tachi is bedőlt, vagy legalábbis megadta magát a hisztim kedvéért :PIgazi győzelemnek éreztem, örültem hogy legalább így összetarthatunk, bár Tachinak még voltak szurkálódásai, ugyanakkor lehet mindez okkal, bár nem ismerem sem az előzményeket sem pedig a lányt, annyit tudok csak hogy nem akarta hogy Ő köztünk legyen, én pedig szerettem volna. Ez egyfajta csiki-csuki helyzetnek bizonyult, de igyekeztem megoldani, legalábbis a magammódján megkíséreltem azt. Nem vagyok híve a széthúzásnak elvégre ha csapatra lettünk osztva annak megvan az oka, és ezt viselni kell, vagyis én szeretnem. Nem zavar a magány de… mókásabb csapatban nem? Mosolyogva néztem végig miként a fiú megadta magát, és ugyan szóban nem, de a tekintetemmel megköszöntem neki.

Bele sem gondoltam, de Tachinak tényleg igaza volt, kénytelenek voltunk a pénztárhoz baktatni elsőnek, hogy átvehessük a jegyeket. Mikor oda értünk Tachi előre engedett, és én boldogan léptem előre, így azt már nem láthattam hogy Judyt viszont beelőzte. Elégedetten vettem át a karszalagot, és ellátva a stat pontjaimmal, bár tény… furcsállottam hogy kellenek… nagyon is, de nem adtam neki különösebben hangot, mivel nem vagyok hülye hogy még inkább húzzam a saját időmet. Utánam Tachi következett, kérdőn néztem Judyra egy pillanatra, majd a fiúra emeltem a tekintetem… elgondolkodva figyeltem mit is művel a karkötőjével, majd megjelent a „mindenbe bele szólok mert megtehetem és meg is teszem” Dokusai. Bár igaz hogy volt benne valami hogy veszélyes lehet, hogy felakadhat… de hisz már nem vagyunk kis gyerekek… tudunk magunkra vigyázni… >< hupsz mégiscsak kisgyerekek vagyunk .>< oO De attól még tudhatunk vigyázni önmagunkra…>< Egy ideig csendesen néztem végig a fejleményeket, majd bizonyos esetekben hol Macira hol pedig Judyra néztem nem kicsit értetlen arckifejezéssel. Nyugalmamból és bámészkodásomból az ébresztett ki mikor Tachi letapizta a lányt, jómagam is bele pirultam, de inkább csak méregből… Oda léptem a fiúhoz és egy jókora kokit nyomtam a fejére, igaz nem fájt neki… de talán csak-csak észhez tér.
- Nem illik ilyet csinálni egy lánnyal!.. – Az ilyesféle megmozudlásokra hárplis vagyok, főként mivel Ren is bepróbálkozott régebben párszor, szóval tudom milyen kínos érzés…>< bár… most kivételesen volt abban valami amit Dokusai mondot, kuncogtam is rajta egyet. Majd támadt egy ötletem. Elvégre Tachi nem akarja felvenni a karkötőt, de mégiscsak a mi csapatunkban van, így azt könnyedén orvosolhatjuk.
- Dokusai bácsi! – Szólítottam meg, mikor a fiút két igencsak magas és erős csunya bácsi emelte fel…><
- Dokusai bácsi! Van egy ötletem. Mi lenne ha én vigyáznék Tachi karkötőjére, két kezem van, és a másik még üres. – Emeltem fel magasra a kezem hogy láthassa.
- És ha már vigyázok a karkötőjére, akkor vigyázok Tachi-kun-ra is. – Jelent meg az arcomon egy széles mosoly. Kíváncsian vártam mit válaszol rá a bácsi.

Mikor végre útra kellhettünk, elsőként indultam meg, és lelkesen kitértem a csapatnév kérdésére… azt hittem a többieknek ugyanúgy tetszeni fog a dolog, de Makoto kijelentette hogy neki mindegy, Judy sem mondott semmit, talán ötleteken gondolkodhatott, egyedül Maci hangja törte meg a csendet… nagy örömömre… már kezdtem úgy érezni hogy butaságot kérdeztem, és nem is akarnak csapatnevet. QQ

- Macsintalanok! – Tört előre, és meg kell mondjam nekem kifejezetten tetszett ez a név, azt hiszem illik ránk, én tudom magamról hogy nem egyszerű a hozzá állásom a dolgokhoz, és Makoto-kun is bebizonyította az imént, hogy hajlamos a csintalanságokra, míg Judyról is tudtuk hogy kijelentette Tachi rossz, és nem közénk való, nem adott neki esélyt sem pár perce… és ott van Maci is, oly ártatlan és tiszta hogy az már szinte képtelenség, biztos rejtegethet valami turpisságot a bundája alá rejtve. Razz

- Macsintalanok… ez tetszik! Nektek srácok? Ötlet, vagy vélemény?- Néztem körbe rajtuk, főként Judin és Tachin váltogatva a tekintetem. Majd Makoto nyújtott át nekem egy szem cukrot, hehee.. még a végén lekenyerez :PBoldogan vettem át, és ettem is meg gyorsan. Majd oldalra toltam a számban a curot, hogy ne akadájozzon a beszédben.
- Köszönöm szépen. – Köszöntem meg illedelmesen.
- Igen, van valami abban amit mondasz. – Vakartam meg a fejem a fiú felé fordulva, valahol zavart hogy ismét igaza van/lehet… >< De tény hogy nem akarom sorban állással tölteni az időt. Fontolóra vettem a fiú két felhozott ajánlatát, ezek szerint neki ahhoz lenne kedve, engem nem zavar, úgyis ki akarok próbálni mindent, a sorrend nem számít, legalábbis számomra.
- Izé… az aréna… nekem nem hangzik szimpatikusnak… - pislogtam a társaimra. Nem épp azért amit Tachi mondott hogy jelentéktelen… mintsem inkább számomra valahol veszélyesnek tűnik… mióta elkérték a pontjainkat, aggódok hogy vajon miért is…. nem akarok bajba kerülni, ugyanakkor a többieket sem szeretném bajba sodorni. Persze ez nem jelenti azt hogy nem szeretném kipróbálni… ki akarom persze, de csakis azután miután meggyőződtem a biztonságáról… persze valahol ez mindenre igaz…. megkérdezni ugyan nem mertem hogy nekik nem furcsa-e hogy elkérték a pontjainkat… nem akartam aggodalmat kellteni… bár lehet csak én reagálom túl… amúgy sincs mitől félnem, hisz tank révén van életpontom elég, és a képességeim is kapóra jöhetnek a bajban… de ha meg lehet előzni persze megelőzöm.
- Nekem akkor a játékterem szimpatikusabbnak tűnik, majd utána jöhet az aréna és minden más is! o/ – Lukadtam ki a végére, és néztem Judyra és Macira hogy miként vélekednek.

/Ha Dokusai mégsem egedi hogy én vigyázzak Tachi karkötőjére a fiúval együtt. /

Kicsit lentebb maradtam hagytam hogy Maciék menjenek előre, felfigyeltem rá hogy Tachi igencsak piszkálja a karkötőjét, úgy nézem nem tud megbékélni vele… így hát bele nyúltam a zsebembe és egy fekete alapon szürke mintával ellátott nem túl nagy kendőt vettem elő. A fiú kezéért nyúltam, és rákötöttem, úgy hogy a csomó a csuklóján legyen, és persze hogy gondosan eltakarja azt.
- Leszedni ugyan nem tudjuk, de talán így kevésbé zavar majd… - Mondtam, neki remélve hogy segít valamicskét rajta… Nem értem ugyan hogy miért irritálja annyira, de ha így meg tudjuk oldani hát megteszem.
- És amúgy is, ajándékért ajándékot. Razz

– Mosolyogtam rá kedvesen.

/Maci elviekben holnap ír, ezért írtam bele őt is, előre meg lett beszélve. /

Pontjaim::

by **Shukaku** Vas. Márc. 09 2014, 06:54

Kedves zöld csapat!:

by Ajánlott tartalom