Kezdetek Mezeje

//Uta támadja az 1-es és 2-es, Falco pedig a 3, 4 és 5-ös farkast//

A farkasokon is hamar túljutottunk. Bár igaz ez Utahimének és Falconak köszönhető, nélkülük talán nehezebb dolgunk lenne itt. Valamiért nehéz elhinnem, hogy mi ketten egy szinten járunk. Aisu kicsit csalódottnak látszik, gondolom az eddigi kevés támadása miatt, hisz a kis főnix fióka és Uta eddig mindegyik ellenfelet legyőzték egy csapással, így nem jutott neki sok móka. Majd kis szünet következett, mindig volt egy pillanatnyi szünet a hullámok között. Viszont most kicsit hosszabbnak tűnt ez a szünet mint eddig, talán amiatt, hogy csak egy vadkan volt az ami felén botorkált. Egyedül nem is tűnnek olyan veszélyesnek a mobok és kevésbé mernek rögtön támadni is ezek szerint, bár nem biztos. Lehet magasabb szinten már egyedül is támadnak rögtön. Mindegy is rajtunk a támadás sora, sőt ezt az egy vadkant egyedül is eltudjuk intézni. Legalább hátha Aisunak is jobb kedve lesz attól, ha ő végezhet egy mobbal véglegesen is…

//Támadjuk azt az egy szem szerencsétlen Vaddisznót és véget vetünk a létezésének//

A baltás férfi közelebb jön. Nem tudom, mit akarhat. Nem szól semmit. A földbe vágja a fegyvert, valami történik. Egy burok terem előttem. Meg kell kerülnöm, ha ki akarok belőle törni. Nem tudom, minek rakta ide. Biztos okkal, ezért nem teszek ellene semmit. Jackal kint van, harcol. Serényen és ügyesen, ahogy szokott. A farkasok eltűnnek, jön egy újabb disznó. Azt Aisu és a szép nevű Desdemona ülök meg. Én állok és figyelek. Jackal a közeledőket nézi. Még három disznó. Kaffant egyet, hogy figyelmeztessen minket. A varacskosok megindulnak felénk.
-Bocsi. És köszi. -lépek ki a félkörből. Nem tudom, meddig marad itt. Vagy hogy miért csinálta pontosan. Jackal nekiugrik az egyik disznónak. Én is, nagyot ütök a fejére. A botom érdekes hangot ad ki. Fénylik, majd elhalványul. A disznó sebződik, nekem támad. Mi hátrébb lépünk, hagyjuk, elfáradtunk. Aztán Jack megelégeli, ismét támad. Harap, morog, vad. A szemei forognak és csillognak. Nem hagyhatom magára, én is lecsapok. Az egyik disznó eltűnik. Büszke vagyok rá. Büszke vagyok magamra. A többiek felé fordulok.

//Akkor ha jól számolom, egy disznót lecsapunk//

Megbeszélt időpontra és megbeszélt helyre érkezek. Le se tagadhatom, hogy feszült vagyok ettől az egésztől, hiszen soha nem kazamatáztam, ráadásul a társaimmal is csak most találkozok. Jó, vannak küldetések, amiken szintén akkor ismerkedek meg a társaimmal, és csak reménykedni tudok, hogy nem kellemetlenkedő bajkeverők lesznek. Suzumétól kitelik, hogy néhány elmebeteg is benn legyen a csapatban, hiszen engem is csak random választott ki - a rizs döntött őhelyette!
Ahogy ezen morfondírozok, visszaemlékezek, meg is látom a gondolataimban emlegetett szamarat, már ahogy a mondás tartja. Elmosolyodok őt látva, hiszen azért mégsem egy hétköznapi beszélgetésben volt vele részem. Őt magát sem lehet hétköznapinak nevezni - szerintem meglehetősen különös figura, ugyanakkor szerethető is.
Utasítására én meg is teszem a partyba vételt, menürendszerben keresgélek, nyomogatok, és már meg is van a csoport. Suzume következő kijelentésére meghökkenek, kissé felelőtlenség előrerohanni, nem? Á, az életével játszik így! Pislogok párat, ez nem vesz el tőlem sok időt, szóval az első léptei után már én is rohanva indulok el. Ismételgetve magamban az előző szavakat, egyre csak felszítom a bennem élénken élő versenyszellemet, és gyorsaságomnak hála mindenkit lehagyok. Persze erre nem figyelek fel azonnal, annyi viszont bizonyos, hogy Suzume is a hátam mögé kerül, még ha pár lépésnyi előnnyel is rendelkezik. Rohanás közben kivonom kardom, és az utamba kerülő mobokat kezdem kaszabolni: először az egyest, utána a kettest, aztán a hármast, a négyest, végül az ötöst. Számomra eszméletlen sebességgel haladok, és ha még nem értek be a többiek, illetve valamelyik kobold túlélte a csapásomat, akkor leszek szíves még egyet belehasítani annak pixeles testébe.

Egyszer már voltunk itt. Csak akkor még ketteskén. Még nem volt velünk Norm. Meg voltak ott többen is. Még hárman, két idomár. Az egyikük nagyon erős volt. Én akkor még gyenge voltam. Most viszont én is erős vagyok. Mirika megmondta. A legjobb felszerelést kaptam. De még nagyon sokat kell fejlődnöm. Hogy legyőzzem egy nap a vörös hajút.
A nevelőkre egyre kevesebbszer gondolok.
Most is vannak még páran. Nem ismerem őket. Egyiküket sem. Nem is mutatkoznak be. Csak a csapat miatt tudom a nevüket. Nem tudom, szabad-e megjegyezni. Inkább nem is teszem. Nem is tudom, melyikük kicsoda.
A fekete hajú el is indul. Egy másik viszont megelőzi. Övé az első pár mob. Pixeleső hullik a fűre, Jackal pedig csalódott. Dühöse vakkant egyet, és előre ugrik. Füleibe erősen kapaszkodik Norm, a pók. Csipog is, talán hogy figyeljen rá a sakál.
Újabb négy kobold bukkan fel. Jackal egy harapással szedi szét őket. Mint egy igazi vadász. Kis kölyök, de vérengző. Ahogy telik az idő, úgy fejlődik. Én csak eggyel végzek, mire ő kettővel is, a harmadikat már csak nézem. Nagy levegőt veszek. Végük.
Mert erős vagyok. Olyan erős, mint Utahime. Mint a vörös hajú. Mint az angyalok.

//Biztos találatok, mindössze három kör alatt szét vannak szedve a bestiák (Kokoro két kör alatt végez egyel, Jackal egy kör alatt egy-egy koboldot szed szét)//

The member 'Suzume' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

kocka

The member 'Leone' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :