Re: Sword and Phoenix

by **Kyuushiro** Csüt. Május 23 2013, 12:22

//Mao//

[off] Hm... most mit mondjak? Rosszul leplezett gondolatolvasás. Ejnye, ez nagyon csúnya volt... Razz

[/off]

A lány, úgy látszik, egyetért velem gasztronómiai téren, és a fagyizást is elvállalja. Mondjuk utána elég hirtelen mozdulattal int egy pincérnőnek... most meg mi baja?
Ehh, talán ideges egy kicsit. Vagy nem is tudom. Úgyis kiderül valamikor. Vagy nem, de akkor sem érdemes rákérdezni. Azt hiszem.
A felszolgálónő pillanotokon belül ideér az asztalunkhoz, és kérdően néz ránk a szokásos köszönés, meg ilyesmi után.
-Két ragut kérünk. - mondom nyugodt hangon. Az NJK megfordul, és azonnal el is megy a konyha irányába. Hiába, erre programozták.
Mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy főznek itt. Átfutott az agyamon, hogy fejlesztem a Főzés jártasságomat, bár előbb inkább a Vadászatot érdemes. Azt már megtanultam, hogy alapanyagból sosincs elég, hiszen sehol nincsenek eladó ércek. Sehol, bár lehet, hogy húst többet találok a boltokban. Akkor végre nem feltétlenül kellene máshova járnom enni.
-Te hogy reagáltál a bejelentésre? Arra, hogy nem lehet kijelentkezni, veszélyben vagyunk, meg ilyenek. - jó, lehet, hogy ez kicsit nehéz téma, de az tény, hogy ebből sokmindent megtudhatok a másikról. Én ugyanis nem áltatom magam, és tudom, hogy ki kell jutnunk innen. Minél hamarabb. Viszont tényleg érdekel, Mao mit gondol erről. Idomár lévén nyilván más a véleménye, mint az enyém. Legalábbis valószínűleg.
Persze, ha nem akar ilyesmiről beszélgetni, megértem. Nekem is vannak olyan időszakaim, mikor semmi nem érdekel, ami a virtualitással kapcsolatos, és csak... hm, csak élem az életem. Vagy legalábbis úgy csinálok. Bár nem sűrűn, és nem sokáig. Mondjuk nem látszik a lányon, hogy túlságosan életunt lenne. Meglehetősen vidám, és a harcot is könnyen bevállalta.

by **Mao** Csüt. Május 23 2013, 15:00

A kiszolgáló NJK hamar "odapattant hozzánk" és ahogy Kyuushiro rendelését - ami 2 ragu volt - meghallotta, azonnal sarkon fordult és elindult az ételünkért. Bár kicsit zavart voltam az eddigi események miatt már kíváncsian vártam milyen lehet az itteni étel. Reméltem, nem kell csalódnom, és igaza volt a fiúnak. Már kezdett kínossá válni a csend és már éppen előhozakodtam volna valamilyen témával amikor reggeli - vagy ebéd, ki tudja már - partnerem egy kérdést tett fel.
-Te hogy reagáltál a bejelentésre? Arra, hogy nem lehet kijelentkezni, veszélyben vagyunk, meg ilyenek. - meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy egyből ez lesz a kérdése. Úgy látszott, jól meg akar ismerni, és kíváncsi a személyiségemre, ahogy én is kíváncsi voltam az övére. Ahogy kijózanodtam a hirtelen meglepetésből és a szemeimet is a hatalmas, kerek meglepődött pillantásoktól megfosztottam hirtelen gombócot éreztem a torkomban. Hát igen, jó régen nem is gondoltam a való életre. Már kezdtem megszokni... De nem baj, ilyenért nem bánkódhattam. Nem akartam elfelejteni a valóságot, és azt, hogy ez a világ csak egy megrögzött őrült kreálmánya. Látszhatott rajtam, ahogy lefagy az apró, kínos mosoly az arcomról. De nem bántam. Miért ne mondhattam volna el neki? Károm nem származhatott belőle.
- Tudod.. - akadt meg kis időre a szavam - Ezt a dolgot.. Nagyon nehezen viseltem. A valóságban hagytam a szerelmemet és a gyermekemet is. Elsőnek nem akartam elhinni, de ahogy belémütött a felismerés, éreztem az utolsó porcikámban is a fájdalmat. Arra gondoltam, hogy mi van, ha soha többé nem láthatom az én drága kislányomat?! - kezdtem kissé ingerült lenni és összeszorítottam az ujjaimat - Hogy soha többé nem pillanthat rám azokkal a gyönyörű szemeivel és.. és soha többé nem hallhatom a kacagását. Én! Az édesanyja! Milyen érzés lesz majd neki, ha én belehalok egy ilyen hülyeségbe? Soha nem tudnék magamnak megbocsájtani még a túlvilágon sem, ha anya nélkül kéne felnőnie.. Az az őrült.. Ilyenekbe bele sem gondolt! - csaptam egyet az asztalra - Eleinte.. - vettem lejebb a hangerőmet - leveleket írogattam Neki.. és a szüleimnek, akiknek annyi hálával tartozom.. Ők rendesen neveltek fel. Nem úgy kellett felnőnöm, mint az én lányomnak! A bűntudat mardos valahányszor a válóságra gondolok, és nem akarok belehalni a fájdalomba - éreztem , ahogy a sós cseppek végigszántanak a bőrömön és a forróság átjárja az egész testem - Félek.. Ezért nem akarok belegondolni ebbe az egészbe, hogy talán örökké itt ragadok, vagy itt halok meg! Ez a legnagyobb fájdalom, amit talán senki nem érthet meg rajtam kívül. - nem tudom mi történt velem, de egy hatalmasat csaptam az asztalra miközben felálltam és oly hangosan mondtam szavaimat, hogy talán még kintről is hallhatták. Észre sem vettem magam. Szégyenemben elvörösödtem.. Nem Kyuushiro tehet róla, hogy így történt, nem kellett volna így leégetnem. - Elnézést - ültem le újból és a magam előtt olyan békésen, mozdulatlanul fekvő tányérat bámultam. Akkora abban a pillanatban senkinek nem akartam a tekintetét látni.

by **Kyuushiro** Csüt. Május 23 2013, 17:33

//Mao//

A kiszolgálás mindenesetre megfelelő, és a ragukat gyorsan kihozzák. Éppen belemeríteném a kanalam a kérdésem, de ekkor észreveszem, hogy a lány... hm, nem teljesen nyugodt. Mintha vívódna. Rosszat mondtam?
Oké, akkor most mi van? Nem néztem olyan idősnek, hogy gyereke legyen. Mondjuk az emiatt való meglepődésnél pillanatnyilag erősebb az a csodálkozás, amit a beszéde okoz.
Nem lehet könnyű. Otthagyta a családját, és bennragadt egy ilyen csapdában, ahonnan csak súlyos emberéletek árán fogunk kijutni. Lám, már meghaltak páran. és fognak még. Egyszerűen lehetetlen áldozatok nélkül kijutni, bármennyire is törekszünk erre.
Hogy meggyűlöltem-e most Kayabát? Nem. Már eddig is tudtam ezekről, és az elfelejteni akart tények csak felszínre hozták az elfelejteni akart gyűlöletet. Tehát nem most gyűlöltem meg.
Némán hallgatom, ahogy egyre növekszik a hangereje. A bűntudat... önmagunk vádolása... döbbenten nézem a könnyeit. Jó-e, hogy ezt elmondja nekem? Nem tudom... talán... mindenesetre a beszéd könnyít a lelken, legalábbis én úgy tudom.
Másodszor csap az asztalra. Az még nem is lenne gond, de ennél... hm, meggyőzőbb jelét is mutatja a benne rejlő feszültségnek. A felpattanás és a hangos szavak után egy pillanatra megijedek, hogy kirohan a fogadóból, de utána elvörösödik, és észbekap. Az 'elnézést' szót már halkan mondja, miközben a tányérját bámulja.
-A legnagyobb választás, ugye? - kérdezem halkan.
-Választani, hogy kockáztatod az életed, és a kijutásra törekedsz, vagy feladod, és biztonságban leszel. Nemcsak te vagy ezzel így, bár az igaz, hogy te érted meg ezt a legjobban.
Nagyot sóhajtok. Most jót teszek? Hát... majd kiderül.
-Az én szüleim sosem törődtek velem igazán. Talán ezért is fordultam a virtuális világ felé. Nem hajt olyan erő a kijutás felé, mint téged... és mégis ezt választottam. Nem önhibámból maradtam le a fejlődésben, és most igyakszem behozni a hátrányt. Te hogy döntesz?
Kinézek az ablakon. Szép idő van. Bár az is csak illúzió. Megpróbálok az ételre koncentrálni, és enni, de nem megy. Most nem.

by **Mao** Szomb. Május 25 2013, 13:45

//Kyuushiro//

-A legnagyobb választás, ugye? - kérdezte a fiú. Vártam, hogyan folytatja gondolatainak szavakba öntését miközben még mindig rettenetesen szégyelltem magam. Legszívesebben elsírtam volna magam, mint egy kislány akinek elvették a játékát. És csak sírtam és sírtam volna amíg maradtak volna még könnyeim. De nem tehettem.
-Választani, hogy kockáztatod az életed, és a kijutásra törekedsz, vagy feladod, és biztonságban leszel. Nemcsak te vagy ezzel így, bár az igaz, hogy te érted meg ezt a legjobban. - hát igen. Nem igazán gondolkoztam azon, hogy másoknak mekkora tragédia lehet itt, ebben a játékban rekedni. És abba, hogy igazából ezt a játékot még meg sem érett tinédzsereknek találták ki, és, hogy többségben ők lehetnek itt. Akik még fel sem tudják dolgozni, mert nem tudják hogyan kell. De én sem tudtam.. Nem nyugtatott a tény, hogy mások is átélik azt, amit én. Talán...
-Az én szüleim sosem törődtek velem igazán. Talán ezért is fordultam a virtuális világ felé. Nem hajt olyan erő a kijutás felé, mint téged... és mégis ezt választottam. Nem önhibámból maradtam le a fejlődésben, és most igyekszem behozni a hátrányt. Te hogy döntesz? - az utolsó kérdése szinte villámként hasított belém.
- Sajnálom .. és.. ismét köszönetet kell majd mondanom neked? - emeltem fel könnyáztatta arcomat és elmosolyodtam. Letöröltem a könnyeimet és próbáltam magam összeszedni.. - Igen.. ez az amire gondolnom kell.. Csak előre szabad nézni, mert különben felemészt ez a világ, igaz? Sose nézz hátra.. Új értelmet kezd nyerni számomra ez a mondás. - próbáltam elterelni a gondolataimat ebből az irányból és nem akartam tovább a gondjaimmal terhelni Kyuushirot.
- Együnk! - talán hirtelen váltás volt, de felemeltem a kanalat és csak tömtem magamba a ragut. Még mindig fojtogatott a sírás és attól féltem még így utoljára ki fog belőlem törni a dolog, úgyhogy szinte már kínosan csak az ételre akartam koncentrálni. Talán hülyeség, de akkor abban a pillanatban ezt tartottam a legjobbnak: gyorsan kiverni a fejemből az elkeserítő gondolatokat, mert különben összeomlok... Azt akartam elérni, hogy az étel gyorsan elfogyjon utána pedig tudjunk annak az ízéről egy-két szót beszélni , hogy aztán elmehessek és egy új baráttal a listámon mégis magányosan szörnyeket ölhessek meg, hogy az összes elkeseredettség kiszálljon belőlem. Bár nem csak ennyit akartam megtudni a fiúról egyszerűen rosszul éreztem magam amiért ezt a hisztis oldalamat megmutattam neki.

by **Kyuushiro** Szomb. Május 25 2013, 18:33

//Mao//

Mi tagadás, valóban megértettem a lányt. Ki akar jutni, életben akar maradni. Sablonos gondolatok ezek, de most mégis többről van szó.
Számtalanszor éreztem, hogy vigyátnom kell az életemre. Még akkor is, ha így nem fejlődök olyan mértékben, amilyenben szeretnék. Sajnos ez nem egy játék, hanem egy csapda, tehát nem a gyors szintlépés a lényeg.
És mégis... valami tol előre. Akihikónak pont annyit sikerült megőriznie a Sword Art Online eredeti rendeltetéséből, hogy versengjünk. Ki a legjobb, a leggyorsabb, a legerősebb... bizonyos szempontból mindegy, és mégsem. Nem értem ezt a tényt, csak elfogadom.
-Igen, így van. Ha hátranézünk, akkor láthatjuk, mennyi munkát végeztünk, és megijedhetünk a hátralévő feladatok sokaságától. Vagy csak motivációt veszíthetünk. - Mao felkapja a kanalat, az 'együnk' szót szinte csatakiáltásként ejti ki, és nekiesik a ragunak. A felejtés egyik legjobb eszköze az evés, ennek a valódi világban meglehetősen érdekes következményei lehetnek. Itt tudtommal nem, csak a pénzünk apad le. Bár most úgyis én fizetek. Nem mintha sajnálnám a pénzt, távol álljon tőlem.
Hm, kicsit mintha erőltetett lenne a hangulat. Talán le kellene lépni? Talán. Ezt majd eldönti a lány, hiszen végtére is ő borult ki, ő nincs jó formában. Én is hozzálátok az ételhez.
-Nem sokat túloznak a pletykák, tényleg fonoman főznek. - kicsit félek, nem talál-e zavarónak Mao. Mindenesetre igyekszem nyugodtan viselkedni, ami nem is esik nehezemre. Én megteszek minden tőlem telhetőt. De lehet, hogy ennyi volt ez a... hm, kajálás? Erősen átcsapott filozófiai társalgásba és vészesen közel került a randi fogalmához, de én élveztem. De miért beszélek róla múlt időben?
Ha elfogy az ételem, udvariasan a lányra nézek. Gyorsan eszem, nem valószínű, hogy előbb végezne a raguval. Bár ki tudja.
-Nos, ízlett az újdonság? Még én sem ettem ilyet, de érdemes volt megkóstolni.

by **Asuka** Szer. Május 29 2013, 20:56

...:::C O V E N:::...

Hűűűű, nem is tudtam, hogy Kaguci ennyire, de ennyire okos! *.* Sőt, tulajdonképpen azt sem tudtam, hogy egyáltalán okos, mert ami azt illeti, tényleg nagy butaságokat szokott ám csinálni, hiába mondom meg neki azt, hogy ejnye-bejnye, és most hiába égette meg magát picit, legközelebb lehet, hogy sokkal több kell neki majd ahhoz, hogy komolyabb bajok nélkül, egy-egy perzseléssel megússza. Azonban a játékban ő többet tud, mint én, nekem csak merszem van, ami neki nem biztos, hogy akad, éppen ezért tartom őt jó vezérnek. Nem vagyok jó arra, hogy megmondjam, ki mit csináljon, én inkább azt szeretem, ha nekem mondják meg, mit csináljak, legalábbis egy ilyen, számomra ismeretlen környezetben, mint amilyen a Sword Art Online. Eddig legalábbis segítettek nekem azok a tippek, amiket tőle tudok.
Viszont nem azért jöttem el, hogy csak magammal foglalkozzak, hiszen Hermit tudtára kell adnom, hogy figyelem én ám, mielőtt rosszban sántikálna, hiszen nem tudja letagadni sem, mire gondol, legalábbis abból, ahogyan Kagucira néz! Surprised

>.> Értem én, hogy jó csajom van, de jó lenne, ha nem veszítené el a fejét, ahogyan az általában jellemző rá, ha egy cukipofát lát.
Reiko kifakadására megkapja a választ a szőkétől, tőlem azonban egy melléülést, és egy pohár bort kap, amit frissen rendeltem az egyik NJK-tól, hiszen csúnya dolog nem rendelni semmit ezen a gyönyörű reggelen. Nekünk pedig fontos lenne, hogy jól érezzük magunkat, mert hangulat nélkül aztán ennek az egésznek semmi értelme. Mégis miért kezdenék bele akármibe, ha nem vált ki belőlem bármilyen érzelmet?
- Reiko-chaaaan, figyelj ide, te még nem ittál velem! - töltöm meg az esetleges akadékoskodásával nem foglalkozván poharát, mert nekem azonnal koccintanom kell vele.
- Csak dőlj hátra picikét, és figyeld, ahogyan egy álom valósággá válik. - természetesen Kagura álmáról beszélek. Hiszen én itt inkább katona vagyok. Azt teszem első sorban, amire utasítanak. Ha pedig arra utasítanak, hogy dolgozzak együtt másokkal, akkor így legyen! Én rugalmas vagyok.
Sokkal szimpatikusabb a piros indikátoros fiú szövege, hiszen 20%-kal kúlabb, szemeimmel pedig hol őt, hol pedig a cuki szőkét figyelem. Nagyon viccesnek tartom, hogy szinte egyből letámadtak minket. Viszont Kagura dolga megválogatni, hogy kiket válogat be a céhébe. Én mindenképpen őt támogatom. Ám szerintem minél többen vagyunk, annál jobb. Annál nagyobb az anyagi haszon. Meghagyom Kagucinak hát a válaszadás lehetőségét, mindeközben a boromat újratöltve kutatgatok az inventorymban, hogy elővegyem azt a könyvecskét, amit erre az alkalomra szereztem be. A legjobb lesz, ha mindent leírok, ami ténylegesen végleges. Mint például a céh neve, tagok, és hasonlók.
- Ezt a füzetet azért szereztem, hogy ebbe jegyzeteljek le mindent a covennel, izé, céhhel kapcsolatban. - mutatom fel a kis bőrkötésű könyvet, majd kinyitom az utolsó lapjánál, és kitépem azt. Minden könyvnek ki szoktam tépni az utolsó lapját, mert utálom, ha végük van. Aztán újra az elejére lapozok, s felírom a Kagura által választott céhnevet.
- Most szeretném leírni azoknak a nevét, akik biztosan úgy döntenek, hogy Kaguci oldalán szeretnének állni, és az ő céhébe szeretnének tartozni. Emellett némi költségvetési adatokra lenne szükségem. Hogy ki mennyivel tud hozzájárulni a céh megalapításához. - először feljegyzetelem azok nevét, akik biztosak döntésükben, s saját nevem mellé pedig odabiggyesztem szerény 170 aranyamat, amivel rendelkezem, s amit bele tudok adni a közösbe.

//Mivel nem tudom, hogy Miyako írni fog-e, ezért ő kimarad a körből, addig NJK-ként kezelendő, de ha van kedve, akkor bármikor becsatlakozhat és írhat >< Ha valaki tudja, hogy nem fog írni, akkor legyen szíves nekem egy pü-t küldeni róla.//

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Jún. 22 2013, 11:39

Hayashi Yuichi: Kapcsolat Gyűrű - állatidomár spec. (+6 irányítás)
Chancery: Gyenge Gyengítő Méreg (-2 erő, minden találattal, maximum 3 találatig marad a pengén, bossokon nem használható)

by **Kurokoto** Szomb. Júl. 13 2013, 20:34

< Judy >

Bárgyú tekintettem újra a pult mocskára tekintettem, igazán semmi sem érdekelt már, de a mocsok sem tartott soká pixeles felhőben távozott a pultról. A kiborított italos pohár, így tartalmával együtt eltűnt. Pár rosszalló pillantás szúrhatta volna az oldalam, ha tekintetemen túl jut. Nem így volt, unalmas njk-k és unalmas JK-k voltak minden fele. Ez már hányadik kocsma lehet, mióta bekerültem ide.. az örök másnaposság egyfajta nyomasztó ködben hagyott. És ez jó volt, elfelejtettem mindent, ami rossz. És mindent, ami jó. Vagyok, ha lenne cigim rá is gyújtanék, nem tudom már mikor szoktam vissza rá, talán a pszichiáter, énje miatt, utálom ha valaki megpróbálja rám tukmálni magát. Nincs is gyűlöletesebb. A kopottas kinézetű antik széken ülve, ittam tovább. A csapos, valószínűleg program, remegő kézzel nyújtotta a poharat.
- Ideadod már végre? Nyamvadék. Legszívesebben szavakat se pazarolnék egy ilyen senkire. Ez az egy év bezártság, igazándiból két év bezártság a keserűségbe és a fájdalomba, kiölte belőlem, a szociális nézeteket. Mindenki hús, és vagy nekem tetszőt tesz, vagy mehet a búsba. Több időt és energiát nem pazaroltam, a megtermett csaposra és kitekintettem az ablakon. Esteledik. Megint. Akkor most is reggelig iszok. Felelevenítettem utolsó óráim egyikét. Talán ez volt Keiko és gyerekeim halála után, ami felvidított kissé. Hogy hallhattam a buta kijelentéseiket a diákjaimnak. Ahogy most a szomszédos asztaltársaság is hangosan osztogatja egymást és ugratgatják a lányokat, oda-vissza.
- Halkabban már, ha lehet! - Talán egy szempillantásnyi alatt sikerült felmérném, bizony a társaságból ketten már alapjában véve buknának, ha nem tanulnak.
Na végre hallom a saját gondolataim. Igen azok a határozatlan visszakérdező szavak, '..nem, nem 1877.04.12-én zárult az az ütközet, hanem 1877.04.17-én. De hát tanár úr én azt mondtam. Ügyes próbálkozás fiam, de most üljél le szépen, egy hét múlva próbálkozhatsz újra. Sokkal több témakörből. Tankönyv 200-400. oldal, bármibe belekérdezhetek. Akár azt hogy bizony a Kínai nagyfal segédmunkásainak a körömágya a munkában milyen színűre változott. Vagy a császár keddenként melyik irányban fordult le a kedvenc kertjében. Minden, érted!..' Az emlékek feltörtek és nem tudtam leállítani. Italos poharam, megemeltem és egy mozdulattal eltűnt torkom alig megnedvesítve.
Kicsit eltűnődtem a kínálaton, itt talán többféle piát adnak, mint az előző helyen.
- Csapos! Adj egy olyat, - mutattam a zöld palackra. - És ne tökölj. Egy hátra dőlés hiányzott már csak, ki is néztem egy foteles helyet két fotel, később odamegyek. Most előbb a palack tartalma. Kaptam is a poharat kézhez.

by **Noxy** Szomb. Júl. 13 2013, 22:58

A főtéren voltam. Be kellett zárnom egy időre a boltomat, mert nem volt mára forgalom. És edzeni is edzettem ma már eleget, szóval semmi dolgom nem volt azon kívül, hogy csak ültem a főtér parkjában, és figyeltem a különböző játékosokat és NJK-kat, akik csak mentek ide-oda intézni ügyes-bajos dolgaikat.
Én csak ott ültem, néztem a főteret... nagyokat ásítottam. Szemhéjaim mint a súlyzók. Lassan homályosodott minden körülöttem... úgy éreztem, hogy átesek egy bizonyos transzállapotba, légzésem egyre lassabb, és lassabb...
Mikor felébredtem, egy teljesen más helyen, közel a Sword and Phoenixhez találtam magam - szalmában kuporogva.
Egy-két játékos méltatlankodva nézett rám. Én meg kicsit zavartam néztem vissza rájuk, ahogy magamhoz tértem.
- Öhm... - Gondolkoztam, mivel magyarázzam meg. - Csak pihentettem a szemem még a főtéren... nem tudom hogy kerültem ide! Alva járni biztos nem járok alva, hiszen nincs holdkóros problémáim... de az is lehet, hogy valaki meg akart tréfálni, és idehozott!
A játékostársaim ezt aligha akarták elhinni, de azért csak mentek végül a dolgukra, mire feltápászkodtam, és leporoltam magam. A szalmaszáldarabok pixelekre hullott alá.
Fogalmam se volt tényleg, hogy kerültem én ide. De nem is bántam, hogy végül idekerültem. Megláttam a Sword and Phoenix-et.
~ Hmmm, jól jönne most egy élénkítő ital. ~ játszottam el ezzel a gondolattal, de mégsem haboztam sokáig.
Belépve a szokásos putris hangulattól vidám lebujba, egyből a pulthoz mentem. Egy nálam legalább tíz évvel idősebb férfi mellett álltam a pultnál. A kocsmáros egy darabig húzta az időt, aztán végül az én kiszolgálásomra is sort kerített.
- Van valami ébresztő ital? Valóban? Akkor abból adjon, kérem szépen!
Vártam megint egy jó ideig, mire a kocsmáros adott nekem egy kék palackot, benne egy olyan erős borral, aminek inkább minden szempontból Tokaji Aszúra emlékeztetett. A jellege, a színe és az íze is. Egy korttyal kóstoltam meg. Pedig kaptam hozzá poharat.
Valami oknál fogva, érdekes módon a mellettem álló férfira szegeztem a tekintetem. Talán az udvariasság vezetett rá.
- Üdvözlöm. - köszöntem neki, aztán visszafordultam az italomhoz, amiből már töltöttem is a pohárba.

by **Kurokoto** Szomb. Júl. 13 2013, 23:36

Judy

Ujjhegyem a pohár szélén húztam körbe már harmadjára. Valaki idejött rendelni néztem fel. Rá se néztem az egyénre, csak az zavart, hogy más is ugráltatja a csapost. Milyen már ez nekem most innom kell és lehetőleg berúgni, milyen dolog már az, hogy más is kiszolgál itt, mi ez valami szórakozó hely..
- Csapos! - jelentettem ki hangosan, még közel sem érezte azt a mámorító hatást, amit a pia okoz. - Mindegy, semmi. Azzal félre néztem, újra az ablak felé. Tiszta volt az üveg, sehol egy karc bár közelebbről ezekre a hibákra lehet, fényt tudnék deríteni. És pontosan olyan, mint Nagasakiban az az 1957-es emlék épületben gyártott üveg, ugyanis később üvegfúvók és egyre több üveggel foglalkozó tulajdonos költözött be. Mára már egy multi cég ahol egymást ölik, hogy több pénze legyen egy egyénnek. Azonban a mellettem álló idegen hozzám szólt.
- Nekem szóltál? - tegeztem le a tanítványomnak is beillő lányt. Ha kicsit tanulna, talán hármast elérhetne nálam. Ha bepróbálkozna, odakint megbuktatnám. Itt, talán megölném. Nem sok kedvem volt eddig fragot gyűjteni, és pvp vágyaim sem tudtam kiélni, ivás mellett harcolni talán még jobb, mint csak szimplán inni.
Azonban a kezében megpillantottam egy pohárkát, és bizony nem tejet iszik a csibe. Ezt Keikora mondtam még nem is olyan túl rég, fordultam vissza magam elé. Próbáltam kiverni fejemből a két nevető kislurkó képét. és újra a palackozott, idegen lány felé néztem.
- Mit iszol? - kérdeztem teljesen jogosan. - Igyunk együtt, gyere. Szóltam némivel halkabban, de így is hangom csak megijesztette a béna bagázst. És a csapos is hozzákoccintotta a mosogató széléhez a korsót, amit épp biztosan egy tisztítási eljárás alá vetett.
Azzal elsétáltam az üvegemmel és a poharammal ahhoz a fotelhez, amit már korábban kinéztem magamnak és gravitációt kihasználva lehuppantam. Ezt a formát és anyagot használták a Versailles-i kastélyokban is, számtalan képet láttam már róla. A fényűzés sose volt életem része, ahogyan az utazás sem, de a szakmám a második szerelmem igen megadta a határok leküzdését. És még egy tetves leletet sem találtak mellette. Fene vinné el a felmérőket, nem jók semmire. Csaták helyén kell keresni, ott van a lényeg.
Vártam, hogy csatlakozik-e a lány. Ha nem jött elsőre, akkor odakiáltottam felé, ne kéresd magad, egy üvegnyit abból állok neked. Gondolatban még hozzá tettem, prűd biztosan. Ha ő is ilyen nyámnyila félek az idegenektől. Ja, bezzeg ebbe a játékba meg nem félt belépni, mi? Bár az hogy ez szívás lett, nem tudhatta ő sem előre.

by **Noxy** Vas. Júl. 14 2013, 21:26

- Nekem szóltál? - jött egyből a kérdés.
Teljesen megdöbbenve néztem rá a férfira. Micsoda szemtelen reakció! Mégis mit képzel?! Hogy beszélhet így valakivel, aki csak kedvesen és udvariasan köszöntött neki?! Ezt a pofátlanságot! Azok a reménytelen esetek, akikkel eddig megvert a sors, azokban viszont több tisztesség szorult, és legalább vissza tudnak köszönni normálisabban, csak a maguk módján. Hihetetlen, hogy még mifélékkel találkozik az ember akár harminc év felett is.
Nem tettem szóvá ezt a fajta udvariatlanságot, mert nem volt kedvem ahhoz, hogy egy jogos kioktatásért ellenséget szerezzek. Ahhoz meg végképp nincs kedvem, hogy felesleges harcba bocsátkozzam valakivel. Nem érné meg ezt a fáradtságot, elég bajom volt már enélkül is. Kíváncsi vagyok, vajon mi a jó fenét csinált ez a fickó még azelőtt, mielőtt a SAO-ba került volna. Vajon a belépés óta itt tengeti a napjait ahelyett, hogy fejlődhetne legalább egy kicsit? Ha még nem volt sose küldetésen, honnan van neki ezekre az italokra pénze?
Egyből lehajtottam a pohár aszút, s ahogy lehúztam, már jobban is voltam. Valóban hatásos volt, már nem voltam olyan félig-meddig kótyagos. Olyan voltam, mint aki ebben a pillanatban ébredt fel egy hosszú, kellemes alvás után olyan fittül, ahogyan még soha. Mostantól kezdve gyakran fogom rendelni ezt a jópofa szíverősítőt.
~ Ez tényleg finom és hatásos.
Azt nem mondhatnám, hogy magányos italozással tölthettem ez a kis időt. A férfi, aki nagyon undokul szólt hozzám, megkérdezte, hogy mit iszok.
- Aszút, az erősebbek egyikét. - feleltem.
Erre meg lettem hívva egy közös iszogatásra. Azok után, ahogy felháborító módon reagált udvarias köszönésemre, faképnél hagynám, de hogy lássa, hogy én bennem van még erkölcs, visszafogott, udvarias biccentéssel elfogadtam a meghívást. A meghívásokat amúgy igen illetlenség visszautasítani.
Követtem őt a palackommal és a poharammal a kezemben egészen egy félreeső foteles asztalig, ahol le is ültem, a férfivel szemben. Eddig egyetlen egy szó se esett ki a számon, de mikor megtöltöttem a poharat, és két kortyot beleittam, akkor szólaltam meg.
- Judy Noxia vagyok, árnyharcos. Önben kit tisztelhetek?

by **Kurokoto** Vas. Júl. 14 2013, 22:20

Judy

Nem gondoltam volna, hogy megmondja, lehet mégsem egy buta libával van dolgom. Aszút, olyat még nem ittam. Pár ország név felrémlett, ahol aszút isznak. Otthon Görögországban, legalábbis szülőhelyemen ott is termelnek, de még sose ittam. Mindenképp ki kell próbáljam. Mire elhelyezkedtem kényelmesen, addigra a lány is ott volt már és ivott. Lehet mégsem lesz olyan rossz a viszonyunk, mint elsőre gondoltam. Jól neveltnek jól nevelt. De már az, hogy iszik és stílusom ellenére is ideült, az nagy bátorságra vall.
Be is mutatkozott. Még mindig nem szóltam hozzá és ez zavart. Sokkal érdekesebb, mint bárki eddig akivel Keiko halála óta találkoztam. Pedig két levágott ujjamon is könnyen meg tudnám számolni hány fő volt.
- Judy Noxia, feltételezem ez az odakinti neved, legalábbis hasonlatos. Nem bízom meg benned, csak hogy tudd. Az én becses nevem Kurokoto. A játékos nevem, a második üveg után, ha még bírod, elárulom az igazi nevem, addig elég annyit tudnod, görög származású vagyok. Ezt már csak a korra nézve is, nem lehetsz több egy végzős diákomnál, korban. Teljes határozottsággal mondtam, és közben egy pohárral ledöntöttem a szavaim végeztével.
- Na, mármost - nem engedtem még át neki a szó jogát - azaz aszú, amit iszol az milyen? - biccentettem oda fejjel. Remélem, nem kell mondjam neki, hogy még nem ittam olyat és ennyiből megérti. Nem tűnik buta lánynak. Azzal újra töltöttem és figyelmesen vártam. Közel sem tisztáztam vele még mindent mihez tartsa magát és hova húzzon el, ha valami hülyeséget tesz.
A fotel kényelmes volt, vettem le a tekintetem róla és az én üvegem ürül. Lehet ő lesz az első itt akinek elárulom a nevem.. remélem hamarabb kidől és részegen itt fog aludni. Az sokkal viccesebb lenne. Odakint egyetlen diákom se tudott leinni, még ha meg is próbálkoztak tanításon kívül. Keiko sose engedte volna, hogy ittasan dolgozzak, ahogyan Akira, sem. Az ő szemeitől olvadni tudtam volna bármikor. És a probléma, ez a bizonyos Judy az ő szemeit birtokolja, kevesebbet nézek a szemébe akkor, nem jut eszembe legalább semmi.

by **Noxy** Hétf. Júl. 15 2013, 20:28

- Judy Noxia, feltételezem ez az odakinti neved, legalábbis hasonlatos. Nem bízom meg benned, csak hogy tudd. Az én becses nevem Kurokoto. A játékos nevem, a második üveg után, ha még bírod, elárulom az igazi nevem, addig elég annyit tudnod, görög származású vagyok. Ezt már csak a korra nézve is, nem lehetsz több egy végzős diákomnál, korban. Na, mármost az az aszú amit iszol, milyen?
Ezen egy jót elmosolyodtam, miközben ivás alatt kinéztem rá a pohár mögül. Ha Kurokoto nem bízik meg bennem, akkor miért közöl magáról egy-két olyan dolgot, amiből egy okosabb ember már simán levágja, miféle. Egy alkoholista görög származású tanár, aki bizonyára velem hasonlatosan Japánban él, és ez emg is látszik a viselkedésén és az akcentusán. Fene tudja, hogy egy tanár miért tölti a napját piákkal, mikor még előtte van az élet, még kábé harminc évesen is. Lehetséges volna, hogy történt valami az életében, ami erre vezette őt? Nem volt elég segítsége, hogy ki tudják kezelni ezt a problémát, amit bánatában az italba fojtotta? Na mindegy, ez az ő gondja, nem az enyém. Biztos van valakije, bizalmas barátja vagy barátnője/felesége, akinek kisírhatja minden bánatát. Noha én is szívesen lennék a lelki szemetesládája valakinek, mert legalább annyiban tudnék az illetőnek segíteni, hogy lelki jótanácsot és vigaszt.
De az is biztos, hogy nem történt vele semmi különös, csak szeret piázni, mint a legtöbb középkorú férfi manapság. Ebben az esetben nem csodálkozom, ha emiatt sok mindent elvesztet - már ha tényleg ez történt meg.
Mikor szóhoz jutottam, mindenre reagáltam, és feleltem a kérdésre.
- Csak a Judy az igazi nevem. - Ennyit mondtam rólam. - De én semmit nem mondok magamról, mivel én meg ennyire nem bízom meg magában. Senkiben nem bízom meg, akivel először találkozom. Maga viszont így is elég sokat árult el magáról, tanár úr. Ez az aszú, amit iszok, inkább "jóreggelt" itókának számít, viszont jó erős és jó a zamata, íze.
Mikor kifogyott a pohárból az aszúm, máris töltöttem a következőt. Már csak fél adag maradt a palackomban. Le is gurítottam a pohárnak az egész tartalmát.
- Megkóstolja? - nyújtottam felé az üveget.

by **Kurokoto** Hétf. Júl. 15 2013, 22:30

Judy

Mosolya nem is tűnt annyira visszataszítónak, mint a legtöbb korabelitől, ami elvárható lenne. De nem tudtam hova tenni, méreget, a kis.. Nem folytattam gondolatmenetem, ahhoz még kevés pia van bennem. És most először úgy éreztem bármely kitörésem nem állna helyt. Ugyanis nem érdemelné. Olyan szívélyes volt, hogy leült ide hozzám és még hozta is az italát. A kislány tényleg érti a nyelvet. Hosszas vizslatása, ha érdekelne talán még be is indítana némi fantáziámat, de jelenleg jobban érdekel a palack tartalma. Magáz, ez megrázó, és megalázó.
- Na idefigyelj, tegezz le bátran, nem harapok. Különben sem vagyok vén csoroszlya, vagy annak nézek ki? A keresztkérdés engem is meglepett. Egyáltalán mit érdekel, mit gondol rólam, ki nem szarja le. Megráztam a fejem és folytattam, folytatnám. De nem felém nyújtja az üvegét. Miazhogy, sehogyse mán se nem! Ide vele! Azzal felé nyújtottam poharam, elvetettem a kitépem a kezéből és beleiszok gondolatom. Fogalmam sincs mi ütött belém a virtust visszatartani vétek lenne, és pazarlás.
- Kérek ez egyértelmű! - azzal megráztam a még mindig üres poharat. Ha kitöltötte egy ültő helyemben számban végződött a pohár tartalma, mint mikor az a forró motorra rálöttyinted a hidegvizet és az biza azonnal elpárolog. Így fogyott ki a pohár tartalma is csak a számban ürült ki.
Ez igazán jólesett. Az az íz áradat, ami végig áradt számban, valami ellenállhatatlan volt. Ez az Aszú nagyon finom.
Ha azonban váratott vele nem volt más választásom, akarom, kell és kikaptam kezéből döntöttem poharam és lehúztam egy nagy pohárral. Majd visszanyújtottam az üveget.
- Jó reggelt! Tettem a furi megjegyzést, amit előbb tőle hallottam, de megtetszett. – Mi járatban erre Judy? Lepődtem meg nem kicsit magamon. Már sírnia kellene a megaláztatástól, én meg itt jó pofizok neki. Hová lett a világ. Kedvem szottyant volna magamat össze-vissza rugdosni. Nem tetszik ez a változás mégis valami fakír lettem és ezekkel a szavakkal nyúzom le a saját digitális bőröm?

by **Noxy** Szer. Júl. 17 2013, 18:34

Csak bólintottam, mikor mondta Kurokoto, hogy csak tegezzem nyugodtan. Kicsit furcsán viselkedett, mikor megkínáltam aszúval, de idő után helyrejött, és kérte azt a pohárnyit. Úgy tűnik, bebugolt szegényke. Néha én is szoktam, vagy valamelyik cuccom szokott.
Töltöttem egy pohárral az aszúból, és az nyomban meglelte helyét a férfi bendőjének mélyén.
- Jó reggelt! Mi járatban erre, Judy?
Kicsit váratlanul ért ez a jókedve, de azért meglepődtem magamon, mikor ezen a szólamlaton kuncogtam egy kicsit.
- Lo sai, ogni tanto sei buffoso? - kérdeztem mosolyogva. - Ma lascia perdere! Tieni. Ti do ancora un po da mia passito.
Megint meglepődtem. Tanultam olaszt, de azt nem szokásom beszélni, ám most mégis itt elkezdtem lökni az olasz nyelvet. Máris töltöttem neki az újabb aszút, akár kérte, akár nem.
Néhányan, főleg a kocsmáros felfigyelt erre a nyelvre, mivel intettem felé a töltés után.
- Mescitore! Vorrei ancora una bottiglia di passito! Anche due bottiglie dei vini rossi forte, per me con cola! Subito!
Időbe telt, mire levágta a csapos, hogy mit akarok, úgyhogy alig tíz perccel később jött is egy újabb palack aszúval és két palack erős vörösborral, plusz egy üveg kóla nekem, amivel iszom olykor-olykor a bort. Éljen a VBK, azaz a vörösboros kóla!
- Ah, finalmente... - cicegtem türelmetlenül, de azért odadobtam a csaposnak az ezekért kijáró aranyat. Az egyik vörösbort és az üveg aszút Kurokotonak adtam.
- Ecco ti, Kurokoto! Tieni. Tutti due sono tuoi. Allora... vediamo, coma fa il gustoso anche con passito.
Töltöttem a poharamba a borból, aztán adtam hozzá a kólát, majd még az aszúmmal is megbutítottam.
- Salute! - emeltem a poharat, és hajtottam belőle. - Aaaaah... che forte! Che buono! Devi assagare!

by **Kurokoto** Szer. Júl. 17 2013, 23:25

Judy

Ahogy lehörpintettem a nedűt, vétek volt beleimnek. Ilyen drága piát még nem evett. Hozzászokott a löttyintett szutykokhoz. Szerencsére ezen a helyen is van F és ZS kategóriás pia, igyekszem azt inni, mert az épphogy csak pár rézpénzbe kerül, üt, és kegyetlen rossz az íze, már-már, mint a lócitrom. Olyat még nem kóstoltam, de ez biztosan az. Eszem ágában nem volt megkínálni a lányt, nem vagyok én hülye. Az övé pedig valami mennyei. Kérdésemre, válaszolt ugyan, de nem értettem hogyan.
- Mit? Nem értem, amit mondasz! - Mosolygott, ő láthatóan nyeregben érzi magát kezd kicsit idegesíteni a helyzet, eddig itt hadovált nekem valamit, de nem értettem, nem hallottam.
- A tiéd passzírozd! - azonban töltött italt. - Bocs félre értettem, amit mondasz még mindig nem hallak rendesen. Nem tudtam mitévő legyek a hallásom romlott el vagy az ő beszélőkéje? Esetleg mindkettőnknél felbukkant átmeneti kép és adás zavar? Nem, és igen csináld még Judy! Sikította bensőm. Töltött egy újabb pohárral! Imádom ezt a csajt, lefizetésből ötös és még nem is cicivel vetődött be, azt hiszem talán nála az egyetemen kivételt tennék és nem érdekelne annyira a háttértudása. Nem ez esélytelen, tudni kell az anyagot, vagy megbuktatnám, mint a pinty.
Azonban most a pincérnek mondott valamit, amit nem igazán hallottam. Valami masszírozásról meg szupitóról beszélt. Értem, biztos az esti programjához kell. Vagány a kiscsaj. De tovább még gondolatban se tettem megjegyzéseket. Ugyanis a pincér temérdek piával lepte el az asztalt. Nem is hittem a szememnek. A fülemről már rég le mondtam, hisz az értelmes adat sem közvetít, nem hogy információt..
Nem, még most sem hittem a szememnek. Ez a lány tele rendelte az asztalt.
Kukori.. passzíroz.. értettem szavait töredékben. Nagymamád lúdtalpa a kukori. Már megint hova és minek akar passzírozni. Ez a lány, nem tudja miket beszél, vagy én nem hallom még mindig jól. Majd mint aki jól tette dolgát öntött és ivott. Nem tudtam mihez nyúljak fiús zavaromban, egyet tudtam mihez nem, szóval az üvegem választottam és az aszú utáni posványomból lehörpintettem egyet. Mint, amikor eszed az ananászt és beleharapsz a kaporba. Fúúj undorító a kettő közötti különbség. Érzelmem egész színskálája kiült arcomra. Erre aszondja Szalút.
Azzal öntöttem újabbat és miközben bal tenyerem élével a homlokomhoz szorítottam tisztelegve megittam a borzadványt. Ezzel ki is fogyott palackom. Aszúra szomjaztam, mint valami gyerek. Bizony a feketeerdő torta jobb a csokitortánál alapon. Cseh.. devi.. hangzottak szavai. Csak lestem nem tudtam hova tenni. Biztos félre értettem, nem állt igazán szándékomban felhozni ezt hogy bizony a beszélgetés köztünk megszűnt, mert inni azt tudunk.
- Te, azzal az üveggel meginnám. Következő kört én állom! Remélem ő már jobban értette szavaim. Vagy nekem is ilyen furán kellene beszélni lehet. Azzal meghúztam vállam és kezdtem a halandzsa nyelvbe.
- Da mo nikrasz di tu rom, nu du kara ka. Das ti gono ra mano shaja? - már azt se tudom mit akartam mondani meg kérdezni.. Mi ez a zagyvaság, biztos nem értené, hisz én sem értem.

//off A dupla ördögünk valami fergeteges Very Happy

//

by **Noxy** Csüt. Júl. 18 2013, 09:36

//Az hát, de te akartad nekem azt az ördögöt. XD //

Hogy egy darabig olaszul beszéltem, azt csak egy nálam is hirtelen megjelenő bugnak köszönhettem. Eh, előbb Kurokoto beszél hülyeségeket, aztán meg én magyarázkodom olyan nyelven, amit ő nem is ért. Fertőző itt a virtuális valóságban netán?
Mikor újra megszólaltam, már nem olaszul beszéltem.
- Tessék, ez az aszú és a vörösbor, mindkettő a tied. - mondtam neki. - Úgy tűnik, nálam is beköszöntött egy bug, amitől olaszul beszéltem. Remélem sok mindent nem értettél félre. - Elmosolyodtam.
- Da mo nikrasz di tu rom, nu du kara ka. Das ti gono ra mano shaja? - kérdezte Kurokoto.
- Öööö, ez görög nyelven szól, nem? - érdeklődtem.
- Na mindegy, amúgy csak megjegyeztem előtte, hogy kicsit bohókás vagy, meg kértem a következő kört a csapostól az én pénzemből. Az biztos, hogy a vörösboros aszús kóla milyen erős!
Miután lehajtottam a poharamat, már jött is a következő adag, ami csak aszús kóla volt.
Valaki mellettünk beájult. Az illető látta, hogy a vörösbort, a kólát és az aszút együtt keverve ittam, úgyhogy ő is kipróbálta, csak vörösbor helyett whisky-t kevert. A bolond. Mindenki tudja, hogy a whisky-t csak tisztán szokás inni, mert olyan erős. Ha valaki keveri egy másik erőssel, plusz hozzá egy kis koffein a kóla képében, akkor tuti KO lesz abból. Lehet, hogy én a visszafogottabb, fegyelmezettebb fajta vagyok, azért még én is tudom, hogy biztonságosabb inni ezeket a finomságokat. Meg ráadásul én olyan jól bírom, hogy részeg nem leszek tőle. Persze, ha a részegség helyett inkább bugra számíthatunk.
De én ne törődtem a beájult taggal, akit úgy söpört ki a kocsmáros az utcára.
- Akkor salute! - emeltem poharam. - Azaz olaszul egészségedre, Kurokoto! És a következő körre is, amit te állsz!
Azzal lehajtottam a magam adagját. Az én palackomból már ezzel ki is fogyott az aszú, de mivel úgyis Kurokoto akarja állni a következő kört, nem voltam csalódott. Addig itt van az én vörösborikám, meg hozzá a kóla, amit a whisky-t és a pálinkát leszámítva bármivel megkeverve meg tudom inni. Nem vagyok az a fajta, aki iszogat, de néha még én is megengedhetek magamnak egy kis kocsmanapot, feltéve, ha van szesztestvéreim (italozótársak).

by **Kurokoto** Csüt. Júl. 18 2013, 12:36

// Legtöbb mondatot értettem, a maradék szavakban meg segített a google, de Kurokoto szegény ördögben szenvedett és csak zagyvaságot értett :Dvéletlen jött ki ennyire jól. //

Szavai egyértelműek voltak már és végre értettem mit beszél örültem a ténynek. Örömöm azonban arcizmaimig nem jutottak el. A márvány arc jellemzőm, azon kívül, hogy iszom. Általában csak szám mozgása változtat rajta keveset, de akkor is érzelem mentesen. Mosolyt nem is tudnám visszahúzni se, de ez gonosz szokott lenni. Azonban jelen szituációban a leeső áll lenne legjobb kifejezés. Alsó fogsorom simán láthatta és mögötte kissé visszahúzott nyelvem is. Ahogy nekem adta a bor és az aszút szinte tényleg lekenyerezett.
- Idevele, köszi kislány a szívembe loptad magad ezzel. Nem is kellett sok máris két kézre fogtam az üvegeket, mint valami árnyharcos a késeit. Lefele fordított üveg talpakkal.
- Ja hogy olaszul beszéltél, én az előbb halandzsa nyelven és ha akarnám se tudnám megmondani, mi a francos fenét mondtam. Ahhoz még sokat kell igyak, hogy hallj görögül beszélni. Nevettem fel a kijelentésre. Most vettem észre, bohókásnak tart és talán van benne valami, most is magamhoz szorítom az aszús üveget és a vörösborosat. Ujjaim szinte görcsben állva pihennek a palackon, de ebből a formán és a tapintáson kívül mást nem érzek. Sorra döntötte le a poharakat.
- Hé te csak úgy döntöd lefelé, ezt nem hagyhatom annyiban! - jelentettem ki hangosabban. Azzal én is döntöttem poharamba, és már lecsúszott, még egyszer, és megint lecsúszott. Talán versenyt ittunk, ebben még sosem versenyeztem, valahogy hiányzott belőlem mindig is ilyen téren a verseny szellem.
- Csapos, vagy pincér, kiszolgáló személyzet, akárki! Hozzanak két üveg aszút és két üveg vörösbort, és két üveg kólát, de izibe! - Eszembe jutott, hogy a lány keverte az előbb, még sose ittam olyat, szóval az új ízek elrontója nem vagyok, próbát megér.
- Salute! hangzottak szavaim az övé után és már a tisztelgést is lehagytam mellőle. Mondata hozzá azonban sértő volt rám nézve. Ezt nem hagyhattam csak úgy annyiban.
- Tanár vagyok, szerinted miért? Az előbbi bug lehetett és csak töredék hangokat hallottam tőled, erről kérdezni is akartam, mit akartál dörzsölni vagyis.. passzírozni igen ez? De valószínűleg mást mondtál csak nem értettem. Mindjárt jön is a rendelésem.. és .. igen. Már itt is a fiatal gyerek.
Azzal az asztalunkat megtöltötte az illető piával és rengeteg üveg termett ott hirtelenjében. Tartotta a markát benne egy cetlivel, ránéztem.. még ha egy rablás is volt ráírva beletettem markába. Ezt a kialakuló estét egy ilyen smucigság nem fogja visszatartani.
- Azt iszod amit akarsz és amennyit akarsz. Azzal találomra egy aszús üveget fogtam meg, rántottam ki belőle a dugót és töltöttem poharába. Persze amit csak akarsz, de előbb, amit kapsz!
Saját poharam sem várattam, ugyanis oldalfala már tiszta száraz volt, gondolom a cseppek amik még az előbb benne voltak, elpixeleződtek.
Közben valami csáveszt úgy dobtak ki, mint engem valamelyik nap, már nem is tudom hol és mikor. Egybefolynak a napok. Szerencsétlen pára, pedig biztos csak inni akart. Hogy pusztulna meg ! Kuncogtam egy jót.
- Szóval beszélsz olaszul - jegyeztem meg, megtörve a csendet - és még szélesbítetted-e a látóköröd, fiatalos megjelenésed ellenére? Ugyanis nem tűnsz túl idősnek kislány, annak ellenére, hogy italozási bölcsességed, engem messze felülmúl. Ezt be kell ismerjem, rövidtávú alkoholista ként. Azonban az üveget és az üveg száját egyre kevesebbet néztem szavaim közepette, érdeklődve tekintettem a lány felé.
- Milyen az a vörösboros aszús kóla? - érdeklődtem. Eddig még nem kevertem egy piát sem, főleg kólával. Nem szándékszom én tönkre tenni a jó kis italt. De olyan jószerével döntögeti magába, mintha vizet inna. Mi a tosz ilynekorra a helyébe, már részegnek kéne lennem. Nézek rő félig felhúzott szemöldökkel. Ruhám a szokásos, jobb vállam takarja csak és mondhatni mintha egy lepedőt kötöttem volna át magamon.

by **Noxy** Szomb. Júl. 20 2013, 15:52

Kurokoto nem tagadta, hogy egyre rokonszenvesebb vagyok neki. Vagy azért, mert van egy személyiségem, ami megtetszett neki, vagy csak azért, mert iszogatok vele, és látja, hogy milyen jól viselem az italt.
Maga stílusával reagált az iménti szavaimra, de nem szóltam egy szót sem, mivel éppen ittam a poharamból. Aztán, ahogy fogyatkozott az italunk, és nekem is lassan kifogyóban volt már a kólám és a vörösborom is, már jött is az utánpótlás Kurokoto által, ahogy ígérte, hogy állja a következő kört. Jó kis esti borozgatás lesz ebből. A következő kört meg ismét én fogom állni. Vajon melyikünk fogja tovább bírni? Biztos, hogy én, mert egy kis becsiccsentésnél komolyan sose tudok berúgni és összedőlni.
A kérdésekre válaszoltam.
- Igen, beszélek olaszul. Még középiskolában tanultam, csak úgy hobbiból. Látókörömet most is igyekszem szélesbíteni, szeretek tisztában lenni egy csomó dologgal. Ezért is tanulmányozom az ezotériát és mély filozófálni az élet dolgairól. Csak nagy kár, hogy sajnos léteznek idegesítő egyének, és túl sok errefelé a cukiskodó megalomániás kislányok és agyilag óvódás szintű velem egyidős lányok. Hihetetlen, hogy ezeket mennyire elkényeztetik a szüleik, vagy csak fel se akarnak nőni. Mindenki szokott hibázni és olyanokat tenni, ami nem helyes, de minden esetben fontos, hogy az ember tanuljon meg beilleszkedni egy társaságba és felnőni egy kicsit ahhoz, hogy az emberek komolyan vehessék. Te el tudnál viselni mondjuk egy hisztis kis picsát? - Itt Lizzyre gondoltam, akivel nemrég voltam egy küldetésen. Ha én nem bírom a gyerekes alakokat, az biztos, hogy Kurokoto, aki egy alkoholista tanár, biztos már nem bírná öt percnél is tovább elviselni. Mondjuk kíváncsian nézném, hogy Kurokoto miként vágja fejbe egy üveggel mondjuk Asukát, csakhogy viselkedjen már normálisabban és fogja be az olajtó száját, aminek a fogyatékossága, hogy végtelenül ömlik belőle a szóáradat.
Micsoda jó vezető lehetne Kuroto, és ennyi erővel biztos, hogy jobban meg is kedvelném.
- Milyen az a vörösboros aszús kóla? - érdeklődött Kurokoto.
- Jó erős, viszont nagyon édes íze van. - feleltem a kérdésre. - Kipróbálod?
Közben már ismét kevertem a bort, az aszút és a kólát.

by **Kurokoto** Szomb. Júl. 20 2013, 19:27

Judy

Miközben távozott a pincér, kicsit utána néztem, mintha túlontúl kapzsi lett volna simán elfogadta az egy arany borravalót. Van bőr a képén. Nekem azonban nem a pénztárcám vastagságán kellene aggódnom, hanem odafigyelni a lányra. Mikor válaszolt kérdésemre, figyelmesen felé fordítottam a tekintetem újra. Rég nem éreztem ilyet, hogy érdekel valakinek akár egyetlen mondata is. Komoly arckifejezésem egy elismerő bólintás követte, ahogy arra tért, szereti bővíteni a tudását. Még ha oly feleslegessel is, mint az ezoterika Keikot sem tudtam sose lebeszélni mennyire jelentéktelen. Olyan könnyen hárított, hogy nincs arra szó. Erre kilenc hónapra megszületett Akira. A gondolatra megráztam a fejem, hogy figyeljek inkább arra, amit mond. Nem maradtam le semmiről és folytatta mondatait. Úgy láttam jónak, hogy nem szólok közbe, kíváncsi lettem, mire fog kilyukadni. Kérdése cseppet sem lepett meg. Mindegy hány éves innentől, gondolkodás módja, felülmúlja az elvártat. Mosolyogtam egyet, de szemmel már az asztalt néztem. Majd ahogy belefogtam, újra rápillantottam.
- Nem, egyértelműen nem tudnék elviselni egyet sem. Mivel tanár vagyok, így nálam ez nap, mint nap megesik. És hidd el ezek a tudatlan, fontoskodó, és szavaiddal élnék cukiskodó kislányok, azzal próbálnak nálam jegyet szerezni, hogy szó szerint a számba teszik a melleiket. Én meg tiszta szívvel buktatom meg őket. Sok praktika van, hogyan koptasd le ezeket a semmire kellőket - azonban nem mondok el egyet sem, csak ha érdekli tovább a félbehagyott rész.
- A szüleik is hibásak és maga a lány is. Figyelj, tegyél rájuk, ha meg van rá lehetőséged, ruházd meg őket, talán értenek belőle. Több ilyen egyénnel is bajod van? Gondolom ezek is ide vannak bezárva - húztam el a szám, itt sem lesz másképp, miközben a kis csitrik a vállamba kapaszkodva hozzám dörgölőznek, hogy " tanár úr legyen, olyan szíves nézze meg a pontjaim újra, biztosan akad ott egy-két kósza pont, azzal pont meglennék kettes". Nem bizony ott semmi sincs csak az agyad üressége, amit sminkre és pasikra pazaroltál. Szép vagy, de buta is és, ha megrohadsz, akkor sem jutsz át rajtam ennyivel. Csak úgy ömlött emlékembe az utóbbi pár év történései. Hányingerem van ezektől. Innom kell, meg kéne próbálni azt, amit iszik. Válaszolt is már magának keveri is. Édes ízű, meglátjuk mit okoz. Olyantól még úgyse rúgtam be.
- Keverj egyet nekem is, arányokat úgysem ismerem - azzal, ahogy töltögette a poharába, próbáltam következtetni, hogy milyen sorrend kell és milyen mennyiség. Inkább rá bízom, gyakorlottabb benne. Még egy üveg ilyen bor és kezdődik a spiccesség.
- Azonban ne hidd, hogy csak a lányok ilyenek. A fiúk is ugyan ez, munkaidőben próbáltak piával lefizetni, páros lábbal rúgtam ki őket, a teremből. Azért ez enyhe túlzás, beismerem. Azonban az ilyet rühellem, erre innom kell. Ha kikeverte az italt, azzal bele is iszom, és az íze valami mennyei, de összeragad a fogam. Ez kellemes érzést nyújt, nem olyan, mint a vodkafélék, amiket iszom, meg saké.. Ha nem keverte ki, az egyik aszús üvegből töltöttem magamnak egy pohárkával és azzal hűsítettem torkomat.
- Volna azonban még egy dolog, te mit tettél a hisztis kis picsával? Azt már tudod én mit tennék vele. Játékon belül, ha ilyennel fogok találkozni, minden bizonnyal odateszem magam és jól elverem és szétlövöm az íjammal. Párbaj nem párbaj, még most ugyan mindegy, úgyse tudom mi a különbség közöttük. Csak azt, ha megölöm tényleg meghal, legalábbis ezt elhittem a csuhás fószernek. Halállal nem illik játszani, de ráfog fázni, érzem a csontjaimban. Eddigi mosolyom eltűnt és visszavettem a komor ábrázatom. Azonban ahogy Judyra néztem ez megváltozott, továbbra is érdeklődve vártam mozdulatait és beszédét.

by **Noxy** Szomb. Júl. 20 2013, 21:15

Örültem, hogy Kurokoto úgy van ezekkel az alakokkal, ahogy én is. Még mosolyogva is végighallgattam a megjegyzéseit. Szegényt sajnáltam, hogy tanárként meg kell szenvednie azt, hogy némelyek megpróbálják a saját bájaikkal elérni, hogy ne bukjanak meg. Szörnyű. És manapság azok a kislányok is ezt csinálják, akik ráadásul még azt se tudják, hogy mik azok a zizegő, egyértelmű külsejű kis játékocskák a nővérük vagy az anyukájuk szekrényében. Na de azért ne is ragadjunk le egy ilyen témánál!
- Igen, a szülők is és maguk a kis csajszikák is hibásak. Bár nehéz anélkül elviselni őket, hogy akár egy szóval is kioktassam őket. Sajnos van az a kis hibám, hogy szeretek logikus érvekkel, egyértelmű dolgokkal kioktatni az illetőt, ha bajt csinál vagy beszól valakinek olyat, amit inkább jobb lett volna inkább lenyelnie. Kicsit lenéző is vagyok, de legalább egyből megismerem azokat, akik gyanúsak, akár zöld akár vörös indikátorosak.
A kérésre kikevertem Kurokotonak az italt. Említette, hogy a fiúk nagy része is ilyen.
- Igen, találkoztam már néhány ilyen hímneművel, de ugye azok még rosszabbak is a lányoknál... szerencsére ilyen srácokból csak alig találni. Sokkal inkább gonoszabbakat és kötekedőbbeket.
Odaadtam a férfinak az italt, ő pedig jóízűen lenyelte. Láttam az arcából, hogy kicsit problémás neki a mellékhatása (fogösszeragadás), de élvezi nagyon az ízét.
Érdeklődött, hogy a bizonyos hisztis picsával, Lizzyvel mit csináltam, aztán elmagyarázta, hogy ő mit csinálna legszívesebben a bosszantó egyénekkel. Egyet értettem azzal, hogy a halállal nem illik játszani. Sajnos Kayaba Akihiko igen illetlen egy alak.
- Hát igen, a halál az halál, csak hát manapság sok perverz szadista alak azt élvezi, hogy lát másokat szenvedni és meghalni. Azonban én nem tettem különösebb dolgot a csajjal. Csak kioktattam, és szigorú voltam vele, amikor feszítette a húrt. Szokásom drasztikusabb módszerekhez is folyamodni, de amúgy senkit nem akarnák bántani, csak ha nagyon muszáj. Gyilkolni se gyilkoltam még, ahogy láthatod az indikátoromat, de egyszer volt olyan, hogy mikor felvettek a céhembe, azt hittem, tényleg megöltem azt, aki betoborzott az Angelic Voice-ba.
Ez így igaz volt. Nagyon régen volt már, hogy Kotával lerendeztünk egy párbajt, és annak ellenére, hogy ő sokkal erősebb volt nálam, és van igen kiakasztó képessége, olyan durván támadtam őt, hogy tényleg azt hittem, hogy halott... pedig akit megöltem, az nem ő volt, hanem a klónja. Cikis volt, de hosszú távon megérte ez a párbaj.

by **Kurokoto** Szomb. Júl. 20 2013, 22:00

Szavain inkább csak kicsit bajusz helyem alatt mosolygok. Nem akarok hinni szememnek. Biztos a bor teszi, de lehet még itt emberekre bukkanni. Mégpedig nem is akármilyenre.
Ahogy hallgatom, fel is veszem az igazán érdeklődő pózom, jobb kezem mutató ujját az államra helyezem, és régen leborotvált szakállam helyét dörzsölgetem, úgy hallgatom tovább. Egy éve vagyok a játékban, már mekkora szakállam lenne, ha itt is nőne.. Akkor tényleg hajléktalan csövesnek néznék ki fiatalosságom ellenére is és hatalmas szemem tuti nem nyitnám ki hanem táskás szemű, és rémisztő lennék. Úgy könnyebben el tudnám zavarni az embereket. Figyelmesen végig hallgattam.
- Ezt nem hibának nevezném, esélyt adsz türelmesen, ha ezt eljátssza az illető, mehet a dögkútba. Képletesen. Akkor ki is próbálnám ezen képességed, mit gondolsz rólam, mi az ami lerí. Hallottál beszélni is szóval van némi tapasztalatod már - azzal elengedtem állam és kicsit lemerevedett tekintettel néztem a nagy üres semmibe.
- Ezt itt a játékban tapasztaltad? - tettem fel kérdésem, mikor meghallottam, hogy a fiúkról beszél. Eddig még nem futottam össze fiú vagy férfi JK-val. Szóval biztosan igazat mond. Lányok meg alapból véve különösebb veszélyben vannak a kockáktól.
Az ilyenek, hú de irtottam fpsben. Szegény Keiko sem értett mit élvezek ebben annyira, az a kérdő arc amit akkor vágott. Kedvem lenne nevetni. Inkább újabb kortyot ittam az általa kikevert italból. Alig végzett vele és már a második nagy korttyal iszom. Újfent végig ért rajtam az édes íz. Nem zavart inkább hiányzott. Örültem ennek az íznek. Hosszú, nagyon hosszú ideje nem ettem semmi édeset, és nem is akartam.
- Ki kell ábrándítsalak, régen is így volt. Történelemben sok ocsmányság megesett, amiről szeretnek hallgatni, vagy örökre elásni mi történt. Perverz, szadista alakok mindig lesznek. Csak a kínzó eszköz változik - ragadom meg a fotel karfáját - ez már ilyen. Nem csak csinos vagy akkor, hanem helyén a szíved is és az eszed is! Kíváncsivá tettél újfent, milyen drasztikusabb módszerekre gondolsz? Az indikátorát észrevettem zöld és szavakat nem fecséreltem arra, hogy válaszoljak, vagy kérdezzek, hogy mi is történt pontosan. Ha akarja, elmondja ennyi, így működik a világ. Nehogy már én kérdezzek mindent. Közben felhajtottam a maradékot is és ez most nagyon jólesett. Mámorító érzés volt, ahogy az édes és alkoholos ital lezúdul torkomon. Egész jó cucc ez a vörösboros aszú kóla.
- Még egy kérdés, - szakítottam félbe, ha időközben beszélt volna - ezoteriás és filozófiás kérdéseim lesznek még. Nem lépek csak úgy át fölötte, hisz szorosan mellette megy a történelem, és sok ponton csatlakozik is! - harsogtam határozottan. Közben megpróbáltam összeügyetlenkedni egy olyat, amit ő csinált. Először is a kólás üveg, megdöntöttem és a poharam félig tele lett. Kicsit elhúztam a szám, de ez van arra ráöntöttem vörösbort, úgy megbillent a kezem, hogy színültig lett. Akkor most hova a fenébe öntöm az aszút. Néztem fel rá kérdő tekintettel. Most igyam mellé az aszút és külön a vörösboros kólát? Hang nem hagyta el szám, de kétségbeesett tekintetem árulkodó lehetett, hirtelen jött nyomorékságomról.

by **Zakuro** Vas. Júl. 21 2013, 13:21

Este... éjszaka... Az idő olyan gyorsan telik, és én még mindig itt fekszem, a háztetőn. Már napok óta itt tanyázom, s pont így a legjobb...
Hmm.. mintha valaki figyelne. Gyorsan hátra fordulok... de semmi. Leugrok a tetőről, és elindulok a "fa" felé. Ez az egyik kedvenc helyem. Ledőlök.
Megint! Mintha valaki figyelne! Megfordulok és látom, ahogy egy köpeny széle eltűnik egy fa mögött. Biztos csak képzelődök!
....
Egy kicsit elszunyókáltam... Álmosan megdörzsölöm a szemem, s ekkor... egy kéz nehezedik a vállamra. Gyorsan felpattanok, és elkiáltom maga: /color]
-"Hand Sonic!"-ekkor meglátok egy köpenybe burkolózott férfit. Vagy egy fejjel lehet magasabb nálam. Az arcát nem látom, eltakarja a köpenye.-Ki vagy?

http://3.bp.blogspot.com/-Z2Vix9kjeOI/T9a5qOV3r0I/AAAAAAAAF6A/WU4exRTOTBM/s1600/TachibanaKanade10.jpg

-Valaki, aki segíteni akar rajtad.-mondja barátságos, simogató hangján. De nem dőlök be az ilyesminek! Résen leszek!
-Minek akarsz segíteni?-kérdem bizalmatlanul.
-Elég elveszettnek tűntél, gondoltam mutatok neked egy helyet, ahol ehetsz, és ihatsz nyugodtan. Én állom!
-Egy: Honnan veszi, hogy elveszett vagyok? Kettő: Miért bíznék meg egy idegenben.Három: Nem fogadhatom el.Csak ezért költeni a pénzt!
- Ne aggódj! Csak gyere bátran.
-Rendben, de nem felejtse! A kardom mindig "kéznél van".-és már indulok is az "alak" után.
-Érdekes kardod van. Honnan szerezted?
-Egyik napról, a másikra csak úgy megjelent...

Megállunk. Egy fogadó, ezzel a névvel: Sword and Phoenix.
-Köszönöm!-mondom az "alak"-nak.
-Máskor is!-s már el is tűnt.
Belépek. Általánosnak tűnik, bár nem nagyon járok ilyen helyekre. Leülök egy sötét sarokba, s rendelek egy pohár forralt bort. Ilyen hideg estéken nagyon jól esik. Ekkor egy srác jelenik meg és leül mellém. Valószínűleg pincér, mert a rendelésemet is elhozta.
-Na tündérkém tessék!-mondja, s közben egy csábító mosolyt villant.
-Köszönöm!-mosolygok vissza mézédesen.
-Szeretnéd velem tölteni a következő óráidat.
-De!-mondom kedvesen, majd bokán rúgom.- Mit szólnál, ha a következő órában a beleidet a kardommal csiklandoznám? /color]
-Pff!-ezt meg minek csináltad?-pattan föl mellőlem.
-Bocs, hirtelen felindulás volt!-sajnálkoztam- De szerintem minden lánnyal kikezdesz aki ide beteszi a lábát.
-Nem így van!
-Amíg meg nem bizonyosodom az ellenkezőjéről, addig így marad!
Néhány perccel később megjelenik néhány dolgozó az asztalomnál és vállig állítják, hogy az a srác nem ilyen.
-Tényleg sajnálom!-mondom-Többet nem jövök vissza.
-De nyugodtan jöjjön Kisasszony!-mondják-Szívesen látjuk Önt!
-Biztos?
-Biztos!
Ez után rendelek még egy szendvicset, és egy üveg innivalót, majd vissza megyek a háztatőre.

by **Noxy** Szer. Júl. 24 2013, 12:15

- Igen, már találkoztam is egy párral. Itt van például az a Snowcat nevű srác. Egy teljesen dilis alak, akinek macskafülei és festett bajsza van, és néha úgy vernyákol. Aranyos, meg minden, de agyilag egyáltalán nem az esetem. Szörnyű a viselkedése. Szóval nem irigyellek, ha egyszer együtt kell mennetek például egy küldetésre.
Megint kikevertem az italokat, és kortyolgattam. Most már nem akartam annyira kapkodni egy lehúzással, úgyhogy inkább lassabban ittam az italt, nehogy gyorsan elfogyjon, mint az előzőek.
- Hát igen, csak a kínzó eszköz változik idővel, az ilyen lények már a kezdetek óta léteztek. - értettem egyet. - De ez benne él tovább az emberekben generációról generációra, és ez még az őskori túlélési ösztönből keletkezett. Tudnék mesélni erről, de mivel csak hallottam ezt egy ismerősömtől, az se biztos, hogy így van. Ha neked jobb elméleted van az ilyen sötét emberek jellemének az alakulásáról, szívesen meghallgatnám. Ami az én drasztikusabb módszereimet illeti, csak akkor ütök meg valakit kézzel vagy szorítom, ha a szép szó nem elég. Támadni meg akkor támadok, ha meg kell védenem magam.
Egy darabig néztem, hogy Kurokoto megissza a maga sokadik körét. Én is csak ittam közben, de csak lassan. Észrevettem, hogy lassan a becsiccsentés határához kerülök, úgyhogy azért is lassítottam le az ivással. Meg hát jobb spórolni is, hogy legyen még mit meginni fél óra múlva. Az biztos, hogy ez volt eddig a leghosszabb csend közöttünk. Mivel egyelőre nem volt mit mondanunk egymásnak.
De végül aztán megszólalt Kurokoto, hogy megkérdezhessen egy ezotérikus dolgot, amit még nem tett fel, mert meg akarta várni, hogy mit reagálok erre.
- Persze, nyugodtan. - bólintottam. - De azt nem ígérhetem, hogy válaszolni tudok bármilyen nemű ezotérikus kérdésre. Mindent azért én se tudhatok.

by **Kurokoto** Csüt. Júl. 25 2013, 13:40

Érdekes, a fiatal srácok úgy látszik itt bent is beképzeltek, és többre tartják magukat, mint amik. Itt viszont nincs apuci és anyuci aki aljuk tegye a sportkocsit. Ezt vajon hogy élik meg, remélem szenvednek.. Judy akiről éppen beszélt, szerencsére még nem találkoztam vele, valószínű leütném már elsőre, ha sokáig idegesíteni a kis csíra.
- Könnyen megeshet, hogy összekerülök vele, egy biztos ha kicsit is olyan, mint egyetemen a rámenős nyápicok. Élni fogok azzal az indikátor mizériával és lecsapom. Kifejezetten irritálnak a pattogó egyének, akik a semmire fontoskodnak. Aranyos viselkedés.. majd kiderül, ha bugyuta akkor megbukott biztosan. Ki nem állhatom az intelligencia nélküli egyéneket. Azzal elhallgattam és lehúztam italom. Úgy tűnik ő is jártas a kínzó eszközök ismeretében. Vajon az igazságot keresné a mástól hallott szövegben, vagy tényleg bővíteni akarja tudását ezen téren. Néhol hasznos tényleg, meg vannak egész kulturált kínzások, vajon mire lehet kíváncsi, ránéztem, és furdalt a kíváncsiság miért érdekli ez a rész. Nem gond, legalább a jelleme nem aggresszív, ..mint Keiko.. francoskulcs.
- Szóval érdekelne a mivoltja, - azzal kicsit előrébb hajolok és belekezdek - amit te tettél az nem kínzás, az csak egyszerűen tudatod vele, hogy hol a helye, azonban a kínzások jól mondtad régebbre ösztönösebbre vezethető vissza. Az ember gyarló és ez a történelem során többször újra és újra előkerül. Az ön igények kielégítése hatalommal párosítva akár milliók kiirtásától, népek megcsonkításáig is könnyedén elmehet. Mikor a politika már burjánzott, a létrehozott katonai segédszervezetek, amik nagyobb hatalommal rendelkeztek a rend őreinél és kevesebbel, mint a hadsereg. Azon szerveződések dolga a vallatás és kínzás. Itt már az ösztön csoportos cselekvés, és valami jobb eszméért válik eszközzé. A sötét egyének innentől kétfélék, a vallatók és akik vallottak. Mindkettő megtört, roncsolt és fertőzött, a maga módján. A társadalom mindkettőt elítéli. Korábban viszont a nyomokat eltüntették és erre legjobb volt a "kegyes" halál. De megeredt nyelvem. Azzal leverettem egy újabb kört. és ekkor kezdtem bele kérdésem közbe a Judy-féle ital kavarásába. Amikor túl öntöttem, csak néztem, hogy mi legyen. Kimaradt az aszú.
- És inkább a horoszkóp vagy egyéb részben mélyedtél el jobban? Érdekelne hogy egy mai fiatal lány, ha nem tanul éppen, mi mást tanulhat - ez a mondat teljesen felesleges volt, hisz Keiko tíz évvel volt fiatalabb nálam. Pontosan tudom, mik iránt érdeklődhet, amikor épp nem fejét tömi tudással. Néztem az italom és felhajtottam először a boros kólát, majd utána az aszút. Öntöttem egy bort és mintha lassított volna. Vajon ennyire érdekli egy tanár szavai. Azzal fel sem nézve öntögettem újra a keverést hátha ezúttal sikerül. A kóla jobban meglöttyent, és kevés kijutott a pohárból. Gyorsan lehajtottam a kólás italt és némi kijutott folyadék pixeleződve tűnt el végleg a rendszerből. Oké azt hiszem ezt hanyagolom.
- Pincér, kezd megint fogyni az ital, hozzon azt, amit a szemben ülő lány rendel. Köszönöm! - hogy mi a fenét mondtam.. - Sietősen! - na így már jó.

by Ajánlott tartalom