[Event] Vidámpark!

by **Shukaku** Vas. Feb. 09 2014, 07:35

Amint valaki kihajtogatja a repülőket, vagy leszakít egy cetlit a kifüggesztett szórólapokról, még azelőtt, hogy beleolvashatna, felugrik számára egy üzenet.

Üdvözöljük! Ön a Kōen e no kanōsei vidámpark jegyfoglalási folyamatának első lépését már meg is tette, hiszen az Ön érdeklődését már felkeltette a szórólapunk. Gratulálunk a remek ítélőképességéhez és ízléséhez, és köszönjük, hogy megtisztelt minket a bizalmával! Amennyiben tovább kíván lépni, kérem nyomja meg a tovább gombot.

Ezek után végigélvezheted az introkat, a rengeteg reklámot, bemutatják neked a vidámpark "rövid" történetét, etcetc. Ezeket persze természetesen végig skippelheted, ha a tovább gombra kattintasz. El kell fogadnod az Általános Szerződési és Felhasználási feltételeket* is, amihez szintén csak pipálnod kell.

Gratulálunk, Ön elérkezett a jegyfoglalás utolsó előtti fázisához! Már mindössze csak annyi teendője maradt, hogy a következő kérdőívet kitölti, hogy munkatársaink a lehető leginkább az Ön igényeinek megfelelő szolgáltatást tudjanak nyújtani Önnek. Természetesen ez is mind kizárólag az Ön kényelmét szolgálja, abban az esetben is, ha most még nem teljesen érti, hogyan is kapcsolódnak ezek a kérdések a vidámpark világához. Mi garantáljuk az Ön szórakozását, ha ezzel a rövid teszttel a segítségünkre lesz ebben. A rendszer addig nem tudja Önt tovább engedni, amíg meg nem válaszolja az összes kérdést.

Kérdőív:

Gratulálunk a teszt sikeres kitöltéséhez! Mint bizonyára már Ön is észrevette, a térképén megjelent a hely koordinátája. Válaszai alapján munkatársaink Önt az Önnek legmegfelelőbb csoport mellé osztották be, és kínálatunkat is az Ön igényéhez alakította. Szeretettel várja Önt holnap tíz órai kezdéssel a Kōen e no kanōsei minden munkatársa, hogy megvalósíthassa az Ön álmait.

Anata no nintai o arigatō! Sayonara! Mata ashita!

Ha mindezzel végeztetek, akkor valóban megjelenik a térképen az event helyszíne, ami Horunka falutól nem messze található. A helyszín egy, a kínai nagy falra emlékeztető építménnyel van elkerítve, természetesen hatalmas kivetítőkkel megspékelve, amin láthatjátok a reklámokat, a vidám gyerekeket, akik már bejutottak oda, ahova ti még csak vágyakoztok, és önfeledten szórakoznak. A főbejárat előtt természetesen hosszú, kígyózó sor fogad benneteket.

Első körben nincs sorrend!
Határidő (egyelőre): Minden szombat éjfél

Résztvevők:

Írjátok le, miként reagálnak a karik a szokatlan küldetésfelvételi eljárásra, csináljátok végig a regisztrációt, jussatok el a parkhoz és találkozzatok össze. Az első kört azzal zárjátok, hogy mindannyian beléptek a főbejáraton.

Ha szeretnétek, ismerkedős kör lévén nyugodtan írhattok több postot is, de a vidámparkon belül még ne kezdjetek el tevékenykedni.

Vidám játékot kívánok mindenkinek! ^^

*ÁSZF (Kérlek titeket, csak abban az esetben olvassátok el, ha a karakter is megteszi. Köszönöm!):

by **Cú Chulainn** Vas. Feb. 09 2014, 11:53

Alighogy felszúródott a szórólap a lándzsámra, felugrott egy üzenetpanel. Vidámpark? Az üzenetben ez áll mindenesetre. Volt munkám vidámparkban is, nyitvatartási idő után meg mindig szórakoztunk a többiekkel. Szóval a vidámpark jó hely. ^o^/ Még szép, hogy a továbbra kattintok, ez érdekes lehet. Na a sok intró már nem. A végén még bealszok rajta, na skip. Ezen viszont már nem ugrom olyan gyorsan át. Felhasználási feltételek...? Inkább elolvasom, nem örülnék neki ha valami kisbetűs résztől meghalna a karakterem, meg én is. Nézzük csak...Bla bla bla. Ez nem érdekes. A többi viszont már igen. Egy perc reklamálni? Oda sem ér az ember annyi idő alatt. Oké, módosításkor, de ez már lehetetlenség szintű. Aha...hát érdekes játékszabályok. Vigyáznom kell majd az életpontjaimra akkor, mert hamar vége lehet a szórakozásnak. Viszont vannak itt jutalmak is, egyre jobban tetszik. Még ha csak egy plüss maci lesz, akkor is jó, ha van miért küzdeni. Most még egy kérdőív is? Eléggé bonyolult. De ami ilyen bonyolult, az nem lehet átverés. Nézzük csak a kérdéseket...Ez jobb mint a legtöbb személyiségteszt amit olvastam. Nem mehetek tovább, ha nem töltöm ki, bármennyire is lusta vagyok és semmi közük hozzá...végül is csak gépek...max majd analizálgatják. Na jó, válaszolok. Meg is van. Végre, mindent letudtam. Most már csak el kell kutyagolnom a vidámparkba. Remélem megérte ez a sok és bonyolult hülyéskedés mindennel. Kitudja még ott mit kell csinálni. Meztelen táncot vajon raknak a belépési feltételekhez? Neutral

Még jó, hogy pont nem voltam messze a helytől. Szép nagy és impozáns. A kivetítőkön gyerekek. Az ÁSZF-t elolvasva miért van egy olyan érzésem, hogy ez csak reklám és ez nem pont így megy? Majd kiderül, most már nem lépek vissza. Még ha egy napot is kell majd várnom a bejáratnál, nagyon hosszú a sor és hiába nézek körbe, ismerős arcokat sem látok. Na mindegy, majd ismerkedünk...ha muszáj. Ezt is megéltem...jó (sok) idővel később beléphettem a főkapun. Miért nem lehetett ezt teleporttal megoldani? Már lényegtelen...bejutottam a vidámparkbaaaa. \^o^/

by **Jun** Vas. Feb. 09 2014, 17:17

Épp a kedvenc cukrászdámban ültem, kedvenc asztalomnál ami nem az épületen belül helyezkedik el, ahonnan az egész főteret belátni. Ráérősen szürcsöltem a narancslevem, miközben másik kezemben lévő villával a süteménnyel játszottam. A távolban, kis tömeg gyűlt össze. Kivételesen ügyet sem vetettem rájuk, semmi kedvem sincs arra, hogy a tömegben nyomorogjak, amikor úgyis tudom, hogy csak valami hülye küldetésről van szó a kis szintűeknek, vagy valami hasonló. A tekintetem visszatereltem a finomságaimra és éppen hozzálátni az egyik csokitortámnak amit az imént rendeltem amikor is, egy papírrepülő landolt a tányéromon.
- He? - lepődtem meg majd, már gyűrtem is volna össze, de a rajta szereplő "vidámpark" szó láttán inkább kihajtogattam, hogy meglessem mi is ez pontosabban. - Vidámpark... Aincradban? - micsoda meglepetés, mintha hallottam volna már pletykákat efajta vidámparkokról szóbeszédet. De azt hittem csak hülyítenek...
- Jobb lesz ezt megnézni a saját szememmel is... - határoztam el magam, majd folytattam a papiros olvasását. A felugró ablakon csak nyomkodtam a kihagy gombot, semmi kedvem sem volt hülye történetet hallgatni, meg unalmas és egyben idegesítő zenét hallgatni. Majd jöttek a felhasználási feltételek amik úgy ahogy ismerősek és kicsit nosztalgikuska is... Régi szokás szerint az első sor után azonnal ráuntam és szintén kihagytam olvasás nélkül. Majd egy kicsit furcsa teszt rész következett, homlok ráncolva olvastam a bizarr kérdéseket, időnként elidőzve egy-egy felett majd, válaszoltam rájuk legjobb "tudásom" szerint. Már a elküldés gombnál vártam, hogy felugrik egy ablak, hogy " ön sikeresen kitöltötte az önismereti tesztet, adja meg a telefonszámát és elküldjük az eredményt" szöveget, viszont ez nem történt meg. Nagyot nyújtóztam és mivel úgyis csak holnap kezdődik az event a nap hátralévő részében csak csatangoltam, növényeket gyűjtöttem. Másnap kicsit megkésve az indulási terveimmel, de végül időben elérkeztem Horunka faluhoz, ami valljuk be nem a legtökéletesebb hely egy vidámpark felállításához. Üres és lakatlan, semmi érdekes nincs ott, jobb lett volna Torubana, vagy a Kezdetek városa... ott legalább van élet. Mindegy is a szervezők bukták el a pénzt nem pedig én. Vállat vonva sétáltam kicsit a helyszínen, figyelve az érkezőket, az ismerősöket pedig köszöntve.

by **Atoru** Vas. Feb. 09 2014, 20:45

Újabb nap, ebben a virtuális világban. Éppen a Kezdetek Városában bóklásztam, mikor a Főtér felé egyszer csak a lábam elé került egy papír.
- Hát ez? – Néztem a papírra, majd felvettem a földről. Azonban egyből egy üzenet ugrott fel. Ó, szóval egy Vidámpark! *.* De rég is voltam ilyen helyen… Mikor is? Talán még 10 évesen, amikor minden rendben volt, és a családunk még nem hullott szét. Na de ne szomorkodjunk, hisz még a nevében is benne van, hogy Vidám! Továbbra kattintottam, majd feltűnt előttem néhány intro, videó, meg miegymás Ezek mindig érdekeltek, hisz ebből tanul az ember, de most valahogy nem fűlött hozzá a fogam, így inkább kihagytam őket. Pedig még csak most jött az unalmas része. Először kezdődött a felhasználási feltételekkel, azonban ez hidegen hagyott, így inkább csak pipáltam és mentem tovább. És most jött a kérdőív. Ez nem hiányzott. T.T Valamiért mindig untattak ezek a papírmunkák és sose értettem, mi a lényegük. Na de, ha erre van szükség, akkor miért is ne? Azért az utolsó néhány kérdés elég bizarr volt és nem értettem, mi köze egy Vidámparkhoz, de azért azokra is válaszoltam. Ezután úgy tűnt végre végeztem. \o/ A helyszín koordinátáit megkaptam, így indultam is volna, ha nem jut eszembe az a frappáns gondolat, hogy miért ne hívhatnám el a céhvezérünk is? Hisz mostanában úgy is sok a munkája, legalább kicsit kikapcsolódna. De ehhez még egy papír kellett, azt pedig csak a tömegben tudtam szerezni. Egy kisgyerek dobálta a repülőket és egyet gyorsan elkaptam. Ezután lehívtam az üzenet panelt és írtam egy üzenetet Judy-nak.

Atoru írta:Szia Judy!

Gondoltam rád fér egy kis kikapcsolódás, így elküldtem ezt a szórólapot.
Remélem eljössz, majd a bejárat előtt találkozunk!

Atoru

Miután ezen túl voltam már indultam is a megadott helyre, ami Horunkába vezetett, jobban mondva mellé. úgy tűnik a dátumot elnéztem, így egy napot vártam. Rolling Eyes

Másnap megérkeztek mások is, azonban a játékosok között szinte senkit nem ismertem, kivéve Aidor-t és Lancer-t. Hozzájuk oda is mentem és köszöntem nekik, a többieknek pedig bemutatkoztam.

by **Utahime** Vas. Feb. 09 2014, 21:08

Épp a főtér szélén ültem egy padon, amikor felkaptam a fejem a lármára. Ahogy a hirdető fiú felé néztem, egy felém suhanó kósza papír repülőre lettem figyelmes, és elkaptam. Hát itt aztán vigyázni kell, miket meg nem fog az ember, csak ettől is aktiválódhat valami küldetés... De ez egy vidámpark szórólapja volt, amint az a felugró menüből is kiderült.
- Nézd Falco, még itt is van van vidám park! - Csillant fel a szemem. - Az pedig rengeteg játékot jelent, vagyis nekem is ott a helyem.
A tovább gomb megnyomása után különböző reklámokat láthattunk Falcoval, de az első néhány után átugrottam őket. Ezért kaptam is a fejemre egy nagy koppintást, mert Falconak tetszettek a bemutató képek. Ekkor az ÁSZF jelent meg, amit szintén átugorhattam volna, de kíváncsi voltam, miért vagy a játékon belüli játékban ilyesmi. Az ismerős blabla után két ijesztő dolgot is találtam, mégpedig hogy a játékszabályok csak úgy megváltozhatnak, valamint hogy az életpontjaim jegytömbbé változnak a területén. És mi van, ha elfogynak a jegyeim? Nagyon remélem, hogy csak a parkból dobnak ki... Ennek kicsit kaszinó hangzása volt inkább, de az biztos, hogy először az összes biztonságos játékot kipróbálom, mielőtt a veszélyes részre mennék. Sóhajtottam egyet, és ezt is elfogadtam. A következő rész kicsit meglepett, hogy egy kérdőívet kellett kitöltenem. Miután evvel is végeztem, úgy tűnt evvel vége a procedúrának, és már csak oda kell jutnom. A térképemen meg is jelent, Horunka falu mellett a helyszín jelzése.
- Mehetünk Horunkába, Falco? - Álltam fel, és először egy kis útravaló nasit vettem magunknak, a múltkoriból tanulva. Bizony az éhségérzet jelen van Aincradban is, így felszerelkezve izgatottan indultam útnak, már csak azért is, mert még nem jártam arra felé.
A helyszínt egy nagy fal vette körül, reklámokkal tele aggatva. A bejáratnál pedig már nagy sor várt, és még jöttek is néhányan. Mindenkinek köszöntem, de az egyetlen ember, akit felismertem, Desdemona volt. Mivel Falco tépkedte a hajam, hogy menjek, így közelebb lépkedtem félénken.
- Sziasztok, ti is játszani jöttetek? - Mosolyogtam feléjük.
- Sziasztok. - Örült Falco az ismerős arcoknak. - Aisu, jössz velünk a hullámvasútra, ha lesz? Uta szerint nagyon jó játék.

by **Desdemona** Vas. Feb. 09 2014, 21:18

A főtéren nagy tömeg gyülekezett egy pontba, de engem nem nagyon érdekelt, de minden olyan dolgok amit én elkerülnék abba Aisu biztos, hogy részt akar venni és ott lenni rajta. Nem is volt másképp, elkapott egy szórólapot, csak is akkor tudtam meg, hogy egy Vidámpark hirdeti magát. Persze a kis gólemnek fogalma nem volt arról mi az, bár igazat megvallva nekem se volt nagyobb tudás a birtokomban ezzel kapcsolatban csak annyit tudtam amennyit hallottam, jó magam még nem voltam ilyes fajta helyen. Tovább néztük a szórólapot, mámit Aisu vizsgálta én pedig lelkiekben készültem rá, hogy megyünk és biztos, hogy elfog szabadulni, na nem rossz értelemben csak számomra lesz kínos és fárasztó, de néha ilyen is kell, hogy a kis gólem kitombolhassa magát. Mikor magam is szemügyre vettem a szórólapot akkor ugrott fel egy üzenet, természetesen a tovább gombra nyomtam, mivel abból nagyobb bajom lenne, ha most nemet mondanék Aisu kívánságának. Folytatódott is a szórólapon lévő üzenet, mármint valami reklámnak tűnt, amit átszerettem volna lépni, de a kis gólem teljesen elvarázsolva figyelte a megjelenő dolgokat, így mivel őt érdekelte nem hagyta, hogy tovább lépjek. Lement az introk és a reklámok, már úgy éreztem sose lesz vége, majd felugrott a kérdőív ablak, amire Aisu több választ adott mint én, sajna ahol látta, hogy gondolkodóba esek ott egyből válaszolt és követelte, hogy márpedig az legyen a válasz, így lehet a kis gólem jól fog szórakozni, de nekem lidércnyomás lesz, bár voltak kérdése amiket egyikünk se értett és egy közös kiegyezés alapján válaszoltunk azokra is. Kész volt a kérdőív kitöltése, elvileg onnantól meg van a jegyünk is, bár nem igazán értettem és furcsálltam is ezt az egész mizériát, de nincs vissza holnap kénytelen leszek Aisuval elmenni oda, de addig is igyekszem kipihenni magam, kitudja talán csak jól fogom érezni magam én is a végére. Eljött a nagy nap a kis gólemet majd szétvetette az izgalom, nem győzte kivárni az indulást, na meg persze az egész utat alig bírta ki, de végül oda értünk a Vidámparkba, hatalmas kígyózó sorok képe fogadott minket, már-már úgy gondoltuk Aisuval, hogy sose lesz vége a sorban állásnak, de végül csak bejutottunk a főbejáraton, bár nem indultunk el sehova a Aisut ugyanis elkapta a bőség zavara és nem tudta hol kezdje először a szórakozást, közben persze várta hátha adok meg én valami úti célt, de magam se tudtam merre és hogyan kéne kezdeni a dolgot. Miközben ott ácsorogtunk Utahime és Falco jött oda hozzánk, úgy látszik egyedül már nem leszünk.
-Sziasztok. Nem egészen, mármint Aisu játszani jött én inkább felvigyázónak jöttem vele. Nem volt még szerencsém Vidámparkban járni, így most kissé tanácstalanul állunk itt.
~Szia Falco! Hullámvasút? Nem tudom ,hogy milyen is az, de ha jó játék akkor megyek…
Aisu nagyon megörült a kis főnixnek, bár kissé én is megkönnyebbültem egy ismerő arc láttán.

by **Shukaku** Vas. Feb. 09 2014, 21:24

Shukaku írta:
Szeretettel várja Önt holnap tíz órai kezdéssel a Kōen e no kanōsei minden munkatársa, hogy megvalósíthassa az Ön álmait.

Anata no nintai o arigatō! Sayonara! Mata ashita!

Kedveseim, szövegértés egyes. Razz

Tessék elolvasni figyelmesebben a leírásokat. Azért írom oda, hogy elolvassátok. Büntiből azoknak, akik azonnal elindultak, minimum száz szóban tessék leírni, hogy mit csináltak egy napon keresztül a faluban. Very Happy

by **Utahime** Vas. Feb. 09 2014, 22:35

Bocsánat

(De amilyen jó tájékozódó képességem van jobb előbb elindulni.. xP)

Mivel még nem jártam arra és nem mehettem teleporttal, hosszú út elébe néztem. Még szerencse, hogy rágcsálni valót is hoztam magammal. Az erdőben ugyan eltévedtem párszor, de Falco mindig megmutatta a helyes irányt, így délutánra már oda is értem, és jutott egy kis idő a városnézésre is. Már ha lett volna mit nézni, de mint kiderült, ez egy elég elhagyatott terület volt. Körbejártuk a kis falucskát, és kivettünk egy szobát a vendéglőben. Ez után estig a morze ábécét tanultuk Falcóval, és már én is kezdtem érteni, hogy mit is akar.
- CsicsicsíípCsíípCsicsííp, CsicsíícsíícsicsíípCsicsíícsicsipCsíícsíípCsíícsíícsíípCsicsicsip CsicsicsicsíípCsicsíípCsíícsíícsipCsíícsicsíícsííp.
- Jól van, akkor hagyjuk mára. - Ásítottam én is.
Másnap vettünk egy kis reggelit, majd elindultunk a falu melletti térség felé, amerre a vidámparknak kellett lennie...

by **Aidor** Vas. Feb. 09 2014, 22:49

Letéptem az egyik szórólapot. Az a kölyök egész nap fel alá rohangált a városban. Tudom mivel láttam reggel is meg este is ahogy visszafelé jöttem. Meg a plakátok váratlan elszaporodása se a tavasz eljötte miatt van. Rásandítottam a kezemben lévő plakátra mire egy tábla ugrott fel az orrom előtt. Üdvözöljük... már hangzott is a sóder. Úgy tűnik ez a vidámpark nem teszi kicsire a mércét... ez valamiféle regisztráció is egyúttal. Elégé furcsa, hogy felhasználási feltételeket kellet elfogadni. Ezért élve a gyanúval gyorsan átfutottam. Az eleje teljesen szokványos volt, a vége már kicsit érdekesebb. Mi ez a jegy elvesztősdi? És jutalom. Ez nem hangzik túl rosszul. Érdekes.... azt hiszem el kéne mennem, de mi ez a...? Kérdőív? Ez eltart majd egy darabig. Ezért kerítettem magamnak egy padot és ott folytattam az olvasást.
Némelyik kérdésnél csak a vállam vonogattam némelyiknél, ráncoltam a homlokom. Sorban válaszolgattam, egy idő után már kezdtem unni és elkezdtem dobogni a lábammal. De azok csak nem fogytak, egy darabig... Végül meg volt az utolsó is. Én meg elégedetten dőltem hátra... egek... hogy regisztrálnod kell, hogy vidámparkba mehess? Még jó, hogy email címet nem kértek... De azt hiszem meg se lepődtem volna rajta elnézve az eddigieket. Na... ezek után ajánlom, hogy tényleg jól szórakozzak. Na nyomás haza...

Gondoltam azzal elindultam a fogadóba... majd holnap elindulok. Addig is még bőven van időm szunyálni és akkor azt itt megteszem ha már „berendezkedtem”. Hamar ott leszek szóval nyugodtan alhatok. Persze azért az ébresztőt beállítom. Rohanni semmi kedvem sincs. Elkésni pláne. Szeretnék nyitásra ott lenni.

by **Noxy** Hétf. Feb. 10 2014, 17:26

Majdnem kis idővel a boss után kissé rosszul ébredt kora hajnalban. Egyszerűen nem tudtam rendesen aludni, így kénytelen voltam elfoglalnia magam a téren fel-alá mászkálással. Ez utóbbi tevékenység sem működött valahogy... illetve mintha megromlott volna a látásom. Jaj ne, könyörgöm, mondd, hogy nem kéne még itt is szemüveget hordanom! Egek!
Ez a furcsa köd vagy valami rosszul látás hatása. Vagy netán egy látás-bug? Nekem nincs is látás jártasságom. Na mindegy... de akkor is így hogy tudok közlekedni?
Mivel alig láttam valamit, muszáj volt úgy mászkálnom, mintha félhomályban tapogatoznék. Ezzel még néhány éppen másnaposan magukhoz térő részeget is felébresztettem, nemhogy pár alvót. Valaki kissé mérgesen rám is szólt, hogy ha mászkálhatnékja van kora hajnalban, akkor menjen ki az erdőbe vagy valahová és ott császkáljak. Hiába próbáltam magyarázkodni, egyik fülön be a másikon meg ki. Próbáltam valahová eljutni, csak aztán Mogorva szállása mellett eljárva a segédem kiszólt nekem. Ő fáradtan viszont igen undok tud lenni, ha felébresztik fölöslegesen.
- Az isten szerelmére, tegnap egészen éjszakáig edzettem, ma meg még el is kell menni Mogorvának szétgyapolgatni rossz fejeket! Én hadd pihenje már ki magát!
- Ne haragudj - kértem bocsánatot. Akartam volna még magyarázkodni, de Mogorva fáradt, de morcos "nem érdekel a kifogás" szavalásai sikeresen elérték, hogy legjobb lesz egy szót se szólni többet.
Más valaki esetleg nem látja, hogy mekkora köd van? Vagy netán az én normál látásommal lett a bug? Adja az ég, hogy mihamarabb elmúljon ez!
Megkérdeztem mást, hogy nincs-e esetleg köd, de azok értelmetlenül néztek rám, és kijelentették, hogy már pedig szép téli időnk van. Ez így nagyon gáz. Így most hogy fogok bármit is csinálni a mai nap folyamán?
Óvatosan elindultam végig az utcán egy fal mentén, de valamin megtorpantam és elestem. A kezem reflexszerűen valami kapaszkodó után akart kapni, ám csak valami cetlit sikerült leszakítani... Érdekes, hogy azt az ablakot, ami megjelent előttem, tisztán láttam. Valami jegylefoglalósdi egy vidámparkhoz. Hmmm, ez érdekes. Lépek tovább... ajj, mi ez a sok reklám, intro meg ezek? Nem elég ez a szórólap is, amit csak véletlenül téptem le?
Miután ennek vége lett, elolvastam a további utasítást, de a tesztet már otthon töltöttem ki, amint sikerült a számomra ködös nagyvilágból hazatérni. Na tessék, még a lakásomat is ködben látom. Hála az égnek a kérdőívet ki tudom tölteni, mert azt legalább élesben láttam. Miután ezzel végeztem, jött egy PM Atorutól. Talán valami céhes ügy? Nem, csak szeretné, ha eljönnék a vidámparkba, és küldte a szórólapot. Nagyon kedves tőle, de ha tudná, hogy én miként bukkantam már rá egyre is, ejj! Very Happy

Másnap reggelre már kutyabaja se volt a látásomnak. Minden újra a régiben volt. Elégedetten indultam el Horunkába tíz órára a reklámjával túlcicomázott kínai stílusú vidámparki bejárathoz, ahol már a sor olyan hosszan kígyózott, mint a kínai nagy fal. Hmm, micsoda egybeesés!
Ott találkoztam Atoruval, akit egy baráti köszöntéssel üdvözöltem, aztán még Aidort is hasonlóképpen üdvözöltem. A másik két embert, egy porcelánbaba-szerű és egy fiús külsejű csajt nem ismertem még látásból sem.
- Sziasztok, Judy Noxia vagyok. Örvendek a szerencsének.

/Bocsi, hogy így jött ki a PM-es értesítésed Ato, csak kijátszottam az ördögömet Very Happy

/

by **Cú Chulainn** Hétf. Feb. 10 2014, 17:55

Ááá, túlságosan túlbuzgó voltam és örömittas, meg sem figyeltem mikor lesz valójában a cirkusz, rögtön elindultam. Hiba volt. Mikor odaértem észrevettem, hogy túl nagy az üresség. Nem is találtam semmi cirkusz félére emlékeztetőt a távolból, ezért kutyagolásom közben újra elolvastam az értesítőt. Facepalm...óriási facepalm. Csak holnap tízre kell jönni. Egy nappal korábban érkeztem. Kíváncsi vagyok csak én tévesztettem e össze, vagy más is. Bár azt sem tudom hányan jönnek. Lényegtelen, valamivel el kell foglalnom magam. Visszamenni a törzshelyemre, a Kezdetek Városába, lusta vagyok. Inkább keresik a nem messze lévő faluban egy fogadót. Úgysem voltam még ott, legalább szétnézek. Oda is érek, de látom, hogy nem sok minden maradt ki az életemből, ez a falu mintha szellem lakta volna, alig látok néhány embert. Legalább nincs tolakodás a fogadóban. Foglalok egy szobát és korán lefekszem aludni. Remélem szükség lesz holnap az energiára. Forgolódok is jó sokat, de végül elalszom, másnap 8-ra állítom be az „ébresztőt”. Felkelek, a magamnál lévő kevés ételemet elfogyasztom útközben és elindulok újra a tegnapi koordinátákhoz. Most már távolról kiszúrom a szép nagy falat és a sok embert, de eddig nem sokat ismerek fel. Egy-két embert max a kazamatából, ahol nemrég jártam, de semmi több. Ideje beállni a sorba és várni a bejutásra.

by **Atoru** Hétf. Feb. 10 2014, 20:34

Mikor megérkeztem, valami nem stimmelt. Nem volt ott senki. :suspect:Megint ránéztem a szórólapra, majd rájöttem mit hibáztam. facepalm

~Atoru, az éles látásod remek, mint mindig~ Mondjuk egy kicsit fura volt, hogy E/3-ban beszéltem magamról. Úgy tűnt rám fér a pihenés, így aztán elindultam a falucska irányába, hogy kivegyek egy szobát. Így aztán még délután lefeküdtem, majd éjszaka felébredtem, hisz kiment az álom a szememből. Kimentem az utcára, hogy szívjak egy kis friss levegőt, majd felnéztem a csillagokra. Ugyanúgy világítottak, mint amikor először jártam a faluban. Így jobban visszagondolva, sok fontos dolog történt itt velem. Itt ismerkedtem meg Judy-val, így bekerülve a Phoenix Brotherhoodba. Szóval úgy mond, az életem itt kezdődött a játékban. A sétálgatás közben azonban rá kellett jönnöm, hogy eltévedtem. Már a nap is felkelt, mire végre megtaláltam a kiutat és már mentem is a vidámparkhoz.

by **RenAi** Szer. Feb. 12 2014, 22:32

- Owwwooohhh~ - Hangzott el a számból az ami jelezte hogy még túl korán van. Legszívesebben vissza bújnék még az ágyikómba, de nem lehet. Be kell vásárolnom, a konyha már igencsak lefogyatkozott… és már tegnap be kellett volna jönnöm, de csak ma tudtam igazán rávenni magam… vagyis inkább a szükség vett rá… Nem is baj mivel legalább szétnézhetek a piacon, hátha van valami új vért, fegyver vagy valami hasznos „ócskaság”… Szemem bekönnyezett az ásítástól, majd mikor felfelé fordítottam a fejem, egyenest az ég felé… furcsa csillogást véltem felfedezni a távolból.
- Wheee? - ~Esni fog? Vagy csak a madarak árnyai tükröződnek vissza ilyen fényesen?...~ Nem tudom, de nem kellett sok hogy kiderüljön, alig fél perc múlva már a fénypontok kis papírrepülő alakot öltöttek, és „bombáztak” le minket. Még a levegőben elkaptam egyet, miközben láttam hogy nem csupán én engem fogott el a kíváncsiság. Szét akartam nyitni de egy menü jelent meg előttem, elolvastam majd rákattintottam a tovább-ra. Majd: ~ Whooo, egy teszt.~ >< Tudatosult bennem. ~ Mahh, sosem voltam jó bennük. >< ~ De azért legjobb tudásom szerint kitöltöttem. Majd még egy ablak ami felhívta a figyelmem hogy sikeresen töltöttem ki. ~Huhh~ Reméltem hogy nem rontom el. ><~ És ami azt írta hogy egy csoportba leszek beosztva. oO Kicsit elkerekedtek a szemeim, de semmi gond, igazából örülök mivel így is esély adatik új ismeretségekre. o/ Így hát útnak is keltem. Gyorsan bevásároltam a legfontosabbakat mára és holnapra is, meg ugye mikor alap anyagokat vásárolok nem ismerek határokat, hogy finomságokat készíthessek belőle. *-* Tehát vettem, husit, sütit, némi zöldséget, és még több sütit. Innivalóból sem lesz hiány, meleg teát és hideg gyümölcs ízű üdítőből szintén felpakoltam. Tehát a raktáram tele, így vidáman és felkészülve vágok neki az útnak. Nincs messze a szomszédos faluba kell eljutnom, és onnan a város szélére. Érdekes vajon az ilyesféle szórakozó helyeket miért nem a központba építik? Nah, mindegy is. A hátizsákom nehezedik a hátamra, most biztos nyomná a vállamat, de nem érzem. Yuhuu, ez legalább egy jó dolog Aincardban. Vígan lépkedek, elhagyom a falut a teleport kapuval, majd meg is érkeztem Horunka városba, ahol elhagyva az épületeket, üzleteket, kiérve az erdős úton a térképen jelzett pontig és hoppá. oO Nincs itt semmi>< Ellenőrzöm hogy tényleg jó városba jöttem-e de a térkép igazolta hogy jó helyen vagyok. scratch

Buksi vakarás után leellenőriztem még egyszer a szórólap ígérte szórakozást... átfutom és hoppá! >< Döbbenten és mérgesen önmagamra dobbantottam egyet, majd körbe pillantottam hogy mégis mi tévő legyek. Már délután van, este lesz mire haza érek... és utána keljek korán, ami nem épp az erősségem hogy időben ide érjek. >< Mahh >< Ez szívás >< Jobb híján belém hasított a felismerés hogy nem is jártam olyan rosszul. o/ Kerestem egy tisztásabb helyet, bent az erdőben, de közel maradva a jelzett ponthoz. Tudom hogy nem kell félnem itt, legalábbis már. A mobok nem támadnak maguktól, legalábbis ezen a részen, így biztonságban érezhetem magam. :3 Tehát letáboroztam. Előhívtam a raktáramban lévő sátrat, szedtem pár faágat, és még párat tartaléknak, majd kiépítettem a sátrat és kis kínlódás után de sikeresen gyújtottam tábortüzet is. *-* Uhh, mintha igazi túlélő lennék. o/ Én vagyok az utolsó ember Ainrardban, és embertelen körülmények között kell tengődnöm egészen míg el nem jutok a kilencvenkilenc-es szintig. *Fantáziálgattam* Mintha valami lakatlan szigeten lennék. *-* Élveztem a helyzetem, jobbat nem is tévedhettem volna. Holnap elsőként fogok sorba állni, így az elsők között tapasztalhatom meg a krémjét a jónak. o/ Szóval bot a kezembe, a sátor elé leterítettem egy pokrócot, és elkényelmesedve meg is csináltam a vacsim. Jól tele vertem a pocim fini halacskával, és még némi mályvacukrot is sütöttem desszert gyanánt. Hiába voltam egyedül, veszett gyorsan telt az idő, főleg mikor azon kaptam magam hogy már csillagos az ég, és igencsak lehüllt a levegő is. Bebújtam hát a jó meleg kuckómba, becsuktam a sátram ajtaját, és elkényelmesedve hunytam le a szemem... így voltam pár percig, ficánkoltam, evickéltem... kerestem a kényelmet, amit egy ágy azért csak jobban biztosít. ~ De én most túlélő vagyok >< Utolsó élőt tagja Aincard legyeteken és zord világának. >< Nincs szükségem kényelemre!~ Szóltam magamra, majd még a fejemet is eltakarva bugyoláltam be magam... Kicsit talán elbóbiskolhattam... de neszeket hallottam és a takaróm apró résén kilesve próbáltam információkat szerezni hogy ki/mi lehet odakint. Lépések? Csoszogás? Karistolás? Nem tudtam beazonosítani a hangot, kidugtam a busim és láttam hogy valami kalimpál és mintha közelítene... >< Reszkető ajkakkal kerestem elő a kardom a pajzsom, majd lassan figyelve annak a valaminek minden mozdulatát, léptem ki a sátorból... >< De csak egy nyomi faágat fújt a szél, és azoknak az egymáshoz dörgölőzése okozta ezt a furcsa hangot. Sóhajtottam egyett majd visszabújtam a sátorba... Az este túlnyomó része így telt el, nem igazán aludtam sokat... és a legkevésbé sem jót. A nap már magasan járt mikor felkeltem, megdörzsöltem a szemeim, és kitaláltam a sátorból... >< Álmos, nyúzott, ideges, és feszült voltam. >< Legszívesebben hisztiztem volna a jó puha ágyikómért. >< Majd mikor elpakoltam, és megfordultam egy hatalmas fal és az mögött kivetítők és mint valami robusztus építmény tárult elém. ~Hehh? Mindezt egy este alatt? oO~ Vágtam magam hanyatt a látványtól, majd kissé rendbe szedve magam, megindultam a bejáratot keresve. Sajnos a legfőbb tervem sem jött össze hogy elsők között leszek és nem kell sorba állni... mivel úgy el aludtam hogy már jócskán kint kígyózott a sor. >< Mit tehettem volna... >< Beálltam hogy annyian....>< Mármint a sorba ><

by **Szophie** Csüt. Feb. 13 2014, 11:29

Mjjuuu.. Olyan szépen süt ma a nap.*-* Fene sem fog ilyenkor mobokat hajkurászni. Nem valami jó móka ez, nem is értem, az emberek miért szeretnek odakint annyira vadászni. Nincs semmi jó benne.
Egy ilyen napon inkább valamit mókázni kéne. Egy baráttal, igen! Csak ahhoz először le kell rázni Vezért valahova. Hamar ki is fundáltam a tervet, remek volt.
- Brumika, szegény mennyire alacsony szintű. - csóváltam meg a fejem. - Vajon ez a nagy és erős farkas nem viszi el egy kicsit vaddisznóra vadászni? - fordultam petemhez. Aki belement. Túl könnyen is.O.o Most ezek vagy nagyon jóban lettek, vagy tervez valamit a farkasom.. Utóbbira tippelek._.
Azzal a lendülettel, ahogy kiléptek azok ketten az ajtón, meg is nyitottam az üzenetküldő panelt. Csak hogy az volt még a kérdés, hogy kinek is írjak. scratch

Ott van Makoto. Minden alkalmat meg kell ragadni, hogy találkozhassunk. De azért másokra is kéne időt szakítanom. Szívesen megismernék olyanokat is, akiket csak látásból ismerek, vagy csak úgy felszínesen. De belőlük túl sok volt a fejbeli listámon. Aztán ott vannak még azok, akikkel már közeli barátok vagyunk, de régen nem láttam őket, vagy csak harcokon. Elsőre Hinari ugrott be, vele nagyon régen nem volt közös csajos napunk. De aztán rájöttem, hogy céhvezérként nem kéne az idejét olyasmire pazarolnia, mint én. Őt inkább nem zargatom. Aztán ott van Zu. Vele ugyan sokszor találkozok, de az szinte mindig csak harcos alkalmon van._. Az meg mi már, ha a tesómmal csak bosst ölni járok össze? Így hát végül kiválasztottam a nevét a listáról, és bepötyögtem az üzenetet, miszerint: találkozzunk ma, most, azonnal, sürgős, fontos, minden! Játszani kell! Aincrad főterén.
Így ballagtam nagy vidáman az általam megjelölt helyszínre. Ám ott nem várt meglepetés fogadott egy belém repülő repülő formájában. Egy szórólap volt az, méghozzá egy vidámparkot hirdető. Abban a pillanatban láttam meg Zut is. Csillogó szemekkel ugrottam a nyakába, és öleltem meg boldogan, majd az arcába nyomtam a szórólapomat.
- Nézd! Nézd! Nézd!! - kiáltottam. - Megyüüüünk! És te is jössz! - nevettem rá. - Megvan a holnapi programuuuunk! - ujjongtam, miközben feltartottam a kezem a tér közepén lévő férfi felé, hogy dobjon oda még egy szórólapot nekünk. Ketten voltunk, kettő darab jár. Kihajtogattam, és néztem az elém táruló szöveget, majd a továbbra böktem, így felugrott előttem egy kérdőív.
- Uhmm.. Kérdéseik is vannak. - bogarásztam a mondatokat, miközben el kezdtem válaszolni rá. - Neked is ki kell töltened!

A nap hátralevő részében elrángattam testvéremet sütizni - természetesen. Rolling Eyes

- vásárolni, ruhákat nézegetni, ilyesmik. Pont, mint egy hátköznapi napon. És természetesen nagyon sokat beszéltem, meg beszéltem, és beszéltem. Úgy mindenféléről. Élveztem minden percét.^^ Sokszor kanyarodtam vissza a vidámpark témára is, már évek óta nem voltam olyan helyen. Még régen a szüleim vittek el egy párszor.
- Ezt megkapod tőlem ajándékba. - mutattam egy szép zöld ingre, mely kiemelte a szeme színét. Nagyon passzolt hozzá, jobban, mint a feketék, amiket mindig hord. - És holnap ezt veszed fel! - kacsintottam rá. Egy vidámparkba azért ne öltözzön úgy, mint egy temetésre. Egy kicsit vidámabb szín jobb lesz. Magamnak meg vásároltam egy cuki kis kalapot. Mert olyan aranyosan állt..

A vacsorát már külön fogyasztottuk el. Én otthon, ő meg ahol éppen neki tetszett. Úgy gondoltam, eleget leszünk együtt másnap is, úgyhogy nem szükséges vele töltenem az egész napomat. Így aztán volt időm egy kicsit magamra is. Először is beültem egy kád meleg vízbe, aztán ruhákat és frizurákat próbáltam. Szóval csajos estét tartottam, melyet egyedül egy üzenet csipogása zavart meg. Vagyis.. Már régóta csipogott, csak nem vettem soha észre. Szóval csendesen pakolgattam a ruháimat ide-oda, majd lecsüccsentem az ágyikóm szélére, amikor is zavarni kezdett valami a szemem sarkában. De sehogy sem tudtam rájönni, hogy mi lehet az, egészen addig, amíg eszembe nem jutott, hogy ma a próbafülkében üzenet csipogása ijesztett meg. Azóta sem néztem meg...
Végre - úgy öt óra elteltével - megnyitottam hát, miközben olyan gondolatok futottak végig az agyamon, hogy remélem nem fontos, nem segélykérő levél, meg hasonlók. És szerencsére nem az! Sőt, igencsak... jó híreket hordozó üzenet. Bár Zuval akartam kettesben tölteni a napot, de szerintem semmiben nem fog minket akadályozni ha egy picit keresgélek is közben titokban. Amúgy is végig akarom járni az egész helyet.

Reggel már korán elindultam a megadott helyszínre, nem akartam nagy sort magam előtt. Úgy gondoltam, Zu úgyis rám üzen majd, hogy merre van, addig pedig én veszek kettőnknek vattacukrot, meg majd ácsorgok egyet a kapuban, Makoto szerű alakokra lesve. Így hát a hajnal engem már úton ért, otthon hagyva még durmoló farkasom, gekkóm és medvém. Valószínűleg nagy szidást fogok kapni Vezértől, hogy csak úgy minden szó nélkül leléptem, de ez van, így járt.
Mire odaértem, már akkor is jó sok játékos várakozott a kapuban, de a java még csak mögöttem volt. Sikerült viszonylag gyorsan bejutnom.

by **Meredith White** Szomb. Feb. 15 2014, 15:23

Próbáltam hangosan kimondani a vidámpark nevét, de sajnos az nem igazán sikerült. Szinte már kiabáltam is a panellal, hogy miért adtak neki ilyen nevet. Nem mintha ez olyannyira fontos lett volna, de hogy e próbálkozásomat egy egész utca látta, úgy kicsit zavartam álltam odébb menet közben kitöltve a kapott kérdőívet. Nem tudtam, hogy miért gondolták, hogy válaszolok őszintén a feltett kérdésekre. Az utolsókat szerintem még Anat sem tudta rólam, pedig ő állt hozzám a legközelebb, na meg a lány, kit rajzolni szoktam. Ő szinte mindent tudott, olyan volt, mint egy élő napló a számomra, de mindegy is, ez most nem róla szólt.
Szerencsére volt idő felkészülni, csak másnap reggelre szólt a meghívó.
Felkészülni? Igen, fel kellett egy vidámparkra. Lelkesedni kellett, táncot járni, Anattól aranyat kérni vattacukorra, na meg ígérni, hogy jól viselkedek majd. Sajnos őt nem tudtam elrángatni, de ennyi kevés volt ahhoz, hogy a lelkesedésem alább hagyjon, nem törtem meg. A tükör előtt dresszbe öltöztem és szoknyát húztam, na meg olyan dolgot tettem, mit még Aincrad világába egy ember se látott. Egy kis pirosító, eltúlzott rúzs, na meg szemfesték. A hajam két copfban. Cuki voltam, mint egy aranyos bohóc, vagy épp mint egy vidámparkba készülő nagyra nőt kislány. Hehe.
Horunka falujától sasézva ugráltam el egészen a megadott koordinátákig, azonban ott sajnálatomra egy hatalmas sor állt.
- Azta. – csodálkoztam hangosan, teljesen lenyűgözött a látvány, szép szerivel egészen a magáévá tett – Megérkeztünk! Éljen! – ugrándozva fordultam hátra és szóltam a mögöttem levőhöz – Hát nem csodálatos? – de az volt, volt egy hatalma, mivel ilyenné varázsolt engem. Csodás nap ígérkezett, ezt tagadni sem lehetett.

by **Tachibana Makoto** Szomb. Feb. 15 2014, 18:10

Ha vidámpark, akkor vidámság, ha vidámság, akkor Szophie, ha vidámpark és Szophie, akkor randevú :] Keresve sem találhattam volna jobb helyszínt arra, hogy kicsit kikapcsolódjunk egymás társaságában és önfeledten szórakozzunk, magunk mögött hagyjuk az evilági romlottságot és megszabaduljunk a kellemetlenkedő piócáktól, melyek életünk zavaró részét képezték. Mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy ki mindenkire gondolok pióca alatt, mint tudjuk, akinek inge, az veszi magára. Oh, ezt talán nem kellett volna kimondani, így olyanok nem fogják felkapni a vizet rajta, akik enélkül a figyelmeztetés megtennék :] A szórólap különösen érdekes volt, ilyet utoljára Majmóca toborzóprogramjánál láttam, aminek köszönhetően most egy olyan "céhet" képviselek, mely maximálisan megfelelt igényeimnek, és melynek az idomár "halála" is köszönhető. Hiszen ha nem indítja útjára azt a társulást és legfőképp nem hagyja ott, még ma is itt lébecolhatna köztünk. Ehelyett otthon fagyoskodik a télben :]
Visszatérve a cetli által generált ablakhoz, a köszöntőszöveg öntömjénező rettenete után egyre másra következtek az olyan jellegzetességek, melyek fokról-fokra vették el a kedvemet. Reklám reklám hátán, senkit sem érdeklő leírások a park történetéről és felépítéséről, gyakorlatilag mindent megtett a hely azért, hogy eldobjam inkább a papírt, vagy még inkább rásózzam valaki másra. Mikor már épp megtettem volna a sok skippelés közepette, akkor érkeztem el az első relatíve érdekes ponthoz, az ÁSZF-hez, melybe többnyire bele szoktam nézni, hiszen megannyi érdekesség volt bennük a jogaimmal kapcsolatban. Nos, ezt az első pár sort leszámítva csak felületesen futottam át, esetleg egy-egy olyan résznél megtorpanva, ami megragadta a figyelmemet, és ahogy az eddigiek, ez is csak hozzátett a csalódottságomhoz. Főleg a vége, pedig mennyivel izgalmasabb lenne, ha az életünkkel játszanánk? :] Igaz ez esetben Szophiet nem vittem volna magammal, így legalább kap egy kis fűszert az egyébként is izgalmasnak ígérkező közös játék.
Miután befejeztem a regisztrációs folyamatot, elővarázsoltam az üzenetküldő funkciót a barátlistáról, és máris nekifogtam levelet fogalmazni. Természetesen nem hagyományos módon hívtam el, nem az én stílusom a gyere ide ekkor és ekkor típusú megoldás, bár néha az volt a célravezető. Most azonban sokkal játékosabb módot választottam.

Tachi írta:Bújócska! Elrejtőztem a Horunka melletti vidámparkban. Ha megtalálsz, különleges jutalomban részesülsz. Nyitástól zárásig van időd, de minden egyes elveszített órával kevesebb lesz a jutalom. Csók a legédesebb pontodra :]

...ami nem az ajka, de ez maradjon meg az én kis titkom. Mosolyogva vonultam tovább, hogy másnap frissen és üdén rejtőzhessek el, ám előbb be kellett jutni anélkül, hogy felfedezne, már ha megpillant esetleg a tömegben. Merthogy tömeg volt, tucatnyi játékos biztosított lehetőséget az elvegyülésre, na meg a köpenyem, amit most a fejembe húztam, hogy hosszú hajam ne legyen feltűnő. A bejáratnál azonban a kisebb-nagyobb csoportosulások közepette feltűnt egy leány, aki oly' kedves volt velem korábban, hogy bizony nem hagyhattam ki a magas labdát a viszonzásra. Rövid úton beszereztem egy lufikalapácsot, és lopakodásommal odasettenkedtem a JL-es szépséghez - nahát, ebben a céhben túl sok gyönyörűség van - majd nemes egyszerűséggel oldalról fejbe kólintottam a lufival.
- Kölcsönkenyér visszajár, Miss Hálátlan Szépség :] - köszöntöttem RenAi-chant pajkos mosollyal az arcomon - Bevallom rendkívül szíven ütött a múltkori, engedd meg, hogy egy időre csatlakozzak hozzád. Persze csak ha nem bánod, hogy egy magamfajta alak szeretne békejobbot nyújtani :] - húztam le kicsit fejfedőmet, hogy láthassa az arcomat. Egyedül egyébként sem szórakoztató egy ilyen helyen, és nem úgy tűnt számomra, hogy bárki is körülötte őgyelegne... rajtam kívül :]

by **Chancery** Szomb. Feb. 15 2014, 18:28

Álomkelő énekel.
Csupán a fejemben hallom, igen halkan, mintha csak egy légy duruzsolna a fülembe, hangzása mégis kellemes és megnyugtató. Nem hittem volna, hogy furcsa, már-már érett nőéhez hasonló hangja ilyesmire is képes. Vagy hogy egyáltalán egy macska szokott énekelni.
Feltűnően jókedvű, még sosem volt ezelőtt ilyen, mintha érezné, hogy a mai nap másmilyen lesz, mint a többi. Dalolva, halkan énekelgetve járja be a szobát, dús farka az égnek mered, arcán enyhe cicamosoly, amit általában az elégedett macskákon látni.
-Mi ez a nagy öröm? -kérdezem végül mosolyogva, jókedve még engem is megérint.
~Nincs oka.~
S folytatja a dalolást.

Persze a nap további része ismét unalomban telt. Amióta a boltommal felzárkóztam Yuichiék mellé, azóta... egy vásárlóm volt. Enyhén szólva is szánalmas teljesítmény rám nézve, és napról-napra az az érzésem, hogy így előbb-utóbb nagy szégyenfoltot fogok okozni a céh kezdődő hírnevén mint "kristályíró-monopólium". Próbálom magam nyugtatni azzal, hogy csupán csak senkinek nincs most szüksége magasabb szintű kristályokra... de persze az ilyesmi nem tart nálam soha elég ideig.
Hátravetett kézzel nézek fel a Főnixkönny címertáblájára. Hát, lassan te is elpusztulsz, kincsem?
-Hmm?
Valaki kirakott valami cetlit a falra, és csak most veszem észre mattaku

Vandálok, már megint. Nem elég a Kisördög lemosása rendszeresen, most még ez is. Határozott léptekkel megyek oda s kísérlem meg leszedni a cédulát, mire egy felirat bukkan fel a szemeim előtt. Gyors átfutom, ám rögvest az első szavak egyike láttán végigfut a hátamon a hideg, s akaratlanul is Yuichi üzletrésze felé pillantok, hogy nincs-e itt.
Akár ő, akár fehér hajú mása.
Vidámpark. A játékban eddig csak egyszer voltam vidámparkban. Az emléktől felkavarodik a gyomrom és nekidőlök az üzlet falának. Álomkelő rögvest a lábaimnál terem és mancsait a cipőmre teszi.
~Hé... Ez egy másik, biztos vagyok benne.~
-És... ha nem?
~Hülye. ... Megfordult a fejedben, hogy odamész, ugye?~
-Nem... -vágom vissza túl hamar... ugyanis igaza van. De félek, rettegek, két érzés kavarog bennem. Szeretnék elmenni, körülnézni, talán szórakozni is... de mi van, ha ott is van egy fekete tükör? Vagy akármilyen színű tükör? Mi van, ha ott van Leptys...?
~Leptys mindig veled van.~
Álomkelő sokat tudóan lengeti meg a farkát.
~Leptys a részed. De legyőzted. Elpusztítottad. Már nem árthat neked.~
-És...
~Fehér Yuichi sem árthat neked. Ha igen, már rég megtette volna. Elvégre, hányszor kerültél össze a Barnával már azóta kettesben? Még tajtrészeg is voltál a társaságában. Fehér Yuichi ugyanúgy le lett győzve, mint Leptys. Már egyikük sem lesz soha többé elég erős ahhoz, hogy ismét felbukkanjanak.~
-...Mindezt azért mondod, mert te el akarsz menni, ugye?
Cicamosoly válaszol: Igen. Hasonló mosollyal nézek vissza rá, majd megnyomom a Tovább gombot. Az ÁSZF első felén átfutok - igen, igen, igen, értem, értem, rendben -, a szabályoakté s a működést már kissé alaposabban. Átgondolom, megéri-e az életpontjaim jeggyé való átalakítása, és hasonlók, majd bólintok - legfeljebb vigyázok. Álomkelő életpontjairól meg majd a pénztárnál érdeklődni fogok Rolling Eyes

Végül kitöltöm a már említett kérdőívet is.

Másnap reggel korábban kelek. Jay nem tudom, merre kószálhat, a vidámparkról meséltem neki, majd rá hagytam, érkezik-e hozzánk később avagy sem. Én a magam részéről mindenesetre most odamegyek, és szembenézek az előző kalandból született félelmeimmel.
Álomkelővel az oldalamon érkezek a helyszínre, de még nem merek mindent tüzetesebben megvizsgálni. Félek, rettegek, hogy valami mufurc van megint a dologban, ami talán még Leptysnél is rosszabb...
Mikor a pénztárhoz érünk, a kezeim közé kapom Álomkelőt és az illetékes felé mutatok vele.
-Kérdés: a petek életpontjai miként számítanak a parkban? O.o

by **Shukaku** Szomb. Feb. 15 2014, 23:59

A kapuban mindenkit megállít egy morcos vén városőr, régi keleti harci viseletben. Azt nem tudnátok megmondani, hogy mongól, kínai vagy japán... valószínűleg mindegyikből a legdíszesebb és legismertebb, teljes páncélzattal, minden dísszel együtt. Még katana is lóg az oldalán, és lándzsája is van, aminek a tetején egy szalag díszeleg a vidámpark nevével. Az őr arcán és tartásán nagyon látszik, hogy reggel óta ebben a hacukában kell itt rostokolnia, és köszönteni az érkező népeket. Talán, amikor a sor elindult még lelkesen és vidáman végezte a munkáját, amikorra azonban ti kerültök elé, csak egyet mordul rátok, elkéri a szórólapotokat, ami ugye természetesen nálatok van, hiszen azon keresztül végeztétek a regisztrációt, és azon keresztül tudnak titeket azonosítani. Amennyiben valaki esetleg mégsem hozta magával, akkor az orra alatt, de azért még jól hallhatóan káromolja az átkozott noob fajtátokat, megkérdezi a neveteket, és amíg a listában utánatok kutat, részletesen emleget valamit, amiből a rendszer szűrőjének hála legtöbbször csak sípolást hallotok, ám annyi kivehető a sok sípolás között is, hogy valahova nagyon máshova kíván titeket.

Channak még külön is válaszol, bár neki azért kedvesebben, a tarkóját vakargatva.

-Hát Hölgyem, azt majd tessék megkérdezni, de ne tőlem. Azért lesz az eligazítás. Ott, jobbra az a kis izé. Oda tessen leülni, és akkor majd kérdezhet.

És ahogy Chant és Álomkelőt, minden játékost elirányítgat valamerre, a kérdésekre pedig ugyanazt mondja el, ugyanúgy tarkót vakargatva, csak éppen az urat és a hölgyet cserélgeti. Érdekes módon mindegyikőtök ugyanott köt ki. A színpad előtt szépen sorban pont ugyanannyi kis székecske van, mint amennyien vagytok, bár ha kipróbáljátok, nem igazán a ti méretetekre van tervezve, igencsak fel kell húzni a térdeiteket, mintha csak sámlikon ülnétek. Persze a kisebb termetűeket ez nem zavarja.

Természetesen nem kell sokat várakoznotok, azonnal fel is lépdel a színpadra egy szőke, cilinderes, sétapálcás, büszke tartású alak, aki fura, kissé behízelgő vigyorral köszönt titeket.

-Üdvözöllek titeket a birodalmamban, a Csokigyárban!
Elneveti magát, majd ugyanolyan kedveskedően folytatja.
-Jajj, ne ácsorogjatok már, nyugodtan foglaljatok helyet. Ne aggódjatok, nem lesz olyan hosszú, hogy elfáradjatok ha álltok, de olyan kínos nekem közönség előtt beszélnem... nem kell nekem akkora tisztelet, hogy állva hallgassatok végig. Csüccs le szépen! Jajj és igen... kérlek ne szóljatok közbe, mert akkor belekavarodok... így is egész este gyakoroltam a megnyitót csak a ti kedvetekért. A végén majd szépen sorban mindent meg lehet kérdezni.
És testtartásával, keresztbe font karjaival mutatja is, hogy addig ő nem hajlandó tovább beszélni, amíg mindenki szépen le nem ül.
-Na jó, nem csokigyár, hanem vidámpark. Ne aggódjatok, nem tévedtetek el, nem vagytok ti annyira buta gyerekek. Nagyon ügyesen idetaláltatok, csak gratulálni tudok mindannyiótoknak. A nevem Dokusai, én vagyok az egész intézmény főnöke, de nem kell megtiszteltetésnek venni, meg semmi ilyesmi. Sőt, inkább én örvendek a találkozásnak! Köszönöm, hogy vendégül láthatlak titeket!
Bőszen vigyorogva meghajol, majd integet mindenkinek, miközben egy fehér köpenyes alkalmazott nagy hajlongások és bocsánatkérések közepette egy pár papírlapot ad át neki.
-Szóóóval... lássuk kit hozott ide a jószerencse. Tudjátok mindenki csoportokba van beosztva, hogy a lehető legjobban szórakozhasson, de mivel a beosztást ilyen hivatalnok végzik, mint ez itt, akikben ugye nem nagyon lehet megbízni, a legkedvesebb vendégeinknél magam végzem el az ellenőrzést.
Belekukkant az írásba, majd végignéz rajtatok.
-Úgy látom a legtöbbetek szeretik a vidámparkot, de jujj! Vannak akiknek már rossz élményeik is voltak? Akkor csak még nagyobb a nyomás rajtunk, hogy eloszlassuk ezeket a szörnyű-szörnyű emlékeket. Megígérem, hogy egyik vendégünk sem fog innen szomorkodva távozni. Van itt minden, ami szem szájnak ingere...
Újra belepillant a lapokba, de megint csak vigyorogva beszél tovább.
-Igen, igen. Van állatsimogató, van hullámvasút, kísértetkastélyunk ugyan nincsen, de van egy ahhoz nagyon hasonlító játékunk... mi csak A Szanatóriumnak nevezzük. Tudjátok mi az a szanatórium? Áh... szerintem még picik vagytok hozzá, de majd meglátjátok. Éééés... ha bármi kérdésetek van, a játékok előtt a bácsik és a nénik szívesen segítenek. Ha esetleg eltévednétek, vagy elvesznétek a csoporttól, szintén hozzájuk kell menni. Egyébként nem kell ám a csoporttal maradni, de a válaszaitok alapján... hmm...
Ismét a jegyzeteibe mered, de most először picit megcsóválja a fejét.
-Úgy látom vannak itt olyanok, akik nem szeretik annyira egymást. Kazuma-kun és Jun-chan. Ejnye gyerekek, hát illik rosszban lenni egy ilyen csodás helyen? Remélem majd a sok móka alatt szépen kibékültök.
Miközben beszél, azt veszítek észre magatokon, hogy egyre kevésbé kényelmetlen a szék, és egyre jobban untat titeket a bácsi... de a gyerekes viccei egyre viccesebbek... hmm... és persze egyre jobban mennétek végre játszani.
-A vidámpark használatával nem untatnálak titeket, mindenki elolvasta a tájékoztatót gondolom. Arra nem messze van egy nagy tábla, amin fel van rajzolva a térkép, és az mindenhonnan látszik. Azt hiszem ennyi! Akkor hát, kalandra fel gyerekek! Hopsz... igen... van esetleg kérdés?
Mosolyogva körbetekint, ti pedig ahogy felálltok észrevesztek valami nagyon érdekeset. A tapasztalatok szerint a reklámszövegben komolyan gondolták, hogy visszaröpítenek titeket a gyermeki gondtalanság világába. Mindannyian tízéves forma önmagatokká (már amennyire a rendszer meg tudta tippelni, hogy hogyan nézhettetek ki) fiatalodtatok, aki mellett pedig magasabb szintű pet volt, az újra bébi vagy fióka formába kerül vissza. Fegyvereitek és páncélotok is megváltozott, hasonló, mint ami eredetileg volt rajtatok, de mindegyik játékká avanzsálódott. Fa kard, hegye szépen lekerekítve, műanyag páncél, idomárok pálcája helyett díszes varázspálca (fiúknak kevésbé díszes Razz

). Ha megnézitek a menütöket, akkor láthatjátok, hogy pontjaitok nem változtak semmit, az életpontotokat jelző csíkot azonban egy vastag lila vonal veszi körül. Dokusai türelmesen vár a színpadon, de ha hangoskodni kezdetek, akkor cüppögve, mutatóujját rázogatva szól rátok.
-Ejnye gyerekek, egyszerre csak egy. Szépen felteszitek a kezeteket, én pedig szólítok valakit, és válaszolok is neki. Megígérem, hogy mindenkire jut majd idő és még játszani is lesz időtök, amíg el nem fáradtok, szóval nyugodtan kérdezzetek.

Írjátok le, miként reagáltok a városőrre, majd miként Dokusaira.
Írjátok körül az új külsőtöket, ruházatotokat. Nem kell az összes kislánynak fodros-bodrosnak lennie, akinek nem az a jelleme. Mindenki maga dönti el, mit szeretne magán látni. Jun pedig... Jun pedig Jun. Very Happy

Közérdekű közlemények:
Hinarival meg lett beszélve, hogy vasárnap estig kap haladékot, reagáljon az előző körre 500 szóval, majd szombatig erre is.
Yuichi és Kazu emiatt kaptok ti is haladékot addig, ugyanezekkel a feltételekkel.
Rita helyett Maci kerül be a játékba, ő hétfő estére ígért postot, szintén ezekkel a feltételekkel.
Mivel ezek már kitolt határidők, pótlásokkal együtt, amennyiben nem reagálnak, sajnos kiesnek a játékból.

by **Chancery** Vas. Feb. 16 2014, 11:44

Mindig is szokásom volt mindent háromszor ellenőrizni, mielőtt elindulok; ez itt sincs másképp. Minden nálam van, amire szükségem lehet, még talán több is. Tekintve, mi történt előző kalandomban, a bizalmam ez iránt a vidámpark iránt még mindig nem üti meg a magas mércét.
A lándzsás őr mordulásait hallva kissé megijedek, de a kérésemet végül csak felteszem neki, mást nem igazán látván. Erre kissé mintha megenyhülne, bár tény, hogy ilyen eligazításra nem igazán számítottam. Megköszöntem neki a segítséget, még egy mosollyal is próbálkoztam, majd sietve elindultam a mutatott irányba.
Sátort nem látok, egyenlőre. Ez eddig jó.
Egy sátor... főleg, ha kicsit is hasonlítana arra a sátorra...
Megrázom a fejem. Ideje lenne elfelejtenem. Nem történt semmi, nem jutottunk sehova. Igaz, hogy még mindig picit bizarr érzés, hogy... izé... mindegy.
... Najó, az ott Yuichi...? Suspect

Még mielőtt felismerném, eltűnik, én pedig egy ideig kővé dermedten állok a forgatagban. Ha Yuichi is itt van... az csak jó lehet. Embarassed

~Hé, Szájtát! Ide!~
Álomkelő már egy kis széken lengeti a farkát és nagyot ásít. Nincs belőle túl sok, páran már ülnek, valaki még beszélget, látok ismerős és ismeretlen arcokat egyaránt. Most nincs sok kedvem velük beszélgetni, szóval... egyenlőre csak odalépdelek a székhez a macskámhoz.
-Remélem, nem fogjuk megbánni ezt az egészet.
~Ne aggódj. Meglepetés biztos lesz, de érzésem szerint nem fogja túllépni azt a... zizét.~
-Korhatárt.
~Na azt.~
Épp hogy végigmondjuk, megjelenik valaki és beszélni kezd. Nincs sok kedvem ülni kivételesen, de végül megteszem, leparancsolva így a macskát az aprócska székről. Fura, hogy ilyeneket kaptunk, de az eszem most úgyis más dolgokon jár, amiket pedig el kéne már felejtenem. Tükör nincs, sátor nincs... nem kell félnem.
Nem kell félnem. Biztos, hogy nem kell.
Dokusai előadása igen furára sikeredik, mármint... például annak említésére, hogy valaki(k)nek már volt rossz élménye vidámparkkal, elpirulok és összehúzom magam. A szanatórium említésére picit még fel is csillan a szemem, mármint, vagyok én annyira morbid agyilag, hogy egy szanatórium jobban érdekeljen egy kísértetkastélynál. De... miért mondja, hogy túl picik lennénk ehhez? O.o
ÁK nyüszögni kezd mellettem, de nem figyelek rá. Dokusai közli, hogy kérdezhetünk. ÁK tovább nyüszög.
-Mi van már...? -nézek felé. Hangom változását fel sem fogom, olyannyira elképedek azon, mikor macskám helyén ismét egy aprócska, szőrös, bolyhos kölyköt látok.
~Csan! Menjünk haza D:~
Elmosolyodom. -Csak nem megbántad, hogy idejöttünk?
~De. Menjünk haza .__. Te meg nézz magadra...~
Nem szükséges. Már láttam, és jól ismerem. A sárga ruhácska fogalmam sincs, hogy kerülhetett ide; KayaBá talán megtalálta azt a gyerekkori fényképet vagy felvételt, ahol ezt hordom. Észrevettem már akkor, mikor már nem volt olyan kényelmetlen a széken való üldögélés.
Tehát most nem egy szégyentelen fruska lett belőlem, hanem egy kisgyerek. Egy ismerős hang szinte szétpukkad a nevetéstől a fejemben, és az nem Álomkelő.
-Szervusz, Sin...
Motyogom az orrom alatt, megragadom a szék széleit és erősen szorítom. Álomkelő fel-alá rohangálva próbál választ keresni, de nem igazán sikerül neki. Feltételezem, hogy üvölt, mint a sakál, de nem hallom... most már megint nem hallom a szavait. Nem vagyok ahhoz elég mély érzelmi állapotban, hisz csak olyan vagyok, amilyen réges-régen voltam.
Nem mosolygok, szenvtelen képpel figyelem a nagyképű Dokusait, aki képes volt életem egyik legrosszabb időszakába röpíteni vissza. Tudtam én, hogy van itt valami suskus, tudtam én, hogy nagyon meg fogom még ezt bánni. A vidámparkok, főleg ebben a játékban, sosem hoznak olyan jókedvet, mint amit ígérnek.
Felemelem a kezem, a lila nyuszis lufi a csuklómra kötve feljebb emelkedik. Türelmesen megvárom, próbálva ezzel példát mutatni az esetleg hangoskodó többieknek, hogy ezt így kell csinálni, és nem másképp. Iskolában is mindig utáltam, mikor míg én jelentkeztem tisztességesen, valaki csak bekiabálta a választ és a tanár melyiket fogadta el?! Na? Találgattok? Persze, hogy a bekiabálóét... én meg voltam a hülye, amiért jelentkezni merészeltem.
Mikor hozzám ér, leeresztem a kezem és ismét megszorítom a szék széleit.
-A pet életpontjai itt minek számítanak? Neki is kell jegykezelnie a játékokra külön?
... Gyűlölök itt lenni, de most már végigcsinálom, megszületésem Bűnének képében. Egy oldalpillantást vetek a többiekre...

Najó... talán érdemes lenne megpróbálni.. kicsit jókedvűnek lenni... vagy nem... vagy... majd meglátjuk. Megfigyelek, hogy ők milyenek. Ha olyanok, mint azok régen, akkor meg se próbálom.

//Megj.: a rajzról persze gondolatban radírozzátok le a farkat és a füleket (ez a forma egy másik világba tartozik), elég a szokott cicapántokat odaképzelni. Majd talán lerajzolom külön is egy későbbi posztra :3//

by **Shukaku** Vas. Feb. 16 2014, 12:02

Dokusai elmosolyodik, még szélesebben mint eddig, és rámutat a nyújtózkodó Chanra.
-Látjátok, valaki már tudja is, hogy hogyan kell ezt. Nagyon okos kislány vagy, hallgatom a kérdésedet. Vegyetek példát róla többiek!
Nyugodtan végighallgatja Chant, majd gyorsan válaszol is.
-Igen, ha megnézed, az ő életsávja is védve lett, így természetesen a petek is kapnak jegyet, de ne aggódj, nem kell se póráz, se kosár, se semmi, ha megígéred, hogy jól fog viselkedni a cicus. Ugye semmit nem fogsz szétkarmolni te kis aranyos?
Intézi utolsó mondatát immár Álomkelőnek, majd végigjáratja a tekintetét rajtatok, további jelentkező után kutatva.

Azt hiszem így lesz a legjobb. A határidő következő szombat éjfél, addig nagy előrelépés nem fog történni, azonban nyugodtan írhattok több postot, beszélgethettek egymással, feltehettek több kérdést, és Dokusai mindenkinek szépen sorban válaszolni fog. :3

by **Szophie** Vas. Feb. 16 2014, 14:33

Észre sem vettem, egy alak verekedte át magát a tömegen, egyenesen mellém. Fülei messze kitűntek a tömegből. Idegesen morgott rám hátulról. Természetesen rögtön megfordultam az ismerős hangra, és elképedve néztem petemre. Máris megtalált._.
- Te... - mondta volna.
- Én.. - mondtam volna.
De egyszerre kezdtünk bele a szövegünkbe, és így végül mindketten abba is hagytuk, várva, hogy a másik szóljon. Nyitottam volna a szám védekezésre. De a tömeg türelmetlen volt, a sor pedig haladt. Éppen én következtem a bejáratnál. Csendesen átadtam a belépőmet, és gyorsan állattá változtattam farkasomat. Nehogy dupla belépőt kérjenek.
- Kérem szépen, merre van a vattacukros? - érdeklődtem meg a bácsitól a kapuban, akin könnyen megakadt a tekintet, hála díszes furcsa, ám csini ruhájának.
-Hát Hölgyem, azt majd tessék megkérdezni, de ne tőlem. Azért lesz az eligazítás. Ott, jobbra az a kis izé. Oda tessen leülni, és akkor majd kérdezhet. - válaszolt.
- Dee.. Nem olyan fontos. Megtalálom én egyedül is. - válaszoltam kezemet magam előtt megrázva. Nincs semmi kedvem holmi eligazításhoz. Inkább játsszunk!
- És nem tudja nekem megmondani, hogy a.. - kezdtem volna bele, de közbe vágott.
- Mondom, az eligazításon.
- De én nem akarok oda menni! - nyafogtam.
- Viszont kötelező! - morgott rám. Azt hiszem, unja az itt csorgást. Egyébként meg mi az, hogy kötelező? Engem ugyan nem vesznek rá olyan dologra, amit nem akarok.><" Akkor is kihagyom.ˇ^ˇ
...
És mégsem. Egyszerűen nem tudtam máshova menni, csak arrafelé. A tömeg sodort magával. Így nem tudtam a kapuban állni, Zura várni, kémlelni az érkezőket, semmi. Csak sodródtam az árral. Nem tudom, mennyire sikerült a petemnek mellettem maradnia, egyszerűen nem láttam. De nem aggódtam. Egy bosszús, derékig érő, hófehér farkas nem vész csak úgy el.
Székek sorához értem, de micsoda apró székekéhez.*-* Mintha törpöknek készült volna! Mondjuk én sem voltam olyan hű de nagy.. Csaj a lábamat kellett felhúznom, át sem lógtam a másikra. Nem úgy, mint a pár sorral arrébb ülő férfi, aki két széknyi helyet is elfoglalt méretes.. pocakjával. Szóval én is azok közé tartoztam, akik bemásztak a sorokba, és leültek. A leghátsó sor közepén foglaltam helyet, hogy tökéletes rálátásom legyen a többi helyre. Kerestem Zut, Vezért, Makotot. Csak úgy ismerősöket..
A fehér farkas könnyen kitűnt a sorból, és könnyen észre is vett engem. Szokásához híven senkivel és semmivel nem törődve tört utat magának az embertömegen, fellökve, átgázolva pár alakon. Benyomakodott az én soromba, és kiüldözte a mellettem ülő lányt a székéből. Mellém telepedett le.
- Innen már nem menekülünk, mi? - kérdezte morgolódva, de látszólag belenyugodott a helyzetébe. Ma vidámparkozni fog ő is, ha tetszik, ha nem. Nincs mob, meg semmi! Csak vidámság!
- Nem, de hasznossá teheted még magad. Keresd Makotot. - súgtam neki. Kellemest a hasznossal. Egy kis feladat leköti majd, és én is nyerek vele.
Egy morgás jelezte, hogy tudomásul vette.
- Egyébként nem akarsz ember alakúvá változtatni?
- Nem! - nevettem rá. - Farkasként talán nem kérnek neked plusz jegyet. - nem fogok fölöslegesen fizetni, csak mert emberi alakban akar ólálkodni. Vackolódtam még egy picit, felhúztam és átkulcsoltam a lábamat, majd figyelmem minden szelete arra irányult, hogy keressem az emberek halmában az ismerősöket. De akkor egy férfi lépett fel a porondra. Ez az "érdekesség" le is kötött szépen, és őt hallgattam, minden porcikám r összpontosított. A különös, és egyáltalán nem szimpatikus vigyorra az arcára, a különös szőke hajára - ez a játék tele van szöszikkel -, és úgy önmagában egész lényére, meg a szavaira. Különösen a csokigyár szóra. Szóval lesz csoki?? *w* Remek! Imádom a helyet! Mégis jó ez az eligazítás dolog! Juppííí! Tiszta boldog lettem tőle. Aztán a vigyor lefagyott az arcomról, amikor közölte, hogy mégsem csokigyár. Gonosz. Ez nem volt valami jó vicc. Buta! Én csokigyárat akarok! Ehrrmm..

Ettől a megrázkódtatástól függetlenül csendesen, érdeklődve hallgattam végig a mondandóját. Főleg amikor valami Kazuma és Jun közötti ellentétről beszélt. Az én képzeletemben az általam ismert Zu és Jun állt szemben egymással. Persze ez biztosan nincs így, biztosan valaki mások lehetnek. Mert ugye Zu kedves alapjában, Jun pedig halálosan aranyos. Szóval nem, ez nem így van.
Szanatórium? Én tudom, hogy mi az! Igen, én tudom. Buták azok, akik nem tudják. Tudatlan emberek.
Persze, hogy elolvastam a tájékoztatót! Egy unalmas betűt sem hagytam ki! Na jó.. Az ÁSZF-et most kihagytam. De mindig mindenhol csak ugyanazokat írják le, nem?
Ahogy felálltam, valahogy azt éreztem, hogy mégis el kellett volna olvasnom. Én buta._. Pedig anyu és apu hányszor a lelkemre kötötte, hogy tegyem meg mindig, meg még a tanítónéni is mindig elmondta. Mint ahogy aláírni sem szabad sosem olyat, amit nem olvastunk el. Nem is értem, miért hagytam ki azt a szöveget. Fogalmam sincs! Hiszen nekem ezt megtanították, és egyébként is van annyi eszem, hogy az ilyesmit megtegyem. Vagyis eddig azt hittem, hogy van. De mint kiderült, mégsem volt. Amikor ide jöttem, nem volt! Igen, nagyon bután is viselkedtem. Holmi csokigyár hallatán ilyennek lenni. Nem erre neveltek engem! Apu biztosan nagyon elszomorodna, ha ezt látta volna. De mostantól helyesen fogok viselkedni! Ahogy kell! Eszesen..
Szóval ahogy felálltam, tapasztalhattam a méretem teljes összezsugorodását. Nem olyan értelemben, hogy mindenem ugyanolyan mértékben zsugorodott. Sokkal találóbb a visszafiatalodott kifejezés. A lábaim és kezeim törpék voltak, a testemhez képest a fejem jóval nagyobb, és a hasamat is láttam a mellemtől. Egyértelmű. gyerek lettem. De a ruhácskám is velem együtt. Kicsi fehér, masnis ruhadarab, hozzám illő. Egy csöppet át is alakult, mert most takarta vállamat egy buggyos ujj, és a szoknya rész is sokkal hosszabb volt, a térdem aljáig ért, alján csipke, lábamon fehér harisnya. Természetesen úgy néztem ki, ahogy illik. Fejemen fejpánt fogta össze hajamat, hogy még véletlenül se lógjanak arcomba tincseim. Az nem illene, zavarna a látásban és evésben is.
Vártam, a kérdésekre, amit a körülöttem levők fognak feltenni. Biztos vagyok benne, hogy sok mindenre kíváncsiak. Én viszont mindent értek! Persze, hogy mindent értek. Teljesen felesleges lenne rákérdezni a miértre a korváltozással kapcsolatban, mindezt ő irányítja, és nem fog olyan választ úgysem adni, amely nekem, nekünk megfelelne. Csak a várható dolgokat fogja úgyis elmondani. A többire pedig nem vagyok kíváncsi. Csak menjünk játszani, hisz itt ez a lényeg! Igen!
Mellettem egy kis farkas nyüszített fel, szinte észre sem vettem, olyan csöpp volt. Nem kellett megkérdeznem, hogy ő e Vezér, biztos, hogy ő az. Felvettem a két kezem közé. Új méretemhez képest még a kis farkas is viszonylag nagy volt.
- Játszani akarok! Mooooost! Keresd meg nekem a csoportomat!! - nyafogtam, és elengedtem a petet, leraktam a földre. Ő meg értetlen fejjel méregetett.
- Keresd! - rivalltam rá. Játszani akartam! Azonnal! Riadtan elkezdett menni előre, én meg utána. A csoport megtalálásával kezdődik a játék is. Egyértelmű.

by **Utahime** Vas. Feb. 16 2014, 16:44

- Hm, te még nem is voltál vidámparkban? - Képedtem el. Bár nem ezen a tényen, hanem hogy ennek ellenére is csak Aisu kíséretének jött… legalább egy kicsit izgulhatna. Hiszen ez a lehetőségek parkja! >.<
- Ha olyasmiről van szó, mint kint is, akkor valószínűleg lesz egy nyugisabb hullámvasút, vagy inkább kis vasút, vagy óriáskerék, vagy valami, amiről körbe lehet nézelődni, hogy mik vannak. Azt hiszem, mi arra ülünk fel először. - Mondtam mosolyogva, és igyekeztem kedvet csinálni hozzá neki is. Persze nem lehet eltekinteni a ténytől, hogy ez Aincrad, és hogy az életpontjainkkal játszunk. Ezért óvatosan megjegyeztem azt is.
- Persze, csak akkor, ha a veszélytelen játékok közé tartozik…
Eközben Falco is válaszolt Aisunak.
- Jó játéknak kell lennie! Tegnap egész este a vidámparkokról mesélt nekem Uta, és azt mondta, hogy ennek rengeteg fajtája van! Lehet közbekocsikázni a parkon, hogy megnézzük, mi hogyan néz ki, de a legtöbb gyorsan száguld körbe. Van ami magasra visz és van ami csak kacskaringózik. Vízben vagy alagutakban is mehet, és lehet róla célba lövős feladatot kapni, amiért ajándékot is osztanak… - És csak csipogott megállás nélkül, ahogy azt tegnap este Utától hallotta…
Ekkorra került ránk sok a jegyszedőnél, aki meglehetősen díszes maskarában várt minket. Unottan kérte el a jegyünket, ami nem más volt, mint a szórólap. Természetesen eltettem, hiszen a képek is tetszettek rajta… de hova? Nem volt az inventorymba, és a zsebeimben sem találtam…
- Jaj! A fogadóban hagytam volna?! - Szerencsémre a kedves kapuőr anélkül is beengedett, mert volt egy listája a jelentkezőkről. Hallottam, hogy szegény elég morcos lett miattam, így csak megszeppenten vártam, és végül suttogva köszöntem meg, és kértem bocsánatot - amit valószínűleg senki nem hallott - majd eliramodtam a mutatott irányba, és kicsit távolabbról vártam meg Desdemonáékat.
- Titeket is erre küldött? - Kérdeztem, és már mentem is az eligazításra. A színpad előtt néhány apró szék állt. Biztosan nem ránk méretezték, apró gyermekszélek voltak, talán össze is törne alattam. Inkább megálltam a sorok szélén hátul, és vártam mi történik.
Egy idő után, mikor már mindenki megérkezett, megjelent a porondmester és köszöntött minket. Nem csak köszöntött, de a helyünkre is parancsolt minket.
- Akkor leülünk a szélére? - Sóhajtottam, és leültem a hátsó sorban kicsit beljebb. Desdenonának és a gólemnek is helyet hagyva az egyik kis székecskére kuporodtam Falvoval az ölemben. Reméltem, hogy nem alattam rogyik össze. Bár lehet ez is olyan elpusztíthatatlan cucc, ezért nem kell ilyesmitől félnem.
Mikor mindenki leült, csendre lettünk intve, hogy elmondhassa a szövegét, és csak a végén kérdezhetünk. És elkezdet mesélni. És csak mesélt hooosszan, és egyre inkább menetem volna már játszani. Ki akarom próbálni a játékokat!
A szövegelés végén megkérdezte, akarunk-e mást is tudni… hát persze, hogy nem, csak játszunk már! A kis széken ültem, ami már cseppet sem volt kényelmetlen és Falco az ölemben sokkal nagyobbnak tűnt, mint eddig. Ahogy jobban körbenéztem, mindenki kisgyerek lett, én is. Egy egyszerű melegítő ruha volt rajtam, rajzfilm figurákkal díszítve. Mint a rossz gyerekeken általában, akik folyton összekoszolják magukat. A pálcám is átváltozott valami varázsbot féleségre. Kicsit megijedtem egy pillanatra, de nem amennyire illett volna. Végül is mi baj lehet evvel? Ez a test csak egy avatár, akárhogy is kinézhet.
De egy kislány feltette a kezét, hogy kérdezzen valamit és én kíváncsian nézegettem a lufiját… én is akajook. Hirtelen feltűnt egy furcsa jelzés is a feje körül, de hiszen ilyent kaptam és is, amikor beléptem a céhbe… lehet, mindenhol ilyent kapnak, vagy ugyanaz a céhünk? Ez után illene bemutatkoznom neki, ha így van. És játszhatunk együtt is ^^
A lánynak szót adtak, és valamit az életpontokról kérdezett… Oh, igen, emlékszem már, az életpontunkat jegyre váltjuk. Erről én is akartam kérdezni. Már a kérdés felfogása után pattantam egyet ültemben, és a választ végig sem hallgatva nyújtózkodtam. Ha igen, akkor igen, mit kell túlragozni?
- Uuuum… guu… - Erőlködtem, hogy minél magasabbra érjek ültemben is, majd amikor csendben maradt a bácsi, visszafojtott hangon mondogattam: „Énénénénén….” De nem vártam meg hogy szólítson is, amint találkozott a szemünk, már kiabáltam.
- Mindenki ugyanannyi jegyet kap, vagy annyit amennyi életpontja van? - Bizony ez egy fontos kérdés, minél több jegye van valakinek annál többet játszhat. Vagyis, ha dupla annyi jegyem van mint Falconak, akkor nem mehetünk mindenhova együtt… És hamarabb el is fogynak a jegyeim, mit Dézié… ráadásul nem is kunyerálhatok tőle.
A tömeg zajongani kezdett a kérdések elhangzása után, és a mi sorunk közepéről pedig letámadott egy farkaskölyök... Olyan ismerős volt, mintha láttam volna már valahol, vagy mégsem. Mindenesetre Falcot nem, eheti meg! Felálltam, és Falcot két kezemben magasra tartva rákiabáltam a négylábúra.
- Nem! Rossz farkas, ül! - Bár nem úgy tűnt, mintha meg akarta volna enni, ezért leengedtem Falcot. És megláttam egy kislányt is, aki követte...
- Aaaaaaa! Te vagy a boltos lány, Szophie? - Kiáltottam rá, bár a nem voltam benne biztos, hiszen most egy kislány állt előttem, de akkor is...játszótárs! - Játszol velünk és Déziékkel? - Mutattam Dézire. Nem tudom miért így hívtam, de a Desdemonát talán ki se tudtam volna mondani most. Gyorsan hátra néztem azért, nem zavarja-e a becézés.

/kicsi én^^/

by **Shukaku** Vas. Feb. 16 2014, 17:11

A szemfülesebbek észrevehetik, hogy amikor Szophie megindul, a színpadon vigyorgó fickó biccent egyet a fejével valamerre, de történni semmi sem történik, hiszen egy másik kislány közbeavatkozása miatt egyikőjük sem kószál el a csoporttól. Utahime kérdésére természetesen felel, bár őt már nem dicséri meg úgy, mint Chant.
-Ez egy nagyon okos kérdés, de legközelebb várd meg, amíg felszólítalak. Türelem rózsát terem és te biztosan szereted a virágokat.
Vigyorog, és mire Utahime szóhoz jutna, az egyik alkalmazott már a kezébe is nyom egy virág alakú nyalókát.
-Megígértem, hogy lesz időtök játszani, és mivel úgyis együtt vagytok, ebben a csoportban, várjátok meg amíg mindenki felteszi a kérdéseit. És ha türelmesek vagytok, akkor majd mindenki kaphat egy lufit vagy édességet a tájékoztató végén. Sok-sok játékot egyébként pedig csak párosával lehet kipróbálni, tehát egyedül uncsi lenne nektek. Meg amúgy is, ki ne szeretne barátokat szerezni? Persze ha gondoljátok, akkor van egy aranyos nyugdíjas csoport, kedves idős nénikkel és bácsikkal, akik nem mernek felülni az izgisebb játékokra, csak a padon üldögélnek és galambokat etetnek…
Elneveti magát.
-Na ugye, hogy igazam van? A kérdésedre pedig a válasz egyszerű. Mindenki ugyanannyi jegyet kap, ami bővestelen-bőven elég az összes játékra, a veszélytelenek végén pedig úgyis mindig visszakapjátok a jegyeiteket, és mehettek újra játszani. A veszélyes játékoknál, ahol veszíthettek jegyet, ott mindig annyit fogtok elveszíteni, ahány százalékát elveszítitek az életpontotoknak. De ne aggódjon senki, innen még csak a nagyon rossz gyerekek lettek kirakva, ti meg nagyon jó gyerekeknek és okosaknak látszotok, tehát biztosan meg tudjátok majd oldani a feladatokat is.
Magabiztosan bólint, és várja a további kérdéseket.

by **Hinari** Vas. Feb. 16 2014, 23:18

[1.kör]

Vidámpark. Mégis mi olyan vidám benne? Kisebb koromban talán vágytam az adrenalinadag után, ami hiányzott az átlag élet mindennapjaiból, de itt, Aincradban bőven volt részem benne, s a gyerekes szellemkastélyok sem tudnak úgy rám ijeszteni, mint a piros életsávok látványa. Ahogy a szórólapot szorongattam a kezeim között, egyre több dolgot soroltam fel, s szinte mindnek tudtam volna itteni párt találni. Talán a vidámság. Hümmögtem egyet, markomban galacsinná vált a papírfecni, úgy hajítottam el, összevont szemöldökkel nézve, ahogy a földre érve elpixeleződik. Semmi értelme nem volt. Kenyeret és cirkuszt, igaz? Elfeledtetni a keserűséget, a dühöt és a tehetetlenséget, valami, szórakozás, hogy inkább ott éljük ki magunkat. Nem mintha hozzá tudnánk érni az adminhoz. Feldühített ez az egész, s én szó nélkül fordítottam hátat a hirdetőtáblának.

Hogy pár órával később újra felkeressem. Hát persze, hogy foglalkoztatott. Egy esély. Új, és ismeretlen. Sóhajtottam, elhúztam a számat, majd leszakítottam egy az előzőhöz hasonló lapocskát, ezúttal előre edzve rá, hogy ne tépjem szét már a kezdőszövegnél, ami olyan behízelgő volt, hogy felfordult tőle a gyomrom. De nemcsak ez tűnt fel, jól tudtam, a saoban semmi sincsen ingyen. Valami trükk, átverés biztosan lesz benne, de legalább annyi volt a szervezőkben, hogy leírták, mit is kéne aláírnunk. Nem mintha a társaság fele el is olvasná, nekem azonban egyáltalán nem tetszett már a beharangozása sem, így bár elég hosszú volt, mégis átrágtam magam az egészen, az elejétől a végéig. Volt is benne mit olvasni, bőven volt. Első körben, bármikor módosíthatnak bármit, s ha nem fogadjuk el, kitiltanak. Erre persze minimális időnk van, ami lehetetlen, ha éppen pl egy hullámvasúton ülünk, tehát gyakorlatilag nem tudunk mindenről, amihez beleegyezésünket adjuk, s az egy perc után már nem is tehetünk ellene semmit. Mint a bábok. Megvontam a vállam: ha máshoz nem is, ehhez aztán jól hozzá lehetett szokni az előző másfél évben. Ezt bebiztosítva megjegyzik mégegyszer, hogy nincs jogunk ragaszkodni a mostani állapothoz, beleértve a helyszínt. Hm, mivel a rendszer blokkolja a szintednél magasabb szintre való teleportálást, s az ismeretlen helyeket is, így ettől nemigen kellett tartanom. Mosolyogva érintettem meg az övemen lógófegyver markolatát, majd néztem fel az égre. Nekem nem, de vajon a kisebbeknek? Furcsa érzés kerített hatalmába, valami, ami még nem kristályosodott ki, de biztos voltam benne, hogy a közeljövőben ki fog. Továbbolvasva már az is tisztává vált, hogy az előző gondolatmenetem mennyire naiv volt: nincs értéke a Lv-szintnek. Hiszen lehet bármennyi pontunk, de ha ők befolyásolják az életpontokat, máris vesztettünk, ahogy átléptük a terület határát, és hogy valószínű élettel kell fizetni a játékokért… Gyógyítani meg nem lehet, természetesen. Kezdtem úgy érezni, hogy ez megint csak egy a sok csapda közül, amivel Kayaba készült nekünk, s bár meghalni nem lehet, elvileg, azért engedélyezett a másik megtámadása, és az ezáltali életpontvesztés is. Kiváló körülmények egy-két olyan feladathoz, ami a másik kiiktatását igényli. Viszont az pozitív, hogy legalább vannak kategóriák, és persze hogy a halál nem opció – de volt egy olyan sejtésem, hogy ezek lesznek az elsők, amik változtatásra kerülnek. Ujjam sokáig lavírozott a kis kocka felett, majd csak kipipáltam. Bíztam az erőmben és az ítélőképességemben, nem engedhettem, hogy játékosok százai essenek áldozatul, csakmert figyelmetlenek voltak. Legalább egy pár ember… aki a közelben lesz… ha valami baj történne. Nyeltem egyet, s rányomtam a tovább gombra, önmagamat szidva, hogy már megint terhet vállaltam magamra, lehet teljesen fölöslegesen. De úgy voltam vele, ha akárcsak pár percig, de tényleg el fogom magamat engedni, és jól fogom érezni magam, már megérte. Mégis, egyedül…? Kedvem lett volna elhívni Alexet, ez jó program lett volna, de aztán bezártam az üzenőpanelt, és annyiban maradt a dolog. Úgyis lesznek ismerős arcok, Szophie a világért ki nem hagyná, Alex pedig biztos rég rámírt volna, ha menni akarna.
A kérdőív már semmi sem volt a felhasználási feltételek után. Kitöltögettem, úgy ahogy, majd elküldtem, a másnapi időpontra rácsodálkozva egy kicsit, mielőtt eltettem volna a lapot az inventorymba. Tíz órakor pedig aktivált, kettes szintű Lopakodással figyeltem az eseményeket. Voltak ott ismerősök és ismeretlenek is, de még senkihez nem mentem oda, szótlanul támasztottam a falat, megvárva, amíg már senki nem volt előttem, s csak utána lépve a főbejárat elé.

by **Kazuma** Vas. Feb. 16 2014, 23:48

1. kör

Szépen sütött ma a nap de jobb dolgom is volt annál, hogy csak úgy heverésszek. Így aztán le is másztam egy kisebb kazamatába, hogy szerezzek egy kevés könnyű expet magamnak. Egyszerű feladat volt és különösebben nem volt nehéz de így persze elég unalmas is volt. Azonban mégis megzavarta valami a rutinszerű mobpusztítást. Az üzenetjelző csipogása általában fontos dolgot jelzett így nem halogattam sokáig az ellenőrzését. Megbizonyosodtam, hogy semmi sem maradt a közelben ami hátba támadhatna, majd megnyitottam.
Az üzenet első felénél már majdnem aggódni kezdtem, de aztán elolvastam a második felét és rájöttem, hogy semmi különös nem történt. Játszani, mi? Végül nem gondolkoztam rajta sokat. Mobokat öldösni lesz még időm és egyébként is már napok óta mást se csináltam. Így aztán eltettem a maszkomat és a felszereléseim nagy részét majd egy egyszerű sötétkék felsőt és egy színben hasonló nadrágot vettem fel mielőtt előkapartam a teleportkristályom és megcéloztam a Kezdetek Városát.
Nem kellett sokáig várakoznom a téren mielőtt megláttam volna Szophiet és elindultam felé.
– Szi… - kezdtem halvány mosollyal, de befejezni már nem volt időm ugyanis érkezett a szokásos tarolás. Persze elég stabilan álltam a lábaimon hogy ne boruljunk el mindketten, de gyorsan elengedett és egy lapot találtam az orrom előtt. Furcsa módon ilyenkor úgy érzem, mintha kétszer több pont lenne a gyorsaságán, és ezért nem tudom követni a történéseket.
– Öhm oké. - nyögtem ki, anélkül hogy rendesen megnéztem volna a szórólapját, bár hamarosan kaptam egy sajátot, de nem voltam benne teljesen biztos, hogy akarok-e én oda menni. Mondjuk, azért jöttem ide, mert játszani akart és azt hiszem egy vidámpark erre jó hely lehet de attól még nem rajongtam különösebben az ötletért. Szophie egyből belemerült a saját szórólapjának tanulmányozásába és kitöltésébe így én is hozzáláttam. Elkezdtem olvasni a kis bevezető szöveget, bár hamar meguntam és inkább a „tovább” gombra kattintottam. Ezek után rengeteg teljesen felesleges maszlag következett és nem győztem a továbbra kattintgatva átugrani őket. A felhasználási feltételeken épp csak beleolvastam egy, kicsit aztán elfogadtam azt is. Az utána következő kérdőív viszont már egyáltalán nem tetszett. Mégis miért kéne nekem válaszolnom ezekre a kérdésekre? Csak egy vidámparkba megyünk, nem? Teljesen felesleges és amúgy sincs senkinek semmi köze, ahhoz hogy mit gondolok ezekről a dolgokról.
– Inkább nem tölteném ki ezt a vacakot… - morogtam Szophienak. Azonban ő láthatóan más véleményen volt és hamarosan már azon kaptam magam, hogy csukott szemmel ácsorgok, és ő pötyögtet az én kezemmel.
– Azért remélem, hogy nem épp egy halálig tartó párbajra hívsz ki engem. - morgolódtam de persze csak vicceltem. Miért is mentem én ebbe bele? Persze eldöntöttem magamban hogy ma meg holnap csak lazítok így aztán a nap hátralevő részében ehhez tartottam magam.
Természetesen a süti-hegyek nem maradhattak el most sem. Ellenkező esetben valószínűleg a mérgezés lett volna az első tippem, vagy hogy valaki egy kinézet kristállyal próbál valamiért a közelembe férkőzni, de persze mivel ez a veszély láthatóan nem állt fent ezért végül nem mondhatom, hogy rosszul telt a napom. A vásárlás ugyan túlzottan nem hozott lázba de Szophie persze gondoskodott róla hogy ne unatkozzak és néha én is szólhattam pár szót mikor éppen levegőt vett. Aztán ahogy a nap a végéhez közeledett el is indult hazafelé én meg kerestem magamnak éjszakára egy fogadót.
Másnap reggel aztán már a Szophietól kapott inget vettem fel, ami végül is egyáltalán nem volt rossz. Megérkezve aztán hamar megtaláltam Szophiet ahogy két vattacukorral várakozik a sorban. Így aztán nem is törődve mással szépen beálltam mellé a sorba.

by Ajánlott tartalom

[Event] Vidámpark!

[Event] Vidámpark!

Re: [Event] Vidámpark!

Re: [Event] Vidámpark!

Re: [Event] Vidámpark!

Re: [Event] Vidámpark!

Re: [Event] Vidámpark!

Re: [Event] Vidámpark!

Re: [Event] Vidámpark!

Re: [Event] Vidámpark!

Re: [Event] Vidámpark!

Re: [Event] Vidámpark!

Re: [Event] Vidámpark!

Re: [Event] Vidámpark!

Re: [Event] Vidámpark!

Re: [Event] Vidámpark!

Re: [Event] Vidámpark!

Re: [Event] Vidámpark!

Re: [Event] Vidámpark!

Re: [Event] Vidámpark!

Re: [Event] Vidámpark!

Re: [Event] Vidámpark!

Re: [Event] Vidámpark!

Re: [Event] Vidámpark!

Re: [Event] Vidámpark!

Re: [Event] Vidámpark!

Re: [Event] Vidámpark!