Kezdetek Mezeje

Az előző kazamata harcunk, hát eléggé siralmasan zárult, teljes vereséget szenvedtünk azok a Koboldok jól kifogtak rajtunk. Bár a negatív élmény ellenére még is ismét egy kazamata harcba készülünk indulni és a kid gólem nem is kis lelkesedéssel indul neki, olyan mintha a múltkori vereség meg sem történ volna. Most a Kezdetek Mezejére megyünk, hátha ott több szerencsénk lesz mint az erdőben volt. Kiérve a mezőre már látható volt néhány mob, mivel sík terep volt az egész jól belátható volt, így viszont kicsit nagyobb előnyben vagyunk mint azt erdőben, hisz ott nem tudtuk megjósolni, hogy épp honnan ugrik elő egy mob itt viszont jól látható a terep, bár ettől függetlenül nem kell elbíznunk magunkat, hisz attól még lehet nehéz dolgunk lesz az is lehet nehezebb is mint az erdőbe, hisz ha mi látjuk a mobokat akkor ők is minket…Majd nézelődés közben sikerült kiszúrnunk még valakit a helyszínen, akkor már nem  is leszünk egyedül, de ketten még kevesen vagyunk még mindig. Az ismeretlen alak felé vettem az irányt, bár ami fogadott egy elég flegma stílus volt nem igazán tetszett a dolog, igazából eszembe is jutatta az előző kazamata harcomból azt az íjászt ő is valami hasonló stílusban viselkedett…Először félrepillantottam nem kis ellenszenvvel, nekem úgy tűnik szerencsésen kifogom csapattársként az ilyen alakokat, de most ez lényegtelen, hisz egy csapatban kellesz mozognunk, remélem akik jönnek még ismerni fogják a jó modort és akkor nem kell sokat foglakoznom ezzel az alakkal itt…Majd egy feljebb való tekintettel úgy nézve az illetőre mintha ott sem lenne üdvözöltem végül…
-Üdvözletem! Mi is ide jöttünk igen, de várjunk még egy kicsit, hogy jöjjenek még, ketten bele vágni nem túl okos ötlet lenne…

Mondtam  eléggé lenéző hangnemben és mivel ő sem mutatkozott be, így én se neki nem kell tolerálnom minden idegesítő alakot akivel összefutok, ha bemutatkozik akkor én is úgy teszek addig is kicsit odébb csendben állok és figyelem a terepet és, hogy jönnek e mások, ha igen akkor üdvözlöm őket és a bemutatkozást se hagyom el akkor.

-Szerintem gyere vissza. Jackal! -hangom erőtlen, halk. A terep nagy és sima. A hang itt messzire elszállhat. Nem akarom, hogy meghalljanak. Akár emberek, akár mobok. Jackal rosszalkodik. Elég, ha én tudok róla. Jómodorra kell tanítanom. Lehetőleg egyedül. Szégyen lenne, ha segítséget kérnék. És már elég szégyent hoztam a nővérekre a játékban.
Kéz kezemmel a szoknyámat fogom. Erősen markolom, és figyelem a füvet. A mozgása elárulja, hol van Jack. A kis rosszcsont csak törtet előre vadul. Néha hallom vinnyogó hangját. Mintha hívnak, hogy menjek utána. Én nem akarok. Túl lapos és túl messzire ellátni. Nincs itt senki. Nem látok senkit.
-Gyere vissza... -szólítom halkan. Hangom remeg és erőtlen, még mindig. Jackal ügyet se vet rám. Megy előre, mintha hajtaná valami.
Elindulok, a szoknyámat fogva. Biztonságérzetet ad, hogy kapaszkodhatok bele. Jobban felemelem a lábam a földön járva. Ajkamba harapok és figyelem a fű mozgását. A távolban valami végül felbukkan. Egy csapat vaddisznó. És két ember egy gólemmel. Egy férfi és egy nő. Kissé elpirulok; tán megzavartam őket. A nő biztos dolgozik épp. De ruha van rajtuk. Mégsem zavarok talán. A férfi végül mond valamit, a disznókra mutatva. A hordára nézek. Jackal a farkát csóválva szemléli őket. Nyelvét kissé kidugja, izgatott, látom rajta. Támadni akar, ugrani, játszani, harcolni.
Nem tudom, mi az, hogy "csapatni"... de bólintok. Közelebb merészkedem. Nem küldenek el, tehát nem baj, ha itt vagyok. Pirulok, feszengek, szorosan fogom a szoknya anyagát. Fejem lehajtom, a cipőm orrát nézem. Végül megkérdem.
-Mi az, hogy csapatni...?
Jack prüszköl, mintha nem tetszene neki a tudatlanságom. Tovább figyeli a disznócsordát.

Ha jól értem, most nem kell dobni, és Falco mindenkit támadhat...?

Jól értetted, dobás nélkül levadászta Falco az összes vaddisznót. Remélem a többiek nem haragszanak meg rád, amiért a mókából nekik nem jutott, de egyet se féljetek! Amíg a főnix vadsültet készít, körülöttetek megjelenik négy kobold a semmiből.

4x Desdemona (Sebzés: 1+5, Minden 4. körben pihen, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia.)
Koboldok
3x Kokoro (Sebzés: 2+3, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia.)
Koboldok
2x Scott Thompson (Sebzés: Z:5 | S:6 | P:6, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia.)
Koboldok
10x Utahime (Sebzés: 4+18, Minden 4. körben pihen, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia.)
Koboldok

Életek
Kobold #1: 8 HP, 2 páncél
Kobold #2: 8 HP, 2 páncél
Kobold #3: 8 HP, 2 páncél
Kobold #4: 8 HP, 2 páncél

(4) Utahime: 30 HP, 10 páncél
Desdemona: 35 HP, 6 páncél
Kokoro: 15 HP, 2 páncél
Scott: 10 HP, 2 páncél

Mivel az előző hullámot Utahime fejezte be, így most Desdemona kezd. Négyszer támadhat ő is, meg Aisu is, dobni ezúttal sem kell rá. Ha írt, akkor én következek majd meséléssel, szóval várjatok meg

// Annyi kérésem volna, hogy a reagjaitok végére írjatok egy rövid összefoglalót arról, hogy mit cselekedtetek a posztotokban. Valahogy úgy, ahogy ezt a megjegyzést írom. Kit támadtatok és hányszor, és ha használtatok képességet vagy potit/kristályt, azt is tüntessétek fel, hogy milyen hatása van //

Nem sokkal utánunk jöttek még ketten, mármint egy pet és egy idomár. Egy igen virgonc kis sakál és egy félék lány, ahogy elnéztem ők is egy érdekes párost alkotnak, ahogyan csak én és Aisu. Üdvözöltem is őket mikor közelebb értek hozzánk.
-Szervusz. Én Desdemona vagyok a kis gólem pedig Aisu.
~Szia! ömm…Én Aisu vagyok. Neked mi a neved? - Kérdezte Aisu a kis sakáltól.
 A lány a szoknyáját szorongatta a és földet nézte egy kérdést is tett fel, a nem túl udvarias fiú egyik kijelentését nem értette. Nocsak akkor nem csak én tartom ezt nem egészen emberi nyelvnek…
-Nos a csapatni szó alatt azt értette, hogy kezdeni. – vetettem ismét egy lenéző pillantást a fiúra, majd vissza fordultam lányhoz, enyhe mosollyal az arcomon – Elég idegesnek tűnsz, nem kell félned, még amiatt sem kell aggódnod, hogy nem értetted ennek az alaknak a mondandóját. De mond csak mi is a neved?
Érdeklődtem kedvesen és bár nem vagyok jó benne, de igyekeztem oldani picit a lány feszültségét. Később megérkezett Utahime és Falco is.
-Sziasztok. Szerintem, még ki is segítenétek minket, ha csatlakoznátok.
~Szia Falco! Megint együtt fogunk harcolni, igazából ez sokkal mókásabb szerintem, mint mikor egymás ellen harcolunk…
Utahime és Falco nem is sokat várattak magukra, bár kissé hihetetlen volt ahogyan a kis főnix egyedül megbirkózik az össze vadkannal egyszerre. Bár akik kimaradtak az első körből sem aggódhatnak, hogy unatkozni fognak, hisz koboldok kerültek elő csak úgy hirtelen a semmiből. Ismét koboldok, úgy tűnik ők vissza térő mobok a kazamatáinkba. De a szöveget félre téve Aisu és én belekezdünk a támadásba és most igyekszünk nem kikapni a koboldoktól.

(Aisut csak a petek hallják a gazdik nem, továbbá ha Des gondolati úton szól a gólemhez azt már senki se hallja)


//Támadjuk 2xKobold #1 és 2xKobold 2#, Aisu és Des össz. sebzése:6//

// Benéztem, a negyedik támadásod pihenés volt, így csak három támadást tudtál végrehajtani //

Ezek egy fokkal könnyebb koboldok, mint amilyenekkel már találkozhatott Des és Aisu, így az első gyorsan el is hullik közülük, és a második is elég ramaty állapotba kerül. Ketten máris bosszút forralnak, a negyedik kobold még nem támad azonban.

Desdemona 4 sebzést szenved el.

Életek
Kobold #1: halott
Kobold #2: 4 HP
Kobold #3: 8 HP, 2 páncél
Kobold #4: 8 HP, 2 páncél

(4) Utahime: 30 HP, 10 páncél
(0) Desdemona: 35 HP, 2 páncél
Kokoro: 15 HP, 2 páncél
Scott: 10 HP, 2 páncél

Kokoro és Jackal következnek, 3-3 támadást intézhetnek a koboldok ellen. Mindegyik támadáshoz dobj egy hatos kockával.

Jackal kérdőn néz a gólemre. Fejét félrehajtja, figyel. Végül kérdőn mordul egyet. Farkát csóválja; barátságos. Tetszik neki a fura lebegő valami. Szagolgatja, ismét kérdőn morrant egyet.
A gazdája gyönyörű. Olyan, mint egy porcelánbaba. A játékban már láttam ilyet, digitálisan. Gyönyörű szépek, élethűek. Desdemona pedig valóban él. A neve is gyönyörű, halkan mondom. Ízlelgetem a nyelvemmel, a fogaimmal. Végül elpirulok, lehajtom a fejem.
-É-én Kokoro vagyok. Ő pedig Jackal. -pillantok a sakál felé. Örül atársaságának. Ennek örülök én is. Elmosolyodom, és már bátrabb vagyok.
Érkezik még valaki. Desdemona már ismeri. Elmagyarázza, mi az, hogy "csapatni", bár nem igazán értem. Aztán az érkezettek érdeklődnek, és... "csapatnak". Igen, csapatnak. A disznók rögvest el is tűnnek. A kis tűzmadár nagyon erős és nagyon energikus. Pont, mint Picúr, aki még nem olyan erős. Biztos már tizen-valahány szintűek. Vagy még nagyobbak. De így én hogy fogok tanulni?
A koboldok adják meg a választ. Mikor megjelennek. Desdemona hamarabb nekik lendül. Az egyikük szép pixelesővel eltűnik. Ámulva figyelem a kék darabkákat szétszóródni. Ugyanerre én is képes lehetek? Tényleg? Nem is tudom... nem vagyok benne biztos.
Jackal hangot ad ki. Sürgetőt, vérszomjasat, de kölyköset. Farkát csóválva néz rám, majd a koboldokra. Mintha azt mondaná, lépjek.
-De... én nem is tudom... -pirulok el. Megfogom a szoknyám szegélyét. Nem tudom...
Jackal vakkant egyet, és nekiugrik a koboldoknak. Az egyiknek, aminek még teli az élete. Merész és bátor. Én nem vagyok az. Kezemben a bot, nem is tudom, mikor vettem elő. Nem emlékszem. Fejemben felvillan, amit Desdemona mondott.
-Nem kell félned. -elmosolyodom, és célba veszem a koboldot. Mert üti Desdemonát. Nem szabad!

//Tehát, Jackal támadja a 3-as koboldot, én pedig a 2-est.
Ja, és első három kocka Jack, második három én //

The member 'Kokoro' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

- Naa, ki kérem magamnak! Megsértettem volna, kisasszony? - incselkedek a lánnyal. Annyira törékenynek néz ki, tőle nem kell félnem... remélem. Azért megengedtem magamnak ezt. - Különben - kelek fel lassacskán - még be sem mutatkoztam. Scott - hajolok meg, és nézek a hölgyre, de időközben még páran felgyülemlettek ki-ki saját petjével - hölgyeim. - kerülök megint függőlegesbe - Idomárra áll a nap, vagy mi?- azért itt már komolyabb a nő uralom, még ha csak idomárok is vannak ezeknek különböző állataik, vissza kéne vennem a modoromból, vagy belerakni kicsit. Ez így túlerő lenne.
- Csak hogy rendes hangszínben és modorban beszéljek - szedem össze magam -ne tessék engem előbbi stílusom alapján elítélni. Így nőttem fel. - Ami igaz, az igaz. A rockkoncetre se nyelvtan meg illemtanárok járnak zömmel... bár ismerek egyes kivételeket.
- Szerintem egyszerűen csak... - kezdeném el a diskurzust, amikor a főnixmadárka becsattog a csata szívébe és úgy magyarosan egymagában disznóvágást- és perzselést rendez - ... mindegy. Hagyjuk is. - nézek vissza a harctérről a kis társaságra. - Akkor... ennyi volt? - kérdem én naivan és szomorkásan, amikor egy kisebb osztagnyi kobold csámborog elő az erdősávból, egyenesen felénk.
Idomár társaim a másodperc töredéke alatt lépnek, aki már harcilag tapasztalt, annak könnyű lehet. Szépen szétszedik őket, nagyon gyorsak. Egy el is dől, kettő haldoklik. Pofátlanság lenne előlük elszedni az öléseket, és nekem switchelni és több, mint kockázatos lenne, így egyszerűen az utolsó teljes életűt sorozom meg támadásaimmal, enyhén remegve. Soha nem küzdöttem még élesben. Ez annyira... adrenalinnal teli érzés! Egyenesen euforikus!

// Támadom Kobold #4-et, mindkét támadásommal, más cselekvést vagy képességet nem használok. Az 12 sebzés lenne, ami meg is öli, ha mindkettő betalál. Támadási küszöb: 3. //

The member 'Scott Thompson' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

//Uta támadja a maradékot//

A koboldokkal hamar végeztünk. Kissé meglepett, talán ezek gyengébbek voltak, mint azok amikkel múltkorában találkoztunk az erdőben. Bár ez nem azt jelneti, hogy elszabad bízni magunkat. Innentől már csak nehezedni fognak a dolgok. Hisz még is csak egy kazamatában vagyunk és ott minél előrébb haladunk annál inkább nő a kihívás szintje is. Mármint szerintem ez így logikus. Bár igaz a koboldok után nem volt sok időm ezen gondolkozni, mert jöttek is a következő mobok amik legyőzésre vártak. Egy kisebb farkas falka keresztezte az utunkat. A támadás sora pedig ismét rajtam és Aisun van. Így kezdtük is a támadást az első farkassal, mindketten egyet támadtunk, tekintve az én sebzésem többre megyünk, ha egyszerre csak egyet támadunk.

//Támadjuk a Farkas #1-et.//

Beszélgetnek, magyarázkodnak. Én kicsit távolabbra állok. Scottot méregetem, óvatosan. Próbálok nem ránézni. De nem ismerem fel. Nem volt a vendégünk. Mégis félek tőle. Magam elé képzelem. Hogy ugyanazt csinálná, mint a többi. Megremegek. Nem akarom. Nem akarok rá gondolni, soha többet.
Jackal bundája a szoknyám alatt. Érzem a lábszáramon a simogatást. A redők közül néz fel rám. Tudja, mire gondolok. Neki már meséltem. Tudja, miért nem szeretem a férfiakat. Pedig ő is hím, tudom. De tőle nem félek. Mert nem ember.
A koboldok elfogynak. Jönnek a farkasok. Desdemona és a gólem nekik támad. Én nem akarok támadni. Szeretem a farkasokat. Gyönyörűek, tiszteletet parancsolóak. De vadak. Rá akarok szólni Desdemonára. De nem tudok. Három farkas a lányra ugrik. Támadják, harapják. Mégsem... mégsem akarom bántani őket.
-Jackal... megengeded?
A kis sakál kaffant egyet. Ez jelenti az igent. Timidustól tanulta nemrég. Én nem akarom bántani a farkasokat. Mert szeretem őket. Jackal viszont nyugodtan támadhat. Meg is teszi. Vicsorogva ugrik neki annak, amelyik Desdemonát bántja. Utána az arcom elé rakom a maszkom, teljesen. Mindenemet eltakarja.

//A második számú farkast támadjuk, Jackal kétszer. Első kocka normál, a második képességgel neki adott támadás, amire egyel nagyobbat kell tudnom dobni, hogy találjon.//

The member 'Kokoro' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

The member 'Scott Thompson' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :