Benedict, a kezdetek

by **Benedict Arata** Hétf. Dec. 15 2014, 02:05

Benedict Arata, hogy honnan is jött ez a név, amikor beregisztráltam magam a SAO rendszerébe? Nos, ez nem is annyira bonyolult. Az Arata, már egy megszokott Nick-nevem volt mmorpg-ben, ez eddig nem is meglepő, sőt unalmas. A Benedict... Nos, ez érdekesebb. Ez a név nem más, mint egy alkoholos koktél neve, ami névkreáláskor az isten tudja honnan pattant fel a fejecskémben.
Miért is beszélek erről? Mert nemrégiben felfedeztem azt a mesésen pompás mellék szakértelmet, ami egy nagy jelentőségű célt adott nekem. A jártasság nem volt más, mint az italkészítés, és gyakorlatilag életcélommá fogadtam, hogy elkészítsem ezt a finomságot, itt a játékban.
Egyszer nekiálltam kísérletezni, hogy mit is tudok összehozni, de még egy pohár vizet sem tudtam magamnak tölteni járulékos veszteség nélkül. Az első tényleges kísérlet olyan borzalmas lett, hogy valószínűleg árulni lehetett volna városon belüli gyilkoláshoz... Amíg... Feltételezzük, hogy nem saját kedvére fog vadászni. Ennek fényében meglehetősen gyorsan szabadultam meg a kétes löttytől, ami lehet találó név, mint Roger Nyúl a pácban c. filmben az élő mesefigurákat szétmaró "lötty". Éles tesztet nem mertem bevállalni természetesen, és nagyon nagy erőfeszítéssel, de elnyomtam a vágyat, hogy mások szenvedő arckifejezésén élvezkedjek.
Ezen tények fényében nem sok választásom maradt, mint egy Ritka tevékenységet művelni a sok közül, ez pedig a questelés volt. Szépen elkezdtem lefelé járkálni a szintek főbb küldetésadó helyeit, majd nem kis keresgélés után találtam egy igazán érdekeset. Egy találós kérdés, logikai rejtvény, és kis általános tudásból álló fejtörőt. Annyira megtetszett, hogy célom feledve vetettem neki magam, hátha valami érdekeset is megtudok, és nem csak valami művelt troll csapdájába esem. Egy fertály órával később meg is voltam az eredménnyel. Ugyan kicsit csalódtam, de azért annyira nagyot mégsem. Ezt a feladványt egy játékos rakta össze, mindössze azért, hogy elkerülje az ostobákat, és számára megfelelő jelöltet választhasson. Végeredményként volt egy játékos nevem, egy címem, és egy invitálás arra a bizonyos címre.
Másnapra terveztem az érkezést, úgy hajnali tizenegy óra tájékán. Mivel kezdtem beleélni magam a találkozóba, meg a nagy információhiányba, nem tudtam jól aludni, korán is indultam el. Fél órám volt még a saját magam által kitűzött időpontig, amihez már tartani akartam magam, a végén még azt gondolja rólam, hogy szorgalmas, vagy jó ember vagyok. Vigyáznom kell az imidzsemre. A szint boltjainak tanulmányozásával meglehetősen könnyen hidaltam át az időeltérést, s pontosan érkezve, az amúgy meg sem beszélt találkozóra bekopogtam az ajtón.
-Hahó!
Egy perc elteltével még mindig senki, kopogtam újra, kicsit elnyújtottabban kiáltottam be. Nem sokkal később jött a morcos vékony hangú válasz is.
-Jövök már, az isten szerelmére...
Nem mondhatom, a jól megválasztott visszaszólásra panaszom nem lehet. Valóban nem kellett sokat várnom, s már nyílt is az ajtó. Egy Tini korának végét taposó tradicionálisan öltözött lány állt velem szemben. Közel 160cm magas lehetett, nem túl nagy keblekkel, nem is rendelkezett egy hangárra hasonlító csípővel, de a ruha olyannyira passzolt hozzá, és emelte ki nőiesen finom vonalait, hogy kárpótolt mindenért, sőt... Mondhatni nagyobb méretek elrontották volna az összképet. Enyhe smink érződött rajta, de a szolidsága miatt egy kezdő, aki nem nézett ki magának, és elemzett külsőről több tucat nőt évente könnyen átsiklott volna rajta a természetesen lágy bőre miatt, ezt értem mind színre, mint látszólagos tapintásra. Igen, furcsán hangozhat a "látszólagos tapintás" kifejezés, de egy tapasztalt kényeztető már látásra jó eséllyel saccolja meg a bőr főbb tulajdonságait. Alaposan végigmért, majd kicsit elhúzta a száját, bár nem mondta ki mit gondol egyértelműen lerítt róla, hogy jócskán csalódott. Szemei összeszűkültek picit, ahogy figyelte szinte levetkőztető pillantásomat.
-Már elnézést, de a bordély két emelettel lejjebb van. Most pedig viszont nem látásra...
Csapta volna rám az ajtót, még időben tettem az útjába a lábam. Megköszörültem a torkomat, ahogy engedett az ajtót megakasztó határozottságnak, majd egy kis meghajlás közben bemutatkoztam.
-Örvendek Hijiri-san. Arata vagyok, és a felkínált küldetésre jöttem válaszolni.
Egy pillanatig értetlenkedett, majd a "Óh! Erről teljesen megfeledkeztem..." rövid időre felvillanó testbeszéde nyilvánvalóvá tette a dolgot. Egyáltalán nem volt komoly szándéka a kitett poszttal.
-Vagy úgy, kerül beljebb. Őszinte leszek, mostanság nagyon unatkozom, ezért tettem ki azt a kis cédulát. Mivel nem vagyok hajlandó barmok társaságát élvezni, így valamelyest az értelmiségi réteg felé akartam húzni, bár nem pont olyasvalakire számítottam, mint te. Pontosabban senkire.
Vezetett be az étkezőig, majd mutatta, hogy merre foglaljak helyet, míg ő a konyhában ügyködött. Röpke pillantásokkal felmértem a kis házat. Nem volt szegényes, de csicsás sem. Inkább törekedett egyszerű tekintélyt parancsoló szépségre, mint csili-vili agyonzsúfolt lakásra. Rövidesen meg is érkezett egy kancsóval, és két pohárral. Igazán kellemes ismerős illatot árasztott szét a helységben.
-Mit szólnál egy üzlethez? Amennyiben elég jól elszórakoztatsz, úgy segítek neked valamiben. Egy ilyen kis adok-kapok időtöltés.
Az üzlet szóra felcsillant a szemem, amit láthatóan félreértett, hisz számomra az a szó mások zsarolását, egyoldalú haszon gyártását, és egyéb finomságokat jelentett. Csupán bólintottam. Egyrészt nem akartam félbeszakítani, másrészt nem voltam biztos benne, hogy jó választ tudnék adni a kérdésére.
-Tehát arról lenne szó, hogy itt maradsz nálam a hétre, és beszélgetünk, közösen csinálunk dolgokat, esetleg szórakozhatunk is. Természetesen, mint ismerősök.
Az egyre jobban fénylő szemeimre olyan választ kaptam, ami élesebb volt, mint egy katana, és teljességgel félreérthetetlen. Tehát. "NEM!" Kár, pedig szívesen elkényeztettem volna, bizonyára mindketten igazán jól éreztük volna magunkat, és egy hét leforgása alatt rengeteg dolgot művelhettünk volna. Lemondóan sóhajtok, míg ő kuncogás közepette tölt nekem, és magának is. Ebbe belekortyolva gondolkodtam el a dolgon. Ugyan a legfinomabb részeket kizárta... Hm.. ez egész finom... Az íze pedig... Zöld tea! méghozzá nem is akármilyen.
-...
Tudatomon kívül akartam mondani valami jelzőt rá, de nem tudtam megfogalmazni. A jelenet kissé viccesen nézett ki. A kissé kalandos idegen láthatóan pajzán gondolatokkal árasztja el a kis szobát, majd lepattintás után megzuhan a lelkesedése, de egy korty tea után leesett állal, őszinte csodálattal néz az italára. Ebből az állapotból rántott vissza az újabb ajánlata.
-Lássuk csak, mit szólsz hozzá, amíg történeteket mesélsz, végzel egy kis házimunkát, elszórakoztatsz... Szóval feldobod kicsit a szürke hétköznapjaimat, addig én megtanítalak teát készíteni. Nem olyan nagy ördöngösség, csak foglalkozást igényel egy kicsit a skill...
Nagy szemekkel pislogás nélkül bámultam a leányra, majd egyre szélesedett a mosoly az arcomon, míg nem át nem csapott egy szolidabb vigyorba.
-Áll az alku. Nos, ha már "ismerősök" vagyunk, akkor illene először tényleg azokká válni...
Kezdtem vele, majd ismét megakasztott a bájos nevetése. Néhány korty tea közben felületesen megismerkedtünk, majd nekiláttunk az alapok gyakorlásához. A hét közepére már nem, hogy csak a poharat tudtam megölteni, de oda-vissza fújtam a kancsó-pohár kombót is, és egyéb kitöltési lehetőségeket. A kényesebb információkat, és a való életből a pontos dolgokat is erősen kerültem, így míg rólam alig derült ki egy-két ez-az, addig nyugodtan megismerhettem őt, bár nem tudtam meg én sem mindent, megfelelt ez így. A hálószoba-kanapé kombó kicsit szívszorító volt, de nem láttam értelmét próbálkozni. Nem tudom eldönteni, hogy félénk, visszafogott, vagy határozott. Ahogy teltek múltak a napok egyre jobb és jobb lettem. Többféle ital elkészítését is megtanultam, és a teázásban itt játékon belül is mondhatni jó lettem. A limonádéból egy erősen átlagost, vagy enyhén átlagon felülit csinálok, a teámban nincs hiba, bár nem is annyira különleges, de a szörpökben még akad kifogásolni való.
Most, hogy visszatérek az aktív életbe nem engedhetek meg magamnak több, mint egy heti kiesést, így a megbeszélt idő lejártával elköszönök, még kaptam egy utolsó marasztalást egy pompás vacsorára így vasárnap este, majd jó barátként elköszöntünk egymástól, s megindultam utamra újdonsült tudásommal, és egy újabb ismeretséggel a hátam mögött.