Re: [Event] Vidámpark!

by **Hinari** Vas. Feb. 23 2014, 23:56

Megadta magát, hát persze hogy megadta! Úgy húzta elő a kisfarkast, mintha attól félne, hogy összeragacsozom a tiszta ruháját a kardommal, láttam is rajta a félelmet, bizony! Nevettem, mert vicces volt, ám az, amiket Szophie mondott, már cseppet sem volt aranyos. Buta volt, s én ezt meg is mondtam neki:
- Barátokkal minden játék jobb! De ha így viselkedsz, nem lesz egy barátod se – nyújtottam a nyelvem, majd odaléptem hozzá, és a fülébe súgtam, hogy csak ő hallja, senki más ne – Nyalókát meg hátul lehet szerezni, a kedves ember odaadja ingyen, ha a bácsi nem figyel – mutattam a megjelölt irányba, majd kacsintottam, és hozzátettem – Majd én segítek, jó? Elterelem a bácsi figyelmét! – és már szaladtam is oda a kalaptalan kalaposhoz, meglóbálva előtte a nyalókámat, hadd ijedjen meg még ennél is jobban! Biztosan nem tudja, hogyan került hozzám az édesség, biztosan varázslónak néz, varázslónak lenni pedig jó.
- Csiribííí, bácsiii, mehessünk mooost, játszaniiii! – és intettem, de nem történt semmi. Én azonban nem adtam fel, megpróbáltam volna újra, de egy lány (Judy) közbeszólt. Nagyokat pislogva hallgattam végig, majd elnevettem magam:
- Buta vagy. Az nem kiskutya, hanem farkas! – és már vette is elő a késeit, és felém csapkodott velük, ám én könnyűszerrel elhajoltam előle, mindegyik elől – Nem tudsz eltalálni hihihi, lassú vagy és ügyetlen – nyújtottam rá a nyelvemet, majd, ha már úgyis elöl volt, megkóstoltam a nyalókámat is, nem ütve vissza a hisztis lánynak: nem érdemelte meg, hogy visszaüssek, annál én okosabb voltam, bizony! Elvoltam az édességgel, legyenek csak féltékenyek, ha valaki meg akar ütni, úgyse fog tudni. Tudtam én ezt, ők mind olyan ügyetlenek voltak, én meg legszívesebben mindet kinevettem volna. Aztán már nem is foglalkoztak velem, ám én nem bántam: Szophie megvédett, de én a tenyeremmel csaptam volna az arcomra, s csaptam is, mert már megint nem tudta, mit kell csinálni. Lovacskásat játszott, mire én egy sóhaj után eltettem a nyalókát a tokjába: ideje volt közbeavatkozni.
- Szo, mi lenne, ha ő ülne rád így? – kérdeztem, majd megpróbáltam felsegíteni a lányt, aki az előbb meg akart ütni, ám ő inkább elvette Szophie pálcáját, és eldobta. Valaki már sírt is a háttérben, én pedig megragadtam a késes lány karját, amikor az már a plüssnyuszit is el akarta lopni – Ő a barátnőm, és te sem vagy különb nála – mondtam erélyesen, ám nem tartottam erősen, így amikor kitépte magát és elfutott, majdnem elnevettem magam. Szophiehoz fordultam – Játsszunk vadászatosdit, jó? Mi vagyunk a vadászok, akiknek el kell kapnia a gonosz tolvajt – és már indultam is Judy után, kacagva borítva fel pár széket, nem is figyelve oda rá, hogy Szophie vajon jön-e velem, vagy sem. Mire utolértem, egy fiú (Aidor) már el is vette tőle, így csak megköszöntem a segítségét, és ha úgy esett, visszaadtuk Szonak a plüsst. Hogy közben mi történt a bácsival és a többiekkel, azt nem tudtam, ám kíváncsi voltam rá, mégis mikor mehetünk már a hullámvasúthoz, így a nyalókámat eszegetve sétáltam vissza, és vártam, hogy mondjon már valamit.

by **Shukaku** Hétf. Feb. 24 2014, 00:01

Dokusai ügyet sem vetve a körülötte lévő zavargásra lassan odasétál a sírdogáló Chancery elé. Séta közben elsétál Meredith mellett, és a kislány kap egy pacsit a felnyújtott tenyerébe. A férfi arca meg sem rezdül a kissé sikamlós érintkezéstől, sőt még a nyelvét is kiölti a lányra.
-Nemsokára pici lány. De legalább most már biztosan tudom, hogy hova osszalak be téged is.
Ha Meredith ránéz a tenyerére, akkor láthatja, hogy az egész lila színű festékkel lett összemaszatolva. Dokusai nyugodtan halad tovább, egy bólintást intéz Utahime és Lancer felé, megköszönve azt, hogy ilyen kedvesen próbáltak segíteni a lánynak, majd leguggol, és mosolyogva Chan szemébe néz.
-Szia! Te vagy az az okos kislány, aki olyan szépen jelentkezett az elején, ugye? Mit szólnál hozzá, ha te lennél a kis segítőm? Kell mellém egy ilyen jól nevelt, aranyos gyerkőc, hogy segítsen rendet tenni a rossz gyerekek között. Szeretnél nekem segíteni?
Kérdezi továbbra is lágy hangon, és nyújtja a -mostanra már teljesen tiszta- kezét.
-Ha egyedül nem szeretnél jönni, akkor nyugodtan hozhatod a kis barátaidat is.
Pillant a másik idomárra, és a kezei között szorongatott főnixre. Ha bármelyikük is elfogadja az ajánlatot, akkor velük együtt visszasétál a színpadra, megköszörüli a torkát, és erélyes, parancsoló hangon szólal meg, most először azóta, hogy találkoztatok vele.
-Most már aztán rend legyen! Irgum-burgum! Aki nem viselkedik azt kivezettetem és nem fog tudni játszani semmivel!
Csettint egyet, mire meg is jelenik mögötte két marcona morcos őr.
-Neveletlen banda! Hát csak ilyen kevesen tudnak itt jól viselkedni?!
Ha a szavai után rend lesz, akkor folytatja a beszédet, kedvesebb hangon, ha nem, akkor int az őröknek, akik elkezdik lefejteni egymásról a civakodókat.
-Ne is próbáljatok ellenkezni! Ötös szintű súlyemelés jártassága van a bácsiknak, és nem gyerek súlyemelés, hanem igazi felnőttes¹. És bár nem sebezhetetlenek, de ha valaki bántja őket, akkor az azonnal elteleportálódik.
Azt ugyan nem fejti ki, hogy hova, de mivel nemrég mondta, hogy a rossz gyerekeket kirakják, így lehet egy sejtésetek. (Ha valaki mégis igazi támadást intéz, vagy rendetlenkedik, az fog kapni saját forgatókönyvet. A többiek nemsokára mehetnek játszani. Razz

) Ha és amennyiben mindenki rendesen viselkedik végre, és megnyugodott, akkor visszafordul a segítői felé, és folytatja a beszédet.
-Persze vannak jó gyerekek is, és ők fognak nekem segíteni. Most, hogy már nincs ramazúri, végre a manócskák meg tudják számolni, hogy hányan vagytok, és be tudlak titeket osztani.
Kérdőn a két gyerekre néz, és ha megkapja a helyes választ, akkor megdicséri őket.
-No tehát, ha tizenöten vagytok, akkor öt csoportba lesztek beosztva. Akinek mondom a nevét, azok szépen álljanak egymás mellé. Ha mindennel készen vagyunk, akkor már mehettek is.
Megköszörüli a torkát, végigtekint a tömegen és belepillant a papírjaiba.
-Kazuma-kun. Te a válaszaidban többször leírtad, hogy Szophie-channal szeretnél maradni, úgyhogy nem szakítalak el titeket egymástól. Mellétek fog még kerülni Jun-chan, hogy legyen lehetőségetek összebarátkozni. Biztosan nem is olyan nagy az az ellentét, mint ahogy Jun leírta.
Rápillant a lapra, ahol a következő szerepel válaszként a tizenhetedik kérdésre:

„Kazuma - Túl sokszor próbált már megölni.”

-Ti lesztek a piros csapat. Ha szeretnétek választhattok magatoknak csapatnevet.
A mögöttetek álló őr át is nyújt mindegyikőtöknek egy-egy piros szalagot, amit oda köttök ahova akartok.
-A következő kék csapatban az együtt érkező Utahime-chan és Desdemona-chan lesz, és ha már ilyen jól összebarátkoztak, akkor melléjük kerül Chancery-chan is.
Ti is megkapjátok a kék szalagokat.
-Azután… van itt három félénkebb gyerkőc, aki nagyon keveset írt a kérdőívre. Kettejük még igazi kis hősök is, hiszen Tachi-kun megpróbálta megszöktetni az egyik kislányt…
Intéz felé egy „igen, láttam ám” nézést.
-…Hinari-chan pedig még le is kardozott volna. Szóval ők ketten együtt lesznek, és melléjük kerül még Meredith-chan is. Ő is biztosan nagyon bátor harcos, aki szintén verekedni szeretne. Ti a lila csapat lesztek.
És már kapjátok is a szalagokat.
-Azután van még itt nekünk egy Renünk és egy Judynk, akik mindketten nagyon szeretik a hullámvasutat, és mivel RenAi-chan az összes állatkát is szereti, így Macit is mellétek sorolom be. Ti kapjátok a zöld szalagot.
Megvárja, amíg mindannyian átveszitek, majd folytatja.
-És akkor maradt három fiúnk. Biztosan ti is jól fogjátok magatokat érezni, sárga csapat. Köszönöm a segítséget Hölgyeim!
Hajol meg külön a két kis segítőnek.
Jó szórakozást mindenkinek!
Teátrálisan meghajol, ezúttal mindenki felé, majd lekapcsolja a hátáról a köpenyét, egy kézzel a levegőbe hajítja, ami ráhullva először eltakarja, majd lassan leesik a földre, mintha a cilinderes bácsi ott sem lett volna. Aki éppen a kalapját szorongatja, annak a kezéből is eltűnik a tárgy egy pukkanással, narancs színű füstöt hagyva maga után. A plüssállat nem tűnik el, az ajándék. :3

Ezután a hatalmas tábla, ami eddig feketén sötétlett a levegőben felvillan, és megjelenik rajta a vidámpark térképe. El sem téveszthetitek, hiszen a terület bármely pontjáról látszik, és bármilyen szögből nézel rá, mindig olyan, mintha a lapja feléd fordulna, könnyen olvasható. A csapatok színe alapján, kis pontokkal jelölve láthatjátok a jelenlegi tartózkodási helyeteket. Ahogy le is volt írva a tájékoztatóban, a park játékai három színnel jelennek meg a térképen.

Zöld jelzéssel:

Pénztár
Céllövölde
Nosztalgiafotó & Ajándékbolt

Sárga Jelzéssel:

Állatsimogató
Szerelem Alagút
Játékterem

Piros Jelzéssel:

Szanatórium
Tükörútvesztő
Aréna

Valamint természetesen minden játék jelen van, amit ki szeretnétek próbálni a park területén. (Kivéve a kísértetkastély.) Minden vágyatokat igyekszem teljesíteni, tehát ha leírjátok, hogy megláttok egy körhintát, akkor lesz körhinta, de nem ígérem, hogy körhintázáson kívül mást fogtok vele csinálni, hacsak nem jut eszembe valami. Ezeknak a játékok a besorolását a játék közben teszem meg, de ha csak nem direkt erőszakos játék, valószínűleg zöld lesz.

Közlemények:

A második körben Kazu nem írt még. A következő körben pótolhatja ezt a kört ötszáz szavas reaggal.

Menjetek Isten hírével! \o/

A reagotok elejére továbbra is kérem feltüntetni vagy a neveket, akiknek címzitek a postot (Most már nem is kell figyelni a másik csapatot, ha nem szeretnétek, vagy nem szeretnétek egy helyre bemenni többen.), vagy a csapat nevét, lehetőleg a névben szereplő színnel. Illetve azt is emeljétek ki kérlek, hogy melyik játékra mentek, hol tartózkodtok. Köszönöm!

A sorrend úgy fog működni, hogy írtok egymásnak, akármilyen sorrendben, én megvárom amíg mindhárman írtok, azután írok én, és kezdődik elölről. Annyi kört játszotok le egy adott nagykörben, amennyire gyors a csapatotok.

Határidő: Március 1. szombat éjfél.

¹Bár a pontjaitok nem változtak, a súlyemelés jártasság az, amibe szeretnék picit belenyúlni. Egymáshoz képest ugyanúgy a nagyobb szintű erősebb lesz, viszont a méretetek csökkenésével arányosan a hatékonysága is kevesebb lett. Tehát például egyes szinten sziklákat ugyan nem, de nagyobb tárgyakat meg tudtok emelni, amire a jártassággal nem rendelkező társaitok nem képesek.

by **Desdemona** Hétf. Feb. 24 2014, 12:51

Szörnyen rosszul voltam, mindem ami körülöttem volt az elhomályosult a zajongás is elmosódott érthetetlen vízhanggá vált számomra. Aisu is egyre nyugtalanabb volt mellettem, de nem tudtam mit tenni, se szó se gondolat nem tudott most jönni számomra, egyszerűen ez a nehéz súly ami a szorongás miatt telepedett rám csak ez foglalkoztatott, mármint annak elnyomása, de eléggé sikertelen volt. Majd hirtelen elült a zsibogás, valamit beszélt az a cilinderes alak, de olyan távolinak tűnt egyszerűen nem fogtam fel. Az mikor hallottam a nevem meglepett akkor észleltem csak, hogy valami csapatokról van szó és már kaptam is egy kék szalagot. Láttam, hogy Utahime a színpadon van fogalma sincs, hogy mikor és hogy került oda fel, de ős is és a mellette lévő lány is kék szalagot kapott, tehát velük leszek egy csapatba. Nyeltem egy nagyot és elég bizonytalanul remegve a kék szalagot szorongatva a kezemben megindultam a színpad felé, majd közvetlen előtte meg is álltam és vártam, hogy a többiek lejöjjenek onnan. Az ájulás kerülgetett ez a gyomorgörcs és ez a nyomás, alig kapok levegőt, még mindig sokan vagyunk, de remélem már nem sokáig csak jöjjenek ide a többiek végre.
~Desdemona, minden rendben? Mi baj?
~Ki…kicsit rosszul vagyok, de mi…mindjárt jo…jobb lesz, nyu…nyugalom…
A kid gólem ez után nem tudott mit mondani, látván és hallván tudta, hogy baj van, de azt is tudta, hogy nem tud sokat segíteni, úgy volt vele, hogy ha azt mondtam jobb lesz akkor biztos igazam van, bár én másképp éreztem. Mikor oda jönnek a többiek akkor, valamelyikük megkérem, hogy kösse a csuklómra a szalagot.
-Va…va…valamelyikötöket… meg…meg…mekérhetném arra, hogy… kö…kösse a csuklómra ezt a…sza…szal…szalagot…
Majd átadom a szalagot annak aki gyorsabban vállalkozik a feladatra és nyújtom is a bal kezem, hogy rákösse valaki a szalagot majd. Azt, hogy nehezen de tudok beszélni, vehetjük annak, hogy kezd javulni az állapotom, bár még mindig szörnyű ez a nyomás és még mindig nehezen kapok levegőt, ez olyan kellemetlen…Közben megjelent a vidámpark térképe, Aisunak jött is a durr bele választása.
~Kezdjük a Szanatóriummal, az az előbbi alak úgy azt említette nézzük meg azt elsőnek…Mit szóltok?
A kis gólem kérdőn nézett a másik két petre és várta mit válaszolnak majd. Rögtön eszébe is jutott, hogy a másik újdonnal látott petnek be is kéne mutatkoznia.
~Ohh tényleg, majd kiment a fejemből…Én Aisu vagyok, téged hogy hívnak?
Közben hozzám is eljutott a gólem ötlete és el is felejtettem gondolat útján közölni vele, csak hebegtem-habogtam…
-Sza…sza…szanatórium… A..Ai..Aisu nem le…lehetne valami más…mással kezdeni? Mo..mond…mondjuk az ál..áll..lat…si…simogatóval?
Majd Chanceryhez fordultam és nehezen, de sikerült be mutatkoznom.
-Szi…szia…én…D…De…Des…Desdemona vagyok a gó…gólem pe…pedig Ai…Aisu…
~Kezdjük az Állatsimogatóval, de hát abba semmi érdekes sincs…Szanatórium!
Visszatérve Aisuhoz, igen ő nem tágít az ötlete mellől én meg csak remélni, tudom, hogy a többiek elvetik majd az ötletet, hisz a jelenlegi állapotomba nem hinném, hogy kibírnék egy mozgalmasabb játékot.
-Aisu…sze…szerintem… a…akkor várjuk meg, ho…hogy mit mo…mondanak a tö…többiek…
Majd a többiekre néztem és vártam ők mit mondanak merre menjünk majd, én még mindig remegek és alig állok a lábamon, most tényleg nem bírnék ki egy olyan játékot ami a pirosak közé tartozik…

//Aisut csak a petek hallják. Tovább azt, hogy Des mit mond neki gondolati úton azt senki se hallja.//

by **Chancery** Hétf. Feb. 24 2014, 16:17

Kissé megugrok ültömben, mikor valaki megérint és megszólít hátulról. A csuklómra kötött lufi meglibben, ahogy kissé ellököm magam a széktől, majd rögvest ülök is vissza, mikor látom, hogy semmi gond. Nem valami gonosz ember támadott rám, csak egy velem egykorú gyerek. Gyorsan kézfejeimmel törlöm le a könnyeimet és az orromat, hisz hiába vagyok pici, sírni nem szabad. Ki fogok kapni, ha valaki sírni lát, be fognak kergetni a sarokba és megint megrugdosnak és...
~Hagyd abba.~
Álomkelő hangja halovány, az utolsó szavát szinte nem is hallom. Teljesen biztos, hogy kölyökkori méreteivel akkori tudását is visszakapta, s csak akkor fogom megnyugtató hangját hallani, ha erős érzelmi állapotba kerülök. Mint az előbb. Megijesztettek, s millió emlék merült fel bennem egy pillanat alatt.
Az ijesztgetős végül elém toppan, s az arcom elé emel valamit. Nem kerül sok időbe, hogy felismerjem mi is az. A neve, Falco, szinte alig jut el az agyamig. Szemeim tágra nyílnak a döbbenettől, a szám kissé szétnyílik, alig kapok levegőt. A pet melege úgy érint meg, mint egy szerető anyai simogatás, végigsuhan az arcomon, majd át a testemen. Apró, még talán apróbb is, mint Reginald volt kölyökkorában, de félreismerhetetlenül a legcsodálatosabb teremtmény, amit emberi elme valaha is alkothatott. Gazdája pedig úgy nyújtja felém, mintha csak jelt adna arra, hogy ne adjam fel. Hogy ne szomorkodjak, hanem álljak fel és küzdjek múltam démonaival.
-Istenem...
Felemelem a kezem, ellenállhatatlan vágyat érzek rá, hogy megsimogassam ezt a gyönyörűséget. Nem akarok én most semmi mással törődni, csak a főnixmadárral. Utahime szavai csak akkor érnek el hozzám, mikor közli, hogy nem rég csatlakozott hozzánk.
Van egy tagunk, aki főnix petet kapott a tojásából... s nem is tudtam még róla? Tény, hogy mostanában elmaradoztam a céh híreivel kapcsolatban, de... ha ezt tudtam volna...
Igaz. Akkor úgy robbantam volna rá szegényre, hogy páros lábbal futott volna kifele.
Pironkodva fogadom el a felém nyújtott, olvadt nyalókát, és lassan, ráérősen kezdem nyalogatni. Közben hallgatom a gyermeket, akinek megeredt a nyelve, ám a lufim kölcsönkérésére kérdőn nézek a csuklómra kötött szoros csomóra. Szerintem nem. Ha akarnám sem tudnám odaadni. Kicsi koromban ez a lufi elszállt tőlem, elrepült messzire, s ezért gondolatban mindig még szorosabb csomóra kötöttem, amit lehetetlen kibontani. KayaBá ezt vajon honnan tudta?
-Bocsi. -mondom, majd tovább nyalom a nyalókát. Minek beszéljek sokat? Épp elég nagy itt a hangzavar. A hullámvasút hallatán csak bólintok, hogy szeretem, amikor pedig a kedvenc állatomról kérdez, elmosolyodom és Falco-ra mutatok.
Álomkelő irigy és duzzogó tekintettel követi az ujjam Rolling Eyes

Nem sokkal ezután újabb bökést kapok, s egy fiú kérdezi tőlem, hogy mi a baj. Csak megrázom a fejem, s ami még maradt könnyem, letörlöm könnyedén, így már csak a maszatos, sós arc maradt, meg az ugyanolyan kézfej. Arcomon mégis enyhe mosoly, amit csak és kizárólag a főnix jelenléte váltott ki belőlem. Ez vagyok én...
Bólintok. Rendben, akkor játszunk. Felkelek a székről, s figyelem, Dokusai vajon miként birkózik meg a sok-sok rosszcsonttal, ám ehelyett azt látom, hogy egyenesen felénk tart.
Meg fog büntetni.
Valami rosszat csináltam. Biztos azt, hogy örültem a főnixnek...
De tévedek, szerencsére, hisz csak arra kér, legyünk a segítői. Megkönnyebbült tekintettel bólintok ismét, majd lehajolok, s a kezeim közé kapom az immár kölyök macskát. Álomkelő türelmesen lóg a karjaimban, mogorva képpel, de nem szól egy rossz szót sem - bár ugye már csak ritkán tudna. Kérdőn nézek először Utahiméra, majd Lancerre, hogy elfogadják-e a felkérést, s ha igen, akkor egy derűs, rövid mosollyal köszönöm meg nekik.

Némán hallgatom és nézem végig, ahogy felkerülnek a szalagok, én két másik idomárral kerültem végül össze, de annak mindenképp örülök, hogy a főnix gazdája nem szakadt el tőlem. Alig bírom levenni a szemem a csodaszép madárról, de néha muszáj türtőztetnem magamon és illedelmesen viselkednem. Falco jelenléte emlékeztet rá, hogy nem a múltba utaztunk vissza, hanem még mindig az vagyok, aki eddig, csak kisebb kiadásban. Nem fog senki bántani és megalázni, mint ennyi idős koromban oly sokan, és én sem fogom elkövetni azokat a hibákat, mint akkor. Talán az idegeim is sokkal jobban, de ez majd idővel derül csak ki. A lényeg, hogy természetesen kell viselkednem.
Az eddig egy jó pont, hogy én nem zuhantam vissza a négy éves korosztályig, mint a legtöbbje. Elvégre, főleg a lányok, tíz évesen már az ivarérettség küszöbén kellene, hogy álljanak, nem pedig az ovis agyi szinten. Na persze, a mai világban ez úgyis ilyen... még egy húsz éves is sokszor úgy viselkedik, mint az óvodás, csak mélyebb a hangja.
Talán anyumnak igaza volt, hogy már kisgyerekként sokkal komolyabb voltam a kortársaimnál scratch

Harmadik társunk a jelek szerint nagyon nincs jól, s mikor dadog, önkéntelenül is fülelni kezdek. Életemben mindössze egy dadogós barátom volt, de őt nagyon-nagyon szerettem. Osztálytársak voltunk, és összefogtunk a többiek ellen, igaz, ő végül vesztett és inkább átment másik iskolában, én pedig ismét egyedül maradtam. Még a SAO-ba lépés előtt olvastam híreket arról, hogy nagy világutazó és sok nyelven beszélő, belevaló srác lett belőle, ami némi büszkeséggel tölt el.
Mikor egyértelművé válik nekem, hogy mit szeretne, leteszem Álomkelőt a földre és felkötöm a csuklójára a szalagot. Néma maradok, hisz a szavak szerintem teljesen értelmetlenek. Mikor végzek, ismét magamhoz veszem a szintén néma macskát, aki csak méregeti a gólemet, de válaszolni nem tud neki, csupán farkával int neki egy "szia"-t.
-Álomkelő. -mondom végül én, majd a szememmel a macska felé bökve, hogy egyértelmű legyen, kit mutattam be. A gyönyörű nevű Desdemona beszél, feltehetőleg a gólemjéhez, s kissé elfog az irigység, hogy számukra még kölyökkorban is megmaradt a kommunikáció képessége, míg nekem ismét le kellett süllyednem oda, hogy Álomkelő testbeszédére kell hagyatkozzam.
Végül egy vállvonással jelzem, hogy számomra mindegy, merre megyünk. Állatsimogató vagy Szanatórium. Elvégre, már most elfelejtettem, a sárga jelzésű játékok mit is jelentenek. A zölddel és a pirossal vagyok tisztában...

by **Noxy** Hétf. Feb. 24 2014, 18:12

Hagytam, hogy a plüssnyulat elvegye a fiúcska, aki szerint nem csinálok éppenséggel valami jót, de nagyon tévedett. Hadd legyen gyereknapja neki, meg a kiskutyás lánynak. Tőlem a kardos lány mondhatja, hogy farkas, a kisfarkas akkor is úgy néz ki, mint egy kiskutya. Very Happy

- Nyugodtan vigyed, kedves fiúcska, úgysem nagyon akartam volna mihez kezdeni vele, csak meg akartam mutatni ennek a kis elkényeztetett hercegnőcskének, hogy milyen érzés, ha őt lopják meg. Végül is te se lennél túl boldog, ha a te játékodat lopta volna el, és nem a bácsi cilinderét. Razz

Végül otthagytam a két lányt és a fiúcskát, hogy vissza üljek a helyemre, mikor éppen felszólalt a cilinderes bácsi, hogy most már tényleg elég lesz a rosszalkodásból, mert akkor a nagy barátai kiraknak minket. Ismét a jó kislány-üzemmódba mentem át, és angyalian rámosolyogtam a bácsinkra.
A cilinderes bácsi két segítőt hívott ki a legjobban viselkedő kislányok közül, hogy segítsenek szotasztani a karszalagokat, amik majd az fogják jelezni, hogy melyik csapatban leszünk és kikkel. RenAi és Maci... Maci? Melyik kisfiút vagy kislányít hívják így? Jujj, de érdekes és cuki név egy gyereknek, bár lehet, hogy kövér, mint Maci Laci. Zöld karszalag! *.*
- A zöld mindig jót jelent és szerencsét is hoz, úgyhogy megtisztelve vagyok, bácsi! *.* - szóltam lelkesen, és felhúztam a karszalagot. - És az állatokat is szeretem!
Körülnéztem, hogy merre van a másik két gyerek, akik ugyanazt a színt öltötték, mint én. Rögtön kiszúrtam az egyiket, aki egy...
- Maci! Jujj, de aranyos!
Abban a pillanatban olyan gyorsan odarohanok hozzá, ahogy csak bírok, és jól magamhoz öleltem, mint egy plüssállatot. Egy igazi élő maci! Annyira aranyos, hogy majd megeszem! A macik veszélyeztetett állatok, úgyhogy mostantól kezdve én fogok rá vigyázni, mitn a szemem világára.
- Bocsi, hogy így ölelgettelek, Macikám, de olyan aranyos vagy, és a bundád is milyen puha! Amúgy Judy Sarnatrina vagyok ^^ - Tíz éves fejjel még szép, hogy az igazi vezetéknevemet használtam, de remélem, hogy a mackón kívül azért gyorsan el fogják felejteni az emberek. Na mindegy... vissza a Maci-témára. - Ha valaki bántani akar téged, vagy meglopni, ne félj, mert majd én megvédelek, mert ez a kötelességem. Gyere, menjünk oda a másik lányhoz.
Gyengéden kézen, ízé, mancson fogtam a Macikát, és elindultunk a harmadik felünkhöz, aki pont olyan cuki kislány volt, mint én vagyok. Nem vagyok általában szerény típus, de néha nem árt az ego, mert attól jobb lesz a kedvünk. Anna is mindig azt mondogatta, hogy néha muszáj magunkkal is foglalkoznunk. ˇUˇ
- Szia, Judy vagyok, ez a cuki Maci meg Maci. A cilinderes bácsi azt mondta, te is szeretsz hullámvasutazni. Én is szeretek. Te szeretsz, Maci? Vagy előtte próbáljunk ki valami mást?
Na, készen vagyunk az indulásra?

by **Jun** Hétf. Feb. 24 2014, 19:22

//Szophie-t kutatva xD//
Gyorsan kapcsoltam az átváltozás után és a lehető leggyorsabban fel is tettem a kérdést ami talán elég sokunk fejében megfordulhatott az elmúlt pár másodpercben, viszont a reakciók és jelenetek alapján az ellenkezőjéről árulkodik. A pasas válasza egyszerre rejtélyes, udvarias, és még meg is rémít. Fura egy fazon annyi szent, sőt inkább jobb elkerülni, nem szívesen maradnék ebben az alakban, minden másodperccel egyre inkább úgy érzem, hogy előbb vagyok egy gyermek mint egy felnőtt fér...ember... A játékok is egyre jobban hívogatnak és nem csupán azért, hogy elűzzem az unalmam, vagy csupán ismerkedjek. Vonzanak, sőt mi több izgatottá tesz már a puszta gondolatai is, hogy felüljek egy hullámvasútra, sikongassak, vagy hasonlóak. Viszont nem szívesen ugrálok, vagy rosszalkodok, bármennyire is szeretném újraélni a gyermekkorom. Csendben békésen ültem a helyemen a felfordulást figyelve, a lehető legnagyobb önuralomra volt szükségem, hogy a helyemen tarthassam magam, időnként egy-egy grimasz az arcomra rajzolódott, de ez csupán egyfajta lázadás formájában tört elő, csak utólag reménykedtem benne, hogy a pasi nem látta. Türelmesen megvártam a csoport beosztást, enyhén elsápadva amikor meghallottam kivel is kerültem össze, ismét utalva arra, hogy mit is firkantottam arra a fránya kérdőívre. Amíg az egyik névnek örültem addig a másiknak kevésbé, azt hiszem érthető miért. A rövid búcsú és kis jelenet végeztével felálltam a helyemről megigazítva a ruhácskám fodrát illetve a felgyűrődött ingujjam és a csapatom lány tagja felkutatásával kezdtem meg a vidámparkos kalandjaim első lépését.
- Szophie-chaan~ - enyhén dallamosan mondogattam a lány nevét miközben óvatos léptekkel kerestem, fejemet jobbra s balra forgatva, hogy a lehető leghamarabb megtaláljam, ha lehetséges még a fiú előtt. - Merre vaagy~~?♪

by **Utahime** Kedd Feb. 25 2014, 00:30

~Kék csapat~

A kislány azonnal letörölte könnyeit, és nagy szemeket meresztett Falcora. Szegény madár amióta összementem, alig mert megmozdulni. Nem is csipog és igencsak takarék lángon ég, pedig nemrég aludta ki magát a vidámparkra, és ilyenkor sokkal aktívabb szokott lenni. Most kikerekedett nagy szemeivel majdnem olyan, mint egy meleg plüssjáték. Engedte, hogy oda cibáljam magammal ahova csak akarom. A simogatásra csak megbillenti a fejét, így köszönve csipogás helyett.
A nyalókát elfogadta, de a lufit sajnos nem kaptam meg. Rá volt kötözve a karjára, de Falco biztos le tudta volna csípni... Mindegy, a bácsi megígérte, hogy később majd mindenki kap majd, amit csak szeretne. Csak türelmesen ki kell várni... Jaj, de meddig? Egy kicsit legörbült a szám, a csuklóját nézve, de amikor Falcora mutatott felnevettem.
- Ugye, milyen aranyos! - Majd kedvesen megnyúztam Álomkelőt, aki hamarosan megérthette mi történhetett Falcoval.
- Te is szép vagy.
Majd egy fiú is csatlakozott hozzánk - biztos ő is a lufira pályázott - és játszani szeretett volna.
- Szia, én Utahime vagyok, mit szeretnél játszani? - Kérdeztem, de észrevettem, hogy a porondmester bácsi felénk tart, már kalaptalanul. Gyorsan leültem, mintha jó kislány lennék, de nem kellett félnem, csak a lufis kislányt kérte meg, hogy segítsen neki. Már az elején is őt dicsérte meg, így ez nem lepet meg, sokkal inkább, hogy én is mehetek. A "kis barátok" említésére viszont eszembe jutott Dézi és Aisu és elkezdtem forgolódni. Mondtam nekik, hogy jöjjenek, vajon miért nem jöttek utánam? Talán elvesztett szem elöl ebben a káoszban. Majd ha kimehetünk, biztos találkozunk, hiszen a bejáratnál megbeszéltük, hogy először a nyugis vasútra ülünk, hogy körbekocsikázzunk a parkot. Evvel a gondolattal követtem a lufis lányt a színpadra, hogy segítsek valamit.
A feladatunk pedig az volt, hogy megszámoljuk a gyerekeket. Nem könnyű feladat, az biztos. Már nem futkároztak ugyan, de mégiscsak jobb lenne, ha egy sorban állnának. Hunyorogva felfúltam az arcom, majd a fél kezembe fogtam Falcot, mégpedig a nyakánál átölelve szorítottam magamhoz. Egy pillanatra halk, siralmas csippantást lehetett hallani, és megigazítottam kicsit. A madárka a pulcsimba markolt lábaival és próbálta magát felnyomni. Nem ellenkezett, sejtette, hogy akkor csak szorosabban tartanám.
Így a felszabadult fél kezemmel sorba rámutattam az emberekre, akiket már megszámoltam.
- Egy, kető, há'm, é, tö attényo... - Suttogtam magam elé valamit, minden bökésnél, ami valami kántálásba fordult. Majd a bácsihoz fordultam.
- Tizennégy gyerek, és öt pet van. - Jelentettem az eredményt vigyázzban, mintha én lennék a hetes. Pedig csak a segítő segítője vagyok. Ő pedig úgy tűnt nem szeret beszélni, így biztos nem bánta, hogy én beszélek... Vajon az a nagy maci kié lehet? Azt hittem Aisunál nincs nagyobb bébi pet~ Tűnődtem. Nem sokáig, mert a porondmester már megint nem dicsért meg, azt mondta, hogy rosszul számoltam... Ha ő jobban tud, akkor miért kért meg rá?
Durcásan lehajtottam a fejem, és nagy örömére, megint két kézzel tartottam a madarat, hogy az ne fuldokoljon tovább. A bácsi pedig elkezdett minket csoportokba rendezni. Először megijedtem kicsit. Az azt is jelenti, hogy külön kell mennünk, ugye? Talán ez valami csapatjáték, aki több pontot gyűjt az kap majd valami ajándékot?! Csillogó szemekkel egy helyben pattogtam a lábujjhegyemen, főleg miután megtudtam, hogy Déziékkel együtt leszek. Ráadásul szalagot is kaptam, és csapatnevet is lehet választani! Ez biztos valamilyen játék... A lában közé szorítottam Falcot, amíg magamra a bal karomra kötöttem a szalagot. Ez egy kicsit sokáig tartott, mert szépen el kellett igazgatni, hogy a masni két füle egyenlő hosszú legyen. Mikorra végeztem, Dézi már megtalált minket, és a színpad mellett várt ránk. És ő felköttette a karjára a szalagot. Okos ötlet, szebben lehet kötni másnak, mint félkézzel magamra... Ölbe kaptam a csibém, és lefutottam hozzájuk.
- Szia Dézi, megtaláltál! - Lelkendeztem. Kicsit sápadtabbnak tűnt a szokásosnál és egy kicsit dadogva is beszélt... de most mindenki egy kicsit máshogy néz ki, és mintha más is raccsolt volna kicsit... Bemutatkoztak egymásnak, pontosabban a lufis lány már elmondta, hogy a cica Álomkelő, de a nevét neki sem mondta meg. Azt hallhattuk a bácsitól.
- Mi legyen a csapatnevünk? - Tettem fel a legfontosabb kérdést. Csak nem maradunk simán "kék csapat", vagy igen? Mondjuk szeretem a kék színt...
- Mit szóltok a jég golyókhoz? - Mondtam, a szőr- és lánggolyókra meg a jégtömbre nézve... A jégtömbre, ami lebeg! Csillant fel a szemem.
- Vigyázz rá egy picit, légyszíí. - Kértem, Chant, a kezébe nyomva Falcot, majd Aisuhoz futottam.
- Menekülj, Aisu! - Csipogott gyorsan Falco, először mióta összementünk. El akartam kapni az egyik oldalt lebegő sziklát, és magam után húzni.
- Menjünk a hullámvasútra? - Indultam meg, és persze ez is volt a szándékom. De az ok, amiért az egyik karjánál fogva húztam volna, az volt, hogy meg akartam tudni, mennyire vannak egyben, vagy éppen külön a repkedő darabjai. Vajon el tudom e vinni csak úgy a fél kezét? Utánam jön, vagy elhúzom?
Közben kiáltottam a többieknek is.
- Vagy először csak nézzünk körbe, hogy el tudjuk dönteni melyik játék tetszik, jó? - De mindenképp induljunk el, mert addig is lehet nézelődni. És persze mindenképp haladjunk el az ajándékbolt mellett, hogy mindenkinek szerezzünk egy lufit. Mégpedig kéket.

by **Shukaku** Kedd Feb. 25 2014, 07:51

A kék csapat minden tagja válaszolt.

Utahime

A porondmester bácsi valóban nem dicsér meg, de nem is szid le, amiért rosszul számoltál. Közelebb hajol hozzád, és a füledbe súg.
-Majdnem jó, de elárulok egy titkot. A Maci nem pet, hanem ugyanolyan játékos, mint ti. De ez titok. Nem szabad elmondanod senkinek! Még neki sem.

A többiekre nagyon nincs mit reagálnom, haladhattok tovább. :3

by **Cú Chulainn** Kedd Feb. 25 2014, 13:49

//Sárga csapat//

A kislány megrázza a fejét, hogy nincs baj. Akkor miért sírt? Lényegtelen, már mosolyog, ha nem, akkor teszek róla. ^o^/ Elmegy mellettem az a naaaaagy bácsi és biccent. Biztos köszönni akart. Vagy megköszönni valamit. Szóval cserébe visszaintegetek neki. Jó közelről, hogy biztos lásson. ^o^/ Talán nem voltam illedelmes és túl közel volt? Nem hiszem.Nem szól hozzám, hanem a kislányhoz megy. Beszélgetnek, de nem hallom. Utána elmegy Dokusai és elkezdi fent a beszédét a színpadon. Csapatokban leszünk. Két fiúhoz osztottak be. Kár, mindig is jobban szerettem volna lányokkal játszani. Főleg papás-mamást. ^o^/ De most be kell érnem ezzel. Felkötöm a szalagot amennyire tudom és a magasba emelem a kezem.

-Sárga csapat, hozzááááám! –kiáltottam el magam olyan hangosan ahogy csak bírom. Másképp úgysem ismerném fel őket. Közben észreveszem, hogy felvillant az az óriási tábla. Olyan mint egy naaagy rajz. De ez inkább térkép. Ilyeneket rajzolgattam én is régen. Csa erről hiányzik a kincs Sad

De vannak helyette szép piros pöttyök. ^o^/ Sokkal szebb mint a többi szín, azok közzül fogok választani játékot. Meg is van, szanatórium. Óvoda nagyoknak, amit most birtokba vesznek a kicsik. ^o^/ Módosítanom kell a tervemen. Folytatom az ordítást.- Ne is hozzám, hanem a naaagy piros pöttyhöz, a szanatóriumhoz. Ott várlak titeket. \^o^/

Mondtam és már rohanok is a kiszemelt helyre. Vajon mit lehet bent csinálni? Kíváncsi vagyok, szóval még gyorsabban szedem a lábaimat. Utána vajon hová menjünk? Nekem még a céllövölde tetszik és az a tükörútvesztő. Ki próbálom az összeseeeet. \^o^/ Tehát sietnem kell, nehogy még valaki előttem érjen oda, és megnyerje a legszebb díjakat. Remélem vannak díjak. Sokkal érdekesebb úgy lőni is.

by **Atoru** Kedd Feb. 25 2014, 15:41

//Sárga csapat//

Néhány értelmes kérdés elhallatszott, de lassan kitört a káosz. o.o Több játékos is felugrott a színpadra és harciasan Dokusai elé álltak, de egy kicsit dedósan is viselkedtek. Nem értettem az egészet. Mégis mitől változtak át újból ilyen kisgyerekesekké? Hisz mindegyikük már tinédzser, vagy korai felnőtt, de most visszafejlődtek 10 évesekké. Mindegy is, inkább nem avatkozok a dolgokba, így is lesz elég bajom azzal, hogy visszaváltozzak. :roll:Ekkor megláttam, hogy Judy is felment a színpadra. Hát már ő is? Nem mertem oda nézni. ~Na, Ato, engedd el magad, kisgyerek vagy, viselkedj is úgy.~ Hallatszott a hang és látszott, hogy fel van dobva. De igaza van. Ha már lúd, legyen kövér, vessük bele magunkat a mókába! Vagy ne? Hisz mit szólnának az ismerőseim, ha így viselkednék? Talán kiakadnának, habár elnézve Judy-t, nem hinném. Mindegy, inkább nem megyek. :roll:Aztán jött a csoportosztás. Több csoportot alakítottunk ki, sajnos nem Judy-val kerültem egy csapatba, hanem 2 másik fiúval, viszont ahogy elnéztem, az egyik csoportban volt egy medve is. o.o Ez valami mob lehet? Vagy NJK? Vagy valakin egy kinézet kristály van, vagy hasonló? :suspect:Mindenesetre meglepő. De ezt most hagyjuk, lássuk, kivel hozott össze a sors. Hmm. Mi voltunk a sárga csapat, így akinél sárga szalag van, az lesz a csapattársam. scratch

- gondolkodtam, habár nem sokáig kellett, mert nem sokára egy gyerek hang elkiáltotta magát, hogy a sárgák menjenek hozzá. Úgy látszik itt valakinek feltűnési viszketettsége van. :roll:De az előző kiáltást egy újabb követte. Szanatórium. ._. Egyből kifogtuk az egyik vesztős játékot. facepalm

Én inkább haladtam volna először végig a zöldeken, aztán a sárgákon, aztán megint a zöldeken, a pirosakat pedig kihagytam volna. :roll:De ez van, akkor megyek oda, majd ott megtudom, kivel hozott össze a sors.

by **Szophie** Kedd Feb. 25 2014, 17:46

Piros csapat: Csapatnevén: Kék

- Mégis miért lenne szükségem barátokra.:roll. - forgattam a szemem. - Nélkülük is minden jó. Viszont köszönöm az információt. - biccentettem fejemmel felsőbbrendűen. Viszont már nem is kellett az a bizonyos nyalóka.. Hümmhümm.. Inkább lovacskásat játszottam egy nagyon buta alattvalón.
- Nem királylány vagyok, hanem grófnő. - húztam fel az orrocskámat. Még a megnevezésemet sem tudja. - Királynőnk csak egy van, a mi tiszteletbeli II. Erzsébet királynénk. - mondtam áhítattal hangomban. Nevelőimen és szüleimen kívül az egyetlen, kitől parancsot vagyok hajlandó elfogadni. Az egyetlen, akinek engedelmességgel tartozom.
Elvette a nyuszikámat. Megvontam a vállam. Buta egy szolgálólány ez. Nem is érdemli meg, hogy foglalkozzak vele. Majd megnevelik őt is az engedelmességre úrnőjének irányában. Meg hát.. mosogató lánnyal amúgy sem sokat találkozom, úgyhogy nem szükséges ismernie a formalitásokat, vagy hogy miként kell nekem hódolnia. Elég ha a dolgát végzi.
- Nem ülhet rám. - forgattam a szemem Annának. - Én az ő úrnője vagyok, ezért tehetem meg, ha akarom. - magyaráztam. Nem igaz, hogy pont ő ne értse meg. Értelmes lány, tudom.
- Barát..nőd? - pillogtam félre fordított fejjel. - De ne várd, hogy viszonozzam a dolgot. - fordítottam neki hátat, ám érezhető volt hangomban egy csöppnyi érzelmi megingás. - Kergesd csak. Hozzám nem illene ez. - más emberek előtt nem fogócskázhatok. Akkor oda lenne minden tartásom. Na jó.. az elmúlt percek viselkedése sem tartásról szólt.. De hát meg kell mutatnom, hogy én vagyok itt az úrnő, és hogy felségemre oda kell figyelni. Csak rám!
- Van otthon elég plüssöm. Amennyit csak akarok, annyit kapok, ha kell. - hiszen egy játékgyár tulajdonosának lánya vagyok. Ez a legkevesebb.. Ugyanakkor.. Megmentették nekem a játékot. És hát.. azért akartam is, azt hiszem.
- Viszont köszönöm. - vettem át a plüsst, és öleltem magamhoz. Azokhoz a plüssökhöz nem fűződhetnek ilyen különleges emlékek, mint egy a furcsa cilinderes bácsika. Ehhez viszont igen. Szóval ez többet ér. Persze nem többet, mint az otthoni nyuszim. És egyébként..
- Vezér! - hívtam magamhoz petemet, majd meg sem várva, indultam el.
- Megyek, megkeresem a csapattársaimat! - mondtam még, és egy intéssel elbúcsúztam. Utam a cilinderes bácsihoz vezetett.
- Uram. Azt mondta, az eligazítás után kapunk nyalókát. - súgtam neki, majd rákacsintottam. - Úgy hiszem, most vége van.. - pillantásomat sunyin ráemeltem. Nem bújhat ki az ajándék alól.

Végül a tömeget vizslattam, kerestem a piros kis szalagot a kezeken. Zut ismertem, de most nem találtam meg. Buta alattvaló, nincs velem! Egyszer csak a nevemet hallottam magam mellől.
- Jun? - kérdeztem a lányra nézve. Ekkor pillantottam meg Zut.
- Figyu.. bújócskázunk vele? - kérdeztem a lányt, és már meg is ragadtam a karját, hogy futásnak eredjünk. - Menjünk a Szerelem Alagútba, oda úgy sem merészkedik be! - és már rángattam is magammal. - Azután a Szanatóriumba is benézhetünk majd. Ohh.. És nem szeretem a pirosat. Szóval a csapatnevünk kék. És nem érdekel, hogy pirosnak mondta a bácsi, akkor is kék. És amint találunk festéket, átfestjük ezt a csúnya szalagot. - mutattam fel a csuklóm a rákötött, masnizott kis szalagommal.

by **Maci** Kedd Feb. 25 2014, 18:25

Zöld csapat

Nagy volt a tömeg, nagyon, nagyon, nagyon nagy! Fullasztó, de vicces. El akartam menni, hogy kipróbáljak valamit és meglegyen az első vidámparki élményem de ez sajnos nem ment olyan könnyen. Meg kell várni még mindenki fel tesz egy kérdést és válaszolnak nekik. Nekem viszont nem volt kérdésem, nem akartam senkit hátráltatni a kérdéseimmel de még így is egy kisebb lázadás tört ki. Hosszas civakodás után aztán végre valahára engedélyt kaptunk arra, hogy játszhassunk. Csapatokra leszünk bontva… szétbontanak.
- Ugye Mr.Szórólap velem maradhat? – Kérdeztem a cilinderes embert magasba emelve újdonsült barátom, majd aztán magamhoz öleltem. Hamarosan szét is osztottak minket. Zöld csapat lettünk, két másik lány társaságában.
- Nem lehetnénk inkább kékek? A kék sokkal medvésebb! – Emeltem a magasba a mancsom. Én kék vagyok nem zöld, nehogy már zöld csapat legyek mikor ÉN kék vagyok. – A kék az én védjegyem! Ettől vagyok medvegyedi! – Duzzogtam egy picit megpróbálva egyben érvelni is. – És egyébként a nevem nem maci. Teddynek hívnak! – Tettem ölbe a mancsaim és elfordultam a cilinderestől. Sokáig nem duzzoghattam mert már valaki megint lemacizott, dühösen néztem a hang irányába azonban a dühöm rögtön el is illant ahogy a lány folytatta. Aranyos… én… aranyos? Fel se fogtam mi is történt a lány már meg is ölelt és csacsogni kezdett. Hatalmas maciszemekkel pislogtam rá tátva marad szájjal. Megint kimondta! Aranyos…. és.. és… még meg is akar védeni!
- Judy-chan! - Szólalok meg halk cincogó hangon. Szemeim könnybe lábadtak az örömtől. Még soha senki sem tartott aranyosnak és senki sem akart megvédeni. Eddig mindenki csak bántani akart vagy szimplán elkerült. – Wáááááááá! – Bőgtem el magam és szorosan visszaöleltem a lány. – Még soha senki sem mondott nekem ilyen szépeket! – Öleltem még szorosabban magamhoz. – Ne aggódj Judy-chan, én is mindent megfogok tenni, hogy medvédgyelek és hű medvéd legyek! – töröltem meg a szemeimet. Hagytam, hogy a lány magával vonszoljon és megkeressük a harmadik csapat társunk. Judy-chan pontosan tudta merre is keresse, milyen céltudatos és lenyűgöző ^^. Harmadik társunk is egy aprócska kislány volt. Judy-chan nem tesze-tuszáskodott és gyorsan be is mutatott.
- Judy-chan… izé… Az én nevem nem maci. Teddynek hívnak. – Javítottam ki kicsit félénken a lányt. - De ha Macinak szeretnél hívni azt se bánom! Nagyon boldog vagyok már csak attól is ha meg szólítasz engem ^^. – Pirultam el egy picit, macipír. – Hát… én nem tudom, hogy szeretek-e mert még sosem voltam hullám vasúton. – Kezdtem el jobbra balra illegetni magam szégyenemben. – Ja igen és őt se hagyjuk ki a bemutatásból! – Emelem a magasba Mr.szórólapot. – Ő Mr.Szórólap!

by **Jun** Kedd Feb. 25 2014, 18:48

//Kék//
- Oii~ Szophie~♪ - szépen dallamosan hangsúlyoztam a nevét, miközben kerestem a lányt, én buta még azt sem vettem észre, hogy pár centire állok csak tőle, szóval teljesen felesleges volt kiáltoznom, legközelebb előbb nyitom ki a szemem minthogy kiáltozni kezdek. - Ühm - vigyorogtam a lányra. Örültem, hogy a vörös vadállat előtt találhattam meg. Bizony vadállat, senki sem nevezné embertársának azt a valamit aki mindig goromba, gonoszkodó, és még fenyegetőző is, egy ártatlan kisgyermekkel.
- Szóval hova megyü...ánk.?! - a mondat felénél félbeszakított, hogy váratlanul elkapta a csuklómat és elkezdett magával ráncigálni. Tudtam, hogy eleven, de azt nem, hogy ennyire. - Bújócskát mondtál? - miközben húzott magával sikerült értelmeznem azt a mondatát amit akkor préselt ki az ajkain amikor én is kérdezni akartam tőle. - Persze bújócskázzunk! - szélesebbre váltott a vigyor az arcomon, és az arcomat hátra fordítottam a maszkos fiút keresve. Ha időben lelépünk akkor talán lesz alkalmam kicsit kikapcsolódni anélkül, hogy folyton szem előtt kellene tartanom. Önfeledten kuncogtam, majd hirtelen átváltott az arckifejezésem sápadtabbá, majd meglepődötté, végül pedig el is pirultam.
- Sze-sze-szerelem alagút?! - vékonyodott el a hangom, időnként elcsuklott, sőt még dadogni is kezdtem, de nem tehetek róla. Hiába vagyok kisebb, de a szerelem alagút akkor is egy olyan szent hely, ahova csak a párok mehetnek be. Párokat pedig egy férfiú és egy lány teszik ki... pont mint most mi. Ezek szerint mi egy pár lennénk? Szinte éreztem ahogyan a kis gőzfelhő kiszáll a füleimen, ami a felforrt agyvizemből keletkezhetett.
- Mit fogunk csinálni az... alagútban? - kérdeztem félénken Szophietól, közben az élénk fantáziám szüntelen dolgozott. Rózsaszín víz, hattyúformájú csónakok, bonbon, rózsák, romantikus zene, és csó..csók... Hatalmasat nyeltem, majd megráztam a fejem és a következő mondatára kezdtem inkább figyelni, ami a Szanatórium nevezetű épületről szólt. Végül is ez már sokkal inkább nekem való hely, de biztos, hogy jó ötlet? Egy romantikus kaland után, egy olyan helyre menni, ahol a félénk lányka a bátor férfi... a bátor párja karjaiba kulcsolhatja a sajátját, majd félénk sikolyai közepette könnyek szöknek szemébe, várva, hogy megvigasztalja valaki...
- Hmm szóval mi leszünk a Kékek. - préseltem ki az ajkaim közül, beletörődve, végül is nem igazán érdekelt a név, a piros színről meg amúgy is a buta rögeszmém az indikátorokkal jut eszembe, szóval semmi ellenvetésem nem lehet ellene, ahogyan a festék utáni kutatással sem.

by **Aidor** Szer. Feb. 26 2014, 22:16

//Sárga//

A lány nem vitatkozott, inkább felhagyott a próbálkozással én meg vissza adtam a "farkast" a másik lánykának. Aztán jött egy másik lányka is @_@ aki meg köszönte... várjunk az előző megköszönte? @_@ Kezdek összezavarodni hiba volt feljönni ide... jobb ha megyek is, ezért csak annyit mondtam.
-Semmiség. És vissza mentem a helyemre. A cilinderes fazon egy ideig jól tűrte ugyan a dolgot, de végül csak megunta a hisztériát és ki küldéssel fenyegette a társaságot. Amit 2 marcona őr erősített meg. Na ezekkel próbáljon meg vitatkozni az ember. Én aztán nem... Szóval nem meglepő, hogy inkább a taktikai visszavonulás mellet döntöttem. Nem mintha én lettem volna a társaságban a legrosszabb...
Nem sokára háromfős csapatokra osztottak minket. 3 másik sráccal kerültem 1 csapatba. Sárga csapat... akkor azt hiszem itt az ideje meg keresni őket. Ami valahogy mégsem volt olyan nehéz mint hittem. Tekintve, hogy valaki hangosan elkezdett kiabálni... A szanatóriumhoz hív minket. Ránéztem a térképre... vörös. Tehát nagyon veszélyes... Nem kicsinyeskedünk mi? Ez az a logika, hogy a börtönben is a legkeményebbet kell kiütni... na legalább nem fogok unatkozni. Részben meg is értem... mivel külön ki emelte az én érdeklődésemet is felkeltette... És mi ez??? Mennem kell nagyon... Futólépésben indultam meg a szanatórium felé... ahol köszöntöttem a gyülekező csapattársaimat.
-Yo, ha már így összegyűltünk akár indulhatnánk is. Nem? Mondtam, nekik. Igazán kezd érdekelni mi is ez a Szanatórium. Kétségtelen elég rejtélyesen hangzik. Ami magába foglalja a veszélyest is... ha minden igaz. Bár azt enyhe túlzásnak tartom, hogy olyan rémes legyen, hogy bárki meg bolonduljon odabent. De majd elválik...

by **Shukaku** Szer. Feb. 26 2014, 22:33

A sárga csapat sikeresen elérte a Szanatórium bejáratát, ahol egy kedves őr fogadja őket, és kéri a jegyeiket.

by **Cú Chulainn** Szer. Feb. 26 2014, 23:12

// Sárga csapat //

Hallgatnak a szavamra, okos gyerekek ezek. Remélem a halálba is ilyen bátran és örömmel. -.-/ Na jó, nagyon elkapott a hősiesség heve, de lehet bent szükség is lesz rá. Megmentem a birodalmat a szanatóriumban ólálkodó őrültektől, a király meg majd nekem adja a lánya kezét meg a fele birodalmát. Mint a mesékben. ˘^˘ Lassan beért a csapatom többi tagja is. Jéé, ezt a két srácot ismerem a kazamatákból. Újra összehozott hű bajtársaimmal a sors, akik egyszer már kiállták mellettem a csata hevét. \^o^/ Jó, elégszer olvastam már a Don Quijote-t, hogy megjegyezzem ezeket a szövegeket. De nem állok le nekik monologizálni, indulás megmenteni a világooooot! -.-/

- Bizony, előre bajtársaim, ti majd megkapjátok a kisebb királynők kezét. A csatábaaaaa! – kiáltom, de hősi rohamomnak hamar véget vet egy őr . Nekimentem és mégis kiállta hősi rohamom, cserébe pedig csak valamilyen jegyet kér...milyen jegyet? ._.

- Hát ööö..most hogy adjam oda a jegyem? >< Itt az életpontom, az kell, ugye? >< Mindegy mi, vedd el, csak engedj a csatába, ne hátráltasd eme hős lovagot, sem társait. Van bent sárkány? *-* -kérdezem azért még kíváncsian- hétfejű, vagy egy?

Várom hogy mit vesz majd el és elárulja van e bent sárkány,közben szemlélem a szanatóriumot. Nem tűnik kívülről félelmetesnek és remélem belülről sem. Lényegtelen, a bátor és daliás lovagok nem ijednek meg ilyen semmiségektől . ˘^˘ De a könyvekben sosem jártak ilyen helyeken a hősök akiket olvastam. Én leszek az első. Majd rólam is írnak könyvet...és nem vetném meg, ha találnák bent egy kis csokit is, még ha egészen idáig nem is gondoltam rá.

by **RenAi** Csüt. Feb. 27 2014, 00:41

Igazi világvége hangulat uralkodott a nap ezen részén, és persze ehhez én is hozzá tettem egymást o/ De nem is ez a lényeg, az események olyan gyorsan kavarogtak hogy követni se tudtam volna, így hát nem is tettem. Tachi-kun, meglehetősen kedves volt velem, amit igazán nem értettem mégis mi válthatott ki belőle. Először lecsapott rám… mondhatni szó szerint, majd kiderült hogy bújócskázik Szophie-val, igazán nem értettem miért, még a magyarázata ellenére sem, de a bújócska mindig is jó dolog volt, így hát nem gátoltam meg benne őket, persze nem mintha ott motosztkált volna bennem a kisördög hogy lebuktassam a fiúcskát, de mindegy is. Inkább nem szóltam bele, főleg hogy Szophiet egy másik fiúval, egy másik pirossal láttam. oO Meglepett céhtársam ilyesfajta nyitottsága, de mint mondtam rasszista sosem voltam, így nem szín alapján ítélem meg az embereket. o/ Beérve furcsa események sorozatának aprócska hullámvasutjára… de úgy látom már a jegyünk megvolt, így mindenki hűen ragaszkodva a szerepéhez, hozta ki magából a lejobbat, amiből persze én sem maradhattam ki.

Látván hogy Tachi illetlen dolgot csinál az egyik lánnyal, ráugrottam a hátára, és gyíaa pacisat játszottam vele. A tökéletes pózt elém kínálta, és még a haja is megvolt hozzá, hmmm… emlékeztet ez valamire, jupp, egyszer Kota-val is műveltem hasonlót, lehet be kéne vetnem a tőle tanultakat, és meg is teszem amint megfelelő lehetőségem nyílik rá. Tachi-kun nem nagyon élvezte Kotaval ellentétben. Ő még párszor körbe is cammogott velem, de Tachi csak gonosz fiúcska módján lelökött magáról, én meg nagyott puffantam a poros padlón. A szememmel végigkövettem Tachi miként távozik a színpad mögé. Egy pillanatra nem tudtam mit csináljak. Nem tudtam hogy most rosszat tettem-e vagy sem. Nem értettem miért baj az amit csináltam, hisz fájni sem fájhatott neki, és Ő mégis úgy menekült előlem mint még senki… jah *ördög szarvak, ördög farok és gonosz vigyor heheee..* Igazán büszke voltam arra hogy rájöttem Tachi eme gyengéjére, ugyanakkor tény, hogy nem akartam bántani, tényleg és igazán. Így mire utána eredtem volna hogy látsam mi a helyzet, és bocsánatot kérjek tőle, addigra a bácsitól nem megszokott parancsoló hang érkezett irányunkba. Én még mozdultam volna hogy azt tegyem amit helyesnek éreztem, de a bácsi mondatai igencsak fenyegetően érintettek, így nem tudtam mit is kéne csinálnom. Eljött a várvavárt pillanat, csapatokra lettünk osztva és mindenki megkapta a maga színét. A mi csapatunk, zöld lett, amit át is vehettem. Jó hogy kaptunk színeket, mert egyik új társamat sem ismertem, bár meglepett hogy a petek is kapnak szallagot, de különösebben nem foglakoztatott. Én vettem át utoljára így mire oda értem hozzájuk már javában beszélgettek. Mindig is jó volt látni ha egy pet és gazdája között ilyen jó a viszony. Amikor oda értem hozzájuk megszólaltam:
- Sziasztok RenAi vagyok, de szólítsatok csak Ai-chan-nak. – Mosolyodtam el. És hallgattam végig míg bemutatja Macit is, és véleményezi hogy mit is kellene elsőnek csinálnunk. Majd bemutatja Mr. Szórólapot. Kicsit meglepődtem, de elmosolyodtam.
- Irtó cuki a peted, Judi-san. – Dícsértem meg, és adtam egy naagy-naagy ölelést Teddy-san-nak.
- Uhh, nekem mindegy én úgyis mindegyiket ki akarom próbálni! o/ Céllövöldézni, állatsimogatózni, és tükörútvesztőzni plusz a szerelmi alagutat sem hagynám ki semmi péznért. *Ölelem meg saját magam, és közben szivecskék köröznek felettem.* Majd elszomorodok,hisz Jin nincs itt velem, hogy mehetnék nélüle bármi ilyesmire is… majd folytattam.
- De a szanatórium és az aréna furcsán hangzik… valamiért nincs sok kedvem bemenni oda, de talán ha ti is bejöttök… - Folytattam. Majd mintha megpillantottam volna Tachi-kun hosszú haját. *-* Twisted Evil

~Wehee, rá akarom vetni magam. ~ De nem teszem... >< Inkább csak intek neki hogy jöjjön ide hozzánk, ha észrevesz. Ezt veheti egyfajta bocsánatkérésnek is ˇ^ˇ

vagy épp ahogy jónak látja. Razz

by **Shukaku** Csüt. Feb. 27 2014, 07:19

A zöld csapat tovább haladhat.
Maci természetesen megtarthatja Mr. Szórólapot. :3

by **Noxy** Csüt. Feb. 27 2014, 11:23

A harmadik felünk is bemutatkozott. Cuki kislány, még nálunk is sokkal lelkesebb, pedig én és Maci együttvéve éppen nagy lelkesedéssel örültünk meg egymásnak. Hmm, valahogy eszembe jutott a Pedobear nevű figurácska, de ez a Maci itt nem tűnik Pedobearnek, hiszen ő kicsike, és nem tűnik olyannak, mint aki nagyon ki akarna kezdeni a kislányokkal vagy a kisfiúkkal, sokkal inkább olyan barátságos, mint egy kiscica, és van egy érdekes kis barátja is: Mr Szórólap? O.o Éppen olyan, mint amivel én is idejöttem ám, bár lehet, hogy valami nagy jelentőséggel bírhat Maci számára. :3 Hát jó, legyen, így akkor már 3+1 fő leszünk.
- A Szanatóriumot és az arénát én megnézném, de csak kíváncsiságból, hátha van valami izgis ott - mondtam érdeklődő megnyilvánulássál. - De előbb a hullámvasút! Én azt akarom először csinálni, te meg mindenre felülnél úgyis, a Teddy Macink meg méh nem próbálta ki az életben. Maci, nagyon élvezni fogod a hullámvasutat, elhiheted nekem! Ha most letudjuk, akkor nem kell utána még teli hassal megint felülni rá később. Wink

Még mielőtt mentünk is volna, Ai-chan integetett annak a rossz fiúcskának, aki egy másik lányt akart szöktetni vagy valami. Ha azt akarja, hogy jöjjönk velük az a fiúcska, azt én bizony nem engedem! Rossz gyerekek közt van, és csak tönkretenné ezt a jó kis cuki csapatot a zöldek között! Nem-nem, Judy Noxia nem játszik rosszcsont lila játékosokkal, ő csak a jó gyerekekkel és a kismacikkal játszik! ˇ^ˇ

- Ő nem jöhet velünk! - szóltam Ai-channak. - Ő egy nagyon rossz gyerek, és nem a tagja a Szerencsés Zöldeknek, hanem a verekedős gonosz Liláknak. De ne aggódj, hiszen mi itt vagyunk egymásnak. Te, én, Maci és Mr Szórólap. Wink

Na de menjünk, mert lassan a többiek mindent kipróbálnak az orrunk elől! ^^
Azzal ismét megfogtam Maci mancsát, és ezúttal Ai-chan kezét is, hogy elinduljunk kifelé ahhoz a szép és nagy hullámvasúthoz, amit már annyira ki szeretnék próbálni. *.* Nem akartam elengedni a zöld csapattársaim kezét.
- Ne engedjétek el a kezem, maradjunk együtt, hiszen ilyen nagy tömegben még el is tévedhetnénk, és aligha találnánk meg egymást!

by **Shukaku** Csüt. Feb. 27 2014, 11:51

Kedves Mindenki!

Nem tudom, hogy teljesen érthető voltam-e, így inkább leírom részletesebben. Embarassed

Választ minden csapat csak akkor fog kapni, ha mindhárom tagja írt már.
Értem ezalatt például most a sárga csapat helyzetét is.
Köszönöm!

by **Desdemona** Csüt. Feb. 27 2014, 14:10

//Kék csapat//

Kezdett tisztulni a feje és kicsit jobban is éreztem már magam. Még se szoronghatok egész végig, most más a helyzet mint akkor volt, legalább megélhetek egy másik opciót a gyerekkoromból, ami eredetileg lehetetlen lett volna számomra. A másik lány, ha jól rémlik az fura fickó aki a porondon volt Chancerynek hívta, bár akkor még ne nagyon hallottam és értettem a magam körül a dolgokat, de igen valami ilyesmi lehetett…Közben Uta is megérkezett valami miatt Dézinek hív, gondolom ezt a becenevet kaptam tőle, kissé furcsa de elfogadható, majd csapat név, olyan is kell? Nem tudtam mit kitalálni erre…Jég golyók? Érdekes név, most ez amiatt mert kék szalagot kaptunk vagy Aisu miatt nem értem, de egy kisebb biccentéssel jeleztem, hogy nekem megfelel ez a név…Közben Uta maga után kezdte le húzni Aisut, nem volt nehéz elmozdítani, hisz lebeg nem túlzottan sok dolog akadályozza meg abban, hogy húzza maga után a levegőben. Nem tudom mire volt kíváncsi, de amit elkapta Aisut azonnal vitte is magával, ugyanúgy mint amikor egy másik embert húzol magad után. A kis gólem nem értett miért is kéne menekülni és azután se értett miután Utahime elkapta, hisz ő csak örült annak, hogy van még valaki aki lelkesen útnak indul a Vidámpark felfedezésére. Amint a gólem ment is Uta után én is rögtön indultam, bár kissé nehézkesen, de stabilan legalább és elmondható az is, hogy viszonylag már jól vagyok, miközben mentem Uta után kissé bizonytalanul és halkan, de már folyékonyan szóltam Utahime után.
-A hullámvasúttal kezdeni nem olyan rossz ötlet….Bár jobbnak tartanám, ha előbb körbenéznénk, hogy mik is vannak még itt…
Közben mentem a csapatom után és vártam hol lyukadunk ki vagy mi is lesz akkor a kezdő lépésünk pontosan…

by **Chancery** Csüt. Feb. 27 2014, 15:14

//Kék csapat. Az igazi.//

Jéggolyók mint csapatnév? Nem nagyon hallottam még ennél nagyobb hülyeséget, de inkább nem ellenkezek. Nincs értelme, hisz engem úgyse hallgatnának meg. Az én szavam sem nagyként, sem kicsiként nem érnek egy fabatkát sem, csak húznák a szájukat, hogy nekem miért nem tetszik... és aztán már csak azért is ez lenne a csapatnév, hogy engem idegesítsenek vele. Tudom én. A gyerekek tudnak a leggonoszabb teremtmények lenni a földön, a gondom csupán annyi, hogy én nem tudom, hogy kell gonosznak lenni.
Utahime hirtelen mozdul, és a főnixet jóformán ráteszi a macskám fejére. Az első reakcióm a meglepetés és a döbbenet, majd megpróbálom úgy helyezni a karjaimat, hogy a madarat is tarthassam biztonságban. Melege úgy folyik végig a karjaimon és a mellkasomon, mint a láva, viszont rendkívül jól esik. Midnig is az a típus voltam, aki imádja a meleget, de olyannyira, hogy a nyári 30 fokokban is képes vagyok takaróba burkolózni azzal a jelszóval, hogy fázom. Igaz, hogy amikor már bemelegszik a takaró, akkor kimenekülök alóla, de a lényeg, hogy biológiai testhőmérséklet-érzékelőm jócskán el van csúszva.
Félig lehunyt szemmel, enyhe mosollyal élvezem Falco melegét, és kicsit, önző módon, remélem, hogy sosem ér véget. Persze tudom, hogy ez csupán ábránd, hisz nem az én petem... de két karomat odaadnám egy főnixért. Nem cserélném le Álomkelőt, és Ren-samának is két petje van... egy harc és egy hasznos. Akkor nekem miért ne lehetne?
Csapat végül dönt, ketten egyöntetűen, én pedig lehetőleg sereghajtó formájában követem őket bárhová. Nem érdekel engem, hogy hullámvasút vagy állatsimogató, esetleg szanatórium. Mindent ki akarok próbálni, ami tetszik, de leshetik, hogy megszólaljak. Ha nem bírom tovább, ők meg nem akarják, akkor majd én kipróbálom egyedül a játékokat, amik érdekelnek. Amúgy is látni, hogy ezek ketten már ismerik egymást, én meg szokás szerint a harmadik, felesleges kolonc vagyok. Pont, mint általános iskolában, mikor szétosztották az osztályom: egyik fele ment az A-ba, második fele a C-be, és én egyedül a B-be. Mai napig nem tudom, miért volt ez a döntés, hogy engem hagytak egyedül, de mikor azt meghozták, akkor tiporták romba minden önérzetem. Ha ennyire nem kellek senkinek, még a saját osztályomnak sem, akkor minek erőlködjek, hogy csapattag legyek bárhol is? Ha már az elején skatulyázva vagyok, akkor teperhetek akár hogyan, csupán az erőmet pazarlom. Nincs igazam?
Csupán bólintok. Talán hümmögök is. Vigyázok Falcora, amíg Utahime vissza nem kéri. És követem őket, tisztes távolságban. Békén hagyom őket, ha cserébe ők is békén hagynak. Úgyis magányosnak születtem.

by **Utahime** Csüt. Feb. 27 2014, 16:17

~Kék csapat~

Senki nem ellenkezett, így megindultunk. Aisu jött utánam, és hátrébb a két lány is. Bár Aisuból nem lehet jéggolyót csinálni, de legalább őt lehet nyúzni anélkül, hogy tiltakozna. Bár a másik két lányt, és két petet mintha kevésbé érdekelték volna a játékok, örültem, hogy legalább Aisu szívesen jön velem játszani. Széles mosollyal rángattam magam után, időnként hátra forogva, hogy jönnek-e a többiek is. Végül is egy csoport vagyunk. Időnként kiáltottam is, hogy "Erre!" bár a gólemet biztos messziről is lehetne látni, és nagyon el sem távolodtunk. Egészen az árusokig futottunk, ahol is fel le rohangáltam, mint a mérgezett egér. Talán mennyi finomság és szép játék! Gyorsan szereznem kellett egy kék lufit, és Desdemónát is megkérdeztem milyent kér.
- Akkor kezdjük a körbenézelődéssel! A bejárat közelében szoktak lenni lassú vasutak, amik körbe mennek egy egy részén a parknak. Abból nézve biztosan látszana minden játék. - Mondtam a lufimat elütögetve. Majd amikor egyszer nem találtam el, feléjük nézve folytattam.
- Szeretnétek valami finomságot venni előbb? - Ha már itt vannak az árusok, és ingyen adnak mindent, miért ne vihetnénk magunkkal valamit? Bár éhes nem voltam, hiszen nem rég reggeliztem, talán a többiek is, de a nyalámságoknak mindig van helye, ugye? Így a mellettünk lévő árustól el is vettem két pálca vattacukrot.
- Az ilyent szereted, Dézi? - Nyújtottam felé az egyiket, majd a másik lányra néztem. Miattam van tele mindkét keze... bár nem mintha ellenkezett volna, de így nehéz játszani. Falco kényelmesen bújt a macska mellé, örülve, hogy már nem fojtogatják, de ahogy a lány elé álltam kicsit összerezzent.
- Ha nem szeretnéd, már nem kell vigyázni rá. - Mondtam, de persze le sem tehetjük, mert még elveszik a sok láb közt amilyen pici, és ha én fognám meg, nem férne a kezembe a sok finomság... Így magabiztosan Aisura mutattam.
- Ő biztos cipeli őket, meg a cicádat is. Dézi azt mondta, a gólemek nem esznek. Ugye? - Néztem megerősítésként A gólemre, majd Desdemónára. Végül akár kért ő is nasit, akár nem, egy nyugis lassú vonat felé tereltem a társaságot, ahonnan be lehet látni a vidámparkot, vagy legalábbis a zöld részt.

by **Shukaku** Csüt. Feb. 27 2014, 16:37

<<Kék csapat>>

Az édességekhez mindössze megkérnek titeket, hogy mutassátok be a szalagjaitokat. Ha ezt megteszitek, mindenki annyi cukrot kap, amennyit csak akar.

Természetesen van parkkörbenézős kisvasút is, ha eljuttok odáig, az őr szintén a jegyeiteket kéri, ahogy ez a sárga csapatnál is volt...

by **Hinari** Csüt. Feb. 27 2014, 17:02

Lila csapat

Menthetetlen volt. De komolyan, látott már valaki ehhez hasonló viselkedést? Igen, okosakat mondott, hiszen én is ismertem ám a királynét, igaz nem emlékeztem rá, de elvileg már láttam valahol, még egészen kicsi koromban, úgy bizony! Még amikor én is ott laktam, ahol ő, nem is értettem, miért húzta fel az orrát a „barát” szóra, olyan sok közös volt bennünk, ám a késes lánynak igaza volt, tényleg úgy beszélt, mint egy hercegnő. Vagy grófnő? Mindegy is volt, inkább a bácsira figyeltem, miután visszaadtuk Szophienak a plüsst, és közben a nyalókámat szopogattam, nyelvet öltve mindenkire, aki irigy pillantásokat vetett: én ügyes voltam, ők pedig megjárták! A cilinderes bácsi viszont sokat beszélt, túl sokat és hosszan, így én már a felénél ásítottam egy hatalmasat, majd leültem az egyik kisszékre, és azon billegtem ide-oda, előre-hátra, titkon reménykedve benne, hogy felborulok. Hogy miért? Mert az jó dolog! Itt úgysincs fájdalomérzet, és ha rám terelődik a figyelem, talán a kalapos is hamarabb befejezi, hiszen biztosan látja, hogy mostmár jó kislányok vagyunk, és szépen csöndben ülünk. Illetve, jobban belegondolva, ki akar csöndben maradni?
- The eensy weensy spider went up the water spout – kezdtem el halkan dúdolgatni, ritmusra mozdítva a székecskét – Down came the rain and washed the spider out – folytattam, nem is figyelve oda, mint mond a színpadon a bácsi: belemerültem a dúdolgatásba, felnéztem az égre, felidézve, amikor anyukám énekelte nekem ugyanezt – Out came the sun and dried up all the rain, and the eensy weensy spider went up the spout again!

A „hős” szóra aztán felkaptam a fejem, és abbahagytam az énekelgetést, félrebillentett fejjel néztem a hosszúhajú fiút, aki egyáltalán nem tűnt hősnek. Vajon miért pont ő, és miért nem én? Bácsi tudta, mire gondolok, mert rögtön ezután az én nevemet is mondta, ekkor vidáman ugrottam fel, és szökdécseltem oda a vörös lánykához és a fiúhoz, megveregetve a megsértődött kardomat, hogy mindketten tudják, én vagyok az igazi hős! Merthát egy beszélő karddal mi más lenne az ember. Nem?
- Sziasztok, Hinari vagyok, és szeretem a csokit, az édességeket, és a jókat is! – mutatkoztam be, kihúzva magam a bejelentésemnél, majd fordultam vissza a kalaposhoz, megvárva, amíg eligazít minket, csak ezután gondolkodtam el a továbbiakon, hangos hümmögéssel, mint aki valami nagyon fontos dolgon töri a fejét.
- Mit szólnátok a hullámvasúthoz? Meg a tükrösterem is jól hangzik, oda is mehetnénk! Persze előbb a jegyeket kell megkapnunk, nem hiszem, hogy minden árus olyan aranyos lenne, mint akitől a nyalókámat kaptam – mutattam feléjük a tárgyat, majd vártam a válaszaikra: amennyiben benne voltak, úgy a szalagok és a jegyek után vidáman trappoltam mellettük, hogy a hullámvasúthoz-e, vagy a tükrös útvesztőhöz, az rajtuk múlott.

/Hogy hová megyünk, a csapattársaim döntik el, kari a hullámvasutat és a tükörútvesztőt preferálja így elsőre./

by Ajánlott tartalom